Fontos az ember és az Isten közötti kapcsolatok helyreigazítása

Az Istennel való normális kapcsolat kialakításában a legfontosabb dolog annak kérdése, hogy hogyan kezeljük az Ő szavait. Bármilyen módon beszél is Isten, bármilyen témáról vagy bármilyen mértékben beszél, tény, hogy mindaz, amit mond, az az, amire az embernek leginkább szüksége van, amit az embernek meg kell értenie és amivel fel kell szerelkeznie. Ráadásul az Isten által mondott szavak tökéletesen az emberi elme és gondolkodás, vagyis az ember veleszületett képességeinek hatókörén belül vannak. Érthetőek és felfoghatóak az ember számára. Bármit is mond vagy tesz Isten, legyen az a Szentlélek munkálkodása egy személyben vagy Isten különböző embereket, eseményeket, dolgokat vagy környezeteket illető elrendezése, az nem haladja meg az ember veleszületett képességeinek hatókörét, sem gondolkodásának tartományát; hanem konkrét, valódi és valóságos. Ha valaki nem érti, valami gond van vele. Ez azt jelenti, hogy túlságosan gyenge képességű. Mindenesetre, Isten beszédmódja és hangneme, beszédének lendülete és az emberhez intézett összes szava mind olyan dolog, amit az istenhívőknek érteniük kell, és ezek az ember számára mind felfoghatóak. Ez azért van, mert Isten az emberhez beszél, és amit beszél az emberi nyelv, és e szavainak kijelentésekor az emberek számára leginkább elérhető és hozzáférhető köznyelvi, változatos nyelven és szókinccsel közvetíti azokat és gondoskodik az emberről, hogy a különböző gondolkodású és szemléletű, a különböző műveltségi szintű és különböző iskolai valamint családi háttérrel rendelkező emberek mind felfoghassák és megérthessék azokat. Mindezekben az Isten által szólt szavakban van valami, amit meg kell értened: nincs semmi túlságosan ezoterikus vagy elvont az Ő szavaiban, nincsenek olyan szavak, amelyeket az ember ne tudna értelmezni. Amennyiben valaki rendelkezik bizonyos képességgel, és Isten szavainak gyakorlására, valamint megtapasztalására összpontosít, elérheti az igazság megértését és felfoghatja az Ő akaratát. Az igazságok, amelyeket Isten kijelent, Tőle származnak, de a nyelvi formák, amelyeket azok kifejezésére használ, egészen a pontos megfogalmazásukig, mind emberiek. Nem hagyják el az emberi nyelv határait. Nem számít, hogy Isten milyen formában mondja ki a szavait vagy milyen módszerrel, illetve hangnemben beszél, hogy a szóhasználata nyugatról vagy keletről ered, hogy ősi vagy modern emberi nyelven beszél, van-e olyan nyelv az Ő beszédében, amit az emberiség érthetetlennek vagy nem emberinek talál? (Nincs.) Mindeddig senki sem talált ilyet. Vannak néhányan, akik azt mondják: „Ez nem igaz; én találtam két ilyen szót: »igazság« és »fenség«.” Az „igazság” és a „fenség” az isteni lényeg egy aspektusát leíró két szó vagy állítás, de vajon nem használatosak ezek a szavak az emberek körében is? (De, igen.) Lényegtelen, hogy mennyire érted ezt a két szót, legalább a legalapvetőbb, eredeti meghatározásukat megtalálod a szótárban, és ha ezeket a legeredetibb meghatározásokat összevetjük Isten lényegével, az Ő természetével és azzal, amit birtokol és ami Ő, ilyen összefüggésben a szavak konkrétabbá válnak az emberek számára és nem lesznek többé elvontak. Ha ezt párosítjuk a tények hosszas kifejtésével, kommentárokkal és e szavak magyarázatával Isten szavaiban, és minden ember számára konkrétabbá, élénkebben elképzelhetővé, hitelesebbé, közelibbé, Isten lényegéhez, tulajdonaihoz és lényéhez közelibbé válnak, amit az embereknek ismerniük kellene. Tehát az Isten természetéhez hasonló dolgokkal kapcsolatos szókészlet és állítások nem tűnnek elvontnak vagy talányosnak számotokra. Akkor hát mondjátok meg Nekem: Van-e valami elvont az ember szokásos gyakorlatát, az általa járt utat és az igazság alapelveit érintő igazságokban? (Nincs.) Ismétlem, nincs ott semmi elvont.

Amióta elkezdtem kijelenteni szavaimat és prédikációkat tartani, a legfőbb erőfeszítéseket tettem, hogy emberi nyelvet használjak – olyan nyelvet, amelyet az emberek meg tudnak érteni, amihez kötődni tudnak és amit felfognak – hogy prédikáljak, közösséget vállaljak az igazságról és megvitassam annak alapelveit, hogy ti jobban megérthessétek az igazságot. Vajon nem egy emberibb megközelítés ez? Mi ennek az előnye számotokra? Jobban képessé tesz arra, hogy többet megértsetek az igazságból. És mi a célom azzal, hogy így beszélek? Hogy lehetővé tegyem számotokra, hogy egy gazdagabb, változatosabb nyelvet halljatok, majd, hogy ezt a változatos nyelvet használjátok, hogy megkönnyítsétek az emberek számára az igazság megértését, és hogy ne érezzék azt fárasztónak. A Biblia, ahogyan az Ó- és az Újtestamentum változatos nyelvezete is mind egyfajta kifejezésmódba tartozik, olyannyira, hogy az emberek első pillantásra meg tudják mondani, hogy bizonyos szavak bibliaiak, hogy a Bibliából származnak. Van valami jelzésszerű vagy szimbolikus ezekben a szavakban. Én arra törekszem, hogy a mai nyelv stílusa és szóhasználata ne tartalmazzon képszerű jellemzőket, hogy az emberek lássák, hogy ez a nyelv túlmutat a bibliai kifejezésmódon. Bár az emberek Isten beszédének tartalmából és hangvételéből láthatják, hogy annak és Isten által a Bibliában mondott szavak forrása egynek tűnik, annak szóhasználatában láthatják, hogy túllépett a Biblián, az Ótestamentumon és az Újon is, sőt az évezredek során az összes szellemi ember által használt spirituális terminológiánál is magasabbra emelkedett. Milyen kifejezések vannak tehát az Isten által most mondottak között? Némelyikük az a pozitív, dicsérő nyelvezet, amelyet az emberek gyakran használnak, míg az Ő más szavai és nyelvezete inkább arra alkalmasak, hogy leleplezzék és kifejezzék az ember romlott beállítottságát. Van néhány szakterületi dolog is, ami az irodalomra, a zenére, a táncra, a fordításra és a többire vonatkozik. Ennek célja, hogy bárki, függetlenül attól, hogy milyen területen teljesíti kötelességét vagy milyen szakmai hozzáértéssel rendelkezik, érezze, hogy az Általam mondott igazságok szorosan kapcsolódnak a való élethez és az általuk teljesített kötelességhez, és hogy az igazság bármely aspektusa, illetve az emberek valós élete vagy az általuk teljesített kötelességek között nincs szakadás. Nem jelentenek hát számotokra nagy segítséget ezek az igazságok? (De igen.) Ha nem