Először is beszéljünk arról, mik azok az adminisztratív rendeletek, és hogyan határozhatók meg. Ez olyasmi, amit meg kell érteni. Egyesek, amikor „adminisztratív rendeletekről” hallanak, elgondolkoznak: „Mit jelent az, hogy adminisztratív rendeletek? Ezek afféle jogi rendelkezések? Szabályok? Egyfajta rendszer? Valamilyen törzsi tiltásgyűjtemény? Parancsolatok? Mi a csudák ezek?” Az emberekből hiányzik a megértés. Senki nem érti pontosan, mik azok az adminisztratív rendeletek, és hogyan működnek. Az emberek gyakran mondják: „Istennek megvannak a Maga adminisztratív rendeletei. Ha engedetlen vagy, Isten ezekkel a rendeletekkel tart téged kordában, és ezekkel büntet meg.” Csak fecsegnek az „adminisztratív rendeletekről”, anélkül, hogy e szavak lényegi jelentésével tisztában lennének. Tehát mik is pontosan az adminisztratív rendeletek? Az Isten által kiadott szavak egy kategóriája, amely az emberek természetével és romlott beállítottságaival foglalkozik, hogy kordában tartsa azokat. Az adminisztratív rendeletek nem törvények vagy jogszabályok, még kevésbé hasonlíthatók össze az emberi világban használatos alkotmányokkal. Ezek egy Isten által meghatározott paraméterrendszer, amelynek célja az emberek viselkedésének kordában tartása. Az adminisztratív rendeletek részletei ilyen kérdéseket érintenek: hogyan kell Istent félni, hogyan kell Istent imádni, hogyan kell az embernek alávetnie magát Istennek, hogyan kell teremtett lényként cselekedni, hogyan kell személyként cselekedni, hogyan kell Istenről bizonyságot tenni és hogyan kell elkerülni, hogy szégyent hozzunk Isten nevére. Isten adminisztratív rendeleteinek részletei sok mindenre kiterjednek. Egyesek azt mondják: „Isten Lelke képes dolgokra. Képes megbüntetni embereket, és képes mindenkinek megadni, amit jog szerint érdemel. Továbbá Isten kimondta az igazságot, hogy minden embert tanítson. Akkor hát miért van szükség adminisztratív rendeletekre?” Az igazság az embereknek az életbe való belépésével és romlott beállítottságuk megértésével kapcsolatos. Az adminisztratív rendeletek világosan meghatározott rendelkezések. Bármilyen állapotban vagy, bármilyen típusú ember vagy, ha hiszel Istenben, végre kell hajtanod mindazt, amit az adminisztratív rendeletek előírnak Isten házán belül. Ha nem vagy képes erre, a nevedet kihúzzák, Isten szemében pedig visszautasított leszel. Az adminisztratív rendeletek valójában az Istenben hívők számára minimálisan előírt cselekedetek, hasonlóan ahhoz, ahogyan az izráeliták áldozatokkal és a szombat megtartásával imádták Jahvét. A Törvény Korában Jahve elvégzett egy bizonyos munkát, sok szót mondott és számos törvényt hozott. Ezek a törvények természetesen sok mindent magukban foglaltak, amit az embernek tennie kellett: például, hogy miként imádják Jahvét, vagy hogy miként áldozzanak Jahvénak, hogyan fizessék a tizedet, hogyan tegyenek felajánlásokat, és így tovább. Akkoriban ezeket törvényeknek hívták, a Kegyelem Korában pedig az ezekkel egyenértékű rendelkezéseket parancsolatoknak nevezték, és minden ember számára előírták ezek betartását. Most, a Királyság Korában, az utolsó napok munkájának jelen szakaszában egy új korszak parancsolatai lettek kifejezve, amelyeket ma adminisztratív rendeleteknek nevezünk. A Királyság Korában ezek a parancsolatok az adminisztratív rendeletek részét képezik. A Kegyelem Korának parancsolatai azonban ma már nem szolgálhatnak adminisztratív rendeletekként, mert Isten minden egyes korszakban mást követel meg az embertől.

