A mai közösségünk témája az ember belépése az új korba, a Királyság Korába, valamint az, hogy az embereknek hogyan kell élniük a Királyság Korában, hogyan kell megtapasztalniuk Isten munkáját a Királyság Korában, és hogyan kell igazán átlépniük az új korba. Mire fog leginkább összpontosítani ez beszélgetés arról a témáról, hogy az ember hogyan lép át az új korba? Isten olyan sok szót fejez ki a Királyság Korában, és végzi az ítélet, valamint a fenyítés munkáját, Isten kiválasztott népe körében pedig mindenkinek pontosan tudnia kell, hogy az embernek hogyan kell hinnie Istenben a Királyság Korában ahhoz, hogy megfeleljen Isten követelményeinek. A múltban a legtöbb ember hitt az Úrban és Isten nagy kegyelmét élvezték. Éppen most kezdik megtapasztalni Isten ítélő és fenyítő munkáját, hogyan tudnak hát átváltani az Istenben való hitről alkotott régi nézeteikről egy olyan új nézetre, amely megfelel Isten követelményeinek? Nem számít, hogy az Istenbe vetett hittel kapcsolatos korábbi nézeteid helyesek voltak-e vagy tévesek, ez nem fogja vizsgálat tárgyát képezni, neked pedig szembe kell nézned a valósággal és tudnod kell, hogy most hogyan higgy és hogyan törekedj. Ha továbbra is annak alapján törekszel, ahogyan a Kegyelem Korában hittél, és továbbra is a múltbeli nézeteid szerint hiszel Istenben, akkor nem léptél be az új korba. Először is hadd mondjak egy szemléltető kifejezést, amely elmagyarázza ezt a problémát. Mi ez a kifejezés? Ez egy mondat, amely gyakran elhangzott a Kegyelem Korában: „Amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott.” Vagyis amikor egy személy hitt Jézusban, akkor az egész családjának – a legidősebbtől a legfiatalabbig – hasznára vált ez a kapcsolat, és mindannyian békét és örömöt élveztek. Mivel Jézus véghez vitte a megváltás munkáját, Ő végtelenül toleráns, türelmes, megbocsátó és feloldozó volt az emberek iránt. Nem számított, hogy milyen volt az életbe való belépésed, vagy milyen volt a képességed, vagy hány bűnt követtél el a múltban, csak annyit kellett tenned, hogy megvallod az Úrnak és Ő mindent megbocsátott, és békességet meg örömet árasztott rád. Mindössze annyit kellett tenned, hogy „hiszel”, és az elég volt – ennyire egyszerű volt. Vajon most is az a helyzet, hogy amikor egy ember hisz Istenben, akkor az egész családja áldott? Nem. Most miért nem zajlik ez a munka? Mert eljött az idő, és Isten azért van itt, hogy elvégezze az ítélet munkáját, és egyszer s mindenkorra megmentse az emberiséget a Sátán befolyásától. Isten most ezért követeli meg az emberektől, hogy hűségesek és őszinték legyenek Hozzá, hogy imádják Őt és alávessék magukat Neki, és hogy Istenfélő szívük legyen – ezeket a dolgokat kell az embereknek megtenniük. Ha azok, akik Istenben hisznek, képesek felfogni az igazságot, elfogadni az igazságot, megérteni az igazságot és elnyerni az igazságot, akkor teljesen meg fognak menekülni. Viszont azok, akik nem fogadják el az igazságot, és akik pusztán Isten kegyelmére sóvárognak, ki lesznek rekesztve. Ha még mindig azt követeled, hogy Isten a Kegyelem Korának munkáját végezze, továbbra is úgy gondolkodva, hogy ha hiszel Istenben, akkor az egész családod áldott lesz, az túlságosan ostoba dolog! Isten már nem a Kegyelem Korának munkáját végzi. Annak a korszaknak vége van. Ugye érted ezt?

Ez az úgynevezett „átlépés az új korba” azt jelenti, hogy belépsz a mai Királyság Korába, és az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteidnek, a szándékaidnak, a hitednek, az életmódodnak és annak, ahogy a dolgokat megtapasztalod, mind meg kell változnia. Ha csak egy dolgot változtatsz meg, ha korábban Jézusban hittél, ma pedig Mindenható Istenben hiszel, és csak annak az Istennek a neve változott meg, akiben hiszel, akkor valójában az a mód, ahogyan hiszel, az az út, amelyen jársz, és azok a dolgok, amelyeket követsz, nem változtak meg. Vagyis kell legyen némi változás a törekvésedben, a megértésedben és a nézeteidben. A hited csak akkor lehet tiszta és igaz, ha ezen az alapon törekszel az igazságra. Manapság miért negatívak mindig egyesek, azt gondolva, hogy az Istenbe vetett hit értelmetlen, és miért nem olyan energikusak a hitükben, mint azelőtt? Azért, mert az Istenbe vetett hitről való nézeteik még nem alakultak át. Még mindig ragaszkodnak akkori nézeteikhez, amikor Jézusban hittek, és csak arra összpontosítanak, hogy egy kis kegyelmet nyerjenek, vagy többet áldozzanak fel és többet rohangálnak; az ajándékokra, a felszínes munkára és a felszínes prédikációkra, valamint a lelkesedésre összpontosítanak. Mégsem tartanak lépést Isten aktuális munkájával, nem koncentrálnak Isten szavainak evésére és ivására, és nem világosítja meg őket a Szentlélek, ezért mindig negatívan érzik magukat. Az ilyen emberek úgy tűnnek, mintha hinnének Istenben, pedig valójában nem fogadták el az igazságot a szívükben, és ezért nem oldódik fel soha a negatív állapotuk. Egyáltalán nem lesz belépésük az életbe, továbbra is az Istenbe vetett hitről alkotott régi nézeteikhez ragaszkodnak, mindenféle átalakulás nélkül. Talán nem ez a helyzet? A Szentlélek munkája megváltozott, az ember Istenbe vetett hitének pedig a Szentlélek munkájával együtt kell változnia. Ha a törekvésed, az életmódod, a tapasztalásod módja, az Istenbe vetett hithez való hozzáállásod, valamint az Istenbe vetett hiteddel kapcsolatos szándékaid és nézeteid nem alakultak át, az azt mutatja, hogy nem tartottál lépést a Szentlélek munkájának lépéseivel. Ha az emberek lépést akarnak tartani a Szentlélek új munkájával, új módokon akarnak megváltozni, és új megértésekre akarnak szert tenni, akkor keresniük kell az igazságot, be kell lépniük, és olyan apró részletekben kell megváltozniuk, mint például minden lépésük és cselekedetük, gondolataik és ötleteik, minden szándékuk és nézetük – csak akkor fognak haladni. Ha az emberek csak a szájukat járatják erről, és csak egy kicsit változtatnak a viselkedésükön, az nem tekinthető átalakulásnak. Az a legfontosabb, hogy átalakuláson kell keresztülmenned a gondolataidban és nézeteidben és abban, ahogy az életedet éled. Ha le tudod vetni a régi elképzeléseidet és képzelgéseidet, és képes vagy felismerni az Istenbe vetett hittel kapcsolatos régi nézeteidet és tudást szerezni róluk, ez azt bizonyítja, hogy átalakultál. Vizsgáljátok meg magatokat, hogy lássátok, mely részeitek nem alakultak még át, hogy még mindig fenntartjátok-e a régi beszéd- vagy szemléletmódjaitokat, és milyen mélyen gyökerező múltbéli dolgok vannak még bennetek, amelyeket még nem tártatok fel. Ha nem ásol, azt gondolhatod, hogy nincs ott semmi, ám ha óvatosan leásol mélyre, rájössz, hogy sok mindent kell felszínre hoznod. Miért van az, hogy mostanában egyesek soha nem képesek lépést tartani Isten munkájának lépéseivel? Azért, mert sok minden van az emberekben, ami megakadályozza őket ebben, mivel az emberek nem értik az új dolgokat és nem tudják felfogni azokat. Miért dédelgetnek az emberek folyton elképzeléseket Istenről? Vannak elképzeléseik Isten szavairól és munkájáról, vannak elképzeléseik Isten ítéletéről és fenyítéséről is, képtelenek felfogni, hogy Isten mely embereket ment meg és melyeket rekeszt ki, és nem tudnak túllépni azon a tényen, hogy Isten nem mutat jeleket és csodákat. Pontosan mi az oka ennek? Az egyik ok az, hogy ezt az ember arrogáns és önelégült természete határozza meg, ez azért van, mert az embereknek mindig megvannak a saját elképzeléseik és képzelgéseik minden dologról – ez a probléma gyökere; a másik egy objektív ok, mégpedig az, hogy az emberek sok téves elképzelést dédelgetnek az Istenbe vetett hitről, amelyek nem alakultak át, ez azért van, mert azok a mélyen berögzült dolgok még mindig nem változtak meg. Azok a módok, ahogy régen a Jézusba vagy Jahvébe vetett hitükből eredő dolgokat mondtak, még mindig a szívükben gyökereznek, így amikor Isten új munkájával találkoznak, elfogadják az igaz utat, Isten új beszéd- és cselekvésmódjait azonban képtelenek felfogni. Miért nem vagy képes felfogni ezeket az új dolgokat? Azért, mert még mindig ragaszkodsz azokhoz a régi dolgokhoz a múltból, és nem tudod elengedni őket, ami arra késztet, hogy ellenállj ezeknek az új dolgoknak. Ha nem lennének benned azok a múltbeli dolgok, képes lennél elfogadni azt, amit Isten most tesz. Ha nem tudod elengedni azokat a múltbeli dolgokat, akkor hajlamos leszel elképzeléseket kialakítani Istenről, és lázadni Ellene, és ennek következtében veszteséget szenvedsz. Ha Istennel szembehelyezkedsz, akkor fennáll a veszélye annak, hogy Isten kirekeszt, és Isten meg fog büntetni téged.

