Ahhoz, hogy kielégítően tudjuk teljesíteni a kötelességünket, a legfontosabb dolog, hogy nagy erőfeszítést tegyünk az igazságra. Az ember kizárólag az igazságalapelvek felfogása által tud ezekkel az alapelvekkel összhangban cselekedni. Emellett az embereknek szükséges a kötelességeikhez kapcsolódó különböző szakterületekről és speciális készségekről tanulniuk, valamint lényeges, hogy elsajátítsanak néhány egyszerű és gyakorlati technikát. Egyesek rendelkeznek némi szakmai tudással, de nem tudják, hogyan alkalmazzák ezt a kötelességeikhez. Amikor megtesznek dolgokat, a szívük soha sincs tisztában az üggyel. Nem tudják, melyik a helyes cselekvési mód, melyik egyezik az igazságalapelvekkel és válhat hasznára másoknak, illetve melyik mód helytelen, és szegi meg az alapelveket. Elméjük összezavarodott állapotban van. Helyesnek tűnik számukra ez az út, de más utak is járhatónak tűnhetnek. Soha nem biztosak abban, hogyan kell megfelelően cselekedni, és nem tudják, hogyan gyakoroljanak úgy, hogy a helyes utat kövessék. Mit bizonyít ez? (Nem értik az igazságot.) Ezek az emberek nem értik az igazságot, és belső állapotukat, valamint sok mindenre vonatkozó megértésüket és értékelési mércéiket illetően a bizonytalanság állapotában vannak. Amikor nincsenek elfoglalva valamivel, úgy érzik, mindent értenek és minden könnyű a számukra. Amikor azonban ténylegesen találkoznak egy valós élethelyzettel, nem tudják, mihez kezdjenek vele, hogyan foglalkozzanak vele, illetve hogy mi a helyes út a továbbiakhoz. Csak ekkor érzik úgy, hogy semmijük sincs és semmit sem értenek az igazságból. Azok a doktrínák, amelyekről korábban értekeztek, hasznavehetetlenek. Nincs más választásuk, mint hogy más embereket kérdezzenek meg és velük tárgyalják meg a helyzetet. Ez történik, amikor olyan emberek, akik nem értik az igazságot, találkoznak egy helyzettel – zavarban vannak, tele vannak aggodalommal, úgy érzik, hogy rossz ezt tenni és helytelen azt tenni, és nem tudják megtalálni a helyes utat. Csak ekkor látják, hogy az igazság nélkül valóban nehéz egyetlen lépést is megtenni! Mire van ilyenkor leginkább szüksége az ilyen embereknek? Vajon sátáni filozófiára és tudásra, vagy az igazság megértésére? A legfontosabb dolog az igazság megértése. Ha nem érted az igazságot, még ha be is fejezel egy munkát, akkor is bizonytalannak fogod érezni magadat azzal kapcsolatban. Nem fogod tudni, hogy helyesen tetted-e, illetve mi lesz az eredmény, miután a munka elkészült. Nem tudod felmérni ezeket a dolgokat. Miért nem tudod felmérni ezeket? Miért van mindig tele a szíved bizonytalansággal? Azért, mert amikor dolgokat teszel, nem vagy biztos abban, hogy olyan módon teszed-e azokat, ami valóban és igazán összhangban van az alapelvekkel, hogy alapelveket gyakorolsz-e, illetve hogy a gyakorlásod megfelel-e az igazságnak vagy sem. Nem tudod ellenőrizni ezt. Ha elérsz némi kis eredményt a kötelességed végzésében, úgy fogod érezni, hogy nagyon ügyes vagy és hogy némi tőkére tettél szert, ezáltal pedig önteltté válsz. Ha azonban nincs nyilvánvaló eredmény, illetve ha az nem üti meg az alapelvek mércéit, akkor azonnal negatívvá válsz, és ezt gondolod: „Mikor fog Isten megvilágosítani engem? Másokat miért világosít meg mindig Isten, amikor én sem inspirációt, sem megvilágosítást, sem világosságot nem kapok?” Időnként úgy érezheted, hogy helyes szándékkal tettél dolgokat és nagy erőfeszítést tettél, így azt reméled, hogy Isten boldogan elfogadja, jóváhagyja és elismeri majd az erőfeszítésedet. Ugyanakkor attól is félsz, hogy Isten azt fogja mondani, hogy helytelenül cselekedtél és nem ismeri el azt. Vajon ez nem a nyereség és veszteség iránti aggodalmat mutatja? Ha azt látod, hogy csekély az érettséged, hogy túlságosan lázadó és arrogáns vagy, és hogy önteltté válsz, ahányszor csak a legcsekélyebb dolgot is eléred, akkor úgy fogod érezni, hogy túl romlott vagy, ördög és Sátán vagy, és méltatlan Isten üdvösségére. Majd miután néhány további kisebb eredményt elérsz, úgy fogod gondolni, hogy végül is nem is vagy olyan rossz, hogy van némi képességed és képes vagy bizonyos eredményeket elérni, és ezért meg kellene jutalmazni téged. Vajon ez nem a nyereség és veszteség miatti aggodalmat mutatja? Mi idézi elő a nyereség és veszteség miatti aggodalom állapotát? Ez az igazság megértésének hiányával van közvetlen kapcsolatban. Amikor az emberek nem értik az igazságot, az sokféle állapotot és sok megnyilvánulást hoz létre. A lényeg az, hogy az emberek gyakran élnek a nyereség és veszteség miatti aggodalom állapotában. Ez az ő normális állapotuk. Mivel nem érted az igazságot, nem tudod felmérni a saját adottságaidat; nem tudod, mit tudsz, és mit nem tudsz megtenni. Mivel nem érted az igazságot, nem tudod, hogy kötelességed teljesítése során melyik alapelveket és mércéket kövesd, illetve azt, hogy milyen eredményre törekedj. Azt sem tudod, mi az élet célja és iránya. Nem tudod, miért haragszik rád Isten, miért ismer el téged Isten, vagy miért elnéző veled szemben Isten – ezek egyikét sem tudod. Nem tudod, hogy hol kellene állnod, és nem tudod felmérni, hogy amit tettél, az vajon teljesítette-e a teremtett lényi kötelességedet, illetve hogy kielégítően teljesítettél-e. Időnként félénken teszel dolgokat, máskor pedig bátor és féktelen vagy. Az állapotod mindig ingatag. Hogyan válik ingataggá az ember állapota? Végső soron ez az igazság megértésének hiányával függ össze. Amikor az emberek nem értik az igazságot, akkor alapelvek nélkül kezelnek dolgokat. Nagyon kiszámíthatatlanok, amikor dolgokat tesznek, és egész biztosan elhajlanak vagy az egyik, vagy a másik irányba. Amikor éppen semmit sem csinálnak, akkor úgy tűnik, mindent értenek, és jól beszélnek a doktrínáról – ám amikor történik valami és arra kérik őket, hogy válogassák ki, és alkalmazzák a való életre mindazokat az igazságokat, amelyeket megértenek, akkor nincs útjuk, nem tudják, melyik alapelvet használják. Ezt mondják magukban: „Értem, hogy hűségesen kell teljesítenem a kötelességemet, becsületesnek kell lennem, nem lehetnek elképzeléseim és félreértéseim Istenről, alá kell vetnem magam Istennek – de hogyan kellene ténylegesen kezelnem ezt?” Újra és újra átgondolják és próbálnak előírásokat alkalmazni, végül pedig fogalmuk sincs, hogy melyik előírásokat alkalmazzák. Úgy gondoljátok, hogy az, akinek egy Isten szavaiból álló könyvben kell keresgélnie, amikor történik vele valami, az olyasvalaki, aki érti az igazságot? Ez nem az igazság valódi megértése. Az ilyen emberek csupán néhány doktrínát értenek, de még nem fogták fel eme igazságok valódiságát. Ez azt mutatja, hogy amit általában mondanak, és amiről úgy hiszik, hogy értik, az semmi más, csak doktrína. Ha megérted az igazságot, ha rendelkezel az igazságvalósággal, akkor, ha valami történik veled, tudni fogod, hogyan cselekedj Isten szándékaival összhangban, és hogyan cselekedj az alapelv keretein belül. Ha mindaz, amit megértesz, csupán doktrína – és nem az igazság – akkor, amikor valami tényleg történik veled, és te a doktrínára támaszkodsz, és előírásokat követsz, akkor nem lesz belőle kiutad. Nem leszel képes megtalálni az alapelvet és nem leszel képes utat találni a gyakorlásra. Ami azt jelenti, hogy úgy tűnhet, mintha értenéd az igazság egy aspektusát, mintha értenéd az igazság azon szavainak jelentését, és mintha megértenél egy kicsit Isten szándékaiból és abból, amit Isten kér – mintha mindezt tudnád – ám amikor valami történik veled, képtelen vagy gyakorlatba ültetni az igazságot, vakon alkalmazol előírásokat és összekuszálod a dolgokat. Hát nem szégyenletes ez? Amikor olyan emberekkel történik valami, akik igazán értik az igazságot, ők képesek megtalálni a gyakorlás alapelveit, van gyakorlási útjuk és képesek az igazságalapelveket gyakorlatba ültetni. Ami azokat az embereket illet, akik csak szavakat és doktrínákat tudnak szajkózni, úgy tűnik, mintha értenék az igazságot, de amikor eljön a cselekvés ideje, teljesen összezavarodnak. Ez azt bizonyítja, hogy azok az emberek, akik szavakat és doktrínákat szajkóznak, egyáltalán nem értik az igazságot. Az olyan emberek, akik szavakat és doktrínákat szajkóznak, másokat próbálnak félrevezetni, csalók. Mind magukat, mind másokat is megtévesztenek – ami azt jelenti, hogy maguknak is ártanak, ahogyan másoknak is!

Amit most megértetek, az több igazság, vagy több doktrína? (Több doktrína.) Mi ennek az oka? (Ez annak az eredménye, hogy nem törekszünk az igazságra.) (Az erőfeszítés hiánya, hogy vegyük a fáradságot és elgondolkodjunk az igazságon.) Mindezekhez van valami köze, ám az általatok megadott okok mind szubjektívek. Van egy objektív ok is, ami az emberek képességével függ össze. Egyesek több mint egy évtizede hallgatnak prédikációkat, de nem tudják megkülönböztetni az igazságot a doktrínától, sem különbséget tenni az előírások követése és az igazság gyakorlása között. Komolyan hallgatják a prédikációkat és gondosan dolgoznak azon, hogy különbséget tegyenek, de egyszerűen nem tudják megmondani, mi a különbség. Úgy érzik, hogy azok a közlések, amelyeket mindenkitől hallanak, nagyjából mind ugyanolyanok, vagyis hogy mind egész jók, és mind meglehetősen gyakorlatiasak. Miután meghallgatták azokat, nem tudják megmondani, mi doktrína és mi igazság. Képességbeli hiba ez? (Igen.) Vajon a ti képességetek fel tud emelkedni az igazságvalóság szintjére? Minden alkalommal, amikor a vezetők és dolgozók beszélgetnek veletek összejöveteleken vagy máskor, amikor barátkoznak vagy kapcsolatba lépnek veletek, meg tudjátok-e mondani, hogy abból, amit mondanak, mennyi az igazságvalóság, és mennyi a doktrína? (Igen.) Ha meg tudjátok mondani, akkor az azt bizonyítja, hogy van némi ítélőképességetek és nem vagytok teljesen alkalmatlanok a tisztánlátásra. Ha meg tudjátok mondani a különbséget, az azt bizonyítja, hogy a képességetek nem rossz. Az emberek képességei különböző fokozatokra oszthatók: gyenge, átlagos, jó és kivételesen jó. Lényegében ez a négy fokozat van. Azok, akiknek még a gyengénél is rosszabb a képessége, nem tudják felfogni az igazságot; nekik egyáltalán nincs képességük. Semmit nem tudnak megérteni abból, amit hallanak, és semmiben, amit tesznek, nem tudnak gondolkodva, logikával vagy alapelvekkel cselekedni. Az ő fejükben mindez egy kusza zűrzavar. Zavaros emberek, akiket köznyelven bunkónak nevezhetünk. Ha szerfelett gyenge a képességük, akkor értelmi fogyatékosok. Híján vannak a normális emberi értelemnek. Ezeket az embereket nevezhetnénk féleszűnek, félőrültnek, vagy félkegyelműnek is.

A szerfelett gyenge képességű emberek értelmi fogyatékosok – nem szükséges tovább tárgyalnunk őket. Beszéljünk arról, hogyan mutatkozik meg a gyenge képesség. Egyesek évek óta hisznek Istenben, de még mindig nem értik az igazságot. Még az evangélium hirdetésének alapvető kötelességét sem tudják végrehajtani, nem tudnak beszélgetni az igazságról, és nem tudnak bizonyságot tenni. Ezek a gyenge képesség megnyilvánulásai. Milyen más megnyilvánulásai vannak még a gyenge képességnek? Miután sok éven keresztül hallgattak prédikációkat, a gyenge képességű emberek úgy érzik, hogy mindegyik ugyanolyan – mind ugyanarról szól. Nem tudnak világosan különbséget tenni a különböző igazságok részletei között, még kevésbé tudnak különbséget tenni igazság és doktrína között. Még a legegyszerűbb szavakat vagy doktrínákat sem képesek elmondani, nemhogy megérteni az igazságot. Vajon az ilyen emberek képessége a legrosszabb az összes közül? Az ilyen embereknek nem számít, hogyan hallgatják a prédikációkat vagy hány éve hallgatnak prédikációkat, nem tudják értelmezni azokat, és nem értik, hogy mi az igazság, illetve mit jelent az önismeret. Függetlenül attól, hogy milyen régóta hisznek Istenben vagy hány prédikációt hallgattak meg, végül mégsem tudják gyakorolni az igazságot. Csupán néhány előírást tudnak követni és néhány általuk fontosnak vélt dolgot tudnak megjegyezni – ami ennél több, arra már nem képesek emlékezi. Miért van ez? Mivel a képességük gyenge, nem tudnak felemelkedni az igazsághoz, és nem képesek túl sok mindent felfogni. Legfeljebb néhány felszínes doktrínát tudnak megérteni. Ez a legtöbb, ami tőlük telik. Az ilyen emberek gyakran nagyon arrogánsak és felmagasztalják magukat. Egyesek azt mondják majd: „Én már akkor hittem az Úrban, amikor még az anyám méhében voltam. Már rég szentté váltam, már rég megkeresztelkedtem és megtisztultam.” Egyesek már három, öt vagy akár tíz éve elfogadták Isten új munkáját, mégis még mindig ugyanazt ismételgetik. Vajon ez nem a gyenge képesség jele? Egyesek azt mondják: „Azt mondjátok, nem ismerem magam – ti vagytok azok, akik nem ismeritek önmagatokat. Én már rég szentté váltam.” Azok az emberek vannak leginkább híján a lelki megértésnek, akik ezt mondják, ők azok, akiknek a legrosszabb a képessége. Tudtok-e még az igazságról beszélgetni az ilyen emberekkel? Nem tudtok. Mindegy, mennyit beszélsz, nem fogják megérteni, mi az igazság, mit jelent gyakorolni az igazságot, mit jelent az, hogy az ember aláveti magát Istennek, mi az életbe való belépés, és mit jelent megváltoztatni az ember beállítottságát. Nem képesek megérteni ezeket a dolgokat, illetve elérni ezt a szintet. Istenbe vetett hitükben arra figyelnek, hogy kövessenek néhány előírást, mint amilyen a világi ügyektől való visszavonulás, a világról való lemondás, az ördögökkel való ügyletek mellőzése, a gonosz dolgok mellőzése, kevesebb bűn elkövetése, az erős ragaszkodás Isten nevéhez, Isten el nem árulása, valamint az imádkozás és Istenre támaszkodás mindenben – csak ezekre a dolgokra figyelnek. Alapvetően a vallásos hiedelmek formalitásainak korlátai közt maradnak. Miután oly sokat hallottak Isten szavaiból és az igazságról szóló prédikációkból, nem értik, amit hallottak. Minél többet hallgatják, annál jobban összezavarodnak, ezért semmit nem fogadnak be azokból. Ha megkérdezed tőlük, hogy mit kér Isten most az emberektől a munkának ebben a szakaszában, nem tudják megmondani neked. Csak pár egyszerű dolgot tudnak mondani a doktrínákról. Ez azt jelenti, hogy a képességük rendkívül gyenge és nem képesek megérteni Isten szavait.

Melyek az átlagos képességű emberek megnyilvánulásai? A fő megnyilvánulásuk az, hogy nincs meg a képességük Isten szavainak megértésére. Miután prédikációkat hallgattak, csupán néhány szót és doktrínát értenek, de semmilyen új fényt nem képesek felfedezni. Amikor dolgok érik őket, még mindig nem tudják kezelni azokat, és az igazságot sem tudják gyakorolni. Csupán néhány üres doktrínát tudnak szajkózni és előírásokat követni. Amikor prédikációkat hallgatnak, úgy tűnik, értik, ám amikor dolgok érik őket, továbbra is előírásokat követnek és saját akaratuk szerint cselekednek majd. A szavak és doktrínák szajkózásával pedig mindig másokat szidalmaznak. Miután sok éve hisznek Istenben, sok doktrínát megértenek, amikor pedig másokkal beszélgetnek, egy kicsit többet tudnak a tudásukról beszélni. Teljes és konkrét módon tudják kifejezésre juttatni azok jelentését, és képesek normális beszélgetéseket folytatni az emberekkel. Azt azonban még mindig nem értik, hogy mi az igazság, vagy mi a valóság. Úgy gondolják, hogy azok a doktrínák, amelyekről beszélnek, az igazságvalóság, és nem tudják értelmezni, amit mások az igazságvalósággal kapcsolatos tapasztalataikról, saját megértésükről vagy a gyakorlás útjairól mondanak. Ezek az átlagos képességű emberek úgy érzik, hogy nincs különbség igazság és doktrína között. Nem számít, mennyi prédikációt hallgatnak, nem tudják kiszűrni belőlük azokat az igazságokat, amelyeket gyakorolniuk kellene, sem azokat az igazságokat, amelyekkel rendelkezniük kellene ahhoz, hogy üdvözüljenek. Önmagukat sem tudják megérteni, és nem tudják, mely igazságokat kellene gyakorolniuk ahhoz, hogy levessék romlott beállítottságaikat. Valós életükben csak előírásokat, vallásos szertartásokat tudnak követni, kitartóan járnak összejövetelekre, kitartóan prédikálnak doktrínákat másoknak, valamint kitartóan tesznek némi erőfeszítést a kötelességeik teljesítésére. Azonban nem mennek bele azokba az igazságokba, illetve nem mélyülnek el azokban, amelyek a beállítottságban bekövetkező változásokat, a saját romlott beállítottságuk ismeretét vagy az életbe való belépést érintik. Ezt jelenti átlagos képességgel rendelkezni. Az átlagos képességű emberek csak ezt a szintet tudják elérni. Vannak emberek, akik 20 vagy 30 éve hisznek Istenben és még mindig csak doktrínákról beszélnek. Találkoztatok már valaha olyan emberekkel, akik több mint egy évtizede hisznek Istenben, mégis mindössze doktrínákat szajkóznak? (Igen.) Az ilyen embereknek átlagos képességük van.

