Bár az ebben a korszakban született embereket megrontotta Sátán és a mocskos démonok, ez a romlás a legnagyobb üdvösséget is elhozta számukra – olyan üdvösséget, amely nagyobb Jób hegyeinél, a jószágaival teli síkságoknál és hatalmas gazdagságánál is, és nagyobb a szemlélő Jahve áldásánál is, amelyet Jób kapott a megpróbáltatásai után. Jób csak azután hallotta meg Jahve beszédét és Jahve hangját a viharban, miután átesett a halál próbáján. Mégsem látta Jahve arcát, és nem ismerte az Ő természetét. Jób mindössze anyagi javakat nyert, amelyek testi örömöket nyújtottak és a környező városok legszebb gyermekeit, valamint a menny angyalainak védelmét. Ő soha nem látta Jahvét, és bár igaznak nevezték, soha nem ismerte Jahve természetét. És bár a mai emberek anyagi élvezetei átmenetileg szegényesnek mondhatók, vagy a külvilági környezet ellenségesnek mondható, megmutatom az Én természetemet, amelyet időtlen idők óta soha nem tártam föl ember előtt, és amely mindig titkos volt, csakúgy, mint a múltbéli eonok misztériumai az emberek előtt, akik mindenek közül a legalacsonyabb sorsúak, de akiknek Én a legnagyobb üdvösségemet adtam. Továbbá, most tártam fel először ezeket a dolgokat; soha nem végeztem még ilyen munkát. Bár mindannyian sokkal alacsonyabb rendűek vagytok Jóbnál, amit elnyertetek és amit láttatok, az messze felülmúlta őt. Bár mindenféle szenvedésen keresztülmentetek és mindenféle kínt átéltetek, ez a szenvedés egyáltalán nem olyan, mint Jób megpróbáltatásai. Ez inkább az az ítélet és fenyítés, amelyet az emberek lázadásukért, ellenállásukért és az Én igaz természetem miatt kaptak; igazságos ítélet, fenyítés és átok. Másrészről, Jób egy igaz ember volt az izráeliták között, akik megkapták Jahve hatalmas szeretetét és gyengédségét. Nem követett el gonosz cselekedeteket, és nem állt ellen Jahvének, hanem hűségesen elkötelezett volt Jahve iránt. Igazságossága miatt megpróbáltatások érték, és tüzes próbákat kellett kiállnia, mert Jahve hűséges szolgája volt. A mai emberek erkölcstelenségük és hamislelkűségük miatt az Én ítéletemnek és átkomnak vannak alávetve. Bár szenvedésük semmiben sem hasonlít arra, amin Jób átment, amikor elvesztette a jószágait, a vagyonát, a szolgálóit, a gyermekeit és mindenkit, aki kedves volt számára, a szenvedésük tüzes tisztítás és égetés. És ami még komolyabbá teszi annál, amit Jób átélt, az az, hogy az ilyen próbatételek nem csökkennek vagy szűnnek meg azért, mert az emberek gyengék – ehelyett hosszan tartóak, és életük utolsó napjáig folytatódnak. Ez büntetés, ítélet és átok; könyörtelen égetés és annál is több: ez az emberiség jogos „öröksége”. Ezt érdemlik meg az emberek, és ezáltal fejeződik ki az Én igaz természetem. Ez ismert tény. Az azonban, amit az emberek nyertek, messze felülmúlja a szenvedést, amit ma átélnek. Az általatok elviselt szenvedés pusztán a bolondságotokból fakadó visszaesés, míg amit nyertetek, százszor nagyobb a szenvedéseteknél. Izráel törvényei szerint az Ószövetségben mindazok, akik ellenállnak Nekem, mindazok, akik nyíltan megítélnek Engem, és mindazok, akik nem követik Utamat, hanem inkább szentségtelen áldozatokat ajánlanak fel Nekem, minden bizonnyal elpusztulnak a templomi tűzben vagy halálra kövezi őket néhány kiválasztott, és még saját nemzetségeik leszármazottai és más közvetlen rokonaik is szenvedni fogják az Én átkomat. A következő életeikben nem lesznek szabadok, hanem az Én szolgáim rabszolgái lesznek, és száműzöm őket a pogányok közé, és nem tudnak majd visszatérni hazájukba. Cselekedeteik és viselkedésük alapján a mai emberek által elviselt szenvedés közel sem olyan súlyos, mint az izráeliták által elszenvedett büntetés. Nem indokolatlan azt állítani, hogy amit ti most elszenvedtek, az megtorlás, hiszen valóban átléptétek a határt. Ha Izráelben lettetek volna, örök vétkesekké váltatok volna, és már rég darabokra szabdaltak volna és elégettek volna benneteket az izráeliták az égből jövő tűzön Jahve templomában. Mi az, amit nyertetek? Mit kaptatok, és mit élveztetek? Feltártam bennetek igaz természetemet, de a legfontosabb az, hogy feltártam az emberiség megváltása iránti türelmemet. Azt mondhatjuk, hogy az általam bennetek végzett munka nem más, mint a türelem munkája, amely az én irányításom érdekében, és még inkább, az emberiség öröme érdekében történt.