Mindannyiótoknak ásnia és vizsgálódnia kell, hogy meglássátok, milyen régi cselekvésmódok, a dolgok megértésnek régi módjai és a múltból származó régi nézetek gyökereznek még most is mélyen bennetek. Hadd mondjak egy egyszerű példát. Néhányan soha nem látták Krisztust, és beszélni sem hallották Őt soha. Csak olvasták a Krisztus által kifejezett szavakat, és azt mondják, hogy ezek a szavak jók és mérvadóak, valamint, hogy ezek az ítélet szavai, miután azonban a valóságban kapcsolatba kerülnek Krisztussal, elképzelések kezdenek megfogalmazódni bennük, és azt gondolják: „Miért beszél Isten oly szigorúan? Miért oktatja ki Isten így az embereket? Miért beszél olyan fellengzősen? Ahogyan Ő beszél, az annyira félelmetes, mindig leleplezi és megítéli az embereket. Ki tudja ezt elfogadni? A Jézusba vetett hitünk más. Mindenki lágyan beszél és harmonikusan kijön egymással. Senki sem beszél úgy, ahogyan Ő. Egyszerűen nem tudok elfogadni egy ilyen Istent, és nem tudok elviselni egy olyan Istent, mint Ő. Ha olyan halkan és szívélyesen beszélne, mint az Úr Jézus, ha kedves és barátságos lenne az emberekkel, akkor el tudnám fogadni Őt. De én nem tudom elfogadni az efféle Istent. Még csak foglalkozni sem tudok Vele!” Elismered, hogy ez az igaz út, hogy ezek a megtestesülés szavai, és teljes szívedből meggyőződtél róla. Akkor hát – amikor kapcsolatba kerülsz Krisztussal – miért dédelgetsz olyan elképzeléseket az Ő hangneméről, a szavakról, amelyeket használ és arról, ahogy beszél, amelyeket képtelen vagy elengedni? Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy azok a régi dolgok a szívedben már átvették a hatalmat és elképzelésekké, valamint előírásokká váltak. Valójában ezek a dolgok mind az embertől származnak, mind az ember ítéletei és képzelgései, és nem felelnek meg az igazságnak. Ha valaki megpróbálná ráerőltetni ezeket a dolgokat a ma Istenére, akkor nemcsak, hogy képtelen lenne erre, hanem még arra is hajlamos lenne, hogy ellenálljon Neki. Isten a különböző korokban különböző munkát végez, így más az a természet is, amelyet Ő kifejez, illetve más az is, amivel Isten rendelkezik és ami Isten, amit Ő feltár. Nem alkalmazhatsz előírásokat erre; amikor ezt teszed, akkor valószínűleg elképzeléseid alakulnak ki Istenről, és képes leszel ellenállni Istennek. Ha nem tartasz önvizsgálatot, és egyáltalán nem vagy hajlandó megtérni, akkor Isten elítél és meg fog büntetni téged. Isten munkája minden korban ilyen – mindig lesz néhány olyan ember, aki elfogadja Istent és aláveti magát Neki, akit Ő megáld, és lesznek olyanok, akik ellenállnak Istennek és elítélik Őt, akiket Ő elpusztít. Isten oly sok szót szól és olyan sok igazságot fejez ki az Ő utolsó napokra vonatkozó munkájában. Nem az aggasztó, hogy az emberek elképzeléseket táplálnak, az az aggasztó, ha az emberek nem olvassák az Ő szavait, vagy nem fogadják el az Általa kifejezett igazságokat – ez a legfélelmetesebb dolog. Ha az elképzeléseid és nézeteid nincsenek összhangban azokkal az igazságokkal, amelyeket Isten kifejez, akkor azok ellentétesek az igazsággal, szemben állnak Istennel és tarthatatlanok. Az emberek beállítottsága romlott, lázadók és ellenállók, és vannak gondolataik – mi uralja a gondolataikat? Az emberek szándékai uralják őket, valamint az a látószög és perspektíva, amelyből az emberek a dolgokat szemlélik, így a gondolataid nem a Szentlélektől származnak, és nem is az igazság alapján támadnak. Miért mondom, hogy az elképzeléseid és nézeteid az ember és a test dolgai? Azért, mert a gondolataidat nem az igazság uralja, és nem is az igazságon alapuló elmélkedésből fakadnak. Egyes emberek gondolatai a Biblián alapuló elmélkedésből származnak, és ez még helytelenebb. Nem azt mondjuk, hogy maga a Biblia téves, csak azt, hogy nem helyénvaló Isten múltban végzett munkáját összehasonlítani az Ő új munkájával – nem szabad így összehasonlítanod az Ő munkáját. Például, helyénvaló lett-e volna, ha a Kegyelem Korában az emberek Jahve munkáját az Úr Jézus munkájához hasonlítják? Helyénvaló-e, ha te az Úr Jézus munkáját Isten ma, a Királyság Korában végzett munkájához hasonlítod? Természetesen nem, nem lehet összehasonlítani őket. Ez azért van így, mert Isten munkájának minden egyes szakasza magasabb szintű, mint az előző, és Ő nem ismétli meg a munkáját. Miért van az, hogy minden alkalommal, amikor Isten a munkának egy új szakaszát hajtja végre és egy új korszakot kezd, mindig van egy csoport vagy az emberek valamilyen többsége, akik felkelnek, hogy ellenszegüljenek Isten munkájának, és szembehelyezkedjenek Vele? Miért történik meg ez minden korban? Azért, mert attól függetlenül, hogy az emberek elfogadják-e Isten új munkáját vagy sem, a Bibliáról alkotott múltbéli értelmezéseik, valamint az Isten nevéről és képmásáról, az Istenbe vetett hitről és az Istenben való hitük módjairól alkotott nézeteik is kialakultak már a szívükben. Ráadásul ezeket a dolgokat nagy becsben tartják, és mivel azt hiszik, hogy ők maguk már nyereséghez jutottak, határtalanul arrogánsak lesznek, önmagukat bámulatosnak és nagyszerűnek tartják, és amikor látják, hogy Isten ma végzett munkája mennyire különbözik attól, amit a múltban tett, akkor elítélik azt. Mindig a Kegyelem Korából veszik a dolgokat és összehasonlítják azokat a ma Istenével, azzal a munkával, amit Isten most végez, és a mai igazságokkal – vajon ezek összehasonlíthatóak? Ne alkalmazz előírásokat a dolgokra, ehelyett légy tudatában ennek: „Most már elfogadtam Isten új munkáját, de van néhány dolog, amelyet nem vagyok képes felfogni. Fokozatosan fogom megtapasztalni és megismerni őket, apránként fogom követni