Minden korszaknak megvannak a maga parancsolatai, és Istennek minden korszakban vannak követelményei és kritériumai az emberrel szemben, amely kritériumok a korszakban és Isten munkájának kívánalmaiban beálló változásoknak megfelelően alakulnak. Nem lenne helyénvaló ma a Törvény Korából való törvények némelyikét használni, de természetesen van köztük, amely még mindig megfelelő. A Jézus által a Kegyelem Korában kimondott parancsolatok közül a legtöbb a mai napon is megfelelő, de vannak, amelyek nem azok. Egyesek azt mondják: „Tiszteld apádat és anyádat, ne vétkezz, ne paráználkodj, ne imádj bálványokat – már hogyne lennének ezek megfelelőek?” Ezek közül csak néhányról beszélek. Ami az olyanokat illeti, mint a „Tiszteld apádat és anyádat”, ez a körülményektől függ, így hát ne értsétek félre. Egyes ostoba emberek így beszélnek: „Isten azt mondta, hogy a korábbi törvények és parancsolatok mind eltöröltettek, és csak nagyon kevés van, amely még mindig használható.” Ezt az értelmezést nem szabad továbbadnod. Egy ilyen üzenet terjesztése hiba, amely zavart okoz. Ez Isten szavainak félreértelmezése. Azok, akik Isten szavait félreértelmezik, az Ő természetét sértik meg, akik pedig az Ő természetét megsértik, azok démonok. Az időtől függetlenül egy szent illendőségének minimális követelményeihez kell tartanod magad. Legalább ennyi szükséges ahhoz, hogy egyáltalán emberre hasonlíts. Azok a törvények és parancsolatok mind az adott korra és a korabeli viszonyokra, valamint a korabeli munkára és az ember akkori szükségleteire való tekintettel lettek megalkotva. Ebben a mostani korban Isten további szavakat mondott és néhány tovább szabályt adott az embereknek, hogy kordában tartsa őket. Ez annyit tesz, hogy kritériumokat adott nekik, mint például: hogyan kell Istenben hinni, mit tegyenek és mit ne tegyenek Istenbe vetett hitük keretében, és így tovább. A Kegyelem Korában Jézus azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, hanem hogy betöltsem.” Később mégis sok törvényt érvénytelenített. Ezek a törvények nem feleltek meg az adott kornak, nem illeszkedtek az abban az időben végzett munkához, és nem voltak alkalmasak az akkori környezet számára, ezért Ő eltörölte azokat. Ma természetesen még nagyobb szükség van ezeknek az eltörlésére. Ehhez hasonlóan az új korszakban az Újszövetség egyes parancsolatait is el kell törölni, másoknak pedig fenn kell maradniuk, mert a mai munka környezete másmilyen, és az emberek szükségletei is másmilyenek. A munka minden szakasza magasabb szintű az előzőnél. Egyes ostoba emberek így beszélnek: „Az Úr Jézus azt mondta, azért jött, hogy betöltse a törvényt, akkor hát miért törölt el és érvénytelenített oly sok mindent belőle? Miért szegték meg az Ő tettei a törvényt?” Az Ő érvénytelenítése valójában betöltés volt. Azért volt ez így, mert a munka, amelyet Ő végzett, ezt a fajta kimenetelt valósította meg, ezért többé nem volt szükség ezeknek a törvényeknek a betartására. Ugyanígy, miután Jézus vétekáldozatként szolgált, többé nem volt szükség arra, hogy az emberek az adott törvénynek megfelelően vétekáldozatokat hozzanak, mivel Isten munkája nem követ előírásokat. Bizonyos törvényeket és parancsolatokat el lehet törölni, és ezek helyett új munkát lehet használni. Ha ezt az üzenetet terjesztenétek: „A korábbi parancsolatok mind eltöröltettek, és többé nem hasznosak” – az ostobaság lenne. Ma Isten az emberiség állapotainak és szükségleteinek megfelelő adminisztratív rendeleteket adott ki. Egyesek azt kérdezik: „Miért adna ki Isten minden egyes korszakban adminisztratív rendeleteket? Ez egyszer már megtörtént, az emberek tisztában vannak velük, és azt tesszük, amit kérnek tőlünk. Nem kell ezt tovább ragozni. Miért kell mindig újakat kibocsátani?” Mondjátok meg Nekem, ha egyszer az emberek olyan romlottak, mint amilyenek most, lehetséges volna nem adni ki adminisztratív rendeleteket? Minden embernek romlott beállítottságai vannak. Képesek az emberek alávetni magukat Istennek, miközben romlott természetük irányítja őket? Nem állíthatjátok, hogy mihelyt az emberek elnyerik az Istenbe vetett hitet és képesek végrehajtani és betartani a parancsolatokat, máris szentté és igazzá váltak. Ez nem így működik. Az embereknek romlott beállítottságai vannak, és folyamatosan e romlott beállítottságok között élnek, úgyhogy mindig szükség van ennek megfelelő adminisztratív rendeletekre a viselkedésük kordában tartása céljából. Ha az emberek valóban megszegik ezeket az adminisztratív rendeleteket, meg lehet fegyelmezni, korlátozásokkal lehet sújtani, vagy akár ki is lehet iktatni és űzni őket. Mindenféle következmények vannak. A Törvény Korában és a Kegyelem Korában törvények és parancsolatok voltak. Most, a Királyság Korában a parancsolatok mellett adminisztratív rendeleteknek is lenniük kell. Melyek tehát a Királyság Korának elsődleges adminisztratív rendeletei? Most tízet kell kibocsátani.

