Két kritérium annak megítélésére, hogy a vezetők és a dolgozók megfelelnek-e a mércének

Mostanra a vezetők és a dolgozók felelősségei közül összesen nyolcról beszéltünk, és e nyolc felelősséggel kapcsolatosan a hamis vezetők különböző megnyilvánulásait boncolgattuk. Miután ilyen módon elemeztük őket, rendelkeztek már némi tisztánlátással a hamis vezetőket illetően? Ha vezető vagy, képes vagy elkerülni azt, hogy részt vegyél a hamis vezetők e gyakorlataiban? Képes vagy lelkiismeretesen munkát végezni és eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeiknek azon felelősségek alapján, amelyekről beszéltünk? A vezetők és a dolgozók felelősségeiről folytatott beszélgetésünk révén mostanra tudnotok kell a szívetekben, hogyan kellene a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük a munkájukat, milyen részleteket érint e munka végzése, hogyan kellene megvalósítaniuk a munkát, és miként kellene gyakorolniuk azt, hogy a színvonalnak megfelelő vezetők és dolgozók legyenek. Ha egy ember képessége megfelelő, ha rendelkezik bizonyos fokú munkaképességgel, és terhet is visel, akkor képesnek kell lennie arra, hogy ne mutassa a hamis vezetők ezen megnyilvánulásait. Ha azonban egy ember rendelkezik képességgel, és bizonyos fokú munkaképességnek is birtokában van, de nem visel terhet, képes-e arra, hogy olyan vezető legyen, aki megfelelő színvonalú és eleget tesz a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? (Nem.) Kissé nehéz ezt megtennie. Tegyük fel, hogy egy vezető terhet visel és emberi mivolta nem szegényes, csak éppen nem tudja, hogyan végezze a munkáját. Nem számít, hogyan beszélnek vele, még mindig nem tudja, hogyan valósítsa meg és vegyen részt a konkrét munkában, és nem képes megtalálni az alapelveket vagy az irányt. Azt sem tudja, hogyan nyújtson útmutatást konkrét szakmák vagy munka tekintetében. Amikor problémák merülnek fel, nem képes megtalálni azok lényegét, és nem tudja, hogyan oldja meg azokat. Következésképpen mindig igen passzív és lassú, bármilyen munkát végez vagy bármilyen problémát kezel. Eleget tud tenni egy ilyen ember a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? (Nem tud.) Milyen jellegű probléma ez? Jóllehet az ilyen ember igen lelkes, terhet visel, és el akarja végezni a munkáját, azonban a képessége túl gyenge, nem rendelkezik munkaképességgel, és nem képes a munkát elvállalni, vagy konkrét munkát végezni, vagy konkrét problémákat megoldani; amikor részt vesz bármilyen munkában, csak felületesen végzi azt, valamint igen lassú az észjárása, eltompult és passzív. Ennek az az eredménye, hogy sok probléma felmerül, de az illető mégsem képes elkezdeni dolgozni rajtuk, nem tudja, miből erednek ezek a problémák, azt pedig még kevésbé tudja, hogyan beszéljen róluk és miként oldja meg őket, és még arra is képtelen, hogy a problémákat a Fennvalónak jelentse és Hozzá forduljon. Ezért nem képes eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és még ha ki is választják őt, hogy vezető legyen, nem jó vezető – ő egy hamis vezető.

Most, hogy a vezetők és a dolgozók nyolc felelősségéről már beszéltünk, meg tudjátok-e fogalmazni a hamis vezető alapvető definícióját? Hogyan kell megítélni, hogy egy vezető eleget tesz-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, vagy pedig ő egy hamis vezető? A legalapvetőbb szinten azt kell megvizsgálni, hogy képes-e valódi munkát végezni, és hogy rendelkezik-e ezzel a képességgel, vagy sem. Ezt követően azt kell megnézni, hogy rendelkezik-e a teherrel ahhoz, hogy jól végezze ezt a munkát. Hagyd figyelmen kívül, hogy milyen szépen hangzó dolgokat mond, és hogy látszólag mennyire érti a doktrínákat, és hagyd figyelmen kívül, hogy mennyire tehetséges és milyen adottságokkal rendelkezik a külső ügyek kezelésekor – ezek a dolgok nem fontosak. A legfontosabb az, hogy képes-e megfelelően végrehajtani a gyülekezet munkájának legalapvetőbb tételeit, képes-e problémákat megoldani az igazság felhasználásával, és hogy be tudja-e vezetni az embereket az igazságvalóságba. Ez a legalapvetőbb és leglényegesebb munka. Ha nem képes arra, hogy a valódi munka ezen tételeit elvégezze, akkor nem számít, milyen jó képességű vagy milyen tehetséges, vagy hogy mennyire tudja elviselni a nehézséget és megfizetni az árat, attól még ő egy hamis vezető. Egyesek azt mondják: „Felejtsd el, hogy most nem végez valódi munkát! Jó képességű és tehetséges ember. Ha képzi magát egy ideig, biztosan képes lesz valódi munkát végezni. Különben sem tett semmi rosszat, nem tett gonoszságot, és akadályozásokat vagy bomlasztásokat sem okozott – hogyan mondhatod azt róla, hogy hamis vezető?” Miként magyarázhatjuk meg ezt? Nem számít, milyen tehetséges vagy, milyen szintű képességgel és végzettséggel rendelkezel, hány szlogent tudsz kiabálni, vagy hány szót és doktrínát ismersz; függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt, illetve mennyire kimerült vagy egy adott napon, vagy milyen messzire utaztál, hány gyülekezetet látogattál meg, vagy mennyi kockázatot vállalsz, és mennyi szenvedést viselsz el – ezek egyike sem számít. Az számít, hogy a munkarendek alapján végzed-e a munkádat, hogy azokat a munkarendeket pontosan hajtod-e végre; hogy a vezetőséged alatt részt veszel-e minden konkrét munkában, amelyért felelős vagy, és hány valós problémát oldottál meg ténylegesen; hogy hány ember értette meg az igazságalapelveket a vezetésed és útmutatásod révén, és mennyire haladt előre és fejlődött a gyülekezet munkája – az számít, hogy elérted-e ezeket az eredményeket vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét munkában veszel részt, az számít, hogy következetesen nyomon követed-e és irányítod-e a munkát, ahelyett, hogy nagyzolóan viselkednél és parancsokat osztogatnál. Ezenkívül az is számít, hogy van-e életbe való belépésed a kötelességed végzése közben, hogy képes vagy-e az alapelvek szerint kezelni az ügyeket, hogy rendelkezel-e bizonyságtétellel az igazság gyakorlatba ültetéséről, és hogy képes vagy-e kezelni és megoldani azokat a valós problémákat, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Ezek és más hasonló dolgok mind annak megítélésére szolgáló kritériumok, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek vagy sem. Mondanátok-e azt, hogy ezek a kritériumok gyakorlatiak? És azt, hogy méltányosak az emberekkel szemben? (Igen.) Mindenkivel szemben méltányosak. Nem számít a végzettséged szintje, hogy fiatal vagy idős vagy-e, hogy hány éve hiszel Istenben, nem számít a rangidősséged, vagy hogy Isten szavából mennyit olvastál, ezek egyike sem fontos. Az számít, hogy milyen jól végzed a gyülekezeti munkát, miután vezetőnek választottak, hogy mennyire vagy hatékony és eredményes a munkádban, és hogy a munka minden tétele szervezett és hatékony módon halad-e előre, és nem szenved-e késedelmet. Ezek a fő dolgok, amelyek értékelésre kerülnek annak vizsgálatakor, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek vagy sem.

Az imént folytatott beszélgetésünk révén most már valamennyire világos megértésre és tudásra tettetek szert a vezetők és a dolgozók felelősségeivel kapcsolatosan, és a hamis vezető definíciójával és lényegével kapcsolatosan is pontos állásfoglalással rendelkeztek. Annak megítélésére, hogy valaki hamis vezető-e, a legalapvetőbb kritérium annak vizsgálata, hogy az illető képes-e valódi munka végzésére, majd azt kell megvizsgálni, hogy ténylegesen végez-e valódi munkát. Ez a két fő kritérium: az egyik annak a kérdése, hogy az illető képes-e, a másik pedig annak a kérdése, hogy hajlandó-e. Fel tudjátok idézni ezeket a dolgokat? Egyesek azt mondják: „Nem vagyok vezető, miért kellene hát emlékeznem ezekre a dolgokra?” Helyes ez a megjegyzés? (Nem.) Miért helytelen? Ezen igazságok megértésén keresztül az emberek egyrészt meg tudják ismerni önmagukat, másrészt képesek lesznek tisztán látni másokat – ezek azok az igazságok, amelyeket az embereknek meg kell érteniük és amelyekkel rendelkezniük kell, ha pedig nem értik meg, az nem lesz elfogadható. Először is fel kell mérned, hogy rendelkezel-e azzal a képességgel és tehetséggel, hogy a vezetők és a dolgozók felelősségei szerint vezető legyél. Ha nem rendelkezel ezekkel a dolgokkal, akkor ne akarj tovább vezető lenni. Ha nem rendelkezel azzal a képességgel, hogy vezető legyél, de mégis is az akarsz lenni, akkor azt ambíciónak nevezzük; amint vezetővé válsz, nem leszel képes valódi munkát végezni, és elkerülhetetlenül hamis vezetővé válsz. Egyesek ezt mondják: „Jó képességgel rendelkezem; mindenki közül kiemelkedem. Gyakran támad néhány jó ötletem, és néhány okos és jó javaslatom is van. Mindenhez van érzékem, amit csinálok, és viszonylag széleskörű tudással, éleslátással és tapasztalattal rendelkezem. Nem azt jelenti-e mindez, hogy képes vagyok vezető lenni?” Akkor azt is fel kell mérned magadban, hogy van-e felelősségérzeted és viselsz-e terhet. Ha csak véleményeid vannak a dolgokról, és csak vágysz rá, hogy megtegyél dolgokat, valamint mindig magasra törő ambíciókkal rendelkezel, de nem vagy képes véghez vinni azokat, nem tudod, hogyan tegyél erőfeszítést és fizesd meg az árat, és nem vagy hajlandó semmilyen árat fizetni – ha mindig azt akarod, hogy az agyad és a szíved ellazult állapotban legyen, ha szeretsz tétlenkedni és korlátoktól mentes lenni, szereted a kényelmes életet, és nem szeretsz aggódni vagy elfoglalt lenni, és félsz a kimerültségtől meg a nehézségtől – akkor te nem vagy alkalmas arra, hogy vezető legyél, és nem leszel képes vezetői munkát vállalni vagy végezni.

Az imént összefoglaltuk azt a két kritériumot, amelyek alapján megítélhető, hogy egy vezető megfelelő színvonalú-e: képes-e valódi munkát végezni és végez-e valódi munkát. Ha az emberek e két kritériumot megértik, akkor teljesen világosan látniuk kell, hogy képesek-e vezetőnek lenni, valamint hogy képesek-e a gyülekezeti munkát jól végezni, a felelősségeiknek teljesen eleget tenni, és a vezetővé válásukat követően megfelelő színvonalú vezetőnek lenni. Azokat kérdezem, akik jelenleg vezetőként vagy dolgozóként szolgálnak, rendelkeztek-e most már néhány úttal és néhány alapelvvel arra vonatkozóan, hogy miként mérjétek fel azt, hogy végeztetek-e valamennyi valódi munkát és eleget tettetek-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Azáltal, hogy beszéltünk a vezetők és a dolgozók ezen nyolc felelősségéről, képesnek kell lennetek arra, hogy felmérjétek, milyen megnyilvánulásokat tanúsítanak a hamis vezetők és összefoglaljátok, pontosan hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük a munkájukat, és azt is fel kell tudnotok mérni, hogy a munkátokban milyen hiányosságaitok vannak, miben nem vagytok megfelelőek vagy eléggé konkrétak, és hogy mostantól miként kell végeznetek a munkát – legalább ezekkel a meglátásokkal rendelkeznetek kell. Ha nincsenek következtetéseitek vagy meglátásaitok arra vonatkozóan, hogy miként legyetek vezetők vagy dolgozók, vagy miként tegyetek eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, akkor ez azt jelenti, hogy a képességetek nem ér fel a feladathoz. Ezenkívül, ha teljesen össze vagytok zavarodva azzal kapcsolatban, hogy miként ismerjétek fel a hamis vezetőket, akkor ez még inkább azt mutatja, hogy gyenge a képességetek. Van egy különleges körülmény is: Vannak néhányan, akikben ezen közléseknek a meghallgatása ellenére sincs meg az elhatározás, hogy az igazságra törekedjenek, vagy hogy eleget tegyenek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, akik egyszerűen nem veszik a dolgot komolyan, illetve nem szívlelik meg azt. Azt gondolják: „Nem törődöm azzal, hogy ki hamis vezető. Mindenesetre, ha vezetővé válnék, egyszerűen csak megtenném, amit a Fennvaló mond, hogy tegyek meg. Nem kellene annyi erőfeszítést tennem vagy annyi gondolkodást szentelnem neki.” Amikor prédikációkat hallgatnak, mechanikusan cselekszenek és elütik az időt, és valamennyire tudják, hogy konkrétan miről szól a prédikáció, de túlzottan lusták ahhoz, hogy összefoglalják az igazságokat és Isten emberre vonatkozó követelményeit, amelyekről éppen beszélnek, és nem hajlandóak megszívlelni ezeket a dolgokat. Azt gondolják: „Túl sok kényelmetlenséggel jár ezeknek a dolgoknak a felismerése. Mindenesetre, én csak egy dolgot követelek meg magamtól, ami pedig az, hogy ne tegyek gonoszságot, ne okozzak akadályozásokat és bomlasztásokat, és ne tűnjek ki a tömegből, és ez elég. Ez annyira egyszerű! Ez nagyszerű módja az életnek; nem támasztok magas követelményeket magammal szemben.” Ez az egyetlen nézőpontjuk, nem számít, hogyan hallgatják a prédikációkat, és senki sem tudja megváltoztatni őket; nem számít, hogyan beszélsz az igazságról, milyen módszert használsz a beszélgetéshez, vagy hogy miről beszélsz, nem tudod megérinteni a szívüket; nem foglalkoznak azzal, hogy odafigyelnek-e ezekre a szavakra vagy sem, számukra ez nem sokat számít. Az ilyen típusú ember átevickél az életen, és semmit sem vesz komolyan. Nem szólva arról, hogy a vezetők és a dolgozók felelősségei közül nyolcról beszéltünk – még ha mindről is beszélünk, akkor sem fogják megérteni, és nem lesznek képesek összefoglalni semmilyen alapelvet vagy utat. Az ilyen emberek nem szeretik a pozitív dolgokat, azok nem érdeklik őket, és képtelenek bármennyi energiát összeszedni magukban, amikor az igazságról vagy bármilyen pozitív dologról van szó, ehelyett bizonyos érdeklődést mutatnak az evés, az ivás és az élvezetek keresése iránt. Azzal, hogy a vezetők és dolgozók felelősségei közül nyolcról beszéltünk, egyrészt összefoglaltuk a vezetők és a dolgozók bizonyos felelősségeit, valamint azt, hogy vezetőként vagy dolgozóként miként kell munkát végezni és a felelősségeknek eleget tenni; másrészt összefoglaltuk a hamis vezetők által tanúsított bizonyos konkrét megnyilvánulásokat. Az imént két alapvető alapelvet, két kritériumot foglaltunk össze a hamis vezetők felismerésére vonatkozóan: az egyik az, hogy az illető képes-e valódi munka végzésére, a másik pedig az, hogy ténylegesen végez-e valódi munkát, miután megértette az igazságalapelveket. A mai napig e két kritérium használata a legegyszerűbb és legmegfelelőbb módszer annak felmérésére, hogy valaki hamis vezető-e vagy sem.