Melyek a jó képességű emberek megnyilvánulásai? Mindegy, hogy milyen régóta hisznek Istenben, miután meghallgatnak egy prédikációt, képesek lesznek megmondani, hogy az eltér attól, amit a Biblia mond, és hogy teljesen különbözik attól, amit a vallásban tanítanak. Meg tudják mondani, hogy ez mélyebbre hatol, részletesebb, és teljesen gyakorlatias. Ezért, miután elfogadják Isten új munkáját, az igazság gyakorlására és a valóságba való belépésre kezdenek el összpontosítani. Valós életükben képzik magukat abban, hogy hogyan gyakorolják és tapasztalják meg Isten szavait. Például, Isten azt mondja: „Becsületes embereknek kell lennetek.” A legelején ezek az emberek csak előírásként tartják be ezt, és kimondják, ami éppen eszükbe jut. Fokozatosan, a prédikációk hallgatása során, valamint valós tapasztalatukban, folyamatosan összefoglalják, amit megtanultak, végül pedig megtapasztalják és megértik, hogy valójában mi is az igazsága annak, ha valaki becsületes ember, és mi is az élet valójában. Rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az Isten által szólt szavakat és igazságokat, amelyeket a prédikációk hallgatásából megértenek, a valós életükre alkalmazzák, és saját valóságukká tegyék azokat. Valódi megtapasztalással az élettapasztalatuk fokozatosan elmélyül. Amikor ezek az emberek prédikációkat hallgatnak, vagy Isten szavait olvassák, képesek megérteni a bennük foglalt igazságot. Mit értünk itt igazság alatt? Nem egy üres doktrínát, nem egy szófordulatot, nem egy elméletet egy bizonyos dologról. Hanem inkább azokat a nehézségeket, amelyekkel a valós életben találkozunk, valamint az ember által feltárt különféle romlott állapotokat. A jó képességű emberek képesek beazonosítani ezeket az állapotokat és összehasonlítani azokat azzal, amit Isten mond és leleplez. Ezután tudni fogják, hogyan gyakoroljanak Isten szavai szerint. Ezt értjük jó képesség alatt. Főként miben mutatkozik meg a jó képesség? A prédikációkban elhangzottak megértésének képességében, e szavak és a valódi állapotunk közötti kapcsolat megértésének képességében, annak megértésében, hogy milyen hatással lesznek ránk ezek a szavak, majd abban, hogy kapcsolódunk e szavakhoz. Ez a jó képesség. A jó képességű emberek amellett, hogy képesek megérteni ezeket a szavakat és kapcsolódni azokhoz, a való életben a gyakorlás alapelveit is képesek felfogni és képesek ezeket az alapelveket minden nehézséggel, illetve olyan helyzettel szemben alkalmazni, amelyekkel a valós életükben találkoznak. Ez a rálátás. Csak azok rendelkeznek igazán jó képességgel, akiknek van ilyen rálátásuk.

Amikor az átlagos képességű emberek felfednek valamennyit a romlott beállítottságukból, nem tudják világosan felismerni a saját állapotukat vagy a probléma esszenciáját. Csak úgy ítélik meg azokat, hogy összehasonlítják az általuk megértett doktrínákkal. Nem képesek ellátni a probléma esszenciájáig, vagy felismerni ennek az esszenciának a gyökerét valamint azt az aspektust, amely tartalmazza az igazságot. Amikor valamilyen helyzettel szembesülnek, miután megmetszették őket, miután boncolgatták és elemezték azt, mély benyomást szereznek és nyernek némi megértést magáról a helyzetről. Ha azonban egy másfajta állapottal vagy körülménnyel találják szembe magukat, ismét nem fogják érteni azt, nem fogják tudni, mit tegyenek, és nem találják majd a követendő alapelveket sem. Ezt jelenti átlagos képességgel rendelkezni. Ami a jó a képességűeket illeti, miért mondjuk, hogy nekik jó a képességük? Amikor egy helyzettel szembesülnek, lehet, hogy a jó képességű embereknek nincs rögtön útjuk a gyakorlásra, de prédikációk hallgatása és Isten szavainak keresése által képesek utat találni. Ekkor tudni fogják, hogyan közelítsék meg a helyzetet. Vajon fogják tudni, mit tegyenek, amikor legközelebb hasonló helyzettel találkoznak? (Igen.) Miért van ez? (Azért, mert nem csupán előírásokat követnek. Képesek elgondolkodni egy helyzeten, hogy utat találjanak, majd alkalmazzák a tanultakat a hasonló helyzetekre.) Helyes, megtalálták az alapelvet és megértik az igazságnak ezt az aspektusát. Amint megértik az igazságot, akkor ismerni fogják az emberek azon állapotait, feltárulásait és romlott beállítottságait, amelyekre az igazságnak ez az aspektusa vonatkozik, valamint azokat az ügyeket és körülményeket, amelyekkel az életükben találkoznak, és mindazokat, amiket ez érint. Tisztában vannak az efféle dolgok végzésének alapelveivel, amikor pedig a jövőben hasonló dolgokkal találkoznak, tudják, hogyan gyakoroljanak az igazságalapelvek szerint. Ezt jelenti valóban megérteni az igazságot. Ezért, mivel néhányan képesek megérteni az igazságot, mivel rendelkeznek az igazság megértésének képességével, képesek csoportvezetőkké vagy gyülekezeti vezetőkké válni. Mások azonban csak a doktrína szintjén képesek érteni, ezért ők nem lehetnek csoportvezetők, mivel képtelenek felfogni az alapelveket vagy felügyeletet ellátni. Ha arra kérnek, hogy csoportvezetőként szolgálj, akkor arra kérnek, hogy vállald a vezetői szerepet és lásd el a felügyeletet. Mit kell ahhoz, hogy el tudd látni a felügyeletet? Nem doktrína, szlogenek, tudás vagy elképzelések. Azt kívánja meg tőled, hogy az igazságalapelveket használva láss el felügyeletet. Ez a legalapvetőbb és a legmagasabb alapelv, amely alapján bármit megtesznek Isten házában. Ha a képességed átlagos vagy gyenge, és nem tudod megérteni az igazságot, akkor hogyan tudsz ellátni felügyeletet? Hogy tudod viselni ezt a felelősséget? Nem vagy alkalmas erre a munkára, erre a kötelességre. Egyeseket megválasztanak csoportvezetőnek, de nem értik az igazságot és egyáltalán nem tudnak semmit sem elvégezni. Nem méltók arra, hogy csoportvezetőnek nevezzék őket, és le kell őket cserélni. Egyeseket megválasztanak csoportvezetőnek és mivel képesek megérteni valamit az igazságalapelvekből, át tudják venni a munka irányítását és meg tudnak oldani néhány gyakorlati problémát. Ez tesz valakit alkalmassá a munkára és arra, hogy csoportvezető legyen. Egyesek nem tudják felvállalni a munkát vagy jól teljesíteni a kötelességüket. Mi ennek a fő oka? Az ilyen emberek kisebb részénél az, hogy gyenge az emberi mivoltuk. A többségnél azonban a gyenge képesség az ok. Ez az oka annak, hogy nem képesek végrehajtani a munkájukat vagy jól végezni a kötelességüket. Legyen szó akár az igazság felfogásáról, akár egy szakma vagy egy speciális készség elsajátításáról, a jó képességű emberek képesek felfogni a bennük foglalt alapelveket, eljutni a dolgok gyökeréig és beazonosítani azok valóságát és esszenciáját. Így mindenben, amit tesznek, minden munkában, amibe belefognak, a helyes ítéleteket hozzák meg és a helyes normákat és alapelveket határozzák meg. Ez a jó képesség. A jó képességű emberek képesek Isten háza különféle munkáinak felügyeletét ellátni. Az átlagos vagy gyenge képességűek képtelenek az ilyen munkára. Semmiképp nem arról van szó, hogy Isten háza kedvez bizonyos embereknek vagy lenéz egyeseket, vagy különböző módon kezel embereket – csupán arról van szó, hogy sokan a képességük miatt képtelenek felügyeletet ellátni. Miért nem tudnak felügyeletet ellátni? Mi az eredendő ok? Az, hogy nem értik az igazságot. És miért nem értik az igazságot? Azért, mert a képességük átlagos, vagy akár nagyon gyenge. Ezért van az, hogy az igazság túlmutat rajtuk és képtelenek megérteni az igazságot, amikor hallják. Egyesek talán azért nem értik az igazságot, mert nem figyelmesen hallgatják, vagy az is lehet, hogy fiatalok és még nincs fogalmuk az Istenbe vetett hitről, és nem nagyon érdekli őket. Azonban nem ezek a fő okok. A fő ok az, hogy a képességük elégtelen. Az alacsonyabb képességű embereknek nem számít, hogy mi a kötelességük, illetve hogy mióta végzik a munkát, nem számít, mennyi prédikációt hallanak, vagy hogyan beszélgetsz velük az igazságról, még mindig nem tudják megérteni azt. Elhúzzák a kötelességük végrehajtását, teljesen összekuszálnak dolgokat, és semmit sem érnek el. Egyes emberek, akik csoportvezetőként szolgálnak és ellátják a munka egy részének felügyeletét, nem fogják fel az alapelveket, amikor először vállalnak felelősséget a munkáért. Számos kudarc után, keresés és kérdések feltevése által megértik az igazságot és felfogják az alapelveket. Majd ezen alapelvekre alapozva képesek felügyeletet ellátni és önállóan felvállalni a munkát. Ezt jelenti, ha valakinek van képessége. Másoknak elmondhatod az összes alapelvet, sőt részletesen ismertetheted velük, hogyan hajtsák végre azokat, és úgy tűnik majd, hogy megértik, amit mondasz, ám még mindig nem tudják felfogni az alapelveket, amikor megtesznek dolgokat. Ehelyett saját elképzeléseikre és képzelődéseikre támaszkodnak, sőt még helyesnek is hiszik ezt. Azonban nem tudják világosan megmondani és valójában nem is tudják, hogy az alapelvek szerint cselekszenek-e. Ha a Fennvaló kérdéseket tesz fel nekik, idegesek lesznek, és nem tudják, mit mondjanak. Csak akkor érzik biztosnak magukat, amikor a Fennvaló látja el a felügyeletet és ad útmutatást. Ez azt jelzi, hogy képességük nagyon gyenge. Ilyen gyenge képességgel nem képesek eleget tenni Isten követelményeinek vagy megfelelni az igazságalapelveknek, nemhogy kielégítő módon végezni a kötelességeiket.

Épp az imént említettem, hogy van még egy szint a jó képesség felett, mégpedig a nagyon jó képesség. Miután a nagyon jó képességű emberek elkezdenek Istenben hinni, olvassák Isten szavait, és megtapasztalásuk során fokozatosan átélik, átérzik és megértik, hogy mire utalnak az Isten szavaiban említett különböző állapotok. Még akkor is képesek megtalálni Isten szavaiban a gyakorlás útját, akkor is képesek az alapelvek szerint követelményeket, irányokat és mércéket állítani maguk elé, ahogyan Isten szavai mondják, és elkerülni az elhajlásokat és a torzulásokat, amikor nagyon kevés ellátást vagy segítséget kapnak. Isten szavainak önálló evése és ivása által képesek megérteni az igazságot, valamint megismerni magukat és Istent. Ez a legmagasabb képesség, és az ilyen embereknek van a legnagyobb rálátásuk. Mondjátok meg Nekem, vannak ilyenek az emberek között? Talán a mai emberek között nem találhattok ilyen embereket, de eszetekbe jut-e valaki a Bibliából, aki ilyen volt? (Igen, Jób és Péter.) Jób és Péter ilyenek voltak. Az emberi lények közül az ő képességük a legmagasabb. Képesség tekintetében eltekintve – az emberi mivoltuktól, jellemüktől és Istenbe vetett hitüktől, – ők a két legmagasabb képességű ember. Milyen alapon mondjuk ezt? (Jób soha nem olvasta Isten szavait, mégis megismerte Istent, félte Istent és kerülte a gonoszt.) Isten soha nem beszélt Jóbhoz, akkor tehát honnan eredt tapasztalata és tudása? Jób megfigyeléseket és felfedezéseket tett az életében, majd gondosan ízlelgette azokat, amelyek bizonyos benyomásokat keltettek a szívében, és némi megvilágosodást és megvilágítást hoztak számára. Apránként értette meg az igazságokat, majd miután megértette azokat, az igazságról való megértésével és értelmével összhangban gyakorolt, fokozatosan eljutva oda, hogy félje Istent és kerülje a gonoszt. „Félni Istent és kerülni a gonoszt” – ez az, amit az embereknek be kell tartaniuk és gyakorolniuk kell. Ez a legmagasabb rendű út, amelyet az embereknek követniük kellene. A későbbi generációk szemében úgy tűnik, hogy Jób meglehetősen könnyedén ültette gyakorlatba ezt a mondást. Azért gondolod, hogy ez egyszerű és könnyű volt, mert nem ismered vagy nem tapasztaltad meg e szavak gyakorlati oldalát. Hogyan jutott Jób erre a mondásra? Saját gyakorlati tapasztalatán keresztül érte el azt. Az emberek szemében a „féld Istent és kerüld a gonoszt” szavaknak mottóként kellene szolgálniuk; igazságalapelvként kellene követniük és gyakorolniuk azokat – ez helyes. De Jób nem arra összpontosított, hogyan mondja ki azokat; csak arra összpontosított, hogyan cselekedjen. Tehát hogyan jutott el arra az alapelvre, amelyet működésbe hozott? (A mindennapi élete tapasztalatán keresztül.) Hogyan volt képes tetteiben ezt az alapelvet követni? (Élettapasztalatain keresztül szerzett ismeretet Istenről.) A normális életében látta Isten cselekedeteit és azt a munkát, amelyet Isten végzett az embereken. E megtapasztalások által alakult ki benne az istenfélelem, az őszinte hit Istenben, az igazi csodálat, az igaz alávetettség és bizalom. Így jött létre az ő istenfélelme. Nem úgy született, hogy tudta, félnie kell Istent. Az istenfélelem a gyakorlásainak és viselkedésének eredménye, miután sok éven át hitt Istenben és követte Istent. Mondhatnánk, hogy ez volt viselkedésének, tudásának és cselekvési alapelveinek az esszenciája. Magatartása, amelyet feltárt, és az, ahogyan Isten előtt viselkedett, valamint a legmélyebb szándékai és cselekvési alapelvei – mindezen megnyilvánulások esszenciája volt az, hogy félte Istent. Isten így határozta meg őt. Jób képes volt megtenni ezeket a dolgokat, de nem azért, mert Isten sok szót szólt hozzá, vagy sok igazsággal látta el, ami után saját megértése révén fokozatosan istenfélelemre jutott. Abban a korban Isten egyetlen világos szót sem mondott neki. Jób legfeljebb Isten hírnökeit láthatta; és legfeljebb a felmenői által továbbadott Istenről szóló legendákat és történeteket hallhatta. Ez volt minden, amit tudhatott. Azonban mindössze ennyi információra hagyatkozva, ahogy élte az életét, Jób fokozatosan egyre több mindent és több gyakorlati dolgot tanult meg. Hite Istenben fokozatosan egyre erősebbé vált, és az igazi istenfélelem szintén kialakult benne. Miután ez a két dolog kialakult benne, Jób valódi érettsége és valódi képessége nyilvánvalóvá vált. Mit láthatunk Jóbtól? Láthatjuk, hogy sok olyan igazság van – Isten szándékaival, Isten megismerésével, Istennek az emberiséggel szemben támasztott követelményeivel, valamint az emberiség megmentésével kapcsolatos igazságok – melyeket az emberek valójában apránként tudnak megérteni a mindennapi életük során, amennyiben normális emberi gondolkodással és képességgel rendelkeznek. Jób egy példa erre. Képes volt megérteni néhány gyakorlati dolgot. Mit értett meg? Az Ő legmagasabb rendű mottóját, amely akkor nyert megerősítést, amikor megtapasztalta a megpróbáltatásait; ez volt egyben a legmagasabb rendű megértése is. Mi ez a mottó, ez a legmagasabb szintű megértés? („Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21).) Van-e a jelenlegi emberi fajon belül bárki is, aki e kérdés vonatkozásában ugyanolyan igaz megértéssel bír, mint Jób? Van bárki, aki el tudja érni Jób megértését? (Nincs.) Amit az emberek ma megértenek, az csupán doktrína. Ezek a szavak Jób megtapasztalásából származtak. A későbbi generációk mondhatják ugyan e szavakat, ám szívükben nincs megértésük róluk. Először Jóbnak sem volt ilyen megértése, de ezek a szavak tőle eredtek és az elsőkézből való megtapasztalásából származtak. Jób rendelkezett ezzel a valósággal. Nem számít, hogy a későbbi generációk mennyire ismételgették és utánozták Jóbot, ők csupán doktrínát értettek. Miért mondom, hogy ez csak doktrína? Először is azért, mert az emberek nem tudják azt gyakorlatba ültetni. Másodszor pedig azért, mert az embereknek egyszerűen nincsenek olyan tapasztalataik, mint amilyenek Jóbnak voltak, és nem rendelkeznek az ezekből a tapasztalatokból nyert tudással sem, ezért az ő tudásuk üres. Nem számít, mennyit mondogatod, vagy milyen hangosan kiáltod – „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve! Hajlandó vagyok alávetni magam Isten minden irányításának és intézkedésének” – amikor az életben dolgok érnek, el tudod-e ismerni a szívedben, hogy ez Isten munkája? Ha Isten megfoszt és elpusztít, képes vagy akkor is arra, hogy áldd Isten nevét a szívedben? Ez nehéz számodra. Miért olyan nehéz ezt megtenned? Azért, mert nem ismered Isten eredeti szándékát ebben a tettében, és az Ő szuverenitását sem ismered el. Nem tudod megérteni ezt a két dolgot. Nem tudod felfogni Isten szándékait, azt a pozíciót sem tudod megérteni, amelyet egy teremtett lénynek el kell foglalnia, azt az alávetettséget, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell, sem azokat a tetteket, amelyeket egy teremtett lénynek meg kell tennie. Semmit nem tudsz megtenni ezek közül. Így aztán amikor Jób szavait idézed, azok észrevétlenül üressé válnak, semmivel sem többek, mint díszes és divatos szavak. Ezért aztán, habár te is és Jób is ugyanazokat a szavakat mondtátok, Jób megértése és felfogása ezekről a szavakról a szívében más volt, mint a tiéd, és ő más érzelmi kontextusban szólta ezeket a szavakat, mint te. Ez két teljesen különböző lelkiállapot. Jób nem szokványos módon mondta e szavakat. Ehelyett, amikor Isten mindentől megfosztotta, leborult a földre és dicsérte Isten cselekedeteit. Habár gyakran prédikálod e szavakat, vajon hogyan viselkednél, ha azzal szembesülnél, hogy Isten megfoszt téged? Képes lennél letérdelni és imádkozni? Nem lennél képes alávetni magad. Még akkor is, ha kívülről azt mondod: „Alá kellene vetnem magam. Ezt Isten tette, és nekünk embereknek nincs képességünk és nem tudunk ellenállni, ezért hagyni fogom, hadd menjenek a dolgok a maguk útján”, vajon valódi alávetettség ez? Félretéve a negatív, lázadó és ellenálló érzéseid természetét, van bármi különbség a te hozzáállásod és Jóbé között? (Igen.) Óriási különbség van. Ez a különbség aközött, hogy valaki rendelkezik-e az igazságvalósággal, vagy sem. Ez a nyilvánvaló különbség aközött, ha a megtapasztalt és megértett dolgok az ember életének természetes feltárulásává válnak és aközött, ha valaki csupán megérti a doktrínákat anélkül, hogy rendelkezne a valósággal. Amikor az emberek semmivel sem kerülnek szembe, akkor Jób szavait fogják prédikálni, ám amikor dolgok történnek velük, sokan nem tudják kimondani Jób szavait. Ez azt mutatja, hogy csak doktrínákat értenek. E szavak nem váltak az életükké és nem irányítják a gondolataikat és a hozzáállásukat, amikor dolgok történnek velük. Ha azonban olyan emberekkel történnek dolgok, akiknek e szavak az életük, akkor világosan látható, hogy e szavak nem csupán egy mottó, amit a mindennapi életükben hirdetnek, hanem egyben a valós hozzáállásuk az emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz is. Sőt mi több, ez az igazi hozzáállásuk Istenhez. E szavak az ő életük megtestesítői, nem csupán valami szlogen, amit kiabálnak. Ez rávilágít arra, hogy mi a különbség az igazság megértése és meg nem értése között.

