Kilencedik tétel: Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlése, kiadása és megvalósítása annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítása, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzése és nyomon követése (Második rész)

Útmutatás, felügyelet és ösztönzés a munkarend megvalósításához, valamint a megvalósítás állapotának ellenőrzése és nyomon követése

Ma folytatjuk a beszélgetést a vezetők és dolgozók felelősségének kilencedik tételéről: „Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlése, kiadása és megvalósítása annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítása, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzése és nyomon követése.” Legutóbb főként a munkarendek különböző tartalmairól és konkrét tételeiről beszéltünk, amelyeket az embereknek meg kell érteniük, valamint a vezetők és dolgozók legalapvetőbb felelősségeiről, amelyek a munkarendek közlése, kiadása és megvalósítása. Ma kifejezetten arról fogunk beszélgetni, hogyan kell a vezetőknek és dolgozóknak útmutatást, felügyeletet és ösztönzést biztosítaniuk, és hogyan kell ellenőrizniük és nyomon követniük a munkarendek megvalósításának állapotát, miután azokat kiadták. Hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak kezelniük a munkarendeket, és hogyan kell pontosan megvalósítaniuk és végrehajtaniuk a munkarendeket a Fennvaló követelményeinek és a lépéseknek megfelelően, miután megértették a munkarendek jelentőségét – ezek olyan igazságalapelvek, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak a közlésen keresztül meg kell érteniük, és ezen alapelveket meg kell ragadniuk ahhoz, hogy jól végezzék a gyülekezeti munka különféle tételeit. A vezetőknek és a dolgozóknak tudniuk kell, hogy Isten házának alapvető követelménye az ebben a szerepben szolgálókkal szemben főként az, hogy a különféle munkarendek köré összpontosítva végezzék munkájukat. Nem azért van, hogy a saját személyes vállalkozásukkal foglalkozzanak, vagy a saját vágyaik szerint cselekedjenek, és bizonyosan nem azért, hogy magukban ügyetlenkedjenek bármelyik munkában, amit végeznek. Természetesen az sem a cél, hogy feltaláljanak vagy alkossanak valamit. Ehelyett az a cél, hogy konkrétan és részletesen dolgozzanak Isten házának munkarendjei alapján. Hogyan kell a munkát konkrétan elvégezni? Milyen részletekkel jár ez? A válasz ezekre a kérdésekre a kilencedik felelősségkövetelményeiben található: Isten háza különféle munkarendjeinek közlése, kiadása és megvalósítása mellett a vezetőknek és a dolgozóknak útmutatást, felügyeletet és ösztönzést is kell biztosítaniuk, valamint ellenőrizniük és nyomon kell követniük a megvalósítás állapotát. Ezek a konkrét gyakorlati utak a vezetők és a dolgozók számára a munkarendek megvalósításához. Ezután egyenként fogjuk ezeket megvitatni.

A munkarendek kiadása után a vezetőknek és a dolgozóknak először el kell gondolkodniuk és beszélniük kell az abban előterjesztett különféle követelményekről és alapelvekről. Ezután utakat és gyakorlati terveket kell találniuk a munka konkrét megvalósításához. Először is tudniuk kell, mit követelnek meg a munkarendek, milyen konkrét munkát kell elvégezni, és mik az érintett alapelvek, valamint azt, hogy a munkarendek mely emberekre és a munka melyik aspektusára vonatkoznak. Ezt kell a vezetőknek és a dolgozóknak először megtenniük, miután megkapták a munkarendeket. Nem szabad csak felületesen átfutniuk a munkarendeket, majd hangosan felolvasni azokat mindenkinek, vagy továbbadni őket és mindenkit értesíteni a munkáról, és kész. Ez csupán a munkarendek közlése és kiadása; ez nem a megvalósításuk. A megvalósítás első konkrét feladata az, hogy a vezetők és a dolgozók megismerjék a munkarendek konkrét