Az ember természete nagyban különbözik az Én lényegemtől, mert az ember romlott természete teljes mértékben a Sátántól ered; az ember természetét megdolgozta és megrontotta a Sátán. Ez annyit tesz, hogy az ember az ő gonoszságának és csúfságának a befolyása alatt él. Az ember nem az igazság világában vagy szent környezetben növekszik, és még kevésbé él a világosságban. Ezért senki nem birtokolhatja az igazságot a természetében születése pillanatától fogva, és még kevésbé születhet bárki Istent félő és Istennek alávetett lényeggel. Ellenkezőleg – az emberek Istennek ellenálló, Isten ellen lázadozó természettel bírnak, amely nem szereti az igazságot. Ez a természet az a probléma, amelyet ki szeretnék fejteni – az árulás. Az árulás minden egyes ember Istennel szembeni ellenállásának forrása. Ez egy olyan probléma, amely csak az emberben létezik, Bennem nem. Néhányan meg fogják kérdezni: mivel a világban minden ember éppen úgy él, ahogyan Krisztus, miért van az, hogy minden embernek olyan a természete, amely elárulja Istent, Krisztusé pedig nem teszi? Ez egy olyan probléma, amelyet világosan el kell nektek magyarázni.

Az emberiség létezésének az alapja a lélek ismételt reinkarnációja. Más szavakkal: minden ember akkor nyer emberi életet a testben, amikor a lelke újra megtestesül. Miután egy ember teste megszületik, élete addig folytatódik, amíg teste végül el nem éri határait; ez az utolsó pillanatot jelenti, amikor a lélek elhagyja burkát. Ez a folyamat ismétlődik újra meg újra, ahogy egy ember lelke időről időre jön és megy, és így marad fenn az emberiség létezése. A test élete az emberi lélek élete is, és az ember lelke támogatja az emberi test létezését. Azaz minden ember élete a lelkéből ered, és az élet nem a test velejárója. Ily módon az emberi természet a lélekből ered, nem a testből. Csak az egyes emberek lelke tudja, hogyan tapasztalta meg a Sátán általi megkísértést, sanyargatást és megrontást. Ezek a dolgok megismerhetetlenek az emberi test számára. Ezért az emberiség akaratlanul egyre sötétebb, egyre mocskosabb, egyre gonoszabb lesz, míg a távolság Köztem és az emberiség között egyre nagyobbra nő, az élet pedig egyre sötétebb lesz számukra. A Sátán a markában tartja az ember lelkét, ezért mondani se kell, hogy a testét is leigázta a Sátán. Hogyan lenne lehetséges, hogy egy ilyen test és egy ilyen emberiség ne álljon ellen Istennek? Hogyan lehetnének eredendően összeegyeztethetőek Vele? Azért vetettem le a Sátánt a levegőbe, mert elárult Engem. Hogyan lehetne akkor az emberiség mentes a belekeveredéstől? Ezért az ember természete az árulás. Bízom benne, hogy mihelyt megértitek ezt az okfejtést, valamilyen szinten Krisztus lényegében is hinni fogtok. Az Isten Lelke által viselt test Isten saját teste. Az Isten Lelke mindenek felett álló; Ő mindenható, szent és igazságos. Hasonlóképpen, az Ő teste is mindenek felett álló, mindenható, szent és igazságos. Egy ilyen test csak azt teheti, ami igazságos és az emberiség javára válik, azt, ami szent, dicsőséges és hatalmas; Ő képtelen bármi olyat tenni, ami sérti az igazságot, ami megszegi az erkölcsi igazságosságot, és még kevésbé képes Ő bármi olyat tenni, ami elárulná Isten Lelkét. Isten Lelke szent, és így az Ő testét nem ronthatja meg a Sátán; az Ő testének más a lényege, mint az emberi testnek. Mert az ember az – és nem Isten –, akit megrontott a Sátán, és a Sátán nem ronthatta meg Magának Istennek a testét. Így annak ellenére, hogy az ember és Krisztus ugyanabban a térben lakoznak, csak az ember az, akit elfoglalhat és kihasználhat a Sátán, valamint akinek a Sátán trükkjei árthatnak. Ezzel szemben Krisztus örökké kikezdhetetlen a Sátán rontása számára, mert a Sátán soha nem lesz képes felemelkedni a legmagasabb helyre, és soha nem lesz képes Istenhez közeledni. Ma mindannyiótoknak meg kell értenetek, hogy csakis a Sátán által megrontott emberiség az, amely elárul engem. Az árulás soha nem lesz olyan téma, amelyben Krisztus a legkevésbé is érintett lenne.

