Gyakorlati tapasztalatainkban látjuk, hogy sokszor előfordul, hogy Isten személyesen nyit meg számunkra egy utat, hogy az ösvény a lábunk alatt szilárdabb és valóságosabb legyen. Ez ugyanis az az út, amelyet Isten ősidők óta megnyitott számunkra, és amely több tízezer év után a mi nemzedékünkre szállt. Így léptünk rá elődeink útjára, akik nem járták végig azt. Isten minket választott ki, hogy végigjárjuk annak utolsó szakaszát. Ezt az utat tehát Isten kifejezetten nekünk készítette elő, és akár áldás, akár szerencsétlenség ér bennünket, senki más nem járhat ezen az úton. Hadd tegyem hozzá ehhez a saját meglátásomat: ne gondoljatok arra, hogy megpróbáltok máshová menekülni, vagy megpróbáltok egy másik utat találni, és ne áhítozzatok státuszra, vagy ne próbáljátok meg felállítani a saját királyságotokat – ezek mind fantáziák. Lehetnek bizonyos előítéleteid a szavaimmal kapcsolatban, ebben az esetben azt javaslom, hogy ne legyél ilyen zavarodott. Inkább gondold át ezt jobban; ne próbálj okoskodni, és ne keverd össze a jót és a rosszat. Ezt meg fogod bánni, ha egyszer Isten terve megvalósul. Azt mondom, hogy amikor Isten országa eljön, a föld nemzetei mind darabokra lesznek zúzva. Ekkor látni fogod, hogy a saját terveid is semmivé lettek, és azok, akik fenyítés alatt vannak, szét lesznek zúzva, és ebben Isten teljesen nyilvánvalóvá fogja tenni a természetét. Úgy gondolom, hogy mivel ezek a dolgok Számomra annyira világosak, el kell mondanom neked, hogy utólag ne hibáztass Engem. Azt, hogy a mai napig képesek voltunk ezen az úton járni, Isten rendelte el, ezért ne gondold, hogy te olyan különleges vagy, sem azt, hogy szerencsétlen vagy – senki sem tehet kijelentéseket Isten jelenlegi munkájával kapcsolatban, különben darabokra zúzódsz. Isten munkája megvilágosított engem: bármi történjék is, Isten teljessé teszi ezt az embercsoportot, munkája soha többé nem változik, Ő elvezeti ezt az embercsoportot az út végéig, és befejezi földi munkáját. Ezt mindannyiunknak meg kell értenünk. A legtöbb ember szeret „előre nézni”, és az étvágya végtelen. Egyikük sem érti meg Isten mai, sürgető szándékát, és ezért mindannyian a menekülésre gondolnak. Olyanok, mint az elszabadult lovak, amelyek csak a pusztában akarnak kóborolni; kevesen akarnak letelepedni Kánaán jó földjén, hogy az emberi élet útját keressék. Ha az emberek már beléptek a tejjel-mézzel folyó földre, de nem élvezik azt, akkor mit akarnak még? Az igazat megvallva, Kánaán jó földjén túl csak a pusztaság van. Még ha az emberek be is léptek a nyugalom helyére, képtelenek helytállni a kötelességükben; nem csupán paráznák-e ők? Ha itt elveszíted a lehetőséget, hogy Isten tökéletessé tegyen, azt egész hátralévő életedben bánni fogod, a bűntudatod végtelen lesz. Olyan leszel, mint Mózes, aki Kánaán földjét csak nézte, de nem élvezhette, keze ökölbe szorult, halála tele volt sajnálkozással – nem tartod-e ezt szégyenletesnek? Nem tartod kínosnak, hogy mások gúnyolódnak rajtad? Akarod-e, hogy mások megalázzanak téged? Nem akarsz-e te magadnak jót tenni? Nem akarsz becsületes és derék ember lenni, akit Isten tökéletesít? Tényleg semmire sem törekszel? Nem vagy hajlandó más utakat választani; hát azt az utat sem akarod választani, amelyet Isten rendelt el számodra? Szembe mersz-e menni a Menny akaratával? Nem számít, hogy milyen kiváló a „képességed”, valóban képes vagy-e megsérteni a Mennyországot? Úgy gondolom, hogy jobban járunk, ha megpróbáljuk magunkat megfelelően megismerni. Isten egyetlen szava megváltoztathatja az eget és a földet, tehát mit ér egy vézna kis ember Isten szemében?