őket, kis részenként fogom átrágni magam rajtuk, mint a csontot rágcsáló hangya, és idővel meg fogom érteni őket.” Isten munkája végtelenül titokzatos és kifürkészhetetlen; az ember soha nem tud a mélyére látni. Miután az emberek egy-két éven át megtapasztalják, talán némi megértésre tesznek szert; három-négy év múlva talán még egy kevés megértést nyernek az emberek, és apránként növekedni és változni fognak. Azokról a régi dolgokról alkotott nézeteik apránként módosulnak, ők pedig apránként elvetik azokat; az emberek csak akkor fogják megérteni az új dolgokat, ha elvetették azokat a régi dolgokat. Azok a régi dolgok még mindig mélyen beléd vannak rögzülve, és még csak el sem kezdted a felszínre hozni őket, és mégis szándékosan terjeszteni mered az elképzeléseidet és kifejezni a saját véleményeidet, és úgy beszélsz ahogy csak akarsz – ennek semmi értelme. Miért mondom, hogy az emberek rendkívül arrogánssá válnak? Ez az oka. Azok a rothadt dolgok az emberekben értéktelenek, ők mégis szándékosan ki merik fejezni és terjeszteni őket. Ez vajon nem teljesen értelmetlen dolog? Ezért hát néhány ember elfogadta a munka ezen szakaszát és elolvasta Isten szavait, de nem igazán engedték el azokat a régi dolgokat, amelyeket magukban hordoznak. Egyes helyeken a vezetők és a dolgozók miért képesek olyan munkát végezni és végrehajtani, amely megfelel az elképzeléseiknek, de amikor a munka nem felel meg az elképzeléseiknek, és nem akarják azt elvégezni, akkor nem hajtják végre? Hogyan jön létre ez a helyzet? Úgy, hogy az emberek képtelenek elengedni azokat a régi dolgokat, amelyeket önmagukban hordoznak. Minél inkább formát öltenek azok a benned lévő régi dolgok, annál intenzívebben állsz ellent. Nem így van ez? Miért van az, hogy vannak olyan vezetők jelenleg a vallásos világban, akik annál arrogánsabbak és annál kevésbé képesek elfogadni Isten utolsó napokban végzett munkáját, minél magasabb pozíciót töltenek be, és minél több embert vezetnek? Ez azért van, mert az emberek mindig a múlt dolgaihoz ragaszkodnak, nem tartják Isten szavait igazságnak és életnek, Istent pedig nem képesek megbecsülni, mint mindenek fölött valót és hatalmast. Ehelyett a saját vallásos elképzeléseiket, valamint a saját gondolataikat és nézeteiket tekintik igazságnak és az igaz útnak – nem szörnyű tévedés ez? Képes leszel-e így bárhol megtalálni az igazságot? Ha azokat a dolgaidat hiszed igazságnak, akkor is képes leszel elnyerni az igazságot Istentől? Akkor is képes leszel keresni az igazságot és sóvárogni utána?

Egyesek ezt mondják: „Isten sok szavát olvastam már, hallottam Isten hangját, elfogadom az igaz utat és tudom, hogyan olvassam Isten szavait. Megoldom a saját problémáimat, nincs szükségem mások segítségére, ez pedig biztosítja, hogy az életem növekedni tud.” Túlzásokba esel, amikor így beszélsz. Ha Isten szavait csak önmagadra hagyatkozva olvasod, a Szentlélek pedig nem világosít meg, képes vagy-e akkor megérteni őket? Ha Isten szavai nem lepleznének le és nem szednék ízekre a benned lévő romlottságot, akkor képtelen lennél a változásra és képtelen a megértésre – nehezedre esne bármilyen megértést elérni. Amikor az emberek regényeket olvasnak, jól megértik azokat, és sok jelenetet meg tudnak jegyezni, és miután végeztek az olvasással, azonnal tudnak róla mesélni másoknak. Az élet dolgai azonban semmi máshoz nem hasonlítanak. Az élet dolgai rendkívül mélyrehatóak, és sok éven át kell hinned, mielőtt akár egy keveset is meg tudsz érteni. Egy életen át tapasztalhatod Isten egyetlen kijelentését, és lehet, hogy mégsem tapasztalod meg eléggé. Nem számít, hogy milyen kijelentést tesz Isten, soha nem fogod eléggé megtapasztalni, amíg csak élsz; lehetsz bármilyen jó képességű, akkor is Isten szavainak megtapasztalására és gyakorlására kell támaszkodnod, mielőtt megérthetnéd az igazságot. Vegyük például a becsületes emberi létet. Hány éven át kell tapasztalnod ahhoz, hogy megoldd a hazudozás problémáját? Nem arról van szó, hogy csupán egy-két évnyi tapasztalatra van szükséged, és akkor végeztél, nem mondasz több hazugságot, nem vagy többé csalárd, és most már becsületes ember vagy. Ez nem lehetséges. Több évtizedes tapasztalatra van szükséged, mielőtt meglátod ezt az eredményt. Ez azért van, mert az emberek nagyon bonyolultak, romlott beállítottságuk mélyen gyökerezik bennük, az elképzeléseik megakadályozzák őket abban, hogy belépjenek az igazságba, hogy megismerjék Istent, szándékaik akadályozzák beállítottságuk megváltozását, megakadályozza őket abban, hogy az igazságot gyakorolják, cselekedeteikre és beszédükre vonatkozó nézeteik és álláspontjaik pedig megakadályozzák őket abban, hogy megértsék az igazságot. Ha képes vagy az igazság oldalán beszélni és cselekedni, annak az igazságnak az oldalán, amelynek elérését Isten a Királyság Korában megköveteli az embertől, akkor könnyen alá tudod majd vetni magad az Ő munkájának és ráléphetsz az Istenbe vetett hit helyes útjára. Ha nem az igazság oldalán állsz, akkor messzire tévelyedtél Istentől, vagy pedig Istennel szemben állsz. Ne gondold, hogy csak azért, mert olyan sok prédikációt meghallgattál, és olyan régóta hiszel Istenben, az érettséged nem nagyon hiányos még mindig! Az igazságra való törekvés az élet elnyerésének kérdése, az örök élet elnyerése. Az igazság örökre megváltoztathatatlan, mindig alkalmazható, soha el nem vethető, cáfolhatatlan, tagadhatatlan – ez az igazság értéke és jelentősége. Az igazság a legmagasabb, a legmélyebb és a legértékesebb dolog. Az igazság drága, annak pedig, amit az ember egy életen át tartó tapasztalás után megérthet és elnyerhet, van egy határa.