Most pedig nézzük meg Pétert. Miért mondjuk, hogy Péter jó képességű? Azért, mert Péter képes volt megérteni az Úr Jézus által kifejezett igazságot és megérteni az Úr Jézus szavait. A korszak, amelyben Péter élt, a Kegyelem Kora volt. A megváltás útja, amelyet az Úr Jézus a Kegyelem Korában tanított, magasabb rendű út volt, mint a Törvény Korának útja. Magában foglalt néhány alapvető igazságot az ember életbe való belépéséről, valamint néhány kezdeti igazságot az emberi beállítottság megváltoztatásáról is. Például magában foglalta az Istennek való alávetettséget, az Isten szuverenitásának és irányításának való alávetettséget, valamint azt is, hogy az embereknek hogyan kellene reagálniuk, amikor feltárnak valamennyit a romlott beállítottságaikból. Ugyan nem átfogóan és módszeresen tárgyalták ezeket a kérdéseket, de meg lettek említve. Természetesen sokkal jobban ki lettek tárgyalva, mint Jób idejében, de lényegesen kevésbé, mint manapság. Habár a Biblia nem rögzít szavakat az igazság olyan aspektusairól, mint az emberi beállítottság megváltoztatása, az emberek hozzáállása Istenhez, az emberek szíve mélyén lévő romlottság esszenciája, illetve az ember romlott beállítottságának feltárulása, az Úr Jézus határozottan beszélt ezekről a dolgokról valamilyen mértékben. Csupán azért nem lettek ezek a szavak lejegyezve, mert az emberek nem tudtak felemelkedni erre a szintre. Például az Úr Jézus ezt mondta Péternek: „Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem” (Máté 26:34). Erre Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg” (Máté 26:35). Miféle szavak ezek? (Arrogáns szavak, amelyek az önismeret hiányát mutatják.) Arrogáns szavak, amelyeket olyasvalaki mond, aki nem ismeri önmagát. Ennek tehát az önismerethez van köze. Mire jött rá Péter, miután a kakas kukorékolt? (Arra, hogy nagyképűen beszélt magáról.) Amikor erre ráeszmélt, vajon érzett valamit a szívében? (Igen.) Mi volt az első reakciója, miután ez megtörtént? (Bűnbánat, a szíve tele volt bűntudattal.) Első reakciója a bűntudat és bűnbánat volt. Azt mondta: „Igaz, amit az Úr mondott. Amit arról mondtam, hogy szeretem az Urat, csak egy kívánság, egy eszménykép, egyfajta szlogen volt. Nem rendelkezem ilyen érettséggel.” Amikor az Úr Jézus letartóztatásának körülményeivel szembesült, Péter gyáva volt és félt. Valaki megkérdezte tőle: „Ez a ti Uratok? Nem ismered Őt?” És ekkor Péter mit gondolt magában? „Igen, ismerem Őt, de ha beismerem, engem is le fognak tartóztatni.” Gyávasága és szenvedéstől való félelme miatt, valamint azért, mert tartott attól, hogy az Úr Jézussal együtt őt is letartóztatják, nem ismerte be, hogy ismeri Őt. Félénksége győzedelmeskedett a hite fölött. Akkor tehát őszinte vagy hamis volt a hite? (Hamis.) Ekkor ismerte fel, hogy ezek a szavak, amelyeket korábban mondott: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!”, csupán vágyálmok voltak. Nem az őszinte hite voltak, csupán üres szavak, szlogen, doktrína. Nem rendelkezett valódi érettséggel. Mikor döbbent rá, hogy nincs valódi érettsége? (Amikor feltárultak a tények.) Csak akkor ismerte fel, hogy „Úgy néz ki, a hitem és érettségem nagyon csekély, épp úgy, ahogy az Úr mondta – amikor szembesült a tényekkel, és amikor bűntudatot és bűnbánatot érzett. Helytálló volt, amit az Úr mondott. Amit az Úrnak mondtam, az csupán dicsekvés volt. Nem őszinte hit volt, csupán egy pillanatnyi indíttatás. Amikor valamivel szembesültem, gyáva voltam, nem voltam hajlandó szenvedni, saját önző elgondolásaim voltak, saját döntéseket hoztam, nem vetettem alá magam, és nem volt olyan szívem, amely igazán szerette az Urat. Ilyen csekély volt a hitem, ekkora volt az érettségem.” Vajon nem a bűnbánata keltette fel benne ezeket a gondolatokat? Bűntudata azt mutatja, hogy már volt önismerete és pontos mértéke az érettségéről, állapotáról és hitéről. Az Újszövetség csak azt rögzíti, hogy Péter háromszor tagadta meg az Urat, de nem jegyezi fel Péter tapasztalati bizonyságtételét arról, hogy miként bánta meg, hogyan fordult és változott meg. Valójában Péter írt erről leveleket, de a Biblia szerkesztői úgy döntöttek, kihagyják azokat. Ez egy nyilvánvaló probléma, ami azt mutatja, hogy az egyház akkori vezetői csak arra fordítottak figyelmet, hogy hogyan prédikáljanak és tanúskodjanak, de egyikük sem értette az élettapasztalatot. Mindannyian arra összpontosítottak, hogy miként prédikáltak és munkálkodtak az apostolok, és hogyan szenvedtek, nem tudván, hogy az emberek életbe való belépése a legfontosabb dolog, valamint az, hogy az emberek megértsék az igazságot és Isten megismerését. Azok, akik a Bibliát szerkesztették, túlságosan leegyszerűsítve és általánosságban írták le a Péterrel történteket, Pál életének eseményeit viszont rendkívüli részletességgel és terjedelmesen jegyezték fel. Ez azt mutatja, hogy ezek az emberek elfogultak voltak. Nem értették, hogy mi az igazság, sem azt, hogy mit jelent tanúságot tenni Isten mellett. Pált imádták, ezért Pál levelei közül többet választottak ki, míg Péteréiből csak egy párat. Elvi hibát követtek el azáltal, hogy így szerkesztették a Bibliát, ami miatt azok, akik hittek az Úrban, Pált imádták és utánozták kétezer éven keresztül. Ez az egész vallásos világot oda vezette, hogy az Istennek való ellenállás útjára lépjen, és az antikrisztusok uralma alatta álló vallásos királysággá váljon. Figyelmen kívül hagyták Péter kiváló bizonyságtételét, Péter leveleiből pedig csak kettőt jegyeztek le – Péter első és második levelét. A Bibliában azonban nincs feljegyzés arról a megtapasztalási folyamatról, hogy Péter valójában hogyan tapasztalta meg a vele történteket, Isten hogyan világosította meg, mit mondott Jézus, amikor megjelent neki, hogyan fogadta el Isten ítéletét, fenyítését, megmetszését, próbatételeit és finomításait, végül önszántából miként feszítették keresztre fejjel lefelé, hogyan jutott el Péter erre a pontra, hogyan ért el ilyen változást az életfelfogásában, valamint hogyan ért el ilyen hitet és alávetettséget. Ennek egyáltalán nem így kellene lennie. Igazán kár, hogy ezeket a legértékesebb dolgokat nem rögzítették!

Onnantól, hogy Péter háromszor megtagadta az Urat, amint az a négy evangéliumban rögzítésre került, odáig, hogy végül fejjel lefelé keresztre feszítették Istenért, mit látnak az emberek, amikor összevetik ezt a két eseményt? Péter eljutott onnan, hogy háromszor megtagadta az Urat, odáig, hogy végül fejjel lefelé keresztre feszítették Istenért. Vajon nem egy bonyolult folyamat zajlott itt, egy feltárásra méltó folyamat? Mi volt ez a folyamat? (Az ember életbe való belépésének és a beállítottság megváltozásának a folyamata.) Így van, az emberi beállítottság megváltozása egy olyan életút, amely során az ember képes lemondani magáról és feláldozni magát Istenért, valamint készségesen alávetni magát Isten minden irányításának. Az élettapasztalat pontosan ez a folyamat. Ez egyáltalán nem dramatizálás. A legelejétől fogva, amikor Péter nem merte beismerni, hogy ő az Úr Jézus követője, a végéig, amikor volt bátorsága és hite, valamint hajlandó volt arra, hogy fejjel lefelé keresztre feszítsék Istenért, és felemelkedett erre a szintre. Micsoda átalakulási folyamaton ment keresztül a hitében, beállítottságában és alávetettségében! Minden bizonnyal egy növekedési folyamat ment végbe. A mai embereknek nem szükséges pontosan tudniuk, hogy miféle növekedési folyamat volt ez, mert a manapság elhangzó szavak azok az igazságok, amelyeket meg kell érteniük azoknak, akik megtapasztalják Isten munkáját. Manapság Isten már világossá tette ezeket a dolgokat az emberek számára és ellátta őket ezekkel az igazságokkal. Milyen volt tehát Péter tapasztalata? Miután az Úr Jézus elment, senki sem mondta meg neki világosan, hogy mit kellene megtapasztalnia ahhoz, hogy elérje az Istennek való alávetettséget. Abban a korban, amikor a világos szavak Istentől nem voltak elérhetőek számára, végül minden panaszkodás és személyes választás nélkül jutott el a készséges alávetettség érettségére és hitére. Mondd meg Nekem, milyen igazságokat nyert el a végén? És hogyan nyerte el azokat? Imádság által, kereséssel, majd fokozatos megtapasztalással és tapogatózással. Ez alatt az idő alatt Péter természetesen megkapta Isten megvilágosítását és megvilágítását, valamint Isten különleges kegyelmét és útmutatását. Ezektől eltekintve, csak saját erőfeszítései által nyerhetett betekintést. E folyamat során Péter ismerete önmagáról, Isten szándékairól és az igazság valamennyi olyan aspektusáról, amelyekbe az embereknek be kellene menniük, fokozatosan átlépett a homályosságból a világosságba, majd a pontosságba, azután pedig a gyakorlás gyakorlatias és határozott útjába. Ez a folyamat egészen a végéig tartott, amikor is képes volt a mindenféle elhajlás nélküli abszolút alávetettségre. Csak akkor mert ily módon gyakorolni, miután a szívében megerősítést nyert. Honnan származott ez a megerősítés? A tapogatózásból épp úgy, mint az imából és keresésből. Lehetővé tette, hogy a Szentlélek cselekedjen, és lehetővé tette, hogy Isten cselekedjen. Nem volt akadály vagy fegyelmezés. A Szentlélek megvilágosításával, békéjével és örömével bírt, ugyanakkor Isten támogatását, áldását és vezetését is birtokolta. Így kapott megerősítést. Miután megerősítést kapott, bátran folytatta tovább a keresést, a tapogatózást és a gyakorlást. Miután keresztül ment egy ilyen összetett folyamaton, Péter fokozatosan pontos megértésre jutott az emberi természet, az önismeret, és a beállítottság aspektusairól, valamint azokról a különféle állapotokról, amelyeket az ember romlott beállítottsága különböző környezetekben produkál. Miután ezt felfogta, ezeken a dolgokon kezdett munkálkodni, hogy megtalálja a gyakorlás megfelelő útjait. Végül feloldott minden egyes állapotot, amelyek különféle környezetekben különböző romlott beállítottságokból adódtak. Hogyan oldotta fel őket? Apránként, az Isten által megvilágított igazságok és alapelvek segítségével oldotta fel azokat. Természetesen ez idő alatt sok megpróbáltatást és finomítást tapasztalt meg. Isten milyen mértékben tette próbára és finomította őt? Végül felfogta Isten szándékát és megértette, hogy Isten azt akarja, hogy az emberek megtanulják az alávetettség leckéjét. Akkor tehát milyen mértékben munkálkodott Isten Péteren ahhoz, hogy ráébressze arra, hogy az embereknek alávetettséget kell gyakorolniuk? Korábban említettünk valamit, amit Péter mondott. Emlékszel, mi volt az? („Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?”) Így van, erről van szó. Isten munkájának illetve útmutatásának megtapasztalása és elszenvedése során Péterben öntudatlanul is kialakult ez az érzés: „Hát nem úgy bánik Isten az emberekkel, mint a játékszerekkel?” De bizonyosan nem ez motiválja Isten cselekedeteit. Az emberek az emberi szempontjaikra, gondolkodásukra és ismeretükre támaszkodva mérik fel ezt a dolgot és úgy érzik, hogy Isten könnyedén játszadozik az emberekkel, mintha azok játékszerek lennének. Egyik nap azt mondja nekik, ezt tegyék, holnap pedig azt, hogy azt tegyék. Öntudatlanul is úgy kezded érezni: „Ó, Isten annyi mindent mondott. Mégis mit próbál tenni?” Az emberek összezavarodottnak és egy kissé túlterheltnek érzik magukat. Nem tudják, milyen döntéseket hozzanak. Isten ezt a módszert használta Péter tesztelésére. Mi volt ennek a tesztnek a végeredménye? (Péter elérte a halálig tartó alávetettséget.) Alávetettségre jutott. Ezt az eredményt akarta Isten, és Isten látta ezt. Péter mely szavai mutatják meg nekünk, hogy alávetetté és éretté vált? Mit mondott Péter? Hogyan fogadta el és hogyan tekintett mindarra Péter, amit Isten tett, valamint Isten hozzáállására, miszerint játékszerként kezeli az embereket? Mi volt Péter hozzáállása? (Azt mondta: „Hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?”) Igen, ez volt Péter hozzáállása. Pontosan ezek voltak a szavai. Azok az emberek, akiknek nincs tapasztalatuk Isten próbatételeiben és finomításában, soha nem mondanának ilyen szavakat, mert nem értik itt a történet narratíváját és soha nem tapasztalták meg azt. Mivel még nem tapasztalták meg, biztosan nincsenek tisztában ezzel a dologgal. Ha nincsenek tisztában ezzel a dologgal, akkor hogyan mondhatják ezt ilyen könnyedén? Ezek olyan szavak, amelyeket ember soha nem tudna kitalálni. Péter azért volt képes ezt mondani, mert oly sok megpróbáltatást és finomítást tapasztalt meg. Isten sok mindentől megfosztotta őt, de ugyanakkor sokat is adott neki. Miután adott, újra elvette. Miután elvett tőle dolgokat, Isten megtanította Pétert alávetni magát, majd még egyszer adott neki. Az ember nézőpontjából sok dolog, amit Isten tesz, szeszélyesnek tűnik, ami azt az illúziót kelti az emberekben, hogy Isten játékszerekként bánik az emberekkel, nem tiszteli az embereket és nem emberi lényekként bánik az emberekkel. Az emberek úgy gondolják, hogy méltóság nélkül élnek, mint a játékszerek; úgy gondolják, Isten nem jogosítja fel őket arra, hogy szabadon válasszanak, és hogy Isten azt mondhat, amit csak akar. Amikor ad neked valamit, ezt mondja: „Megérdemled ezt a jutalmat azért, amit tettél. Ez Isten áldása.” Amikor elvesz dolgokat, azzal csak valami más mondandója van. Ebben a folyamatban mit kellene az embereknek tenniük? Nem a te dolgod megítélni, hogy Istennek igaza van-e vagy téved, nem a te dolgod meghatározni Isten cselekedeteinek a természetét, és bizonyára nem a te dolgod, hogy ebben a folyamatban nagyobb méltóságot tulajdoníts az életednek. Ez nem az a döntés, amelyet neked kell meghoznod. Ez nem a te szereped. Akkor tehát mi a te szereped? Tapasztalati úton kell megtanulnod megérteni Isten szándékait. Ha nem vagy képes megérteni Isten szándékait és nem tudsz eleget tenni Isten követelményeinek, az egyetlen lehetőséged az, hogy aláveted magad. Ilyen körülmények között könnyű lenne számodra alávetni magad? (Nem.) Nem könnyű alávetni magad. Ez olyan lecke, amit meg kell tanulnod. Ha könnyű lenne számodra alávetni magad, akkor nem lenne szükséged arra, hogy leckéket tanulj, nem lenne szükséged arra, hogy megmetszenek, és arra sem, hogy megpróbáltatásokon és finomításokon menj keresztül. Azért tesztel téged folyamatosan, mert nehéz alávetned magad Istennek, szándékosan játszik úgy veled, mintha játékszer lennél. Azon a napon válik könnyűvé számodra alávetni magad Istennek, amikor akadályok és nehézségek nélkül megy az Istennek való alávetettséged, amikor készségesen és örömmel tudod alávetni magad, a saját választásaid, szándékaid vagy preferenciáid nélkül, akkor Isten nem fog játékszerként bánni veled, és pontosan azt fogod tenni, amit tenned kell. Ha egy napon azt mondod: „Isten játékszerként bánik velem és méltóság nélkül élek. Nem értek ezzel egyet és nem fogom alávetni magam”, az lehet az a nap, amikor Isten elhagy téged. Mi van akkor, ha az érettséged elérte azt a szintet, ahol ezt mondod: „Habár nem könnyű felfogni Isten szándékait és Isten mindig elrejtőzik előlem, de minden helyes, amit Isten tesz. Bármit tesz is Isten, készségesen alá fogom vetni magam. Ha nem is tudnám alávetni magam, akkor is ilyen hozzáállást kell tanúsítanom és nem szabad panaszkodnom vagy saját döntéseket hoznom. Ez azért van, mert teremtett lény vagyok. Kötelességem alávetni magam, ez pedig egy olyan világos kötelezettség, ami alól nem bújhatok ki. Isten a Teremtő, és bármit tesz is Isten, az helyes. Nem szabad elképzeléseket és képzelődéseket táplálnom azzal kapcsolatban, amit Isten tesz. Ez nem helyénvaló egy teremtett lény számára. Megköszönöm Istennek, amit nekem adott. Azért is köszönetet mondok Istennek, amit nem adott nekem, vagy amit nekem adott, azután pedig elvett tőlem. Isten tettei mind hasznosak számomra; még ha nem is látom a hasznát, akkor is alá kell vetnem magam”? Vajon nem ugyanaz a hatása ezeknek a szavaknak, mint Péter szavainak, amikor ezt mondta: „Hát hogy ne lennék készséges és hajlandó”? Csak azok értik meg igazán az igazságot, akik ilyen érettséggel bírnak.