tartalmát, Istennek ezekre a gyülekezeti munkadarabokra vonatkozó követelményeit és céljait, valamint e munka elvégzésének jelentőségét, majd konkrét végrehajtási és megvalósítási terveket dolgozzanak ki. Ez az első lépés. Könnyű elérni az első lépést? (Igen.) Amíg meg tudod érteni az írott szavakat és az emberi beszédet, az első lépésnek könnyen elérhetőnek kell lennie. Természetesen az első lépés teljesítése azt is megköveteli, hogy a vezetők és a dolgozók komoly, őszinte, felelősségteljes és aprólékos hozzáállással viszonyuljanak a munkához ahelyett, hogy zavarodottak, felületesek lennének, vagy csak a formaság kedvéért csinálnák. Akár említésre kerültek már korábban a munkarendek, akár nem, akár könnyű, akár némileg nehéz elérni az emberek számára, akár hajlandóak az emberek elvégezni, akár nem, a vezetőknek és a dolgozóknak semmi esetre sem szabad felületes hozzáállást tanúsítaniuk a gyülekezeti munkával szemben, pusztán néhány doktrínát hangoztatva, szlogeneket kiabálva, vagy felszínes erőfeszítéseket téve, hogy felületesen kezeljék azt. Milyen hozzáállással kell rendelkezniük az embereknek? Először is komoly, őszinte, felelősségteljes és aprólékos hozzáállással kell rendelkezniük. Vajon ennek a hozzáállásnak a birtoklása azt jelenti, hogy valaki jól tudja megvalósítani a munkarendek konkrét tételeit? Nem, ez csak az a hozzáállás, amellyel az embernek rendelkeznie kell bármilyen munka végzésekor; ez nem helyettesítheti a konkrét feladatok tényleges megvalósítását. Miután rendelkeznek ezzel a hozzáállással, és értik a munkarendek konkrét tartalmát, követelményeit és alapelveit is, a vezetők és a dolgozók számára a következő lépés az, hogy miként valósítják meg a munkarendek konkrét feladatait. Mit kell először megtenni? Megfelelően el kell végezniük az előkészítő munkát; ez nagyon fontos. Először is össze kell gyűjteniük a vezetőket, dolgozókat és felügyelőket, hogy beszélgessenek e feladatok konkrét gyakorlati alapelveiről. Ezután konkrét rendelkezéseket és terveket kell kidolgozniuk. Ugyanakkor ki kell kérniük Isten választott népének javaslatait vagy ötleteit ezekre a tervekre vonatkozóan. Ezután mindenkinek együtt kell keresnie és beszélgetnie, amíg a munkarendekben előterjesztett összes követelmény és alapelv érthetővé és világossá nem válik, és mindenki tudja, hogyan kell megvalósítani ezeket a munkarendeket és gyakorolni – ekkor a munkarendek megvalósításának kezdeti lépése befejezettnek tekinthető. Tehát, miután mindenki tudja, hogyan kell megvalósítani a munkarendeket, ez azt jelenti, hogy a munkarendek megvalósításának feladata befejeződött? Nem, nem azt jelenti. Néhány részletes kérdés és különleges helyzet nincs megemlítve a munkarendekben, de ezek olyan problémák, amelyeket ténylegesen meg kell oldani. A munkarendekről szóló közlés során a vezetőknek és a dolgozóknak fel kell tárniuk ezeket a különleges helyzeteket, ezeket a megoldandó kérdéseket, és keresniük kell az igazságot, hogy alaposan megoldják őket, és ugyanakkor konkrét megvalósítási terveket is ki kell dolgozniuk ezekre. Így, amikor a vezetők és a dolgozók minden szinten megvalósítják a munkarendeket, tudni fogják, mely alapelveket kell követniük és mely problémákat kell megoldaniuk. Ez az a minimális megértés és hozzáállás, amellyel a vezetőknek és a dolgozóknak rendelkezniük kell a munkarendekkel szemben. Ez a feladat tekinthető a kiindulópontnak ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók megtanulják, hogyan végezzék a gyülekezeti munkát. Keresés, közlés, útmutatás és rendelkezések meghozatala révén megtanulnak az igazságalapelvek szerint kezelni és intézni néhány tényleges nehézséget és különleges helyzetet. Csak ekkor tudják igazán megvalósítani a munkarendet.

