A legutóbbi összejövetelen a kötelesség megfelelő végrehajtásáról beszéltünk. Ennek elérése az első és legelemibb azon négy alapvető feltétel közül, amelyek az ember Isten általi tökéletesítéséhez szükségesek. A múltkor a kötelesség végrehajtásának definíciójáról és alapelveiről kommunikáltunk. Néhány példát is megbeszéltünk, és azokról a különféle külső jelekről kommunikáltunk, amelyek arra utalnak, hogy az emberek nem végzik megfelelően a kötelességeiket. Ezáltal lehetővé tettem Isten választott népe számára, hogy világosan meglássák: az ilyen problémákat ki kell javítani, valamint, hogy megértsék Isten hozzáállását a kötelességeiket ily módon végzők iránt. Miután erről kommunikáltunk, egy általános megértést nyertetek arról, hogy miként végezhetitek megfelelően a kötelességeteket, hogy mire kell odafigyelnetek, hogy mely dolgokat nem tehettek meg, és hogy mely cselekedetek sérthetik Isten természetét és vezethetnek pusztuláshoz. Azáltal, hogy kommunikáltunk arról, hogy miként kell megfelelően tennetek kötelességeteket, fogalmilag láttok és értetek-e valamit e dolog igazságából? Vajon milyen alapelveket kellene betartaniuk és mely igazságokat kellene gyakorolniuk a legkülönbözőbb típusú embereknek, amikor különféle kötelességeket teljesítenek? Világosan értitek-e ezeket a konkrétumokat? (Nem értjük ezt világosan.) Akkor részletesebben szükséges beszélnünk róla. Részletesebb kategóriákat kell meghatároznunk, hogy megtárgyalhassuk, mit jelent megfelelő módon tenni az ember kötelességét.

Isten házának a munkája több fő kategóriára oszlik. Az a munka, amely Isten háza valamennyi munkájának az előterében áll, az evangélium terjesztése. Rengeteg ember vesz részt benne, a dolgok hatalmas körét érinti, és óriási mennyiségű munkával jár. Ez a munka első kategóriája, és a legfontosabb feladat az egyház teljes munkáján belül. Az evangélium terjesztésnek munkája az első fontos feladat Isten irányítási tervében. Ezért kell a munka első kategóriájaként besorolnunk. Milyen címet viselnek tehát azok, akik ezt a kötelességet teljesítik? Az evangélium terjesztői címet. Ami a második kategóriát illeti: mi a legfontosabb kötelesség az egyház belső munkáján belül? (A vezetők és a munkások kötelessége.) Így van, az egyház minden szintjén lévő vezetők és munkások kötelessége a legfontosabb, a különböző csoportok felügyelőit és csoportvezetőit is beleértve. Ez a kötelesség rendkívüli jelentőséggel bír, és minden munka fontos, amit ezek az emberek végeznek. Ez a második kategória. Ami a harmadik kategóriába tartozó kötelességeket illeti: melyek azok a kötelességek, amelyek viszonylag fontosak az evangélium terjesztésének munkájában? (Néhány speciális kötelesség.) Igen, a harmadik kategóriába olyan emberek tartoznak, akik különféle speciális kötelességeket teljesítenek, beleértve az írást, a fordítást, a zenét, a filmkészítést, a művészetet és a külső ügyekkel kapcsolatos munkát. A negyedik kategóriába tartozók főként logisztikai munkával járó, hétköznapi kötelességeket teljesítenek, például vendégfogadást, főzést és vásárlást. Ezeket a kötelességeket nem szükséges részletesen osztályozni. Az ötödik kategória azoké az embereké, akik családi helyzetük, fizikai állapotuk vagy egyéb okok miatt csak a szabadidejükben tudnak megtenni néhány kötelességet. Ezek az emberek a legjobb képességük szerint teszik a kötelességeiket. Ez az ötödik kategória. A többiek, akik nem teljesítik a kötelességeiket, a hatodik kategóriába kerülnek. Ezeknek az embereknek semmi köze a kötelességek teljesítéséhez, akkor hát miért kellene egyáltalán kategóriába sorolni őket? Azért soroljuk őket ebbe az utolsó kategóriába, mivel az egyház tagjai közé számítanak. Ha sok prédikációt meghallgattak, ha képesek megérteni az igazságot, és ha önként kérnek teljesítendő kötelességeket, akkor hagynunk kell, hogy ezek az emberek kötelességeket teljesítsenek, és lehetőséget kell adnunk nekik a megtérésre mindaddig, amíg őszinte hitük van és nem rendkívül hitvány képességű vagy gonosz emberek, feltéve, ha megígérik, hogy nem fognak zavart kelteni. Az egyház tagjai alapvetően mind az imént felsorolt hat kategóriába tartoznak. Egyedül az új hívők maradnak még hátra. Nem lehet azt mondani, hogy ők nem végzik a kötelességeiket. Inkább azt lehet mondani, hogy mivel még kevéssé érettek, és csupán sekélyesen ismerik az igazságot, semmit sem képesek tenni. Még ha némelyek jó képességű emberek is közülük, nem értik az igazságot és az alapelveket, ezért még mindig képtelenek bármiféle kötelesség teljesítésére. Azután tudnak elkezdeni kötelességeket teljesíteni, miután már két vagy három éve hisznek Istenben. Akkor aztán besorolhatjuk őket a kötelességeket végző emberek különféle kategóriáiba. Összegezve tehát világosan megkülönböztettük egymástól a hat kategóriát. Az első kategória azoké, akik az evangéliumot terjesztik; a második kategória a vezetőké és a munkásoké az egyház valamennyi szintjén; a harmadik kategória azoké, akik különleges kötelességeket teljesítenek; a negyedik kategória azoké, akik hétköznapi kötelességeket teljesítenek; az ötödik kategória azoké, akik akkor teljesítenek kötelességeket, amikor az idő engedi; a hatodik kategória pedig azoké, akik nem teljesítenek kötelességeket. Mely elvek biztosítják az alapot e kategóriák sorrendbe állításához? Ezek a kategóriák a munka természete, a munkához szükséges idő, a munkateher és a munka fontossága szerint oszlanak meg. Amikor korábban kötelességek teljesítéséről beszélgettünk, alapvetően a kötelességek teljesítésével kapcsolatos igazság különböző aspektusait beszéltük meg. Kommunikációnk azokkal az igazságalapelvekkel volt kapcsolatos, amelyeket minden embernek követnie kellene kötelességei teljesítése során. Nem állítottunk fel semmilyen kategóriát, és nem beszéltük meg részletesen, hogy az egyes embertípusoknak milyen alapelveket kellene betartaniuk, sem a konkrét igazságokat, amelyekbe igyekezniük kellene belépni. A következőkben még teljesebben fogunk kommunikálni az igazság ezen aspektusáról, és a kategóriák mindegyikét sorra átbeszéljük, hogy világosak legyenek.

Közösségünket először is azokkal az igazságokkal nyitom meg, amelyeket az evangéliumot terjesztőknek érteniük kellene. Melyek azok az alapvető igazságok, amelyeket az evangélium terjesztőinek érteniük kellene, és amelyekkel fel kellene, hogy vértezzék magukat azok? Hogyan kellene nekilátnod ennek a kötelességnek ahhoz, hogy jól teljesítsd azt? Fel kell vértezned magad az evangélium terjesztéséhez szükséges vízió néhány igazságával, és el kell sajátítanod az evangélium terjesztésének alapelveit. Miután elsajátítottad az evangélium terjesztésének alapelveit, vajon milyen egyéb igazságokkal kellene még felszerelned magad mások elképzeléseinek és problémáinak a megoldásához? Hogyan kellene kezelned azokat, akik az igaz utat kutatják? A legfontosabb dolog a megkülönböztetés megtanulása. Kinek prédikálhatod az evangéliumot, és kinek nem: ez az első alapelv, amelyet meg kell értened. Ha olyan embereknek prédikálod az evangéliumot, akiknek nem lehet prédikálni, az nem csupán hiábavaló erőfeszítés lesz, hanem rejtett veszélyeket is könnyen előidézhet. Ezt meg kell érteni. Továbbá, még akiknek lehet prédikálni az evangéliumot, azok sem fogják elfogadni, ha mindössze néhány szót mondasz, vagy ha mély tartalmú doktrínákról beszélsz. Ez nem ilyen könnyű. Megeshet, hogy addig beszélsz, amíg kiszárad a szád, és eltikkad a nyelved, és minden türelmed elveszíted, s a legszívesebben otthagynád azokat, akik az igaz utat kutatják. Ilyen körülmények között, minek a legfontosabb a birtokában lenni? (Szeretetnek és türelemnek.) Kell, hogy legyen szereteted és türelmed. Ha teljességgel híján vagy a szeretet érzésének, akkor biztosan nincs türelmed. A vízióval kapcsolatos igazság megértésén túl nagy szeretetre és nagy türelemre is szükség van az evangélium terjesztéséhez. Csak így tudod megfelelően teljesíteni az evangélium terjesztésének kötelességét. Hogyan határozható meg az evangélium terjesztésének kötelessége? Hogyan látod az evangélium terjesztésének kötelességét? Miben különböznek az evangélium terjesztői azoktól, akik más kötelességeket teljesítenek? Istennek az utolsó napokban végzett munkájáról tanúskodnak, és Isten eljövetele mellett tesznek tanúságot. Némelyek azt mondják, hogy ők az evangélium hírnökei, hogy misszióra lettek kiküldve, hogy fentről alászállott angyalok. Lehet őket így definiálni? (Nem lehet.) Mi a küldetésük azoknak, akik az evangéliumot terjesztik? Milyen kép él róluk az emberek fejében? Mi a szerepük? (Prédikátorok.) Prédikátorok, hírnökök, és még mik? (Tanúk.) A legtöbben így definiálnák őket. De vajon valóban pontosak ezek a definíciók? A „prédikátor” és a „tanú” köznapi fogalmak – az „evangélium hírnöke” tekintélyesebb titulus. Gyakran hallani e három kifejezést. Nem számít, miként értelmezik és definiálják az emberek azoknak a titulusait, akik ezt a kötelességet teljesítik, ezek a címek mind elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az „evangélium” szóval. E három fogalom közül melyik vonatkozik és illik inkább az evangélium terjesztésének kötelességére, amitől az észszerűbb címnek tekinthető? (A „prédikátorok”.) A legtöbb ember azt gondolja, a „prédikátorok” cím találóbb. Van bárki, aki a „tanú” címmel ért egyet? (Igen.) És mi a helyzet az „evangélium hírnöke” címmel? (Nem.) Az „evangélium hírnöke” címmel alapvetően senki sem ért egyet. Beszéljük meg először is azt, hogy a prédikátor cím megfelelő-e. A „prédikálni” jelentése: valamit hirdetni, terjeszteni, közvetíteni és népszerűsíteni – és melyik az az „út”, amiről a prédikátorok prédikálnak? (Az igaz út.) Ez így jó megfogalmazás. Az „út” Isten munkájának és az ember Isten által üdvözítésének igaz útja. Így magyarázzuk és definiáljuk a „prédikátor” fogalmát. Ezt követően beszéljünk a tanúról! Miről tanúskodik egy tanú? (Istennek az utolsó napokban végzett munkájáról.) Nem helytelen azt mondani, hogy egy tanú Isten utolsó napokban végzett munkája mellett tesz tanúságot. E két cím viszonylag helyesnek tűnik. Mi a helyzet az „evangélium hírnökével”? Mire utal az „evangélium”? Isten munkájának, az ember Isten általi üdvözítésének és Isten visszajövetelének a jó híre és örömüzenete. Hogyan magyarázhatjuk a „hírnök” szót? A „hírnök” jó magyarázata lehet, hogy olyasvalaki, akit Isten küldött, valaki, aki közvetlenül az evangélium terjesztésére lett elküldve, vagy egy bizonyos személy, akit Isten egy bizonyos időpontban elküld, hogy közvetítse Isten szavait vagy fontos üzenetét. Ez a hírnök. Vajon ilyen szerepet játszanak az evangélium terjesztői? Ilyesfajta munkát végeznek? (Nem.) Akkor hát milyen munkát végeznek? (Isten utolsó napokban végzett munkájáról tesznek tanúságot.) Olyan küldetés a tanúságtételük Isten utolsó napokban végzett munkájáról, amelyet közvetlenül Istentől fogadtak el? (Nem.) Hogyan magyarázható hát el ez a misszió? (A teremtett lények kötelessége.) Az emberek kötelessége. Függetlenül attól, hogy Isten rád bízta-e, mondta-e neked vagy rád ruházta-e új munkájának hirdetését és az evangélium terjesztését, felelősséged és kötelességed, hogy másoknak is beszélj az evangéliumról, terjeszd azt, és még több ember felé közvetítsd. Felelősséged és kötelességed még többek számára lehetővé tenni, hogy megismerjék ezt a hírt, Isten elé járuljanak, és visszatérjenek Isten házához. Ez az emberek kötelessége és felelőssége, ezért nem mondhatjuk, hogy Isten bocsátotta el és küldte ki őket. Következésképpen, a „hírnök” szó itt nem megfelelő. Mi ennek a szónak a természete? Hamis, túlzott és üres. A „hírnök” szó túlságosan eltúlzott ahhoz, hogy megfelelő legyen. Az Ószövetség korától a jelenig, Isten irányítási munkájának kezdetétől mostanáig alapvetően sosem létezett a hírnök szerepköre. Ez azt jelenti, hogy ez idő teljessége alatt sosem vett részt ilyen szerepkör Istennek az emberiség üdvösségére vonatkozó irányítási terve munkájában. Hétköznapi emberek hogyan vállalhatnák fel azt, amit a „hírnök” szó jelent? Senki nem vállalhat magára ilyen munkát. Éppen ezért ez a szerep nem nyitott az ember számára, és senki sem kapcsolható vagy társítható ehhez a szóhoz. A hírnök az emberek értelmezése szerint olyasvalaki, akit Isten küldött el valaminek a megtételére vagy egy üzenet közvetítésére. Egy ilyen személynek kevés köze van Istennek az emberiség irányításával kapcsolatos nagy és átfogó munkájához. Ez azt jelenti, hogy a hírnök szerepe gyakorlatilag nem létezik Isten munkájának három szintjén belül. A jövőben ezért ne használd ezt a szót! Naiv dolog így beszélni. Viselhetik az emberek az „evangélium hírnöke” címet? Nem viselhetik. Először is, ők test és vér. Azonkívül, a romlott emberiség tagjai. Milyen típusú lény a hírnök? Tudjátok-e? (Nem tudjuk.) Nem tudjátok, és mégis merészelitek használni ezt az elnevezést. Ez megszemélyesítés. Teljességgel kijelenthető, hogy a hírnököknek semmi közük az emberiséghez, és embereknek semmi közük nem lehet a „hírnök” szóhoz. Az emberiség nem vállalhatja fel ezt. Az evangélium hírnökei, a hírnökök fentről való alászállása, és a hírnökök munkája alapvetően mind véget értek Ábrahám idejében az Ószövetségben. Ez már elmúlt és véget ért. Onnantól kezdve, hogy Isten hivatalosan elvégezte az emberiség üdvözítésének munkáját, az emberiségnek fel kellene hagynia a „hírnök” szó használatával. Miért nem helyes továbbra is használni ezt a szót? (Az ember nem képes megbirkózni vele.) Itt nem arról van szó, hogy tudja-e vállalni az ember vagy sem, hanem inkább arról, hogy a hírnököknek semmi közük a romlott emberiséghez. A romlott emberiség körében nincs ilyen szerep, és nincs ilyen cím sem. Térjünk most vissza a „prédikátor” szóra! Ha objektíven, pontosan, és alaposan kellene definiálnunk az „utat”, amelyről prédikálnak, hogyan definiálnánk? (Isten szava.) Ez meglehetősen általános fogalom. Konkrétan, egyedül az evangéliumra és Isten jelenkorban végzett munkájának üzenetére utal? (Nem.) Akkor mit hirdetnek valójában azok, akik az evangéliumot terjesztik? Milyen mértékben kapcsolódik az evangéliumot terjesztők munkája az „út”-hoz? Miféle munka esik valójában a kötelességeik körébe? Egyszerűen csak alapvető információkat közölnek az evangélium hallgatóival – arról, hogy Isten eljött az utolsó napokban, az Általa elvégzett munkáról, Isten szavairól és Isten szándékairól –, hogy az emberek hallják és elfogadják ezt az információt, azután pedig Istenhez térjenek. Miután Isten elé viszik az embereket, eleget tettek az evangélium terjesztésével kapcsolatos felelősségüknek. Az általuk közölt információ magában foglal bármit is abból, amit az „út” alatt értünk? Itt az „információ” és az „evangélium” alapvetően egymásnak megfelelő fogalmak. Van tehát bármi közük az „út”-hoz? (Nincs.) Miért nem áll fenn ilyen kapcsolat? Mire utal pontosan az „út”? A legegyszerűbb szó, melyet magyarázatként használhatunk, az „ösvény”. Az „ösvény” szó magában foglalja az „út” definícióját, ami specifikusabb. Konkrétabban fogalmazva, az „út” mindazokat a szavakat jelenti, amelyeket Isten az emberiség üdvössége céljából közölt, hogy megszabadítsa az embereket romlott sátáni természetüktől, és hogy megmenekülhessenek a Sátán kötelékéből és sötét befolyása alól. Pontos és konkrét ez a leírás? Most megnézve, vajon megfelelő definíció a „prédikátor” szó azokra vonatkozóan, akik az evangélium terjesztésének kötelességét végzik? (Nem megfelelő.) Egy prédikátor kötelessége messze meghaladja az evangélium terjesztését. Csak azok vehetik fel ezt a címet, akik ismerik Istent és tanúságot tesznek Isten mellett. Egy átlagember, aki az evangéliumot terjeszti, képes vajon vállalni egy prédikátor munkáját? Egyáltalán nem. Az evangélium terjesztése semmivel nem több, mint az örömhír hirdetése és egyszerű tanúságtétel Isten munkájáról. Ezek az emberek egyáltalán nem vállalhatják a prédikátorok munkáját, nem tudják végrehajtani a prédikátorok kötelességét, így nem lehet őket prédikátoroknak nevezni. A „prédikátor” cím magasabb rangot ad, és az evangélium terjesztői nem érdemesek erre a címre. Nem megfelelő számukra ez a cím. Akkor tehát egyedül a „tanú” kifejezés marad. Miről tanúskodik egy tanú? (Isten utolsó napokban végzett munkájáról.) Helyes vajon azt mondani, hogy Istennek az utolsó napokban végzett munkáját hirdetik, és arról tesznek tanúságot? Ha pontosan akarjuk definiálni a „tanú” jelentését, akkor az olyasvalakire utal, aki Isten mellett tanúskodik, nem pedig olyasvalakire, aki az evangélium mellett tanúskodik. Mi lenne, ha Isten tanúinak neveznénk ezeket az embereket, aki az evangéliumot terjesztik? Képesek Istenről tanúságot tenni? (Nem képesek.) Hogyan magyarázhatjuk a „tanú” szót az itt használt értelemben? Ha közelről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a „tanú” szó is helytelen. Mivel azok, akik az evangéliumot terjesztik, csak az Isten által szólt szavakat hirdetik mindazoknak, akik szomjaznak Isten szavaira, és Isten szavát mondják el azoknak, akik üdvözlik Isten megjelenését, ez nem ér fel a „tanú” szó igazi jelentőségével. Miért mondom, hogy nem ezt jelenti a tanúságtétel? A tanúságtételbe beletartozik, amiről azért kommunikál és amit azért hirdet valaki, hogy az emberek képessé váljanak megismerni Istent, és hogy Elé vigye ezeket az embereket. Jelenleg azok, akik az evangéliumot terjesztik, mindössze embereket hoznak be az egyházba, Isten földi munkahelyére. Nem tesznek tanúságot Isten természetéről, sem arról, amivel Isten rendelkezik és ami Ő, sem Isten munkájáról. Megfelelő vajon számukra a „tanú” cím? Hogy pontosan fogalmazzunk, nem megfelelő, és nem is találó. Most tehát mindhárom fogalmat – az evangélium hirdetői, prédikátorok és tanúk – megvizsgáltuk és átgondoltuk, és azt találtuk, hogy egyik sem illik rá azokra, akik az evangéliumot terjesztik. Függetlenül attól, hogy a vallásból erednek ezek a szavak, vagy hogy általánosan használják-e őket Isten házának tagjai, nem megfelelők és nem is találók. Ezzel elérkeztünk egy kérdéshez: fontosak-e a címek? (Fontosak.) Valóban fontosak? Például, ha az eredeti neved John Smith lenne, de most James Clarknak hívnának, megváltoznál-e ettől? Nem önmagad maradnál-e? Ez azt jelenti, hogy nem fontos a cím vagy a név, amit használsz. Ha nem számít, minek boncolgatni ezeket a szavakat? Azért boncolgattam ezeket a szavakat, hogy az emberek pontos képet kaphassanak az evangélium terjesztésének kötelességéről, pontosan definiálhassák, hogy mi valójában ez a kötelesség, és tudják, hogyan kell megfelelően teljesíteniük és kezelniük ezt a kötelességet. Először is a saját helyzetedet kell meghatároznod e kötelességen belül. Ez nagyon fontos. Ezért pontosnak kell lennie ennek a címnek.

Az imént néhány olyan címet avagy fogalmat boncolgattam nagyvonalakban, amelyek azokra utalnak, akik az evangélium terjesztésének kötelességét teljesítik. A „tanúk”, a „prédikátorok” és az „evangélium hírnökei” címek és meghatározások mindegyike pontatlan. Miért pontatlanok? Azért, mert azok az emberek, akik pusztán csak az evangéliumot terjesztik, nem végeznek semmi olyan tartalmas munkát, amely méltó lenne ezekre az elnevezésekre. Nem Isten cselekedeteiről, Isten munkájáról vagy Isten lényegéről tesznek tanúságot. Nem ezt a munkát végzik, és nem ezt a kötelességet teszik. Éppen ezért nem méltók arra, hogy tanúnak nevezzék őket. A „prédikátor” cím is ilyen természetű, az „evangélium hírnökéről” nem is beszélve. Ez utóbbi cím jelentés nélkül való, és egyáltalán semmi alapja nincs. Nem egyéb, csupán egy magasztosan hangzó cím, amellyel magukat illetik az emberek. Honnan ered a „hírnök” cím? Vajon nem az ember arrogáns beállítottságának felfúvódásával jött létre? (De igen.) Vajon ez nem csupán az arra való vágy, hogy az ember hangzatos címet adjon magának? Amikor valaki ilyen címmel koronázza meg magát, ez a viselkedés nem annak a megnyilvánulása, hogy az illető értelemmel bír. Más címek még kevésbé megfelelőek és teshezállóak, ezért nem fogjuk őket felsorolni és egymás után sorban boncolgatni. Mivel ezek a címek helytelenek, nézzük meg, mi képezi valójában az evangélium terjesztése kötelességének a lényegét. Egy vallásban minek nevezik az emberek, amikor valakit az evangélium terjesztésén keresztül megnyernek? (Gyümölcstermésnek.) Amikor az evangélium terjesztői megnyernek egy személyt, azt mondják, hogy gyümölcsöt teremtek. Amikor találkoznak és beszélgetnek, mindig megbeszélik, mennyi gyümölcsöt teremtek az evangélium terjesztésével ezen és ezen a helyen. Egymáshoz mérik magukat, hogy lássák, ki termett több gyümölcsöt, és miféle gyümölcsök ezek. Miért végeznek efféle összehasonlításokat? Amikor felületesen összevetik egymással gyümölcseik számát, valójában mit hasonlítanak össze? Érdemeket hasonlítanak össze és a mennyek országába történő belépésre való alkalmasságukat. Amikor ilyen összevetéseket végeznek maguk között, kötelességükként látják-e vajon az evangélium terjesztésének munkáját? Miért tulajdonítanak ekkora jelentőséget az általuk termett gyümölcsöknek? Úgy hiszik, hogy a gyümölcsök, amelyeket teremnek, valamiyen kapcsolatban állnak a mennybe jutással, az áldásokban való részesüléssel és a jutalmak elnyerésével. Ha ezek a gyümölcsök semmilyen kapcsolatban nem állnak e dolgokkal, elvégeznék ezeket az összevetéseket, valahányszor találkoznak? Más szempontokból hasonlítanák össze magukat. Bármely szempontból összehasonlítanák magukat, amely a jutalmakban való részesüléssel és a mennyek országába való belépéssel kapcsolatos. Mivel az emberek megnyerése és a gyümölcstermés az evangélium terjesztése során összefügg a mennybe jutással és a jutalomban részesüléssel, mindezek elérése érdekében az emberek sosem unják meg, hogy egybevessék, ki nyert meg több embert és termett több gyümölcsöt, miközben az evangéliumot terjesztette. Akkor a szívükben kiszámítják, hogy miként nyerhetnek meg több embert és teremhetnek több gyümölcsöt, hogy alkalmasabbnak és magabiztosabbnak érezzék magukat a mennybe való belépést és a jutalmak elnyerését illetően. Ezen keresztül nyilvánvalóvá válik minden ember hozzáállása az evangélium terjesztéséhez. Vajon az a hozzáállásuk és motivációjuk az evangélium terjesztését illetően, hogy vágynak teljesíteni a teremtett lényként rájuk bízott kötelességeket? (Nem.) Ez helytelen nézőpont. Nem az a céljuk, hogy jól tegyék a kötelességüket, nem az, hogy teljesítsék Isten megbízatását, hanem hogy jutalmakat kapjanak. Ilyen üzletszerűen teljesíteni az ember kötelességét nyilvánvalóan nincs összhangban az igazsággal, hanem sérti az igazságot. Nem felel meg Isten szándékainak, hanem gyűlöletes Előtte. Függetlenül attól, hogy mennyi gyümölcsöt teremtek ezek az emberek, az nem fogja befolyásolni végső rendeltetési helyüket. Szakmaként kezelik az evangélium terjesztését, az áldások és jutalmak elnyeréséhez vezető útként vagy hídként. Ezeknek az embereknek nem az a szándékuk kötelességeik teljesítésével és e megbízatás elfogadásával, hogy teljesítsék Isten megbízatását, vagy hogy jól teljesítsék a kötelességeiket, hanem csak az, hogy áldásokat és jutalmakat nyerjenek. Ezért az efféle emberek nem tanúk, és nem is prédikátorok, bármennyi gyümölcsöt teremjenek is. Az általuk végzett munka nem egy kötelesség teljesítése, hanem mindössze olyan fáradozás és munkavégzés, amellyel az a céljuk, hogy ők maguk áldásokat nyerjenek. A legsúlyosabb probléma itt nem egyszerűen annyi, hogy az áldások és jutalmak elnyerése a céljuk az evangélium terjesztésével, hanem hogy azt a tényt, hogy embereket nyernek meg az evangélium terjesztésével, afféle zsetonként használják, amelyet jutalmakra és a mennybe való belépés áldására akarnak beváltani Istennél. Vajon nem nagyon súlyos probléma ez? Mi ennek a problémának a lényege? Áruba bocsátják az evangéliumot, és „eladják” az áldásokért cserébe. Nincs talán ennek némileg olyan természete, hogy ügyletet próbálnak kötni Istennel? Ez a szándékaik, a gyakorlataik lényege, és a cselekedeteik természete. Úgy tűnik, az evangélium jutalmakért cserébe történő kiárusítása az a probléma, amely a vallásos világban az úgynevezett „prédikátorok” között megtalálható. Akkor hát azok, akik most az evangélium terjesztésének kötelességét végzik Isten házában, ugyanebben a problémában érintettek? (Igen.) Mi a lényegi probléma, amely közös bennük? Az, hogy eladják az evangéliumot Isten elégedettségéért és megerősítéséért cserébe, hogy elérjék a céljukat, azaz áldásokat nyerjenek és övék lehessen ama szép rendeltetési hely. Némelyek közületek talán nem találják meggyőzőnek az előbb bemutatottakat, pedig sokan valóban így viselkednek.

