Az Istennel való normális kapcsolat kialakításában a legfontosabb dolog annak kérdése, hogy hogyan kezeljük az Ő szavait. Bármilyen módon beszél is Isten, bármilyen témáról vagy bármilyen mértékben beszél, tény, hogy mindaz, amit mond, az, amire az embernek leginkább szüksége van, amit az embernek meg kell értenie, és amivel fel kell szerelkeznie. Ráadásul az Isten által mondott szavak tökéletesen az emberi elme és az emberi gondolkodás, vagyis az ember veleszületett képességeinek hatókörén belül vannak. Érthetőek és felfoghatóak az ember számára. Bármit is mond vagy tesz Isten, legyen az a Szentlélek munkálkodása egy személyben, illetve Isten különböző embereket, eseményeket, dolgokat vagy környezeteket illető elrendezése, az nem haladja meg az ember veleszületett képességeinek hatókörét, sem gondolkodásának tartományát; hanem konkrét, hiteles és valóságos. Ha valaki ezt nem érti, akkor valami gond van vele. Ez azt jelenti, hogy túlságosan gyenge képességű. Mindenesetre Isten beszédmódja és hangneme, beszédének lendülete és az emberhez intézett valamennyi szava mind olyan dolog, amit az Istenben hívőknek érteniük kell, és ezek az ember számára mind felfoghatóak. Ez azért van, mert Isten az emberhez beszél, és amit Ő beszél, az emberi nyelv, és e szavainak kimondásakor az emberek számára leginkább elérhető és hozzáférhető köznyelvi, változatos nyelven és szókinccsel közvetíti és biztosítja azokat az ember számára, hogy a különböző gondolkodású és szemléletű, a különböző műveltségi szintű valamint a különböző iskolai- és családi háttérrel rendelkező emberek mind felfoghassák és megérthessék azokat. Mindezekben az Isten által szólt szavakban van valami, amit meg kell értened: nincs semmi túlságosan ezoterikus vagy elvont az Ő szavaiban, nincsenek olyan szavak, amelyeket az ember ne tudna értelmezni. Amennyiben valaki rendelkezik bizonyos képességgel, és Isten szavainak gyakorlására, valamint megtapasztalására összpontosít, elérheti az igazság megértését és felfoghatja az Ő szándékait. Az igazságok, amelyeket Isten kimond, Tőle származnak, de a nyelvi formák, amelyeket azok kifejezésére használ, egészen a pontos kifejezésmódjukig, mind emberiek. Nem hagyják el az emberi nyelv határait. Nem számít, hogy Isten milyen formában mondja ki a szavait vagy milyen módszerrel, illetve hangnemben beszél, hogy a szóhasználata nyugatról vagy keletről ered, hogy ősi vagy modern emberi nyelven beszél, van-e olyan nyelv az Ő beszédében, amit az emberiség érthetetlennek vagy nem emberinek talál? (Nincs.) Mindeddig senki sem talált ilyet. Vannak néhányan, akik azt mondják: „Ez nem igaz; én találtam két ilyen szót: »igazságosság« és »fenség«.” Az „igazságosság” és a „fenség” az isteni lényeg egy aspektusát leíró két szó vagy állítás, de vajon nem terjedtek el ezek a szavak az emberek körében is? (De, igen.) Lényegtelen, hogy mennyire érted ezt a két szót, legalább a legalapvetőbb, legeredetibb meghatározásukat megtalálod a szótárban, és ha ezeket a legeredetibb meghatározásokat összevetjük Isten lényegével, az Ő természetével valamint azzal, amit birtokol és ami Ő, ilyen összefüggésben a szavak konkrétabbá válnak az emberek számára és nem lesznek többé elvontak. Ha ezt párosítjuk a tények hosszas kifejtésével, kommentárokkal és e szavak magyarázatával Isten szavaiban, akkor minden ember számára konkrétabbá, élénkebben elképzelhetővé, hitelesebbé, közelibbé, valamint Isten lényegéhez, tulajdonaihoz és lényéhez közelibbé válnak, amit az embereknek ismerniük kellene. Tehát az Isten természetéhez hasonló dolgokkal kapcsolatos szókészlet és állítások nem tűnnek elvontnak vagy talányosnak számotokra. Akkor hát mondjátok meg Nekem: Van-e valami elvont az ember szokásos gyakorlatát, az általa járt utat és az igazságalapelveket érintő igazságokban? (Nincs.) Ismétlem, nincs ott semmi elvont.

Amióta elkezdtem kimondani a szavaimat és prédikációkat tartani, óriási erőfeszítéseket tettem, hogy emberi nyelvet használjak – olyan nyelvet, amelyet az emberek meg tudnak érteni, amihez kötődni tudnak és amit felfognak – hogy prédikáljak és beszéljek az igazságról, továbbá megvitassam az igazságalapelveket, hogy jobban megérthessétek az igazságot. Vajon nem emberibb megközelítés ez? Mi ennek az előnye számotokra? Jobban képessé tesz arra, hogy többet értsetek meg az igazságból. És mi a célom azzal, hogy így beszélek? Hogy lehetővé tegyem számotokra, hogy egy gazdagabb, változatosabb nyelvet halljatok, majd, hogy ezt a változatos nyelvet használjátok, hogy megkönnyítsétek az emberek számára az igazság megértését, és így ne érezzék azt fáradságosnak. A Biblia változatos nyelvezete, az Ó- és az Újtestamentumé egyaránt, mind egyfajta kifejezésmódba tartozik, olyannyira, hogy az emberek első pillantásra meg tudják mondani, hogy bizonyos szavak bibliaiak, hogy a Bibliából származnak. Van valami jelzésszerű vagy szimbolikus ezekben a szavakban. Én arra törekszem, hogy a mai nyelv stílusa és szóhasználata ne tartalmazzon szimbolikus jellemzőket, hogy az emberek lássák, hogy ez a nyelv túlmutat a bibliai kifejezésmódon. Bár az emberek Isten beszédének tartalmából és hangvételéből láthatják, hogy annak forrása egynek tűnik az Isten által a Bibliában mondott szavakéval, annak szóhasználatából azonban láthatják, hogy az túllépett a Biblián, az Ótestamentumon és az Újon is, sőt az évezredek során az összes szellemi ember által használt spirituális terminológiánál is magasabbra emelkedett. Milyen kifejezések vannak tehát azok között, amiket Isten most mond? Némelyikük az a pozitív, dicsérő nyelvezet, amelyet az emberek gyakran használnak, míg bizonyos egyéb szavai és nyelvezete inkább arra alkalmasak, hogy leleplezzék és kifejezzék az ember romlott beállítottságát. Van néhány szakterületi dolog is, ami az irodalomra, a zenére, a táncra, a fordításra és a többire vonatkozik. Ennek célja, hogy a kötelességének vagy a szakmai tudásának területétől függetlenül, bárki érezhesse, hogy az Általam mondott igazságok szorosan kapcsolódnak a való élethez és az általa teljesített kötelességhez, és hogy nincs szakadás az igazság bármely aspektusa, illetve az emberek valós élete vagy az általuk végzett kötelességek között. Nem jelentenek hát számotokra nagy segítséget ezek az igazságok? (De igen.) Ha nem törődnék efféle dolgokkal, és kategorikusan kerülnék