A következőkben beszélgessünk az emberek képességéről. Amikor felméred, hogy valakinek van-e képessége vagy nincs, nézd meg, hogy a mindennapi életben, amikor dolgok történnek vele, képes-e felfogni Isten szándékait és hozzáállásait, valamint azt, hogy milyen pozíciót kell elfoglalnia, mely alapelveket kell követnie, és milyen hozzáállással kell rendelkeznie. Ha képes vagy mindezeket felfogni, akkor van képességed. Ha annak, amit felfogsz, semmi köze mindahhoz, amit Isten a való életedben számodra levezényel, akkor vagy nincs képességed, vagy nagyon gyenge a képességed. Hogyan alakult ki Péter és Jób igazi érettsége, és hogyan nyerték el végül azt, amit elnyertek és hogyan aratták le azt, amit learattak az Istenbe vetett hitükből? Semmi esetre sem élvezték azt, amit ti manapság élveztek. Mindig van valaki, akivel beszélgethettek az igazságról, aki gondoskodik rólatok, támogat titeket és segít nektek. Mindig van valaki, aki segít nektek ellenőrizni dolgokat. Nekik semmi ilyesmi nem állt rendelkezésükre. A legtöbb igazságot, amelyet megértettek, a felismeréseikből nyerték, abból, amit megtapasztaltak, amire fokozatosan rájöttek, és amin keresztül mentek a mindennapi életükben. Ezt jelenti jó képességgel bírni. Amikor az emberek nem rendelkeznek ilyen képességgel, és nem ilyen az igazsághoz és az üdvösséghez való hozzáállásuk, akkor nem fogják keresni az igazságot és nem fognak mindenben az igazság gyakorlására figyelni. Ennek eredményeképpen képtelenek eljutni az igazságra. Jób és Péter történeteinek hallatán a legtöbben irigylik őket. Azonban miután egy ideig irigykedtek rájuk, nem veszik komolyan a dolgot. Úgy érzik, ők is mondhatják Jób és Péter klasszikus szavait, amikor dolgok történnek velük, ezért úgy gondolják, ezek a dolgok egyszerűek. Ahogy most tekintünk rájuk, ezek nem egyszerű dolgok.

Az Újszövetségben a négy evangélium mellett Pál levelei foglalják el a legtöbb helyet. Ugyanebben az időszakban, Pál és Péter valószínűleg nagyjából ugyanazt a munkát végezte, Pál hírneve azonban sokkal nagyobb volt, mint Péteré. Mit láthatunk ebből a két szituációból? Láthatjuk az utat, amelyen ez a két férfi járt. Pál leveleinek számos sorát a későbbi generációk mottóként átvették, és mindenki Pál híres mondásaival motiválta önmagát. Ennek eredményeképpen mindannyian a rossz úton kötöttek ki, sokan pedig az antikrisztusok útjára is léptek. Ezzel ellentétben, Péter alig mutatkozott nyilvánosan. Alapvetően nem írt könyveket, nem állított fel mély és rejtélyes doktrínákat, nem állt elő hangzatos szlogenekkel és elméletekkel, hogy az akkori testvéreket tanítsa és segítse, magasztos elméleteket sem gyártott, hogy a jövő nemzedékeit befolyásolja. Egyszerűen arra törekedett, hogy gyakorlatias és megalapozott módon szeresse Istent és tegyen eleget Neki. Ez a különbség a kettejük által választott utak között. Pál végül az antikrisztusok útjára lépett és elveszett, míg Péter az igazságra való törekvés és Isten iránti szeretet útját választotta, és tökéletességre jutott. Ha elgondolkodsz az általuk választott utakon, láthatod, hogy milyen embereket akar Isten, milyen embereket nem kedvel Isten, azoknak az embereknek a megnyilatkozásait és megnyilvánulásait, akiket Isten nem kedvel, azt, hogy milyen úton járnak ezek az emberek, milyen a kapcsolatuk Istennel, és milyen dolgokra fordítanak figyelmet. Mondanátok azt, hogy Pálnak volt képessége? Pál képessége melyik osztályba tartozott? (Nagyon jó volt.) Oly sok prédikációt hallottatok már, de még mindig nem értitek. Tekinthető-e Pál képessége nagyon jónak? (Nem, gyenge volt.) Miért volt gyenge Pál képessége? (Nem ismerte önmagát és nem volt képes felfogni Isten szavait.) Azért volt, mert nem fogta fel az igazságot. Ő is hallotta az Úr Jézus prédikációit, és munkálkodásának ideje alatt természetesen ott volt a Szentlélek munkája is. Hogyan lehetett tehát, hogy amikor minden munkát megtett, megírta az összes levelet, és ellátogatott mindazon gyülekezetekhez, még mindig semmit nem értett az igazságból és semmi mást nem prédikált, csak doktrínát? Miféle képesség volt ez? Gyenge képesség. Mi több, Pál üldözte az Úr Jézust és letartóztatta az Ő tanítványait, majd az Úr Jézus hatalmas fénnyel sújtott le rá a mennyből. Pál hogyan közelített ehhez a nagyszerű eseményhez, ami vele történt, és hogyan értelmezte azt? Megértési módja különbözött Péterétől. Azt gondolta: „Az úr Jézus lesújtott rám, bűnt követtem el, ezért keményebben kell dolgoznom, hogy jóvá tegyem, amint pedig az érdemeim kiegyenlítik a vétségeimet, meg leszek jutalmazva.” Vajon ismerte önmagát? Nem ismerte. Nem mondta: „A rosszindulatú, antikrisztusi természetem miatt ellenkeztem az Úr Jézussal. Szembeszálltam az Úr Jézussal – semmi jó nincs bennem!” Rendelkezett ilyen önismerettel? (Nem.) És hogyan jegyezte fel ezt az eseményt a leveleiben? Milyen nézetet vallott erről? (Úgy érezte, Isten hívta el, hogy munkálkodjon.) Úgy hitte, hogy Isten elhívta azáltal, hogy nagy fényességet árasztott rá, és hogy Isten hatalmasan elkezdi majd használni őt. Mivel a leghalványabb önismerettel sem rendelkezett, úgy hitte, ez a hatalmasabb bizonyíték arra, hogy meg lesz jutalmazva és koronázva, valamint a legnagyobb tőke, amit arra használhat, hogy jutalmakat és koronát nyerjen. Emellett, szíve mélyén egy tövis szúrását érezte. Mi volt ez a tövis? Egy olyan betegség volt, amelyet Isten büntetésül adott neki azért, mert őrült módjára ellenállt az Úr Jézusnak. Hogyan kezelte ezt a dolgot? A szívében mindig is betegség volt és azt gondolta: „Ez volt életem legnagyobb hibája. Nem tudom, hogy isten meg tud-e bocsátani nekem. Szerencsére az úr Jézus megkímélte az életemet és megbízott az evangélium hirdetésével. Ez jó lehetőség arra, hogy megváltsam magam. Teljes erőmmel hirdetnem kell az evangéliumot, és talán nem csak a bűneim lesznek megbocsátva, hanem koronát és jutalmakat is kaphatok. Ez csodálatos lenne!” Azonban soha nem tudott megszabadulni ettől a tövistől, ami megrökönyödést keltett a szívében. Mindig kényelmetlenül érezte magát emiatt. „Hogy tudom jóvátenni ezt az égbekiáltó hibát? Hogy tudom kitörölni, hogy ne befolyásolja a kilátásaimat vagy a reménylett koronát? Több munkát kell végeznem az úrért, nagyobb árat kell fizetnem, több levelet kell írnom és több időt kell töltenem szaladgálással, a Sátán elleni hadakozással, valamint azzal, hogy gyönyörű bizonyságot tegyek.” Így közelített ehhez. Volt benne bárminemű megbánás? (Nem.) A leghalványabb megbánás sem volt benne, még kevésbé önismeret. Ezek közül semmivel nem rendelkezett. Ez azt mutatja, hogy probléma volt Pál képességével, és hogy nem volt meg benne az igazság felfogására való képesség. Részben emberi mivolta, valamint amiatt, amire törekedett, részben pedig képessége miatt, nem volt képes felfogni ezeket a dolgokat, és azt sem ismerte fel, hogy „Az embert túlságosan mélyen megrontotta a Sátán. Az ember természete túlságosan rothadt, túlságosan elvetemült. Az ember természete a Sátán és az antikrisztusok természete. Ez az emberiség Isten általi megváltásának gyökere. Az embernek szüksége van Isten megváltására. Hogyan kellene tehát az embernek Isten elé járulnia, hogy elfogadja az Ő megváltását?” Soha nem mondott ilyen dolgokat. Egyáltalán nem értette, hogy miért állt ellen Jézusnak és ítélte el Őt. Noha elismerte, hogy ő volt a főbűnös, egyáltalán nem gondolkodott el a dolgon. Csak azon tűnődött, hogyan ellensúlyozhatna olyan súlyos bűnöket, hogyan vezekelhetne a bűneiért, hogyan tehetné jóvá a bűneit dicséretes tettekkel, végül pedig hogyan nyerhetné meg mégis az elvárt koronát és a jutalmakat. Bármi történt is vele, nem tudta megérteni az igazságot vagy Isten szándékait azokból a dolgokból, amelyek megestek vele. Egyáltalán nem értette Isten szándékait. Az igazság felfogását tekintve Pál volt a legrosszabb ember, így elmondhatjuk, hogy Pál képessége volt a legrosszabb.

Vajon a nagyon gyenge képességű emberek meg tudják érteni az igazságot? (Nem.) Meg lehet menteni azokat az embereket, akik nem tudják megérteni az igazságot? (Nem.) Azoknak az embereknek, akik üdvözülni akarnak, kielégítő képességgel kell rendelkezniük. Legalább átlagos képességük kell, hogy legyen, és nem lehetnek túlságosan gyenge képességűek. El kell érniük az igazság megértését. Függetlenül attól, hogy milyen mértékben tudják felfogni az igazságot, legalább az igazság megértésének szintjén ismerniük kell önmagukat és tudniuk kell, hogyan gyakorolják az igazságot. Így üdvözülhetnek. Miért mondom, hogy így üdvözülhetnek? Amikor össze tudod kapcsolni az igazsággal azokat a dolgokat, amelyek a mindennapi életed során az utadba kerülnek és Isten szavai alapján tudsz rájuk tekinteni és kezelni azokat, akkor képes leszel Isten szavait bevinni a való életedbe, és ezen az alapon képes leszel elfogadni Isten szavainak ítéletét, az Ő szavai általi metszést, valamint az Ő szavaiban lévő próbatételeket és finomításokat. Ellenkező esetben, ha nem érted az igazságot, még arra sem leszel alkalmas, hogy elfogadd az Ő szavainak ítéleteit, próbatételeit és finomításait. Mielőtt elfogadod Isten ítéletét és fenyítését, legalább néhány igazságot értened kell, Istennek alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és bizonyos tekintetben változnod kell. Azt is tudnod kell, hogy milyen hozzáállással, mentalitással és nézőponttal kell kezelned Isten cselekedeteit. Mindezek a dolgok érintik az igazságot. Nem arról van szó, hogy egyszerű vallásos szlogenek, vallásos ceremóniák és előírások használatának – hogy könnyedén kezeljék ezeket a dolgokat – bármi köze lenne az igazsághoz. Arról sincs szó, hogy egyszerűen néhány jótett magában foglalja az igazság gyakorlását. Ez nem ennyire egyszerű. Tekintettel arra, amit tudsz, amit tapasztalsz, és ami körülötted történik, a szívedben ismerned kell azokat az alapelveket, amelyeket be kell tartanod. Csakis így kerülsz kapcsolatba az igazsággal. Továbbá, annak a módnak, ahogyan azokat a dolgokat kezeled, amelyeket Isten rád bíz, annak, ahogyan azt a módot és hozzáállást kezeled, ahogyan Isten bánik veled, valamint annak a hozzáállásnak és nézőpontnak, amelyet magadévá teszel, tartalmaznia kell az igazságot. Csak így lehet életbe való belépésed. Máskülönben Isten nem fog tudni rajtad semmilyen munkát végezni. Értitek? (Értjük.) Nézzétek meg azokat az embereket a vallásokban, akik előírásokat követnek, doktrínákról beszélnek és jónak tettetik magukat. Kívülről jónak tűnnek a tetteik, de Isten miért nem munkálkodik rajtuk soha? Azért, mert azok a dolgok, amelyeket tesznek, és minden jó cselekedetük nem tartalmazza az igazságot. Csupán a viselkedésüket változtatták meg, de ez nem foglal magában változást a beállítottságukban. Ez azért van, mert nem felelnek meg Isten követelményeinek és normáinak. Olyan ez, mintha egy gyerek, aki épp most végezte el az általános iskolát, egyenesen egyetemre akarna menni. Lehetséges ez? Teljességgel lehetetlen, mivel nem alkalmas rá. Ezért aztán akár az emberek által bejárt útról, akár az emberi mivoltukról és képességükről beszélünk, az embereknek legalább az üdvösséghez szükséges feltételeknek meg kell felelniük. Konkrétan, meg kell érteniük az igazságot, le kell vetniük romlott beállítottságaikat és képesnek kell lenniük arra, hogy igazán alávessék magukat Istennek.

Hogyan mérhető az emberek képessége? Ennek megfelelő módja az, ha megnézzük az igazsághoz való hozzáállásukat és azt, hogy fel tudják-e fogni az igazságot vagy sem. Egyesek nagyon gyorsan képesek elsajátítani néhány szakterületet, ám amikor az igazságot hallják, összezavarodnak és elbóbiskolnak. Szívükben zavarttá válnak, semmi nem megy be abból, amit hallnak, és nem is értik, amit hallanak – ilyen a gyenge képesség. Egyesek nem értenek egyet, ha azt mondod nekik, hogy gyenge a képességük. Úgy gondolják, ha magasan képzettek és jól informáltak, az azt jelenti, hogy jó a képességük. Vajon a jó iskolázottság a magas képességet bizonyítja? Nem. Hogyan kellene mérni az emberek képességét? Annak alapján kellene mérni, hogy milyen mértékben fogják fel Isten szavait és az igazságot. Ez a legpontosabb mód ennek elvégzésére. Egyesek aranyszájúak, fürge észjárásúak, és különösen ügyesen bánnak más emberekkel – ám amikor prédikációkat hallgatnak, soha nem képesek megérteni semmit, és amikor Isten szavait olvassák, nem fogják fel azokat. Amikor a tapasztalati tanúságtételükről beszélnek, mindig szavakat és doktrínákat mondanak, felfedve, hogy egyszerű laikusok, és másokban azt az érzést keltik, hogy nincs lelki megértésük. Ezek a gyenge képességű emberek. Alkalmasak tehát az ilyen emberek arra, hogy munkát végezzenek Isten házának? (Nem.) Miért? (Híján vannak az igazságalapelveknek.) Helyes, ez olyasvalami, amit mostanra már értenetek kellene. Másképp úgy lehet mondani az Isten házának való munkavégzést, hogy végrehajtja az ember a kötelességét. Amikor a kötelesség végrehajtására kerül sor, ez érinti az igazságot, Isten munkáját, a viselkedési alapelveket, valamint mindenféle ember kezelésének módjait és módszereit. Mindezek a témák hatással vannak arra, hogy az emberek képesek-e hatékonyan és kielégítő módon végrehajtani a kötelességeiket. Vajon ezek a kötelességvégzéssel kapcsolatos ügyek érintik az igazságot? Ha érintik az igazságot, te pedig mégsem érted az igazságot és csupán a jelentéktelen okosságodra hagyatkozol, képes leszel-e megoldani problémákat és megfelelő módon végrehajtani a kötelességedet? (Nem.) Nem. Még ha bizonyos ügyekben semmi sem sül el balul, lehetséges, hogy azoknak a dolgoknak semmi közük az igazsághoz, és pusztán külső dolgok. Ennek ellenére azonban szükséges alapelvekkel rendelkezned, amikor külső dolgokat csinálsz, és úgy kell kezelned azokat, ahogy mindenki megfelelőnek tartja. Tegyük fel, hogy megkérnek, hogy egyedül kezelj valamit az alapelvekkel összhangban, és miközben ezt teszed, egy váratlan helyzet adódik, és nem tudod, miként kezeld azt. Úgy gondolod, hogy a tapasztalatod alapján kellene eljárnod, de ha pontosan úgy cselekszel, ahogy a tapasztalat tanította neked, azzal csak megszakítod és megzavarod azt a dolgot, amit éppen teszel, az egészet összekuszálva. Ez vajon nem hiba? Mi ennek az oka? Azért van, mert nincs tiszta felfogásod, nem érted az igazságot, és nem fogod fel az alapelveket. Amikor olyan ügyekkel találkozol, amelyek érintik az igazságot és az alapelveket, nem vagy képes foglalkozni velük, és előtör a saját akaratod. Ennek eredményeképpen ártasz az egyház munkájának és Isten háza érdekeinek, és szégyenbe hozod saját magad. Hatékony-e az emberi tapasztalaton és módszereken alapuló problémakezelés? (Nem.) Miért nem hatékony? Azért, mert az emberi tapasztaltok és módszerek nem az igazság, Isten választott népe pedig nem fogja elfogadni azokat. Ha folyton emberi tapasztalatok és módszerek segítségével kezeled a problémákat, az nem éppen azt jelenti, hogy okosabbnak gondolod magad annál, mint amilyen valójában vagy? Vajon ez nem arrogáns és önelégült dolog? Egyesek még így is érvelnek: „Nem arról van szó, hogy nem értem az igazságot ezzel a dologgal kapcsolatban – értem a szívemben. Arról van szó csupán, hogy nem gondolkodtam rajta eleget. Ha több erőfeszítést fektetek bele és figyelmesebben átgondolom a dolgot, akkor jól tudom kezelni. A múltban, amikor nem hívőkkel voltam kapcsolatban és velük kezeltem dolgokat, akkor bizonyos módszereket és eszközöket kellett használnom. Isten háza azonban nem engedi meg ezeket a megközelítéseket, ezért nem tudtam, hogy mit tegyek. Csak a magam módján foglalkoztam a dologgal, így nem meglepő, hogy vétettem egy kis hibát.” Ismerik magukat ezek az emberek? (Nem.) Miért nem ismerik magukat? Nincs ennek valami köze az igazsághoz? Nem keresik az igazságot ebben a kérdésben, hanem különféle módokat találnak ki hibáik elleplezésére. Úgy gondolják, hogy csak hibáztak és hanyagok voltak a viselkedésük tekintetében. Nem gondolják, hogy a hibájuk érinti az igazságot, illetve hogy az az igazság megértésének hiányából, valamint abból a tényből fakadt, hogy a romlott beállítottságaik alapján cselekszenek. Ezt jelenti gyenge képességűnek lenni. Amikor dolgok történnek, ezek az emberek mindig okokat és mentségeket keresnek. Úgy gondolják, hogy egyszerűen csak hibát követtek el. Az első reakciójukban nem tudják, hogy az igazságot kell keresniük. A második reakciójukban még mindig nem tudják, hogy az igazságot kell keresniük. A harmadik reakciójukban pedig még mindig nem tudják, hogy keresniük kell az igazságot és meg kell ismerniük önmagukat. Ezt jelenti a nagyon gyenge képesség. Bárhogy is vezetgeted őket, bárhogy is leplezed le őket vagy beszélgetsz velük, még mindig nem fogják felismerni, hogy mely igazságalapelveket sértették meg és mely igazságokat kellene gyakorlatba ültetniük. Bárhogyan is vezetgeted őket, soha nem lesznek tudatában ezeknek a dolgoknak. Még a legcsekélyebb képesség sincs meg bennük az igazság felfogására. Ezt jelenti gyenge képességgel rendelkezni. Bármilyen világosan beszélsz is az igazságról, nem fogják felismerni, hogy az az igazság. A saját érveiket és kifogásaikat fogják használni, vagy azt mondják, hogy az csupán egy hiba vagy tévedés volt, azért, hogy elrejtsék a tényeket. A legkevésbé sem fogják elismerni, hogy megsértették az igazságot vagy felfedték romlott beállítottságaikat. Nem számít, milyen hibákat követtek el, milyen romlott beállítottságokat tártak fel, vagy mennyi romlott állapotot produkáltak is, soha nem fogják elismerni, hogy mik is valójában az általuk feltárt romlott beállítottságok, még kevésbé azt, hogy mi az ő romlott lényegük. Azt sem tudják, hogyan keressék az igazságot, vagy hogyan ismerjék meg önmagukat ebben a kérdésben. Semmit nem tudnak ezekről a dolgokról. Lelki értelemben fásultak, és a leghalványabb érzésük sincs ezekről a dolgokról. Ez a gyenge képesség megnyilvánulása.

