Az emberben csak a hit bizonytalan szava létezik, de az ember nem tudja, mit jelent a hit, még kevésbé, hogy miért van hite. Az ember túl keveset ért, és az ember maga is túlságosan hiányos; az Énbennem való hite csak esztelen és tudatlan. Bár nem tudja, mi a hit, és azt sem, hogy miért hisz Bennem, mégis megszállottan hisz Bennem. Amit az embertől kérek, az nem pusztán az, hogy megszállottan hívjon Engem ilyen módon, vagy hogy felületesen higgyen Bennem, mert az Általam végzett munka az, hogy az ember meglásson Engem, és megismerjen Engem, nem pedig az, hogy az embert lenyűgözzem, és új megvilágításban nézzen Rám. Valamikor sok jelet és csodát mutattam, és sok csodálatos dolgot tettem, és az akkori izráeliták nagy elismerést tanúsítottak Irántam, és nagyra becsülték a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való kivételes képességemet. Abban az időben a zsidók úgy gondolták, hogy gyógyító képességeim mesteriek, rendkívüliek – és sok tettem miatt mindannyian tiszteltek Engem, és nagy csodálatot éreztek valamennyi képességem iránt. Így mindazok, akik láttak Engem csodákat tenni, szorosan követtek Engem, olyannyira, hogy ezrek vettek körül, hogy lássák, amint meggyógyítom a betegeket. Oly sok jelet és csodát mutattam, mégis az emberek csupán egy kiváló orvosnak tekintettek Engem; ugyanígy sok tanító beszédet mondtam akkoriban az embereknek, mégis csupán a tanítványainál magasabb rendű tanítónak tekintettek Engem. Még ma is, miután az emberek látták a munkámról szóló történelmi feljegyzéseket, az értelmezésük továbbra is az, hogy Én egy nagyszerű orvos vagyok, aki meggyógyítja a betegeket, és a tudatlanok tanítója, és úgy határoztak meg Engem, mint az irgalmas Úr Jézus Krisztust. Azok, akik a szentírásokat értelmezik, talán már felülmúlták gyógyítói képességeimet, vagy akár olyan tanítványok is lehetnek, akik már túlszárnyalták tanítójukat, mégis az ilyen nagy hírű emberek, akiknek a nevét az egész világon ismerik, olyan kevésre tartanak Engem, hogy számukra egyszerűen csak orvos vagyok. Tetteim száma több, mint a homokszemek a tengerparton, és bölcsességem felülmúlja Salamon összes fiát, mégis az emberek csupán egy jelentéktelen orvosként és az emberek ismeretlen tanítójaként gondolnak Rám. Nagyon sokan csak azért hisznek Bennem, hogy meggyógyíthassam őket. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy hatalmammal kiűzhessem a tisztátalan szellemeket a testükből, és oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békét és örömöt kapjanak Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy még több gazdagságot kérjenek Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békében töltsék ezt az életet, és hogy az eljövendő világban épségben és biztonságban legyenek. Nagyon sokan hisznek Bennem azért, hogy elkerüljék a pokol szenvedéseit, és megkapják a menny áldásait. Oly sokan csak az átmeneti kényelemért hisznek Bennem, de nem törekszenek arra, hogy az eljövendő világban bármit is nyerjenek. Amikor dühömet az emberre zúdítottam, és elragadtam minden örömét és békéjét, amivel egykor rendelkezett, az ember kételkedni kezdett. Amikor az embernek adtam a pokol szenvedéseit, és visszaköveteltem a menny áldásait, az ember haragra gerjedt. Amikor az ember arra kért Engem, hogy gyógyítsam meg, nem törődtem vele, és undort éreztem iránta. Az ember elszakadt Tőlem, hogy ehelyett a gonosz orvoslás és a varázslás útját keresse. Amikor