mindent, aminek köze van a fordítás, a film, a művészet, az írás és a zene témaköréhez, és sosem használnék ilyen szavakat, szándékosan kerülve őket, akkor vajon képes lennék jól végezni a munkámat? Ha ez így lenne, egy részét talán még képes lennék elvégezni, de a veletek való kommunikáció küzdelmes lenne. Ezért veszem a fáradságot, hogy tanulmányozzam és elsajátítsam ezt a nyelvet. Egyrészt, ez segíthet nektek szakmai munkátok elméletét és alapelveit illetően; másrészt, amikor ezeken a területeken végzitek a kötelességeiteket, segít érezni, hogy a kötelességeitekkel járó szakmai munka nem szakad el az igazságtól. Bármi is a szakterületed, bármi is az erősséged, bármilyen szakmát tanulsz is, olvashatod és megértheted ezeket a szavakat, és azok lehetővé teszik számodra, hogy elérd az igazságba való belépés célját, miközben a kötelességedet teszed. Ez nem egy jó dolog? (De igen.) Ez egy jó dolog. Hogyan érhető hát el egy ilyen jó eredmény? Ez megkívánja, hogy Isten, az Ő emberi mivoltában rendelkezzen néhány dologgal. És mely dolgok azok? A megtestesült Isten normális emberi mivoltának értenie kell egy keveset a különböző szakterületekhez, bár nem kell keményen dolgoznom ezen és mesteri szintig tanulmányoznom ezeket a dolgokat. Ez csak arra való, hogy képes legyek minden területről származó tudást alkalmazni, amikor beszélek az igazságról és tanúságot teszek Istenről. Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy bármely területen megértsék és értékeljék Isten házának bizonyságtételeit, akárcsak annak különféle filmes munkáit, ami olyannyira hasznos az evangélium terjesztésének munkája szempontjából. Ha csak Isten házának nyelvét használnám, hogy az igazságról beszéljek, és nem használnám a társadalom különféle, szakosodott területeinek nyelvét és ismereteit, az eredmények nagyon gyengék lennének. Mit kell tehát elérnem ahhoz, hogy jól végezzem ezt a munkát? Rendelkeznem kell bizonyos fokú szakmai ismeretekkel, ezért időnként dalokat hallgatok, nézem a híreket, magazinokat, és alkalmanként újságot is olvasok. Időnként a nem hívők néhány ügyére is odafigyelek. A nem hívők ügyei sokféle dolgot foglalnak magukban, és bizonyos nyelvezetük hiányzik Isten házából – ám ha ezt a nyelvet a prédikációk nyelveként használjuk, akkor időnként igen hatásos lesz és segít, illetve érezteti veletek, hogy az Istenbe vetett hit útja széles, nem pedig fárasztó vagy érdektelen. Ez nagy segítségetekre lesz, és megtanulhattok belőle néhány hasznos dolgot. Bár a többségetek nem jár majd sikerrel a tanulásban, a kellő képességgel rendelkezők képesek lesznek megtanulni pár hasznos dolgot, ami javukra válik a kötelességeik végzésében. Amikor nincs semmi dolgom, önkéntelenül is tanulok pár dolgot a hírek nézésével és zenehallgatással. Nem igényel különös erőfeszítést; egyszerűen azzal töltöm a szabadidőmet, hogy tanulok, nézek, hallgatok dolgokat, és akaratlanul is elsajátítok közülük néhányat. Vajon hatással lesz a munkára az, hogy elsajátítom ezeket a dolgokat? A legkevésbé sem – valójában azonban szükséges, hogy így tegyek. Hasznára válik Isten háza munkájának és az evangélium terjesztésének. Mi a szándékom, amikor ezekről a kérdésekről beszélek nektek? Az, hogy ezek a szavak, amelyeket Isten mond, hozzáférhetőek legyenek számotokra, hogy mind felfogható és könnyen gyakorlatba ültethető legyen. Legalábbis olyasvalami, amivel az emberi mivoltnak rendelkeznie kell. Amikor azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal az emberi mivoltnak rendelkeznie kell, arra gondolok, hogy amikor Isten a munkáját végzi és kifejezi a szavait, akkor azok már feldolgozásra kerültek az Ő emberi mivoltán keresztül. Mit jelent az, hogy „feldolgozásra került”? Példának okáért, olyan, mint a pelyvázott búza, amelyet kicsépelnek és lisztté őrölnek, majd kenyeret, süteményt és tésztát készítenek belőle. Miután feldolgozzák, nektek adják ezeket a dolgokat, és amiben végül részesültök, az egy késztermék, egy készétel. Mi a ti szerepetek ebben? Az, hogy egyétek és igyátok Isten ma mondott szavait teljes egészében, amilyen gyorsan csak tudjátok. Egyetek és igyatok többet belőlük, fogadjatok el többet belőlük és tapasztaljátok meg, emésszétek meg, majd szívjátok magatokba őket apránként. Tegyétek őket az életetekké, az érettségetekké, és engedd, hogy Isten szavai uralják életed minden napját és az általad végzett kötelességet. Isten minden szava az emberiség nyelvén szól, és bár könnyen érthetők, a bennük rejlő igazságot korántsem könnyű megérteni, sem belépni abba; bár a nyelv könnyen érthető, az igazságba való belépés soklépcsős folyamat. Isten oly sok szót szólt és elhozta az embert a jelenig, és minden szó, amit mond, apránként beteljesedik bennetek, az Általa kimondott igazság pedig teljesen világosan és nyilvánvalóan megvalósul bennetek és apránként beteljesedik, ahogyan az a folyamat is, amely az embereket az igazságba való belépés, valamint az üdvösség útján történő elindulás során vezeti. Az ilyen eredmények lasanként nyilvánulnak meg bennetek. Ebben nincs semmi elvont. Most ne törődjünk azzal, hogy Isten szavai hogyan kerülnek feldolgozásra az Ő emberi mivoltán keresztül. Nincs szükség arra, hogy ezt a folyamatot vizsgáljuk – olyan rejtély van benne, amelybe az emberi tanulmányozás nem tud behatolni. Csak arra figyelj, hogy elfogadd az igazságot. Ez a legbölcsebb választás és a leghelyesebb hozzáállás. Egyáltalán semmi értelme annak, hogy mindig vizsgálni akarod a dolgokat. Csak időt és erőfeszítést vesztegetsz. Az igazság nem valami olyasmi, amit tanulmányozás által meg lehet szerezni, nemhogy a tudomány révén felfedezni. Azt Isten közvetlenül mondja ki, és csak tapasztalat által érthető és ismerhető meg. Az ember csak Isten munkájának megtapasztalásával nyerheti el az igazságot. Ha valaki csak mentális folyamat révén tanulmányozza a dolgokat, de nem gyakorol és nincs tapasztalata, akkor nem nyerheti el az igazságot. Mi lehet pozitív hozzáállás Isten szavaihoz azon kívül, hogy nem vizsgáljuk a dolgokat? Az elfogadás, az együttműködés és a megalkuvást nem ismerő alávetettség. Valóban, ha valaki a leginkább alkalmas a kutatásra, az Én vagyok, mégsem teszem soha. Sosem mondom: „Honnét származnak ezek a szavak? Ki mondta Nekem őket? Honnan ismerem őket? Mikor ismertem meg őket? Mások ismerik őket? Amikor kimondom