1. Az embernek nem szabad felnagyítania önmagát, sem felmagasztalnia önmagát. Istent kell imádnia és felmagasztalnia.

„Az embernek nem szabad felnagyítania önmagát, sem felmagasztalnia önmagát. Istent kell imádnia és felmagasztalnia.” Ez a négy dolog valójában egyetlen problémáról szól: az embereknek, amikor beszélnek, emberi pozíciót kell felvenniük, és nem dicsekedhetnek saját magukkal kapcsolatban. Ne dicsekedj azzal, milyen jól vezettél egy bizonyos gyülekezetet, ne dicsekedj azzal, hogy az a tiéd, és ne dicsekedj azzal, hogy Isten használ téged és különösen jó hozzád. Ne fecsegj ilyesmiket: „Isten velünk evett és beszélgetett velünk.” Ezek a dolgok, amiket mondasz, nincsenek összhangban a valósággal. Isten az Ő választott népéből mindenkivel ugyanúgy bánik. Hacsak valakit nem fedtek fel és nem iktattak ki, Isten hozzáállása mindenkihez ugyanolyan. Ha Isten közösségben volt veled az igazságról, az nem bizonyítja azt, hogy különb vagy másoknál, inkább csak azért történt, mert jókor voltál jó helyen. Akkor mit mondhatnának az emberek, aminek értelme van? Ha nem tudsz közösségben lenni az igazságról, és képtelen vagy élettel ellátni testvéreidet, akkor gyakorolnod kell az önvizsgálatot és meg kell ismerned magadat, ízekre kell szedned magadat, képesnek kell lenned kimondani, ami a szívedben van, megnyílni és lecsupaszítani magadat mindenki előtt. Ha ezt a gyakorlatba ülteted, az eredményekhez vezet majd. A megnyílás nem önigazolást jelent. Azt jelenti, hogy bemutatod a benned lévő helytelen motivációkat és gondolatokat, hogy ízekre szedessenek, hogy mindenki együtt megismerhesse azokat, lehetővé téve, hogy ebből mások is profitáljanak. Ha így teszel, azáltal nem önnön nagyságodat tiszteled. Ha helyesen bánsz magaddal és a neked járó helyet foglalod el, vagyis, ha képes vagy félretenni és boncolgatni a saját motivációidat, felfedni a benned lévő mocskos dolgokat és ennek során leleplezni magadat, az azt mutatja, hogy a megfelelő pozícióban vagy. Tapasztalataim szerint sok vezető csak arra képes, hogy kioktassa az embereket és magas lóról prédikáljon másoknak, de nem tud másokkal egyenlő félként kommunikálni. Nem képesek normális interakcióba lépni az emberekkel. Egyesek, amikor beszélnek, mintha mindig szónokolnának vagy jelentést tennének. A szavaik mindig csak más emberek állapota felé irányulnak, de önmagukról sohasem nyílnak meg. Saját romlott beállítottságaikat sohasem boncolgatják, hanem csak más emberek problémáit szedik ízekre, őket használva példákként, amelyekkel tudást adnak át mindenkinek. Miért teszik ezt? Miért prédikálnak így, és miért mondanak ilyesmiket? Ez azt bizonyítja, hogy semmiféle önismeretük nincs, hogy az értelmük túlságosan hiányos, és hogy túlságosan arrogánsak és önelégültek. Szerintük az a képességük, hogy felismerjék mások romlott beállítottságait, azt bizonyítja, hogy mások fölött állnak, jobbak másoknál a dolgok és emberek megkülönböztetésében, és kevésbé romlottak, mint mások. Képesek másokat boncolgatni és kioktatni, önmagukat azonban nem csupaszítják le, nem leplezik le és nem szedik ízekre saját romlott beállítottságaikat, nem mutatják meg igazi arcukat, és nem szólnak egy szót sem saját motivációikról. Csak másokat leckéztetnek nem helyénvaló viselkedésükért. Ez önmaguk felnagyítása és felmagasztalása. Hogyan lehetsz vezető létedre ilyen észszerűtlenül problémás? Miután egy gyülekezet vezetőjévé tettek, miért szidsz meg másokat olyan könnyedén, miért viselkedsz szeszélyesen, és miért cselekszel úgy, ahogy kedved tartja? Miért nem veszed soha fontolóra a szavaid következményeit vagy a saját identitásodat? Miért viselkedsz így? Ez azért van, mert bár vezető vagy, nem ismered a saját státuszodat és identitásodat. Az, hogy vezetővé tesznek, csupán azt jelenti, hogy felemelnek és esélyt adnak neked a gyakorlásra. Nem azért van, mert több valósággal rendelkezel vagy különb vagy, mint mások. Valójában ugyanolyan vagy, mint bárki más. Egyikőtökben sincs valóság, és bizonyos szempontokból lehet, hogy még romlottabb is vagy másoknál. Akkor hát miért keversz bajt észszerűtlenül, miért oktatsz ki, szidsz meg és korlátozol másokat szeszélyesen? Miért kényszerítesz másokat, hogy hallgassanak rád, még akkor is, amikor tévedsz? Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy nem a megfelelő pozícióban vagy. Nem egy ember pozíciójából munkálkodsz, hanem Isten pozíciójából, egy mások fölött álló pozícióból végzed a munkádat. Ha amit mondasz, az helyes és megfelel az igazságnak, mások hallgathatnak rád. Ebben az esetben ez elfogadható. Amikor azonban tévedsz, miért kényszerítesz másokat, hogy hallgassanak rád? Hatalommal bírsz? Mindenek fölött állsz? Te vagy az igazság? Egyesek, amikor elmennek valahová, hogy hirdessék az evangéliumot, és úgy látják, hogy az ottaniak és életkörülményeik nem az ő ízlésük szerint valók, végül megutálják a helyet, és máshová akarnak menni. Másvalaki talán azt mondja nekik: „Valakire szükség van itt, hogy hirdesse az evangéliumot. Ha elmész, azzal késleltetni fogod a munkát.” De ők nem hallgatnak rá, és kitartanak a távozás mellett, mondván: „Akkor miért nem maradsz itt te? Nekem mennem kell! Hallgatnotok kellene rám, és meg kellene tanulnotok engedelmeskedni.” Inkább késleltetnék a gyülekezet munkáját, csak hogy megkapják, amit akarnak, és kedvük szerinti helyet választhassanak. Azt teszik, amit akarnak, és követelik, hogy mások azt tegyék, amit ők mondanak. Ők vajon nem nagyítják fel magukat? Nem magasztalják fel magukat? Nem arrogáns és önhitt emberek ezek? A kötelességükben amennyire csak lehet, a saját preferenciáikat követik, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is gyakorolnák az igazságot. Ezért, amikor embereket vezetnek, nem azt kérik tőlük, hogy az igazságot gyakorolják. Ehelyett azt követelik, hogy mások hallgassanak az ő szavaikra, és kövessék az ő útjaikat. Vagyis nem azt kérik az emberektől, hogy bánjanak velük úgy, mint Istennel, és engedelmeskedjenek nekik úgy, mint Istennek? Birtokában vannak ők az igazságnak? Hiányzik belőlük az igazság, a Sátán természetével vannak eltelve, és démoniak. Akkor hát miért kérik mégis arra az embereket, hogy engedelmeskedjenek nekik? Egy ilyen ember talán nem nagyítja fel magát? Nem magasztalja fel magát? Képesek ilyen egyének embereket hozni Isten elé? Képesek elérni, hogy emberek imádják Istent? Ők azt akarják, hogy nekik engedelmeskedjenek az emberek. Amikor így munkálkodnak, valóban vezetik az embereket az igazságvalóságokba való belépésben? Valóban olyan munkát végeznek, amelyet Isten bízott rájuk? Nem, ők a saját királyságukat próbálják megalapítani. Isten akarnak lenni, és azt akarják, hogy az emberek Istenként bánjanak velük és úgy engedelmeskedjenek nekik, mint Istennek. Nem antikrisztusok ezek? Az antikrisztusok mindig is így szokták: tekintet nélkül arra, hogy a gyülekezet munkája késedelmet szenved, vagy arra, hogy mennyire akadályozzák vagy károsítják Isten kiválasztottainak belépését az életbe, mindenkinek engedelmeskednie kell nekik és hallgatnia kell rájuk. Ez vajon nem a démonok természete? Ez nem a Sátán természete? Az ilyen emberek eleven, emberbőrbe bújt démonok. Lehet, hogy az arcuk emberi, de a bensőjükben minden démoni. Démoni mindaz, amit mondanak és tesznek. Amit tesznek, abból semmi nincs összhangban az igazsággal, semmi nem olyasmi, amit értelmes emberek csinálnak, így hát nem lehet kétség afelől, hogy ezek a démonok, a Sátán és az antikrisztusok cselekedetei. Ezt világosan fel kell tudnotok ismerni. Ezért, amikor cselekedtek, beszéltek és interakciót folytattok másokkal – mindenben, amit az életben tesztek –, ezt a rendeletet tartsátok meg a szívetekben: „Az embernek nem szabad felnagyítania önmagát, sem felmagasztalnia önmagát. Istent kell imádnia és felmagasztalnia.” Így az emberek korlátok alá kerülnek, és nem mennek olyan messzire, hogy megsértsék Isten természetét. Ez az adminisztratív rendelet alapvető fontosságú, ezért mindannyiótoknak jól meg kell fontolnotok, mit is jelent ez az adminisztratív rendelet, miért követeli ezt meg Isten az emberiségtől, és mit akar Ő ezzel elérni. Gondoljátok ezt át alaposan. Ne engedjétek egyik fületeken be, a másikon ki. Ez valóban hasznos lesz számotokra.