megvontam mindazt, amit az ember igényelt Tőlem, mindenki nyomtalanul eltűnt. Ezért azt mondom, hogy az ember azért hisz Bennem, mert túl sok kegyelmet adok, és túlságosan sok előnyre lehet szert tenni. A zsidók a kegyelmem miatt hittek Bennem, és követtek Engem, bárhová is mentem. Ezek a tudatlan, korlátozott tudással és tapasztalattal rendelkező emberek csak azt keresték, hogy lássák az Általam kinyilvánított jeleket és csodákat. Úgy tekintettek Rám, mint a zsidók házának fejére, aki a legnagyobb csodákat tudja véghezvinni. Így amikor démonokat űztem ki az emberekből, ez sok vitát váltott ki közöttük: Azt mondták, hogy Én vagyok Illés, hogy Én vagyok Mózes, hogy Én vagyok a legősibb a próféták közül, hogy Én vagyok a legnagyobb orvos. Azon kívül, hogy Én magam mondtam, hogy Én vagyok az élet, az út és az igazság, senki sem ismerhette meg lényemet vagy kilétemet. Azon kívül, hogy Én magam mondtam, hogy a menny az a hely, ahol az Én Atyám él, senki sem tudta, hogy Én vagyok az Isten Fia, és maga Isten is. Azon kívül, hogy Én magam mondtam, hogy megváltást hozok az egész emberiségnek és megváltom az emberiséget, senki sem tudta, hogy Én vagyok az emberiség Megváltója, és az emberek csak jóindulatú és könyörületes emberként ismertek Engem. És azon kívül, hogy Én magam képes voltam megmagyarázni mindent, ami Rólam szól, senki sem ismert Engem, és senki sem hitte el, hogy Én vagyok az élő Isten Fia. Ilyen az emberek hite Bennem, és ilyen az, ahogyan megpróbálnak becsapni Engem. Hogyan tehetnének tanúságot Rólam, amikor ilyen nézeteket vallanak Rólam?

Az emberek hisznek Bennem, de képtelenek bizonyságot tenni Rólam, és tanúskodni sem tudnak Rólam, mielőtt Én Magamat ismertté tenném. Az emberek csak azt látják, hogy Én felülmúlom a teremtett lényeket és minden szent embert, és látják, hogy az Általam végzett munkát nem végezhetik emberek. Így a zsidóktól kezdve a mai emberekig mindazok, akik dicsőséges tetteimet látják, csak Irántam való kíváncsisággal vannak tele, és egyetlen teremtett lény szája sem képes tanúságot tenni Rólam. Egyedül Atyám tett Rólam tanúságot, és utat készített Nekem minden teremtett lény között; ha Ő nem tette volna, bárhogyan is munkálkodtam volna, az ember soha nem tudta volna meg, hogy Én vagyok a teremtés Ura, mert az ember csak elvenni tud Tőlem, és munkám eredményeként nem hisz Bennem. Az ember csak azért ismer Engem, mert ártatlan vagyok, és semmiben sem vagyok bűnös, mert számos rejtélyt meg tudok magyarázni, mert a sokaság fölött állok, vagy mert az ember sokat profitált Belőlem, mégis csak kevesen hisznek abban, hogy Én vagyok a teremtés Ura. Ezért mondom, hogy az ember nem tudja, miért hisz Bennem; nem ismeri a Bennem való hit célját vagy jelentőségét. Az ember valóságérzete olyannyira hiányos, hogy aligha alkalmas arra, hogy tanúságot tegyen Rólam. Nektek túl kevés az igaz hitetek, és túl keveset nyertetek, ezért túl kevés a bizonyságtételetek. Továbbá túl keveset értetek, és túl sok minden hiányzik belőletek, úgyhogy szinte alkalmatlanok vagytok arra, hogy tanúságot tegyetek tetteimről. Az elhatározásotok valóban jelentős, de vajon biztosak vagytok-e abban, hogy képesek lesztek sikeresen tanúskodni Isten lényegéről? Amit ti tapasztaltatok és láttatok, az felülmúlja minden korszak szentjeinek és prófétáinak tapasztalatait, de képesek vagytok-e kiválóbb tanúságot tenni, mint a múlt idők szentjeinek és prófétáinak