Saját tapasztalataim alapján azt láttam, hogy minél jobban szembefordulsz Istennel, Ő annál inkább megmutatja fenséges természetét, és annál szigorúbb lesz a fenyítés, amit „kiszolgáltat” neked; minél inkább aláveted magad Neki, annál jobban fog szeretni és védelmezni téged. Isten természete olyan, mint a büntetés eszköze: ha aláveted magad, akkor biztonságban leszel; ha nem veted alá magad – ha mindig megpróbálsz felvágni, és mindig trükközöl –, akkor Isten természete azonnal megváltozik. Ő olyan, mint a nap felhős időben, Ő elrejtőzik előled, és megmutatja neked a haragját. Ugyanígy az Ő természete is olyan, mint a júniusi időjárás, amikor mérföldekre tiszta az ég és a hullámok csak fodrozódnak a víz felszínén, egészen addig, amíg az áramlat hirtelen fel nem gyorsul, és a víz háborgó hullámzássá változik. Mersz-e ennyire vakmerő lenni Isten ilyen természetével szemben? Ti, testvérek, tapasztalataitok során a legtöbben láttátok, hogy amikor a Szentlélek a nappali világosságban munkálkodik, tele vagytok hittel – de aztán Isten Lelke egyszer csak hirtelen elhagy, és annyira gyötrődsz, hogy éjszaka nem alszol, és keresed azt az irányt, amerre az Ő Lelke eltűnt. Bármit teszel, nem találod, hová tűnt a Lelke – de aztán a semmiből hirtelen újra megjelenik neked, és olyan extázisban vagy, mint amikor Péter hirtelen újra meglátta az ő Urát, Jézust, olyan extázisban, hogy szinte felkiáltasz. Valóban elfelejtetted ezt, miután annyiszor átélted? Az Úr Jézus Krisztus, aki testté lett, akit keresztre szegeztek, majd feltámadt és felment a mennybe, mindig rejtve van számodra egy ideig, majd egy időre megjelenik neked. Kinyilatkoztatja Magát neked az igazságosságod miatt, megharagszik és eltávozik tőled a bűneid miatt, akkor miért nem imádkozol Hozzá többet? Hát nem tudtad, hogy pünkösd után az Úr Jézus Krisztusnak újabb megbízatása van a földön? Csak azt tudod, hogy az Úr Jézus Krisztus testté lett, eljött a földre, és keresztre szegezték. Soha nem vetted észre, hogy az a Jézus, akiben korábban hittél, már régen másra bízta a munkáját, és hogy az már régen befejeződött, ezért az Úr Jézus Krisztus Lelke ismét eljött a földre testi formában, hogy elvégezze munkájának egy másik részét. Szeretnék itt valamit megjegyezni – annak ellenére, hogy jelenleg ebben az áramlatban vagytok, merem állítani, hogy közületek kevesen hisznek abban, hogy ez a személy az, akit az Úr Jézus Krisztus ajándékozott nektek. Ti csak élvezni tudjátok Őt; nem ismeritek el, hogy Isten Lelke ismét eljött a földre, és nem ismeritek el, hogy a mai Isten a több ezer évvel ezelőtti Jézus Krisztus. Ezért azt mondom, hogy mindannyian csukott szemmel jártok – egyszerűen elfogadjátok, bárhová juttok, és egyáltalán nem veszitek ezt komolyan. Így szóban hisztek Jézusban, de durván ellene mertek állni annak, akiről Isten ma tanúságot tesz. Hát nem vagy bolond? A mai Istent nem érdeklik a hibáid, Ő nem ítél el téged. Azt mondod, hogy hiszel Jézusban, vajon az Úr Jézus Krisztusod elengedhetne téged? Hát azt hiszed, hogy Isten egy olyan hely számodra, ahol kiengedheted a gőzt, hazudhatsz és csalhatsz? Amikor a te Úr Jézus Krisztusod ismét kinyilatkoztatja Magát, Ő az alapján fogja eldönteni, hogy igaz vagy-e vagy gonosz, ahogyan most viselkedsz. A legtöbb ember csak elképzelésekkel marad arról, amit én „testvéreimnek” nevezek, és azt hiszi, hogy Isten munkaeszközei meg fognak változni. Vajon az ilyen emberek nem a halálnak udvarolnak? Tanúskodhat-e Isten a Sátánról úgy, mint Maga Isten? Ezzel vajon nem ítéled-e el Istent? Azt hiszed, hogy bárki csak úgy Magává Istenné válhat? Ha valóban tudnád, akkor nem lennének elképzeléseid. A Bibliában található a következő szakasz: Minden Érte van, és minden Tőle van. Ő sok fiat fog dicsőségre juttatni, és Ő a mi kapitányunk... Így nem szégyelli, hogy testvéreinek nevez minket. Lehet, hogy ezeket a szavakat könnyedén el tudod mondani kívülről, de nem érted, hogy mit is jelentenek valójában. Hát nem csukott szemmel hiszel Istenben?

