Nem egy-két nap telt el azóta, hogy Isten eljött a földre, hogy kapcsolatba lépjen az emberiséggel és együtt éljen az emberekkel. Talán ez idő alatt az emberek alapos ismeretre tesznek szert Istenről, és meglehet, hogy nem is kevés betekintést nyernek Isten szolgálatába, és Istenbe vetett hitükben tapasztalttá válnak. Bárhogy is legyen, az emberek többé-kevésbé megértik Isten természetét, és a saját beállítottságukat is számtalan módon fejezik ki. Ahogy én látom, az emberek különböző megnyilvánulásai megfelelőek ahhoz, hogy Isten mintaként használhassa őket, és a szellemi tevékenységeik elegendőek Számára, hogy referenciaként használja őket. Ez az ember és Isten közötti együttműködésnek egy olyan aspektusa lehet, amelyről az ember nem is tud, ezáltal téve nagyon elevenné és életszerűvé ezt az Isten által irányított előadást. Ezeket a dolgokat e dráma általános rendezőjeként mondom testvéreimnek és nővéreimnek – minden egyes ember közülünk beszélhet a gondolatainkhoz és érzéseinkhez, miután ezt eljátszottuk, és beszélgethetünk arról, hogy ki-ki hogyan éli meg az életét e drámán belül. Akár egy teljesen újfajta szimpóziumot is tarthatunk, hogy megnyissuk a szívünket, és beszélgessünk előadó-művészetünkről, és meglássuk, hogyan vezet Isten mindannyiunkat, hogy a következő előadáson a művészetünknek egy magasabb szintjét tudjuk kifejezni, és mindannyian a lehető legteljesebben játsszuk el a saját szerepünket, és ne okozzunk csalódást Istennek. Remélem, hogy testvéreim és nővéreim mindezt komolyan fogják venni. Senkinek sem szabadna ezt félvállról vennie, mert egy szerepet jól eljátszani nem olyasmi, amit egy vagy két nap alatt el lehet érni; ez megköveteli, hogy hosszú távon megtapasztaljuk az életet, és jobban elmélyüljünk a valódi életünkben, és gyakorlati tapasztalatokat szerezzünk a különböző életformákról. Csak ezután léphetünk ki a színpadra. Tele vagyok reménnyel testvéreim és nővéreim iránt. Bízom abban, hogy ti nem bátortalanodtok vagy csüggedtek majd el, hogy bármit is tesz Isten, ti olyanok lesztek, mint egy tűzfazék: sohasem langyosak, és a legvégsőkig kitartotok, amíg Isten munkája teljesen fel nem tárul, amíg az Isten által irányított dráma el nem jut a végkifejletig. Semmi mást nem kérek tőletek, csak azt remélem, hogy kitartotok, hogy nem türelmetlenkedtek az eredményekért, hogy együttműködtök Velem, hogy a munka, amelyet el kell végeznem, jól végződjön, és hogy senki ne okozzon félbeszakításokat vagy zavarokat. Amikor a munkának ez a része befejeződik, Isten mindent feltár majd nektek. Miután munkám befejeződött, bemutatom a hiteleteket Isten előtt, hogy számot adjatok Neki. Nem jobb ez így? Segíteni egymást a saját céljaink elérésében – nem ez a tökéletes megoldás mindenki számára? A mostani egy nehéz időszak, amely megkívánja tőletek, hogy megfizessétek az árat. Mivel most Én vagyok a rendező, remélem, hogy egyikőtök sem idegenkedik ettől. Ilyen a munka, amit végzek. Talán egy nap majd átváltok egy megfelelőbb „munkaegységre”, és többé nem nehezítem meg számotokra a dolgokat. Megmutatom nektek, amit csak látni akartok, és megadom nektek, amit csak hallani akartok. De nem most. A mai nap munkája ez a munka, és nem adhatok nektek szabad kezet, és nem engedhetem meg, hogy azt tegyetek, amit csak akartok. Ez megnehezítené a munkámat; hogy őszinte legyek, nem hozna gyümölcsöt, és nem lenne hasznotok belőle. Ezért ma „igazságtalanságot” kell elszenvednetek. Amikor eljön a nap, és munkámnak e szakasza befejeződik, szabad leszek, nem fogok ilyen nehéz terhet viselni, és engedni fogok mindenben, amit csak kértek Tőlem; mindaddig, amíg az hasznos az életetek számára, teljesíteni fogom, amit kértek. Ma súlyos felelősséget vettem magamra. Nem mehetek szembe az Atya Isten parancsaival, és nem