Hogyan hat Isten az emberre? Rájöttél erre? Világos ez neked? És hogyan munkálkodik Ő a gyülekezetben? Mi a véleményed ezekről a dolgokról? Gondolkoztál már ezeken a kérdéseken? Mit szeretne Ő elérni a gyülekezetben végzett munkájával? Ezek a dolgok világosak számodra? Ha nem, akkor minden, amit csinálsz, hiábavaló és üres! Megérintették a szívedet ezek a szavak? Pusztán aktív előrehaladás passzív visszavonulás nélkül – vajon ez megfelel-e Isten akaratának? Elég a vak együttműködés? Mi a teendő, ha nem vagy tisztában a látomásokkal? Nem érdemes tovább keresni? Isten azt mondja: „Egyszer nagy vállalkozásba fogtam az emberek között, de ők nem vették észre, így az Én szavammal kellett azt felfednem előttük, lépésről lépésre. Az ember mégsem tudta megérteni szavaimat, és nem szerzett tudomást tervem céljáról.” Mit jelentenek ezek a szavak? Gondoltál már erre a célra? Tényleg meggondolatlanul és céltalanul csináltam? Ha igen, mi értelme lett volna? Ha ez a cél nem világos és érthetetlen a számodra, akkor hogyan valósítható meg a valódi együttműködés? Isten azt mondja, hogy az emberiség minden keresése a határtalan tengereken zajlik, üres szavak és doktrínák közepette. Ami a ti törekvéseiteket illeti, még te sem tudod megmagyarázni, hogy melyik kategóriába tartoznak. Mit akar Isten megvalósítani az emberben? Tisztában kell lenned mindezekkel a dolgokkal. Csak a nagy vörös sárkány negatív módon történő megszégyenítését? Ha megszégyenítette a nagy vörös sárkányt, Isten egyszerűen üres kézzel menne a hegyek közé, és ott élne visszavonultan? Akkor mit akar Isten? Valóban az emberek szívét akarja? Vagy az életüket akarja? Vagy a vagyonukat és tulajdonaikat? Mi hasznuk van ezeknek? Istennek nem használnak. Csak azért végzett Isten annyi munkát az emberen, hogy a Sátán felett aratott győzelmének bizonyítékaként használja fel, hogy kinyilvánítsa „képességeit”? Nem tűnne Isten akkor egészen „kicsinyesnek”? Isten ilyen Isten? Olyan, mint egy gyerek, aki a felnőtteket veszekedésbe vonja másokkal? Mi értelme lenne ennek? Az ember folyamatosan a saját elképzeléseit használja Isten mérésére. Isten egyszer azt mondta: „Négy évszak van egy évben, és három hónap minden évszakban.” Az ember meghallgatta ezeket a szavakat, emlékezetébe véste őket, és mindig azt mondta, hogy három hónap van egy évszakban és négy évszak egy évben. Amikor Isten megkérdezte: „Hány évszak van egy évben? És hány hónap egy évszakban?” Az ember egyhangúan válaszolt: „Négy évszak, három hónap.” Az ember mindig megpróbálja meghatározni Istent szabályok által, és most, amikor belépett a „három évszak egy évben, négy hónap egy évszakban” korszakába, az ember nem tud róla, mintha megvakult volna, és mindenben szabályokat keres. És ma az emberiség megpróbálja alkalmazni a „szabályait” Istenre! Valóban vakok! Nem látják, hogy most nincs „tél”, csak „tavasz, nyár és ősz”? Az ember tényleg ostoba! Eljutott idáig, és még mindig nem tudja, hogyan ismerje