Az emberiségben mindenkinek el kellene fogadnia, hogy a Lelkem górcső alá veszi, minden szavát és cselekedetét alaposan meg kellene vizsgálnia, sőt, az Én csodálatos tetteimet is meg kell tekintenie. Hogy érzitek magatokat a királyság földre érkezésének idején? Amikor a fiaim és a népem a trónomhoz özönlenek, hivatalosan megkezdem az ítéletet a nagy fehér trón előtt. Ez azt jelenti, hogy amikor személyesen kezdem meg a munkámat a földön, és amikor az ítélet korszaka a végéhez közeledik, az egész világegyetemhez kezdem intézni a szavaimat, és Lelkem hangját az egész univerzumba kiengedem. A szavaim által tisztára mosom az összes embert és dolgot mindazok között, amelyek a mennyben és a földön vannak, hogy a föld ne legyen többé mocskos és kicsapongó, hanem szent királyság legyen. Minden dolgot megújítok majd, hogy rendelkezésre álljon az Én használatomra, hogy ne hordozza többé a földi leheletet, és ne szennyezze be többé a föld íze. A földön az ember tapogatózott a szavaim célja és eredete után és figyelte a tetteimet, mégsem ismerte igazán soha senki a szavaim eredetét, és soha senki nem látta meg igazán a csodát a tetteimben. Csak ma, amikor személyesen jövök el az emberek közé és mondom ki szavaimat, akkor van az embernek egy kevés ismerete Rólam, eltávolítva az „Általam” elfoglalt helyet a gondolataiból, és helyette helyet teremtve tudatában a gyakorlati Istennek. Az embernek vannak elképzelései és kíváncsisággal teli; ki ne akarná látni Istent? Ki ne vágyna találkozni Istennel? Mégis, az egyetlen dolog, amely határozott helyet foglal el az ember szívében, az az Isten, amelyet az ember homályosnak és elvontnak érez. Ki ébredne rá erre, ha nem mondanám el világosan neki? Ki hinné igazán, bizonyossággal és szemernyi kétség nélkül, hogy Én valóban létezem? Óriási a különbség az ember szívében létező „Én” és a valós „Én” között és senki sem képes összehasonlítani őket. Ha nem lennék testté, az ember sosem ismerne meg Engem, és még ha meg is ismerne, nem akkor is csak egy elképzelés lenne az effajta tudás? Minden egyes nap az emberek szüntelen áradata között járok és minden egyes nap működöm minden emberben. Amikor az ember valóban meglát Engem, képes lesz megismerni Engem a szavaimban, és a szándékaim mellett felfogja majd ez eszközöket is, amelyek által beszélek.

Amikor a királyság hivatalosan megérkezik a földre, az összes dolog közül mi nem néma? Ki nem fél az összes ember közül? Mindenütt járok a világmindenségben, és mindent személyesen Én rendezek el. Ebben az időben ki ne tudná, hogy a tetteim csodálatosak? Az Én kezeim tartanak fenn mindent, mégis, Én is mindenek felett állok. Nem az Én megtestesülésem és az Én személyes jelenlétem az emberek között az Én alázatosságom és rejtettségem valódi értelme ma? Látszólag sokan tapsolnak Nekem, mint jónak, és dicsérnek Engem, mint szépet, de ki ismer igazán Engem? Miért kérem ma, hogy ismerjetek meg Engem? Nem az a célom, hogy megszégyenítsem a nagy vörös sárkányt? Nem akarom kényszeríteni az embert, hogy dicsérjen Engem, hanem meg akarom ismertetni Magam vele, ami révén megszeret majd Engem és ezért dicsérni fog. Az ilyen dicséret méltó a nevéhez és nem üres beszéd; csak az ilyen dicséret érhet el a trónomig és szárnyalhat az egekbe. Mivel a Sátán megkísértette és megrontotta az embert, mivel az elképzelések és a gondolkodás a hatalmába kerítette, Én testté lettem, hogy személyesen hódítsam meg az egész emberiséget, hogy leleplezzem az ember összes elképzelését, és hogy szétziláljam az ember gondolkodását. Ennek eredményeképp az ember nem parádézik többé Előttem és nem szolgál többé Engem a saját elképzeléseit használva, és ezáltal az ember elképzelései szerinti „Én” teljesen megszűnik. Amikor eljön a királyság, az első dolog, amit teszek, hogy elkezdem a munka e szakaszát, és ezt a népem körében teszem. A nagy vörös sárkány országában született népemként bizonyára nem csak egy kevés vagy egy adag van bennetek a nagy vörös sárkány mérgéből. Ezért a munkám e szakasza elsősorban rátok összpontosul, és ez az Én kínai megtestesülésem jelentőségének egyik aspektusa. A legtöbb ember képtelen felfogni az Általam mondott szavaknak akár a töredékét is, és ha mégis, megértésük homályos és zavaros. Ez egy fordulópont abban a módszerben, amellyel beszélek. Ha minden ember képes lenne olvasni a szavaimat és megérteni jelentésüket, akkor az emberek közül kit lehetne megmenteni, és nem levetni az alvilágba? Amikor az ember ismer Engem és engedelmeskedik Nekem, akkor pihenek majd meg, és pontosan az lesz az idő, amikor az ember képes felfogni a szavaim értelmét. Ma túl csekély az érettségetek – szinte szánalmasan csekély, még felemelni sem érdemes – a Rólam való tudásotokról nem is beszélve.