szavai? Amit most nektek adok, az felülmúlja Mózest és meghaladja Dávidot, ezért hasonlóképpen azt kérem, hogy a ti bizonyságtételetek is múlja felül Mózest, és hogy a ti szavaitok legyenek nagyobbak Dávidnál. Százszorosan adok nektek – így azt kérem tőletek is, hogy hasonlóképpen fizessétek vissza Nekem. Tudnotok kell, hogy Én vagyok az, aki életet ad az emberiségnek, és ti vagytok azok, akik életet kaptok Tőlem, és akiknek tanúságot kell tennetek Mellettem. Ez a ti kötelességetek, amelyet Én küldök le rátok, és amelyet meg kell tennetek Értem. Nektek adtam minden dicsőségemet, nektek adtam az életet, amelyet a választott nép, az izráeliták soha nem kaptak meg. A jog szerint tanúságot kell tennetek Rólam, és Nekem kell szentelnetek ifjúságotokat, és életeteket kell adnotok. Bárkiknek is adományozom dicsőségemet, azok tanúságot tesznek Rólam, és életüket adják Értem. Ezt már régóta előre meghatároztam. Az a ti szerencsétek, hogy dicsőségemet nektek adományozom, és a ti kötelességetek, hogy tanúságot tegyetek dicsőségemről. Ha csak azért hinnétek Bennem, hogy áldásokat nyerjetek, akkor munkámnak kevés jelentősége lenne, és nem teljesítenétek kötelességeteket. Az izráeliták csak irgalmamat, szeretetemet és nagyságomat látták, a zsidók pedig csak türelmemnek és megváltásomnak voltak tanúi. Nagyon-nagyon keveset láttak Lelkem munkájából, olyannyira, hogy csak tízezredrészét értették meg annak, amit ti hallottatok és láttatok. Amit ti láttatok, még a közöttük lévő főpapokat is felülmúlja. Az igazságok, amelyeket ti ma megértettetek, meghaladják az övékét; amit ti ma láttatok, meghaladja azt, amit a Törvény Korában, valamint a Kegyelem Korában láttak, és amit ti megtapasztaltatok, az még Mózest és Illést is felülmúlja. Mert amit az izráeliták megértettek, az csak Jahve törvénye volt, és amit láttak, az csak Jahve hátának látványa volt; amit a zsidók megértettek, az csak Jézus megváltása volt, amit kaptak, az csak a Jézus által adományozott kegyelem volt, és amit láttak, az csak Jézus képe volt a zsidók házában. Amit ti ma láttok, az Jahve dicsősége, Jézus megváltása és minden mai cselekedetem. Így ti is hallottátok Lelkem szavait, értékeltétek bölcsességemet, megismertétek csodámat, és megismertétek az Én természetemet. Elmondtam nektek az egész irányítási tervemet is. Amit ti láttatok, az nem csupán egy szerető és irgalmas Isten, hanem egy igazságossággal teli Isten. Láttátok csodálatos munkámat, és megtudtátok, hogy fenséggel és haraggal vagyok teli. Mi több, tudjátok, hogy egykor Izráel házára zúdítottam tomboló dühömet, és ma ez rátok is eljött. Többet értetek mennyei misztériumaimból, mint Ézsaiás és János; többet tudtok szeretetreméltóságomról és tiszteletreméltóságomról, mint a múlt korok összes szentje. Amit ti kaptatok, az nem csupán az Én igazságom, az Én utam és az Én életem, hanem Jánosénál is nagyobb látomás és kinyilatkoztatás. Ti sokkal több titkot értettetek meg, és megpillantottátok igazi arcomat is; ti többet fogadtatok el ítéletemből, és többet tudtok igazságos természetemről. És így, bár ti az utolsó napokban születtetek, a felfogásotok a korábbi és a múlté, és a mai dolgokat is megtapasztaltátok, és mindezt személyesen Én tettem. Amit tőletek kérek, az nem túlzás, mert oly sokat adtam nektek, és ti sokat láttatok Bennem. Ezért arra kérlek benneteket, hogy tegyetek tanúságot Értem az elmúlt korok szentjeinek, és ez a szívem egyetlen vágya.