I. Útmutatás

Egyesek azt mondják: „Ha egy gyenge képességű ember nem tudja elvégezni a munkát, miért ne keresnénk valakit jobb képességgel, hogy a helyébe lépjen?” Itt rejlik a nehézség: egyes gyülekezetek nem találnak senki jobbat. Azokban a gyülekezetekben mindenki nagyjából ugyanannyi éve hisz Istenben, és nagyjából azonos az érettsége tekintetében; különösen igaz, hogy mindenki képessége és munkaképessége átlagos. Ahhoz, hogy jobbat találj, más gyülekezetekből kellene embereket áthelyezned, de nem túl kényelmes ezt megtenni ott, és nincsenek igazán megfelelő jelöltek. Csak viszonylag megfelelő jelölteket tudsz kiválasztani a helyi gyülekezetből. Ha a munkájuk nem felel meg a megkövetelt színvonalnak, mit kell tenni ilyen helyzetekben? Konkrétan meg kell mondanod nekik, hogyan végezzék a munkát, és hogyan valósítsák meg. Meg kell mondanod nekik, kit kell kinevezni erre a feladatra és felelőssé tenni érte, és mely embereket kell kiválasztani, hogy együtt dolgozzanak rajta. Magyarázd el nekik mindezeket a részleteket, és hagyd, hogy végrehajtsák. Miért így kell ezt megtenni? Mert a helyi gyülekezet tagjainak általában csak nagyon sekélyes tapasztalatuk van, és nincs munkaképességük, ami lehetetlenné teszi a megfelelő vezetők és dolgozók kiválasztását. Csak így dolgozva lehet megvalósítani a munkarendeket. Ha nem így dolgozol és ugyanúgy kezeled ezeket az embereket, mint más vezetőket és dolgozókat, csak a konkrét alapelveket és terveket mondva el nekik, és nem teszel különbséget, akkor a munkarendek nem fognak megvalósulni. Ha nem figyelsz erre, az nem a felelősség elhanyagolása? (Igen.) Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége. Egyes vezetők és dolgozók azt mondják: „Mások tudják, hogyan kell megvalósítani a munkarendeket és gyakorolni; ez az ember miért nem? Ha nem tudja, nem foglalkozom vele. Ez nem az én felelősségem. Mindenesetre én megtettem a saját részemet.” Megállja a helyét ez az érvelés? (Nem.) Például, tegyük fel, hogy egy anyának három gyermeke van, és az egyikük gyenge, mindig megbetegszik, és nem akar enni. Ha az anya megengedi ennek a gyermeknek, hogy ne egyen, az a gyermek talán nem él túl sokáig. Mit kellene tennie? Anyaként különös gondot kell fordítania erre a gyenge gyermekre. Tegyük fel, hogy az anya azt mondja: „Már az is elég jó, hogy egyenlően bánok a gyermekeimmel. Én szültem ezt a gyermeket, és ételt készítettem neki. Teljesítettem a felelősségemet. Nem érdekel, hogy eszik-e vagy sem. Ha nem eszik, hadd legyen éhes, és amikor már elég éhes lesz, enni fog.” Mit gondoltok egy ilyen az anyáról? (Felelőtlen.) Vannak ilyen anyák? Csak egy buta nő vagy egy mostohaanya lenne ilyen. Ha ő a vér szerinti anya és nem buta, soha nem bánna így a saját gyermekével, igaz? (Igaz.) Ha egy gyermek gyenge, mindig megbetegszik, és nem szeret enni, az anyjának több gondot és erőfeszítést kell fordítania rá. Meg kell találnia a módját, hogy a gyermek egyen, azt kell főznie, amit a gyermek enni akar, különleges ételeket készítve neki, és amikor a gyermek nem akar enni, rá kell beszélnie. Amikor a gyermek tizennyolc-tizenkilenc éves lesz, és a teste egészséges lesz, mint egy normális felnőtté, az anya megnyugodhat és hátrébb léphet, és többé nem kell különös gondot fordítania erre a gyermekre. Ha egy anya képes így bánni egy különleges körülmények között lévő gyermekkel és teljesíteni a felelősségét, akkor mi a helyzet egy vezetővel vagy dolgozóval? Ha még egy anya szeretete sincs meg benned a testvérek iránt, akkor egyszerűen felelőtlen vagy. Ezek a lépések világosan ki lettek fejtve szavakkal, de könnyű-e megvalósítani őket? Járnak-e nehézségekkel? Egyesek talán azt mondják: „Egyszerűnek hangzik abból, amit mondasz, de a megvalósítása nem olyan könnyű. Néha a munkarendek nagyon bonyolultak, és senki sem tudja, hogyan valósítsa meg őket!” Néhány vezető és dolgozó számára már az első feladat is – a munkarendek konkrét követelményeiről való beszélgetés és útmutatás nyújtása gyakorlatiasan – meglehetősen fáradságos. Azt mondják: „Soha nem végeztem ilyen konkrét feladatokat, ezért nem tudom, hogyan beszélgessek és adjak útmutatást róluk. Csak kövessék a munkarendek pontos szavait – miről kellene beszélni? Nem csak formaság ez?” Nem tudják, hogyan beszélgessenek, csak szlogeneket tudnak kiabálni: „Ezt a munkát jól kell megvalósítanunk! Ez Isten követelménye számunkra. Mindenképpen helyt kell állnunk, teljesítenünk kell Isten követelményeit, és nem okozhatunk csalódást Isten elvárásaiban velünk szemben. Ami azt illeti, hogyan kell csinálni, azt találjátok ki magatok.” Mi a probléma azokkal az emberekkel, akik ilyeneket mondanak? Tudják végezni a munkát? Van munkaképességük? Gyenge a képességük? (Igen, az.)

