Először azokról a módokról fogunk beszélgetni, amelyekről az olyan emberek ismerszenek meg, akiknek nincs lelki megértésük. Mi a leginkább szembetűnő bennük? Arról van szó, hogy nem számít, hány éve hisznek Istenben, vagy hogy látszólag mennyire törekszenek az igazságra, az életük soha nem növekszik, és egyáltalán nem rendelkeznek az életbe való belépés gyakorlásának útjával. Azok, akiknek nincs lelki megértésük, nem gondolkoznak el önmagukon, és nem próbálják megismerni önmagukat, függetlenül attól, hogy milyen romlott beállítottságot mutatnak. Valójában azt sem tudják, mi az a romlott beállítottság. Nincsenek tudatában annak a beállítottságnak, amelyet feltárnak és mutatnak, legyen az bármilyen arrogáns is. A legcsekélyebb érzékkel sem rendelkeznek e téren, nem számít, hogy mennyit hazudnak és csalnak. Nem számít, mennyire lázadoznak Isten ellen, és mennyire ellenállnak Neki, nem tudják, hogy ez hiba. Pontosan olyanok, mint a nem hívők, úgy cselekszenek, ahogy csak tetszik, fenntartások nélkül tesznek gonosz dolgokat, gondolván, hogy nekik van igazuk, és nem fogadják el senki kritikáját vagy figyelmeztetését. Bár gyakran hallgatnak prédikációkat és vesznek részt összejöveteleken, egyáltalán nem tudják, hogy mi az alávetettség, vagy hogy mi a lázadás és az ellenállás, és mit jelent elutasítani Isten vezényléseit és intézkedéseit. Nem ismerik az emberi szándékokból fakadó jóságot, vagy azt, hogy mit jelent az igazságnak megfelelő gyakorlás, és az Isten szuverenitásának és intézkedéseinek való alávetettség. Semmit sem tudnak ezekről az árnyalatnyi különbségekről. Nem tudják, hogy hűségesen vagy felületesen végezték-e kötelességüket, illetve hogy milyen romlott beállítottságokat fedtek fel, és milyen szándékaik vannak, vagy hogy a helyes úton járnak-e. Nem tudják, hogy helyes-e a gyakorlásuk perspektívája, és hogy milyen viselkedésmódokat szeret, illetve gyűlöl Isten. Semmit nem tudnak e dolgok közül. Az olyan emberek, akiknek egyáltalán nincs lelki megértésük, nem értik az élet lelki dolgait. Ők egyszerűen csak megmaradnak Isten szavainak olvasásánál és normális lelki életet élnek. Kötelességük végrehajtása során nem lustálkodnak, nem okoznak bajt, és nem tesznek szándékosan olyan dolgokat, amelyek megszakításokat vagy zavarásokat okoznak. Teszik, amit mondanak nekik, és betartják az egyszerű előírásokat. Ám amikor a részletekről van szó, az életbe való belépéshez kapcsolódó állapotokról, a különböző perspektívákról és hozzáállásokról, ezek teljesen hidegen hagyják őket. Amikor az elképzelések eloszlatásával kapcsolatos igazságokról beszélsz, azt gondolják, hogy nekik ilyen elképzeléseik nincsenek, hogy minden elképzelésüket eloszlatták már, és amiről beszélsz, annak semmi köze hozzájuk. Nem tudják, hogy mire vonatkoznak az elképzelések, amelyekről beszélsz, sem azt, hogy milyen igazságvalóság van abban, amit mondasz. Amikor az önismeretről beszélsz, azt mondják: „Az ember lázadó és arrogáns, nem igaz? Nos, ha egyszerűen csak nem lenne lázadó, nem lenne az elegendő? Ha nem hivalkodna, ha egy kicsit szerényebb lenne, és nem lenne nagyképű, amikor valami történik vele, nem lenne az elegendő?” Amikor az alávetettségről beszélsz, azt mondják: „Mi olyan fontos az alávetettségben? Csak ne csinálj semmi gonoszságot. Mi olyan nehéz ebben?” Amikor a hús-vér test elleni lázadásról, a test megfegyelmezéséről, a romlottság levetéséről és az igazság gyakorlásáról beszélsz, azt mondják: „Nincs szükség a test elleni lázadásra vagy az igazság gyakorlására; egyszerűen csak jó ember leszek.” Ilyen egyszerű a gondolkodásmódjuk. Eljuthat-e egy ilyen ember végül az igazsághoz? (Nem.) Milyen a hozzáállásuk az igazsághoz? (Nem ismerik el Isten szavait az igazságként, ezért nem fogadják el azokat, és azt gondolják, hogy nincs meg bennük az a romlott beállítottság, amelyet Isten szavai lelepleznek.) Így van, így gondolkodnak: „Nincs bennem sok abból a romlott emberi beállítottságból, amelyet Isten leleplez, és még ha lenne is bennem romlott beállítottság, az nagyon csekély lenne, mindössze néhány múló gondolat, nem nagy ügy. Az alávetettség nem csupán egy követelmény? Meghallgatom, bármit is mondasz, és megteszem, bármit is mondasz, hogy tegyek. Hát nem ez az alávetettség?” Vajon ennyire egyszerű ez? Néhányan annyira együgyűek, hogy amikor látnak valakit, aki negatív módon viselkedik, azt mondják: „Csak szeresd Istent, miért sírsz, miért vagy negatív?” Az ilyen embereknek nincs lelki megértésük. Mit jelent a lelki megértés hiánya? Azt jelenti, hogy nem számít, mit mond Isten, vagy milyen igazságokat beszél, az ilyen emberek ezeket a dolgokat csak elméletnek tekintik. Nem értik ezeknek a kérdéseknek a lényegét, és nem értik, hogy milyen problémákat kellene megoldania annak, hogy Isten ezen igazságokat közli. Nem értik, hogyan kapcsolódnak ezek az igazságok az emberek életbe való belépéséhez és az úthoz, amelyen járnak, vagy hogyan kapcsolódnak az emberek által felfedett romlott beállítottságokhoz, vagy hogyan kapcsolódnak az emberi hasonlatosságot megélő emberekhez, illetve ahhoz, hogy elérik az üdvösséget. Semmit sem értenek ezekből a dolgokból. Nem világos számukra, és nem értik meg, hogy mi köze van Isten ezen szavainak, ezen igazságoknak az emberi romlottság felfedéséhez és kifejezéséhez, valamint az emberek gyakorlásához és belépéséhez. Csak annyit hallanak, hogy „alávetettség, hűség” és hogy „ne légy felületes, vagy ne szakíts meg és ne zavarj”. Végül mindent egyetlen mondatban foglalnak össze: „Nem emlékszem másra, de azt tudom, hogy meg kell tennem, amit csak Isten követel. Hajlandó vagyok akár munkát végezni is. Mi mást mondhatnék még?” Nem tudják, hogy a munkavégzéstől függetlenül még sok romlott dolog van az emberekben, amit el kell oszlatni, mint például az ambíciók, vágyak, preferenciák, elképzelések, képzelődések, valamint az emberek téves nézetei és a Sátán világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Isten szavai azt követelik meg, hogy az emberek oszlassák el mindezeket a dolgokat, és cseréljék fel őket az igazságra. Az Ő célja ezeknek az igazságoknak a közlésével az, hogy megértesse és befogadtassa a szívedbe az igazságot, majd, hogy a való életben is használd azokat a problémáid és nehézségeid megoldására, hogy ezeket az igazságokat