őket, eredményt hoznak? Mi fog következni belőlük? Oly sok embert vezetek – mit teszek majd, ha végül nem érem el a kívánt eredményeket, ha nem vezetem el őket az üdvösség útjára?” Mondjátok meg Nekem – olyan dolgok ezek, amelyeket vizsgálni kellene? (Nem, nem olyanok.) Sosem tanulmányozom ezeket a dolgokat. Bármit is akarok mondani, bármit is akarok közölni veletek, azt közvetlenül mondom el nektek. Nem szükséges keresztülmennem a tanulmányozásának mentális folyamatán. Mindössze azt kell fontolóra vennem, hogy megértitek-e, ha bizonyos módon fogalmazom meg; hogy konkrétabban kell-e beszélnem; hogy több példával és történettel kell-e szolgálnom, amelyekből pontosabb információt, és egy konkrétabb gyakorlási utat szerezhettek; hogy megértettétek-e, amit mondok, hogy van-e valami a megfogalmazásomban, a beszédem stílusában és hangnemében vagy a nyelvtanomban, illetve a szófordulataimban, ami félreértést vagy zavart okozott nektek; illetve van-e olyasmi a beszédemben, amit elvontnak, rejtélyesnek vagy üresnek éreztek. Csak ezekre a dolgokra kell figyelnem és ezeket kell fontolóra vennem. A többit nem vizsgálom. Számomra normális, hogy nem vizsgálom a dolgokat, de vajon számotokra normális-e? Számotokra teljesen normális, hogy vizsgáljátok a dolgokat; abnormális lenne, ha nem tennétek. Ez a romlott emberiség ösztönének és természetének sürgetéséből fakad. Biztosan mindannyian tanulmányozzátok a dolgokat. Van azonban egy dolog, ami megoldhatja ezt a problémát: Amint az ember fokozatosan kapcsolatba kerül Istennel, az ember és az Isten közötti kapcsolat normálisabbá válik, az ember helyrebillenti magát, és a szívében megadja a megfelelő helyet Istennek. Amint ez javul, egyre üdvösebb irányba haladva, az ember tudatossága, tudása, bizonyossága és elfogadása azt illetően, amit Isten tesz, fokról fokra mélyülni fog, és ahogy ez történik, az ember bizonyossága, tudatossága, tudása és elismerése a megtestesülésről szintén elmélyül majd. Ahogy ezek a dolgok mélyülnek, egyre kevésbé fogjátok tanulmányozni és kétségbe vonni Istent, egyre kisebb mértékben.

Miért tanulmányozza az ember Istent? Azért, mert túl sok elképzelés és képzelődés van benne Istenről, túl sok bizonytalan tényező, túl sok kétség, túl sok dolog, amit nem ért, túl sok dolog, amit kifürkészhetetlennek talál, túl sok rejtély, és ezért tanulmányozással akarja megfejteni őket. Bármilyen tanulmányozásba fogsz is, ami a külső jelenségeket, a szaktudásodat vagy a mentális ítélőképességedet használja fel, nem fog megértéshez vezetni; sok erőfeszítést elpazarolsz majd és továbbra sem fogod érteni, hogy miről szól Isten és az igazság. Azok számára azonban, akik az igazságra törekednek, alig néhány évbe telik, hogy eredményeket lássanak, hogy valódi ismeretre tegyenek szert Istenről, és kialakuljon bennük a félelem és az alávetettség szíve. Egyesek nem hiszik, hogy Isten szavai gyakorlatiasak vagy tényszerűek, ezért folyton tanulmányozni akarják Istent, Isten szavait, sőt a megtestesülést is. Az élet és a lélek dolgai nem engednek a tanulmányozásnak. Amikor eljön a nap, amelyen megtapasztalod ezeket az igazságokat, és minden gondolatodat, minden árat, amit fizetsz és minden hangsúlyt az igazság gyakorlására és kötelességed végzésére fordítasz, akkor elindulsz az üdvösség útján és nem tanulmányozod többé a megtestesült Istent. Vagyis az a kérdés, hogy Ő ember-e vagy Isten, addigra választ nyer. Bármennyire is normális az Ő emberi mivolta, bármennyire hasonlít is a hétköznapi emberekhez, az nem lesz fontos többé. Ami a legfontosabb, hogy végre felfedezed az Ő isteni lényegét, és végre elismered az Általa kifejezett igazságokat, és addigra a szíved mélyén elfogadod azt a tényt, hogy ez a személy az a test, amelyben Isten megtestesült. Néhány tény, néhány folyamat, néhány tapasztalat, néhány, a botladozásból és a kudarcokból tanult lecke miatt, mélyen belül képes leszel megérteni egy keveset az igazságból, és beismerni, hogy tévedtél. Többé nem vonod kétségbe, és nem tanulmányozod ezt a személyt, hanem érezni fogod, hogy Ő a gyakorlati Isten, hogy ez vitathatatlan tényként eldőlt. Akkor már ösztönösen elfogadod, hogy Ő a megtestesült Isten, minden kétség nélkül. Bármennyire is normális az Ő emberi mivolta, és bár hétköznapi emberként beszél és cselekszik, és a legkevésbé sem rendkívüli vagy grandiózus, nem fogsz kételkedni Benne, és megvetni sem fogod Őt. A múltban nem érezted volna úgy, hogy a megtestesült Isten megfelel az elképzeléseidnek, és tanulmányoztad volna Őt, megvető és gúnyos lettél volna, dacolva a szívedben – ma azonban másképp állnak a dolgok. Ma, ahogyan apró részletességgel ízleled és hallgatod az Ő szavait, egy más nézőpontból fogadod el mindazt, amit kifejez. És milyen nézőpont ez? „Én egy teremtett lény vagyok. Lehet, hogy Krisztus nem magas, lehet, hogy a hangja nem hangos, és lehet, nem néz ki valami különlegesnek, az identitása azonban különbözik az enyémtől. Ő nem a romlott emberiség tagja; Ő nem egy közülünk. Nem vagyunk egyenrangúak Vele, nem vagyunk egy szinten Vele.” Ez különbözik a korábbi nézőpontodtól. Hogyan jön létre ez a különbség? Mélyen belül egy átmenetet valósítasz meg a kezdeti nem-elfogadásodtól és önkéntelen tanulmányozásodtól odáig, hogy a szavait életként, a gyakorlásod útjaként fogadod el, hogy úgy érzed, Nála van az igazság; hogy Ő az igazság, az út és az élet; hogy úgy tűnik, Isten árnyékával és az Ő természetének kinyilatkoztatásával rendelkezik, valamint, hogy Isten megbízatása és munkája az Ő személyében van. Ez az, amikor majd teljesen elismered és elfogadod Őt. Amikor minden reakciód és hozzáállásod az Irányában azzá az ösztönös és helyes reakcióvá válik, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell, akkor válsz majd képessé arra, hogy ezt a testet öltött Emberfiát Istenként kezeld, és ne tanulmányozd Őt többé, még akkor sem, ha erre kérnek, ahogyan azt sem kutatnád, hogy miért az anyádhoz és az apádhoz születtél, illetve miért hasonlítasz rájuk. Amikor eljutsz majd eddig a pontig, ösztönösen abbahagyod az efféle dolgok kutatását. Ezek nem a mindennapi életed hatásköréhez kapcsolódó témák, és nem kérdések többé. A hozzáállásod ezekhez a dolgokhoz a tanulmányozás kezdeti, feltételes reflexéből a tanulmányozás ösztönös elutasításává alakult, és mivel az ösztönöd így megváltozott, a megtestesült