zavarhatom meg munkám terveit. Nem intézhetem személyes ügyeimet üzleti ügyeimen keresztül – és remélem, hogy mindannyian meg tudtok érteni és megbocsátotok Nekem, mert minden, amit teszek, az Atya Isten kívánságai szerint történik; azt teszem, amit Ő parancsol Nekem, függetlenül attól, hogy mit akar, és nem szeretném kiváltani a dühét vagy haragját. Csak azt teszem, amit tennem kell. Ezért az Atya Isten nevében azt tanácsolom nektek, hogy még egy kicsit tartsatok ki. Senkinek sem kell aggódnia. Miután befejeztem, amit tennem kell, azt tehettek, amit csak akartok, és azt láthattok, amit csak akartok – de Nekem be kell fejeznem a munkát, amit el kell végeznem.

A munka ezen szakaszában a legnagyobb hitünkre és szeretetünkre van szükség. Előfordulhat, hogy a legkisebb figyelmetlenségtől is megbotlunk, mert a munkának e szakasza különbözik az összes előzőtől: Amit Isten tökéletesít, az az emberiség hite, amely egyszerre láthatatlan és megfoghatatlan. Isten azt teszi, hogy a szavakat hitté, szeretetté és életté alakítja át. Az embereknek el kell jutniuk arra a pontra, ahol már több száz finomítást elszenvedtek, és nagyobb hittel bírnak, mint Jóbé. Hihetetlen szenvedést és mindenféle kínzást kell elviselniük anélkül, hogy valaha is elhagynák Istent. Ha mindhalálig alávetik magukat, és nagy hitük van Istenben, akkor Isten munkájának ez a szakasza befejeződött. Ezt a munkát vállaltam, ezért remélem, hogy a testvéreim és nővéreim képesek megérteni a szorult helyzetemet, és nem kérnek semmi mást Tőlem. Ez az Atya Isten követelménye Velem szemben, és Én nem menekülhetek e valóság elől; el kell végeznem a munkát, amelyet véghez kell vinnem. Csak azt remélem, hogy nem folyamodtok erőltetett érvekhez és elferdített logikához, hogy belátóbbak vagytok, és nem tekintitek túlságosan egyszerűen a dolgokat. A ti gondolkodásotok túlságosan gyerekes, túlságosan naiv. Isten munkája nem olyan egyszerű, mint ahogyan talán elképzelitek, Ő nem tesz csak úgy bármit, amit akar; ha így tenne, a terve romba dőlne. Nem így mondanátok? Én Isten munkáját végzem. Nem végzek alkalmi munkákat az embereknek, nemcsak azt teszem, amihez kedvem van, személyesen intézkedve arról, hogy megteszek-e valamit vagy sem. A dolgok ma nem ilyen egyszerűek. Engem az Atya küldött, hogy rendezőként működjek – azt hiszitek, hogy ezt Én magam intéztem és választottam? Az emberek elképzelései gyakran hajlamosak félbeszakítani Isten munkáját, ezért van az, hogy miután egy ideig dolgoztam, sok olyan kérés érkezik az emberektől, amelyet nem tudok teljesíteni, és az emberek megváltoztatják a véleményüket Rólam. Mindannyiótoknak tisztában kell lennetek ezekkel az elképzeléseitekkel; nem fogom egyenként felhozni őket, csak az Általam végzett munkát tudom elmagyarázni. Az Én érzéseimet ez egyáltalán nem sérti. Amint ezt megértettétek, úgy tekinthettek rá, ahogyan csak akartok. Nem fogok semmilyen kifogást emelni, mert Isten így működik; nem vagyok köteles mindent elmagyarázni. Én csak azért jöttem, hogy a szavak munkáját végezzem, hogy dolgozzam és hagyjam, hogy ez a dráma a szavak irányításán keresztül lejátszódjon. Semmi másról nem kell beszélnem, és nem is tehetnék semmi mást. Mindent elmagyaráztam, amit mondanom kell, nem érdekel, hogy mit gondoltok, és ez nem is számít Nekem. De mégis szeretném emlékeztetni benneteket, hogy Isten munkája nem olyan egyszerű, mint amilyennek azt ti elképzelitek. Minél kevésbé van összhangban az emberek elképzeléseivel, annál mélyebb a jelentősége; és minél inkább összhangban van az emberek elképzeléseivel, annál kevésbé értékes, annál inkább nélkülözi a valódi jelentőséget. Gondoljátok át alaposan ezeket a szavakat – ez minden, amit erről mondani fogok. A többit ti magatok is elemezhetitek önállóan. Én ezt nem fogom elmagyarázni.

