Minden egyes cselekedetetek és tettetek az életben megmutatja, hogy minden nap kapnotok kell egy részt az Én szavaimból ahhoz, hogy feltöltődjetek, mert túl sok minden hiányzik belőletek, és túl csekély a tudásotok és a felfogóképességetek. A mindennapi életetekben olyan légkörben és környezetben éltek, amelyben nincs igazság és józan ész. Nincs meg a tőkétek a túléléshez, és nincs meg az alapotok ahhoz, hogy megismerjetek Engem vagy az igazságot. Hitetek csupán homályos és elvont hitre vagy nagyon dogmatikus ismeretekre és vallási szertartásokra épül. Mindennap figyelem mozdulataitokat, vizsgálom a szándékaitokat és a gonoszságotok gyümölcseit, és soha nem találtam még egy olyan személyt sem, aki valóban az Én rendíthetetlen oltáromra helyezné szívét és szellemét. Így nem vagyok hajlandó feleslegesen kiontani magamból az összes szót, amit egy ilyen emberiségnek szeretnék kimondani; a szívemben rejlő tervek egyedül az Én bevégezetlen munkámról és az emberiség még meg nem mentett tagjairól szólnak. Mindazonáltal azt kívánom, hogy mindazok, akik Engem követnek, elnyerjék üdvösségemet és az igazságokat, amelyeket az Én szavam adományoz az embernek. Remélem, hogy egy napon, amikor becsukod a szemed, egy olyan birodalmat fogsz látni, ahol illat tölti be a levegőt, és az élő víz folyamai folynak – nem pedig egy zord, hideg világot, ahol sötét felhők takarják el az eget, és az üvöltés hangjai soha nem hallgatnak el.

Minden egyes nap minden egyes személy cselekedetei és gondolatai az Egyetlen szeme előtt vannak, ugyanakkor a saját holnapjukra készülnek. Ezt az utat kell bejárnia minden élőnek; ezt az utat rendeltem el eleve mindenki számára, és senki nem menekülhet tőle vagy mentesülhet alóla. Számtalan szót mondtam ki, és még inkább mérhetetlen a munka, amelyet végeztem. Mindennap figyelem, ahogy minden egyes személy természetes módon teszi mindazt, amit eredendő természetének és természete fejlődésének megfelelően tennie kell. Tudtukon kívül sokan már ráléptek a „helyes útra”, amelyet azért fektettem le, hogy felfedjem a különféle embertípusokat. Ezeket a különféle embertípusokat már régen különböző környezetekbe helyeztem, és a maga helyén mindegyikük megmutatja eredendő besorolását. Senki nem köti meg őket, senki nem csábítja el őket. Teljes mértékben szabadok, és amit kimutatnak, az természetes módon fakad belőlük. Csak egy dolog tartja őket kordában: az Én szavaim. Ezért néhány ember vonakodva olvassa az Én szavaimat, és soha nem gyakorolja őket – csak azért teszi, hogy eltengődjön egy olyan sorssal, amellyel elkerüli a halált; ugyanakkor mások számára nehezen viselhetők el a napok az Én szavaim nélkül, amelyek vezetik és táplálják őket, és így ők mindenkor természetes módon megtartják szavaimat. Az idő múlásával felfedezik az emberi élet titkát, az emberiség rendeltetését és az emberi lét értékét. Egyszerűen így van az emberiség az Én szavaim jelenlétében, és Én csak hagyom, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak. Nem végzek olyan munkát, amely arra kényszerítené az embereket, hogy az Én szavaimra alapozzák létezésüket. Így azok, akiknek soha nem volt lelkiismeretük, és akiknek a létezése soha nem bírt semmilyen értékkel, vakmerően félredobják szavaimat és saját kedvük szerint cselekednek, miután szép csendben megfigyelték, hogy mennek a dolgok. Idegenkedni kezdenek az igazságtól és mindattól, ami Tőlem ered, és még inkább idegenkednek attól, hogy az Én házamban időzzenek. Ezek az emberek rendeltetési helyük érdekében időznek egy darabig az Én házamban, és azért, hogy elkerüljék a büntetést, még akkor is, ha munkát