Isten még magasabbra emelkedik státuszában és mértékében, akit senki nem helyettesíthet, és Magává Istenné válik a szívedben, Isten státuszával. A kapcsolatod Istennel ekkor teljesen normális lesz. Miért van ez? Azért, mert nem látod a szellemi birodalmat, és a szellemi birodalom Istene minden ember számára viszonylag elvont. Hol van Ő, milyen, hogyan viszonyul az emberhez, milyen az arckifejezése, amikor az emberrel beszél – az emberek ezek közül semmit sem tudnak. Ma Az, aki előtted áll, formában és hasonlatosságban egy személy, akit Istennek hívnak. Ellenállásoddal, kétségeddel, feltételezéseiddel, félreértéseiddel, sőt megvetéseddel először nem érted Őt; aztán megtapasztalod a szavait, majd életként és az igazságként fogadd el azokat, a gyakorlásod alapelveiként, valamint az általad járt út céljaként és irányaként; és onnantól kezdve úgy fogadod el ezt a hamisítatlan személyt, mintha Isten tárgyiasult képe lenne a szívedben, akit nem látsz. Amikor majd ezt érzed, az Istennel való kapcsolatos üres dolog lesz? (Nem.) Nem, nem lesz az. Amikor Istent egy homályos, láthatatlan képnek tekinted, és odáig konkretizálod, hogy hús-vér testté vált, egy személlyé az emberek közül, akit pillantásra sem méltatna senki, ha továbbra is képes vagy fenntartani Vele a teremtett lény és a Teremtő kapcsolatát, akkor a kapcsolatod Istennel olyan normális lesz, amilyen csak lehet. Bármit is teszel akkor Vele, az alapvetően olyan reakció lesz, amilyet egy teremtett lénynek ösztönösen adnia kell. Nem tudnál kételkedni Benne, ha arra kérnének, és tanulmányozni sem tudnád Őt; nem próbálnád meg tanulmányozni, mondván: „Miért beszél Isten így? Miért ilyen az arckifejezése? Miért mosolyog és viselkedik úgy, ahogyan?” Ezek a dolgok nem is lehetnének ennél normálisabbak számodra. Azt mondod majd magadnak: „Isten ilyen, és ilyennek kell lennie – igen! Bármit is tesz, a Vele való kapcsolatom normális és változatlan marad.”

Az egész emberiség gondolataiban és elképzeléseiben az, hogy Isten a megtestesülés útján hétköznapi emberi lénnyé válik, a legutolsó forma, amit Istennek fel kellene vennie, mivel a hétköznapi emberek alacsonyan állnak a társadalomban és mások megvetik őket, Istennek pedig, aki oly magasztos, nem kellene egy ilyen jelentéktelen valakiként testet öltenie. Ez olyasmi, ami annyira elletétes az emberek elképzeléseivel. A tény, hogy képes vagy elfogadni és elismerni, hogy Isten a te Istened, amikor ma testté lett és egy ilyen jelentéktelen emberi lénnyé vált, önmagában bizonyságtétel. És mivel ez így van, mi befolyásolhatná vagy sérthetné a normális kapcsolatodat Istennel? Semmi. Ezt szem előtt tartva, az, hogy képes vagy Krisztust a te Istenedként elismerni, az egyik legfontosabb kritérium a közted és Isten között lévő kapcsolat méréséhez. Sokan hisznek Istenben, de nem ismerik el, hogy Isten az igazság, azok pedig, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság, el tudják-e ismerni, hogy Isten az ő Istenük? Milyen kapcsolatuk van Istennel azoknak, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság? Képesek igazán alávetni magukat Istennek? Vajon nem képesek arra, hogy szembeszálljanak Istennel? Világosan kell látnod ezeket a dolgokat. Neked és a megtestesült Istennek is emberi külsője, emberi formája, emberi hajlamai, emberi nyelve van, és mindketten az ember világában éltek. Te azonban képes vagy helyreállítani a helyzetedet, különbséget tudsz tenni a saját státuszod és Isten státusza között, és helyre tudod hozni az Istennel való kapcsolatodat. Nem szabad túllépned ezen a kapcsolaton és nem szabad átlépned azt. Ha el tudod érni ezt az érettséget, akkor Isten számára eléred a megfelelő szintet, és semmilyen erő nem tudja tönkretenni a kapcsolatodat Istennel. Ennek kell a legstabilabb kapcsolatnak lennie az összes közül, és akkor megfelelsz a mércének. Ha a kapcsolatod ezzel a hús-vér testtel nem emelkedik az ember és Isten közötti kapcsolat szintjére, ha nem rendelkezel ilyen kapcsolattal, akkor, amikor azt mondod: „jó kapcsolatom van Istennel a mennyben és ez egy igen normális kapcsolat”, vajon igaz-e? Nem az. Azt mondod, jó kapcsolatod van Istennel, de ki látta valaha is? Hol mutatkozik meg? Nincs tényszerű alapja. Mivel az emberek a testükben élnek és nem tudnak behatolni a szellemi birodalomba, sem hozzáférni Istenhez, hogyan tudnak hát kapcsolatba lépni Isten Lelkével? Jelenleg képesek vagytok arra, hogy normális kapcsolatot érjetek el ember és Isten között a testet öltött Istennel? (Nem.) Miben rejlik a nehézség? Sok igazság van, amit az ember nem ért. Mit jelent az, hogy az ember nem érti? Azt jelenti, hogy az emberiség, amely romlott, olyan nézetekkel és véleményekkel bír, amelyek sok tekintetben nem egyeznek a megtestesült Isten nézeteivel és véleményével, hogy az alapelvek, amelyek szerint az ember kezeli a dolgokat, nem egyeznek a megtestesült Isten alapelveivel, és hogy az embernek még sok elképzelése és képzelődése is van Istenről. Ezek a problémák még nincsenek megoldva. És hol van ezeknek a problémáknak a gyökere? Milyen tényező befolyásolja az Isten és az emberiség közötti kapcsolatokat? Az emberiség romlott beállítottsága. Vagyis az emberiség még mindig a Sátán oldalán áll, a Sátán mérgére hagyatkozva él, és az emberek a Sátán természetét és lényegét élik meg. Isten lényege az igazság. Az Ő lényege változhatatlan. Kinek kell tehát változnia, hogy összhangba kerüljön Istennel? Természetesen az emberiségnek; ez végérvényes. Hogyan kell hát az emberiségnek változnia? Alá kell vetnie magát Isten munkájának, el kell fogadnia az igazságot, el kell fogadnia az ítéletet és a fenyítést, és el kell fogadnia, hogy megmetszik. Ez az ember egyetlen útja az Istennel való összhang eléréséhez. Csak akkor értheted meg fokozatosan az igazságot, vetheted le romlott beállítottságodat és tekinthetsz az emberekre és a dolgokra egyaránt Isten szavai és az igazság szerint, ha rálépsz erre az útra. Ily módon az elvek, melyek szerint cselekszel, a nézőpont, ahonnan a dolgokra tekintesz, az életszemléleted és az értékeid mind megegyeznek majd Istenével. A közted és Isten között lévő akadályok egyre csökkennek, nem lesz többé ellentmondás, egyre kevésbé fogod tanulmányozni Istent, az alávetettséged pedig természetes módon egyre növekszik, majd fokozatosan eléred a teljes összhangot Istennel.