Az emberek azt képzelik, hogy Isten bizonyos módon teszi a dolgokat, de vajon az elmúlt egy vagy több évben, amit Isten munkájáról láttunk és tapasztaltunk, valóban összhangban volt-e az emberi elképzelésekkel? A világ teremtésétől kezdve egészen mostanáig egyetlen ember sem volt képes felfogni Isten munkájának szakaszait vagy szabályait. Ha tudták volna, akkor miért van az, hogy azok a vallási vezetők nem értik meg, hogy Isten ma így működik? Miért van az, hogy olyan kevesen értik meg a mai valóságot? Ebből láthatjuk, hogy senki sem érti Isten munkáját. Az embereknek csak az Ő Lelkének útmutatása szerint kell cselekedniük; nem alkalmazhatnak csak úgy mereven szabályokat az Ő munkájára. Ha veszed Jézus képét és munkáját, és összehasonlítod Isten mai munkájával, az pont olyan, mint amikor a zsidók Jézust próbálják Jahvéval egyenlővé tenni. Nem veszítesz-e ezzel? Még Jézus sem tudta, hogy mi lesz Isten munkája az utolsó napokban; Ő csak annyit tudott, hogy amit be kell fejeznie, az a keresztre feszíttetés munkája. Akkor honnan tudhatták volna mások? Honnan tudhatták volna, hogy Isten milyen munkát fog végezni a jövőben? Hogyan tárhatta volna fel Isten a tervét az emberi lényeknek, akiket a Sátán megszállt? Hát nem ostobaság ez? Isten azt kéri, hogy ismerd és értsd meg az Ő szándékait. Nem azt kéri, hogy figyelembe vedd az Ő jövőbeli munkáját. Nekünk csak az Istenbe vetett hittel kell foglalkoznunk, az Ő útmutatásai szerint kell cselekednünk, pragmatikusnak kell lennünk a valós nehézségek kezelésében, és nem szabad megnehezítenünk Isten dolgát, vagy bajt okozni Neki. Azt kellene tennünk, amit tennünk kell; amíg Isten jelenlegi munkáján belül tudunk lenni, addig ez elég! Ilyen az az út, amelyen Én vezetlek benneteket. Ha csak arra koncentrálunk, hogy tovább haladjunk előre, Isten nem fog rosszul bánni egyikünkkel sem. Az elmúlt évben szerzett rendkívüli tapasztalataitok során rengeteg dologra tettetek szert; bízom benne, hogy ez nem fog olyan rosszul érinteni titeket. Az út, amelyen vezetlek benneteket, az Én munkám és az Én küldetésem, és ezt Isten már régen elrendelte, úgy, hogy előre elrendeltetett, hogy ilyen messzire jussunk, egészen a mai napig. Hogy ezt megtehettük, az a mi nagy áldásunk, és bár nem volt sima az út, a barátságunk örökkévaló, és ez tovább lesz adva a korokon át. Legyen az ujjongás és nevetés, vagy szomorúság és könnyek, váljon mindez szép emlékké! Tisztában lehettek azzal, hogy a Munkám napjai meg vannak számlálva. Sok munkafeladatom van, és nem tudlak gyakran elkísérni titeket. Remélem, hogy meg tudtok érteni – mert eredeti barátságunk nem változott. Talán egy nap még egyszer megjelenek majd előttetek, és remélem, hogy nem nehezítitek meg a dolgomat. Elvégre Én más vagyok, mint ti. A munkám miatt mindenfelé utazom, és nem csak hotelekben tétlenkedve élem az életemet. Függetlenül attól, hogy milyenek vagytok, Én csak teszem, amit tennem kell. Remélem, hogy a múltban megosztott dolgaink a barátságunk virágaivá válnak.

