Először meg fogunk hallgatni egy himnuszt Isten szavaiból: „Kövesd Isten szavait és nem veszhetsz el.”

1. Isten reméli, hogy tudtok önállóan enni és inni, és mindig Isten jelenlétének a világosságában éltek, és az életetekben sosem távolodtok el Isten szavaitól; csakis ekkor telhettek meg Isten szavaival. Isten szavai biztosan előre fognak vezetni minden szavadban és cselekedetedben. Ha igazán ennyire közel kerülsz Istenhez és folyamatosan közösségben vagy Istennel, akkor semmi, amit teszel, nem fog zűrzavarral végződni, sem tanácstalannak nem fogod érezni magad. Minden bizonnyal képes leszel arra, hogy Istent az oldaladon tudd, mindig képes leszel Isten szavával megegyezően cselekedni.

2. Minden emberrel, eseménnyel, dologgal, mellyel találkozol, mindenkor Isten szava fog megjelenni neked, vezetve téged, hogy az Ő szándékai szerint cselekedj, és az Ő szavát kövesd mindenben, amit teszel. Isten szava előre fog vezetni téged minden cselekedetedben; soha nem fogsz tévútra térni, és képes leszel arra, hogy egy új világosságban élj, egyre több és újabb megvilágosodással. Nem használhatsz emberi elképzeléseket, hogy átgondold, mit kell tenni; alá kell vetned magad Isten szava vezetésének, legyen tiszta szíved, légy csendes Isten előtt, és elmélkedj többet. Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.

3. Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásodnak kell lennie Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad a belső akadályaidtól.

(Isten közössége)  

Éppen most játszottátok le a „Kövesd Isten szavait és nem veszhetsz el” című himnuszt. Miután meghallgattátok ezt a himnuszt, nyertetek valami világosságot, vagy utat a gyakorlásra? Melyik szavakból kaptatok inspirációt és világosságot? „Kövesd Isten szavait és nem veszhetsz el” – helyesek ezek a szavak? Ezek a szavak az igazság? (Igen) Melyik sorokat találod ebből a himnuszból különösen hasznosnak a valós élettapasztalatodra? Kezdd olvasni ettől a sortól: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz.” (Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet. Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásodnak kell lennie Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad a belső akadályaidtól.) Ebből az idézetből melyik sor ajánl fel utat a gyakorlásra? Melyek közülük gyakorlati alapelvek valós élethelyzetek kezelésére, melyeket Isten közvetített az embernek? Meg tudjátok találni őket? Az újságok, magazinok, különböző könyvek, melyeket az emberek olvasnak, mind tartalmaznak olyan részeket, amelyeket figyelemreméltónak tartanak. Mely részek ezek? Azok a részek, amelyek az embereket foglalkoztatják, azok a részek, melyeket az emberek a legfontosabbnak tartanak, valamint azok a részek, melyek olyan fontos információkat nyújtanak, amelyeket az embereknek szükséges tudniuk a mindennapi életükben. Tehát, Isten szavainak ebből a szakaszából mely részek figyelemre méltók? Mely részek fektetik le a követelményeket, melyeket Isten az embereknek szán? Melyek tartalmazzák az alapelveket, melyeket Isten meghatározott az embereknek, hogy gyakorolják és megmaradjanak mellettük, amikor a mindennapi életük szituációival szembesülnek? Látjátok, melyek ezek? (Nem túl jól.) Olvassátok el újra. (Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet. Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásodnak kell lennie Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad a belső akadályaidtól.) Minden sor jelentését értitek ebből a részletből? (Igen.) Ez a részlet egyszerű szavakkal íródott, melyeket könnyű megérteni. Nem absztrakt. Könnyű megérteni ezeknek a szavaknak a szó szerinti jelentését, tehát, milyen alapelvet tartalmaznak? Meg tudjátok találni, amikor ezeket a szavakat olvassátok? Mi is az alapelv? Tágabb értelemben, Isten szavai és igazságai alapelvek. Azonban ezt így mondani meglehetősen sekélyesnek és még egy kicsit absztraktnak is hangzik. Konkrétabban, az alapelv az út és a gyakorlás kritériuma, mellyel egy embernek rendelkeznie kell, amikor tesz dolgokat. Ez az, amit alapelvnek hívunk. Nos tehát, mi az alapelv ebben a részletben? Hogy precízek legyünk, ez a szakasz tartalmaz egy utat a gyakorlásra. Isten már elmondta az embereknek, hogyan gyakoroljanak, és hogyan cselekedjenek, amikor a dolgok megtörténnek velük. Olvasd el újra ezt a szakaszt és figyeld meg jól a szavakat. („Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet. Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásodnak kell lennie Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad a belső akadályaidtól.”) Most már mindannyian háromszor elolvastátok ezt a szakaszt. Tett rátok valamiféle benyomást? Miután háromszor elolvastátok, éreztek valami mást, mint amikor anélkül hallgattátok ezt a dalt, hogy nagyon odafigyeltetek volna, ahogy általában teszitek? (Igen.) Ebben a szakaszban melyik gyakorlási alapelveket tudjátok megtalálni és felfogni? Az igazság mely aspektusát hozza elő itt Isten? Az igazságnak ez az aspektusa a gyakorlás egyik alapelvéhez kapcsolódik, de pontosan mi is itt az alapelv? Miféle valós témákat érint? Az első sor valós témát érint – olyan dolgokról beszél, amelyeket nem értetek. Ezek a dolgok, melyeket nem értetek, tartalmaznak az igazsággal, a gyakorlásotokkal, a beállítottság változásával kapcsolatos témákat, a munkaterületeteket érintő problémákat és a személyes állapotokat, melyeket megtapasztaltok, miközben a kötelességeteket teszitek, valamint annak a témáját, hogy miként ismerd fel az emberek lényegét, és így tovább. Az ilyen dolgok valójában körülötted történnek, láttad és hallottad ezeket. Azonban nem érted a lényegét ezeknek a témáknak, illetve az igazságokat, melyeket érintenek, és még kevésbé ismered a gyakorlás útját és az ide tartozó alapelveket. Természetesen Isten szándékait sem ismered az ügyben, és más hasonló dolgokat sem. Amikor valaki nem érti, nem tudja, illetve nem lát keresztül ezeken a dolgokon, ezek válnak a legnagyobb nehézségeivé, és meg kellene oldani ezeket Isten szavaira alapozva. – „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket,” Sok dolog van, amit nem értesz, mind a külső világ dolgai, mind Isten házának dolgai. Mivel nem érted ezeket a dolgokat, mit kellene tenned? Először is, keresned kell az igazságot és meglátni, mit mond Isten szava, és mely igazságalapelvek találhatók benne. Alaposan el kell gondolkodnod, többször elolvasva Isten szavait. Először találd meg az igazság valóságát, utána pedig értsd meg, mit követel meg tőled Isten, majd határozd meg az alapelveket az igazság gyakorlására – ily módon könnyű lesz megértened az igazságot. Ez a folyamata annak, hogy Isten szavait olvasod az igazság kereséséért. Meg tudod érteni, amit mondtam? (Igen.) Isten rendezte el a környezetedet és az embereket, eseményeket, dolgokat körülötted. Szóval, mi Isten hozzáállása ehhez? Láthatod Isten szavában. Isten azt mondja neked, hogy ne nyugtalankodj a megoldások miatt, ne siess, hogy meghatározz dolgokat, hogy ítélkezz, vagy bármilyen ítéletet hozz. Miért van ez? Mert még nem érted ezt az eseményt, melyet Isten rendezett el számodra. Amikor Isten azt mondja neked, hogy ne siess, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez az esemény megtörtént, hogy Isten tárta eléd, és Ő helyezett téged ebbe a környezetbe, és Isten hozzáállása nagyon világos. Isten azt mondja neked: „Nem sietek, hogy teljesen megértessem veled, mi történik éppen ebben a szituációban. Nem sietek azzal, hogy azonnal ítéletet hozz, következtetést vonj le, vagy bámiféle megoldást javasolj rá.” Ez az ügy ismeretlen számodra és nem érted, ez olyasvalami, amivel azelőtt soha nem találkoztál, és egy olyan lecke, melyet még nem tanultál meg, továbbá nincs tapasztalati tudásod vagy utasításod ezzel kapcsolatban, és azelőtt még egyáltalán nem tapasztaltad meg, tehát Isten nem siettet téged, hogy előállj erre egy válasszal. Egyesek megkérdezik: „Mivel Isten rendezte el ezt a környezetet, miért nem siet, hogy meglássa az eredményét?” Ebben is Isten szándéka rejlik. Isten célja a környezetek elrendezésében nem az, hogy gyorsan rávegyen téged egy elméleti válasz előállítására, vagy következtetésre ezzel kapcsolatban. Isten azt akarja, hogy megtapasztalj egy ilyen környezetet és eseményt, és azt akarja, hogy megértsd az embereket, eseményeket és dolgokat, melyeket tartalmaz, hogy megtanuld az Istennek való alávetettség egyik leckéjét. Amint ilyen megértésre és személyes tapasztalatra tettél szert, ez az esemény jelentőségteljes lesz számodra, valamint nagy jelentőséget és értéket fog számodra képviselni. A végén, miután megtapasztaltad ezt a dolgot, amit nyerni fogsz, az nem egy teória, nem egy elképzelés, nem egy képzelgés, sem egy ítélet, még csak nem is tapasztalati tudás, vagy egy ember által összefoglalt lecke, hanem egy személyes, elsőkézből való tapasztalat, és igaz tudás arról. Ez a tudás közel lesz az igazsághoz, vagy összhangban lesz az igazsággal. Az ilyen dolgok megtapasztalása által képes leszel annak észrevételére, hogy Isten hozzáállása az emberhez nagyon világos, és oly módon van kifejezve, melyet könnyű felfogni. Ami Istent illeti, Ő egyáltalán nem siet, hogy gyorsan felelj, illetve leadd a válaszod. Isten azt akarja, hogy megtapasztald ezt a környezetet. Ez az Ő hozzáállása. És mivel ez Isten hozzáállása, van egy követelménye és egy normája az ember számára. Ez a norma egy olyan alapelv, melyet az embereknek gyakorolniuk kellene. Mi a gyakorlás alapelve? Az a megközelítés, módszer, eszközök, amelyeket alkalmazol, amikor egy bizonyos eseménnyel találkozol. Amikor megérted Isten szándékát és hozzáállását egy eseménnyel kapcsolatban, akkor át kell ültetned Isten követelményeit a gyakorlatba. És mit követel meg tőled Isten? Isten azt mondta, „Ne nyugtalankodj a megoldások miatt.” Ennek, „Ne nyugtalankodj a megoldások miatt”, van egy háttere is. Tehát, miért helyez Isten egy ilyen követelményt és normát az emberre? Tisztában vagytok ezzel? Azért, mert te egy átlagos ember vagy. Nem szuperember vagy, a gondolkodásod egy normális emberé. Átlagos ember vagy. Nem számít, hogy negyven, ötven, vagy akár nyolcvan évig is élsz, mindig folytatni fogod a növekedést. Nem maradsz örökre olyan, amilyennek megszülettél. Jelenlegi tapasztalataid, tapasztalati tudásod, megértésed, a dolgok, amelyeket látsz és hallasz, az élettapasztalataid, és így tovább – mindezek – mindazon dolgokkal együtt, amelyeket megértesz a szívedben és az elmédben, ezek mind a csiszolódás éveinek összesített eredményei. Ezt nevezik normális emberi mivoltnak. Ez az emberiség normál növekedési folyamata, melyet Isten rendelt el az ember számára, és ez a normális emberi mivolt kifejeződése. Tehát, ha találkozol valamivel, amit nem értesz, ami ismeretlen a számodra, Isten nem követeli meg tőled, hogy gyorsan adj rá választ, és nagyon gyorsan válaszolj rá, mintha robot lennél. Mivel a robot minden információt egyszerre táplál be a memóriájába, amikor választ kérsz tőle, egy egyszerű keresés után válaszol – feltéve, hogy a válasz megtalálható a memóriájában. Ez nem ugyanaz a normális embereknél. Még ha előzőleg meg is tapasztaltak valamit, az nincs szükségszerűen elraktározva a memóriájukban. Amikor emberekről van szó, csak a normális emberi mivoltra vonatkozó dolgok, mint a tapasztalati tudás, tapasztalatok, élettapasztalatok, és a valódi első kézből való tudás azok, melyek elválasztják őket a szuperemberektől, robotoktól és a különleges erőkkel rendelkező emberektől.

Isten követelményeket és normákat támasztott az emberek számára, arra alapozva, amire a normális emberi mivolttal rendelkezőknek szükségük van, és amit illene birtokolniuk, továbbá kijelölt egy utat a gyakorlásra. Mi ez a gyakorlási út? Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz. Ez elmondja neked, hogy felesleges sietned megoldásokat találni. Miért van ez így? Te csak egy közönséges ember vagy. Habár lehet egy kis tapasztalati tudásod és megértésed a korábbi tapasztalataidból, mégis, ha a jövőben ugyanaz a dolog újra megtörténne, nem feltétlenül lennél képes arra, hogy teljesen felfogd Isten szándékait, hogy az igazsággal tökéletes összhangban gyakorolj, vagy kitűnő osztályzatot kapj. Ez még kevésbé valószínű, amikor olyan dolgokról van szó, melyeket nem értesz, tehát ilyen körülmények között még kevésbé kellene sietned, hogy megoldást találj. Mit mond az embereknek ez az utasítás, hogy ne nyugtalankodjanak a megoldások miatt? Ennek az a lényege, hogy megértesse az emberekkel a normális emberi mivoltot. A normális emberi mivolt nem kivételes, különleges vagy speciális. Az emberek megértése, tapasztalati tudása, felismerése, felfogása a különböző dolgokról, valamint a különböző típusú emberek lényegéről alkotott nézeteik egytől egyig a különböző környezetekről, emberekről, eseményekről és dolgokról szerzett tapasztalataik által alakultak ki. Ez a normális emberi mivolt. Nincs benne semmi magasabb rendű, és ez egy olyan akadály, melyet senki nem tud átugrani. Ha túl kívánsz lépni ezeken a törvényeken, melyeket Isten alkotott az ember számára, az nem lenne normális. Egyrészt csak azt mutatná, hogy nem tudod, mi a normális emberi mivolt. Másrészt felfedné túlzott arroganciádat és gyakorlatiatlanságodat. Isten megmondta az embereknek, hogy ne nyugtalankodjanak olyan dolgok megoldása miatt, melyeket nem értenek. Mivel te egy normális ember vagy, szükséged van arra, hogy Isten több környezetet rendezzen el számodra, hogy megtapasztalhasd, megérthesd és felismerhesd az ember romlottságát, amely megmutatkozik ezekben, valamint megértsd Isten szándékait ezeken az embereken, eseményeken és dolgokon keresztül. Ez az, amit a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek tenniük kellene. Nos tehát, a gyakorlás mely útja található ebben: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz?” (Ne nyugtalankodj a megoldások miatt.) Amikor valaki találkozik egy szituációval és nem lát át rajta vagy nem érti meg, amikor azelőtt soha nem találkozott vele vagy gondolt rá, és amikor lehetetlen számára akár csak elképzelni is, hogyan oldja meg ezt a dolgot az emberi elképzelésekre támaszkodva, mit kellene akkor tennie? Mi az az alapelv, melyet Isten megkövetel? (Ne nyugtalankodj a megoldások miatt.) Isten ezt követelte meg tőled, szóval hogyan kellene gyakorolnod? Milyen hozzáállással kellene megközelítened az ilyen dolgokat? Amikor a normális emberi mivolttal rendelkező emberek olyan dolgokkal találkoznak, amelyeket nem látnak át, nem tudnak megérteni és nincs róla tapasztalatuk, vagy akár olyan helyzetekkel, melyekben teljességgel tehetetlenek, először is helyes hozzáállást kellene felvenniük és azt mondani: „Nem értem, nem látom át, és nincs tapasztalatom az ilyesmiben, és azt sem tudom, mit tegyek. Én csak egy közönséges ember vagyok, tehát korlátozva van, hogy mit érhetek el. Nincs abban semmi szégyen, ha valaki képtelen átlátni vagy megérteni néhány dolgot, és természetesen nem szégyen, ha hiányzik ezekről a tapasztalata.” Amikor rájössz, hogy ez nem szégyenletes, ezzel vége az ügynek? Megoldódott-e a probléma? Az, hogy nem aggódunk amiatt, hogy szégyent hozunk magunkra, csak megértés és hozzáállás kérdése, melyet az emberek alkalmazhatnak az ilyen dolgokkal szemben. Ez nem ugyanaz, mint Isten követelményei szerint gyakorolni. Tehát, hogyan tud valaki Isten követelményei szerint gyakorolni? Tegyük fel, hogy azt gondolod magadban: „Soha nem tapasztaltam ilyesmit azelőtt, és nem látok át rajta. Nem tudom, mit jelent, hogy Isten ilyen környezetet rendelt, vagy milyen kimenetelt kell ennek elérnie. Isten hozzáállását sem ismerem. Ezért nem látom szükségesnek, hogy ezzel vesződjek. Csak hagyom, hogy menjen a maga útján, és figyelmen kívül hagyom.” Mit gondolsz az ilyen hozzáállásról? Ez az igazságot kereső hozzáállás? Ez az Isten szándékai szerinti gyakorlás hozzáállása? Ez az Isten szavát követő hozzáállás? (Nem.) Mások, amikor ilyen szituációval találkoznak, azt gondolják magukban: „Nem látok át rajta, nem is értem ezt a dolgot, és soha nem tapasztaltam meg azelőtt. Erről soha nem volt szó az egyetemi óráimon. Mesterdiplomám van, doktori fokozatom, sőt, még professzorként is dolgoztam: ha én nem tudom megérteni, akkor ki tudja? Nem lenne túl kínos mindenkivel tudatni, hogy nem látom át ezt és nincs róla tapasztalatom? Nem néznének le mindannyian? Nem, nem mondhatom el, hogy ez olyasvalami, amit nem látok át. Azt kell mondanom: »Az ilyesmiket illetően nézd meg Isten szavát, keresd, és meg fogod találni a választ.« Inkább meghalnék, mint hogy beismerjem, hogy nem látom át ezt a dolgot, illetve nem értem.” Mit gondolsz az ilyen hozzáállásról? (Ez nem jó.) Kinek képzeli magát ez az ember? Azt hiszi, szent, tökéletes személy. Azt gondolja: „Valóban létezhetnek olyan dolgok, melyeket én, egy méltóságteljes egyetemi hallgató, neves tudós, egy mesterdiploma és egy doktori cím birtokosa, nagy és híres alak, nem érthetek, és nem láthatok át? Lehetetlen! És ha mégis létezne, ez olyasvalami lenne, amit egyikőtök sem tudna megérteni, tehát ez nem probléma. Még ha nem látnám át, akkor sem hoznám ezt a tudomásotokra. »Nem látom át«, »nem értem«, »nem tudom« – ilyen szavak sosem hagyhatják el a számat!” Miféle ember az ilyen? (Arrogáns ember.) Arrogáns és önhitt ember, akinek hiányzik az esze. Ha az ilyen ember a következő szavakat olvassa: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz,” vajon nyerne ebből egy utat a gyakorlásra? Vajon kapna egy szikrányi inspirációt is? Ha nem, ezeknek a szavaknak az olvasása számára teljesen hiábavaló lenne. Ezeket a szavakat egyszerűen írták és könnyű felfogni, akkor hát miért nem tudja megérteni azokat? Mindazon évek, melyeket tanulmányozással és szavak tanulásával töltöttél, haszontalanok voltak. Ha még ezeket az egyszerű és lényegre törő szavakat sem tudod megérteni, akkor tényleg semmire sem vagy jó!