A Sátán által megrontott összes lélek fogságban van a Sátán hatalmában. Csak azok lettek elkülönítve, menekültek meg a Sátán táborából, és kerültek a mai királyságba, akik hisznek Krisztusban. Ezek az emberek nem élnek többé a Sátán befolyása alatt. Az ember természete még így is az emberi testben gyökerezik; ez azt jelenti, hogy bár lelketek megmenekült, természetetek még mindig olyan, mint volt, és annak az esélye, hogy elárultok Engem, továbbra is száz százalék. Ezért tart olyan sokáig az Én munkám, mivel a természetetek konok. Most mind a legjobb képességeitek szerint mentek keresztül a nehézségeken, miközben kötelességeiteket teszitek, mégis tagadhatatlan tény, hogy mindegyikőtök képes Engem elárulni és visszatérni a Sátán hatalmába, visszatérni az ő táborába és visszatérni a régi életetekhez. Akkor nem lesz számotokra lehetséges, hogy egy szemernyi emberséget vagy emberi hasonlatosságot mutassatok, ahogy most. A súlyos esetekben oda fogtok veszni, sőt mi több, örök kárhozatra juttok, súlyos büntetésben részesültök, és soha többé nem fogtok reinkarnálódni. Ez az elétek tárt probléma. Így emlékeztetlek benneteket, először is azért, hogy az Én munkám ne legyen hiábavaló, másodszor pedig, hogy ti mindannyian a világosság napjaiban élhessetek. Valójában nem az a fő probléma, hogy hiábavaló-e az Én munkám. Az a kulcsfontosságú, hogy ti képesek legyetek boldogan élni, és csodálatos jövőtök legyen. Az Én munkám az emberek lelkének megmentése. Ha a lelked a Sátán kezébe kerül, tested nem fog békében élni. Ha megóvom a testedet, a lelked is biztosan az Én gondoskodásom alatt lesz. Ha Én valóban gyűlöllek téged, a tested és a lelked azonnal a Sátán kezébe kerül. El tudod képzelni az akkori állapotodat? Ha egy nap az Én szavaim leperegnek rólatok, akkor vagy átadlak mindannyiótokat a Sátánnak, és hagyom, hogy fokozza a rátok mért gyötrelmet, amíg haragom teljesen el nem párolog, vagy személyesen Én foglak benneteket, menthetetlen embereket megbüntetni, mert szívetek, amely elárul Engem, soha nem fog megváltozni.

Most mindannyiótoknak meg kell vizsgálnotok magatokat, amilyen gyorsan csak tudjátok, hogy lássátok, mennyi Velem szembeni árulás maradt bennetek. Türelmetlenül várom válaszotokat. Ne legyetek felületesek, amikor Velem van dolgotok! Én soha nem játszadozom az emberekkel. Ha azt mondom, hogy meg fogok tenni valamit, akkor biztosan megteszem. Remélem, hogy mindannyian olyanok lesztek, akik komolyan veszik az Én szavaimat, és nem tudományos fantasztikumként gondoltok rájuk. Konkrét cselekvést akarok tőletek, nem képzelődéseket. Ezután meg kell válaszolnotok kérdéseimet, melyek a következők:

1. Ha te igazán szolgálattevő vagy, képes vagy odaadóan szolgálatot tenni Nekem, a felületesség vagy negativitás bármilyen nyoma nélkül?

2. Ha úgy találod, hogy soha nem becsültelek meg, akkor is képes leszel maradni és egész életeden át szolgálatot tenni Nekem?

3. Ha Én még mindig nagyon hideg vagyok hozzád, sok erőfeszítésed ellenére is, képes leszel a háttérben tovább munkálkodni Értem?

4. Ha mindazok után, hogy áldoztál Rám valamennyit, nem teszek eleget a kevés kérésednek, akkor el fogsz-e csüggedni, és csalódsz-e Bennem? Vagy netán nehezteléstől kezd majd habzani a szád, és gyalázkodó szavakat fogsz kiabálni?

5. Ha te mindig nagyon hűséges voltál, és nagy szeretettel voltál Irántam, mégis betegség gyötrelmétől, anyagi feszültségtől szenvedsz, attól, hogy elhagynak a barátaid és rokonaid, vagy bármely más balszerencsétől az életben – akkor is kitart-e majd az Irántam való hűséged és szereteted?

6. Ha amit a szívedben elképzeltél, abból semmi nem egyezik azzal, amit tettem, hogyan kell járnod a jövőbeli utadon?

7. Ha nem kapsz meg semmit abból, amit reméltél, hogy megkapsz, továbbra is a követőm tudsz-e maradni?

8. Ha soha nem értetted meg munkám célját és jelentőségét, akkor is engedelmes ember tudsz-e lenni, aki nem ítélkezik és von le következtetéseket önkényesen?