Elmondható, hogy ezt az utat Én nyitottam meg, és akár keserű, akár édes, Én mutattam az utat. Hogy eljutottunk idáig, az mind Isten kegyelmének köszönhető. Lehetnek néhányan, akik hálát adnak Nekem, és lehetnek olyanok, akik panaszkodnak Rám – de egyik sem számít. Én csak azt akarom látni, hogy amit ebben az embercsoportban el kell érni, az megvalósult. Ez olyasvalami, amit ünnepelni kellene. Ezért nem neheztelek azokra, akik panaszkodnak Rám; csak azt akarom, hogy a lehető leggyorsabban befejezzem a munkámat, hogy Isten szíve hamarosan nyugalomra leljen. Abban az időben nem fogok semmilyen nehéz terhet viselni, és Isten szívében nem lesznek aggodalmak. Hajlandóak vagytok javítani az együttműködéseteken? Nem lenne jobb, ha célunk az lenne, hogy jól végezzük Isten munkáját? Ebben az időszakban, méltán mondhatjuk, hogy számtalan nehézséget viseltünk el, és mindenféle örömöt és bánatot megtapasztaltunk. Összességében mindegyikőtök teljesítménye alapvetően megfelelt a követelménynek. Lehet, hogy a jövőben jobb munkát várnak majd el tőletek, de ne időzzetek el a Rólam szóló gondolatokon; csak tegyétek azt, amit tennetek kell. Amit tennem kell, az már majdnem megvan; remélem, hogy mindig hűségesek maradtok, és nem fogtok nosztalgiázni a Munkámról. Tudnotok kell, hogy Én csak azért jöttem, hogy a munka egy szakaszát befejezzem, és semmiképpen sem azért, hogy Isten egész munkáját elvégezzem. Tisztában kell lennetek ezzel, és nem szabad, hogy más elképzelésitek legyenek ezzel kapcsolatban. Isten munkájának befejezéséhez még sok más eszközre van szükség; nem támaszkodhattok mindig Rám. Talán már rájöttetek, hogy Én csak azért jöttem, hogy a munkának egy részét elvégezzem, azt, amely nem Jahvét vagy Jézust képviseli; Isten munkája sok szakaszra oszlik, ezért nem szabad túl merevnek lennetek. Míg Én dolgozom, hallgatnotok kell Rám. Minden korszakban változik Isten munkája; nem mind ugyanabból a sablonból van kivágva, és nem minden alkalommal ugyanaz a régi nóta. És az Ő munkája minden szakaszban a korszaknak megfelelő, és azért változik, mert a korszak nem ugyanaz. És így, mivel te ebben a korban születtél, neked Isten szavait kell enned és innod, és ezeket a szavakat kell olvasnod. Eljöhet a nap, amikor az Én munkám megváltozik, ebben az esetben tovább kell haladnotok, ahogyan azt tennetek kell; Isten munkája nem lehet rossz. Ne törődjetek azzal, hogyan változik a külvilág; Isten nem tévedhet, és az Ő munkája nem lehet téves. Csupán arról van szó, hogy néha a régi munkája elmúlik, új munkája pedig elkezdődik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mivel az új munka eljött, a régi munka rossz. Ez egy tévhit! Isten munkájáról nem lehet azt mondani, hogy helyes vagy helytelen, csak azt, hogy korábbi vagy későbbi. Ez az emberek Istenbe vetett hitének útmutatója, és ezt nem szabad félvállról venni.