Az evangélium terjesztői közül sokan úgy érzik, miután megnyertek embereket, hogy képesek megmenteni őket, és hogy hatalmas szolgálatot végeztek, és gyakran ezt mondják azoknak, akik elfogadták tőlük az evangéliumot: „Ha én nem prédikáltam volna neked az evangéliumot, sosem lettél volna képes hinni Istenben. Az én szerető szívemnek köszönhetően voltál olyan szerencsés, hogy elfogadhattad az evangéliumot.” Miután pedig azok az emberek elfogadták tőlük az evangéliumot, ugyanez a fajta személy soha nem felejti el megkérdeznitőlük: „Ki volt az, aki eljuttatta hozzád az evangéliumot?” Azok az emberek el fognak töprengeni ezen a kérdésen és ezt gondolják: „Igaz, hogy te prédikáltad nekem az evangéliumot, de a Szentlélek munkája volt – nem tudom neked tulajdonítani az érdemet miatta.” És nem akarnak majd válaszolni. Amikor nem válaszolnak, a kérdezők megharagszanak, és tovább kérdezgetik őket. Milyen szándék húzódik a folytonos kérdezősködésük mögött? Elismerést akarnak követelni. Olyanok is vannak az evangéliumot terjesztők között, akik elviszik valakihez az evangéliumot, de nem hajlandók átadni az adott személyt az egyháznak, amikor az eleget tesz az egyházba való belépés feltételeinek. Vannak olyan terjesztői az evangéliumnak, akik több emberhez is eljuttatják az evangéliumot, és nem adják át őket, és olyanok is vannak, akik 20-30 emberhez is eljuttatják az evangéliumot – ami elég lenne egy gyülekezet alapításához –, és szintén nem adják át őket. Miért nem adják át ezeket az embereket az egyháznak? Ezt mondják: „Ezeknek az embereknek még mindig nincs igazán szilárd alapja. Várjunk, amíg szilárd alapjuk lesz, amíg nem lesznek kételyeik, amíg nem lehet őket könnyen félrevezetni, és akkor majd átadom őket az egyháznak.” Fél év múlva ezeknek az embereknek lesz némi alapjuk, és eleget fognak tenni az egyházba történő belépés alapelveinek, de az evangélium terjesztői még mindig nem adják át őket. Ők maguk akarják vezetni ezeket az embereket. Milyen szándék van e mögött? Ha nem származna belőle semmi hasznuk, vajon ők akarnák-e vezetni ezeket az embereket? Vajon milyen hasznot keresnek? Személyes nyereséget és előnyöket akarnak szerezni ezektől az emberektől. Ha átadnák ezeket az embereket az egyháznak, nem tudnának szert tenni ezekre az előnyökre. Fel kell tehát tudnod ismerni ezt a problémát. Épp olyan ez, mint ahogyan a vallásos világban is sok lelkész és vén tökéletesen tudja, hogy mi az igazi út, de nem fogadja el, és a hívőknek sem engedi, hogy elfogadják. Valójában a saját presztízsük és hasznuk érdekében tesznek így. Ha a hívők elfogadnák az igaz utat, azok a lelkészek és vének nem tudnának hasznot húzni a hitükből. Az evangélium efféle terjesztői attól félnek, hogy ha egyszer azok, akik elfogadták tőlük az evangéliumot, csatlakoznak az egyházhoz, őket el fogják felejteni, ezért aztán többé nem profitálhatnak majd a hitükből. Ezért nem adják át ezeket az embereket az egyháznak. Mikor fogják az evangélium ilyen terjesztői átadni ezeket az embereket? Mihelyt azok az emberek mind hallgatnak rájuk és engedelmeskednek nekik, akkor majd átadják őket az egyháznak. Miután ezek az emberek belépnek az egyházba, némelyek közülük, akik meglehetősen jó emberi mivolttal és tiszta felfogással rendelkeznek, valamint szeretik az igazságot, gyakran hallgatni fognak prédikációkat és megértenek bizonyos igazságokat, és ezáltal meg fogják tudni ítélni azokat az embereket, akik eljuttatták hozzájuk az evangéliumot. Akkor ezt fogják mondani: „Ez az ember antikrisztusnak tűnik, mint Pál.” Amikor legközelebb találkoznak, nem fognak többé odafigyelni az evangélium ezen terjesztőire. Amikor figyelmen kívül hagyják őket, ezek a terjesztők haragra gerjednek és ezt mondják: „Hálátlan vagy! Ha én nem hirdettem volna neked az evangéliumot, vajon hitre jutottál volna istenben? Megtaláltad volna az igaz utat? Most, hogy van valaki más, aki vezessen, már el is felejtettél engem, az anyádat?” Azt akarják, hogy anyaként lássák őket. Rendelkeznek-e értelemmel azok, akik így beszélnek? (Nincs.) Ha valaki képes ilyen beszédre ragadtatni magát, bizonyosan nem jó ember. Miért mondom ezt? Amikor terjesztik Isten evangéliumát, kihez tartoznak azok az emberek, akiket megnyernek? (Istenhez.) Lehet, hogy keményen dolgoznak az evangélium terjesztésén, de az emberek, akiket megnyernek, nem hozzájuk fognak tartozni, hanem Istenhez. Akik elfogadják az evangéliumot, Istent akarják követni, nem azokban akarnak hinni, akik prédikálták nekik az evangéliumot, de az evangélium ilyen terjesztője nem engedi nekik, hogy csatlakozzanak az egyházhoz és kövessék Istent. Ehelyett a saját markukban és irányításuk alatt akarják tartani ezeket az embereket, és azt akarják, hogy ezek az emberek kövessék őket. Ez vajon nem az evangélium terjesztésének a kifosztása? Az evangélium efféle terjesztői megakadályozzák, hogy Isten elé jöjjenek az emberek, úgy intézik, hogy azoknak az embereknek rajtuk keresztül kelljen Isten elé jönniük, és hogy mindent rajtuk keresztül kelljen kommunikálniuk. Vajon nem profitálni próbálnak a hitükből? Nem irányítani akarják talán ezeket az embereket? (De igen.) Miféle viselkedés ez? Ez tisztán a Sátán viselkedése! Ez azt jelenti, hogy egy antikrisztus megmutatta az igazi arcát, és irányítani akarja az egyházat és Isten választott népét. A gyülekezetekben mindenütt megtalálhatók efféle emberek. Súlyos esetekben emberek tucatjait vagy akár százait is irányíthatják. Enyhébb esetekben, amikor néhány embernek hirdetik az evangéliumot, mindössze szüntelenül hálát követelnek tőlük, minden találkozás alkalmával felhozzák, hogy ezek az emberek tartoznak nekik, és folyton olyan dolgokat emlegetnek fel, amelyek akkoriban történtek, amikor hitre jutottak ezek az emberek. Miért emlegetnek folyton ilyen dolgokat? Azért, hogy azok az emberek ne felejtsék el a kedvességüket, és ne felejtsék el, kinek a prédikálása tette lehetővé számukra, hogy belépjenek Isten házába, és ki érdemel ezért elismerést. Céljuk van az ilyen dolgok felhozásával, és ha nem érik el ezt a célt, megszidják azokat az embereket. Mit mondanak elsőként szidásképpen? (Azt, hogy hálátlanok.) Van értelme ezeknek a szavaiknak? (Nincs.) Miért mondjátok, hogy nincs értelmük? (Azért, mert ezek az evangéliumterjesztők nem a jogos helyükön állnak. Az evangélium terjesztése a kötelességük; olyasvalami, amit tenniük kell. És mégis, miután elvitték az evangéliumot az emberekhez, nem a kötelességükként tekintenek rá, hanem hozzájárulásnak látják.) Mindig azt hiszik, hogy az evangélium terjesztése hozzájárulás volt a részükről. Ez helytelen. Egyfelől, nem az őket jogosan megillető helyen állnak. Isten az, aki megmenti az embereket, és az emberek ebben csak együttműködni tudnak. Mit érhet el egy ember, ha Isten nem munkálkodik? Másfelől az evangélium más emberekhez való eljuttatása nem hozzájárulás a részükről. Semmiféle óriási hozzájárulást nem vittek véghez vele, hanem ez a kötelességük. Isten az, aki meg akarja nyerni az embereket; az evangélium terjesztői mindössze együttműködnek Vele egy kicsit. Isten dolga megmenteni és megnyerni az embereket, és ennek semmi köze az evangélium terjesztőihez. Ők nem tudják elvégezni ezeket a dolgokat. Miközben terjesztik az evangéliumot, mindössze az evangélium továbbadásának munkáját végzik, egyszerűen csak megosztják másokkal Isten utolsó időkbeli evangéliumát. Nem lehet azt mondani, hogy ez valamiféle kedvesség, amelyet az emberek irányában tanúsítanak, ezért nem hálátlanok az emberek, ha nem figyelnek rájuk. Nem történnek-e gyakran ilyen dolgok, miközben az emberek az evangélium terjesztésének kötelességét végzik? Ti is felfedtetek már ilyesfajta romlottságot? (Igen.) Súlyos módon fedtétek fel? Egészen mások szidalmazásáig is elmentetek? Egészen mások gyűlöletéig is elmentetek? Egészen addig elmentetek, hogy a legszívesebben megátkoztátok és irányítottátok volna az embereket? Szeretnél mindenkit uralni és irányítani, aki csak elfogadja tőled az evangéliumot. Magadnak akarod megfogni azokat az embereket, mintsem, hogy átadd őket Istennek. Azt várod el mindenkitől, aki csak elfogadja tőled az evangéliumot, hogy a hűséges utódod legyen. Vannak ilyen gondolataitok? Sok ember gyümölcstermésként kezeli az evangélium prédikálását. Úgy gondolja, hogy mindenki, aki csak elfogadja tőle az evangéliumot, az ő gyümölcse és a követője lesz, és köteles engedelmesen követni, s Isteneként és mestereként kezelni őt. Te is így gondolkodsz? Még ha nem is ragadtatod magad efféle égbekiáltó szélsőségre, akkor is megvan benned a romlott beállítottságnak ez az oldala. Miért van ez így? Alapvetően erre a két pontra vezethető vissza: Egyfelől, az emberek nem a megfelelő helyükön állnak, és nem tudják magukról, hogy kicsodák. Másfelől, nem a kötelességükként tekintenek az evangélium terjesztésére. Ha kötelességedként kezeled az evangélium terjesztését, meg fogod érteni, hogy nem számít, mit csinálsz, nem számít, hány embernek prédikálsz, vagy hogy hány embert nyersz meg, ezzel csak teremtett lényi kötelességet végzel, hogy ez egy olyan felelősség és kötelezettség, amelyet teljesítened kell, és hogy nem holmi óriási hozzájárulásnak nevezhető dolog. Ez az értelmezés összhangban van az igazsággal. De vajon miért képesek némelyek az evangéliumot hirdetők közül irányítani azokat, akik tőlük fogadják el az evangéliumot, és sajátjukként kezelni őket? Azért, mert természetükből adódóan túlságosan arrogánsak és önelégültek, és a legcsekélyebb értelem sincs bennük. Ezenkívül azért van, mert nem értik az igazságot és nem oldották meg romlott beállítottságuknak ezt az aspektusát. Ezért képesek ilyen ostoba, arrogáns és barbár dolgokat tenni, amelyek undorral töltenek el másokat, és amelyeket Isten gyűlöl.

Amikor tesznek valamit az emberek, amikor van egy kevés tőkéjük vagy hozzájárulást nyújtanak, fel akarnak vágni vele, irányítani akarják az embereket, jutalmakra akarják cserélni, amit tettek, vagy egy jó rendeltetési helyet akarnak bebiztosítani maguknak. Némelyek egészen odáig is képesek lennének elmenni, hogy üzletelni próbáljanak Isten evangéliumával. Milyen üzletet akarnak kötni? Íme egy példa: amikor egy ilyen személy megérkezik az evangélium egy potenciális befogadójának a házához, és azt látja, hogy szegény a családja, azt gondolja, hogy valószínűleg nem lesz haszna abból, ha egy ilyen személy felé terjeszti az evangéliumot. Következésképpen közönyösen fog érezni irántuk, vagy akár hátrányosan meg is különböztetheti őket. Valahányszor látja ezt a személyt, elégedetlenséget érez, és ezt mondja a vezetőjének: „Az a személy nem lesz képes hinni Istenben. És még ha hisz is, nem fogja tudni elnyerni az igazságot.” Ezzel a kifogással él azért, hogy ne kelljen terjesztenie felé az evangéliumot. Nem sokkal később elmegy valaki más, hogy terjessze az evangéliumot az illető felé, az pedig elfogadja. Mivel tudja ezt magyarázni az első evangélium-terjesztő? Hogy mondhatta, hogy ez a személy nem fog hinni Istenben? Hogyan lehetett ennyire önkényes? Hogyan tudhatta, hogy valaki hisz-e majd vagy sem, ha egyszer nem terjesztette felé az evangéliumot? Nem tudhatta. Ő miért nem nyerte meg ezt a személyt? Azért nem sikerült megnyernie, mert előítéleteket táplált vele szemben, lenézte őt, és nem mutatott szerető szívet az irányában. Hanyag volt, amikor így végezte a kötelességét. Nem mutatott szerető szívet, és nem sikerült teljesítenie a felelősségét. Ez vajon érdem vagy vétség Isten szemében? (Vétség.) Ez teljes mértékben vétek. Miért következett be ez a vétek? Nem azért, mert az illető semmilyen előnyre nem tehetett szert az evangélium fogadójától? Amikor látta, hogy nem származik majd belőle nyeresége, ha terjeszti az evangéliumot az adott személy felé, ellenszenvet érzett iránta és megtorlást alkalmazott vele szemben – nem akarta hagyni, hogy üdvösséget nyerjen, azután pedig mindenféle magyarázatokat és kifogásokat talált, csak hogy ne kelljen terjesztenie felé az evangéliumot. Ez súlyos kötelesség-mulasztás, és súlyos vétek! Miféle hozzáállás az, amikor egy ember nem hajlandó terjeszteni az evangéliumot valaki felé, ha nem származhat belőle előnye? Nem annak a tipikus megnyilvánulása-e, hogy az illető áruba bocsátja az evangéliumot? (De igen.) Milyen módon bocsátja áruba az evangéliumot? Magyarázzátok el a részleteket és a folyamatot! (Az evangélium terjesztője annak alapján döntötte el, hogy akarja-e terjeszteni az evangéliumot valaki felé, hogy profitálhat-e majd belőle. Ez egyenértékű azzal, amikor valaki árucikként kezeli Isten evangéliumát és árulja azt, hogy megszerezze az általa kívánt előnyöket. Amikor látta, hogy semmilyen előnyre nem tehet szert, nem volt hajlandó terjeszteni az evangéliumot.) Az ilyen ember a saját vagyontárgyaként kezeli Isten evangéliumát. Amikor lát valakit, aki gazdag és befolyásos családból származik, jól táplált és jól öltözött, ezt gondolja magában: „Ha terjesztem felé az evangéliumot, a házában időzhetek, és akkor én is jó ételeket ehetek és jó ruhákat hordhatok” – és azután úgy dönt, hogy terjeszteni fogja az evangéliumot az adott személy felé. Miféle viselkedés ez? Ez egy olyan ember tipikus példája, aki áruba bocsátja az evangéliumot. Ez az evangélium-terjesztő árucikként és saját magántulajdonaként kezeli Isten evangéliumát és az Isten új munkájáról szóló örömhírt, folyton becsapva és átejtve másokat azért, hogy nyereséget és egyéb dolgokat biztosítson be magának, amire csak szüksége van. Ez vajon kötelességvégzés? Ezt úgy hívják, hogy az evangéliummal való házalás útján történő üzletelés és haszonszerzés. A házalás azt jelenti, hogy az ember kereskedéssel értékesíti, amije van, és pénzt vagy áhított anyagi javakat kap érte cserébe. Hogyan házalnak hát az ilyen emberek az evangéliummal? Attól függ, hogy szert tehetnek-e előnyökre az evangélium potenciális befogadóitól. Ez a következőt jelenti: „Akkor terjesztem feléd az evangéliumot, ha az nekem előnyös. Ha nem származik belőle hasznom, találok majd rá kifogást, hogy ne kelljen neked prédikálnom. Ez egyszerűen csak egy meghiúsult üzlet lesz.” Miért nem sikerült nyélbe ütni ezt az üzletet? Azért nem sikerült, mert az evangélium terjesztője nem tudott profitálni belőle. Minek nevezzük az ilyen embereket? Utazó szélhámosoknak. Semmi valódit nem tudnak felkínálni, de mindenhová elmennek, hogy becsapjanak és átejtsenek másokat, és a szavaikkal szereznek pénzt és tesznek szert haszonra. Azzal, hogy így prédikálják az evangéliumot, a kötelességüket végzik-e? Színtiszta gonoszságot művelnek. Semmi köze a cselekedeteiknek a kötelességük végzéséhez, mivel nem a kötelességükként tekintenek az evangélium terjesztésére, és nem a felelősségüknek, a kötelezettségüknek vagy Istentől kapott megbízatásnak látják azt. Inkább munkának látják, szakmának, melyet a számukra szükséges dolgokért cserébe űznek, azért, hogy a saját érdekeik ki legyenek elégítve, és a saját igényeik be legyenek töltve. Még olyanok is vannak, akik nem akarnak továbbállni, amikor jómódú vidékekre mennek hirdetni az evangéliumot, mert ott jókat esznek, jól öltözködnek, és szép helyeken laknak. Siránkozni kezdenek az evangélium befogadói előtt amiatt, hogy ők milyen szegények: „Nézd meg, mennyire körbevesz itt benneteket Isten kegyelme és áldása! Minden család saját autót vezethet, a maga kis villájában él, és jól öltözik. Ráadásul mindennap húst esztek. Ez ott nem lehetséges, ahonnan mi jövünk.” Az evangélium befogadói ezt mondják ennek hallatán: „Mivel az a hely, ahol ti éltek, ennyire szegény, gyertek és lakjatok nálunk gyakran”, azután pedig adnak néhány dolgot az evangélium terjesztőinek. Ez a pénz és anyagi javak kérésének és kierőszakolásának egyik rejtett formája. Min alapszik ez a kierőszakolás? „Prédikáltuk nektek Isten evangéliumát, és semmit nem kaptunk cserébe. Teljesítettük Isten megbízatását. Ti ilyen nagy áldásokban részesültetek, ezért viszonoznotok kellene Isten szeretetét, és adnotok kellene nekünk egy kis alamizsnát. Vagy talán nem ezt érdemeljük?” Ily módon különféle eszközöket használnak, hogy álnokul, közvetlenül vagy követve anyagi javakat és pénzt csikarjanak ki az emberekből. Alkalomként használják az evangélium terjesztését arra, hogy személyes előnyökre törekedjenek. Ennek első megnyilvánulása az evangélium áruba bocsátása, ami a legsúlyosabb természetű. A második megnyilvánulás a rejtett kierőszakolás. Ezért az evangélium terjesztésének kötelességét végzők soraiban egyesek zsebe észrevétlenül dagadni kezd, miközben az evangéliumot prédikálják, és meggazdagodnak. Némelyek ezt kérdezik: „Nem jó dolog tehetősnek lenni? Nem Isten áldása?” Ez hitványság! A saját trükkjeirde és eszközeidre hagyatkozol, hogy kicsikarj és kicsalj emberekből dolgokat, azután pedig azt állítod, hogy ez Isten áldása! Mi ezeknek a szavaknak a természete? Istenkáromlások. Ez nem Isten áldása. Isten nem áld meg így embereket. Akkor hát miért támadna valakinek ilyen ötlete? Ez az ambícióik és kapzsi, sátáni természetük eredménye.

Azok, akik az evangéliumot terjesztik, mind sokat szenvednek. Néha vallásos emberek üldözik és zaklatják őket, vagy akár a Sátán rezsimjének is átadják őket. Ha kissé óvatlanok, nagy valószínűséggel le fogja tartóztatni őket a nagy vörös sárkány. Azok azonban, akik szeretik az igazságot, megfelelően tudnak viszonyulni ezekhez a dolgokhoz, míg azok, akik nem szeretik az igazságot, gyakran a legcsekélyebb szenvedés miatt is panaszkodni fognak. Néhányan azok közül, akik az evangéliumot terjesztik, efféléket mondtak: „Prédikáltam az evangéliumot valakinek, és miután hosszú időn át beszéltem, még egy pohár vizet sem adott. Nem akarok neki prédikálni.” Probléma, ha valaki nem adott neki egy pohár vizet? Egyfajta beállítottság rejlik az evangélium ezen terjesztőjének szavaiban. Azt sugallják a szavai, hogy csak akkor érdemes terjeszteni az evangéliumot, ha az élvezetes és hasznos. Ha szenvedéssel jár, vagy ha az illető egy pohár vizet sem kap inni, akkor nem érdemes. A kérés és az üzletkötés szándéka rejlik e szavakban. Ha valaki mindig üzleti módon terjeszti az evangéliumot, vajon komolyan feláldozza magát Istenért? Ha egy kicsinyke szenvedést sem képes elviselni kötelességének teljesítése során, és egy kis dologtól is negatívvá válik, képes lesz vajon megfelelően végrehajtani a kötelességét? Az ilyen emberek ezt is mondják majd: „Nem csak vizet nem kaptam, hanem ételt sem adtak ebédidőben.” Probléma, ha valaki nem engedte meg az evangélium hirdetőinek, hogy náluk lakjanak és egyenek? Több éve terjesztik az evangéliumot, és mindig arra figyelnek, hogy miként látják őket vendégül az emberek, mit adnak nekik enni és inni, és milyen ajándékokat kapnak – miért van ez? Nem tudják, hogyan kezeljék azokat, akik az igaz utat kutatják? A jellemükkel kapcsolatos ez a probléma. Van legalább egy kevés szeretet a szívükben az emberek iránt? És miért nem értik még mindig, hogy miféle szenvedéseket kell elviselniük és miként kellene gyakorolniuk az igazságot azoknak, akik az evangéliumot terjesztik? Miért van, hogy egyáltalán nem ültették ezt gyakorlatba? Probléma, ha azok az emberek, akinek az evangéliumot prédikálod, nem adnak innod és enned? Ez nem probléma. Az evangélium terjesztése az emberek felé a kötelezettségünk teljesítése; ez a kötelességünk. Nincsenek további feltételek. Azok, akinek prédikálsz, nem kötelesek táplálni téged, kiszolgálni téged vagy mosolyogni rád. Nem kell hallgatniuk mindenre, amit mondasz, és nem kell engedelmeskedniük neked. Nincs efféle kötelezettségük. Ha képes vagy így gondolkodni, az objektív és racionális gondolkodás. Akkor képes leszel helyesen kezelni ezeket a dolgokat. Hogyan kellene tehát bánni azokkal, akik az igaz utat kutatják? Mindaddig, amíg megfelelnek Isten háza azon alapelveinek, amelyek az evangélium terjesztésére vonatkoznak, kötelesek vagyunk prédikálni nekik az evangéliumot; és még ha elégtelen és nem elfogadó is a jelenlegi hozzáállásuk, türelmet kell gyakorolnunk. Meddig és mely mértékig kell türelmesnek lennünk? Addig, amíg visszautasítanak és nem engednek be a házukba, és nem működik semmilyen megbeszélés, sem az, ha felhívod őket, vagy ha valaki mást küldesz, hogy hívja meg őket, és ők nem ismernek el téged. Ebben az esetben semmiképpen nem lehet terjeszteni feléjük az evangéliumot. Ekkor mondhatod el, hogy teljesítetted a felelősségedet. Ezt jelenti a kötelességed teljesítése. Mindaddig azonban, amíg van egy kis remény, minden lehetséges módot számba kell venned, és minden tőled telhetőt meg kell tenned azért, hogy Isten szavait olvashasd nekik, és tanúságot tehess nekik az Ő munkájáról. Mondjuk például, hogy már két vagy három éve kapcsolatban vagy valakivel. Sokszor megpróbáltad már terjeszteni felé az evangéliumot és tanúságot tenni neki Istenről, de nincs szándékában elfogadni azt. Elég jó ugyanakkor a megértése, és valóban az evangélium potenciális befogadója az illető. Mit kell tenned? Először is, semmiképpen nem adhatod fel vele kapcsolatban, hanem normálisan tartanod kell vele a kapcsolatot, és továbbra is olvasnod kell neki Isten szavait és tanúságot kell tenned az Ő munkájáról. Ne mondj le róla; légy türelmes mindvégig! Egy ismeretlen napon felébred majd, és érezni fogja, hogy ideje kutatnia az igaz utat. Ezért nagyon fontos eleme az evangélium terjesztésének a türelem gyakorlása és a mindvégig történő kitartás. És miért kell így tenned? Azért, mert ez egy teremtett lény kötelessége. Mivel kapcsolatban állsz az illetővel, kötelességed és felelősséged prédikálni neki Isten evangéliumát. Attól kezdve, amikor először hallja Isten szavait és az evangéliumot, sok folyamat megy végbe addig, amíg megfordul, ez pedig időbe telik. Ezen időszak alatt türelmesnek kell lenned és várnod kell, míg el nem érkezik az a nap, amikor az illető megfordul, te pedig Isten elé vezeted őt, vissza az Ő házába. Ez a kötelezettséged. Mi a kötelezettség? Felelősség, amelyet nem rázhat le magáról az ember, és amely a becsületbeli ügye. Épp olyan ez, mint ahogy egy anya bánik a gyermekével. Nem számít, mennyire engedetlen vagy csintalan a gyermek, és az sem, ha beteg és nem hajlandó enni, mi az anya kötelezettsége? Mivel tudja, hogy ez az ő gyermeke, rajongva szereti és nagy odafigyeléssel gondoskodik róla. Nincs jelentősége, hogy a gyermek elismeri-e őt anyjaként vagy sem, és nem számít, hogy a gyermek miként kezeli az anyját – az anya ugyanúgy mellette marad, óvja őt és egy pillanatra sem hagyja el, és szüntelen vár, amíg a gyerek elhiszi, hogy ő az anyja és visszatér az ölelésébe. Ily módon folyamatosan őrködik felette és gondot visel róla. Ezt jelenti a felelősség; ezt jelenti a becsületbeli ügy. Ha azok, akik az evangélium terjesztésében vesznek részt, így gyakorolnának, és ilyesfajta szerető szívük lenne az emberek iránt, akkor betartanák az evangélium terjesztésének alapelveit, és teljességgel képesek lennének eredményeket elérni. Ha mindig kifogásokkal állnak elő és a körülményeikről beszélnek, nem lesznek képesek az evangélium terjesztésére, és nem fogják tenni a kötelességüket. Némelyek, akik az evangéliumot terjesztik, mindig válogatósak az evangélium azon potenciális befogadóit illetően, akiknek túl sok kérdésük és nehézségük van, és akik silány képességekkel rendelkeznek, minek eredményeképpen nem hajlandóak szenvedni és árat fizetni azért, hogy megnyerjék őket. De ha a saját szüleiknek és rokonaiknak van sok nehézsége és silány képességei, őket még mindig képesek szerető szívvel kezelni. Nem azt jelenti ez, hogy nem bánnak igazságosan az emberekkel? Szerető szívük van ezeknek az embereknek? Olyan emberek ők, akik figyelembe veszik Isten szándékait? Egyáltalán nem. Az evangélium terjesztésekor az objektív körülmények alapján fellelhető különféle magyarázatokat és kifogásokat keresnek arra, hogy ne prédikálják az evangéliumot az embereknek, vagy, bárkit látnak is, nem találják őket megfelelőnek, és maguknál alacsonyabb rendűnek gondolják őket, és mindig úgy érzik, hogy senki sincs, akinek prédikálhatnák az evangéliumot – ezért aztán végül egyetlen emberhez sem viszik el az evangéliumot. Vannak alapelvek az evangélium efféle terjesztésében? Aki ilyen, az egyáltalán nem gondol Isten szándékaira és Isten követelményeire. Bárki, aki el tudja ismerni, hogy Isten szavai az igazság, és bárki, aki el tudja fogadni az igazságot, az az evangélium potenciális befogadója, kivéve, ha nyilvánvalóan gonosz vagy abszurd embertípus. Ha az emberek igazán figyelmet tanúsítanának Isten szándékai iránt, akkor teljesítenék a kötelességeiket és alapelvek szerint kezelnék az embereket. Nem számít, milyen problémáik vannak az igaz utat kutató embereknek, vagy hogy mennyire fedik fel romlott beállítottságaikat, amíg el tudják ismerni és fogadni az igazságot, addig fáradhatatlanul olvasnod kell nekik Isten szavait, és tanúskodnod kell Isten munkájáról. Ez az az alapelv, amelyet az evangélium terjesztése során követni kell.