Féltek kapcsolatba lépni Velem? (Nem.) Ti talán nem féltek, de Én igen. Mitől félek? Oly kicsi az érettségetek és sok igazság van, amit nem értetek, és néhány dolgot illetően, amit teszek és mondok, fontolóra kell vennem, hogy az érettségetek lépést tud-e tartani. Nem mondhatom vagy tehetem őket közvetlenül, hanem elegendő teret és időt kell adnom nektek, hogy átéljétek és megtapasztaljátok azokat az igazságokat. Aztán várok. Megvárom, hogy megértsétek azokat az igazságokat, hogy fokozatosan elfogadjátok őket, hogy növekedjen az érettségetek, és akkor megpróbálok újra, apránként közeledni hozzátok. Aztán megfigyellek titeket, és megnézem, nőtt-e az érettségetek. Ha igen, akkor egy kicsit többet mondok nektek; ha továbbra is kicsi az érettségetek, egy kicsit nagyobb távolságot tartok. Miért kell egy kis távolságot tartanom tőletek? Ha túl közel kerülnék hozzátok és túl sokat kérnék tőletek, túl gyorsan – a sietség könnyen pazarlással járna. Ha pedig a sietség pazarlást okozna, akkor mik lennének a következmények? Veszélyesebbek lennének, mint amit el tudnátok viselni. A dolgok jelenlegi állása mellett nem csupán harmóniát és összhangot nem tudunk elérni a közöttünk lévő kapcsolatban, de még a valódi egyetértés is meghaladhatja a lehetőségeinket. Ha kitartanék amellett, hogy gyakori kapcsolatba kerüljek veletek vagy veletek éljek, képezve titeket a kötelességetekhez tartozó dolgok minden aspektusát illetően, az feszültséggel teli lenne számotokra. Abban az esetben úgy éreznétek, hogy szenvedtek. Nem olyasvalami lenne ez, amit el kell viselnem? És ha elviselném, szenvednék? Nekem is szenvednem kellene. Ha ez a szenvedés a hasznotokra válna, ha felgyorsíthatná a fejlődéseteket, akkor nem érdekelne, hogy szenvedek-e egy kicsit. Egyszerűen csak többet tűrnék, egy kicsit kevesebbet beszélnék, elnézőbb lennék, és egy kicsit többet várnék rátok, egy kicsivel több türelemmel. Ez nem jelentene gondot. Ha idő előtt elszenvednétek néhány dolgot, hozhatna az eredményeket egy bizonyos mértékig? Talán a különleges keveseknek – akik fel tudják fogni az igazságot, akik lelkiismerettel és értelemmel egyaránt rendelkeznek, akik tisztességesek és értelmesek, és akik ráadásul különösen szeretik az igazságot, akik állhatatosan képesek törekedni az igazságra, és akik a szívük mélyén megalkuvás nélkül szeretik és követik a fényt és a pozitív dolgokat – olyanoknak, mint Péter, aki kezdeményezőn és pozitívan kereste az igazságot. Csak az ilyen emberi mivolttal, ilyen törekvéssel és ilyen felfogással rendelkező emberek képesek idő előtt elviselni ilyen szenvedést. Van-e köztetek olyan, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak? (Nincs.) Nos, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy távolságot kell tartanunk, hogy ne menjetek keresztül idejekorán ilyen szenvedésen. Tehát mikor fogjátok átélni? Amikor elértek egy bizonyos érettséget, Isten természetes módon elrendezi számotokra a környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat. Pontosan úgy, mint Jób esetében: amikor elért egy bizonyos érettséget, a Sátán Isten elé járult az ellene szóló váddal, Isten pedig megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Jóbot, hogy alávesse őt a kísértésnek, ami azt eredményezte, hogy Jóbot egész vagyonától megfosztották. Távoli ez számotokra? Mennyire távoli? Ennek egyik oldala a törekvésetektől függ; a másik Isten munkájának követelményeitől, attól az időzítéstől, amit Ő a tervében meghatározott. És milyen időzítés az? Akkori, amikor eljön az az idő, amikor az emberek alapvetően fel vannak szerelkezve az összes igazsággal és értik azt. Mégis, ha egyesek továbbra sem tartanak ott az érettségüket illetően, mit lehet tenni? Amikor eljön az idő, Isten cselekedni fog. Azt hiszed, el tudsz bújni? Nincs senki, aki át tud osonni ezen a helyzeten. Ezt hívják úgy, hogy az ember munkájának ellenőrzése, és mindenkinek keresztül kell mennie rajta. Senki sem mehet át korán, és senki sem maradhat le. Az, hogy „senki sem mehet át korán”, azt jelenti, hogy ha valakinek az érettsége nem tart ott, és nem sokat hallott az igazságból, akkor amikor az illető megkéri Istent, hogy tegye őt próbára, Ő nem fogja. Ez alól senki sem mentesül majd, hiszen Isten mindenkit egyenlőnek lát, mindenkinek egyenlő lehetőségeket ad, valamint ugyanazzal lát el mindenkit és ugyanazt amunkát végzi mindenkiért. Akkor most nem válik hasznotokra, hogy az állapototoknak és a meglévő érettségeteknek megfelelő hozzáállást választok? (De igen.) Pontosan ez a jó nektek, épp amire most szükségetek van. Miközben normálisan végzitek a kötelességeiteket minden egyes területen, azokkal az igazságokkal is el vagytok látva, amelyeket bírnotok és értenetek kell, a legkisebb késedelem nélkül, hogy időben és megfelelő mértékben részesülhessetek ellátásban és segítségben. Aztán amint a kötelességeteket végzitek, fokozatosan megemésztitek, magatokba szívjátok és megtapasztaljátok ezeket az igazságokat, és rátaláltok az igazság alapelveire és a gyakorlás útjára; apránként felfogjátok Isten szándékait, és ezáltal az ember és Isten kapcsolata majd helyreáll, ti pedig elfoglaljátok a teremtett lény helyét, vagyis vállaljátok a pozíciótokat és állhatatosak lesztek a kötelességetekben. És ezután lehetnek néhányan, akik anélkül, hogy felismernék, megpróbáltatásokon és finomításon mennek keresztül. Mikor fog ez megtörténni? Elmondom nektek, azzal az egy mondattal, ami idevág: a próbatételek terv szerint érkeznek. Ez talán egy kicsit elvont, de Istennél ez egyszerűen így van. Amikor Isten számára eljön az idő, hogy cselekedjen, nem leszel képes elbújni, akárhogy is próbálkozol. Mit fogok most tenni? A helyemen maradok, elfoglalom az állásomat és végzem a munkámat, nem fogom vissza magam és nem is sietek előre, hanem annak előírt rendje szerint végzem a munkámat. Az üdvösséghez vezető összes utatok nyitva áll – nem fogom lezárni őket, és még kevésbé késleltetlek titeket.