meg Istent, mint az 1920-as évek embere, aki úgy gondolja, hogy a közlekedés kényelmetlen, és az embereknek gyalogolniuk kell, vagy kis szamarat kell vezetniük, illetve aki úgy gondolja, hogy az embereknek olajlámpákat kellene használniuk, vagy aki azt hiszi, hogy még mindig egy primitív életmód uralkodik. Vajon nem az emberek agyában létező elképzelések ezek? Miért beszélnek még ma is irgalomról és szerető kedvességről? Mi haszna ennek? Olyan ez, mint egy idős asszony kósza tépelődése a múltjáról – mire jók ezek a szavak? Hiszen a jelen a jelen; vissza lehet forgatni az időt 20 vagy 30 évvel? Minden ember az áradatot követi; miért nem hajlandók ezt elfogadni? A fenyítés mai korában mi értelme van irgalomról és szerető kedvességről beszélni? Irgalom és szerető kedvesség – összesen ebből áll Isten? Miért van az, hogy a „liszt és rizs” e korszakában az emberek továbbra is „köleshéjat és vadzöldségeket” szolgálnak fel? Amit Isten nem hajlandó megtenni, arra az ember rákényszeríti. Ha ellenáll, „ellenforradalmárnak” bélyegzik, és bár újra és újra elhangzik, hogy Isten eredendően nem irgalmas és szerető Isten, ki figyel oda? Az ember túl abszurd. Mintha Isten szavának semmi hatása nem lenne. Az emberek mindig más megvilágításban látják szavaimat. Istent mindvégig megfélemlítette az emberiség, mintha a bűnöket alaptalanul ártatlan embereknek tulajdonították volna – hát ki lehet egy véleményen Istennel? Ti mindig készek vagytok Isten irgalmában és szerető kedvességében élni, tehát mi mást tehetne Isten, mint hogy elviseli az emberek sértéseit? Azonban remélem, hogy alaposan megvizsgáljátok, hogyan működik a Szentlélek, mielőtt vitába szállnátok Istennel. Mégis arra kérlek téged, hogy alaposan tanulmányozd Isten szavának eredeti jelentését – ne gondold magad okosnak abban a hitben, hogy Isten szavai „felhígultak”. Arra semmi szükség! Ki tudná megmondani, mennyire „felhígult” Isten szava? Hacsak Isten nem mondja ezt közvetlenül, vagy nem jelzi egyértelműen. Ne tarts olyan sokat magadról. Ha látod a gyakorlat útját az Ő szavaiból, akkor teljesítetted a követelményeit. Mit szeretnél még látni? Isten azt mondta: „Nem fogok többé irgalmat tanúsítani az ember gyöngesége iránt.” Ha még ennek a nyilvánvaló és egyszerű kijelentésnek a jelentését sem tudod felfogni, mi értelme lenne a további tanulmányozásnak és vizsgálatnak? A legalapvetőbb mechanikai ismeret nélkül alkalmas lennél-e rakéta építésére? Az ilyen ember nem az, aki üres dicsekvést folytat? Az embernek nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy Isten munkáját végezze; Isten az, aki felmagasztalja őt. Egyszerűen szolgálni Őt anélkül, hogy tudnánk, mit szeret vagy mit gyűlöl – nem a katasztrófa receptje ez? Az emberek nem ismerik önmagukat, de rendkívülinek gondolják magukat. Mit gondolnak, kik ők! Fogalmuk sincs, hogy mi a jó vagy mi a rossz. Gondolj vissza a múltra, és nézz előre a jövőbe – hogy hangzik ez? Ezek után ismerd meg önmagad.