2. Tegyél meg mindent, ami hasznos Isten munkája szempontjából, és semmi olyat, ami hátrányosan érinti Isten munkájának érdekeit. Védelmezd Isten nevét, Isten bizonyságtételét és Isten munkáját.

Támogasd mindazt, ami Isten házának érdekeihez kapcsolódik, vagy ami Isten házának munkáját és Isten nevét illeti, és vállalj érte felelősséget. Ez a felelősség és kötelezettség mindegyikőtökre vonatkozik, és ez az, amit tennetek kell.

3. A pénz, az anyagi tárgyak és minden tulajdon Isten házában adomány, amit az embernek kell adnia. Ezeket az adományokat nem élvezheti senki más, csak a pap és Isten, mert az ember felajánlásai Isten örömét szolgálják. Isten egyedül a pappal osztja meg ezeket az adományokat; senki más nem alkalmas és nem jogosult arra, hogy bármely részüket élvezhesse. Az ember valamennyi adománya (beleértve a pénzt és az élvezhető anyagi dolgokat is) Istennek adatik, nem embernek, ezért az ember nem élvezheti azokat; ha az ember élvezné őket, akkor lopná az adományokat. Bárki, aki ezt teszi, egy Júdás, mert azon túl, hogy áruló volt, Júdás azt is magához vette, ami a pénzes erszényben volt.