törődnék efféle dolgokkal és kategorikusan kerülnék mindent, aminek köze van a fordítás, a film, a művészet, az írás és a zene témaköréhez, és sosem használnék ilyen szavakat szándékosan kerülve őket, akkor vajon képes lennék-e jól végezni a munkámat? Ha ez így lenne, egy részét talán még képes lennék elvégezni, de a veletek való kommunikáció küzdelmes lenne. Ezért veszem a fáradságot, hogy tanulmányozzam és elsajátítsam ezt a nyelvet. Egyrészt, ez segíthet nektek szakmai munkátok elméletét és alapelveit illetően; másrészt, amikor a kötelességeiteket teljesítitek ezeken a területeken, segít érezni, hogy a kötelességeitekkel járó szakmai munka nem szakad el az igazságtól. Bármi is a szakterületed, bármi az erősséged, bármilyen szakmát tanulsz, olvashatod és megértheted ezeket a szavakat, és azok lehetőséget adnak számodra, hogy elérd az igazságba való belépést a kötelességed teljesítése közben. Ez nem egy jó dolog? (De igen.) Ez egy jó dolog. Hogyan érhető hát el egy ilyen jó eredmény? Ez megkívánja, hogy Isten, az Ő emberi mivoltában rendelkezzen néhány dologgal. És mely dolgok azok? A megtestesült Isten normális emberi mivoltának értenie kell egy keveset a különböző szakterületekhez, bár nem kell keményen dolgoznom ezen és mesteri szintig tanulmányoznom ezeket a dolgokat. Ez csak arra való, hogy képes legyek minden területről származó tudást alkalmazni, amikor közösséget vállalok az igazságról és bizonyságot teszek Istenről. Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy minden területen megértsék és értékeljék Isten házának bizonyságtételeit, valamint annak különféle filmes munkáit, ami olyannyira hasznos az evangélium terjesztésének munkája szempontjából. Ha csak Isten házának nyelvét használnám az igazságról való közösségvállaláshoz, és nem használnám a társadalom különféle, szakosodott területeinek nyelvét és ismereteit, az eredmények nagyon gyengék lennének. Mit kell tehát elérnem ahhoz, hogy jól végezzem ezt a munkát? Rendelkeznem kell bizonyos fokú szakmai ismeretekkel, ezért időnként dalokat hallgatok, nézem a híreket, magazinokat, és alkalmanként újságot is olvasok. Időnként a hitetlenek néhány ügyére is odafigyelek. A hitetlenek ügyei sokféle dolgot foglalnak magukban, és a nyelvük bizonyos része hiányzik Isten házából – ám ha ezt a nyelvet felhasználjuk a prédikációk nyelveként, akkor időnként igen hatásos lesz és segít, illetve érezteti veletek, hogy az Istenbe vetett hit útja széles, nem pedig fárasztó vagy érdektelen. Ez nagy segítségetekre lesz, és megtanulhattok belőle néhány hasznos dolgot. Bár a többségetek nem jár majd sikerrel a tanulásban, a kellő képességgel rendelkezők képesek lesznek megtanulni pár hasznos dolgot, ami javukra válik a kötelességeik végzésében. Amikor nincs semmi dolgom, oda sem figyelve tanulok pár dolgot a hírek nézésével és zenehallgatással. Nem igényel különös erőfeszítést; egyszerűen azzal töltöm a szabadidőmet, hogy tanulok, nézek, hallgatok dolgokat, és akaratlanul is elsajátítok közülük néhányat. Vajon hatással lesz a munkára az, hogy elsajátítom ezeket a dolgokat? A legkevésbé sem – valójában szükséges, hogy így tegyek. Hasznára válik Isten háza munkájának és az evangélium terjesztésének. Mi a szándékom, amikor ezekről a kérdésekről beszélek nektek? Az, hogy ezek a szavak, amelyeket Isten mond, hozzáférhetőek legyenek számotokra, hogy mind érthető és könnyen a gyakorlatba ültethető legyen. Legalábbis olyasvalami, amivel az embernek rendelkeznie kell. Amikor azt mondom, hogy ezekkel a dolgokkal az embernek rendelkeznie kell, arra gondolok, hogy amikor Isten a munkáját végzi és kijelenti a szavait, akkor azok már feldolgozásra kerültek az Ő emberi mivoltán keresztül. Mit jelent az, hogy „feldolgozásra került”? Példának okáért, olyan, mint a pelyvázott búza, amelyet kicsépelnek és lisztté őrölnek, majd kenyeret, süteményt és tésztát készítenek belőle. Miután feldolgozzák, nektek adják ezeket a dolgokat, és amiben végül részesültök, az egy késztermék, egy kész étel. Mi a ti szerepetek ebben? Az, hogy egyétek és igyátok Isten ma mondott szavait teljes egészében, amilyen gyorsan csak tudjátok. Egyetek és igyatok többet belőlük, fogadjatok el többet belőlük és tapasztaljátok meg, emésszétek meg, majd szívjátok magatokba őket apránként. Tegyétek őket az életetekké, az érettségetekké, és engedd, hogy Isten szavai uralják életed minden napját és az általad teljesített kötelességet. Isten minden szava az ember (i mivolt) nyelvén szól, és bár könnyen érthetők, a bennük rejlő igazságot korántsem könnyű megérteni, sem belépni abba; bár a nyelv könnyen érthető, az igazságba való belépés soklépcsős folyamat. Isten oly sok szót szólt és elhozta az embert a jelenig, és minden szava, amit mond, apránként beteljesedik bennetek, és az Általa kimondott igazság, ahogyan az embereket az igazságba való belépés, valamint az üdvösség útján történő elindulás során vezető folyamat is teljesen világosan és nyilvánvalóan megvalósul bennetek és apránként beteljesedik. Az ilyen eredmények lasanként nyilvánulnak meg bennetek. Ebben nincs semmi elvont. Most pedig, ne törődjünk azzal, hogy Isten szavai hogyan kerülnek feldolgozásra az Ő emberi mivoltán keresztül. Nincs szükség arra, hogy ezt a folyamatot vizsgáljuk – olyan rejtély van benne, amelybe az ember tanulmányozása nem tud behatolni. Csak arra figyelj, hogy elfogadd az igazságot. Ez a legbölcsebb választás és a leghelyesebb hozzáállás. Egyáltalán semmi értelme annak, hogy mindig vizsgálni akarod a dolgokat. Csak időt és erőfeszítést vesztegetsz. Az igazság nem valami olyasmi, amit kutatáson keresztül el lehet nyerni, nemhogy a tudomány révén felfedezni. Azt Isten közvetlenül mondja ki, és csak tapasztalat által érthető és ismerhető meg. Az ember csak Isten munkájának megtapasztalásával nyerheti el az igazságot. Ha valaki csak szellemi eljárást használ a dolgok tanulmányozására, de nem gyakorol és nincs tapasztalata, akkor nem nyerheti el az igazságot. Mi lehet pozitív hozzáállás Isten szavaihoz azon kívül, hogy nem vizsgáljuk a dolgokat? Az elfogadás, az együttműködés és a megalkuvást nem ismerő engedelmesség. Valóban, ha valaki a leginkább alkalmas a kutatásra, az Én vagyok, mégsem teszem soha. Sosem mondom: „Honnét származnak ezek a szavak? Ki mondta Nekem őket? Honnan ismerem őket? Mikor