Mit nyert az ember, amióta először hinni kezdett Istenben? Mit tudtál meg idáig Istenről? Mennyit változtál az Istenbe vetett hitednek köszönhetően? Ma már mindannyian tudjátok, hogy az ember Istenbe vetett hitének célja nem kizárólag a lélek üdvössége és a test jóléte, és nem is az, hogy gazdagabbá tegye az életét azáltal, hogy Istent szereti, és így tovább. Úgy áll a dolog, hogy ha a test jólétéért vagy pillanatnyi örömökért szereted Istent, akkor – még ha végül az Isten iránti szereteted a csúcsára is ért, és már semmi mást nem kérsz – ez a szeretet, amelyre törekszel, még mindig egy felhígított szeretet, és nincs Isten tetszésére. Akik arra használják az Isten iránti szeretetet, hogy egyhangú létüket gazdagítsák, és betöltsék szívük ürességét, azok olyan emberek, akik mohón vágynak egy könnyű életre, és nem olyanok, akik valóban arra törekszenek, hogy szeressék Istent. Ez a fajta szeretet erőltetett, nem más, mint a mentális beteljesülés hajszolása, és Istennek nincs rá szüksége. Milyen szeretet tehát a tiéd? Mi az, amiért szereted Istent? Mennyi igazi szeretet van most benned Isten iránt? A legtöbbetek szeretete olyan, mint a fent említett. Az efféle szeretet csak a status quo fenntartására elég, nem érhetünk el vele állandóságot, és gyökeret sem tud verni az emberben. Az efféle szeretet csak olyan, mint egy virág, amely kivirágzik és elszárad anélkül, hogy gyümölcsöt teremne. Más szóval, miután már szeretted Istent ilyen módon, ha nincs senki, aki vezessen az előtted álló úton, akkor össze fogsz omlani. Ha csak arra az időre tudod szeretni Istent, amíg éppen szereted, de azután az életed természete változatlan marad, akkor továbbra is képtelen leszel megszabadulni a sötétség befolyásának szemfedőjétől, továbbra is képtelen leszel kitörni a Sátán kötelékeiből és trükkjeiből. Isten nem nyerhet meg magának teljességgel senkit, aki ilyen; végül az ő szellemük, lelkük és testük még mindig a Sátánhoz fog tartozni. Ehhez nem férhet semmi kétség. Mindazok, akiket Isten nem nyerhet meg teljességgel, vissza fognak térni az eredeti helyükre, vagyis vissza a Sátánhoz, és le fognak kerülni a tűzzel és kénkővel égő tóba, hogy az Istentől jövő büntetésük következő lépését fogadják. Akiket Isten megnyert magának, azok azok, akik fellázadnak a Sátán ellen, és kimenekednek a hatalma alól. Ők hivatalosan Isten országának népe közé vannak sorolva. Így válik valaki Isten országának tagjává. Hajlandó vagy ilyen emberré válni? Hajlandó vagy arra, hogy Isten megnyerjen magának? Hajlandó vagy kiszabadulni a Sátán hatalma alól és visszatérni Istenhez? Most a Sátánhoz tartozol, vagy Isten országának népe közé számláltatsz? Mindennek most már világosnak kellene lennie, és nem lehet szükség további magyarázatra.

A múltban sokan vad ambíciókkal és elképzelésekkel kutattak, saját reményeik miatt kerestek. Egy pillanatra tegyük most félre ezeket; ami most kulcsfontosságú, az az, hogy találjunk egy olyan gyakorlatot, amely által mindannyian képesek lesztek megfelelő állapotot fenntartani Isten előtt, és fokozatosan szabaddá válni a Sátán befolyásának béklyóitól, hogy Isten megnyerhessen titeket, és véghez vihessétek a földön mindazt, amit Isten kér tőletek. Csakis így tudtok eleget tenni Isten szándékainak. Sokan hisznek Istenben, mégsem tudják sem azt, hogy mit akar Isten, sem azt, hogy mit akar a Sátán. Zavart fejjel hisznek, egyszerűen csak sodródnak az árral; sosem volt rendes keresztény életük. Sőt mi több, sosem voltak rendes személyes kapcsolataik, még kevésbé rendes kapcsolatuk Istennel. Ebből láthatjuk, hogy az embernek rengeteg nehézsége és hiányossága van, továbbá sok más tényező van, amely meghiúsíthatja Isten akaratát. Ez elegendő annak bizonyítására, hogy az ember még nem jutott el az Istenben való hit helyes ösvényére, és nem lépett be az emberi élet valós megtapasztalásába. Mit jelent tehát az Istenben való hit helyes ösvényére lépni? A helyes ösvényre lépés azt jelenti, hogy mindenkor képes vagy elcsendesíteni szívedet Isten előtt, és valódi közösséget élvezni Istennel, fokozatosan megértve, hogy mi hiányzik az emberből, és lassanként mélyebben megismerni Istent. Ezáltal a szellemed minden nap új betekintést és új megvilágosodást nyer; egyre nő a sóvárgásod, törekszel belépni az igazságba, és minden nap új világosságot és új megértést hoz. Ezen az úton járva fokozatosan kitörsz a Sátán befolyása alól, és növekedés jön az életedbe. Az ilyen emberek ráléptek a helyes ösvényre. Értékeld ki a saját valós tapasztalataidat, és vizsgáld meg az utat, amelyet követtél a hitedben. Amikor ezeket összehasonlítod a fent leírtakkal, a helyes ösvényen találod-e magad? Mely dolgokban szabadultál ki a Sátán béklyóiból és a Sátán befolyása alól? Ha még nem léptél a helyes ösvényre, akkor a Sátánnal való kötelékeid még nem lettek elvágva. Ez esetben az Isten szeretésére irányuló törekvésed valódi, elkötelezett, tiszta szeretethez fog-e vezetni téged? Azt mondod, hogy az Isten iránti szereteted megingathatatlan és szívből jövő, mégsem váltál szabaddá a Sátán béklyóitól. Vajon nem bolonddá akarod-e tenni Istent? Ha olyan állapotba szeretnél eljutni, ahol az Isten iránti szereteted hamisítatlan, és szeretnéd, hogy Isten teljesen megnyerjen magának, és az Ő országának népe közé számláljanak, akkor először az Istenbe vetett hit helyes útjára kell lépned.