Most vessünk egy másik pillantást arra, hogy a gyakorlás mely útja található ebben a sorban: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz.” Mindenekelőtt fel kell venned egy olyan hozzáállást, hogy nem nyugtalankodsz a megoldások miatt, inkább először is felismered, mit tudnak a saját belső adottságaid elérni, felismered, mi a normális emberi mivolt, és megérted, mit ért Isten az alatt, amikor normális emberi mivoltról beszél. Meg kellene értened, valójában mire is gondol Isten, amikor azt mondja, hogy nem akarja, hogy az emberek szuperemberek legyenek, vagy magasabb rendű, különleges egyének, hanem csak azt akarja, hogy hétköznapi emberek legyenek. Először ezeket a dolgokat kell megértened. Felesleges tettetned, hogy tudsz dolgokat, amelyeket nem értesz. Nem számít, mennyire teszel úgy, mintha nem így lenne, attól még nem fogod tudni azokat. Még ha mindenki mást bolonddá is tudsz tenni, Istent nem leszel képes megtéveszteni. Amikor ilyen dolgok megesnek veled, ha nem érted azokat, akkor csak mondd, hogy nem érted. Őszinte hozzáállásodnak kell lennie és istenfélő szívednek, és megengedni a körülötted lévőknek, hogy lássák, vannak dolgok, amelyeket nem tudsz, és nem látsz át, dolgok, amelyeket még nem tapasztaltál meg korábban, és te is csak egy közönséges ember vagy, nem különbözöl senki mástól Semmi szégyellnivaló nincs ebben. Ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása, és ezt a tényt el kell fogadnod. Miután elfogadtad ezt a tényt, mi legyen? Mondd el mindenkinek: „Soha nem tapasztaltam ezt a dolgot azelőtt, nem látom át, és nem tudom, mit tegyek. Pontosan olyan vagyok, mint ti, habár lehetséges, hogy egy területen túlteszek rajtatok: Megláttam a fényt és megtaláltam a gyakorlás útját Isten szavaiban, van reményem, és tudom, hogyan gyakoroljak.” Hol rejlik ez a remény? Isten szavaiban rejlik: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.” Ez azt jelenti, hogy szívedre veszed az ügyet, Isten elé viszed, és időről időre keresed. A szívedre kell venned a dolgot, egyfajta kötelezettségeddé tenni, hogy megértsd az igazságot és Isten szándékát benne, valamint felelősségeddé és a keresésed irányává és céljává változtatni. Ha így gyakorolsz, Isten elé fogsz járulni, képes leszel megoldani a problémádat, és be fogsz menni ezeknek a szavaknak a valóságába. Kimondottan hogyan kellene ezt gyakorolnod? Isten elé kell járulnod, imádkozni és keresni, valamint lehetőségeket is kell találnod arra, hogy megoszd ezt az ügyet, mialatt közösségben vagy összejöveteleken, és eszmecserét folytatsz és elmélkedsz róla mindenkivel. „Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.” A szívednek őszintének és igaznak kell lennie. Nem szabad csak megjátszani magad és felületesen viselkedni, a dolgokat pedig, amelyeket kimondasz, komolyan is kell venned. Terhet kell magadra venned ezzel az üggyel kapcsolatban, és egy olyan szívet vinni magaddal, amely éhezi és szomjazza az igazságot, amely meg akarja érteni Isten szándékát ebben az ügyben, és átlátni ennek a dolognak a lényegét, míg, ezzel egyidőben meg kívánod oldani a problémákat és a zűrzavart, mellyel az emberek szembesülnek, amikor találkoznak ezzel az üggyel, valamint olyan problémákat, mint a saját romlottbeállítottságod, vagy a különböző abnormális állapotaid. „Vidd minél gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.” Ez a gyakorlás maradéktalan útja, melyet Isten mondott az embernek. Mit látsz ebben a sorban? Azt, hogy Isten célja a környezetek elrendezésével az ember számára egyfelől az, hogy megengedje az embereknek, hogy számtalan módon tapasztaljanak meg különböző dolgokat, hogy tanulságokat vonhassanak le belőlük, hogy belépjenek a sokféle igazságvalóságba, melyeket Isten szava tartalmaz, hogy gazdagítsa az emberek tapasztalatait, valamint segítsen nekik egy még átfogóbb és sokoldalúbb megértést elérni Istenről, magukról, a környezetükről és az emberiségről. Másfelől Isten azt akarja, hogy az emberek normális kapcsolatot tartsanak fenn Vele, az által, hogy levezényel néhány különleges környezetet és elrendez számukra néhány speciális leckét. Ily módon az emberek még gyakrabban járulnak Elé, ahelyett, hogy egy istentelen állapotban élnének, mondván, hogy hisznek Istenben, de úgy cselekedve, aminek semmi köze Istenhez vagy az igazsághoz, és amely csak bajba sodor. Ezért azokban a környezetekben, melyeket Isten rendezett el, valójában Maga Isten viszi az embereket vonakodva és passzívan Isten elé. Ez mutatja Isten gondos megfontolását. Minél inkább hiányzik a megértésed egy bizonyos dologban, annál inkább istenfélő és jámbor szívednek kellene lennie, és gyakran Isten elé járulni, keresni Isten szándékait és az igazságot. Amikor nem értesz dolgokat, szükséged van Isten megvilágosítására és útmutatására. Amikor olyan dolgokkal találkozol, melyeket nem értesz, szükséges kérned Istent, hogy dolgozzon még rajtad. Ezek Isten gondos megfontolásai. Minél többször járulsz Isten elé, annál közelebb lesz a szíved Istenhez. És vajon nem úgy van, hogy minél közelebb van a szíved Istenhez, annál inkább fog benne lakozni Isten? Minél jobban ott van Isten egy ember szívében, annál jobbá válik a törekvése, az út, amelyen jár, és az állapot az ő szívében. Minél közelebbi a kapcsolatod Istennel, annál könnyebb lesz számodra gyakran járulni Isten elé, hogy felajánld az őszinte szívedet, és még valódibbá fog válni a hited Istenben. Ugyanakkor az életed, a cselekedeteid és a viselkedésed visszafogott lesz. Hogyan keletkezik az ilyen visszafogottság? Akkor keletkezik, amikor az emberek gyakran imádkoznak Istenhez, keresik az igazságot és elfogadják Isten tüzetes vizsgálatát. Ez a legfontosabb dolog. Nos, mely összefüggésben és feltételek közt tudja egy ember elfogadni Isten tüzetes vizsgálatát? (Amikor normális kapcsolata van Istennel.) Így van, amikor normális kapcsolata van Istennel. Ha normális a kapcsolatod Istennel, ez nem azt fogja-e jelenteni, hogy Isten a szívedben van, és te nagyon közel vagy Hozzá? Azt fogja jelenteni, hogy Istennek mindig van helye a szívedben, és Isten egy nagyon kimagasló helyet foglal el a szívedben. Ennek eredményeként mindig Istenre fogsz gondolni, Isten szaván fogsz gondolkodni, Isten identitásán és lényegén, Isten szuverenitásán, és mindenen, ami Istenről szól. Köznyelven szólva, a szíved csordultig telve lesz Istennel, és Istennek nagyon előkelő helye lesz a szívedben. Ha a szíved telve van Istennel, akkor normális kapcsolatod lesz Istennel, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, ugyanakkor Istent félő szíved is lesz. Csak ekkor leszel képes visszafogottan cselekedni. „Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket” – ez egy egyszerű mondat, de sok jelentésrétege van. Tartalmazza Isten szándékait az emberiség számára, és azt a hozzáállást, melyet Isten megkövetel az emberektől, hogy azzal cselekedjenek, ugyanakkor közvetíti is a követelményeket, melyeket Isten az emberiséggel szemben támaszt. Akkor hát melyek Isten követelményei az emberiség számára? Az, hogy ne add fel, ne fuss el és ne vegyél fel közömbös hozzáállást azokkal a dolgokkal szemben, melyek megtörténnek veled. Mit kellene tenned, amikor olyasmivel szembesülsz, amit nem értesz, és nem látsz át, vagy amit nem tudsz legyőzni, sőt még gyengévé is tesz téged? Ne nyugtalankodj a megoldások miatt. Isten nem taszítja az embereket a képességeiken túl. Isten soha nem követeli meg az emberektől, hogy olyan dolgokat tegyenek, melyek az emberi képességek hatáskörén kívül esnek. Amit Isten szeretne, hogy tegyél, és a dolgok, melyeket megkövetel tőled, mind olyan dolgok, melyeket el lehet érni, fenntartani és teljesíteni a normális emberi mivoltú embereknek. Ezért Isten követelményei és normái az ember számára a legkevésbé sem üresek vagy homályosak. Isten követelményei az ember számára nem mások, mint egy olyan norma, mely lefedi annak a hatókörét, melyet a normális emberi mivolttal rendelkezők el tudnak érni. Ha folyton a képzelgéseidet követed, és jobb, felsőbbrendűbb és alkalmasabb akarsz lenni másoknál, ha mindig túl akarsz szárnyalni másokat, akkor félreértetted Isten szándékát. Az arrogáns és önelégült emberek gyakran ilyenek. Isten azt mondja, ne nyugtalankodj a megoldások miatt, Ő azt mondja, keresd az igazságot és cselekedj az alapelvek szerint, de az arrogáns és önelégült emberek nem veszik alaposan fontolóra Istennek ezeket a követelményeit. Ehelyett ragaszkodnak ahhoz, hogy kirobbanó erővel és energiával próbáljanak meg teljesíteni dolgokat, rendes és szép módon tegyenek dolgokat, és mindenki mást egy szempillantás alatt felülmúljanak. Szuperemberek akarnak lenni, és elutasítják, hogy közönséges emberek legyenek. Nem megy ez szembe a természet törvényeivel, melyeket Isten lefektetett az ember számára? (De igen.) Nyilvánvalóan ők nem normális emberek. Hiányzik a normális emberi mivoltuk, és túl arrogánsak. Semmibe veszik a követelményeket, melyek a normális emberi mivolt hatáskörén belül helyezkednek el, melyeket Isten terjesztett elő az emberiség számára. Semmibe veszik azokat a normákat, melyeket a normális emberi mivoltú embereknek el lehet érni, melyeket Isten tárt az emberiség elé. Ezért megvetik Isten követelményeit és azt gondolják: „Isten követelményei túl alacsonyak. Hogy lehetnek Isten hívői normális emberek? Különleges embereknek kell lenniük, olyan egyéneknek, akik meghaladják és felülmúlják a hétköznapi embereket. Bizonyára hatalmas és neves alakoknak kell lenniük.” Semmibe veszik Isten szavait, azt gondolva, hogy habár Isten szavai helyesek és igazak, egyszerűen csak túlságosan hétköznapiak és közönségesek, tehát figyelmen kívül hagyják az Ő szavait, és lenézik azokat. De pontosan ezek a normális és közönséges szavak azok, melyeket azok az úgynevezett szuperemberek és nagy alakok megvetnek, melyekben Isten rámutat az alapelvekre és utakra, melyekhez az embereknek tartaniuk kellene magukat, és gyakorolniuk. Isten szavai olyan őszinték, objektívek és gyakorlatiasak. Egyáltalán nem helyeznek magas elvárásokat az emberekre. Csupa olyan dolog, melyeket az emberek el tudnak és el kellene érniük. Amíg az embereknek van egy csepp normális eszük, nem kellene lebegéssel próbálkozniuk, inkább el kellene fogadniuk Isten szavait és az igazságot, szilárdan két lábbal állva a földön, kötelezettségeiket jól teljesítve, Isten előtt élve és úgy kezelve az igazságot, mint cselekedeteik és magatartásuk alapelvét. Nem szabadna túlzottan ambiciózusnak lenniük. Ebből a sorból: „Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket,”, az embereknek még jobban meg kellene érteniük, hogy Isten szavai az igazság, és az igazságok azok az alapelvek, melyeket az embereknek gyakorolniuk kellene. Kire utal itt az „emberek” szó? A normális emberekre utal, akiknek normális racionalitásuk és ítélőképességük van, akik szeretik a pozitív dolgokat, és akik megértik, mi objektív, mi praktikus, mi hétköznapi, és mi közönséges. Szánj időt ezeknek a szavaknak az ízlelgetésére: „Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket”. Habár ezek egyszerű, hétköznapi szavak, mégis leírnak valamit, amire azoknak az embereknek, akik a normális emberi mivolt ésszerűségével rendelkeznek, képesnek kellene lenniük, és ezek egyben azok az igazságalapelvek, melyeket a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek leginkább gyakorolniuk kellene, amikor a valós életükben nehézségekkel találkoznak. Ezek a normális emberi mivolt ésszerűségével rendelkező emberek számára legszükségesebb igazságok. Egyáltalán nem üres szavak. Sokszor énekeltétek és hallgattátok ezeket a közönséges szavakat, de egyikőtök sem bánt úgy ezekkel a szavakkal, mint igazságokkal, melyeken gondosan elmélkedni kell, és figyelmesen közösséget vállalni velük. Ily módon, megengedted ezeknek a becses szavaknak, hogy kicsússzanak a kezeid közül. Valójában, ezek a szavak tartalmazzák Isten szándékait, Isten emlékeztetőit és feddéseit az emberek felé, és Isten követelményeit az emberek számára. Olyan sok mindent tartalmaznak. Az emberek szívtelenek és irracionálisak, és úgy kezelik ezeket a szavakat, mint közönséges szavakat; nem becsülik meg őket, nem elmélkednek rajtuk vagy gyakorolják őket, és kik lesznek azok, akik a végén emiatt szenvedni és veszíteni fognak? Maguk az emberek. Hát nem tanulság ez?

A normális emberek számára nagyon könnyű gyakorolni azokat a követelményeket, amelyeket Isten ebben a szakaszban meghatározott. Nincs semmi bonyolult vagy kimerítő ebben a gyakorlatban, és hatékony. Végső soron képessé tesz téged arra, hogy fokozatosan növekedj és fejlődj. Természetesen, miután gyakorlatba ülteted ezt az alapelvet: „Ne nyugtalankodj a megoldások miatt; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet”, fejlődést fogsz elérni az igazság vonatkozásában, a beállítottságbeli változásban, a különböző környezetekből nyert tapasztalatok megértésében, és így tovább. Milyen csodálatosak ezek a szavak! Ha az emberek értelmesek és gyakorlatba ültetik ezeket a szavakat, akkor Isten szavainak útmutatása és irányítása alatt meg fogják ismerni, hogy mik Isten szándékai, amikor különböző környezeteket rendez el. Egy bizonyos idő után végül képesek lesznek jutalmakat learatni, tapasztalatot nyerni, és megérteni az igazságot azokban a környezetekben. Amikor ilyen jutalmakat aratsz le, tudni fogod, Isten miért rendezte el az ilyen környezeteket, mik Isten szándékai, és mit szeretne Isten, hogy az emberek nyerjenek belőlük. Továbbá, az emberek által bejárt kerülő utak, a visszaesések, amelyeket megtapasztalnak, az eltorzult megértések, amelyeket rejtegetnek, az irreális eszmék, amelyeket birtokolnak, a bennük fakadó elképzelések és az Istennel szembeni ellenállás, és így tovább, fokozatosan mind lelepleződnek és feltárulnak, miközben megtapasztalják ezeket a környezeteket. Függetlenül attól, hogy ezek a dolgok pozitívak vagy negatívak, egy bizonyos tapasztalati időszakba telik világosan látni és megérteni, hogy mi tárul fel és lepleződik le ezeken a környezeteken keresztül. Így teljesül be Isten szavainak valódi jelentése: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz.” Vagyis, amikor Isten elrendez valamit, amelyet nem tudsz átlátni vagy megérteni, és nincs korábbi tapasztalatod róla, akkor azok a dolgok, amelyeket illetően Isten azt akarja, hogy megérts, elnyerj, és személyesen megtapasztalj abból a helyzetből, nem érhetők el csupán egy pár nap alatt. Csakis bizonyos idő elteltével, és Isten vezetésével, megvilágosításával és útmutatásával minden egyes lépésnél, fogsz fokozatosan megértést nyerni és eredményeket elérni. Nem úgy van, ahogy az emberek képzelik, nem értesz meg hirtelen mindent egy kirobbanó megvilágosodásban, vagy nem tudhatod, mire gondol Isten egy villanásnyi inspirációból. Isten nem tesz ilyen dolgokat természetfeletti módokon, Isten nem így cselekszik. Ez az a mód, ahogy Isten munkálkodik: Isten megengedi, hogy megtapasztald egy helyzet okait és következményeit, és fokozatosan felismered: „Tehát az ilyen ember lényege ilyen, és az olyan dolognak a valósága és lényege olyan, és ez Isten szavának ezt és ezt a sorát teljesíti be. Végre értem, mire gondolt Isten, amikor ezt mondta. Végre értem, miért mondott Isten ilyen dolgokat az ilyen ügyekről és az olyan emberekről.” Isten lehetővé teszi, hogy ilyen felismerésekre juss a tapasztalataidon keresztül. Vajon nem telik egy kis időbe, míg felismered ezeket a dolgokat? (De igen.) A tudás, amelyet elérsz, és az igazságok, amelyeket megértesz egy sor tapasztalaton keresztül, nem doktrínák vagy elméleti dolgok, hanem a te személyes tapasztalataid és igaz tudásod. Ez az igazságvalóság, amelybe bemész. Itt rejlik Isten szavainak oka és forrása: „Ne nyugtalankodj a megoldások miatt.” Amikor Isten megengedi, hogy jutalmakat arass le azokból az eseményekből, amelyeket megtapasztalsz, nem azt akarja, hogy egyszerűen keresztülmenj egy folyamaton vagy megtanulj egy elméletet, hanem hogy megértést nyerj, némi tudást, egy pozitív nézőpontot, és a gyakorlás egy helyes módszerét. Habár ez a szakasz csak pár sort tartalmaz, és nem fed le sok tartalmat, a követelmények, amelyeket Isten előterjeszt ebben a szakaszban és a gyakorlás alapelvei, amelyeket ezen keresztül ad az embereknek, nagyon fontosak. Az embereknek nem szabadna Isten szavait ugyanazzal a hozzáállással kezelniük, mint amelyet az emberi tudással és doktrínákkal kapcsolatban alkalmaznak. Ahhoz, hogy Isten szavait gyakorold, rendelkezned kell alapelvekkel. Ez azt jelenti, hogy rendelkezned kell egy alapelvvel, egy módszerrel, amit gyakorlatba tudsz ültetni, amikor egy bizonyos fajta szituációval találkozol. Ez az igazság gyakorlása. Ezt nevezzük mi alapelvnek. Ezért ez nem csupán néhány egyszerű szó. Habár kifejezés- és előadásmódjuk egyszerű és hozzáférhető, és a szavak nagyon egyértelműnek tűnnek, és nincsenek feldíszítve gyönyörű, virágos nyelvezettel, vagy elegáns kifejezésekkel, sem kifinomult szófordulatokkal, és kétségkívül nem leereszkedő a hangvételük, inkább csak őszinte dorgálások és követelmények, amelyeket szemtől szembe, szívtől szívhez szóltak, valójában a legfontosabb alapelveket és gyakorlási utakat mondják el az embereknek.

Sokan soha nem veszik komolyan a leghétköznapibb szavakat, amelyeket Isten szólt. Csak a titokzatos és mély szavakat tartják Isten szavainak azokból, amelyeket Ő szól. Ez nem egy eltorzult felfogás megnyilvánulása? Isten szavainak minden mondata az igazság. Függetlenül attól, hogy ezek hétköznapi vagy mély szavak, Isten minden szava tartalmaz igazságokat és titkokat, és megértésükhöz és megismerésükhöz évek tapasztalata és egy bizonyos érettség szükséges. Épp úgy, mint Isten jó és fontos szavait, amelyeket ez a himnusz tartalmaz, amelyet épp most énekeltetek – senki sem veszi komolyan ezeket a szavakat. Habár meg vannak zenésítve, és mindenki évek óta énekli őket, soha senki nem találta meg ezt a legfontosabb gyakorlati alapelvet, amelyet tartalmaznak. Még ha egyesek úgy is érzik a tudatukban, mintha Isten szava azt mondaná nekik: „Ne nyugtalankodj a megoldások miatt; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet,” és érzik, hogy ezek Isten követelményei az emberek számára, ki az, aki valaha is igazán gyakorolta, végrehajtotta, és belépett Isten ezen szavainak a valóságába a valós életében? Valaki megtette ezt? (Nem.) Senki sem tette meg. Isten ezen szavai olyan egyszerűek, de senki nem tudja követni őket. Nem tartalmaz ez egy lényegi problémát? (De igen, azt mutatja, hogy az emberek idegenkednek az igazságtól.) Még valami? (Ezek a szavak, amelyeket Isten szólt nekünk, nagyon gyakorlatiasak. Ezek mind alapelvek szavai. De mi nem vettük Isten szavait komolyan, nem figyeltünk rájuk, és nem ültettük őket gyakorlatba.) Tehát, általában hogyan olvassátok Isten szavait? (Amikor Isten szavait olvassuk, általában csak átfutunk rajtuk. Miután megértettük a szavak szó szerinti jelentését, már megyünk is tovább. Nem értjük, mik Isten szándékai azokban a szavakban, vagy mely igazságalapelveket kellene gyakorolnunk. Nem elmélkedtünk rajtuk ilyen alaposan.) Csak néhány elméleti gondolattal válaszoltatok, és amit mondtok, helyesnek hangzik, de nem láttatok le ennek a gyökeréig, ami az, hogy az emberek nem becsülik Isten szavát. Ha megbecsülöd Isten szavát, képes leszel felfedezni a kincseket, aranyat és gyémántokat, amelyeket tartalmaz, és egy életre élvezni fogod ezeket a dolgokat. Ha nem becsülöd Isten szavait, nem leszel képes elnyerni ezeket a kincseket. Mit jelent nem becsülni Isten szavait? Azt jelenti, hogy nem tartod becsben Isten szavait. Úgy érzed, Isten szavaiból olyan sok van, és mind az igazság, és nem tudod, melyeket becsüld meg. Úgy érzed, mind hétköznapi, és ez gondot jelent. Mit jelent megbecsülni Isten szavait? Azt jelenti, tudod, hogy Isten minden szava az igazság, és hogy ezek az igazságok a leghasznosabb és legfelbecsülhetetlenebb kincsek az emberek életére és életmódjára nézve. Azt jelenti, hogy úgy bánsz Isten szavaival, mint olyan kincsekkel, amelyeket túlságosan szeretsz ahhoz, hogy megválj tőlük. Az Isten szavaihoz való ilyen hozzáállást nevezzük megbecsülésnek. Isten szavainak becsben tartása azt jelenti, hogy felfedezted, Isten minden szava a legértékesebb kincs, hogy százszor, ezerszer értékesebbek, mint bármely nagy és híres személyiség életmottója. Azt jelenti, hogy elnyerted Isten szavainak az igazságát és felfedezted az élet leghatalmasabb és legértékesebb kincseit. Ezeknek a kincseknek az elnyerése segíthet neked abban, hogy növeld az értékedet és elérd Isten jóváhagyását. Ez okból kifolyólag, különösen becsben tartod ezeket az igazságokat. Felhozok erre egy példát a valós életből. Mondjuk, hogy egy nő vesz egy gyönyörű ruhát, és amikor hazaér, felpróbálja a tükör előtt. Jobbra-balra tekintgetve azt gondolja: „Ez a ruha annyira gyönyörű, az anyaga kiváló, a kidolgozása kifinomult, és kényelmes, puha viselet. Milyen áldott vagyok, hogy ilyen szép ruhákat vásárolhatok. Ez a kedvenc ruhadarabom, de nem viselhetem állandóan. Akkor fogom hordani, amikor a legrangosabb eseményeken veszek részt és a legkiemelkedőbb emberekkel találkozom.” Amikor van egy kis szabadideje, gyakran előveszi a ruhát, hogy csodálja és felpróbálja. Hat hónappal később, még mindig ugyanolyan izgatott a ruha miatt és nem tud betelni vele. Ezt jelenti becsben tartani valamit. A ti hozzáállásotok Isten szavaihoz elérte ezt a szintet? (Nem.) Milyen szánalmas, hogy még annyira sem becsülitek Isten szavait, mint amennyire egy nő a kedvenc ruháját! Nem csoda, hogy Istennek sok szavát olvastátok, de olyan sok igazságot nem sikerült felfedeznetek, és soha nem voltatok képesek belépni a valóságba. Mindig azt mondjátok, hogy Isten szavai az igazság, de ezek csak elméleti és szóbeli állítások. Ha elővennénk Isten szavainak egyik legegyszerűbb és először kimondott szakaszát, és megkérdeznének titeket, mely igazságok vannak azokban a szavakban, mik Isten szándékai, vagy milyen követelményeket és normákat ad Isten az embereknek, elnémulnátok, és egyetlen szót sem lennétek képesek kiejteni válaszul. Sokat olvastátok és hallgattátok Isten szavait, szóval, miért nem értitek őket igazán? Hol van a probléma gyökere? Valójában ott, hogy az emberek nem becsülik meg eléggé Isten szavait. A jelenlegi szinten, ahogy most becsülitek meg Isten szavait, messze vagytok attól, hogy felfedezzétek az igazságot Isten szavaiban és messze vagytok attól, hogy felfedezzétek a követelményeket, alapelveket és a gyakorlás útjait, melyeket Isten azokon keresztül az emberekre ruház. Ezért vagytok mindig összezavarva, amikor a dolgok megtörténnek veletek, és ezért nem tudjátok soha megtalálni az alapelveket. Ezért van, hogy sok dolgot megtapasztaltok, de sosem ismeritek Isten szándékait, nem növekedtek vagy változtok túl sokat, sem csekély jutalmaknál nem arattok le többet. Vajon az ilyen emberek nem szánalmasak?