ismertem meg őket? Mások ismerik őket? Amikor kimondom őket, eredményt hoznak? Mi fog következni belőlük? Oly sok embert vezetek – mit teszek, ha végül nem érem el a kívánt eredményeket, ha nem vezetem el őket az üdvösség útjára?” Mondjátok meg Nekem – olyan dolgok ezek, amelyeket vizsgálni kellene? (Nem, nem olyanok.) Sosem tanulmányozom ezeket a dolgokat. Bármit is akarok mondani, bármit is akarok közölni veletek, azt közvetlenül mondom el nektek. Nem szükséges keresztülmennem a tanulmányozásának gondolati folyamatán. Mindössze azt kell fontolóra vennem, hogy megértitek-e, ha bizonyos módon fogalmazom meg; hogy konkrétabban kell-e beszélnem; hogy több példával és történettel kell-e szolgálnom, amelyekből pontosabb információt szerezhettek a gyakorlás egy konkrétabb útja mellett; hogy megértettétek-e, amit mondok, hogy van-e valami a megfogalmazásomban, a beszédem stílusában és hangnemében vagy a nyelvtanomban, illetve a szófordulataimban, ami félreértést vagy zavart okozott nektek; illetve van-e olyasmi a beszédemben, amit elvontnak, rejtélyesnek vagy üresnek éreztek. Csak ezekre a dolgokra kell figyelnem és ezeket kell fontolóra vennem. A többit nem vizsgálom. Számomra normális, hogy nem vizsgálom a dolgokat, de vajon számotokra normális-e? Számotokra teljesen normális, hogy vizsgáljátok a dolgokat; abnormális lenne, ha nem tennétek. Ez a romlott emberiség ösztönének és természetének sürgetéséből fakad. Biztosan mindannyian tanulmányozzátok a dolgokat. Van azonban egy dolog, ami megoldhatja ezt a problémát: Amint az ember fokozatosan kapcsolatba kerül Istennel, az ember és az Isten közötti kapcsolat normálisabbá válik, az ember helyrebillenti magát, és a szívében megadja a megfelelő helyet Istennek. Amint ez javul, egyre üdvösebb irányba haladva, az ember tudatossága, tudása, bizonyossága és elfogadása azt illetően, amit Isten tesz, fokról fokra mélyülni fog, és ahogy ez történik, az ember megtestesülést illető bizonyossága, tudatossága, tudása és elismerése is elmélyül majd. Ahogy ezek a dolgok mélyülnek, egyre kevésbé fogjátok tanulmányozni és kétségbe vonni Istent, egyre kisebb mértékben.

Miért tanulmányozza az ember Istent? Azért, mert túl sok elképzelés és képzelgés van benne Istenről, túl sok bizonytalan tényező, túl sok kétség, túl sok dolog, amit nem ért, túl sok dolog, amit kifürkészhetetlennek talál, túl sok rejtély, és ezért tanulmányozással akarja megfejteni őket. Bármilyen kutatásba fogsz, ami a külső jelenségeket, a szaktudásodat vagy gondolati megítélésedet használja fel, nem fog megértésre vezetni; sok erőfeszítést elpazaroltál és továbbra sem fogod érteni, hogy miről szól Isten és az igazság. Azok számára azonban, akik az igazságot követik, alig néhány évbe telik, hogy eredményeket lássanak, hogy valódi tudást szerezzenek Istenről, és tiszteletteljes, valamint engedelmes szívet növeljenek. Egyesek nem hiszik, hogy Isten szavai valósak vagy tényszerűek, ezért folyton tanulmányozni akarják Istent, Isten szavait, sőt a megtestesülést is. Az élet és a lélek dolgai nem engednek a tanulmányozásnak. Amikor eljön a nap, amelyen megtapasztalod ezeket az igazságokat, és minden gondolatodat, minden megfizetett árat és minden hangsúlyt az igazság gyakorlására és kötelességed teljesítésére fordítasz, akkor ráléptél az üdvösség újtára és nem tanulmányozod többé a megtestesült Istent. Vagyis, a kérdés, hogy Ő ember-e vagy Isten, addigra választ nyer. Bármennyire is normális az Ő emberi mivolta, bármennyire hasonlít is a hétköznapi emberekhez, az nem lesz fontos többé. Ami a legfontosabb, hogy végre felfedezed az Ő isteni lényegét, és végre elismered az Általa kijelentett igazságokat, és addigra a szíved mélyén elfogadod azt a tényt, hogy ez a személy azt a test, amelyben Isten megtestesült. Néhány tény, néhány folyamat, néhány tapasztalat, néhány, a botladozásból és a kudarcokból tanult lecke miatt, mélyen belül képes leszel megérteni egy keveset az igazságból, és beismerni, hogy tévedtél. Nem vonod többé kétségbe, se nem tanulmányozod ezt a személyt, hanem érezni fogod, hogy Ő a gyakorlati Isten, hogy ez vitathatatlan tényként eldőlt. Akkor már ösztönösen elfogadod, hogy Ő a megtestesült Isten, minden kétség nélkül. Bármennyire is normális az Ő embersége, és bár hétköznapi emberként beszél és cselekszik, s a legkevésbé sem rendkívüli vagy nagyszerű, nem fogsz kételkedni Benne, sem megvetni nem fogod Őt. A múltban nem érezted volna úgy, hogy a megtestesült Isten megfelel az elképzeléseidnek. és tanulmányoztad volna Őt, megvető és gúnyos lettél volna, dacolva a szívedben – ma azonban másképp állnak a dolgok. Ma, ahogyan apró részletességgel ízleled és hallgatod az Ő szavait, egy más nézőpontból fogadod el mindazt, amit kifejez. És milyen nézőpont ez? „Én egy teremtett lény vagyok. Lehet, hogy Krisztus nem magas, lehet, hogy a hangja nem hangos, és lehet, nem néz ki valami különlegesnek, az identitása azonban különbözik az enyémtől. Ő nem a romlott emberiség tagja; Ő nem egy közülünk. Nem vagyunk egyenrangúak Vele, nem vagyunk egy szinten Vele.” Van itt egy különbség a te korábbi nézőpontodhoz képest. Hogyan adódik ez a különbség? Mélyen belül egy átmenetet valósítasz meg a kezdeti nem-elfogadásodtól és önkéntelen tanulmányozásodtól odáig, hogy a szavait életként, a gyakorlásod útjaként fogadod el, hogy úgy érzed, Nála van az igazság; hogy Ő az igazság, az út és az élet; hogy úgy tűnik, Isten árnyékával és az Ő természetének kiáradásával rendelkezik, hogy Isten megbízatása és munkája az Ő személyében van. Ez az, amikor majd teljesen elismered és elfogadod Őt. Amikor minden reakciód és hozzáállásod az Irányában azzá az ösztönös és helyes reakcióvá válik, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell, akkor válsz majd képessé arra, hogy ezt a testet öltött Emberfiát Istenként kezeld és ne tanulmányozd Őt többé, még akkor sem, ha erre kérnek, ahogyan azt sem kutatnád, hogy miért az anyádnak és az apádnak születtél, illetve miért hasonlítasz rájuk. Amikor eljutsz majd eddig a pontig, ösztönösen abbahagyod az efféle dolgok kutatását. Ezek nem a mindennapi életed hatásköréhez kapcsolódó témák, és nem kérdések többé. A hozzáállásod ezekhez a dolgokhoz a tanulmányozás kezdeti, feltételes reflexéből a tanulmányozás ösztönös elutasításává alakult, és mivel