Nem számít, mi történik, legyen az nagy vagy kis dolog, imádkoznod kell Istenhez és kérdezned kell Tőle, valamint gondosan és alaposan kell gondolkodnod és mérlegelned, mielőtt ítéletet hozol. Ha egy személy nem rendelkezik normális gondolkodással, még életbevágóbb, hogy imádkozzon Istenhez, Isten segítségét kérve, és többet kérdezzen azoktól, akik értik az igazságot. Továbbá, a gyülekezeti munka fontos ügyeit és a kötelességek végzése során felmerülő fontos ügyeket meg kell beszélned és meg kell vitatnod az érintett személyzettel, hogy konszenzusra jussatok, és végül konkrét és megvalósítható gyakorlati tervet dolgozzatok ki. Ennek a tervnek gondos mérlegelésen és konzultáción alapuló konszenzusnak kell lennie, és meg kell állnia a helyét bármilyen szintű vezetők és dolgozók előtt. Azokat, akik képesek olyan konkrét gyakorlati terveket kidolgozni, amelyek megállják a helyüket, normális gondolkodásúnak tekintik. Ha valakinek a gondolataiban nincs semmi konkrét, amikor problémákkal szembesül, és nem jut eszébe semmilyen konkrét gyakorlati alapelv, és csak egyszerű elméleti szlogeneket használ a problémakezelési alapelvek helyettesítésére, vajon jól tudja-e végezni a munkáját? Van-e az ilyen embernek gondolkodási képessége és képessége a dolgok végiggondolására? (Nincs.) Milyen ember az, akinek nincs gondolkodási képessége? (Gyenge képességű ember.) Ezt jelenti gyenge képességű embernek lenni. Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy a tengerentúlon élsz, és egy nap hirtelen kapsz egy bírósági idézést. Ez elég váratlan és hirtelen, nemde? Először is, nem tettél semmi törvénytelent. Másodszor, nem indítottál pert, és nem hallottál arról sem, hogy bárki bármivel vádolna. Úgy kapod meg az idézést, hogy egyáltalán nem ismered az azt övező körülményeket. Mi az első érzés, amit egy átlagember érezne, amikor ilyen helyzettel szembesül? Ha jogi ügyekbe keveredik, az némi pánikot, aggodalmat és rettegést okozna; úgy érezné, hogy váratlanul érte a dolog, és nem igazán lenne kedve enni. Legyen az ember fontos vagy sem, bátor vagy félénk, felnőtt vagy kiskorú, senki sem akar ilyen helyzetbe kerülni, mert ez nem jó dolog. Ezzel a helyzettel szembesülve az emberek kétféleképpen reagálnak. Az első típusú ember így gondolkodik: „Nem tettem semmi törvénytelent, és nem sértettem meg semmilyen kormányzati előírást sem. Mitől kellene félnem? Ez egy jogállam, ahol minden bizonyítékokon alapul. Mivel nem tettem semmi rosszat, nem lesz bizonyítékuk ellenem, még ha vádat is emelnek. Nincs mitől félnem. Mit tehet egy idézés? A becsületes embernek nem kell félnie a vádaktól. Ügyvédet fogadok, hogy megvédjen; nem lesz semmi probléma.” Miután ezt végiggondolta, nem érez nyomást a szívében, és a dolog nincs hatással a mindennapi életére. Ez az egyik típusú ember reakciója. Most nézzük meg a második típusú ember reakcióját. Miután megkapta az idézést, így gondolkodik: „Nem szegtem meg semmilyen törvényt, és nem követtem el semmilyen bűncselekményt sem, szóval miről lehet szó? Lehet, hogy azért, mert hiszek Istenben? Istenben hinni nem törvénytelen. Lehetséges, hogy valaki szándékosan hamis vádat koholt ellenem és feljelentett? Ez tűnik valószínűbbnek. De lehet, hogy valami más? Konzulálnom kell egy ügyvéddel, és meg kell kérnem, hogy menjen el a bíróságra, hogy kiderítse, miért kaptam az idézést, és ki a felperes. A végére kell járnom ennek, mielőtt ellenintézkedésről döntök. Ha az ügyvéd azt mondja, hogy ez összefüggésben van az Istenbe vetett hitemmel, akkor gyorsan embereket kell találnom, hogy ellenintézkedést dolgozzunk ki, és sietnem kell elrejteni minden könyvet vagy egyéb, a hitemmel kapcsolatos dolgot, hogy megakadályozzam, hogy az ellenségem találjon valamit, amit felhasználhat ellenem.” Ezeket a kezdeti gondolatokat követően, bár nem vontak le semmilyen végleges következtetést vagy pontos ítéletet az idézés kézhezvételével kapcsolatban, már világos elképzelésük van a konkrét gyakorlati tervről: mit kell tenni az