Olvassátok el újra ezt a szakaszt. („Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet. Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásod kell, hogy legyen Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad belső akadályaidtól.”) Hadd hívjam fel a figyelmeteket a fontos pontokra és hadd magyarázzam el nektek Isten szavai olvasásának az alapelveit, valamint azt, hogyan találjátok meg a gyakorlás útját bennük. Olvassátok el újra a szakaszt, sorról sorra. („Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz.”) Ez a sor tartalmaz egy olyan alapelvet, amelyet az embereknek meg kell érteniük. Erről van szó: Ne siess, ne pánikolj, ne rohanj, hogy eredményeket láss. Ez egy hozzáállás. Ez az első sor tartalmazza azt a helyes hozzáállást, amelyet az embereknek fel kellene venniük a dolgokkal szemben. Ez a helyes hozzáállás a normális emberi mivolt értelmének tartományán belüli; a normális emberi mivoltú emberek értelmének és képességeinek körén belülre esik. Most olvassátok el a második sort. („Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.”) Mit jelent ez? (Ez a gyakorlás útja, amelyet Isten az embereknek ad.) Igen, ez ennyire egyszerű. Ez a gyakorlás útja. Itt a „gyakrabban” azt jelenti, hogy nem akkor kell megtenni, amikor éppen kedved tartja, és semmi esetre sem nagyon ritkán; azt jelenti, hogy amint ezek a dolgok eszedbe jutnak, Isten elé kell vinned őket, és imádkoznod és keresned kell. Ha terhet hordozol ezekben az ügyekben, ha olyan szíved van, amely éhezi és szomjazza az igazságot, ha buzgón szeretnéd megérteni Isten szándékait és Isten követelményeit ezekben a kérdésekben, valamint a problémák lényegét, amelyeket át akarsz látni, akkor gyakran, vagyis nagyon sűrűn kell Isten elé jönnöd. A környezettől függően, amelyben vagy, amikor sűrű a tennivalód, találj egy pillanatnyi szabadidőt arra, hogy fontolóra vedd ezeket a dolgokat, mintha gondolkodnál rajtuk vagy imádkoznál Istenhez és kutatnád azokat. Nem elég világos ez a gyakorlási mód? (De az.) Például, amikor szünetet tartasz egy étkezés befejezése után, elmélkedj és imádkozz, mondván: „Istenem, ezt és ezt a környezetet tapasztaltam meg. Nem értem a szándékodat és nem látom át, miért történt ez velem. Mi pontosan ennek az embernek a szándéka? Hogyan kellene megoldanom ezt a fajta problémát? Mit akarsz, hogy megértsek ebből az ügyből?” Ebben a néhány egyszerű szóban imádkozol és kérdezősködsz Istentől azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyeket kutatni kívánsz, illetve a problémákkal kapcsolatban, amelyek lényegét meg akarod érteni. Mi az ilyen imádkozás célja? Nem egyszerűen Isten elé tárod a problémát, hanem kéred az igazságot Istentől, próbálod elérni, hogy Isten nyisson meg előtted egy utat és mondja meg neked, mit tegyél ezzel az üggyel kapcsolatban, és arra kéred Istent, hogy megvilágosítson és vezessen téged. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy képes legyél ezt megtenni? (Nem szabad nyugtalankodnom a megoldások miatt.) Nem nyugtalankodni a megoldások miatt csak egy hozzáállás – nem azt jelenti, hogy nem nyugtalankodsz a megoldások miatt, hanem azt, hogy azzal a nagyszerű előfeltétellel, hogy nem nyugtalankodsz a megoldások miatt, olyan szíved van, amely éhezi és szomjazza az igazságot, és terhet hordozol ebben az ügyben. Másként fogalmazva, ez az ügy egyfajta nyomásként hat rád, és ez a nyomás terhet helyez a válladra úgy, hogy van egy problémád, amelyet meg akarsz érteni és meg akarsz oldani. Ez a gyakorlásod útja. Szabadidődben, a rendszeres áhítat ideje alatt, vagy amikor a testvéreiddel beszélgetsz, felhozhatod a gyakorlati nehézségeidet és problémáidat, és közösséget vállalhatsz és kereshetsz a testvéreiddel. Ha még mindig nem tudod megoldani a problémákat, akkor vidd őket Isten elé és imádkozz és keresd az igazságot. Amikor ezt teszed, mondd: „Istenem, még mindig nem tudom, hogyan kellene megtapasztalnom azt a környezetet, amelyet Te rendeztél el számomra. Még mindig nincs róla megértésem, és nem tudom, hol kezdjem, vagy hogyan gyakoroljak. Nem vagyok érett, és sok igazságot nem értek. Kérlek, világosíts meg és vezess engem. Nem tudom, mit akarsz, hogy nyerjek vagy megértsek ebből a környezetből, vagy mit akarsz felfedni rólam ezen a környezeten keresztül. Kérlek, világosíts meg engem, és engedd meg, hogy megértsem a Te szándékodat.” Ez az a gyakorlati út, amely ebben a sorban található: „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket.” Gyakorolj így, néha elgondolkodva a szívedben, néha csendben imádkozva Istenhez és néha hangosan, néha pedig a testvéreiddel beszélgetve. Ha vannak ilyen megnyilvánulásaid, az azt bizonyítja, hogy már Isten előtt élsz. Ha gyakran kommunikálsz így a szívedben Istennel, akkor normális kapcsolatod van Istennel. Sokévnyi ilyen megtapasztalás után, természetes módon lépsz be az igazságvalóságba. Van bármilyen nehézség ezzel a gyakorlattal kapcsolatban? (Nincs.) Ez jó. Például, néha, amikor olvasod Isten szavait, minél többet olvasod, a szíved annál ragyogóbban fogja érezni magát – ez azt jelenti, hogy olyan szavakat olvastál, amelyekről van tapasztalatod, és a korábbi elképzeléseid és képzelgéseid egycsapásra szertefoszlanak. Ekkor imádkoznod kellene Istenhez és azt mondani: „Istenem, ennek a résznek az olvasása felragyogtatta a szívemet. A korábbi problémáim most hirtelen világosak számomra. Tudom, hogy ez a Te megvilágosításod, és köszönöm Neked, hogy engedted, hogy megértsem ezt a részt a szavaidból.” Vajon nem ezt jelenti imádkozni és újra Isten elé jönni? (De igen.) Nehéz ezt megtenni? Tudsz időt szakítani erre? (Igen.) Keresésed kezdetétől fogva eddig az imáig, nem fogod-e folyamatosan gyakorolni Isten szavainak alapelvét: „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket”? Amikor folyamatosan ezeknek a szavaknak a gyakorlásában élsz, és mindig ragaszkodsz a gyakorlás bennük foglalt alapelvéhez, és mindig ebben a fajta valóságban élsz, azt nevezik úgy, hogy egy gyakorlati alapelvhez tartod magad. Bonyolult ez? (Ez nem bonyolult.) Csak azt kívánja meg tőled, hogy használd a szíved, mozgasd a szád, szánj rá némi időt és egy kis gondolatot, alkalmanként időt szentelve arra, hogy Istennel beszélgess, és hogy Rábízd és megoszd Vele a szavakat, amelyek a szívedben vannak. Ezt jelenti gyakrabban Isten elé járulni. Ez éppen ennyire egyszerű, erőfeszítés nélküli és könnyű. Semmi nehéz nincs benne. Valami olyasmit hordozol, amelyet nagyon jelentőségteljesnek tartasz a szívedben, és teherként kezeled, és sosem felejted el vagy engeded el – egy ilyen dolog van a szívedben, és időről időre Isten elé jössz, és imádkozol Hozzá és beszélsz és beszélgetsz Vele erről. Milyen szívednek kell lennie, amikor Istennel beszélsz? (Őszinte szívnek.) Így van, őszinte szívednek kell lennie. Ha terhet hordozol, akkor a szíved igaz lesz. Amikor mások csevegésekbe bonyolódnak, te imádkozni fogsz és közösségben leszel Istennel a szívedben. Néha, amikor elfáradsz a munkában és szünetet tartasz, emlékezni fogsz a dologra és azt mondod: „Ez nem jó. Még mindig nem értem ezt az ügyet. Még mindig kell róla beszélnem Istennel.” Miért fogsz mindig emlékezni erre a dologra, amikor csak időd van? Mert nagyon komolyan veszed a szívedben, saját terhedként és egyfajta felelősségként tekintesz rá, és meg akarod érteni és megoldani. Amikor Isten elé jössz és bizalmasan beszélsz és beszélgetsz Vele, a szíved természetes módon őszintévé válik. Amikor ebben az összefüggésben és ezzel a mentalitással beszélgetsz Istennel, érezni fogod, hogy a kapcsolatod Istennel többé már nem oly hideg és távolságtartó, mint korábban, hanem úgy fogod érezni, hogy közelebb kerülsz Hozzá. Ennyire hatékonyak az emberek számára a gyakorlás útjai, amelyeket Isten ad az embernek. Mit gondolsz, nehéz ilyen módon elköteleződni Isten felé? A szívedre veszel egy ügyet, időnként beszélsz róla Istennel, időről időre Isten elé jössz és üdvözlöd Őt, beszélsz Istennel arról, ami a szívedben van, és a nehézségeidről, beszélsz azokról a dolgokról, amelyeket meg akarsz érteni, azokról a dolgokról, amelyekről gondolkodsz, a kétségeidről, a nehézségeidről és a felelősségeidről – ha mindezekről a dolgokról beszélsz Istennel, nem Isten előtt élsz-e, ha ilyen módon gyakorolsz? Ez az Isten követelményei szerinti gyakorlás. Ha egy ideig ilyen módon gyakorolsz, nem leszel-e képes arra, hogy nagyon gyorsan eredményeket láss és jutalmakat arass? (De igen.) Ugyanakkor ez nem ennyire egyszerű, ez egy folyamat. Ha egy ideig ilyen módon gyakorolsz, a kapcsolatod Istennel egyre szorosabbá válik, a mentalitásod javulni fog, az állapotod mindinkább normálissá válik, és az érdeklődésed Isten szavai és igazsága iránt egyre nagyobb és nagyobb lesz. Ez a normális kapcsolat Istennel. Ha meg tudsz érteni néhány igazságot és gyakorlatba tudod ültetni azokat, elkezdesz belépni Isten szavainak valóságába. Azonbanezt nem lehet rövid idő alatt elérni. Talán hat hónapig fog tartani, egy évig, vagy talán kettő vagy három évig is, mielőtt világos eredményeket látnál. Mentesek lesznek az emberek a romlottságtól és a lázadó mivolttól ebben az időszakban? Nem. Még ha számtalanszor imádkoztál is Istenhez és ilyen módon gyakoroltál, azt jelenti ez, hogy kétségkívül eredményeket fogsz elérni? Istennek muszáj eredményt mutatnia neked? Muszáj választ adnia? Nem feltétlenül. Egyesek azt mondják: „Ha bizonytalan, hogy vajon kapok-e eredményeket, és ha az eredmények nem garantáltak, miért viselkedik Isten mégis így? Miért készteti az embereket arra, hogy így gyakoroljanak?” Ne aggódj, az ilyen módon való gyakorlás kétségkívül nem lesz meddő. Még ha egy-két éven át így gyakorolsz is, és nem gondolod, hogy bármilyen eredményt elértél volna azonnali vagy rövid távon, lehet, hogy öt vagy tíz év múlva, amikor Isten ismét egy hasonló környezetet rendez el számodra, gyorsan felismered majd az igazságnak egy aspektusát, amelyet korábban nem voltál képes észrevenni. Azonban ez az igazság, amelyet öt vagy tíz év után értettél meg, megköveteli azt az alapot, amelyet a jelenlegi tapasztalataid, ismereted és megértésed építettek. Ennek a későbbi felismerésnek erre az alapra kell épülnie. Gondolod, hogy könnyű az embereknek megérteni az igazság egy-egy aspektusát? (Nem könnyű.) Ez az igazság gyakorlásáért fizetett ár jelentősége és értéke. Ez az a gyakorlási alapelv, amelyet a második sor tartalmaz. „Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet” – ez a sor egyszerű és hozzáférhető nyelven íródott, és nagyon könnyen érthető. Azt jelenti, hogy többet kell imádkoznod és őszinte szívvel kell rendelkezned, mivel az őszinte szív teszi gyümölcsözővé a dolgokat. Ez ennyire egyszerű. Azonban ezek a szavak valóban egy olyan igazságvalóságot jelentenek, amelybe minden embernek be kell mennie, és az egyetlen út, amelyen keresztül Isten elé jöhet, és végül üdvösséget nyerhet. Habár ezt a sort világos és egyszerű szavak alkotják, mindenkinek ilyen módon kell tapasztalnia és belépnie. Ez ugyanaz, mint felépíteni egy épületet. Nem számít, hogy 30 emeletes, 50 emeletes, vagy akár száz emeletes, kell, hogy legyen alapja. Ha nem szilárd az épület alapja, akkor lehet bármilyen magas az épület, nem fog túl sokáig állni, pár éven belül összedől. Ez azt jelenti, hogy amíg ebben a világban élnek, az igazságnak kell lennie az emberek alapjának. Ez az egyetlen út számukra, hogy szilárdan álljanak és elnyerjék Isten jóváhagyását. Ha az emberek mélyebb és magasabb szintű igazságok megértésére akarnak jutni, szükségük van a legalapvetőbb dolgokra – vagyis azokra, amelyek egy alapot alkotnak. Az ingatag alap a legveszélyesebb dolog. Ne nézd le ezeket a legalapvetőbb igazságokat, a gyakorlásnak ezeket a legalapvetőbb alapelveit és útjait. Mivel ezek igazságok, olyan dolgok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell és amelyeket gyakorolniuk. Akár nagyok, akár kicsik, magasak vagy alacsonyak, nem számít. Az alapoktól kell kezdened. Ez az egyetlen módja a szilárd alap lerakásának.

Most olvassátok el a harmadik sort. („Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód.”) Mire utal a „hidd, hogy Isten a te Mindenhatód”? Hitre és vízióra utal. Amikor ez a vízió támogat és vezet téged, lesz előtted egy út. Lesz valamilyen hatása annak, ha így gyakorolsz? Egyesek azt mondják: „Meguntam ezt a sok gyakorlást, és Isten még nem világosított meg és nem mondott nekem semmit. Nem érzem Isten jelenlétét. Tényleg létezik Isten?” Nem gondolkodhatsz így. Isten mindenható, akár szól hozzád, akár nem. Amikor Isten szólni akar hozzád, és szól hozzád, Ő mindenható. Amikor Isten nem akar szólni hozzád és nem szól hozzád, Ő akkor is mindenható. Isten mindenható, akár megengedi neked, hogy megérts dolgokat, akár nem. Isten lényege és önazonossága megváltoztathatatlan. Ez az a vízió, melyet az embereknek meg kell érteni. Ez a harmadik sor, nagyon egyszerű. Habár egyszerű, az embereknek ténylegesen meg kell tapasztalniuk. Amikor az emberek így tesznek, az megerősíti őket abban, hogy ezek a szavak valójában az igazságot jelentik, és többé semmilyen módon nem mernek kételkedni benne.

Olvasd tovább a negyedik sorig. („Óriási vágyakozásod kell, hogy legyen Isten után”) „Óriási vágyakozásod kell, hogy legyen Isten után” – ezt követeli meg Isten az embertől. Az embereknek meg kell érteniük, hogy mit értünk „óriási” alatt. Vajon a kérkedés és a hivalkodás, a nagyravágyó szív, az arrogancia és az önelégültség, a hatalmaskodás és az erőszakosság, valamint az, hogy az ember senkinek sem engedelmeskedik, az „óriási”? Hogyan kellene érteni ezt a sort: „óriási vágyakozás Isten után”? Hogyan van „vágyakozásod Isten után”? Úgy van ez, ahogy az előző sor állította, hogy „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet” – kell, hogy vágyad és vágyakozásod legyen törekedni az igazság megértésére és az üdvösségre, és arra is vágyat kell érezned, hogy elfogadd Isten szuverenitását és Isten vezényléseit, hogy megértésre juss Isten szándékait, valamint az Isten szuverenitásának való alávetettséget illetően. Ezt nevezik úgy, hogy óriási vágyakozás Isten után. Habár Isten emberi nyelvet használ, hogy szemléletesen leírja ezt az ügyet, az embereknek tisztán kellene felfogniuk a jelentését, és nem szélsőséges módon magyarázniuk azt. Az „óriási” szó itt nem arra utal, hogy mesterséges módon túlzott mennyiségű nyers erőt kell használni arra, hogy meggondolatlanul megtegyünk dolgokat. Nincs benne erőszak, még kevésbé tudatlanság és vakmerőség. Az „óriási” legfőképp az ember vágyakozására utal. Olyan ez, mint amikor valaki annyira nagyra becsül valamit, hogy egyszerűen muszáj megszereznie, és amikor elhatározza, hogy megszerzi azt és nem adja fel, amíg így nem tesz. Ez az „óriási vágyakozás Isten után” teljes mértékben pozitív dolog és csak pozitív eredményeket érhet el. Tehát, mit is jelent pontosan az „óriási vágyakozás Isten után”? (Azt jelenti, hogy gyakrabban kell Isten elé járulni, és legyen meg a vágy és az elszántság az igazság megértésére és Isten szándékainak megértésére azokban a dolgokban, amelyekkel az ember találkozik.) Így van, ez ennyire egyszerű. Csak annyit jelent, hogy elhagyod a tested érdekeit és örömeit, valamint feladod a személyes szabadidődet, és ezt az időt pozitív dolgokra használod, mint például kérés Istentől, imádkozás Istenhez, Isten elé járulás és törekvés Isten szuverenitásának megértésére. Arról szól, hogy észszerűen imádkozol valamiért és keresel, ráfordítod az idődet és az energiádat, és megfizetsz egy bizonyos árat azért, hogy megérthesd az igazság egy aspektusát. Ezt nevezik óriási vágyakozásnak Isten után. Ez pontos leírás róla? Összhangban van ez a normális emberi mivolt értelmével? Könnyű megérteni ezeket a szavakat? (Igen.) Tehát, ezek a megnyilvánulások vajon magukban foglalják azt, hogy foggal-körömmel erőszakosan megragadjuk azt, amit akarunk? Durvaságban, vakmerőségben és a bölcsesség hiányában nyilvánul meg? (Nem.) Akkor mit kell érteni az „óriási” alatt? Ismételjétek meg, amit az imént mondtam nektek. (Azt jelenti, hogy az ember képes gyakrabban Isten elé járulni, vágyódik az igazság megértésére, képes feladni a test néhány örömét, több időt és energiát fordít az igazság keresésére, valamint képes energiát áldozni erre és megfizetni érte az árat.) Tehát, hogyan kell ezt ténylegesen átültetni a gyakorlatba? Mondok egy példát. Egyszer hirtelen ráeszmélsz, hogy hosszú ideje nem láttad a kedvenc színészedet és kíváncsi vagy, milyen filmekben szerepel. Rá akarsz keresni a számítógépeden a róla szóló hírekre, de aztán mérlegelsz, és azt gondolod: „Ez nem helyes; mi köze hozzám azoknak a filmeknek, amikben ő a főszereplő? Aki állandóan filmeket néz, az elhanyagolja a rendes munkáját. Isten elé kell jönnöm és imádkoznom.” Aztán megnyugszol és eszedbe jut az a probléma, amelyre korábban választ kerestél Isten jelenlétében. Még mindig nincs semmi elképzelésed a dologról és egyáltalán nem érted, így csak le fogod csendesíteni a szívedet Isten előtt és imádkozol Hozzá. „Istenem, hajlandó vagyok letenni Eléd a szívemet. Az a környezet, amelyet mostanában megtapasztaltam, nagy hatással volt rám. Ennek ellenére még mindig nem tudom alávetni magam, és még mindig nem látom tisztán, hogy ez a Te szuverenitásod. Kérlek, világosíts meg, vezess engem, és fedd fel a romlottságomat és lázadó mivoltomat abban a környezetben, amelyet Te rendezel számomra, hogy megérthessem a szándékodat és alávethessem magam.” Miután imádkoztál, eltűnődsz, és ezt gondolod: „Nem, a problémám még nem oldódott meg. Többet kell olvasnom Isten szavait, hogy megoldást találjak.” Ezután azonnal tovább olvasod Isten szavait egy ideig. Az időre pillantva azt fogod mondani: „Ó, máris eltelt fél óra! Isten szavai igazán jók, de az a szakasz, amit olvasok, egyáltalán nem kapcsolódik a problémámhoz, tehát az ügyem még mindig nem oldódott meg. Nem tudom, mit akar Isten, hogy megértsek abból, hogy ezt a környezetet rendezte számomra, és nem ismerem az Ő szándékát. Gyorsan munkába kell állnom, hogy végezzem a kötelességemet és nem szabad halogatnom a fontos dolgokat. Talán egy napon majd Isten idevágó szavait fogom olvasni, és megoldom a problémámat.” Ez idő- és energiaráfordítás? (Igen.) Ez épp ennyire egyszerű. Amint fellázadsz a saját kedvteléseid ellen és feladod a szórakozásodat és a szabadidődet, nyersz egy cseppnyi őszinteséget, és egy kicsit gyakorlod az óriási vágyakozást Isten után. A szívedben hihetetlen megkönnyebbülést és békességet fogsz érezni. Életedben először, személyesen fogod megtapasztalni azt a hatalmas békét és táplálást, amely a test elleni lázadásból és saját tested élvezetének elhagyásából ered. Személyesen meg fogod ízlelni azt is, hogyan hoz olyan békességet és megelégedést, amilyet a trendekkel és a társadalmi ügyekkel való foglalkozás nem tud, ha lecsendesedsz Isten előtt, olvasod az Ő szavait, megnyitod szívedet Istennek és a szívedben levő szavakat szólod Hozzá, és hogy nyerhetsz is valamit ebből, valamint megérted az igazságot és sok mindent átlátsz. Ennek eredményeképpen azt fogod érezni, hogy Isten szavai valóban jók, hogy Isten igazán jó, és hogy igazságra jutni valójában olyan, mint kincsre lelni. Nemcsak arra leszel képes, hogy sok mindent zavarodottság nélkül átláss, hanem arra is képes leszel, hogy Isten előtt élj és Isten szavai által élj. Ezek azok a hatások, amelyeket az óriási vágyakozás Isten után el tud érni. Az ilyen gyakorlás, az időd és energiád odaszentelése, és a tested élvezetének feladása – ez az egyik megnyilvánulása az óriási vágyakozásnak Isten után. Szóval, mit szóltok? Vajon üres ez a megnyilvánulás? (Nem üres.) Könnyű elérni? (Igen.) Nagyon könnyű elérni. Olyasmi ez, amit a normális emberi mivolttal rendelkezők el tudnak érni.

Amikor az embereknek vannak gondolataik, akkor vannak választásaik. Ha történik velük valami és rossz döntést hoznak, meg kellene fordulniuk és meghozni a helyes döntést, egyáltalán nem szabad leragadniuk a hibájuknál. Az ilyen emberek okosak. De ha tudják, hogy rossz döntést hoztak és nem fordulnak meg, akkor olyanok, akik nem szeretik az igazságot, és az ilyen ember nem akarja igazán Istent. Mondjuk például, hogy felületes akarsz lenni, amikor a kötelességed végzed. Lazsálni próbálsz, és megpróbálod elkerülni, hogy Isten átvizsgáljon. Ilyenkor siess Isten színe elé imádkozni, és gondolkodj el azon, hogy vajon ez volt-e a helyes cselekvési mód? Majd gondolkodj el azon: „Miért is hiszek én Istenben? Az emberek talán elmennek az ilyen felületesség mellett, de vajon Isten is elmegy mellette? Mi több, az én hitem Istenben arra való, hogy lazítsak – azért van, hogy megmeneküljek. Ha így viselkedek, az nem a normális emberi mivolt kifejeződése, és Istennek sem kedves. Nem, a kinti világban lazsálhattam és úgy tehettem, ahogy nekem tetszett, de most Isten házában vagyok, Isten szuverenitása alatt vagyok, Istenszemei átvizsgálnak. Ember vagyok, a lelkiismeretem szerint kell cselekednem, nem tehetem azt, ami nekem tetszik. Isten szavai szerint kell cselekednem. Nem szabad felületesnek lennem, nem lazsálhatok. Tehát hogyan kellene úgy viselkednem, hogy nem lazsálok, hogy ne legyek felületes? Erőfeszítést kell tennem. Csak most éreztem, hogy túl sok gondot okozott, hogy így csináljam, el akartam kerülni a nehézséget, de most már értem: lehet, hogy sok gondot okoz ezt így csinálni, de ez hatékony, és ezért így kell ezt csinálni.” Amikor dolgozol, és még mindig félsz a nehézségektől, ilyenkor imádkoznod kell Istenhez: „Ó Istenem! Lusta és sunyi ember vagyok, könyörgöm Neked, fegyelmezz meg engem, dorgálj meg, hogy érezzen valamit a lelkiismeretem és legyen szégyenérzetem. Nem akarok felületes lenni. Könyörgöm, hogy vezess és világosíts meg engem, mutasd meg nekem a lázadó mivoltomat és a csúfságomat.” Amikor így imádkozol, gondolkodj el és próbáld megismerni magadat, ez előidézi a megbánás érzését, és képes leszel gyűlölni a csúfságodat, a rossz állapotod pedig elkezd megváltozni, és képes leszel elmélkedni ezen és ezt mondani magadnak: „Miért vagyok felületes? Miért próbálok mindig lazsálni? Az ilyen viselkedés híján van minden lelkiismeretnek és értelemnek – vajon még mindig olyan ember vagyok, aki hisz Istenben? Miért nem veszem komolyan a dolgokat? Vajon nem csak egy kicsivel több időt és erőfeszítést kellene beletennem? Ez nem nagy teher. Ez az, amit tennem kellene: ha még ezt sem tudom megtenni, akkor vajon alkalmas vagyok arra, hogy emberi lénynek nevezzenek?” Ennek eredményeképpen elhatározásra jutsz és megesküszöl: „Ó Istenem! Cserbenhagytalak Téged, igazán túlságosan mélyen romlott vagyok, lelkiismeret és értelem nélkül, nincs emberi mivoltom, meg szeretnék térni. Könyörgöm Neked, bocsáss meg, biztosan meg fogok változni. Ha nem térek meg, azt szeretném, ha megbüntetnél engem.” Ezután a gondolkodásmódod megfordul, és elkezdesz megváltozni. Lelkiismeretesen fogsz cselekedni és a kötelességeidet végrehajtani, kevesebb felületességgel, és képes leszel szenvedni és árat fizetni. Azt fogod érezni, hogy így végezni a kötelességedet csodálatos, a szívedben pedig békesség és öröm lesz. Amikor az emberek el tudják fogadni, hogy Isten átvizsgálja őket, amikor tudnak imádkozni Hozzá és Rá hagyatkozni, az állapotuk hamar meg fog változni. Amikor a szíved negatív állapota visszafordult, és fellázadtál a saját szándékaid és a test önző vágyai ellen, amikor képes vagy elengedni a test kényelmét és élvezetét, és Isten követelményei szerint cselekedni, és nem vagy többé önkényes illetve vakmerő, békesség lesz a szívedben, és a lelkiismereted nem fog szemrehányást tenni neked. Könnyű így fellázadni a test ellen és Isten követelményei szerint cselekedni? Amennyiben az embereknek óriási vágyakozásuk van Isten után, fel tudnak lázadni a test ellen és gyakorolni tudják az igazságot. Valamint, amennyiben képes vagy így gyakorolni, akkor, mielőtt észrevennéd, be fogsz menni az igazságvalóságba. Egyáltalán nem lesz bonyolult. Természetesen, amikor gyakorlod az igazságot, keresztül kell menned a küzdelem folyamatán, valamint a gondolkodásod megváltoztatásának folyamatán, és ezeket az igazság keresése által kell megoldanod. Ha olyan ember vagy, aki nem szereti az igazságot, nehéz lesz megoldanod a negatív állapotodat, és nem leszel képes megérteni és gyakorolni az igazságot. Hogy milyen mértékű nehézséggel szembesül valaki a gondolkodása megváltoztatásának folyamatában, az attól függ, hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Ha nem tudja elfogadni az igazságot, akkor túlságosan nehéz lesz megváltoztatnia a gondolkodását. Másfelől, azok, akik el tudják fogadni az igazságot, egyáltalán nem fogják bonyolultnak találni ezt. Képesek lesznek természetes módon gyakorolni az igazságot és alávetni magukat annak. Azok az emberek, akik tényleg szeretik az igazságot, Istenre tudnak hagyatkozni, hogy legyőzzék a nehézségeket, bármilyen szintűek is azok. Ily módon tapasztalati tanúságtételük lesz, és az ilyen szívnek óriási vágyakozása van Isten után. Mivel a szívedben óriási vágyakozás él Isten után, vajon ez azt jelenti, hogy nem lehet benned romlottság vagy lázadó mivolt? Nem. Azt jelenti, hogy mivel óriási vágy van a szívedben Isten után, legalább a lelkiismereted és értelmed szerint tudsz cselekedni, és tudod keresni az igazságot. Így helyes döntést tudsz hozni bármely helyzetben, és tudsz gyakorolni és a helyes irányban bemenni. Ezt nevezik olyan szívnek, amelyben óriási vágyakozás él Isten után. Vajon üresek ezek a megnyilvánulások? (Nem üresek.) Nem üresek vagy homályosak, nagyon is gyakorlatiasak és valósak, és egyáltalán nem elvontak. Egyesek azt mondják: „Ó, sok éve hiszek Istenben, de mindig nehézségekbe ütközöm, amikor csak eljön az igazság gyakorlásának ideje. Annyira szorongok, hogy csurog rólam az izzadság, de még mindig nincs meg az út. Mindig anélkül akarom gyakorolni az igazságot, hogy bármilyen fizikai nehézséggel néznék szembe vagy az érdekeim bármi veszteséget szenvednének, és ennek eredményeképp nem találom az utat. Csak most fogom fel, hogy igen egyszerű, olyan szívvel rendelkezni, amelyben óriási a vágyakozás Isten után. Bárcsak tudtam volna ezt azelőtt, és hamarabb gyakorlatba ültettem volna ezeket a szavakat!” Kit kellene okolnod azért, hogy nem gyakorlod Isten szavait? Ki kényszerített, hogy ne becsüld meg Isten szavait mindezen évek alatt, és hogy ehelyett csak vakon vergődj? Most összefoglalhatjuk egy mondatban: Amikor hiszel Istenben, gyakorolnod kell és meg kell tapasztalnod Isten szavait azért, hogy megértsd az igazságot; csak akkor nyerheted el Isten jóváhagyását, ha eljutsz odáig, hogy az igazságalapelvekkel összhangban kezeled a dolgokat. Egyáltalán nem szabad a saját akaratod szerint tenned a dolgokat, sem a hírnevet és a nyereséget hajszolnod, és nem szabad a gyülekezetben klikkeket alakítanod vagy támogatókat keresned. Nem lesz jó vége azoknak, akik ezt teszik. Azok, akik nem összpontosítanak arra, hogy jól végezzék a kötelességüket, akik nem törekednek az igazságra, akik mindig más emberekre néznek fel és másokra támaszkodnak, valamint azok, akik szeretnek hamis vezetőket és antikrisztusokat követni az értelmetlen felbolydulások keltésében, mind romlást hoznak magukra a vergődéssel, és elvesztik az esélyüket az üdvösségre. Ez meg fogja döbbenteni őket. Ha meg akarod akadályozni magad, hogy a saját utadat járd, többet kell Isten színe elé járulnod, imádkoznod Hozzá, és keresni az igazságot minden dologban. Így tudsz az igazság megértésének eredményére jutni, az igazság gyakorlásának útjára lépni, és bemenni az igazság valóságába. A lényeg itt az, hogy sosem szabad más embereket követned vagy velük tartanod, egyik nap ezt az embert követni, mert azt gondolod, hogy nagyszerű, a következő napon meg valaki mást követni, mert azt hiszed, hogy neki van igaza, annyi időt eltölteni a vergődéssel anélkül, hogy elnyernéd az igazságot. Bármilyen problémával találkozol is, az igazságot kellene keresned és Isten szavai szerint megoldani azt. Ha vakon követsz másokat, követsz bárkit, aki jól beszél, és hangzatos szavakat használ, akkor valószínű, hogy becsapnak. Azoknak az embereknek, akik hisznek Istenben, csak azt szabadna hinniük, hogy Isten szavai az igazság, csak Isten szavait szabadna hallgatniuk, és Isten szavai szerint kellene gyakorolniuk. Ha így teszel, az megóv téged attól, hogy más embereket kövess, és hogy velük együtt a rossz úton járj.