a valóságoddá tedd, megéld és azok feltáruljanak benned. Amit ekkor felfelfedsz, az már nem arrogancia, ambíció, vágyak, elképzelések, képzelődések, tanulságok, filozófiák vagy más hasonló romlott dolgok lesznek, hanem az igazság valósága. Az olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük, nem értik ezt. Miután évekig hallgattak prédikációkat, azt gondolják: „Miért van az, hogy minden prédikáció többé-kevésbé ugyanolyan? Éveken át prédikálnak arról, hogy ismerjük meg önmagunkat – nem pusztán arról van szó, hogy az ember ismerje fel az alapvető gyengeségeit és romlottságát?” Mások azt mondják, hogy a mai prédikációk mélyebbek és részletesebbek, mint a korábbiak, de azok, akiknek nincs lelki megértésük, ezt nem veszik észre. Ez az ilyen ember ismertetőjele. Vannak olyan emberek, akik elég jó képességgel rendelkeznek, ám nem törekszenek az igazságra, ezért soha nem fogják elérni a lelki megértést. Mások túl gyenge képességűek ahhoz, hogy megértsék az igazságot, ezért minél többet hallanak az egyes igazságok részleteiről, annál jobban összezavarodnak, anélkül, hogy valaha is rendelkeznének megfelelő gyakorlási úttal. Függetlenül attól, hogy ezek a gyenge képességű emberek hány évig tartanak ki a hitükben, csak az előírásokat képesek betartani, vagy egy kis erőfeszítést képesek tenni, és akik közülük rendelkeznek egy kis lelkiismerettel és értelemmel, azokban lehet némi hűség a kötelességük végrehajtását illetően. Kerülik a felületességet, garantálják, hogy nem követnek el nyilvánvaló bűnöket, és néhány jótettet is végrehajthatnak. Bizonyos dolgok esetében képesek az alávetettség egy egyszerűbb vállfajára, megteszik, amire kérik őket, és elengedik azt, amire nem, elfogadnak néhány kisebb fegyelmezést, és legalább a lelkiismeretük mércéje szerint cselekszenek. Nem sértik meg közvetlenül Istent, és nem tesznek olyan dolgokat, amelyek egyértelműen ellenállnak Istennek, de nem képesek mélyebb alávetettséget elérni. Még kevésbé képesek olyan dolgokra, mint Jób megpróbáltatásai és bizonyságtételei. Nem értik Jób szavait és bizonyságtételeit. Nem tudják, mit jelentenek valójában azok a szavak, hogy „Isten adta, és Isten vette el”, és végképp képtelenek belátni, hogy ami Jóbbal történt, az az Isten általi megfosztás következménye volt. Ha ilyen megpróbáltatás elé kerülnek, bizonyosan vitatkozni fognak Istennel, és sokat fognak panaszkodni, mert ezek az emberek egyáltalán nem értik az igazságot. Az, aki valóban érti az igazságot, világosan látja az emberek romlott állapotait, amelyeket Isten leleplez. Többé-kevésbé tisztán látja, hogy mit tett Isten, helyesen érti, hogy milyen kérdéssel áll szemben, és nem beszél nyakra-főre arról, nem határozza meg és nem definiálja azt, amit nem ért. Az emberek, akik valóban értik az igazságot, képesek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és képesek felismerni, hogy egy ember állapota normális-e vagy sem. Ezután képesek megérteni a valóságban és a való élet körülményei között a saját romlottságuk feltárulásait, és képesek elfogadni az igazságot, hogy eloszlassák saját romlott beállítottságukat. Képesek arra, hogy megértsék Isten szándékait az Általa létrehozott környezetben, és képesek alkalmazni az igazságot a valós problémák megoldására Isten szavaival összhangban. Ez az, amit el tud érni egy olyan ember, akinek van lelki megértése.

Mivel van összefüggésben egy emberéletbe való belépésének mértéke? Azzal, hogy az adott ember milyen mértékben érti meg az igazságot. Mit jelent az a mérték, amennyire egy ember megérti az igazságot? Mit jelent megérteni az igazságot? Azt, hogy az ember tudja, hogy Isten szavai a valóság melyik aspektusára vonatkoznak, milyen problémákat akarnak megoldani az emberekben, az emberek romlott beállítottságának mely aspektusát célozzák meg, mik az igazság ezen aspektusának alapelvei, milyen kapcsolat van ezen igazság és más igazságok között, és melyek Isten követelményeinek mércéi az igazság ezen aspektusára vonatkozóan. Mindezeknek a megértése jelenti azt, hogy valaki érti az igazságot. Például ahhoz, hogy megértsd az alávetettség igazságát, először is meg kell értened, mi az alávetettség, hogyan lehetsz igazán alávetett, és mi az alávetettség mércéje, amelyet Isten megkövetel az emberektől. Ez az alávetettség valósága, az alávetettség igazsága. Nemcsak az alávetettség fogalmának, meghatározásának és elméletének megértéséről van szó, hanem arról is, hogy meg kell érteni az alávetettség gyakorlásának alapelveit; tudni kell alkalmazni ezeket az alapelveket; tudni kell, mi van összhangban az igazság alapelveivel, és mi sérti azokat alkalmazásukkor; és képesnek kell lenni a különbségtételre a helyes gyakorlás és a hibás cselekvési módok között. Ez bizonyíthatja, hogy valóban érted az igazságot. Ha képes vagy alkalmazni önmagadban az igazságnak ezt az aspektusát, akkor képes leszel megélni és beteljesíteni ezeket az igazságokat, és ekkor képes leszel arra, hogy másokat is ezekhez az igazságokhoz mérj; ha ezeket az eredményeket eléred, akkor elnyerted az igazság ezen aspektusába való belépés valóságát, és akkor olyan ember leszel, akinek van lelki megértése. Azt, hogy valakinek van-e lelki megértése, nem az határozza meg, hogy milyen gyorsan érti meg az igazságot, hanem az, hogy megérti-e Isten szavait vagy sem. Ha abban a pillanatban, amikor hallod Isten szavait, úgy tűnik, hogy érted őket, később azonban nem érted őket, amikor egy problémával szembesülsz, akkor nincs lelki megértésed. Ha azonban úgy érzed, hogy megérted őket abban a pillanatban, bár nem teljesen, és aztán egy bizonyos tapasztalati időszak után, amikor szembesülsz egy problémával, átlátod azt, és meg tudod érteni az igazságnak ezt az aspektusát, akkor van lelki megértésed. Ez a megértés nem azzal függ össze, hogy az illető mennyit ért meg szó szerint vagy doktrinális értelemben – ez az illető képességéhez, valamint törekvéséhez és az általa választott úthoz kapcsolódik. Egy antikrisztus látszólag rendelkezhet némi ésszel és tehetséggel, és lehet, hogy jól tud beszélni, de semmit sem tud az élet lelki dolgairól. Képes lehet utánozni a prédikáció néhány eredeti szavát, amint meghallgatta azt, képes lehet felfogni a legfontosabb pontokat belőle, és az emberek azt hihetik, hogy megértette azt. Az általa