Isten nagyon sokat felfedett az ember szándékairól és céljairól. Azt mondta: „Csak akkor láttam tisztán az ember szándékait és céljait. Felsóhajtottam a felhők közül: Miért cselekszenek az emberek mindig magukért? Nem az a célja az Én fenyítésemnek, hogy tökéletessé tegye őket? Szándékosan csapok le a pozitív hozzáállásukra?” Mennyit tudtatok meg magatokról ezekből a szavakból? Valóban eltűntek az ember szándékai és céljai? Magatok is utánanéztetek már ennek? Akár Isten elé is jöhettek, és megpróbálhatjátok megérteni ezt: milyen eredményt ért el a fenyítés munkája, amelyet Isten végzett bennetek? Összefoglaltátok ezt? Talán az eredmény elenyésző; különben már nagy szavakkal beszéltetek volna róla. Isten mit akar, hogy ti mit érjetek el? A sok hozzátok intézett szó közül hány valósult meg, és hány veszett semmibe? Isten szemében csak néhány szava valósult meg; ennek az az oka, hogy az ember soha nem tudja megfejteni az Ő szavainak az eredeti jelentését, és amiket elfogad, azok csupán a szavak visszhangjai, amelyek a falról visszaverődnek. Így kell megismerni Isten akaratát? A közeljövőben Istennek több munkája lesz az ember számára; képes-e az ember elvégezni ezt a munkát a mostani alacsony érettségével? Ha nem eltér, akkor téved vagy arrogáns – úgy tűnik, ilyen az emberi természet. Ezt nehezen értem: bár Isten oly sokat mondott, miért nem szívlel meg ebből semmit az ember? Lehetséges, hogy Isten tréfából beszél az emberrel, és nem akar semmiféle eredményt elérni? Vagy az emberrel az „Öröm, harag, bánat és boldogság” című színdarabot adatja elő? Egy pillanatra boldoggá tenni az embert, a következőben sírva fakasztani – aztán amikor az ember lemegy a színpadról, magára marad? Mi lenne ennek az eredménye? „Miért válnak mindig semmivé az Általam az emberrel szemben támasztott követelmények? Lehetséges, hogy egy kutyát kérek arra, hogy fát másszon? Hogy sok hűhót csinálok semmiért?” Isten minden szava az ember aktuális állapotára irányul. Nem ártana belenézni minden emberbe, hogy lássuk, ki él Isten szava szerint. „A föld nagy része még most is folyamatosan változik. Ha egy nap a föld valóban más típusúra változik, akkor egy kézmozdulattal félredobom – vajon nem pontosan ez a munkám a jelenlegi szakaszban?” Valójában Isten még most is végzi ezt a munkát; ugyanakkor, amit a „félredobásról egy kézmozdulattal” mondott, az a jövőre vonatkozik, mert mindennek kell, hogy legyen egy folyamata. Isten jelenlegi munkája erre irányul – világos ez számodra? Vannak hibák az ember szándékaiban, és a tisztátalan szellemek megragadták ezt a lehetőséget, hogy belépjenek. Ebben az időben „a föld más típusúra változik”. Az emberek ekkor minőségi változáson mennek keresztül, bár lényegükben nem változnak, mert más dolgok lesznek a megjavult földön. Más szóval, az eredeti föld alábbvaló volt, de a jobbítása után használható. Miután azonban egy bizonyos ideig használták, és már nem használják, fokozatosan visszanyeri régi megjelenését. Ez Isten munkája következő lépésének az összefoglalása. A jövőbeni munka összetettebb lesz, mert ideje lesz minden dolgot szétválasztani a fajtája szerint. A találkozóhelyen, amikor a dolgok véget érnek, elkerülhetetlenül káosz lesz, és az ember erős meggyőződés nélkül marad. Pontosan úgy, ahogy Isten mondta: „Az emberek mind olyan előadóművészek, akik arra a dallamra énekelnek, amit épp játszanak.” Az embereknek megvan a képességük, hogy arra a dallamra énekelnek, amit épp játszanak, ezért Isten éppen ezt a hibájukat használja ki, hogy megtegye a következő lépést a munkájában, és ezáltal képessé tegyen minden embert, hogy orvosolja ezt a hibát. Azért, mert nincs igazi érettségük, az emberek a fal tetején növő fűszálakká válnak. Ha szereznének érettséget, magas fákká lennének, amelyek az eget érintik. Isten a gonosz szellemek munkájának egy részét az emberiség egy részének tökéletesítésére kívánja felhasználni, lehetővé téve ezeknek az embereknek, hogy teljesen átlássanak az ördögök gonoszságain, hogy az egész emberiség valóban megismerhesse „őseit”. Csak így tudnak az emberek teljesen felszabadulni, elhagyva nemcsak az ördögök utódait, hanem még az ördögök őseit is. Ez Isten igazi célja a nagy vörös sárkány teljes legyőzésével, hogy az egész emberiség megismerje a nagy vörös sárkány igazi alakját, hogy teljesen letépje álarcát, és megnézze igazi formáját. Ezt akarja Isten elérni, ez a végső célja minden munkájának, amit a földön végzett, és ez az, amit az egész emberiségben meg kíván valósítani. Ezt úgy hívják, hogy mindent mozgósítunk Isten céljának szolgálatában.