Van, aki ezt mondja: „Hiszek Mindenható Istenben, és a hitemet otthon, egyedül gyakorlom, és ugyanígy himnuszokat is éneklek és imádkozom Istenhez. Követem a munkát, bármelyik szakaszban is jár, és ha ezt a hitet mindvégig megtartom, Isten nem fog elhagyni engem.” Mit gondolsz erről? Hogyan tudsz törekedni az igazságra azáltal, hogy otthon gyakorlod a hitedet? Hogyan tapasztalhatod meg Isten munkáját anélkül, hogy a kötelességedet végeznéd? Vannak olyan romlott beállítottságok, amelyek nem fognak feltárulni, ha nem teszed a kötelességedet, és akkor hogy fogsz önvizsgálatot tartani? Hogyan fogod megtapasztalni Isten szavainak ítéletét és fenyítését? Hogyan fognak Isten szavai leleplezni megmetszeni téged? Ezeket a dolgokat az emberek otthon nem tudják megtapasztalni. Megismerheted-e igazán önmagadat gyakorlati tapasztalat nélkül? Képes vagy igazán megváltozni? A változás lehetetlen volna. Ahhoz, hogy megtapasztald Isten munkáját, a gyülekezeti életet kell élned, és csak a kötelességed végzése által tapasztalhatod meg a dolgokat megfelelően. Ha tízen- vagy huszonvalahány évig gyakorlod otthon a hitedet, és a nagy vörös sárkány elesik, a nagy katasztrófák pedig véget érnek, vajon képes leszel majd valódi tapasztalati tanúságtételről beszélni? Olyan szenvedést élsz-e majd át addigra, mint ahogy Isten szenvedett? Isten népe, amely addigra már olyan gyönyörű tanúságot tett és valóban megváltozott, igazán alávetette magát Istennek és valóban hűséges volt Hozzá – te képes lennél ilyen tanúságot tenni? Attól tartok, hogy te abban az időben teljesen megszégyenülnél. Miért mondta azt Isten, hogy sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak? Azért, mert a romlott emberiség között nagyon kevesen vannak azok, akik szeretik az igazságot. Az emberek többsége nem szereti az igazságot, még kevésbé képesek elfogadni az igazságot. Miért mondom ezt? Néhányan eljutnak az Istenben való hitre, és amíg otthon minden rendben van, nem panaszkodnak. Amikor azonban valami rosszra fordul, amikor egy családtagjuk megbetegszik és a kórházba kerül, vagy a gyermekük nem jut be a főiskolára, vagy valamilyen katasztrófa történik, ököllel verik az asztalt és panaszkodnak Istenre, mondván: „Hmm! Mit értem el az Istenben való hittel? Isten nem áldott meg engem! Meg kellene áldanod engem, meg kellene áldanod mindent körülöttem, beleértve az egész családomat, a gyermekeimet, a férjemet (vagy a feleségemet), valamint az anyukámat és apukámat is, mindenkit. Ha ez nem történt volna meg a családommal, akkor talán nem törekednék komolyan az igazságra?” Ilyen kifogásokkal hozakodnak elő arra, hogy nem nyerték el az igazságot! A kifogásaik vajon átvehetik az igazság helyét? Úgy hiszik, hogy a kifogásaik teljesen megfelelőek és védhetőek, és helyes, ha panaszkodnak. Az emberek nem panaszkodnak Istenre, amikor nem mennek keresztül próbatételeken és megpróbáltatásokon. Azt kiáltozzák, hogy Isten milyen nagyszerű és csodálatos. Ám abban a pillanatban, hogy megérkeznek a próbatételek és megpróbáltatások, bármelyik percben előtörhet belőlük a vágy, hogy panaszkodjanak Istenre. Nem mérlegelik a dolgokat és nem gondolkodnak; egyszerűen csak ösztönösen hangot adnak érzelmeiknek. Vannak, akiknek nem a családjukkal, hanem a jószágaikkal történik valami, ők pedig panaszkodnak Istenre. Nem felettébb értelmetlen ez? Ha valaki képes eljutni arra a szintre, hogy bármi történhet a családjával, vagy bármilyen szerencsétlenség érheti őt, akkor sem panaszkodik Istenre vagy nem veszi a szívére a dolgot; amikor történhet bármi, mégsem halogatja kötelességét vagy azt, hogy feláldozza magát Istenért; ha az Isten iránti alávetettssége változatlan, és ha a történt dolog nem tartja vissza attól, hogy Istent dicsérje, az azt bizonyítja, hogy az Istenben hívő szíve egy tiszta szív. Az a nézet, hogy „amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott”, téves. Ha Istenben való hitedben mindig ehhez a nézőponthoz ragaszkodsz, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot. Nézd csak meg a nem hívő családtagjaidat és rokonaidat, akiket lefoglal a mindennapi életük; amikor a katasztrófák elérkeznek, vajon képesek lesznek megmenekülni tőlük? Nem, nem lesznek. Ha az Istenbe vetett hitedben nem törekszel az igazságra, és pont olyan maradsz, mint a rokonaid, akik képtelenek megmenekülni a katasztrófák büntetése elől, velük együtt fogsz elveszni. Azonban, ha az igazságra törekszel, és képes vagy ellátni a lényegükig, akkor képes leszel elutasítani a Sátánokat, és ezt gondolod majd: „Ők nem hisznek Istenben. Ők démonok, és el kell pusztulniuk a katasztrófákban. Azelőtt akadályozni próbáltak abban, hogy higgyek Istenben, és Istennel dacoló, istenkáromló dolgokat mondtak. Megkapták méltó büntetésüket, amikor meghaltak a katasztrófákban. Ebben valóban beteljesedtek Isten szavai.” Korábban nem volt meg ez a hited, és nem merted átkozni a démonokat. Most látod a démonok valódi arcát, a szíved pedig egyre jobban gyűlöli ezeket az Istennel dacoló démonokat, és ha meghalnak, csak el kell temetned őket. Ha képes vagy így megközelíteni őket, az azt mutatja, hogy a szíved igazán Isten felé fordult. Ha a szívedben még mindig elképzeléseket és képzelgéseket őrzöl, mindig úgy hiszed, hogy „amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott, hogy még a család által tenyésztett állatok is áldottak, hogy a ház áldott, és hogy a föld termése is áldott”, akkor ezek a dolgok megakadályoznak majd abban, hogy az igazságra törekedj, és abban, hogy Istent kövesd és a kötelességedet végezd. Ha az ember szíve tisztán Isten felé fordul, egyedül Isten felé, akkor a szíve nagyon tisztává és egyszerűvé válik, amikor pedig eljön az az idő, akkor nagyon keveset szenved. Miért van az, hogy most oly sokat szenvedsz? Azért, mert egész nap a családodért, a gyermekeidért futkosol és fáradozol, annyi erőfeszítést áldozva értük. Ha kizárólag a gyülekezetért áldoznád fel önmagad, akkor megkockáztatom, hogy sokkal nyugodtabb lennél, talán nem így van? Pontosan azért kezdesz Istenre panaszkodni, mert túl sokat foglalkozol a családi ügyekkel, a gyülekezeti ügyekkel, pedig túl keveset, és mert az otthoni ügyeid annyira terhessé váltak, hogy már nem bírod elviselni őket. De valójában mennyit ajánlottál fel Istennek? Egyáltalán semmi említésre méltót nem ajánlottál fel! Még mindig olyan sokat sürögsz-forogsz az otthoni ügyek és a saját tested miatt, hogyan panaszkodhatsz hát Istenre? Többé nem szabad panaszkodnod Istenre. Aki csak hisz Istenben, az képes elnyerni az igazságot, és van esélye megismerni Istent – ez életbevágó, minden másnál fontosabb, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy el fogod-e érni az üdvösséget vagy sem. Először is venned kell a múltból származó helytelen szándékaidat, nézeteidet és megértésedet, valamint azokat a dolgokat, amelyekre törekszel önmagadban, és ízekre kell szedned és meg kell ismerned őket Isten szavai szerint. Amikor képessé válsz tisztán látni ezeket a dolgokat, akkor gyakorolhatod, hogy lecsökkentsd őket és lemondj róluk. Minél világosabban és áthatóbban látod ezeket a dolgokat, annál több dolgot fogsz elengedni, amíg végül képes leszel feladni mindezeket a régi, téves dolgokat. Ekkor sokkal nyugodtabbnak fogod érezni magad, és amikor gyakorlatba ülteted az általad megértett igazságokat és képes vagy tanúságot tenni róluk, akkor apránként változni kezdesz majd. Most el kell kezdened gyakorolni és trenírozni ebben az irányban, és fokozatosan eléred, hogy nem korlátoznak és zavarnak többé azok a dolgok – akkor megvalósul, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára léptél.