mondott dolgok azonban összeegyeztethetetlenek az általa megélt helyzetekkel, nem tudja integrálni, és nem tudja alkalmazni azokat a dolgokat, amelyekről beszél. Hallgatva a szavakat, amelyekkel az illető közösséget vállal, tulajdonképpen úgy tűnik, mintha értené az igazság vonatkozó aspektusát, és képes lenne felfogni az alapelveket, és így tudná, hogyan kell a dolgokat kezelni. Amikor azonban egy kérdéssel szembesül, nem az igazságot gyakorolja, hanem inkább egy másik elméleti állítással hozakodik elő. Ez önellentmondás, és azt bizonyítja, hogy nem érti az igazságot, és hogy amit hirdet, az mind csak doktrína és elmélet. Úgy hallod őt a doktrínát prédikálni, mintha elég világosan értene hozzá, valójában azonban nincs lelki megértése. Nem érti az igazságot és nem törekszik az igazságra. Például, amikor nehéz helyzetben van, és negatívvá válik, te pedig beszélgetsz vele az igazságról, azt mondja: „Ne beszélgess velem, mindent tudok.” Persze nem tud mindent. Ha valóban tudna, akkor nem lenne olyan negatív és észszerűtlen. Amint meghallod, hogy az észszerűtlen és hamis logikáját prédikálja, tudod, hogy semmit sem ért az igazságból, és hogy nincs lelki megértése. Amint szembetalálja magát valamivel, ami nem illik bele az elképzeléseibe, panaszkodik Istenre, félreérti Istent, és még terjeszti is az elképzeléseit. Hallván, amit prédikál, és azokat a dolgokat, amelyeket terjeszt, és megnézvén, mi van a szívében, tudjátok, hogy egyáltalán nem érti az igazságot. Nos, azt vizsgálva, hogy az embereknek van-e lelki megértése vagy sem, kiderült, hogy a legtöbb ember nem érti az igazságot. A legtöbbször nagyon jól tudnak szavakat és doktrínákat hirdetni. Különösen azok az emberek érzik azt, hogy több tőkével rendelkeznek, akik hosszú évek óta hisznek Istenben, és szeretnek szavakat és doktrínákat hirdetni. Azonban kiderült, hogy egyáltalán nincs lelki megértésük, és hogy csak haszontalan emberek. A legkevésbé sem hasznosak Isten háza számára. Vajon hogyan érhetné el az ilyen ember az üdvösséget?

Mit jelent pontosan a lelki megértés hiánya? Röviden azt jelenti, hogy az ember nem képes megérteni az élet lelki dolgait, nem képes megérteni a szellemi birodalom dolgait, és ezért természetesen nem képes megérteni az igazságot. Ha megfigyeled azokat, akiknek nincs lelki megértésük, amint beszélnek és kifejtik a nézeteiket, rájössz, hogy nem értik az igazságot. Egyesek jól tudnak beszélni, és úgy tűnik, mintha nagy erővel és hittel hinnének Istenben, akkor vajon miért nincs lelki megértésük? Azt láthatod, hogy mindig nagy energiával teszik a kötelességüket. Mindig lelkesek, ritkán negatívak, képesek szenvedni és megfizetni az árat. Ugyanakkor nem értik az igazságot, és nem rendelkeznek alapelvekkel a cselekvésre. Ők olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük. Az olyan emberek, akiknek van lelki megértésük, alapelvek szerint teszik a dolgokat. Akár a lelkiismeretükből, akár az általuk megértett igazságból fakadóan, amikor egy kérdéssel szembesülnek, tudják, hogyan kell azt az alapelvek szerint kezelni. Nem vakon teszik a dolgokat és nem előírásoknak engedelmeskednek. Ezek a lelki megértéssel rendelkező emberek nyilvánvaló jellemzői. Akiknek azonban nincs lelki megértése, azok nem rendelkeznek az igazságalapelvekkel a dolgokban, amiket tesznek. Legtöbbször csak vakon alkalmazzák az előírásokat. Néha a tapasztalatukra hagyatkoznak, néha a tehetségükre, néha pedig a lelkiismeretükre, a lelkesedésükre vagy a természetes jóságukra. Bármiről is legyen valakinek lelki megértése, az az, amiben az illető okos és bölcs. Tudja, hogy az igazságot kell keresni, és tudja, hogy ki beszél az alapelveknek megfelelően. Ez olyasvalaki, aki a legnagyobb lelki megértéssel rendelkezik. Ha képes gyakorolni az igazságot, miután megértette azt, akkor van reménye arra, hogy Istentől üdvösséget kapjon. Miért mondják, hogy egyesek, akik már évek óta hisznek Istenben, még mindig munkát végeznek? Azért, mert nem értik az igazságot. Két fő oka van annak, hogy valaki nem érti az igazságot. Az első, hogy az embereknek nincs lelki megértése, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy megértsék az igazságot. A második, hogy idegenkednek az igazságtól, és nem szeretik az igazságot, ezért képtelenek megérteni az igazságot. Sokan vannak, akik hisznek Istenben, és lelkesedésből, jószándékból vagy tapasztalatból tesznek dolgokat. Úgy ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz, mint az igazsághoz, sok jó dolgot tesznek, és képesek ezt egész életükben folytatni. De eljuthatnak-e az igazság megértéséhez, ha így teszik a dolgokat? Egyáltalán nem. Még ha egy életen át jó dolgokat is cselekszenek, akkor sem lesznek képesek megérteni az igazságot. Szóval egy olyan ember, aki nem érti az igazságot, de sok jó dolgot képes tenni, az bizonyára jó ember, ugye? Nem biztos, mert az igazság meg nem értésének legnyilvánvalóbb következménye az, hogy az emberek képesek gonosz dolgokat tenni és ellenállni Istennek, és képesek a Sátánt és a gonosz szellemeket követni Isten megítélésében és elítélésében, valamint az Isten munkájának való ellenállásban. Ez azért van, mert azokat az embereket, akik nem értik az igazságot, rendkívül könnyen félrevezeti és felhasználja a Sátán. Némelyek, akik nem értik az igazságot, sok jó dolgot tehetnek, mégis képesek lehetnek gonosz dolgokat tenni és ellenállni Istennek. Ezért az, hogy egész életedben jó dolgokat teszel, nem tesz szükségszerűen valóban jó emberré, és nem is jelenti azt, hogy az igazságot gyakorolod. Meg kell nézned ezeknek a jó dolgoknak a természetét, és meg kell határoznod, hogy összhangban vannak-e az igazsággal, és az igazságvalósághoz tartoznak-e vagy sem. Ha nem látod tisztán ezeket a lényegi kérdéseket, és ennek ellenére lelkesedés, jószándék és tapasztalat alapján teszed a dolgokat, akkor ez vajon Isten útjának követése? Egyáltalán nem. Ha egy ember így teszi a dolgát, akkor teljes mértékben a lelkiismerete mércéjére, valamint a jó szándékaira hagyatkozik. A dolgokat saját elképzelései és képzelődései szerint teszi. Az ilyen embereknek nincs lelki megértése. Ők olyan emberek, akik nem értik az igazságot. Azok, akik nem látják tisztán ezeket a kérdéseket, szintén olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük.

