Amikor keletről villámlik, ami egyben pontosan az a pillanat is, amikor elkezdem kimondani a szavaimat – amikor villámlik, az egész világegyetem megvilágosodik, és az összes csillagban átalakulás történik. Az egész emberi faj olyan, mintha osztályozták volna. E keletről érkező fénycsóva ragyogásában az egész emberiség eredeti formájában tárul fel, a szemük káprázik, nem tudják, mit tegyenek, és még kevésbé tudják, hogyan rejtsék el csúf vonásaikat. Olyanok továbbá, mint az állatok, amelyek menekülnek a világosságom elől, és hegyi barlangokban keresnek menedéket – mégsem tűnhet el egyikük sem a világosságomból. Minden ember megdöbben, mindenki vár, mindenki figyel; a világosságom eljövetelével mindenki örül a napnak, amikor megszületett, és ugyanígy mindenki átkozza a napot, amikor megszületett. Az ellentmondásos érzelmeket lehetetlen megfogalmazni; az önostorozás könnyei folyókká állnak össze, és a mindent elsöprő áradat magával ragadja őket, és egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnnek. Az Én napom ismét közeledik az egész emberiséghez, ismét felébreszti az emberi fajt, még egy új kezdetet adva az emberiségnek. Dobog a szívem, és a szívverésem ritmusát követve a hegyek ugrálnak örömükben, a vizek táncolnak örömükben, és a hullámok a sziklazátonyokat verdesik. Nehéz kifejezni, hogy mi van a szívemben. Azt akarom, hogy minden tisztátalan dolog hamuvá égjen a tekintetem alatt; azt akarom, hogy a lázadás minden fia eltűnjön a szemem elől, és soha többé ne maradjon fenn. Nemcsak a nagy vörös sárkány lakhelyén kezdtem újat, hanem új munkába kezdtem a világegyetemben is. A földi királyságok hamarosan az Én királyságommá válnak; a földi királyságok hamarosan örökre megszűnnek létezni az Én királyságom miatt, mert már győzelmet arattam, mert győztesen tértem vissza. A nagy vörös sárkány minden elképzelhető eszközt kimerített, hogy megzavarja a tervemet, remélve, hogy eltörli a földön végzett munkámat, de vajon elkeseredhetek-e álnok fondorlatai miatt? Megijedhetek-e annyira, hogy fenyegetései miatt elveszítsem a bizalmamat? Soha nem volt még egyetlen lény sem a mennyben, sem a földön, akit ne tartottam volna a tenyeremben; mennyivel inkább igaz ez a nagy vörös sárkányra, erre az eszközre, amely ellenpontként szolgál nekem? Vajon nem egy tárgy-e ő is, melyet az Én kezem irányít?

Az emberi világban való megtestesülésem során az emberiség az Én vezetésem alatt, akaratlanul jutott el a mai napig, és akaratlanul ismert meg Engem. De arról, hogy hogyan járjanak az előttük álló ösvényen, sejtelme sincs senkinek, senki sincs tisztában vele – és még kevésbé van bárkinek fogalma arról, hogy ez az út milyen irányba vezeti. Csak úgy lesz képes bárki végigjárni az utat, hogy a Mindenható vigyáz rá; csak a keleti villámlás által vezetve lesz képes bárki átlépni a küszöböt, amely az Én országomba vezet. Az emberek között még soha nem volt olyan, aki látta volna az arcomat, aki látta volna a villámlást keleten; mennyivel kevésbé volt olyan, aki hallotta volna a trónomról jövő kijelentéseket? Valójában ősidők óta egyetlen ember sem került közvetlen kapcsolatba személyemmel; csak ma, most, hogy eljöttem a világba, van esélyük az embereknek arra, hogy meglássanak Engem. De az emberek még most sem ismernek Engem, mint ahogyan csak az arcomat nézik, és csak a hangomat hallják, de nem értik a szándékomat. Minden emberi lény ilyen. Mivel az Én népemhez tartoztok, nem éreztek-e mélységes büszkeséget, amikor meglátjátok az arcomat? És nem éreztek-e mélységes szégyent, mert nem ismertek Engem? Én az emberek között járok, és az emberek között élek, mert testté lettem, és eljöttem az emberi világba. A célom nem pusztán az, hogy lehetővé tegyem az emberiség számára, hogy ránézzen hús-vér testemre; ennél fontosabb, hogy lehetővé tegyem az emberiségnek, hogy megismerjen Engem. Mi több, a testet öltött lényemen keresztül meg fogom győzni az emberiséget a bűneikről; a testet öltött lényemen keresztül le fogom győzni a nagy vörös sárkányt, és megsemmisítem a rejtekhelyét.