végeznek. Szándékaik és tetteik azonban soha nem változnak meg. Ez fokozza az áldások iránti vágyukat, és fokozza vágyukat, hogy egyszer belépjenek a királyságba, és utána örökké ott maradjanak – sőt, hogy belépjenek az örök mennyországba. Minél jobban vágynak arra, hogy hamar eljöjjön az Én napom, annál inkább úgy érzik, hogy az igazság akadály lett, botláskő az útjukban. Alig várják, hogy belépjenek a királyságba, hogy örökké élvezhessék a mennyek királyságának áldásait – mindezt anélkül, hogy az igazságra kellene törekedniük, el kellene fogadniuk az ítéletet és fenyítést, és legfőképpen anélkül, hogy meg kellene alázkodniuk az Én házamban és úgy cselekedniük, ahogy Én parancsolom. Ezek az emberek nem azért lépnek be az Én házamba, hogy kielégítsék az igazság keresése iránti vágyukat, se nem azért, hogy együttműködjenek az Én irányításommal; céljuk csupán annyi, hogy azok között legyenek, akik nem lesznek elpusztítva az elkövetkező korszakban. Ezért szívük soha nem tudta, mi az igazság, vagy hogyan fogadja el az igazságot. Ezért nem gyakorolták soha az ilyen emberek az igazságot, és nem ismerték fel romlottságuk mélységét, mégis az Én házamban laktak mindvégig mint „szolgák”. Ők „türelmesen” várják az Én napom eljövetelét, és fáradhatatlanok, miközben az Én munkálkodásom módja miatt hánykolódnak. De bármilyen nagy erőfeszítéseket tesznek, bármilyen árat is fizetnek, senki nem látta őket soha az igazságért szenvedni vagy Értem bármit odaadni. Szívükben türelmetlenül várják, hogy meglássák a napot, amikor véget vetek a régi kornak, továbbá alig várják, hogy megtudják, mekkora az Én erőm és hatalmam. Amit soha nem siettek megtenni, az az, hogy magukon változtassanak, és az igazságra törekedjenek. Ők azt szeretik, amitől Én idegenkedem, és attól idegenkednek, amit Én szeretek. Ők arra vágynak, amit Én gyűlölök, de félnek elveszíteni azt, amitől Én irtózom. Ebben a gonosz világban élnek, soha nem gyűlölik azt, és mégis mélységesen félnek attól, hogy el fogom pusztítani. Ellentmondó szándékaik közepette szeretik ezt a világot, amelytől Én irtózom, de arra is vágynak, hogy mielőbb elpusztítsam, hogy megúszhassák a pusztítás csapását, és a következő korszak vezéreivé válhassanak, mielőtt letérnek az igaz útról. Ez azért van, mert nem szeretik az igazságot, és idegenkednek mindentől, ami Tőlem származik. „Engedelmes emberekké” válhatnak egy rövid időre azért, hogy ne veszítsék el az áldásokat, de buzgóságuk, hogy áldottak legyenek, és az indíttatásuk, hogy attól félnek, hogy elpusztulnak és bemennek az égő tűz tavába, soha nem fedhető el. Ahogyan közeledik az Én napom, vágyuk egyre erősebb lesz. Minél nagyobb a csapás, annál tehetetlenebbekké válnak – nem tudják, hol fogjanak bele, hogy megörvendeztessenek Engem, ők pedig ne veszítsék el a régóta áhított áldásokat. Az ilyen emberek buzgón tesznek azért, hogy legelöl haladjanak, mihelyt az Én kezem munkához fog. Ők csak arra gondolnak, hogy a csapatok élvonalába rohanjanak, mélységesen rettegve attól, hogy nem fogom őket látni. Azt teszik és mondják, amit helyesnek gondolnak, és fogalmuk sincs arról, hogy cselekedeteik és tetteik soha nem kapcsolódtak az igazsághoz, és hogy cselekedeteik csupán aláássák és megzavarják tervemet. Lehet, hogy nagy erőfeszítést fektettek bele, lehet, hogy őszinték az elhatározásukban és szándékukban, hogy kitartsanak a nehézségek közepette, de semminek, amit tesznek, nincs köze Hozzám, mert soha nem láttam, hogy cselekedeteiket jó szándékkal tennék, és még kevésbé láttam, hogy bármit az Én oltáromra helyeznének. Ilyen cselekedeteket vittek ők véghez Előttem e sok év során.