Kilencedik tétel: Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlése, kiadása és megvalósítása annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítása, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzése és nyomon követése (Első rész)

A munkarend meghatározása és konkrét tételei

A mai napon a vezetők és a dolgozók kilencedik felelősségéről fogunk beszélni: „Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlése, kiadása és megvalósítása annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítása, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzése és nyomon követése”. Ha ezt a felelősséget egységében kezeljük, mit kell a vezetőknek és a dolgozóknak megvalósítaniuk? (Isten házának különböző munkarendjeit.) E felelősség középpontjában az áll, hogy miként kell megvalósítani Isten házának különböző munkarendjeit – a vezetők és a dolgozók számára ez a legfontosabb munka. Függetlenül attól, hogy milyen szintű vezető vagy dolgozó valaki, vezetőként vagy dolgozóként mindig találkozni fog a munkarendendekkel, ahogy a munkarendek megvalósításának konkrét munkájával is. A különböző munkarendek megvalósítása minden vezető és dolgozó munkájának a szempontjából lényeges, és ez rendkívül fontos, nagyon konkrét és igen alapvető munka. Ezt a pontot tekintve először nem arról kell-e konkrétan beszélni, hogy mik azok a munkarendek? (De igen.) Mik tehát azok a munkarendek? Mi a munkarendek alkalmazási területe és meghatározása? Egyesek ezt mondják: „A munkarendek alkalmazási területe nem csak a gyülekezet munkájával kapcsolatos bizonyos feladatokat és tartalmat fed le? És a munkarendek nem csak e feladatok és tartalom megszervezését és kiadását jelentik?” Mit gondoltok erről a magyarázatról? Az egész nem csupán szavak és doktrínák? (De igen, azok.) És mit jelent az, hogy „szavak és doktrínák”? Azt jelenti, hogy noha e magyarázat egyetlen szava sem hangzik tévesnek, mégsem érted meg, miután hallottad; ugyanolyan, mintha egyáltalán nem magyarázták volna el. Először is határozzuk meg a munkarendeket egy írásos leírás formájában annak érdekében, hogy az embereknek alapvető fogalmuk legyen róla, hogy megértsék és tudják, mik is pontosak azok a munkarendek. A munkarendek az Isten háza által a munka egy konkrét tétele vonatkozásában készített konkrét tervek és követelmények; ezeket a vezetőknek és a dolgozóknak közölniük kell és meg kell valósítaniuk, és egyúttal ezek azok a követelmények, feladatok és módszerek is, amelyeket a gyülekezet minden tagja számára kiadnak a munka egy konkrét tételének vonatkozásában – ez a munkarendek definíciója. És milyen tételeket fednek le a munkarendek? Mindenki ismeri a „tételek” főnevet, de nem kellene, hogy legyen valami konkrét tartalom, amelyet e tételek alkalmazási területe lefed? (De igen.) Milyen tartalomról tudtok? (Van az evangelizációs munka, és van a filmgyártó munka.) Ez két tétel. (Vannak még a gyülekezeti élettel és a gyülekezet adminisztratív szervezeteinek a létrehozásával kapcsolatos bizonyos követelmények.) Milyen más munka van még? (Van a gyülekezet tisztítása, valamint a gyülekezet irányítási rendszereivel kapcsolatos bizonyos munka.) A munkarendek konkrét tartalma a következő: első tétel, a gyülekezet adminisztratív munkája. Ez a munka legnagyobb tétele, és ha az adminisztratív munkát nem jól végzik, akkor egyáltalán nem lesz gyülekezeti munka. Második tétel, a személyzeti munka. Ez a munka egy nagy tétele. Harmadik tétel, az evangéliumi munka. Ez is a munka egy nagy tétele. Negyedik tétel, a különféle szakmunkák. E munka alkalmazási köre kissé nagy, és magában foglalja a filmgyártó, a szövegalapú munkát, a fordítást, a zenét, a videókészítést, a művészetet, és így tovább. Ötödik tétel, a gyülekezeti élet. Hatodik tétel, a vagyonkezelés. Hetedik tétel, a tisztító munka. Nyolcadik tétel, a külső ügyek. Kilencedik tétel, a gyülekezet jóléte. Például, hogyan oldja meg a gyülekezet a testvérek otthonában felmerülő nehézségeket, és mit tesz a gyülekezet ezekkel kapcsolatban, továbbá a testvérek meglátogatása a börtönben, és hogy miként gondoskodnak a családjaikról, és így tovább – mindez a gyülekezet jóléte alá tartozik. Tizedik tétel, a vészhelyzeti tervek. A gyülekezet olykor bizonyos vészhelyzeti intézkedéseket fog kiadni. Például, amikor megjelent a pandémia, a gyülekezet egy megfelelő elkülönítési rendszert alkalmazott. Az ezekhez hasonló tervek mind a vészhelyzeti munka alá tartoznak. A munkarendek alapvetően ezt a tíz tételt foglalják magukban. Bármilyen más kisebb tételt vagy különleges körülményt ez a tíz tétel tartalmaz – a gyülekezeti munka alapvetően ezt a tíz fő tételt foglalja magában. Alapvetően ezek tartoznak az Isten háza által kiadott különböző munkarendek körébe, igaz? (Igen.) Most, hogy ez a tíz tétel megerősítésre került, mindannyiótoknak értenie kell valamennyire Isten házának munkarendjeit, és tudnia kell, hogy ezek a munka legfőbb tételei Isten házában. Ez azon követelmények köre, amelyekkel Isten háza a vezetők és a dolgozók felelősségeivel kapcsolatosan rendelkezik. Ez azt vonja maga után, hogy vezetőként vagy dolgozóként a munkád köre és az általad teljesítendő felelősségek nem választhatók el ezektől a munkarendekben tartalmazott tételektől – mindezek a tételek szükségesek. A munka e tételein kívül, azok közül a dolgok közül, amelyeket hajlandó vagy megtenni, tegyél egy kicsit bármiből, amit jól tudsz végezni, Isten házának pedig nincsenek további követelményei a kötelességed végzésével kapcsolatosan. Ezért mialatt a munkádat végzed, el kell gondolkodnod arról, hogyan hajtsd végre a munka ezen tételeit, mit követelnek meg Isten házának munkarendjei, milyen konkrét munkát kell végezned, hogyan valósítsd azt meg, hogy a megvalósítás jól történik-e, milyen a jelenlegi előrehaladás, nyomon követted-e a munkát, van-e a munkának olyan tétele, amely nem jól lett elvégezve, vagy amelyben eltérések és hibák vannak, és hogy mindenki, aki a munkának abban a tételében részt vesz, valóban végez-e munkát – ezeken a dolgokon mindig gondolkodnod kell. Most, hogy megértetted a munkarendekben foglalt munka konkrét tételeit, szükség van-e arra, hogy egyszerű magyarázatot adjak minden egyes tételre? Vagy talán azt gondoljátok: „A munka ezen tételeivel oly sok éve kapcsolatban vagyunk, és mindet értjük; nincs szükség arra, hogy ismét elmagyarázzák őket – beszélj inkább valami fontos dologról! Ez a téma nem olyan fontos, nem számít, hogy tudunk-e róla vagy sem, és i nem akarunk erről hallani.” Szükséges-e ezt a témát tovább magyarázni? (Igen.) Mivel szükséges, beszéljünk róla egyszerűen. Ki fogok választani néhány tételt, amelyet viszonylag kevésbé ismertek, amelyek nem annyira konkrétak, amelyek egy kissé elvontak, és azokról fogok beszélni.

I. Adminisztratív munka

Kezdjük a beszélgetést az első tétellel, az adminisztratív munkával. Az adminisztratív munka fogalma viszonylag absztrakt és nem kellően konkrét, és sokan nem értik azt. Különösen azok, akik csupán rövid ideje hisznek Istenben, nem igazán tudnak a gyülekezet létrehozásáról és adminisztratív munkájáról, és nem tudják, mi az adminisztráció. Ez az adminisztráció nem ugyanaz, mint az Isten által kiadott adminisztratív rendeletek. Ez az adminisztratív munka főként Isten házának a gyülekezetek létrehozásával kapcsolatos munkájára vonatkozó speciális előírásokat foglalja magában. És mi ezeknek a speciális előírásoknak a tartalma? Az előírások tartalmazzák a gyülekezetek felosztásának módját, az egyes gyülekezetekhez tartozó emberek számát, a gyülekezetek elnevezésének módját és így tovább. A munkarendek előírják, hogy a gyülekezetek a természetes földrajzi környezetük szerint kerüljenek felosztásra, és hogy az egymáshoz viszonylag közel lakó 30-50 ember minősüljön egy gyülekeznek. Tegyük fel például, hogy az A terület három vagy négy falut foglal magában; ha ezekben a falvakban 50 hívő van, akkor őket egy gyülekezetnek lehet minősíteni. Saját időpontjaik és helyszíneik lesznek az összejövetelek megtartására, lesznek gyülekezetvezetőik és diakónusaik, valamint konkrét elvégzendő gyülekezeti munka is lesz, és mindezeket ez a gyülekezet fogja együtt irányítani. Ez a gyülekezetek felosztására és a gyülekezeti tagok számára vonatkozó előírás. Ugyanakkor, attól függően, hogy melyik körzetben helyezkedik el, ez a gyülekezet az adott körzet felelőssége alá fog tartozni, és az a körzet lesz felelős az érintett gyülekezetben folyó munka valamennyi különböző részletéért, mint például az ottani gyülekezeti életért, a vezetők és diakónusok megfelelőségéért, az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztásáért, a különböző munkarendek megvalósításáért, a Fennvaló követelményeinek közléséért, és így tovább. Isten háza konkrét munkarendekkel rendelkezik az olyan dolgok tekintetében, mint az egy körzetet képező gyülekezetek száma és az egy régiót alkotó körzetek száma, ahogy arra vonatkozóan is, hogy a régiók felelősek a körzetekért és a körzetek felelősek a gyülekezetekért, amelyek adminisztratív egységek. Egyszerűen fogalmazva ezt adminisztratív munkának nevezik, és ez a vezetők és a dolgozók felelősségeinek a körébe tartozik. Melyek tehát a felelősségek, amelyeknek a vezetők és a dolgozók kötelesek eleget tenni? A gyülekezeteket a természetes földrajzi környezet és a helyszín alapján, a munkarendeknek megfelelően kell felosztaniuk. Ha egy gyülekezetben az emberek száma az idő múlásával egyre nő, akkor a gyülekezetet az emberek száma és a földrajzi környezet alapján ismét fel kell osztani. Ha például egy gyülekezet 50-ről 80 főre növekszik, akkor azt két gyülekezetre kell felosztani; ha e két gyülekezet összességében 80-ról 150 főre növekszik, akkor három gyülekezetre kell őket felosztani. Ha egy gyülekezet 70, 80 vagy 100 főre növekszik, és még nem osztották fel két gyülekezetre, ez nem azt mutatja-e, hogy ebben a gyülekezetben a vezetők és a dolgozók nem értik Isten házának adminisztratív munkáját? (De igen.) Ilyenkor a vezetőknek és a dolgozóknak el kell olvasniuk az e tárgyat érintő munkarendeket – a gyülekezetnek a munkarendekre vonatkozó kézikönyve konkrét előírásokat tartalmaz. Ha egy gyülekezetet két új gyülekezetre osztanak, akkor mindegyik gyülekezetnek meg kell választania a szükséges vezetőket és dolgozókat, mint a gyülekezetvezetők, a diakónusok és így tovább. Mit kell hát a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük? Tudniuk kell és fel kell fogniuk a gyülekezetben lévő emberek számát és a gyülekezet létrehozásának az állapotát. Ez a gyülekezet adminisztratív munkája, és ez a munka legnagyobb tétele. Bárhol, ahol Isten választott népe jelen van, ott lennie kell egy gyülekezetnek, és amint létrejön a gyülekezet, a vezetőknek és a dolgozóknak felelősséget kell vállalniuk az adott gyülekezet munkájának minden aspektusáért, mint például az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztása, a gyülekezeti tagok irányítása, a munkarendek megvalósítása annak érdekében, hogy tudják, mi a munkarendek tartalma. Az adminisztratív munka főként a gyülekezetek létrehozását, valamint a gyülekezetek adminisztratív szervezeteinek és személyzetének a létrehozását foglalja magában – ezek mind konkrét feladatok az adminisztratív munkán belül. Általában mely emberek találkoznak többet a munka e tételével? Új hívő gyülekezetek, evangelizációs csapatok, valamint a regionális vezetők, a körzeti vezetők és a gyülekezetvezetők azokon a területeken, ahol az evangélium terjesztése folyik, mindannyian többet találkoznak e munkával. Az adminisztratív munka ezenkívül egy különleges feladatot is tartalmaz, amely a gyülekezetek szétválasztása teljes munkaidős gyülekezetekké, részmunkaidős gyülekezetekké, általános gyülekezetekké és B csoportokká, és ez egy másik feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. A vezetőknek és a dolgozóknak érteniük kell, hogyan kell a gyülekezeteket szétválasztaniuk, a gyülekezetek szétválasztásának alapelve pedig az emberek különböző gyülekezetekbe történő felosztása az általuk végzett különböző kötelességek alapján, hogy azok az emberek, akik kötelességet végeznek, szétválasztásra kerüljenek azoktól, akik nem végeznek, és akik a kötelességüket teljes munkaidőben végzik, azoktól, akik kötelességüket részmunkaidőben végzik – ez egy másik konkrét és különleges adminisztratív feladat.

II. Személyzeti munka

Második tétel, személyzeti munka. Ez a tétel a vezetők és a dolgozók minden szintjén a megválasztásukról, kinevezésükről és elbocsátásukról szól. A munkarendek konkrét előírásokat biztosítanak a választási rendszerek vonatkozásában, hogy miféle embereket válasszanak meg vezetőknek és dolgozóknak, valamint a választásokkal kapcsolatos módszerek és konkrét követelmények tekintetében. Léteznek még bizonyos különleges körülmények, például, hogy mit kell tenni, ha a testvérek épphogy csak találkoztak egymással és nem ismerik egymást túl jól, és így nem tudnak választás útján megfelelő vezetőket és dolgozókat kiválasztani. Ebben az esetben lehet támogatni és kijelölni embereket, ellenőrizve, hogy ki alkalmas viszonylag arra, hogy vezető legyen, majd beszélgetés és egyszerű ellenőrzések végrehajtása révén többet megtudni róluk, amelyet követően ki lehet nevezni őket. Ezenkívül, amikor a Fennvaló intézkedik egy nagy projektről, vagy kinevez felügyelőnek több embert, ez egy rendkívüli munkarend. Létezik egy másik különleges körülmény is, ez pedig az, amikor valaki jelentést ír a Fennvalónak, amelyben leírja, hogy ez-és-ez a vezető nem végez valódi munkát és egy antikrisztus útján jár, a Fennvaló pedig ennek az ellenőrzését követően munkarendet ad ki a jelentett vezető elbocsátására a pozíciójából. Ez a személyzeti munkával kapcsolatos másik munkarend. Röviden, a személyzettel kapcsolatos munka magában foglalja a vezetők és a dolgozók megválasztását, kinevezését és elbocsátását a gyülekezet minden szintjén. A munka e tétele viszonylag egyszerű, és könnyű megérteni.

III. Evangelizációs munka

Harmadik tétel, evangelizációs munka. Az evangelizációs munka a konkrét szakmai munka első nagy tétele az adminisztratív munka és a személyzeti munka után Isten házában. Isten háza egymás után sok munkarendet készített e munkaelemre vonatkozóan, konkrét munkarendet készítve az evangélium potenciális befogadói, az evangélium hirdetésének földrajzi kiterjedése, valamint azon módok és eszközök tekintetében, amelyekkel az evangéliumot hirdetni kell. Isten házának ugyanakkor a munkarendekben konkrét megállapításai is vannak az Isten szavait tartalmazó és az evangélium prédikálásához szükséges minden különböző könyv, film, videó és varietéműsor vonatkozásában, sőt még az evangélium potenciális befogadóinak különféle elképzeléseit és az általuk gyakran feltett kérdéseket illetően is vannak megállapításai. Egyes megállapítások talán nincsenek kifejezetten írásba foglalva, azonban sok közülük megjelenik a verbális és szóbeli közlésekben. Az evangelizációs munka mindig halad és folytatódik, és ahogy ez a munka halad, Isten háza konkrét munkarendeket és kikötéseket dolgozott ki azon problémák tekintetében, amelyek folyamatosan felmerülnek, és amelyekkel folyamatosan szembesülnek az emberek, valamint egyes konkrét követelményeket és feladatokat is kiadott az evangéliumi munkások, evangéliumi diakónusok és az evangelizációs munka felügyelői számára. Bár ebben a későbbi szakaszban Isten háza nem mond sokat az evangelizációs munkára vonatkozó elrendelésekről, az igazság ezen aspektusáról igen gyakran beszélnek a gyülekezetben. Különösen azután, hogy az evangélium a tengerentúlon is terjedni kezdett, Isten háza konkrét munkarendeket készített a különböző nyelvekre történő fordítási munka vonatkozásában. A különböző nyelveket ismerő fordítók és evangéliumi munkások minden tőlük telhetőt megtesznek az efféle munkával történő együttműködés érdekében, és Isten háza sok ilyen humán erőforrást fektetett be az evangelizációs munkával való együttműködésbe, ez pedig összhangban van Isten házának munkarendjeivel. Röviden összefoglalva, a Fennvaló mindig személyesen nyújt útmutatást, tesz fel kérdéseket, követi nyomon és felügyeli az evangélium terjesztésének munkáját. Melyek tehát a felelősségek, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak a munka ezen tételével kapcsolatosan teljesíteniük kell? Az, hogy az evangelizációs munkának felügyelője van, nem jelenti azt, hogy a vezetők és a dolgozók teljes mértékben azt tehetik, amit akarnak, hogy nem kell törődniük a munkával, nem kell érdeklődniük arról, és hogy azt egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják, azt gondolva, hogy: „Hadd alakuljon magától a munka. Egyébként sincs semmi közöm hozzá. Én a gyülekezeti életért és a különféle szakmai munkákért vagyok felelős. Nem az én dolgom, ha problémák vannak az evangelizációs munkával.” Ez rendben van így? (Nincs.) Ez a felelősségetek elhanyagolása. Isten házának valamennyi munkája közül a legfontosabb munkaelem, amelyre a vezetőknek és a dolgozóknak összpontosítaniuk kell, az az evangelizációs munka. Lehet, hogy nem tettek közvetlenül felelőssé a munka ezen tételéért, de érdeklődnöd kell arról, hogy az mennyire fejlődik és mi a haladásának az állapota – nyomon kell követned, tudnod kell róla, és kézben kell tartanod ezeket a dolgokat. Különösen a személyzet bizonyos fontos tagjai tekintetében, mint például az evangéliumot hirdetők és az evangelizációs csapatokban az öntözők, valamint az evangelizációs munka felügyelői, mindig naprakésznek kell lenned a helyzetüket illetően, és ha a személyzet ezen tagjaival kapcsolatosan problémák merülnek fel, azonnal meg kell oldanod őket – nem szabad mosnod kezeidet, miután ezt a munkát kiosztották számodra. Ezenkívül rendszeresen ellenőrizned és irányítanod kell az evangéliumot prédikáló minden személyt, aki részt vesz az evangélium terjesztésének a munkájában, beleértve a gyülekezetben lévőket és az evangéliumot online terjesztő, első vonalbeli hirdetőket, valamint az egyes csapatokban az öntözőket. Isten házának a munkarendjei már régóta megkövetelik, hogy az evangéliumot prédikáló összes személy és öntöző speciális képzésen vegyen részt. Mit jelent a speciális képzés? Azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy az evangéliumot prédikálók és az öntözők világos megértéssel rendelkezzenek a víziók igazságairól, és hogy képesek legyenek ezeket a dolgokat világosan elmagyarázni. Ha a víziók igazságainak bármely aspektusa nem teljesen világos a számukra, akkor arról gyakran beszélni kell, és minél részletesebb az evangéliumot prédikálók és az öntözők megértése, annál jobb. Isten háza rendelkezik munkarendekkel erre vonatkozóan, igaz? (Igaz.) Az evangélium terjesztésének munkája egy konkrét és bonyolult munkaelem, amely sok különálló feladatot foglal magában. Biztosítani kell, hogy minden feladatot jól végezzenek el és azt szorosan nyomon kövessék; ez Isten megbízatása. Minden feladatot jól kell végezni, és biztosítani kell, hogy az egyes feladatok eredményei folyamatosan javuljanak – csak ez van összhangban Isten szándékaival. Minden másféle szakmai munka, mint például a filmgyártás, a szövegalapú munka, a zene, a művészet és a fordítás, az evangelizációs munka támogatására és segítésére létezik, és az evangelizációs munka minden munka első vonalbeli munkája. Ezért azoknak, akik a különféle kötelességeket végzik, jól kell végezniük a saját munkájukat, és el kell érniük az Isten által megkövetelt eredményeket. Ilyen módon részük lesz az evangélium terjesztésének munkájában. Ez azért van, mert ez az összes másféle szakmai munka azért létezik, hogy az evangélium terjesztését szolgálja, és mindezen munkának a középpontjában az evangélium terjesztésének munkája kell, hogy álljon, és ehhez szüntelen utánpótlást kell biztosítania. Manapság az összes anyag, film és a különféle videók, amelyek az evangélium prédikálásához szükségesek, Isten választott népe közül sokak színfalak mögött zajló erőfeszítésével jönnek létre. Minden, amit ezek az emberek a színfalak mögött tesznek, erőteljes támogatást biztosít az evangélium terjesztésének a munkájához. A múltban Isten házának nem voltak különféle filmalkotásai, nem volt sok dala, és a tapasztalati tanúságtételről sem volt túlságosan sok videója. Isten háza csak arra támaszkodott, hogy az evangéliumi munkások folyamatosan beszélgetéseket tartottak. Az evangéliumi munkások addig beszéltek, amíg a szájuk ki nem száradt, és nem feltétlenül láttak bármilyen jelentős eredményt, és nehéz volt akár egyetlen embert is megnyerni. Miután a gyülekezet különféle videókat gyártott, az evangelizációs csapatok munkája viszonylag könnyűvé vált, a korábbinál sokkal könnyebb lett, a munka hatékonysága pedig megnövekedett. Egyesek makacsok és konzervatív gondolkodásúak, és amikor az evangéliumot prédikálod nekik, nem számít, hogyan beszélsz az igazságról, az nem működik, és ők fenntartják az elképzeléseiket, és nem hajlandóak elfogadni az igazságot – mit teszel ilyenkor? Megnézetsz velük egy vagy két filmet az evangéliumi tanúságtételről, és az elképzeléseik átalakulnak, és jó érzés kezdi eltölteni őket az igaz útról. Amikor újra eljönnek keresni, már nem lesznek szívükben nagy gátak és akadályok, és amikor ismét az igazságról beszélsz velük, könnyedén el tudják fogadni azt. Ezért van az, hogy az eredmények valóban nyilvánvalóak, amikor megmutatod az Isten háza által gyártott filmeket az evangélium potenciális befogadóinak, vagy Isten szavait olvasod nekik, vagy megmutatod a tapasztalati tanúságtételről szóló videókat – ez sokkal hatékonyabb, mintha bármennyi szót mondanál nekik. Nem számít, ki keresi és vizsgálja az igaz utat, először nézess meg néhány filmet vele, majd olvastass vele többet Isten szavaiból, ilyen módon előkészítve az utat számára. Ezt követően beszélgess vele az igazságról, hogy eloszlasd az elképzeléseit. Ettől sokkal simábban fognak menni a dolgok. Manapság azok, akik az igaz utat vizsgálják, már sok, Isten háza által gyártott filmet és tanúságtételi videót megnéztek az interneten, és különösen sokat olvastak Isten szavaiból; mielőtt eljönnek keresni és vizsgálódni, már jó érzésük van az igaz útról, és alapvetően már felismerték, hogy az az igaz út. Felfedeztetek bármit ebben? Ezek a filmek, ezek az Isten szavainak előadásáról készült videók, ezek a tapasztalati tanúságtételről szóló videók, énekes videók és a többi, amelyeket Isten háza gyárt, annyira hatékonyak az Istenről való bizonyságtételben! Nem szükséges annyi lélegzetet pazarolni az evangélium potenciális befogadóival való beszélgetésre és vitára; miután megnézték ezeket a videókat, képesek elfogadni az igaz utat. Ez sok időt megtakarít az evangéliumot prédikálók számára, és megmutatja, mennyire erőteljes az evangélium prédikálásának minden háttértámogatása! Oly bőségesek az evangélium prédikálására szolgáló különféle erőforrások! Az evangélium potenciális befogadói közül sokan megdöbbennek, amikor felmennek az Internetre, hogy megvizsgálják Isten munkáját, mivel annyira sok minden található Isten házának honlapján és oly bőséges a tartalom! Bővelkedik Isten szavaiban, bőségesen tartalmaz mindenféle filmet és videót, és bőségesen megtalálható minden, amire a tapasztalati tanúságtételekkel kapcsolatosan szükség lehet. Ez valóban a Szentlélek munkájának és útmutatásának eredménye! Mindez valóban Isten munkájából ered. Nem számít, hogy a nagy vörös sárkány és a vallásos világ milyen alaptalan pletykákat terjeszt és hogyan mocskolódik, mindez hiába. Mindenesetre az Isten háza munkájának minden tétele által elért eredményeket és learatott gyümölcsöket mindenki világosan láthatja, és ezek Isten szavai által megvalósított tények.