Nézzetek körül: meg tudjátok mondani, hogy sok olyan ember van-e a gyülekezetben, akinek van lelki megértése és megérti az igazságot? (Régebben azt gondoltam, hogy az olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük, azok, akik felfogása ostoba, vagy érzéketlenek és tompaelméjűek, míg a legtöbb embernek, aki teszi a kötelességét, van lelki megértése. Most, miután meghallgattam Isten közlését, rájöttem, hogy csak azok rendelkeznek valóban lelki megértéssel, akik megértik az igazságot. Ők vannak kisebbségben, míg az emberek többségének nincs lelki megértése.) Jelenleg azok vannak kisebbségben, akiknek van lelki megértésük és megértik az igazságot, és azok vannak többségben, akiknek nincs lelki megértésük és nem értik meg az igazságot. Hogyan kellene például az embereknek felfogniuk és megismerniük az alávetettség igazságát? A legtöbb ember azt gondolja, hogy az alávetettség azt jelenti, hogy azt kell tenni, amit mondanak, és nem szabad ellenállni vagy lázadni, amikor egy problémával néznek szembe. Számukra ez az alávetettség. Az emberek nem értik annak részleteit, hogy Isten miért akarja, hogy az emberek alávessék magukat Neki, hogy mi az alávetettség jelentése, mi az alávetettség alapelve, hogyan kell az embernek alávetnie magát, és mik azok a romlottságok az emberekben, amelyeket el kell oszlatni, amikor az alávetettséget gyakorolják; ők csak követik az előírásokat. Azt gondolják: „Az alávetettség azt jelenti, hogy ha azt mondják, hogy főzz, akkor ne söprögess, és ha azt mondják, hogy söprögess, akkor ne az ablakot pucold. Ha valamire kérnek, egyszerűen csak tedd meg. Ez ennyire egyszerű. Ne foglalkozz azzal, hogy mi van a szívedben, mert Isten nem nézi ezeket a dolgokat.” Valójában Isten ugyanakkor oszlatja el az emberekkel lázadó mivoltjukat és romlottságukat, amikor az emberek alávetik magukat Neki, hogy elérjék az igazi alávetettséget. Ez az alávetettség igazsága. Mennyit értenek és tudnak meg végül az emberek? Megértik, hogy az embereknek mindent meg kell tenniük, amire Isten kéri őket. Ebben benne vannak Isten szándékai, és az embereknek feltétel nélkül alá kell vetniük magukat Neki. Ha valaki ennyit meg tud ismerni, akkor megérti az alávetettség igazságát, és képes arra, hogy gyakorolja az Istennek való alávetettséget, és eleget tegyen Neki. A legtöbb ember azonban nem tudja, mi is az Istennek való alávetettség; csak azt tudják, hogyan kell követni az előírásokat. Ennek eredményeként nem tudják elérni az Istennek való alávetettséget, mert nem értik meg Isten szándékait, sem pedig az alávetettség igazságát. Ők olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük. Azok, akiknek nincs lelki megértésük, nem képesek megérteni az alávetettség igazságát, ezért nehéz számukra azt gyakorlatba ültetni. Nem találják az utat, sem a gyakorlás alapelveit. Az olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük, lelkileg nem világosodtak meg. Bárhogyan is közlik velük az igazságot, ők nem értik azt. Nem tudják, hogy az alávetettség igazságának gyakorlása az életbe való belépés folyamata. Az életbe való belépés az, amikor az ember ízekre szedi és megismeri azokat a szándékokat, elképzeléseket, preferenciákat és döntéseket, amelyeket az igazság elfogadása és gyakorlása során feltár, hogy ezáltal megértse saját lázadó állapotát, és felismerje, hogy olyasvalaki ő, aki lázadozik Isten ellen és ellenáll Neki, és egyáltalán nem tudja elérni a Vele való összeegyeztethetőséget. Miután az emberek ezt megértették, könnyű nekik az igazság gyakorlása. Ezek csak az első lépések az alávetettség igazságának gyakorlásában. E folyamat során, amely azzal kezdődik, hogy elgondolkodsz saját romlott beállítottságodon és megérted azt, egészen addig a pontig, ahol eloszlatod romlott beállítottságodat, lázadó mivoltodat, Istennel kapcsolatos extravagáns kívánságaidat, preferenciáidat, megfontolásaidat és ambícióidat, újra és újra felfedezed majd saját romlottságodat, megismered azokat a területeket, ahol nem vagy összeegyeztethető Istennel, és megérted saját természetlényegedet. Arra is rá fogsz jönni, hogy nem könnyű az emberek számára alávetni magukat Istennek, hogy talán könnyű megérteni az Istennek való alávetettség doktrínáját, és azt mondani, hogy alá fogod vetni magad Istennek, de nem olyan könnyű ezt végrehajtani. És mi Isten célja az alávetettség megkövetelésével? Csupán az, hogy feltárja az embereket? Milyen igazság rejlik Isten alávetettségre vonatkozó követelésében? A folyamat, amelyben az emberek alávetik magukat Istennek, az egyike azoknak a folyamatoknak, amelyek által Isten megtisztítja az embereket. Isten tehát az alávetettség igazságát arra használja, hogy megtisztítsa és megfékezze az embereket, és arra irányítsa őket, hogy Isten elé járuljanak és megismerjék önmagukat, hogy megértsék saját lázadó mivoltjukat, saját romlott beállítottságukat és saját természetüket, amely ellenáll Istennek. Ezt jelenti az, hogy az ember megérti