Olvassuk el a második Biblia-szakaszt: „Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt” (1Mózes 1:6-7). Milyen változások történtek, miután azt mondta Isten: „Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket”? Az Írásban ez áll: „Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől.” Mi lett az eredmény, miután Isten így szólt és így tett? A választ a szakasz vége adja meg: „És úgy történt.”

Ez a két rövid mondat egy nagyszerű eseményt örökít meg, és egy csodálatos jelenetet ír le – azt az elképesztő vállalkozást, amelyben Isten kormányozta a vizeket, és megteremtette a teret, amelyben az ember létezhet...

Ebben a jelenetben a vizek és a boltozat egy pillanat alatt jelennek meg Isten szeme előtt, és Isten szavainak hatalma választja szét és különíti el őket egy „felső” és egy „alsó” részre, az Isten által kijelölt módon. Ez annyit tesz, hogy az Isten által megteremtett boltozat nemcsak lefedte az alsó vizeket, hanem a felső vizeket is a helyükön tartotta... Ezen a ponton az ember nem tehet mást, csak lenyűgözve bámul, és levegő után kapkodva csodálja az Ő hatalmának nagyságát és a jelenet fenségét, amelyben a Teremtő elmozdította a vizeket, parancsolt nekik, és megteremtette az égboltot. Isten szavai, Isten ereje és Isten hatalma által Isten újabb nagyszerű tettet vitt véghez. Hát nem ez a Teremtő hatalmának nagysága? Használjuk az Írásokat Isten tetteinek megmagyarázására: Isten kimondta szavait, és Isten e szavai miatt lett egy égboltozat a vizek között. Ugyanakkor Isten e szavai miatt elképesztő változás zajlott le ebben a térben, és ez nem a hétköznapi értelemben vett változás volt, hanem egy olyan fajta helyettesítés, amelyben a semmi valamivé vált. A Teremtő gondolataiból született, és a Teremtő által kimondott szavak miatt vált semmiből valamivé, sőt mi több, ettől kezdve a Teremtő kedvéért létezik és áll szilárdan, és a Teremtő gondolataival összhangban mozdul, változik és újul meg. Ez a szakasz a Teremtő második cselekedetét írja le az egész világ megteremtése során. Ez a Teremtő hatalmának és erejének egy másik kifejeződése, a Teremtő egy másik úttörő vállalkozása volt. Ez a nap volt a második nap, amelyet a Teremtő a világ megalapítása óta eltöltött, és ez egy újabb csodálatos nap volt az Ő számára. A fényben járt, elhozta a boltozatot, elrendezte és kormányozta a vizeket, tetteit, hatalmát és erejét pedig munkára fogta az új napon...

Volt boltozat a vizek között, mielőtt Isten kimondta szavait? Természetesen nem! És miután azt mondta Isten: „Legyen boltozat a vizek között”? Az Isten szándékában szereplő dolgok megjelentek: boltozat lett a vizek között, és a vizek elkülönültek, mert Isten azt mondta: „hogy elválassza egymástól a vizeket”. Így Isten szavait követve két új tárgy, két újszülött dolog jelent meg minden dolog között, Isten hatalmának és erejének eredményeként. Mi az érzésetek e két új dolog megjelenésével kapcsolatban? Érzitek a Teremtő erejének nagyságát? Érzitek a Teremtő egyedülálló és rendkívüli erejét? Ennek az erőnek a nagysága Isten hatalmának köszönhető, ez a hatalom pedig Magának Istennek a kifejeződése és Magának Istennek egyedülálló jellemvonása.

Segített nektek ez a szakasz, hogy újra mélységében érzékeljétek Isten egyediségét? Valójában ez még távolról sem elég; a Teremtő hatalma és ereje ezen messze túlmutat. Az Ő egyedisége nem pusztán abban áll, hogy Ő olyan lényeggel rendelkezik, amely különbözik minden teremtmény lényegétől, hanem abban is, hogy az Ő hatalma és ereje rendkívüli, határtalan, mindent felülmúló és mindenek fölött álló, továbbá abban, hogy az Ő hatalma és az, ami Ő és amivel Ő rendelkezik, képes életet teremteni, csodákat tenni és megteremteni minden egyes lenyűgöző és rendkívüli percet és másodpercet. Ugyanakkor Ő képes kormányozni az életet, amelyet megteremt, és uralmat gyakorolni a csodák és minden egyes Általa teremtett perc és másodperc fölött.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)