Hallottam, hogy az evangélium terjesztői közül némelyeknek egyáltalán semennyi szeretet sincs a szívében. Az evangélium eme terjesztői többször is közösséget gyakorolnak, miközben az igaz utat kutatók elképzeléseivel és kérdéseivel foglalkoznak. Ám amikor ezek az emberek még mindig nem értik a dolgokat, és újra meg újra kérdéseket tesznek fel, az evangélium ezen terjesztői nem tudják tovább elviselni, és elkezdik kioktatni őket. „Túl sok kérdést tesztek fel! Nem értitek az igazságot, akármilyen sokat vagyok közösségben veletek. Túl gyengék a képességeitek, nincs felfogóképességetek, és nem tudjátok elnyerni az igazságot és az életet. Munkások vagytok valamennyien.” Egyesek nem tudják elviselni, amikor efféle szavakat hallanak, és egy időre negatívvá válnak. Az emberek különböznek egymástól. Némelyek meglátják, hogy Isten szavai az igazság, amikor az igaz utat kutatják. Még ha vannak is elképzeléseik és problémáik, megoldódnak, miközben Isten szavait olvassák. Ezek az emberek olyan tiszták, hogy könnyen el tudják fogadni az igazságot. Magukban olvassák Isten szavait, keresnek és kutatnak, és amikor valaki közösséget gyakorol velük, készségesen elfogadják az igaz utat, és csatlakoznak az egyházhoz. Másoknak viszont sok kérdésük van. Addig kell kutatniuk, amíg minden tekintetben világosságra nem lelnek. Ha csak egy pont is van, amelyet nem kutattak egészen addig, míg világossá nem vált számukra, nem fogadják el az igaz utat. Ezek az emberek mindenkor óvatosan és elővigyázatosan cselekszenek. Az evangélium terjesztői közül némelyeknek egyáltalán semmi szeretet nincs a szívében az ilyen emberek iránt. Mi a hozzáállásuk? „Vagy elhiszed, vagy nem! Nem leszel nagy veszteség Isten háza számára, és nagy nyereség sem leszel. Ha nem hiszel, állj odébb! Hogy lehet ennyi kérdésed? Ezek már mind meg lettek válaszolva!” Valójában az evangélium ezen terjesztői nem válaszolják meg világosan azokat a kérdéseket, amelyeket az evangélium ezen potenciális befogadói felvetnek, nem kommunikálnak világosan az igazságról, nem oszlatják el egészen a kételyeket ezeknek az embereknek a szívében, hanem azt akarják, hogy olyan gyorsan adják fel az elképzeléseiket és fogadják el az evangéliumot, amilyen gyorsan csak lehet. Rá lehet erre kényszeríteni az embereket akkor is, ha nem mutatnak hajlandóságot? Ha valaki őszintén azt mondja, hogy nem ért valamit, akkor fel kell olvasnod neki néhány szakaszt Isten szavaiból a problémáira és elképzeléseire vonatkozóan, azután pedig kommunikálnod kell az igazságról, hogy megérthesse. Az evangélium potenciális befogadói közül némelyek szeretnek a dolgok gyökeréig ásni. Az ilyen emberek mindent meg akarnak tudni. Nem számodra akarják megnehezíteni a dolgokat, nem szőrszálhasogatók, és nem a hibákat keresik, hanem egyszerűen csak komolyan veszik a dolgokat. Az evangélium terjesztői közül némelyek nem tudják, mit feleljenek, amikor ilyen komoly emberekkel találkoznak, és úgy érzik, hogy bolondot csináltak magukból. Következésképpen nem akarnak közösséget vállalni ilyen emberekkel, ezt mondván: „Olyan sok éve terjesztem már az evangéliumot, de még soha nem szúrta ilyen tüske az oldalamat!” Az evangélium eme terjesztői az oldalukat szúró tüskének nevezik az ilyen embereket. Az evangélium ezen terjesztői valójában félig értik csak az igazság bármely aspektusát, különféle nagy doktrínákról és üres szavakról beszélnek, és megpróbálják rávenni az embereket, hogy igazságként fogadják el azokat. Nem nehezítik meg vajon ezzel mások dolgát? Nem örülnek, ha mások nem értenek valamit és aprólékos kérdéseket tesznek fel, és ezt mondják: „Már elmagyaráztam neked Isten munkájának három szakaszát, mégpedig világosan. Ha még mindig nem érted, miután ennyit beszéltem, inkább olvasd magad Isten szavait, hogy megoldd az elképzeléseidet! Isten szava pont ott hever. Ha olvasod és megérted, akkor higgy! Ha nem érted, akkor ne higgy!” Az evangélium potenciális befogadói ezt gondolják ennek hallatán: „Ha további kérdéseket teszek fel, elveszíthetem az esélyem, hogy üdvözüljek, és talán nem részesülhetek majd áldásokban. Akkor inkább nem is kérdezek, hanem gyorsan egyetértek vele és hiszek!” Később ezek az emberek rendszeresen eljárnak az összejövetelekre, figyelmesen hallgatják a prédikációkat, és fokozatosan megértenek néhány igazságot, valamint fokozatosan megoldják az elképzeléseiket. Függetlenül attól, hogy hogy áll most a hitük, vajon helyes útja ez az evangélium terjesztésének? Elmondható az evangélium ezen terjesztőiről, hogy teljesítették a felelősségüket? (Nem mondható el.) Az evangélium terjesztése során először is teljesítened kell a felelősségedet. Követned kell a lelkiismeretedet és az értelmedet, miközben mindent megteszel, amit csak tudsz és amit csak kell. Szeretettel kell megoldásokat kínálnod az igaz utat kutató személy bármilyen elképzeléseire, vagy bármilyen kérdésekre, amelyeket felvetnek. Ha valóban nem tudsz megoldást nyújtani, akkor találhatsz néhány releváns részt Isten szavaiból, amit felolvashatsz nekik, vagy releváns videókat tapasztalati tanúságtételekről, vagy releváns evangéliumi bizonyságtételről szóló filmet, amit megmutathatsz nekik. Teljes mértékben lehetséges, hogy ez hatásos lesz; legalább a felelősségedet teljesíted, és nem fogsz lelkiismeret-furdalást érezni. Ha azonban felületes vagy és csak evickélve haladsz, akkor hajlamos vagy hátráltatni a dolgokat, és nem lesz könnyű megnyerni az illetőt. Amikor az ember az evangéliumot terjeszti másoknak, teljesítenie kell tennie a felelősségét. Hogy kell érteni a „felelősség” szót? Pontosan hogyan kell azt a gyakorlatba ültetni és alkalmazni? Nos, meg kell értened, hogy miután befogadtad az Urat, és megtapasztaltad Isten munkáját az utolsó napokban, kötelességed tanúságot tenni az Ő munkájáról azoknak, akik szomjazzák az Ő megjelenését. Hogyan kell tehát hirdetned nekik az evangéliumot? Akár online, akár a valós életben terjeszted, oly módon kell tenned, ami megnyeri az embereket és hatékony. Az evangélium terjesztése nem olyasvalami, amit akkor teszel, amikor kedved van hozzá, amit megteszel, ha jó kedved van, és nem teszed, amikor nincs. Nem is olyasmi, amit a tetszésed szerint tehetsz, eldöntve, hogy kit részesítesz kiemelt bánásmódban, azoknak hirdetve az evangéliumot, akiket kedvelsz, azoknak pedig, akiket nem, nem hirdeted. Az evangéliumot Isten elvárásai és az Ő házának elvei szerint kell terjeszteni. Teljesítened kell egy teremtett lény felelősségét és kötelességét, mindent meg kell tenned, amire képes vagy, hogy tanúságot tegyél az általad megértett igazságokról, Isten szavairól és Isten munkájáról azoknak, akik az igaz utat kutatják. Így teljesíted egy teremtett lény felelősségét és kötelességét. Mit kell tennie az embernek, amikor az evangéliumot terjeszti? Teljesítenie kell a felelősségét, mindent meg kell tennie, amit csak tud, és késznek kell lennie minden árat megfizetni. Lehetséges, hogy még csak rövid ideje prédikálod az evangéliumot, nincs elegendő tapasztalatod, nem vagy nagyon ékesszóló, és nincs magas végzettséged. Valójában, ezek a dolgok nem döntő fontosságúak. Az a legfontosabb, hogy megfelelő szakaszokat válassz Isten szavából, és olyan igazságokról kommunikálj, amelyek célba találnak és megoldhatják a problémákat. Őszintének kell lennie a hozzáállásodnak, és képessé kell tennie rá, hogy megérints embereket, hogy bármit mondj is, az evangélium potenciális befogadói mind hajlandóak legyenek meghallgatni téged, különösen, amikor a valós tapasztalataidról beszélsz és a szívedből szólsz. Ha képes vagy elérni, hogy az evangélium potenciális befogadói megkedveljenek, hogy készségesen szóba álljanak veled, önként közösséget vállaljanak veled, és szívesen hallgassanak a tanúságtételedre, az már siker. Akkor a bizalmasukként fognak kezelni, hajlandóak lesznek mindent meghallgatni, amit mondasz, jónak és nagyon gyakorlatinak fogják találni az igazság valamennyi aspektusát, amelyekről úgy döntesz, hogy kommunikálsz nekik, és képesek lesznek mindet elfogadni. Ily módon könnyen meg tudod majd nyerni őket. Ez az a bölcsesség, amellyel rendelkezned kell, ha az evangéliumot terjeszted. Ha nem tudsz szerető szívvel segíteni az embereknek, és nem tudsz mások bizalmasa lenni, túlságosan megerőltetőnek fogod találni az evangélium terjesztését és az emberek megnyerését. Miért van, hogy akik egyszerűen és nyíltan beszélnek, akik egyenesek és meleg szívűek, olyan hatékonyak az evangélium terjesztésében? Azért, mert mindenki szereti az ilyen evangélium-terjesztőket, és hajlandóak kapcsolatba lépni és barátságot kötni velük. Ha az ilyen evangélium-terjesztők megértik az igazságot és különösen gyakorlatiasan és világosan kommunikálnak az igazságról, ha képesek türelmesen közölni az igazságot másokkal, megoldani az emberek különféle problémáit, nehézségeit és értetlenségeit, felvidítani a szívüket, és nagy megnyugvással szolgálni számukra, akkor az emberek szívből kedvelni fogják őket és bízni fognak bennük, a bizalmasukká fogadják őket, és készségesen meghallgatnak mindent, amit mondanak. Ha egy evangélium-terjesztő mindig magát állítja piedesztálra és kioktat másokat, gyermekekként és diákokként kezelve őket, az emberek valószínűleg bosszantónak és visszataszítónak fogják találni. Ezért hát ezzel a bölcsességgel kell rendelkezned az evangélium terjesztéséhez: először is, tégy jó benyomást másokra, s ehhez beszélj úgy, ami elfogadható a hallgatóid számára. Miután meghallgattak téged, képesnek kell lenniük arra, hogy nyerjenek valamit és származzon valamilyen előnyük a hallottakból. Ily módon sétahajózás lesz számodra az evangélium hirdetése – nem ütközöl majd akadályba, és gyümölcsöző eredményeket érsz el. Ha némelyek nem is fogadják el az evangéliumot, látni fogják, hogy jó ember vagy, és szívesen szóba állnak veled. Azoknak, akik az evangéliumot prédikálják, tudniuk kell kapcsolatot teremteni az emberekkel. Érdemes széles körben barátságokat kötni. Ezenkívül van még valami, ami mindennél fontosabb. Nem számít, kinek prédikálod az evangéliumot, először sok előkészítő munkát kell végezned. Fel kell vértezned magad az igazsággal, el kell sajátítanod az alapelveket, képesnek kell lenned megkülönböztetni az embereket, és bölcs módszereket kell alkalmaznod. Kitartóan kell gyakorolnod ezt az előkészítő munkát. Először is, az igaz utat kutató emberekkel folytatott beszélgetéseid során meg kell értened és fel kell fognod, hogy milyen a háttérük, mely felekezetekhez tartoznak, melyek az alapvető elképzeléseik, valamint azt is, hogy introvertáltak vagy extrovertáltak-e, hogy milyen a felfogóképességük, és hogy milyen a jellemük. Ez a kulcs. Miután minden tekintetben szilárd ismeretet szereztél az evangélium potenciális befogadóiról, sokkal hatékonyabban fogod prédikálni az evangéliumot, és tudni fogod, miként írd fel a megfelelő orvosságot elképzeléseik és problémáik megoldására. Ha gonosz emberek, ateisták vagy ördögök részéről kísértésekkel találkozol, képes leszel érzékelni azokat, megítélni, hogy kik is ők, és sietve otthagyni őket. Isten szavainak az olvasása mindenféle embertípust képes felfedni. A gonosz emberek és az ateisták irtóznak Isten szavai hallatán, az ördögök pedig gyűlölik hallgatni. Csak azokat fogja érdekelni, akik szomjaznak az igazságra. Ők keresni fogják az igazságot, és kérdéseket tesznek fel. Ebből tudhatod biztosan, hogy ők az evangélium potenciális befogadói. Miután efelől megbizonyosodtunk, szisztematikusan beszélgethetünk velük az igazságról. Az igazságról szóló beszélgetés során teljesen megismerjük az evangélium ezen potenciális befogadóinak képességét, azt, hogy mennyire képesek megérteni az igazságot, és a jellemük állapotát. Ily módon tudni fogjuk, hogy kikkel dolgozzunk, és hogyan kommunikáljunk az igazságról. Nem számít, mennyi erőfeszítést fektetünk bele, nem lesz hiábavaló. Ha az evangélium terjesztése során nem érted és nem fogod fel a másik fél helyzetét, és nem a megfelelő orvosságot írod fel, nem lesz könnyű embereket megnyerni. Még ha történetesen sikerül is megnyerned néhány embert, az csak a véletlen műve lesz. Akik értik az igazságot, és a dolgok mélyére látnak, képesek arra, hogy kevesebb vargabetűt írjanak le, vagy egyáltalán nem is írnak le vargabetűt az evangélium terjesztése során. Azoknak prédikálnak, akiknek kell, és nem prédikálnak azoknak, akiknek nem kell. Pontosan ítélnek, mielőtt prédikálnának, és nem végeznek haszontalan munkát. Ily módon nagyobb hatékonysággal és kevesebb energiát pazarolva, jobb eredményeket elérve teszik a kötelességüket. Ha tehát hatékonyan akarod terjeszteni az evangéliumot, vértezd fel magad az igazsággal és végezz elegendő előkészítő munkát! Mi van, ha vallásos emberrel találkozol, aki jól ismeri a Bibliát, de te még nem olvastad a Bibliát? Mit tehetsz? Ott és akkor már túl késő felvértezni magad a Biblia igazságával, ezért mutasd be az illetőt gyorsan az evangélium egy olyan terjesztőjének, aki érti a Bibliát. Add át ezt a személyt valakinek, aki érti a Bibliát. Ez összhangban van az igazságalapelvekkel. Ha vakon fel akarsz vágni azzal, hogy mindenáron prédikálod az evangéliumot az adott személynek, akkor ő nem fogja elfogadni az evangéliumot. A felelőtlenséged vezet majd ilyen eredményre. Ezenkívül, amikor nem dolgozol, találnod kell időt arra, hogy felvértezd magad némi Biblia-ismerettel. Nem igazán működőképes dolog úgy terjeszteni az evangéliumot, hogy az ember semmit sem tud a Bibliáról. A kereső emberek által feltett kérdések közül sokban szerepelnek a Biblia szavai. Ha érted a Bibliát, használhatod a Biblia igazságát e kérdések megválaszolására. Nem számít, milyen elképzeléseket vallanak az evangélium potenciális befogadói, megtalálhatod azokat a bibliaverseket és Isten azon szavait, amelyekkel feloldhatod az elképzeléseiket. Csak így érhető el a kívánt eredmény. Éppen ezért az evangélium terjesztéséhez némi bibliaismeret szükséges. Tudnod kell például, hogy mely ószövetségi próféciák és mely újszövetségi versek tanúskodnak Isten visszajöveteléről és Isten utolsó napokban végzett munkájáról. Többször el kell olvasnod, jobban át kell gondolnod, és a szívedben kell őrizned ezeket a szavakat. Ezenkívül értened kell azt is, hogy a vallásos emberek hogyan értik ezeket a bibliaverseket, át kell gondolnod, miként kommunikálhatsz úgy, hogy elvezesd őket ezeknek a verseknek a pontos és tiszta megértésére, majd fel kell használnod ezeket a bibliaverseket arra, hogy elvezesd őket Isten utolsó napokbeli munkájának a megértésére. Ez lenne az előkészítő munka végzése? Pontosan ezt jelenti az előkészítő munka végzése. Értened kell az igaz utat kutató különféle emberek szükségeit, majd a helyzetnek megfelelően végezned kell némi előkészítő munkát. Csakis ekkor leszel képes minden tőled telhetőt megtenni, és teljesíteni a felelősségeidet. Ez a felelősséged. Némelyek ezt mondják: „Nekem nem kell megtennem mindezeket. Elég, ha olvasom néha a Bibliát. Nem számít, ki felé terjesztem az evangéliumot, mindig ugyanazt mondom. Az evangélium prédikálására használt szavaim szilárdak és változatlanok. Én ezeket a szavakat használom, ők pedig vagy hisznek, vagy nem. Akik nem hisznek, nem nyernek áldásokat. Nem okolhatnak engem miatta. Végtére is, én teljesítettem a felelősségemet.” Valóban teljesítette a felelősségét az ilyen ember? Milyen helyzetben van az igaz utat kutató személy? Milyen korú, képzettségű, családi állapotú, melyek a hobbijai, milyen a személyisége, az emberi mivolta, a családi helyzete, és így tovább? Semmit sem tudsz ezekről, és mégis mész és prédikálsz neki. Nem végeztél semmilyen előkészítő munkát, és egyáltalán semmilyen erőfeszítést nem tettél. És még mindig azt állítod, hogy teljesítetted a felelősséged? Nem az emberek bolonddá tétele ez csupán? Ha így kezeled a kötelességedet, az felületes és felelőtlen hozzáállásról árulkodik. Ez felületes hozzáállás. Ilyen hozzáállással prédikálod az evangéliumot, és amikor nem nyersz meg valakit, ezt mondod: „Az ő baja, ha nem hisz. Egyébként is híján van a szellemi megértésnek, úgyhogy még ha hinne is, nem tudná elnyerni az igazságot vagy megmenekülni!” Ez felelőtlenség. Kibújsz a felelősség alól. Nyilvánvalóan nem végezted el jól az előkészítő munkát. Nyilvánvaló, hogy nem teljesítetted a felelősségedet, és nem végezted hűségesen a kötelességedet. És még mindig kifogásokat keresel, mindenféle magyarázattal állsz elő, és megpróbálod szavakkal lerázni magadról a felelősségedet. Miféle viselkedés ez? Úgy hívják, hogy megtévesztés. Kibújsz a felelősség alól, ítéleteket hozol és következtetéseket vonsz le az emberekkel kapcsolatban, és felelőtlen ostobaságokat beszélsz. Úgy hívják ezt, hogy arrogancia és önelégültség, alattomosság és aljasság. Úgy is hívják, hogy megtévesztés. Istent próbálod megtéveszteni vele.

Ha Isten rád bízta az evangélium terjesztésének kötelességét, el kell fogadnod Isten megbízását, tiszteletteljesen és alávetetten. Törekedned kell rá, hogy szeretettel és türelemmel kezelj mindenkit, aki az igaz utatkutatja, és képesnek kell lenned elviselni a nehézséget és fáradozást. Légy szorgalmas és felelősségteljes az evangélium megosztásában; beszélj világosan az igazságról, és érd el azt a pontot, ahol számot tudsz adni Istennek a cselekedetedről. Ilyen hozzáállással kell lennie az embernek a kötelessége végzése iránt. Ha valaki, aki az igaz utat kutatja, nálad keresi az igazságot, te pedig félresöpröd az illetőt, képtelen vagy őszintén közösségben lenni vele az igazságról és megoldani a problémáját, és még kifogásokkal is előhozakodsz, így szólva: „Most nincs kedvem hozzá. Bárki is az illető, bármennyire szomjazza is az igazságot vagy Isten megjelenését és munkáját, nem az én dolgom. Nem rajtam múlik, hogy képes-e hinni. Ha a Szentlélek nem áll munkába, akkor mindegy, mennyi előkészítő munkát végzek, hasztalan lesz – ezért nem fogom megtenni ezt az erőfeszítést! Egyébként is elmondtam már az összes igazsgágot, amit értek. Hogy ő el tudja-e fogadni az igaz utat, vagy sem, az Isten dolga. Semmi köze hozzám”, akkor milyen hozzállás ez? Egy felelőtlen, megkeményedett hozzáállás. Sokan nem így terjesztik vajon az evangéliumot? Az efféle evangélium-terjesztés megüthet egy megfelelő mércét? Képes felmagasztalni Istent és bizonyságot tenni Mellette? Nem, a legkevésbé sem. Az ilyen evangélium-terjesztés pusztán egy kis munkavégzés; meg sem közelíti egy kötelesség teljesítését. Akkor hát hogy lehet megfelelően terjeszteni az evangéliumot? Bárki is legyen, aki az igaz utat kutatja, először előkészítő munkát kell végezned és felszerelkezned az igazsággal, majd szeretetre, türelemre, elfogadásra és felelősségérzetre kell támaszkodnod, hogy jól elvégezd ezt a kötelességedet. Legyél hamisítatlan és tegyél meg mindent, amit tudsz és amit meg kell tenned. Az evangélium ily módon való terjesztése megfelelő. Ha a körülmények nem teszik lehetővé számodra az evangélium terjesztését, vagy ha az igaz utat kutató személy nem hajlandó meghallgatni és otthagy, az nem a te hibád. Megtetted, amit tenned kell, és a lelkiismereted nem fog vádolni. Ez azt jelenti, hogy teljesítetted a felelősségedet. Egyes emberek talán megfelelnek az evangélium terjesztésével kapcsolatos alapelveknek, de az időzítés nem biztos, hogy megfelelő. Nem jött még el Isten ideje. Ebben az esetben egyelőre félre kell tenni az evangélium terjesztésének munkáját. Azt jelenti a munka félretétele, hogy nem terjeszted az evangéliumot az illető felé? Nem azt jelenti, hogy nem terjeszted felé az evangéliumot, hanem csak azt, hogy megvárod az arra alkalmas időt. És még kik azok, akiknek nem kell prédikálni? Ha például egy ember nyelveken szól – nem egy-két napig vagy akár egy-két évig, hanem hosszabb ideig –, és bármikor és bárhol tud így beszélni, az az ember egy gonosz szellem, és nem lehet prédikálni neki az evangéliumot. Vannak olyanok is, akik kívülről jó embernek tűnnek, de ahogy kérdezősködsz és jobban megismered őket, kiderül, hogy sokakkal követtek el paráznaságot. Ha ilyen emberek felé terjeszted az evangéliumot, az csak még több bajt okoz. Valószínűleg zavarást fognak okozni Isten választott népe számára, ezért nem szabad hirdetni nekik az evangéliumot. Vallásos lelkészek is vannak, akiknek az esetében túl sok erőfeszítésbe kerülne, hogy elfogadják az igazságot. Még ha hajlandóak is elfogadni, meglesznek a feltételeik. Csak akkor lesznek elégedettek, ha vezetőként és munkásként szolgálhatnak. Az efféle emberek többsége antikrisztus. Az alapelvek szerint nem lehet terjeszteni feléjük az evangéliumot. Ilyen emberek felé csak akkor megengedett az evangélium terjesztése, ha hajlandóak az evangélium terjesztésének munkáját végezni és képesek sok más embert behozni. Ha valakinek túlságosan gonosz az emberi mivolta, és már a külseje alapján is megállapítható, hogy gonosz ember, az sosem fogja elfogadni az igazságot, és soha nem tér meg. Még ha be is lépne az egyházba egy ilyen ember, ki lenne rekesztve, ezért sosem szabad terjeszteni felé az evangéliumot. Ilyen embernek prédikálni egyenértékű lenne azzal, mintha a Sátánt hozná be, egy ördögöt hozna be valaki az egyházba. Egy másik felmerülő helyzet, amikor kiskorúak mutatnak hajlandóságot az Istenben való hitre. Egyes demokratikus országokban azonban a kiskorúaknak a gondviselőjük hozzájárulását kell kérniük, ha részt akarnak venni a gyülekezeti életben és teljesíteni akarják a kötelességeiket. Ne hagyd figyelmen kívül ezt az előírást! Itt észszerű megoldásra és bölcsességre van szükség. Kínában mindaddig semmi probléma, amíg a szülők egyike vezet el egy kiskorút az Istenben való hitre. Ha egy fiatal felnőtt, aki már nem kiskorú, meg tudja érteni az igazságot és hinni akar Istenben, de a szülei ellenzik és korlátozzák benne, a fiatal felnőtt otthagyhatja a családját és eljöhet a gyülekezetbe, hogy a szülei korlátozása és akadályoztatása nélkül higgyen Istenben és kövesse Őt. Ez teljességgel helyénvaló. Ez ugyanaz a helyzet, mint amilyenben Péter volt, amikor hitre jutott Istenben. Összegezve tehát, a helyzettől függetlenül addig megengedett az evangélium terjesztése, amíg azt az objektív körülmények lehetővé teszik és nem sért törvényt. Ezt a kérdést az igazságalapelvek szerint és úgy kell megközelíteni, ahogy a bölcsesség diktálja.

Hogyan végezheti valaki a kötelességét megfelelően az evangélium terjesztésekor? Először is, képesnek kell lennie felfogni és megérteni az igazságot az evangélium terjesztését illetően. Csak az igazság megértése esetén lehetnek az embernek helyes nézetei és tudhatja, hogy miként bánjon a téves vagy képtelen nézetekkel, valamint hogyan kezeljen ügyeket és problémákat az igazságalapelvek szerint. Akkor képes lesz megkülönböztetni a különféle helytelen gyakorlatokat, valamint az antikrisztus gyakorlatait, amelyek sértik az igazságalapelveket. Ekként ösztönösen érteni fogja, hogy mely igazságalapelveket kell alaposan elsajátítania ahhoz, hogy végrehajthassa az evangélium terjesztésének kötelességét. Melyik a legfontosabb igazság, amelyet mindenekelőtt meg kell érteni e kötelesség végrehajtásához? Azt kell megértened, hogy az Isten munkájáról szóló üzenet terjesztése Isten választottai mindegyikének felelőssége és kötelezettsége. Olyan megbízatás, amelyet mindenkire rábízott Isten. Ez ennek a kötelességnek a forrása. Némelyek ezt kérdezik: „Én nem vagyok benne az evangelizációs csapatban, akkor ez vajon az én felelősségem és kötelezettségem is?” Ez a felelősség és kötelezettség mindenkié. A kötelesség ezen területére vonatkozó igazság mindenki számára hasznos. Nem tudom, hogy észrevettetek-e egy bizonyos jelenséget a különböző munkatársak gyülekezeten belül beosztása terén. Egyesek valaha vezetők voltak, de később le lettek váltva, mert nem tudtak gyakorlati munkát végezni. Leváltásukat követően, mivel semmilyen készséggel vagy szakértelemmel nem bírtak, nem tudtak különleges kötelességeket teljesíteni. Így végül az evangelizációs csapatba lettek beosztva, hogy terjesszék az evangéliumot, vagy öntözzék az újonnan érkezőket, vagy valamilyen hétköznapi kötelességeket teljesítsenek. Ha hasonlóképpen nem tudnak teljesíteni semmi egyéb kötelességet sem az egyházban, mi történjék velük? Az ilyen emberek selejtek, és ki kell vetni őket. Ha tehát az alkalmatlanságod miatt elbocsátanak a gyülekezetvezetői pozícióból, és nincsenek különleges talentumaid vagy készségeid, akkor készen kell állnod az evangélium terjesztésére. Ha képes vagy terjeszteni az evangéliumot és tenni a kötelességedet az evangelizációs csapat tagjaként, akkor neked is szól a kötelességek megfelelő végrehajtásával kapcsolatos igazság. Ha nem tudod végrehajtani az evangélium terjesztésének kötelességét, akkor nem vonatkozik rád a kötelességek megfelelő végrehajtásával kapcsolatos igazság, és Isten házában, Isten munkájának ideje alatt nem vonatkozik rád a kötelesség végzésének munkája. Világosan tudnod kell a szívedben, hogy mi minden következik ebből. Ha nem teljesítesz semmilyen kötelességet, milyen kapcsolatod van Isten munkájával? Éppen ezért, függetlenül attól, hogy milyen típusú kötelességet teljesít valaki, természetesen az a legjobb, ha mindvégig kitart, és jól teljesíti a kötelességét. Némelyek ezt mondják: „Nem akarom terjeszteni az evangéliumot, mert akkor folyton idegenekkel kerülök kapcsolatba. Mindenféle rossz ember van, akik a legkülönbözőbb rossz dolgokra képesek. A vallásos emberek különösképp ellenségként kezelik azokat, akik Isten utolsó napokról szóló evangéliumát terjesztik, és igencsak képesek átadni őket a Sátán uralmi rendszerének. Rosszabbak, mint a nem hívők. Nem tudnám elviselni ezt a fájdalmat. Halálra verhetnek, megcsonkíthatnak, vagy átadhatnak a nagy vörös sárkánynak. Ez a végemet jelentené.” Mivel nem tudod elviselni a nehézséget, és igen éretlen vagy, a jelenlegi munkádat kellene jól végezned. Ez lenne a bölcs választás. Persze még jobb lenne, ha különféle kötelességeket és az evangélium terjesztését is tudnád teljesíteni. Az evangélium terjesztése nem csupán az evangelizációs csapat tagjainak a felelőssége, hanem mindenkié. Mivel mindenki hallotta Istentől Isten új munkájának jó hírét és örömüzenetét, mindenkinek felelőssége és kötelezettsége hirdetni ezt az evangéliumot, hogy többen jöjjenek Isten házába, miután hallották a jó hírt, és Isten elé járuljanak, hogy elfogadják üdvösségét. Így tud a lehető leghamarabb befejeződni Isten munkája. Ez Isten megbízatása, ez az Ő szándéka.

Az evangélium terjesztői közül némelyek egész nap buzgón prédikálják az evangéliumot, mégsem sikerül egyetlen embert sem megnyerniük több évnyi prédikálás után sem. Mi történt? Annyira elfoglaltnak látszanak, és úgy tűnik, hogy nagy gonddal teszik a kötelességüket. Akkor miért nem nyertek meg senkit? Az igazság, amit az evangélium terjesztésének kötelességéhez meg kell érteni, valójában hasonló azokhoz az igazságokhoz, amelyek megértése más kötelességekhez szükséges. Ha valaki anélkül prédikálja az evangéliumot éveken át, hogy bárkit is megnyerne, az azt jelenti, hogy problémák vannak az illetővel. Mik ezek a problémák? Az elsődleges probléma az, hogy nem beszél világosan a vízió igazságáról az evangélium terjesztése közben. Miért nem világos a közlése? Vagy azért, mert túl gyenge ehhez a képessége, vagy pedig azért, mert egész nap ok nélkül elfogalja magát, így nincs ideje Isten szavait olvasni vagy az igazságon gondolkodni, és semmit sem ér az igazságból, és nem tud megoldani semmilyen elképzelést, eretnekséget vagy megtévesztést. Ha e két dolog közül mindkettő fennáll, teljesítheti-e vajon ez az ember az evangélium terjesztésének kötelességét? Attól tartok, nagyon nehéz lesz embereket megnyernie. Mindegy, hány éven át munkálkodik az evangélium terjesztésén, nem fog nyilvánvaló eredményeket látni. Az evangélium terjesztéséhez először is meg kell értened a látomás igazságát. Nem számít, milyen kérdéseket tesznek fel az emberek, amíg kommunikálsz az igazságról, hogy az világossá váljék, meg tudod válaszolni a kérdéseiket. Ha nem érted a látomás igazságát, és nem tudsz világosan beszélni, bárhogy is kommunikálsz, akkor bárhogy terjeszted is az evangéliumot, nem leszel eredményes. Ha nem érted az igazságot, koncentrálj az igazság keresésére és az igazságról való kommunikációra. Ha többet olvasod Isten szavait, több prédikációt hallgatsz, többet kommunikálsz az evangélium terjesztésének igazságáról, és mindig keményen dolgozol azon, hogy a vízió igazságáról kommunikálj, hogy igazán megérthesd a vízió igazságát, és képes légy megoldani a vallásos emberek leggyakoribb elképzeléseit és problémáit, akkor képes leszel eredményeket elérni ahelyett, hogy semmilyen eredményt ne érnél el. Ezért ha az emberek nem tudnak eredményeket elérni az evangélium terjesztése során, annak egyik oka az, hogy nem értik meg Isten munkája víziójának igazságát. Továbbá, nem tudod felfogni vagy megérteni azokat a kérdéseket, amelyeket az igaz utat kutatók vetnek fel, és nem látsz bele szívükbe, hogy megtudhasd, hol rejlenek a legnagyobb problémáik, valamint meghatározhasd a legfőbb problémákat, amelyek akadályozzák őket az igaz út elfogadásában. Ha nem vagy biztos e problémák felől, akkor képtelen vagy terjeszteni az evangéliumot vagy Istenről tanúskodni más embereknek. Ha mindössze üres elméleteket alkalmazva gyakorlod az evangélium prédikálását, az nem fog működni. Amint kérdéseket kezdenek feltenni a keresők, nem fogsz tudni válaszolni rájuk. Mindössze felületesen fogod tudni elhárítani őket azzal, hogy különféle doktrínákról beszélsz. Meg lehet vajon nyerni embereket azzal, ha valaki így terjeszti az evangéliumot? Biztosan nem. Amikor a keresők nem tudják készségesen elfogadni az igaz utat, az sokszor azért van, mert te nem adsz világos válaszokat a kérdéseikre. Ebben az esetben nem fogják érteni, hogy miközben már olyan régóta hiszel, vajon miért nem tudsz világos magyarázatot adni ezekre a kérdésekre. Kétségbe fogják vonni a szívükben, hogy ez-e az igaz út, ezért nem merik azt elhinni vagy elfogadni. Nem ez a valós helyzet? Ez a második ok, amiért az emberek nem érnek el eredményeket az evangélium terjesztése során. Ha terjeszteni akarod az evangéliumot, de nem tudsz tényleges problémákat megoldani, akkor semmiképpen sem fogod tudni terjeszteni az evangéliumot az embereknek. Ha nem érted az igazságot, hogyan oldhatnád meg a problémáikat? Éppen ezért, ha eredményeket akarsz elérni az evangélium terjesztése során, keményen kell dolgoznod azon, hogy keresd az igazságot és minden kérdést alaposan megérts, amelyet az igaz utat kutatók feltesznek. Ily módon megválaszolhatod a kérdéseiket úgy, hogy kommunikációt folytatsz velük az igazságról. Az evangélium némely terjesztői mindig valamilyen objektív okot keresnek, amely kifogásul szolgálhat, ezt mondván: „Ezekkel az emberekkel nagyon nehéz bánni. Egyikük hajlamosabb az eltorzulásra, mint a másik, és egyikük sem fogadja el az igazságot. Lázadók és makacsok, és folyton vallásos elképzelésekhez ragaszkodnak.” Az evangélium efféle terjesztői nem fognak keményen dolgozni azért, hogy megoldják ezeknek az embereknek a nehézségeit és problémáit, ezért minden egyes alkalommal kudarcot vallanak, amikor megpróbálják terjeszteni az evangéliumot. Egy szikrányi szeretet sincs bennük, és nem tudnak sokáig kitartani e kötelességben. Kívülről úgy látszik, mintha nagyon elfoglaltak lennének, de valójában nem tettek elég erőfeszítést az igaz utat kutató minden egyes emberért. Nem kezelik komolyan és felelősségteljesen az általuk feltett kérdéseket. Nem keresik az igazságot, hogy megoldást találjanak, lépésről lépésre meg oldják e kérdéseket, végül pedig megnyerjék ezeket az embereket. Helyette csak úgy eldöcögnek valahogy. Nem számít, hány embert veszítenek el, akkor is ragaszkodnak ugyanahhoz a megközelítéshez. Néhány napot dolgoznak, majd néhány napot kivesznek. Mit csinálnak az evangélium terjesztéséből? Játékot csinálnak belőle, egyfajta társas érintkezést. Ezt gondolják: „Ma ilyen emberekkel fogok találkozni, és remekül fogom érezni magam. Holnap amolyan emberekkel fogok találkozni, ami új és érdekes lesz.” Végül aztán soha senkit nem nyernek meg. Soha nem érzik szégyenletesnek vagy terhesnek, hogy senkit sem sikerül megnyerniük. Azzal, hogy így terjesztik az evangéliumot, teljesíthetik-e a kötelességüket? Nem felületesek-e vajon, és nem próbálják-e becsapni Istent? Aki mindig is így terjesztette az evangéliumot, az nem végzi igazán a kötelességét, mert egyáltalán nem tett eleget a felelősségének. Minden téren felületes. Milyen egyéb okai lehetnek annak, hogy nem sikerül megnyerni embereket az evangélium terjesztése során? Mondjátok meg Nekem! (Az, ha valaki nem az alapelvek szerint terjeszti az evangéliumot.) Előfordul, hogy az emberek csak a számokkal törődnek az evangélium terjesztése közben. Az ilyen emberek nem az alapelvek szerint prédikálnak, és gyakran nem sikerül embereket megnyerniük. Az is előfordul, hogy az evangelizációs csoport egyes tagjai buzgón vetélkednek az evangélium potenciális befogadóiért, azt gondolván, hogy aki több ember felé terjeszti az evangéliumot, az több érdemet szerez. Amikor az evangélium potenciális befogadói látják őket így versengeni, az nem fog az épülésükre szolgálni. Helyette ilyen gondolatok támadnak a fejükben: „Ti istenhívők nem vagytok egységben, hanem irigység és viszály van köztetek.” Azután pedig nem akarnak majd hinni. Ez egy botránykő. Részben ezért is van, hogy nem sikerül megnyerniük embereket az evangélium terjesztése során? (Igen.) Az evangélium potenciális befogadói közül némelyek régóta élnek már a társadalomban, és óvatosak a különböző emberekkel, kiváltképp az idegenekkel szemben. Amikor először találkoznak valakivel, bizalmatlanok, hacsak nincs közvetítő, aki bemutatná őket egymásnak. Ha például épp most találkoztál egy idegennel, biztosan nem fogod lazán megmondani neki a neved, címed és telefonszámod. Amikor közelebb kerültök egymáshoz, amikor megismeritek egymást, amikor már tudod, hogy nem rossz szándékkal van feléd az illető, barátok lesztek. Csak ekkor fogsz kiadni neki ilyen információkat. Az evangélium terjesztői közül azonban némelyek nem értik az embereket, ezért amikor valaki óvatos velük szemben, csalárdnak és gonosznak nevezik. Elítélik az ilyen emberek védekező beállítottságát, és másokra hárítják a saját felelősségüket. Ezek az evangélium-terjesztők nem bizalmatlanok-e ugyancsak az idegenekkel szemben? Magukat miért nem ítélik el, és miért tartják inkább bölcsnek magukat a bizalmatlanságukért? Nem igazságos így kezelni az embereket. Az evangélium terjesztői közül némelyek már az első találkozáskor személyes információkat kérnek az evangélium potenciális befogadóitól. Ha valaki nem akarja megadni nekik ezeket az információkat, az efféle evangélium-terjesztők már nem is akarnak prédikálni neki. Miféle beállítottság ez? Ez rosszhiszemű beállítottság. Megharagszanak és nem hajlandók prédikálni az evangéliumot, csak mert valaki egy ilyen kis dologban nem tesz eleget az elvárásaiknak. Mennyire alávaló! Miért akarod terjeszteni mások felé az evangéliumot? Nem a kötelességed végzése ez? Ha úgy teszel, ahogy neked tetszik, akkor is a kötelességedet teljesíted? Nem pusztán munkavégzés ez? Hogyan kellene számod adnod magadról Istennek? Ha sosem térsz meg, Isten el fog ítélni és ki fog vetni téged. Bajt hozol magadra.

Hallottam egy esetet, ahol két evangelizációs csoport tagjai találkoztak az evangélium egy potenciális befogadójával. Azután vitatkozni kezdtek egymással, és mindketten azt állították, hogy ők vették fel először a kapcsolatot az illetővel. Mi haszna ezen civakodni? Tudatlanság kérdése ez vajon? Nem lehet ilyet tenni. Akkor mit helyes tenni? Közösen meg kell beszélniük a dolgot. Nem számít, ki vette fel először a kapcsolatot. Ha kiderül, hogy ugyanazzal a személlyel kerültetek kapcsolatba, terjesszétek együtt az evangéliumot, osszátok meg a munkát, és működjetek együtt! Ha eredetileg két hónapot terveztetek azzal tölteni, hogy elviszitek az evangéliumot ahhoz a személyhez, próbáljátok egy hónap alatt elvégezni, hiszen többen vagytok. Akkor mindenkinek kommunikálnia kell az evangélium potenciális befogadójának problémáiról és nehézségeiről, arról, hogy az igazság mely aspektusait szükséges kutatnia mindenkinek e problémák megoldása végett, arról, hogy miként működjék együtt a két csoport, és így tovább. Mi célból kell így tenni? Azért, hogy sikerüljön megnyerni az illetőt és teljesíteni a kötelességeteket. Amikor mindenki egy szívvel-lélekkel van, közösségben egymással, és mind ugyanarra a célra összpontosítják valamennyi erőfeszítésüket, a Szentlélek megvilágosítja és vezeti őket. Ha egységben vannak az emberek, akkor könnyen elvégeznek dolgokat, és megkapják Isten áldásait és vezetését. Ha azonban nem így cselekszel, ha mindig másokkal versengsz, ha mindig a saját ügyeidet intézed, ha mindig világos válaszvonalat húzol magad és mások közé, és ha csak azzal törődsz az evangélium terjesztése során, hogy te magad megnyerj másokat – te prédikálj magadért, én pedig egyedül fogom megnyerni az embereket –, teljesítheted-e egy szívvel és lélekkel a kötelességedet? Az emberek olykor egyedül is tudják tenni a kötelességüket, máskor azonban mindenkinek összhangban együtt kell működnie ahhoz, hogy megfelelően végezhessék el az egyház munkáját. Ha mindenki egyedül cselekszik és nem működik együtt összhangban másokkal, az felborítja az egyház munkáját. Ki fog ezért felelősséget vállalni? Mindenki felelős, és a fő felügyelőre nagyobb rész hárul a felelősségből. Amikor összekuszálod az egyház munkáját, nem csupán a kötelességedet nem teszed megfelelően, hanem egy nagy gonoszságot is elkövetsz, amivel gyűlöletet és visszatetszést váltasz ki Istenből. Akkor aztán bajba kerültél. Ha Isten elítél, mint gonosz embert vagy antikrisztust, aki megzavarja az egyház munkáját, akkor még rosszabb lesz. Bizonyosan fel leszel fedve és ki leszel rekesztve, és még büntetésben is részesülnöd kell. Mivel egyenértékű az, ha elhagyod a kötelességedet? Nem lesz részed Isten munkájában, és nem nyered el Isten üdvösségét. A nem hívők egyike leszel, és értelmét veszti az életed. Miért élsz ma? Milyen értéket viszel az evangelizációs csoportba? Hogyan tudod megmutatni egyéni értékedet? Földhözragadt módon kell teljesítened a felelősségeidet; tedd jól a kötelességedet, és légy képes biztosítékokat adni Istennek, ezt mondván: „Megnyertem néhány embert az evangélium terjesztésével. Mindent megtettem, ami tőlem telt. Bár gyenge képességű vagyok, és mindössze néhány igazságvalóságnak vagyok birtokában, a tőlem telhető legjobban tettem a dolgom. Anélkül végeztem a kötelességem, hogy bedobtam volna a törölközőt, bosszankodtam volna, negatívan éreztem volna magam és lazsáltam volna, vagy megpróbáltam volna hírnévre vagy nyereségre szert tenni. Ehelyett többet szenvedtem egy kevés megaláztatásnál az evangélium prédikálása során, bántásokat és vallási körökből való kirekesztést viseltem el, és az utcán hajtottam álomra a fejem. Noha negatív dolgokat és gyengeséget éltem át, nem hagytam fel a kötelességemmel, hanem mindenkor kitartottam az evangélium terjesztésében. Hálát adok Istennek a védelemért és a vezetésért, amelyet nekem adott.” Ezt jelenti, amikor igazán teljesíted a felelősségeidet. Amikor eljön a nap, képes leszel ennyire tiszta lelkiismerettel járulni Isten elé, és számot adni magadról. Lehet, hogy az evangélium sok potenciális befogadójával találkoztál, de nem nyertél meg sokakat. A képességed és a cselekedeteid alapján ugyanakkor mindenkit megnyertél, akit csak tudtál úgy, hogy beleadtál mindent. Ebben az esetben vajon hogyan fog értékelni téged Isten? Megfelelően végezted a kötelességedet. Megpróbáltad a maximumot adni, és az egész szíved beleadtad. Keményen dolgoztál azon, hogy felvértezd magad a vízió igazságával, és megismerkedtél a vonatkozó bibliaversekkel azért, hogy terjeszthesd az evangéliumot a potenciális befogadói felé. Megtanultad kívülről, amit meg kellett tanulnod, és leírtad, amit nem tudtál megjegyezni. Amikor az evangéliumot terjesztetted, bárkivel találkoztál is és bármilyen kérdéseket tettek is fel neked, képes voltál megoldással szolgálni. Ily módon egyre hatékonyabbá vált az evangélium terjesztésével végzett munkád, és több embert meg tudtál nyerni. Azért, hogy több embert nyerj meg az evangélium terjesztése során, azért, hogy jól teljesítsd ezt a kötelességet és teljesítsd a felelősségeidet, számos akadályt leküzdöttél magadban, önnön hiányosságaidat, gyengeségeidet és negatív érzelmeidet is beleértve. Mindezeket leküzdted, és sok időt szenteltél ennek a feladatnak. Nem szükséges-e vajon leküzdeni ezeket a nehézségeket ahhoz, hogy jól teljesíthesd a kötelességedet? (De igen.) Továbbá, azért, hogy elvezesd az igaz utat kutatókat Isten hangjának meghallásáig, Isten munkájának megértéséig és megismeréséig, valamint az igaz út elfogadásáig, többet kell értened az igazságból, hogy jobban tanúskodhass Isten munkája mellett. Nem számít, mennyire mély vagy sekély az igazságról szóló kommunikációd, lennie kell benned szeretetnek és türelemnek. Hallgatóid talán gúnyt űznek belőled, sértegetnek, elutasítanakvagy nem értenek meg téged, de nem számít: ha helyesen tudod ezt kezelni és türelmesen tudsz kommunikálni velük az igazságról, valamint ha sok erőfeszítést tettél és magas árat fizettél ennek érdekében, akkor teljesítetted a felelősségeidet. Ha így teszed a kötelességed, akkor megfelelően végzed azt.

Némely evangélium-terjesztőknek mindig kisebbségi érzése van és kényelmetlenül érzik magukat, ha az evangélium olyan potenciális befogadójával találkoznak, aki arrogáns a családja vagyona és társadalmi státusza miatt. Érinteni fogja ez a kényelmetlenség-érzet a kötelességed teljesítését? Ha olyannyira érint téged, hogy képtelen vagy jól tenni a kötelességed, és nem tudod teljesíteni a felelősségeidet, akkor nem teljesíted a kötelességedet. Ha csak a lelkiállapotodra van hatással – boldogtalanná tesz és kényelmetlenül érzed magad miatta –, de nem hagysz fel a kötelességeddel, és nem feledkezel meg a felelősségeidről és kötelezettségeidről, minek következtében végül elvégzed a munkád és jól végzed azt, akkor igazán teljesítetted a kötelességed. Ez az igazság? (Igen.) Ez az igazság, és ezt mindenkinek el kell fogadnia. Olyan helyzet ez, amelyben te is benne találhatod magad? Lehet például, hogy az evangélium befogadói közül egyesek lenéznek téged azért, mert vidékről származol. Talán még le is kicsinyelnek. Hogyan kezeled ezt? Ezt mondod: „Szegénységben születtem vidéken, miközben te kiváltságos életre születtél a városban. Isten rendelte így. Isten azonban kegyelmes attól függetlenül, hogy hol születünk. Ebben a korban élünk, és mindannyian áldottak vagyunk, hogy megértettük Isten munkáját az utolsó napokban.” Ezek a szavak valódiak, nem pedig egy arra irányuló kísérlet, hogy behízelegd magad. Az evangélium befogadói ezt fogják mondani: „Akkor te nem vagy olyan áldott, mint mi. Mi élvezzük ennek az életnek és az eljövendő világnak az áldásait, ti azonban csak az eljövendő világ áldásait élvezhetitek. Mi tehát több áldást élvezünk, mint ti.” Ezt mondod: „Ez mind Isten kegyelméből van.” Mivel ők nem ismerik Isten munkáját, szükséges-e vajon vitatkozni velük? Ha nem értékeled az efféle dolgokat, nem fogsz vitatkozni velük. A szívedben mindig világosan értened kell, hogy „Van egy kötelesség a szívemben, egy teher a vállamon, egy küldetésem és egy kötelezettségem. Nem fogok vitatkozni velük erről. Eljön az a nap, amikor majd hisznek és visszatérnek Isten házához, amikor már több prédikációt hallottak és értenek valamit az igazságból; akkor majd elgondolkodnak a mai viselkedésükről és a cselekedeteikről, és szégyenkezni fognak.” Ha így gondolkodsz erről, ki fog tárulni a szíved. Ez az, ami ténylegesen történik. Ha igazán megnyered őket, és ők valóban törekszenek az igazságra, akkor miután már három vagy öt éve hisznek, fel fogják ismerni, hogy helytelen, emberi mivolt nélkül való és az igazsággal összeegyeztethetetlen volt úgy kezelniük téged, ahogy azt az első találkozás alkalmával tették. Akkor majd bocsánatot kell kérniük tőled, amikor legközelebb látnak. Az evangélium terjesztése során gyakran találkozol majd efféle helyzettel. Amikor ez történik, hogyan kezelem? Nem fordítok sok figyelmet az ilyen dolgokra. Nem nagy ügy. Ha nem tartod nagy ügynek, akkor nem fognak zavarni a szavaik. Erre mondják, hogy rendelkezel érettséggel. Ha érted az igazságot és birtokában vagy az igazságvalóságnak, akkor sok olyan mondáson és gyakorlaton leszel képes átlátni, amelyek elviekben kárt tehetnek az emberekben. Képes leszel elsimítani ezeket. Ha azonban nem tudsz átlátni e dolgokon, akkor egy életre megjegyzed az ilyen szavakat és cselekedeteket, és akkor egy kacsintással, szóval vagy mozdulattal is bárki megsérthet. Mennyire súlyosak az efféle sérülések? Nyomot hagynak a szíveden. Amikor vagyonos emberekkel, nálad magasabb rangúakkal vagy olyanokkal találkozol, akik egykor lenéztek és támadtak téged, félős és szégyenlős leszel. Hogyan küzdheted le ezt a szégyenlősséget? Át kell látnod rajtuk a lényegükig. Nem számít, milyen előkelőek, nem számít, milyen státuszuk vagy rangjuk van, nem mások ők, csak romlott emberek. Nincs bennük semmi különleges. Ha ezt látod, nem lesz korlátozva a szíved. Az evangélium terjesztésének munkája során bizonyosan találkozol majd ezekkel a problémákkal. Mind gyakori problémák. Némelyek nem fognak megérteni téged, vagy előítéletekkel viseltetnek majd irántad, esetleg utalásokkal és közvetetten még csúnya dolgokat is mondanak rád, hogy nevetség tárgyává tegyenek. Egyesek azt mondják majd, hogy azért prédikálod az evangéliumot, mert pénzt akarsz keresni, nyereségre szert tenni vagy szerelemre lelni. Hogyan kezelnéd az ilyen helyzeteket? Vitatkoznod kellene talán az efféle emberekkel? Különösen akkor, ha az evangélium potenciális befogadója pénzes családból származik, mit kellene vajon tenned, ha a házukban étkezel és ezt a kifejezést látod az arcukon? Ha – a méltóságod megőrzése végett – nem eszel a házukban, folytathatod-e az evangélium prédikálását üres gyomorral? Így gondolkodj erről a dologról: „Ma a házukban ehetek és terjeszthetem feléjük az evangéliumot. Ők be tudják fogadni az evangélium terjesztőit. Ez az ő nagy szerencséjük.” Valójában így állnak a dolgok. Ez az ő nagy szerencséjük. Ők nem veszik észre, neked viszont tudnod kell ezt a szívedben. Az evangélium terjesztése közben az ember gyakran találkozik ilyen gúnyolódással, csúfolódással, megvető mosolyokkal és rágalmazással, vagy akár veszélyes helyzetekbe is kerülhet. Néhány testvért például gonosz emberek feljelentenek vagy elrabolnak, másokra kihívják a rendőrséget, és átadják őket a kormányzatnak. Egyeseket talán letartóztatnak és bebörtönöznek, másokat pedig akár halálra is vernek. Ezek mind olyan dolgok, amelyek megtörténnek. De most, hogy tudunk ezekről, vajon meg kellene változtatnunk a hozzáállásunkat az evangélium terjesztésének munkájához? (Nem.) Az evangélium terjesztése mindenkinek felelőssége és kötelessége. Bármikor, függetlenül attól, hogy mit hallunk, vagy mit látunk, vagy milyen bánásmóddal találkozunk, mindig fenn kell tartanunk az evangélium terjesztésének ezt a felelősségét. Semmilyen körülmények között nem mondhatunk le erről a kötelességünkről a negativitás vagy gyengeség miatt. Az evangélium terjesztésének kötelessége nem sima ügy, hanem veszélyekkel teljes. Az evangélium terjesztése során nem angyalokkal, idegenekkel vagy robotokkal fogsz találkozni. Csak gonosz és romlott emberiséggel, élő démonokkal, fenevadakkal fogsz szembesülni – ők mind emberek, akik tovább élnek ebben a gonosz térben, ebben a gonosz világban, akiket a Sátán mélyen megrontott, és ellenállnak Istennek. Ezért az evangélium terjesztése során minden bizonnyal sokféle veszély leselkedik ránk, nem is beszélve a kicsinyes rágalmakról, gúnyolódásokról és félreértésekről, amelyek gyakran előfordulnak. Ha valóban felelősségnek, kötelezettségnek és a kötelességednek tekinted az evangélium terjesztését, akkor képes leszel helyesen tekinteni ezekre a dolgokra, sőt helyesen kezelni őket. Nem fogsz lemondani a felelősségedről és a kötelességedről ezek miatt, sem pedig eltérni eredeti szándékodtól, hogy terjeszd az evangéliumot és tanúságot tegyél Isten mellett, és soha nem fogod félretenni ezt a felelősséget, mert ez a kötelességed. Hogyan kell érteni ezt a kötelességet? Ez az emberi élet értéke és elsődleges kötelezettsége. Isten utolsó időkben végzett munkája jó hírének és Isten munkája evangéliumának terjesztése az emberi élet értéke.

Ma az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelesség végrehajtásának igazságáról beszélgetünk. Nyertetek valamit ebből? (Igen.) A múltban a vízióra koncentráltunk, amikor az evangélium terjesztésének az igazságáról kommunikáltunk, vagyis kifejezetten a vízióval kapcsolatos igazságról volt szó, és nem beszéltünk át olyan sok részletes kérdést, mint ma. Mivel az emberek többsége tud valamit a vízió igazságának általános körvonaláról, de nem biztos, hogy világosan látja a konkrét kérdésekre vonatkozó részletes gyakorlati utakat és alapelveket. A mai közösségünk alkalmával ezeket a konkrét kérdéseket vetem fel. Hogy érzitek: azáltal, hogy kommunikálunk néhány esetről és az emberek viselkedéséről – vagy arról, hogy mit helyes és mit helytelen tenni, amikor ilyen helyzetekkel találkozik valaki, hogy milyen nézőpontjai vannak az embereknek, és hogy miként kellene teljesíteniük ezt a felelősséget, ezt a kötelezettséget –, tehát azáltal, hogy kommunikálunk mindezekről a témákról, konkrétabbá és a való életben könnyebben megvalósíthatóvá válik az evangélium terjesztésének igazsága? Hiszem, hogy miután hallottatok az igazságnak erről az aspektusáról, sokkal inkább felderül majd a szívetek. Amikor bizonyos konkrét problémákkal találkoztok az evangélium terjesztése során, hasznát veszitek majd ezeknek a szavaknak, mert gyakorlatiasak és az igazságalapelveket érintik. Nem csupán üres szavak. A mindennapi életben, amikor ilyen kérdésekkel találkoztok az evangélium terjesztésével kapcsolatban, és valamilyen helytelen állapotban éltek, vagy amikor problémákba ütköztök az evangélium terjesztésének munkáját végezve, tudjátok-e használni ezeket az igazságokat a felmerülő problémák megoldására? Ha meg tudjátok oldani az ilyen problémákat, akkor nem hiába hangoznak el ma ezek a szavak. Ha még mindig nem tudjátok megoldani az ilyen problémákat, vagy ha a magatok módján teszitek a dolgokat, saját döntéseket hoztok és ragaszkodtok hozzájuk, azt teszitek, amit akartok, s önfejűen és meggondolatlanul a kötelességeitek és felelősségeitek mérlegelése nélkül cselekszetek, akkor ezek az igazságok üres beszéd lesznek csupán a számotokra és semmi hasznuk nem lesz. Nem azért nem lesz semmi hasznuk, mert nem segíthet rajtad az igazság, nem azért, mert nem válik javadra az igazság, hanem mert nincs benned semmi szeretet az igazság iránt, és nem gyakorlod az igazságot. Mindössze hobbinak vagy egyfajta időtöltésnek látod az evangélium terjesztésének kötelességét. Mi fog történni, ha ilyen szemlélettel állsz hozzá az evangélium terjesztésének kötelességéhez? Képes leszel megfelelően végezni a kötelességedet? (Nem.) Ha kissé távolinak tűnik számotokra, amikor a kötelességetek megfelelő végrehajtásáról beszélek, akkor először is hadd tegyem fel nektek ezt a kérdést: ha ilyen szemlélettel álltok hozzá az evangélium terjesztésének kötelességéhez, eleget tehettek-e Isten szándékának? (Nem.) Ennek mindannyiótok szívében világosnak kell lennie. Amikor ilyen szemlélettel és ilyen hozzáállással közelíted meg ezt a kötelességet, bizonytalanságot érzel majd a szívedben. Azt fogod gondolni, hogy nem olyan a hozzáállásod, amilyennek Isten szeretné. Ha így cselekszel, még ha meg is nyersz néhány embert, és kívülről úgy is tűnik, hogy jó tetteket hajtasz végre, a kötelességed teljesítésére ösztönző szándékok és motivációk ellentétesek az igazságalapelvekkel. Pont olyan vagy, mint azok a vallásos emberek, akik azért terjesztik az evangéliumot, hogy áldásokat nyerjenek és üzleteket kössenek Istennel. Az ilyen szándék és a motiváció ilyen forrása helytelen. Isten az emberek szándékait és indítékait ítéli meg, amikor azt vizsgálja, hogy miként teljesítik a kötelességeiket. Isten azt figyeli meg, hogy milyen hozzáállással és gondolkodásmóddal viszonyulnak az emberek a kötelességeikhez. Ennek alapján Isten azon munkálkodik, hogy megtisztítsa az embereket a romlottságtól és megmentse őket, hogy szakíthassanak a bűnnel. Éppen ezért nem számít, hogyan terjeszted az evangéliumot, el kell fogadnod Isten vizsgálatát. Mindegy, milyen ember vagy, milyen a képességed, miféle kötelességet végeztél eddig, és mi volt a kötelességed, mielőtt csatlakoztál azok soraihoz, akik az evangéliumot terjesztik, be kell tartanod az evangélium terjesztésének igazságalapelveit, kötelességednek és felelősségednek kell tekintened és fel kell vállalnod az evangélium terjesztését.

Némely vezetőket és munkásokat, akik nem tudnak gyakorlati munkát végezni vagy gyakorlati problémákat megoldani, leváltanak és azzal a feladattal bíznak meg, hogy az evangelizációs csoport tagjaként az evangéliumot terjesszék. Talán mindenkinek elmondják, akivel találkoznak: „Vezető voltam. Azért küldtek az evangelizációs csoportba az evangéliumot terjeszteni, mert nem végeztem jó munkát. Talán azért akarja Isten, hogy az evangéliumot terjesszem, hogy egy ideig edzzen engem, felvértezzen az igazsággal és kiképezzen. Ez azt jelenti, hogy nem kell olyan sok erőfeszítést fektetnem az evangélium terjesztésébe. Bármit teszek, az rendben lesz. Végtére is, vezetői adottságaim vannak. Amint növekszem az érettségben, bizonyosan vezetővé neveznek ki. Mivel ilyen jók a képességeim, a tehetségem eltékozlása lenne, ha nem lennék vezető. Most éppen hiány van a gyülekezetben vezetőkből és munkásokból!” Azt sugallják a szavaik, hogy Isten háza nem tud meglenni nélkülük mint vezetők nélkül. Csak azért rendelték ki őket az evangélium terjesztésére, hogy alkalmat adjanak nekik a gyakorlásra, hogy felvértezzék őket az igazsággal, és hogy a kiművelésük és kiképzésük részeként némi alapozó munkát is végezzenek. Így aztán az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelességüket ideiglenes dolognak tekintik, és csak azért végzik, hogy beleírhassák az önéletrajzukba, hogy jól érezzék magukat, és hogy táguljon a látókörük. Azt hiszik, hogy ha eredményeket érnek el az evangélium terjesztése során, ha értik az igazságot és ha képesek valamilyen munkát végezni, akkor előléptetik őket, hogy vezetőként vagy munkásként szolgáljanak. Ha ezt a gondolkodásmódot teszik magukévá az evangélium terjesztésének kötelességét illetően, vajon eljuthatnak-e az igaz megtérésre? Nem tartottak önvizsgálatot, és nem ismerték meg magukat. Nincs önismeretük. Bajban vannak vajon ezek az emberek? Nem értelmezik helyesen az evangélium terjesztését. Túl sokat gondolnak magukról; tényleg egyáltalán nem ismerik magukat! A legkevésbé sincsenek tudatában, hogy mi is történik valójában. Igazából azért történt mindez, mert ők nem olyan emberek, akik törekednének az igazságra, és teljességgel híján vannak mindennemű felfogóképességnek. Látszólag értelmes beszédűek, szívesen kezelnek ügyeket, és úgy tűnik, mintha jó képességűek lennének, de amikor vezetőként és dolgozóként szolgálnak, a jellemük és képességük nem üti meg a mércét. Nem tudnak eleget tenni a vezetőkkel és dolgozókkal szemben támasztott normáknak és követelményeknek, ezért kivettetnek. Nem ismerik a saját jelentéktelenségüket, hanem szégyentelenül dicsekszenek és felfuvalkodnak. Bár soha nem mondják ki, egyesek a személyes megítélésük szerint úgy hiszik, hogy csak azokat bízzák meg az evangélium terjesztésével, akik semmi mást nem tudnak elvégezni. A szívükben magasrangú, középszerű és alantas munkákra osztják fel az Isten házán belüli kötelességeket. Az evangélium terjesztésének kötelességét pedig a legalantasabbnak tekintik az összes kötelesség közül Isten házában. Aki hibát vét vagy nem végzi megfelelően a kötelességét, azt elküldik az evangéliumot terjeszteni. Így gondolkodnak ezek az emberek erről a kötelességről. Van bármi különbség ezen értelmezés és aközött, amikor valaki az ember élete során teljesítendő felelősségnek és kötelezettségnek tartja az evangélium terjesztését? Ha valaki így értelmezi ezt, képes lehet-e jól tenni a kötelességét? (Nem.) Hol hibáztak ezek az emberek? A legalacsonyabbrendű munkának tekintik a legnagyobb felelősséget és kötelezettséget, amelyet az embernek teljesítenie kell az életben: az evangélium terjesztésének munkáját. Nem tartják saját felelősségüknek és kötelezettségüknek, és nem értelmezik kötelességként. Nem számít, hogyan beszél Isten háza a kötelességek hűséges végzésének szükségességéről és arról, hogy az evangélium terjesztése egyike ezen kötelességeknek, ők nem ismerik el, hogy így van. Azt hiszik a szívükben, hogy a különböző szintű vezetők, munkások és Isten házának felelősei vannak legfelül, akik abszolút tekintéllyel bírnak, és Isten végül nagy jutalmakban részesíti és tökéletesíti majd őket. Az alattuk elhelyezkedő követők gyalogosok csupán – különös tekintettel az evangélium terjesztőire, akik folyton az egyházon kívüli emberekkel érintkeznek. Minden munka közül az övék talán a legkeményebb és a legkimerítőbb. Végül is, nem lehet biztosan megmondani, hogy eljutnak-e a tökéletességre ezek az emberek. Az ő hibájuk vajon, hogy így fogják fel az evangélium terjesztésének kötelességét? Vannak olyanok, akik a legalantasabb feladatnak tekintik, s a rangok és fokozatok hierarchiájában legalulra sorolják az evangélium terjesztésének eme szent felelősségét és kötelezettségét? Lenézik ezt a kötelességet, és lenézik az ezt végzőket is. Ők maguk tehát milyen szemlélettel végzik ezt a kötelességet? (Átmenetinek tekintik.) És még? Nem tartják nagy dolognak, amikor megnyernek valakit, és azzal sem törődnek, amikor valakit nem sikerül megnyerniük. Nem tekintik a saját munkájuk részének az evangélium terjesztését, és nem tesznek meg mindent azért, hogy jól tudják végezni ezt a kötelességet. A szívükben lenézik az evangélium terjesztésének kötelességét, mi lesz hát munkájuk eredménye az evangélium terjesztése során? Fel tudják vértezni magukat az igazság valamennyi aspektusával annak érdekében, hogy teljesíthessék az evangélium terjesztésére irányuló kötelességüket? Megtanulnak fejből szemelvényeket Isten szavából és verseket a Bibliából azért, hogy többeket megnyerhessenek, és megismerkednek különféle tapasztalati tanúságtételekkel annak érdekében, hogy meg tudják oldani az evangélium terjesztése során felmerülő különféle problémákat? (Nem.) Amikor eltorzult felfogású és sokféle elképzeléssel bíró emberek nehéz kérdéseket tesznek fel nekik az evangélium terjesztése során, hogyan kezelik őket? (Lemondanak róluk.) Ez egyfajta hozzáállás. Panaszkodnak-e Istenhez, mondván: „Miért kellett az evangélium terjesztése közben ilyen nevetséges emberrel találkoznom, akinek semmi szellemi megértése nincs? Micsoda balszerencse!”? Nincs bennük szeretet az evangélium potenciális befogadói iránt, és azt remélik, hogy Isten nem fogja megmenteni az ilyen embert. Nem imádkoznak Istenhez ezzel a dologgal kapcsolatban, nem keresik Isten szándékait, figyelembe pedig még annál is kevésbé veszik. A test preferenciái szerint választják meg, hogy miként kezeljék az evangélium potenciális befogadóit, és amikor sok problémával küzdő és súlyos elképzelésekkel bíró emberekkel találkoznak, lemondanak róluk. Úgy döntenek, hogy csak a kevés vagy semennyi elképzeléssel nem bíró emberek felé terjesztik az evangéliumot, és egyáltalán nem akarnak árat fizetni. Hogyan döntenek, amikor valami hátrányosan érinti a hiúságukat, a méltóságukat, a hírnevüket vagy a státuszukat, amikor valami szembemegy a test preferenciáival vagy ellenkezik a testi élvezetekkel? Úgy döntenek, hogy feladják, úgy döntenek, hogy menekülőre fogják, úgy döntenek, hogy nem teljesítik ezt felelősséget, hanem inkább megtagadják a teljesítését. Ugyanakkor legbelül a szívükben panaszkodnak Istennek: „Miért kellett ilyen nevetséges emberrel találkoznom, akinek ennyi elképzelése van? Miért kell ezt elviselnem? Elvesztettem a tekintélyem, hiábavalóan erőlködtem, és senkit sem sikerült megnyernem.” Titokban tele a szívük nehezteléssel Isten iránt. Ezért aztán nem hajlandóak elfogadni az evangélium terjesztésének kötelességét, és az evangélium terjesztésének felelősségét sem hajlandóak teljesíteni; ha ilyen a hozzáállásuk az evangélium terjesztésének kötelességéhez, akkor nem állnak távol a kirekesztéstől.

Az evangélium terjesztői közül sokan kezelik felületes és nemtörődöm hozzáállással a munkájukat az evangélium terjesztése során. Soha nem változnak. Soha nem kezelik azt gondos odafigyeléssel, körültekintéssel és istenfélelemmel. Helyette ezt gondolják: „Akárhogy is, nincs semmi dolgom, bármit megtehetek. Az evangelizációs csoport jó mókának tűnik, úgyhogy csatlakozom hozzájuk.” Azután a többiekkel együtt ők is terjesztik az evangéliumot. Valójában igen korlátozott mértékben járulnak csak hozzá ehhez a folyamathoz. Rászánnak némi időt és utaznak egy keveset, de valódi árat nem fizetnek. Mindig a testi preferenciáik, valamint saját elképzeléseik és képzelgéseik szerint hirdetik az evangéliumot. Soha, a legkevésbé sem az igazságalapelveket követik. Sokan vannak, akik a gazdagoknak és pénzeseknek szívesen prédikálnak, de a szegényeknek nem. A jó kinézetű embereknek szeretnek prédikálni, az egyszerű megjelenésűeknek viszont nem. Azoknak, akikkel jól kijönnek, szeretnek prédikálni, de azoknak nem, akikkel nem jönnek ki. A kevés elképzeléssel bíróknak szívesen prédikálnak, ám azoknak nem, akinek túl sok elképzelésük van. Azoknak szeretnek prédikálni, akikhez könnyű eljuttatni az evangéliumot, olyan embereknek, akik anélkül fogadják el az evangéliumot, hogy sok beszédet kellene végighallgatniuk hozzá. Nem akarnak prédikálni az embereknek, ha az sok kimerítő beszéddel jár. Hogy példát is mondjak, tegyük fel, hogy egy nő az evangélium terjesztése közben találkozik egy férfival, aki jómódú családból származik, háza és autója van, a szüleinek pedig jó állása, ő maga egyedüli gyerek, és még jól is néz ki. A nő azt gondolja, hogy ha férjhez tudna menni ehhez a férfihoz, akkor gazdag életet élhetne, ezért prédikálni akarja neki az evangéliumot, arra gondolva, hogy milyen nagyszerű lenne, ha a férfi elfogadná azt. Mások megpróbálják megállítani, elmondják a nőnek, hogy ez az ember nem az igazság keresője, nem olyasvalaki, akinek lehet prédikálni, de a nő ezt mondja: „Ha többet kommunikálunk az igazságról, lehetséges, hogy el fogja fogadni. Nem ellenkezne vajon isten szándékaival, ha nem vinnénk el az evangéliumot egy ilyen jó emberhez és nem mentenénk meg?” Valójában azonban megvan a maga célja. Nem azért próbálja megnyerni ezt az illetőt, hogy Isten elé vigye, hanem saját magát akarja reklámozni és eladni neki. Sok marketing után végül megkapja, amit akart, és sikerül a saját céljai érdekében párkapcsolatot létesítenie a férfival. Mi itt a probléma? Minden cselekedetében a saját indítékai vezérlik, amelyek sértik az igazságalapelveket. Végül is különböző eszközöket használ, hogy „elvigye” hozzá az evangéliumot, sőt még házasságot is köt vele, ezt mondván: „Az a legnagyobb eredmény, amelyet az evangélium terjesztésének munkája során elértem, hogy rátaláltam erre a rokonlélekre. Olyasvalami ez, amit el kell fogadnom istentől. A házasságot isten rendelte el. Teljes egészében isten rendezte el, hogy találkozzak és összeházasodjak ezzel az emberrel. Ez isten jóindulata és áldása.” Aztán a nő kis családot alapít és boldog életet él – vajon még mindig képes terjeszteni az evangéliumot? (Nem.) Egy-két év elteltével alkalmanként, amikor épp jól érzi magát, elmegy terjeszteni az evangéliumot, de ideje java részét a családi élettel tölti, és egyre üresebb lesz a szíve. Végül rájön, hogy a családi élet sütés-főzés, evés-ivás, játék és felhajtás csupán. Érzi, hogy ez mind értelmetlen. Visszatekintve eltöpreng és ezt gondolja magában: „Hit istenben – annak még mindig van értelme. Hadd térjek vissza és vegyem fel újra a hitem és folytassam az evangélium terjesztését!” Végül grandiózusan mesél a megtapasztalásairól, ezt mondván: „Az embert isten teremtette, ezért nem hagyhatja el istent. Isten nélkül nem élhet az ember. Ahogy a hal bizonyosan meghal víz nélkül, úgy az ember számára sincs tovább az életben, ha elhagyja istent. Ezért tértem vissza. Azért, mert isten hívott.” Micsoda merő szégyentelenség! Miután visszatért, követelni kezdi, hogy hadd végezze a kötelességét: „Minden üres, ha nem tehetem a kötelességemet. Mindenkinek tennie kell a kötelességét.” Az olyan emberek szavai, akik nem gyakorolják az igazságot, és akikben nincs szeretet az igazság iránt, undorral töltik el hallgatóikat. Azt mondod, nem hagyhatod el Istent? Akkor miért nem kérdezed meg Istent, hogy Ő akar-e téged? Társat találtál, miközben a kötelességed teljesítetted, majd letetted a kötelességedet és elszöktél. Miért nem imádkoztál Istenhez, hogy megkérdezd, egyetért-e ezzel, és megtudd, hogyan áll a dologhoz? Teljesítetted a kötelezettségeidet? Eleget tettél a megbízásnak, amelyet Isten neked adott? Istenként kezelted Istent? Kötelességedként tekintettél a kötelességedre? E kérdések mindegyikére nem a válasz. Mit jelent számodra Isten? Csak egy haver, akivel az út mentén találkoztál. Köszönsz Neki, és máris azt gondolod, hogy barátok vagytok. Ha érdekedben áll, Vele maradsz, de ha nem származik javad belőle, búcsút veszel Tőle. Ám amikor szükséged lesz Rá, ismét eszedbe jut. Ilyen Vele a kapcsolatod. Mit fog gondolni Isten rólad, ha úgy kezeled, mint egy valaha ismert havert? Hogyan fog Isten bánni veled? Szomorú vagy, üresek a napjaid, ezért szükséged van Istenre. Visszatérsz és teljesíteni akarod a kötelességedet. Vajon Isten csak ilyen lazán ad majd neked kötelességet? (Nem fog.) Miért nem? Azért nem, mert nem érdemled meg! Noha az efféle emberek mindjárt azután képesek a kötelességeiket teljesíteni, hogy hinni kezdtek Istenben, minden figyelmeztetés nélkül elhagyják Istent, ott hagyják a posztjukat és feladják a munkájukat, még mielőtt elvégezték volna a kötelességeiket. Hogyan látja ezt Isten? Milyen természetű ez a viselkedés? (Árulás.) Az árulás nem kis dolog. Az ilyen emberek dezertőrök! Hogyan teljesítik a dezertőrök a kötelességüket? A kötelesség-teljesítés zászlaja alatt a saját önérdeküket keresik. Terveket szőnek saját jövőjük és megélhetésük biztosítása végett, miközben megsértik kötelezettségeik teljesítésének eredeti célját. Végül aztán kötelességeik teljesítésének kellős közepén megszöknek, amitől dezertőrökké válnak. Az ilyen emberek nem áldozzák fel magukat Istenért őszinte szívvel. Helyette saját, személyes szándékaik és céljaik vannak, és megpróbálják becsapni Istent, mígnem végül felfedik az igazi arcukat. Vajon nem olyan emberek ezek, akik elárulják Istent? Egyesek ezt mondják: „Nem lehet szabadon jönni-menni Isten házában?” Lehet szabadon jönni-menni, ez igaz, de mindenkinek vizsgálaton kell keresztülmennie, amikor belép Isten házába. Szabadon elhagyhatod Isten házát, és senki sem fog az utadba állni. Ha azonban vissza akarsz térni Isten házába, az nem olyan könnyű. A gyülekezet különböző szintű vezetőinek és munkásainak meg kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell téged, hogy bebizonyosodjon: igazi a megtérésed. Csak ezt követően találsz befogadásra. Vagyis kimenni könnyű, visszatérni viszont nehéz. Hallottam, hogy egyesek olyan nehéznek találták az evangélium terjesztését, és annyit szenvedtek, hogy levetették magukról a terhüket és elfutottak. Hogy mi itt a probléma? Az, hogy ezek az emberek dezertőrök. Mi a legfontosabb az evangélium terjesztésének munkájában? Mindenkinek, aki az evangéliumot terjeszti, fontos szerepe van Isten szemében, különösen azoknak, akik fontos pozíciókért felelnek. Ha fontos szerepet játszol az evangélium terjesztésében, és Isten engedélye nélkül elhagyod a posztod, annál nincs nagyobb vétek. Vajon ez nem Isten elleni árulásnak számít? (De igen.) Akkor tehát meglátásotok szerint hogyan kellene bánnia Istennek a dezertőrökkel? (Félre kellene tennie őket.) Ha valakit félretesznek, az azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják, és azt tehet, amit csak akar. Ha azok, akiket félretettek, megbánást éreznek, lehetséges, hogy Isten úgy látja majd, hogy elég bűnbánó a hozzáállásuk, és még mindig szeretné, ha visszatérnének. Ám azok irányában, akik elhagyják a kötelességüket – és csakis az ilyen emberek irányában – nem ilyen hozzáállást tanúsít Isten. Hogyan kezeli Isten az efféle embereket? (Isten nem menti meg őket. Isten visszautasítja őket.) Ez teljességgel helyénvaló. Konkrétabban: azokat, akik fontos kötelességet teljesítenek, Isten bízta meg, és ha elhagyják a posztjukat, akkor nem számít, hogy korábban vagy a későbbiekben milyen jól tették vagy teszik a dolgukat, Isten szemében olyan emberek, akik elárulták Őt, és soha többé nem kapnak lehetőséget kötelesség teljesítésére. Mit jelent, ha valaki nem kap újabb lehetőséget? Ha ezt mondod: „Nagyon furdal a lelkiismeret. Tartozom Istennek. Nem lett volna szabad ilyen döntést hoznom az elején. Akkor megbabonáztak és félrevezettek, de most már bánom. Könyörgöm Istenhez, adjon még egy esélyt, hogy teljesíthessem a kötelességemet, hogy legyen alkalmam érdemi cselekedetekkel vezekelni azért, amit csináltam, és jóvá tenni a hibáimat”, Isten vajon hogyan kezeli majd ezt a dolgot? Mivel Isten azt mondja, hogy nincs több lehetőséged, soha többé nem fog tudomást venni rólad. Isten így viszonyul a dezertőrökhöz. Amikor olyasvalakivel van dolga, aki valamilyen közönséges vétket követett el, Isten talán azt mondhja rá, hogy pillanatnyi botlás volt csupán, vagy hogy az ellenséges környezet, az éretlenség, az igazság megértésének a hiánya vagy valamely más hasonló ok miatt történt. Ebben az esetben Isten talán lehetőséget ad az illetőnek a megtérésre. A dezertőröknek azonban – és csakis nekik – nem kínál fel Isten második lehetőséget. Némelyek ezt kérdezik: „Mit jelent az, hogy Isten nem ad második esélyt? Ha ezek az emberek tenni akarnák a kötelességüket, Isten nem engedné meg nekik?” Teljesítheted a kötelességedet, terjesztheted az evangéliumot, prédikációkat is hallgathatsz és a gyülekezethez is csatlakozhatsz. A gyülekezet nem fogja törölni a neved a nyilvántartásból, de ami Istent illeti, bárhogy végzed is a kötelességed és bármennyire megtérsz is, Istennek sem szüksége nem lesz rád, sem elismerni nem fog téged, hiába végzel munkát Érte. Ez Isten hozzáállása. Lehet, hogy egyesek nem értik meg ezt a dolgot és ezt mondják: „Miért ilyen szívtelen és szélsőséges Isten, amikor ilyen emberrel foglalkozik?” Nem szükséges, hogy az ember értse ezt a dolgot. Ez Isten természete. Ez Isten hozzáállása. Gondolhatsz, amit akarsz. A döntés Isten hatalmában van. Hatalma van így cselekedni és ekként kezelni a dolgot. Mit tehetnek az emberek? Tiltakozhatnak? Ki mondta, hogy ne kövesd kezdettől fogva a helyes ösvényt, hogy áruld el Istent és hogy dezertőrré légy? Az evangélium terjesztésének munkáját nem tudja egyetlen ember egyedül elvégezni – sok emberre van szükség hozzá. Ha nem tudod tenni a kötelességed, Isten mást választ majd, aki képes rá. Ha nem működsz együtt és nem teszed a kötelességed, az azt bizonyítja, hogy vak vagy. Azt bizonyítja, hogy zavaros fejű és ostoba vagy. Nem tudod, hogy ez egy áldás, ezért nem fogsz részesülni benne. Menj csak! Ha elmész, de egy idő után visszatérsz, vajon még mindig akar majd téged Isten? Nem, nem fogod érdekelni Istent. Ilyen Isten hozzáállása a dezertőrökhöz – és csakis a dezertőrökhöz. Egyesek ezt mondták: „Miután visszatérek és teljesítem a kötelességem, megvilágosít a Szentlélek!” Amikor annak idején a kötelességedet teljesítetted, engedély nélkül szöktél el, és a Szentélek nem akadályozott meg benne. Most, hogy visszatértél, vajon még mindig meg tud világosítani a Szentlélek? Ne adj ilyen sokat a szentimentális érzéseidre! Isten semmit nem fog tenni, ami ellenkezik az Ő kívánságaival, és mindenkivel alapelvek szerint foglalkozik. Milyen figyelmeztetés rejlik ebben az emberek számára? Ki kell tartanod a kötelességedben, helyt kell állnod, és eleget kell tenned a kötelezettségeidnek. Túl szélsőségesen viszonyul Isten az efféle dezertőrökhöz? (Nem.) Miért mondjátok, hogy nem? Mit értetek az alatt, hogy ez nem túl szélsőséges? Függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végez valaki a jelenlegi időszakban, vajon az egyes emberek által végzett minden egyes kötelesség összefügg azzal, amit Isten elrendelt? Szorosan összefüggenek. Így nézve, ha képes vagy teljesíteni a kötelességed, az azt jelenti, hogy Isten sok munkát végzett? Isten eleve elrendelt téged a világ teremtése óta. Előre meghatározta, hogy melyik korban és időszakban születsz meg, hogy milyen családba születsz, hogy milyen hatással lesz rád a családod, hogy milyen kötelesség teljesítését követeli meg tőled Isten, és azt, hogy mely dolgokat tanulhatod meg előre. Ha például tanultál egy idegen nyelvet, most birtokában vagy ennek a képességnek, ennek a talentumnak, aminek a segítségével sikeresen végrehajthatod a kötelességedet. Isten sok előkészítő munkát végzett. Milyen célból tesz Isten ilyen előkészületeket? Azért talán, hogy kitűnhess a tömegből? Vagy azért, hogy a világot hajszolhasd és a Sátánt szolgáld? Egyáltalán nem! Isten azt akarja, hogy amiket neked adott, ajánld fel Isten házának, Isten evangéliumának terjesztésére és Isten irányítási terve számára. Ha azonban nem tudod felajánlani, amit Isten neked adott, hanem a Sátánt szolgálod helyette, hogyan érez majd Isten? Hogyan fogja ezt kezelni? Hogyan kellene Istennek kezelnie ezt a természetével összhangban? Isten egy csapásra ellök Magától. Nem akar téged. Elfeledkezel jóságáról és elárulod bizalmát. Nem ismered el Alkotódat és nem térsz vissza Hozzá. Nem szánod oda Istennek, amit Tőle kaptál, hanem helyette a Sátánnak ajánlod fel. Ez súlyos árulás, Isten pedig nem akar ilyen árulót!

Isten emberiséget megmentő munkájában a birtokukban lévő képesség teszi alkalmassá az egyes embereket a rájuk bízott kötelességek végrehajtására. Ezenkívül azt a tapasztalatot és tudást is fel kell használniuk kötelességük végrehajtása érdekében, amelyet azután szereztek, hogy hitre jutottak Istenben, valamint az általuk megértett igazságokat is. Csak így tudnak az emberek a maguk szerény erőfeszítésével hozzájárulni a királyság evangéliuma terjesztésének munkájához. Mi ez a szerény erőfeszítés? Ez az a kötelesség, amelyet egy embernek tennie kell. Isten azért teszi lehetővé számodra, hogy megértsd az igazságot, és hogy értelem és bölcsesség birtokába juss, hogy jól teljesíthesd a kötelességed. Ez az életed értéke és értelme. Ha nem éled meg ezt az értéket és értelmet, az azt bizonyítja, hogy semmit sem nyertél az istenhitedből. Haszontalan kacat lettél Isten házában. Ha a Sátán és a test az, amit megélsz, vajon akarhat még téged Isten? Odalett az életed értéke és értelme. Isten szemszögéből nézve jobb, ha egyszerűen eltűnsz a házából, mégpedig örökre. Nem akar többé téged. Azonkívül, Isten irányítási munkája terjeszkedésének az időszakában Isten minden követője a maga kötelességét teljesíti, és időről-időre mind megtapasztalják a nagy vörös sárkány elnyomását és kegyetlen üldözését. Isten követésének az útja rögös, egyenetlen és szokatlanul nehéz. Aki több mint két-három éve követi már Istent, maga is bizonyosan megtapasztalta ezt. Az egyes emberek által teljesített kötelesség – legyen bár állandó kötelesség vagy ideiglenes megbízás – Isten szuverenitásából és rendeléseiből ered. Gyakran letartóztathatják az embereket, megzavarhatják és tönkre tehetik az egyház munkáját, és látható hiány adódhat a kötelességeket teljesítő – és különösen a jó képeséggel és szakmai tapasztalattal rendelkező – emberekből, akik kisebbségben vannak, de Isten vezetése, s az Ő hatalma és tekintélye miatt a legnehezebb időkből is kilábalt már Isten háza, és Isten házának minden munkája helyes mederbe került. Az embernek ez lehetetlennek tűnik, de Istennek semmit sem nehéz véghezvinne. Az Isten megjelenése és munkájának elkezdése óta mostanáig eltelt harminc évet viharok és a legkülönbözőbb nyomorúságok jellemezték. Isten vezetése és az Ő szavai nélkül, amelyek hittel és erővel töltik el az embereket, senki sem jutott volna el idáig. Isten választottai mindannyian, személyesen megtapasztalták ezt. Isten házának egyetlen munkája sem megy simán, mind a nulláról indul, nagy nehézségekkel és gondokkal jár az elvégezése. Miért van ez? Azért, mert nem csupán a nagy vörös sárkány uralmának esztelen elnyomásával és üldöztetésével kell szembenéznünk, hanem az egész vallásos közösség és a romlott emberiség előítéleteivel, rágalmaival és kárhoztatásával is – még az egész korunk is elhagy és akadályoz bennünket. Isten irányítási munkája teljes egészében egy olyan környezetben és olyan körülmények között indul el és működik, amely a Sátán gonosz irányzataival van tele, és ahol a Sátán van hatalmon. Ez egyáltalán nem könnyű; ez rendkívül nehéz. Éppen ezért, minden ember, aki képes kötelességet teljesíteni, vigasz Isten számára, a kötelességük teljesítése pedig ritka és drága dolog. Isten nagyra értékeli az egyes emberek Neki felajánlott komolyságát, hűségét és befektetéseit, valamint azt is, ha őszintén és felelősségteljesen állnak a kötelességükhöz, Isten megbízatásához alávetetten és hódolattal Istenhez, és nagyon fontosnak tartja ezeket a dolgokat. Ezzel szemben Isten mindennél jobban gyűlöli azokat, akik elhagyják vagy viccként kezelik a kötelességeiket, vagy azokat a különböző magatartásformákat, cselekedeteket és megnyilvánulásokat is, amelyekkel elárulják Istent az emberek, mivel ezeknek az embereknek – az Isten által elrendezett különféle körülmények, emberek, események és dolgok közepette – az a szerepe, hogy akadályozzák, károsítják, késleltetik, megzavarják vagy negatívan befolyásolják Isten munkájának előrehaladását. Éppen ezért hogyan érez vajon Isten a dezertőrök és az Őt eláruló emberek iránt, és miként reagál rájuk? Mi Isten hozzáállása? (Gyűlöli őket.) Csakis az utálat és a gyűlölet. Érez sajnálatot? Nem – sosem tudna sajnálatot érezni. Némelyek ezt kérdezik: „Isten nem a szeretet?” Miért nem szereti Isten az ilyen embereket? Ezek az emberek nem méltók a szeretetre. Ha szereted őket, akkor ostoba a szereteted, és mert te szereted őket, az még nem jelenti azt, hogy Isten is; neked talán becsesek, Istennek azonban nem, mert az ilyen emberekben nincs semmi megbecsülésre érdemes. Isten tehát határozottan elhagyja az ilyen embereket, és nem ad nekik második esélyt. Észszerű dolog ez? Nem csupán észszerű, hanem mindenek felett Isten természetének az egyik aspektusa, és maga az igazság is. Az evangélium terjesztése során vannak emberek, akik az igazság egyetlen részét sem fogadják el. Mindig önkényesen és meggondolatlanul, a maguk akarata szerint cselekszenek. Ők buktatók és akadályok az evangélium terjesztésének munkája számára. Negatív szerepet játszanak azzal, hogy megzavarják, megszakítják és tönkreteszik az evangéliumi munkát, akadályozva a terjeszkedését. Isten ezért utálatot és gyűlöletet tanúsít az ilyen emberek iránt. Kirekesztés vár rájuk. Így tárul fel Isten igaz természete. Némelyek ezt kérdezik: „Nem túlzás kicsit így bánni ezekkel az emberekkel?” Nincs benne semmi túlzás. Isten csakis utálatot és gyűlöletet érezhet, amikor efféle ördögökkel találkozik. Isten nem leplezi Magát. Isten természete igaz, és Isten természete világosan látható. Melyik a két legfontosabb aspektusa Isten igaz természetének? (A bőséges irgalom és a mélységes harag.) Miért fontos ez itt? Kinek kell elviselni Isten mélységes haragját? Azokra irányul, akik ellenállnak Istennek, elvetik az igazságot és a Sátánt követik. Isten nem akarja azokat, akik elszántan követik a Sátánt, és nem akar árulókat és dezertőröket sem. Egyesek ezt mondják: „Egy gyenge pillanatomban úgy döntöttem, hogy nem teszem a kötelességemet, de valójában nem akartam elhagyni Istent, sem pedig visszatérni a világba és a Sátán táborába.” Akár gyenge voltál, akár vissza akartál térni a világba, Isten – a helyzettől függően – irgalmat és toleranciát tanúsíthat, amikor a gyengeségeddel foglalkozik. Isten bőségesen irgalmas. Az emberek a romlott beállítottságaik közepette élnek, és bizonyos körülmények esetén elkerülhetetlen, hogy gyengének, negatívnak vagy lustának érezzék magukat. Isten átvizsgálja mindezt, és a helyzetnek megfelelően foglalkozik velük. Ha nem vagy dezertőr, nem is fog akként bánni veled. Ha gyenge vagy, bizonyosan a gyengeséged szerint fog kezelni téged. Ha pillanatnyi romlottságot fedsz fel, ha pillanatnyilag gyenge vagy, vagy ha átmenetileg eltévedsz, Isten meg fog világosítani, vezetni fog és támogat téged. Úgy bánik majd veled, mint egy éretlen emberrel, aki nem érti az igazságot, mivel ez a probléma nem a természetlényegeddel kapcsolatos. Miért nem úgy foglalkozik Isten az ilyen emberekkel, hogy elhagyja őket? Azért nem, mert nem akarják elutasítani sem Őt, sem az igazságot, és mert nem akarják a Sátánt követni. Mindössze átmeneti gyengeséget mutatnak, és nem tudnak feljebb lépni, ezért Isten még egy esélyt ad nekik. Hogyan kell akkor kezelni ezeket az embereket, akik pillanatnyi gyengeséget tapasztalnak és nem tudják végrehajtani a kötelességeiket, de később visszatérnek, hogy teljesítsék azokat? El kell fogadni őket. Az ő esetük más természetű, mint a dezertőröké, ezért rájuk nem alkalmazhatod ugyanazt a szabályt, illetve nem tanúsíthatsz ugyanolyan hozzáállást irántuk. Bizonyos emberek nem gyengeségben szenvednek, hanem ténylegesen dezertőrök. Ha visszafogadod őket, ismét el fognak menni, amint hasonló helyzettel találkoznak. Az ilyen ember nem pillanatnyi dezertőr; az ilyen ember mindig is dezertőr lesz. Ezért rúgja ki Isten az ilyen embereket, és ezért nem fogadja őket vissza soha. A legkevésbé sem túlzás ez. Mivel sosem lesznek visszafogadva, ez azt jelenti, hogy Isten bárki mást megmenthet, de ezeket az embereket nem menti meg. Amikor Isten látja, hogy egy fő hiányzik az üdvözülők csoportjából, valakivel kiegészítheti őket, de egy efféle embert nem fog akarni. Az ilyen emberek örökre el lesznek vágva, és örökre nemkívánatosak lesznek.

Van az embereknek egy másik kategóriája, akik az evangélium terjesztése során gyakran megzavarják és tönkreteszik az evangéliumi munkát, de ők is elvégeztek némi munkát, és megnyertek néhány embert. Jó cselekedeteknek lehet vajon tekinteni ezeket a részükről? Egyelőre tegyük félre a kérdést, hogy vajon voltak-e jó cselekedeteik. Mondjuk először azt, hogy az ilyen emberek az evangélium terjesztése során gyakran megzavarják és tönkre teszik az evangéliumi munkát. Ha például valakit az evangéliumi munka vezetője, és mindig verseng másokkal a státuszért és a hatalomért, vagy ha gyakran vitába keveredik másokkal, megzavarva és tönkre téve az evangéliumi munkát, hogyan tekint majd Isten erre a dologra? Valahogy egyensúlyba helyezi Isten az ilyen emberek eredményeit és hibáit, vagy másként közelíti meg őket? (Isten érdemtelenséget tulajdonít nekik.) Miért tulajdonít nekik érdemtelenséget Isten? Habár prédikáltak némelyeknek, elvégeztek némi munkát, és értek el eredményeket, folytatták a gonosz tettek elkövetését. Noha nem vétenek súlyos hibát, gyakran vétenek apró hibákat. Mit jelent, ha valaki gyakran követ el apró hibákat? Azt jelenti, hogy nem gyakorolja az igazságot, a hírnévért, nyereségért és a státuszért küzd, a legcsekélyebb kegyesség nélkül szól, soha nem keresi az igazságalapelveket, gyakran cselekszik önkényesen és önuralom híján, soha semmin nem változtat, és a nem hívőkhöz hasonló, ami káros kihatással van az egyház és Isten választott népe életére, és néhány új hívő botlását okozza. Ezek vajon nem gonosz tettek? (De igen.) Ha némelyek ilyen gonosz tetteket követtek el, még ha keményen munkálkodtak is a kötelességeik végzésén, vajon csakugyan teljesítették a felelősségeiket? Megfelelően végrehajtották a kötelességeiket? Hogyan látja Isten az ilyen embereket? Habár elvégeztek némi munkát, továbbra is képesek könnyelműen gonoszul cselekedni, akkor hát a kötelességeiket teszik? (Nem.) Akkor miért van az, hogy ennyire könnyelműen képesek gonoszul cselekedni? Egyfelől a romlott beállítottságuk miatt. Másfelől ezek az emberek az esélylatolgató mentalitást teszik magukévá. Ezt gondolják: „Sok jót tettem az evangélium terjesztése közben. Ebben vagy abban a gyülekezetben azért vannak ott emberek százai, mert én elvittem hozzájuk az evangéliumot. Ha ezek az emberek meg tudnak menekülni, az nagy érdemet jelent majd a számomra. Akkor hát hogyan is fordulhatna elő, hogy Isten ne emlékezzen meg rólam? Amikor Isten számba veszi majd ezeket az embereket, nem fog tudni kárhoztatni engem.” Nem becsülik-e túl magukat ezek az emberek? Istent félő-e a szívük? Olyan emberek-e vajon, akik őszinte szívvel feláldozzák magukat Istenért? Pálhoz hasonlóan jutalmak és koronák elnyerésére törekszenek. Nincs számukra hely Isten szívében. Nem értik Isten természetét, és veszik maguknak a bátorságot, hogy üzleteljenek Istennel. Ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nincsenek az igazságvalóság birtokában. Volt egy ember, aki néhány éve terjesztette már az evangéliumot, és szerzett benne némi tapasztalatot. Sok nehézséget szenvedett el az evangélium terjesztése közben, sőt, még be is börtönözték és több évnyi börtönbüntetésre ítélték. Miután kiszabadult, folytatta az evangélium terjesztését, és megnyer párszáz embert, akik közül némelyek jelentős talentumnak bizonyultak; néhányukat még vezetővé vagy munkássá is választották. Ennek eredményeként ez az illető nagy elismerésre méltónak hitte magát, és akárhová ment, ebből próbált tőkét kovácsolni, ezzel hencegett, és önmaga mellett tanúskodott. „Nyolc évet töltöttem börtönben, és szilárdan megálltam a bizonyságtételemben. Sokakat megnyertem az evangélium terjesztése közben, akik közül most néhányan vezetők és munkások. Hitelt érdemlek isten házában, hozzátettem a magamét.” Bárhol terjesztette is az evangéliumot, gondja volt rá, hogy eldicsekedjen a helyi vezetőknek vagy munkásoknak. Ezt is mondták: „Figyelnetek kell arra, amit mondok; még a felsőbb vezetőiteknek is udvariasan kell beszélniük velem. Mindenkit megleckéztetek, aki nem így tesz!” Az ilyen emberek zsarnokok, nem igaz? Egy ilyen ember, ha nem terjesztette volna az evangéliumot és nem nyert volna meg másokat, merne vajon ilyen fellengzős lenni? Egész biztosan. Az, hogy ilyen fellengzésre képes, azt bizonyítja, hogy ez benne van a természetében. Ez a természetlényege. Annyira arrogánssá válik, hogy híján van minden észszerűségnek. Az evangélium terjesztése és néhány ember megnyerése után tovább dagad arrogáns természete, és még gőgösebb lesz. Bárhová mennek az ilyen emberek, mindenütt hencegnek a tőkéjükkel, mindenütt elismerést próbálnak követelni maguknak, és még nyomást is gyakorolnak a különböző szintű vezetőkre, igyekeznek velük egyenrangúvá válni, vagy akár még azt is gondolják, hogy nekik maguknak kellene felsővezetőknek lenniük. Annak alapján, amit egy ilyen ember viselkedése megmutat, mindannyiunknak tisztán kellene látnunk, hogy milyen is a természetük, és hogy valószínűsíthetően milyen sors vár rájuk. Amikor egy démon szivárog be Isten házába, végez némi munkát, mielőtt kimutatná a foga fehérjét; bárki is metszi meg őt, nem figyel rá, és kitartóan küzd Isten háza ellen. Milyen természetűek a cselekedetei? Isten szemében a halállal cimborál, és nem nyugszik addig, amíg meg nem öli magát. Ezt így lehet csak helyesen megfogalmazni. A „halállal cimborál” kifejezésnek gyakorlati jelentése van. Mi ez a gyakorlati jelentés? Jó dolog, amikor az emberek teljesíteni tudják a kötelességeiket. Egyesek bizonyos ajándékokkal születnek, ami áldás, de ha nem követik a helyes ösvényt, bajba fognak kerülni. Egyesek például ékesszólón tudnak beszélni. Tudják, hogyan szóljanak különböző emberekhez, és bárkivel könnyedén eltársalognak. Ez egyfajta velük született képességnek is tekinthető. Ahelyett, hogy mindjárt megmondanánk, hogy ez jó vagy rossz dolog-e vajon, az illető természetét a legfontosabb megvizsgálnunk, valamint azt, hogy a helyes vagy a rossz ösvényen jár-e. Isten evangéliumterjesztő munkájának időszakában odaszántad a talentumaidat, sokat gondolkodtál és sokakat megnyertél. Ez önmagában véve nem rossz dolog. Erőfeszítéseiddel hozzájárultál az evangéliumi munkához, ami méltó arra, hogy Isten megemlékezzen róla. Ha – nélkül, hogy világgá kürtölnéd – jól végzed ezt a kötelességet, a testvérek tisztelni fognak, amikor látják a munkádat, és akik nem értenek valamit, hozzád fordulnak és a te tanácsodat fogják kikérni az adott dologgal kapcsolatban. Ha van emberi mivoltod és törekszel az igazságra, az emberek kedvelni fognak, Isten pedig meg fog áldani. Megtörténhet azonban, hogy nem a helyes ösvényt választod. Talán tőkeként gondolsz erre az Istentől kapott kis ajándékra, és egészen odáig elmész, hogy mindenütt dicsekedni fogsz azzal, hogy megjártad a börtönt. Börtönben lenni valójában nem nagy dolog. A nagy vörös sárkány országában sokakat letartóztattak és bebörtönöztek már az evangélium terjesztése vagy gyülekezeti munka végzése miatt. Erre nem tőkeként kell gondolni, hanem olyasfajta szenvedésként, amelyet helyénvaló elviselniük az embereknek. Ha az embereknek van bizonyságtételük a szenvedésük után, akkor Isten cselekedeteiről tehetnek bizonyságot, valamint arról, hogy miként bízták rá magukat Istenre az üldöztetés idején a Sátán legyőzése végett, hogy milyen szenvedést viseltek el, és mit nyertek belőle. Ez a helyes út. Ők azonban szánt szándékkal nem ezt a helyes utat választják, hanem mindenhol önmagukkal dicsekszenek. „Oly sok évig voltam börtönben, és annyit szenvedtem, ezért így és így kell bánnotok velem. Ha nem így bántok velem, vakok, tudatlanok és szívtelenek vagytok.” Ugye, hogy nem a helyes ösvényt választják ezek az emberek? Eredetileg jó dolog volt, hogy nem adták fel, hanem szilárdan megálltak a tanúságtételükben, amikor elítélték őket, majd börtönbe kerültek és szenvedniük kellett. Ez méltó volt arra, Isten megemlékezzen róla. Ők azonban szándékosan nem úgy cselekedtek, ahogyan kellett volna. Bárhová mentek is, mindenütt az eredményeikkel dicsekedtek azért, hogy elnyerjék az emberek tiszteletét és együttérzését. Egészen odáig elmentek, hogy anyagi dolgokat kértek. Ez azt jelenti, hogy jutalmat vártak az eredményeikért. Milyen rejtett jelentéssel bír, amikor valaki ily módon jutalmakat vár az emberektől? Kérhetik, hogy az emberek jutalmazzák meg őket, akkor vajon kérhetnek jutalmat Istentől? Elmennek az emberekhez és elegendő jutalmat kérnek tőlük, státuszt kérnek, hírnevet és nyereséget kérnek, presztízst kérnek, testi élvezeteket kérnek, azután pedig Istentől is jutalmakat kérnek. Nem olyan ez, mint Pál? Mi több, sokakat megnyertek e kötelességet teljesítve. Ami Istent illeti, ha képesek továbbra is az igazság megértése alapján végezni a kötelességeiket és továbbra is jól teljesítik ezt a felelősséget, akkor Isten továbbra is rájuk fogja bízni az evangélium terjesztését. Ők azonban úgy döntenek, hogy nem ezt teszik, hanem azt gondolják, hogy elegendő tekintéllyel és képesítéssel rendelkeznek, amelyet mindenkinek hirdethetnek. Ezért aztán egyáltalán nem dolgoznak, hanem jutalmat kezdenek kérni. Akárhová mennek, dicsekszenek, hencegnek a tőkéjükkel, összemérik másokkal az érdemeiket, és felvágnak azzal, hogy hány száz vagy hány ezer emberhez vitték el az evangéliumot. Mindeközben semmi dicsőséget nem adnak Istennek, és sosem tesznek bizonyságot Isten mindenhatóságáról és bölcsességéről. Vajon ez nem a halállal cimborálás? Hisznek Istenben, de nem a helyes ösvényen járnak. Hogyan állnak hát a prédikációk hallgatásához és a közösséghez? Ezt gondolják: „Nem szükséges figyelnem, megjártam a börtönt, nem lett belőlem Júdás, van bizonyságtételem. Azonkívül több embert megnyertem, mint bárki más, a lehető legmagasabb árat fizettem. Minden nehézséget elviseltem, bozótoson vergődtem át, és barlangokban aludtam. Nincs szenvedés, melyet ne tudnék elviselni, és nincs olyan hely, ahol még ne jártam volna. Ki van köztetek, aki felérhet velem? Éppen ezért nem kell teljesen megértenem a hallott prédikációkat. Nem csak a gyakorlás kedvéért van-e a prédikációk hallgatása? Én már mindent megtettem, mindent megéltem. Még isten megtestesülésével kapcsolatban sincs semmi ennyire lenyűgöző.” Miféle ember mond ehhez hasonló szavakat? (Pál.) Mintha Pált keltenék ezzel életre. Ezt is mondják: „Nincsenek olyan jó adottságaitok, mint nekem. Ha lennének, nem kellene ilyen sok prédikációt hallgatnotok, és nem kellene minden nap figyelmesen leírnotok, másolnotok és memorizálnotok isten szavait. Nézzetek rám! Sok-sok embert megnyertem az evangélium prédikálásával. Mikor tanultam én valaha is annyit, mint ti? Nekem nincs erre szükségem, amint a szentlélek végzi a munkáját, megvan mindenem.” Nem nagy ostobaság ez? Nem ismer határokat az arroganciájuk. Minek tekintik Isten munkájának az elfogadását és az üdvösségre törekvést? Gyerekjátéknak veszik. Azt hiszik, hogy némi jó magaviseletet tanúsítottak és némi munkát végeztek, hogy bevégezték a pályájukat és megharcolták a harcukat, így nincs más hátra számukra, mint hogy elnyerjék a koronájukat. Számukra egy olyan Isten, aki nem oszt koronákat, egyáltalán nem is Isten. Ebben ugyanazt a nézetet osztják, mint a vallásos emberek. Ezt is mondják: „Mindent elszenvedtem, amit el lehet szenvedni, és minden árat megfizettem. Majdnem annyit szenvedtem, mint amennyit isten szenvedett. Meg kell kapnom isten jutalmát.” Nem olyanok-e vajon ezek az emberek, mint Pál? Folyton a képesítések és a rangidősség alapján sorolják be az embereket. Mind azt mondják, hogy nekik az élet krisztus. Ha igazán krisztus akarnak lenni, bajba fognak kerülni. Ez egy második Pál. Annak, aki ezen az ösvényen jár, van-e még elég helye ahhoz, hogy megforduljon? Egyáltalán nincs. Ez az ösvény az antikrisztusok zsákutcája.

Miért van az, hogy némelyek, akik sok éve hisznek már Istenben, az antikrisztusok ösvényén járnak? Ezt az adott személy természetlényege határozza meg. Minden gonosz ember, minden lelkiismeret és értelem nélkül való ember olyan ember, aki nem szereti az igazságot. Ezért döntenek ösztönösen úgy, hogy az antikrisztusok ösvényén járnak, miután hitre jutottak Istenben. Mindenki hisz Istenben, olvassa Isten szavait, és prédikációkat hallgat, akkor hát egyesek miért választják az igazságra való törekvés ösvényét? Mások pedig miért választják a hírnévre, nyereségre, státuszra és áldásokra való törekvés ösvényét? Az objektív dolgokat tekintve hasonló a környezetük, de más az emberi mivoltuk minősége és a személyes preferenciáik, ezért asztán különböző ösvényeket választanak. Isten juhai hallgatnak Isten hangjára. Isten oly sok szót szólt az utolsó napokban, és csaknem 30 éve jutnak kifejezésre Isten szavai, de ezek az emberek nem értik e szavakat. Akkor hát ők Isten juhai? (Nem.) Ha nem Isten juhai, akkor nem méltók arra, hogy emberi lénynek neveztessenek. Mire összpontosítanak azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot, és nem törekszenek az igazságra? Mire törekszenek? Könnyen meglátható, hogy különösen erős bennük a vágy a státuszra és áldásokra való törekvésre, és hogy nem hallgatnak az igazságra, bárhogy kommunikálsz is róla. Nem csupán az igazságot nem tudják elfogadni, de a hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvésüket is makacsul folytatják. Nem csak az önismeretnek hiányzik belőlük teljesen, hanem mindig az érdemeket vetik össze, és mindenütt a saját tőkéjükkel dicsekszenek. Mi az ilyen magatartás és az ilyen gyakorlatok természete? (A halállal cimborálás.) Így van. Pál is így cimborált a halállal. Az emberek még azután is képesek olyanok lenni, mint Pál, és nem megtérni, hogy már sok éve hallgatnak prédikációkat. Híján vannak az igazság bárminemű megértésének, és egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Vajon ez nem a halállal cimborálás? Kezdetben, amikor az emberek nem értik az igazságot, olyan viselkedésformákat és gyakorlatokat mutatnak, amelyek az emberi akaratból fakadnak és hamisítottak, vagy valamilyen alkudozásnak vagy egyéni szándéknak és vágyaknak adják a jelét. Isten nem tekint erre, mivel nem értik az igazságot. Amikor Isten szavai még nem lettek ilyen világosan közölve az emberrel, Isten megengedte az embernek a romlottságot, hamisságot, gyengeséget és alkudozást. Mostanra Isten sokat és eleget beszélt, és te még mindig kitartasz amellett az elképzelés mellett, hogy helyesek azok a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, és azok a viselkedésformák, amelyeket gyakorolsz. Tagadod Istennek ezeket a szavait, vagy akár meg is veted és figyelmen kívül hagyod Isten szavait; nézel, de nem látsz, és hallgatsz, de nem hallasz. Hogyan viszonyul Isten az ilyen emberekhez? Hogyan látja Isten az efféle dolgokat? Isten azt fogja mondani, hogy nem szereted az igazságot, hogy nem szereted a pozitív dolgokat, és hogy álhívő vagy. Az ilyen emberek nem hiszik el, hogy van igazság, hogy mindaz, amit Isten mondott, az igazság és az üdvösségre vezető ösvény az ember számára. Nem fogadják el ezt a tényt. Noha az ilyen emberek nem tagadják meg Istennek ezeket a szavait, el sem fogadják őket. A viselkedésükből és abból, amit feltárnak, látható, hogy nem az igazságra való törekvés ösvényén járnak. Melyik ösvényen járnak? Mivel a saját tőkéjükre és eredményeikre hagyatkozva jutalmat szeretnének kapni Istentől, Pál ösvényén járnak. Bármilyen részletesen hallanak is Pálról, önmagukban nem ismerik fel ugyanazokat a dolgokat. Bármilyen részletesen hallanak is Pálról, ők maguk nem fordulnak meg, nem térnek meg, és nem ismerik meg önmagukat. Még mindig azt hiszik, hogy amit tesznek, az mind helyes, és összhangban van az igazsággal. Nem számít, hány szót közöl Isten, nem számít, mennyire ízekre szedi és kárhoztatja ezeket az embereket, ők sosem fognak önvizsgálatot tartani. Az Istenbe vetett hittel kapcsolatos nézeteik, az áldások elnyerésére irányuló szándékuk és az Istennel való alkudozásuk gyakorlata töretlen és változatlan marad. Miért van ez így? Nem képesek megérteni Isten hangját, és nem hallgatnak Isten hangjára. Mindegy, mit mond Isten, számukra csekély jelentőséggel bír. „Mondj, amit akarsz, de én hadd járjak a magam útján! Te te vagy, én pedig én vagyok. Mit számít nekem, hogy te mit teszel vagy mi a szándékod? Az én életemhez és halálomhoz semmi köze nincsen.” Miféle emberek ezek? (Álhívők.) Kiben hisznek? Önmagukban hisznek. Megvetendők az ilyen emberek? (Megvetendők.) Megvetendők és el kell pusztulniuk. Nem ők azok, akiket majd megment Isten. Ha tehát az evangélium terjesztői között sokan vannak, akik folyton a maguk érdemeire hagyatkoznak, az rangidősségükkel kérkednek, és jutalmakat kérnek Istentől múltbeli érdemeikért, bajban lesznek. A magatartásuk miatt a halállal való cimborálásként határozható meg a kimenetelük. Amikor tehát ilyen emberrel találkozol, helyénvaló-e óva inteni őket attól, hogy a halállal cimboráljanak? Ha még mindig képesek terjeszteni az evangéliumot, ne mondj nekik ilyet. Közvetett utalásokkal emlékeztetheted, figyelmeztetheted és tanácsolhatod őket, hogy segíts nekik, amennyire lehet. Ha viszont csakugyan éppen olyan a lényegük és a beállítottságuk, mint Pálé, hogyan kell bánnunk velük? Ha tudjuk, hogy a halállal cimborálnak, de nem mondjuk meg nekik az igazat, és továbbra is biztatjuk őket és lehetőséget adunk nekik a szolgálatvégzés folytatására: ezt úgy hívják, hogy a Sátán megalázása. Helyénvaló ezt tenni? (Helyénvaló.) Isten bölcsessége hasznot húzni a Sátán szolgálatából. Ha a testvéreiddel bánsz így, az gonosz cselekedet, és Isten gyűlöli. Ha a Sátán szolgálatából húzol hasznot, azt a Sátán megalázásának nevezik. Ezt bölcsességnek hívják. A nagy vörös sárkány, a Sátán és az ördögök Isten választott népét szolgálják. Isten munkája ez? (Igen, az.) Hogyan tekintsünk erre? Úgy, hogy ez Isten bölcsessége. Ezt a dolgot nem lehet elítélni. Ez az igazság. Ki kell használnod a Sátánt és ezt a dolgot a magad javára. Ha nem használod ki a szolgálat céljára, bizonyos munka nem lesz jól elvégezve, és nem lesz egyszerű eredményeket elérni. Azok esetében, akik az igazságra való törekvés és az üdvösség ösvényén járnak, szintén van egy munkavégzési szakasz, de ez nem állandó. Isten nem bölcsességgel vesz rá téged a szolgálatvégzésre, hanem neked kell átmenned ezen a szakaszon. Mivel nem érted az igazságot, sok mindent alapelvek nélkül, a magad akarata szerint teszel. A lényegedet tekintve nem vagy hajlandó munkát végezni, de az objektív tényt tekintve munkát végzel. Akkor tudnak csak az emberek lépésről-lépésre átállni az igazságra való törekvésre, igazán végezni a kötelességeiket, alávetni magukat Istennek és megfelelni az Ő szándékainak, valamint lépésről-lépésre elindulni az üdvösség ösvényén, ha jól végzik a munkájukat, és fokozatosan megértik Isten szándékait és az igazságot. Ez a munkavégzés azonban merőben más dolog, mint a Sátán szolgálatának kihasználása. Más a természete. Isten csak hasznot húz a Sátán szolgálatából; meg nem menti a Sátánt Isten. Azok a munkások, akik őszinte szívvel hisznek Istenben és képesek törekedni az igazságra, Isten üdvösségében részesülnek. Egyes munkásokkal az a helyzet, hogy amikor hasznos a szolgálatuk, igénybe veszik azokat, de ha megzavarják és megszakítják az egyház munkáját, akkor szigorúan figyelmeztetni kell őket. Ha nem térnek meg, ki lesznek rúgva és ki lesznek utasítva. Így kell bánni velük. Ha általában becsületesen tudnak munkát végezni és nem zavarják meg a munkát, akkor hagyd, hogy tovább végezzék a munkát! Egy napon talán megértik az igazságot és megmenekülhetnek. Ez jó dolog, akkor miért ne tegyék jó hangulatban? Nem ítélhetsz el valakit, mielőtt itt az ideje. Mi az oka annak, hogy némelyek elítéltetnek? Azért ítéltetnek el, mert túlságosan súlyos zavart keltenek. Mindegy, mennyit kommunikálsz velük az igazságról, nem lesznek képesek elfogadni, és gyengén fogják teljesíteni a kötelességeiket. Ugyanaz a természetlényegük, mint Pálé. Makacsul tiltakoznak a megtérés ellen. Kétségkívül a halállal cimborálnak. Egészen biztosan vannak ilyen emberek a gyülekezetben. Egészen biztosan ott vannak azok között is, akik az evangéliumot terjesztik. Mit gondoltok, jó dolog hagyni, hogy az ilyen emberek megismerjék a valódi igazságot? Féltek attól, hogy az ilyen emberek megismerik a valódi igazságot? (Nem félünk.) Ha az ilyen emberek képesek magukra ismerni ebben és megtérnek, az jó dolog. Esélyt kell adnotok az embereknek. Ne írjátok le őket! Ha azonban ismerik a valódi igazságot, de mégsem változtatnak az útjaikon és továbbra is zavarokat keltenek, akkor ez igazán a halállal cimborálás. Amkor nem a helyes ösvényen járnak az emberek, nem szabad udvariaskodni velük. Az ilyen embereket el kell takarítani és ki kell vetni.

Alapvetően ezek az evangélium terjesztésének gyakorlatával kapcsolatos alapelvek. Az evangélium terjesztése során az embereknek teljesíteniük kell a felelősségüket, és komolyan kell foglalkozniuk az evangélium minden potenciális befogadójával, akinek hirdeted azt. Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az embereket, az embereknek pedig oda kell figyelniük Isten szándékaira, nem szabad könnyelműen elmenniük senki mellett, aki az igaz utat keresi és kutatja. Mi több, az evangélium terjesztése során meg kell ragadnod az alapelveket. Minden egyes emberrel kapcsolatban, aki az igaz utat kutatja, meg kell figyelned, meg kell értened és meg kell ragadnod olyan dolgokat, mint a vallási hátterük, hogy a képességük jó-e vagy rossz, és az emberi mivoltuk minőségét. Ha olyan személyt találsz, aki szomjazza az igazságot, aki képes felfogni Isten szavait, és aki el tudja fogadni az igazságot, akkor azt a személyt Isten predesztinálta. Minden erőddel meg kell próbálnod, hogy közöld vele az igazságot, és megnyerd őt. Azonban, ha emberi mivolta silány és jelleme rémes, szomjúsága pedig színlelés, és folyton vitatkozik, ragaszkodva az elképzeléseihez, akkor félre kell tenned őt, és le kell mondanod róla. Némely, az igaz utat kutató embernek van felfogóképessége, és kiváló képességű, de arrogáns és önelégült. Ők szorosan ragaszkodnak a vallásos elképzelésekhez, ezért szeretettel és türelemmel kell velük közölnöd az igazságot, hogy segíts megoldani ezt a problémát. Csak akkor kell feladnod, ha nem fogadják el az igazságot, bárhogyan is közlöd velük – ekkor mindent megtettél, amit megtehettél. Röviden, ne mondjatok le könnyedén senkiről, aki képes felismerni és elfogadni az igazságot. Amíg hajlandóak az igaz utat kutatni és képesek az igazságot keresni, addig minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy többet olvass nekik Isten szavaiból, hogy többet kommunikálj nekik az igazságról, hogy bizonyságot tegyél Isten munkájáról, és tisztázd elképzeléseiket és kérdéseiket, hogy megnyerd és Isten elé vidd őket. Ez összhangban van az evangélium terjesztésének elveivel. Hogyan lehet tehát megnyerni őket? Ha a velük való foglalkozás során megállapítod, hogy jó képességű és jó emberi mivoltú az illető, akkor mindent meg kell tenned, hogy teljesítsd a kötelezettségedet; fizetned kell egy bizonyos árat, és bizonyos módszereket és eszközöket kell használnod, és nem számít, hogy milyen módszereket és eszközöket alkalmazol, amíg azért használod ezeket, hogy megnyerd az illetőt. Összefoglalva, a megnyerésük érdekében teljesítened kell a kötelezettségedet, és szeretetet kell alkalmaznod, és mindent meg kell tenned, ami a hatalmadban áll. Közölnöd kell minden igazságot, amit értesz, és meg kell tenned mindazt, ami a te feladatod. Még ha nem is nyerted meg az illetőt, akkor is tiszta lesz a lelkiismereted. Megtettél minden tőled telhetőt. Ha nem közlöd tisztán az igazságot, az illető pedig továbbra is ragaszkodik az elképzeléseihez, és ha elveszíted a türelmedet, és önszántadból lemondasz róla, akkor ez azt jelenti, hogy elhanyagolod a kötelességedet, ez pedig vétek és szégyenfolt lesz a számodra. Néhányan azt kérdezik: „Ez a folt vajon azt jelenti, hogy Isten elítélt engem?” Az ilyen kérdések attól függnek, hogy az emberek szándékosan és megszokásból teszik-e ezeket. Isten nem ítéli el az embereket alkalmi vétkekért; csak meg kell térniük. De amikor tudatosan rosszat tesznek, és nem hajlandók megbánni, akkor Isten elítéli őket. Hogy is ne ítélné el őket Isten, amikor nyilvánvalóan tisztában vannak az igaz úttal, mégis szándékosan vétkeznek? Az igazságalapelvek alapján nézve ez felelőtlenség és felületesség; és legalább annyi biztos, hogy ezek az emberek nem tettek eleget a kötelezettségüknek; így ítéli meg Isten a hibáikat. Ha nem hajlandóak megtérni, akkor el lesznek ítélve. Az ilyen hibák csökkentése vagy elkerülése érdekében tehát az embereknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy teljesítsék kötelezettségeiket, aktívan igyekezve foglalkozni minden olyan kérdéssel, amelyet az igaz utat kutató emberek felvetnek, és semmiképpen sem félretéve vagy halogatva a döntő kérdéseket. Ha egy, az igaz utat kutató személy ismételten feltesz egy kérdést, hogyan kell válaszolnod? Ne sajnáld az időt és a fáradságot, hogy válaszolj nekik, és találd meg a módját annak, hogy világosan beszélj velük a kérdésükről, amíg meg nem értik, és nem teszik fel többé. Ekkor teljesítetted a felelősségedet, és a szíved mentes lesz a bűntudattól. És ami a legfontosabb, nem lesz bűntudatod Istennel szemben ebben ez ügyben, mert ezt a kötelességet, ezt a felelősséget Isten bízta rád. Amikor mindazt, amit teszel, Isten előtt teszed, Isten felé fordulva, amikor mindent Isten szavával mérsz le, és az igazságalapelvek szerint teszel, akkor a gyakorlatod teljesen összhangban lesz az igazsággal és Isten elvárásaival. Így minden, amit teszel és mondasz, az emberek hasznára válik, ők pedig ezt helyeselni fogják, és könnyen elfogadják. Ha a szavak, amelyeket mondasz, világosságot árasztanak, gyakorlatiasak és egyértelműek, akkor el tudod majd kerülni a vitát és a konfrontációt, lehetővé teszed az emberek számára, hogy megértsék az igazságot, és építed őket. Ha a szavaid zavarosak és félreérthetőek, és az igazságról szóló közlésed homályos, nem áraszt világosságot és nem gyakorlatias, akkor nem leszel képes megoldani az emberek elképzeléseit és problémáit, ők pedig hajlamosak lesznek fennakadni a hibáidon, ítéletet mondani rólad és elítélni téged. Ezeket a problémákat még nehezebb lesz megoldanod; lehet, hogy Isten szavaiból még több részt kell közölnöd, mielőtt az emberek megérthetik az igazságot és elfogadhatják azt. Tehát bölcsnek kell lenni a beszédben, amikor az evangéliumot terjesztjük, és nyíltan kell kommunikálni az igazságról, úgy, hogy az eloszlathassa az emberek elképzeléseit és képzelgéseit, elnyerve csodálatukat és komolyan meggyőzve őket. Ily módon könnyű eredményeket elérni; ez lehetővé teszi, hogy az emberek zökkenőmentesen elfogadják Isten munkáját ami az evangélium terjedésének javára válik.

Ami az evangélium terjesztésének gyakorlata során követendő alapelveket illeti, egy másik tekintetben az evangéliumot terjesztőknek méltóságteljes és tisztességes magatartást kell tanúsítaniuk, szentek módjára kell beszélniük és viselkedniük, minden cselekedetükben megfelelő önmérsékletet kell gyakorolniuk az evangélium terjesztése során, és fegyelmezetten kell viselkedniük. Az evangélium potenciális befogadói közül némelyek nem értékelik, ha idegenek zavarják meg őket, akkor hát hogyan kell prédikálnod nekik? Egyesek úgy prédikálják az evangéliumot, hogy naponta háromszor telefonálnak, átszaladnak másokhoz, miután hazaértek a munkából, és mindjárt Isten szavait kezdik olvasni a potenciális befogadóknak, amint találkoznak velük, bármilyen elfoglaltak is ezek a befogadók. Ezek az emberek sosem az alkalmas időt választják, ezért jó eséllyel lesznek idegesítőek. Némelyek olyan ostobák, hogy még ilyeneket is mondanak azoknak, akik az igaz utat kutatják: „Ez a világ olyan gonosz, ezért dobd el, ami a kezed ügyében van, ne menj be dolgozni! Tudod, milyen időben élünk? Mindjárt bekövetkezik a nagy katasztrófa. Sürgősen hinned kell Istenben!” Vajon helyes dolog így terjeszteni az evangéliumot? Milyen következményekkel fog ez járni? Ők nem hívők, akik még nem fogadták el Isten munkáját. Szükséges így szólni hozzájuk? Ráadásul, ne árts bele magad az evangélium potenciális befogadóinak magánéletébe vagy személyes nézeteibe! Némelyek például a következőket mondják azoknak, akiket éppen próbálnak megnyerni: „Nézd, még mindig hiszel Istenben? Mi hívők nem viselünk ilyen ruhákat, mint a nem hívők.” „Akik hisznek Istenben, nem esznek ilyen ételeket, ezt és ezt kell enned.” Ezzel nem ütöd bele az orrod mások dolgába? Ezt ostobaságnak hívják. Ha egy bizonyos pillanatban nem helyénvalók a szavaid és a cselekedeteid, akkor kárba veszhet az ár, amelyet az evangélium terjesztésével fizettél. Éppen ezért mindenkor óvatosan kell cselekedned, fékezned és szabályoznod kell a magatartásodat, és fegyelmezetten kell viselkedned. Mit nevezünk fegyelemnek? A fegyelem azt jelenti, hogy a szabályoknak megfelelően teszed a dolgokat, átgondolod, hogy miféle szavak illenek az általad teljesített kötelességhez, és hogy miféle szavakat lesznek vajon hajlandóak meghallgatni az evangélium befogadói. Ne tégy vagy mondj olyan dolgokat, amelyeket gyűlölni fognak, vagy ami miatt idegesek lesznek, ne tégy fel tolakodó kérdéseket, és soha ne avatkozz bele a személyes ügyeikbe! Tegyük fel, hogy valakinek két fia van, és te ezt mondod neki: „Jó, hogy van két fiad, de nem lenne jobb, ha lányod is lenne?” Mit számít az neked? Ha az evangélium potenciális befogadói közül valaki tud angolul, ezt mondod: „Igazán kiváló az angolod. Nagyszerű lenne, ha hinni kezdenél Istenben és teljesítenéd a kötelességedet Isten házában. Isten háza híján van a hozzád hasonló embereknek.” Helyénvaló így beszélni? Nincs két egyforma ember. Miután ezek az emberek hinni kezdenek, lehet, hogy aktívabbak és lelkesebbek lesznek nálad, de most még nem hisznek és nem fogadták el az evangéliumot, ezért ne kényszerítsd ki idő előtt a dolgokat, és soha ne ártsd bele magad mások életébe! Érted?

Van egy másik helyzet is, amely előfordulhat. Az evangélium terjesztése során akadnak némelyek, akik elfogadják Isten utolsó napokban végzett munkáját és megértenek néhány igazságot. Azután az átlagos, hétköznapi embereknél messze feljebbvalónak gondolják magukat. Megvetnek minden nem hívőt, sőt még az igaz utat keresőket is megvetik és lenézik, akikkel csak találkoznak. Ezt gondolják: „Ti, emberek, ha nem fogadjátok el Isten utolsó napokban végzett munkáját, akkor vakok, ostobák és tudatlanok vagytok, csakis halált érdemeltek, és teljesen értéktelenek vagytok. Ma az én kötelességem, hogy prédikáljam neked az evangéliumot, de máskülönben tudomást sem vennék rólad!” Miféle hozzáállás ez? Semmi többet nem tettél, csak elfogadtad Isten utolsó napokban végzett munkáját. Senkinél sem vagy feljebbvaló. Még ha király is lennél, akkor is csak a romlott emberi faj egyik tagja lennél, nemde? Milyen tekintetben vagy nagyszerűbb másoknál? Ne vesd meg azokat, akik az igaz utat kutatják! Még ha te prédikálod is nekik az evangéliumot, akkor sem vagy semmivel sem nagyobb vagy jobb náluk. Ne feledd, hogy akárcsak ők, te is romlott emberi lény vagy! Legyen világosság a szívedben e dolgot illetően! Ne úgy tekints mindig másokra, mintha valamiféle nagy szolgálatot tennél a világnak, vagy mintha te vezetnél el minden érző lényt a szabadulásáig! Folyton ezt gondolod: „Ti, emberek, akik nem fogadtátok el az evangéliumot, szánalmasak vagytok. Mindennap emészt értetek az aggodalom.” Miféle tűz ez, amely benned ég? Még a magad problémáit sem oldottad meg, de az aggodalom tüze emészt mások ügyei miatt. Nem képmutató dolog ez? Nem csapsz be ezzel másokat? Ne rejtőzz az erény álarca mögé! Valójában semmi vagy. Még akkor is, ha 20-30 éve elfogadtad Isten új munkáját, akkor is csak egy senki vagy. Még ha Istennel élsz is minden nap és színről-színre beszélsz is Istennel, akkor is csak egy átlagos ember vagy. A lényeged változatlan marad. Az evangélium mások felé történő terjesztésével a kötelességedet teljesíted. Ez a kötelezettséged, a felelősséged. Meg kell értened, hogy nem számít, hány embert nyersz meg, te te maradsz. Nem váltál más személlyé, továbbra is csak egy romlott emberi lény vagy. Habár sokakat megnyertél, nem kellene büszkének lenned, arrogánsnak pedig még kevésbé. Ne dicsekedj folyton az eredményeiddel, ezt mondva: „Sok éve terjesztem az evangéliumot, s ez idő alatt rengeteg tapasztalatot szereztem és sok leckét megtanultam. Bárkinek prédikálok, egy pillanat alatt meg tudom mondani, hogy az illető jó vagy rossz ember, és tudom, mikor prédikáljak és mikor hallgassak. Amikor helyes dolog terjeszteni az evangéliumot, tudom, hogy könnyű vagy lehetséges lesz-e. Mindig megtalálom a módját, hogy eljuttassam az evangéliumot azokhoz, akik felé lehetséges azt terjeszteni.” Noha van tapasztalatod az evangélium terjesztése terén, még mindig nagyon sekélyes az életbe való belépésed. Noha van némi élettapasztalatod, és változtál valamelyest, olykor hencegsz, hogy felvágj. Vajon ez nem probléma? Az ajándékokkal bíró emberek hajlamosak a leginkább a nagyképű és üres beszédre. Mindig jobbnak hiszik magukat másoknál, mindig szeretik kioktatni az evangélium potenciális befogadóit, és mindig azt akarják, hogy az emberek felnézzenek rájuk és dicsőítsék őket. Vajon nem a beállítottsággal kapcsolatos probléma ez? Bizonyságot tehet valaki Isten mellett úgy, hogy csak a viselkedésén változtatott, de a beállítottságán nem? Ha nem tudsz bizonyságot tenni a beállítottságod megváltozásáról, ha csak az evangélium igazságáról tudsz beszélni, hogy Istenről tanúskodj, vajon akkor is alkalmas vagy arra, hogy Isten használjon? Miután elfogadják az emberek az igaz utat, meg kell érteniük az életbe való belépés igazságát és a gyakorlat igazságát. Nem hiányosság vajon, ha nincs valódi tapasztalatod, és nem tudod, miként beszélj a tapasztalati bizonyságtételedről? Vajon Isten mellett tanúskodsz, ha mindig a doktrínákról szóló beszédre koncentrálsz, hogy az emberek felnézzenek rád és nagyra tartsanak, és ha mindig magas pozícióban akarsz lenni? Egyáltalán nem. Ezzel magad mellett tanúskodsz. Ez romlott beállítottságra vall. Ha nem élsz át ítéletet és fenyítést, hogyan érhetnéd el, hogy megváltozzon a beállítottságod? Az evangélium terjesztői közül némelyek tapasztalati bizonyságtételekről beszélnek, ami nagy hasznára válik a hallgatóiknak és megérinti őket, ezért aztán a szívük mélyéből csodálják ezeket a beszélőket. És ezeknek az evangélium-terjesztőknek mégis van Istent félő szívük. Nem vetik meg az evangélium egyetlen potenciális befogadóját sem. Képesek szívükből beszélni az emberekkel, jól kijönni és normálisan barátkozni az emberekkel, és csakugyan van bennük a normális emberi mivoltra jellemző némi értelem. Hogyan érik el ezt? Ez azt bizonyítja, hogy nyertek valamit az Istenbe vetett hitükben. Legvégül pedig, megértettek néhány igazságot, rendelkeznek némi önismerettel, és változott valamelyest az életfelfogásuk, ezért nem válnak többé arrogánssá. Amikor olyan emberekkel találkoznak, akik még nem fogadták el az evangéliumot, ezt gondolják: „Én is ugyanilyen voltam egykor, úgyhogy nem szabad lekicsinyelnem őket. Én magam sem vagyok olyan nagyszerű.” Nem olyan többé a mentalitásuk, mint egykor. Amint felismerik az emberek a saját természetüket, egyszerűen természetesnek fogják tartani, amikor azt látják, hogy az evangélium potenciális befogadói kissé tudatlanok, ostobák vagy gyengék. Ne szégyeníts meg másokat, és ne tedd magadévá azt az érzést vagy hozzáállást, hogy mindenki más a közönséges, átlagos emberek sokaságához tartozik. Ha ilyen a hozzáállásod, az akadályozni fogja és aláássa az evangélium terjesztésére irányuló munkádat. Olykor azonban igenis előállnak majd efféle romlott állapotok a szívedben, amikor sokakkal találkozol, akik még csak most kezdtek hinni Istenben. Mondjuk például, hogy már 20 éve elfogadtad Isten utolsó napokban végzett munkáját, és 10 éve terjeszted az evangéliumot. Amikor az evangélium potenciális befogadói között vagy, azok mindig úgy fogják érezni, hogy felsőbbrendű vagy náluk, és ezt mondják: „Te már 20 éve hiszel Istenben, miközben mi épphogy csak elfogadtuk Őt. A mi érettségünk még mindig nagyon csekély, és veled összevetve persze messze alattad vagyunk. Te felnőtt vagy, mi pedig még csak újszülött csecsemők.” Mit gondolj, amikor efféle összehasonlításokat végeznek? „Jóllehet korábban fogadtam el Istent, mint ők, és hosszabb ideje hiszek náluk, még mindig nagyon le vagyok maradva az életbe való belépés és az igazság tekintetében. Nem fogadtam még el Isten valódi ítéletét és fenyítését, és még mindig hosszú út áll előttem addig, hogy megmeneküljek és tökéletességre jussak.” Te tudod, hogy valójában milyen is vagy a szívedben. Nem számít, mennyire néznek fel rád vagy milyen nagyra tartanak az emberek, hogyan érzed magad? „Csak egy átlagos ember vagyok, ne nézzetek fel rám!” Undort érzel majd, nem pedig örömöt, mivel a szívedben világosan látod, hogy egyáltalán semmi nem vagy, hogy semmilyen igazságot nem értesz, és hogy csak néhány szót és doktrínát tudsz elmondani. Az emberek ostobák, és hajlamosak felnézni másokra. Ha élvezettel tölt el, amikor felnéznek rád, és gyönyörűséged leled benne, bajban vagy. Ha bosszant, és ki akarsz kerülni ebből a helyzetből, ha nem szereted, amikor így bánnak veled mások, az azt bizonyítja, hogy van némi önismereted. Ez a helyes állapot, és ebben az állapotban kicsi a valószínűsége, hogy hibákat kövess el vagy rossz dolgokat tégy.

Alapvetően olyan helyzetekről beszélek, amelyekbe gyakran kerülnek az emberek az evangélium terjesztése során. Ami a dolgok negatív oldalát illeti: kerülnötök kell bizonyos helytelen beszédmódokat, gyakorlatokat és magatartásformákat, és gondoskodnotok kell róla, hogy a hozzáállásotok ne fedjen fel helytelen és az igazsághoz nem igazodó dolgokat. Ami a pozitív oldalt illeti, miközben e kötelességet teljesítitek, mindvégig hűségesen és felelősségvállalással kell viszonyulnotok a kötelességetekhez. Ily módon megfelelően végezhetitek a kötelességeteket. E folyamat során fokozatosan keresned kell az igazságot és az alapelveket, hogy eleget tégy Isten szándékainak, és igyekezned kell mindvégig kitartani és hűségesnek maradni a rád bízott valamennyi kötelesség végrehajtásában. Mindegy, milyen jellegű kötelességet teljesítesz, fontos, hogy képes légy eleget tenni Istennek, s hogy Ő megemlékezzen rólad azokért a dolgokért, amelyeket megfelelő és dicséretre méltó módon végeztél el. Az evangélium terjesztésének időszakában igyekezned kell mind kevesebb vétket és mind kevesebb hibát elkövetni. Egyre kevesebbszer forduljon elő olyan, hogy üzletet próbálsz kötni vagy a jutalmat keresed, esetleg indíttatást és vágyat érzel az előbbiekre a kötelességed teljesítése közben. Ugyanakkor aktívan törekedj a kötelezettségeid elvégzésre, teljesítsd azokat maradéktalanul, és tekints úgy a kötelességedre, mint ami neked adatott. Azonkívül igyekezz úgy végezni a kötelességed, hogy amikor sok év után visszagondolsz rá, tiszta legyen a lelkiismereted. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan csökkentened kell azoknak a dolgoknak a számát, amelyek miatt úgy érzed, hogy tartozol. Nem folytathatod úgy, hogy egyáltalán nem változol. Tegyük fel, hogy nem végezted jól a kötelességed, amikor egy potenciális befogadó felé terjesztetted az evangéliumot, és kényelmetlenül érezted magad emiatt, mintha adósságod lenne, és úgy érezted, hogy nem készültél fel eléggé. Amikor azonban a későbbiekben terjesztetted az evangéliumot, ugyanolyan volt az állapotod, és semmin sem változtattál. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem növekedtél ezen időszak alatt. Mit jelent a növekedés hiánya? Azt jelenti, hogy nem gyakoroltad az igazságnak ezt az aspektusát; azt jelenti, hogy azok a dolgok, amelyekről most kommunikálok, soha nem jelentettek a számodra többet doktrínáknál. Ha egyre kevesebb vétket és egyre kövesebb hibát követsz el, kevésbé érzed magad adósnak, és kevésbé furdal a lelkiismeret, az mit jelent? Azt jelenti, hogy egyre nagyobb tisztasággal teljesíted a kötelességed, és hogy egyre inkább megerősödik a felelősségérzeted. Más szóval: egyre hűségesebbé válsz ennek a kötelességnek a teljesítésében. Hogy egy példát is mondjak: a múltban emberi módszereken nyugodott az evangélium terjesztése, nem pedig az igazságról folytatott beszélgetésen vagy bibliaversek magyarázatán. Most úgy látszik, hogy helytelen ez a megközelítés, hogy nem ezt kell tennie annak, aki elfogadja Isten megbízatását, és hogy ez voltaképpen gyalázatos dolog Istennel szemben. Volt már bennetek ilyen érzés? Talán most nem így éreztek, de egy napon, ha majd egyre több különféle igazsággal felvértezed magad, és eljutsz egy bizonyos fokú érettségre, pontosabb és gyakorlatibb hozzáállást és nézőpontot magadévá téve fogsz a múltbeli gyakorlataidra tekinteni. Ez azt bizonyítja, hogy normális lett a belső állapotod. Most semmit sem érzel a korábbi gyakorlataiddal kapcsolatban, nem veted meg azokat, és nem tudod helyesen szemlélni vagy értékelni őket, hanem inkább közönyös vagy. Nem nagyon aggasztó ez? Ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem vagy birtokában azoknak az igazságoknak, amelyek ezekre a dolgokra vonatkoznak. Még egyfajta érzéketlen hozzáállást is magadévá teszel az ember különféle gonosz cselekedetei és trükkjei, valamint az igazsággal össze nem egyeztethető gyakorlatai iránt, elfogadva ezeket a mocskos dolgokat, szimpatizálva, sőt még egyet is értve velük. Akkor milyen a belső állapotod? Gonosz dolgokat szeretsz, a bűnhöz kapcsolódó dolgokat szeretsz, és olyan dolgokat szeretsz, amelyek nem összhangban vannak az igazsággal, hanem ellentétesek azzal. Ez nagyon aggasztó. Ha továbbra is e gyakorlatoknak megfelelően cselekszel, nagyon súlyos következménnyel fogod szembetalálni magad. Hogy mi ez a következmény? Gonosztettet gonosztettre halmozol, s egyre távolabb és távolabb sodródsz az üdvösség ösvényétől. Miért mondom, hogy egyre távolabb és távolabb sodródsz? Azért, mert miközben ezt a kötelességet teljesíted, nem keresed az igazságot és nem tartod be az alapelveket mindazokban a dolgokban, amiket teszel. Egyszerűen csak a saját akaratodat és preferenciáidat követed. Akkor hát miként tudod kielégítően végezni a kötelességed? Nem azzal a céllal teljesíted a kötelességed, hogy belépj az igazságba, hanem hogy elvégezz egy feladatot, azután pedig számot adj magadról. Nem Isten akaratát követed, és nem Isten megbízását fogadod el. E dolgok más természetűek. Ezért, amikor az evangéliumot terjeszted, nem az üdvösségre vezető ösvényen jársz, hanem a munkavégzés ösvényén, Pál ösvényén, aki üzletelt Istennel. Előbb vagy utóbb, mindannak alapján, amit teszel, Isten ugyanazt a sorsot rendeli majd számodra, mint Pál számára. Nem ez lesz vajon az eredmény? De igen, egészen biztosan ez lesz. Ha ezzel szemben az evangélium terjesztése során minden módszered és eszközöd gyakorlatias, azért indulsz el és az a szándékod, hogy megelégítsd Istent és viszonozd Isten szeretetét, s ha az alapelvek, amelyek szerint cselekszel, valamint az ösvény, amelyen jársz, megfelelnek Isten követelményeinek és teljes összhangban vannak az igazsággal, milyen eredménnyel jár majd az ilyen gyakorlat? Egyre jobban elmélyül az igazsággal kapcsolatos megértésed, egyre inkább az alapelvekkel összhangban fogod kezelni az ügyeket, egyre jobban növekedni fog az életed, és fokozatosan nő benned a hit, a szeretet az az Isten iránti hűség. Ily módon rá fogsz lépni az üdvösség ösvényére. Mindeközben, kötelességed teljesítése során, fokozatosan meg fogod vizsgálni saját lázadó mivoltodat és romlottságodat, és meg fogod vizsgálni a különféle romlott beállítottságaidat. Akkor, e kötelesség teljesítése közben, egyre inkább képes leszel visszafogni magad, és birtokában leszel az Istent félő szívnek és az alávetettségnek. Később mind inkább meg fog erősödni a felelősségérzeted, és egyre növekedni fog hűséged tisztasága. Az istenfélelmed is elmélyül. Ugyanekkor mind több tapasztalatot és ismeretet nyersz a különféle igazságok valóságáról. Ily módon az ösvény, amelyen jársz, a szöges ellentéte lesz annak, amelyen Pál járt. Ez az igazságra való törekvés péteri ösvénye. Ez az ösvény az üdvösség ösvénye. Ami a végeredményt illeti, majd megtapasztalod magad. Isten elismer majd téged, és egyre több békességben és örömben lesz része a szívednek. Isten szemében nem számít, hogy hány kanyart és fordulatot vett az ösvényed, hány kitérőt tettél, vagy hogy milyen negatívitást, gyengeséget vagy akár kudarcot és bukást éltél át. Amikor egységes egészként nézi majd azt, amit tettél, amit feltártál és amit kinyilatkoztattál, akkor az ösvény, amelyen jársz, az üdvösség ösvénye lesz. Akkor tehát hogyan fogja Isten meghatározni a kimeneteledet? Isten nem siet a kimeneteled meghatározásával. Módszeresen és gyöngéd türelemmel támogat, segít és vezet téged az üdvösség ösvényén. Lehetővé teszi majd számodra, hogy elfogadd ítéletét és fenyítését, próbatételeit és finomításait, végül pedig tökéletesíteni fog téged. Ekként aztán teljesen és egészen megmenekülsz. Ha tehát ebből a szemszögből nézzük: az evangélium terjesztésének kötelességét végezve nem kapnak-e alkalmat és lehetőséget az emberek arra, hogy elinduljanak az üdvösség ösvényén? (De igen.) Megvan ez a lehetőségük, és ez teljességgel lehetséges. Mindössze attól függ, hogy képesek-e törekedni az igazságra, és az igazságra törekvés ösvényét választani.

Ma elsősorban az evangélium-terjesztés kötelességének végzésével kapcsolatos különböző igazságokról beszélgettünk. Térjünk vissza ahhoz a témához, amellyel a beszélgetésünket kezdtük. Minek nevezzük azokat, akik az evangélium terjesztésének kötelességét teljesítik? (Az az evangélium terjesztésének kötelességét végző embereknek.) Így van. Nem lehet őket tanúknak vagy prédikátoroknak nevezni, és bizonyosan nem nevezhetők az evangélium hírnökeinek. Végső soron tehát az evangéliumot terjesztő emberek ők. Soha ne nevezd magad tanúnak! Az emberek nem tanúskodhatnak semmiről, és elég, ha nem hoznak szégyent Istenre. Ha prédikátornak hívod magad, az még rosszabb. Ettől még messzebb állsz. Nem az „utat” prédikálod, és azok a dolgok, amelyekről prédikálsz, nagyon messze vannak az „út”-tól. Ha tehát megállapodunk az „evangéliumot terjesztő emberek” elnevezésben, mindenkinek pontos definíciója lesz erről a kötelességről, ami pedig az, hogy egyszerűen csak olyan emberek ők, akik ezt a kötelességet teljesítik. Egyáltalán nem tanúk és nem is prédikátorok. Nagyon távol állnak ezektől a dolgoktól. Ha tanúknak vagy prédikátoroknak nevezed őket, nem fogják-e másoknál feljebbvalónak érezni magukat? Az embereknek nem kell sok ahhoz, hogy felvágjanak és felfuvalkodjanak. Jó dolog vagy rossz dolog, ha valaki így felvág és felfuvalkodik? (Rossz dolog.) Ha te nem magasztalod és emeled fel az embereket, ők mindig saját magukat akarják felfújni. Ha felmagasztalod és tanúknak, prédikátoroknak vagy az evangélium hírnökeinek nevezed őket, el tudod képzelni, milyenek lennének, miután ilyen dicséretben részesültek? Akkorára fújnák fel magukat, hogy el is szállnának. Van-e alapvető megértésed az evangélium terjesztésének kötelességével kapcsolatos különböző igazságokról? (Igen.) Ahhoz, hogy jól végezhesd az evangélium terjesztésének kötelességét, sok igazsággal fel kell, hogy legyél vértezve. Némelyek ezt kérdezik: „Nem terjesztem az evangéliumot, akkor hát szükséges-e felvérteznem magam az igazsággal?” Mások meg ezt: „Nem tudom, mikor leszek képes az evangéliumot terjeszteni. Soha nem terjesztettem az evangéliumot, és nem beszélek jól, akkor hogyan tudnám terjeszteni az evangéliumot?” Lehet, hogy nem vagy képes terjeszteni az evangéliumot, de vajon az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságokkal sem tudod magad felvértezni? Nem tudod gyakorolni, hogy emberekkel beszélj és találkozz? Ha van benned küldetésérzet és felelősségérzet, ha jól akarod teljesíteni ezt a kötelességet és együtt akarsz működni Istennel, akkor fel kell vértezned magad az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságokkal. Fel kell vértezned magad a víziót és a gyakorlatot illető igazságokkal. Szükségszerű, hogy Isten választott népe fel legyen vértezve igazságokkal e két területet érintően, mert ezekkel az igazságokkal sosem felesleges felvértezned magad. Nem csupán az evangélium terjesztésére vonatkoznak, hanem olyan igazságok, amelyeket meg kell értenie az emberiségnek. Hogyan profitálnak az emberek ezeknek az igazságoknak a megértéséből? Milyen áldásokat hozhat ez a számukra? Az alapelgondolás megértésére talán mindenki képes, de ahogy tovább halad és mélyül Isten munkája, az emberek még inkább meg fogják tapasztalni Isten munkáját, és az igazsággal kapcsolatos megértésük is hasonlóképpen tovább halad előre és mélyül. Egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek Istennel, és mind gyakoribbá válnak a találkozásaik Vele. Lépésről-lépésre összevetik a vízióra és Isten munkájára vonatkozó igazságokat Isten cselekedeteivel és Istennek az egyes emberek iránti hozzáállásával. Ez a lépésről-lépésre történő összehasonlítás Isten megismerésének a folyamata. Teremtett lényként régóta hiszel már Istenben, de nem tudod, hogy kicsoda Isten, vagy hogy miként jelenik meg és munkálkodik. Nem túl ködös és zavaros vajon az ilyen hit? Sok éve teljesíted a kötelességed, ám ha végül még mindig nem fogsz tudni semmit Istenről, akkor értelmetlen volt az Istenben való hited. Hinnél-e az ördögöknek, ha azt hallanád, hogy szóbeszédeket terjesztenek Istenről? (Nem hinnénk.) Most azt mondod, hogy nem hinnéd el ezeket a dolgokat, de ha valóban nem érted Istent, és eljön a nap, amikor hallod ezeket a szóbeszédeket, kételyeid lesznek, és eltöprengsz a szívedben a hallottakon, ezt gondolva: „Lehet, hogy igaz? Képes lenne Isten ilyet tenni?” Kényelmetlenül fogod érezni magad, ezért nem leszel hajlandó teljesíteni a kötelességed. A szóbeszédek hatása alá kerülve úgy fogod érezni, hogy borús és komor út áll előtted, ezért eltévedsz és összezavarodsz. Az emberek mindig el vannak tévedve és össze vannak zavarodva; miért van így? Nem tudják, hol van Isten, vagy hogy van-e Isten egyáltalán, ezért aztán mindig tévelyegnek és össze vannak zavarodva. Milyen körülmények között alakul ki ez a zavarodottság? Akkor alakul ki, amikor sok látszólag ellentmondásos dolog összezavarja az embereket, így nem látják világosan, hogy melyik irányba induljanak, és nem tudják, merre menjenek. Így aztán eltévednek és összezavarodnak. Világosan és tisztán látod azt sok mindent, ami a szemed előtt van, és a helyes ösvényt követed? Ebbe beletartozik az Istennel kapcsolatos megértésed, az igazságról való megértésed, valamint az is, hogy mennyire vagy felvértezve az igazsággal. Mit jelent az, amikor az emberek mindig el vannak tévedve és össze vannak zavarodva? Valóban nem látják az előttük lévő utat? Csakugyan vakok a tévelygők és az összezavarodottak? Nem, ez a szív vaksága és az igazsággal, Istennel, valamint az emberek, események és dolgok megítélésével szembeni érzéketlenség. Miért érzéketlenek az emberek? Azért, mert nem értik az igazságot, nem tudnak Isten cselekedeteiről, nem tudnak Isten természetéről, és nincs, ami alapján pontos ítéletet alkothatnának minden dologról. Ezért aztán semminek a megítéléséhez és jellemzéséhez nincs normájuk. Homályosak, mindent tisztánlátás és megértés nélkül szemlélnek, és nem tudnak ítéletet alkotni. A dolgokat definiálni és a dolgok mélyéig látni sem képesek. Ezt nevezik érzéketlenségnek. Az érzéketlenség vaksághoz vezet, a vakságból adódóan pedig elveszve és összezavarodva érzik magukat az emberek. Így működik ez. Miért van tehát, hogy egyesek, akik oly sok éve hallgatnak már prédikációkat, még mindig képtelenek tisztán látni a dolgokat? Azért, mert az ilyen emberek nem értik az igazságot. Semmit nem képesek átlátni, hanem helyette vakon követik az előírásokat, és elhamarkodottan vonnak le következtetéseket. Vakságnak lehet ezt tekinteni? Noha az nem mondható el róluk, hogy teljességgel vakok lennének, részben azok. Valójában, ha nem érted az igazságot, semminek nem láthatsz a mélyére. Nem számít, milyen régóta hisz valaki Istenben, vagy hogy hány prédikációt hallgatott meg, ha sosem képes megérteni az igazságot, az azt jelenti, hogy a képességével van probléma. Ez közvetlenül összefügg azzal, hogy van-e az illetőnek szellemi megértése vagy nincs. A legtöbb ember, aki sok éve hallgat már prédikációkat, ért valamit az igazságból, és ti valójában talán elég sokat értetek belőle, csak hiányzott a megfelelő környezet, ezért bizonyos igazságokat nem kezdtél el alkalmazni, és még mindig úgy érzed, hogy nem érted őket. Amikor igazán megtapasztalod te magad, amikor választanod kell vagy komolyan mérlegelned kell a dolgokat, talán fokozatosan világossá válik majd számodra az igazság odavágó aspektusa. A jelenlegi benyomásaid durva, üres körvonalakkal és doktrínális dolgokkal vannak tele. Ahogy fokozatosan növekszel tapasztalat és életkor terén, sok igazság mind gyakorlatiasabbá és realisztikusabbá válik majd benned. Ennek köszönhetően azután egyre inkább megláthatod majd az igazság lényegét. Ily módon igazán eljuthatsz az igazság megértésére, és érzékenyen tudod majd szemlélni a problémákat. Nem számít, hány prédikációt hallgatnak meg azok, akik nem értik az igazságot, ha mindkét szemüket tágra nyitják, akkor sem lesznek képesek átlátni az emberi mivolt, a romlott beállítottságok, a különféle emberi állapotok és a különböző embertípusok lényegének megnyilvánulásain. Vakok. Azonban, ha kívülről úgy is tűnik, hogy nem figyel egy illető, aki az igazságra törekszik, a szívében attól még reagál mások viselkedésére és magatartására, és tudattalanul benyomás alakul ki benne a dologról. Honnan ered ez a benyomás, ez az érzés? A megértett igazságok képessé teszik az embereket a tisztánlátásra, ennek alapján pedig meghatározzák az ilyesfajta magatartás, gyakorlat vagy megnyilvánulás lényegét. Honnan ered ez a meghatározás? Az igazság vezeti megértésre az embereket, és az igazság révén tesznek szert tisztánlátásra és ítélőképességre. Jelenleg értetek néhány igazságot, és rendelkeztek némi tisztánlátással bizonyos dolgokat illetően. Azonban nem túl pontos az ítélőképességetek, és ezért még mindig nincs bennetek bizonyosságérzet, és még mindig csak a tapogatódzás folyamatában vagytok. Némelyek ezt mondják: „Ebben az esetben minden egyes dologgal kapcsolatban közösséget kellene vállalnod velünk.” Erre nincs szükség. Az embereknek emberi kötelezettségeik vannak, Istennek pedig megvan a Maga munkaköre. Az igazság minden aspektusát elmondtam nektek, már csak az van hátra, hogy a mindennapi életetek során mindenféle embert, eseményt és dolgot megtapasztaljatok. A Szentlélek cselekszik majd és irányít. Az embereknek egyetlen dolgot kell tenniük: részt venni az emberi együttműködésben és emberi törekvésben. Ha nem veszel részt e törekvésben, nem számít, milyen világosan magyarázom el, nem fogod megérteni. Nem fogom erőszakkal beléd sulykolni a doktrínákat, nem fogom rád erőltetni, hogy tudj, érts és belépést nyerj. Nem teszek ilyet, és a Szentlélek sem fog ilyet tenni. Ha készségesen, önként és aktívan gyakorolsz, illetve belépsz az igazságba, csakis akkor fog gyümölcsöt teremni benned az igazság anélkül, hogy tudatosulna benned. Amikor az igazság gyümölcsöt terem, világossággal telik meg a szíved. Ez az igazság megértése. Ám ha nem érted az igazságot, akkor minden dolog iránt érzéketlen leszel, mindenre lassan fogsz reagálni, és képtelen leszel bárminek is a mélyére látni. Ha például valaki tesz valamit, és valaki más azt mondja rá, hogy az gonosz cselekedet, és ilyen meg ilyen természetű, te magad nem fogod ezt tudni, és képtelen leszel magad is meglátni. Amikor valaki megmondja neked a választ, a doktrínák alapján talán elfogadod és elismered azt, de a lényegével még mindig nem fogsz tudni egyetérteni. Ha pedig nem tudsz egyetérteni valamivel, csakugyan érted-e az adott dolgot? Nem érted, ezért mindössze előírásokat követve tudod kezelni mindazokat a dolgokat, amelyekkel találkozol. Azért történik így, mert nem érted az igazságot.

Hogyan tudod jól teljesíteni az evangélium terjesztésének kötelességét? Először is meg kell értened az evangélium terjesztésének kötelességével kapcsolatos különböző igazságokat. Ilyen igazság például, hogy miként kell meghatározni és pozícionálni az evangélium-terjesztés kötelességét, valamint, hogy milyen hozzáállást helyes tanúsítani, milyen szenvedést helyes vállalni, milyen árat helyes fizetni, és hogy melyek azok az igazságok, amelyeket helyes gyakorolni és amelyekbe helyes belépni e kötelesség teljesítése során – ha érted ezeket az igazságokat, az evangélium terjesztésének kötelességét is könnyen teljesítheted. Ezenkívül, ami a negatív oldalt illeti, az olyan kérdéseken is el kell gondolkodni, hogy mely helytelen gyakorlatokat kell kerülni, melyek sorolhatók az emberi jószándékok körébe, és hogy az emberek elgondolásai és gyakorlatai végső soron igazodnak-e az evangélium terjesztésének alapelveihez. Ez azt jelenti, hogy az evangélium terjesztése során minden viselkedést, minden gyakorlatot, minden alapelvet és minden következtetést világosan meg kell vizsgálni annak eldöntéséhez, hogy végső soron megfelel-e az igazságalapelveknek. Csakis az olyan dolgok mellett tartsatok ki, amelyek összhangban vannak az igazságalapelvekkel. Ami nincs összhangban az igazságalapelvekkel, azzal fel kell hagyni. Csakis így fognak folyamatos fejlődést mutatni az evangélium-terjesztés kötelességének teljesítéséből származó eredmények. Azonkívül harmonikus együttműködést kell gyakorolnotok, ami mindennél nagyobb hasznára válik az evangélium munkájának. Harmonikus együttműködés nélkül nehéz munkát végezni. A testvéreknek toleránsnak és türelmesnek kell lenniük egymással, és támogatniuk kell egymást. Harmonikus összehangolódásra van szükség ahhoz, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket. Annak kell engedelmeskedni, aki helyesen szól, bárki legyen is. Ne jussatok folyton arra az elhamarkodott következtetésre, hogy nektek van igazatok, mások pedig tévednek. Isten szavainak megfelelően kell határoznotok. Beszélgessetek az igazságról az Isten háza által rögzített alapelveknek megfelelően, hogy egyetértésre jussatok! Továbbá, amikor a kötelességetek teljesítése érdekében együttműködtök, tanulnotok kell egymástól, engednetek kell, hogy az egyik ember erőssége kipótolja egy másik hiányosságát, és nem szabad túl szigorúnak lennetek másokkal. Azonkívül, óvatosan és körültekintően és a szeretetre hagyatkozva kell bánnotok azokkal, akik az igaz utat kutatják, éspedig azért, mert akik az igaz utat kutatják, mind nem hívők – még a vallásos emberek is többé-kevésbé nem hívők közülük –, és mindnyájan törékenyek: Ha valami nincs összhangban az elképzeléseikkel, hajlamosak ellentmondani neki, és ha bármelyik kifejezés nem az akaratuk szerint való, hajlamosak vitatni azt. Éppen ezért toleranciára és türelemre van szükségünk ahhoz, hogy terjeszteni tudjuk nekik az evangéliumot. Rendkívüli szeretetet követel tőlünk, valamint bizonyos módszerek és megközelítések alkalmazását. Ami azonban kulcsfontossággal bír, az az, hogy olvassuk nekik Isten szavait, közvetítsük feléjük mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten kimondott az ember megmentése végett, valamint hallassuk velük Isten hangját és a Teremtő szavait. Ha így teszünk, abból előnyük fog származni. Az evangélium terjesztésének legfontosabb alapelve az, hogy akik szomjaznak Isten megjelenésére és szeretik az igazságot, azok számára lehetővé kell tenni Isten szavainak olvasását és Isten hangjának meghallását. Ezért kevesebb emberi szót mondj nekik, és többet olvass nekik Isten szavaiból. Miután befejezted az olvasást, közöld az igazságot, hogy hallhassák Isten hangját és megérthessenek valamit az igazságból. Ekkor valószínűleg vissza fognak térni Istenhez. Az evangélium terjesztése mindenkinek felelőssége és kötelezettsége. Bárkire bízzák is ezt a kötelezettséget, nem szabad kibújnia alóla, vagy bármiféle kifogással vagy indokkal visszautasítania. Némelyek ezt mondják: „Nem vagyok jó a beszédben, nem értem a Bibliát, és nagyon fiatal is vagyok. Mit tehetnék, ha kísértéssel vagy veszéllyel találkoznék?” Helytelen így beszélni. Az evangélium terjesztése nem azt jelenti, hogy veszélyes dolgokra jelölnek ki téged. Isten háza nem fogja engedni, hogy olyan helyre menj, ahol veszély van. A gyülekezet alapelveket követve jelöl ki embereket az evangélium terjesztésére. Nem kockázatvállalásra kényszerítik ilyenkor az embereket, hanem az egyéni körülmények, képességek és erősségek alapján észszerű intézkedéseket hoznak. A testvérek együttműködnek egymással, a munkát pedig azok kapják, akik alkalmasok az elvégzésére. Azt nem lehet mondani, hogy egyáltalán nincs kockázat. Aki csak él, mind találkozik időnként veszéllyel. Ha Isten közvetlenül küld ki téged, akkor becsületbeli ügyed elfogadni, még ha ez azt is jelenti, hogy kísértéssel, fájdalommal vagy veszéllyel fogsz szembenézni. Miért kell úgy tekintened magadra, mint akinek becsületbeli ügye elfogadni e kiküldetést? (Mert ez az emberek felelőssége.) Így van, csakis így kezeled igazán felelősségedként és kötelességedként az evangélium terjesztését. Ilyen hozzáállást helyes tanúsítania az embernek. Ez az igazság, és mivel ez az igazság, az embereknek el kell fogadniuk, mégpedig fenntartás nélkül. Ha egy napon úgy alakul, hogy nem lesz helyénvaló más kötelességeket teljesítened, vagy ha emberekre lesz szükség az evangélium terjesztéséhez, ezért azzal bíznak meg, hogy terjeszd az evangéliumot, mit fogsz tenni? Becsületbeli ügyedként kell elfogadnod, minden ezzel ellentétes érzelem, elemzés vagy vizsgálódás nélkül. Isten megbízatása ez, neked pedig felelősséged és kötelességed. Nem válogathatsz kényed-kedved szerint. Mivel Istent követed, nem a te dolgod, hogy saját döntéseket hozz. Miért ne hozhatnál döntéseket? Azért, mert az evangélium terjesztése Isten megbízatása, és Isten választott népéből mindenkinek része van ebben a munkában. Némelyek ezt kérdezik: „Elmúltam 80 éves, még a házamat sem tudom elhagyni. Vajon még mindig adhat nekem ilyen megbízatást Isten?” Mások meg ezt: „Mindössze 18-19 éves vagyok, nem sokat láttam még a világból, és nem tudom, hogyan teremtsek kapcsolatot az emberekkel. Nagyon szégyenlős vagyok, és félek mások előtt beszélni. Mégis rám bízhatja Isten ezt a kötelességet?” Isten mindentől függetlenül adja neked ezt a megbízatást. Mindegy, hány éves vagy, minden tőled telhetőt meg kell tenned annak érdekében, hogy végrehajtsd az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelességedet. Terjeszd, amennyire csak tudod, és ahány ember felé csak tudod. Nem számít, milyen kötelességet végzel jelenleg, minden tőled telhetőt meg kell tenned az evangélium terjesztésének érdekében. Ha egy napon alkalmad adódik terjeszteni valaki felé az evangéliumot, vajon meg kell tenned? (Igen.) Helyes. Sokaknak megvannak a maguk kötelességei, de a szabadidejükben terjeszthetik az evangéliumot, és még eredményeket is elérhetnek. Isten helyesli ezt. Ezért mindenkinek felelőssége az evangélium terjesztése. Ne dönts önállóan, és ne bújj ki e felelősség alól, hanem aktívan és önként működj együtt. Ne tégy magadévá passzív vagy negatív hozzáállást, ne tagadd meg e kötelesség teljesítését, és kifogásokat vagy indokokat se találj ki azért, hogy ne kelljen végrehajtanod. Némelyek ezt kérdezik: „Túl veszélyes környezetben vagyok. Tartózkodhatok az evangélium terjesztésétől?” Ha éretlen vagy jelenleg, ha van valaki más, aki kész átvenni a feladatod, és ha más kötelességek teljesítésére alkalmas vagy, akkor másikra cserélheted ezt a kötelességet. De mit tegyél, ha te vagy az, akinek teljesítenie kell ezt a kötelességet? (Becsületbeli ügyem elfogadni.) Így van. Becsületbeli ügyed elfogadni Istentől. Ez minden teremtett lény felelőssége és kötelezettsége. Némelyek ezt mondják: „Testileg gyenge vagyok, ezért nem bírnám ki az azzal járó nehézséget, hogy elmenjek terjeszteni az evangéliumot.” Ha e nagy nehézséget nem bírod ki, kisebb nehézségeket legalább el tudsz viselni? Ha semmilyen nehézséget nem bírsz ki, akkor vajon nem kell majd a büntetés nagy nehézségét elszenvedned? Amíg élsz és lélegzel, tenned kell a kötelességed, terjesztened kell az evangéliumot. Ez tökéletesen természetes és indokolt. Ha megtagadod a kötelességedet, nem prédikálod az evangéliumot, és úgy döntesz, hogy kibújsz a felelősségeid alól és elmenekülsz tőlük, az nem helyes hozzáállás egy emberi lény részéről, de ellenálló és védekező hozzáállást sem szabad tanúsítaniuk az embereknek. Az embereknek mindenkor és mindenütt készen kell állniuk arra, hogy kötelezettségüknek és kötelességüknek tekintsék az evangélium terjesztését. Egyesek ezt mondják: „Oly sok éve hiszek Istenben, de a gyülekezet soha nem bízott meg az evangélium terjesztésével.” Jó dolog ez vagy rossz dolog? Ez nem jó vagy rossz kérdése. Istennek talán nincs még szüksége rád az evangélium terjesztéséhez, más kötelességek elvégzéséhez ellenben igen. Minden kötelesség fontos, akkor hát hogyan válassz közülük? Vesd alá magad a gyülekezet rendelkezéseinek anélkül, hogy személyes kívánságaid lennének. Amikor Istennek szüksége van rád az evangélium terjesztéséhez, ezt mondja: „Nem helyes vagy nem fontos, hogy a mostani kötelességedet végezd. Az evangélium terjesztésének kötelessége fontosabb.” Mit kell akkor tenned? Becsületbeli ügyedként kell elfogadnod, anélkül, hogy elemezgetnéd, ítéletet alkotnál róla vagy vizsgálgatnád, és még kevésbé anélkül, hogy ellene állnál vagy visszautasítanád. Ez a helyes hozzáállás, amelyet egy teremtett lénynek a Teremtő irányában tanúsítania kell. Amikor ilyen hozzáállást tanúsítanak az emberek, lehet azt mondani, hogy bizonyos értelemben normális és megfelelő kapcsolat van köztük és Isten között? Miben nyilvánul meg az ember és Isten közötti kapcsolat? Abban nyilvánul meg, ahogyan azokat a dolgokat kezeled, amelyeket Isten szerint meg kellene tenned. Ha Isten megbíz valamivel, te pedig mérlegeled a dolgot és eltöprengsz rajta, és ezt kérdezed: „Miért akarod, hogy ezt megtegyem? Javamra válik majd?” – ha képes vagy így gondolkodni, akkor nem normális a kapcsolatod Istennel, és nem vetetted alá magad Istennek. Ha ezt mondod: „Fontos ez a dolog, amivel Isten megbízott. Nem kezelhetem hanyagul, amire Isten megkér. Gondosan kell kezelnem. Bármire kér is meg és bármit bíz is rám Isten, az a kötelességem. Hallgatni fogok Istenre, és megteszem, amit Isten elrendel. Nem utasíthatom vissza. Ha nem tudok kitartani a kötelességemben, ha visszautasítom, ha nem veszem komolyan, ha nem végzem el jól, akkor azzal elárulom Istent” – akkor teremtett lényhez illő értelmed van, és azt a helyes hozzáállást tetted magadévá, amelyet egy teremtett lénynek a kötelessége irányában tanúsítania kell. Ha pontosan tudod, hogy ez Isten megbízatása, de mégsem vagy hajlandó elfogadni a kötelességedet, és meg is indokolod, hogy miért bújsz ki alóla, akkor súlyos természetű a probléma. Ez nem egyszerűen lázadozás Isten ellen, hanem Isten elárulása. Ha hiszel Istenben, a teremtett lény helyzetét és státuszát kell elfoglalnod, s el kell fogadnod a Teremtő megbízatásait, és alá kell vetned nekik magad. Ez a helyes hozzáállás. Ha nincs meg benned a kötelességedhez való helyes hozzáállás, az egy nagyon súlyos természetű a probléma. Ha még csak most kezdtél hinni, és nem érted az igazságot, szükségtelen szigorúan bánni veled. Ám ha már néhány éve hiszel Istenben és értesz bizonyos igazságokat, de még mindig képes vagy visszautasítani Isten megbízatását, ha nem terjeszted az evangéliumot, és még mindig felületesenvégzed a kötelességed, az vajon milyen természetű probléma? Ez nem csupán a lelkiismeret és az értelem hányát mutatja, hanem – ami a legfontosabb – Isten elleni lázadás és ellenállás, Isten elárulása. Elmondható, hogy ez súlyos engedetlenség. Nem túlzás ezt állítani. Az ilyen ember nem méltó arra, hogy emberi lénynek nevezzék, és óhatatlanul büntetést fog szenvedni. Mivel belátod, hogy teremtett lény vagy, milyen értelemmel helyes bírniuk a teremtett lényeknek? Azzal, hogy megteszed, amit a Teremtő mond neked, és aláveted magad a Teremtő valamennyi rendelésének. Ilyen lelkiismerettel és értelemmel kell bírniuk a teremtett lényeknek. Azoktól, akik értik az igazságot, még inkább elvárható, hogy maradéktalanul alávessék magukat Isten irányításának és rendeléseinek. Soha a legcsekélyebb mértékben sem lázadhatnak.

Az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazság az emberek széles körére vonatkozik. Mindenkire vonatkoznia kellene. Néhányan, amikor az evangélium ezen aspektusáról hallottak közlést, először azt gondolták, hogy az nem vonatkozik rájuk. Mostanra azonban mindenkinek elfogadóan kellene hozzáállnia az evangélium terjesztésének kötelességéhez, és mindenki tudatában kellene, hogy legyen az igazság ezen aspektusának. Továbbá, tisztában kellene lenniük e kötelesség pontos definíciójával is. Milyen pozícióba helyezték hát magukat az emberek? (A teremtett lény pozíciójába.) Teremtett lény vagy, és mi a legfőbb prioritás egy teremtett lény számára? (Az, hogy alávesse magát a Teremtőnek.) Mi a Teremtőnek való alávetettség első, konkrét megnyilvánulása? (Az, hogy végrehajtjuk teremtett lényi kötelességünket.) Mi tehát az első kötelesség, amelyet egy teremtett lénynek teljesítenie kell? (Az evangélium terjesztése és az Isten melletti tanúságtétel.) Így van. Ezt a választ várom. Nagyon kanyargós utat tettetek meg, mire végre eltaláltátok a helyes választ. Minden teremtett lénynek az a legfőbb dolga, hogy terjessze az evangéliumot, hogy tanúskodjon Isten munkájáról és terjessze azt az egész világon és a föld végső határáig. Ez mindenkinek felelőssége és kötelezettsége, aki elfogadja Isten evangéliumát. Olyasvalami ez, ami a becsületbeli ügyük. Lehetséges, hogy jelenleg nem végzed ezt a kötelességet, vagy távol áll tőled ez a kötelesség, esetleg sosem gondoltál rá, hogy teljesítened kellene ezt a kötelességet. Márpedig tisztán kell ezt látnod a szívedben: ez a kötelesség hozzád tartozik. Nem csupán mások felelőssége, hanem a te felelősséged és a te kötelességed is. Csak azért, mert jelenleg nem vagy kijelölve e kötelesség teljesítésére, ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne közöd hozzá, hogy nem a te dolgod teljesíteni e kötelességet, vagy hogy Isten ne bízott volna meg e kötelesség teljesítésével. Ha fel tud érni eddig a szintig az értelmed, az nem azt jelenti vajon, hogy szívbéli nézőpontod az evangélium terjesztésének kötelességét illetően összhangban van az igazsággal és Isten szándékaival? Amikor a megértésed eléri ezt a szintet, egy napon, miután mind befejeztétek a kezetek ügyében lévő valamennyi munkát, Isten parancsot ad majd, hogy mindenhová szétszórjon és oszlasson benneteket, még a számotokra lebfurcsábbak, legkellemetlenebbnek és legnehezebbeknek tűnő helyekre is. Akkor mit csináltok majd? (Becsületbeli ügynek tekintjük majd, hogy elfogadjuk.) Most ezt mondjátok, de amikor eljön az a nap, lehet, hogy könnyel telik meg a szemetek. Most kell felkészülnötök, mégpedig úgy, hogy el kell jutnotok erre a felismerésre: „Ez az a kor, amelyben születtem. Szerencsés vagyok, hogy elfogadtam Isten utolsó napokban végzett munkáját, és hogy részesülök Isten irányítási tervének munkájában. Ezért abban kell, hogy álljon az életem értéke és jelentősége, hogy minden életerőmet Isten evangéliumi munkája terjesztésének szentelem. Semmi másra nem fogok gondolni.” Megvan bennetek ez a törekvés? (Igen.) Meg kell lennie bennetek ennek a törekvésnek, és el kellett végeznetek ezt a felkészülést és tervezést. Csakis így lehettek igazi teremtett lények, olyan teremtett lények, akiket Isten szeret és akik megfelelőek Neki. Némelyek ezt mondják: „Nem állok készen, és félnék, ha most felkérnének az evangélium terjesztésére.” Ne félj, Isten nem fog kényszeríteni, hogy ezt tedd, amíg nem vagy készen! És ha azt mondod, hogy készen vagy, talán akkor sem használ még Isten. Mikor fog tehát használni? Ez Istenen múlik, úgyhogy neked nem kell aggódnod miatta. Amikor Isten használni akar, mindent elő fog készíteni. Amikor kellő érettséggel és tapasztalattal rendelkezel, és minden egyéb szükséges feltételnek eleget teszel, Ő úgy intézheti, hogy menj el és terjeszd az evangéliumot különböző helyeken. Amikor eljön az az idő, akkor az evangélium hírnökének lehet téged nevezni? (Nem.) Soha nem lehet az evangélium hírnökeinek nevezni azokat, akik ezt a kötelességet teljesítik. Ez sosem fog megváltozni. Hogyan kellene nevezni az ilyen embereket? (Olyan embereknek, aki az evangéliumot terjesztik.) Ez pontosabb megnevezés. Nem számít, minek nevezik az ilyen embereket, ezt a kötelességet teljesítik. Ez az igazság, és ez sosem változik meg. Ha megváltozik a név, és megváltozik ezeknek az embereknek az identitása, akkor a munka lényege változik meg. Ha egyszer megváltozik a lényeg, akkor le fog térni az igazság útjáról. Ha egyszer a munka letér az igazság útjáról, vallásos viselkedéssé válik. Ebben az esetben az emberek még messzebb és messzebb sodródnak az üdvösség ösvényétől: dél felé haladnak, amikor északra akarnak menni. Éppen ezért soha ne haladj a rossz ösvényen! Amikor az evangélium terjesztőit elküldik és kiküldik különféle helyekre, ők mindenkor csak az evangélium terjesztésének kötelességét végzik, és semmi egyebet nem tesznek. Nem tanúk, nem prédikátorok, és még kevésbé az evangélium hírnökei. Ez egy örök és változhatatlan igazság.

Az eddig elmondottak alapján az emberek többsége bizonyára azt érzi majd, hogy fény ragyog fel a szívében, és sokan izgatott várakozással dörzsölik össze a kezüket, ezt gondolván: „Ez nagyszerű, nagyon ígéretesnek tűnik a jövő! Fényesen ragyog az út, amelyet Isten készített számunkra!” Ez nem feltétlenül van így. Istennek minden követője számára van egy terve. Isten mindegyikük számára berendezte a maga környezetét, hogy abban teljesítse a kötelességét, és mindegyikük élvezheti Isten emberek iránt való kegyelmét és jóindulatát. Különleges körülményeik is vannak, amelyeket Isten jelöl ki az embernek, és sok szenvedésen is keresztül kell menniük – nem olyan sétahajózás ez, mint ahogy az ember képzelné. Ezen túlmenően, ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor fel kell készülnöd arra, hogy szenvedj és megfizesd az árat azért, hogy teljesítsd az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelezettségedet és hogy megfelelően teljesítsd a kötelességedet. Az ár lehet valamilyen fizikai betegség vagy nehézség elszenvedése, vagy a nagy vörös sárkány üldöztetésének elszenvedése, vagy a világi emberek félreértésének elszenvedése, valamint a megpróbáltatások, amelyeken az ember az evangélium terjesztése során keresztülmegy: elárulva, megverve és szidva, elítélve – még az is lehet, hogy megrohannak és halálos veszélybe sodornak. Lehetséges, hogy az evangélium terjesztése során meghalsz, mielőtt Isten munkája befejeződne, és nem éred meg Isten dicsőségének napját. Erre fel kell készülnötök. Ez nem kell, hogy megijesszen benneteket; ez tény. Most, hogy ezt világossá tettem, és megértettétek, ha még mindig megvan bennetek ez a törekvés, és biztosak vagytok benne, hogy ez nem fog megváltozni, és hűségesek maradtok mindhalálig, ez azt bizonyítja, hogy rendelkeztek egy bizonyos érettséggel. Ne feltételezd, hogy e vallásszabadságot és emberi jogokat élvező, tengerentúli nemzetek között veszélytelen lesz az evangélium terjesztése, és hogy minden simán megy majd, amit teszel, hogy mindenen ott lesz Isten áldása, és mindent Isten nagy ereje és hatalma kísér majd. Ezek emberi elképzelések és képzelgések csupán. A farizeusok is hittek Istenben, mégis fogták és keresztre feszítették a megtestesült Istent. Milyen rossz dolgokat képes vajon tenni a jelenlegi vallásos világ a megtestesült Istennel? Olyan sok rossz dolgot tettek már – megítélték Istent, kárhoztatták Istent, káromolták Istent –, hogy nincs olyan rossz dolog, amire ne lennének képesek. Ne feledd, hogy azok, akik fogták és keresztre feszítették az Úr Jézust, hívők voltak. Csak nekik volt lehetőségük ilyesmit tenni. A nem hívők nem törődtek efféle dolgokkal. Ezek a hívők voltak azok, akik összejátszottak a kormánnyal azért, hogy fogják és keresztre feszítsék az Úr Jézust. Azonkívül, hogyan haltak meg az Úr Jézus tanítványai? A tanítványok közül voltak olyanok, akiket megköveztek, ló mögött húztak, fejjel lefelé megfeszítettek, öt lóval szétszaggattak – a legkülönbözőbb halálnemek érték őket. Mi okból haltak meg? Vajon törvényesen végezték ki őket a bűntetteik miatt? Nem. Azért kárhoztatták, verték meg, szidalmazták és küldték őket a halálba, mert az Úr evangéliumát terjesztették, a világi emberek pedig elvetették őket – így jutottak vértanúságra. Ne arról beszéljünk, hogy végül mi lett a sorsa ama mártíroknak, vagy hogy Isten miként határozta meg a viselkedésüket, hanem ezt kérdezzük meg: amikor elérkezett számukra a vég, vajon az emberi elképzeléseknek megfelelően fejezték be az életüket? (Nem.) Az emberi elképzelések szemszögéből nézve óriási árat fizettek Isten munkájának terjesztéséért, de végül megölte őket a Sátán. Ez nincs összhangban az emberi elképzelésekkel, pedig pontosan ez történt velük. Ez volt az, amit Isten megengedett. Milyen igazságot lehet keresni ebben? Isten átka és kárhoztatása, vagy az Ő terve és áldása volt-e az, hogy engedte őket így meghalni? Egyik sem. Akkor mi volt? Az emberek most sajgó szívvel gondolnak vissza halálukra, de akkor így történtek a dolgok. Mivel magyarázható, hogy így haltak meg, akik hittek Istenben? Amikor szóba kerül ez a téma, beleképzelitek magatokat a helyükbe, szomorú-e ezért a szívetek, és éreztek-e rejtett fájdalmat? Ezt gondoljátok: „Ezek az emberek Isten evangéliuma terjesztésére vonatkozó kötelességüket tették és bizonyára jó emberek voltak, akkor hogy juthatott nekik ilyen vég és ilyen kimenetel?” Valójában a testük halt meg és hunyt el így; így távoztak az emberi világból, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanez volt a kimenetelük is. Nem számít, mi volt a haláluk és a távozásuk módja, vagy hogy az miként történt, ezeknek az életeknek, ezeknek a teremtett lényeknek a végső kimenetelét. Ezt világosan kell látnod. Éppen ellenkezőleg: ők pontosan azokon a halálnemeken keresztül kárhoztatták a világot és tanúskodtak Isten cselekedetei mellett. Ezek a teremtett lények a mindennél drágább életüket – életük utolsó pillanatát – használták, hogy Isten cselekedetei mellett tanúskodjanak, Isten nagy ereje mellett tegyenek bizonyságot, és hogy kihirdessék a Sátán és a világ felé, hogy Isten cselekedetei igazak, hogy az Úr Jézus Isten, hogy Ő az Úr és a megtestesült Isten. Életük utolsó pillanatáig sohasem tagadták meg az Úr Jézus nevét. Vajon ez nem az e világ fölötti ítélet egyik formája volt? Arra használták az életüket, hogy kihirdessék a világnak és megerősítsék az emberi lények előtt, hogy az Úr Jézus az Úr, hogy az Úr Jézus Krisztus, hogy Ő Isten megtestesülése, hogy az Ő egész emberi mivoltért elvégzett megváltás munkája révén maradhat fenn az emberi mivolt – ez a tény örökre változhatatlan. Akik vértanúvá lettek az Úr Jézus evangéliumának terjesztése miatt, vajon milyen mértékig teljesítették a kötelességüket? A maximális mértékig? Miben nyilvánult meg a maximális mérték? (Az életüket áldozták.) Így van, az életükkel fizették meg az árat. A család, a vagyon és a földi élettel járó anyagiak mind külsőségek; az élet az egyetlen dolog, amely az ember énjével kapcsolatos. Minden élő ember számára az élet a leginkább megbecsülésre méltó és legértékesebb dolog, és ezek az emberek történetesen képesek voltak a legdrágább kincsüket – az életüket – felajánlani azért, hogy megerősítsék és tanúsítsák Isten emberiség iránti szeretetét. Egészen a haláluk napjáig nem tagadták meg Isten nevét, sem Isten munkáját, és arra használták életük utolsó pillanatait, hogy tanúságot tegyenek e tény létezése mellett – vajon nem ez a tanúságtétel legmagasabb rendű formája? Ez a legjobb módja a kötelesség végzésének; ez az ember kötelezettségének teljesítése. Ezek az emberek akkor sem fordítottak hátat a felelősségüknek, amikor a Sátán fenyegette és rettegésben tartotta őket – még akkor sem, amikor az életükkel fizettette meg velük az árat. Ez az, amikor az ember maximálisan teljesíti a kötelességét. Hogy mit értek ezalatt? Azt talán, hogy ti is ugyanilyen módon tanúskodjatok Isten mellett és terjesszétek evangéliumát? Nem feltétlenül kell így tenned, de azt meg kell értened, hogy ez a te felelősséged, hogy ha Isten úgy látja szükségesnek, úgy kell elfogadnod, mint amit elkerülhetetlen kötelességed elvégezni. Ma félelem és aggodalom van az emberekben, de mi célt szolgálnak ezek az érzések? Ha Isten nem látja szükségét, hogy így cselekedj, akkor mi haszna aggódni miatta? Ha pedig Isten szükségesnek látja, hogy így tégy, akkor nem szabad kibújnod a felelősség alól, vagy nemet mondanod rá. Akkor proaktív módon együtt kell működnöd, és aggodalom nélkül el kell fogadnod. Nem számít, hogy hal meg az ember, az a lényeg, hogy ne a Sátán előtt, és ne a Sátán kezében haljon meg. Ha meg kell halnia az embernek, Isten kezében haljon meg. Az emberek Istentől jönnek, és Istenhez térnek vissza – ilyen értelemmel és hozzáállással kell bírnia egy teremtett lénynek. Ez az a végső igazság, amelyet meg kell értenie az embernek az evangélium terjesztése és a kötelességének teljesítése során – az életével kell fizetnie az arról szóló evangélium terjesztéséért és az amellett való tanúságtételért, hogy a megtestesült Isten elvégzi a munkáját és megmenti az emberiséget. Ha ez a törekvés él benned, ha képes vagy ily módon tanúságot tenni, az csodálatos. Ha még mindig nincs ilyen törekvésed, akkor legalább az előtted álló felelősséget és kötelességet teljesítsd megfelelően, a többit pedig bízd Istenre! Akkor, ahogy telnek a hónapok és az évek, te pedig egyre tapasztaltabb és idősebb leszel, és mind mélyebben megérted az igazságot, talán felismered majd, hogy kötelességed és felelősséged felajánlani az életedet Isten evangéliumának munkájára egészen életed utolsó pillanatáig.

Most van a megfelelő idő arra, hogy elkezdjünk beszélgetni ezekről a témákról, mivel már elkezdődött a királyság evangéliumának terjesztése. Korábban, a Törvény Korában és a Kegyelem Korában, néhány régi próféta és szent az életét adta az evangélium terjesztése során, ezért akik az utolsó napokban születnek, ugyancsak életüket adhatják ezért az ügyért. Nem holmi új vagy váratlan dolog ez, és még kevésbé túlzott követelmény. Ez az, amit a teremtett lényeknek tenniük kell, valamint a kötelesség, amit el kell végezniük. Ez az igazság; ez a legfőbb igazság. Haszontalan, ha mindössze szólamokat hangoztatsz azzal kapcsolatban, hogy mit akarsz megtenni Istenért, miként akarod teljesíteni a kötelességed, és mennyi áldozatot akarsz hozni, illetve mennyit akarsz fáradozni Istenért. Amikor szemben találod magad a valósággal, amikor az életed feláldozására kérnek, az, hogy panaszkodsz-e vajon az utolsó pillanatban, hogy készséges vagy-e, és hogy csakugyan aláveted-e magad – ez az érettséged próbája. Ha abban a pillanatban, amikor el akarják venni tőled az életed, nyugodt vagy, készséges, és panasz nélkül aláveted magad, ha úgy érzed, hogy a végsőkig teljesítetted a felelősségeidet, feladataidat és kötelességeidet, ha boldog és békés a szíved – ha így mész el, akkor Isten szemében egyáltalán nem is távoztál az élők sorából, hanem inkább egy másik birodalomban és egy másik formában élsz tovább. Nem tettél mást, csupán életformát váltottál. Semmiképpen nem vagy igazán halott. Az emberek így látják: „Ez az illető nagyon fiatalon halt meg, milyen kár!” Isten szemében viszont nem haltál meg, és nem jutottál szenvedésre. Helyette eltávoztál, hogy áldásokat élvezz és közelebb kerülj Istenhez. Mivel teremtett lényként Isten szemében már megfelelsz a mércének a kötelességed végzése tekintetében, elvégezted a kötelességed, Istennek nincs szüksége többé arra, hogy tovább végezd ezt a kötelességet a teremtett lények soraiban. Isten számára nem „elmenetel” az „elmeneteled”, hanem „elvitel”, „elhozatal” vagy „elvezetés”, és ez jó dolog. Vágytok rá, hogy Isten elszólítson benneteket? (Vágyunk rá.) Ne vágyjatok rá! Ebben az életben sok minden van, amit nem ért az ember. Ne siessetek megérkezni ehhez a lépéshez. Igyekezned kel többet megértened az igazságból és többet megtudni a Teremtőről, mielőtt eljön az a nap. Ne kelljen utólag semmit megbánnod! Miért mondom, hogy ne kelljen utólag semmit megbánnod? Ebben az életben az embereknek korlátozott idejük van csak arra, hogy a dolgok megértésétől eljussanak oda, hogy megadatik nekik ez a lehetőség, birtokába kerülnek ennek a képességnek, és eleget tesznek a Teremtővel folytatott párbeszéd feltételeinek, hogy eljussanak a Teremtő igazi megértésére, ismeretére és félésére, valamint azon az úton járjanak, amelyen félik Istent és kerülik a rosszat. Ha tehát azt akarod, hogy Isten gyorsan szólítson el téged, nem bánsz felelősen a saját életeddel. Ahhoz, hogy felelősségteljes légy, keményebben kellene dolgoznod azon, hogy felvértezd magad az igazsággal, többször kellene elgondolkoznod magadon, amikor különféle dolgok történnek veled, és gyorsan pótolnod kellene a hiányosságaidat. Végre gyakorolnod kellene az igazságot, az alapelvekkel összhangban kellene cselekedned, be kellene lépned az igazságvalóságba, többet kellene tudnod Istenről, képesnek kellene lenned Isten szándékainak a megismerésére és megértésére, és nem szabadna hiábavalóan élned az életed. Meg kell tudnod, hogy hol van a Teremtő, mik a Teremtő szándékai, és miként fejezi ki a Teremtő az örömöt, a haragot, a bánatot és a boldogságot – még ha nem is tudsz mélyebb ismeretet vagy teljes tudást szerezni, fontos, hogy legalább egy alapvető megértésed legyen Istenről, hogy soha ne áruld el Istent, hogy alapvetően összeegyeztethető légy Istennel, hogy tekintetbe vedd Istent, hogy alapvető vigaszt nyújts Istennek, és hogy azt tedd, ami egy teremtett lény számára megfelelő és alapvetően megvalósítható. Nem könnyű dolgok ezek. Az emberek kötelességeik végzése folyamán fokozatosan megismerhetik magukat, és ezáltal megismerhetik Istent. Ez a folyamat tulajdonképpen a Teremtő és a teremtett lények közti interakció, és olyan folyamatnak kellene lennie, amire az embernek egész életén át érdemes visszaemlékeznie. Nem holmi fájdalmas vagy nehéz folyamatnak kell lennie, hanem olyannak, amit élvezhet az ember. Éppen ezért az embereknek meg kell becsülniük a kötelességeik végzésével töltött nappalokat és éjszakákat, éveket és hónapokat. Értékelniük kell az élet ezen szakaszát, és nem szabad azt nyűgnek vagy tehernek tekinteniük. Élvezniük kell életük ezen szakaszát, és tapasztalati tudást kell gyűjteniük belőle. Akkor eljutnak az igazság megértésére, és megélik emberi hasonlatosságukat, Istent félő szívre tesznek szert, s egyre kevesebb gonoszságot követnek el. Sokat megértesz az igazságból, nem teszel olyan dolgokat, amelyek megszomorítják Istent, vagy amelyektől idegenkedik Ő. Amikor Isten elé járulsz, érzed, hogy Isten nem gyűlöl többé téged. Milyen csodálatos! Miután valaki eljutott idáig, nem lesz-e békességben még akkor is, ha meg kell halnia? Mi hát a helyzet azokkal, akik azért könyörögnek, hogy hadd haljanak meg most? Csak a menekvést keresik, és nem akarnak szenvedni. Mindössze gyorsan be akarják fejezni ezt az életet, hogy mehessenek és jelentkezhessenek Isten előtt. Jelentkezni akarsz Isten előtt, de Isten még nem akar téged. Miért jelentkeznél Isten előtt, amikor még nem is hívott? Ne jelentkezz Nála, ha még nem jött el az időd! Ez nem jó dolog. Ha tartalmas és értékes életet élsz meg és Isten begyűjt téged, az csodálatos!

Mindannyian értitek, amiről ma beszéltünk? Remélem, hogy nem helyeztek rátok még több terhet ezek a szavak, és remélem, hogy nem rettentett meg benneteket a mai közösség tartalma. Abban bízom inkább, hogy segített megértenetek néhány olyan igazságot, amit meg kell értenetek ahhoz, hogy jobban tudjátok kezelni az Istenben való hit kérdését, és úgy érezhessétek, hogy megalapozottabb és világosabb tudásotok van róla. Ezt a hatást érték el a szavaim? (Igen.) Akkor írjátok le Nekem! (A múltban nem tekintettem igazán kötelességemnek az evangélium terjesztését. Sok megtévesztő nézetet hordoztam a szívemben. Azt gondoltam, hogy csak akkor lesz rám bízva az evangélium terjesztése, ha a többi kötelességemet rosszul teljesítem. Úgy tűnt számomra, hogy az evangélium terjesztése a legrosszabb kötelesség, és nem igazán tekintettem úgy az evangélium terjesztésre, mint amivel Isten bízza meg az embert. Ma Isten közössége azt mondta nekünk, hogy az evangélium terjesztése és az Istenről szóló tanúságtétel az ember felelőssége, és az embereknek becsületbeli ügyüknek kell tartaniuk e felelősség teljesítését. Csak ekkor éreztem meg, hogy a nézeteim túlságosan abszurdak, és hogy miattuk nem akartam igazán megfelelően teljesíteni az evangélium terjesztésének kötelességét. Ahogy ma hallgattam Isten közösségét, megváltoztak a nézteim.) Nagyszerű! Akar még más is szólni? (Én azt gondoltam, hogy csak egy kicsiny teremtett lény vagyok, és nem tartottam nagy ügynek, hogy ezt a kötelességet teljesítsem. Úgy éreztem, hogy nem fontos és nem figyelemre méltó a kötelességem. Ma azonban hallottam, hogy Isten azt mondja, hogy azok a kötelességek, amelyeket az Általa eleve elrendelt emberek teljesítenek, mind Általa rendelt, s Általa gondosan megtervezett és elrendezett kötelességek. Ha az emberek nem hűségesen végzik a kötelességeiket, kibújnak a felelősségeik és kötelezettségeik alól. Amikor azt hallottam Isten közösségében, hogy az evangélium terjesztése és az Istenről szóló tanúságtétel Isten megbízatása, amelyet Ő mindenkire rábíz, és a teremtett lények felelőssége, az különösen nagy hitet, és nagy indíttatást adott nekem arra, hogy az Istentől elrendelt ösvényen járjak. Felelősséget akarok vállalni az életemért, jól akarom tenni a kötelességem, és teljesíteni akarom a küldetésem. Akkor képes leszek némi vigasszal szolgálni Isten számára. Miután hallottam Isten közösségét, különösen megindult a szívem. Úgy éreztem, hogy többé nem becsülhetem alá az Istentől kapott megbízatást.) Jól mondtad. Mindenki ugyanígy érez, igaz? (Igen.) Amint látod, amikor az emberek nem értik az igazságot, zavarosak lesznek a gondolataik, és még egy ilyen nagy dolgot is képesek figyelmen kívül hagyni, amilyen az evangélium terjesztése. Ám amikor világosan van közölve az igazság, az emberek felismerik ennek a dolognak a fontosságát, megértik a saját helyzetüket, és meglátják önnön életük értékét. Azt jelenti ez, hogy van irányuk? (Igen.) Az igazság meg tudja változtatni az emberek szívét. Van még az igazságon kívül bármilyen egyéb elmélet, amely meg tudja indítani a szívedet, és meg tudja változtatni a nézeteidet? Nincs ilyen, egyedül az igazság útja képes megváltoztatni a nézeteidet. Miért tudja megváltoztatni a nézeteidet ez az út? Azért, mert ezek az igazságok annyira gyakorlatiasak, hogy senki sem tudja megcáfolni őket. Ezek az igazságok az ember életével és az ember életének küldetésével kapcsolatosak. Szorosan kapcsolódnak az emberi lényekhez; nem függetlenek tőlük. Nem holmi jelentéktelen dolgok, hanem az ember életének küldetésével és az élet értékével és értelmével függenek össze. Ezért aztán e szavak – amennyiben világosan közlik őket – meg tudják változtatni az emberek szívét úgy, hogy elfogadják e szavakat és megváltoztassák a nézeteiket. A mai közösségnek szerepet kellett volna játszania abban, hogy megváltoztassa az emberek hozzáállását a kötelességeikhez. Ha ezek az igazságok meg tudják változtatni az emberek életét, azt, hogy miként élnek, és hogy milyen irányt követnek keresésük során, az csodálatos lenne. Ez azt jelentené, hogy ma nem hiába szóltam ezeket a szavakat. Most, hogy befejeztem, amit ezekkel az igazságokkal kapcsolatban közölni akartam, nektek fokozatosan alkalmaznotok kell, meg kell tapasztalnotok és meg kell emésztenetek őket a mindennapi életetek során. Amikor a valóságoddá és életeddé válnak ezek az igazságok, Isten nem fogja kitörölni teremtményi címed, és akkor igazán nyertél valamit. Ekkor, amikor Isten valóban arra kér, hogy ajánld fel az életed, és használd arra az életed, hogy tanúskodj az Ő cselekedeteiről és bizonyságot tégy az Ő evangéliumáról, szabad leszel az aggodalomtól és a félelemtől, és egész bizonyosan nem fogod visszautasítani a kérését, hanem örömmel beleegyezel. Mivel a Teremtő adta neked ezt a megbízatást, el fogod azt fogadni Istentől. Éppen ezért az embereknek nem csupán ezeknek az igazságoknak a megértésére van szükségük ahhoz, hogy várhassák és üdvözölhessék ama napot, hanem most azon is keményen kell dolgozniuk, hogy felvértezzék magukat Isten szavaival, és nagyobb, mélyebb ismeretet szerezzenek Isten munkájáról és Isten természetéről. Ez az, ami a legfontosabb.

2018. december 25.