saját lényegét. Mi az elért végeredmény? Az emberek megértik romlottságuk mélységének csúfságát, tudják, hogy milyenek is valójában, felismerik, hogy mit kellene tenniük és hol kellene állniuk teremtett lényként, valódi alávetettséggel viseltetnek Isten iránt, és többé nem támasztanak észszerűtlen követeléseket. Ez a szándékolt eredmény, amely megvalósul. Ezt jelenti az igazság valóságába való belépés. Vajon nem ezek a részletei annak, amit önmagunk megismerése jelent? Nem ezek azok a részletes kérdések, amelyek az Istennek való alávetettséggel kapcsolatosak? Vajon gondolnak az emberek ezekre a részletekre, amikor az alávetettség igazságát hallják? Nem gondolnak. Elérhetik-e az Istennek való igazi alávetettséget, ha nem értik meg teljesen ezeket a részleteket? Ha az emberek nem tudják elérni az Istennek való alávetettséget, vajon képesek-e jól végezni a kötelességeiket teremtett lényként? Nem, ez lehetetlen. Ezeknek a részleteknek a felismerése önmagunkkal kapcsolatban több mint létfontosságú; ez a legalapvetőbb lecke az üdvösség eléréséhez. Amikor a végsőkig aláveted magad, nem kutatod, hogy mit mond Isten, nincs saját személyes véleményed, és nem mondod, hogy „azt hiszem”, „kíváncsi vagyok”, „ezt és ezt tervezem”, vagy „ezt és ezt kellene tennem”. Nincsenek ilyen „én”-nel kezdődő megfontolásaid, vágyaid és ambícióid. Képes vagy arra, hogy betű szerint elfogadd, amit Isten mond, és az Ő szavai szerint gyakorolj. Ezt jelenti az engedelmesség Isten parancsainak és az Ő útjának követése. Ily módon a folyamat, amely során Isten megtisztított téged, véget ért. Romlottságod megtisztult, igazi identitásod teremtett lényként pedig helyreállt. Ezt jelenti az, hogy megtalálod a helyed, és szilárdan megállsz abban. Az ilyen „én”-nel kezdődő megfontolások, döntések és vágyak zavarása nélkül könnyen gyakorolhatod az alávetettséget. Vannak, akik azt mondják: „Isten mindig alávetettséget kér, de ennek nincs értelme! Nem kell hát kiállnom magamért? Nem észszerű és értelmes-e a panaszom?” Vajon alávetettség ez? Megérti-e az ilyen ember az alávetettség igazságát? Nem érti meg az alávetettség igazságát, nem tudja, hogy mit jelent az alávetettség, hogy mi a kötelezettsége és felelőssége, és azt sem tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy hol kellene állnia. Néha Isten embereket leleplező szavai egészen durvák. Amikor az emberek ezeket hallgatják, szoronganak és kényelmetlenül érzik magukat. Fájdalmat éreznek odabent, miközben méltóságuk és becsületük is sérül. Azt gondolják: „Istenben nincs szeretet, irgalom, engedékenység, könyörület, türelem vagy megbocsátás az emberek iránt. Túl durva!” Minden embernek fontos a méltósága és a becsülete, és rendkívül nehezen fogadják el, ha ezek sérülnek. Ennek következtében nem képesek az alávetettségre, még ha akarnák sem. Szívükben azt gondolják: „Isten túl sokat követel az emberektől. Bolondot csinál belőlem és kínoz engem, nem igaz?” Ez azonban nem így van. Isten kérésének, hogy az emberek vessék alá magukat Neki, nem az a szándéka, hogy rávegyen, és még kevésbé, hogy rákényszerítsen bárkit is arra, hogy vesse alá magát Neki. Isten kérése feltételekhez kötött. Azoknak szól, akiknek van lelkiismeretük és értelmük, és el tudják fogadni az igazságot, és azoknak, akik megértik az igazságot. Ha nem érted az igazságot, és nincs lelkiismereted és értelmed, akkor nem vagy képes teljesíteni Isten követelményeit. Valójában minden igazság, amit Isten kimond, azoknak szól, akik szeretik és el tudják fogadni az igazságot. Isten nem követel meg semmit azoktól, akik nem szeretik és nem fogadják el az igazságot. Láttok-e olyat, hogy bárki, aki nem gyakorolja az igazságot, azonnali fegyelmezésben vagy büntetésben részesül? Ez egyetlen emberrel sem történik meg. Isten szándéka az, hogy reméli, hogy minden ember el tudja fogadni, meg tudja érteni és el tudja érni az igazságot. Ez az Ő szándéka. Ha valaki Isten szavait látván úgy érzi, hogy Isten azt követeli tőle, hogy tegye meg, amit ezek a szavak mondanak, akkor az illető félreértett valamit. Ezért amikor Isten szavait olvasod, értened kell az Ő szándékait, a célközönségét és azt, hogy mire gondol. Ne tegyél meggondolatlan megjegyzéseket az Ő szavaihoz. Ha mindig csak a saját kifogásaiddal jössz, és hiányzik belőled az alávetettség, vajon mit fog Isten gondolni rólad? Isten azt fogja mondani, hogy nem vagy megtisztítva, hogy nem olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek, és hogy nem élted meg az Istennek való alávetettség valóságát. Ezért az alávetettség, amiről beszélsz, csupán doktrína, és örökre elmélet marad. Ha az embereknek gyakran vannak elképzelések a szívükben, amikor különböző emberekkel, eseményekkel, dolgokkal és Isten által elrendezett környezetekkel találkoznak, akkor valószínű, hogy vitatkozni fognak Istennel és harcolni fognak Ellene. Ez a fajta ember nem rendelkezik az alávetettség igazságvalóságával, és ezeknek az embereknek az