A bűnbánat evangéliumát a Kegyelem Korában hirdették, és ha az ember hitt, akkor üdvözült. Ma az üdvösség helyett csak hódításról és tökéletességről beszélnek. Soha nem hangzik el, hogy ha az ember hisz, akkor az egész családja áldott lesz, vagy hogy aki egyszer üdvözül, örökre üdvözül. Ma már senki sem mondja ki ezeket a szavakat, és az ilyen dolgok elavultak. Abban az időben Jézus munkája az egész emberiség megváltásának munkája volt. Mindenkinek, aki hitt Benne, megbocsáttattak a bűnei; amennyiben hittél Benne, megváltott téged; ha hittél Benne, nem voltál többé bűnös, megszabadultál a bűneidtől. Ezt jelentette az üdvözülés és a hit általi megigazulás. Mégis azokban, akik hittek, megmaradt az, ami lázadó volt és ellenszegült Istennek, és amit még mindig lassan el kellett távolítani. Az üdvösség nem azt jelentette, hogy Jézus teljesen megnyerte az embert, hanem azt, hogy az ember többé már nem volt bűnös, hogy megbocsáttattak a bűnei. Feltéve, hogy hittél, soha többé nem lettél bűnös. Abban az időben Jézus sok olyan dolgot tett, ami a tanítványai számára felfoghatatlan volt, és sok mindent mondott, amit az emberek nem értettek. Ennek az az oka, hogy abban az időben nem adott semmilyen magyarázatot. Így néhány évvel azután, hogy eltávozott, Máté elkészítette Jézus családfáját, és mások is sok olyan munkát végeztek, ami az emberek akaratából történt. Jézus nem azért jött, hogy tökéletesítse és megnyerje az embert, hanem hogy elvégezze a munka egy szakaszát: a mennyek országa evangéliumának kihirdetését és a keresztre feszítés munkájának véghezvitelét. És így, amint Jézust keresztre feszítették, az Ő munkája teljes mértékben véget ért. De a jelenlegi szakaszban – a hódítás munkájában – több szót kell mondani, még több munkát kell végezni, és sok folyamatnak kell lennie. Ahogy Jézus és Jahve munkájának rejtélyeit is fel kell tárni, hogy minden embernek legyen megértése és világossága a hitében, mert ez az utolsó napok munkája, és az utolsó napok Isten munkájának végét jelentik, a munka befejezésének idejét. A munka ezen szakasza megvilágítja számodra Jahve törvényét és Jézus megváltását, és elsősorban arra szolgál, hogy megértsd Isten hatezer éves irányítási tervének teljes munkáját, és értékeld ennek a hatezer éves irányítási tervnek minden jelentőségét és lényegét, és megértsd a Jézus által végzett összes munka célját és az Általa mondott szavakat, és még a Biblia iránti vak hitedet és imádatodat is. Lehetővé teszi számodra, hogy mindezt alaposan megértsd. Eljutsz oda, hogy megérted mind a Jézus által végzett munkát, mind Isten mai munkáját; megérted és meglátod a teljes igazságot, az életet és az utat. A Jézus által végzett munka szakaszában miért távozott Jézus anélkül, hogy elvégezte volna a befejező munkát? Mert Jézus munkájának szakasza nem a befejezés munkája volt. Amikor a keresztre szegezték, az Ő szavai is véget értek; a keresztre feszítése után az Ő munkája teljesen befejeződött. A jelenlegi szakasz más: Miután a szavakat végig elmondták, és Isten egész munkája véget ér, csak akkor fejeződik be az Ő munkája. A munka jézusi szakaszában sok szó maradt kimondatlanul, vagy nem fogalmazódott meg teljesen. Jézust azonban nem érdekelte, hogy mit mond vagy mit nem mond, mert az Ő szolgálata nem a szavak szolgálata volt, ezért miután a keresztre szegezték, eltávozott. A munkának az a szakasza főként a keresztre feszítés érdekében történt, és nem