Eredetileg több igazságot szerettem volna átnyújtani nektek, de erről le kellett mondanom, mert az igazsághoz való hozzáállásotok túl hideg és közömbös; nem kívánom elpazarolni a szívem vérét, sem azt nem kívánom látni, hogy az emberek birtokukban tartják az Én szavaimat, tetteik azonban minden tekintetben ellenállnak Nekem, rágalmaznak Engem és káromolnak Engem. A hozzáállásotok és emberi mivoltotok miatt szavaimnak csupán kicsiny, de számotokra nagyon fontos részét nyújtom nektek – ez szolgál próbamunkámként az emberiség körében. Csak most állapítottam meg valóban, hogy a döntések és a terv, amelyet készítettem, megfelel a szükségleteiteknek, és még inkább meggyőződtem arról, hogy az emberiséghez való hozzáállásom helyes. Az Előttem hosszú éveken keresztül mutatott viselkedésetek példátlan választ adott Nekem, a válaszhoz tartozó kérdés pedig: „Milyen az ember hozzáállása az igazság és az igaz Isten színe előtt?” A szívem vére, melyet az emberért ontottam, azt bizonyítja, hogy az Én lényegem az ember iránti szeretet, és az ember Előttem végrehajtott minden cselekedete és tette azt bizonyítja, hogy az ő lényege az igazság gyűlölete és a Velem szembeni ellenségesség. Mindenkor aggódom mindazokért, akik követtek Engem – akik követnek Engem, mégsem képesek soha elfogadni szavaimat; még a javaslataimat sem képesek elfogadni. Ez szomorít el Engem a leginkább. Soha senki nem volt képes megérteni Engem, még kevésbé volt képes bárki is elfogadni Engem, bár az Én hozzáállásom őszinte, szavaim pedig gyengédek. Mindenki a saját szándékai szerint végzi a munkát, amellyel megbíztam, nem keresi az Én szándékaimat, és főleg nem kérdezi meg, mit követelek meg tőle. Még mindig azt állítják, hogy hűségesen szolgálnak Engem, miközben lázadnak Ellenem. Sokan hiszik azt, hogy azok az igazságok, amelyek számukra elfogadhatatlanok, vagy amelyeket ők nem tudnak gyakorolni, nem is igazságok. Ilyen emberekben az Én igazságaim megtagadott, félredobott dolgokká válnak. Ugyanakkor az emberek szóban elismernek Engem Istennek, másrészt viszont kívülállónak is hisznek Engem – aki nem az igazság, az út és az élet. Senki nem ismeri ezt az igazságot: az Én szavaim az örökké változatlan igazság; Én vagyok az élet ellátása az ember számára, és Én vagyok az emberiség egyetlen vezetője; a szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maguknak a szavaknak a lényege; és még ha egyetlen személy sem képes elfogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki által. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi a hozzáállásom: Legyenek bizonyságaim az idő és a tények, és bizonyítsák be, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Bizonyítsák be, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek rendelkeznie, sőt még inkább ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem képesek célt találni szavaimban, és akik nem részesülhetnek az üdvösség kegyelmében a szavaim által – ők azok, akiket szavaim elítélnek; és még inkább ők azok, akik elveszítették üdvösségem kegyelmét, és pálcám soha nem hagyja el őket.

2003. április 16.