Isten számára az ember olyan, mint egy játékszer a markában, mint egy kézzel nyújtott tészta a kezében – olyan vékonyra vagy vastagra alakítható, ahogy Isten kívánja, hogy azt tegyen vele, amit akar. Joggal mondhatjuk, hogy az ember valóban játékszer Isten kezében, mint egy perzsa macska, amelyet a piacon vásárolt egy hölgy. Kétségtelenül játékszer Isten kezében – és így Péter tudásában nem volt semmi hamis. Ebből látható, hogy Isten szavai és tettei az emberben könnyedén és örömmel valósulnak meg. Nem töri a fejét és nem tervez, ahogy az emberek képzelik; az a munka, amit az emberben végez, nagyon normális, akárcsak a szavak, amelyeket az embernek mond. Amikor Isten megszólal, úgy tűnik, hogy szabadjára engedi a nyelvét, korlátozás nélkül azt mondja, ami eszébe jut. Isten szavainak olvasása után azonban az emberek teljesen meg vannak győződve, nem találják a szavakat, tágra nyílt a szemük és el vannak képedve. Mi történik itt? Ez jól mutatja, milyen nagy is Isten bölcsessége. Ha – ahogy az emberek képzelik – Isten munkáját az emberben aprólékosan meg kellene tervezni, hogy pontos és helyes legyen, akkor – hogy ezeket a képzelgéseket egy lépéssel tovább vigyük – Isten bölcsessége, csodálatossága és kifürkészhetetlensége számszerűsíthető lenne, ami azt mutatja, hogy az emberek túlságosan alacsonyra értékelik Őt. Mivel az emberek tetteiben mindig van ostobaság, Istent ugyanígy mérik. Isten nem készít terveket vagy intézkedéseket a munkájához; ehelyett közvetlenül Isten Lelke hajtja azt végre – és az alapelvek, amelyek szerint Isten Lelke működik, szabadok és korlátlanok. Mintha Isten nem törődne az ember állapotával, és úgy beszélne, ahogy akar – az ember mégis alig tud elszakadni Isten szavaitól, ami Isten bölcsessége miatt van. A tények végül is tények. Mivel Isten Lelkének munkája minden emberben annyira nyilvánvaló, ez elegendő ahhoz, hogy megmutassa Isten munkájának alapelveit. Ha Istennek ilyen nagy árat kellene fizetnie a teremtett lényekben végzett munkájáért, akkor nem lenne ez egy szép faanyag kisstílű hasznosításának az esete? Istennek személyesen kell cselekednie? Megérné? Mivel Isten Lelke oly régóta munkálkodik, és mégis, az idők során Isten Lelke soha nem működött így, soha senki nem ismerte azokat az eszközöket és elveket, amelyek szerint Isten munkálkodik, ezek soha nem voltak világosak. Ma már világosak, mert Isten Lelke személyesen felfedte őket – és ez nem kétséges, ezt közvetlenül Isten Lelke mutatja meg, nem pedig az ember foglalja össze. Miért nem utazol el a harmadik égbe, és nézed meg, hogy valóban ez történik-e; nézd meg, hogy mindezen munka elvégzése után Isten fáradozása kimerítette-e Őt, fáj-e a háta és a lába, vagy esetleg nem tud enni vagy aludni; és hogy át kellett-e olvasnia nagyon sok referenciaanyagot, hogy elmondja ezeket a szavakat; vajon Isten kijelentéseinek vázlatai szétterülnek-e az asztalon, és vajon kiszáradt-e a szája, miután ennyit beszélt. A tények éppen az ellenkezőjét mutatják: a fenti szavaknak semmi közük ahhoz a helyhez, ahol Isten lakik. Isten azt mondja: „Sok időt feláldoztam és nagy árat fizettem az ember kedvéért – de jelenleg ismeretlen okból az emberek lelkiismerete továbbra is képtelen marad ellátni eredeti funkcióját.” Függetlenül attól, hogy az emberek érzékelik-e Isten bánatát, ha úgy tudnának közeledni Isten szeretetéhez, hogy nem sértik meg a lelkiismeretüket, ez racionálisnak és észszerűnek lenne tekinthető. Az egyetlen félelem az, hogy nem hajlandók a lelkiismeret eredeti funkcióját érvényre juttatni. Mit gondolsz, ez így helyes? Segítenek neked ezek a szavak? Remélem, hogy ti afféle dolgokhoz tartoztok, amelyek lelkiismeret birtokában vannak, nem pedig lelkiismeret nélküli szeméthez. Mi a véleményed ezekről a szavakról? Van valakinek valami elképzelése erről? Nem fáj, ha a tű a szívedbe szúr? Beleszúrja Isten a tűt egy érzéketlen holttestbe? Téved talán Isten, az öregség eltompította a látását? Azt mondom, hogy ez lehetetlen! Egyébként ez biztos az ember hibája. Miért nem mész el a kórházba, hogy megnézd? Kétségtelenül probléma van az ember szívével; új „alkatrészekkel” kell felszerelni – mit gondolsz? Megtennéd ezt?