Hozzunk fel néhány példát, hogy egy kicsit elbeszélgessünk arról, hogyan mérjük egy ember képességét. Azt mondtam például, hogy egyesek halogatnak és felületesen végeznek dolgokat. A jó képességű emberek, miután ezt hallották, azonnal felismerik, hogy ez az állapot olyasvalami, amit ők is megtapasztalnak, és hogy gyakran akkor tapasztalnak ilyen állapotot és hozzáállást, amikor fizikailag nem érzik jól magukat, vagy amikor negatívak vagy lusták. Emellett átfut majd néhány kép az elméjükön azokról az időkről, amikor halogattak vagy felületes módon cselekedtek bizonyos feladatokban. Össze fogják hasonlítani magukat Isten szavaival és elismerik, hogy amit Isten feltár, az a valóság az ember romlottságáról, és hogy ez az ember romlott beállítottságaival függ össze. Hasonlóképp el fogják ismerni azt is, hogy Isten szavai az igazság és tisztán, félreértések vagy saját elképzeléseik nélkül fogják fel azokat. Ezt jelenti jó képességgel bírni. Amikor ezeket a szavakat hallják, az első reakciójuk az lesz, hogy összemérik magukat velük. Fel fogják ismerni, hogy ez egy olyan állapot, amelyet maguk is megtapasztalnak, és Isten e szavait össze fogják kapcsolni saját állapotaikkal és mindennapi életükkel. Majd önvizsgálatba kezdenek, tiszta pillantást vetnek erre az állapotukra, és elfogadják, hogy Isten szavai az igazság. Így reagálnak a jó képességű emberek, amikor Isten szavait hallják. Egy átlagos képességű embernek nem mondhatod egyszerűen, hogy „halogat” és „felületes.” Közvetlenül rá kell mutatnod a problémáira úgy, hogy leleplezed a megnyilvánulásait, összekapcsolva azokkal a dolgokkal, amelyeket tesz, mondván: „Gyakran zavaros fejű vagy és nem veszed komolyan a dolgokat. Egyszerűen felületes vagy azzal, hogy így végzed a kötelességed. Hogy lehet, hogy nem érzékeled? Hányszor mondtam már ezt neked? Ezt nevezik felületességnek és halogatásnak.” Így mutass rá a problémáira. Miután hallotta ezt, el fog gondolkodni azon, hogy miként halogatott és viselkedett felületesen. Miután valóban elgondolkodott ezen és megtudta, el fogja ismerni a hibáit és képes lesz kijavítani azokat. Amit azonban felismer, az egy rögzített dolog, egy rögzített állapot. Csak akkor tudja elfogadni és elismerni azt, amit mondasz, ha az megfelel a saját képzelődéseinek. Ezt nevezzük átlagos képességnek. Az átlagos képességű embereken való munka erőfeszítést igényel, és csakis tényekre alapozva tudod teljesen meggyőzni őket. Milyen az állapota a gyenge képességű embereknek? Hogyan kellene őket megközelíteni? A gyenge képességű emberek egyszerű észjárásúak és egy kerékkel kevesebb van nekik. Semmilyen helyzeten sem képesek átlátni, amivel találkoznak, és nem keresik az igazságot. Ha az emberek nem világosan és nyíltan mondanak el nekik dolgokat, maguktól nem képesek rájönni. Amikor tehát gyenge képességű emberekkel beszélsz, világosabban és nyíltabban kell beszélned, és példákat is kell adnod. A tényekre alapozva kell beszélned, és újra meg újra meg kell ismételned magad. Ez az egyetlen módja annak, hogy szavaidnak legyen valami hatása. Így kell szólnod: „Halogatsz és felületes vagy, ha így végzed a kötelességed!” Mi lesz az első reakciójuk? „Tényleg? Halogattam? Amint reggelente felébredek, a kötelességemmel kapcsolatos dolgokon kezdek el gondolkodni, és először azokat a dolgokat végzem el. Amikor kimegyek, akkor is arra gondolok, hogyan végezzem jól azokat a dolgokat. Nem halogatok, és nem cselekszem felületesen. Rengeteg erőfeszítést teszek ezekbe a dolgokba!” Az első reakciójuk az lesz, hogy tagadják, amit mondtál. Nincs tudatosságuk és alapvetően nem ismerik fel, hogy felületesen végzik a kötelességeiket és halogatnak. Ekkor el kell majd magyaráznod nekik, hogy miben nyilvánul meg a halogatás és a felületesség, és úgy kell beszélned, hogy tényleg meggyőzd őket, mielőtt elfogadnák a szavaidat. Nem könnyű elismerniük, hogy nem teljesítettek jól, illetve hogy külső dolgokban hibákat követtek el. Ha valami érinti az igazságot, a gyakorlási alapelveket vagy Isten természetét, az még nehezebb a gyenge képességű emberek számára. Semmit nem fognak megérteni abból, amit mondasz, és minél többet beszélsz, annál inkább összezavartnak és sötétnek érzik magukat, és nem akarnak majd tovább hallgatni. Rendkívül szegényes képességű emberek; ez az igazság elérésére való képtelenségük egyik megnyilvánulása. A gyenge képességű emberek számára, bárhogyan is beszélgetsz velük az igazságról, semmi haszna. Bárhogyan is próbálsz beszélni velük, nem tudják megérteni. Legfeljebb néhány doktrínát vagy előírást tudnak megérteni. Ezért nem szükséges részletekbe menően beszélgetni az igazságról a rendkívül gyenge képességű emberekkel. Csak mondd el nekik egyszerű módon, hogy mit kell tenniük, és ha azt be tudják tartani, az már elég jó. A rendkívül gyenge képességű emberek híján vannak minden felfogóképességnek, olyannyira, hogy soha nem lesznek képesek megérteni az igazságot, és biztosan nem lehet tőlük megkövetelni, hogy elérjék az alapelvek szerinti cselekvés szintjét. Ha bizonyos dolgok közvetlenül előttük történnek, te pedig világosan kifejted nekik, ezek az emberek még mindig nem lesznek képesek azt összekapcsolni önmagukkal. Ezt nevezzük gyenge képességnek. Például, amikor hazugságról van szó, nézd meg, hogyan reagálnak a jó képességű emberek. A jó képességű emberek, amikor hallanak másokat a saját hazug állapotaikról beszélni és példákat hozni arról, hogy miként foglalkoztak és oldották meg a hazugság és megtévesztés állapotait, el fognak gondolkodni önmagukon és össze fogják hasonlítani a hallottakat a saját állapotaikkal. Ezután képesek lesznek felismerni azokat a helyzeteket, amelyekben hazudtak és azt, hogy milyen szándékaik voltak, amikor így cselekedtek. A mindennapi életük feltárulásai alapján, azáltal, hogy megvizsgálják a szándékaikat, motivációikat és gondolataikat, a jó képességű emberek képesek lesznek felfedezni, hogy mely szavaik voltak hazugságok, és melyek tartalmaztak csalárdságot. Amikor más emberek tapasztalati tanúságtételeit hallgatják, hasznát tudják venni és tudnak nyerni belőle valamit. Még ha csupán néhány alapelvről beszélsz is, meg fogják érteni, és megtanulják alkalmazni azokat. Majd ezeket a szavakat igazságalapelvként fogják venni, saját valóságukká téve azokat, és apránként megváltoztatják önmagukat. Miután egy átlagos képességű ember hallja mások tapasztalati tanúságtételeit, képes lesz látni, hogy a nyilvánvaló esetek miként kapcsolódnak önmagához, de nem lesz képes összekapcsolni magával a kevésbé nyilvánvaló dolgokat, vagy azokat a dolgokat, amelyek ezen emberek szívének mélyén vannak, és amelyeket nem fejeztek ki szavaikkal. Emellett felfogása az igazságalapelvekről is egy kicsit sekélyesebb, mint a doktrínák esetében. A felfogása szintje sokkal rosszabb, mint a jó képességű embereké. Ami a gyenge képességű embereket illeti, amikor mások tanúságtételeit hallgatják, nem számít, hogy a többi ember hogyan boncolgatja gondosan, hogy mely dolgok hazugságok és üres szavak és mely dolgok csalárd állapotok, nem lesznek képesek ezt magukra vonatkoztatni, és nem lesznek képesek elgondolkodni magukon vagy megismerni önmagukat. Nemcsak, hogy nem sikerül felismerniük saját hazug és csalárd állapotaikat, hanem még nagyon becsületes embernek is gondolják magukat, akik nem képesek hazudni. Még ha mások hazudnak és megtévesztik is őket, nem tudják ezt észlelni és könnyen becsaphatók. Még kevésbé képesek megérteni azokat az igazságalapelveket, amelyekről mások beszélgetnek. A legcsekélyebb felfogóképességnek is híján vannak. Ez a gyenge képesség megnyilvánulása.

Az imént említett háromféle képességű ember közül melyik tud változást elérni a beállítottságában? Melyik fajta ember tud bemenni az igazságvalóságba? (A jó képességű emberek.) A jó képességű emberek kicsit gyorsabban és mélyebben tudnak bemenni az igazságvalóságba. Az átlagos képességű emberek lassabban és felszínesebben mennek be. A gyenge képességű emberek egyáltalán nem tudnak bemenni. Ez a különbség. Látod-e, hogyan különböznek egymástól az emberek? (Igen.) Miben van közöttük különbség? A különbség köztük a képességükben és az igazsághoz való hozzáállásukban rejlik. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot és jó képességűek, gyorsan mennek be az igazságvalóságba és képesek életet nyerni. Az átlagos képességű emberek csökönyösek és fásultak. Az igazságba való bemenetelük lassú, és az életük fejlődése is lassú. A gyenge képességű emberek nem csak buták és arrogánsak, hanem ostobák is, kifejezéstelen és unott arccal; lelkükben fásultak, lassan reagálnak, és lassan fogják fel az igazságot. Az ilyen emberek mentesek az élettől, mivel nem értik az igazságot, és semmi mást nem tesznek, mint doktrínákról beszélnek, szlogeneket kiabálnak és előírásokat követnek. Mivel nem értik az igazságot, nem tudnak bemenni az igazságvalóságba. Van élet azokban, akik nem tudnak bemenni az igazságvalóságba? Ők mentesek az élettől. Ha olyan emberekkel történnek dolgok, akik nélkülözik az életet, a saját akaratukat követik és vakon cselekednek, időnként egy-egy kitérőt tesznek egyik irányba, máskor pedig másik irányba, híján vannak a pontos gyakorlási útnak, és mindig tétovának és tehetetlennek érzik magukat. Szánalmas látványt nyújtanak. Az évek során folyamatosan hallottam, hogy az emberek azt mondják, nem tudják, mit tegyenek, amikor dolgok történnek velük. Hogy lehet ez még mindig így, miután oly sok prédikációt hallgattak? Az arckifejezésük azt mutatja, hogy tényleg tanácstalanok. Arcuk kifejezéstelen és kedvetlen. Egyesek azt mondják: „Hogyan nevezhetnek engem fásultnak? Nagyon érzékeny vagyok arra, hogy mi népszerű a világban. Tudom, hogyan kell mindenféle számítógépet, mobiltelefont és játékkonzolt használni. Ti vagytok fásultak, és nem tudjátok, hogyan kell használni azokat. Hogy lehet ennyire gyenge a képességetek?” Az aprócska okosságuk azonban csupán egy készség, egy kis ész – nem számít képességnek. Ha arra kéred őket, hogy hallgassanak meg egy prédikációt vagy beszélgessenek az igazságról, ezek az emberek lelepleződnek: Lelkükben borzalmasan fásultak. Mennyire fásultak? Évek óta hisznek Istenben, de még mindig nem biztosak abban, hogy meg lesznek-e mentve és nem tudják felmérni ezt, azzal sincsenek tisztában, hogy milyen típusú emberek. Ha megkérdezed tőlük, hogy mit gondolnak a képességükről, azt fogják mondani: „A képességem egy kicsit rosszabb a jó képességnél, de sokkal jobb, mint az átlagos képesség.” Ez mutatja, hogy mennyire gyenge is a képességük. Ez nem ostoba dolog kissé? Az olyan emberek, akiknek a képessége nagyon gyenge, efféle ostobaságot tárnak fel. Bármi legyen is az, ha valami érinti az igazságot vagy az alapelveket, semmit sem fognak érteni belőle és nem lesznek képesek annak szintjére felemelkedni. Ezt jelenti gyenge képességgel rendelkezni.