A királyság evangéliuma terjesztésének munkája során Isten háza munkájának minden tétele rendkívül módszeresen van megszervezve és rendezett módon halad. Az evangélium terjesztésének munkája kritikus, hosszú távú és fáradságos munkatétel. Így hát azoknak, akik vállalják az evangelizációs munkát, nem számít, hogy felügyelők vagy hétköznapi evangéliumi munkások, a szívükben meg kell erősíteniük e munka fontosságát. Bár ti az evangélium élvonalában dolgoztok és a kötelességeiteket végzitek, mögöttetek, vagyis a színfalak mögött sok testvér végez különféle háttérmunkát, és ők az az erő, amely az evangélium terjesztésének munkáját támogatja. Mit értek ez alatt? Isten háza minden munkájának az evangélium terjesztése áll a középpontjában, az Isten választott népének minden tagja által végzett kötelességek pedig az evangélium terjesztését szolgálják. Minden testvér, aki egy kötelességet végez, részese az evangelizációs munkának, és a munka minden tétele szorosan és közvetlenül kapcsolódik az evangelizációs munkához. Röviden szólva, minden munkaelem, magát az evangelizációs munkát is beleértve, egy kötelesség, amelyet jól kell végezni, hogy Isten munkájáról bizonyságot tegyen az ember, bármely munkaelem szorosan kapcsolódik a legfontosabb munkához, ami az Istenről való bizonyságtétel. Ez teljesen pontos. Isten háza ezért az evangélium terjesztésének munkáját az összes munkaelemet tartalmazó lista tetejére helyezi, és Isten háza munkájának különféle elemei közül ez az első számú – ez teljesen helyénvaló. Ez egy jelentős, fáradságos és hosszú távú munkaelem, és Isten választott népe minden egyes tagjának, minden egyes embernek, aki Istent követi, kitartással, türelemmel és elegendő hittel kell rendelkeznie ahhoz, hogy felkészüljön arra, hogy jól végezze ezt a munkát, és hogy megvívja ezt a hosszú csatát. Akár 10, 20 vagy 30 évig tartasz ki, Istenhez mindig hűségesnek kell lenned, az életedet és az életed teljes hosszát az evangélium terjesztése munkájának kell szentelned, és mindvégig hűségesnek kell lenned Istenhez. Ez egy fontos felelősség, amelyet minden embernek kötelessége vállalni, aki Isten követi, ez mindenki kötelessége, és ez az a megbízatás is, amelyet Isten mindenkire rábíz.

E közlésem révén van-e lelkesedés mindannyiótok szívében, és elkezdtétek-e már fontosnak tartani az evangelizációs munkát? Egyesek korábban azt mondták: „Nem értek semmilyen műszaki szakmához, nem tudok előadni és nem lehetek színész, nem rendelkezem szilárd alappal, ha szavakat kell használni, így cikkeket sem tudok írni, nem értek a zenéhez és még kevesebbet tudok a művészetről. Azért helyeztek az evangelizációs csapathoz, mert semmiben sem vagyok jó. Az evangelizációs csapatok vajon nem egy elfeledett hátsó polccal egyenértékűek Isten házában? És mivel egy elfeledett hátsó polcra kerültem, van még bármilyen reményem az üdvösség elérésére?” Így van ez vajon? Ha valóban így értelmezed ezt a helyzetet, akkor félreértetted Istent: az evangélium prédikálása minden egyes ember kötelező feladata. Ha semmiben nem vagy jó és semmilyen műszaki szakmához nem értesz, és csak az evangéliumot tudod prédikálni, akkor arra leszel rendelve, hogy egy evangelizációs csapatban végezd a kötelességedet. Ez az utolsó esélyed, és ez azért történik, hogy biztosan ne kallódj el, mint egy darabka anyag, és hogy amennyire lehet, hasznos lehessél, hogy emberi lényként a lehető legnagyobb mértékben teljesíthesd a feladatodat. Semmiben sem vagy jó, lassú felfogású vagy mindenben, amit csinálsz, de képes vagy jól végezni az evangélium prédikálásának kötelességét, és még ha arra is kérnek, hogy kutass fel az evangéliumot befogadó embereket, képes vagy ezt praktikus módon megtenni, és képes vagy átadni az evangéliumot prédikálóknak az evangélium potenciális befogadóit, akiket találsz. Ugyanakkor fokozatosan megtanulhatod, hogyan prédikálj Isten szavairól, Isten munkájáról és Isten szándékairól, és hogyan hozd az embereket Isten elé. Hát nem ez a kötelességed? Mások némi eredményt érnek el szövegalapú munka, filmgyártó munka és másféle munkák végzésével, te azonban nem tudod, hogyan végezd ezeket a dolgokat, és nincs különleges tehetséged vagy adottságaid, az erődet mégis az evangelizációs munkának szenteled, mindenedet beleadod és jól végzed a kötelességedet, és vállalod az Isten által adott megbízatásodat, vajon ezek nem jó cselekedetek? Ezek is jó cselekedetek, és Isten emlékezni fog rájuk. Ez beteljesíti a következő szavakat: Az emberek által végzett kötelességek között nincs különbség nemesség vagy alantasság tekintetében; csak az számít, hogy hűséges vagy-e a kötelességedben, és hogy azt a megfelelő színvonalon végzed-e. Isten mindenkit méltányosan és egyenlően kezel; mivel semmit sem tudsz megcsinálni, az evangélium prédikálására kérnek fel téged – ezt azért teszik, hogy lehetőséged legyen az utolsó lehetséges feladatod elvégzésére olyan körülmények között, amikor semmi más kötelességet nem vagy képes vállalni. Ezen keresztül egy lehetőséget kapsz és a remény egy szikráját; nem vagy megfosztva a jogtól, hogy a kötelességedet végezd. Istennek még mindig van egy megbízatása számodra, és Ő nem elfogult veled szemben. Így hát azokat, akiket evangelizációs csapatokhoz rendelnek, nem elfeledett hátsó polcra küldenek, és nem is hagyják el őket, hanem ők egy másik helyen végzik a kötelességüket. Az evangelizációs munka munkarendjeiről szóló közlés alapján most már helyesen tekintetek az evangelizációs munkára, és nincsenek már azzal kapcsolatos félreértéseitek? (Igen.) Önelégültnek fogjátok-e érezni magatokat miatta? Nem számít, hogy az emberek milyen kötelességet végeznek, Isten rájuk vonatkozó követelményei nem változnak: Isten a hűségüket és az őszinteségüket akarja. Ha azt mondod: „Kerülöm a feltűnést, nem leszek önelégült, csak teszem, aminek megtételére Isten megkér”, de nem vagy hűséges és nem vagy őszinte, az nem fog működni. Nem számít, miként fogod fel az evangelizációs munkát, mindenesetre, ha hűségre és őszinteségre teszel szert, akkor a kötelességed végzése megfelelő színvonalú lesz. Nem számít, milyen jónak tekinted az evangélium prédikálásának kötelességét, vagy hogy milyen pozitívan állsz hozzá, ha nem vagy képes elviselni a nehézséget, nincs kitartásod és nincs hűséged, az sem fog működni. Ezért nem számít, hogy hova helyeznek téged, hogy mikor vagy éppen milyen helyen vagy, hogy milyen emberekkel kerülsz kapcsolatba és milyen kötelességet végzel. Isten mindig látni fog téged, és átvizsgálja a szíved legmélyét. Ne gondold, hogy csak mert egy evangelizációs csapat tagja vagy, Isten nem figyel rád, vagy hogy Isten nem lát téged, így hát megtehetsz mindent, amit csak akarsz. És ne gondold, hogy ha egy evangelizációs csapatba helyeznek téged, már nem reménykedhetsz a megmentésben, és ne közelíts hozzá negatívan emiatt. Mindkét gondolkodásmód helytelen. Nem számít, hogy hova helyeznek, vagy milyen kötelesség végzésére rendelnek téged, ez az, amit tenned kell, mégpedig szorgalmasan és felelősségteljesen. Isten rád vonatkozó követelményei nem változnak, és így az Isten elrendeléseinek való alávetettségednek sem szabad változnia. Az evangéliumi munkások státusza ugyanaz, mint a más kötelességeket végzőké; az ember értékét nem az általa végzett kötelességgel mérik, hanem inkább azzal, hogy az igazságra törekszik-e és rendelkezik-e az igazságvalósággal. Ez minden, amit az evangelizációs munkáról, erről a hatalmas és konkrét munkaelemről közölni fogok.

IV. Különféle szakmunkák

Negyedik tétel, különféle szakmunkák. Ez magában foglalja a filmgyártást, a szövegalapú munkát, a zenét, a művészetet, a fordítást és így tovább. Egyesek azt mondják: „Mi, jelmezkészítők, szintén részt veszünk a filmgyártási munkában. A jelmezkészítés egyfajta munkának számít?” A jelmezkészítés a filmgyártási és a zenei jellegű munkák közé tartozik; ez egyfajta támogató munka, amely az ilyen jellegű munkákkal működik együtt. Isten háza minden szakaszban konkrét munkarendekkel rendelkezik az ilyen jellegű szakmunkákra vonatkozó konkrét követelményeket illetően. Néhányat írásban közölnek, néhányat pedig szóban közölnek az összejöveteleken a beszélgetés során. A közlés módjától függetlenül a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell a felelősséget értük, fel kell jegyezniük az Isten háza által ezen munkaelem vonatkozásában kiadott konkrét követelményeket, és e feljegyzéseket rendezniük kell, majd konkrétan beszélniük kell róluk és részt kell venniük a konkrét megvalósításukban. Ez is a munka egy nagy tétele, és az evangelizációs munkát követő második konkrét munkaelem. E konkrét munkaelem tekintetében Isten háza a különféle szakmákban foglalkoztatott személyzet egészétől megköveteli, hogy folyamatosan tanulmányozzák a kötelességeikhez kapcsolódó szakmai ismereteket, és keressenek információkat annak megállapítására, hogy mely dolgok hasznosak Isten háza munkájának a számára. Isten háza ugyanakkor folyamatosan beszél az igazságalapelvekről és konkrét terveket biztosít a különféle szakmunkák tekintetében. Néha az ilyenfajta munkákról egyszerre beszélnek a felügyelőknek és a dolgozóknak, néha pedig egyedül az adott munkaelemért felelős vezetőknek, dolgozóknak és felügyelőknek beszélnek róluk. Függetlenül attól, hogy írásban vagy az összejöveteleken közlik őket, illetve beszélnek róluk, mindenesetre az efféle munkákat folyamatosan fejlesztik és szabványosítják, és az evangelizációs munka igényeinek megfelelően folyamatosan konkrét munkarendek készülnek. Tegyük fel például, hogy Isten háza filmet gyárt egy viszonylag új témáról, és a filmet igencsak professzionális módon forgatják. Miután a filmet feltöltötték a világhálóra, meglehetősen magas a rákattintások aránya. Egy ehhez hasonló helyzetben Isten háza a visszajelzések és az evangelizációs munka igényei alapján konkrét követelményeket hoz létre az ilyen típusú munkára vonatkozóan. Röviden, ezt a munkaelemet rendszeresen összefoglalják és fejlesztik, és az folyamatosan növekedik is.