Kérdezi-e valaki aggódva: „Ha követünk Téged, megmenekülhetünk-e?” Lehet, hogy egyesek sosem vették fontolóra ezt a kérdést, ám az nem ugyanaz, mintha sosem lett volna kétségük, és ez a kétség még mindig fennállhat. Ezért mondok neked valami igazat: Nem kell aggódnod. Hamarabb kellene Nekem aggódnom, mint neked; Nekem kellene a leginkább aggódnom, de én sosem teszem, mi miatt aggódsz hát? Nem aggódsz túl sokat? Túl sokat aggódsz, pedig nincs rá szükség. Én sosem aggódom emiatt a dolog miatt, mert ez nem olyasmi, amiért felelősséget kell vállalnom. Ez nem jó dolog? Ki vállal hát felelősséget érte? Néhányan azt mondják: „Nagy felelőtlenség Tőled, hogy ezt mondod! Ha Te nem vagy felelős, akkor ki az?” Nekem nem kell felelősséget vállalnom, mert soha nincsenek efféle aggodalmaim. Nem kell nyugtalankodnom, nem kell vizsgálnom ezt az ügyet. Ha aggódnék, mondván: „Ó, nem bírom elviselni a sorsotok és rendeltetési helyetek terhét! Gondoskodnom kell róla, hogy tanulmányozzam és elemezzem minden lépésemet és minden kimondott szavamat, majd azután kell cselekednem, miután láttam az eredményüket” – ez hanyagság lenne a Részemről. Mégsem aggódom soha; soha nem vizsgálom, hogy valami mihez vezethet. Miért van ez? Egyesek azt mondják: „Te átláttad ezt a dolgot.” Nem. Általában valakiről csak akkor mondhatjuk, hogy átlátott valamit, miután kutatásnak és elemzésnek vetette alá azt, Én azonban ösztönösen soha nem vizsgálom az ilyen dolgokat – nem léteznek a gondolataimban. Remek kimenetel lenne, ha nem vizsgálnátok a dolgokat, nem kellene hát megtanulnotok, hogy hogyan tegyétek? Néhányan azt mondhatják: „Te ösztönösen nem vizsgálod a dolgokat. Hogyan kellene ezt megtanulnunk? Ez nem olyasmi, amit meg tudunk megtanulni!” Van ebben valami, ami egy kis beszélgetést igényel. Isten megtestesülése, az Ő megvalósulása a testben, az Ő emberré válása – hogy pontosan hogyan jött létre ez a személy, az egy olyan folyamat, ami nem igényel vizsgálódást. Egyszerűen fogalmazva: Isten emberré lett. Van-e titok abban, hogy Isten mit tesz ebben az emberi testben és hogyan nyilvánul meg? (Igen.) Kutatásra szorul ez a dolog? Nem kutatást igényel, hanem azt, hogy keressétek az igazságát. Mi az igazsága? Képesek vagytok átlátni? Egy személy lényege, státusza és küldetése eggyé válik. A küldetése a lényege, az ösztöne; amit megél, amit feltár, amit hajlandó megtenni, és ami betölti – ez a lényege, ahogyan az ösztöne és a küldetése is, ami mind egy egységet alkothat. Mit mond ez nektek? Van itt egy tény, amit látnotok kellene, éspedig az, hogy Isten megtestesülésének ügye vitathatatlan. Isten nagyon sok igazságot fejez ki, és minél többet olvassa az ember, annál jobban megérti őket; minél többet olvassa, annál inkább igazságnak érzi őket; és minél többet tapasztalja és ülteti át a gyakorlatba őket, annál ragyogóbbá válik a szíve, amint pedig ez megtörténik, az Istennel való kapcsolata is normálisabbá válik. Tényleg szükséges ezt kutatni? Kutasd, amennyit csak akarod; kutatáson keresztül nem fogod megérteni, miről szól az igazság. Az igazság megértése tapasztalaton alapul. Amint az ember több tapasztalatot szerez, természetes módon megérti, miről szól az igazság, és miután megértette az igazságot, természetes módon jut el Isten ismeretére. Ezért mondom, hogy Isten munkájának megismerése az igazság megértésén alapul. Néhány ostoba ember nem szereti az igazságot, és sosem ülteti azt gyakorlatba, s attól kezdve, hogy hinni kezdett Istenben, folyamatosan tanulmányozza Őt. Tanulmányozhatják, ahogy akarják, eljuthatnak-e így Isten megismeréséhez? Ez lehetetlen. A vallásos világ évezredek óta kutatja Istent, és egyetlen ember sem ismerte meg Őt igazán. Évekig hisznek Istenben és végül csak annyit tudnak mondani: „Mélyen hiszek Isten létezésében.” Olyan ember szavai ezek, aki ismeri Istent? Még most is tanulmányozod Istent? Hány éve tanulmányozod Őt? Hozott valamilyen eredményt a kutatásod? Mondom neked: a megtestesült Isten soha nem kutatja, ki Ő, és nincs Benne más hang sem, csak egy. Ahogyan az ember látja, mindaz, amit Ő gondol, megél és tesz, egy személy gondolata és tette, és Ő is egy személynek érzi Magát, aki cselekszik és gondolkodik. Mi történik itt? Benne csak egy élet van, és nincs más. Mi tehát a lényege ennek az életnek? Lehetséges, hogy az ember kívülről nem tudja átlátni, azt gondolván, hogy az csak egy hétköznapi személy élete, ha azonban az Ő küldetése és az Általa végzett munka lényegének fényében tekintünk rá, hogyan lehetséges, hogy Isten árnyéka Rávetül? Ezt érdemes megérteni. Hogy pontosan ki is ez a hús-vér test, amely Isten árnyékával és Isten lényegének kinyilatkoztatásával rendelkezik, azt érdemes kutatni és mélyen megvizsgálni. Akkor tehát normális-e, hogy ez a hús-vér test nem tudja, miért ilyen személy Ő, illetve, hogy lényegében ki Ő? Ez csak túlságosan is normális; nem természetfeletti. Néhányan azt mondják majd: „Nem természetfeletti? Ez nem úgy hangzik, mintha isten lenne. Istennek természetfelettinek kell lennie!” Honnan származik ez a „kell”? Az emberek elképzeléseiből és képzelődéseiből ered. Valójában mi Isten első cselekedete, első viselkedése, amiről az ember tud, amiről van benyomása? Kezdetben Isten teremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, majd a hatodik napon összeszedett egy kevés agyagot és abból egy ember teremtett, akit Ádámnak nevezett el. Azután elaltatta Ádámot és kivett egy bordát a testéből, amit egy másik emberré, Évává formált. Ha Isten cselekedeteinek és viselkedéseinek ezt a teljes sorozatát nézzük, nem különösen képszerű az? Minden egyes cselekedet olyannyira valóságos, ami nem egyeztethető össze az emberek képzelődéseinek és elképzeléseinek istenével. Felülmúlja az emberek természetfelettiről alkotott képzelődéseit. Most tehát, amikor az emberek