Most, hogy beszélgettünk ezekről a dolgokról, vajon képesek lesztek felmérni, hogy mi a jó képesség és mi a gyenge képesség? Ha meg tudjátok érteni, hogy mi a jó képesség és mi a gyenge képesség, és világosan látjátok saját képességeteket és természetlényegeteket, az segíteni fog megismerni önmagatokat. Amint tiszta elgondolásotok van a saját helyetekről, lesz egy kis értelmetek és ismerni fogjátok a saját mértéketeket. Nem lesztek hajlamosak arra, hogy arrogánssá váljatok, állhatatosabbak és nyugodtabbak lesztek, amikor a kötelességeteket végzitek. Nem helyezitek majd túl magasra a lécet és képesek lesztek ellátni a rendes munkátokat. Ha az emberek nem ismerik önmagukat, az sok bajt okoz. Miféle bajokat? Habár a képességük egyértelműen átlagos, mindig azt gondolják, hogy jó képességük van, jobb, mint másoknak. Mindig indíttatás van a szívükben és mindig vezetőként akarnak szolgálni és másokat vezetni. Mindig ilyen dolgok vannak a szívükben, tehát hatással lesz-e majd ez a kötelességük végzésére? Folyamatosan zavarják őket ezek a dolgok, a szívük nem nyugodt, és nem tudnak lenyugodni. Nemcsak, hogy nem tudják jól végrehajtani a kötelességeiket, de néhány ostoba, kínos dolgot is tesznek, valamint néhány értelmetlen dolgot, amelyeket Isten gyűlöl. Annyira komoly problémáik vannak – vajon rendben van, ha ezek megoldatlanok maradnak? Egyáltalán nem, ezeknek az embereknek keresniük kell az igazságot, hogy megoldják azokat. Először is, imádkozniuk kell Istenhez és el kell gondolkodniuk azon, hogy miért vannak ilyen gondolataik, miért ennyire ambiciózusak, és honnan származnak ezek a dolgok. Ha csak egyszerűen végiggondolják ezeket a dolgokat, képesek lesznek-e a problémák lényegéig hatolni? Egyáltalán nem. Imádkozniuk kell Istenhez és Isten szavait kell olvasniuk, hogy megtalálják a problémák gyökerét – csak ekkor lesz könnyű megoldaniuk. Ambícióikat és vágyaikat csak akkor lehet kiirtani, amikor feloldották a romlott beállítottságaikat. Ily módon képesek lesznek gyakorlatias módon végezni a kötelességeiket és sokkal inkább kötelességtudóak lesznek; többé már nem fognak annyit hencegni, elhinni, hogy mindenki másnál jobbak, vagy annyira felsőbbrendűen viselkedni, és nem fogják különbözőnek érezni magukat másoktól. Ezek a romlott beállítottságok nem fogják többet zavarni őket, és sokkal érettebbé válnak majd. Legalábbis méltóságteljes és egyenes, szenthez illő tisztességgel bírnak majd. Csak így lehetnek biztosak abban, hogy Isten előtt élnek. Amikor az emberek hisznek Istenben és Isten házába jönnek, legalább lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkezniük ahhoz, hogy elfogadják az igazságot. Ha olyanok, mint a nem hívők, mint a megszelídítetlen vadállatok, akkor nem lesznek képesek Isten elé járulni. Egyesek azt mondják: „Mi olyan nehéz abban, hogy Isten elé járuljunk? Gyakran járulok Isten elé.” Nem egyszerű dolog Isten elé járulni. Helyes hozzáállással kell rendelkezned és Istennek alávetett szívvel ahhoz, hogy Isten elfogadjon téged. Ha az olyan emberek jönnek Isten elé, akik olyanok, mint a vadállatok, Isten biztosan utálni fogja őket, és meg fogja őket vetni. Ezért az Isten elé járulás nem olyasmi, amit vágyálmokkal elérhetnek az emberek, nem úgy van, hogy Isten csak azért elismeri majd, hogy elé járultál, mert te így kívánod. A döntés joga ebben az ügyben Isten kezében van. Csak akkor fogsz Isten elé járulni, ha Isten elismer téged. Csak akkor kaphatod meg a Szentlélek megvilágosítását, amikor helyes szándékaid vannak, keresed az igazságot és rendszeresen imádkozol Istenhez. Csak ekkor járultál igazán Isten elé. Ha Isten azt mondja, hogy egy tudatlan közember vagy, egy szelídítetlen vadállat, akkor vajon fog Ő törődni veled? (Nem.) Isten nem fog veled foglalkozni, csakis felszínes dolgokat fog neked adni, például egy kicsi kegyelmet vagy néhány áldást. Valódi értelemben nem leszel képes igazán közel kerülni Istenhez, vagy egyáltalán Elé járulni. Tehát, mielőtt Isten elismerne téged követőjeként, néhány változtatást kell végrehajtanod, hogy elérd azt a pontot, ahol Isten elismer téged az Ő házának tagjaként. Csak ekkor kezdi majd Isten próbára tenni a kötelességedet és próbára tenni minden szavadat és tettedet, minden gondolatodat és elgondolásodat, csak ekkor kezd majd Isten rajtad munkálkodni. Mielőtt átlépnék Isten házának ajtaját, az emberek egyes viselkedései és megnyilvánulásai, az emberi mivoltuk feltárulásai, a gyakorlataik, gondolataik és elgondolásaik, valamint Istenhez való hozzáállásuk némelyike gyűlöletes és visszataszító Isten számára. Isten vajon meg fogja fogni az olyan emberek kezét, akiket gyűlöletesnek és visszataszítónak tart, és átvezeti őket az Ő házának ajtaján? (Nem fogja.) Akkor néhány ilyen ember miért érzi annyira elégedettnek és annyira boldognak magát? Honnan ered ez az érzés? A színlelésből. Vajon nem esztelenség ez egy kicsit? (De igen.) Istennek – a Teremtőnek – feltétlenül vannak mércéi a követői kiválasztására. Nem elég, ha az emberek csak hisznek. Isten szereti a becsületes embereket, és Isten az olyan embereket áldja meg, akik őszintén feláldozzák magukat Érte. Isten azokat használja, akik magasztalni tudják és tanúskodni tudnak Neki. Az Isten által az emberek számára felállított mércék különböznek az ember mércéitől. Amikor barátot választasz, hogy barátkozz vele, figyelembe kell venned a jellemét, hogy megfele-e az ízlésednek, hogy milyen a személyisége, hogy van-e közös hobbitok, valamint a megjelenését. Még neked is vannak mércéid az emberek kiválasztásában, mi a helyzet akkor Istennel? Egyesek azt kérdezik: „Isten milyen mércéket használ az emberek kiválasztására? Ennyire nehéz megközelíteni Istent? Ennyire nehéz az embereknek Isten elé jönniük és bemenni Isten házának ajtaján?” Valójában nem nehéz, a léc nem magas, de vannak követelmények. Először is, az embereknek legalább jámbor hozzáállással kell rendelkezniük és tudniuk kell, hol a helyük. Továbbá becsületes és tiszta szívvel kell Istenhez közeledniük. Emellett szent tisztességgel kell viselkedniük mindenben, amit tesznek és mondanak, és legalábbis valamennyi jó szóval, tettel, jó modorral és neveltetéssel rendelkezniük kell. Ha még ezeknek az alapvető feltételeknek sem felelsz meg, hogy őszinte legyek veled, Isten egyáltalán nem fog rád figyelni. Tudod-e, mi folyik itt? Amikor olyanokról van szó, akik hisznek Istenben, nézd meg, mit tesznek, mit tanúsítanak, és mit tárnak fel. Miért ennyire undorítók és gyűlöletesek Isten szemében? Azért, mert ezeknek az embereknek nincs emberi mivoltuk, nincs lelkiismeretük és eszük, és még a legalapvetőbb és legelemibb szenthez illő tisztességgel sem rendelkeznek. Az ilyen emberek azt akarják, hogy Isten kézen fogva vezesse át őket házának ajtaján, de ez lehetetlen. Csak a bolondok hirdetnék az evangéliumot olyan embereknek, mint ők, akik híján vannak az emberi mivoltnak. Egyesek erős sminket és hivalkodó ruhákat hordanak a mindennapi életükben. Még csábítóbban öltözködnek, mint a táncos lányok a nem hívők között. A magánéletükben és a viselkedésükben nem lehet látni, hogy miben különböznek a nem hívőktől. Amikor testvérek között vannak, egyértelműen úgy néznek ki, mint a nem hívők és az álhívők. Az ilyen emberek kívülről talán igaz hívőknek tűnnek, talán lemondtak dolgokról és lehet, hogy képesek végrehajtani a kötelességeiket, és néhányuk talán nem futamodik meg, amikor üldöztetéssel és megpróbáltatásokkal kerül szembe, de vajon el tudják fogadni az ilyen emberek az igazságot? El tudják fogadni Isten ítéletét és fenyítését? A megélt dolgaik alapján, vajon méltóságteljes és egyenes emberek ők? Becsületes emberek? Olyan emberek, akik szeretik az igazságot? Olyan emberek, akik őszintén feláldozzák magukat Istenért? Isten akar-e ilyen embereket? Egyáltalán nem. Ezek nem hívők, akik belopakodtak Isten házába. Isten házának ajtaján kívül vannak, és még nem léptek át rajta. Azok a dolgok, amelyeket Isten házáért tesznek, segítség és fáradozás – ezek az egyház barátai, de nem részei Isten házának. Isten nem akar nem hívőket vagy vadállatokat. Olyanok is vannak, akik a sok éves Istenben való hitük, a kis tőkéjük és a múltban végzett fontos kötelességeik alapján kihasználják a rangjukból származó előnyöket Isten házában, irányítani akarják a gyülekezetet és minden hatalmat birtokolni akarnak. Ezeknek az embereknek a hozzáállása Istenhez és az igazsághoz gyűlöletes Isten számára. A lényegük és azon dolgok alapján, amelyek a szívük mélyén lakoznak, Isten nem ismeri el az ilyen embereket az Ő házának tagjaiként. Mivel Isten nem ismeri el az ilyen embereket az Ő háza tagjaiként, miért engedi meg Isten, hogy az Ő házában dolgozzanak? Isten megengedi, hogy besegítsenek, illetve hogy ideiglenes munkát végezzenek. Azalatt, amíg besegítenek, és ideiglenes munkát végeznek, ha tényleg van lelkiismeretük és értelmük, ha tudnak figyelni, alá tudják vetni magukat és el tudják fogadni az igazságot, továbbá ha szenthez illő tisztességük van s valamelyest Istent félő szívük, valamint őszinte szívvel tesznek dolgokat, ha átmennek ezeken a próbákon, akkor Isten be fogja vezetni őket a házába, és Isten házának tagjaivá válnak. Ekkor az a munka, amit tesznek, és amit Isten rájuk bíz, a kötelességükké válik majd. Amit az emberek Isten házának ajtaján kívül tesznek, az nem kötelességvégzés, hanem Isten házáért való munka és segítség, ezek az emberek pedig munkások.

Nos, fel tudjátok mérni, hogy Isten házának tagjai vagytok-e? Ha annak alapján ítélitek meg, hogy milyen hosszú ideje hisztek Istenben, akkor tagoknak kellene lennetek, de vajon ez egy pontos mérési módszer? (Nem.) Mi alapján kellene elvégezned a mérést? Az alapján, hogy van-e bármilyen belső reakciód, amikor hallod az igazságot, hogy érzel-e bűntudatot, feddést és fegyelmezést a szíved mélyén, amikor megszeged az igazságot, vagy ellenállsz Istennek és lázadsz Ellene. Egyeseket úgy fegyelmeznek meg, hogy miután ítélkező szavak hagyták el a szájukat, szájfekély alakul ki náluk; mások felületes módon cselekszenek, nem veszik komolyan a dolgokat, így Isten betegségnek teszi ki őket. Amikor ezek a dolgok említésre kerülnek, ha ezek az emberek mélyen belül lelkifurdalást éreznek és meg tudják bánni – ha ilyen megnyilvánulásokat tanúsítanak – akkor ők Isten házának tagjai. Isten úgy bánik ezekkel az emberekkel, mint Isten házának, mint Saját családjának tagjaival. Megfenyíti, fegyelmezi, megfeddi és megmetszi őket – ezt jelenti Isten háza tagjának lenni. Amikor megváltozik a hozzáállásod Istenhez és bűnbánatot tudsz tartani, akkor Isten is meg fogja változtatni az Ő hozzáállását irányodban. Amikor bementél az életbe, és a dolgokról alkotott nézeteid, valamint az életed iránya bizonyos változásokon ment keresztül, a hit és istenfélelem pedig, amelyeket a szíved mélyén őrzöl, fokozatosan növekedett és átalakult, akkor Isten házának részévé váltál. Egyesek sok éve hisznek Istenben, de nem sok mindent tettek, hogy Isten háza javát szolgálják. Valójában elég sok rossz dolgot tettek. Hazudtak és csaltak, felületesen végezték a dolgokat, önkényesen és egyoldalúan cselekedtek, adományokat loptak, viszályt szítottak, megszakításokat és zavarokat okoztak, és tönkretették a gyülekezet munkáját. Sok rossztettet követtek el, de soha nem éreztek szemrehányást. Szívük nem érez lelkifurdalást, és a legcsekélyebb bűntudat sincs bennük. Ezek azok az emberek, akik Isten házának ajtaján kívül állnak. Az efféle emberek mindig Isten házának ajtaján kívül élnek. Nem követnek alapelveket abban, amit tesznek, és nem érdeklődnek Isten szavai vagy az igazság iránt. Kizárólag a feladatok végrehajtására összpontosítanak, a rohangálásra, önmaguk megerőltetésére, arra, hogy nagy feltűnést keltsenek, és személyes tőkét halmozzanak fel. Felületesen cselekszenek, amikor a gyülekezet munkájáról és a kötelességeikről van szó; hazudnak és megtévesztik Istent, sőt még a testvéreket is félrevezetik és irányítják. A legcsekélyebb feddést vagy lelkifurdalást sem érzik, és Isten fegyelmezését sem. Ezek az emberek nem tagjai Isten házának. Kívülről az ilyen ember sok lelkesedést mutat a rohangálás és önmaga feláldozása iránt; sok hite van és hajlandó feláldozni magát. Úgy tűnik, hogy valóban szereti az igazságot, szereti Istent és hajlandó gyakorolni az igazságot. Azonban amint prédikációkat hallgat, elbóbiskol, nem tud nyugodtan ülni és taszítást érez. Szívében ezt gondolja: „Vajon az ezekről a dolgokról való közlés nem csupán rámutat az emberek állapotaira, elmondja az embereknek, hogy ismerjék meg önmagukat, majd rábírja őket, hogy megértsenek egy kis igazságot, végül pedig, hogy alávetettséget érjenek el? Mindezt értem, akkor hát miért kell újra erről beszélni?” Ezek az emberek egyáltalán nem szeretik az igazságot, és még így sem éreznek semmi szemrehányást és nem fogadnak el fegyelmezést, mintha egyáltalán nem lenne szívük. Ezek az emberek mind Isten házán kívül vannak. Ők nem hívők. Attól kezdve, hogy először elfogadták Isten munkáját a mai napig, soha nem ismerték el igazán, hogy ők teremtett lények, és hogy Isten a Teremtőjük. A legkevésbé sem fogadják el az igazságot, és nem szívesen hajtják végre a kötelességeiket. Azonban, mivel van bennük egy kis agyafúrt intelligencia és némi lelkesedés, az ambíciójukkal párosulva, arra összpontosítanak, hogy mindenfelé szaladgáljanak és munkálkodjanak, hogy elnyerjék az emberek csodálatát – mindezt azért, hogy Isten házában pozíciót vívjanak ki maguknak. Azt gondolják: „Azáltal, hogy elvégeztem ezeket a feladatokat és így szaladgáltam, megalapoztam a tekintélyemet, és hitelességre tettem szert különböző helyeken. Bebiztosítottam a pozíciómat az egyházban, és bárhova is megyek, a testvérek felnéznek rám. Elég, ha ilyen hírnevem van a testvérek között; ez azt jelenti, hogy van életem. Afelől nem kell aggályoskodni, hogy Isten hogyan határozza meg ezt.” Miféle emberek ezek? Szigorúan szólva, álhívők. Milyen alapon mondjuk ezt? Az igazsághoz és Istenhez való hozzáállásuk erre az alap. Soha nem tartottak bűnbánatot, soha nem ismerték meg önmagukat, és soha nem tudták, mit jelent alávetni magukat Istennek. Ehelyett azt tesznek, amit csak akarnak, a kötelességeik végzésére hivatkozva személyes irányításba bocsátkoznak, és saját vágyaiknak és preferenciáiknak tesznek eleget. Olyan sok éve hisznek Istenben és annyi prédikációt hallgattak, de nincs fogalmuk az igazságról és arról sincs fogalmuk, hogy az Istenben való hit megköveteli az igazság gyakorlását. Miután annyi prédikációt meghallgattak, még mindig nem értették meg, hogy valójában miről is szól az út. Szívük mélyén nem érzik úgy, hogy az ember rendkívül romlott és szüksége van Isten megmentésére. Nincs szívből jövő őszinte vágyuk és sóvárgásuk az igazság és Isten iránt. Nem problémás ez? (De igen.) Nagyon is problémás. Számukra Isten, az igazság és az üdvösség csupán retorika, csupán egyfajta érvelés vagy szlogen. Ez nagyon is problémás.

Mit láttok a legnyilvánvalóbb különbségnek Pál és Péter között? Pál sok éven át munkálkodott, utazott, feláldozta magát, adakozott, és rengeteg szenvedést viselt el, ám az az út, amelyen járt, nem foglalta magában az igazságot, nem foglalta magában az Istennek való alávetettséget, nem foglalta magában a beállítottság megváltozását, és biztosan nem foglalta magában az üdvözülést. Ezért bármilyen nagy is a hírneve, írásai bármennyire befolyásolták is a jövő nemzedékeit, Pál nem olyasvalaki volt, aki igazán szerette az Úr Jézust. Nem volt valódi megértése az Úr Jézusról, nem ismerte el az Úr Jézust az egyetlen igaz Istennek, hanem csak Isten Fiaként ismerte el az Úr Jézust, közönséges emberként. Ennek eredményeképp nem volt igazi alávetettség benne az Úr Jézus iránt; egyszerűen megtett mindent, amit tudott, hogy terjessze az evangéliumot és megnyerje az embereket, hogy gyülekezeteket alapítson és személyesen pásztorolja őket annak reményében, hogy elnyeri Isten jóváhagyását, ám Isten átvizsgálta Pál szívét, és nem ismerte el őt. Péter ezzel szemben csendesen tette a dolgokat, a szíve pedig mindig azzal volt tele, amit az Úr Jézus mondott neki. Arra törekedett, hogy az Úr Jézus követelményei szerint szeresse és értse meg Istent. Ez idő alatt elfogadta Isten feddését, metszését, sőt még dorgálását is. Milyen szavakkal dorgálta meg Isten Pétert? („Távozz tőlem, Sátán” (Máté 16:23).) Helyes, „Távozz tőlem, Sátán.” Isten ilyen szavakat szólt, ám ezek a szavak nem határozták meg Péter sorsát, ezek csupán dorgálás voltak. Vajon Pált megdorgálta Isten a munkálkodása alatt? (Nem.) Egyrészt, ha a szubjektív tényezőket nézzük, Isten nem dorgálta meg őt. Másrészt, az objektív tényezők figyelembevételével, Pál nem fogadta el az igazságot, nem kereste az igazságot, és egyáltalán nem kereste az üdvösség elfogadásának útját, ezért nem kaphatta meg és nem tapasztalhatta meg ezeket a dolgokat. Isten rajta végzett munkája abból állt, hogy felhasználta a szolgálatát – ha a végsőkig tudott volna munkát végezni anélkül, hogy nagy gonoszságokat követett volna el, akkor munkásként maradhatott volna; ha azonban nagy gonoszságokat követett volna el, más lett volna a sorsa. Ez a különbség. Másfelől, Péter sok fegyelmezést, fenyítést és dorgálást kapott Istentől. Kívülről úgy tűnhet, hogy Péter nem volt összhangban Isten szándékaival, ami Isten nemtetszését okozta, Isten szándékainak szemszögéből azonban pontosan az ilyen ember volt az, akit Ő akart, és akivel elégedett volt. Isten ezért fenyítette és metszette őt folyamatosan, hogy apránként növekedjen, bemenjen az igazságba és megértse Isten szándékait, végül pedig igazi alávetettséget és igazi változást érjen el. Ez volt Isten szeretete és Isten üdvössége.

Nos, tisztában vagytok már a szívetekben azzal, hogy Isten házának tagjai vagytok-e? Valójában bementetek Isten házába? Annak alapján, amit az imént közöltem, fel tudjátok ezt mérni? Biztosak lehettek abban, hogy bementetek Isten házának ajtaján és Isten házának tagjai vagytok? (Biztosak vagyunk.) Jó dolog, hogy biztosak lehettek benne. Ez azt bizonyítja, hogy Istenben való hiteteknek már van alapja, és hogy már gyökeret vertetek Isten házában. Akiknek nincsen alapjuk, azok Isten házán kívül vannak, és Isten nem ismeri el őket. Mi van akkor, ha tanúskodsz Istenért és elmondod másoknak, hogy Isten követője és a Mindenható Isten Egyházának tagja vagy, de Isten azt mondja, hogy Ő nem ismer téged? Ez probléma lenne, igaz? Vajon ez áldás vagy átok lenne az emberek számára? Ez nem jó jel. Ezért ha el akarod nyerni Isten jóváhagyását és azt akarod mondani, hogy igaz istenhívő vagy, akkor olyan dolgokat kell tenned, amelyek Isten háza munkájának javára válnak, néhány jócselekedetet kell előkészítened, Isten felé kell irányítanod a szívedet és olyan szívvel kell rendelkezned, amely tiszteli Isten nagyságát. Isten csak ekkor fog elismerni téged. Először is meg kell változtatnod a nézeteidben, hozzáállásaidban és gyakorlásaidban lévő, Istenre és az igazságra vonatkozó tévedéseket, valamint a rossz utat, amelyet választottál. Ezeknek a dolgoknak meg kell változnia. Ez az alap. Majd el kell fogadnod az Isten által kifejezett összes igazságot és teljesítened kell a kötelességeidet, amint azt Isten megköveteli. Ha elérted ezeket a dolgokat, Isten elégedett lesz veled és el fog ismerni téged az Ő követőjeként. Másodszor, fokozatosan engedned kell, hogy Isten igazi teremtett lényként ismerjen el téged, olyannak, aki megfelel a mércének. Ha még mindig Isten házán kívül vagy, és Isten még nem ismert el téged az Ő házának tagjaként, de azt mondod, hogy üdvözülni akarsz, az vajon nem csupán egy bolond álma? Most megtapasztaltatok már némi fenyítést és fegyelmezést, a tiétek Isten kegyelme és áldásai, és Istenbe vetett hiteteknek van alapja. Ez jó dolog. A következő lépés, hogy képesek legyetek elérni az igazság megértésén alapuló életbe való belépést, hogy ezeket az igazságokat a saját életetekké formáljátok és megéljétek őket, hogy alkalmazzátok őket a kötelességetek végrehajtása során, valamint minden olyan dologban, amelyet Isten rátok bízott. Ekkor lesz reményetek az üdvösségre. Legtöbbeteknek nem gyenge a képessége, mindannyian átlagos képességűnek számítotok. Van remény az üdvösségre, de mindannyiótok emberi mivoltának vannak hiányosságai és hibái. Néhányatok lusta, egyesek nagyotmondók, egyesek arrogánsak, egyesek pedig egy kicsit unottak, fásultak és hajthatatlanok. Ezek beállítottságbeli kérdések. Néhány emberi mivolttal és beállítottsággal kapcsolatos problémához az igazságot megtapasztaláson keresztül kell keresnetek, el kell gondolkodnotok önmagatokon, és el kell fogadnotok a metszést a fokozatos változás megvalósítása érdekében valamint azért, hogy az igazság felfogásának és megértésének vonatkozásában tapasztalatot és mélységet érjetek el. Így apránként növekedni fogtok az életben. Ha van élet, akkor van remény. Élet nélkül nincs remény. Rendelkeztek most élettel? Szívetekben van megértés és tapasztalat az igazságról? Mennyire és milyen mértékben vetitek alá magatokat Istennek? Szívetekben tisztában kell lennetek ezekkel a dolgokkal. Ha a fejetek nem tiszta, hanem zavaros, akkor nehezen fog növekedni az életetek.