A különféle szakmunkák tekintetében Isten házának elrendelései megkövetelik, hogy az emberek többet tanuljanak, valamint hogy tanárokat és különféle erőforrásokat és tananyagokat találjanak, hogy azokból tanuljanak. Vegyük például az éneklést; tanárt találni, akitől tanulni lehet, és felkérni az énektanításra szintén egy konkrét munkarend. Miután ezt az elrendelést hallották, a vezetőknek és a dolgozóknak találniuk kell egy erre a munkára alkalmas tanárt a Fennvaló követelményeinek megfelelően, és fel kell kérniük őt arra, hogy oktassa az énekeseinket, segítve őket abban, hogy megtanulják a megfelelő ének-zenei ismereteket és az éneklés helyes módját, és természetesen klasszikus műveket is találni kell, amelyekből tanulni lehet. A zeneszerzéssel és a karénekkel kapcsolatos szakmai ismereteket folyamatosan tanulni kell, és Isten házának munkarendjei mindig megkövetelik az emberektől, hogy folyamatosan tanulmányozzák a kötelességeikkel kapcsolatos szakmai ismereteket, illetve megtanulják egyes fejlett és gyakorlati módszerek használatát, és így tovább. Nem úgy van, hogy egyszer kiadják ezeket a munkarendeket és követelményeket, és ezzel vége is az ügynek, hanem a vezetőktől és a dolgozóktól megkövetelik, hogy gyakran beszéljenek ezekről a munkarendekről, nyújtsanak útmutatást a szakmunkával foglalkozóknak, lehetővé téve számukra a folyamatos tanulást, és arra törekedve, hogy a szakmunka minden fajtája folyamatosan és hatékonyan fejlődjön és mélyüljön, és ne rekedjen meg. Egyesek azt gondolják: „A munkarendeket a mai napon adták ki nekünk, ezért csak ebben a hónapban kell gyakorolnunk őket, és ezzel a dolognak vége is. Ha a Fennvaló semmit sem mond róla a jövőben, akkor talán nem kell folytatni a gyakorlásukat.” Valóban ez a helyzet? (Nem.) A vezetőknek és a dolgozóknak egyáltalán nem szabad így gondolkodniuk, hanem időről időre érdeklődniük kell és fel kell tenniük a kérdést: „Hogy mennek a szakmával kapcsolatos tanulmányaid? Szembesülsz bármilyen nehézséggel? Van bármi, ami ellentmondásban van az alapelvekkel vagy ellentétes azokkal? Ki teljesített a legjobban a tanulmányai során, ki a legképzettebb, és ki sajátította el a leggyorsabban a tanultakat? Miután tanulmányoztad ezeket az elméleteket, a tanultak közül melyek azok a dolgok, amelyek a véleményed szerint alkalmasak arra, hogy Isten házának a munkájához használják őket?” A vezetőknek és a dolgozóknak ezenkívül olyan kérdéseket is fel kell tenniük azoknak, akik az evangelizációs csapatban idegen nyelveket tanulnak, hogy: „Hány éve tanulod ezt az idegen nyelvet? Hogy halad a tanulás az utóbbi időben? Naponta hány társalgásban tudsz részt venni? Képes vagy általános spirituális kifejezések lefordítására? Tudod használni ezt az idegen nyelvet az evangélium prédikálásával kapcsolatos ezen igazságok közlésére? Mi megy jobban jelenleg, a beszéd vagy az írás? Szükséged van tanárra, hogy segítsen neked tanulni? Van bárki más, aki alkalmasabb az idegen nyelvek tanulására és ügyesebb benne? Nőtt az ilyen típusú személyzet száma? Van aki úgy érzi, hogy egy nyelv megtanulása túlságosan fáradságos és nehéz, ezért már nem akarja azt megtanulni, feladja félúton, és egy másik kötelességre akar váltani?” Ezekről az ilyenfajta munkával kapcsolatos konkrét ügyekről időről időre érdeklődni kell, és felügyelni kell őket. Mivel a Fennvaló konkrét munkarendeket készített, a felügyelőknek mindvégig felelősséget kell vállalniuk ezekért a konkrét feladatokért. Ne várj passzívan arra, hogy a Fennvaló érdeklődjön; ha a Fennvaló hat hónapig vagy egy évig egyáltalán nem érdeklődik, neked akkor is minden munkát jól kell végezned, a legjobb tudásod szerint, és mindenkor készen kell állnod, hogy fogadd a Fennvaló ellenőrzését és irányítását – ez a helyes gondolkodásmód. Ez azért van, mert a munkarendeket kiadták és közölték, te pedig annak felügyelőjeként felelős vagy a munka nyomon követeséért, és ezért teljesítened kell a felelősségeidet. Ha azonban nem vagy képes a felelősségeid teljesítésére, akkor egy semmirekellő vagy, és téged el kell bocsátani és ki kell iktatni. A vezetőknek és a dolgozóknak ezért gyakran elmélkedniük és beszélniük kell ezekről a Fennvalótól érkezett konkrét munkarendekről vagy közlésekről, majd meg kell valósítaniuk azokat és a munkát nyomon kell követniük a helyzetnek megfelelően. Meg kell nézniük, hogy milyenfajta munkákat hagytak figyelmen kívül az utóbbi időben és nem ellenőriztek már hosszú ideje, és melyek azok, amelyekben ők személyesen nem nagyon jók, és amelyekről az utóbbi időben nem kérdeztek, és amelyek aktuális állapotát következésképpen nem ismerik, majd pedig utána kell nézniük azoknak. Ezenkívül, ami a különféle szakmunkákat illeti, Isten házának van egy másik konkrét elrendelése: megköveteli, hogy folyamatosan keresni, nevelni és támogatni kell a megfelelő tehetséges egyéneket. Mit kell tehát a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük, amikor kézhez veszik ezt a munkarendet? Oda kell figyelniük arra, hogy van-e valaki, aki alkalmas az efféle munka végzésére. Ha néhányan alkalmasak az ilyen munkára, de a műszaki szakmáról nem sok fogalmuk van, akkor gyorsan nevelni kell őket, és intézkedni kell arról, hogy azt megtanulhassák és gyakorolhassák. Röviden összefoglalva, a különféle szakmunkák is fontos munkaelemet képeznek. Ez a munka nagyon sok részből áll, és az alkalmazási területe is hatalmas, Isten háza pedig sok konkrét munkarendet készített erre vonatkozóan. Ami ehhez a munkaelemhez szükséges, az a folyamatos tanulás, összefoglalás és elmélyítés, és a megfelelő alapelveket is meg kell találni a folyamatos szabványosítás elvégzéséhez. Ezenkívül, az ezen kötelességek végzésére alkalmas tehetséges személyeket folyamatosan művelni kell. Ez a különféle szakmunkák e nagy munkaelemére vonatkozó munkarend, amit könnyű megérteni is.

V. Gyülekezeti élet

Ötödik tétel, gyülekezeti élet. Isten háza konkrét rendelkezéseket és kikötéseket tett a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalomra, a gyülekezeti élet formájára, valamint a gyülekezeti életet élők létszámára vonatkozóan. Isten háza különleges körülmények és helyzetek esetére is rendelkezik megfelelő munkarendekkel az összejövetelek formájára és a gyülekezeti élet tartalmára vonatkozóan. Az ilyen jellegű munkarendeket túlnyomórészt írásos formában adják ki. A különböző országokban az újonnan érkezők gyülekezeti életére vonatkozó munkarendek – összejöveteleik formája és gyakorisága, valamint az összejöveteleken evett és ivott tartalom stb. – néhány különleges körülménytől eltekintve alapvetően megegyeznek a kínai nemzetiségűek gyülekezeti életére vonatkozó munkarendekkel. A gyülekezeti életre vonatkozó munkarendek hatókörét az imént nagyjából ismertettem – ez magában foglalja Isten szavainak tartalmát, amelyeket megesznek és megisznak, illetve az igazságról való beszélgetés tartalmát az összejöveteleken az utóbbi időben, valamint a közösség formáját az összejöveteleken. Például, hogy egyetlen személy nem dominálhat a közlésben az összejöveteleken, hogy mennyi a maximális idő, ameddig minden egyes személy beszélhet, hogyan kell bánni azzokal az emberekkel és kezelni őket, akik terjengősen beszélnek és nem érthetően fejezik ki magukat, és így tovább – mindezekről a gyülekezeti élethez és az összejövetelekhez kapcsolódó konkrét dolgokról konkrét kijelentések találhatók a munkarendekben. A vezetők és dolgozók egyrészt felelősek ezeknek a munkarendeknek a kiadásáért és közléséért, másrészt felelősek azért, hogy világosan beszélgessenek róluk a testvérekkel, lehetővé téve a gyülekezet minden tagjának, hogy megértse és elfogadja őket, ami után már csak szigorúan végre kell hajtaniuk és be kell tartaniuk azokat. Különösen azokat kell korlátozni, akik gyakran eltérnek a tárgytól, zavart okoznak, szavakat és doktrínákat mondanak, és szlogeneket kiabálnak, amikor az összejöveteleken beszélnek, a munkarendekben pedig konkrét kikötések vannak az ilyen jellegű különleges körülményekre vonatkozóan. A gyülekezeti életre vonatkozó munkarendek főként az összejövetelekkel kapcsolatos különféle dolgokra vonatkoznak, nem bonyolultak, nagyon egyszerűek, és nem számít, milyen kötelességet végez valaki, csak be kell tartania az ezekben a munkarendekben foglalt alapelveket. Például az evangéliumi csoportoknak az összejöveteleken csak be kell tartaniuk a gyülekezeti életre vonatkozó munkarendekben foglalt alapelveket – nincs bennük semmi különös. Más csoportok csak más munkát végeznek, mint a többi ember, minden ugyanaz, amikor olyan dolgokról van szó, mint az összejövetelek, az igazságról való közlés, Isten szavainak imádságos olvasása és a személyes tapasztalatokról való beszélgetés – ez a hatókör nincs túllépve. Csak Isten házának jelenlegi, a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalomra, a közösség formájára és az összejövetelek formájára vonatkozó kikötései szerint kell gyakorolniuk. Ha a feltételek megengedik, az emberek személyesen is összegyűlhetnek, egyébként online is tarthatnak összejöveteleket. Ennek egy nagyon egyszerű, világosan körülhatárolt ügynek kell lennie. Néhány gyülekezeti tag különböző kontinenseken és országokban van szétszóródva, néhányan Európában, néhányan pedig a Közel-Keleten; ilyen helyzetben online összejövetelekre van szükség. A helyi gyülekezetek döntik el, mikor tartanak összejöveteleket és milyen gyakran; Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben az ügyben, és nem is avatkozik bele. Miért nem avatkozik bele ebbe az ügybe Isten háza? Néhány ember a gyülekezetben nem teljes munkaidőben végzi a kötelességeit; van munkahelyük és családjuk, egyéni körülményeik különbözőek, ráadásul a különböző országok időzónái is eltérőek, ezért meg kell engedni nekik, hogy maguk döntsenek arról, hetente hányszor gyűlnek össze, és mikor vannak az egyes összejövetelek. Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben a tekintetben, hanem csak egy alapelvet biztosít. Isten háza megszabta a hatókörét annak, hogy az új hívők milyen gyakran gyűljenek össze hetente, és különbség van abban, hogy hetente hányszor gyűlnek össze azok, akik végzik a kötelességüket, és azok, akik nem. Van olyan munkarend, amely megköveteli az új hívőktől, hogy hetente hétszer gyűljenek össze? (Nincs.) Tehát mi alapján dől el, hogy az új hívők hetente hányszor gyűljenek össze? (Az új hívők idejétől függ.) Hetente legfeljebb kétszer vagy háromszor, de legalább egyszer összejönni teljesen megfelelő. Egyesek azt mondják: „A mi környékünkön az emberek nagyon tétlenek a mezőgazdasági holtszezonban, ezért mindenki minden nap össze akar gyűlni – még napi kétszeri összejövetel is jó lenne nekünk. Nagyon szeretnénk összejönni.” Az új hívők szíve tele van lelkesedéssel, és mindig több igazságot akarnak megérteni. Ha a családi körülményeik megengedik, akkor jó dolog, ha több összejövetelt kérnek, amíg az nem befolyásolja a mindennapi életüket. Azt, hogy hetente konkrétan hányszor gyűljenek össze az emberek az egyes területeken, Isten választott népének családi és munkahelyi helyzete alapján kell meghatározni – Isten háza nem tesz konkrét kikötéseket ebben az ügyben. Azok Isten választott népéből, akiknek megvannak ehhez a feltételeik, többször is összegyűlhetnek, és akkor több igazságot fognak megérteni, és gyorsabban érnek el növekedést az életben. Ez jó dolog. Azonban azok, akiknek nincsenek meg a megfelelő feltételeik, nem alkalmasak az ilyen módon történő összejövetelre, és nekik jó az, ha hetente legalább egy vagy két összejövetelen részt vesznek. Az, hogy a különböző területek gyülekezetei hetente hányszor tartanak összejöveteleket, Isten választott népének döntésére van bízva, és ebbe senki sem avatkozhat bele. A legfontosabb dolog az, hogy az összejöveteleket azért tartják, hogy az emberek megértsék az igazságot, és nem bármi más okból. Ezért azt, hogy egy gyülekezet hányszor tart összejöveteleket, a konkrét körülmények alapján döntik el. Ha Isten választott népe hetente egy további összejövetelen is részt tud venni, az előnyösebb az életben való növekedésük szempontjából. Ha vannak olyan emberek, akik nem törekszenek az igazságra és nem akarnak több összejövetelen részt venni, akkor ezt nem szabad rájuk erőltetni. Különösen a fizetett dolgozók esetében, akik kicsit elfoglaltabbak és nincs idejük több összejövetelen részt venni, nem szabad ezt megkövetelni tőlük. Függetlenül attól, hogy az emberek abban a helyzetben vannak-e, hogy részt vegyenek az összejöveteleken, vagy hogy hányszor gyűlnek össze, Isten háza nem avatkozik bele, és nem vezet be korlátozásokat. Ez azért van, mert az egyes hívők körülményei és hátterei mind különbözőek, ezért nem szabad őket semmilyen kényszer alá helyezni. Ami a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalmat illeti, Isten házának megvannak az azokra vonatkozó kikötései a munkarendjeiben, és a gyülekezet minden szintű vezetőjének, valamint a testvéreknek világosan meg kell érteniük ezeket. A vezetőknek és a dolgozóknak pontosan meg kell érteniük, milyen konkrét feladatok és ügyek végrehajtását követelik meg a Fennvaló munkarendjei, és a testvéreknek is felügyelniük kell a vezetőket és dolgozókat, hogy lássák, végzik-e ezt a munkát. Ami a gyülekezeti élet során evett és ivott tartalmat, valamint az összejövetelekkel kapcsolatos, megértendő és követendő munkarendeket illeti, a vezetőknek és a dolgozóknak konszenzusra kell jutniuk Isten választott népével – a változatok abszolút nem megengedettek. A gyülekezeti élet munkájára vonatkozó munkarendek nagyon egyszerűek, az emberek könnyen megértik őket, és nem elvontak.

VI. Vagyonkezelés

Hatodik tétel, vagyonkezelés. Bár a vagyonkezelési munka nem jár olyan gyakran kiadott munkarendekkel, mint az evangéliumi munka vagy a különféle szakmai munkák, Isten házának mégis vannak konkrét munkarendjei erre vonatkozóan. Mit foglal magában a vagyonkezelés? Magában foglalja, hogyan tárolják a vagyontárgyakat, hol tárolják őket, kik kezelik őket, és hogyan osztják el, kezelik és adják át őket amikor veszély vagy kedvezőtlen környezetek merülnek fel, valamint más ilyen különleges körülmények között. A munkarendek valójában tartalmaznak kikötéseket mindezekre a dolgokra vonatkozóan, és amikor erről a munkaelemről van szó, a vezetőknek és dolgozóknak nem szabad megvárniuk, amíg a Fennvaló közvetlenül utasításokat ad vagy munkarendeket ad ki, és csak akkor kezdeniük el passzívan kezelni a vagyontárgyakat. Ha nincsenek azonnali munkarendek, amelyek megkövetelik, hogy konkrét módon kezeld a vagyontárgyakat, és különleges körülmények között, amikor nem tudod, hogyan kezeld a vagyontárgyakat, és nem tudsz időben választ kapni a Fennvalótól, mit kell tenned? A biztonság az első számú prioritás, és a te felelősséged megvédeni Isten házának vagyonát. Ami az Isten szavainak Isten háza által nyomtatott könyveit, valamint a különféle gépeket, élelmiszereket, pénzt és egyéb ilyen vagyontárgyakat illeti, a vezetőknek és dolgozóknak mindet biztonságos helyen kell tartaniuk Isten házának rendelkezései szerint, és nem szabad hagyniuk, hogy ezek a dolgok nedvesek, penészesek vagy rovarok által megrágottak legyenek, még kevésbé szabad megengedniük, hogy gonosz emberek vagy a nagy vörös sárkány lefoglalja őket. Továbbá, amellett, hogy jól kezelik Isten háza ezen vagyontárgyait, a vezetőknek és a dolgozóknak szigorú titoktartást is fenn kell tartaniuk; azokat az embereket, akiknek nincs közük ezekhez az ügyekhez, egységesen távol kell tartaniuk attól, hogy tudjanak róluk, azoknak pedig, akik tudnak róluk, szűkszavúnak kell lenniük, és nem szabad tapintatlanul beszélniük. Isten házának konkrét munkarendjei vannak erre a munkaelemre vonatkozóan, és nem helyénvaló némelyiket írásban kiadni vagy felfedni. Ha a vezetők és dolgozók jobb módokat és módszereket találnak ki a vagyonkezelés végzésére, akkor természetesen, miközben ragaszkodnak ahhoz az alapelvhez, hogy jól kezeljék és védjék Isten házának vagyonát, hogy megvédjék azt minden veszteségtől, megvitathatják az ügyet más vezetőkkel és dolgozókkal, és önállóan döntést hozhatnak. Ez egy különleges munkaelem, és azoknak, akik nem szűkszavúak, akikből hiányzik a felelősségérzet, akiknek helytelen indítékaik vannak, akik éppen csak elkezdtek hinni és nincs alapjuk a hitükben, és azoknak, akik mindig mohón szemeznek Isten házának vagyonával, egységesen nem szabad tudniuk róla. Ezeket a dolgokat nem lehet kifejezetten kimondani Isten háza munkarendjeiben, de a vezetőknek és dolgozóknak, valamint a megbízható őrzőknek nem kellene tudatában lenniük ennek? (De igen.) Van itt egy különleges körülmény. Tegyük fel, hogy egy újonnan választott vezető csak három éve hisz Istenben, jó a képessége, nagyon lelkes, és a felszínen úgy tűnik, hogy rendben van, mégsem tudni, milyen a jelleme, hogyan tekint a vagyontárgyakra, vagy hogy mohó-e vagy sem. Ezek a dolgok ismeretlenek és bizonytalanok, és a testvérek, akik régóta hisznek Istenben, nem ismerik jól ezt a személyt, nem ismerik őt teljesen. Mit kell tenni ilyen helyzetben? Amikor eljön az ideje, hogy átadják neki a munkát, az összes többi munkát átadják – a vagyonkezelési munkát át kell-e adni neki? (Nem.) Miért nem? A vezetők és a dolgozók fő munkája nem csak a vagyonkezelés; a vagyon csak egy része a munkájuknak. Ha valóban van egy megfelelő személy, aki kezeli a vagyontárgyakat, ez az újonnan választott vezető pedig nem megbízható, akkor rendben van, ha egyelőre nem adják át neki ezt a munkát, mivel továbbra sem tudni, hogy sokáig fog-e hinni Istenben, vagy hogy képes-e szilárdan megállni. A múltban valakit éppen megválasztottak gyülekezeti vezetőnek, és miután elfoglalta posztját, az első dolga az volt, hogy elkérte Isten választott népétől a bankszámlaszámokat és jelszavakat azokhoz a számlákhoz, ahol a felajánlásokat tartották. Megkérdezte, kinél vannak ezek a bankszámlaszámok és jelszavak, és sürgette őket, hogy azonnal adják át neki ezt a munkát. Ebben a helyzetben át kellene adni neki ezt a munkát? Semmilyen más munka miatt nem aggódott vagy zavartatta magát, de különösen komolyan és aggódva foglalkozott ezzel az üggyel – megbízható személy volt ő? Nem szabad azt gondolni, hogy valaki megbízható, mert vezető vagy dolgozó. Valójában csak azok az őrzők megbízhatóak, akiket valóban az alapelvek szerint választanak ki – ők képesek letenni az életüket, hogy megvédjék Isten házának vagyonát. Az ilyen emberek a legmegbízhatóbbak. Tehát minden vezető és dolgozó képes erre? Nem feltétlenül. A múltban egy területi vezetőt elkapott a nagy vörös sárkány, ő pedig elárulta a gyülekezet összes vagyonát, ami hatalmas mennyiségű vagyontárgy elvesztéséhez vezetett. Ha nem tudta volna, hol vannak a gyülekezet vagyontárgyai, akkor még abban az esetben sem tudta volna ezt felfedni, ha halálra verik, és ugye hogy akkor Isten házának vagyona nem szenvedett volna veszteségeket. Ez a pénz végül pontosan azért került a nagy vörös sárkány kezébe, mert ő túl sokat tudott és mindent kifecsegett, amikor nem tudta elviselni a kínzást és a szörnyű veréseket. Ha nem engedték volna meg neki, hogy tudja, hol vannak ezek a vagyontárgyak, és ha az, aki őrizte őket, megbízható lett volna, vajon szenvedett volna veszteségeket Isten házának a pénze, és erőszakkal lefoglalta volna azt a nagy vörös sárkány? Nem, nem így lett volna. Ez komoly lecke. Ezért a legfontosabb pont ennek a munkának az elrendezésében az, hogy a biztonság az első, a veszteségeket abszolút minimumon kell tartani, a munkát pedig olyan módon kell elvégezni, ami biztonságos. Találj valakit, aki hűséget mutat Isten háza vagyonának kezelésében, hogy kezelje azt – ez a legmegbízhatóbb cselekvési mód. Bár ez a személy mást nem tud csinálni, hűséges lesz, és biztosan képes lesz a pénz őrzésére, ezért helyes dolog ezt a személyt használni a vagyon őrzésére. Mivel ez a munkaelem egyfeladatos munka, az erre vonatkozó rendelkezések nagyon egyszerűek: találd meg a megfelelő embereket a vagyon őrzésére, és találj egy biztonságos helyet annak tárolására. Továbbá, Isten házának munkarendjeiben konkrét kikötések vannak Isten háza vagyonának elosztására és költésére vonatkozóan is; a pénzt szükséges kiadásokra lehet költeni, de feleslegesekre nem. Van még egy dolog, mégpedig az, hogy szigorú szabályozási rendszer vonatkozik a vagyontárgyakkal kapcsolatos kiadásokra, és Isten házának konkrét kikötései vannak érvényben a különféle folyamatokra és eljárásokra, amelyek több személy aláírását igénylik, és így tovább. Van kezelés, van őrzés, van költés, és van könyvelés is – mindezekre konkrét munkarendek vannak.

