Végül is a Királyság Kora különbözik a korábbi időktől. Nem azzal kapcsolatos, hogy hogyan cselekszik az emberiség; hanem azért szálltam le a földre, hogy személyesen végezzem el a munkámat, amely olyan dolog, amit az emberek sem elképzelni, sem megvalósítani nem tudnak. A világ teremtése óta oly sok éven át a munka csak az egyház építéséről szólt, de a királyság építéséről soha nem lehet hallani. Még ha a saját szájammal beszélek is erről, van bárki, aki érti ennek a lényegét? Egyszer leszálltam az emberek világába, megtapasztaltam és megfigyeltem a szenvedésüket, de ezt anélkül tettem, hogy teljesítettem volna megtestesülésem célját. Amint a királyság építése megkezdődött, megtestesült testem hivatalosan is elkezdte teljesíteni a szolgálatomat; vagyis a királyság Királya hivatalosan átvette szuverén hatalmát. Ebből nyilvánvaló, hogy a királyságnak az emberi világba való leszállása nem csupán egy szó szerinti aspektussal rendelkezik; hanem még inkább egy gyakorlati aspektussal, ami a „gyakorlat valósága” kifejezés jelentőségének egy része. Az emberek soha nem pillantották meg egyetlen cselekedetemet sem, és soha nem hallották egyetlen kijelentésemet sem. Még ha meg is pillantották volna a cselekedeteimet, mire jöttek volna rá? És ha hallottak volna Engem beszélni, mit értettek volna meg? A világon mindenki az Én irgalmamban és szerető kedvességemben létezik, de ugyanakkor az egész emberiség az Én ítéletem alatt áll, és ki van téve próbatételeimnek is. Irgalmas és szeretetteljes voltam az emberekhez még akkor is, amikor már mindannyian bizonyos fokig romlottakká váltak. Fenyítést róttam ki rájuk még akkor is, amikor már mindannyian megadták magukat trónom előtt. Van-e azonban olyan emberi lény, aki nem az Általam küldött szenvedés és finomítás kellős közepén van? Oly sok ember tapogatózik a sötétségben a világosság után, és oly sokan küszködnek keservesen próbatételeik közepette. Jóbnak volt hite, de nem a kiutat kereste-e saját maga számára? Bár az Én népem szilárdan meg tud állni a próbatételekkel szemben, van-e bárki, akinek anélkül, hogy hangosan kimondaná, mélyen legbelül hite is van? Nem inkább arról van szó, hogy az emberek azt állítják, hogy van hitük, miközben szívükben még mindig kételyeket dédelgetnek? Nincs olyan emberi lény, aki megállta volna a helyét a próbatételben, vagy aki valóban aláveti magát, amikor megpróbálják. Ha nem takarnám el az arcomat, hogy ne nézzek erre a világra, akkor az egész emberi faj összeomlana perzselő tekintetem alatt, mert semmit sem kérek az emberiségtől.

Amikor a királyság köszöntése felhangzik – ekkor morajlik fel a hét mennydörgés is –, ez a hang megrázza az eget és a földet, felrázza az égboltot, és rezgésbe hozza minden emberi lény szívének húrjait. A nagy vörös sárkány országában hivatalosan felcsendül a királyság himnusza, bizonyítva, hogy elpusztítottam azt az országot, és megalapítottam királyságomat. Ami még fontosabb, hogy királyságomat a földön alapítottam meg. Ekkor elkezdődik az angyalaim szétküldése a világ minden egyes országába, hogy pásztorolják fiaimat és népemet; ez munkám következő lépése követelményeinek betöltését is szolgálja. Én azonban személyesen megyek el arra a helyre, ahol a nagy vörös sárkány összetekeredve fekszik, és „megküzdök” vele. Amint az emberek megismernek Engem a hús-vér testben és képesek lesznek látni cselekedeteimet a hús-vér testben, a nagy vörös sárkány barlangja hamuvá válik, és nyomtalanul