az ösztönöd így megváltozott, a megtestesült Isten még magasabbra emelkedik státuszában és mértékében, akit senki nem helyettesíthet, és Magává Istenné válik a szívedben, Isten státuszával. A kapcsolatod Istennel ekkor teljesen normális lesz. Miért van ez? Azért, mert nem látod a szellemi világot, és a szellemi világ Istene minden ember számára viszonylag elvont. Hol van Ő, milyen, hogyan viszonyul az emberhez, milyen kifejezést ölt, amikor az emberrel beszél – az emberek ezek közül semmit sem tudnak. Ma Az, aki előtted áll, formában és hasonlatosságban egy személy, akit Istennek hívnak. Először nem érted Őt ellenállásoddal, kétségeddel, feltételezéseiddel, félreértéseiddel, sőt megvetéseddel; aztán megtapasztalod a szavait és tovább lépsz, hogy életként és az igazságként fogadd el azokat, a gyakorlásod alapelveiként, valamint az általad járt út céljaként és irányaként; és onnan úgy fogadod el ezt a hamisítatlan személyt, mintha Isten tárgyiasult képe lenne a szívedben, akit nem látsz. Amikor majd ezt érzed, az Istennel való kapcsolatos üres dolog lesz? (Nem.) Nem, nem lesz az. Amikor Istent egy homályos, láthatatlan képnek tekinted, és odáig konkretizálod, hogy hús-vér testté vált, egy személlyé az emberek között, akit pillantásra sem méltatna senki, ha továbbra is képes vagy fenntartani Vele a teremtett lény és a Teremtő kapcsolatát, akkor a kapcsolatod Istennel olyan normális lesz, amilyen csak lehet. Bármit is teszel akkor Vele, az alapvetően olyan reakció lesz, amilyet egy teremtett lénynek ösztönösen adnia kell. Nem tudnál kételkedni Benne, ha arra kérnének, sem tanulmányozni nem tudnád Őt; nem próbálnád meg tanulmányozni, mondván: „Miért beszél Isten így? Miért ilyen az arckifejezése? Miért mosolyog és viselkedik úgy, ahogyan?” Ezek a dolgok nem is lehetnének ennél normálisabbak számodra. Azt mondod majd magadnak: „Isten ilyen, és ilyennek kell lennie – igen! Bármit is tesz, a Vele való kapcsolatom normális is változatlan marad.”

Az egész emberiség gondolkodásában és elképzeléseiben az, hogy Isten hétköznapi emberi lénnyé válik a megtestesülés útján, a legutolsó forma, amit Istennek fel kellene vennie, mivel a hétköznapi emberek alacsonyan állnak a társadalomban és mások megvetik őket, és Istennek, aki oly magasztos, nem kellene egy ilyen jelentéktelen valakiként testet öltenie. Ez olyasmi, ami annyira elletétes az emberek elképzeléseivel. A tény, hogy képes vagy elfogadni és elismerni, hogy Isten a te Istened, amikor ma egy ilyen jelentéktelen emberi lénnyé vált, önmagában bizonyságtétel. És mivel ez így van, mi befolyásolhatná vagy sérthetné a normális kapcsolatodat Istennel? Semmi. Ezt szem előtt tartva, az, hogy képes vagy Krisztust a te Istenedként elismerni, az egyik legfontosabb kritérium a közted és Isten között lévő kapcsolat méréséhez. Sokan hisznek Istenben, de nem ismerik el, hogy Isten az igazság, és azok, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság, el tudják-e ismerni, hogy Isten az ő Istenük? Milyen kapcsolatuk van Istennel azoknak, akik nem ismerik el, hogy Isten az igazság? Képesek igazán engedelmeskedni Istennek? Nem képesek arra, hogy szembeszálljanak Istennel? Világosan kell látnod ezeket a dolgokat. Neked és a megtestesült Istennek is emberi külsője, emberi formája, emberi hajlamai, emberi nyelve van, és mindketten az ember világában éltek. Te azonban képes vagy megtalálni a helyed, meg tudod állapítani a különbséget a te helyzeted és Isten helyzete között, és helyre tudod hozni az Istennel való kapcsolatodat. Nem szabad túllépned ezen a kapcsolaton és nem szabad átlépned azt. Ha el tudod érni ezt az érettséget, akkor Isten számára megfelelő vagy, és semmilyen erő nem tudja tönkretenni a kapcsolatodat Istennel. Ennek kell a legstabilabb kapcsolatnak lennie, és akkor megfelelsz a mércének. Ha a kapcsolatod ezzel a hús-vér testtel nem emelkedik az ember és Isten közötti kapcsolat szintjére, ha nem rendelkezel ilyen kapcsolattal, akkor amikor azt mondod: „jó kapcsolatom van Istennel a mennyben és ez egy igen normális kapcsolat”, vajon igaz-e? Nem az. Azt mondod, jó kapcsolatod van Istennel, de ki látta valaha is? Hol mutatkozik meg? Nincs tényszerű alapja. Mivel az emberek a testükben élnek és nem tudnak behatolni a szellemi világba, sem hozzáférni Istenhez, hogyan tudnak hát kapcsolatba lépni Isten Lelkével? Jelenleg képesek vagytok arra, hogy normális kapcsolatot érjetek el ember és Isten között a testet öltött Istennel? (Nem.) Miben rejlik a nehézség? Sok igazság van, amit az ember nem ért. Mit jelent az, hogy az ember nem érti? Azt jelenti, hogy az emberiség, amely romlott, olyan nézetekkel és véleményekkel bír, amelyek sok tekintetben nem egyeznek a megtestesült Isten nézeteivel és véleményével, hogy az elvek, amelyek szerint az ember kezeli a dolgokat, nem egyeznek a megtestesült Isten elveivel, és hogy az embernek még sok elképzelése és képzelgése is van Istenről. Ezek a problémák még nincsenek megoldva. És hol van ezeknek a problémáknak a gyökere? Milyen tényező befolyásolja az Isten és az emberiség közötti kapcsolatokat? Az emberiség romlott beállítottsága. Vagyis az emberiség még mindig a Sátán oldalán áll, a Sátán mérgére hagyatkozva él, és az emberek a Sátán természetét és lényegét élik meg. Isten lényege az igazság. Az Ő lényege változhatatlan. Kinek kell tehát változnia, hogy összhangba kerüljön Istennel? Természetesen az emberiségnek; ez végérvényes. Hogyan kell hát az emberiségnek változnia? Alá kell vetnie magát Isten munkájának, el kell fogadnia az igazságot, el kell fogadnia az ítéletet és a fenyítést, és el kell fogadnia, hogy megmetszik őt és foglalkoznak vele. Ez az ember egyetlen útja az Istennel való összhang eléréséhez. Csak akkor értheted meg fokozatosan az igazságot, vetheted le romlott beállítottságodat és tekinthetsz az emberekre és a dolgokra egyaránt Isten szavai és az igazság szerint, ha rálépsz erre az útra. Ily módon az elvek, melyek szerint cselekszel, a nézőpont, ahonnan a dolgokra tekintesz, az életszemléleted és az értékeid mind megegyeznek majd Istenével. A közted és Isten között lévő akadályok egyre csökkennek, nem lesz többé ellentmondás, egyre kevésbé fogod tanulmányozni Istent és az engedelmességed természetesen egyre növekszik, majd fokozatosan eléred a teljes összhangot Istennel.