A-terv szerint, mit a B-terv szerint, és ha mindkettő megvalósíthatatlan, mit kell tenniük ezután. Minden lépést alaposan és gondosan megfontolnak; először lecsillapítják az elméjüket és gyorsan imádkoznak a szívükben, majd miután megnyugtatták magukat, azonnal hozzáfognak az ügy kezeléséhez. Egy napon belül rájönnek mindezekre a dolgokra, és tudják, hogyan tovább. Függetlenül attól, hogy mi lesz az ügy végső kimenetele, először nézzük meg ezt a két embertípust. Melyiknek van képessége a problémák végiggondolására? Melyiknek van képessége? (A második embernek.) Nyilvánvalóan a második embernek van képessége. Önmagában az, ha valakinek van bátorsága és elszántsága, amikor egy helyzettel találkozik, nem egyenlő azzal, hogy van képessége. Az embernek képesnek kell lennie gondolkodni, tisztánlátással kell rendelkezni, és képesnek kell lennie a problémák kezelésére. A gondolkodás folyamatában képesnek kell lennie konkrét ítéleteket hozni és konkrét műveleti terveket kidolgozni. Csak az ilyen embernek van képessége. Lehet, hogy a felszínen nagyon félénknek tűnik, még kis ügyekben is óvatosan és körültekintően jár el, és a kis ügyeket jelentősnek tekinti. Azonban az a módszer és mód, ahogyan a problémákat kezeli, bizonyítja, hogy ez az ember rendelkezik gondolkodási képességgel, valamint képességgel a problémák végiggondolására és kezelésére. Ezzel szemben az első típusú ember nagyon bátor és nem fél semmitől. Amikor egy helyzettel találkozik, egyszerűen gondolkodik: „Nem tettem semmi rosszat. Bármi történjék is, mindig lesz egy rátermettebb ember, aki helyrehozza. Mitől kellene félnem?” Gondtalan és könnyű életet él, de nem ostobán bátrak és buták egy kissé? Ez a típusú ember hangosan kiabál szlogeneket, és amit mond, az nem helytelen, de mi hiányzik belőle? (Nincs normális gondolkodása, és hiányzik belőle a képesség a problémák végiggondolására.) Hol nyilvánul meg a normális gondolkodásának a hiánya? Amikor egy helyzettel találkoznak, legyen az valami hirtelen történt dolog, vagy olyasvalami, amiről már tudtak, nem tudják végiggondolni vagy ítéletet hozni, így természetesen nem lesz tervük a probléma kezelésére vagy képességük a megoldására. Ez nagyon nyilvánvaló. Kívülről ez a típusú ember ékesszólónak tűnik, tud doktrínákat mondani, és a morált is tudja emelni; úgy tűnik, megvan a képessége a vezetésre. Azonban, amikor problémákkal szembesül, nem látja át a problémák lényegét, és nem tud beszélni az igazságról, hogy megoldja őket. Csak néhány szót és doktrínát tud mondani, és szlogeneket kiabálni. A felszínen ravasznak tűnik, de amikor problémákkal találkozik, nem tudja elemezni vagy megítélni a problémák okait, sem felmérni a súlyos következményeket, amelyek akkor következnek be, ha a problémák tovább fejlődnek. Nem tudja rendszerezni ezeket a dolgokat az elméjében, nem is beszélve a problémák megoldásáról. Egy ilyen ember ékesszólónak tűnik, de valójában gyenge a képessége, és nem tud valódi munkát végezni. Hasonlóképpen, ha a vezetők és a dolgozók, miután megkaptak egy munkarendet, csak szó szerint tudják azt elolvasni és megmagyarázni, és bár kiadják a munkarendet és beszélnek annak kulcsfontosságú pontjairól az összejöveteleken, nem tudják, hogyan hozzanak konkrét rendelkezéseket és adjanak konkrét útmutatást a munkarend konkrét követelményeire, alapelveire, figyelmet igénylő ügyeire, különleges helyzeteire stb. vonatkozóan, és nincsenek terveik, nincsenek ötleteik, és nincs képességük a problémák megoldására, akkor gyenge a képességük. A munkarendek megvalósításakor az első feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük – az útmutatás nyújtása –, nem könnyű vagy egyszerű. Ez az első feladat próbára teszi, hogy egy vezető vagy dolgozó rendelkezik-e azzal a képességgel és munkaképességgel, amellyel rendelkeznie kellene. Ha a vezetők és a dolgozók nem rendelkeznek ezzel a képességgel és munkaképességgel, akkor nem lesznek képesek konkrét útmutatást adni a munkarendekhez vagy megvalósítani azokat.