Ezeket a szavakat el kell magyaráznom. Ha nem teszem, akadnak majd olyan emberek, akik annyira szégyentelenek és arcátlanok, hogy lopnak az adományokból. Jelenleg a vezetők és munkások az egyház minden szintjén próbaidőn vannak. Akik alkalmasak, azok továbbra is használatban maradnak majd, de az alkalmatlanokat elbocsátják vagy kivetik. Ezek a pozíciók nem szilárdak. Ne gondold, hogy ha vezető vagy munkás vagy, az azt jelenti, hogy a pozíciód be van betonozva, és soha nem fognak elbocsátani vagy kivetni. Ne ringasd magad ilyen illúzióba. Ez egy túlzó vágy. A pap nem hétköznapi vezető. Neki joga és felhatalmazása van arra, hogy közvetlenül szolgálja Istent. Ezt a jogot és felhatalmazást természetesen Isten adta neki. Éppen olyan ez, mint a Törvény Korának papjai esetében. Beléphettek a templomba, amit senki más nem tehetett, és ehettek az áldozati felajánlásokból, amit szintén nem tehetett senki más. Ma, a Királyság Korában milyen ember a pap? Azt az embert, akit a múltban papnak neveztek volna, most úgy hívják: valaki, akit a Szentlélek használ. Nos hát, vonatkozik rátok ez a leírás? Ti egyáltalán nem vagytok papok! A pap olyasvalaki, akit a Szentlélek használ, és az áldozatokat senki más nem élvezheti, csak ilyen személy. Senki más nem méltó. Ha azt állítod, hogy te méltó vagy, ezt az állítást a saját szakálladra teszed. Nem kapsz engedélyt, hogy élvezd a felajánlásokat. Azokat nem neked szánták.

Bővebben is beszélek a helyzetetekről. Az olyan emberek számára, mint ti, vezetők és munkások, akik konkrét munkát végeztek a gyülekezetekben, a gyülekezet megtérítheti az utazásotok költségeit, de a gyülekezet nem felelős a mindennapi szükségleteitekért. Hiszel Istenben, és az, hogy Istenért feláldozol dolgokat, önkéntes döntés. Ha azt mondod: „Én ezt nem önként csinálom, hanem Isten háza rendelte így” – akkor elmehetsz. Egyesek azt mondják: „Isten hívott engem, Isten akart használni engem, ezért jöttem. Nem önként jöttem.” Ha ez így van, akkor most nincs rád szükségem. Elmehetsz. Én soha nem kényszerítek senkit. Még akkor is, ha önként vagy itt, az alkalmasságodtól függ, hogy megtartalak-e. Ha alkalmatlan vagy, nem kerülsz használatba. Akad majd valaki más, aki átveszi a helyedet. Ez az az elv, amelynek alapján Isten háza embereket használ. Nincs különleges kivétel. Isten házának pénze annak munkájára fordítandó, nem azért van, hogy egyes emberek életvitelét támogassa, és nem is az emberek személyes élvezetére való.

4. Az embernek romlott természete van, és ráadásul érzések uralják. Mivel ez a helyzet, két ellenkező nemű tagnak szigorúan tilos kíséret nélkül együtt dolgozni, amikor Istent szolgálják. Bárki, akiről kiderül, hogy ezt teszi, ki lesz zárva, kivétel nélkül.

Egyes testvérek ragaszkodnak hozzá, hogy kizárólag nővérekkel legyenek közösségben, sőt, hogy ezt négyszemközt tegyék. Amikor nővérekkel vannak közösségben, megnyílnak nekik, de senki mással nem hajlandók így tenni. Ezek az emberek semmirekellők! Egyes nővérek nincsenek közösségben más nővérekkel, és soha nem nyílnak meg nekik, hanem kizárólag testvéreket keresnek fel, hogy közösségben legyenek velük. Miféle emberek ezek? Hát egyetlen nővér sincs, aki támogatni tudna téged? Egyetlen nővér sincs, aki közösségben lenne veled? Mind megvetnek téged? Senki nem felel meg neked? Csak testvérekkel tudsz szót érteni? Szerintem egyéb motivációid vannak! Vannak emberek, akik mindig flörtölnek az ellenkező nemmel. Ez veszélyes. Vissza kell fognotok magatokat, ki kell fejlesztenetek némi belátást, és kell legyen egy kis racionalitásotok. Az embereknek romlott beállítottságai vannak, úgyhogy ne engedjétek el magatokat féktelenül. Bizonyos korlátozás alatt kell lennetek, és ily módon a viselkedésetek javulni fog. Korlátozás és Istent félő szív nélkül az emberek vadul kicsapongóak lesznek. Ha egyszer megszegik az adminisztratív rendeleteket, az súlyos következményekkel jár, ezért ezt az adminisztratív rendeletet mindig észben kell tartaniuk.