Féltek beszélgetni Velem? (Nem.) Ti talán nem féltek, de Én igen. Mitől félek? Oly kicsi az érettségetek és sok igazság van, amit nem értetek, és néhány dolgot illetően, amit teszek és mondok, fontolóra kell vennem, hogy az érettségetek lépést tud-e tartani. Nem mondhatom vagy tehetem őket közvetlenül, hanem elegendő teret és időt kell adnom nektek, hogy átéljétek és megtapasztaljátok azokat az igazságokat. Aztán várok. Megvárom, hogy megértsétek azokat az igazságokat, hogy fokozatosan elfogadjátok őket, hogy növekedjen az érettségetek, és akkor megpróbálok újra, apránként közeledni hozzátok. Aztán megfigyellek titeket, és megnézem, nőtt-e az érettségetek. Ha igen, egy kicsit többet mondok nektek; ha továbbra is kicsi az érettségetek, egy kicsit nagyobb távolságot tartok. Miért kell egy kis távolságot tartanom tőletek? Ha túl közel kerülnék hozzátok és túl sokat kérnék tőletek, túl gyorsan – a hamar munka könnyen kárba veszne. Ha pedig a hamar munka könnyen kárba veszne, akkor mi lenne a következménye? Veszélyes lenne, több, mint amit el tudnátok viselni. A dolgok jelenlegi állása mellett nem csupán harmóniát és összhangot nem tudunk elérni a beszélgetésünkben, de még a valódi kapcsolat is meghaladhatja a lehetőségeinket. Ha kitartanék amellett, hogy gyakori kapcsolatba kerüljek veletek vagy veletek éljek, a kötelességetekhez tartozó dolgok minden aspektusát illetően képezve titeket, az feszültséggel teli lenne számotokra. Abban az esetben úgy éreznétek, hogy szenvedtek. Nem valami olyasmi lenne ez, amit el kell viselnem? És ha elviselném, szenvednék? Nekem is szenvednem kellene. Ha ez a szenvedés a hasznotokra válna, ha felgyorsíthatná a fejlődéseteket, nem érdekelne, hogy szenvedek-e egy kicsit. Egyszerűen csak többet tűrnék, egy kicsit kevesebbet beszélnék, elnézőbb lennék, és egy kicsit türelmesebben többet várnék rátok. Ez nem jelentene gondot. Ha idő előtt elszenvednétek néhány dolgot, hozhatna az eredményeket egy bizonyos mértékig? Talán a különleges keveseknek, akik be tudják fogadni az igazságot, és akik lelkiismerettel és értelemmel egyaránt rendelkeznek, akik tisztességesek és értelmesek, és akik ráadásul különösen szeretik az igazságot, akik állhatatosan képesek törekedni az igazságra és akik a szívük mélyén megalkuvás nélkül szeretik és követik a fényt és a pozitív dolgokat – olyanoknak, mint Péter, aki kezdeményezőn és pozitívan kereste az igazságot – csak az ilyen emberséggel, ilyen törekvéssel és ilyen fogékonysággal rendelkező emberek tudnak idő előtt elviselni ilyen szenvedést. Van-e köztetek olyan, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak? (Nincs.) Nos, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy meg kell tartanunk a távolságot, hogy ne viseljetek idejekorán ilyen szenvedést. Tehát mikor fogjátok átélni? Amikor elértek egy bizonyos érettséget, Isten természetesen elrendezi számotokra a környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat. Pontosan úgy, mint Jób esetében: amikor elért egy bizonyos érettséget, a Sátán Isten elé járult az ellene szóló váddal, és Isten megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Jóbot, hogy alávesse őt a kísértésnek, aminek a következményeképp Jóbot egész vagyonától megfosztották. Távoli ez számotokra? Mennyire távoli? Ennek egyik oldala a törekvésetektől függ; a másik Isten munkájának követelményeitől, attól az időzítéstől, amit Ő a tervében meghatározott. És milyen időzítés az? Akkori, amikor eljön az az idő, amikor az emberek alapvetően fel vannak szerelkezve az összes igazsággal és értik azt. Mégis, ha egyesek továbbra sem tartanak ott az érettségüket illetően, mit lehet tenni? Amikor eljön az idő, Isten cselekedni fog. Azt hiszed, el tudsz bújni? Nincs senki, aki el tud osonni ebben a helyzetben. Ezt hívják az ember munkája ellenőrzésének, és mindenkinek keresztül kell mennie rajta. Senki sem mehet át korán és senki sem maradhat le. Az, hogy „senki sem mehet át korán”, azt jelenti, hogy ha valakinek az érettsége nem tart ott és nem sokat hallott az igazságból, akkor amikor az illető megkéri Istent, hogy vizsgálja meg, Ő nem fogja. Ez alól senki sem lesz kivétel, hiszen Isten mindenkit egyenlőnek lát, mindenkinek egyenlő lehetőségeket ad, és azonos módon lát el mindenkit és munkálkodik mindenkiért. Akkor most nem válik hasznotokra, hogy az állapototoknak és a meglévő érettségeteknek megfelelő hozzáállást választok? (De igen.) Pontosan ez a jó nektek, épp az, amire most szükségetek van. Miközben normálisan teljesítitek a kötelességeiteket minden egyes területen, azokkal az igazságokkal is el vagytok látva, amelyeket bírnotok és értenetek kell, a legkisebb késedelem nélkül, hogy időben és mértékkel részesülhessetek ellátásban és segítségben. Aztán amint a kötelességeteket teljesítitek, fokozatosan megemésztitek, magatokba szívjátok és megtapasztaljátok ezeket az igazságokat, és rátaláltok az igazság alapelveire és a gyakorlás útjára; apránként felfogjátok Isten akaratát, és ezáltal az ember és Isten kapcsolata majd helyreáll, elfoglaljátok a teremtett lény helyét, vagyis vállaljátok a pozíciótokat és állhatatosan teljesítitek a kötelességeteket. És ezután lehetnek néhányan, akik anélkül, hogy felismernék, megpróbáltatásokon és finomításon mennek keresztül. Mikor fog ez megtörténni? Elmondom nektek, azzal az egy mondattal, ami idevág: a próbatételek terv szerint érkeznek. Ez talán egy kicsit elvont, de Isten számára ez egyszerűen így van. Amikor Isten számára eljön az idő, hogy cselekedjen, nem tudsz majd elbújni, akárhogy is próbálkozol. Mit fogok most tenni? A helyemen maradok, elfoglalom az állásomat és végzem a munkámat, nem fogom vissza magam és nem is sietek előre, hanem annak előírt rendje szerint végzem a munkámat. Az üdvösséghez vezető összes utatok nyitva áll – nem fogom lezárni őket és még kevésbé késleltetlek titeket.