II. Felügyelet és ösztönzés

Most pedig beszélgessünk a „felügyelet” feladatáról. Szó szerinti jelentése alapján a felügyelet ellenőrzést jelent: annak ellenőrzését, hogy mely gyülekezetek hajtották végre a munkarendet és melyek nem, mi a végrehajtás előrehaladása, mely vezetők és dolgozók végeznek valódi munkát és melyek nem, valamint hogy van-e olyan vezető vagy dolgozó, aki csupán kiadja a munkarendet, anélkül, hogy részt venne az adott feladatokban. A felügyelet egy konkrét feladat. Amellett, hogy felügyelik a munkarend végrehajtását – hogy végrehajtották-e, mi a végrehajtás sebessége, minősége és az elért eredmények –, a magasabb szintű vezetőknek és dolgozóknak azt is ellenőrizniük kell, hogy a vezetők és a dolgozók szigorúan követik-e a munkarendet. Egyes vezetők és dolgozók látszólag azt mondják, hogy hajlandóak követni a munkarendet, de miután egy bizonyos környezettel szembesülnek, félnek, hogy letartóztatják őket, és csak a bujkálásra koncentrálnak, régen az agyuk hátsó részébe száműzve a munkarendet; a testvérek problémái megoldatlanul maradnak, és nem tudják, hogy mit ír elő a munkarend, vagy mik a gyakorlás alapelvei. Ez azt mutatja, hogy a munkarendet egyáltalán nem hajtották végre. Más vezetőknek és dolgozóknak véleményük, elképzelésük és ellenállásuk van a munkarend egyes követelményeivel szemben. Amikor eljön a végrehajtás ideje, eltérnek a munkarend valódi jelentésétől, a saját elképzeléseik szerint teszik a dolgokat, csak a látszat kedvéért cselekszenek és elsiklanak a dolgok felett, csak hogy túlessenek rajta, vagy a saját útjukat járják, és úgy teszik a dolgokat, ahogyan nekik tetszik. Mindezek a helyzetek felügyeletet igényelnek a magasabb szintű vezetők és dolgozók részéről. A felügyelet célja, hogy a munkarend által megkövetelt konkrét feladatokat jobban, eltérés nélkül és az alapelveknek megfelelően hajtsák végre. A felügyelet végzése közben a magasabb szintű vezetőknek és dolgozóknak nagy hangsúlyt kell fektetniük annak felismerésére, ha valaki nem végez valódi munkát, felelőtlen és lassú a munkarend végrehajtásában; ha valaki ellenálló hangulatot tanúsít a munkarenddel kapcsolatban, és nem hajlandó végrehajtani azt, vagy szelektíven hajtja végre, vagy egyszerűen egyáltalán nem követi a munkarendet, és ehelyett csak a saját vállalkozását viszi; ha valaki visszatartja a munkarendet, és csak a saját elképzelései szerint kommunikálja azt, nem hagyva, hogy Isten választott népe megismerje a munkarend valódi jelentését és konkrét követelményeit – csak ezen problémák felügyeletével és ellenőrzésével tudhatják meg a magasabb szintű vezetők, hogy mi is történik valójában. Ha a magasabb szintű vezetők nem végeznek felügyeletet és ellenőrzést, felismerhetők-e ezek a problémák? (Nem.) Nem ismerhetők fel. Ezért a vezetőknek és a dolgozóknak nemcsak közölniük kell a munkarendet és szintenként útmutatást kell adniuk, hanem szintenként felügyelniük is kell a munkát a munkarend végrehajtása során. A regionális vezetőknek felügyelniük kell a kerületi vezetők munkáját, a kerületi vezetőknek a gyülekezetvezetők munkáját, a gyülekezetvezetőknek pedig az egyes csoportok munkáját. A felügyeletet szintenként kell végezni. Mi a felügyelet célja? Annak elősegítése, hogy a munkarend tartalmát pontosan, a konkrét követelményeknek megfelelően hajtsák végre. Ezért a felügyelet feladata nagyon fontos. A felügyelet végzésekor, ha a környezet megengedi, a vezetőknek és a dolgozóknak mélyen be kell menniük a gyülekezetekbe, hogy kapcsolatba lépjenek azokkal, akik a tényleges munkát végzik. Kérdéseket kell feltenniük, figyelniük, érdeklődniük, meg kell ismerniük és fel kell fogniuk a munka végrehajtásával kapcsolatos helyzetet. Ugyanakkor tájékozódniuk kell arról is, hogy a testvéreknek milyen nehézségeik és gondolataik vannak ezzel a munkával kapcsolatban, és hogy megértették-e ennek a munkának az alapelveit. Ezek mind konkrét feladatok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. Különösen azok esetében, akik viszonylag gyenge képességűek és emberi mivoltúak, akik valamelyest felelőtlenek, hűtlenek és viszonylag lazák a munkájukban, a vezetőknek és a dolgozóknak