Bár azt mondom, hogy az angyalokat elkezdték kiküldeni, hogy pásztorolják fiaimat és népemet, senki sem képes megérteni a szavaim jelentését. Amikor személyesen az emberek közé jövök, az angyalok ezzel egyidejűleg elkezdik a pásztorolás munkáját, és az angyalok pásztorolásának ideje során az összes fiú és nép nem csupán próbatételeket és pásztorolást kap, hanem saját szemükkel is megláthatják mindenféle látomás bekövetkezését. Mivel közvetlenül isteni mivoltban munkálkodom, minden egy új kezdetbe lép, és mivel ez az isteni mivolt közvetlenül munkálkodik, az emberi mivolt a legcsekélyebb mértékben sem korlátozza, és úgy tűnik az ember számára, hogy szabadon működik természetfeletti körülmények között. Számomra azonban ez teljesen normális (az ember úgy hiszi, természetfeletti, ugyanis sosem találkozott közvetlenül az isteni mivolttal); az emberi elképzelések egyikével sem rendelkezik, és nem szennyezik emberi elgondolások. Az emberek csak akkor fogják látni ezt, amikor mindannyian a helyes útra lépnek; mivel most van a kezdet, az embernek sok a hiányossága, amikor a belépésére sor kerül, a hibákat és a homályosságot pedig aligha lehet elkerülni. Ma, mivel elvezettelek titeket idáig, megfelelő intézkedéseket tettem, és megvannak a saját céljaim. Ha ma beszélnék nektek róluk, valóban képesek lennétek megérteni őket? Jól ismerem az emberi elme gondolatait és az emberi szív kívánságait: ki nem keresett valaha kiutat magának? Ki nem gondolt még soha a saját kilátásaira? Annak ellenére, hogy az ember gazdag és káprázatos értelemmel rendelkezik, ki volt képes megjósolni, hogy a korokat követve a jelen úgy alakul, ahogyan alakult? Ez valóban a saját szubjektív erőfeszítéseid gyümölcse? Ez a fizetség a fáradhatatlan szorgalmadért? Ez az elméd által elképzelt gyönyörű jelenet? Ha Én nem vezetném az egész emberiséget, ki lenne képes elszakadni az Én intézkedéseimtől és más kiutat találni? Talán az ember képzelgései és kívánságai azok, amelyek elvezették őt a mai napig? Sok ember úgy éli le az egész életét, hogy a kívánságai nem teljesülnek. Vajon ez tényleg a gondolkodásukban lévő hiba miatt van? Sok ember élete váratlan boldogsággal és elégedettséggel teljes. Valóban azért lenne ez, mert túl keveset várnak? Az egész emberiségben ki az, aki a Mindenható szemében nem részesül törődésben? Ki nem él a Mindenható eleve elrendelése közepette? Az ember élete és halála saját döntése alapján történik? Az ember maga irányítja a sorsát? Sokan kiáltanak a halálért, de az messze van tőlük; sokan akarnak olyanok lenni, akik erősek az életben és félik a halált, de tudtukon kívül közeledik elmúlásuk napja, amely a halál szakadékába taszítja őket; sokan tekintenek az égre és mélyen sóhajtoznak; sokan nagy zokogással, jajveszékelve sírnak; sokan elbuknak a megpróbáltatások közepette; és sokan válnak a kísértés foglyává. Bár nem jelenek meg személyesen, hogy az ember tisztán láthasson Engem, sokan félnek meglátni arcomat, mélyen rettegve attól, hogy lesújtok rájuk, hogy kioltom életüket. Vajon az ember igazán ismer Engem vagy sem? Senki sem tudja biztosan megmondani. Nem igaz? Féltek Tőlem és a fenyítésemtől egyaránt, mégis felálltok és nyíltan szembeszálltok Velem és ítéletet mondotok Felettem. Nem így van? Az, hogy az ember sosem ismert Engem, azért van, mert sosem látta az arcomat, sem a hangomat nem hallotta. Így, bár ott vagyok az ember szívében, van-e bárki, akinek a szívében nem vagyok homályos és ködös? Van-e bárki, akinek a szívében tökéletesen világos vagyok? Nem akarom, hogy azok, akik az Én népem, szintén homályosan és zavarosan lássanak Engem, és ezért vágok bele ebbe a nagy munkába.

Csendesen eljövök az emberek közé, majd tovasodródom. Látott Engem bárki is valaha? Képes a nap látni Engem perzselő lángjai miatt? Képes a hold látni Engem ragyogó tisztasága miatt? Láthatnak Engem a csillagképek az égen elfoglalt helyük miatt? Amikor eljövök, az ember nem tudja, és minden dolog tudatlan marad, amikor pedig távozom, az ember még mindig nincs tudatában. Ki tud bizonyságot tenni Mellettem? Lehet, hogy az emberek dicsérete a földön? Lehet, hogy a vadon virágzó liliomok? Talán az égen szálló madarak? A hegyekben üvöltő oroszlánok? Senki sem tud teljesen tanúságot tenni Rólam! Senki sem tudja elvégezni azt a munkát, amelyet Én fogok! Még ha el is végeznék ezt a munkát, milyen hatása lenne annak? Minden nap sok ember minden cselekedetét figyelem, és minden nap sok ember szívét és elméjét kutatom; soha senki nem menekült meg az ítéletem elől, és soha senki nem szabadult meg az ítéletem valóságától. Az egek felett állok és a távolba nézek: számtalan emberre sújtottam le, de ugyanúgy számtalan ember is él irgalmam és szerető kedvességem közepette. Nem ilyen körülmények között éltek ti is?

1992. március 5.