Bár a földet benépesítő emberi lények oly sokan vannak, akár a csillagok, Én mindannyiukat olyan pontosan ismerem, mint a saját tenyeremet. És bár az Engem „szerető” emberi lények is olyan megszámlálhatatlanok, mint a homokszemek a tengerben, csak néhányat választottam ki közülük: csak azokat, akik a ragyogó fényt követik, akik elkülönülnek azoktól, akik „szeretnek” Engem. Nem becsülöm túl az embert, és nem is becsülöm alá; inkább természetes tulajdonságai szerint támasztok követelményeket az emberrel szemben, és ezért olyan emberekre van szükségem, akik őszintén keresnek Engem, hogy elérjem a célomat, az emberek kiválasztását. A hegyekben számtalan vadállat él, de Előttem mind olyan szelídek, mint a bárányok; a hullámok alatt kifürkészhetetlen titkok rejlenek, de ezek ugyanolyan tisztán mutatkoznak Előttem, mint minden, ami a föld színén van; fenn az égbolton olyan területek vannak, amelyeket az ember soha nem érhet el, Én mégis szabadon járok azokon a megközelíthetetlen területeken. Az ember soha nem ismert fel Engem a fényben, hanem csak a sötétség világában látott Engem. Nem vagytok-e ma pontosan ugyanebben a helyzetben? A nagy vörös sárkány tombolásainak csúcspontján történt, hogy formálisan testet öltöttem, hogy elvégezzem a munkámat. Amikor a nagy vörös sárkány először mutatta meg valódi alakját, tanúságot tettem a nevemről. Amikor az emberiség útjain jártam, egyetlen lényt és egyetlen embert sem riasztottam, vagy ébresztettem fel, így amikor testet öltöttem az emberi világban, senki sem tudott róla. De amikor a testet öltött létemben elkezdtem végezni a munkámat, az emberiség felébredt, és mennydörgő hangom felriasztotta az álmaiból, és ettől a pillanattól kezdve kezdték el életüket az Én vezetésem alatt. Ismét új munkába kezdtem a népem körében. Az, hogy azt mondtam, hogy a földi munkám még nem fejeződött be, elégséges ahhoz, hogy megmutassam, hogy a népem, amelyről beszéltem, nem azok, akiket a szívemben óhajtok, ennek ellenére mégis kiválasztok közülük néhányat. Ebből nyilvánvaló, hogy nemcsak lehetővé teszem, hogy a népem megismerje a megtestesült Istent, hanem meg is tisztítom őket. Adminisztratív rendeleteim szigorúsága miatt az emberek nagy többségét még mindig az a veszély fenyegeti, hogy kivetem őket. Ha nem teszel meg mindent, hogy megmetszd önmagad, hogy leigázd a saját testedet – hacsak ezt meg nem teszed, bizonyosan olyan tárgy leszel, amelyet visszautasítok, hogy a pokolba taszítsalak, ahogyan Pál is közvetlenül az Én kezemből kapott fenyítést, amely elől nem volt menekvés. Tanultatok-e valamit a szavaimból? Akárcsak korábban, szándékomban áll megtisztítani az egyházat, folytatni azon emberek megtisztítását, akikre szükségem van, mert Én Maga Isten vagyok, aki egészen szent és szeplőtlen. Templomomat nemcsak a szivárvány színeiben játszóvá fogom tenni, hanem makulátlanul tisztává is, olyan belsővel, amely megfelel a külsejének. Az Én jelenlétemben egytől egyig vissza kell gondolnotok arra, hogy mit tettetek a múltban, és el kell döntenetek, hogy ma elhatározzátok-e, hogy tökéletesen elégedetté tesztek Engem a szívemben.

Az ember nem pusztán hús-vér testemben nem ismer Engem; mi több, nem értette meg a saját énjét, amely hús-vér testben lakozik. Az emberek oly sok éven át becsaptak Engem, kívülről jött vendégként kezelve Engem. Oly sokszor zártak az „otthonuk ajtaján” kívülre; oly sokszor nem figyeltek Rám, amikor Előttem álltak; oly sokszor tagadtak meg más emberek között; oly sokszor tagadtak meg az ördögök előtt; és oly sokszor támadtak meg civakodó szájukkal. Mégsem tartom számon az ember gyengeségeit, és lázadása miatt sem kérek fogat fogért. Mindössze annyit tettem, hogy gyógyszert alkalmaztam az ember betegségeire, hogy gyógyíthassam gyógyíthatatlan betegségeit, és ezáltal helyreállítsam az egészségét, hogy megismerhessen Engem. Nem azért tettem-e mindent, hogy az emberiség fennmaradjon, hogy az emberiségnek esélyt adjak az életre? Sokszor eljöttem az emberek világába, de az emberek, mivel Én a saját személyemben jöttem a világba, nem törődtek velem; ehelyett mindenki úgy cselekedett, ahogyan jónak látta, és a saját maga számára kereste a kiutat. Nem is tudják, hogy minden egyes út az ég alatt az Én kezemből származik! Nem is sejtik, hogy minden egyes dolog az ég alatt az Én rendelésemnek van alávetve! Melyikőtök mer haragot táplálni a szívében? Melyikőtök mer könnyelműen következtetéseket levonni? Én csak csendben végzem a munkámat az emberiség között – ez minden. Ha a megtestesülésem idején nem éreztem volna együtt az ember gyengeségével, akkor az egész emberiség halálra rémült volna pusztán a megtestesülésem miatt, és ennek következtében az alvilágba zuhant volna. Az emberiség csupán azért menekült meg a katasztrófától, azért szabadult meg az Általam kiszabott büntetéstől, és jutott el ekképpen a mához, mert megaláztam Magam és elrejtőztem. Annak tudatában, hogy milyen nehéz volt eljutni a mába, nem kellene-e annál inkább megbecsülnötök a holnapot, amely még hátravan?

1992. március 8.