Menj tovább és olvasd el a következő sort. („Mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit.”) Ez is a gyakorlásról szól. A „mohón keresve” arra utal, hogy gyakorolni akarod az igazságot, de hiányzik hozzá az út, és eleget akarsz tenni Istennek, de nem tudod, hogyan gyakorolj – amikor ilyen mohó vagy, akkor keresni és imádkozni fogsz. Ha folyamatosan úgy érzed, hogy túl sok minden hiányzik, különösen, ha úgy találod, hogy hiányzik az út, amikor a dolgok történnek veled, nem tudod, mit tegyél, hogy megelégítsd Istent, mindig lázadsz, és úgy teszed a dolgokat, ahogy te akarod, nehéz szívvel, gyakorolni akarod az igazságot, de nem tudod, hogyan tedd ezt – ez a mohóság érzése. Ha mohó vagy, akkor keresned kell. Ha nem keresel, nem lesz utad. Ha nem keresel, sötétségbe fogsz zuhanni. Ha soha nem keresel, véged lesz. Álhívő leszel. Mit jelent a „visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit”? Azt jelenti, hogy amikor az emberek helyzetekkel szembesülnek, mindig megvan a saját akaratuk, mindig a saját testük érdekeire gondolnak, és mindig kiutat keresnek a testük számára. Ilyenkor a lelkiismereted szemrehányást fog tenni neked, arra sarkallva, hogy gyakorold az igazságot és vesd alá magad Istennek. Ilyen helyzetekben küzdelem lesz a szívedben és el kell utasítanod a Sátán kifogásait és a test különféle érveléseit. „Elutasítani” azt jelenti, hogy képes vagy áthatolni és átlátni a különböző kifogásokon és érveléseken, amelyeket az emberek felhoznak arra, hogy miért nem gyakorolják az igazságot – amelyek a Sátán szándékai és trükkjei –, majd fellázadsz ellenük. Ez az elutasítás folyamata. Néha bizonyos romlott elgondolások, szándékok és célok, valamint némi emberi ismeret, filozófiák, elméletek és módok, módszerek, trükkök, a másokkal való érintkezés formái és így tovább, ébrednek fel az emberekben. Amikor ez történik, az embereknek azonnal tudatában kell lenniük, hogy ezek romlott dolgok, amelyeket feltárnak, és meg kellene ragadniuk azokat, keresni az igazságot, alaposan elemezni azokat, világosan látni a valóságukat, és teljesen elutasítani őket és fellázadni ellenük, csírájában elfojtani azokat. Nem számít, mikor történik ez, amennyiben romlott ötletek, gondolatok, szándékok és elképzelések merültek fel egy emberben, azonnal nyakon kell csípnie őket, áthatolni és keresztüllátni azokon, fellázadni ellenük és azután hátat fordítani. A folyamat ilyen. Így kell gyakorolni a Sátán elutasítását és a test elleni lázadást. Hát nem nagyon egyszerű? Valójában erről a folyamatról már beszéltünk abban a két példában, amelyeket az imént mondtam. Ez a gyakorlás alapelve az olyan helytelen állapotok megközelítésére, amelyek akkor merülnek fel az emberekben, amikor dolgok történnek velük.

Folytasd az olvasást. („Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel.”) Ez azt jelenti, hogy keress és várj teljes szíveddel és elméddel. Ennek a négy egyszerű mondatnak („Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel”) két jelentése van. Mi ez a két jelentés? (Az első, hogy ne keseredj el és ne légy gyenge. Azaz ne csüggedj el és ne bátortalanodj el, amikor nehézségekkel találkozol, vagy pillanatnyilag nem érted a dolgokat a keresésed folyamatában. A második, hogy teljes szíveddel kell keresned és várnod. Vagyis kitartónak kell lenned a keresésed folyamatában, folytatnod kell a keresést és imádkozást, amikor nem értesz, és várnod kell, hogy Isten szándékai feltáruljanak. Ez a második jelentés.) Az, hogy „ne keseredj el. Ne légy gyenge” azt jelenti, hogy az embereknek igaz hitet kell fenntartaniuk Istenben, hinni, hogy Isten mindenható, és hogy Isten meg tudja világosítani őket, valamint képessé tudja tenni őket arra, hogy megértsék az igazságot. Tehát, miért nem értheted az igazságot most? Isten miért nem világosít meg most? Bizonyára van valami oka ennek. Mi az egyik alapvető ok? Egyszerűen az, hogy még nem jött el Isten ideje. Isten próbára teszi a hitedet, ugyanakkor ezt a módszert arra akarja használni, hogy megerősítse a hitedet. Ez az alapvető dolog, amelyet az embereknek meg kell érteniük és tudniuk kell. Tegyük fel, hogy azokkal az alapelvekkel összhangban cselekedtél, amelyeket Isten megkövetel: imádkoztál, kerestél, a szívedben óriási a vágyakozás Isten után, elkezdted megbecsülni Isten szavait, érdekelnek Isten szavai, és gyakran emlékezteted magad, hogy gyakorold és tapasztald meg Isten szavait, hogy Isten elé járulj, hogy ne tévelyedj el Tőle, és keress, amikor teszel valamit. Azonban magadban azt gondolod: „Nem hiszem, hogy világosan éreztem volna, hogy Isten bármilyen különös megvilágosítást, megvilágítást vagy útmutatást adott nekem, és még arról sincs egyértelmű érzésem, hogy Isten bármilyen rendkívüli adottságot, tehetséget vagy különleges képességet adott volna nekem a kötelességhez, amelyet végzek. Ehelyett azt érzem, hogy azok az emberek, akik nem érnek fel hozzám, többet értenek, mint én, jobban végzik a kötelességüket, és ékesszólóbban hirdetik az evangéliumot. Miért nem vagyok olyan jó, mint a többiek? Miért állok még mindig egyhelyben és csak kicsit haladok?” Ennek két oka van: az egyik, hogy maguknak az embereknek sok problémájuk van, úgymint a személyes módszereik, szándékaik és keresési céljaik, valamint a szándékaik és indítékaik az Istenhez szóló imában és Istentől való kérésben és így tovább. Mindezekben a dolgokban el kell gondolkodnod, ismeretet kell szerezned, észre kell venned a belső problémákat, és haladéktalanul irányt kell váltanod. Ezt nem szükséges részletezni. A második ok az, hogy amikor arra kerül sor, hogy Isten mennyit ad különböző embereknek, és hogyan ajándékozza azt nekik, Istennek megvan a saját módszere. Isten ezeket a szavakat szólta: „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (2Mózes 33:19) Talán Isten kegyelmének tárgya, talán Ő irgalmának tárgya vagy, vagy talán egyike sem vagy ennek a két fajta embernek, akikről Isten beszélt. Talán Isten azt hiszi, hogy erősebb vagy, mint mások, vagy azt, hogy a te tesztelésedhez és megedzésedhez a többiekénél több idő szükséges. Sok ok van, de az ok nem számít; bármi, amit Isten tesz, az helyes. Az embereknek nem szabadna semmilyen mértéktelen követelést támasztaniuk Istennel szemben. Az egyetlen dolog, amit tenned kellene, hogy keresel teljes szíveddel, és vársz teljes szíveddel. Mielőtt Isten megengedi, hogy érts és válaszokat ad neked, az egyetlen dolog, amit tenned kellene, hogy keresel, miközben egyidejűleg várod az időt, amikor Isten ad neked valamit, az időt, amikor Isten kegyes lesz hozzád, és az időt, amikor Isten megvilágosít és vezet téged. Ellentétben az emberi elképzelésekkel, Isten nem egyenlően osztja el a dolgokat az emberek között, tehát nem használhatod az „egyenlő” szót, hogy követeléseket támassz Istennel szemben. Amikor Isten megad neked valamit, akkor van az ideje, hogy megkapd azt. Amikor Isten valamit nem ad meg neked, Isten szemében nyilvánvalóan nem alkalmas, vagy nem helyes az idő, és így azt akkor nem kell megkapnod. Amikor Isten azt mondja, hogy nem kell megkapnod valamit és Isten nem akarja neked adni azt, mit kellene tenned? Egy értelmes ember azt mondaná: „Ha Isten nem adja meg nekem, akkor alávetem magam és várok. Jelenleg nem vagyok méltó, hogy elfogadjam, talán azért, mert az érettségem nem bírja el, de a szívem panasz, gyanakvás és természetesen kétség nélkül alá tudja vetni magát Istennek.” Az embereknek ilyenkor nem szabadna elveszteniük az eszüket. Bárhogy is bánik veled Isten, értelemmel úgy kell döntened, hogy aláveted magad Istennek. A teremtett lények csak egyféleképp állhatnak Istenhez – úgy, hogy figyelnek és alávetik magukat, nincsenek más lehetőségek. Isten azonban többféleképpen is viszonyulhat hozzád. Ennek megvan az alapja. Istennek megvannak a saját szándékai. Saját döntéseket hoz, és megvannak a saját módszerei, amikor ezeknek a dolgoknak a megtételére kerül sor, valamint arra, hogy milyen hozzáállást tanúsít az egyes emberekkel szemben. Természetesen Isten céljai alátámasztják ezeket a döntéseket és módszereket. Mielőtt az emberek megértenék ezeket a célokat, az egyetlen dolog, amit tenniük kell, és amit megtehetnek, hogy keresnek és várnak, miközben elkerülik, hogy bármi olyat tegyenek, ami lázad Isten ellen. Az utolsó dolog, amit az embereknek ilyenkor tenniük kellene – vagyis, amikor nem érzik Isten megvilágosítását, útmutatását, kegyelmét, és irgalmát – hogy elkóborolnak Istentől és azt mondják, hogy Ő nem igazságos, vagy, hogy üvöltöznek Istennel, vagy még meg is tagadják Istent, amikor nem érzik az Ő megvilágosítását és útmutatását. Ez az a dolog, amit Isten a legkevésbé sem szeretne látni. Természetesen, ha tényleg eljutsz odáig, hogy megtagadod Istent, megtagadod az Ő igazságosságát, megtagadod az Ő identitását és az Ő lényegét, és odáig, hogy üvöltözöl Istennel, az meg fogja erősíteni, hogy Istennek igaza volt abban, amikor úgy viselkedett veled, hogy eleve nem figyelt rád. Ha ezt a kis megpróbáltatást és próbát sem tudod kiállni, akkor a legcsekélyebb bizalmad sincs Istenben, a hited pedig nagyon üres. Amikor valaki nem érzi Isten megvilágosítását és útmutatását, a legfontosabb, amit tennie kell, hogy keres és vár teljes szívével. A keresés és a várakozás az ember felelőssége, ahogy az az értelem, hozzáállás, valamint gyakorlati alapelv is, amivel az embereknek rendelkezniük kell Isten felé. Amikor keresel és vársz, ne a véletlenre alapozz. Ne gondold mindig: „Talán ha várok, Isten világos szavakkal fog megajándékozni. Csak egy kicsit őszintébbnek kell lennem és meglátom, hogy Isten megvilágosít-e vagy sem. Talán meg fog világosítani engem. Ha nem teszi, ki fogok találni valami más módot.” Ne táplálj ilyen gondolkodásmódot, amely a véletlenre alapoz. Isten utálja az ilyen hozzáállást az emberekben. Milyen hozzáállás ez? Ez egy véletlenre alapozó hozzáállás, amely egy próbát hordoz magában. Ez az, amit Isten a legjobban utál. Ha várni fogsz, tedd őszintén. Tégy magadévá egy olyan gondolkodásmódot, ami éhezi és szomjazza az igazságosságot, mialatt imádkozol Istenhez és keresed az igazságot, míg megoldod a gyakorlati problémáidat, és míg megvilágosításért és útmutatásért könyörögsz Istennek. Nem számít, hogyan is bánik veled Isten, sem az, hogy megengedi-e végül, hogy teljes megértést nyerj, az alávetettség alapelvéhez kell tartanod magad, elhajlás nélkül. Így szilárdan ki fogsz tartani amellett a státusz és kötelesség mellett, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell. Függetlenül attól, hogy Isten végül elrejti-e az arcát előled, hogy csak a hátát mutatja-e neked, vagy megjelenik-e neked, amennyiben szilárdan kitartasz a kötelességed, és a teremtett lényi eredeti helyed mellett, akkor tanúságot fogsz tenni és győztes leszel. „Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel.” Ez a négy rövid mondat nagyon fontos. Magukban foglalják azt az értelmet, amivel az embernek rendelkeznie kell, az eredeti helyet, amelyen az embernek meg kell állnia, valamint a gyakorlás útját, amelyet az embernek követnie kell. Egyesek azt mondják: „Mindannyian teljes szívünkkel és elménkkel keresünk és várunk, akkor hát miért nem világosít meg minket Isten? Miért nem ad nekem semmilyen inspirációt?” Istennek megvannak a saját szándékai. Ne támassz követeléseket Istennel szemben. Ez a normális emberi mivolt értelme; az az értelem, amellyel a teremtett lényeknek leginkább rendelkezniük kellene. Az emberi elmék, gondolatok és elképzelések szerint túl sok dolog van, amit az emberek nem értenek, és Istennek kell elmondania ezeket a dolgokat az embereknek. Azonban Isten azt mondja: „Nem az én felelősségem és kötelességem, hogy elmondjam neked azokat a dolgokat. Ha azt akarom, hogy tudj valamit, akkor tudni fogsz egy kicsit, és ez az Én hozzád való kegyem lesz. Amikor nem akarom, hogy tudj valamit, egy szót sem fogok szólni róla, és ne is képzeld, hogy akkor képes leszel megérteni azt!” Egyesek azt mondják: „Miért ellenkezel velünk ebben?” Isten nem ellenkezik veled. A Teremtő mindig a Teremtő lesz, és Neki megvannak a saját módjai és módszerei arra, ahogy a dolgokat teszi. Még ha az Ő módjai és módszerei nem is igazodnak az ember ízléséhez, illetve elgondolásaihoz vagy elképzeléseihez, az ember hagyományos kultúrájához pedig biztosan nem, függetlenül attól, hogy az ember mely aspektusaival nincsenek összhangban, egyszerűen szólva, függetlenül attól a ténytől, hogy nem egyeznek az ember követelményeivel és normáival – bármit is tesz a Teremtő, és akár meg tudják érteni az emberek, akár nem, a Teremtő identitása és lényege soha nem fog megváltozni. Az embereknek soha nem szabad emberi nyelvet, emberei elképzeléseket vagy bármilyen emberi módszert használniuk arra, hogy a Teremtőt mérjék. Ezzel az értelemmel kell az embereknek rendelkezniük. Ha még ez a kis eszed is hiányzik, akkor őszinte leszek veled – nem vagy alkalmas arra, hogy teremtett lényként cselekedj. Egy nap, előbb vagy utóbb, valami rossz fog történni veled. Ha még ez a csöppnyi ész is hiányzik belőled, egy nap, előbb vagy utóbb, a sátáni beállítottságod elő fog törni. Akkor kétségbe fogod vonni Istent, szidalmazni fogod Istent, megtagadod Istent és elárulod Istent. Ekkor teljességgel véged lesz, és ki kell iktatni téged. Ezért, nagyon fontos az az értelem, amellyel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell. „Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel.” Ez a négy mondat az az értelem és azok az alapelvek, amelyekkel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, amikor azokhoz a különféle környezetekhez közelítenek, amelyekkel az emberek gyakran szembesülnek a valós életük során, valamint ahhoz, hogy javítsák Istennel való kapcsolatukat.

Ennek a szakasznak az első része azt mondja: „Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz,” az utolsó előtti sor pedig így szól: „Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel.” Egyesek azt mondják: „Vajon nem az a kimondatlan jelentése ezeknek a szavaknak, hogy »ne nyugtalankodj a megoldások miatt«, hogy a végső kimenetel elkerülhetetlen? Ha teljes szívünkkel keresünk és várunk, ha olyan szívünk van, amelyben óriási a vágy Isten után, valamint vágyakozunk Isten szavaira, Istennek szükségszerűen meg kell adnia a választ és meg kell engednie nekünk, hogy megértsük az igazságot?” Ez az Én válaszom neked: Ez bizonytalan, és nem szükségszerűen van így. Ebben a szakaszban minden szó egy követelmény, amelyet Isten támaszt az emberrel szemben, egy olyan gyakorlati alapelv, amelyet a teremtett lényeknek be kell tartaniuk. Isten egy gyakorlási utat ad az embernek, olyan alapelveket, amelyeket az embereknek gyakorlatba kell ültetniük és betartaniuk azokban a helyzetekben, amelyekben a mindennapi élet során találják magukat. Azonban Isten nem mondta az embereknek: „Bármilyen mértékben értitek is meg ezeket a szavakat, amíg betartjátok ezeket az alapelveket, Nekem el kell mondanom nektek a tényeket, választ kell adnom nektek, és végül magyarázatot kell adnom nektek.” Istennek nincs ilyen felelőssége. Neki nincs olyan, hogy „muszáj”. Az embereknek nem szabad ilyen észszerűtlen követeléseket támasztaniuk Istennel szemben. Ez olyasmi, amit mindannyiótoknak meg kell értenie. Ez a „nem feltétlenül van így” egy tényt közöl az emberekkel: Isten soha nem fogja betartani azokat a játékszabályokat, amelyeket az emberek fektettek le az emberi elképzeléseik, emberi filozófiáik, valamint emberi tapasztalataik és leckéik alapján, sőt még emberi törvényekhez sem fogja tartani Magát. Inkább az emberi lényeknek kell betartaniuk Isten követelményeinek az alapelveit és bemenni minden egyes igazság valóságába, amelyet Isten megalkotott. Megértetted ezt? (Igen.) Ez a szakasz világosan elmagyarázza azokat az alapelveket, amelyeket az embereknek be kell tartaniuk. Kezdd az első sorral. („Ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz.”) Ez egy olyan alapelv, amelyet könnyű gyakorlatba ültetni és megérteni. A gyakorlatba ültetése nem jelent semmiféle terhet, illetve nem rak rád semmilyen nyomást. Rendkívül könnyű. És a második sor? („Vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.”) Te egy normális ember vagy, aki a világban él. Mindössze ennyit kell elérned: „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet.” Amennyiben nem vagy szívtelen, meg tudod ezt tenni. Huszonnégy órád van egy nap. A normális munkád, pihenőidőd, az étkezések és a személyes lelki áhítatok mellett vajon könnyű ez: „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet”? (Könnyű megtenni.) Megtehető séta, beszélgetés vagy pihenés közben, nem fogja megzavarni a normális ügyeidet, a kötelességeid végzését vagy az aktuális munkát. Ez tényleg egyszerű dolog! Az ember képességétől függetlenül, amennyiben őszinte szívet ajánl fel, és az igazságra törekedik, fokozatosan meg fogja érteni az igazságot és könnyedén megy be ebbe a valóságba.

Mi a következő sor? („Hidd, hogy Isten a te Mindenhatód.”) Most megfordítom és mindannyiótoktól kérdezem, hiszitek-e, hogy „Isten a te Mindenhatód”? Mikor kezdted ezt hinni? Milyen ügyekben kezdtél ebben hinni? Tettél tanúságot emellett? Volt már ilyen tapasztalatod? Mi történik, ha valaki megkérdezi tőled: „Hiszed, hogy Isten a te Mindenhatód?” Elméletileg talán habozás nélkül azt mondanád: „Isten az én Mindenhatóm! Hogy ne lenne Isten az én Mindenhatóm?” Mi van akkor, ha újra megkérdeznek: „Isten a te Mindenhatód? Milyen ügyekben támaszkodtál Istenre és tanúskodtál Isten cselekedeteiről? Milyen mértékben tárult fel Isten mindenhatósága személyesen benned? Mikor fedezted fel, hogy Isten a te Mindenhatód? Milyen ügyekben érzed, hogy Isten a te Mindenhatód? Ha elismered, hogy Isten mindenható és Vele semmi sem lehetetlen, miért van az, hogy időnként olyan gyenge vagy? Miért vagy még mindig negatív? Miért nem tudsz fellázadni a test ellen és az igazságot gyakorolni, amikor történik veled valami? Miért sátáni filozófia szerint élsz mindig a másokkal való kapcsolataidban? Miért hazudozol még gyakran, anékül, hogy éreznéd Isten dorgálását? Tényleg Isten a Mindenhatód? Szerinted mire utal pontosan Isten mindenhatósága? Összhangban van ez Isten lényegével?” Ha feltennék neked ezeket a kérdéseket, még mindig akkora bizonyossággal mernél felelni? Amikor így kérdezek, az emberek szóhoz sem jutnak. Nincs ilyen tapasztalatod, nem építettél ki kapcsolatot Istennel ezen a szinten. Annyi év alatt, mióta hiszel Istenben, soha nem tapasztaltad meg Isten szuverenitását, sohasem láttad Isten kezét, sohasem láttad az emberek, események és dolgok fölötti szuverenitását, amelyet Isten mindenható keze gyakorol. Ezt soha nem láttad, soha nem hallottad, még kevésbé tapasztaltad, illetve érezted személyesen. Ezért nem tudsz és nem is mersz megszólalni e kérdés hallatán: „Vajon Isten az én Mindenhatóm?”. Ez bizonyítja, hogy hiányzik az ilyen hited. Ami téged illet, ennek a sornak a vízióddá kellene válnia. Ennek kell a legerőteljesebb bizonyítéknak lennie arra, hogy hiszel Istenben és követed Őt. Ez is a vízió egyik aspektusa, amely támogat téged, ahogy haladsz. Mégsem mersz bizonyossággal válaszolni. Miért? Mert az Istenbe vetett hited csak egy hiedelem arról, hogy Isten létezik. Mivel még nem követted igazán Istent, nem alakítottál ki igazi kapcsolatot Istennel, még nem mentél be Isten szavainak a valóságába, még nem részesültél az Isten szuverenitásának való alávetettség megtapasztalásában, és még nem eszméltél rá közvetlenül Isten minden dolog feletti szuverenitásának tényére. Nem láttad és nem tapasztaltad meg ezeket a dolgokat, még kevésbé érted őket. Ha egyszerűen megkérdeznék tőled, hogy „Isten a te Mindenhatód?”, minden bizonnyal azt válaszolnád, hogy „igen”. Ha ezután megkérdeznék tőled, hogyan tapasztaltad meg ezt és hogyan jutottál erre a megértésre, bizonyára szótlanul lehajtanád a fejed, nem mernél válaszolni. Mi ennek az oka? (Nincs tapasztalatunk ezzel kapcsolatban.) Egy elméleti álláspontból beszélsz. Ami azt illeti, szóban kijelented magadról, hogy Isten követője és teremtett lény vagy. Azonban, attól a naptól kezdve, hogy elkezdted követni Istent, soha nem tettél eleget a teremtett lény felelősségének. Elfogadni Isten szavát a létezésed alapjaként, Isten szavát a kötelességed végzésének alapelveként és gyakorlati útjaként venni, valamint bemenni Isten szavának a valóságába: ez a te felelősséged. Ha még nem mentél be ezekbe az igazságvalóságokba, az mire utal? Arra, hogy habár követed Istent, habár elhagytad a családodat, a munkádat és a karrieredet, és képes voltál a mai napig követni Istent, a szíved nem fogadta el az igazságot és az életet, amelyet Isten az emberiségnek adományoz, hanem inkább azokat a dolgokat követed, melyeket te magad szeretsz, és amelyeket soha nem engedtél el. Ez Isten követésének és Isten munkájának való alávetésnek számít? Ha a szívedben nem fogadod el azokat az életcélokat, irányokat és életre vonatkozó kritériumokat, amelyeket Isten megszabott az ember számára, hanem csak szajkózod a szavakat, melyeket hallasz, és néhány doktrínát szónokolsz, ez tekinthető vajon az igazság elfogadásának? Habár követed Istent, és látszólag tudod végezni a kötelességedet, a szíved nem fogadta el az igazságot. Habár sok éve hiszel Istenben, az alapelvek és a módszerek, amelyek szerint élsz, és az út, amelyet életed követ, még mindig a Sátánéi. Még mindig ugyanaz a régi ember vagy, aki mindig is voltál, még mindig a sátáni beállítottságod és a romlott ember módján élsz, és nem fogadtad el az Istentől származó követelményeket és alapelveket. Ebből az alapvető nézőpontból nézve, amit teszel, az nem Isten igaz követése. Csupán elismered, hogy teremtett lény vagy és hogy a Teremtő a te Istened. Ezen az elméleti alapon teszel egy kicsit Istenért és teszel Neki néhány kis felajánlást. Tekintettel erre az előfeltételezésre, vonakodva elismered, hogy Isten a te Istened és te az Ő követője vagy, de a szíved soha nem fogadta el igazán Istent életedként, Uradként és Istenedként. Ez visszavezet minket ahhoz a kérdéshez, amit az imént kérdeztem: „Isten a te Mindenhatód?” A fenti okok miatt nem mered ezt bizonyossággal megválaszolni. Isten mindenható minden dolog és az egész világegyetem számára, ám ami téged illet, elméleti síkon el tudod ismerni, hogy Isten mindenható, de valójában nem tapasztaltad, és nem is láttad ezt. Isten mindenhatóságának kérdéséről egy kérdőjel van a szívedbe rajzolva. Mikor lesznek az emberek képesek arra, hogy igazán megerősítsék az „Isten a te Mindenhatód” szavait, és ezt a víziót az Őbenne való hitük alapjává tegyék? Amikor az emberek elfogadják Isten identitását, Isten lényegét és Isten helyét a szívükben, bemennek Isten szavainak valóságába és Isten szavait a létezésük alapjává teszik, csakis akkor tudják igazán elismerni azt, hogy „Isten a te Mindenhatód.” Valójában ezeket a szavakat a legnehezebb megvalósítani, de Isten megalkotta őket, megmutatva fontosságukat az ember számára. Aki meg akarja tapasztalni és meg akarja valósítani ezeket a szavakat, egy egész életet kell ezzel töltenie. Ahhoz, hogy igaz és biztos választ adhassanak szívük mélyéről arra a kérdésre, amelyet ezek a szavak felvetnek, egy egész életet kell eltölteniük azon dolgozva, hogy normális kapcsolatot építsenek ki maguk és Isten között, azaz a teremtett lény kapcsolatát a Teremtőjével. Mindez a „vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet” alapelv gyakorlatba ültetésének alapján érhető el. Ezt valójában meglehetősen egyszerű gyakorlatba ültetni, ám nem könnyű igazán elérni az Isten által megkövetelt célt. Időt és erőfeszítést kell ráfordítani, és meg kell fizetni az árát.