Tényleg megértettétek mindazt, amit mondtam? Tudjátok, hogyan kell átlépni az új korba? És tudjátok, hogy milyen aspektusokat kell megváltoztatnotok, milyen aspektusokból kell belépnetek? Talán nem értitek ezt. Bár az emberek nyertek némi belépést a múltban, mégis sok szempontból hiányosságaik voltak és képtelenek voltak megfelelni Isten követelményeinek. Isten most oly sok szót szól, hogy az embereket bevezesse az új korszakba. Miért van az, hogy az emberek mindig elképzeléseket táplálnak Isten szavaival és az Ő munkájával kapcsolatban? Ez azt mutatja, hogy azelőtt nem nyerték meg az igazságot, és hogy nélkülözik az igazságvalóságot. Noha most talán képes vagy elfogadni Isten szavait, amikor olvasod azokat, miért van az, hogy a valós életedben képtelen vagy a gyakorlatba ültetni az igazságot, ehelyett mindig lázadóan viselkedsz Istennel szemben és ellenállsz Neki? Miért van az, hogy amikor dolgok történnek veled, mindig megvannak a saját elképzeléseid és a saját akaratod szerint cselekszel, Istennek mégis képtelen vagy alávetni magad? Azért, mert túl sok testi és önfejű dolog van benned, és mindig úgy gondolkozol, hogy a te utad a helyes út. Remekül érzitek magatokat, amikor prédikációt hallgattok, és semmilyen elképzelést nem tápláltok, ám amikor történik veletek valami, az igazságot akarjátok gyakorolni, de elveszítitek az önuralmatokat, és megmutatkoznak a bennetek lévő lázadó dolgok. Azt mondom, hogy túlságosan lázadóak vagytok, és ha nem hisztek Nekem, akkor vezessetek feljegyzést. Minden alkalommal, amikor Isten egy kijelentését hallod, jegyezd fel, hogy milyen elképzelések támadnak a szívedben és milyen gondolataid vannak, majd hozd felszínre a benned lévő dolgokat, szedd őket ízekre, állítsd azokat szembe Isten szavaival, és akkor tudni fogod, hogy milyen messzire megy el a lázadó mivoltod. Az ilyen módon való gyakorlás előnyös az életedbe való belépésed szempontjából. Kell legyen bátorságod szembenézni a tényekkel, és leleplezni önmagad. Ha le mered leplezni magad, ez azt bizonyítja, hogy olyan szíved van, amely elfogadja az igazságot, egy olyan szív, amely elengedi az elképzeléseket és aláveti magát Istennek. Fel kell lázadnod önmagad ellen; ne lázadj állandóan Isten ellen, mert az helytelen. Az nem lesz elég jó, ha hiszel Istenben, de nem tudod, hogyan vesd alá magad Neki. Amikor könnyűnek találod, hogy alávesd magad Istennek, akkor lesz békesség és öröm a szívedben; nagy élvezettel olvasod majd Isten szavait, könnyen jönnek majd a szavak, amikor Istenhez imádkozol, és egyre közelebb és közelebb kerülsz Őhozzá. Azok, akik mindig lázadnak Isten ellen, soha nem akarják gyakorolni az igazságot, és amikor Isten szavait olvassák, a szavak nem tudatosulnak bennük – milyen béke és öröm lehet a szívükben? Amikor az emberek problémákkal találkoznak, elképzeléseik és képzelgéseik a felszínre törnek, ők pedig képtelenek elkerülni azokat. Ilyenkor tűnődnöd és töprengened kell, ezt gondolva: „Hogyan jött létre ez a probléma? Hogy merült fel ez a fajta elképzelés? Hol található a forrása?” Imádkoznod kell Istenhez, olvasnod kell Isten szavait, át kell látnod ezen a dolgon, amikor pedig megoldódik a probléma, akkor elnyerted az életbe való belépést. Ha nem oldod meg így gyakorlatiasan a problémáidat, ha mindig azt hiszed, hogy bizonyos elképzelések dédelgetése nem nagy ügy, hogy azok néhány nap múlva maguktól elmúlnak majd, és ha egyszer elmúlnak, az azt fogja jelenteni, hogy nem táplálsz elképzeléseket, akkor mindig úgy fogod gondolni, hogy nincsenek elképzeléseid, miközben valójában az a helyzet, hogy amikor elképzeléseid támadtak, te figyelmen kívül hagytad őket, és hagytad őket elsikkadni. Akkor úgy érezted, hogy nem történt semmi baj, utólag pedig nem vagy hajlandó elismerni, hogy egyáltalán voltak elképzeléseid. Általában, amikor az emberek nem esnek át metszésen, amikor nem kell semmilyen kedvezőtlen helyzettel megbirkózniuk, nem táplálnak elképzeléseket, és elfelejtik, hogy valaha is volt bármilyen elképzelésük. Csodálatosnak vélik magukat, mivel úgy gondolják, hogy valóban nincsenek elképzeléseik. Amikor azonban valami történik, akkor elképzelések támadnak és szembeszállnak Istennel, majd egy idő után az elképzelések eltűnnek, ők pedig elfelejtik a dolgot, és ismét úgy érzik, hogy csodálatos az állapotuk, és hogy nem dédelgetnek elképzeléseket Istennel kapcsolatban – mi a problémájuk? Az, hogy nem értik igazán az igazságot, és nem oldották meg az elképzeléseiket már a forrásuknál. Ezért merülnek fel újra meg újra az efféle elképzelések, egészen addig, amíg valaki nem kommunikál velük átfogóan az igazságról, és akkor az elképzeléseik végleg megoldódnak. Amikor az ember elképzeléseinek megoldásáról van szó, az nem lesz jó, ha az illető nem keresi komolyan az igazságot – a doktrína puszta megértése hasztalan. Azoknak, akik nem értik az igazságot, korlátozott, felszínes ismereteik vannak önmagukról. Néha, amikor elképzelések támadnak bennük, képtelenek felfedezni azokat, sőt még csak érzékelni is. Egy kisebb elképzelés, amely megoldatlanul marad, nem fog felbuktatni valakit, egy nagyobb elképzelés azonban, amely megoldatlan marad, azonnal felbuktatja az illetőt. Ahhoz, hogy megismerd önmagad, először saját elképzeléseidet és képzelgéseidet kell megoldanod, és meg kell oldanod a gyakran felbukkanó téves nézeteidet. Majd oldd meg a különböző romlott beállítottságaidat, a felszínesektől a mélyebbek felé haladva, és ezáltal fokozatosan belépsz majd az igazságvalóságba. Önmagad megismerése azzal kezdődik, hogy először is megismered a benned létező