VII. Tisztító munka

Hetedik tétel, tisztító munka. Isten háza erre a munkafeladatra vonatkozóan is folyamatosan konkrét munkarendeket hoz létre. A munkarendek egyrészt Isten háza munkájának szükségletei alapján, másrészt pedig az alapján, hogy az emberek a maguk neme szerint szétválasztásra kerülnek a különböző embertípusok osztályozása és meghatározása szerint, valamint a különböző embertípusoknak a felfedetésüket követő megnyilvánulásai alapján készülnek. Isten házának vannak alapelvei mindenféle antikrisztus, gonosz ember és álhívő kezelésére; némelyeket eltakarítanak a kötelességet végzők soraiból, némelyeket eltávolítanak a teljes munkaidős gyülekezetekből és részmunkaidős gyülekezetekbe vagy átlagos gyülekezetekbe küldenek, némelyeket eltávolítanak az átlagos gyülekezetekből és B csoportokba küldenek, és vannak, akiket közvetlenül kitakarítanak, illetve kizárnak. Isten háza ismételten munkarendeket hoz létre a gyülekezet megtisztításának munkájára, és konkrét munkarendjei vannak a különböző embertípusokra vonatkozóan is, akik megfelelnek a megtisztítás feltételeinek. Az emberek kötelességvégzéshez való hozzáállása és a kötelességeik végzése során elkövetett vétkeik, valamint a különféle emberekben feltáruló romlott lényeg alapján Isten háza végül konkrét terveket készít ezeknek az embereknek a kezelésére. Ezért a különféle gonosz emberek, álhívők és antikrisztusok kezelése Isten háza által teljesen Isten szavai és az igazságalapelvek szerint történik, és teljesen összhangban van Isten szándékaival. Ezekre a munkarendekre vonatkozóan egyrészt szükséges beszélni az igazságalapelvekről, hogy az emberek megértsék azokat és megtanulják, hogyan kell felismerni a különböző embertípusokat, másrészt pedig ki kell adni ezeket a munkarendeket a gyülekezeteknek, hogy beszélgethessenek róluk és megvalósíthassák azokat. Mindenesetre a gyülekezet megtisztításának munkáját a lehető leghamarabb meg kell valósítani, és abszolút soha nem szabad megszakítani. Folytatódnia kell, amíg már egyáltalán nincsenek gonosz emberek a gyülekezetben. Nem arról van szó, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak csak egy ideig kell végezniük a tisztító munkát, miután a Fennvaló kiad egy munkarendet, amely elrendeli a gyülekezet megtisztítását, és ha e megtisztítást követően egy idő után újra felfedezik, hogy gonosz emberek okoznak zavart, de a Fennvaló nem készített erről munkarendet, akkor a vezetőknek és dolgozóknak nem kell törődniük ezekkel a gonosz emberekkel vagy eltávolítani őket – az egyszerűen nem lenne elegendő. A gyülekezet tisztító munkáját továbbra is rendezett módon kell végezni; amíg vannak emberek, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni, addig a tisztító munkát folytatni kell. Ne várj passzívan arra, hogy a Fennvaló utasításokat adjok, vagy hogy a felsőbb szintű vezetők közöljék azokat veled, és ne várj passzívan arra, hogy több testvér jelentsen valakit. Amint Isten választott népe leleplez és jelent valakit, a vezetőknek és a dolgozóknak hozzá kell fogniuk az ügy kivizsgálásához és kezeléséhez. Ha a vezetők és a dolgozók visszatartják a feljelentő levelet és nem kezelik az ügyet, akkor ki kell vizsgálni és kezelni kell őket, ha pedig kiderül, hogy egy gonosz embert védelmeznek, akkor őket is ki kell takarítani a gyülekezetből a gonosz emberrel együtt. Bármely olyan vezető vagy dolgozó, aki nem végzi a gyülekezet megtisztításának munkáját, hamis vezető, illetve dolgozó, és azonnal el kell bocsátani. Ha még gonosz embereket is védelmez és oltalmaz, akkor antikrisztusként jellemezhető, és kitakarítható, illetve kizárható a gyülekezetből. Ezek a konkrét kikötések, amelyeket Isten háza tett a gyülekezet megtisztításának munkájára vonatkozóan. A gyülekezet megtisztításának munkája sürgős prioritás, és mély jelentőséggel bír. Mondjátok meg Nekem, a gyülekezet megtisztítása vajon nem azért történik, hogy megtisztítsa a gyülekezetet? Ha a gyülekezet megtisztult – vagyis ha nincsenek benne zavart okozó gonosz emberek, és nincsenek a tagjai közé keveredett álhívők –, akkor igaz gyülekezet lesz, és a gyülekezeti életben is a legjobb eredményeket fogja látni. Nem lenne ez egy újabb nagy lépés Krisztus királyságának megvalósulása felé? Egy ilyen tiszta gyülekezet lenne a legelőnyösebb a királyság evangéliumának terjesztése szempontjából, mivel mindenki birtokolná az igazság valóságát, mindenki képes lenne tanúságot tenni Istenről és Isten népeként teljessé válni, és nem lennének többé zavart okozó gonosz emberek. Természetesen egy ilyen gyülekezet lenne a legáldottabb. Ezért a gyülekezet megtisztítása a legjelentőségteljesebb munkaelem, és teljesen azért történik, hogy békésebbé tegyék azt a környezetet, amelyben Isten választott népe végzi kötelességeit, és hogy mentes legyen a gonosz emberek zavarásaitól. Továbbá, Isten háza nem támogat naplopókat és semmirekellőket, és nem támogat élősködőket, akik elmerülnek a kényelemben és jóllaknak a kenyerekből. Mindazokat, akik egyáltalán nem végeznek kötelességeket, akik zavarják és befolyásolják a kötelességüket végző más embereket, és mindazokat, akik felelőtlen megjegyzéseket tesznek, kotnyeleskednek, és nem a megfelelő munkájukkal törődnek a gyülekezetben, szintén ki kell takarítani. Mostanra mindenféle ember teljesen felfedetett, a gyülekezet tisztító munkája elengedhetetlen, és alaposan és jól kell elvégezni. Mindezek a felfedett gonosz emberek, antikrisztusok, álhívők, semmirekellők és élősködők azok, akiket Isten megvet, és ők menthetetlenek. Ha a gyülekezet nem vállalkozna a tisztító munkára, akkor ez hatással lenne az evangélium terjesztésének munkájára. Ezért a gyülekezet megtisztításának munkája fontos munkafeladat, amelyet jelenleg sürgősen el kell jól végezni. Csak azok a vezetők és dolgozók, akik jól tudják végezni a gyülekezet megtisztításának munkáját, érdemesek a művelésre, és továbbra is lehetnek vezetők és dolgozók. Minden olyan vezető, illetve dolgozó, aki akadályozza a gyülekezet megtisztításának munkáját, botránykő és akadály, Isten választott népének pedig le kell lepleznie és jelentenie kell őket. A vezetőknek és a dolgozóknak minden szinten először alaposan ki kell takarítaniuk és meg kell oldaniuk mindezeket a botrányköveket és akadályokat a gyülekezeti munkában – ez összhangban van Isten szándékaival. Csak ez segíti elő a gyülekezeti munka különféle elemeinek zökkenőmentes előrehaladását és azt, hogy a gyülekezet végrehajtsa Isten akaratát, hogy Isten minden dicsőséget elnyerhessen.

VIII. Külső ügyek

Nyolcadik tétel, külső ügyek. A külső ügyek munkája nem nagy munkafeladat, de nem is kicsi, és Isten háza munkarendjeiben több alapelv is található a külső ügyekre vonatkozóan. Az egyik a helyi törvények és konkrét helyi szabályozások megismerése. Vagyis, bármit is tesz a gyülekezet egy adott helyen, először meg kell ismerned a helyi törvényeket – ez az egyik alapelv. Egy másik alapelv az, hogy amikor olyan külső ügyekkel kapcsolatos problémákkal találkozol, amelyeket nem értesz vagy nem világosak számodra, konzultálnod kell egy jogásszal és az illetékes jogi szakemberekkel, és nem szabad egyedül tájékozatlan ítéleteket hoznod; konkrét terveket kell készítened az ügyek kezelésére a különböző országok eltérő nemzeti körülményeinek megfelelően. Tehát hogyan jönnek létre ezek a tervek? A jogász mondandója alapján kell eljárnod, és hagynod kell, hogy ő hozza meg a döntéseket – ne hozz önkényes ítéleteket vagy döntéseket egyedül. Minden országban mások a nemzeti körülmények, az irányelvek, a törvények és a szabályozások, ezért ne cselekedj a képzeleted alapján. Például tegyük fel, hogy Kínában látsz valakit, akit kirabolnak az utcán. A kínai törvények kimondják, hogy bármely járókelő, aki ezt tanúsítja, bátran közbeléphet, először elfoghatja a tolvajt, majd átadhatja a rendőrségnek. Ha ezt teszed, önjelölt hős leszel, nem kell viselned semmilyen jogi felelősséget, és dicséretet kellene kapnod. Ez a nemzeti helyzet és rendszer Kínában, és ez egyfajta hagyományos kultúra Kínában – a kínaiak „hagyományos erény” kellemesen hangzó névvel illetik. Azonban a Nyugaton, különösen az olyan országokban, mint az Egyesült Államok és Kanada, ha látod, hogy egy tolvaj valamit lop, és azonnal elfogod, majd megvárod, amíg a rendőrség megérkezik, hogy letartóztassa, akkor az rossz, törvényt szegsz. Ez azért van, mert te csak egy átlagpolgár vagy, nem pedig rendészeti tisztviselő, és nincs jogod senkit letartóztatni; csak a rendőrségnek van joga valakit letartóztatni. Amikor látod, hogy egy tolvaj valamit lop, jelentheted a rendőrségnek, de nem tartóztathatod le a tolvajt saját kezűleg. Ha véletlenszerűen letartóztatsz egy tolvajt, akkor törvénytelenül cselekszel – ez a törvény nyugaton. Nem helyénvaló a kínai emberek „hagyományos erényét” gyakorolni nyugaton; a nyugatnak megvannak a saját törvényei. Ha egy nyugati országban látsz valakit elesni az utcán, mit ír elő a törvény? Oda kell menned és meg kell kérdezned: „Jól vagy? Szükséged van segítségre?” Ha az illető azt mondja, hogy nincs szüksége segítségre, akkor elmehetsz. Ha látsz valakit elesni, de nem kérdezed meg, hogy jól van-e, vagy nem nézed meg, és csak továbbmész, akkor törvényt szegsz. Ha Kínában találkozol ilyen helyzettel, az lehet, hogy átverés, és semmi sem történik veled, ha figyelmen kívül hagyod. Ha megkérdezed: „Jól vagy? Szükséged van segítségre?”, az problémás lehet számodra, az illető átverhet téged, és akkor elfelejtheted, hogy valaha is jó életed lesz újra. Mit mondanak nektek ezek a dolgok? Az oktatás különböző országokban és különböző fajok között teljesen más, ahogy a társadalmi környezetek és társadalmi rendszerek is, és természetesen a törvények és szabályozások is. Ami a külső ügyek munkáját illeti, egyrészt az e munkát végző embereknek pontosan meg kell érteniük a gyülekezeti munkával kapcsolatos törvényeket, szabályozásokat és rendelkezéseket, másrészt pedig elő kell terjeszteniük néhány általános ismeretet az életről vagy jogi rendelkezést is, amelyeket a testvéreknek tudniuk kell. Ezért Isten házának vannak munkarendjei erre a munkaelemre vonatkozóan, amelyek megkövetelik azoktól, akik ezt végzik, hogy bármit is tesznek, mindig először konzultáljanak az illetékes törvényekről és kormányzati szabályozásokról. Különösen, amikor nehezen megoldható kérdésekkel találkoznak, konzultálniuk kell egy jogásszal, és nem szabad vakon meghozniuk a saját ítéleteiket, vagy a kínai emberek gondolkodása és logikája szerint megoldásokat megfogalmazniuk – ez ostoba és tudatlan cselekvési mód. Miután megértetted ezeket a dolgokat, akkor tudnod kell a külső ügyek munkájának jelentőségét, azt, hogy milyen eredményeket kell elérnie, valamint azt, hogy mennyire szükséges Isten házának ezeket a munkarendeket elkészítenie. Ennek a munkaelemnek a hatóköre nem túl nagy, ezért a legtöbb esetben elegendő, ha csak az ebben a munkában részt vevő személyzet érti meg világosan annak munkarendjeit. Ha ez olyasmi, amit a testvéreknek tudniuk kell, akkor segíts nekik megérteni és elsajátítani azt. A külső ügyek munkája is nagyon fontos, mert nem jó, ha a testvérek nem értik azokat a törvényeket és szabályozásokat, amelyek a külföldön való életükre és munkájukra vonatkoznak. Isten házának konkrét munkaelrendjei vannak arra vonatkozóan, hogy mi az elvárt ebben a tekintetben, és csak a munkarendek alapján kell ezt megvalósítani. Ha különleges körülmények merülnek fel, Isten háza létrehoz néhány vészhelyzeti megoldást. Ha egy munka a külső ügyek munkájához kapcsolódik, konzultálnod kell a külső ügyekkel foglalkozó személyzettel, és meg kell nézned, milyen konkrét rendelkezései vannak Isten házának a munkával kapcsolatban, ne támaszkodj vakon a képzeletedre és ne cselekedj tájékozatlanul. Az ilyen cselekvés hajlamos bajt okozni, és a következmények elképzelhetetlenek lesznek. A külső ügyek munkája szintén egyfeladatos munka, nem bonyolult, és a legtöbb konkrét munkaügyet megtalálhatod a munkarendekben. Amikor az emberek először kezdenek külső ügyekkel foglalkozni külföldön, az kissé bonyolultnak tűnhet, de miután egy ideig csinálják, mintákat és módszereket találnak, és már nem tűnik olyan bonyolultnak. Eleinte a kínai embereket, akik a tengerentúlra mentek, feljelentették szemetelésért, azért, mert túl későn feküdtek le éjjel, túl korán keltek reggel, zavarták az embereket a kutyáik ugatásával, ruhákat teregettek az erkélyen, és helytelenül parkoltak – sok mindenért feljelentették őket. Végül sokszor feljelentették őket, a rendőrség mindig kopogtatott az ajtajukon, hogy útmutatást adjon nekik, és csak hosszú idő elteltével jöttek rá, hogy külföldön vannak, nem pedig Kínában. Apránként éberré váltak, némi jogtudatosságra tettek szert, és megértettek néhány szabályt az élettel, munkával, autóvezetéssel és egyebekkel kapcsolatban. Amikor a kínai emberek először mentek a tengerentúlra, csak néhány alapvető viselkedési szabályt értettek, és nem rendelkeztek józan ész szerinti tudással a legtöbb jogi ügyről; olyanok voltak, mint a vadállatok, mindenféle jogtudatosság nélkül. Néhány év után némi tudásra tettek szert és megértettek néhány szabályt, mintha háziasították volna őket, és egy kicsit fejlődtek.

IX. A gyülekezet jóléte

Kilencedik tétel, a gyülekezet jóléte. Isten háza korábban már készített munkarendeket a gyülekezeti jóléttel kapcsolatban, és ha azok, akik teljes időben végzik kötelességeiket, vagy családjaik segítségre szorulnak a mindennapi megélhetéshez, a gyülekezeti vezetőknek orvosolniuk kell ezt a problémát. E munkarendekben megtalálhatók a konkrét végrehajtási tervek és alapelvek, Isten háza pedig konkrét kijelentéseket és előírásokat adott. Ami azokat a testvéreket illeti, akiket Istenbe vetett hitük miatt bebörtönöztek, ezáltal nehézséget okozva családjuk mindennapi életében; azokat a szülőket, akik hosszú ideig otthonuktól távol végzik kötelességeiket, és nincs, aki vigyázzon a gyermekeikre; valamint azokat a beteg testvéreket, akik sok éven át végezték kötelességeiket, a gyülekezetnek segítséget és megoldást kell nyújtania ezekre és más hasonló nehézségekre. Ehhez a munkaelemhez kapcsolódik egy különleges körülmény, mégpedig az, amikor bizonyos családok megfelelnek a testvérek otthonukban való fogadásának feltételeinek, de nincs jövedelemforrásuk – hogyan kell tehát kezelni a testvérek vendéglátásával kapcsolatos kiadásaikat? Ez a gyülekezeti jóléti munka körébe tartozik. Erre vonatkozó előírások megtalálhatók a munkarendekben, vagy a vezetők és dolgozók a helyi helyzetnek megfelelően észszerűen eloszthatják a gyülekezeti erőforrásokat a vendéglátási munka elvégzése érdekében – a gyülekezetnek mindezekre konkrét előírásai vannak. Ha e konkrét előírások hatályán kívül eső különleges körülmények merülnek fel, akkor a vezetők és dolgozók megbeszélhetik és megvitathatják az ügyet, és az adott helység normális életszínvonalának megfelelően konkrét, észszerű intézkedéseket hozhatnak. Bár ez nem nagyszabású munkaelem, és nem is nagyon fontos feladat, ez olyan munka, amely a vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozik, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha nincs senki, akinek támogatásra lenne szüksége a mindennapi megélhetéshez vagy anyagi segítségre, akkor a vezetőknek és dolgozóknak nem kell külön erőfeszítéseket tenniük, hogy ilyen embereket találjanak. Ha vannak ilyen emberek, akkor a vezetők és dolgozók ne kerüljék el őket, és még kevésbé hagyják figyelmen kívül őket, álljanak tétlenül, vagy tegyenek úgy, mintha nem látnák őket. Az alapelvek szerint kell cselekedniük – ez a felelősségük.