kapcsolatba kerülnek a megtestesült Istennel és hallják az Általa szólt szavakat s látják mindazt, amit tesz, majd ezeket a dolgokat összehasonlítás céljából szembeállítják Isten tényleges cselekedeteivel és viselkedéseivel, amikor kezdetben megteremtette az embert, vannak-e ott eltérések? Van-e különbség? Lehet, mert te sosem láttad azokat a cselekedeteket. Gyakorlatilag nézve azonban, ha összehasonlítjuk Isten kezdeti kijelentéseinek módját és forrását a mostani beszédének módjával és forrásával, akkor nincs alapvető eltérés. Miért mondom, hogy „alapvető”? Az „alapvető” szónak megvan a maga jelentése. Mit jelent itt az „alapvető”? Azt jelenti, hogy az ember szívében még mindig van valami természetfeletti elem azokban a tényleges dolgokban, amelyeket az ember szerint Isten tesz, illetve abban a módban, ahogyan Isten az ember szerint beszél, miközben Isten beszédének módja, módszere és hangvétele, amit az ember most lát és hall, teljesen gyakorlatias, felfogható és látható, természetfeletti elemek nélküli, és nem ad teret az ember képzelődéseinek. E két dolog között távolság van, és ez a távolság végsősoron és alapvetően azonos a te nézőpontodból. Innen ered az „alapvető”.

Szükséges-e ma közölni veletek ezeket a legigazabb, szívből jövő szavakat? (Igen.) Miért kell ilyen dolgokról beszélni? Sok ember folyamatosan úgy érzi, hogy a megtestesült Isten e dolgai meglehetősen titokzatosak, kifürkészhetetlenek, és folyamatosan tanulmányozni akarják őket. Ezeknek a dolgoknak a tanulmányozása megzavarja az Istennel való kapcsolatodat. Akkor is be tudsz lépni az igazságba, ha állandóan tanulmányozod Istent? Ha állandóan tanulmányozod Őt, akkor nem fogod igazságként elfogadni a szavait, a Vele való kapcsolatod pedig eltorzult, deviáns és abnormális lesz. Hogyan teheted tehát egyre normálisabbá a kapcsolatotokat? Úgy, hogy normálisnak tekinted mindazt, amit tesz, a hús-vér testével együtt, és apránként igyekszel elfogadni Őt a szívedben. Fogadd el Őt minden tekintetben – beszédmódját és hangnemét, sőt a külsejét is, azt, ahogyan kinéz. El kell fogadnod ezt. Ha nem teszed, hanem folyton tanulmányozod Őt, ezt és azt kutatva, akkor a végén te leszel az, aki a legrosszabbul jár és veszteséget szenved. Ez a tény, amit Isten előhozott, nem fog változni. Isten új korszakot indított el, és Ő fogja befolyásolni és vezetni annak egészét. Ez a tény nem fog változni. Milyen döntést hozzon tehát az ember ebben a kérdésben? Nem azt, hogy tanulmányozza Őt, hanem hogy elfogadja és megismerje Őt, és szüntelenül kiigazítsa Istennel való kapcsolatát, és mindig emlékeztesse magát: „Én egy teremtett lény vagyok és a romlott emberiséghez tartozom; Isten a felszínen egy hétköznapi személy, a belső lényege azonban Istené. A tény, miszerint Ő Isten, tagadhatatlan; bármit tesz külsőleg, bármit mond és bárhogyan is cselekszik, az nem tartozik a tanulmányozásom körébe. Ez az a fajta értelem, amivel rendelkeznem kell, és ezt a helyet kell elfoglalnom.” Ma beszéltem veletek egy kicsit Magamról, hogy megértést és tisztánlátást szerezzetek ezekről a dolgokról, és ne legyenek mindig ködösek előttetek, mintha elrejtenék valamit, amit nem akarok, hogy tudjatok. Igazság szerint nincsenek olyan titkaim, amelyeket ne mondhatnék el nektek. Ez az, amit gondolok és ez az, ahogyan cselekszem. Nincs benne semmi elvont, semmi titokzatos. Amit láttok Belőlem, az így van, és ami a színfalak mögött van Belőlem, és amit nem láthattok, az is így van. Ez valóban így van. Egy dolgot azonban meg kell értenetek: bármilyen tényeket és külső jelenségeket látsz is magad előtt, ha nem érted az igazságot, ezeket a jelenségeket fogod igazságként és tényként kezelni; ha pedig érted az igazságot, akkor ezeken a jelenségeken és külsőségeken keresztül fogod megismerni a lényeget és az igazságot, így a kapcsolatod Istennel egyre normálisabbá válik majd. Isten identitása, státusza és lényege sosem fog változni számodra. Ő a Teremtő, Az, aki mindenek felett szuverén. Ez állandó. Te teremtett lény vagy, és ha folyton Isten testének megjelenését tanulmányozod, bajban vagy. Nem lesz több kapcsolatod Istennel, ami azt jelenti, hogy nem lesz több kapcsolatod teremtett lényként a Teremtővel. Ennek következményeit nem szükséges kifejteni. Igen rosszak. Következményként bármi bekövetkezhet – bármi megtörténhet. E kapcsolat nélkül nincs kommunikáció, amiről beszélhetnénk kettőnk között. Ez világos megfogalmazás? Ha fenn akarjuk tartani szoros viszonyainkat, ha tartani akarjuk a kapcsolatot, mi legyen az ember identitása? (Teremtett lény.) Örökké teremtett lény. Ez az egyetlen módja, hogy társulni tudjunk, az egyetlen módja annak, hogy valódi kapcsolat létezhessen. Ha nem ismered el, hogy teremtett lény vagy, akkor egyáltalán nincs kapcsolatunk. Nem fogok kapcsolatba lépni veled, és tudni sem kívánom, ki vagy te. Semmi sem fog összekötni minket. Nem fogok beleavatkozni a dolgaidba. Élj, ahogy akarsz – ennek semmi köze Hozzám. Nem kell Engem tanulmányoznod, sem elítélned. Az identitásom, a státuszom és mindaz, amit teszek, nem olyan dolgok, amelyeket te, hétköznapi emberként elítélhetsz, vagy amelyekről következtetéseket vonhatsz le. Nem az ember az, aki mindezt megítéli, hanem Isten. Ez már világos megfogalmazás, nem igaz? Nem ez az igazság? (De igen.) Szóval, mi az igazság, amit az embereknek itt meg kell érteniük? Milyen alapon, mire építve lehet egy embernek normális kapcsolata Istennel? Tudnia kell, hogy teremtett lény. Ha elismered, hogy teremtett lény vagy és megvan ez az alapod, akkor, amint haladsz előre, sok dolog lesz, amiben nem fogsz eltévedni. Ha azonban mindig tanulmányozni akarod Őt, és nem a teremtett lény szemszögéből közelíted meg a kapcsolatot, a következmények nyugtalanítóak lesznek, túl szörnyűek, hogy belegondoljunk. Ugye érted ezt?