elképzeléseket és képzelgéseket. Ahogy az igazságról való megértésed egyre mélyül, úgy fogod egyre mélyebben megismerni önmagadat is. Amikor önmagad megismeréséről van szó, aprólékosnak kell lenned. Ha soha nem vagy képes megismerni önmagadat, nem fogsz belépést nyerni az életbe; az életbe való belépés önmagad megismerésével kezdődik. Ha belépést akarsz nyerni az életbe, akkor lelkiismeretesen keresned kell az igazságot, meg kell ragadnod a lehetőségeket, hogy megoldd a problémáidat, és egyet sem szabad hagynod elsikkadni. Miután lejegyezted az elképzeléseidet, keresned kell az igazságot, meg kell nyílnod, részt kell venned a közösségben, és Isten szavai szerint ízekre kell szedned az elképzeléseidet. Amikor megérted az igazságot, akkor az ilyen jellegű elképzelések teljesen megoldódnak majd. Ha ismét szembesülsz ugyanezzel a dologgal, és az elképzeléseid megint felbukkannak, és ezek még mindig korlátozzák a szívedet, ez azt mutatja, hogy nem értetted meg igazán az igazságot, hanem hogy pusztán a doktrínát értetted meg, és így az elképzeléseid megmaradnak. Csak akkor fognak teljesen eltűnni az elképzeléseid, amikor valóban megérted az igazságot, és még ha a jövőben újra felmerülnek is, könnyen megoldódnak és nem korlátoznak majd, mivel érted az igazságot. Mondjátok csak, nehéz ily módon gyakorolni az önismeretet és az igazságba való belépést? Sok erőfeszítést igényel? Igen! Ha önismereted csak a felszínes dolgok felületes felismerését jelenti – ha csupán azt mondod, hogy arrogáns és önigaz vagy, hogy lázadsz Isten ellen és ellenállsz Neki –, akkor ez nem igazi tudás, hanem doktrína. Bele kell integrálnod ebbe a tényeket: világosságra kell hoznod azokat a dolgokat, amelyekről téves szándékaid és nézeteid vagy torz véleményeid vannak, hogy beszélj azokról és ízekre szedd őket. Csak ez jelenti önmagad igazi megismerését. Ne pusztán a cselekedeteid alapján szerezz megértést önmagadról; a lényeget kell megragadnod, és a probléma gyökerét kell megoldanod. Egy bizonyos idő elteltével meg kell vizsgálnod magadat, és össze kell foglalnod, hogy mely problémákat oldottad meg, és melyek maradtak meg. Ugyanígy az igazságot is keresned kell, hogy megoldd ezeket a problémákat. Nem szabad passzívnak lenned, nem lehet mindig szükséged arra, hogy mások beszéljenek vagy vegyenek rá dolgokra, vagy hogy akár az orrodnál fogva vezessenek; meg kell legyen a saját utad az életbe való belépéshez. Gyakran meg kell vizsgálnod magad, hogy lásd milyen, az igazságnak ellentmondó dolgokat mondtál és tettél, mely szándékaid helytelenek, és milyen romlott beállítottságokat fedtél fel. Ha mindig ezen az úton gyakorolsz és lépsz be – ha szigorú követelményeket támasztasz önmagaddal szemben –, akkor fokozatosan képes leszel megérteni az igazságot, és lesz belépésed az életbe. Amikor igazán megérted az igazságot, látni fogod, hogy te valóban semmi vagy. Egyrészt, súlyosan romlott beállítottsággal rendelkezel; másrészt túl sok minden hiányzik belőled, és semmilyen igazságot nem értesz. Ha eljön a nap, amikor valóban rendelkezel ilyen önismerettel, akkor többé nem leszel képes az arroganciára, és sok kérdésben józan ésszel bírsz majd, és képes leszel az alávetettségre. Mi most a kulcskérdés? Az elképzelések lényegével kapcsolatos beszélgetés és boncolgatás révén az emberek megértették az okot, amiért elképzeléseket alkotnak; képesek megoldani néhány elképzelést, de ez nem jelenti azt, hogy minden elképzelés lényegét tisztán látják, csak azt jelenti, hogy van némi önismeretük, a tudásuk azonban még nem elég mély és nem elég világos. Más szóval, még mindig nem látják tisztán saját természetlényegüket, és azt sem látják, hogy milyen romlott beállítottságok vertek gyökeret a szívükben. Van egy határa annak, hogy az ember ily módon önismeretet szerezzen. Néhányan azt mondják: „Tisztában vagyok azzal, hogy a beállítottságom rendkívül arrogáns – ez nem azt jelenti, hogy ismerem magam?” Az ilyen tudás túl felszínes; nem képes megoldani a problémát. Ha valóban ismered önmagad, akkor miért törekszel még mindig a személyes fejlődésre, miért sóvárogsz még mindig státuszra és kitüntetésre? Ez azt jelenti, hogy arrogáns természeted még nem lett kiirtva. Ezért a változásnak a gondolataiddal és nézeteiddel, valamint a szavaid és tetteid mögött álló szándékokkal kell kezdődnie. Elismeritek, hogy az emberek sok éles és mérgező dolgot mondanak, és hogy a hangnemükben jelen van az arrogancia valamilyen formában? Szavaik a szándékaikat és a személyes véleményeiket hordozzák. Azok, akiknek van rálátásuk, képesek lesznek ezt felismerni, amikor hallják. Vannak emberek, akik legtöbbször egy bizonyos módon beszélnek és bizonyos kifejezéseket használnak, amikor az arroganciájuk nem mutatkozik meg, ám egészen máshogy viselkednek olyankor, amikor az arroganciájuk megmutatkozik. Néha döngicsélnek a saját hangzatos ötleteikről, néha pedig fogaikat és karmaikat viselik, és magasra emelik a fejüket. Azt hiszik, hogy ők a nagyfiúk, és ebben lelepleződik a Sátán rút ábrázata. Minden emberben mindenféle szándék és romlott beállítottság van. Pont úgy, ahogy a csalárd emberek kacsintanak, amikor beszélnek, és a szemük sarkából nézik az embereket – ezek a cselekedetek egy romlott beállítottságot rejtenek. Néhány ember kitérő szavakkal beszél, a többiek pedig soha nem tudják pontosan, hogy mire gondolnak. A szavaikban mindig rejtett jelentések és trükkök vannak, kívülről azonban nagyon nyugodtak és higgadtak. Az ilyen emberek még csalárdabbak, és számukra még nehezebb elfogadni az igazságot. Őket nagyon nehéz megmenteni.