Az egyházban vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nagy erőfeszítést illetve néhány kockázatos dolgot tenni egyenlő azzal, hogy érdemeket halmoztak fel. Valójában a cselekedeteik szerint csakugyan méltók a dicséretre, de a beállítottságuk és hozzáállásuk az igazsághoz gyűlöletes és visszataszító. Nincs bennük meg az igazság szeretete, ehelyett idegenkednek az igazságtól. Már önmagában ez gyűlöletessé teszi őket. Az ilyen emberek értéktelenek. Ha Isten látja, hogy az embereknek gyenge a képessége, hogy vannak bizonyos hibáik, hogy romlott beállítottságokkal vagy Istennek ellenszegülő lényeggel rendelkeznek, nem taszítják vissza Őt, és nem tartja távol Magától őket. Ez nem Isten szándéka, és nem ilyen az emberhez való hozzáállása. Isten nem veti meg az emberek gyenge képességét, nem veti meg az ostobaságukat és azt sem veti meg, hogy romlott beállítottságaik vannak. Mi az, amit Isten a leginkább megvet az emberekben? Azt, amikor idegenkednek az igazságtól. Ha idegenkedsz az igazságtól, akkor csupán egyedül emiatt, Isten soha nem fog gyönyörködni benned. Ez kőbe van vésve. Ha idegenkedsz az igazságtól, ha nem szereted az igazságot, ha az igazsághoz való hozzáállásod nemtörődöm, megvető és arrogáns, sőt visszautasító, ellenálló és elutasító – ha így viselkedsz – akkor Isten kimondottan undorodik tőled, és halott vagy, menthetetlenül. Ha a szívedben igazán szereted az igazságot, és csak arról van szó, hogy valamelyest alacsony a képességed, nincs rálátásod, kissé ostoba vagy, és ha gyakran hibázol, de nem szándékozol rosszat tenni, és egyszerűen csak tettél pár ostoba dolgot; ha a szívedben hajlandó vagy Isten közlését hallgatni az igazságról, és szívből vágyódsz az igazságra; ha a hozzáállásod az igazság és Isten szavainak kezelésében őszinte és vágyódó, valamint ha nagyra tudod becsülni és becsben tudod tartani Isten szavait – ez elég. Isten az ilyen embereket szereti. Annak ellenére, hogy időnként talán egy kissé ostoba vagy, Isten még mindig kedvel téged. Isten szereti a szívedet, amely az igazság után vágyakozik, és szereti az őszinte hozzáállásodat az igazsághoz. Isten tehát irgalmaz neked és mindig kegyelmet biztosít számodra. Nem veszi figyelembe a gyenge képességedet vagy az ostobaságodat, és nem veszi figyelembe a vétkeidet sem. Mivel az igazsághoz való hozzáállásod őszinte és buzgó, a szíved pedig igaz, – figyelembe véve a szíved igaz voltát és ezt a hozzáállásodat – Ő örökké irgalmas lesz hozzád és a Szentlélek munkálkodni fog rajtad, és lesz reményed az üdvösségre. Másrészt, ha a szívedben hajthatatlan és öntörvényű vagy, ha idegenkedsz az igazságtól, ha soha nem vagy figyelmes Isten szavaira és semmire, ami az igazságot érinti, a szíved mélyéről pedig ellenséges és megvető vagy, akkor hogyan viszonyul hozzád Isten? Megvetéssel, ellenérzéssel és szűntelen haraggal. Melyik az a két jellemvonás, amely nyilvánvaló Isten igaz természetében? A bőséges irgalom és a mélységes harag. A „bőséges” a „bőséges irgalomban” azt jelenti, hogy Isten irgalma toleráns, türelmes, elnéző és hogy ez a legnagyobb szeretet – ezt jelenti a „bőséges”. Mivel az emberek ostobák és gyenge a képességük, Istennek így kell cselekednie. Ha szereted az igazságot, de ostoba és gyenge képességű vagy, akkor Isten bőséges irgalommal viseltetik irántad. Mit foglal magában az irgalom? Türelmet és toleranciát: Isten toleráns és türelmes a tudatlanságoddal szemben, elegendő hitet és toleranciát ad neked, hogy támogasson téged, hogy ellásson és segítsen téged, hogy lépésről lépésre megérthesd az igazságot és fokozatosan éretté válj. Milyen alapra épül ez? Az ember igazság iránti szeretetére és sóvárgására, valamint az Istenhez, az Ő szavaihoz és az igazsághoz való őszinte hozzáállására épül. Ezek azok az alapvető viselkedésformák, amelyeknek az emberekben meg kell nyilvánulniuk. De ha valaki a szívében idegenkedik az igazságtól, irtózik tőle, sőt gyűlöli az igazságot, ha soha nem veszi komolyan az igazságot és mindig a teljesítményeiről beszél, arról, hogyan dolgozott, mennyi tapasztalata van, min ment keresztül, mennyire becsüli őt Isten és milyen nagy feladatokkal bízta meg – ha csak ezekről a dolgokról beszél, a képesítéseiről, az eredményeiről, a tehetségéről, ha folyton kérkedik, és soha nem beszélget az igazságról, nem tesz bizonyságot Istennek vagy nem beszélget az Isten munkájának megtapasztalásából nyert megértésről vagy Istenről való ismeretéről, akkor vajon nem idegenkedik az igazságtól? Így nyilvánul meg, ha valaki idegenkedik az igazságtól és nem szereti az igazságot. Egyesek azt mondják: „Hogyan hallgathatnak prédikációkat, ha nem szeretik az igazságot?” Vajon mindenki szereti az igazságot, aki prédikációkat hallgat? Egyesek csak megjátsszák. Kénytelenek mások előtt szerepet játszani, attól félve, hogy ha nem vesznek részt a gyülekezet életében, akkor Isten háza nem fogja elismerni a hitüket. Isten hogyan határozza meg az ilyen hozzáállást az igazsághoz? Isten azt mondja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy idegenkednek az igazságtól. A beállítottságukon belül van egy dolog, ami a legvégzetesebb, még az arroganciánál és a csalárdságnál is végzetesebb, ez pedig az, ha valaki idegenkedik az igazságtól. Isten látja ezt. Isten igaz természete alapján hogyan kezeli az ilyen embereket? Haraggal teljes velük szemben. Ha Isten haraggal teljes valakivel szemben, akkor néha megfeddi őt, vagy megfegyelmezi és megbünteti. Ha nem szándékosan ellenkezik Istennel, akkor Ő toleráns lesz, várni fog és megfigyel. A helyzet, vagy egyéb objektív okok miatt Isten talán arra fogja használni ezt az álhívőt, hogy szolgálatot végezzen Neki. Ám amint azt a környezet lehetővé teszi, és az idő alkalmas, az ilyen embereket kirúgják majd Isten házából, mert még arra sem jók, hogy szolgálatot végezzenek. Ilyen Isten haragja. Isten miért olyan mélységesen haraggal teljes? Ez Isten rendkívüli gyűlöletét fejezi ki azok iránt, akik idegenkednek az igazságtól. Isten mélységes haragja azt jelzi, hogy Ő már meghatározta az olyan emberek sorsát és rendeltetési helyét, akik idegenkednek az igazságtól. Hova sorolja be Isten az ilyen embereket? A Sátán táborába sorolja be őket. Mivel haragszik rájuk és rosszul van tőlük, Isten rájuk zárja az ajtót, nem engedi meg nekik, hogy betegyék a lábukat Isten házába, és nem ad nekik esélyt az üdvösségre. Ez Isten haragjának egyik megnyilvánulása. Isten őket is ugyanarra a szintre helyezi, mint a Sátánt, mint a mocskos démonokat és a gonosz szellemeket, mint az álhívőket, és amikor eljön az ideje, ki fogja iktatni őket. Nem ez a kezelésük egyik módja? (De igen.) Ilyen Isten haragja. És mi vár rájuk, ha egyszer kiiktatták őket? Élvezhetik-e valaha ismét Isten kegyelmét, áldásait és Isten üdvösségét? (Nem.) Az emberek a Kegyelem Korában gyakran mondtak ilyesmit: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon.” A legtöbb ember képes megérteni e szavak jelentését. Így érez és így viszonyul Isten a romlott emberiség megmentéséhez. De hogyan menti meg Isten az emberiséget? Az egész emberiséget megmenti, vagy csak egy részét? Melyik részét menti meg, és melyik embereket hagyja el Isten? A legtöbb ember nem tud ennek a kérdésnek a lényegéig hatolni. Csak doktrínákról tudnak beszélni az embereknek. „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon.” Túl sok ember mondja ezt, de egyáltalán nem értik Isten szándékait. Valójában Isten szándéka az, hogy csak azokat mentse meg, akik szeretik az igazságot, és akik el tudják fogadni az Ő üdvösségét. Akik idegenkednek az igazságtól és visszautasítják Isten üdvösségét, ők azok, akik megtagadják Istent és ellenállnak Neki. Isten nemcsak nem fogja megmenteni őket, de végül el fogja pusztítani ezeket az embereket. Noha azok, akik hisznek Istenben, tudják, hogy az Ő szeretete végtelen, összehasonlíthatatlanul óriási és hatalmas, Isten nem hajlandó megadni ezt a kegyelmet és szeretetet azoknak, akik idegenkednek az igazságtól. A semmiért Isten nem fogja ezeknek az embereknek adni a szeretetét és üdvösségét. Ez Isten hozzáállása. Azok, akik idegenkednek az igazságtól és nem fogadják el Isten üdvösségét, olyanok, mint egy koldus, aki ennivalót keres – nem számít, kitől könyörög élelmet, szívében nemcsak hogy nem tiszteli a jótevőit, hanem gúnyolja és gyűlöli is őket. Sőt inkább még magához is ragadná a jótevői holmiját. Vajon hajlandóak lennének a jótevők ételt adni egy ilyen koldusnak? Biztosan nem, mivel nem igazán szánalomra méltóak, hanem inkább túlságosan is gyűlöletesek. Hogyan viszonyul a jótevő az ilyen emberhez? Inkább adna ételt egy kutyának, mint hogy egy ilyen koldusnak adja. Így érez valójában. Szerintetek milyen emberek azok, akik idegenkednek az igazságtól? Ők azok, akik ellenállnak Istennek és szembeszegülnek Vele? Talán nem állnak ellen nyíltan Istennek, de a természetlényegük az Istennel szembeni tagadás és ellenállás, amely egyenértékű azzal, mintha nyíltan ezt mondanák Istennek: „Nem szeretem hallani, amit te mondasz, nem fogadom el, és mivel nem fogadom el, hogy a te szavaid az igazság, nem hiszek benned. Abban hiszek, akiből hasznom és előnyöm származik.” Vajon ez a nem hívők hozzáállása? Ha ez a te hozzáállásod az igazsághoz, akkor nem vagy nyíltan ellenséges Istennel? Ha pedig nyíltan ellenséges vagy Istennel, akkor Isten meg fog-e menteni téged? Nem fog. Ez az oka Isten haragjára mindazok felé, akik megtagadják Istent és ellenállnak Neki. Az ilyen emberek lényege – az olyan embereké, akik idegenkednek az igazságtól – az Istennel szembeni ellenségesség lényege. Isten nem bánik emberként azokkal, akiknek ilyen a lényege. Az Ő szemében ők ellenségek és ördögök. Soha nem mentené meg őket. A végén katasztrófába torkollnak majd és el lesznek pusztítva. Mit mondtok – ha egy koldus megeszi a jótevője ételét és szidja, kineveti és gúnyolja, sőt meg is támadja jótevőjét, utálni fogja-e őt a jótevője? Minden bizonnyal. Mi az oka ennek a gyűlöletnek? (Nemcsak hogy nem hálás a koldus a jótevőjének azért, hogy ételt adott neki, hanem kineveti, kigúnyolja és megtámadja a jótevőjét. Az ilyen embernek egyáltalán nincs lelkiismerete vagy értelme, sem emberi mivolta.) Hogyan kellene a jótevőnek a koldushoz viszonyulnia? A jótevőnek vissza kellene vennie azokat a dolgokat, amelyeket eredetileg a koldusnak adott, majd ki kellene rúgnia. Inkább kutyákat vagy vadállatokat kellene ezekkel etetnie, mint hogy ennek a koldusnak adja. Ezt a következményt vonta magára a koldus. Megvan az oka annak, hogy Isten miért haragszik olyan mélységesen egy emberre vagy egy embertípusra. Ezt az okot nem Isten preferenciája határozza meg, hanem az illető hozzáállása az igazsághoz. Ha valaki idegenkedik az igazságtól, az kétségkívül végzetes az üdvössége elérése szempontjából. Ez nem olyasvalami, amit meg lehet, vagy nem lehet megbocsátani, ez nem egy viselkedésforma, vagy valami, ami futólag tárul fel benne. Ez az ember természetlényege, és Isten legjobban az ilyen emberektől van rosszul. Ha alkalmanként romlott beállítottságot társz fel arról, hogy idegenkedsz az igazságtól, akkor meg kell vizsgálnod Isten szavai alapján, hogy vajon ezek a feltárulások az igazsággal szembeni ellenszenvedből származnak-e vagy az igazság megértésnek hiányából. Ez keresést követel és Isten megvilágosítását és segítségét igényli. Ha olyan a természetlényeged, hogy idegenkedsz az igazságtól, ha soha nem fogadod el az igazságot, ha kifejezetten taszít és ellenséges vagy vele szemben, akkor baj van. Kétségtelenül gonosz ember vagy, és Isten nem fog megmenteni téged.

Mi a különbség a nem hívők és azok között, akik hisznek Istenben? Csupán vallásos meggyőződésbeli különbség? Nem. A nem hívők nem ismerik el Istent, és főleg nem tudják elfogadni az Isten által kifejezett igazságot. Ez azt bizonyítja, hogy a nem hívők mind idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Tény az például, hogy az embert Isten teremtette? Ez az igazság? (Igen.) Mi tehát az Istenben hívő emberek hozzáállása, amikor ezt hallják? Elismerik, és teljes mértékben elhiszik ezt. Magukévá teszik ezt a tényt, ezt az igazságot, mint az Istenben való hitük alapját – ez az igazság elfogadása. Ez azt jelenti, hogy szívünk mélyéről elfogadjuk azt a tényt, hogy az embert Isten teremtette, boldogan vagyunk teremtett lények, készségesen elfogadjuk Isten útmutatását és szuverenitását, valamint elismerjük, hogy Isten a mi Istenünk. És mi azok hozzáállása, akik nem hisznek Istenben, amikor ezt hallják: „Az embert Isten teremtette”? (Nem fogadják el és nem ismerik el.) Azon kívül, hogy nem ismerik el, hogyan reagálnak? Még gúnyolni is fognak téged, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megpróbálják ezt felhasználni ellened, kinevetnek és kifiguráznak, lenéznek és megvetéssel illetik ezeket a szavakat és ezeket a tényeket. Még az is lehet, hogy gúnyolódó, szarkasztikus, megvető és ellenséges hozzáállást is felvesznek azokkal szemben, akik elismerik e szavakat. Vajon ez nem azt jelenti, hogy idegenkednek az igazságtól? (De igen.) Gyűlölöd ezeket az embereket, amikor látod őket? Mit gondolsz? Elgondolkodsz: „Az embert Isten teremtette. Ez tény. Ez vitathatatlanul igaz. Te nem fogadod el ezt, nem ismered el az eredetedet, igazán hálátlan, lelkiismeretlen és áruló vagy. Valóban a Sátán fajtája vagy!” Ez az, amit gondolsz? (Igen.) És miért gondolod így? Csupán azért gondolod így, mert nem tetszik nekik ez az állítás? (Nem.) És mi az oka annak, hogy ilyen ellenszenves mentalitás alakul ki benned? (Az igazsághoz való hozzáállásuk.) A haragod nem lenne olyan nagy, ha ők tisztelnék ezeket a szavakat, mint hétköznapi szavakat, elméletet vagy vallási meggyőződést. De amikor azt látod, hogy erős ellenszenv, ellenséges érzület és megvetés ébred bennük, amikor azt látod, hogy olyan szavakkal, hozzáállással és beállítottságokkal állnak elő, amelyek befeketítik az igazság ezen kijelentését, akkor mérges leszel. Így van? Habár egyesek nem hisznek Istenben, tiszteletben tartják mások hitét, és nem próbálják lerombolni azokat a hitkérdéseket, amelyekről mások beszélnek. Nincs benned semmi ellenszenv vagy megvetés irántuk, továbbra is tudsz barátkozni és békében élni velük. Nem lesztek ellenségek. Valójában kevés olyan nem hívő van, akivel ki tudsz jönni. Habár nem tudják elfogadni az igaz utat és nem válhatnak Isten házának tagjaivá, továbbra is kijöhetsz velük és lehetnek közös dolgaitok. Legalább van lelkiismeretük és értelmük. Nem mesterkednek ellened és nem fognak hátba szúrni, ezért barátkozhatsz velük. Azok iránt, akik megpróbálják lerombolni az igazságot – akik idegenkednek az igazságtól – haragot érzel a szívedben. Lehetnétek barátok? (Nem.) Azon kívül, hogy nem barátkozol velük, mi egyebet gondolsz még róluk? Ha arra kérnének, válassz, hogyan bánsz velük, hogyan bánnál velük? Azt mondanád: „Az embert Isten teremtette. Ez tény, ez az igazság, és micsoda nagyszerű és megszentelt dolog ez! Nemcsak nem fogadod el ezt, hanem még meg is próbálod lerombolni – tényleg nincs lelkiismereted! Ha Isten hatalmat adna nekem, elátkoználak, lesújtanék rád, hamuvá tennélek téged!” Ilyen érzés van benned? (Igen.) Ez igazságérzet. Azonban ha látod, hogy ők ördögök, az lenne az észszerű, ha nem vennél róluk tudomást, ha távol maradnál tőlük. Ha szólnak hozzád, rendben van, ha csupán játszol velük. Bölcs dolog ezt tenni. Mélyen legbelül azonban tudod, hogy más úton jársz, mint az ilyen emberek. Soha nem tudtak hinni Istenben, egyáltalán soha nem fogják elfogadni az igazságot. Még ha hinnének is Istenben, Ő akkor sem akarná őket. Tagadják Istent és ellenállnak Neki, ők fenevadak, ördögök, nem ugyanazt az utat követik, mint mi. Azok, akiknek őszinte hitük van Istenben, nem hajlandóak kapcsolatba kerülni ördögökkel. Rendben vannak, amikor nem látnak ördögöket, de amikor látnak, azonnal ellenállnak nekik. Csak akkor lesz békében a szívük, ha soha nem látnak ördögöket. Egyesek mindig Isten házának ügyeiről beszélnek a nem hívő ördögöknek. Ezek a legostobább emberek. Nem tesznek különbséget bennfentesek és kívülállók között, ügyefogyott bolondok, akik egyáltalán nem értenek semmit. Isten meg tudja menteni az olyan embereket, akik ilyen képtelenségekre képesek? Egyáltalán nem. Azok az emberek, akiknek folyton ördögökkel van dolguk, álhívők. Biztosan nem Isten házából valók, és előbb vagy utóbb vissza kell majd térniük a Sátánhoz. Egyesek nem tudják megkülönböztetni, hogy ki testvér és ki nővér, és ki nem hívő. Ők a legzavarosabb fejű emberek. Álhívőknek és ördögöknek beszélnek Isten házának ügyeiről. Olyan ez, mint disznók elé gyöngyöt vetni és kutyáknak adni, ami szent. Azok az álhívők és ördögök olyanok, mint a disznók és a kutyák, a vadállatok közé sorolják őket. Ha velük tárgyalod ki Isten házának ügyeit, bolondnak fogsz tűnni. Miután hallják, könnyedén rágalmazni fogják Isten házát és az igazságot. Ha ezt teszed, cserben fogod hagyni Istent, és Isten adósa leszel. Isten házának ügyeit soha nem szabad álhívőkkel és ördögökkel megvitatni. Az emberek bosszúsak, ellenállók, és nem hajlandóak kapcsolatba lépni azokkal, akik nem szeretik az igazságot, akik idegenkednek az igazságtól, vagy akik rágalmazzák az igazságot. Mit gondolsz tehát, Isten hogyan érez? Isten természete, Isten lényege, mindaz, amivel rendelkezik, és ami Isten maga, Isten élete és Isten lényege – miként Ő kinyilatkoztatta – mind igazságok. Az olyan ember, aki idegenkedik az igazságtól, kétségkívül olyan ember, aki szembeszegül Istennel és Isten ellensége. Ez több, mint az Istennel való összeférhetetlenség kérdése. Az ilyen emberek iránt Isten haragja óriási.