eltűnik. Királyságom népeként, mivel velejéig gyűlölitek a nagy vörös sárkányt, cselekedeteitekkel ki kell elégítenetek a szívemet, így hozva szégyent a sárkányra. Valóban úgy érzékelitek, hogy a nagy vörös sárkány förtelmes? Igazán úgy érzitek, hogy a királyság Királyának ellensége? Valóban hisztek abban, hogy csodálatos tanúságot tudtok tenni Mellettem? Tényleg megvan a hitetek ahhoz, hogy legyőzzétek a nagy vörös sárkányt? Ez az, amit kérek tőletek; csupán arra van szükségem, hogy képesek legyetek megtenni ezt a lépést. Képesek lesztek erre? Hisztek abban, hogy el tudjátok ezt érni? Pontosan mire képesek az emberek? Nem inkább Én magam teszem meg? Miért mondom, hogy személyesen jövök el arra a helyszínre, ahol a csatát vívják? Amit Én akarok, az a hitetek, nem pedig a cselekedeteitek. Az emberi lények mindannyian képtelenek felfogni a szavaimat, ehelyett csak egy oldalpillantást vetnek azokra. Segített ez nektek céljaitok elérésében? Megismertetek-e így Engem? Hogy őszinte legyek, a földön élő emberek közül egy sem képes egyenesen szembenézni Velem, és egy sem képes tisztán felfogni szavaim értelmét. Ezért egy példátlan projektet indítottam útjára a földön, hogy megvalósítsam céljaimat és lehetővé tegyem, hogy az Én valódi képmásom elfoglalja helyét az emberek szívében. Így véget fogok vetni annak a korszaknak, amelyben az elképzelések uralkodnak az embereken.

Ma nemcsak a nagy vörös sárkány országára szállok le, hanem az egész világegyetemmel szembefordulok, ettől az egész égbolt megremeg. Van bárhol is egyetlen olyan hely, amely nem az Én ítéletem alá tartozik? Van olyan hely, amely nem a csapások közepette létezik, amelyeket Én zúdítok rá? Bármerre is járok, mindenféle „csapás magvait” szórom szét. Ez az egyik módja annak, ahogyan munkálkodom, és ez kétségkívül az üdvösség cselekedete az ember számára, és amit Én kiterjesztek rájuk, az még mindig egyfajta szerető jóság. Minél több embernek lehetővé fogom tenni, hogy megismerjen Engem és lásson Engem, és ily módon félni kezdjenek egy olyan Istent, akit oly sok éven át nem láthattak, de aki most gyakorlati. Mi okból teremtettem a világot? Miután az emberek megromlottak, miért nem pusztítottam el teljesen őket? Mi az oka annak, hogy az egész emberi faj csapások közepette él? Mi volt a célom a személyes testet öltéssel? Amikor a munkámat végzem, az emberiség nemcsak a keserű, hanem az édes ízét is megismeri. A világ összes embere közül ki az, aki nem az Én kegyelmemben él? Ha nem láttam volna el az embereket anyagi áldásokkal, ki tudna sikeressé válni a világban? Lehetséges, hogy áldás az, ha megengedem nektek, hogy elérjétek az Én népem státuszát? Ha nem az Én népem lennétek, hanem inkább szolgálattevők, akkor vajon nem az Én áldásaim között léteznétek továbbra is? Egy sincs közületek, aki képes felfogni szavaim eredetét. Az emberek nem becsülik meg az Általam rájuk ruházott címeket. Ezért a „szolgálattevő” cím miatt sok ember panaszokat táplál a szívében, és oly sokan „az Én népem” cím miatt szeretetet táplálnak Irántam szívükben. Senki se próbáljon meg bolonddá tenni Engem; az Én szememmel átvizsgálok mindent! Ki az közületek, aki szívesen fogad, és teljes alávetettséggel rendelkezik? Ha nem hangzott volna fel a királyság köszöntése, vajon igazán képesek lennétek a végsőkig alávetni magatokat? Hogy az emberek mit képesek megtenni és elgondolni, és meddig képesek elmenni – mindezeket Én már régen eleve elrendeltem.