5. Ne ítélkezz Isten felett, és ne beszélj nemtörődöm módon Istennel kapcsolatos dolgokról. Úgy cselekedj, ahogy az embernek cselekednie kell, és úgy szólj, ahogy az embernek szólnia kell, és ne lépd át a korlátokat, se a határokat ne hágd át. Ügyelj a nyelvedre, és vigyázz, hova lépsz, nehogy olyasmit tégy, ami sérti Isten természetét.

6. Tedd azt, amit az embernek tennie kell, és teljesítsd kötelezettségeidet, valamint lásd el feladataidat, és ragaszkodj kötelességedhez. Mivel hiszel Istenben, hozzá kell járulnod Isten munkájához; ha nem teszed, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten szavait edd és idd, és alkalmatlan vagy arra, hogy Isten családjában élj.

A Hatodik Rendelet az emberek kötelességeire vonatkozik. Függetlenül az életbe való korábbi belépésedtől vagy attól, hogyan alakult a személyes keresésed, és függetlenül a képességedtől vagy az emberi mivoltodtól, mindaddig, amíg a gyülekezet munkája megköveteli, hogy megtegyél valamit, bármilyen nehéz és bonyolult is az, meg kell tenned. Ha nem teszed, alkalmatlan vagy arra, hogy Isten házában maradj. Isten háza nem biztosít ingyenes ellátást, és nem lesz a semmirekellők menedéke! Ha valaki nem törekszik az igazságra, akkor legalább arra képesnek kell lennie, hogy némi munkát végezzen. Ha még egy kevés munkát sem akar végezni, vagy csak a legkisebb erőfeszítést hajlandó megtenni, hogy kaphasson egy falat ennivalót, akkor haladéktalanul ki kell tenni a szűrét, Isten szavait tartalmazó könyveit vissza kell venni, és úgy kell kezelni, mint egy álhívőt. Ahhoz, hogy valaki méltó legyen Isten házában maradni, legalábbis őszintén hinnie kell Istenben, valamelyest Istent félő szíve kell legyen, és valahogy ki kell nyilvánítania, hogy Istent imádja. Isten háza nem kér sokat az embertől. Elég, ha van lelkiismerete és józan esze, képes megérteni és elfogadni az igazságot, valamint felelősséggel teljesíteni kötelességét. Legalább a viselkedésed és a mód, ahogyan cselekszel, legyen elfogadható. Valamelyest Istent félő szíved kell legyen, és mutatnod kell némi alávetettséget Iránta. Ha még ezt sem tudod megtenni, akkor jobb, ha mielőbb hazamész, és nem lézengsz többé Isten házában. Ha még a legcsekélyebb kötelességet is elutasítod, és csak élősködni akarsz Isten házában, akkor tényleg olyasvalaki vagy, aki őszintén hisz Istenben? Az Én véleményem szerint az ilyen ember álhívő, nem különbözik egy nem hívőtől. Rájuk nézni is gusztustalan! Ha hinni szeretnél Istenben, vagy rendesen csináld, vagy egyáltalán ne. Az Istenben való hit önkéntes. Senki nem kényszerít rá. Ha ezt az apróságot nem érted, mit lehet még mondani az Istenben való hitről? Isten házába nem kell hulladék. A gyülekezet nem szemétlerakóhely. Akikből az igazság legegyszerűbb elfogadása is hiányzik, azokat ki fogják iktatni és el fogják takarítani! Isten házában az igazság uralkodik. Ha bárki bármi ostobasággal próbálkozik, vagy bármilyen fennakadást vagy zavart okoz, azt el kell takarítani és teljesen ki kell rekeszteni.

7. A munkában és a gyülekezetet érintő dolgokban, azon kívül, hogy aláveted magad Istennek, mindenben annak az embernek az utasításait kövesd, akit a Szentlélek használ. A legkisebb kihágás is elfogadhatatlan. Engedelmeskedj teljes mértékben, és ne elemezd, hogy mi jó vagy rossz; ami jó vagy rossz, annak semmi köze hozzád. Egyedül a teljes alávetettséggel kell törődnöd.

