A sokaság Engem éljenez, a sokaság Engem dicsér; minden száj az egy igaz Istent nevezi meg; minden ember feltekint, hogy megnézze a tetteimet. A királyság leszáll az emberek világára, az Én személyem gazdag és bőkezű. Ki ne örvendezne ezen? Ki ne táncolna örömében? Ó, Sion! Emeld fel diadalmas zászlódat, hogy Engem ünnepelj! Énekeld el diadalmas győzelmi dalodat, hogy terjeszd szent nevemet! Egész teremtettség a föld végéig! Siessetek megtisztítani magatokat, hogy felajánlott áldozatként szolgálhassatok Számomra! Egek csillagképei! Siessetek vissza a helyetekre, hogy megmutassátok hatalmamat az égbolton! Odafordítom a fülem az emberek hangjára a földön, akik Irántam való végtelen szeretetüket és tiszteletüket énekben öntik ki! Ezen a napon, amikor az egész teremtettség visszatér az életbe, lejövök az emberek világába. Ebben a pillanatban, ebben a minutumban, minden virág lázasan virágba borul, minden madár egy hangon énekel, minden dolog örömtől lüktet! A királyság üdvözletének hangjára a Sátán királysága összeomlik, megsemmisül a királyság himnuszának dübörgésében, és soha többé nem emelkedik fel!

A világon kicsoda mer felkelni és ellenállni? Amikor leszállok a földre, perzselést hozok, haragot hozok, mindenféle katasztrófát hozok. A földi királyságok most már az Én királyságom! Fenn az égen a felhők kavarognak és gomolyognak; az ég alatt tavak és folyók áradnak, és vidáman csobognak egy megindító dallamot. A pihenő állatok előbújnak odúikból, és minden népet felébresztek szendergéséből. Végre eljött a nap, amit számtalan nép várt! A leggyönyörűbb énekeket ajánlják fel Nekem!

Ebben a csodálatos pillanatban, ebben a mámorító időben

dicséret zeng mindenütt, fenn a mennyben és lenn a földön. Ki ne lenne emiatt izgatott?

Kinek a szíve ne derülne fel? Ki ne sírna ezt látván?

Az ég már nem a régi ég, ez most már a királyság ege.

A föld már nem az a föld, ami volt, ez most már a szent föld.

Miután elhaladt a nagy eső, a koszos, régi világ teljesen megújult.

A hegyek változnak... a vizek változnak...

az emberek is változnak... minden dolog változik...

Ah, ti néma hegyek! Emelkedjetek fel, és táncoljatok Nekem!

Ah, ti nyugodt vizek! Folyjatok csak szabadon!

Ti álmokat álmodó emberek! Ébredjetek fel, és kergessétek álmaitokat!

Eljöttem... Király vagyok...

Az egész emberiség a saját szemével látja meg az arcomat, a saját fülével hallja a hangomat,

maga éli meg a királyság életét...

Mily édes... mily gyönyörű...

Felejthetetlen... lehetetlen elfelejteni...

Haragom lángjában küzd a nagy vörös sárkány;

fenséges ítéletemben az ördögök megmutatják igazi alakjukat;

szigorú szavaimtól az emberek mindnyájan mélyen elszégyellik magukat, és sehová sem tudnak elrejtőzni.

Visszaemlékeznek a múltra, hogyan gúnyoltak és csúfoltak Engem.

Sosem volt olyan, hogy ne kérkedtek volna, sosem volt olyan, hogy ne lázadoztak volna Ellenem.

Ki az, aki nem sír ma? Ki nem érez megbánást?

Az egész világegyetem tele van sírással...

tele van az örvendezés hangjaival... tele van nevető hangokkal...

Összehasonlíthatatlan öröm... semmihez sem fogható öröm...

Kopogó csendes eső... nagy pelyhekben szállingózó hó...

Az emberekben bánat és öröm keveredik... egyesek nevetnek...

egyesek zokognak... és egyesek ujjonganak...

Mintha mindenki elfelejtette volna... hogy ez tavasz-e, tele esővel és felhőkkel,

nyár-e, nyíló virágokkal, ősz-e, gazdag aratással,

vagy tél, amely hideg, mint a fagy és a jég, senki sem tudja...

Az égen felhők suhannak, a földön az óceánok kavarognak.

A fiúk a karjukat lengetik... az emberek lába táncra perdül...

Az angyalok nagy munkában vannak... az angyalok pásztorkodnak...

Az emberek a földön lázasan nyüzsögnek, és a földön minden sokasodik.