alávetettség csak doktrína és üres szavak. Milyen körülmények között lehetnek képesek az ilyen emberek kis mértékben alávetettségre? Megfelelő környezetben kell lenniük, amely megfelel az elképzeléseiknek. Emellett jó hangulatban is kell lenniük. Csak így tudják gyakorolni az alávetettség igazságát. Ez tehát azt jelenti, hogy birtokában vannak az Istennek való alávetettség valóságának? Nem, mert az alávetettségük túlságosan korlátozott. Meg kell felelnie az elképzeléseiknek és a feltételeiknek ahhoz, hogy alávetettek legyenek. Az ilyen helyzetek csak ritkán fordulnak elő. Akkor hogyan néz ki az igazi alávetettség? Ha az ember elismeri, hogy ez az igazság, akkor nem hoz fel kifogásokat vagy feltételeket, és képes alávetni magát, függetlenül attól, hogy ez megfelel-e az emberi ízlésnek vagy elképzeléseknek. Ellenkezés nélkül aláveti magát, még akkor is, ha halál vár rá. Ezt hívják úgy, hogy alávetettség mindhalálig. Ez Péter alávetettsége. Hány embernek lehet ilyen alávetettsége? Szinte senkinek. Az Istenben hívőknek meg kell érteniük, hogy mi az igazság. Az igazság az az út, amelyet az embereknek minden helyen és minden korban követniük kell. Az az út, amelyet mindenkinek követnie kellene. Függetlenül attól, hogy az emberek képesek vagy hajlandóak-e rá, az igazság az az út, amelyet az egész emberiségnek – a romlott és a Sátán által meg nem rontott emberiségnek egyaránt, a ma és a holnap emberiségének egyaránt – követnie kellene. És miért van ez így? Mert az igazság a helyes út, minden pozitív dolog valósága, amelyet minden teremtett lénynek követnie kell. Mit kell tenned, ha az igazság ütközik a gondolataiddal, nézeteiddel vagy beállítottságoddal? Úgy kell döntened, hogy aláveted magad. Ez az alávetettség igazsága. Mi az alávetettség igazsága? És mi a gyakorlati oldala az Istennek való alávetettség ezen igazságának? Függetlenül attól, hogy akarod-e gyakorolni az igazságot vagy sem, hogy helyesnek vagy helytelennek tartod-e, bármilyen nézőpontból is nézed, és függetlenül attól, hogy hogyan látod Isten szavait és Isten követeléseit, el kell fogadnod azokat, alá kell vetned magad nekik, és gyakorolnod kell őket. Ez az alávetettség, és ez az alávetettség igazsága. Az emberek nem tudják az igazságot a gyakorlatba ültetni, mert romlott beállítottságokkal rendelkeznek. Nem úgy van, hogy ha valaki nem képes gyakorolni az igazságot, akkor az nem is az igazság, vagy üres szavakká válik. Ez téves és abszurd vélekedés. Vannak, akik így tűnődnek: „Ha egy ember nem tudja gyakorolni az igazságot, akkor lehet, hogy az az igazság, de ha senki sem tudja gyakorolni, akkor lehet-e az az igazság?” Helyes ez a kérdés? (Nem.) Ez logikai okoskodás. Az igazság lényege ugyanis soha nem változik. Még ha te nem is tudod gyakorlatba ültetni, az igazság akkor is az az út, amit az embereknek követniük kell, és a helyes út. Nem mondhatod, hogy az igazság helytelen, ha egyetlen ember képtelen azt gyakorlatba ültetni, bármennyire is igyekszik. Az igazság akkor is helyes, ha tízezer ember sem tudja a gyakorlatba ültetni. Még ha senki sem tudja gyakorlatba ültetni, az igazság akkor is helyes. Az igazság soha nem változik. Csak az igazság teszi képessé az emberiséget arra, hogy normálisan éljen, hogy Isten színe előtt éljen, és hogy elnyerje az Ő elismerését és áldását. Ez az igazság, és ez az az eredmény, amit az igazság elfogadásával el lehet érni. Honnan származik az igazság? Az igazság Istentől származik. Ő mondja ki. Az Ő szavai az igazság. Az igazság Isten szava, és Isten szava az igazság. Ha az emberek felismerik az igazságot és hajlandóak elfogadni azt, akkor milyen problémákat kell megoldaniuk ahhoz, hogy elérjék az alávetettséget? El kell oszlatniuk minden romlott beállítottságukat, valamint személyes döntéseiket, megfontolásaikat, terveiket és így tovább. Félre lehet-e tenni ezeket a dolgokat azonnal, miután felismerted őket? (Nem.) Az alávetettség igazságának keresése vagy gyakorlása közben, azáltal, hogy imádkoznak Istenhez, hogy rendezze el a környezetet, és emeljen fel embereket, eseményeket és dolgokat, azáltal, hogy az Ő fenyítéséért és fegyelmezéséért, az Ő fenyítéséért és ítéletéért, az Ő próbatételeiért és finomításáért imádkoznak, az emberek fokozatosan oldják meg ezeket a dolgokat, és megtisztulnak – és csakis akkor érheti el valaki az abszolút alávetettséget, ha megtisztul. Ha van benned alávetettség, miközben megpróbálod megoldani e problémákat, akkor meg lehet őket oldani. Ha nincs, akkor soha nem lesznek megoldva. Végső soron csak akkor leszel olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek, ha mindezek a problémák megoldódnak, te pedig megtisztulsz. Miért mondom ezt? Értitek ezt az összefüggést? Amikor megvan benned az alávetettség, akkor az igazságnak ezt az aspektusát beléd lehet dolgozni, és az a valóságoddá válhat. Amikor megéled a valóságnak ezt az aspektusát, akkor az e területen jelentkező problémáid megoldódnak. Így működik ez.