Hiszem, hogy a mi nemzedékünk áldott helyzetben van, hogy képes folytatni azt az utat, amelyet az előző nemzedékek nem fejeztek be, és hogy láthatjuk a több ezer évvel ezelőtti Isten újbóli megjelenését – egy olyan Istenét, aki közöttünk van, és mindenben bővelkedik. Soha nem képzelted volna, hogy ezt az utat járhatod – vajon képes vagy-e erre? Ezt az utat közvetlenül a Szentlélek vezeti, az Úr Jézus Krisztus hétszeresen felerősödött Lelke vezeti, és ez az az út, amelyet a mai Isten nyitott meg számodra. Még legmerészebb álmaidban sem képzelted volna, hogy a több ezer évvel ezelőtti Jézus ismét megjelenik előtted. Nem érzed-e magad elégedettnek? Ki az, aki képes szemtől szemben Isten elé állni? Gyakran imádkozom azért, hogy csoportunk nagyobb áldásokat kapjon Istentől, hogy Isten kegyében részesüljünk, és megnyerjen minket, de számtalanszor előfordult már az is, hogy keserű könnyeket ontottam értünk, kérve Istent, hogy világosítson meg minket, hogy nagyobb kinyilatkoztatásokat láthassunk. Amikor olyan embereket látok, akik állandóan megpróbálnak felületesen foglalkozni Istennel, és soha nem törekszenek semmire, vagy akik a hús-vér testtel törődnek, vagy érdekekre és hírnévre törekednek, hogy önmagukat állítsák a középpontba, hogyne éreznék nagy fájdalmat a szívemben? Hogy lehetnek az emberek ilyen érzéketlenek? Tényleg nem volt semmi hatása a munkámnak? Ha a gyerekeid lázadóak és hálátlanok lennének veled szemben, ha lelkiismeretlenek lennének, ha csak magukkal törődnének, és soha nem vennék figyelembe az érzéseidet, és miután felnőnek, téged kirúgnának a házból, akkor hogy éreznéd magad? Nem folynának-e könnyek az arcodon, amikor eszedbe jutna a vér, a verejték és az áldozat, amit a nevelésükbe fektettél? Számtalanszor imádkoztam így Istenhez, és mondtam: „Drága Istenem! Csak Te tudod, hogy hordozok-e terhet a Te munkádért. Ha cselekedeteim nincsenek összhangban a Te szándékaiddal, Te fegyelmezz, tökéletesíts Engem, és hozd tudomásomra. Egyetlen kérésem Hozzád, hogy indítsd meg jobban ezeket az embereket, hogy hamarosan dicsőséget szerezhess, és megnyerhesd őket, hogy munkád megfeleljen szándékaidnak, és hogy terved hamarabb beteljesedhessen.” Isten nem fenyítéssel akarja meghódítani az embereket, nem akarja mindig az orruknál fogva vezetni az embereket. Azt akarja, hogy az emberek alávessék magukat az Ő szavainak, fegyelmezetten dolgozzanak, és ezáltal eleget tegyenek az Ő szándékainak. De az emberek nem szégyellik magukat, és állandóan lázadnak Ellene. Hiszem, hogy számunkra az a legjobb, ha megtaláljuk a legegyszerűbb módját annak, hogy megfeleljünk Neki, azaz, hogy alávessük magunkat minden intézkedésének. Ha ezt valóban el tudod érni, akkor tökéletes leszel. Hát nem egy könnyű, örömteli dolog ez? Járjatok azon az úton, amelyen járnotok kell; ne törődjetek azzal, hogy mások mit mondanak, és ne gondolkodjatok túl sokat. A saját kezedben van-e a jövőd és a sorsod? Mindig menekülni próbálsz, a világi ösvényt kívánod választani – de miért nem tudsz kijutni? Miért van az, hogy évekig ingadozol egy keresztútnál, és végül ismét ezt az utat választod? Sokéves vándorlás után miért van az, hogy most önmagad ellenére visszatértél ebbe a házba? Vajon ez rajtad múlik? Azok számára, akik ebben az áramlatban vannak, ha nem hiszel Nekem, akkor hallgasd meg ezt: Ha azt tervezed, hogy elmész, nézd meg, hogy Isten enged-e, nézd meg, hogy a Szentlélek hogyan mozgat téged – tapasztald meg magad. Őszintén szólva, még ha balszerencse ér is, azt ebben az áramlatban kell elszenvedned, és ha van szenvedés, akkor itt kell szenvedned, ma; nem mehetsz máshová. Érthető-e ez számodra? Hová mennél? Ez Isten adminisztratív rendelete. Azt gondolod, nincs jelentősége annak, hogy Isten kiválasztotta ezt a csoportot? A mai munkájában Isten nem gerjed könnyen haragra – de ha az emberek megpróbálják megzavarni a tervét, az Ő arca azonnal megváltozik, derűsből borússá válik. Azt tanácsolom tehát, hogy nyugodj meg, engedd, hogy Isten irányítson téged, és engedd, hogy teljessé tegyen téged. Csak azok az emberek okosak, akik ezt teszik.