Dávid háza népe olyan család volt, amely eredetileg Jahvétól kapta az ígéreteket és az örökséget. Eredetileg Izráel egyik törzse volt, és a választott nép közé tartozott. Akkoriban Jahve olyan törvényt rendelt el az izráeliták számára, amely úgy szólt, hogy minden zsidó ember, aki Dávid házához tartozik – mindazok, akik abba a házba születnek – megkapják majd az örökségét. Ők lesznek azok, akik százszorosát kapják, akik elnyerik az elsőszülött fiak státuszát; ők lesznek az akkori izráeliták között a legelőkelőbb nép, a legmagasabb ranggal Izráel összes családja között, és ők közvetlenül a templomban szolgálják Jahvét, papi reverendát és koronát viselve. Jahve ekkor hűséges és jámbor szolgáknak nevezte őket, és elnyerték Izráel összes többi törzsének megbecsülését. Így abban az időben mindannyiukat tiszteletteljesen úrként emlegették – mindez Jahve műve volt a Törvény Korában. Ma is ilyen szolgálatot teljesítenek Jahvénak a templomban, így ők örökké azok a királyok, akiket Jahve a trónra ültetett. Senki sem veheti el a koronájukat és senki sem változtathatja meg a szolgálatukat, mert származásuknál fogva Dávid házához tartoznak; ez az, amit Jahve nekik adományozott. Ti amiatt nem tartoztok származásotok szerint Dávid házához, mert nem vagytok Izráel népe, ehelyett Izráelen kívüli pogány családokhoz tartoztok. Ráadásul a természetetek nem arra szolgál, hogy imádjátok Jahvét, hanem arra, hogy Ellene szegüljetek, így az identitásotok, természeteteknél fogva más, mint a Dávid házához tartozó népé, és Ti nem azok vagytok, akik megkapják az örökségemet, még kevésbé azok, akik százszorosát kapják majd meg.

Akkoriban Izráel sok különböző házra és törzsre oszlott, mégis ők mindannyian a választott nép voltak. Izráel azonban abban különbözik a többi nemzettől, hogy a népét törzsek szerint sorolták be, csakúgy, mint a Jahve előtti rangjukat és a földet, amelyhez az egyes személyek tartoznak. Izráelen kívüli országokban nem kérhet valaki csak úgy találomra tagságot Dávid, Jákob vagy Mózes házába. Ez ellentétes lenne a ténnyel – Izráel törzseit nem lehet tévesen, mintegy találomra, más országoknak tulajdonítani. Az emberek gyakran visszaélnek Dávid, Ábrahám, Ézsau és a többiek nevével, vagy azt mondják: „mi most már elfogadtuk Istent, tehát Jákob házához tartozunk”. Efféle dolgokat állítani nem más, mint alaptalan emberi érvelés; nem közvetlenül Jahvétól származik és nem is az Én saját elképzeléseimből. Ez tisztán emberi ostobaság! Akárcsak egy szónok, aki nagy meséket sző, az emberek megalapozatlanul azt gondolják magukról, hogy Dávid leszármazottai vagy Jákob családjának tagjai, és azt hiszik magukról, hogy méltóak erre. Hát nem tudják az emberek, hogy a Dávid házából származókat Jahve már régen elrendelte, hogy nem Dávid koronáztatta magát királlyá? Ennek ellenére sokan vannak, akik szemérmetlenül azt állítják, hogy Dávid házának leszármazottai – az emberek annyira tudatlanok! Az igazság az, hogy Izráel ügyeinek nincs semmi köze a pogányokhoz – ez két különböző dolog, teljesen függetlenek egymástól. Izráel ügyeiről csak Izráel népéhez lehet beszélni, mivel azoknak semmi közük a pogányokhoz, és a pogányok között jelenleg folyó munkának hasonlóképpen semmi köze Izráel népéhez. Amit most mondok, meghatározza, hogy mit mondanak a pogányokról, és az Izráelben végzett munka nem tekinthető a pogányok között végzett munka „előképének”. Vajon ez nem azt mutatná-e, hogy Isten túlságosan hétköznapi? Csak akkor derül ki, hogy mit mondanak róluk és tárul fel a kimenetelük, amikor a munka elkezd terjedni a pogányok között. Így tehát még inkább képtelenség, ha az emberek azt mondják, ahogyan azt a múltban tették, hogy: „mi Dávid leszármazottai vagyunk”, vagy „Jézus Dávid fia”. Az én munkám részekre tagolódik. Nem „nevezném a szarvast lónak”; a munkát inkább a maga sorrendje szerint osztom fel.