X. Vészhelyzeti tervek

Tizedik tétel, vészhelyzeti tervek. A vészhelyzeti tervek azokra a különleges problémákra vonatkoznak, amelyek Isten házának bármely munkaterületén felmerülnek. Függetlenül attól, hogy sürgősen megoldandó problémák jelennek-e meg az evangelizációs munkában, az adminisztratív munkában vagy a szakmai munkában, vagy hogy antikrisztusokat vagy hamis vezetőket érintő esetet kezelnek-e, vagy valamilyen különleges helyzetet ismernek-e fel, amelyben emberek lettek félrevezetve, mindezek a vészhelyzeti tervek kategóriájába tartoznak. Például, ha valaki bomlasztásokat és zavarásokat okoz, vagy ha egy antikrisztus önkényesen és diktatórikusan viselkedik, és a saját királyságát próbálja létrehozni, és így tovább, amint Isten háza felfedezi, hogy érdemes egy munkarendet létrehozni e helyzetek egyikére vonatkozó konkrét tervezéssel, akkor erről írásbeli közleményt fog kiadni. A vészhelyzeti tervek a gyülekezetben akkoriban előforduló bizonyos vészhelyzeteken alapulnak, a Fennvaló pedig a körülmények súlyosságának megfelelően konkrét munkarendeket hoz létre, majd kiadja és közli azokat. A konkrét terv kapcsolódhat bármely olyan munkaelemhez, amelyet a vezetőknek és dolgozóknak el kell végezniük, amennyiben azt a Fennvaló rendelte el, és a Fennvaló megköveteli a vezetőktől és dolgozóktól annak végrehajtását, akkor a vezetőknek és dolgozóknak a Fennvalómunkarendjeivel összhangban kell azt kiadniuk és végrehajtaniuk. Nem szabad könnyelműen kezelniük ezeket a munkarendeket. Amikor a Fennvaló ilyen munkarendeket készít, azok nem másodrangúak semmilyen adminisztratív munkához vagy konkrét szakmai munkához képest. Bár ezek a munkarendek csak ideiglenesek, a vezetőknek és dolgozóknak mégis úgy kell kiadniuk, közölniük, végrehajtaniuk és nyomon követniük őket, mint a rendes munkarendeket, később pedig be kell számolniuk és jelentést kell tenniük a Fennvalónak – ez a vezetők és dolgozók felelőssége. A vészhelyzeti tervek nem bármely konkrét munkaelemre irányulnak, vagyis a Fennvaló bármikor kijelölhet egy feladatot, támaszthat egy követelményt, vagy adhat egy munkarendet minden terület különböző szintű vezetőinek, és a vezetőknek és dolgozóknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk ezt a fajta munkát. Mivel ezek munkarendek, és az összes különböző szintű vezetőnek és minden területnek kiadják őket, olyan munkáról van szó, amely a vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozik. A vezetőknek és dolgozóknak nem szabad tétlenül nézniük, vagy a munka hatókörét, illetve azt tekintve osztályozniuk a munkát, hogy az rájuk tartozó munka-e vagy sem, vagy a Fennvaló munkarendjeinek hangnemét és sürgősségét latolgatva eldönteniük, hogy időben végrehajtsák-e azokat. Ilyen dolgoknak nem szabadna megtörténniük, ehelyett a vezetőknek és dolgozóknak úgy kellene elvégezniük a munkát, mintha az egy rendes munka lenne, és fontos feladatként és megbízatásként kell azt teljesíteniük – ez a vezetők és dolgozók felelőssége. Különleges körülmények között vannak vészhelyzeti tervek, és ez olyan munka, amelyet különleges kontextusokban végeznek. Amikor bizonyos konkrét és különleges dolgok történnek, a Fennvaló ezeket a kontextusokat és eseményeket felhasználva fogja elérni, hogy a vezetők és dolgozók vagy a testvérek kihasználják ezt a lehetőséget, hogy gyakorlatiasabban tudják felismerni az embereket és dolgokat az igazság felhasználásával, hogy megtanulják, hogyan lássanak át az embereken és dolgokon, és nagyobb megértésre tegyenek szert az igazságról. Ennek az a célja, hogy képessé tegye az embereket a hamis vezetők és az antikrisztusok felismerésére. Ezenkívül azért történik, hogy a testvéreknek csendes, megfelelő és zavartalan környezetük legyen a gyülekezeti életükhöz. Másrészt azért történik, hogy az emberek időben megtanulhassanak különféle leckéket és képzésben részesülhessenek; miután egyszer ilyen módon képzésben részesültek, az emberek óriási előrelépést fognak tenni az életükben. Ez egy módja annak, ahogy a Fennvaló minden szintű vezetőt és dolgozót kiképez, valamint a testvéreket, különösen azokat a testvéreket, akik az igazságra törekednek. Nincs ebben rosszindulat, a Fennvaló nem gyötri az embereket, és nem csinál nagy ügyet a semmiből. Bár ezek vészhelyzeti tervek, amelyek ideiglenes munkarendek, mégis jelentősek és értékesek, és remélem, hogy minden szintű vezető és dolgozó, valamint a testvérek meg tudják ezt érteni, és helyesen tudnak hozzáállni.

A munkarendek összesen 10 tételt soroltuk fel, és mostalapvetőenbefejeztem a beszélgetést e 10 tételről. Nem beszéltem róluk túl részletesen, de amit közöltem, az elegendő ahhoz, hogy képessé tegyen titeket megérteni és felfogni, hogy pontosan mik is a munkarendek, és milyen konkrét munkát végez Isten háza. Másrészt képessé váltatok megérteni, hogy pontosan mit is tesz Isten a gyülekezetben és azok között, akiket Ő ezeken a konkrét tételeken keresztül kiválasztott. Isten házának munkája nem egy vállalkozással, politikával, vagy emberi jogokkal való foglalkozás, és nem is bármilyen kereskedelmi tevékenységben való részvétel; azok a munkaelemek, amelyeket Isten háza végez, a munkarendekben találhatók. Így tehát egyes uralkodó pártok és társadalmi intézmények mindig nyomon követik, kutatják és vizsgálják, mi folyik a Mindenható Isten Egyházával, és talán ennek a vizsgálatnak a révén – Isten háza videóinak és weboldalainak megtekintésével – megerősítették, hogy a Mindenható Isten Egyháza igaz hit, és nem vesz részt semmilyen ország politikai tevékenységeiben. A Mindenható Isten Egyháza sok éven át szenvedte a KKP őrjöngő elnyomását és támadásait, mégis továbbra is hirdeti az evangéliumot és tanúságot tesz Istenről, és feltöltötte Isten szavait, az igazságot és mindenféle bizonyságtételi videót az internetre, óriási és számos előnyt hozva ezzel az emberi társadalomnak, és teljes mértékben alátámasztva, hogy Isten az utolsó napokban folyamatosan kifejezi az igazságot és megmenti az emberiséget. Csak kutatnak és kutatnak, és milyen eredményre jutnak a kutatásaikkal? Hát nem válnak borzasztóan csalódottá? Még azon is töprengtek, milyen fogást találhatnának, hogy a „szekta” címkét ragasszák az egyházunkra, valamint párt-és államellenesnek bélyegezzék az egyházat. De most látják, hogy ezt nem tehetik meg – az egyház által az évek során kiadott munkarendek alapján nincs módjuk ezeket a címkéket az egyházra ragasztani, és minden kutatásuk hiábavaló volt. Ez éppen olyan, mint amikor a zsidók annak idején az Úr Jézust tanulmányozták. Az írástudók, farizeusok és a magas rangú kormánytisztviselők tanulmányozták, amit az Úr Jézus mondott és tett, és azt találták, hogy semmi, amit tett, nem volt törvényellenes vagy politikai jellegű, hogy minden, amit az Úr Jézus mondott és tett, helyes volt, az igazság volt, és teljes mértékben megfelelt az Írásoknak, és végül csalódtak. A vallásos világ most azt látja, hogy Isten háza egyre több filmet és tapasztalati tanúságtétel-videót készít, Isten szavainak könyvei és felolvasásai pedig különösen szaporodnak, és vajon mit gondolnak erről? Ha nem látják, hogy mindezek a dolgok Istentől származnak, akkor valóban hihetetlenül ostobák! Ami Istentől származik, annak virágoznia kell – ez a Szentlélek munkájának eredménye, és ezt senki sem tudja elrejteni. Isten szavai mostanra az egész világon elterjedtek, és az Általa kifejezett igazságok az egész emberiség elé vannak tárva; Isten megjelenése és munkája erőteljesen áramlik előre, egyetlen nemzet vagy erő sem tud ellenszegülni neki. A nagy vörös sárkány már teljesen megszégyenült és vereséget szenvedett! Bármennyire is elítéli a vallásos világ Isten munkáját, nem tud ellenállni neki, végül pedig annak hömpölygő árja elkerülhetetlenül kiiktatja és elsodorja őket.

Befejeztem a munkarendek tételeiről való beszélgetést. Amiről beszéltem, az vajon nem mind az Isten háza által végzett munka? Ez az a munka, amitlátsz a szemeddel, hallasz a füleddel, és amit személyesen megtapasztalsz és felismersz – nincs ebben semmi bizalmas. A nagy vörös sárkánynak megvan az egyház összes munkarendje az elmúlt évekből – a birtokában lévő munkarendek számosak és átfogóak. Minden nap tanulmányozza őket, és csak tanulmányozza és tanulmányozzak őket, míg végül erre a következtetésre jut: „Ha ezek az emberek folyamatosan így terjesztik Isten szavait és tesznek tanúságot Isten munkájáról, az szörnyű lesz! Mindezeket az embereket ki kell irtani, és még akkor sem szabad megkímélni őket, ha külföldre menekülnek.” Látod, az ördögök nem olyanok, mint a hétköznapi romlott emberek – ők egészen a keserű végkifejletig ellenszegülnek Istennek. Ha a hétköznapi romlott emberek látják az egyház bizonyságtételeit, képesek megérteni azokat, észszerűnek tartják őket, és nem fognak semmilyen üldözést folytatni. A Sátán és az ördögök azonban nem ilyenek. Amikor látják, hogy Istent követed és tanúságot teszel Istenről, gyűlölnek téged, meg akarnak ölni téged, és nem engedik meg, hogy élj. Ha nem teszed, amit mondanak és nem imádod őket, akkor soha nem fognak békén hagyni, és nem hagynak élni téged. Bárhová mész is, halálra fognak vadászni téged; még ha a világ végére mész is, akkor sem fognak elengedni. Így cselekszik a nagy vörös sárkány. Ez a Sátán elvetemültsége, és ez különbözik a hétköznapi romlott emberektől. Ezzel a ponttal tisztában kell lenned.

Miként kell pontosan közölni és megvalósítani a munkarendet

I. Miként kell közölni a munkarendet

A munkarendeknek ez a 10 tétele jelenti az Isten által az egyházbanés Isten választott népe között végzett összes különböző munka körét és tartalmát. E munka tartalmának és körének megértése segíti Isten választott népét abban, hogy felügyelje a vezetőket és dolgozókat e munka jó elvégzésében. Másrészt elsősorban abban segíti a vezetőket és dolgozókat, hogy megértsék és felfogják felelősségeik körét, az általuk elvégzendő munkát és a teljesítendő felelősségeket, valamint hogy pontos definícióval rendelkezzenek a „vezetők és dolgozók” címről. Melyek a vezetők és dolgozók felelősségei? Milyen hasonlatosságot kell megélniük? Olyanoknak kell lenniük, mint egy állami kormány tisztviselői? (Nem.) A „vezetők és dolgozók” nem hivatalos pozíció vagy cím. A vezetők és dolgozók által végzett kötelességekből kell megérteni, hogy mik a vezetők és dolgozók, valamint abból a megbízatásból, amelyet Isten rájuk bíz, és azokból a mércékből, amelyeket Ő megkövetel tőlük. Így az ember viszonylag konkrét megértésre jut a „vezetők és dolgozók” megnevezésről, és világosabbá válik számára a vezetők és dolgozók definíciója. Melyek azok a felelősségek, amelyeket a vezetőknek és dolgozóknak minimálisan teljesíteniük kell? Pontosan kell közölniük, kiadniuk és végrehajtaniuk minden munkarendet Isten házának követelményeivel összhangban, amint azt a kilencedik tétel említi. Függetlenül attól, hogy a munkarend melyik aspektusra vonatkozik, amíg azt a vezetők és dolgozók közvetítik, addig nekik az a dolguk, hogy késedelem és megállás nélkül közöljék a munkarendet a gyülekezetekkel, miután teljesen pontos megértésre jutottak róla. Ami azokat illeti, akiknek a munkarendeket közlik, ha Isten háza megköveteli, hogy a munkarendeket minden szintű vezetővel és dolgozóval közöljék, beleértve a prédikátorok, gyülekezeti vezetők és gyülekezeti diakónusok szintjén lévő személyeket is, akkor azokat egészen az ezen a szinten lévő személyekig kell közölni, és ennyi; ha a munkarendeket minden testvérrel közölni kell, akkor azokat minden testvérrel közölni kell Isten háza követelményeinek szigorú betartásával. Ha a környezet miatt kényelmetlen a munkarendeket írásos formában közölni, és ez biztonsági kockázatokat vagy még nagyobb bajokat okozna, akkor a munkarendek fontos és fő tartalmát pontosan, szóban kell közölni minden egyes személlyel. Hogyan kell tehát ezt megtenni ahhoz, hogy a munkarendeket közöltnek tekinthessük? Ha a munkarendeket írásban közlik, meg kell győződni arról, hogy mindenki megkapta őket, mindenki tud róluk, és mindenki komolyan veszi őket; ha szóban közlik őket, akkor miután közölték, ismételten meg kell kérdezni az embereket, hogy világosan értik-e és emlékeznek-e rájuk, és akár arra is meg lehet kérni őket, hogy ismételjék el a munkarendeket – csak így tekinthetők a munkarendek valóban közöltnek. Ha az emberek képesek visszamondani és világosan kijelenteni, melyek Isten háza megkövetelt alapelvei, és mi a konkrét tartalom, az bizonyítja, hogy a munkarendek már bekerültek az elméjükbe, emlékeznek rájuk, és világosan értik őket. Csak ekkor tekinthetők a munkarendek valóban közöltnek. Ha a körülmények, a környezet és más hasonló tényezők mind megfelelőek a munkarendek írásbeli közlésére, akkor azokat feltétlenül írásban kell közölni; ha a környezet miatt nem lehet írásban közölni őket, és ehelyett szóban kell közölni, akkor meg kell győződni arról, hogy a szóban közölt tartalom megegyezik a munkarendekkel, hogy nem torzították el őket, nem adtak hozzájuk személyes értelmezést, és az eredeti szöveget adják tovább – csak így tekinthetők a munkarendek valóban és pontosan közöltnek. A munkarendeket teljes mértékben a konkrét megfogalmazásuk szerint kell közölni; nem szabad felelőtlen módon, vagy az emberek személyes értelmezésein és képzelgésein alapuló torzított vagy abszurd interpretációkkal közölni őket. Ami a pontos közlést illeti, az embereknek meg kell érteniük a munkarendek közlésének szigorúsági szintjét; vagyis a közlésüknek pontosnak kell lennie. Vannak, akik azt mondják: „Precízen kell közölnünk őket?” Nem, erre nincs szükség. A precízség az eszközökre vonatkozó követelmény; ha az emberek csak pontosan tudják közölni őket, már az is elég jó. Például, ami a gyülekezeti életet illeti, Isten házának munkarendjei megkövetelik Isten választott népétől, hogy Istennek az Isten megismeréséről szóló szavait egyék és igyák – könnyű ezt közölni? (Igen.) A munkarendek egy keretet adnak az embereknek, ők pedig elolvashatják Istennek mindezen releváns szavait. Azonban, ha valaki félreértelmezi a munkarendeket, hozzáadva személyes értelmezését, elképzeléseit és képzelgéseit, és további szavakat közöl, az nem azt jelenti vajon, hogy eltért a munkarendektől? Pontosan közli-e a munkarendeket? (Nem.) A saját hozzáadásaival közli a munkarendeket – ez tiszta ostobaság. A Fennvalótól származó minden egyes munkarendet többször át kell olvasni, és tisztában kell lenni annak helyes jelentésével, e munkarend kiadásának jelentőségével, és azzal, hogy milyen eredményeket kívánnak elérni vele, majd ki kell találni a Fennvaló által elrendelt konkrét munkaelemek gyakorlásának helyes módját, elkerülve a hibák elkövetését. A munkarend közlése, miután ezeket a dolgokat megbeszélték és megértették, teljesen pontos lesz. Először is a lelkipásztori területek vezetőitől és dolgozóitól kell eljuttatni a munkarendeket minden más szintű vezetőhöz és dolgozóhoz, akik aztán végül továbbküldik azokat minden gyülekezet minden csoportjának felügyelőjéhez. Ezután többször beszélni kell Isten házának munkarendjeiről az összejöveteleken, hogy Isten választott népe mind megértse őket és tudja, hogyan kell őket a gyakorlatba ültetni – csak akkor tekinthetők közöltnek, ha ezt a hatást elérték. A munkarendeket az Isten háza által megkövetelt módszer és hatókör szerint kell közölni. Természetesen a közölt tartalomnak pontosnak és hibamentesnek kell lennie. A vezetőknek és dolgozóknak nem szabad könnyelműen félreértelmezniük őket és hozzáadniuk a saját ötleteiket – ez nem pontos közlés, és ez azt jelenti, hogy nem teljesítik vezetői vagy dolgozói felelősségeiket. Így kell érteni a munkarendek pontos közlését és végrehajtását.