Mi a következő sor? („Óriási vágyakozásod kell, hogy legyen Isten után, mohón keresve.”) Ezek mind olyan követelmények, amelyeket Isten támaszt az emberrel szemben. Ha az emberek meg akarják érteni az igazságot és üdvösségre akarnak jutni, a szívüknek sóvárognia kell ez után, akarniuk kell erre törekedni és valódi vágyódásuk kell, hogy legyen. Ezután gyakorolniuk kell és azzal a gyakorlási úttal összhangban menni be, amelyet Isten lefektetett. Isten ezeket az embereket fokozatosan az igazságvalóságba és egy helyes és normális állapotba fogja hozni. Az ilyen emberek egyre többet és többet fognak megérteni az Isten szavaiban rejlő igazságokból, egy mindinkább gyakorlati módon. Végül a sok abnormális állapot, amelyekkel ezek az emberek rendelkeznek, a bennük feltárt romlottság és a lázadásuk fokozatosan feloldódik Isten munkájának változatos módszerei által a sok Általa elrendezett különböző környezetben. Tehát, mi is az, amit meg kellene értenetek? Ez az: Azokat a dolgokat, amelyeket az embereknek tenniük kell, azokat a dolgokat, amelyeket gyakorlatba kell ültetniük, Isten követelményei szerint kell végrehajtani. Amikor az emberek Isten követelményeivel összhangban gyakorolnak és cselekszenek, a helyes úton fognak járni, amelyet Isten jelölt ki számukra. Amikor az emberek ezen a helyes úton járnak, akkor Isten a Maga módján és az Ő követelményei és alapelvei szerint a kellő időben egy megfelelő részt juttat nekik. Mit kell itt az embereknek megérteniük? Az emberek együttműködése, az ár, amelyet megfizetnek, és a ráfordításaik elengedhetetlenek. Az embereknek Isten követelményei szerint kell cselekedniük és gyakorolniuk. Nem szabad emberi vágyak vagy emberi képzelődések és elképzelések alapján cselekedniük. Hogy valaki milyen végeredményt ér el, mennyit tud változni, mennyit tud nyerni: vajon ezek a dolgok az egyén kívánságain múlnak? Nem, ez Isten dolga, és semmi köze hozzád. Végül, hogy mit és mennyit ad neked Isten, mikor adja neked, milyen korban kapod meg, amit neked ad: ez Isten dolga, és semmi köze hozzád. Mit értek Én ez alatt? Azt, hogy csak az igazság gyakorlására kell összpontosítanod, menj be aszerint az út szerint, amelyet Isten ad neked, cselekedj teremtett lényhez illően, és biztosítsd a kellő együttműködést. Az, hogy mit és mennyit fogsz kapni, mikor fogod megkapni és Isten hogyan fogja intézni ezeket a dolgokat, Isten dolga, és Isten idejében fog megtörténni. Egyesek ezt kérdezik: „Ha gyakorlatba ültetem ezt, a végén meg leszek mentve?” Mondjátok meg Nekem, szerintetek meg lehet őket menteni? Ezek a szavak és igazságok, amelyeket Isten adományozott és biztosított az ember számára, az ember üdvösségre vezető útja. Ha Isten e szavaival és igazságaival összhangban gyakorolsz, és bemész Isten szavának a valóságába, kell még aggódnod amiatt, hogy esetleg nem leszel megmentve? Még mindig minden napodat aggodalomban, szorongásban töltöd, mert attól félsz, hogy Isten elhagy téged? Vajon nem a túl kevés hit és Isten szándékainak meg nem értése okozza ezt? Ha igazán bementél az igazságvalóságba, ha a szívedben béke és öröm van, ha valódi tapasztalati tanúságtételt tudsz adni, és a szívedben normális kapcsolatod van Istennel, akkor is aggódni fogsz, hogy nem leszel megmentve? Ne aggódj, ez nem a te dolgod. Csak gyakorolnod kell és bemenni Isten szavába. Isten szavából egyetlen sor sem jelentéktelen. Isten szavának egésze az igazság, és az igazság az az élet, amellyel az embernek rendelkeznie kell. Amire az embereknek szüksége van, az Isten szavainak a teljessége, és ezzel kell rendelkezniük, hogy elérjék az üdvösséget. Ha a gyakorlatban követed Isten e szavait, ennek ellenére még aggódsz, hogy nem leszel megmentve, vajon ostoba és tudatlan vagy? Túlérzékenyek az idegeid? Több örömöd lehetne, ha ahelyett, hogy ilyen haszontalan gondolatokkal foglalkozol, Isten szándékait vennéd figyelembe. Ha a helyes úton jársz, a végső rendeltetési hely, ahová megérkezel, minden bizonnyal a megfelelő lesz – az a rendeltetési hely, amelyet Isten jelölt ki számodra. Nem fogsz rosszul járni. Ezért, ha gyakorolsz és bemész Isten követelményeibe, nem kell azon aggódnod, vajon üdvözülhetsz-e vagy sem. Csak gyakorold és kövesd az üdvösség útját, amelyet Isten kijelölt, ez a helyes út. Egyesek azt kérdezik: „Milyen érzés lesz elérni az üdvösséget? Úgy fogjuk érezni, mintha a levegőben lebegnénk? Máshogy fogjuk érezni magunkat, mint most?” Ez a kérdés egy kissé korai. Ez nem olyasvalami, amit most rögtön tudnod kell. Meg fogod tudni, amikor valóban üdvözülsz. Egyesek azt kérdezik: „Amikor üdvözülök, Isten megjelenik majd nekem, ahogy megjelent Jóbnak?” Ez egy észszerű kérés? Ne kérd ezt. Még nem tudod, hogy üdvözülhetsz-e, tehát mi értelme az ilyen kívánságnak? Egyáltalán semmi. Például mondjuk, hogy jelenleg általános iskolás vagy. Arra kell összpontosítanod, hogy minden órádon jól teljesíts, és eleget tegyél a tanárod követelményeinek. Ne töprengj mindig azon: „Melyik egyetemre fogok menni a jövőben? Milyen munkám lesz később az életben?” Ezeken a dolgokon gondolkodni fölösleges. Túl távoli és valószerűtlen. Amennyiben gyakorolsz és helyes módszerekbe és utakba lépsz be, minden bizonnyal képes leszel elérni a végső célt. Mindemellett, Isten útmutatásával mitől féltek még mindig? Hiszed, hogy Isten a te Mindenhatód? (Hiszem.) Isten mindenható, tehát vajon nehéz Istennek megmentenie egy olyan kicsi embert, mint te vagy? Istennek nem lenne nehéz feladat fogni az egész világot és neked adni, tehát hogyan lehetne nehéz megmentenie egy kicsi romlott emberi lényt? Szóval, még mindig szoronganod kell? Ne aggódj amiatt, hogy Isten meg tud-e menteni, ne aggódj amiatt, hogy Isten szavai meg tudnak-e menteni. Inkább amiatt kellene aggódnod, hogy meg tudod-e érteni Isten szavait és megtalálod-e a gyakorlás útját Isten szavaiban. Amiatt kellene aggódnod, hogy vajon beléptél-e már Isten szavainak a valóságába, és hogy a cselekedeteidben azt az utat járod-e, amelyet Isten kijelölt. Ez sokkal jobb. Ezeken a dolgokon gondolkodni gyakorlatias és valószerű. Fölösleges bármi más miatt aggódni.

Mi a következő sor? („Visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit.”) Épp most beszélgettünk erről a sorról, úgyhogy ez a probléma könnyen megoldható kell legyen. Csak arra van szükség, hogy az ember megértse, hogy „a Sátán kifogásai, szándékai és trükkjei” legtöbbször az ember romlott beállítottságából eredő különféle okokból, kifogásokból, szándékokból és trükkökből származnak, valamint azokból a módszerekből, amelyeket különböző gonosz emberek és álhívők alkalmaznak, akikkel kapcsolatba kerülsz. Az, hogy miként tudod megkülönböztetni és elutasítani az ilyen dolgokat, és hogy milyen döntéseket kellene meghoznod, a te személyes törekvésed. Olvasd el a következő sort. („Ne keseredj el. Ne légy gyenge. Keress teljes szíveddel; várj teljes szíveddel.”) Erről a sorról is részletesen beszélgettünk az imént. Az ember számára minden sor egy figyelmeztetés és emlékeztető, ugyanakkor egyfajta támogatás, segítség és ellátás is. Természetesen ezek a szavak tartalmazzák Isten szándékát az emberiséget illetően, és az Ő túláradó reményét hordozzák az emberiséggel kapcsolatban. Amikor az emberek gyengeséggel és nehézségekkel szembesülnek, Isten nem akarja látni, hogy elvesztik a reményt, elvesztik a hitet, elvesztik a törekvésüket arra, hogy az igazságot és az üdvösséget kövessék, és elveszítsék a lehetőségét annak, hogy elnyerjék az igazságot és Isten tökéletessé tegye őket. Isten nem akarja, hogy az emberek gyávák legyenek. Ehelyett, bármennyi nehézséggel találkoznak is, bármennyire gyengék is, és bármennyire feltárult is a romlottságuk, Isten azt reméli, hogy az emberek soha nem adják fel, mindvégig kitartanak, folytatják az igazságra való törekvést, követik a gyakorlás útjait, amelyeket Isten mutatott nekik a törekvésükben, és szívük még mindig óriási vágyakozással van Isten után. Az emberek Istenbe vetett hitének folyamatosan növekednie kellene a tapasztalattal és Isten szavainak a megértésével, és nem szabadna meghátrálniuk, amikor gyengeséggel találkoznak, negatívvá válniuk, amikor nehézségekkel találkoznak, zokogniuk, amikor feltárul egy kis romlottság, és visszahúzódniuk ahelyett, hogy előre haladnának. Isten nem akar ilyen megnyilvánulásokat látni. Isten reméli, hogy az emberek teljes szívvel Istenhez irányítják magukat, soha nem változtatnak ezen az idő, a környezet, a fizikai elhelyezkedés, vagy bármilyen helyzet miatt, ami előfordulhat. Ha az Isten keresése iránti vágyad nem változik, és elszántságod Isten keresésében nem lankad, Isten látni és ismerni fogja az őszinte szívedet. Végül, amit Isten juttat neked, minden bizonnyal felülmúlja majd mindazt, amit csak akarhatnál. Az évtizedek során, amikor Jób megtapasztalta Isten szuverenitását, soha nem merte elképzelni, hogy Isten szólna hozzá vagy személyesen megjelenne neki. Soha nem merte elképzelni, de Isten megjelent neki az utolsó próbatétele után, személyesen szólva hozzá egy forgószélből. Hát nem több ez mindannál, amit az ember kérhet? (De igen.) Ez túlmutat mindenen, amit csak kérhet valaki, és senki sem mer még csak eljátszani sem a gondolattal. Bármit tesz is Isten, az embernek a hozzá illő helyen kell állnia, tennie kell azokat a dolgokat, amelyeket tennie kell, azt az utat kell járnia, amelyet járnia kell, tennie kell a neki adott kötelességeket anélkül, hogy túlmenne azon, amit kértek tőle, és tartózkodnia kell az olyan dolgoktól, amelyeket Isten utál. Amikor úgy érzed, hogy túl sokat kérsz Istentől, hogy a kéréseid ambíciók és vágyak, valamint az értelem hiányának szüleményei, azonnal Isten elé kell járulnod, leborulnod Előtte és megvallani a bűneidet. Igazán meg kell térned és a szíved mélyéről meg kell fordulnod. Ezt követeli meg Isten az emberiségtől, és ezt reméli mindenkitől, aki követi Őt és szereti az igazságot.

Itt befejezzük a közlésünket erről a szakaszról. Ilyen sok közlés után, elrendeltem, amit el kell rendelni, és megértettem veletek, amit az embernek illik megértenie. Ez a fajta közlés arra hivatott, hogy elmondja nektek, hogyan olvassátok Isten szavait, hogy megtanítsa nektek Isten szavai olvasásának a módját, valamint, hogy mindenkivel tudassa, hogy Isten szavában egyetlen szakasz sem hangzik el hiába. Mind teli van Isten szándékaival és Isten reményeit hordozza. Ha így tekintünk rá, Isten minden szava olyasmi, akár mély, akár egyszerű, amit az embernek birtokolnia kell, és amit be kell tartania. Csupán néhány egyszerű szó tartalmazza a gyakorlás azon alapelveit, amelyekhez az embernek leginkább tartania kellene magát, mégsem teljesíti senki. Senki nem tulajdonít semmi jelentőséget Isten eme kevés szavának, és senki nem tiszteli őket. Mondd meg Nekem, mennyire eltompult az ember? Voltaképpen az eltompult szó szépen írja le ezt. Valójában az ember határtalan arroganciájának tudható be, hogy mindannyian megvetik ezeket a szavakat és nem akarják sem látni, sem olvasni őket. Mit akarnak olvasni? Mély, emelkedett, filozofikus és szisztematikus szavakat akarnak olvasni. Ne beszélj azokról az emelkedett és mély szavakról, éppen elég jó az, ha az emberek ezt a néhány egyszerűt meg tudják érteni. Lehet, hogy ezek a szavak egyszerűnek tűnnek, és bárki, aki olvassa őket, meg tudja érteni, de vajon ki ülteti őket ténylegesen a gyakorlatba? Ki tudja tényleg Isten elé vinni a vele történő dolgokat, és imádkozni? Ki várja Isten idejét anélkül, hogy a megoldások miatt aggódna? Hány ember tudja gyakorolni ezt? Mostanáig senkit nem találtam, aki betartotta és gyakorolta volna Isten eme szavait, és olyat sem találtam, akit vonzottak volna ezek a szavak, aki megbecsülte volna Isten szavait, miután látta, mennyire szívből jövők, őszinték és értékesek. Hallva, ezt az imént játszott himnuszt, megkérdeztem tőletek, hogyan ettétek és ittátok Isten szavának ezt a szakaszát. Felfedezte-e bárki is Isten szándékait ebből a néhány egyszerű, világos és egyenes szóból imádkozva olvasás által? Olvasta-e bárki is imádkozva őket azért, hogy megtalálja a gyakorlás útját, amelyet az embernek meg kellene értenie, és amelybe be kellene mennie? Vajon megértett bárki is bármi igazságot belőlük? Azt kérdezem, hogy vajon a bennük foglalt igazságok hoztak-e gyümölcsöt az egyes emberekben? Volt-e hatásuk? A közlésünk megmutatta, hogy valójában nem volt. Túlságosan éretlenek vagytok. Úgy tűnik, hogy Isten szavainak többsége, melyeket az évek során mondott, még nem vert igazán gyökeret a szívetekben. Nem értétek még el azt a szintet, ahol igazságként becsülnétek őket. Ez nem jó ómen. Ez nem jó jel. Egyesek azt mondják: „Túlságosan lefoglal a mindennapos kötelességtevés. Nincs időnk Isten szavain tűnődni.” Valójában nem arról van szó, hogy nincs rá idejük, hanem arról, hogy nem tesznek bele erőfeszítést, és nem is figyelnek. Bármilyen kötelességet is végez valaki, vajon hatással lehet arra, ahogyan Isten szavain elmélkedik a szívében? Vajon nem tud elmélkedni Isten szavain, mialatt eszik és pihen? Az egész attól függ, hogy megvan-e a vágya rá. Az emberek azt gondolják, hogy ha valaki ennyire elfoglalt, az eleget tett. Valójában, amikor van szabadidőd gondolkodni, rá fogsz döbbenni, hogy soha nem elmélkedtél igazán Isten egyetlen szaván sem a szívedben. Semmit sem őriztél meg, és a szavak nem váltak az életed vezetőivé és a gyakorlásod mércéjévé. Amikor elgondolkodsz ezen, el fogod szégyellni magad. Az elfoglaltságod csupán egy illúzió, amely megtéveszt téged. Azt érezteti veled, hogy az Istenbe vetett hited miatt az életed inkább teljes, mintsem üres, hogy más vagy, mint a világi emberek, hogy te nem a világ trendjeit hajszolod, hanem a legigazabb emberek közül való vagy, együttműködsz Isten munkájában, igaz tetteket végrehajtva. Azt érzed, hogy már meg is vagy mentve, illetve, hogy már ráléptél az üdvösség útjára. Egyesek olyan messzire mennek, hogy azt hiszik, ők már győztesek. Mindezek alapján ezt a fajta hozzáállást veszitek fel még egy ilyen egyszerű himnusszal, és Isten néhány egyszerű, legkorábban kijelentett szavával szemben is. Senki nem nyert semmit, illetve nem talált semmilyen megvilágosítást ezekben a szavakban, sem gyakorlatba nem ültette őket semmilyen módon. Senkit nem látok, aki bármilyen nyereségre vagy eredményre tett volna szert. Ez jó vagy rossz dolog? (Rossz dolog.) Az évek során serényen végeztétek a kötelességeiteket, és kiváltképp az evangélium munkájával foglaltátok el magatokat. Elértetek némi sikert és mindannyiótok szíve csodásan érzi magát. Így vagy úgy, Isten szava és az evangélium munkája terjedt. Isten szava eljutott az emberekhez minden országban és régióban, és egyre több ember eszi és issza Isten szavát. A felszínen úgy tűnik, sikert értél el, de vajon van bármi fogalmad is az élet nagy dolgáról, az üdvösségedről? Abból a hozzáállásból ítélve, ahogy az emberek Isten szavának e szakaszához viszonyulnak, fogalmuk sincs. Egy helyi kifejezéssel élve, még nem húzták meg az első tollvonást. Mondd meg, hogy érzem Magam attól, hogy így látlak mindannyiótokat? Csak pár egyszerű szóról beszélünk, de még mindig részletesen ki kell fejtenem és meg kell vitatnom őket veletek. Az Én szavaim túl alaposak és túl részletesek. Hajlandóak vagytok figyelni? Vajon azt fogjátok mondani, hogy túl sokat nyaggatlak titeket? Én sem akarom ezt a nyaggatást. Mindannyian tisztességesnek tűntök. Mindannyiótoknak van egy kis esze és tudása, legtöbbeteknek pedig van valami készsége is. Mégsem fordítotok semennyi figyelmet e himnusz aprócska szavaira, és nem zártátok őket a szívetekbe. Mostanáig egyetlen ember sem ment be ezeknek a szavaknak a valóságába. Ez igazán fejfájást és bosszúságot okoz! Akkor hát mi az értelme mindannak a munkának, amelyet a gyülekezetben végeztek? Azért a célért van, amelyről Pál beszélt, amikor ezt mondta: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája”? Ha tényleg ez a cél, akkor mindannyian Pálok vagytok, és ami következik, az nem lehet jó! Igaz? (Igen.) Ha nem dolgoztok keményen Isten szavainak evésén és ivásán, akkor előbb vagy utóbb ki fognak iktatni benneteket, és ezzel semmit nem nyertek. Azon a napon, amikor kiiktatnak téged, azt fogod mondani: „Mit nyertem?” Egyetlen dolgot sem nyertél, tehát teljesen megszégyenülsz, sőt még azt is kívánod, bárcsak halott volnál. Ez annyira szánalmas. Isten szavai gazdagok és bőségesek, minden dologról szólnak. Milyen kár, hogy soha nem tetted a szívedet a keresésükbe, hogy soha nem olvastad komolyan Isten szavait. Isten rengeteg szava közül egyetlen egy sor sem foglal el helyet a szívedben. Ha téged nem iktatnak ki, akkor vajon kit? Így állnak a dolgok? (Igen.) Isten szavait enni és inni, Isten szavait a valóságoddá tenni: ez jelentős esemény. Fontosabb bármi másnál. Fontosabb, mint életet adni az új generációnak, fontosabb, mint a kötelesség végzése, fontosabb, mint egy szakmai készség megtanulása, fontosabb, mint az evangélium hirdetésén dolgozni; minden másnál fontosabb. Ha nem mentél be Isten szavainak a valóságába, akkor bármilyen kötelességet végzel is, bármily messzire futsz is, az egésznek semmi értéke nem lesz. A végén semmilyen eredményt nem fogsz elérni, és minden, amit teszel, semmivé lesz. Bármily keményen futsz is most, függetlenül a jelenlegi helyzetedtől, a munkától, amelyet végzel, vagy attól, hogy milyen nagyszerű teljesítményeket értél el, ez csak egy füstcsík, amely végül eltűnik a szem elől. Csak akkor nem veheti el senki sem ezeket a dolgokat az embertől, ha bemegy Isten szavainak a valóságába, elnyeri a bennük foglalt igazságot, és megtalálja a gyakorlás alapelveit, ösvényeit és irányait Isten szavaiban. Csakis ekkor lesz értelme és értéke a kötelességei végzésének és annak az árnak, amelyet mindenért fizetett, amikor bement ezekbe az igazságvalóságokba. Isten csak ekkor fogadja el. Miután bementél Isten szavainak a valóságába, és minden tettedben gyakoroltad az Isten szava által megkövetelt alapelveket és mércéket, akkor nem lesz hiábavaló a kötelességed végzése, és Isten elfogadja egy részét. Megérted ezt? (Igen.) Ha csak a saját önuralmadra, az emberi kitartásra, az emberi agyra és adottságokra, valamint emberi utakra és módszerekre hagyatkozol ahhoz, hogy elviseld a szenvedést és megfizesd az árat, akkor mindannak, amit teszel, semmi köze nincs Isten szavaihoz. Világosnak kell lennie számodra, hogy mi lesz a végeredmény. Sokan tudnak számvetést készíteni a gazdasági számláikról és költség-haszon számláikról, de senki nincs, aki ezzel a számlával el tudna számolni. A külső ügyek kezelésében meglehetősen intelligensnek tűntök, megvannak az eszközeitek és módszereitek, és eléggé ravaszak vagytok, ám elhanyagoltátok az Istenbe vetett hitetek és az üdvösségetek ügyét, valamint annak a kérdését, hogy hogyan bánjatok Isten szavaival – soha nem fordítottatok figyelmet ezekre a dolgokra. Azt hitted, hogy a figyelmetlenségeddel megmenekülhetsz az Isten által megkövetelt törvény elől? Azt gondoltad, hogy egy kis erőfeszítéssel szerencsés lehetsz és megúszod Isten igazságos ítéletét? Ne csapd be magad! Az ember által alkotott törvények mind az emberi tudás és rálátások eredményei. Mind emberi okosság. Nem olyan törvények, amelyeket Isten igaz természete alkotott. Ne bízd a véletlenre, amikor az üdvösségedről van szó. Csak magadat csaphatod be, Istent nem tudod becsapni.