Egyesek azt mondják: „Ha nem ismerem el azt, hogy teremtett lény vagyok, akkor semmi közünk nincs egymáshoz? Nem ismerjük egymást? Ilyen szintű kapcsolat nélkül lehetünk haverok, barátok, rokonok – igaz?” Nem. Nekem nincsenek „haverjaim”, sem barátaim nincsenek, és egészen bizonyosan nincsenek ilyen rokonaim. Valaki megkérdezi: „Akkor kik a Te igazi rokonaid? A családod?” Nem. Nincsenek rokonaim, sem bajtársaim. Nincsenek alárendeltjeim és nincsenek kísérőim. A Teremtő számára a teremtett lények az egyetlenek, akiknek kapcsolatuk van Vele. Az egész teremtett emberiség, az összes teremtett lény számára Isten egyetlen identitással rendelkezik – a Teremtés Uráéval. Ez az egyetlen kapcsolat. Ha valaki azt kérdezné: „Egész jó viszonyban vagyunk. Nem lehetnénk barátok? Nem lehetnénk haverok?” Nem. Én nem ismerlek téged; nem tudom, ki vagy. Miért barátkoznék veled? Számunkra nincs ilyen kapcsolat. Azt mondják: „Túl végérvényesen beszélsz itt, nem igaz? Nem vagy túlságosan érzéketlen?” Ennyire végérvényes ez az egész. Nincs szükségem ilyen kapcsolatokra. Minden, amit teszek és mondok, arra való, hogy az ellátás életképes célpontjairól gondoskodjon – és kik ezek a célpontok? A teremtett emberiség, az az emberiség, amely szereti az igazságot; és azok, akiket Isten meg fog menteni, és csak ez a kapcsolat létezik. Ezen a kapcsolaton kívül nincs semmilyen másfajta kapcsolat, amit elismernék. Értitek? (Igen.) Néhányan talán azt mondják: „Nehéz Veled kapcsolatot teremteni!” Nem arról van szó, hogy nehéz Velem kapcsolatba kerülni, hanem arról, hogy ilyen kapcsolatnak nincs módja létezni. Ezért ne mondja senki: „Évek óta kapcsolatban vagyok Veled. Hát nem vagyunk barátok?” Ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor a lehető legközelebbi, legjobb, leghelyénvalóbb és legtisztább kapcsolatunk van. Egyesek azt mondják: „Oly sok éven át szolgáltalak Téged. Nem ismerjük egymást eléggé jól? Nem vagyok a bizalmasod, a közeli barátod?” Nem. Nekem nincsenek közeli barátaim. Vannak, akik azt mondják: „Te mindig elmondod nekem, hogy mit viselsz szívesen és milyen embereket kedvelsz, és én is elmondom Neked ugyanezeket. Nincs olyan dolog, amit ne beszélnénk meg, nem vagyunk hát barátok?” Nem. Én nem barátkozom az emberekkel. Nekem nincsenek barátaim. Ha teremtett lény vagy, akkor van miről beszélnünk; beszélgethetünk és kapcsolatot teremthetünk, illetve testvériséget építhetünk. De barátok vagyunk-e attól, hogy testvériség épült közöttünk? Nem. A teremtett lények és a Teremtő közötti kapcsolat sosem változik. Néhányan befogadtak Engem és védelmeztek Engem, és ezért úgy gondolják, érdemük van, hogy ők az Én megmentőim. Ez így nem állja meg a helyét; mindent Isten vezényel. És ha azt kérdeznék – „Nem vagy Te hálátlan?” – hogyan magyarázandó ez a kijelentés? Ha valaki nem lát valamit tisztán, nem alkalmazhat rá önkényesen előírásokat. Ha így tesz, az könnyen ítélkezéshez vezet. Ha tudod, hogy teremtett lény vagy, hogyan kellene szemlélned ezt a kérdést? Ha arra használod ezt a kapcsolatot, hogy kényszeríts Engem, hogy közel kerülj Hozzám, illetve, hogy a kegyeimbe férkőzz, akkor elmondom neked: hibát követsz el. Ne próbáld ezt tenni, és ha megpróbálod behízelegni magad Nekem, rosszul leszek tőled. Néhányan megkérdezik: „Nem tűrnéd el ezt?” Nem. Helytelen, ha az emberek megpróbálnak a kegyeimbe férkőzni – ez nem jelent normális kapcsolatot. Páran talán azt mondják: „Fiatal vagyok, jóképű és szókimondó. Vajon Isten nem a hozzám hasonló embereket szereti?” Nem szabad így beszélned. Ha ilyen gondolataid vannak, Isten szavaiban keresheted a válaszokat. Soha ne undorodjak tőled így. Világosan fogalmazok? Ennél nem lehet világosabbá tenni. Hogyan kellene értenetek ezt? (Az ember és Isten közötti egyetlen kapcsolat a teremtett lényé és a Teremtőé.) Helyes. Az embernek helyre kell állítania a helyzetét. Soha ne kérkedjetek a képzettségetekkel, ne hivatkozzatok a rangidősségre és ne játsszatok okos kis játékokat, valamint ne használjatok világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, hogy változtatni próbáljatok az identitásotokon vagy az Istennel való kapcsolatotokon. Semmilyen körülmények között ne próbálkozzatok ezekkel; csak a visszautasítással kacérkodnátok. Ne bocsátkozzatok ilyen értelmetlen küzdelembe. Hasztalan! Miért nyúlnak vissza mindig az emberek a régi módszereikhez? A mai beszélgetés után a legtöbben nem fogjátok ezt ismét elrontani, ugye? (Nem.) Ez sok aggodalomtól kímél meg engem. Nem akarok ezeken a dolgokon rágódni – fájdalmat okoznak Nekem! Egy értelmes ember számára könnyen érthetőek ezek a dolgok. Isten sok szava tesz említést ezekről a dolgokról, és azoknak, akik valóban rendelkeznek felfogóképességgel, nem lehet nehéz megérteniük őket. Azok számára, akik már sok éve követik Istent és értenek valamennyit az igazságból, ezeknek a dolgoknak a megértése nem jelent majd problémát, mert az emberek sokat nyertek Istentől és teljesen ismerik az Ő munkáját.

2019. január 23.