Mindannyian saját szemetekkel láttátok a munkát, amit köztetek végeztem, ti magatok is hallgattátok a szavakat, amelyeket mondtam és mindannyian ismertétek az irántatok tanúsított hozzáállásomat, így tudnotok kellene, miért végzem bennetek ezt a munkát. Teljesen őszintén mondom nektek, hogy ti nem vagytok más, mint eszközök hódító munkámhoz az utolsó napokban, a pogány nemzetek között végzett munkám kiterjesztésének eszközei. A ti igazságtalanságotokon, tisztátalanságotokon, ellenállásotokon és lázadásotokon keresztül beszélek, hogy jobban kiterjeszthessem munkámat és terjesszem nevemet a pogány nemzetek között, vagyis, hogy terjesszem azt az Izráelen kívüli nemzetek bármelyike között. Ez azért van, hogy nevem, tetteim és hangom elterjedjen a pogány nemzetek között, és így mindazokat a nemzeteket, amelyek nem Izráelhez tartoznak, meghódíthassam és imádhassanak Engem, és szent földjeimmé váljanak Izráel és Egyiptom földjén kívül. Munkám kiterjesztése valójában hódító munkám és szent földem kiterjesztése; ez az Én jelenlétem kiterjesztése a földön. Tisztában kell lennetek azzal, hogy ti csupán a teremtett lények vagytok a pogány nemzetek között, amelyeket meghódítok. Eredetileg sem státusszal, sem hasznosítási értékkel nem rendelkeztetek, és egyáltalán nem volt hasznotok. Ez csak azért van, mert a férgeket kiemeltem a trágyadombról, hogy mintái legyenek az egész föld Általam történő meghódításának, hogy egyetlen „referenciaanyagai” legyenek az egész föld Általam való meghódításának, hogy ti elég szerencsések voltatok ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljetek Velem és hogy most Velem gyűljetek össze. A ti alacsony státuszotok miatt választottalak ki titeket arra, hogy hódító munkám mintái és modelljei legyetek. Csak ezért dolgozom és beszélek közöttetek, és csak ezért élek és időzöm veletek. Tudnotok kell, hogy csak az Én vezetésem miatt és a trágyadombon élő férgektől való rendkívüli irtózásom miatt beszélek köztetek – ez elérte azt a pontot, hogy dühös vagyok. A köztetek végzett munkám egyáltalán nem azonos Jahve Izráelben végzett munkájával, és végképp nem azonos azzal a munkával, amelyet Jézus végzett Júdeában. Nagy toleranciával beszélek és dolgozom, és haraggal, valamint ítélettel hódítom meg ezeket az elfajzottakat. Ez semmiben nem hasonlít ahhoz, ahogyan Jahve vezette a népét Izráelben. Az Ő munkája Izráelben az volt, hogy élelmet és élő vizet adjon, és tele volt könyörülettel és szeretettel a népe iránt, miközben gondoskodott róluk. A mai munka egy elátkozott, nem kiválasztott nép között folyik. Nincs bőséges étel, sem az élő víz szomjoltó tápláléka, és még kevésbé bőséges a kínálat az anyagi javakból; csak bőséges ítélet, átok és fenyítés van. Ezek a trágyadombon élő férgek teljesen méltatlanok arra, hogy megszerezzék a hegyeket tele marhákkal és juhokkal, a nagy vagyont és a legszebb gyermekeket az egész országban, amilyenekkel Izráelt megajándékoztam. A kortárs Izráel felajánlja az oltáron a marhákat és juhokat, valamint az arany- és ezüsttárgyakat, amelyekkel táplálom a népét, felülmúlva a Jahve által a törvény szerint megkövetelt tizedet, és így még többet adtam nekik – több mint százszor annyit, amennyit Izráelnek a törvény szerint el kellett volna nyernie. Az, amivel Izráelt táplálom, felülmúlja mindazt, amit Ábrahám nyert, és mindazt, amit Izsák nyert. Gyümölcsözővé és sokasodóvá teszem Izráel családját, és elterjesztem népemet, Izráelt