még inkább felügyelniük és irányítaniuk kell a munkájukat. Hogyan kell végezni a felügyeletet és az irányítást? Tegyük fel, hogy ezt mondod: „Siess! A Fennvaló várja a munkajelentésünket. Ennek a munkának határideje van; ne húzd az időt!” Működne ez az ösztönzési mód? Az ösztönzés csupán annyit jelent, hogy egy kicsit noszogatjuk őket, és ennyi? Mi a jobb módja az ösztönzésnek? Amikor dolgoztok, a feladataitok közé tartozik az ösztönzés is? (Igen. Ha látom, hogy egyes feladatokat nem végeznek el azonnal, megpróbálom megérteni, hogy miért nem teszik, és nyomon követem a munkájukat.) Ha olyasvalakit látsz, aki nem tudja, hogyan kell végezni a munkát, konkrét útmutatást és segítséget kell adnod neki, és irányítanod kell őt. Ha azt látod, hogy valaki laza, meg kell metszened. Ha tudja, hogyan kell végezni a munkát, de túl lusta hozzá, lassú és halogat, és a testi kényelemben merül el, akkor szükség szerint meg kell metszeni őt. Ha a metszés nem oldja meg a problémát, és a hozzáállása nem változik, mit kell tenni? (Nem szabad hagyni, hogy végezze ezt a munkát.) Először adj neki figyelmeztetést: „Ez a munka nagyon fontos. Ha továbbra is ilyen hozzáállással kezeled, a kötelességedet elveszik, és másnak adják. Ha te nem vagy hajlandó megtenni, majd megteszi valaki más. Nem vagy hűséges a kötelességedhez; nem vagy alkalmas erre a munkára. Ha nem vagy alkalmas erre a feladatra, és nem bírod a fizikai nehézségeket, Isten háza helyettesíthet téged valaki mással, és te magad is benyújthatod a lemondásodat. Ha nem mondasz le, és továbbra is hajlandó vagy végezni, akkor végezd jól, és végezd Isten háza követelményeinek és alapelveinek megfelelően. Ha ezt nem tudod elérni, és ismételten késlelteted a haladást, veszteségeket okozva a munkának, akkor Isten háza foglalkozni fog veled. Ha nem tudod jól végezni ezt a kötelességet, akkor sajnos távoznod kell!” Ha a figyelmeztetés után hajlandó bűnbánatot tartani, meg lehet tartani őt. De ha ismételt figyelmeztetések után sem változik a hozzáállása, és a megbánás leghalványabb jelét sem mutatja, mit kell tenni? Azonnal el kell bocsátani őt – nem oldja ez meg a problémát? Nem arról van szó, hogy apró hibákat vagy kisebb problémákat rójunk fel az embereknek, amikor látjuk, hogy kiben vannak meg ezek; inkább arról, hogy lehetőséget adunk az embereknek. Ha hajlandóak bűnbánatot tartani és megváltoznak, sokkal jobbá válva, mint korábban, akkor tartsuk meg őket, ha egyáltalán lehetséges. Ha az ismételt lehetőségek, az igazságról való beszélgetés, a metszés és a figyelmeztetés nem működnek, és senki segítsége sem hatékony, akkor ez nem egy átlagos probléma: az illető emberi mivolta túl gyenge, és egyáltalán nem fogadja el az igazságot. Ebben az esetben nem alkalmas erre a kötelességre, és el kell küldeni. Nem alkalmas kötelesség végzésére. Így kell kezelni ezt az ügyet.

A gyülekezeti munka felügyeletekor a vezetőknek és a dolgozóknak nemcsak jártasnak kell lenniük a különböző problémák felismerésében, hanem különös figyelmet kell fordítaniuk néhány olyan gyülekezetvezetőre is, akikkel kapcsolatban nyugtalanok, vagy akiket megbízhatatlannak találnak. Ezeket az embereket hosszabb ideig kell felügyelni és nyomon követni; nem lehet csupán alkalmanként érdeklődni náluk a helyzetről, vagy néhány szóval elintézni az ügyet és befejezettnek tekinteni. Néha szükséges a helyszínen tartózkodni a munkájuk felügyelete érdekében. Mi a célja a helyszíni tartózkodásnak? Az, hogy gyorsabban fedezd fel és oldd meg a problémákat, és hogy a munka jól legyen elvégezve. Néha nem tudod rögtön felfedezni a problémákat, amint megérkezel a munka helyszínére. Ehelyett a részletes megértés, a munka ellenőrzése és a gondos megfigyelés révén kerülnek egyes problémák fokozatosan felszínre és válnak felfedezhetővé. A helyszíni tartózkodás a felügyelet végzése érdekében nem az emberek figyelését vagy őrzését jelenti. Mit jelent a felügyelet? A felügyelet ellenőrzést és útmutatás nyújtását foglalja magában. Azt jelenti, hogy konkrétan, részletesen érdeklődsz a munkáról, megismered és felfogod a munka előrehaladását és a munka gyenge láncszemeit, megérted, ki felelősségteljes a munkájában