Kérdezi-e valaki aggódva: „Ha követünk Téged, megmenekülhetünk-e?” Lehet, hogy egyesek sosem vették fontolóra ezt a kérdést, ám az nem ugyanaz, mintha sosem lett volna kétségük, és ez a kétség még mindig fennállhat. Ezért mondok neked valami igazat: Nem kell aggódnod. Hamarabb kellene Nekem aggódnom, mint neked; Nekem kellene a leginkább aggódnom, de én sosem teszem, miért aggódsz hát? Nem aggódsz túl sokat? Túl sokat aggódsz, pedig nincs rá szükség. Én sosem aggódom emiatt a dolog miatt, mert nem olyasmi, amiért felelősséget kell vállalnom. Ez nem jó dolog? Ki vállal hát felelősséget érte? Néhányan azt mondják: „Milyen felelőtlenség Tőled, hogy így beszélsz! Ha Te nem vagy felelős, akkor ki az?” Nekem nem kell felelősséget vállalnom, mert soha nincsenek efféle aggodalmaim. Nem kell nyugtalankodnom, nem kell vizsgálnom ezt az ügyet. Ha aggódnék, mondván: „Ó, nem bírom elviselni a kimeneteleitek és rendeltetési helyeitek terhét! Gondoskodnom kell róla, hogy tanulmányozzam és elemezzem minden lépésemet és minden kimondott szavamat, majd azután kell cselekednem, miután láttam az eredményüket” – ez hanyagság lenne a Részemről. Mégsem aggódom soha; soha nem vizsgálom, hogy valami mihez vezethet. Miért van ez? Egyesek azt mondják: „Te átláttad ezt a dolgot.” Nem. Általában csak akkor mondhatjuk, hogy valaki átlátott valamit, miután kutatásnak és elemzésnek vetette alá, Én azonban ösztönösen soha nem vizsgálom ezt a kérdést, ahogyan azt sem vizsgálná soha senki, hogy miért hasonlít a szüleire. Ösztönösen nem vizsgálok ilyen dolgokat – nem léteznek a gondolataimban. Annak, hogy nem vizsgálunk dolgokat, remek kimenetele lenne, nem kellene hát megtanulnotok, hogy hogyan tegyétek? Néhányan azt mondhatják: „Te ösztönösen nem vizsgálod a dolgokat. Hogyan kellene ezt megtanulnunk? Ezt nem lehet megtanulni!” Van ebben valami, ami egy kis közösségvállalást igényel. Isten megtestesülése, az Ő megvalósulása a testben, az Ő emberré válása – hogy pontosan hogyan jött létre ez a személy, az egy olyan folyamat, ami nem igényel vizsgálódást. Egyszerűen fogalmazva: Isten emberré lett. Van-e titok abban, hogy Isten mit tesz ebben az emberi testben és hogyan nyilvánul meg? (Igen.) Ez a dolog kutatásra szorul? Nem kutatást igényel, hanem azt, hogy keressétek az igazságát. Mi az igazsága? Átlátjátok? Egy személy lényege, státusa és küldetése eggyé válik. A küldetése a lényege, az ösztöne; amit megél, amit feltár, amit hajlandó megtenni és ami betölti – ez a lényege, ahogyan az ösztöne és a küldetése is, ami mind egy egységet alkothat. Mit mond ez nektek? Van itt egy tény, amit látnotok kellene, éspedig az, hogy Isten megtestesülésének ügye vitathatatlan. Isten nagyon sok igazságot jelenti ki, és minél többet olvassa az ember, annál jobban megérti őket; minél többet olvassa, annál inkább igazságnak érzi őket; és minél többet tapasztalja és ülteti át a gyakorlatba őket, annál fényesebbé nő a szíve, amint pedig ez megtörténik, az Istennel való kapcsolata is normálisabbá válik. Tényleg szükséges ezt kutatni? Kutasd, amennyit csak akarod; kutatáson keresztül nem fogod megérteni, miről szól az igazság. Az igazság megértése tapasztalaton múlik. Amint az ember több tapasztalatot szerez, természetesen megérti, miről szól az igazság, és miután megértette az igazságot, természetesen jut el Isten ismeretéig. Ezért mondom, hogy Isten munkájának megismerése az igazság megértésén alapul. Néhány ostoba ember nem szereti az igazságot és sosem ülteti azt a gyakorlatba, s attól kezdve, hogy hinni kezdtek Istenben, tanulmányozzák Őt. Tanulmányozhatják, ahogy akarják, eljuthatnak-e így Isten megismeréséhez? Ez lehetetlen. A vallásos világ évezredek óta kutatja Istent, és egyetlen ember sem ismerte Őt meg igazán. Évekig hisznek Istenben és végül csak annyit tudnak mondani: „Mélyen hiszek Isten létezésében.” Olyan ember szavai ezek, aki ismeri Istent? Te most is tanulmányozod Istent? Hány éve tanulmányozod Őt? Hozott valamilyen eredményt a kutatásod? Mondom neked: a megtestesült Isten soha nem kutatja, ki Ő, és nincs Benne más hang sem, csak egy. Ahogyan az ember látja, mindaz, amit Ő gondol, megél és tesz, egy személy gondolata és tette, és Ő is egy személynek érzi Magát, aki cselekszik és gondolkodik. Mi történik itt? Benne csak egy élet van, és nincs más. Mi tehát a lényege ennek az életnek? Lehetséges, hogy az ember kívülről nem tudja átlátni, azt gondolván, hogy az csak egy hétköznapi személy élete, ha azonban az Ő küldetésének és az Általa végzett munka fényében tekintünk rá, hogyan lehetséges, hogy Isten árnyéka Rávetül? Ezt érdemes megérteni. Hogy pontosan ki is ez a hús-vér test, amely Isten árnyékával és Isten lényegének kiáramlásával rendelkezik, azt érdemes kutatni és mélyen megvizsgálni. Vajon normális-e, hogy ez a hús-vér test nem tudja, miért ilyen személy Ő, vagy hogy lényegében ki Ő? Ez csak túlságosan normális; nem természetfeletti. Néhányan azt mondják majd: „Nem természetfeletti? Ez nem úgy hangzik, mintha Isten lenne. Istennek természetfelettinek kell lennie!” Honnan származik ez a „kell”? Az emberek elképzeléseiből és képzelgéseiből ered. Valójában mi Isten első cselekedete, első viselkedése, amiről az ember tud, amiről van benyomása? Kezdetben Isten teremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, majd a hatodik napon összeszedett egy kevés agyagot és abból egy ember teremtett, akit Ádámnak nevezett el. Azután elaltatta Ádámot és kivett egy bordát a testéből, amit egy másik emberré, Évává formált. Ha Isten cselekedeteinek és viselkedéseinek ezt a teljes sorozatát nézzük, nem különösen képszerű az? Minden egyes cselekedet olyannyira valóságos, ami nem egyeztethető össze az emberek képzeletének és elképzeléseinek Istenével. Felülmúlja az emberek természetfelettiről alkotott elképzeléseit. Most