Mi az első fontos dolog, amelyet az üdvösségre törekvésed során tenned kell? Edd és idd Isten szavait, hogy megértsd az igazságot és bemehess a valóságba. Ez az első fontos dolog. Bármennyire elfoglalt is vagy a kötelességed végzésében, bármennyi munkát halmoztál is fel, akkor is időt kell szánnod Isten szavainak evésére és ivására, hogy megtaláld bennük az igazság gyakorlásához szükséges alapelveket és ösvényeket minden dologban, és hogy bemenj az igazságvalóságba. Ez az egyedüli célja az Istenbe vetett hitnek. Amint bementél az igazságvalóságba és elsajátítottad a gyakorlás alapelveit, minden, amit teszel, a kötelességed kielégítő elvégzése lesz, és értékessé és jelentőségteljessé válik. Máskülönben minden, amit teszel, csak munkavégzés, nem pedig a kötelességed végrehajtása. Ez a munkavégzés sem fog segíteni megmenteni téged. Vajon nem vagy bolond, ha nem eszed és iszod Isten szavait, nem gyakorlod és tapasztalod Isten szavait, nem veszed komolyan az igazságvalóságba való belépést, és megelégedsz azzal, hogy egyszerűen csak fáradozol és teszed a dolgokat anélkül, hogy törődnél az igazság gyakorlatba ültetésével? Mindenki azt hiszi, hogy okos és megbízható a munkájában. „Most hogy itt vagyok, biztos, hogy jól lesz elvégezve ez a munka. Mindaddig, amíg itt vagyok, hogy szemmel tartsam, semmi sem fogja zavarni a gyülekezet munkáját. Amíg nem vagyok tétlen, amíg tovább végzem a kötelességemet Isten házában, addig üdvözülni fogok.” Ne csapd be önmagad. Isten soha nem mondta, hogy amennyiben valaki folyamatosan teszi a kötelességét, üdvözülni fog. Ez az ember saját képzeletéből és vágyálmaiból ered. Akik ezt mondják, egyáltalán nem ismerik magukat, és nem értik annak a lényegét és igazságát, hogy a Sátán milyen mélyen megrontotta az embert. Ezért tudnak ilyen butaságokat beszélni. Az összes korszakon át vajon nem végezték Isten követői mindannyian a kötelességeiket? Vajon megmenekültek? Nem. Alkalmasak-e arra, hogy belépjenek a mennyek királyságába? Nem. Isten ítélő munkája az utolsó napokban világosan leleplezte az igazságot az ember romlottságáról. Ez lehetővé teszi mindenki számára, hogy megértse, irányt váltson, elnyerje az igazságot és bemenjen a valóságba, valódi változásokon menve keresztül. Ez az, amit Isten megkövetel az embertől. Elérhetsz-e valódi változást, ha csak arra összpontosítasz, hogy folyamatosan végezd a kötelességedet? Elnyerheted-e az igazságot? Elérheted-e az Istennek való alávetettséget? Nincs rá esély. A legfontosabb dolog az, hogy az embernek törekednie kell az igazságra, alá kell vetnie magát Isten ítéletének és fenyítésének, valamint szert kell tennie az igazságra annak érdekében, hogy megfeleljen Isten szándékainak. E szavak kimondásával Isten az Ő saját szíve vérének árával fizet, és az életét ajánlja az emberért. Ha nem becsülöd meg, hanem a szívedben mindig figyelmen kívül hagyod és megveted őket, soha nem véve komolyan Isten szavait, meg lehet-e téged menteni? Lehetséges, hogy jó legyen a végeredmény? Még csak gondolkodnod sem kell ezen. Mi az első fontos dolog, amikor hiszel Istenben? Az, hogy eszed és iszod Isten szavait, hogy megértsd az igazságot, és ezáltal késlekedés nélkül lépj be az igazságvalóságba. Kezdd azokkal a dolgokkal, amelyek körülötted történnek, amelyeket láthatsz és érezhetsz. Használd Isten szavát arra, hogy elgondolkodj magadon, keresd az igazságot és oldj meg minden problémát, és érj el valódi változásokat. Ha nem eszed és iszod Isten szavát és nem mész be Isten szavának a valóságába, az esélyed arra, hogy üdvözülj, a nullával egyenlő. Teljességgel elvesztettél minden esélyt az üdvösségre. Amikor Isten munkája majd véget ér, azt fogod mondani: „Korábban, Isten evangéliumának terjesztése közben megtettem a részem. Az evangélium terjesztésének munkája során megfizettem az árat, az időmet és erőfeszítésemet erre és erre a fontos lépésre szántam.” Addig a napig mégsem nyerted még el az igazságot, nem tudod normálisan enni és inni Isten szavait, és nem tudod normálisan végezni a kötelességedet. Alapvetően nem olyan ember vagy, aki aláveti magát Istennek. Csak akkor fogod megtudni, hogy már elvesztetted az esélyedet az üdvösségre. Már túl késő? Nincs esélyed, már katasztrófába zuhantál, és így a halálod a küszöbön áll. Ezért ez az esély az üdvösségre nagyon ritka, és minden napot és minden percet meg kell becsülnöd. Először a körülötted lévő apró dolgokkal kezdd, majd fokozatosan haladj a több dolog és a nagyobb dolgok felé. Keresd Isten szavait és keresd az igazságot, és menj be Isten szavaiba és az igazságvalóságba. Gyakran kellene imádkoznod Istenhez a szívedben és közel kerülni Hozzá. Soha ne hagyd, hogy a szívedet elfoglalják a test kívánságai, a világi trendek, és más efféle sátáni dolgok. Ehelyett engedd, hogy Isten szavai és az igazság hatalmat gyakoroljanak a szívedben, és a szíved elkezdi majd megbecsülni Isten szavait. Amennyiben Isten szavai és az igazság helyet foglalnak a szívedben és vezetik az életedet, életednek lesz célja és fénye, amely vezeti, a szíved pedig meg fogja ismerni az örömöt. Ha megértesz három, majd öt szót Isten szavaiból, majd tízet, azután pedig százat, ezek a szavak felhalmozódnak majd, és Isten szavai fokozatosan, egyre inkább elfoglalják a szívedet, vezetik majd a gondolataidat, a cselekedeteidet és az életedet. Egyre inkább bemész majd Isten szavainak a valóságába, és egyre több igazságalapelvet fogsz felfogni. A cselekedeteid többé már nem a saját akaratodon és személyes kívánságaidon alapulnak majd. Egyre kevesebb tisztátalanság fog belekeveredni a kötelességed végzésébe, és mindinkább őszinte szívvel fogsz bánni Istennel. Lassacskán azok a doktrínák, amelyeket megértesz, átalakulnak majd az igazságvalósággá. Ily módon valódi változás lesz az életfelfogásodban. A reményed az üdvösségre többé nem lesz halovány vagy láthatatlan, hanem egyre inkább érzékelhetővé és nagyszerűvé válik. Amikor meglátod ezt a fényt, valójában ez az az idő, amikor elkezdesz érdeklődni Isten szavai iránt és nagy reményt fektetsz az üdvösség kérdésébe. Ilyenkor Isten egyre inkább megengedi majd neked, hogy megértsd a szavait, megengedi majd, hogy belépj az Ő szavaiba, megoltalmaz a kísértésbe eséstől, megoltalmaz attól, hogy a Sátán kelepcéibe és sötét befolyása alá ess, és megoltalmaz téged többek között a bonyodalmaktól, a konfliktusoktól, a féltékenységtől, és a vitáktól. Ily módon Isten megadja majd, hogy a fényben, valamint az Ő szavainak útmutatása mellett élhess. Ez boldogság, öröm és béke. Mindezek elérése azzal kezdődik, hogy megbecsülöd Isten szavait, gyakorlod és tapasztalod Isten szavait, hogy megértsd az igazságot. Valójában ez nem bonyolult. Ha gyakran hallgatsz prédikációkat, ha tudod gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, akkor fokozatosan megérted majd az igazságot. Így fokozatosan, egyszerre kicsiket változtatva, lépésről lépésre haladva előre, nem fogod nehéznek találni ezt. A kulcskérdés az, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy sem. Ha szereted az igazságot, akkor Istenbe vetett hittel képes leszel a megfelelő dolgokra figyelni, törekedni az igazságra, valamint Isten szavainak olvasására, és a rajtuk való elmélkedésre összpontosítani. Tanulj meg elmélkedni Isten szavain, és tanuld meg imádkozva olvasni Isten szavait. Ekkor képes leszel megérteni Isten szavainak az értelmét, képes leszel utakat találni a gyakorlásra Isten szavaiban, képes leszel megérteni Isten szándékait, és elkezded majd megérteni az igazságot. Ezután gondolkodj el a saját romlott beállítottságodon és ismerd fel azt az igazságról való megértésed alapján, elemezd a romlott beállítottságod lényegét, majd használd az igazságot annak feloldására. Ha ily módon gyakorolsz és lépsz be, képes leszel igazán megismerni magad, és könnyű lesz levetned a romlott beállítottságodat. Azáltal, hogy az emberek apránként ismeretre tesznek szert, apránként tapasztalatot szereznek, apránként megértik Isten szándékait, és apránként levetik a romlottságukat, elkezdenek megváltozni anélkül, hogy egyáltalán észrevennék. Ez az élettapasztalat folyamata. Az igazság megértése a legfontosabb dolog. Amint valaki megérti az igazságot, ismerni fogja azokat a mércéket, amelyek követését Isten megköveteli az embertől. Azt is tudni fogja, hogy miért akarja Isten ezt mondani, és milyen hatást akar elérni. Azt is tudni fogja, hogy Isten mércéi, amelyeket megkövetel az embertől, valójában mind elérhetőek az emberi lények számára. Mind olyan dolog, amelyeket az emberi lelkiismeret és értelem el tud érni. Ezek a folyamatok mind az életbe való belépésről szólnak. Az életbe való belépés megköveteli, hogy szorgalmasan végezd a kötelességeidet, szorgalmasan keresd és gyakorold az igazságot, valamint imádkozz Istenhez és Istenre hagyatkozz azt illetően, hogy jól végezd a kötelességeidet. Ilyen tapasztalat és gyakorlás révén egyre jobb eredményeid lesznek. Azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot, nem fognak érdeklődést mutatni az ilyen dolgok iránt. Nem érzik az életbe való belépés terhét, hogy bemenjenek az életre, és nem érdekli őket. Ezért, habár sok éve hisznek Istenben, nem tudnak a tapasztalati tanúságtételükről beszélni. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot, nem ilyenek. Képesek tanúságtételt írni mindenről, amit megtapasztaltak, és a tapasztalataik minden szakaszáról is. Valóban nyernek minden tapasztalatukból, és ezek a nyereségek a napok és hónapok folyamán halmozódnak fel. Tíz vagy húsz év után nagy változásokon mennek keresztül. Akkor erőlködés nélkül le tudják majd írni a tapasztalati tanúságtételüket, és számukra nem nehéz dolog az igazságról beszélgetni. Mindent megfelelően tesznek a kötelességük végzésében.

Olyan emberek vagytok, akik szeretik az igazságot? Szívetekben óriási vágyakozás él Isten után? Őszinte szívetek van? Nehéz erre felelni, igaz? Valójában a szívetekben mindannyian tisztában vagytok ezzel a kérdéssel. Vajon fel tudjátok ismerni azt, amikor a kötelességeteket felületesen akarjátok végezni, amikor minden hájjal megkentek akartok lenni és lazsálni akartok, amikor akaratosak és vakmerők akartok lenni? Fel tudtok lázadni a test ellen? Mit választasz? Azt választod, hogy az igazságot gyakorlod, vagy a test kívánságait választod? A pozitívat, vagy a negatívat választod? A szenvedést választod, és azt, hogy megfizeted az árat az igazság elnyeréséért, vagy a test kényelmének hajszolását választod? Ezek azok a kérdések, amelyek segítségével lemérik, hogy vajon olyan szíved van-e, amely igazán szereti Istent és aláveti magát Neki, és vajon őszintén feláldozod-e magad Istenért. Ha a szíved nem őszinte Istennel, ha akaratosan és vakmerően szeretsz cselekedni, és addig vagy boldog, amíg elégedett vagy, amikor pedig nem vagy az, mérges leszel, kivered a hisztit és elsétálsz, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy te szeretnéd, vajon ez a helyes lelkiállapot? Ezt jelenti az, hogy a szíved Istennek alávetett? Ez a kötelességed hűséges végzése? Miért nem gyakorlod az igazságot? Azért, mert nem érted Isten szavait? Vagy azért, mert nem szereted az igazságot? Egyesek azt gondolják: „Isten szavai egyszerűek, de nehéz gyakorlatba ültetni azokat. Isten háza folyton azt követeli az emberektől, hogy gyakorolják az igazságot, de ez nehéz az embereknek és egy csomó problémát okoz nekik. Ha kényelmetlenül érzi magát a szívem, nem gyakorlom az igazságot. Amíg a gyülekezet nem takarít el és nem iktat ki, azt választom, hogy szabad leszek és nyugodt, és azt teszem, amit csak akarok.” Ez olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben? Vajon nem egy álhívő ez? Ez az a hozzáállás, amelyet az álhívők vesznek fel, amikor a kötelességüket végzik. Mivel nem fogadják el az igazságot, szeretik a szabadságot és a kicsapongást, és szeretnek felületesek lenni. Bárhogyan is metszik meg őket, semmi haszna. A füleik semmit nem hallanak meg az igazságról való közlésből. Nincs mit tenni, csak eltávolítani és kiiktatni őket. Mivel nem fogadják el az igazságot, hanem olyan emberek, akik idegenkednek az igazságtól, nem hívők, és Isten nem fogja megmenteni őket. Ami azokat az embereket illeti, akik szeretik az igazságot – még akkor is, amikor felfedik a romlott beállítottságukat –, ők el tudják fogadni, hogy megmetszik őket, tudják keresni az igazságot, el tudnak gondolkodni magukon, és meg tudják ismerni önmagukat, valamint tudják, hogy meg kell térniük. Ezek azok az emberek, akiket Isten meg akar menteni. Amikor valaki nem szereti az igazságot, nehéz számára elfogadni azt. Mi a legnagyobb veszélye az igazság elfogadására való képtelenségnek? Isten elárulása. Akik nem fogadják el az igazságot, azok fogják a legvalószínűbben elárulni Istent, és bármikor és bárhol elárulhatják Istent. Elárulhatják Istent, amikor egy apróság nem úgy megy, ahogy ők szeretnék. Elárulhatják Istent, mivel nem tudják elfogadni, hogy egyszer megmetszik őket. Amikor katasztrófával szembesülnek, még valószínűbb, hogy panaszkodnak és elárulják Istent. Bárhogy legyen is, azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik nem szeretik az igazságot, vagy nem fogadják el azt. Az, hogy valaki üdvözülhet-e, azon múlik, hogy mennyire szereti az igazságot és a pozitív dolgokat, valamint azon, hogy el tudja-e fogadni az igazságot és tudja-e gyakorolni azt. Használd az igazság követelményeit arra, hogy felmérd a valódi érettségedet, hogy meglásd magad, és tudd az igazságot a saját romlottságodról, valamint felismerd, hogy mi is a valódi természeted. Egyfelől az ilyen tisztánlátás segít megismerni magadat, és abban, hogy képes legyél valódi megtérésre jutni. Másrészt lehetővé teszi, hogy megismerd Istent és megértsd az Ő szándékait. Az igazság elfogadására való képtelenség az Istennel szembeni lázadás és ellenállás megnyilvánulása. Ennek a problémának a világos megértése segíteni fog, hogy az üdvösség útját járd. Ha valaki igazán szereti az igazságot, olyan szíve lehet, amelyben óriási vágyakozás él Isten után, őszinte szíve, valamint késztetése lehet az igazság gyakorlására és arra, hogy alávesse magát Istennek. Valódi erő birtokában képes megfizetni az árat, az energiáját és idejét áldozni, lemondani a személyes előnyeiről, és elengedni a test összes akadályát, megtisztítva az utat Isten szavainak gyakorlása, az igazság gyakorlása és az Isten szavának valóságába való belépés előtt. Ha ahhoz, hogy bemenj Isten szavának a valóságába, el tudod engedni a saját elképzeléseidet, elengeded a saját tested érdekeit, az elismertséget, a státuszt, a hírnevet és a test élvezeteit – ha minden ilyen dolgot el tudsz engedni, akkor egyre inkább be fogsz menni az igazságbalóságba. Bármilyen nehézségeid vagy gondjaid is vannak, többé nem jelentenek majd problémát, könnyen megoldódnak, te pedig könnyedén bemész majd Isten szavainak valóságába. Az igazságvalóságba való belépésnek két elengedhetetlen feltétele van: az őszinte szív és az olyan szív, amelyben óriási vágyakozás él Isten után. Ha csak őszinte szíved van, ám mindig gyáva vagy, nincs óriási vágyakozásod Isten után, és meghátrálsz, amikor nehézségekkel találkozol, az nem elég. Ha csupán egy óriási vágyakozás van a szívedben Isten után, egy kicsit lobbanékony vagy, és csak ez a törekvésed van meg, de hiányzik az őszinte szíved, amikor dolgok történnek veled, és meghátrálsz, és a saját érdekeidet választod, ez szintén nem elegendő. Egyaránt szükséged van őszinte szívre és olyan szívre, amelyben óriási a vágyakozás Isten után. A szíved őszinteségének szintje és az Isten utáni óriási vágyad ereje határozza meg az igazság gyakorlására való késztetésed erejét. Ha nincs őszinte szíved és a szívedben nincs óriási vágyakozás Isten után, nem leszel képes megérteni Isten szavait, és nem lesz késztetésed az igazság gyakorlására. Így nem mehetsz be az igazságvalóságba, és nehéz lesz számodra elérni az üdvösséget.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent üdvözülni. Egyesek azt hiszik, hogy ha régóta hisznek Istenben, akkor valószínű, hogy üdvözülni fognak. Egyesek azt gondolják, hogy ha sok szellemi doktrínát értenek, akkor valószínűleg üdvözülni fognak, illetve egyesek azt hiszik, hogy a vezetők és dolgozók minden bizonnyal üdvözülnek majd. Ezek mind emberi elképzelések és képzelgések. A döntő dolog, hogy az embereknek meg kell érteniük, mit jelent az üdvösség. Üdvözülni elsősorban azt jelenti, hogy megszabadulunk a bűntől, megszabadulunk a Sátán befolyása alól, őszintén Istenhez fordulunk és alávetni magát Istennek. Mivel kell rendelkezned ahhoz, hogy szabad legyél a bűntől és a Sátán befolyásától? Az igazsággal. Ha az emberek abban reménykednek, hogy szert tesznek az igazságra, akkor fel kell vértezniük magukat Isten sok szavával, képesnek kell lenniük megtapasztalni és gyakorolni azokat, hogy megérthessék az igazságot és bemehessenek a valóságba. Csak ekkor üdvözülhetnek. Annak, hogy valaki üdvözülhet-e vagy sem, semmi köze ahhoz, hogy milyen régóta hisz Istenben, mennyi ismerete van, vannak-e adottságai vagy erősségei, illetve hogy mennyit szenved. Az egyetlen dolog, amelynek közvetlen kapcsolata van az üdvösséggel, az az, hogy az ember szert tud e tenni az igazságra vagy sem. Tehát ma hány igazságot értettél meg igazán? Isten szavaiból pedig hány vált az életeddé? Isten összes követelménye közül melyikbe sikerült belépned? Az Istenben való hited évei alatt mennyire mentél be Isten szavának valóságába? Ha nem tudod, illetve ha Isten egyetlen szavának a valóságába sem sikerült belépned, akkor őszintén, nincs reményed az üdvösségre. Nem lehet téged megmenteni. Nem számít, hogy magas fokú tudással rendelkezel-e, sem az, hogy régóta hiszel-e Istenben, jó-e a megjelenésed, jól beszélsz-e, illetve hogy évek óta vezető vagy dolgozó vagy-e. Ha nem törekszel az igazságra és nem megfelelően gyakorlod és tapasztalod Isten szavait, és nincs valós tapasztalati bizonyságtételed, akkor nincs reményed arra, hogy üdvözülj. Nem érdekel, hogy nézel ki, mennyi tudományos ismereted van, mennyit szenvedtél, vagy mekkora árat fizettél. Ezt mondom neked: Ha nem fogadod el az igazságot, és soha nem mész be Isten szavainak a valóságába, akkor nem üdvözülhetsz. Ez bizonyos. Ha megmondod Nekem, mennyire mentél be Isten szavainak a valóságába, akkor elmondom neked, hogy mennyi reményed van az üdvösségre. Most, hogy elmondtam nektek a mérési kritériumokat, képesnek kell lennetek magatok is felmérni ezt. Milyen tényeket mondanak el ezek a szavak nektek? Isten szavakat használt a világ teremtéséhez, szavakat használt mindenféle tény megvalósítására, hogy mindazokat a tényeket megvalósítsa, amelyeket el akart végezni, valamint Isten szavakat használt ahhoz is, hogy az Ő munkájának két szakaszát véghez vigye. Ma Isten a munkájának harmadik szakaszát végzi, és a munkának ebben a szakaszában Isten több szót szólt, mint bármely másik szakaszban. Ez az az idő, amikor az emberiség egész történelme során Isten a legtöbbet szólt az Ő munkájában. Az, hogy Isten szavakat tudott használni a világ megteremtéséhez, hogy beteljesítsen minden tényt, hogy minden tényt a semmiből a létezésbe hozzon, és a létezést a semmibe – ez Isten szavainak a hatalma, és végül Isten szintén szavakat fog használni, hogy beteljesítse az emberiség üdvösségének tényét. Ma mindannyian láthatjátok ezt a tényt: az utolsó napokban Isten nem végzett olyan munkát, amely ne kapcsolódna az Ő szavaihoz. Mindvégig szólt, szavakat használt egész idő alatt, hogy az embert elvezesse a mai napig. Természetesen, mialatt beszélt, Isten szavakat használt ahhoz is, hogy megőrizze kapcsolatát azokkal, akik követik Őt, szavakat használt, hogy vezesse őket, és ezek a szavak a legfontosabbak azok számára, akik üdvözülni akarnak, vagy akiket Isten meg akar menteni, Isten ezeket a szavakat fogja használni, hogy beteljesítse az emberiség üdvösségének tényét. Nyilvánvalóan, akár tartalmukat, akár számukat tekintve, bármilyen szavak legyenek is ezek, illetve Isten szavaiból bármely rész legyen is, ezek a legfontosabbak mindazok számára, akik üdvözülni akarnak. Isten ezeket a szavakat használja arra, hogy elérje az Ő hatezer éves irányítási tervének végső hatását. Az emberiségnek – akár a mai, akár a jövőbeli emberiségnek – ezek a legfontosabbak. Ilyen Isten hozzáállása, ilyen az Ő szavainak célja és jelentősége. Tehát mit kellene tennie az emberiségnek? Az emberiségnek együtt kellene működnie Isten szavaiban és munkájában, nem pedig mellőzni azokat. Ám egyesek Istenbe vetett hite nem ilyen. Bármit mondjon is Isten, olyan, mintha szavainak semmi köze nem lenne hozzájuk. Még mindig arra törekszenek, amire csak akarnak, azt teszik, amit akarnak, és nem keresik az igazságot Isten szavai alapján. Ez nem Isten munkájának megtapasztalása. Vannak mások, akik nem figyelnek, bármit is mond Isten, akiknek csak egyetlen meggyőződés van a szívében: „Megteszem, bármit is kér Isten, ha Isten azt mondja, menjek nyugatra, nyugatra fogok menni, ha azt mondja, menjek keletre, keletre fogok menni, ha azt mondja, meg kell halnom, akkor hagyom, hogy lásson meghalni.” De van itt egy dolog: nem fogadják be Isten szavait. Azt gondolják magukban: „Annyi szava van Istennek, lehetnének egy kicsit egyértelműbbek és megmondhatnák pontosan, hogy mit tegyek. A szívemben képes vagyok alávetni magam Istennek.” Nem számít, hány szót szól Isten, az ilyen emberek végül képtelenek maradnak az igazság megértésére, és a tapasztalataikról vagy a tudásukról sem tudnak beszélni. Olyanok, mint a laikusok, akik híján vannak a szellemi megértésnek. Gondoljátok, hogy az ilyen embereket szereti Isten? Irgalmas akar-e lenni Isten az ilyen emberekhez? (Nem.) Biztosan nem. Isten nem kedveli az ilyen embereket. Isten azt mondja: „Elmondhatatlanul sok-ezer szót szóltam. Hogy van az, hogy mint egy vak vagy süket, te sem nem láttad, sem nem hallottad azokat? Pontosan mit is gondolsz a szívedben? Semmivel sem látlak többnek annál, mint aki megszállottan hajszolja az áldásokat és a gyönyörű rendeltetési helyet – ugyanazokat a célokat hajszolod, mint Pál. Ha nem akarod hallgatni a szavaimat, ha nem kívánod követni az Én utam, akkor miért hiszel Istenben? Nem az üdvösséget, hanem a gyönyörű rendeltetési helyet, és az áldások iránti vágyat hajszolod. És mivel ezt tervezgeted, ami leginkább neked való, hogy munkás légy.” Valójában hűséges munkásnak lenni szintén az Isten iránti alávetettség egyik megnyilvánulása, de ez a minimális mérce. Sokkal jobb hűséges munkásnak maradni, mint fejest ugrani a kárhozatba és a pusztulásba, mint egy nem hívő. Isten házának kiváltképp szüksége van munkásokra, és az is áldásnak számít, ha valaki képes munkálkodni Istenért. Ez sokkal jobb – összehasonlíthatatlanul jobb – mint az ördög királyok talpnyalójának lenni. Azonban Istenért munkálkodni nem teljesen kielégítő Isten számára, mivel Isten ítélő munkája azért van, hogy megmentse, megtisztítsa és tökéletesítse az embereket. Ha az emberek megelégednek azzal, hogy csupán munkálkodnak Istenért, ez nem az a cél, amelyet Isten elkíván érni az emberekben való munkálkodás által, és ez nem is az a hatás, amelyet Isten látni kíván. Ám az emberek égnek a vágytól, bolondok és vakok: némi kicsinyes haszon megbabonázza, felemészti őket, és elvetik az élet becses szavait, melyeket Isten szólt. Még csak komolyan sem tudják venni azokat, nemhogy becsben tartani. Vajon okos vagy buta dolog nem olvasni Isten szavait vagy nem becsülni az igazságot? Elérhetik-e az emberek az üdvösséget ily módon? Az embereknek meg kellene érteniük mindezt. Csakis akkor van reményük az üdvösségre, ha félreteszik elképzeléseiket és képzelgéseiket, és az igazságra való törekvésre összpontosítanak.