Bár Jób átélte Jahve próbáit, ő csak egy igaz ember volt, aki imádta Jahvét. Annak ellenére, hogy átélte a megpróbáltatásokat, nem panaszkodott Jahvéről, és nagyra értékelte a Vele való találkozását. A mai emberek nem csak nem becsülik Jahve jelenlétét, de el is utasítják, megvetik, panaszkodnak róla és csúfolják az Ő megjelenését. Nem nyertetek sokat? Valóban ilyen nagy volt a szenvedésetek? Nem voltatok áldottabbak Máriánál és Jakabnál? Valóban oly jelentéktelen volt az ellenállásotok? Lehetséges, hogy amit megköveteltem tőletek, és amit kértem tőletek, az túl nagy volt és túl sok? Haragom csak azokra az izráelitákra áradt ki, akik ellenálltak Nekem, nem közvetlenül rátok. Ti mindössze az Én könyörtelen ítéletemet és kinyilatkoztatásaimat nyertétek el, és könyörtelen tűzben való megtisztítást. Ennek ellenére továbbra is ellenállnak Nekem és meghazudtolnak Engem az emberek, és ezt egy szemernyi alázat nélkül teszik. Még olyanok is akadnak, akik elhatárolódnak Tőlem és megtagadnak Engem; az ilyen emberek nem jobbak, mint Kórah és Dátán tábora, akik szembeszálltak Mózessel. Az emberek szíve túlságosan megkeményedett, természetük pedig túl makacs. Soha nem változtatják meg régi természetüket. Azt mondom, csupaszon hevernek, mint prostituáltak fényes nappal, és szavaim kemények annyira, hogy akár még „sérthetik is a fület”, napvilágra hozva az emberek természetét – ők mégis csak bólogatnak, ejtenek néhány könnycseppet, és némi szomorúságot erőltetnek magukra. Amint ez elmúlt, oly ádázak, mint a vadállatok királya a hegyekben, és a legcsekélyebb tudatosság sincs bennük. Honnan tudhatják az ilyen beállítottságú emberek, hogy százszor áldottabbak Jóbnál? Hogyan jöhetnek rá, hogy ők olyan áldásokat élveznek, amelyek alig fordultak elő az idők során, és amelyeket senki nem élvezett korábban? Hogyan érzékelheti az emberek tudata az ilyen – büntetést tartalmazó – áldásokat? Az igazat megvallva mindössze annyit követelek meg tőletek, hogy modellek lehessetek a munkámhoz, tanúi természetem teljességének és minden cselekedetemnek, és hogy felszabadulhassatok a sátáni gyötrelmek alól. Az embereket mégis mindig taszítja a munkám, és szándékosan ellenségesek munkámmal szemben. Hogy is ne ösztönöznének az ilyen emberek Engem arra, hogy visszaállítsam az izráeli törvényeket és rájuk hozzam az Izráelre hozott haragomat? Bár sokan vagytok „engedelmesek és alázatosak” irányomban, még többen vannak, akik Kórah táborának a fajtájából valók. Amint elértem teljes dicsőségemet, az égből jövő tűzzel hamuvá fogom őket égetni. Tudnotok kell, hogy nem fogom többé szavaimmal fenyíteni az embereket. Az izráeli munka elvégzése előtt inkább teljesen elégetem „Kórah táborát” – azokat, akik ellenállnak Nekem, és akiket már régen kiiktattam. Az emberiségnek nem lesz többé lehetősége arra, hogy élvezhessen Engem; helyette csak a haragomat és az égből jövő lángokat fogják látni. Fel fogom tárni a különféle emberekre váró különböző végkifejleteket, és kategóriákba fogom őket sorolni. Fel fogom jegyezni minden egyes lázadó tettüket, azután befejezem a munkámat, hogy az emberek sorsát az Én ítéletem határozza meg a földön, valamint az irántam tanúsított magatartásuk. Amikor eljön ez az idő, semmi nem változtathatja meg a sorsukat. Hagyjuk, hogy az emberek felfedjék saját sorsukat! Akkor majd átadom az emberek sorsát a Mennyei Atyának.