Ami a jövőbeli munkát illeti, tisztában vagy azzal, hogyan fog ez megvalósulni? Ezeket a dolgokat meg kell érteni. Például: Miért mondja Isten, hogy az emberek nem foglalkoznak soha azzal, amit tenniük kellene? Miért mondja azt, hogy sok ember elmulasztja elvégezni a házi feladatot, amit Ő kijelölt nekik? Hogyan lehet ezeket a dolgokat elérni? Gondolkodtál már ezeken a kérdéseken? Ezek a közösség témáivá váltak számodra? A munkának ebben a szakaszában az embert késztetni kell arra, hogy megértse Isten jelenlegi szándékait. Ha ezt elérte, akkor más dolgokat is meg lehet beszélni – nem egy nagyszerű módja ez a dolgok kezelésének? Hogy Isten mit akar elérni az emberben, azt világosan meg kell magyarázni, különben minden hiábavaló lenne, és az ember képtelen lenne belépni, nemhogy elérni, és minden üres beszéd lenne. Ami azt illeti, amit Isten ma mondott – megtaláltad-e a módját, hogy ezt a gyakorlatba ültesd? Az emberek mindannyian zaklatottak Isten szavai miatt. Nem tudják teljesen felfogni őket, de attól is félnek, hogy megsértik Istent. Eddig hányféle módját sikerült megtalálni annak, hogy hogyan együk és igyuk Isten szavait? A legtöbb ember nem tudja, hogyan kell enni és inni Isten szavait; hogy lehet ezt megoldani? Megtaláltad a mai szavakban az evésnek és ivásnak a módját? Hogyan próbálsz most együttműködni ebben? És ha már mindannyian megettétek és megittátok a szavakat, milyen eszközökkel fogjátok megvitatni a velük kapcsolatos gondolataitokat? Nem ezt kellene tennie az embernek? Hogyan kell felírni a megfelelő gyógyszert egy adott betegségre? Még mindig szükséged van Istenre, hogy közvetlenül adjon ki egy kijelentést? Szükséges ez? Hogyan lehet teljesen felszámolni a fent említett problémákat? Ez attól függ, hogy képesek vagytok-e együttműködni a Szentlélekkel a gyakorlati cselekedeteitek során. Megfelelő együttműködéssel a Szentlélek nagyszerű munkát fog végezni. Megfelelő együttműködés híján, ha helyette csak zűrzavar van, a Szentlélek nem lesz abban a helyzetben, hogy szabadjára engedje erejét. „Ha ismered önmagad és ismered az ellenségedet, akkor mindig a tiéd lesz a győzelem.” Bárki is mondta ki először ezeket a szavakat, rátok vonatkoztathatók a legmegfelelőbben. Röviden: meg kell ismernetek önmagatokat, mielőtt megismerhetnétek ellenségeiteket, és csak ha mindkettőt megtettétek, akkor fogtok minden csatát megnyerni. Ezek mind olyan dolgok, amelyekre képesnek kell lennetek. Nem számít, mit kér tőled Isten, csak minden erőddel dolgoznod kell érte, és remélem, képes leszel Isten elé járulni, és a végén megadni Neki a legnagyobb áhítatodat. Amíg látod Isten elégedett mosolyát, amint trónján ül, még ha ez a pillanat a halálod kijelölt időpontja is, képesnek kell lenned nevetni és mosolyogni, miközben lehunyod a szemed. A földön töltött időd alatt meg kell tenned végső kötelességedet Istennek. A múltban Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre Istenért; de neked végül eleget kell tenned Istennek, és fel kell használnod minden energiádat az Ő kedvéért. Mit tehet egy teremtett lény Isten nevében? Ezért át kell adnod magadat Istennek, inkább előbb, mint utóbb, hogy Ő úgy rendelkezzen veled, ahogyan akar. Mindaddig, amíg ez boldoggá és elégedetté teszi Istent, engedd, hogy azt tegyen veled, amit akar. Milyen joguk van az embereknek panaszkodni?