Most már mindannyiótoknak van valami alapja, és Isten házának tagjainak számíthattok. Szorgalmasan kell törekednetek az igazságra, és a kötelességetek végrehajtása során folyamatosan meg kell vizsgálnotok saját szavaitokat és cselekedeteiteket, meg kell vizsgálnotok a különféle állapotaitokat, és törekednetek kell arra, hogy némi változásra tegyetek szert a beállítottságotokban. Ez értékes dolog. Ekkor valóban képesek lesztek arra, hogy Isten elé járuljatok. Legalábbis azt el kell érned, hogy Isten elfogadjon téged. Ha nem tudod elérni Jób szintjét és nincs olyan minősítésed, amely arra késztetné Istent, hogy személyesen fogadjon a Sátánnal, hogy próbára tegyen téged, akkor legalább a tetteid és viselkedésed által Isten fényében élhetsz, és Isten gondoskodni fog rólad és megoltalmaz téged, valamint elismer téged követőinek egyikeként, és az Ő házának tagjaként. Miért van ez? Azért, mert mióta csak elismered és hiszel Istenben, azóta folyamatosan azt keresed, hogyan kövesd Isten útját. Mivel Isten elégedett a viselkedéseddel és az őszinteségeddel, bevezetett téged az Ő házába, hogy képzést kapj, hogy megmetszenek és elfogadd az Ő üdvösségét. Micsoda nagyszerű áldás! Úgy kezdted, mint olyasvalaki, aki Isten házán kívül van, aki semmit nem tud Istenről vagy az igazságról, elfogadtad Isten első próbáját, és miután átmentél rajta, Isten személyesen vezetett be az Ő házába, Maga elé állított, megbízatást bízott rád, végrehajtandó kötelességeket rendezett el számodra, és megengedte, hogy Isten irányítási tervén belül végrehajts néhány emberi kötelességet. Habár ez alig észrevehető munka, mégiscsak a tiéd Isten gondviselése és oltalma, és ígéretet kaptál Istentől. Ez az áldás elegendően nagy. Félretesszük az eljövendő világban történő megkoronázás és jutalmazás kérdését, és csak arról beszélünk, amit ebben az életben élvezhetnek az emberek – azokról az igazságokról, amelyeket hallasz, Isten kegyelméről, irgalmáról, gondoskodásáról és oltalmáról, amelyet élvezel, sőt a fegyelmezés és fenyítés különféle fajtáiról is, amelyet Isten ad neked, valamint mindezen igazságok rendelkezésre bocsátásáról, amelyeket Isten ad az embernek – mondd meg Nekem, mennyit kapsz? Végül amellett, hogy megérted ezeket az igazságokat, Isten teljesen meg is fog menteni téged a Sátán táborából, hogy olyan emberré változz, aki ismeri Istent, aki életeként birtokolja az igazságot, és aki hasznos Isten házában. Hát nem nagy áldás ez? (Nagy áldás.) Ez Isten ígérete. Miután Isten bevisz téged a házába, azt mondja neked: „Áldott vagy. Azáltal, hogy beléptél az egyházba, van reményed az üdvösségre.” Talán nem tudod, mi történik, de valójában Isten ígérete már megadatott neked. Ugyanakkor, Isten mindezeket azért teszi, hogy teljesítse ezt az ígéretet, – ellát az igazsággal, megmetsz, kötelességeket ad, és megbízatásokkal bíz meg – hogy az életed apránként növekedjen, és olyan emberré válj, aki aláveti magát Istennek és imádja Őt. Vajon az emberek megkapták már ezt az ígéretet? Ennek véghezvitelének és beteljesedésének napjáig hosszú még az út. Valójában néhányan közületek már megkapták, és néhányatoknak megvan az elhatározása, de még nem kaptátok meg. Ez azon múlik, hogy megvan-e az elszántságotok arra, hogy megragadjátok ezt az ígéretet és képesek vagytok-e beteljesíteni. Minden, amit Isten tesz, lépésről lépésre adatik az embereknek, a megfelelő időben és a megfelelő mértékben. Soha nincsenek hibák, így nem kell amiatt aggódnod, hogy ostoba vagy, gyenge a képességed, fiatal vagy, illetve csak rövid ideje hiszel Istenben. Ne hagyd, hogy ezek az objektív okok befolyásolják az életbe való belépésedet. Bármit is mond Isten, először is, ez lehetővé teszi, hogy az emberek pontosan ismerjék és felmérjék a tényleges érettségüket és képességüket, és megismerjék saját mértéküket. Másodszor, pozitív vonatkozásban, mélyebb megértést ad az embereknek az igazságról és lehetővé teszi, hogy bemenjenek az igazságvalóságba és jól hajtsák végre a kötelességeiket, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak. Ezek Isten szavainak céljai. Valójában nagyon könnyű elérni ezeket a dolgokat. Amennyiben olyan szíved van, amely szereti az igazságot, akkor nincs nehézség. Mi a legnagyobb nehézség az emberek számára? Az, hogy idegenkedsz az igazságtól és egyáltalán nem szereted az igazságot. Ez a legnagyobb nehézség. Ez egy természettel kapcsolatos problémát érint. Ha nem bánod meg igazán, az gondot jelenthet. Ha idegenkedsz az igazságtól, ha folyton rágalmazod az igazságot és megveted, ha ilyenfajta természeted van, akkor nem fogsz könnyen megváltozni. Még ha te változol is, az még mindig kérdéses marad, hogy Isten hozzáállása változott-e. Ha az, amit teszel, meg tudja változtatni Isten hozzáállását, akkor még van reményed az üdvösségre. Ha nem tudod megváltoztatni Isten hozzáállását, és szíve mélyén Isten már rég idegenkedik a lényegedtől, akkor nincs reményed az üdvösségre. Ezért meg kell vizsgálnotok magatokat. Ha olyan állapotban vagy, hogy idegenkedsz az igazságtól és ellenállsz az igazságnak, az nagyon veszélyes. Ha gyakran produkálsz ilyen állapotot, gyakran zuhansz ilyen állapotba, vagy ha alapvetően ilyenfajta ember vagy, akkor ez még nagyobb probléma. Ha időnként vagy olyan állapotban, hogy idegenkedsz az igazságtól, akkor először is lehet, hogy az az alacsony érettségednek köszönhető; másodszor pedig maga az ember romlott beállítottsága tartalmazza ezt a fajta lényeget, amely elkerülhetetlenül ilyen állapotot idéz elő. Azonban ez az állapot nem a lényegedet jeleníti meg. Időnként egy röpke érzelem olyan állapotot idézhet elő, amelynek hatására idegenkedni fogsz az igazságtól. Ez csak ideiglenes. Ezt nem az igazságtól idegenkedő beállítottság-lényeged okozza. Ha ez egy ideiglenes állapot, akkor visszafordítható, de hogyan fordítod vissza? Azonnal Isten elé kell járulnod, hogy keresd az igazságot ebben az aspektusban és képessé válj az igazság elismerésére, arra, hogy alávesd magad az igazságnak és Istennek. Akkor ez az állapot feloldódik. Ha nem oldod fel és hagyod tovább folytatódni, akkor veszélyben vagy. Például, egyesek azt mondják: „Egyébként is, gyenge a képességem és nem tudom megérteni az igazságot, ezért abbahagyom az arra való törekvést, és Istennek sem kell alávetnem magam. Hogyan adhatott nekem Isten ilyen képességet? Isten nem igazságos!” Tagadod Isten igazságosságát. Ez nem azt jelenti, hogy idegenkedsz az igazságtól? Ez az igazságtól való idegenkedés hozzáállása és az igazságtól való idegenkedés megnyilvánulása. Ez a megnyilvánulás bizonyos összefüggésben fordul elő, ezért szükséges megoldani ennek az állapotnak az összefüggését és gyökerét. Amint a kiváltó ok megoldódott, az állapotod is eltűnik vele együtt. Néhány állapot olyan, mint egy tünet, mint például a köhögés, amelyet megfázás vagy tüdőgyulladás okozhat. Ha kezeled a megfázást vagy a tüdőgyulladást, akkor a köhögés is javulni fog. Amikor a kiváltó ok megoldódott, a tünetek eltűnnek. Az igazságtól való idegenkedés néhány állapota azonban nem tünet, hanem daganat. A betegség kiváltó oka belül van. Ha kívülről nézed, lehet, hogy semmilyen tünetet nem tudsz majd találni, de ha egyszer a betegség bekövetkezik, az végzetes. Ez nagyon komoly probléma. Az ilyen emberek soha nem fogadják el vagy ismerik el az igazságot, sőt még folyamatosan rágalmazzák is az igazságot, mint a nem hívők. Még ha szavak soha nem is hagyják el a szájukat, a szívükben tovább folytatják az igazság rágalmazását, elutasítását és megcáfolását. Nem számít, melyik igazság – legyen szó akár önismeretről, a romlott beállítottság elismeréséről, az igazság elfogadásáról, az Istennek való alávetettségről, arról, hogy nem teszünk felületesen dolgokat, vagy arról, hogy becsületes emberek legyünk – nem fogadják el, nem ismerik el, illetve nem szentelnek figyelmet az igazság egyetlen aspektusának sem, sőt az igazság minden aspektusát cáfolják és rágalmazzák. Ez az igazságtól való idegenkedés beállítottsága, egyfajta lényeg. Miféle sorsot eredményez ez a lényeg? Azt, hogy Isten visszautasítja és kiiktatja őket, majd elvesznek. A következmények nagyon súlyosak.

Segített nektek a mai közlés ezekről a dolgokról? (Igen. Tudom, mi a jó képesség és mi a rossz képesség, van némi valódi megértésem a saját képességemről, és pontosan fel tudom mérni magam, amikor dolgok történnek velem. Nem leszek arrogáns és önelégült, hanem gyakorlatias módon fogom végrehajtani a kötelességemet.) Mindegy, hogy az igazságnak mely aspektusáról beszélgetünk, az hasznos lesz az életbe való belépésetek szempontjából. Ha ezeket a szavakat meg tudjátok ragadni és be tudjátok építeni őket a mindennapi életetekbe, akkor nem volt hiábavaló, amit mondtam. Minden alkalommal, amikor megértetek egy kicsit az igazságból, pontosabban tesztek majd dolgokat, az utatok pedig egy kicsit szélesebbre fog nyílni. Ha kevés igazságot ismertek és nincs tiszta megértésetek a tényleges érettségetekről és képességetekről, akkor mindig pontatlanul tesztek majd dolgokat, mindig túlbecsülitek, és túl magasra értékelitek magatokat, valamint elképzelések és képzelődések alapján, ám tudás nélkül tesztek dolgokat, és az gondoljátok, hogy az igazság alapján cselekszetek. Ezeket az elképzeléseket és képzelődéseket fogjátok az igazságalapelveknek tekinteni. Rendkívül nagy lesz az eltérés azokban a dolgokban, amelyeket tesztek. Ha ezek az emberi elképzelések, képzelődések, tudás és tanulás dominálnak az emberek szívében, akkor nem fogják keresni az igazságot. Ha az igazság második, harmadik, sőt utolsó helyre kerül a szívedben, akkor mi tart hatalmában téged? A sátáni beállítottságod és az emberi elképzelések, filozófiák, tudás és a tanulás. Ezek a dolgok szuverének fölötted, így az a munka, amelyet Isten végez rajtad, nem lesz hatékony. Ha Isten szavai és az igazság nem váltak az életeddé benned, akkor még mindig messze vagy attól, hogy meg legyél mentve. Nem léptél az üdvösség útjára. Gondolod, hogy Isten szíve nem nyugtalan? Mennyi irgalmat kell Istennek irántad tanúsítania, hogy az üdvösség útjára állítson? Ha el tudjátok kerülni a hagyományos kultúrát, tudást és a sátáni filozófiát, ha megtanuljátok mindezeket Isten szavai alapján az igazsággal felmérni, az igazságalapelveket és mércéket a dolgok ellenőrzésére használni, és jól hajtjátok végre a kötelességeiteket, akkor valóban olyan emberré váltok, aki rendelkezik az igazságvalósággal, olyan emberré, aki képes önállóan élni. Jelenleg még nem vagytok ezen a szinten, még mindig van előttetek megteendő út. Csak egy kis életetek van, és még mindig Isten irgalmából, szeretetéből és toleranciájából kell élnetek. Ez azt jelenti, hogy az érettségetek túl csekély. Ha kapnál egy feladatot, képes lennél önállóan elvégezni azt? Jól tudnád elvégezni a munkát? Ha összekuszálsz dolgokat, az Istennek való ellenállás és Isten meggyalázása. Ha a munkád felénél jársz, majd lelépsz egy kicsit szórakozni, az nem azt mutatja, hogy egy kissé megbízhatatlan vagy? Azt mutatja, hogy nem vagy megbízható dolgozó és nem végzed megfelelően a munkádat. Mindig szükséged lesz olyan emberekre, akik szemmel tartanak és felügyelnek téged, ha a kötelességedet akarod végezni. Egyesek a harmincas és negyvenes éveikben még mindig ilyen jellemmel bírnak. Számukra mindennek vége. Semmit nem fognak elérni az életükben. Ha a húszas éveidben jársz és csak két-három éve hiszel Istenben, akkor megbocsátható, ha olyan ember vagy, akinek alacsony az érettsége. Az instabilitás, a megbízhatatlanság, az, hogy mindig szükséged van arra, hogy Isten vigyázzon rád, megóvjon, emlékeztessen, buzdítson és vezessen, hogy mindig szükséged van arra, hogy Isten e kegyelmeit élvezd, ezekre a kegyelmekre támaszkodva élsz, és nem tudsz meglenni ezek bármelyike nélkül, ez a túl alacsony érettség. Most ebben az állapotban vagytok. Ha nem fejtenek ki teljesen dolgokat nektek, akkor néha hibázni fogtok és elrontjátok a munkátokat. Ha bármilyen apró dolgot nem magyaráznak el nektek, akkor eltévedtek, ami másoknak folyamatos aggodalomra ad okot. Kívülről mind felnőttek vagytok, de valójában nincs sok élet a lelketekben. Habár megvan bennetek az akarat és az őszinteség arra, hogy végrehajtsátok a kötelességeteket, és még némi őszinte hitetek is van, túl keveset értetek az igazságból. A kötelességetek végzésében teljesen Isten kegyelmére, áldásaira, útmutatására és emlékeztetőire támaszkodtok, hogy előre lépjetek. Ha ennél kevesebb, akkor nem fog jól menni. Nos, Isten igaz természetének mely aspektusa nyilvánul meg bennetek? A bőséges irgalma, és természetesen ez Isten munkájának alapelve. Miért nem élveztétek mégsem Isten megpróbáltatásait és finomításait? Azért, mert nem rendelkeztek ilyen érettséggel. Túl csekély az érettségetek, túl keveset értetek az igazságból, semminek nem tudtok a mélyére hatolni, összezavarodtok, amikor nehézségekkel találkoztok, nem tudjátok, hol kezdjétek, folyton aggodalmat okoztok az embereknek, és bármilyen kötelességet végeztek is, másoknak kell lépésről lépésre megtanítaniuk, hogy hogyan csináljátok, ami túl sok erőfeszítést igényel mások részéről. Mindent ki kell fejteni nektek és egynél többször meg kell ismételni, máskülönben nem fog jól menni. Az általános dolgokat kétszer vagy háromszor kell elmondani, de egy idő után el fogjátok felejteni és sokkal többször meg kell majd ismételni. Miféle ember az ilyen? Zavaros fejű ember, aki nem teszi bele szívét-lelkét abba, amit csinál, és aki alkalmatlan a munkavégzésre. Megérthetik az ilyen emberek az igazságot? Egyértelműen nem könnyű megérteniük az igazságot, mert a képességük annyira gyenge, és nem tudnak felemelkedni az igazság szintjére. Egyesek alacsony érettségűek, de képesek megtanulni valamit, miután egyszer, kétszer vagy háromszor keresztül mentek rajta. Ha fel tudják fogni, meg tudják érteni és meg tudják ragadni az igazságot, miután közlést hallgattak az igazságról, akkor ők képességgel rendelkező emberek. Nincs nagy probléma, ha van képesség, az érettség viszont csekély. Ez csupán az ilyen emberek tapasztalatának mélységével függ össze, és közvetlenül az igazságról való megértsük mélységéhez kapcsolódik. Több tapasztalat és az igazság mélyebb megértése után az érettségük természetesen növekedni fog.

2019. március 2.