Isten azt mondja: „Nézem csúnya arcukat és furcsa állapotaikat, és ismét eltávozom az embertől. Ilyen körülmények között az emberek értetlenek maradnak, és még egyszer visszaveszik azokat a dolgokat, amiket megtagadtam tőlük, visszatérésemre várva.” Ebben az „új technológiai korban”, miért beszél Isten még mindig ökrös szekerekről? Miért van ez? Azért, mert Isten szeret akadékoskodni? Múlatja talán Isten az időt, mert nincs jobb dolga? Olyan-e Isten, mint az ember, aki semmittevéssel tölti az idejét, miután teletömte magát étellel? Van értelme újra és újra elismételni ezeket a szavakat? Azt mondtam, hogy az emberek nyomorultak, mindig meg kell ragadni őket a fülüknél, hogy megértessem Magam velük. Miután ma kimondták nekik a szavakat, holnap azonnal elfelejtik őket – olyan, mintha amnéziában szenvednének. Így nem arról van szó, hogy egyes szavak nem hangzottak el, hanem arról, hogy az emberek nem igazodtak hozzájuk. Ha valamit csak egy-két alkalommal mondanak el, az nem hatol el az emberek tudatáig – háromszor kell elmondani, ez a minimális szám. Ráadásul van néhány „öreg” is, akinek tízszer-hússzor el kell mondani. Ily módon újra és újra elmondják ugyanazt a dolgot különböző módon, hogy kiderüljön, vajon megváltoztak-e az emberek vagy sem. Valóban így dolgoztatok? Nem akarom szekálni az embereket, de mind felületes módon foglalkoznak Istennel; mindannyian tudják, hogy több táplálék-kiegészítőt kell szedniük, de Isten miatt nem aggódnak – ez Isten szolgálata? Ez Isten szeretete? Nem csoda, hogy az egész napot gondtalanul töltik, tétlenül és nyugalomban. De még így is vannak, akik még mindig nem elégedettek, és megteremtik a saját bánatukat. Lehet, hogy egy kicsit kemény vagyok, de ez az, amit úgy hívnak, hogy túl szentimentális vagy önmagaddal kapcsolatban! Isten az, aki szomorúvá tesz téged? Nem arról van szó, hogy magadra hozol szenvedést? Vajon Isten egyik kegyelme sem alkalmas arra, hogy boldogságod forrása legyen? Mindvégig nem voltál tekintettel Isten szándékaira, és negatív, beteges és lehangolt voltál – miért van ez így? Vajon Isten szándéka, hogy hús-vér testben éljél? Nem ismered Isten szándékát, nyugtalan vagy a saját szívedben, morogsz és panaszkodsz, és egész nap búslakodsz, tested pedig fájdalmat és kínt szenved – ezt érdemled! Azt kéred, hogy mások dicsérjék Istent a fenyítés közepette, hogy ők emelkedjenek ki a fenyítésből, és ne legyenek korlátozva általa – te mégis beleestél, és nem tudsz elmenekülni. Évekbe telik, mire valaki utánozni tudja ezt a Dong Cunruit idéző „önfeláldozás szellemét”. Amikor szavakat és doktrínákat prédikálsz, nem szégyelled magad? Ismered magad? Félretetted magad? Tényleg szereted Istent? Félretetted a kilátásaidat és a sorsodat? Nem csoda, hogy Isten azt mondja, hogy az emberek azok, akik csodásak és kifürkészhetetlenek. Ki gondolta volna, hogy az emberben annyi „kincs” van, amit még ki kell ásni? Ma a látványa elég ahhoz, hogy „kinyíljon az ember szeme” – az emberek olyan „fantasztikusak”! Ez olyan, mintha gyerek lennék, aki nem tud számolni. Még ma sem jöttem rá, hogy hány ember szereti igazán Istent. Soha nem tudom felidézni a számot – és így „hűtlenségem” miatt, amikor eljön az idő, hogy számot adjak Isten előtt, mindig üres kézzel állok, képtelen vagyok azt tenni, amit szeretnék, mindig adósa vagyok Istennek. Ebből kifolyólag, amikor számot adok, Isten mindig „megdorgál”. Nem tudom, miért olyan kegyetlenek az emberek, akik mindig szenvedni kényszerítenek Engem emiatt. Az emberek kihasználják ezt a lehetőséget, hogy a hasukat fogják a nevetéstől, ők valóban nem a barátaim. Amikor bajban vagyok, nem nyújtanak Nekem segítséget, hanem szándékosan kigúnyolnak – valóban nincs lelkiismeretük!