Régebben, amikor az emberek hittek Istenben, mindig beérték annyival, ha békés otthonuk volt és minden, amit tettek, zökkenőmentesen zajlott, és úgy hitték, ez azt jelenti, hogy Isten biztosan szereti őket és elégedett velük. Ha te pusztán ennyivel beéred, akkor soha nem fogsz az igazságra való törekvés ösvényére lépni. Ne elégedj meg azzal, hogy külsőleg milyen jól vagy simán halad az életed; azok a felszínes dolgok nem fontosak. Az, hogy Isten üdvözíti az embereket, most magában foglalja az emberekben mélyen gyökerező, a Sátánhoz kapcsolódó dolgok megtisztítását és megváltoztatását, gyökerestől kiásva és felszínre hozva őket az ember lényegéből és természetéből. Miért boncolgatja Isten mindig az ember nézeteit és szándékait? Azért, mert az ember természete olyan mélyen gyökerező. Isten nem azt nézi, hogy hogyan teszed a dolgokat, vagy hogyan nézel ki, vagy milyen magas vagy, és sem azt nézi, hogy milyen családod van, vagy hogy van-e munkád vagy nincs – Isten nem ezeket a dolgokat nézi. A legfontosabb dolog, amit Isten néz, az a te lényeged, hogy a problémáidat lényegében oldja meg és gyökerestől tépje ki. Ne elégedj meg tehát pusztán azzal, ha békés az otthonod és minden simán megy, úgy gondolkodva, hogy Isten megáld téged – ez tévedés. Ne hajszold ezeket a külső dolgokat, és ne hagyd, azok behálózzanak. Ha megelégszel ezekkel a dolgokkal, akkor ez azt mutatja, hogy az Istenbe vetett hitedben hajszolt célkitűzésed túl alacsony, és nagyon messze vagy attól, hogy megfelelj Isten követelményeinek. A beállítottságot érintő változásra kell koncentrálnod, kezdve a beállítottságoddal és az emberi mivoltoddal, valamint a szándékaiddal és az Istenbe vetett hitedben vallott nézeteiddel. Ily módon, amikor olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akik éppen csak elkezdtek hinni Istenben, vagy akik még nem fogadták el Őt, a megjelenésedből megláthatják majd, hogy változáson mentél keresztül, és hogy valóban más az, amire törekszel. Ezt mondják: „Mi az Istenbe vetett hitünkben arra törekszünk, hogy több pénzt keressünk, státuszunk legyen, a gyermekeink bejussanak az egyetemre, a lányaink pedig megfelelő partnert találjanak. Te miért nem ezekre a dolgokra törekszel? Úgy tekintesz ezekre, mintha trágya és teljesen értéktelen dolgok lennének. Akkor hát hogyan hiszel Istenben?” Ezután beszélsz nekik arról, hogy milyen a te tapasztalatod, neked milyen romlott beállítottságaid vannak, Isten hogyan metsz meg, hogyan fenyít és ítél meg téged, hogyan tartasz önvizsgálatot és érted meg a dolgokat, valamint azt, hogy miként térsz és változol meg. Amikor az emberek találkoznak veled, megérzik, hogy az amit mondasz mennyire gyakorlatias, hogy nyújt nekik valamit és a hasznukra válik, és hogy te nem csak felszínes prédikációkat tartasz, hogy az embereket rábeszéld valamire és buzdítsd. Képes leszel beszélni az életbe való belépésről és az önismeretről, és ez bizonyítani fogja, hogy te tényleg az új korszakból származol, valóban egy új ember vagy. Vannak mostanában olyanok, akik még mindig a múlt dolgairól beszélnek, mondván: „Régen hittem az Úr Jézusban, és bárhova mentem dolgozni, a Szentlélek nagyszerű munkát végzett. Amikor az evangéliumot terjesztettem, sokan voltak hajlandóak meghallgatni, és akikért csak imádkoztam, nagyon gyorsan jobban lettek...” Még mindig beszélnek ezekről a dolgokról, és ez olyan visszás! Több időt kellene töltenetek azzal, hogy az igazságról beszéljetek, az olyan dolgokról, mint például az életbe való belépés, a beállítottságban bekövetkező változások, az önismeret és egyéb lényeges dolgokról, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak. Ne beszéljetek olyan dolgokról, amelyeknek semmi közük az igazsághoz. Ha rendszeresen így gyakoroltok, akkor nyertek némi igazságvalóságot. A jelenlegi érettségeteket tekintve nem vagytok képesek olyan munkát végezni, amely életet ad, vagy az igazság segítségével megoldani a problémákat. Másra nem vagytok képesek, mint győzködni és buzdítani az embereket, mondván: „Ne lázadjatok Isten ellen és ne álljatok ellene Neki. Annak ellenére, hogy olyan romlottak vagyunk, Isten mégis megment minket, ezért figyeljünk a szavaira és vessük alá magunkat Neki.” Miután az emberek ezt hallják, megértik a doktrínákat, de továbbra sincs elég energiájuk, és nem tudják, hogyan kell gyakorolni vagy megtapasztalni Isten szavait. Ez azt bizonyítja, hogy ti, mint vezetők és munkások, szintén nem vagytok az igazságvalóság birtokában. Ha ti magatok nem értétek el a belépést, akkor hogyan tudtok gondoskodni másokról? Nem bírtok eljutni más emberek nehézségeinek és romlott beállítottságainak a gyökeréig, nem tudjátok megragadni a lényeget, mert még mindig nem ismeritek önmagatokat. Ekképpen az, hogy a gyülekezetben végzett munkátok során életet adjatok, túlmutat rajtatok, azzal pedig, hogy csak buzdítjátok az embereket és azt mondjátok nekik, hogy legyenek jók és komolyan engedelmeskedjenek, képtelenek vagy megoldani a tényleges problémákat. Ez elegendő bizonyíték arra, hogy nem értettétek meg igazán az igazságot, és nem valósítottatok meg semmilyen belépést az életbe. A letöbben közületek csak azt tudjátok, hogy hogyan hirdessetek szellemi doktrínát és üres teológiai elméleteket, ám nem tudtok életet adni; mint ilyenek, túlságosan csekély az érettségetek. Az Istenbe vetett hitről alkotott nézetedben még nem következett be változás. A megértésed és szándékaid még mindig ugyanolyanok. Vajon előre fog vinni az, ha másoktól azt kéred, változzanak meg, ha te magad nem oldottad meg a saját problémáidat? Képes leszel másokról gondoskodni? Képes leszel megoldani a problémáikat? Milyen eredményeket érhetsz el azzal, hogy másokat kérsz a változásra, ha te ezek közül egy dolgot sem vagy képes megtenni? Ha csak annyi telik tőled, hogy szavakat és doktrínákat hirdess, hogy kioktasd és buzdítsd az embereket, el tudod-e érni, hogy mások megértsék az igazságot? Ha te magad nem érted meg igazán Isten munkáját, vajon Isten választott népe képes lenne megérteni Isten munkáját azáltal, hogy az általad közölt dolgokat hallgatja? Hogyan fogod elérni, hogy Isten választott népe jól végezze a kötelességét, amikor te magad alapelvek nélkül végzed a kötelességedet? Hogyan fognak energiát gyűjteni Isten követéséhez? Akik vezetőkként és munkásokként tevékenykednek, azoknak meg kell érteniük és magas fokon el kell sajátítaniuk a gyülekezetben lévő minden különböző embertípus állapotait, hogy közülük kiknek van tapasztalata és megértése Isten szavaival és Isten munkájával kapcsolatban, és kik azok közöttük, akik igazi önismerettel rendelkeznek és valóban megbánják bűneiket. Azok a vezetők és munkások, akik képesek elsajátítani ezeket a dolgokat, képesek lesznek gyakorlati munkát végezni. Ha azok, akikkel együtt dolgozol a kötelességedben, pont olyanok, mint te, másokat leckéztetnek anélkül, hogy bármilyen önismerettel bírnának, akkor ez azt bizonyítja, hogy te sem vagy az igazságvalóság birtokában, hogy nem ismered önmagad, és hogy nem különböztök egymástól. Megfontoltátok valaha is ezeket a dolgokat? Csak azt tudjátok, hogy: „itt hatalmat kaptam, státuszom van, hivatalnok vagyok a gyülekezetben, most pedig van egy helyem, ahol