tehát, amikor az emberek kapcsolatba kerülnek a megtestesült Istennel és hallják az Általa szólt szavakat s látják mindazt, amit tesz, majd ezeket a dolgokat összehasonlítás céljából szembeállítják Isten tényleges cselekedeteivel és viselkedéseivel, amikor kezdetben megteremtette az embert, vannak-e ott eltérések? Van-e különbség? Lehet, mert te sosem láttad azokat a cselekedeteket. Gyakorlatilag nézve azonban, ha összehasonlítjuk Isten kezdeti kijelentéseinek módját és forrását a mostani beszédének módjával és forrásával, akkor nincs alapvető eltérés. Miért mondom, hogy „alapvető”? Az „alapvető” szónak megvan a maga jelentése. Mit jelent itt az „alapvető”? Azt jelenti, hogy az ember szívében még mindig van valami természetfeletti elem azokban a valóságos dolgokban, amelyeket az ember szerint Isten tesz, illetve abban a módban, amellyel Isten az ember szerint beszél, miközben Isten beszédének módja, módszere és hangvétele, amit az ember most lát és hall, teljesen valóságos, felfogható és látható, természetfeletti elemek nélküli, és nem ad teret az ember képzelgéseinek. E két dolog között távolság van, és ez a távolság végsősoron és alapvetően azonos a te nézőpontodból. Innen ered az „alapvető”.

Szükséges-e ma közölni veletek ezeket a legigazabb, szívből jövő szavakat? (Igen.) Miért kell ilyen dolgokról beszélni? Sok ember folyamatosan úgy érzi, hogy a megtestesült Isten e dolgai meglehetősen titokzatosak, kifürkészhetetlenek, és folyamatosan tanulmányozni akarják őket. Ezeknek a dolgoknak a tanulmányozása megzavarja az Istennel való kapcsolatodat. Akkor is be tudsz lépni az igazságba, ha állandóan tanulmányozod Istent? Ha állandóan tanulmányozod Őt, nem fogod igazságként elfogadni a szavait, és a Vele való kapcsolatod torz, deviáns és abnormális lesz. Hogyan teheted tehát egyre normálisabbá a kapcsolatotokat? Úgy, hogy normálisnak tekinted mindazt, amit tesz, a hús-vér testével együtt, és apránként igyekszel elfogadni Őt a szívedben. Fogadd el Őt minden tekintetben – beszédmódját és hangnemét, sőt a külsejét is, azt, ahogyan kinéz. El kell fogadnod ezt. Ha nem teszed, hanem folyton tanulmányozod Őt, ezt és azt kutatva, akkor a végén te leszel az, aki a legrosszabbul jár és veszteséget szenved. Ez a tény, amit Isten előhozott, nem fog változni. Isten új korszakot indított el, és Ő fogja befolyásolni és vezetni annak egészét. Ez a tény nem fog változni. Milyen döntést hozzon tehát az ember ebben a kérdésben? Nem azt, hogy tanulmányozza Őt, hanem hogy elfogadja és megismerje Őt és szüntelenül kiigazítsa Istennel való kapcsolatát, és mindig emlékeztesse magát: „Én egy teremtett lény vagyok és a romlott emberiséghez tartozom; Isten a felszínen egy hétköznapi személy, a belső lényege azonban Istené. A tény, miszerint Ő Isten, tagadhatatlan; bármit tesz külsőleg, bármit mond és bárhogyan is cselekszik, az nem tartozik a tanulmányozásom körébe. Ez az a fajta értelem, amivel rendelkeznem kell és ezt a helyet kell elfoglalnom.” Ma beszéltem veletek egy kicsit Magamról, hogy megértést és tisztánlátást szerezzetek ezekről a dolgokról, és ne legyenek mindig ködösek előttetek, mintha elrejtenék valamit, amit nem akarok, hogy tudjatok. Igazság szerint nincsenek olyan titkaim, amelyeket ne mondhatnék el nektek. Ez az, amit gondolok és ez az, amire vállalkoztam. Nincs benne semmi elvont, sem titokzatos. Amit láttok Belőlem, az így van, és ami a színfalak mögött van Belőlem, és amit nem láthattok, az is így van. Ez valóban így van. Egy dolgot azonban meg kell értenetek: bármilyen tényeket és külső jelenségeket látsz is magad előtt, ha nem érted az igazságot, ezeket a jelenségeket fogod igazságként és tényként kezelni; ha pedig érted az igazságot, akkor ezeken a jelenségeken és külsőségeken keresztül fogod megismerni a lényeget és az igazságot, így a kapcsolatod Istennel egyre normálisabbá válik majd. Isten identitása, státusza és lényege sosem fog változni számodra. Ő a Teremtő, Az, aki mindenek felett uralkodó. Ez állandó. Te teremtett lény vagy, és ha folyton Isten testének megjelenését tanulmányozod, bajban vagy. Nem lesz többé kapcsolatod Istennel, ami azt jelenti, hogy teremtett lényként nem lesz többé kapcsolatod a Teremtővel. Ennek következményeit nem szükséges részletezni. Igen rosszak. Következményként bármi bekövetkezhet – bármi megtörténhet. E kapcsolat nélkül nincs kommunikáció, amiről beszélhetnénk kettőnk között. Ez világos megfogalmazás? Ha fenn akarjuk tartani szoros viszonyainkat, ha tartani akarjuk a kapcsolatot, mi legyen az ember státusza? (Teremtett lény.) Örökké teremtett lény. Ez az egyetlen módja, hogy társulni tudjunk, az egyetlen módja annak, hogy valódi kapcsolat létezhessen. Ha nem ismered el, hogy teremtett lény vagy, akkor egyáltalán nincs kapcsolatunk. Nem fogok kapcsolatba lépni veled, és tudni sem kívánom, ki vagy te. Semmi sem fog összekötni minket. Nem fogok beleavatkozni a dolgaidba. Élj, ahogy akarsz – ennek semmi köze Hozzám. Nem kell Engem tanulmányoznod, sem elítélned. Az identitásom, a státuszom és mindaz, amit teszek, nem olyan dolgok, amelyeket te, hétköznapi emberként elítélhetsz vagy amelyekről következtetéseket vonhatsz le. Nem az ember az, aki mindezt megítéli, hanem Isten. Ez már világos megfogalmazás, nem igaz? Nem ez az igazság? (De igen.) Szóval, mi az igazság, amit az embereknek itt meg kell érteniük? Milyen alapon, mire építve lehet egy embernek normális kapcsolata Istennel? Tudnia kell, hogy teremtett lény. Ha elismered, hogy teremtett lény vagy és megvan ez az alapod, akkor, amit haladsz előre, sok dolog lesz, amiben nem fogsz eltévedni. Ha azonban mindig tanulmányozni akarod Őt, és nem a teremtett lény szemszögéből közelíted meg a kapcsolatot, a következmények nyugtalanítóak lesznek, túl szörnyűek, hogy belegondoljunk. Ugye érted ezt?