Az emberek túlnyomó többsége elfogadja az égetésemet az Én arcom fényében. Az emberek túlnyomó többsége az Én bátorításomra felkel, és továbbhalad a törekvésben. Amikor a Sátán erői megtámadják népemet, Én ott vagyok, hogy elhárítsam azokat; amikor a Sátán ármánykodása pusztítást végez az életükben, Én elküldöm őt, hogy megsemmisülve elmeneküljön, és soha többé ne térjen vissza. Örökké pihenőhely után kutat a földön mindenféle gonosz lélek; szüntelenül azoknak a holttesteit keresik, akiket felfalhatnak. Én népem! Az Én gondoskodásom és oltalmam alatt kell maradnod! Soha ne légy kicsapongó! Soha ne viselkedj meggondolatlanul! Fel kell ajánlanod a hűségedet az Én házamban, és csak a hűséggel tudsz ellentámadást indítani az ördögök cselszövéseivel szemben. Semmilyen körülmények között sem viselkedhetsz úgy, ahogyan a múltban tetted, hogy egy dolgot teszel Előttem, és mást a hátam mögött; ha így viselkedsz, akkor számodra már nem lehetséges a megváltás. Nem szóltam már több mint elég ilyen szót? Éppen azért kellett többször is emlékeztetnem az embert, mert az ember régi természete javíthatatlan. Ne unjátok meg! Amit mondok, azt teljesen a ti sorsotok érdekében teszem! A Sátánnak pontosan egy ocsmány és szennyes helyre van szüksége; minél reménytelenebbül javíthatatlanok és minél kicsapongóbbak vagytok, minél kevésbé vagytok hajlandóak korlátozásnak vetni alá magatokat, annál inkább kihasználnak minden lehetőséget azok a mindenféle tisztátalan lelkek, hogy belétek férkőzzenek. Ha idáig jutottatok, akkor a hűségetek nem lesz más, mint valóság nélküli üres fecsegés, a tisztátalan lelkek pedig felfalják elhatározásotokat, majd lázadássá és a Sátán cselszövéseivé alakítják át, hogy megszakítsák a munkámat, és otthagynak titeket, hogy Én bármikor és bárhol lesújtsak rátok. Senki sem érti a helyzet súlyosságát; egyszerűen süket fülekre talál náluk, és egyáltalán nem elővigyázatosak. Nem emlékszem arra, ami a múltban történt; valójában még mindig arra vársz, hogy elnéző legyek veled szemben azáltal, hogy még egyszer „nem emlékszem”? Bár az emberek szembeszegülnek Velem, nem fogom ezt felróni nekik, mert túlságosan csekély az érettségük, ezért is nem támasztottam túl magas követelményeket velük szemben. Mindössze annyit kérek tőlük, hogy ne legyenek kicsapongóak, és hogy vessék alá magukat korlátozásnak. Lehet, hogy meghaladja a képességeiteket, hogy teljesítsétek ezt az egyetlen kikötést? Az emberek többsége arra vár, hogy még több misztériumot hozzak napvilágra nekik, hogy gyönyörködhessenek azokban. De még ha meg is értenéd a mennyország összes misztériumát, akkor mi lenne? Növelné-e ez az Irántam érzett szeretetedet? Felébresztené-e az Irántam érzett szeretetedet? Én nem becsülöm alá az embereket, és nem is hozok könnyelműen ítéletet róluk. Ha nem ezek lennének az emberek tényleges körülményei, soha nem koronáznám meg őket oly könnyedén ilyen címkékkel. Gondoljatok vissza a múltra: hányszor rágalmaztalak meg titeket? Hányszor becsültelek alá titeket? Hányszor vizsgáltalak át titeket úgy, hogy nem vettem figyelembe a tényleges körülményeiteket? Hányszor fordult elő, hogy az Én kijelentéseim nem győztek meg titeket teljes mértékben? Hányszor beszéltem úgy, hogy nem mélyen rezonáló húrt pendítettem meg bennetek? Ki az közületek, aki félelem és reszketés nélkül olvasta szavaimat, nem rettegve attól, hogy a feneketlen mélységbe taszítom? Ki nem viseli el szavaim próbatételeit? Az Én kijelentéseimben hatalom rejlik, de ez nem arra szolgál, hogy könnyelműen ítélkezzem az emberek felett; inkább a tényleges körülményeik miatt folyamatosan tudtukul adom az Én szavaimban rejlő jelentést. Valójában van bárki, aki képes megismerni az Én mindenhatóságomat a szavaimból? Van bárki, aki képes felfogni a tiszta aranyat az Én szavaimban? Számtalan szót szóltam – megbecsülte őket valaha is bárki?

1992. március 3.