másokat taníthatok”. Csak a státuszra és a presztízsre koncentrálsz, arra, hogyan oktass ki másokat és tarts prédikációkat, mit mondj ahhoz, hogy mások figyeljenek rád, hogy több gyülekezetben is befolyást szerezz és magas presztízsre tegyél szert, és hogy szilárdan megalapozd a pozíciódat. Ha csak ezekre a dolgokra összpontosítasz, az azt bizonyítja, hogy eltévelyedtél. Régi korból egy új korba belépni nem csak azt jelenti, hogy az emberek cselekvés- és mondásmódja megváltozik, hanem azt is megköveteli, hogy magasabb szintű belépéssel rendelkezzenek, hogy magasabb árat fizessenek, hogy képesek legyenek egyszer s mindenkorra fellázadni a testük ellen, hogy feladják a test kívánságait, hogy csak az igazságra törekedjenek életükként, és megéljenek egy valódi emberi hasonlatosságot. Egyedül így mehetnek át valóban alapos átalakuláson. Az új munka végzése során Istennek szükségszerűen új követelményeket kell támasztania az emberrel szemben, ha pedig az ember ragaszkodik azokhoz a régi, hagyományos elképzelésekhez, csak lelassítja a dolgokat. Vannak, akik vakon hisznek a Bibliában és soha nem térnek el attól – vajon képesek életet nyerni és Istent megismerni ezáltal? Nem, egyáltalán nem. A farizeusok generációkon át olvasták a Bibliát, míg végül az igazságot kifejező Úr Jézust a keresztre szegezték – hogyan történhetett ez meg? Ha valóban megértették volna a Bibliát, akkor meg kellett volna ismerniük Istent, és amikor az Úr Jézus eljött, üdvözölniük kellett volna Őt, nem pedig elítélni. Még mindig sokan olyan ember van, akik nem képesek ezt a kérdést megértéssel átlátni. A szívükben mindig úgy gondolkodnak, hogy nem számít, Isten mennyi kijelentést tesz most, akkor is a Bibliát kell olvasniuk, és nem szabad eltérniük attól. Ez azt jelenti, hogy végül sok mindenre emlékezni tudnak, ami a Bibliában le van írva, ám az Isten által most kifejezett igazságokat nem képesek megérteni vagy a gyakorlatba ültetni. Végül egyáltalán nem tesznek valódi tapasztalati bizonyságtételt, és ki lesznek rekesztve. Nem szégyenletes ez? Valójában most sokan vannak azok, akik még mindig gyakran olvassák a Bibliát, Isten szavait azonban túl keveset olvassák – vajon ez okos vagy ostoba dolog? Korábban, amikor hittek az Úrban, az emberek azt hitték, hogy a nagy lelkesedés nagyszerű életet és jó hitet jelent. Amikor most elhangzik, hogy csak lelkesedéssel és a beállítottság megváltozása nélkül Isten nem fogja elismerni az embert, egyesek mindig azt gondolják, hogy Isten igazságtalanul bánik az ilyen emberekkel. Korábban volt már, hogy megmetszettem ilyen embereket, és néhányan az így gondolkodók közül nem fogadták el ezt, és védték az ilyen embereket, mondván: „Annyi éven át hittek Istenben. Megfizették az árat és sokat szenvedtek, és keményen dolgoztak, még akkor is, ha nem járultak hozzá semmihez. Hogy bánhatsz így velük?” Vannak, akik nem képesek helyreigazítani a nézeteiket. Nehéz ezt megérteni? Az emberek azt látják, ahogy mások külsőleg teszik a dolgokat, míg Isten a lényegüket látja, és az egy egészen más dolog. Te csak azt látod, hogy valaki kívülről mennyire jámbornak tűnik, milyen jól tud beszélni, és mennyit rohangál ide-oda, és mennyire fizeti meg az árat. Hogyhogy nem azt mondod, hogy mennyi elképzelést dédelgetnek, vagy mennyire önelégültek és arrogánsak? Miért nem látod ezeket a dolgokat? Ezért mondom, hogy a dolgokról alkotott nézeteid továbbra is túl régiek és elmaradottak. Isten most nem azt nézi, hogy az emberek milyen árat fizetnek külsőleg; Ő nem beszél a megfizetett árról vagy a tőkédről, sem arról, hogy milyen sokat szenvedtél – Ő a lényegedet nézi. Milyen alapelvek mentén voltak használva az emberek az előző korban? Aki nagyon lelkes volt, aki tudott ide-oda futkosni és feláldozni önmagát, aki a legtovább hitt Istenben, aki a legidősebb és nőtlen vagy hajadon volt – minél inkább megfelelt valaki ennek a leírásnak, annál nagyobb tekintélye volt, és annál alkalmasabb volt arra, hogy vezető legyen belőle. Ezek a dolgok már nem fontosak. Az ember lényege az, ami fontos, mert az Istenben való hit kulcsa az, hogy milyen az ember lényege, képes-e imádni Istent, és képes-e elfogadni Isten új munkáját. Ha most, hogy Isten testet öltött, nem ismered Őt, mit árul el ez a lényegedről? Vajon nem azt, hogy a lényed ellenáll Istennek? Ez attól függ, hogy nézeteid és szándékaid összhangba tudnak-e kerülni Istennel vagy sem. Ha képes vagy elfogadni az igaz utat, és lázadni a korábbi szándékaid és elképzeléseid ellen, akkor a hozzád hasonló emberek képesek lesznek arra, hogy Isten elfogadja és megáldja őket. Megvannak az alapelvei annak, hogy Isten miként használja az embereket az Ő munkájában. Ő nem a tőkédet, a családi hátteredet, a presztízsedet vagy a státuszodat nézi. Ő nem használja azokat, akik ellenállnak Neki – vajon az nem csak késleltetné az Ő munkáját? Az emberek mindig a tőkéjükről beszélnek, mérhetetlenül arrogánsak – ők ördögök! Nem beszélünk olyan dolgokról, mint az áldozatok, az önfeláldozás, a tőke és a presztízs – hasztalan ezekről beszélni! Aki a legőszintébb Istenhez és a leginkább hajlandó alávetni magát Istennek, az birtokolja majd az igazságvalóságot, és mi elismerjük az ilyen embereket. Van bármi értelme a külsőségeket nézni? Néhány dolog külsőleg megváltozhat valaki számára, de az illető természetében sok dolog nem fog megváltozni, és egy idő után a felszínre fog jönni. Ezért kell megismerned és felszínre hoznod ezeket a dolgokat. Olyan sok dolog van egy ember természetén belül! Nyilván az ember természete arrogáns, önelégült és lázadó, és ezek a legnagyobb, legmélyebben gyökerező problémák. Ezek mellett számos romlott beállítottság is van az emberben. Ezért önmagunk megismerése nem egyszerű dolog. Akiknek van némi képessége, azok könnyen felismerik és megértik, ha valami rosszat tesznek vagy valamilyen bűnt követnek el. Azonban a természetükben rejlő dolgok, a beállítottságukon belüli dolgok, és különösen a létfontosságú gyengeségeikhez kapcsolódó dolgok azok, amelyeket a legnehezebben látnak és ismernek meg. Ne gondold, hogy ha valami rosszat teszel majd imádkozol Istenhez, vagy bűnt követsz el és megvallod azt Istennek, akkor az azt jelenti, hogy ismered önmagadat – ez nagyon messze van az önismerettől! Ha nem hiszel Nekem, akkor menj csak előre, és lásd meg. Talán eljön a nap, amikor valamilyen problémával találkozva elesel majd, vagy talán eljön az idő, amikor letartóztatnak, és egy éjszaka leforgása alatt Júdássá válsz, és le fogsz döbbenni. Ha azt szeretnéd, hogy legyen belépésed az életbe, akkor először meg kell ismerned önmagadat; ha változást szeretnél elérni a beállítottságodban, akkor még inkább meg kell vizsgálnod és ismerned önmagadat Isten szavain keresztül. Amikor eljutsz oda, hogy az önismeretben előre visz az utad, amikor az önismereted egyre mélyül, és amikor tudod, hogyan ültesd gyakorlatba az igazságot, akkor természetes módon elnyered az életbe való belépést. A beállítottságbeli változás szintén ezen a ponton kezdődik. Ha valóban képes vagy önmagad megismerésére, akkor lesz előre vezető utad és életbe való belépésed, valamint beállítottságbeli változásod, és ezek a dolgok könnyebbé válnak majd a számodra.

1995. vége