az egész földön. Akiket megáldok és akikről gondoskodom, azok még mindig Izráel választott népe, vagyis az a nép, amely mindent Nekem szentel, és amely mindent Tőlem nyert. Azért, mert Engem tartanak szem előtt, feláldozzák újszülött borjaikat és bárányaikat szent oltáromon, és felajánlják mindenüket, amijük Előttem van, egészen addig a pontig, hogy még újszülött elsőszülött fiaikat is felajánlják, várva visszatérésemet. És mi a helyzet veletek? Felszítjátok haragomat, követeléseket támasztotok Velem szemben, és ellopjátok azok áldozatait, akik felajánlanak nekem dolgokat, és nem tudjátok, hogy megsértetek Engem; így minden, amit ti nyerhettek, sírás és büntetés a sötétségben. Ti sokszor kivívtátok haragomat és Én úgy zúdítottam le égő tüzeimet, hogy jó néhány ember tragikus véget ért, és boldog otthonok váltak kietlen sírokká. Csak végtelen haragot érzek e férgek iránt, és nem áll szándékomban megáldani őket. Csak a munkám érdekében tettem kivételt és emeltelek fel titeket, és szenvedtem nagy megaláztatást és dolgoztam köztetek. Hogyan élhetnék egy házban a trágyadombon hempergő férgekkel, hacsak nem Atyám akaratából? Rendkívüli undort érzek minden tettetek és szavatok iránt; de akárhogy is, mivel némi „érdeklődésem” van a ti mocskosságotok és lázadásotok iránt, ez szavaim nagyszerű gyűjteménye lett. Máskülönben egyáltalán nem maradtam volna köztetek ilyen sokáig. Ezért tudnotok kell, hogy a hozzátok való viszonyulásom csupán együttérzés és szánalom; egy cseppnyi szeretet sincs Bennem irántatok. Ami irántatok van Bennem, az pusztán tolerancia, mert ezt csak a munkám érdekében teszem. És ti csak azért láttátok tetteimet, mert a szennyességet és a lázadó mivoltot választottam „nyersanyagnak”; máskülönben egyáltalán nem fedném fel tetteimet ezeknek a férgeknek. Csak vonakodva dolgozom bennetek, egyáltalán nem azzal a készséggel és hajlandósággal, amellyel Izráelben végeztem munkámat. Elviselem haragomat, miközben kényszerítem magam, hogy beszéljek köztetek. Hogyan tudnám elviselni az ilyen férgek folyamatos látványát, ha nem a nagyobb munkámért? Ha nem az Én nevem érdekében tenném, már régen a legmagasabb magasságokba emelkedtem volna, és teljesen elhamvasztottam volna ezeket a férgeket a trágyadombjukkal együtt! Hogyan engedhetném meg, hogy ezek a gonosz démonok nyíltan ellenálljanak Nekem, a fejüket csóválva a szemem előtt, ha nem az Én dicsőségem kedvéért? Ha nem azért, hogy munkámat a legkisebb akadály nélkül, zökkenőmentesen végezzem el, hogyan engedhettem volna meg ezeknek a férgekhez hasonló embereknek, hogy kényükre-kedvükre bántalmazzanak Engem? Ha száz ember lázadna fel egy izráeli faluban, hogy így ellenálljon Nekem, még ha áldozatokat hoznának is Nekem, akkor is elpusztítanám és a föld repedéseibe vetném őket, hogy így akadályozzam meg, hogy más városokban az emberek valaha is szembe szálljanak Velem. Én mindent felemésztő tűz vagyok, és nem tűröm a sértést. Mivel az embereket mind Én teremtettem, bármit mondok és teszek, engedelmeskedniük kell, és nem szállhatnak szembe. Az embereknek nincs joguk beleavatkozni a munkámba, és még kevésbé jogosultak arra, hogy elemezzék, mi a helyes vagy helytelen a munkámban és a szavaimban. Én vagyok a teremtés Ura és a teremtett lényeknek Engem félő szívvel kell megvalósítaniuk mindent, amit megkövetelek; nem szabadna megpróbálniuk vitába szállni Velem, és végképp nem szabadna ellenállniuk. Hatalmammal