Arra az emberre kell hallgatnod, akit a Szentlélek használ, és alá kell vetned magad neki, bármit is mond vagy tesz. Tedd, amit mondanak neked, úgy, ahogy utasításba kaptad. Ne beszélj így: „Isten tud erről? Meg kell kérdeznem Istent.” Nem kell kérdezősködni, csak tedd, amit az az ember mondott neked, akit a Szentlélek használ. Érted? Erre nem kell több szót vesztegetni. Ezt már világosan kell értenetek.

8. Azoknak az embereknek, akik hisznek Istenben, alá kell vetniük magukat Istennek, és imádniuk kell Őt. Ne magasztalj fel senkit, és ne nézz fel senkire; ne azt csináld, hogy Istent teszed az első helyre, az embereket, akikre felnézel, a másodikra, magadat pedig a harmadikra. Egy ember sem foglalhat el helyet a szívedben, és nem szabad az embereket – különösen azokat, akiket mélyen tisztelsz – Istennel egyenrangúnak vagy egyenlőnek tekintened. Ez Isten számára tűrhetetlen.

Egyes emberek különösen jól tudnak trendeket követni és mások előtt hajbókolni. Ha azt látják, hogy Én valakit megdicsérek, jól bánok vele, vagy gyakran töltöm az időmet közösségben vele, gondjuk lesz rá, hogy behízelegjék magukat az illetőhöz. Egy ilyen elképzelés alakult ki az elméjükben: most Isten után ez a bizonyos testvér következik a sorban, utána pedig ez a bizonyos nővér. Ne őrizgess rangsorokat az elmédben: Isten az első, ez meg ez a második, harmadik vagy negyedik... Van bármi célja ezeknek a rangsorolásoknak? Nem éppen olyan ez, mint egy császári udvar, ahol a császár az első, a főminiszter a második, egy másik tisztviselő pedig a harmadik? Isten házában nincsenek ilyen rangok, csak Isten van és Isten választott népe, Isten választott népének pedig csakis Istennek kell alávetnie magát és Őt imádnia! Igazság szerint ti mind egyenlőek vagytok. Függetlenül attól, hogy elsőként vagy csak később fogadtátok-e el Istent, és függetlenül a nemetektől, korotoktól vagy képességetektől, Isten előtt mind egyenlőek vagytok. Ne imádjatok embereket, és ne tartsátok túl sokra magatokat. Ne hozzatok létre rangokat vagy fokozatokat. Ha így teszel, az azt bizonyítja, hogy ami a szívedben van, azt sok emberi elképzelés és képzelődés szennyezi, így valószínű, hogy meg fogod szegni az adminisztratív rendeleteket.

9. Tartsd gondolataidat a gyülekezet munkáján. Tedd félre a saját tested kilátásait, légy határozott a családi ügyekben, teljes szívvel szenteld magad Isten munkájának, és tedd Isten munkáját az első helyre, saját életedet pedig a másodikra. Ezt jelenti egy szent illendősége.

10. Azokat a rokonaidat (a gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, lánytestvéreidet vagy szüleidet és így tovább), akik nem a hitből valók, nem szabad a gyülekezetbe kényszeríteni. Isten házanépe nem szűkölködik tagokban, és nem szükséges olyan tagokkal feltölteni a létszámát, akiknek semmi haszna. Azokat, akik nem örömmel hisznek, nem szabad a gyülekezetbe vezetni. Ez a rendelet minden embernek szól. Ellenőriznetek és figyelnetek, illetve emlékeztetnetek kell egymást erre a dologra; senki sem szegheti meg. Még ha a nem a hitből való rokon vonakodva belép is a gyülekezetbe, nem szabad könyveket vagy új nevet adni neki; az ilyenek nem tartoznak Isten háznépébe, és a gyülekezetbe való belépésüket minden szükséges eszközzel meg kell akadályozni. Ha a gyülekezetet baj éri a démonok betörése miatt, akkor téged magad zárnak ki vagy sújtanak korlátozásokkal. Röviden, mindenkinek felelőssége van ebben a dologban, ugyanakkor nem szabad meggondolatlannak lenned, sem arra használnod ezt, hogy személyes ügyeket rendezz vele.

Ez Isten tíz adminisztratív rendelete, amelyeket Isten választottainak követniük kell a Királyság Korában. Jegyezzétek meg mindet.

1995. vége