Egyesek azt mondják: „Ha nem ismerem el azt, hogy teremtett lény vagyok, akkor semmi közünk nincs egymáshoz? Nem ismerjük egymást? Ilyen szintű kapcsolat nélkül lehetünk haverok, barátok, rokonok – igaz?” Nem. Nekem nincsenek „haverjaim”, sem barátaim nincsenek, és egészen bizonyosan nincsenek ilyen rokonaim. Valaki megkérdezi: „Akkor kik a Te igazi rokonaid? A családod?” Nem. Nincsenek rokonaim, sem bajtársaim. Nincsenek alárendeltjeim és nincsenek kísérőim. A Teremtő számára a teremtett lények az egyetlenek, akiknek kapcsolatuk van Vele. Az egész teremtett emberiség, az összes teremtett lény számára Isten egyetlen identitással rendelkezik – a Teremtés Uráéval. Ez az egyetlen kapcsolat. Ha valaki azt kérdezné: „Egész jó viszonyban vagyunk. Nem lehetnénk barátok? Nem lehetnénk haverok?” Nem. Én nem ismerlek téged; nem tudom, ki vagy. Miért barátkoznék veled? Számunkra nincs ilyen kapcsolat. Ők azt mondják: „Túl kategorikusan beszélsz itt, nem igaz? Nem vagy túlságosan érzéketlen?” Ennyire végleges ez az egész. Nincs szükségem ilyen kapcsolatokra. Minden, amit teszek és mondok, arra való, hogy az ellátás életképes célpontjairól gondoskodjon – és kik ezek a célpontok? A teremtett emberiség, az emberiség, amely szereti az igazságot; ezek azok a célpontok, akiket Isten meg fog menteni, és csak ez a kapcsolat létezik. Ezen a kapcsolaton kívül nincs semmilyen másfajta kapcsolat, amit elismernék. Értitek? (Igen.) Néhányan talán azt mondják: „Nehéz Veled kapcsolatot teremteni!” Nem arról van szó, hogy Velem nehéz társulni, hanem arról, hogy ilyen kapcsolatnak nincs módja létezni. Ezért ne mondja senki: „Évek óta kapcsolatban vagyok Veled. Hát nem vagyunk barátok?” Ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor a lehető legközelebbi, legjobb, leghelyénvalóbb és legtisztább kapcsolatunk van. Egyesek azt mondják: „Oly sok éven át szolgáltalak Téged. Nem ismerjük egymást eléggé jól? Nem vagyok a bizalmasod, a közeli barátod?” Nem. Nekem nincsenek közeli barátaim. Vannak, akik azt mondják: „Te mindig elmondod nekem, mit viselsz szívesen és milyen embereket kedvelsz, és én is elmondom Neked ugyanezeket. Nincs olyan dolog, amit ne beszélnénk meg, nem vagyunk-e hát barátok?” Nem. Én nem barátkozom az emberekkel. Nekem nincsenek barátaim. Ha teremtett lény vagy, akkor van megbeszélnivalónk; beszélgethetünk és kapcsolatot teremthetünk, illetve testvériséget építhetünk. De barátok vagyunk-e attól, hogy testvériség épült közöttünk? Nem. A teremtett lények és a Teremtő közötti kapcsolat sosem változik. Néhányan befogadtak Engem és védelmeztek Engem, és ezért úgy gondolják, érdemük van, hogy ők az Én megmentőim. Ez így nem állja meg a helyét; mindent Isten vezényel. És ha azt kérdeznék – „Nem harapod-e meg azt a kezet, amely etet Téged?” – hogyan magyarázandó ez a kijelentés? Ha valaki nem lát valamit tisztán, nem alkalmazhat rá önkényesen szabályokat. Ha így tesz, az könnyen ítélkezéshez vezet. Ha tudod, hogy teremtett lény vagy, hogyan kellene szemlélned ezt a kérdést? Ha arra használod ezt a kapcsolatot, hogy kényszeríts Engem, vagy hogy közel kerülj Hozzám, illetve, hogy a kegyeimbe férkőzz, akkor elmondom neked: tévedsz. Ne próbáld ezt tenni, és ha megpróbálod behízelegni magad Nekem, rosszul leszek tőled. Néhányan megkérdezik: „Nem fogadnád el ezt?” Nem. Nem helyes, ha az emberek megpróbálnak a kegyeimbe férkőzni – ez nem jelent normális kapcsolatot. Páran talán azt mondják: „Fiatal vagyok, jóképű és szókimondó. Vajon Isten nem a hozzám hasonló embereket szereti?” Nem szabad így beszélned. Ha ilyen gondolataid vannak, Isten szavaiban keresheted a válaszokat. Soha ne háboríts fel Engem így. Világosan fogalmazok? Ennél nem lehet világosabbá tenni. Hogyan kellene fogadnotok ezt? (Az ember és Isten közötti egyetlen kapcsolat a teremtett lényé és a Teremtőé.) Helyes. Az embernek a helyén kell kezelnie magát. Soha ne kérkedjetek a képzettségetekkel, ne hivatkozzatok a rangidősségre és ne játsszatok okos kis játékokat, valamint ne használjatok életre vonatkozó filozófiákat arra törekedve, hogy a személyazonosságotokon vagy az Istennel való kapcsolatotokon változtassatok. Semmilyen körülmények között ne próbálkozzatok ezekkel; csak a visszautasítással kacérkodnátok. Ne bocsátkozzatok ilyen értelmetlen küzdelembe. Hasztalan! Miért nyúlnak vissza mindig az emberek a régi módszereikhez? A mai beszélgetés után a legtöbben nem fogjátok ezt ismét elrontani, ugye? (Nem.) Ez sok aggodalomtól kímél meg engem. Nem akarok ezeken a dolgokon rágódni – fájdalmat okoznak Nekem! Egy értelmes ember számára könnyen érthetőek ezek a dolgok. Isten sok szava tesz említést ezekről a dolgokról, és azoknak, akik valóban fogékonyak, nem lesz nehéz megérteniük őket. Azok számára, akik már sok éve követik Istent és értenek valamennyit az igazságból, ezeknek a dolgoknak a megértése nem jelent majd problémát, mert az emberek sokat nyertek Istentől és teljesen ismerik az Ő munkáját.

2019. január 23.

Előző: Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely minden hívő becsületbeli ügye

Következő: Hogyan lép át az ember az Új Korba?

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren