Meg kell értened saját állapotodat, és ráadásul tisztában kell lenned azzal, hogy melyik úton kell járnod; ne várj tovább, hogy felemeljem a füledet, és elmagyarázzak neked dolgokat. Én vagyok az Isten, aki az ember legbensőbb szívét figyeli, és ismerem minden gondolatodat és elképzelésedet. Mi több, megértem a tetteidet és viselkedésedet – de vajon tartalmazzák ezek mind az Én ígéretemet? Mindegyikben benne van az Én akaratom? Valójában kerested már valaha is ezeket? Tényleg fordítottál erre időt? Tényleg tettél valami erőfeszítést? Nem kritizállak téged; ti egyszerűen figyelmen kívül hagytátok ezt a szempontot! Mindig annyira zavarodott vagy, és semmit sem látsz tisztán. Tudod, hogy mi az oka ennek? Arról van szó, hogy a gondolataitok tisztázatlanok, és az elképzeléseitek túlságosan szilárdan rögzültek; ráadásul nem veszitek figyelembe akaratomat. Vannak, akik azt mondják majd: „Hogy állíthatod, hogy nem vesszük figyelembe a Te akaratodat? Folyamatosan próbáljuk felfogni az akaratodat, de soha nem sikerül – hát mit tegyünk? Tényleg azt mondhatod, hogy nem teszünk erőfeszítéseket?” Hadd kérdezzem Én meg tőled: Mernéd-e állítani, hogy valóban hűséges vagy Hozzám? És ki meri azt mondani, hogy tökéletes hűséggel ajánlja fel magát Nekem? Attól tartok, hogy közületek senki sem mondhatja ezt, mert mondanom sem kell, hogy mindegyikőtöknek megvan a maga választása, a saját tetszései, és még inkább a saját szándékai. Ne legyetek csalárdak! Már régen alaposan megértettem az összes legbensőbb gondolatotokat. Kell-e ezt még tisztáznom? Minden szempontból jobban meg kell vizsgálnod (gondolataidat és ötleteidet, mindent, amit mondasz, minden szót, és minden egyes mozdulatod mögött lévő minden szándékot és motivációt); ily módon minden aspektushoz belépést nyersz majd el. Továbbá képes leszel felvértezni magad a teljes igazsággal.

Ha nem mondanám el nektek ezeket a dolgokat, akkor még mindig zavarodottak lennétek, egész nap a testi gyönyörök után sóvárognátok, és nem vágynátok egyáltalán arra, hogy akaratomat bármennyire is figyelembe vegyétek. Folyamatosan használom szerető kezemet, hogy megmentselek titeket. Tudjátok-e ezt? Eljutottatok-e erre a felismerésre? Őszintén szeretlek. Te ki mered mondani, hogy őszintén szeretsz Engem? Gyakran tedd fel magadnak ezt a kérdést: Valóban képes vagy Elém jönni, hogy minden cselekedetedet alávesd az Én ellenőrzésemnek? Valóban meg tudod engedni, hogy megvizsgáljam minden cselekedetedet? Én azt mondom, hogy romlott vagy, te pedig sietsz megvédeni saját magadat. Elér téged az ítéletem; most rá kell ébredned az igazságra! Minden, amit beszélek, az igazság; szavaim rámutatnak a benned lévő tényleges állapotra. Ó, emberiség! Olyan nehéz foglalkozni veletek. Csak akkor fogadjátok el teljes szívvel, amit mondok, ha rámutatok a tényleges állapotodra. Ha nem ezt tenném, akkor mindig kötődnétek elavult elképzeléseitekhez, és ragaszkodnátok a saját gondolkodásmódotokhoz, feltételezve, hogy a földön senki sem okosabb nálatok. Nem egyszerűen önelégültek vagytok ebben? Vajon nem adjátok át magatokat azönteltségnek és az önelégültségnek és az arrogáns és önhitt viselkedésnek? Mostanra ezt fel kellene ismernetek! Ne gondoljátok magatokat okosnak vagy rendkívülinek; hanem állandóan tudatában kell lennetek saját hiányosságaitoknak és gyenge pontjaitoknak. Ily módon az elhatározásod, hogy szeress Engem, nem fog gyengülni, hanem egyre erősebb lesz, és a saját állapotod tovább fog javulni. Ennél is fontosabb, hogy az életed napról napra tovább fog fejlődni.

Amikor sikerül felfognod akaratomat, meg fogod ismerni önmagadat, ezáltal jobban megértesz Engem, és tovább fejlődsz a Rólam való bizonyosságodban. Jelenleg, ha valaki nem tud kilencven százalékos bizonyosságot elérni Rólam, hanem ehelyett továbbra is egyik pillanatban fent van, a másikban pedig lent, hideget-meleget fújva, akkor azt mondom, hogy az egy olyan személy, akit biztosan el kell vetni. A maradék tíz százalék teljes egészében az Én megvilágosításomon és megvilágításomon múlik; ezekkel az emberek százszázalékos bizonyosságot érhetnek el Rólam. Jelenleg – vagyis ma – hányan érhetik el ezt a fajta érettséget? Folyamatosan feltárom neked az akaratomat, és az életérzések folytonosan futnak benned. Akkor miért nem cselekszel a Lélekkel összhangban? Félsz attól, hogy hibázol? Ha igen, akkor miért nem fektetsz hangsúlyt a képzésre? Azt mondom neked, hogy az emberek nem tudják felfogni akaratomat azzal, hogy csak egyszer vagy kétszer megpróbálják; keresztül kell menniük egy folyamaton. Erre már sokszor felhívtam a figyelmet, akkor miért nem ülteted a gyakorlatba? Nem gondolod, hogy engedetlen vagy? Mindent egy pillanat alatt szeretnél befejezni, és soha nem vagy hajlandó semmi erőfeszítést tenni, vagy bármire időt fordítani. Milyen ostoba vagy, és ráadásul milyen tudatlan!

Nem vagytok tudatában annak, hogy Én mindig finomkodás nélkül beszélek a dolgokról? Miért vagytok továbbra is buták, tompák és nehéz felfogásúak? Jobban meg kellene vizsgálnotok magatokat, és ha van valami olyasmi, amit nem értetek, akkor gyakrabban kellene Elém járulnotok. Ezt mondom neked: Annak, hogy így vagy úgy beszélek, az a célja, hogy Magam elé vezesselek titeket. Miért van, hogy még ennyi idő után sem veszitek ezt észre? Talán azért van ez, mert a szavaim teljesen összezavartak titeket? Vagy mert nem vettétek komolyan minden egyes szavamat? Amikor elolvassátok őket, jó ismereteket szereztek magatokról, és olyan dolgokat mondotok, hogy tartoztok Nekem, és nem tudjátok felfogni akaratomat. De mi lesz utána? Olyan, mintha semmi közötök sem lett volna ezekhez a dolgokhoz; olyan, mintha egyszerűen egy olyan ember lennél, aki nem hisz Istenben. Lehet, hogy egyszerűen faljátok az információkat anélkül, hogy időt adnátok magatoknak megemészteni őket? Amikor élvezed szavaimat, az olyan, mintha csak egy gyors pillantást vetnél a virágokra, miközben lóháton vágtatsz; soha nem próbálod igazán megérteni a szavaimból, hogy mi az Én akaratom. Ilyenek az emberek: mindig szeretnek alázatosnak látszani. Ezek a leggyűlöletesebb fajta emberek. Amikor összejönnek, hogy kommunikáljanak másokkal, mindig szeretik megosztani önmagukról szerzett tudásukat más emberek előtt, hogy mások láthassák, hogy ők azok, akik figyelemmel vannak az Én terhemre – pedig valójában ők a legostobábbak. (Nem osztják meg testvéreikkel és nővéreikkel a Rólam való valódi meglátásaikat és tudásukat; ehelyett csak mutogatják magukat, és más emberek előtt kérkednek; az ilyen embereket utálom a legjobban, mert becsmérelnek és ócsárolnak Engem.)

Gyakran teszem nyilvánvalóvá bennetek a legnagyobb csodáimat. Nem látjátok őket? Az úgynevezett „valóságot” azok élik meg, akik őszintén szeretnek Engem. Nem láttátok ezt? Nem ez a legjobb bizonyíték, amelyen keresztül megismerhettek Engem? Nem tesz ez jobb tanúbizonyságot Mellettem? És ti mégsem ismeritek fel. Mondjátok meg Nekem: Ki tudja megélni a valóságot ezen a kicsapongó földön, amely annyira piszkos, mocskos és a Sátán által megrontott? Nem romlott és üres minden ember? Mindenesetre szavaim elérték a tetőfokukat; nincsenek ezeknél könnyebben érthető szavak. Még egy teljes idióta is képes elolvasni és megérteni a szavaimat – hát nem egyszerűen arról van szó, hogy nem tettetek elég erőfeszítést?