Egyesek megkérdezik: „Isten szavai megkövetelik az embertől, hogy elfoglalja a teremtett lény helyét, és teljesítse teremtett lényként a kötelességét. Nem azt várják el tőlünk, hogy emberfeletti lények vagy nagyszerű emberek legyünk, de én mindig ilyen ambíciókat és vágyakat érzek. Nem elégszem meg azzal, hogy közönséges ember legyek. Mit kellene akkor tennem?” Ez a probléma nagyon egyszerű. Miért nem vagy hajlandó arra, hogy hétköznapi ember légy? Ha először leásol ennek a kérdésnek a gyökeréig, a problémád könnyedén megoldódik. Isten megköveteli az embertől, hogy becsületes legyen. Ez a legjelentőségteljesebb dolog. Ha megérted az igazságát annak, hogy mit jelent becsületes embernek lenni, tudni fogod, hogy becsületes embernek lenni annyit tesz, mint normális emberi mivolttal rendelkező, valódi embernek lenni. Melyek a becsületes ember külső jelei? Becsületes embernek lenni annyi, mint normális embernek lenni. Melyek a normális emberek természetes ösztönei, gondolatai és értelme? Hogyan jelennek meg a normális emberek szavai és cselekedetei? Egy normális ember a szívéből tud szólni. Azt mondja, ami a szívén, mindenféle hamisság és megtévesztés nélkül. Ha meg tud érteni egy ügyet, amellyel találkozik, a lelkiismerete és józan esze szerint fog cselekedni. Ha nem látja át világosan, hibákat követ el és kudarcot vall, tévképzeteket, elképzeléseket és személyes képzelgéseket táplál, és elvakítják a szeme előtti illúziók. Ezek a normális emberi mivolt külső jelei. Vajon a normális emberi mivoltnak ezek a külső jelei eleget tesznek Isten követelményeinek? Nem. Az emberek nem tudják kielégíteni Isten követelményeit, ha nincs meg bennük az igazság. A normális emberi mivoltnak ezek a külső jelei egy közönséges, romlott ember sajátjai. Ezekkel a dolgokkal születik az ember, ezek vele született dolgok. Meg kell engedned magadnak, hogy megmutasd ezeket a külső jeleket és kinyilatkoztatásokat. Mialatt megengeded magadnak, hogy ezeket a külső jeleket és kinyilatkoztatásokat mutasd, meg kell értened, hogy ezek az ember természetes ösztönei, képességei és veleszületett természete. Mit kellene tenned, amint megérted ezt? Helyesen kellene tekintened rá. De hogyan ülteted gyakorlatba ezt a helyes nézőpontot? Úgy tudod megvalósítani, hogy többet olvasod Isten szavait, jobban felszerelkezel az igazsággal, gyakrabban viszed Isten elé azokat a dolgokat, melyeket nem értesz, azokat a dolgokat, melyekről elképzeléseket táplálsz, és azokat a dolgokat, melyekről talán helytelen ítéletet hozol, annak érdekében, hogy elmélkedjél rajtuk, és keresd az igazságot azért, hogy minden problémádat megoldjad. Ha egy ideig ilyen módon tapasztalsz, nem számít, ha néhányszor kudarcot is vallasz vagy megbotlasz. A legfontosabb dolog, hogy világosan tudd látni ezeket a dolgokat Isten szavaiban, és tudd, hogyan gyakorolj az alapelvekkel és Isten szándékaival összhangban. Ez azt mutatja, hogy megtanultál egy leckét. Miután keresztülmentél számos kudarccal és botlással teli éven, ha világosan megérted a romlott ember lényegét, el látsz a sötétség és gonosz gyökeréig a világban, és felismered a különböző típusú embereket, eseményeket és dolgokat, akkor képes leszel az igazságalapelvek szerint cselekedni. Mivel nem vagy emberfeletti lény, sem hatalmas ember, nem hatolhatsz a mélyére minden dolognak és nem érthetsz meg minden dolgot. Lehetetlen, hogy átlásd a világot egy szempillantás alatt, átlásd az emberiséget egy szempillantás alatt, és átláss mindent, ami körülötted történik, egy szempillantás alatt. Te egy közönséges ember vagy. Keresztül kell menned sok kudarcon, sok zavarodott időszakon, sok tévedésen és sok elhajláson. Ez teljesen fel tudja fedni a romlott beállítottságodat, gyengeségeidet és hiányosságaidat, tudatlanságodat és ostobaságodat, képessé téve téged arra, hogy újra megvizsgáld és megismerd magad, és legyen ismereted Isten mindenhatóságáról, teljes bölcsességéről és az Ő természetéről. Pozitív dolgokat fogsz nyerni Tőle, és az igazság megértésére jutsz, és belépsz a valóságba. Tapasztalataid között sok olyan lesz, mely nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, mellyel szemben erőtlennek fogod érezni magad. Ezekkel keresned és várnod kell, Istentől kell elnyerned a választ minden egyes problémára, valamint az Ő szavaiból megérteni minden egyes probléma mögöttes lényegét és mindenfajta ember lényegét. Így viselkedik egy közönséges, normális ember. Meg kell tanulnod kimondani, „nem tudom”, „ez túlmutat rajtam”, „nem tudok a mélyére hatolni”, „nem tapasztaltam még”, „egyáltalán semmit sem tudok”, „miért vagyok ilyen gyenge?”, „miért vagyok ennyire semmirekellő?” „olyan gyenge a képességem”, „olyan kába és nehéz felfogású vagyok”, „olyan tudatlan vagyok, hogy több nap kell hozzá, hogy megértsem ezt a dolgot és elintézzem”, és „valakivel meg kell ezt beszélnem”. Meg kell tanulnod így gyakorolni. Ez a külső jele annak, hogy elismered, hogy egy normális ember vagy és normális ember kívánsz lenni. Azok, akik nagynak és erősnek tartják magukat, akik azt gondolják, ők nem közönségesek, hanem felsőbbrendűek és emberfelettiek, sosem mondják: „Nem megy,” „ez meghalad engem,” „nem tudok a mélyére hatolni”, „nem tudom”, „tanulnom kell”, „utána kell néznem”, „találnom kell embereket, akikkel megbeszélem, kérnem kell a Fennvalótól”. Ők sosem mondanak ilyen szavakat. Különösen, ha már elértek egy státuszt, az ilyenek nem akarják, hogy azt gondolják róluk, hogy közönséges emberek, épp úgy, mint bárki más, és hogy vannak dolgok, melyekre képtelenek, olyan dolgok, melyeket nem látnak át, vagy nem értenek. Ehelyett mindig azt akarják, hogy az emberek összetévesszék őket egy emberfeletti lénnyel. Ezért, amikor dolgok történnek velük, nincs szükségük arra, hogy minél gyakrabban Isten elé hozzák az ilyen a dolgokat, és őszinte szívet ajánljanak fel Neki. Nincs szükségük a keresésre. Pillanatok alatt megértenek, megtanulnak, átlátnak mindent, ami történik velük. Semmi romlottság vagy gyengeség nincs bennük. Nincs semmi, amit nem tudnak átlátni, semmi, amit még nem tapasztaltak volna meg. Még ha lenne is valami, amit nem tapasztaltak meg, azt is egy szempillantás alatt átlátnák. Ők egyszerűen tökéletes emberfeletti lények. Ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása? (Nem.) Akkor tehát, ők normális emberek? Természetesen nem. Az ilyen ember nem ismeri el, hogy közönséges ember, hogy vannak gyengeségei, hibái és romlott beállítottsága. Tehát, tud-e Isten elé járulni őszinte szívvel gyakrabban azért, hogy keressen és imádkozzon? Természetesen nem. Ez azt mutatja, hogy nemcsak hiányzik a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismerete és értelme, de nem is éli meg a normális emberi mivoltot.

Mondjátok meg Nekem, hogyan tudtok olyan emberek lenni, akik átlagosak és normálisak? Hogyan tudjátok ti, ahogy Isten mondja, felvenni egy teremtett lény megfelelő helyét – hogyhogy nem próbáltok meg felsőbbrendű emberek vagy valami nagyszerű alakok lenni? Hogyan kellene gyakorolnotok, hogy átlagos és normális emberek legyetek? Hogyan lehet ezt megtenni? Ki fog válaszolni? (Először is el kell ismernünk, hogy átlagos emberek vagyunk, nagyon is hétköznapi emberek. Sok dolog van, amit nem értünk, nem fogunk fel, és nem látunk át. El kell ismernünk, hogy romlottak és hiányosak vagyunk. Ez után őszinte szívünknek kell lennie, és gyakran kell Isten elé járulnunk, keresni.) Először is, ne adj magadnak egy titulust és kösd magad ahhoz, mondván: „Én vagyok a vezető, én vagyok a csapat feje, én vagyok a felügyelő, nálam jobban senki nem ismeri ezt az ügyet, senki sem érti jobban a készségeket, mint én.” Ne ess az önjelölt titulusod fogságába. Amint ezt teszed, megköti a kezed-lábad, és hatással lesz arra, amit mondasz és teszel. A normális gondolkodásodra és ítéletedre szintén hatással lesz. Meg kell szabadítanod magad ennek a státusznak a korlátozásaitól. Először is, fokozd le magad erről a hivatalos címről és pozícióról, és állj egy átlagos ember helyére. Ha megteszed, a gondolkodásmódod valamelyest normálissá válik. Azt is el kell ismerned és ki kell mondanod, hogy „Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni, és nem értem ezt sem – kell egy kis kutatást és tanulmányozást végeznem”, vagy „Soha nem tapasztaltam ezt, tehát nem tudom, mit tegyek.” Amikor képes vagy azt mondani, amit valójában gondolsz, és becsületesen beszélni, akkor normális értelemmel bírsz majd. Mások a valódi önmagadat fogják ismerni, és így normális képük lesz rólad, nem kell majd színészkedned, és nem is lesz rajtad semmiféle nagy nyomás, és így képes leszel normálisan kommunikálni az emberekkel. Így élni szabad és könnyű; bárki, aki kimerítőnek találja az életet, magának okozta ezt. Ne színlelj, és ne nagyzolj. Először is nyílj meg arról, amit a szívedben gondolsz, a valódi gondolataidról, hogy mindenki tisztában legyen velük, és megértse őket. Ennek eredményeképpen az aggodalmaid valamint a közted és mások között lévő akadályok és gyanakvások mind megszűnnek. Valami más is korlátoz téged. Mindig úgy tekintesz magadra, mint egy csapat fejére, vezetőre, dolgozóra, vagy olyasvalakire, aki titulussal, státusszal és állással bír: Ha azt mondod, hogy nem értesz valamit, vagy nem tudsz megcsinálni valamit, vajon nem hozod rossz hírbe magad? Amikor félreteszed ezeket a szívedben lévő bilincseket, amikor felhagysz azzal, hogy vezetőként vagy dolgozóként gondolj magadra, és amikor felhagysz azzal a gondolattal, hogy jobb vagy, mint más emberek, és úgy érzed, hogy átlagos ember vagy, ugyanolyan, mint bárki más, és hogy vannak területek, ahol gyengébb vagy másoknál – amikor ezzel a hozzáállással közlöd az igazságot és a munkával kapcsolatos dolgokat, a hatás más, ahogyan a légkör is. Ha a szívedben folyton aggályok vannak, ha folyton stresszesnek és akadályoztatva érzed magad, és ha meg akarsz szabadulni ezektől a dolgoktól, de nem tudsz, akkor komolyan kellene imádkoznod Istenhez, elgondolkodni magadon, látni a hiányosságaidat, és az igazság felé törekedni. Ha gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, lesznek eredményeid. Bármit is teszel, ne egy bizonyos pozícióból, vagy egy bizonyos címet használva beszélj vagy cselekedj. Először tedd félre ezt az egészet, és helyezd magad egy átlagos ember helyébe. Amikor valaki azt mondja, „Nem te vagy a vezető? Nem te vagy a csapatért felelős? Értened kellene ezt.” Válaszul ezt mondod: „Hol mondja azt Isten szava, hogy ha vezető vagy csapatvezető vagy, akkor mindent megérthetsz? Nem értem ezt. Ne a szemeddel ítélj meg engem. Túl sokat követelsz. Igaz, hogy vezető vagyok, de a megértésem az igazságról még mindig túl sekélyes, és nem tudom, milyen döntést hozzak, mivel nem tapasztaltam még meg ezt a dolgot, és még nem látom át. Imádkoznom kell és keresnem. Isten azt mondta, ne nyugtalankodj olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz. Mindig azt akarod, hogy most rögtön értsem meg, és most azonnal döntsek. Mi van akkor, ha rossz döntést hozok? Ki lenne ezért a felelős? Képes vagy felelősséget vállalni? Azt akarod, hogy hibát kövessek el? Ennek során te vagy értem a felelős? Együtt kellene dolgoznunk, együtt imádkozni és keresni, és jól kezelni ezt az ügyet.” Meg tudod ezt tenni? Könnyű ezt megtenni? Ha szívből tudsz másokhoz szólni, akkor azt tudod mondani, „Valójában az én érettségem is nagyon kicsi. Ha nem keresek és imádkozok, bármikor hibázhatok. Néha nem tudok nem hibázni. Mit gondolsz, milyen nagy az én érettségem? Túlságosan sokat gondoltál rólam.” Amikor a másik ember hallja, amit mondasz, érezni fogja a szívében, hogy nagyon becsületes ember vagy, aki a szívéből tud beszélni. Ekkor nem fog túl sokat kérni tőled, hanem inkább veled fog dolgozni. Ha ezt gyakorlatba ülteted, racionálisabbá válsz azokban a dolgokban, amiket csinálsz, nem fog korlátozni és megkötözni a hírnév, a nyereség és a státusz, a szíved pedig felszabadul majd. Képes leszel nyílt szívvel beszélni és cselekedni, és képes leszel harmóniában együttműködni másokkal, és helyesen bánni a testvérekkel. Ekkor az állapotod egyre normálisabb lesz, és cselekedeteid egyre észszerűbbé válnak. Mindenki láthatja ezt és azt mondhatja: „Ez a vezető igazán megváltozott. Valóban van lelkiismerete és értelme, és megélte a normális emberi mivoltot. Egy ilyen emberrel, mint a vezetőnk, mi is sok előnyt szerzünk!” Ebben az időben, amikor újra a munkába merülsz, amit teszel – akár keresel és imádkozol, akár közlésért mész másokhoz – az helyes és megfelelő, és nem lesznek aggályaid. Mindenben, amit teszel, stabilan és egyenletesen haladsz majd. Nem nyugtalankodsz a megoldások miatt, hanem hagyod a dolgokat alakulni. Bármivel találkozol is, Isten elé tudod vinni azt, és fel tudod ajánlani az őszinte szívedet. Ez egy alapelv, amelyet minden dologban gyakorolhatsz. Mindenki átlagos ember, legyenek akár vezetők és dolgozók, akár testvérek. Mindannyiuknak gyakorolniuk kellene ezt az alapelvet. Mindenkinek van része és felelőssége Isten szavainak gyakorlásában. Lehetsz vezető, dolgozó, a csapat feje, felelős személy, vagy egy olyan ember, akit a csoportból nagyra tartanak. Nem számít, ki vagy, meg kell tanulnod így gyakorolni. Vedd le a glóriát és címet, amelyeket a fejeden viselsz, vedd le a koronákat, amelyeket mások aggattak rád. Ekkor könnyűnek fogod találni, hogy normális emberré válj, és könnyedén, a lelkiismeret és az értelem alapján fogsz cselekedni. Természetesen ez után nem elég egyszerűen elismerni, hogy nem érted és nem tudod. Nem ez a végső megoldás, amely megoldja a problémákat. Mi a végső megoldás? Vidd Isten elé az ügyeket és nehézségeket, hogy imádkozz és keress. Nem elég, ha az ember csak egyedül imádkozik. Ehelyett mindenkivel együtt imádkoznod kell ezzel az üggyel kapcsolatban, és vállalnod kell ezt a felelősséget és kötelezettséget. Ez csodálatos módja a dolgok intézésének! El fogod kerülni, hogy azt az utat járd, amelyen nagyszerű alak és emberfeletti próbálsz lenni. Ha meg tudod ezt tenni, öntudatlanul is elfoglalod a teremtett lény megfelelő helyét, és megszabadítod magad annak az ambíciónak és vágynak a korlátozásaitól, hogy emberfeletti és nagyszerű alak legyél.

A teremtett lény megfelelő helyén állni és hétköznapi embernek lenni: könnyű ezt megtenni? (Nem könnyű.) Hol rejlik benne a nehézség? Ez az: Az emberek folyton úgy érzik, hogy a fejük felett rengeteg glória és titulus van. Még nagyszerű alakok és szuperemberek identitását és státuszát is maguknak tulajdonítják, és mindenféle megjátszott, hamis gyakorlatokba és külsőségekbe merülnek. Ha nem engeded el ezeket a dolgokat, ha a szavaidat és a tetteidet mindig ezek a dolgok korlátozzák és irányítják, akkor nehéznek fogod találni, hogy bemenj Isten szavának a valóságába. Nehéz lesz abbahagyni a nyugtalankodást olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz, valamint az ilyen dolgokat gyakrabban Isten elé vinni és őszinte szívet ajánlani fel Neki. Nem leszel képes megtenni ezt. Pontosan azért van az, hogy ezek a dolgok úgy megkötöznek, hogy nem tudsz Isten elé járulni, mert a státuszod, a titulusaid, az identitásod, valamint az összes efféle dolog hamis és valótlan, mivel ellenkeznek Isten szavaival, és ellentmondanak azoknak. Mit hoznak neked ezek a dolgok? Általuk jó leszel abban, hogy álcázd magad, megértést színlelj, színleld, hogy okos vagy, hogy nagyszerű alak vagy, hogy úgy tegyél, mintha híresség lennél, színleld, hogy alkalmas és bölcs vagy, sőt még színleld azt is, hogy mindent tudsz, mindenre képes vagy, és mindent képes vagy megcsinálni. Ezáltal mások isteníteni és csodálni fognak. Az összes problémájukkal hozzád fognak jönni, számítva és felnézve rád. Így ez olyan, mintha tűzre tennéd magad perzselődni. Mondd meg Nekem, jó érzés a tűzön sülni? (Nem.) Nem érted, de mégsem mered megmondani, hogy nem érted. Nem látod át, de nem mered megmondani, hogy nem látod át. Nyilvánvalóan hibát követtél el, de nem mered beismerni. A szíved gyötrődik, de nem mered azt mondani: „Ez alkalommal tényleg az én hibám, adósa vagyok Istennek és a testvéreimnek. Olyan nagy veszteséget okoztam Isten házának, de nincs bátorságom kiállni mindenki elé és beismerni.” Miért nem mersz beszélni? Azt hiszed: „Meg kell felelnem annak a hírnévnek és glóriának, amelyet a testvéreim adtak nekem, nem árulhatom el az irántam táplált nagyrabecsülésüket és bizalmukat, még kevésbé azokat a lelkes elvárásokat, amelyeket annyi éven át támasztottak felém. Ezért továbbra is színlelnem kell.” Milyen egy ilyen álca? Sikeresen nagyszerű alakot és szuperembert csináltál magadból. A testvéreid hozzád akarnak jönni kérdezni, konzultálni és még könyörögni is a tanácsodért, bármilyen problémával szembesülnek is. Úgy tűnik, hogy még élni sem tudnak nélküled. De vajon nem gyötrődik-e a szíved? Természetesen egyesek nem érzik ezt a gyötrődést. Egy antikrisztus nem érzi ezt a gyötrődést. Ehelyett gyönyörködik benne, azt gondolva, hogy státusza minden más felett áll. Egy átlagos, normális ember azonban érzi a gyötrelmet, amikor a tűzön perzselődik. Úgy érzi, ő semmi, akárcsak egy közönséges ember. Nem hiszi, hogy erősebb másoknál. Nemcsak azt gondolja, hogy semmilyen gyakorlati munkát nem tud elvégezni, hanem még azt is, hogy a gyülekezet munkáját is késleltetni fogja és késlelteti Isten választott népét is, úgyhogy felvállalja a felelősséget és lemond. Az ilyen ember értelmes. Ez könnyen megoldható probléma? Az értelmes embereknek könnyű megoldani ezt a problémát, de nehéz azoknak, akikből hiányzik az értelem. Ha a státusz megszerzése után szégyentelenül élvezed a státusz előnyeit, ami azt eredményezi, hogy felfednek és kiiktatnak a valódi munkavégezés elmulasztása miatt, akkor magadnak köszönheted ezt, és megérdemled, amit kapsz! Egy csepp szánalmat vagy együttérzést sem érdemelsz. Miért mondom ezt? Azért, mert ragaszkodsz ahhoz, hogy előkelő helyen állj. Te teszed magadat a tűzre perzselődni. Saját magad okoztad a sebedet. Ha nem akarsz a tűzön ülve perzselődni, fel kellene adnod mindezeket a címeket és glóriákat, és elmondanod a testvéreidnek a szívedben lévő valós állapotokat és gondolatokat. Ily módon a testvérek helyesen tudnak bánni veled, neked pedig nem kell álruhát öltened. Most, hogy megnyíltál és fényt derítettél a valós állapotodra, nem érzi-e könnyebbnek és nyugodtabbnak magát a szíved? Miért jársz ilyen nehéz teherrel a válladon? Ha kiadod a valódi állapotodat, tényleg le fognak nézni téged a testvérek? Tényleg el fognak hagyni? Egyáltalán nem. Ellenkezőleg, a testvérek el fognak ismerni és csodálni fognak, amiért mertél a szívedből beszélni. Azt fogják mondani, hogy becsületes ember vagy. Ez nem fogja akadályozni munkádat a gyülekezetben, sőt a legcsekélyebb negatív hatással sem lesz rá. Ha a testvérek valóban látják, hogy nehézségeid vannak, önként fognak segíteni, és veled dolgoznak majd. Mit mondotok? Vajon nem így lenne? (De igen.) A legostobább dolog mindig álruhát ölteni azért, hogy mások felnézzenek rád. A legjobb megközelítés, hogy legyél egy hétköznapi ember rendes szívvel, légy képes tiszta és egyszerű módon megnyílni Isten választott népének, és gyakran elegyedj szívből jövő beszélgetésbe. Soha ne fogadd el, ha az emberek felnéznek rád, csodálnak téged, túlzó dicséretben részesítenek, vagy hízelgő szavakat mondanak. Ezeket a dolgokat mind el kell utasítani. Például egyesek azt mondhatják: „Csak nem egyetemi tanár vagy? Mivel olyan értelmes vagy, biztosan sokat értesz az igazságból.” Mondd nekik: „Miféle egyetemi tanár vagyok? Nincs az a tudásmennyiség, amely helyettesíthetné az igazságot. Ez a tudás nagy szenvedést okozott nekem. Teljességgel használhatatlan. Ne gondolj sokat rólam, csak egy hétköznapi ember vagyok.” Természetesen egyeseknek nehezükre esik elengedni a státuszukat. Közönséges, mindennapi emberek akarnak lenni, és a teremtett lény megfelelő helyén szeretnének állni. Nem akarnak így szenvedni, de nem tudnak mit tenni. Mindig felsőbbrendű embernek látják magukat és nem tudnak leereszkedni a magasból. Ez problémás. Szeretik, amikor az emberek körülöttük forgolódnak, és csodáló szemekkel bámulják őket. Szeretik, hogy az emberek minden problémájukkal hozzájuk mennek, megbíznak bennük, hallgatnak és felnéznek rájuk. Szeretik, hogy az emberek azt hiszik, ők felsőbbrendűek, akik mindenben szakértők, mindentudók, hogy nincs semmi, amit ne értenének, sőt még azt is gondolják, hogy olyan jó és csodálatos lenne, ha az emberek győztesnek tartanák őket. Ez nem orvosolható. Egyesek elfogadják a bókokat és a koronákat, amelyekkel mások ruházzák fel őket, és egy időre eljátsszák a szuperember és a nagyszerű alak szerepét. De kényelmetlenül érzik magukat, és gyötrelmet szenvednek. Mit kellene tenniük? Bárki, aki csak hízelegni akar neked, az gyakorlatilag a tűzre tesz téged perzselődni, és távol kellene tartanod magad tőle. Vagy pedig találj lehetőséget arra, hogy felfedd neki az igazságot a romlottságodról, beszélj neki a valós állapotodról, és leplezd le a hibáidat és gyarlóságaidat. Így nem fog imádni vagy felnézni rád. Könnyű ezt megtenni? Valójában könnyű megtenni. Ha tényleg nem tudod ezt megtenni, az azt bizonyítja, hogy túl arrogáns és önhitt vagy. Tényleg szuperembernek tartod magad, nagyszerű alaknak, és szívedben egyáltalán nem gyűlölöd, illetve nem irtózol ettől a fajta beállítottságtól. Mivel ez így van, nem tehetsz mást, csak várhatod a botlásodat, ami megszégyenít téged mások szemében. Ha olyasvalaki vagy, aki tényleg értelmes, akkor irtózni és undorodni fogsz attól a romlott beállítottságtól, amely mindig a szuperembert és nagyszerű alakot akarja játszani. Legalább így kell érezned. Csak ekkor tudod gyűlölni magad és ekkor tudsz lázadni a test ellen. Hogyan kellene gyakorolnod, hogy hétköznapi ember legyél, közönséges, normális ember? Először is, meg kell tagadnod és elengedned azokat a dolgokat, amelyekhez ragaszkodsz, amelyekről azt gondolod, hogy olyan jók és értékesek, valamint azokat a felszínes, szép szavakat, amelyekkel mások csodálnak és dicsérnek téged. Ha a szívedben tisztában vagy azzal, hogy miféle ember vagy, mi a lényeged, mik a gyengeségeid, és milyen romlottságot fedsz fel, akkor ezt nyíltan közölnöd kellene más emberekkel, hogy láthassák, mi a valódi állapotod, mik a gondolataid és mi a véleményed, hogy tudják, milyen ismereted van az ilyen dolgokról. Bármit is teszel, ne színlelj, ne vegyél fel álarcot, ne rejtsd el saját romlottságodat és gyarlóságaidat mások elől, hogy senki ne tudhasson azokról. Ez a fajta hamis viselkedés akadály a szívedben, és egyben egy romlott beállítottság is, amely meggátolhatja az embereket a bűnbánatban és a változásban. Imádkoznod kell Istenhez és el kell gondolkoznod az olyan hamis dolgokon, mint a dicséret, amelyet másoktól kapsz, a dicsőség, amellyel elhalmoznak, és a koronák, amelyeket rád aggatnak, valamint boncolgatnod kell azokat. Látnod kell azt a kárt, amelyet ezek a dolgok okoznak neked. Ha így teszel, ismerni fogod saját mértékedet, önismeretre teszel szert, és többé már nem látod majd magad szuperembernek vagy valami nagyszerű alaknak. Amint ilyen önismereted van, könnyűvé válik elfogadnod az igazságot, a szívedbe fogadnod Isten szavait, és amiket Isten kér az embertől, elfogadnod a Teremtő üdvösségét, könnyű lesz rendíthetetlenül hétköznapi embernek lenned, olyasvalakinek, aki becsületes és megbízható, és könnyű lesz normális kapcsolatot kialakítanod közted – egy teremtett lény – és Isten, a Teremtő között. Pontosan ez az, amit Isten kér az emberektől, és ez olyasvalami, ami teljesen elérhető számukra. Isten csak a hétköznapi, normális embereknek engedi meg, hogy Elé járuljanak. Nem fogadja el az imádatot azoktól, akik színlelnek, sem a hamis hírességektől, a nagyszerű alakoktól és a szuperemberektől. Amikor elengeded ezeket a hamis glóriákat, elismered, hogy hétköznapi, normális ember vagy, és Istenhez járulsz keresni az igazságot és imádkozni Hozzá, a szíved Iránta sokkal őszintébb lesz, és sokkal nyugodtabbnak fogod érezni magad. Ilyenkor azt fogod érezni, hogy szükséged van Istenre, hogy támogasson és segítsen, és képes leszel gyakrabban Isten elé járulni keresni és imádkozni Hozzá. Mondjátok meg Nekem, szerintetek melyik a könnyebb: nagyszerű alaknak, szuperembernek lenni, vagy hétköznapi embernek? (Hétköznapi embernek.) Elméletileg könnyű hétköznapi embernek lenni, ám nagyszerű alaknak vagy szuperembernek lenni nehéz, ami mindig gyötrődést okoz. Amikor azonban az emberek meghozzák a saját döntéseiket és gyakorlatba ültetik ezt, nem tudnak ellenállni annak, hogy szuperemberek és nagyszerű alakok akarjanak lenni. Nem tudnak ellene tenni. Ezt a természetlényegük okozza. Így az embernek szüksége van Isten üdvösségére. A jövőben, amikor valaki megkérdezi tőletek, hogy „Hogyan hagyhatja abba valaki a próbálkozást, hogy szuperember vagy nagyszerű alak legyen?” – képesek lesztek megválaszolni ezt a kérdést? Mindössze annyit kell tennetek, hogy gyakoroljátok azt a módszert, amelyet lefektettem. Légy hétköznapi ember, ne álcázd magad, imádkozz Istenhez és tanulj meg egyszerű módon megnyílni, és beszélj szívből másokkal. Az ilyen gyakorlás természetes módon gyümölcsöt fog hozni. Fokozatosan megtanulsz normális ember lenni, többé már nem leszel életunt, nem gyötrődsz többé, és többé nem kínlódsz. Minden ember hétköznapi ember. Nincs különbség köztük, kivéve, hogy a személyes adottságaik különböznek, és valamelyest eltérhetnek képességben. Ha nem lenne Isten üdvössége és oltalma, mindannyian gonoszságot művelnének és elszenvednék a büntetést. Ha el tudod ismerni, hogy hétköznapi ember vagy, ha ki tudsz lépni az emberek képzelődései és üres illúziói közül és arra törekszel, hogy becsületes ember legyél és becsületesen cselekedjél, ha becsületesen alá tudod vetni magad Istennek, akkor nem lesznek problémáid és teljesen meg fogod élni az emberi hasonlatosságot. Ez ennyire egyszerű, akkor hát miért nincs ösvény? Amit most mondtam, az nagyon egyszerű. Valójában ez pontosan így van. Azok, akik szeretik az igazságot, teljesen el tudják fogadni azt, és ezt is mondják majd: „Valójában Isten nem követel túl sokat az embertől. Emberi lelkiismerettel és értelemmel minden követelménye teljesíthető. Az embernek nem nehéz jól végeznie a kötelességét. Ha egy ember szívből cselekszik és megvan benne az akarat és a vágy, hogy ezt gyakorlatba ültesse, ezt könnyű elérni.” Ám egyesek nem tudják elérni ezt. Akiknek mindig ambícióik és vágyaik vannak, akik – bár hétköznapi emberek akarnak lenni, mindig arra törekednek, hogy szuperemberek és nagyszerű alakok legyenek, azok számára ez nem könnyű. Mindig felsőbbrendűnek és jobbnak érzik magukat másoknál, így egész szívüket és elméjüket felemészti a vágy, hogy szuperemberek és nagyszerű alakok legyenek. Nem csupán nem hajlandók hétköznapi embernek lenni, és megmaradni a teremtett lényi státuszuknál, de azt is megfogadják, hogy soha nem adják fel arra való törekvésüket, hogy szuperemberek és nagyszerű alakok legyenek. Erre nincs gyógymód.