Mit tegyenek a vezetők és dolgozók, ha még mindig nem biztosak abban, hogyan közöljék pontosan a munkarendeket? Van erre egy nagyon egyszerű és könnyű módszer. Miután a vezetők és dolgozók megkapják a munkarendeket, először beszéljék meg azokat a többi vezetővel és dolgozóval, nézzék meg, hány konkrét tételt követel meg a Fennvaló ezekhez a munkarendekhez, és sorolják fel őket egyenként. Ezután e munkarendek alapján vegyék figyelembe a helyi gyülekezet tényleges helyzetét, például az evangelizációs munka körülményeit, a különféle szakmai munkákat és a gyülekezeti életet, valamint a különböző emberek képességét és családi körülményeit, és így tovább, mindezeket integrálva, hogy lássák, hogyan kell ezeket a munkaelemeket végrehajtani. A beszélgetés révén minden vezetőnek és dolgozónak azonos és pontos megértésre kell jutnia a munkarendekről, és megfelelő módszerekkel kell rendelkezniük azok közlésére – csak így közölhetők pontosan a munkarendek. Ha egy vezető vagy dolgozó megkapja a munkarendeket, és anélkül, hogy tudná, mit tartalmaznak konkrétan, vakon összehívja a testvéreket, és kiadja és közli azokat, az helyénvaló? Ennek az az eredménye, hogy egy-két hónappal a munkarendek közlése után kiderül, hogy minden gyülekezetben eltérően lettek végrehajtva, és csak amikor a vezető vagy dolgozó alaposan megnézi a munkarendeket, akkor jön rá, hogy a munkarendeket eltérésekkel közölték. Ha az a vezető vagy dolgozó annak idején lelkiismeretesen elolvasta volna a munkarendeket és beszélgetett volna róluk, akkor minden rendben lett volna, de mivel pillanatnyilag lusta és felületes volt, sok hibát és eltérést okozott a gyülekezeti munkában, és utólag ezeket ki kell javítania. Ez egy teljesen felesleges plusz lépést és időpocsékolást jelent. Jobb lett volna, ha közvetlenül és világosan megbeszélte volna a munkarendeket, majd egyenként közölte és végrehajtotta volna azokat. Hát nem hiba az, ha a munkát nem végzik jól? (De igen.) Ezért vannak lépései a munkarendek pontos közlésének. A vezetőknek és dolgozóknak először valódi felfogássalj és pontos megértéssel kell rendelkezniük a munkarendek konkrét tartalmáról, majd konkrét végrehajtási tervekkel, végrehajtási módszerekkel és célszemélyekkel kell rendelkezniük a végrehajtáshoz – csak így közölhetők pontosan a munkarendek. Helyénvaló-e, ha a vezetők és dolgozók vakon adják ki és közlik a munkarendeket, amikor csak hiányos megértésük van róluk, csak úgy tűnik, hogy értik őket, homályosak és tisztázatlanok számukra, vagy egyszerűen nem értik a bennük foglalt konkrét követelményeket és tartalmat? (Nem.) Képesek-e az ilyen vezetők és dolgozók jól végezni a munkát? Nyilvánvalóan nem. Tehát olyan helyzetekben, amikor a testvérek nem tudják, melyek a munkarendekben foglalt konkrét megkövetelt mércék és alapelvek, vagy hogy pontosan miként kell azokat kivitelezni, a vezetőknek és dolgozóknak már pontos megértéssel kell rendelkezniük a munkarendekről, valamint konkrét tervekkel és lépésekkel azok végrehajtására – csak így tudják a vezetők és dolgozók kivitelezni az első lépést, vagyis a munkarendek közlését. Miután a munkarendeket közölték, és a testvérek mind pontosan értik a munkarendek tartalmát, és némi ismerettel rendelkeznek annak jelentőségéről, értékéről és mércéiről, hogy Isten háza e munkát végzi, akkor a vezetőknek és dolgozóknak azonnal beszélgetniük kell róla, hogy hogyan osszák be az embereket és a konkrét munkaelemeket, valamint az arra vonatkozó konkrét tervről, hogy ki hajtsa végre és végezze el ezt a munkát – ezek a munkavégzés lépései. Mit gondoltok a munka ilyen módon történő nyomon követéséről? A munka szoros nyomon követésnek tekinthető ez? A munka azonnali nyomon követése ez? (Igen.)

II. Miként kell megvalósítani a munkarendet

Nem arról van szó, hogy miután a vezetők és a dolgozók megkapnak egy munkarendet, csupán közölniük és kiadniuk kell azt, és ezzel vége is. Vajon a munkarend megvalósítottnak tekinthető, amint Isten választott népe minden gyülekezetben tudomást szerez annak kiadásáról? Ez nem egy munkarend valódi végrehajtása vagy megvalósítása, nem a felelősségeik teljesítése, és nem is az a mérce, amelyet Isten végső soron megkövetel. Egy munkarend közlése és kiadása nem a cél – annak megvalósítása a cél. Hogyan kell tehát konkrétan megvalósítani a munkarendeket? A vezetőknek és a dolgozóknak össze kell hívniuk az összes érintett felügyelőt és testvért, és meg kell beszélniük velük, hogyan kell elvégezni a munkát, ugyanakkor ki kell választaniuk egy fő felügyelőt és csapattagokat a munka elvégzésére. Az első dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell a munka megvalósítása során, az a közös megbeszélés – annak megbeszélése, hogyan kell a munkát az alapelvekkel összhangban és Isten házának e munkarendjéhez alkalmazkodva végezni, és hogyan kell úgy végezni, hogy az azt jelentse, Isten házának e munkarendje megvalósult és végre lett hajtva. A megbeszélés során a testvéreknek, valamint a vezetőknek és a dolgozóknak különféle terveket kell javasolniuk, és végül ki kell választaniuk azt a módot, módszert és lépéseket, amelyek a legmegfelelőbbek és leginkább összhangban állnak az alapelvekkel, eldöntve, mit kell először és mit kell később tenni, hogy a munka rendezett módon haladhasson. Ha ezt elméletben megértették, amikor az embereknek már nincsenek nehézségeik vagy képzelődéseik, amikor nem éreznek semmi ellenállást ezzel a munkával szemben, és meg tudják érteni Isten háza e munkarendjének jelentését és célját, a munka még mindig nem tekinthető megvalósítottnak. Azt is el kell dönteni, ki a legalkalmasabb és legképzettebb erre a munkára, ki tudja vállalni ennek a munkának a felelősségét, és kinek van képessége ennek a munkának az elvégzésére. Ki kell választani azokat az embereket, akik ezt a munkát elvállalják, meg kell határozni a megvalósítási tervet és a befejezési határidőt, valamint elő kell készíteni és világosan meg kell szabni a munka elvégzéséhez szükséges forrásokat, anyagokat és egyéb efféle dolgokat – csak ekkor tekinthető a munka megvalósítottnak. Természetesen a megvalósítás előtt konkrét kommunikációt és megbeszéléseket is kell folytatni az ezért a munkáért felelős személyekkel egyénileg, megkérdezve, hogy végezték-e már ezt a munkát, és mik a nézeteik és gondolataik róla. Ha olyan terveket és gondolatokat vetnek fel, amelyek összhangban állnak az alapelvekkel, akkor ezeket el lehet fogadni. Ezenkívül minden munka megvalósítása során figyelmet kell fordítani arra is, hogy felfedezzük, valójában hány probléma létezik – ezt a lépést nem szabad elhanyagolni. A problémák felfedezése után módot kell találni a problémák időben történő megoldására, és csak az összes létező probléma alapos megoldása után valósul meg ténylegesen a munkarend. Továbbá, nem kell-e azt is keresnetek, hogyan végezzétek ezt a munkát oly módon, amely megfelel Isten háza megkövetelt alapelveinek? Ezenkívül az, hogy Isten házának van-e bármilyen időbeli követelménye erre a munkára vonatkozóan, milyen időkereten belül kell azt elvégezni, vannak-e konkrét előírások a szakmai készségek tekintetében, és így tovább, mind olyan témák, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell beszélniük az érintett felügyelőkkel. Ez a megvalósítás. A megvalósítás ugyanis nem merül ki a szóbeli közlésben vagy az elméletben, hanem magában foglalja az adott munka tényleges előrehaladását, valamint bizonyos konkrét megoldandó problémákat és nehézségeket is. Ezek mind olyan szempontok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak figyelembe kell venniük, amikor a munkarendet a felügyelőkkel együtt megvalósítják. Vagyis mielőtt ezt a konkrét munkát elvégeznék, a vezetőknek és a dolgozóknak ilyen jellegű megbeszélést, elemzést és eszmecserét kell folytatniuk a felügyelőkkel – ez a megvalósítás. Ez a megvalósítás a vezetők és a dolgozók felelőssége, és ezt kell a vezetőknek és a dolgozóknak elérniük. Ily módon gyakorolni annyi, mint valódi munkát végezni. Tegyük fel, hogy egy vezető ezt mondja: „Jelenleg én sem tudom, hogyan kell ezt a munkát elvégezni. Mindenesetre átadtam neked. A munkarendet is közöltem és kiadtam neked, és minden kapcsolódó dologról tájékoztattalak téged. Ami azt illeti, hogy tudod-e vagy sem, hogyan csináld, jól vagy rosszul csinálod-e, és mennyi ideig tart, az mind rajtad múlik. Ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzám. Ennyi munka elvégzésével teljesítettem a felelősségemet.” Ezt kellene mondaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak? (Nem.) Ha egy vezető ezt mondja, miféle ember ő? Hamis vezető. Amikor a Fennvalónak követelményei vannak, és a munkarendek szerint kell munkát végezni, ez a fajta ember teljesen másra tolja azt, mondván: „Te csináld, én nem tudom, hogyan kell. Te úgyis mindent értesz. Te szakértő vagy, én laikus.” Ez egy „híres mondás”, amelyet a hamis vezetők gyakran mondanak; találnak egy kifogást, majd eliszkolnak.

Összefoglalva, a hamis vezetők felelőtlenek a munkájukban. Függetlenül attól, hogy képességük erős vagy gyenge, illetve, hogy alkalmasak-e a munkára, a lényeg az, hogy nem figyelmesek, nem teszik bele a szívüket, és mindig felületesen járnak el. Ezek a felelőtlenség megnyilvánulásai. Tegyük fel, hogy egy vezető vagy dolgozó némileg híján van a képességnek és a tapasztalat mélységének, de figyelmesen tud dolgozni, és szívét-lelkét beleadja a munkájába. Bár a munkájában elért eredményei nem túl kimagaslóak, legalább felelősségteljes személy, teljes szívét beleadja a munkájába, és minden tőle telhetőt megtesz. Csak azért nem végzi jól a munkát, mert némileg híján van a képességnek és kicsi az érettsége. Ha miután egy ideig képzi magát, teljes mértékben alkalmassá válik a munkájára, akkor az ilyen vezetőt továbbra is művelni kell. Ha egy vezetőnek egy szemernyi lelkiismerete vagy józan esze sincs, és csak a pozíciójához ragaszkodik, miközben átadja magát a státusz előnyeinek, de egyáltalán nem végez valódi munkát, akkor ő egy hamisítatlan hamis vezető és azonnal el kell bocsátani, és soha többé nem szabad megengedni, hogy előléptessék vagy alkalmazzák. Egy igazi vezető, egy felelősségteljes vezető mindent belead a munkájába – elméjét annak szenteli, mindenféle módot talál Isten megbízatásának teljesítésére, és a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi – ily módon eleget tesz a felelősségének. Miközben megvalósítják Isten házának munkarendjeit, a felelősségteljes vezetők meg is figyelik és nyomon is követik a megvalósítás állását. Váratlan helyzet esetén képesek válaszlépéseket és megoldásokat alkalmazni, ahelyett, hogy eliszkolnának és mosnák kezeiket az ügyben. A munka ilyen módon történő megvalósítását nevezik felelősségteljes viselkedésnek. Amikor egy munkarendet kiadnak, a vezetőknek és a dolgozóknak azt a munkát kell a jelenleg legfontosabbnak tekinteniük és kézbe venniük; személyesen kell nyomon követniük, az elejétől a végéig felelősnek kell lenniük érte, és csak akkor engedhetik el a munkát, ha az már a helyes vágányon halad, és minden csoport vezetője tudja, hogyan kell azt végezni. De miután elengedték, a vezetőknek és a dolgozóknak továbbra is tisztában kell lenniük a munka állapotával, és időről időre ellenőrizniük kell azt; csak így biztosítható, hogy a munka jól legyen elvégezve. Az, hogy a vezetők és a dolgozók nem hagyják el a posztjukat, kitartanak az elejétől a végéig, és a munkát a helyes vágányra terelik – ezt nevezik valódi munkavégzésnek. Ez idő alatt a vezetőknek és a dolgozóknak más munkaelemek előrehaladásával is törődniük kell, és azokat is figyelemmel kell kísérniük. Nem számít, milyen nehézségek vagy problémák merülnek fel a munkában, a vezetőknek és a dolgozóknak gyorsan a munka helyszínére kell sietniük, hogy irányítást és megoldást nyújtsanak. A fő vezetőnek ragaszkodnia kell a legkritikusabb munkához, ugyanakkor szükséges, hogy nyomon kövesse, megértse, ellenőrizze és felügyelje a gyülekezet egyéb munkáit, és biztosítsa, hogy mindezek rendben haladjanak. Ami a legkritikusabb munkát illeti, a fő vezetőnek személyesen a helyszínen kell dolgoznia és irányítania ezt a munkát, és különösen a munka kritikus szakaszaiban semmiképpen sem hagyhatja el a munka helyszínét. Ha egy személy nem elegendő, egy másik személyt kell bevonni, hogy társuljon vele és irányítsa a munkát – ez azt jelenti, hogy minden erőfeszítést megtesznek és közös céllal egyesülnek a kritikus munka megfelelő elvégzése érdekében. Mivel Isten házának minden szakaszban és időszakban van egy legkritikusabb munkája, ha a fő vezető nem végzi jól a kritikus munkát, akkor probléma van a képességével, és el kell bocsátani. A fő vezetőnek kell felelnie a legkritikusabb munkáért, míg más vezetők ugyanezt teszik a szokásos munkával; a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tanulniuk fontossági és sürgősségi sorrendbe állítani a munkát, valamint mérlegelni az előnyöket és hátrányokat. Ha a vezetők és a dolgozók el tudják sajátítani ezeket az alapelveket, akkor megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók.