9. Tudod-e kincsként őrizni minden szavamat, amit mondtam, és mindazt a munkát, amit végeztem, amíg együtt voltam az emberrel?

10. Képes vagy az Én hűséges követőm lenni, aki hajlandó egy egész életen át tartó szenvedést elviselni Értem, még akkor is, ha nem nyersz semmit?

11. Képes vagy-e Értem lemondani a túlélésed jövőbeni útjának megfontolásáról, tervezéséről vagy előkészítéséről?

Ezek a kérdések képviselik a veletek szembeni végső követelményeimet, és remélem, hogy mindannyian válaszokat tudtok Nekem adni. Ha megtettél egy vagy két dolgot abból, amit ezek a kérdések kérnek tőled, akkor még mindig tovább kell igyekezned. Ha e követelmények egyikének sem tudsz megfelelni, akkor te biztosan az a fajta vagy, amelyik pokolra kerül. Ilyen embereknek nem kell semmi többet mondanom, mert ők bizonyosan olyan emberek, akik nem képesek összeegyeztethetőek lenni Velem. Hogyan tarthatnék az Én házamban valakit, aki bármilyen körülmények között elárulhat Engem? Ami pedig azokat illeti, akik a legtöbb esetben el tudnának Engem árulni: meg fogom figyelni a teljesítményüket, mielőtt más intézkedést hozok. Mindazokat azonban, akik képesek Engem elárulni – bármilyen körülmények között is –, soha nem feledem; emlékezni fogok mindannyiukra a szívemben, és várni fogom az alkalmat, hogy visszafizethessem gonosz cselekedeteiket. Az Általam támasztott követelmények mind olyan kérdések, amelyeket magatokban kell megvizsgálnotok. Remélem, hogy mindannyian komolyan meg tudjátok őket fontolni, és nem bántok Velem felületesen. A közeljövőben meg fogom vizsgálni a válaszokat, amelyeket adtatok, az elvárásaimmal összevetve. Akkor már nem követelek tőletek semmi mást, és nem fogok nektek több komoly intelmet nyújtani. Ehelyett a hatalmamat fogom gyakorolni: azok, akiket meg kell tartani, meg lesznek tartva. Azok, akiket jutalmazni kell, meg lesznek jutalmazva. Azok, akiket át kell adni a Sátánnak, át lesznek adva a Sátánnak. Azok, akiket komolyan meg kell büntetni, komolyan meg lesznek büntetve, és azok, akiknek el kell pusztulniuk, azok el lesznek pusztítva. Így nem lesz többé senki, aki zavarna Engem az Én napjaimban. Elhiszed-e az Én szavaimat? Hiszel-e a megtorlásban? Elhiszed-e, hogy meg fogom büntetni az összes gonoszt, aki becsap és elárul Engem? Azt reméled, hogy hamarabb, vagy azt, hogy később fog eljönni az a nap? Olyasvalaki vagy, aki retteg a büntetéstől, vagy olyasvalaki, aki inkább ellenáll Nekem, habár ez azt jelenti, hogy büntetést kell kiállnia? Amikor eljön az a nap, el tudod képzelni, hogy éljenzés és nevetés között fogsz-e élni, vagy zokogni fogsz, és a fogaidat fogod csikorgatni? Milyen sorsot remélsz? Átgondoltad valaha komolyan, hogy hiszel-e Bennem száz százalékosan, vagy kételkedsz Bennem száz százalékosan? Átgondoltad-e valaha alaposan, milyen következményeket és sorsot hoznak rád a cselekedeteid és a viselkedésed? Erősen reméled, hogy a szavaim mind sorra beteljesednek, vagy rettegsz attól, hogy a szavaim sorra beteljesednek? Ha azt reméled, hogy Én hamarosan távozom azért, hogy beteljesítsem szavaimat, akkor hogyan kellene a saját szavaidat és cselekedeteidet kezelned? Ha nem reméled a távozásomat, és nem reméled, hogy minden szavam azonnal beteljesül, akkor miért hiszel egyáltalán Bennem? Tudod-e valójában, hogy miért követsz Engem? Ha csupán annyi az okod rá, hogy tágítsd a horizontodat, akkor nem szükséges így fáradoznod. Ha azért teszed, hogy áldott legyél, és elkerüld a közelgő csapást, miért nem aggaszt a saját viselkedésed? Miért nem kérdezed meg magadtól, hogy eleget tudsz-e tenni az Én követelményeimnek? Miért nem kérdezed meg magadtól azt is, hogy jogosult vagy-e örökölni az eljövendő áldásokat?