Atyám volt az, aki először tanúskodott Mellettem, de Én nagyobb dicsőséget akarok, és azt, hogy a teremtett lények szájából is a tanúságtétel szavai hangozzanak el – ezért mindenemet átadom nektek, hogy teljesíthessétek a kötelességeteket, hogy befejeződhessen az emberek között végzett munkám. Meg kellene értenetek, miért hisztek Bennem; ha ti csak a tanítványaim vagy a pácienseim akartok lenni, vagy a mennyei szentjeim egyikévé akartok válni, akkor értelmetlen lesz, hogy Engem követtek. Engem így követni egyszerűen csak energiapazarlás lenne; ha ilyen módon hinnétek Bennem, azzal csak elvesztegetnétek napjaitokat, elpazarolnátok fiatalságotokat, és a végén semmit sem kapnátok. Nem lenne-e ez hiábavaló munka? Én már régen eltávoztam a zsidók közül, és nem vagyok többé az emberek orvosa, sem az emberek gyógyszere. Nem vagyok többé az ember igáslova, akit tetszése szerint hajt vagy lemészárol; inkább azért jöttem az emberek közé, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket, hogy az ember megismerhessen Engem. Tudnod kell, hogy egykor Én végeztem a megváltás munkáját; egykor Jézus voltam, de nem maradhattam örökké Jézus, ahogyan egykor Jahve voltam, de később Jézus lettem. Én vagyok az emberiség Istene, a teremtés Ura, de nem maradhatok örökké Jézus vagy Jahve. Én voltam az, amit az ember orvosnak tart, de nem lehet azt mondani, hogy Isten csupán az emberiség orvosa. Ha tehát te a régi nézeteket tartod a Bennem való hitedben, akkor semmit sem fogsz elérni. Nem számít, hogy ma hogyan dicsérsz Engem – „Milyen szeretetteljes Isten az ember iránt; meggyógyít engem, áldást, békét és örömöt ad nekem. Milyen jó Isten az emberhez; ha csak hiszünk benne, akkor nem kell aggódnunk a pénz és a gazdagság miatt...” –, akkor sem tudom félbeszakítani eredeti munkámat. Ha ma hiszel Bennem, akkor csak az Én dicsőségemet kapod, és méltó leszel arra, hogy tanúságot tegyél Rólam, minden más pedig másodlagos lesz. Ezt világosan tudnod kell.