Az Isten házában lévő vezetők és dolgozók többsége fiatal, kezdők, és munkavégzésre képzik őket, ezért a legfontosabb számukra az, hogy megtanulják elsajátítani az alapelveket. Vannak, akik azt mondhatják: „Nem túl magasak-e Isten házának követelményei a vezetőkkel és dolgozókkal szemben?” Valójában egyáltalán nem. Hogyan lehet magas követelmény az, hogy az emberek elsajátítsák az alapelveket? Hogyan tudja valaki jól végezni a gyülekezeti munkát, ha nem tudja elsajátítani az alapelveket? Hogyan lehet valaki vezető vagy dolgozó, ha alapelvek nélkül intézi az ügyeket? Az alapelvek elsajátítása a vezetőkkel és dolgozókkal szembeni követelmény, nem a hétköznapi emberekkel szembeni; ha valaki nem tudja elsajátítani az alapelveket, akkor nem lesz képes jól végezni a munkát. Akiknek túlságosan hiányos a képességük, nem felelnek meg az alapelveknek, Isten háza nem fogja őket fejleszteni, és arra sem alkalmasak, hogy vezetők legyenek. Vannak, akik mindig úgy érzik, hogy nehéz vezetőnek lenni, és ennek két oka van: az egyik az, hogy egyáltalán nem értik az igazságot és nem képesek az igazságot felhasználni a problémák megoldására; a másik ok az, hogy hiányos a képességük, nem tudják, mit jelent munkát végezni, nem tudják világosan elmagyarázni a munka gyakorlásának alapelveit és útját, és még a doktrínákat sem tudják világosan elmondani. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy vezetők legyenek. Tegyük fel, hogy valakinek túl gyenge a képessége, nem tudja, hogyan kell munkát végezni, és egyáltalán nem hatékony a kötelessége végzésében – vagyis több napig tart neki egy olyan munka elvégzése, amelynek egy napig kellene tartania, és hat hónapig egy olyan munkáé, amelynek egy hónapig kellene tartania – az ilyen emberek haszontalanok, semmirekellők. Akiknek túl gyenge a képességük, egyetlen kötelességet sem tudnak jól elvégezni. Igazságos és észszerű Részemről, hogy ezeket a követelményeket támasztom az emberekkel szemben, és ezek olyan dolgok, amelyeket a vezetők és dolgozók el tudnak érni. Vannak, akik úgy érzik, hogy Isten házának követelményei túl magasak – ez azt mutatja, hogy túl gyenge a képességük, hogy nem alkalmasak vezetőnek és dolgozónak, és hogy vállalniuk kell a felelősséget és le kell mondaniuk. Te nem vagy alkalmas arra, hogy vállald egy vezető vagy dolgozó felelősségét, és nem vagy alkalmas arra, hogy az legyél, így még ha vezető is vagy, hamis vezető vagy. Ha egyetlen munkát sem tudsz jól elvégezni, hogyan tudnál egyszerre más munkával is foglalkozni? Méltóak-e arra a túlságosan gyenge képességű emberek, hogy vezetők és dolgozók legyenek? Ha még egy őrkutyával sem érnek fel, akkor nem méltóak arra, hogy embernek nevezzék őket. Amikor egy kutya őrzi a házat, nemcsak az előkertet, a hátsó udvart és a veteményeskertet őrzi, hanem még a ház csirkéit, libáit és juhait is képes őrizni. Abban a pillanatban, amikor idegent észlel közeledni, ugatni kezd – senkit sem enged be az udvarra, és tudja, hogy figyelmeztetnie kell a gazdáját az idegen közeledtére. Még egy kutya elméje sem egyszerű. Ha valakinek túl gyenge a képessége, és még egy kutyához sem hasonlítható, nem haszontalan-e az ilyen ember? Vannak, akik szeretik a tétlenséget és utálják a munkát, falánkak és lusták, és ingyen akarnak élni Isten házában anélkül, hogy ők maguk bármit is tennének – nem élősködők-e ők? Azzal, hogy megköveteli a vezetőktől és dolgozóktól, hogy alapelvekkel kezeljék az ügyeket, Isten háza arra neveli és képzi őket, hogy képesek legyenek az igazságot gyakorolni és a valóságba belépni kötelességeik teljesítése során. Vannak vezetők és dolgozók, akik képesek az igazságra törekedni és alávetni magukat Isten háza rendelkezéseinek – ezek az emberek mind Isten által megáldottak. Azokat, akik szeretik a tétlenséget és utálják a munkát, és akik nem tesznek semmi valódit, ki kell iktatni. Mindazokat a haszontalan embereket, akik a kényelmet áhítják, akik félnek a nehézségtől és a fáradtságtól, akik mindig panaszkodnak a nehézségekre és bajokra, és egyáltalán nem tudják elviselni a nehézséget, ki kell iktatni – egyetlenegy sem maradhat! Ha a vezetők és dolgozók munkájuk megkezdésekor különféle nehézségekkel találkoznak, meg kell keresniük a probléma forrását, majd ki kell tisztítaniuk azokat az akadályozó és észszerűtlen bajkeverőket – azokat a botlásköveket és akadályokat. Amikor a megmaradtak mind olyan emberek, akik képesek elfogadni az igazságot, engedelmeskedni és alávetni magukat, sokkal könnyebb lesz vezetni őket. Amikor a vezetők és dolgozók dolgoznak, először világosan kell beszélniük az igazságról, hogy az embereknek legyen útjuk előre, miután meghallgatták őket. Nem szabad doktrínákat hangoztatniuk, jelszavakat kiabálniuk, és még kevésbé arra kényszeríteniük az embereket, hogy figyeljenek rájuk, engedelmeskedjenek nekik és gyakoroljanak. Ha a vezetők és dolgozók világosan beszélnek az igazságról, akkor a legtöbb ember hajlandó lesz azt a gyakorlatba ültetni. Aggasztó, ha a vezetők és dolgozók nem magyarázzák el a dolgokat világosan vagy érthetően, mégis megkövetelik a testvérektől a gyakorlást, a testvérek pedig nem tudják, hogyan gyakoroljanak és nem találják a gyakorlás útját – ez hatással lesz a munka eredményére. Amíg a vezetők és dolgozók képesek érthetően elmagyarázni a minden egyes konkrét munka során érintett igazságalapelveket és világosan beszélni róluk, addig a legtöbb ember megértő és észszerű lesz, és hajlandó lesz együttműködni. Mindenki hajlandó meghallgatni valakit, ha amit mond, az helyes, összhangban van az igazsággal, és hasznos a gyülekezeti munka és a testvérek életbe való belépése szempontjából. Azonban van olyan helyzet, amikor egyes vezetők és dolgozók csak szavakat és doktrínákat beszélnek, és amikor valaki megkérdezi tőlük a gyakorlás konkrét útját, nem tudják elmagyarázni, és ehelyett nagyívű doktrínákat mondanak és szlogeneket kiabálnak, majd útjukra bocsátják az illetőt. Az illető nincs meggyőződve, és azt gondolja: „Arra kérsz, hogy ültessem ezt a gyakorlatba, de te nem magyaráztad el világosan – hogyan tudnám akkor gyakorolni? Nincs utam, amit követhetnék! Azért kérdeztelek téged, mert nem értem, de kiderül, hogy te sem érted, és csak doktrínákat tudsz beszélni és jelmondatokat kiabálni. Nem vagy jobb nálam. Miért engedelmeskednék neked? Az igazságnak engedelmeskedem, nem neked, aki doktrínákat beszélsz és szlogeneket kiabálsz!” Ilyen helyzet előfordul. Ha a vezetők és dolgozók el tudják kerülni azt, hogy üres doktrínákat mondjanak, igazat szólnak, és világosan közlik a gyakorlás alapelveit és útját, akkor a legtöbb ember képes lesz engedelmeskedni. Ezért a gyülekezet munkája valójában könnyen elvégezhető; amíg a vezetők és dolgozók komolyan meg tudják valósítani a munkarendeket, kitartanak a munkahelyükön, és részt vesznek a konkrét munkában, addig feltétlenül képesek lesznek jól végezni a munkát. Ami aggasztó, az az, ha a vezetők, dolgozók és felügyelők felelőtlenek és felsőbbrendűen viselkednek, csak doktrínákat tudnak beszélni és jelmondatokat kiabálni, és nem vesznek részt konkrét helyszíni munkában – akkor biztosan problémák lesznek a munkában. Ez azért van, mert az alattuk lévők nem látnak át az ilyen dolgokon, szükségük van valakire, aki megmutatja nekik az utat, szükségük van egy tartóoszlopra, szükségük van valakire, aki személyesen vezeti őket és megmondja nekik, mit tegyenek, szükségük van valakire, aki felügyeletet biztosít és ellenőrzéseket végez, különben a munka nem valósul meg. Ha arra számítasz, hogy státuszodból kiindulva megteheted, hogy csak kiabálsz néhány doktrínát és jelmondatot, az alattad lévők pedig cselekedni fognak és azt teszik, amit te mondasz, álmodozz csak. Az alsóbb szinten lévők olyanok, mint a gépek: ha senki sem aktiválja őket, nem fognak cselekedni. Ha azok, akik vezetőként és dolgozóként szolgálnak, még ezt sem látják át, akkor túlságosan hiányos a rálátásuk! Amikor a hamis vezetők dolgoznak, semmin sem látnak át. Nem tudják, melyik munka kritikus és melyik általános ügyekkel kapcsolatos munka, és nem képesek rangsorolni a feladatokat fontosság és sürgősség szerint. Bármit is tesznek, nincsenek alapelveik, nem tudják világosan elmagyarázni a gyakorlás útját, és csak doktrínákat beszélnek és szlogeneket kiabálnak, csupán néhány gyakorlatiatlan dolgot mondva. Következésképpen egyáltalán nem képesek semmilyen munkát végezni, és csak kiiktatni lehet őket. A vezetőknek és dolgozóknak tudniuk kell, hogyan szervezzék és valósítsák meg a munkát, és tudniuk kell, hogyan ellenőrizzék és irányítsák a munkát, valamint oldják meg személyesen a felmerülő problémákat. Csak az ilyen vezetők és dolgozók képesek valódi munkát végezni és teljesen meggyőzni az embereket. Ha egy vezető nem tudja irányítani a munkát, vagy felfedezni és megoldani a problémákat, ha csak arra képes, hogy folyamatosan kioktasson és metsszen másokat, és másokat hibáztat, amikor ő maga rontja el a dolgokat, akkor ez egy alkalmatlan vezető. Az ilyen vezető haszontalan ember, hamis vezető, és ki kell iktatni. Ha te nem tudod, hogyan végezz el egy konkrét munkát, akkor legalább találnod kell két megfelelő embert, akik asszisztenseidként járnak el, hogy segítsenek neked jól elvégezni ezt a konkrét munkát, és először legalább a zavarást okozó akadályozó embereket kezelned kell és ki kell tisztítanod. Nem teremt-e ez kedvező feltételeket e munka jó elvégzéséhez? Ha, amikor olyan embereket találsz, akik képesek valami valódit tenni, azonnal előlépteted őket, és ha azonnal kezeled és kitisztítod azokat, akik zavarásokat és bomlasztásokat okoznak, akkor sokkal kevesebb nehézség lesz, amikor te folytatod ezt a munkát. Azok a vezetők, akiknek túlságosan hiányos a képességük, nem képesek így dolgozni. Félnek megsérteni az embereket, és amikor látják, hogy egy gonosz ember folyamatosan zavarásokat és bomlasztásokat okoz, nem kezelik őket. Azt sem tudják megmondani, ki képes valami valódit tenni, és nem tudják, ki alkalmas arra, hogy előléptessék a munka vezetésére. Az ilyen vezetők vakok, és nem képesek elvégezni a munkájukat. Ha a vezetők és dolgozók nem értik az igazságot vagy a szakmai készségeket, nem fogják jól végezni a munkájukat, ezért a vezetőknek és dolgozóknak gyakran kell képezniük magukat a valódi munkavégzésre. Amíg elsajátítják az alapelveket, tudják, hogyan rangsorolják a feladatokat fontosság és sürgősség szerint, és tudják, hogyan mérlegeljék az előnyöket és hátrányokat, addig jól tudják végezni a munkájukat, és megfelelő színvonalú vezetőkké és dolgozókká válnak.

Most, hogy beszéltem a munkarendek Isten házának követelményeivel összhangban történő pontos közlésének, kiadásának és megvalósításának e tartalmáról, ti, vezetők és dolgozók, rendelkeztek-e már némi alapvető megértéssel arról, hogyan közelítsétek meg és valósítsátok meg a munkarendeket? És rendelkeztek-e már némi konkrét megértéssel azokról a felelősségekről és kötelezettségekről, amelyeket a munkarendek megvalósításakor teljesítenetek kell? (Igen.) Most, hogy rendelkeztek ezzel a konkrét megértéssel, meg kell fontolnotok, mit kell tennetek, és milyen mértékben vagytok képesek azt megtenni, és akkor képesnek kell lennetek megítélni, hogy rendelkeztek-e a képességel ahhoz, hogy vezetők vagy dolgozók legyetek, és hogy alkalmasak vagytok-e a vezetői munkára. Ami bizonyos gyenge képességű és valódi munkát nem végző vezetőket és dolgozókat illet – vagyis azokat, akiket hamis vezetőknek nevezünk –, miután megértették a vezetők és dolgozók kilencedik felelősségének konkrét tartalmát, mit kellene tenniük? Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem igazán értettem a vezetők és dolgozók felelősségeit, és miután vezető lettem, csak az elképzeléseimre és képzelgéseimre támaszkodtam, hogy végezzek némi látszatmunkát, és azt gondoltam, hogy mivel lelkes vagyok és hajlandó vagyok elviselni a szenvedést, valószínűleg megfelelő színvonalú vezető vagyok. Szinte elnémulok a döbbenettől, ahogy hallgatom Istent ilyen módon beszélni. Kiderül, hogy hamis vezető vagyok, túl gyenge a képességem, és nem tudok valódi munkát végezni. Még Isten házának egyetlen konkrét munkarendjét sem vagyok képes megvalósítani. Korábban azt hittem, hogy ha többször elolvasok egy munkarendet, mindenkinek továbbadom, majd sürgetem és felügyelem az alattam lévőket, amíg dolgoznak rajta, az azt jelenti, hogy megvalósítom azt a munkarendet. Egy idő után felfedeztem, hogy a munka nem lett jól elvégezve, és sok konkrét feladatot figyelmen kívül hagytak, és csak ekkor jöttem rá, hogy a képességem valóban hiányos, és nem vagyok vezetőnek való.” Mit kellene tehát egy ilyen embernek tennie? Rendben lenne, ha feladná a munkáját? (Nem.) Akkor van-e mód ennek a problémának a megoldására? Vagy ez a probléma megoldhatatlan? (Nem, nem megoldhatatlan. Azoknak az embereknek igyekezniük kell jobban teljesíteni Isten követelményeivel összhangban.) Ez egy pozitív és aktív nézőpont; ez egy nagyon jó nézőpont. Igyekezniük kell jobban teljesíteni Isten követelményeivel összhangban, hinniük kell és Istenre támaszkodniuk, és nem szabad negatívvá válniuk, vagy feladniuk a munkájukat – ez az egyik megoldás. Jó megoldás ez? (Igen.) De ez az egyetlen megoldás? (Nem, nem az. Ha túl gyenge a képességük, és valóban nem tudnak semmilyen tényleges munkát végezni, akkor vállalhatják ezért a felelősséget, és lemondhatnak a pozíciójukról.) Ez a második megoldás. Ha már korábban próbálták, és úgy érzik, nem tudnak vezetői munkát végezni – vagyis ha ez nagyon megerőltető és fáradságos számukra, és nagyon aggódnak miatta, és nem tudnak jól aludni, és minden nap úgy érzik, mintha egy nagy hegy nehezedne rájuk, hogy nem tudják felemelni a fejüket vagy levegőt venni, és még azt is érzik, hogy nehezek a lábaik, amikor járnak –, és miután meghallgatták ezeket a konkrét követelményeket, még inkább úgy érzik, hogy túl gyenge a képességük, és egyszerűen nem tudják elvégezni a munkát, mit kellene tenniük? Van valami, amit tehetnek, mégpedig az, hogy azonnal lemondanak. Ha nem tudnak valódi munkát végezni, akkor nem szabad hatással lenniük Isten házának munkájára – ez kell hogy legyen a megfontolásuk. Nem szabad vakon túlfeszíteniük a határaikat, ragaszkodniuk ahhoz, hogy olyasmit próbáljanak megtenni, ami meghaladja a képességeiket, vagy ostobaságokat cselekedniük. Csak azok rendelkeznek józan ésszel, akik tartózkodnak ezektől a dolgoktól. Az észszerű embereknek van önismeretük; tisztában vannak a saját képességükkel, és ismerik a saját hiányosságaikat. Az emberek csak akkor tudják pontosan megérteni, hogy mire képesek, mire nem, és mire a legalkalmasabbak, ha világosan ismerik a saját mértéküket. Miért kell az embereknek ismerniük a saját képességüket? Ez segít nekik megállapítani, milyen kötelességet kellene végezniük, és abban is segít nekik, hogy jól végezzék azt a kötelességet. Ha már megvizsgáltad magad és láttad, hogy csak ennyi képességed van, és tudod, hogy nem tudsz vezetői munkát végezni, akkor nincs szükség arra, hogy újra megvizsgáld magad és újra bebizonyítsd. Azonnal le kell mondanod – ne ragaszkodj a pozíciódhoz, és ne utasítsd el a lemondást; ne befolyásolj másokat, és ne okozz fennakadásokat másoknak, miközben nem vagy képes konkrét munkát végezni. A lemondás vajon nem egy előre vezető út? Ez a két út áll előtted, és választhatsz egyet; nem vagy előre vezető út nélkül, és nem csak egyetlen út van. Gyakorlatias és pontos ítéleteket hozhatsz a tényleges helyzetedről az önmagadról való megértésed, valamint a körülötted lévő, téged ismerő testvérek rólad alkotott értékelései alapján, majd meghozhatod a helyes döntést. Isten háza nem fogja megnehezíteni a dolgokat a számodra. Mit gondolsz erről? (Ez jó.) Vannak, akik azt mondják: „Újra meg akarom próbálni, és igyekezni fogok jobban teljesíteni. Azt hiszem, képes vagyok rá. Csak nem fordítottam túl nagy figyelmet az igazságra való törekvésre azokban az években, és miután vezető lettem, még mindig nem tudtam, hogyan keressem az igazságot, és zavaros módon dolgoztam. Korábban azt hittem, hogy gyülekezeti vezetőnek lenni nagyon könnyű, hogy mindössze annyiból áll, hogy megszervezem az embereket az összejövetelekre, élen járok az igazságról való beszélgetésben, időben megoldom a felmerülő problémákat, és azonnal megvalósítok minden, a Fennvalótól érkező intézkedést, és ennyi. Soha nem képzeltem, hogy miután egy ideig vezető leszek, felfedezem majd, hogy annyi probléma van, amit nem tudok megoldani, hogy amikor a Fennvaló a munkáról kérdez, nem tudom, hogyan válaszoljak, és hogy amikor Isten választott népe közül némelyek valós problémákat vetnek fel, nem tudok választ adni. Ezekben az években, amióta a testvérek hisznek Istenben, mindannyian gyakran olvasták Isten szavait és hallgattak prédikációkat. Bizonyára mindannyian értenek néhány igazságot és rendelkeznek némi tisztánlátással. Az igazságvalóság nélkül valóban nem tudom őket öntözni vagy ellátni.” Most már világos, hogy nem olyan egyszerű Isten házában bármilyen konkrét munkát jól elvégezni. Egyrészt az embereknek rendelkezniük kell képességgel, másrészt terhet kell viselniük, valamint meg kell érteniük az igazságot – mindezek feltétlenül szükségesek. Az nem elfogadható, ha valaki nem törekszik az igazságra, vagy hiányos a képessége, és az sem elfogadható, ha valakinek hiányos az emberi mivolta és nem visel terhet. A konkrét munka konkrét megközelítést igényel, és ez nem olyan egyszerű dolog. Vannak azonban, akik továbbra sincsenek meggyőződve. Még mindig újra meg akarják próbálni, és újabb esélyt kérnek – kapjanak-e az ilyen emberek újabb esélyt? Ha munkaképességük és képességük is átlagos, de képesek elvégezni néhány konkrét munkát, és nem felületesek, hanem a problémák megoldására összpontosítanak, hogy eredményeket érjenek el a munkájukban, és képesek engedelmeskedni és alávetni magukat minden, a Fennvaló által hozott intézkedésnek, és alapvetően Isten házának munkarendjei és megkövetelt alapelvei szerint valósítják meg a munkát, és bár korábban nem végezték jól a munkájukat, mert fiatalok voltak, nem értették az igazságot, és sekélyes alapokkal rendelkeztek, ők megfelelő emberek, akkor újabb esélyt kell kapniuk, és tovább kell képezniük magukat – ne bocsássátok el őket vakon. Nem olyan könnyű vezetőnek vagy dolgozónak lenni, és vezetőt vagy dolgozót választani sem olyan könnyű. Most a legtöbb vezető és dolgozó rendelkezik némi megértéssel a felelősségeiről, és legalább valamivel jobbak lesznek a munkájukban, mint korábban – ez tény.

Most, hogy befejeztem a beszélgetést a vezetők és dolgozók kilencedik felelősségére – vagyis Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlésére, kiadására és megvalósítására annak követelményeivel összhangban, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítására, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzésére és nyomon követésére – vonatkozó igazságalapelvekről, a szívetek mind ragyog, és van utatok a gyakorlásra. Most nemcsak képesek vagytok teljesíteni a kötelességeteket és van belépésetek az életbe, hanem rendelkeznetek kell némi ismerettel vagy tisztánlátással is a vezetőkről és dolgozókról, és az a minimum, hogy világosságra és megértésre kellett jutnotok azokkal a felelősségekkel kapcsolatban, amelyeket a vezetőknek és dolgozóknak teljesíteniük kell, valamint azzal a munkával kapcsolatban, amelyet el kell végezniük. Röviden, annak tudása, hogy a vezetők és dolgozók végeznek-e valódi munkát vagy sem, hasznos és előnyös Isten választott népe közül minden egyes ember számára, és így a vezetők és dolgozók felelősségeiről alkotott megértésük többé nem lesz üres, hanem konkrétabbá válik.

2021. április 10.