kormányzom népemet, és mindazoknak, akik teremtésem részei, alá kell vetniük magukat hatalmamnak. Bár ma merészek és elbizakodottak vagytok Előttem, bár lázadoztok a szavak ellen, amelyekkel tanítalak benneteket és nem ismeritek a rettegést, Én csak toleranciával fogadom lázadásotokat; nem fogom elveszíteni a türelmemet, és nem fogok befolyást engedni a munkámba, mert apró, jelentéktelen férgek felkavarták a trágyadombon a piszkot. Atyám akarata érdekében eltűröm mindannak a folyamatos létezését, amit utálok és mindazt, amit gyűlölök, és így fogok tenni, amíg a kijelentéseim be nem teljesednek, egészen az utolsó pillanatomig. Ne aggódjatok! Nem süllyedhetek egy névtelen féreggel azonos szintre, és nem fogom összehasonlítani veled a képességeim fokát. Utállak, de képes vagyok elviselni téged. Te lázadsz Ellenem, de nem menekülhetsz el a nap elől, amikor megfenyítelek téged, amit Atyám megígért Nekem. Fogható egy teremtett féreg a teremtés Urához? Ősszel a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez; te visszatérsz „apád” otthonába, és Én is visszatérek Atyám mellé. Engem az Ő gyengéd szeretete kísér majd, téged pedig apád eltiprása követ. Én Atyám dicsőségét fogom viselni, te pedig a tiéd szégyenét. A büntetést, amelyet sokáig visszatartottam, arra fogom használni, hogy elkísérjelek téged, és a több tízezer éve romlott, rothadó húsod fog találkozni büntetésemmel. Befejezem majd benned a szavakkal végzett munkámat, amelyet tolerancia kísér, te pedig elkezded betölteni a szavaimból eredő katasztrófa elszenvedésének szerepét. Örvendezni és dolgozni fogok Izráelben; te sírsz és a fogaidat csikorgatod majd, a sárban létezve és haldokolva. Én visszanyerem eredeti formámat és nem maradok többé a mocsokban veled, míg te visszanyered eredeti rútságodat és továbbra is a trágyadombon fogsz turkálni. Amikor munkám és szavaim beteljesednek, az az öröm napja lesz Számomra. Amikor az ellenállásod és lázadásod véget ér, az a sírás napja lesz számodra. Nem fogok együttérezni veled és soha többé nem fogsz látni Engem. Nem fogok többé párbeszédet folytatni veled, és soha többé nem fogsz találkozni Velem. Gyűlölni fogom lázadó mivoltodat, és neked hiányozni fog a kedvességem. Lesújtok rád, és te sóvárogni fogsz Utánam. Örömmel távozom tőled, és te tudatában leszel az adósságodnak Felém. Soha többé nem látlak, de te mindig reménykedni fogsz Bennem. Gyűlölni foglak, mert jelenleg ellenállsz Nekem, és hiányozni fogok neked, mert jelenleg megfenyítelek. Nem leszek hajlandó melletted élni, de te keservesen vágyakozni fogsz utána, és az örökkévalóságig sírsz, mert megbánod mindazt, amit Velem tettél. Bűntudatot fogsz érezni lázadó mivoltod és ellenállásod miatt, még arccal a földre is fekszel majd megbánással, és leborulsz előttem és megesküszöl, hogy soha többé nem lázadozol Ellenem. Szíved mélyén azonban csak Engem fogsz szeretni, de soha nem leszel képes meghallani a hangomat. Szégyenkezni fogsz magad miatt.