hasonlít a mostani szakaszhoz. A munkának ez a mostani szakasza elsősorban a befejezés, a tisztázás és az összes munka lezárása érdekében történik. Ha a szavakat nem mondják el teljesen végig, akkor nem lesz mód e munka befejezésére, mert a munka ezen szakaszában minden munkát szavakkal fejeznek be és valósítanak meg. Abban az időben Jézus sok olyan munkát végzett, amely az ember számára felfoghatatlan volt. Csendben távozott, és ma is sokan vannak, akik nem értik a szavait, akiknek a megértése téves, mégis azt hiszik, hogy helyes, és nem tudják, hogy tévednek. Az utolsó szakasz teljesen véget vet Isten munkájának, és lezárja azt. Mindenki eljut oda, hogy megértse és megismerje Isten irányítási tervét. Az emberben lévő elképzelések, az ő szándékai, téves és abszurd megértése, Jahve és Jézus munkájáról alkotott elképzelései, a pogányokkal kapcsolatos nézetei és egyéb hiányosságai és hibái ki lesznek javítva. És az ember meg fogja érteni az élet minden helyes ösvényét, és az Isten által végzett minden munkát és a teljes igazságot. Amikor ez megtörténik, a munkának ez a szakasza véget ér. Jahve munkája a világ teremtése volt, ez volt a kezdet; a munkának ezen szakasza a munka vége, és ez a befejezés. Kezdetben Isten munkája Izráel választottai között valósult meg, és ez egy új korszak hajnala volt mind közül a legszentebb helyen. A munka utolsó szakasza valamennyi közül a legtisztátalanabb országban zajlik, hogy megítélje a világot és véget vessen a kornak. Az első szakaszban Isten munkája mind közül a legfényesebb helyen folyt, az utolsó szakasz pedig mind közül a legsötétebb helyen valósul meg, és ez a sötétség kiűzetik, eljő a világosság, és minden ember meghódíttatik. Amikor az embereket ezen a legtisztátalanabb és legsötétebb helyen meghódították, és az egész lakosság elismerte, hogy van Isten, aki az igaz Isten, és minden ember teljesen meg lett győzve, akkor ezt a tényt fel fogják használni a hódítás munkájának elvégzésére az egész világegyetemben. A munkának ez a szakasza szimbolikus: Amint e korszak munkája befejeződik, a hatezer éves irányítás munkája teljesen véget ér. Ha egyszer mind közül a legsötétebb helyen lévőket meghódították, magától értetődik, hogy ez mindenhol máshol is így lesz. Ilyenformán csak a Kínában végzett hódítás munkája rendelkezik jelentőségteljes szimbolikával. Kína a sötétség minden erőit megtestesíti, és Kína népe képviseli mindazokat, akik a testtől, a Sátántól és hús-vérből valók. A kínai nép az, amelyet a nagy vörös sárkány a legjobban megrontott, amely a legerősebben ellenszegül Istennek, amelynek emberi mivolta a leghitványabb és legtisztátalanabb, és így ők az egész romlott emberiség archetípusa. Ez nem azt jelenti, hogy más országoknak egyáltalán nincsenek problémáik; az ember elképzelései mind egyformák, és bár lehet, hogy ezen országok népe jó képességű, de ha nem ismerik Istent, akkor bizonyára Ellene szegülnek. Miért szegültek a zsidók is ellen Istennek és dacoltak Vele? Miért szegültek Ellene a farizeusok is? Miért árulta el Júdás Jézust? Abban az időben a tanítványok közül sokan nem ismerték Jézust. Miután Jézust keresztre feszítették és feltámadt, miért nem hittek Benne még mindig az emberek? Az ember engedetlensége nem ugyanolyan? Csupán arról van szó, hogy a kínai nép lett példának állítva, és amikor meg lesznek hódítva, akkor modellek és minták lesznek, és referenciaként szolgálnak majd mások