Egyesek nem keresik az igazságot és nem imádkoznak Istenhez, bármivel találkozzanak is. Kizárólag saját kívánságaik, adottságaik és képességük alapján cselekszenek. Még amikor imádkoznak is Istenhez, azt is csak felületesen teszik, a szívükben pedig ezt gondolják: „Isten dolga, hogy megvilágosít-e engem vagy sem. Én csak úgy fogok cselekedni, ahogyan szerintem a legjobb.” Teljes mértékben képesnek érzik magukat ezen ügyek kezelésére és teljesen alkalmasnak arra a munkára, amelyet végeznek. Számukra az Istenhez való imádkozás csak egy látszatcselekvés. Milyenek az ilyen emberek? Be tudják ismerni, hogy hétköznapi, normális emberek? Be tudnak menni Isten szavának a valóságába? (Egyáltalán nem.) Úgy gondolják az ilyen emberek, hogy bármit megtehetnek? (Igen.) Azt hiszik, még ha nem is Isten szavai szerint cselekednek, akkor is bármit képesek kezelni, és el tudnak intézni dolgokat zavar vagy nehézségek nélkül, anélkül, hogy keresnék Isten szavait. Milyen ösvényen járnak az ilyen emberek? Azon az ösvényen, ahol szuperemberré és nagyszerű alakká akarnak válni? (Igen.) Bármekkora is a zűrzavar, amelyet csinálnak, vagy bármennyi vétket követnek is el, ez számukra semmiség. Amíg sok mindent megtettek, felhalmoztak bizonyos eredményeket, és egyfajta felsőbbrendűséget éreztek, addig úgy érzik, rendelkeznek erőforrásokkal és képességekkel. Olyan embernek gondolják magukat, akik keményen dolgoztak és sokat elértek Isten házáért. Nincs szükségük Isten szavaira. Nincs szükségük Isten munkájára. Saját maguk meg tudnak tenni bármit. Az ilyen emberek soha nem fognak Isten elé járulni. Kérkednek, hogy nincs semmi, amit ne tudnának megtenni. Amikor találkoznak valamivel, soha nem imádkoznak Istenhez, az igazságalapelveket sem keresik, a testvéreikkel való beszélgetésről nem is beszélve. A Fennvalótól sem kérnek soha, nem beszélve arról, hogy Isten szavaiban keresnék az igazságot. Azt gondolják, hogy Isten szavai sok mindent nem érintenek, illetve nem adnak konkrét magyarázatot, tehát rendben van, hogyha az ilyen dolgokat maguk oldják meg. Anélkül, hogy tudnák, félreállították Istent. Anélkül, hogy tudnák, megvetnek másokat, és mindenkit eltaposnak. Az út, amelyen járnak a hírességgé, nagyszerű alakká és szuperemberré válás útja. A végén az ilyenfajta ember nem tud szilárdan megállni. Ha meg akarnád kérni őket, hogy tanulják meg beismerni, hogy hétköznapi emberek, hogy képesek hibázni, vétkezni, és kudarcot vallani, és sok hibájuk és hiányosságuk van, vajon meg tudnák ezt tenni? (Nem tudnák.) Ha azt mondanád nekik, hogy vegyék le azokat a glóriákat és koronákat, engedjék el a testvéreik által nekik tulajdonított nagyrabecsülést, és adják fel presztízsüket és státuszukat a gyülekezetben, beleegyeznének? (Nem egyeznének bele.) Azt mondanák: „Hogyan is mondhatnék le így elégedetten a nehezen megszerzett hírnevemről és a koronáimról? Nem vagyok ennyire ostoba!” Mohón azt akarják, hogy minél több ember kezelje őket szuperemberekként vagy nagyszerű alakokként. Nem szeretik, ha az emberek látják a hibáikat és hiányosságaikat és normális emberként kezelik őket. Még kevésbé szeretik, ha az emberek leleplezik a hibáikat, a kudarcaikat és a viselkedésüket. Tudnak az ilyen emberek gyakran Isten elé járulni imádkozni és az igazságot keresni? (Nem tudnak.) Még ha Isten elé járulnak is imádkozni, lesz-e őszinte szívük? Nem. Minden, amit mondanak és tesznek, a fejükön lévő koronáért és saját presztízsükért van. Azért tesznek dolgokat, hogy mindenki lássa, de nem fogják elfogadni Isten tüzetes vizsgálatát és nem tudnak őszinte szívet ajánlani Istennek, amivel nem rendelkeznek. Semmilyen módon nem foghatják fel Isten szándékait Isten szavában, és nem cselekedhetnek összhangban azzal, amit Isten megkövetel. Ezért, még ha ez a fajta ember keresni is akarja az igazságot, és meg akar szabadulni attól a vágytól, hogy híresség vagy nagyszerű alak legyen, nem őszinte. Nem tud fellázadni a test ellen, sem az igazságot gyakorolni. Miféle ember ő? Álhívő. Antikrisztus. Amint az antikrisztusok státuszt, befolyást és egy kis presztízst szereznek az emberek között, belevetik magukat egy független királyság megalapításába, letérve egy olyan ösvényre, ahonnan nincs visszaút. Nem számít, hányszor elegyedsz vele beszélgetésbe az igazságról, vagy hányszor metszed meg, nem lesz belőle semmi. Isten házában az igazságról szóló közlés, a tapasztalati tanúságtételekről való beszélgetés, az Isten szeretésére és az Isten melletti tanúskodásra tett törekvés, valamint a tiszta felfogásról és az igazság alapelveiről szóló beszélgetésben való részvétel – ezek a pozitív dolgok csak azok számára hatékonyak, akik szeretik az igazságot és óriási vágyakozásuk van Isten iránt. Azok számára, akik nem szeretik az igazságot, akik csak az áldásokat hajszolják, akik szeretik a szuperember és a nagyszerű alak szerepét játszani – ezeknek a dolgoknak egyáltalán semmi hasznuk nincs. Minden igazság, helyes szó és pozitív dolog azok számára van, akik szeretik az igazságot, szeretik Isten szavát és óriási vágyakozásuk van Isten iránt. Miután meghallgatták az igazságot, azok, akik nem rendelkeznek ezekkel a minősítésekkel, azt is fogják mondani, hogy az igazság helyes és az igazság jó, de el fognak rajta tűnődni és azt gondolják: „Mi végre élek én? A presztízsért, a státuszért, a koronákért, a glóriákért és Isten jutalmaiért élek. Vajon ezek nélkül van még méltóságom? Mi az életem értelme? Vajon az Istenben való hit nem csak egy eszköz a jutalmak és a koronák hajszolására? Most, hogy a szívem és a vérem ekkora részével megfizettem az árat, és miután olyan sokáig vártam, végre eljött az idő Isten számára, hogy megjutalmazza a jókat és megbüntesse a gonoszokat. Ekkor kellene engem megkoronázni és megjutalmazni. Hogyan engedhetném ezt át valaki másnak? Normális embernek, hétköznapi embernek lenni, épp olyannak, mint az összes többi egyszerű ember – mi értelme így élni? Nem vagyok ennyire ostoba!” Vajon az ilyen ember nem menthetetlen? (De igen.) Ne próbáld meggyőzni az ilyen embereket. Az igazság nem nekik való, és amit akarnak, az nem az igazság. Az efféle ember csak az áldásokat és koronákat keresi. Vágyai és ambíciói túllépik a normális emberek számára szükséges határokat. Egyesek nem tudják elképzelni, miért ragaszkodik az ilyenfajta ember a státuszhoz és hatalomhoz, és miért nem hajlandó elengedni azokat. Ez a lényege és a veleszületett természete az efféle embernek. Nem értheted ezt, mivel a te lényeged különbözik az övétől, és ő sem érthet meg téged. Nem tudja, miért vagy ennyire ostoba. Te nem akarsz kész koronákat, glóriákat és presztízst, és inkább hétköznapi ember lennél. Érthetetlen vagy számára. Az efféle ember ezt gondolja: „Lelkiismeretesen törekszel az igazságra, gyakorlod, amit Isten mond neked, azt teszed, amit Isten mond, hogy tegyél, és aláveted magad, bármire is kér Isten. Hogyan lehetsz ennyire ostoba?” Azt gondolja, hogy becsületes embernek lenni és az igazságot gyakorolni ostoba, tudatlan és lassú észjárású dolog. Azt hiszi, okos, amiért a tudást hajszolja és a felsőbbrendű ember szerepét játssza. Azt gondolván, hogy mindent ért, erre a következtetésre jut: „értéktelen az olyan ember élete, akinek nincs státusza és presztízse, nem visel koronát a fején, nincs értéke az emberek között, sem tekintélye, hogy beszéljen. Ha valaki nem a hírnévért él, akkor bizonyára a haszonért. Ha nem a haszonért, akkor a hírnévért kell élnie.” Vajon ez nem a Sátán logikája? Nincs gyógymód annak, aki a Sátán logikája szerint él. Soha nem tudta elfogadni Isten egyetlen szavát sem, sem a pozitív dolgokat, sem a helyes tanácsot. Ha nem képes ezt elfogadni, mit lehet tenni? Ezeket a szavakat nem neki szánjuk. Ezek a szavak csak a normális emberi mivolttal rendelkező emberekhez szólnak, csak olyanokhoz, akiknek óriási vágyakozásuk van Isten iránt. Csakis az olyan embereknek. Csak ezek az emberek tudnak komolyan figyelni Isten szavaira és elmélkedni rajtuk, eljutni az igazság megértésére, az igazságalapelvek alapján cselekedni, úgy végezni a kötelességüket, ahogyan Isten megköveteli, gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait azokban a környezetekben, amelyeket Isten elrendezett, és fokozatosan bemenni az igazságvalóságba. Ami azokat illeti, akik a szívükben megvetést és ellenségességet táplálnak a pozitív dolgok és Isten szava iránt, őket nem lehet megbékíteni azzal, hogy egy jelentéktelen és középszerű életet éljenek, mindennapi emberek legyenek, lelkiismeretesen járuljanak Isten elé és teljes szívükkel keressenek és várjanak azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem értenek. Nem elégednek meg azzal, hogy ilyen emberek legyenek. Így az ilyen ember számára lehetetlen, hogy üdvözüljön. A mennyek országa nem az ilyen emberek számára készült. Értitek ezt? (Értjük.) Bárki, aki képes az a hétköznapi, normális teremtett lény lenni, akiről Isten beszél, és a teremtett lény megfelelő helyére állni, aki hajlandó olyan ostoba ember lenni, akit mások lenéznek, és el tudja fogadni Isten szavait és alá tudja vetni magát nekik, bármit mond is Ő, gyakran Isten elé járulva, gyakran keresve, és őszinte szívvel rendelkezve, egyike lehet azoknak a győzteseknek, akikről Isten beszél. Aki egyike lesz azoknak a győzteseknek, akikről Isten beszél, az végül megkapja majd azt, amit Isten megígért az emberiségnek. Ez bizonyos.

Amikor Isten mérlegeli, hogy egy illető jó vagy rossz, hogy törekszik-e az igazságra és el tudja-e érni Isten üdvösségét, azt veszi fontolóra, hogy az illető felfogja-e az Ő szavait, és hogyan áll az Ő szavaihoz. Figyelembe veszi, hogy tudja-e gyakorolni az igazságokat, amelyeket megért. Figyelembe veszi, hogy el tudja-e fogadni az igazságot, amikor megmetszik és amikor megpróbáltatásokon megy keresztül. Figyelembe veszi, hogy vajon őszinte szívvel vágyik-e Istenre és fogadja-e el Őt. Isten nem ítéli meg az iskolázottsága szintjét, a képességét, azt, hogy mennyi adottsággal rendelkezik, milyen messzire utazott vagy mennyi munkát végzett. Isten nem veszi figyelembe ezeket a dolgokat, és nem is vágyik ezekre a dolgokra. Tegyük fel, hogy mindig Istenhez akarod vinni a vágyaidat és az ambícióidat, és jutalmakra és koronákra cserélni őket, ám mindig elvetetted és figyelmen kívül hagytad Isten szavait. Habár Isten ezerszer ezer szót mondott, Isten egyetlen szava sem marad meg a szívedben. Egyetlen szó sincs Isten buzdító, figyelmeztető, emlékeztető szavai közül, vagy akár az Ő ítéleteiből, fenyítéseiből vagy tanításaiból – egyetlenegy sincs eme szavak közül a szívedben. Az Isten által mondott szavak közül egyetlenegyet sem tartasz mottódként a szívedben. A szíved egyetlen szóra sem emlékezik Istentől, ugyanakkor pedig semmilyen árat nem fizetsz azért, hogy gyakorolj és bemenj Isten szavaiba. Ha ez mind igaz, akkor Isten szemszögéből a te sorsod és rendeltetési helyed már eldőlt. Ha Isten jelenlétében, a Teremtő jelenlétében nem békélsz meg azzal, hogy közönséges és hétköznapi ember legyél; ha a Teremtő jelenlétében arcátlanul merészelsz viselkedni, ha mindig a nagyszerű alakot, a szuperembert, a különleges egyént akarod játszani, és nem maradsz meg azon a helyen, amelyet Isten adott neked, akkor mit akarsz még megszerezni Istentől? Meg fogja adni neked azt Isten? Ha az emberek el akarják nyerni azt, amit Isten az embernek ígért, akkor először Isten útját kell követniük. Ez az általános irányvonal. A konkrét irányvonalhoz hallgatniuk és gyakorolniuk kell Isten szavait. Ez az ösvény soha nem fogja rossz irányba kormányozni őket. Hallgasd és gyakorold Isten szavait, tedd Isten szavait az életed valóságává, alapjává, alapelveivé, irányává és céljává annak, amit mondasz, ahogy viselkedsz, ahogy a dolgokra tekintesz, és ahogyan cselekszel. Ez azt jelenti, hogy annak, amit mondasz és az ítéleteknek, amelyeket meghozol, Isten szavain kell alapulniuk. Valahányszor úgy döntesz, hogy az egyik típusú emberrel foglalkozol, a másik típusú embert pedig elkerülöd vagy elutasítod, rendelkezned kell Isten szavainak az alapjával. Még ha mérges vagy is és átkozol másokat, a cselekedeteidnek kell, hogy legyen alapelve és kerete, és alapvetően az igazsághoz kell igazodniuk. Így meg fogod élni Isten szavának a valóságát, és megkapod Isten jóváhagyását. Az igazságvalóságba való belépés keresése az igazságra való törekvés valamint a normális emberi mivolt megélésének folyamata, hogy egy alkalmas teremtett lénnyé válj. Ez annak a folyamata is, hogy megszabadulsz attól, hogy szuperember, kivételes ember, híresség vagy nagyszerű alak próbálsz lenni. Ha el akarsz menekülni a szuperemberré, hírességgé és nagyszerű alakká válásra való törekvés ösvényéről, illetve az efféle törekvési módszertől, akkor először le kell ereszkedned, meg kell alázkodnod, el kell ismerned, hogy ember vagy, jelentéktelen ember és olyan ember, aki Isten vezetése nélkül semmit sem tud tenni – csupán egy hétköznapi ember. El kell ismerned, hogy Istentől és Isten szavaitól eltekintve semmi nem vagy. Olyan ember vagy, aki hajlandó elfogadni a Teremtő szuverenitását és vezénylését. Az Isten által neked adott lehelet nélkül – mindazok nélkül, amit Ő neked adott, egy holttest és semmirekellő vagy. Természetesen, mialatt elismered ezeket a dolgokat, Isten elé kell járulnod és elfogadnod az élet összes szavát, amelyeket mondott. A legfontosabb, hogy be kell menned ezeknek az Isten által mondott szavaknak a valóságába, az életeddé kell tenned Isten szavait, az életed és létezésed fundamentumává és alapjává kell tenned őket, valamint a túlélésed forrásává és támaszává kell tenned őket egész életed során. Ez Isten szándéka és az Ő legfőbb követelménye az ember számára.

Ma a közlésünk fő témája az volt, hogy hogyan bánjunk Isten szavaival, hogyan együk és igyuk Isten szavait, hogyan kellene az embereknek megbecsülniük Isten szavait, és hogyan kellene gyakorolniuk Isten szavait ahhoz, hogy bemenjenek az igazságvalóságba és elérjék az üdvösséget. Főképp az Isten szavának jelentőségéről szóló közléssel foglalkoztunk. Pontosan ezek azok dolgok, amelyeknek híján vagytok, és azok a dolgok, amelyekkel az embernek rendelkeznie kell. Ha nem ilyen módon beszéltem volna, nem lennétek képesek tisztán látni az ilyen dolgokat. Úgy tűnik, van némi tudatalatti ismeretetek, de nem tudjátok elmagyarázni, mit is tudtok világosan. Olyan ez, mint írni egy cikket, amikor megvan a vázlat, de még nem élesedett ki a tartalom. Ez a ti jelenlegi helyzetetek. A mai közlés ezekről a dolgokról emlékeztető és figyelmeztetés számotokra. Minden ember számára Isten szavai a legfontosabb dolgok, és az igazságnak nincs helyettesítője. Amint megértitek ezt a lényeget, kellene, hogy legyen utatok arra, hogy hogyan gyakoroljatok. Többet kell tennetek, hogy egyétek és igyátok Isten szavait és gyakoroljátok Isten szavait azért, hogy bemenjetek Isten szavainak valóságába. Mit kellene tenned, ha úgy érzed, hogy túl csekély az érettséged, hiányzik a felfogóképességed, és nem tudsz behatolni Isten mély szavaiba vagy elérni azokat, és nem tudod magadra alkalmazni azokat? Kezdd az evést és ivást a kevésbé mélyekből. Szívedben memorizáld az egyszerű, könnyen érthető szavakat, amelyeket magad is tudsz gyakorolni, tedd őket a gyakorlásodban követendő alapelvekké, és cselekedj Isten szavai szerint. Ha Isten azt mondja, menj keletre, akkor menj keletre. Ha Isten azt mondja, menj nyugatra, akkor menj nyugatra. Ha Isten azt mondja, imádkozz többet, akkor imádkozz többet. Tedd, bármit is mond Isten. Jobb, ha bolondnak gondolnak mások, mint olyannak lenni, akit a Sátán okos és értelmes embernek tart. Csak azok az igazán intelligensek és bölcsek, akik úgy döntenek, hogy azzal a kizárólagos céllal gyakorolják az igazságot, hogy elnyerjék Isten jóváhagyását.

2021. szeptember 25.