Most már tényleg tudod, hogy miért hiszel Bennem? Valóban ismered munkám célját és jelentőségét? Valóban ismered a kötelességedet? Valóban ismered az Én tanúságtételemet? Ha csupán hiszel Bennem, de dicsőségemnek vagy tanúságtételemnek semmi jele nincs benned, akkor már régen kiiktattalak. Ami pedig azokat illeti, akik mindent tudnak, ők még inkább szálkák a szememben, és a házamban nem többek, mint akadályok az utamban, ők olyan konkolyok, melyeket teljesen ki kell rostálni a munkámban, nincs hasznuk, értéktelenek, és Én már rég utálom őket. Gyakran sújtja haragom mindazokat, akik megfosztattak a bizonyságtételtől, és soha nem kerüli el őket a vesszőm. Már régóta átadtam őket a gonosz kezébe; megfosztattak áldásaimtól. Amikor eljön a nap, fenyítésük még a bolond asszonyokénál is súlyosabb lesz. Ma csak azt a munkát végzem, amit kötelességem elvégezni; az összes búzát kötegekbe fogom kötni, együtt azokkal a konkolyokkal. Ez az Én munkám ma. Azok a konkolyok mind ki lesznek rostálva a cséplésem során, aztán a búzaszemek a raktárba lesznek gyűjtve, és azok a konkolyok, amelyek ki lettek rostálva, a tűzbe lesznek vetve, hogy porrá égjenek. Az Én munkám most csupán annyi, hogy minden embert kötegbe kössek, vagyis teljesen meghódítsam őket. Azután kezdem el a gyomlálást, hogy felfedjem minden ember végét. És így tudnod kell, hogyan kellene most megfelelned Nekem, és hogyan kell a helyes útra lépned a Belém vetett hitedben. Amire most vágyom, az a hűséged és alávetettséged, a szereteted és bizonyságtételed. Még ha ebben a pillanatban nem is tudod, hogy mi a bizonyságtétel vagy mi a szeretet, akkor is hozd Elém mindenedet, és add át Nekem az egyetlen kincsedet, amid van: a hűségedet és az alávetettségedet. Tudnod kell, hogy a tanúságtétel arról, hogy legyőzöm a Sátánt, az ember hűségében és alávetettségében rejlik, ahogyan a tanúságtétele annak is, hogy teljesen meghódítom az embert. A Belém vetett hited kötelessége, hogy tanúságot tegyél Rólam, hogy hűséges legyél Hozzám és senki máshoz, és hogy mindvégig engedelmes legyél. Mielőtt munkám következő lépését megkezdeném, hogyan fogsz tanúságot tenni Rólam? Hogyan leszel hűséges Hozzám és engedelmes Nekem? Minden hűségedet a feladatodnak szenteled-e, vagy egyszerűen feladod? Aláveted-e inkább magad minden rendelkezésemnek (még akkor is, ha az halál vagy pusztulás lenne), vagy inkább elmenekülsz félúton, hogy elkerüld fenyítésemet? Azért fenyítelek meg téged, hogy tanúságot tegyél Rólam, és hűséges és engedelmes légy Nekem. Mi több, a mostani fenyítés azért van, hogy kibontakoztassa munkám következő lépését, és hogy a munka akadálytalanul haladhasson. Ezért arra biztatlak, hogy légy bölcs, és ne kezeld sem az életedet, sem a létezésed jelentőségét értéktelen homokként. Tudhatod-e pontosan, hogy mi lesz az Én eljövendő munkám? Tudod-e, hogyan fogok dolgozni az eljövendő napokban, és hogyan fog kibontakozni a munkám? Tudnod kellene, milyen jelentőséggel bír a munkámmal kapcsolatos tapasztalatod, és ezen túlmenően a Belém vetett hited. Olyan sokat tettem; hogyan is adhatnám fel félúton, ahogyan te képzeled? Olyan kiterjedt munkát végeztem; hogyan tudnám lerombolni azt? Valóban azért jöttem, hogy véget vessek ennek a korszaknak. Ez igaz, de ezenfelül tudnod kell, hogy új korszakot kell kezdenem, új munkát kell kezdenem, és mindenekelőtt terjesztenem kell a királyság evangéliumát. Tehát tudnod kell, hogy a jelenlegi munka csak arra szolgál, hogy egy korszakot kezdjen el, és hogy megteremtse az alapot az evangélium terjesztéséhez az eljövendő időben, és hogy a jövőben véget vessen a korszaknak. A munkám nem olyan egyszerű, mint ahogyan te gondolod, és nem is olyan értéktelen vagy értelmetlen, mint ahogyan talán hiszed. Ezért még mindig azt kell mondanom neked: az életedet az Én munkámnak kellene adnod, sőt, az Én dicsőségemnek kellene szentelned magad. Régóta vágytam arra, hogy tanúságot tegyél Rólam, és még inkább vágytam arra, hogy terjeszd evangéliumomat. Meg kellene értened, mi van a szívemben.