számára. Miért mondtam mindig azt, hogy ti az én irányítási tervem kiegészítői vagytok? A kínai népben nyilvánul meg a legteljesebben a romlottság, a tisztátalanság, az igazságtalanság, az ellenszegülés és a lázadó mivolt, melyek az összes különféle formáikban feltárulnak. Egyrészt gyenge képességűek, másrészt életük és gondolkodásmódjuk elmaradott, szokásaik, társadalmi környezetük, szülői családjuk – mind szegényes és a legelmaradottabb. A státuszuk is alacsony. Az itteni munka szimbolikus, és miután ezt a próbamunkát teljes egészében végrehajtották, Isten későbbi munkája sokkal könnyebb lesz. Ha ezt a munkafázist el lehet végezni, akkor az azt követő munka magától értetődő. Amint ez a munkafázis megvalósul, teljes lesz a nagy siker, és a hódítás munkája az egész világegyetemben teljesen befejeződik. Valójában, amint a köztetek folyó munka sikeres lesz, ez egyenértékű lesz az egész világegyetemben elért sikerrel. Ez a jelentősége annak, hogy miért használlak titeket modellként és mintaként. Lázadó mivolt, ellenszegülés, tisztátalanság, igazságtalanság – mind megtalálható ezekben az emberekben, és bennük jelenik meg az emberiség lázadó mivoltának összessége. Ők tényleg nem semmik. Így a hódítás megtestesítőjeként tartják őket számon, és ha egyszer meghódították őket, akkor természetesen minták és modellek lesznek mások számára. Semmi sem volt szimbolikusabb, mint az első szakasz Izráelben történő végrehajtása: Az izráeliták voltak minden nép közül a legszentebb és legkevésbé romlott nép, így az új korszak hajnalának ezen a földön volt a legnagyobb jelentősége. Elmondható, hogy az emberiség ősatyái Izráelből származtak, és hogy Izráel volt Isten munkájának szülőhelye. Kezdetben ez a nép volt a legszentebb, és mindannyian imádták Jahvét, és Isten munkája bennük tudta a legnagyobb eredményeket elérni. A teljes Biblia két kor munkáját jegyzi fel: Az egyik a Törvény Korának munkája, a másik pedig a Kegyelem Korának munkája volt. Az Ószövetség Jahve izráelitákhoz intézett szavait és az Ő Izráelben végzett munkáját jegyzi fel; az Újszövetség pedig Jézus Júdeában végzett munkáját. De miért nem tartalmaz a Biblia egyetlen kínai nevet sem? Mert Isten munkájának első két része Izráelben valósult meg, mert Izráel népe volt a választott nép – vagyis ők voltak az elsők, akik elfogadták Jahve munkáját. Ők voltak a legkevésbé romlottak az egész emberiségen belül, és kezdetben nekik volt olyan szívük, amely felnézett Istenre és félte Őt. Engedelmeskedtek Jahve szavainak, és mindig a templomban szolgáltak, és papi köntöst vagy koronát viseltek. Ők voltak az Istent legkorábban imádó emberek, és az Ő munkájának legkorábbi tárgyai. Ezek az emberek az egész emberiség mintái és modelljei voltak. Ők voltak a szentség, az igaz emberek mintái és modelljei. Olyan emberek, mint Jób, Ábrahám, Lót vagy Péter és Timóteus – ők mind izráeliták voltak, és a legszentebbek a minták és modellek között. Izráel volt az az ország, ahol az emberiség közül a legkorábban imádták Istent, és több igaz ember származott innen, mint bárhonnan máshonnan. Isten azért munkálkodott bennük, hogy a jövőben jobban tudja irányítani az emberiséget az egész földön. Eredményeiket és a Jahve imádatában tanúsított igaz cselekedeteiket feljegyezték, hogy a Kegyelem Korában mintaként és modellként szolgálhassanak az Izráelen kívüli népek számára; és tetteik több ezer év munkáját segítették elő egészen napjainkig.