Hogyan lehet pontosan felmérni, hogy egy embernek van-e lelki megértése? Elég, ha csak azt nézzük, hogy megérti-e Isten szavainak szó szerinti jelentését? (Nem.) Mit jelent pontosan az, hogy valakinek van lelki megértése? Azt, amikor az ember megérti Isten szavait, amikor a prédikációkat és a közléseket hallgatólagosan is megérti és felfogja, és amikor prédikáció és a közlés szavait további magyarázat nélkül is megérti, még akkor is, ha azok nem kapcsolódtak világosan egymáshoz. Még ha a prédikációk és közlések értelme nincs is teljesen kifejtve, az illető akkor is ki tudja találni, és tudja, hogy mit jelent. Az ilyesfajta ember az, akinek van lelki megértése. Azok, akik nem értik Isten szavait, vagy nem értik a prédikációkat és a közléseket, akik mindig félreértik ezeket a dolgokat, és ellentmondásokat éreznek ezekben a dolgokban – az ilyen embereknek nincs lelki megértésük. Az olyan emberek, akiknek nincs lelki megértésük, nem lesznek képesek teljesen megérteni az igazságot, még akkor sem, ha világosan beszélgetsz velük róla. Számukra elég, ha képesek megérteni a doktrínákat és követni az előírásokat. Ezért hát nem könnyű megérteni az igazságot annak, akinek nincs lelki megértése. Ha azonban valakinek van lelki megértése, és nem törekszik az igazságra, vagy nem érti meg azt, akkor lényegében nem különbözik attól, akinek nincs lelki megértése. Ezért rendkívül fontos az igazság megértése. Függetlenül attól, hogy az embernek van-e lelki megértése vagy nincs, az igazság felé kell fordulnia. Minél alaposabban megérti az igazságot, annál nagyobb hasznára válik. Nemcsak arra lesz képes, hogy tisztán lássa a dolgokat, hanem arra is, hogy a helyes utat válassza. Ezért, ha valaki az igazságra akar törekedni, bizonyos szempontból éheznie kell Isten szavaira, erőfeszítéseket kell tennie az Ő szavaiba, és meg kell tanulnia elmélkedni rajtuk és imádkozva olvasni azokat, beszélgetni róluk, és keresni bennük. És mi a legfontosabb dolog? Gyakorolnia kell és meg kell tapasztalnia Isten szavait. Csak akkor értheted meg igazán, hogy mire vonatkoznak az Ő szavai, és pontosan milyen igazságokat tartalmaznak, ha már gyakoroltad és megtapasztaltad ezeket a szavakat, és Isten szavai a valóságoddá váltak. Ha megértetted az igazságot, akkor természetszerűleg rendelkezni fogsz lelki megértéssel. De nem a lelki megértés elérése a cél. Hanem mi? A cél az igazság gyakorlása és az igazság megértése. Ha valaki előtt van út, amikor Isten szavait gyakorolja, és tudja, mit kell tennie, és miután gyakorolta az Ő szavait, meg tudja érteni a benne lévő igazságokat, és ismeri a benne lévő összefüggéseket és a gyakorlás alapelveit, akkor az illető olyasvalaki, akinek van lelki megértése, és aki elérte az igazság megértésének hatásait. Az, hogy valakinek van-e lelki megértése, összefügg azzal, hogy képes-e megérteni és elnyerni az igazságot, így az Istenben hívők számára az, hogy valakinek van-e lelki megértése, vagy nincs, nagy jelentőségű kérdés, amely közvetlenül befolyásolja az illető igazság megértésére vonatkozó képességét. Például Isten megköveteli az ember alávetettségét, de pontosan minek kell az embernek alávetnie magát? Mi az alávetettség tárgya? (Az igazság és Isten szava.) Alávetettség az igazságnak és Isten szavának. Konkrétabban szólva ez azt jelenti, hogy az embereknek alá kell vetni magunkat Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek; alá kell vetni magunkat a való életbeli környezeteknek, embereknek, eseményeknek és dolgoknak, amelyeket Isten rendez el az emberek számára; és alá kell vetni magunkat Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek a különböző kötelességeikben. Menjünk még tovább: Mit tartalmaz még az alávetettség valósága? (A Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezéseinek való alávetettséget.) Ez is a része. És még mi? (Alávetettség minden olyan kötelességben, amelyet Isten háza elrendez számunkra.) A kötelességek nagyon fontosak az Istenben hívők számára, és az, hogy valaki jól tudja-e végrehajtani a kötelességét, összefügg azzal, hogy rendelkezik-e az igazságvalósággal. Van egy másik része is: a viselkedési mérce, amelyet Isten megkövetel az emberektől. Ez is nagyon fontos. Mit tartalmaz az ember viselkedése? Azt, hogy miként bánik valaki a testvéreivel, miként bánik a gazdagsággal, és miként bánik a kilátásokkal, a házassággal, a ragaszkodással és a testi élvezetekkel. Az igazságot keresni mindezekben a különböző kérdésekben, Isten követelményei szerint cselekedni, az igazság alapelvei szerint tenni a dolgokat, és az igazság elveihez ragaszkodni abban, ahogyan az ember gyakorol és él – ez mind alávetettség. Ez mind az alávetettség valósága. Egyesek például úgy vélik, hogy az, hogy az ember miként bánik a testvéreivel, nincs összefüggésben az alávetettség igazságával. Helyes ez a nézet? Ez az ember viselkedésével van összefüggésben. Vajon az emberi viselkedés alapelve az, hogy mindig erőszakoskodj azzal a testvérrel, akit nem kedvelsz, és mindig durván beszélj vele? (Nem.) Mit követel meg Isten az emberektől, hogyan bánjanak másokkal? (Azt kéri, hogy méltányosan bánjunk az emberekkel.) Mit jelent a méltányosság? Azt jelenti, hogy az emberekkel az igazságalapelvek szerint kell bánni, nem pedig a megjelenésük, identitásuk, státuszuk, tudásuk, vagy a velük kapcsolatos saját preferenciáid vagy érzéseid szerint. Akkor miért méltányos az emberekkel az igazságalapelvek szerint bánni? Sokan vannak, akik ezt nem értik, és hogy megérthessék, előbb az igazságot kell megérteniük. Vajon a méltányosság, ahogyan a nem hívők értik, valódi méltányosság? Egyáltalán nem. Csak Istennel létezhet igazságosság és méltányosság. Csak azokban a követelményekben van méltányosság, amelyeket a Teremtő támaszt teremtett lényeivel szemben, csak ott tárulhat fel Isten igazságossága. Ezért méltányosság csak abból származhat, ha az igazságalapelvek szerint bánunk az emberekkel. Mit kell megkövetelned az emberektől a gyülekezetben, és hogyan kell bánnod velük? Amilyen kötelességet el tudnak végezni, olyat kell számukra megszervezni, és ha képtelenek egy kötelesség végzésére, sőt, még zavarást is okoznak, akkor, ha azt érdemlik, hogy kitakarítsák őket, akkor ki kell őket takarítani, még akkor is, ha jó kapcsolatban vagy velük. Ez a méltányosság, ez az, ami a másokkal való méltányos bánásmód alapelvei közé tartozik. Ez a viselkedési alapelvekhez kapcsolódik. Az alávetettség igazságának egyik aspektusa a kötelesség végzésére vonatkozik. Egy másik arra, hogy az emberek hogyan engedelmeskednek és hogyan kezelik a helyzetet, amikor katasztrófa és betegség sújtja őket, és hogyan állnak meg szilárdan