Most a te engedékeny hús-vér testedre nézek, amely hízeleg nekem, és csak egy kis figyelmeztetésem van a számodra; ennek ellenére nem fogok fenyítéssel „szolgálni” neked. Tudnod kellene, hogy milyen szerepet játszol a munkámban, és akkor elégedett leszek. Az ezen túli ügyekben, ha te ellenállsz Nekem, vagy elköltöd a pénzemet, vagy megeszed a Nekem, Jahvénak szánt áldozatokat, vagy ha ti, férgek egymást marjátok, vagy ha ti, kutyaszerű teremtmények veszekedtek, vagy megsértitek egymást – ezek egyikével sem foglalkozom. Nektek csak azt kell tudnotok, hogy miféle dolgok vagytok, és Én elégedett leszek. Mindezektől eltekintve, ha fegyvert akartok fogni egymásra vagy szavakkal csatázni egymással, az rendben van; Én nem kívánok ilyen dolgokba avatkozni és a legkevésbé sem veszek részt emberi ügyekben. Nem arról van szó, hogy nem érdekelnek a köztetek lévő viták; hanem arról, hogy Én nem közületek való vagyok, és ezért nem veszek részt a köztetek lévő ügyekben. Én Magam nem vagyok teremtett lény és nem vagyok a világról való, ezért utálom az emberek nyüzsgő életét és a köztük lévő kusza, helytelen kapcsolatokat. Különösen utálom a hangoskodó tömegeket. Ugyanakkor mélyreható ismeretekkel rendelkezem a minden teremtett lény szívében lévő tisztátalanságról, és mielőtt megteremtettelek titeket, már tudtam az emberi szív mélyén létező igazságtalanságról, és ismertem az emberi szívben lévő összes csalárdságot és galádságot. Ezért, még ha egyáltalán nincsenek is nyomok, amikor az emberek igazságtalan dolgokat tesznek, akkor is tudom, hogy a ti szívetekben rejlő igazságtalanság felülmúlja mindannak a gazdagságát, amit teremtettem. Mindegyikőtök a sokaság csúcsára emelkedett; felemelkedtetek, hogy a tömegek ősei legyetek. Ti rendkívül önkényesek vagytok és ámokfutók vagytok az összes féreg között, keresitek a kényelmes helyet, és megpróbáljátok felfalni a nálatok kisebb férgeket. Rosszindulatúak és gonoszak vagytok a szívetekben, még a tenger fenekére süllyedt szellemeket is felülmúljátok. A trágya alján laktok, és addig zavarjátok a kukacokat fentről lefelé, amíg nincs nyugtuk, egy ideig harcolva egymással, majd megnyugodva. Ti nem tudjátok a helyeteket, mégis harcoltok egymással a trágyában. Mit nyerhettek az ilyen harcból? Ha valóban lenne félelem a szívetekben az Én irányomban, hogyan harcolhatnátok egymással a hátam mögött? Nem számít, milyen magas pozícióban vagy, nem vagy-e még mindig egy büdös kis féreg a trágyában? Képes leszel-e szárnyakat növeszteni, és galambbá válni az égen? Ti, bűzös kis férgek áldozatokat loptok az Én, vagyis Jahve oltáráról; ezzel meg tudjátok-e menteni a tönkretett, elbukott hírneveteket, és Izráel választott népévé válhattok-e? Szégyentelen nyomorultak vagytok! Az oltáron lévő áldozatokat az emberek ajánlották fel Nekem, az Engem félők jóindulatú érzelmeinek kifejezéseként. Én rendelkezem felettük és Én használom őket, tehát hogyan foszthatsz meg Engem az emberek által Nekem adott kis gerléktől? Nem félsz Júdássá válni? Nem félsz, hogy földed vérmezővé válik? Te szégyentelen! Azt hiszed, hogy az emberek által felajánlott gerlék azért vannak, hogy a te gyomrodat táplálják, te féreg? Amit neked adtam, az az, amit szívesen és készségesen adok; amit nem adtam neked, az az Én rendelkezésemre áll. Nem lophatod el egyszerűen az adományaimat. Aki munkálkodik, az Én vagyok, Jahve – a teremtés Ura –, és az emberek Miattam áldoznak. Azt hiszed, hogy ez a jutalom mindazért a rohangálásért, amit te csinálsz? Te tényleg szégyentelen vagy! Kinek a kedvéért rohangálsz? Csak nem magadért? Miért lopod el az áldozataimat? Miért lopod a pénzt a pénzeszsákomból? Nem vagy-e Iskarióti Júdás fia? A nekem, Jahvénak szánt áldozatokat a papoknak kell élvezniük. Te pap vagy? Önelégülten meg mered enni áldozataimat, még az asztalra is kiteszed őket; te semmit sem érsz! Te értéktelen nyomorult! Az én tüzem, Jahve tüze, el fog égetni téged!