A világ teremtése után Isten munkájának első szakasza Izráelben valósult meg, és így Izráel volt Isten földi munkájának szülőhelye és Isten földi munkájának bázisa. Jézus munkája egész Júdeára kiterjedt. Munkája során a Júdeán kívüliek közül nagyon kevesen tudtak róla, mert Júdeán túl nem végzett semmilyen munkát. Ma Isten munkája eljutott Kínába, és kizárólag ezen a területen valósul meg. Ebben a fázisban Kínán kívül nem indul el a munka; annak Kínán túlra történő kiterjesztése egy olyan munka, amely később következik. A munkának ez a szakasza Jézus munkájának szakaszából következik. Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és ez a szakasz az a munka, amely abból a munkából következik; a megváltás munkája befejeződött, és ebben a szakaszban nincs szükség a Szentlélek általi fogantatásra, mert a munkának ez a szakasza nem olyan, mint az előző szakasz, sőt, Kína nem olyan, mint Izráel. Jézus a megváltás munkájának egy szakaszát végezte el. Az ember meglátta Jézust, és nem sokkal később az Ő munkája elkezdett elterjedni a pogányok között. Ma Amerikában, az Egyesült Királyságban és Oroszországban sokan vannak, akik hisznek Istenben, akkor Kínában miért vannak kevesebben, akik hisznek? Mert Kína a legzártabb nemzet. Mint ilyen, Kína volt az utolsó, amely elfogadta Isten útját, és még most is kevesebb mint száz év telt el azóta, hogy ez megtörtént – sokkal később, mint Amerika és az Egyesült Királyság. Isten munkájának utolsó szakasza Kína földjén zajlik, hogy véget érjen az Ő munkája, és hogy minden munkája megvalósulhasson. Izráelben minden ember Urának nevezte Jahvét. Abban az időben családjuk fejének tekintették Őt, és egész Izráel egy nagy család lett, amelyben mindenki az ő Urát, Jahvét imádta. Jahve Lelke gyakran megjelent nekik, és szólt hozzájuk és hallatta hangját, és felhőoszlop és hang segítségével vezette az életüket. Abban az időben a Lélek közvetlenül gondoskodott a vezetésről Izráelben, szólt az emberekhez és hallatta hangját, és ők látták a felhőket és hallották a mennydörgést, és így vezette az életüket több ezer éven át. Ezért Izráel népe mindig is imádta Jahvét. Hiszik, hogy Jahve az ő Istenük, és hogy Ő nem a pogányok Istene. Ez nem meglepő: Jahve végül is közel négyezer éven át munkálkodott közöttük. Kína földjén, több ezer évnyi letargikus szendergés után, csak most jöttek rá a degeneráltak, hogy a menny és a föld és minden dolog nem természetes módon jött létre, hanem a Teremtő alkotta. Mivel ez az evangélium külföldről érkezett, ezek a feudális, reakciós elmék azt hiszik, hogy mindazok, akik elfogadják ezt az evangéliumot, árulók, ők azok a korcsok, akik elárulták Buddhát, az ősüket. Sőt, sokan ezek közül a feudális elmék közül azt kérdezik: „Hogyan hihetnek a kínai emberek az idegenek Istenében? Nem árulják el az őseiket? Nem követnek el gonoszságot?” Ma az emberek már rég elfelejtették, hogy Jahve az ő Istenük. A Teremtőt már régen kitörölték az emlékezetükből, és ehelyett az evolúcióban hisznek, amely szerint az ember az emberszabású majmokból fejlődött ki, és a természeti világ magától értetődően alakult ki. Az emberiség által élvezett összes jó táplálékot a természet biztosítja, az ember életének és halálának rendje van, és nem létezik Isten, aki mindezek felett uralkodik. Sőt, sok ateista van, aki úgy hiszi, hogy az, hogy Isten uralkodik minden felett, babona és nem tudományos. De vajon Isten munkájának helyébe léphet-e a tudomány? Uralkodhat-e a tudomány az emberiség felett? Az evangélium hirdetése egy ateizmus által uralt országban nem könnyű feladat, és nagy akadályokkal jár. Ma nincsenek sokan, akik ilyen módon ellenszegülnek Istennek?

Amikor Jézus eljött, hogy elvégezze a munkáját, sokan összehasonlították az Ő munkáját Jahve munkájával, és mivel következetlennek találták, keresztre szegezték Jézust. Miért nem találtak következetességet az Ő munkájuk között? Részben azért, mert Jézus új munkát végzett, és azért is, mert mielőtt Jézus megkezdte volna a munkáját, senki sem írta meg a nemzetségtáblázatát. Jó lett volna, ha valaki megtette volna – ki szegezte volna akkor Jézust a keresztre? Ha Máté néhány évtizeddel korábban megírta volna Jézus nemzetségtáblázatát, akkor Jézus nem szenvedett volna ilyen nagy üldöztetést. Nem így van? Amint az emberek olvasták volna Jézus nemzetségtáblázatát – hogy Ő Ábrahám fia és Dávid leszármazottja volt –, akkor abbahagyták volna az üldözését. Nem kár, hogy túl későn írták meg a nemzetségtáblázatát? És milyen kár, hogy a Biblia Isten munkájának csak két szakaszát jegyzi fel: egy szakaszt, amely a Törvény Korának munkája volt, és egyet, amely a Kegyelem Korának munkája volt; egy szakaszt, amely Jahve munkája volt, és egyet, amely Jézus munkája volt. Mennyivel jobb lett volna, ha egy nagy próféta megjövendölte volna a mai nap munkáját. Lett volna egy külön fejezet a Bibliában „Az utolsó napok munkája” címmel – nem lett volna az sokkal jobb? Miért kell az embernek ma ilyen sok megpróbáltatáson keresztülmennie? Olyan nehéz időszakon mentetek keresztül! Ha valaki megérdemli, hogy gyűlöljék, az Ézsaiás és Dániel, amiért nem jövendölték meg az utolsó napok munkáját, és ha valakit hibáztatni lehet, azok az Újszövetség apostolai, akik nem sorolták fel korábban Isten második megtestesülésének nemzetségtáblázatát. Ez micsoda szégyen! Mindenhol bizonyítékokat kell keresnetek, és még ha találtok is néhány apró szófoszlányt, akkor sem tudjátok megmondani, hogy ezek valóban bizonyítékok-e. Milyen kínos! Miért olyan titokzatos Isten a munkájában? Ma még sokan nem találnak meggyőző bizonyítékot, de tagadni sem tudják. Mit kellene tehát tenniük? Nem tudják elszántan követni Istent, de ilyen kétségek között továbblépni sem tudnak. Így aztán sok „okos és tehetséges tudós” „próbáld ki és meglátod” hozzáállást tanúsít, amikor Istent követi. Ez túl nagy gond! Nem lett volna sokkal könnyebb a helyzet, ha Máté, Márk, Lukács és János képes lett volna előre megmondani a jövőt? Jobb lett volna, ha János meglátta volna a királyság életének belső igazságát – milyen kár, hogy csak látomásokat látott, és nem látott valódi, anyagi munkát a földön. Micsoda szégyen! Mi a baj Istennel? Miért jött most Kínába, miután munkája olyan jól ment Izráelben, és miért kellett testet öltenie és személyesen dolgoznia és élnie az emberek között? Isten túlságosan tapintatlan az emberrel! Nemcsak, hogy nem szólt előre az embereknek, hanem hirtelen elhozta fenyítését és ítéletét. Ennek tényleg semmi értelme! Amikor Isten először öltött testet, sok megpróbáltatást szenvedett el amiatt, hogy nem mondta el előre az embernek az összes belső igazságot. Biztos nem felejthette el? És akkor miért nem mondja el most sem az embernek? Ma milyen sajnálatos, hogy csak hatvanhat könyv van a Bibliában. Pedig csak még egy kellene, amely megjövendöli az utolsó napok munkáját! Nem gondolod? Még Jahve, Ézsaiás és Dávid sem tett említést a mai nap munkájáról. Még távolabb kerültek a jelentől, időben több mint négyezer év választotta el őket. Jézus sem jövendölte meg teljesen a mai nap munkáját, csak egy keveset beszélt róla, és az ember még mindig nem talál elégséges bizonyítékot. Ha összehasonlítod a mai nap munkáját a korábbival, hogyan tud a kettő megegyezni egymással? Jahve munkájának szakasza Izráelre irányult, így ha összehasonlítod vele a mai nap munkáját, még nagyobb lesz a disszonancia; a kettőt egyszerűen nem lehet összehasonlítani. Te se Izráelből való nem vagy, se zsidó; hiányzik a képességed és minden, ami veled kapcsolatos – hogyan hasonlíthatod magadat hozzájuk? Lehetséges ez? Tudd meg, hogy ma a Királyság Kora van, és ez különbözik a Törvény Korától és a Kegyelem Korától. Mindenesetre ne próbálj meg egy képletet használni; Isten semmilyen ilyen képletben nem található meg.