bizonyságtételükben. Ezen túlmenően ott van az emberek viselkedésének aspektusa. A legfontosabb, hogy törekedniük kell arra, hogy becsületes emberek legyenek, és rendelkezniük kell lelkiismerettel és értelemmel. Nekik is meg kell élniük, enniük kell, ruházkodniuk, közlekedniük, és hajlék kell a fejük fölé éppúgy, mint egy normális embernek. Az életminőség szempontjából mi Isten követelménye az emberekkel szemben? (Meg kellene elégednünk az élelemmel és a ruházattal.) Ez volt Isten követelménye az emberekkel szemben a Kegyelem Korában. Milyen követelményei vannak Istennek az emberekkel szemben a jelen korban? Istennek követelményei vannak az emberek táplálkozásával, ruházkodásával, lakhatásával, közlekedési eszközeivel, beszédével és viselkedésével, valamint öltözködési stílusával szemben. Nem kéri tőled, hogy aszkéta módjára élj, de azt sem akarja, hogy átadd magad a testi kényelemnek. A lustaság, a testi kényelemnek való hódolás és az élvezetek hajszolása nem Isten követelményei. Melyek Isten követelményeinek mércéi? Azt kívánja, hogy teljes odaadással, lelkiismeretesen, felelősségteljesen végezd a kötelességeidet, hogy szenvedj és fizess árat, hogy szorgalmasan dolgozz és ne légy lusta. Istennek a gazdagsághoz, a világhoz, a gonosz irányzatokhoz való hozzáállásodra és a veled kapcsolatban álló nem hívőkhöz való hozzáállásodra vonatkozó követelményeire is vannak mércéi, és e követelmények mindegyikében van igazság. Mindegyik nagy kategórián belül vannak igazságok, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kell, és amelyeknek alá kell vetniük magukat. Vannak, akik kényelemben élnek, és élvezik az evést, ivást és szórakozást. Szeretik átadni magukat atesti vágyaiknak és követni a trendeket. Amikor látják, hogyan szórakoznak az emberek a társadalomban, csatlakozni akarnak hozzájuk, és a szívük mindig a külvilággal van. Tudják-e jól végezni a kötelességüket? (Nem.) Némelyek, amikor látják a nem hívőket a csinos ruháikban, túl egyszerűnek találják azt, amit Istenben hívőként viselnek, és mindig azon aggódnak, hogy lenézik őket, ezért nagyon felizgatják magukat. Mások fiatal párok láttán, akik a saját kis világaikban élnek, magányosnak és elszigeteltnek érzik magukat. Mindig fájdalmat okoznak nekik ezek a dolgok, nem keresik az igazságot, és nem is járulnak Isten elé. Tudják-e jól végezni a kötelességüket? (Nem.) Bár ezek a dolgok jelentéktelenek, és úgy tűnik, hogy nem tartalmaznak nyilvánvaló igazságokat, mégis az Isten emberrel szembeni követelményeinek legalapvetőbb igazságaihoz kapcsolódnak. Ha valaki nem tud felülkerekedni ezeken a problémákon és nem tudja legyőzni ezeket, és ha ezek a dolgok mindig zavarást okoznak benne, és akadályozzák az Istenbe vetett hitét és a kötelességei végzését, akkor elég nehéz lesz számára az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni.

Az igazság minden aspektusa igazság, a legalapvetőbbektől kezdve a kicsit mélyebbekig. Nincs különbség a felszíni és a mély igazság között; a különbség abban van, hogy az embereknek milyen körülmények között milyen igazságokat kell gyakorolniuk. Néhány igazságnak köze van az emberek kötelességeihez; néhánynak köze van a mindennapi életükhöz, például a mindennapi szokásaikhoz, szabályaikhoz és preferenciáikhoz; néhánynak pedig köze van az Isten által az ember számára elrendezett környezethez, emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz. Függetlenül attól, hogy mi a probléma, függetlenül attól, hogy a mindennapi élethez vagy a kötelességhez van-e köze, és függetlenül attól, hogy milyen nagy vagy kicsi az ügy, amit a probléma érint, ha komolyan tudod kezelni, ha keresed az igazságot, az igazságalapelvek szerint cselekszel, és az igazságalapelvek szerint gyakorolsz, akkor az igazságra törekszel. Vannak, akik néhány évig hallgatják a prédikációkat, és ahelyett, hogy az igazság gyakorlására összpontosítanának, csak azokra a prédikációkra koncentrálnak, amelyeket még nem hallottak. Mindig a harmadik ég nyelvéből és misztériumaiból akarnak hallani valamit, és mindig fennkölt prédikációkat tartanak másoknak. Amikor látják, hogy ezeket az emberek nem értik, meglehetősen elégedettek magukkal. Ez túlmegy az észszerűségen. Mi értelme beszélni ezekről az üres dolgokról? Ha az, amit prédikáltok, nem kapcsolódik az ember kötelességéhez, az emberek mindennapi életében feltáruló állapotokhoz és romlott beállítottságokhoz; ha nem kapcsolódik az emberek életéhez, belépéséhez és kötelességéhez; ha nincs kapcsolata a mindennapi életükben megnyilvánuló és feltáruló állapotokkal; akkor amit prédikáltok, az nem más, mint doktrína és üres szavak, nem pedig az igazság. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy megértették az igazságot, miután rengeteg prédikációt hallgattak. Ezekből a prédikációkból összegeznek néhány doktrínát és előírást, gyakran prédikálnak az embereknek és közösséget vállalnak velük, de nem tudják, hogyan kezeljék a felmerülő problémákat vagy nehézségeket. Akkor miért van az, hogy az általuk megértett doktrína nem képes megoldani egyetlen valódi problémát sem? Ez azt bizonyítja, hogy még mindig nem értik az igazságot. Vannak, akik évek óta prédikálnak szavakat és doktrínákat, de amikor arra kérik őket, hogy vállaljanak közösséget az igazságról és oldjanak meg problémákat, képtelenek erre. Amikor arra kérik őket, hogy írjanak a tapasztalati tanúságtételeikről, képtelenek erre, és amikor valaki találkozik valamivel, és segítséget kér tőlük, nem tudnak segíteni. Miféle ember az ilyen? Az ilyen emberek nem értik az igazságot, és lelki megértésük sincs. Milyen szánnivaló! Nagy szavak és hangos éneklés; a tudás, a doktrína és a teológia középpontba állítása, arra való összpontosítás, hogy az ember olyasmivel szerelkezzen fel, amivel mások nem rendelkeznek, valamint arra, hogy olyasmit tanuljon, amit mások még nem hallottak; illetve arra, hogy emlékezetbe véssen dolgokat és elnyerje mások imádatát és csodálatát – lehet ezekkel a dolgokkal lelki megértésre jutni? (Nem.) És azok, akik nem jutnak el a lelki megértéshez, meg tudják-e érteni az igazságot? (Nem.) Ezért hát a lelki megértés az igazság megértéséhez kapcsolódik. Nem számít, hány éve hisz valaki Istenben, semmi sem árulja el jobban, hogy van-e lelki megértése, mint az, hogy érti-e az igazságot. Azok, akiknek van lelki megértésük, könnyen megértik Isten szavát, és könnyen megértik az igazságot, amikor prédikációkat hallgatnak. Az emberek, akik képesek megérteni az igazságot, lelki megértéssel rendelkező emberek, és amíg a lelki megértéssel rendelkező emberek törekednek az igazságra, könnyen be fognak lépni az igazságvalóságba.

2020. október 5.