Hogyan élt Jézus a születése utáni 29 évben? A Biblia semmit sem jegyez fel az Ő gyermek- és ifjúkoráról. Tudod, hogy milyen volt? Lehetséges, hogy nem volt gyermekkora vagy ifjúkora, és amikor megszületett, már 30 éves volt? Túl keveset tudsz, ezért ne légy ilyen óvatlan a nézeteid kifejtésében. Ez nem tesz jót neked! A Biblia csak annyit jegyez fel, hogy Jézus 30. születésnapja előtt megkeresztelkedett és a Szentlélek elvitte a pusztába, hogy az ördög megkísértse. És a négy evangélium az Ő három és fél éves munkáját jegyzi fel. Gyermek- és ifjúkoráról nincs feljegyzés, de ez nem azt bizonyítja, hogy nem volt gyermek- és ifjúkora; csak arról van szó, hogy kezdetben nem végzett semmilyen munkát, és normális ember volt. Mondhatnád-e tehát, hogy Jézus 33 évig élt ifjúkor vagy gyermekkor nélkül? Lehet, hogy hirtelen elérte a 33 és fél éves kort? Mindez, amit az ember gondol Róla, természetfeletti és irreális. Kétségtelen, hogy a megtestesült Isten hétköznapi és normális emberi mivolttal rendelkezik, de amikor a munkáját végzi, akkor azt közvetlenül az Ő nem teljes emberi mivoltával és teljes isteni mivoltával teszi. Emiatt vannak az embereknek kétségeik a mai nap munkájával, sőt Jézus munkájával kapcsolatban is. Bár Isten munkája különbözik a két alkalom esetén, amikor testet öltött, a lényege nem. Persze, ha elolvasod a négy evangélium feljegyzéseit, a különbségek nagyok. Hogyan tudsz visszatérni Jézus gyermek- és ifjúkori életéhez? Hogyan tudod felfogni Jézus normális emberi mivoltát? Lehet, hogy nagyon jól megérted a mai Isten emberi mivoltát, ugyanakkor Jézus emberi mivoltáról fogalmad sincs, még kevésbé érted azt. Ha Máté nem jegyezte volna fel, akkor sejtelmed sem lenne Jézus emberi mivoltáról. Talán, amikor mesélek neked Jézus életének történeteiről, és mesélek neked Jézus gyermek- és ifjúkorának belső igazságairól, megrázod a fejed, és azt mondod: „Nem! Ő nem lehetett ilyen. Neki nem lehet gyengesége, még kevésbé rendelkezhetne emberi mivolttal!” Még kiabálni és sikítani is fogsz. Azért vannak Rólam elképzeléseid, mert nem érted Jézust. Azt hiszed, hogy Jézus túlságosan isteni, hogy nincs Benne semmi a testből. De a tények attól még tények. Senki sem kíván a tények igazságával dacolva beszélni, mert amikor én beszélek, az az igazsággal kapcsolatos; ez nem spekuláció, se nem prófécia. Tudd meg, hogy Isten képes nagy magasságokba emelkedni, sőt, nagy mélységekben is el tud rejtőzni. Ő nem olyasvalami, amit a te az elmédben kifőzöl – Ő az összes teremtmény Istene, nem pedig egy bizonyos személy által kigondolt személyes Isten.