és ki nem, valamint ki képes elvégezni a munkát és ki nem, és így tovább. A felügyelet néha tanácskozást, a helyzet megértését és az arról való érdeklődést igényli. Néha szemtől szembeni kikérdezést vagy közvetlen ellenőrzést kíván. Természetesen gyakrabban jár együtt a felelősökkel való közvetlen beszélgetéssel, a munka végrehajtásáról, a felmerült nehézségekről, problémákról stb. való érdeklődéssel. A felügyelet végzése közben felfedezheted, hogy kik azok, akik csak külsőleg erőltetik meg magukat a munkájukban és csupán felszínesen végzik a dolgokat, kik azok, akik nem tudják, hogyan hajtsanak végre konkrét feladatokat, kik azok, akik tudják, hogyan kell végrehajtani őket, de nem végzik el a valódi munkát, és más hasonló problémákat. Ha ezeket a felfedezett problémákat időben meg lehet oldani, az a legjobb. Mi a felügyelet célja? Hogy jobban végrehajtsd a munkarendet, hogy lásd, megfelelő-e az általad elrendezett munka, vannak-e figyelmetlenségek vagy olyan dolgok, amiket nem vettél fontolóra, vannak-e olyan területek, amelyek nincsenek összhangban az alapelvekkel, vannak-e eltorzult szempontok vagy hibás területek, és így tovább – ezek a problémák mind felfedezhetők a felügyelet végzésének folyamata során. De ha otthon maradsz és nem végzed el ezt a konkrét munkát, felfedezheted ezeket a problémákat? (Nem.) Sok problémáról a helyszínen kell érdeklődni, megfigyelni és megérteni őket, hogy megismerd és felfogd azokat. A felügyelet végzésekor ösztönöznöd kell azokat, akik a munkájukban felelőtlenek és hanyagok, megtévesztik a feletteseiket és eltitkolnak dolgokat az alattuk lévők elől, valamint felületesek és lassúak. Épp most tárgyaltunk meg néhány lépést arra vonatkozóan, hogyan kell őket ösztönözni: irányítást nyújthatsz nekik, beszélgethetsz velük, megmetszheted, figyelmeztetheted és elbocsáthatod őket. Könnyű végrehajtani ezeket a lépéseket? (Igen.)

III. Vizsgálat és nyomon követés

Miután a vezetők és a dolgozók ösztönözték a munkát, a következő lépés a munka ellenőrzése. Mi a munka ellenőrzésének szokásos célja? A munka ellenőrzése annyit tesz, mint megállapítani, hogy milyen előrehaladást értek el az elrendezett feladatok, azonosítani minden olyan problémát, amelyet sürgősen meg kell oldani, és végső soron biztosítani, hogy a munka teljesen jól legyen elvégezve. Miután a munkát elrendezték, több szempontot is ellenőrizni kell: milyen szakaszba jutott az ezutáni munka, befejeződött-e, mennyire hatékony, mik az eredmények, azonosítottak-e konkrét problémákat, vannak-e nehézségek, vannak-e olyan területek, amelyek nem felelnek meg az alapelveknek, és így tovább. Az általad elrendezett munka ellenőrzése szintén konkrét és szükséges feladat. Egyes vezetők és dolgozók gyakran követnek el egy hibát: azt hiszik, hogy miután elrendezték a munkát, a feladatuk véget ért. Úgy vélik: „A feladatom befejeződött, a felelősségemnek eleget tettem. Mindenesetre elmondtam nektek, hogyan kell csinálni. Tudjátok, mit kell tenni, és beleegyeztetek, hogy megteszitek. Nem kell aggódnom a dolgok további menete miatt; csak számoljatok be nekem, ha végeztetek.” A munka megtervezése és elrendezése után úgy vélik, hogy a feladatuk befejeződött, és minden rendben van. Nem követik nyomon és nem ellenőrzik a munkát. Ami azt illeti, hogy az általuk a feladat felelősévé kinevezett személy alkalmas-e, milyen a legtöbb ember állapota, vannak-e problémák vagy nehézségek, bíznak-e abban, hogy jól végzik a gyülekezeti munkát, vannak-e eltorzult vagy helytelen szempontok, vagy megsértik-e a Fennvalótól kapott munkarendet – ezekről nem szereznek tudomást, nem ellenőrzik és nem követik nyomon. A munka elrendezése után egyszerűen befejezettnek tekintik a feladatukat; ez nem konkrét munka végzése. Mit kell ellenőrizni a munkában? A fő ellenőrizendő dolgok: a végrehajtási terv összhangban van-e a munkarenddel, sérti-e a munkarend alapelveit és követelményeit, valamint vannak-e olyan emberek, akik bomlasztanak és zavart okoznak, vakon bajt kevernek, vagy fellengzős szavakat hangoztatnak a munka során. Természetesen a munka ellenőrzése közben azt is ellenőrzöd, hogy voltak-e hibák a saját munkarend-végrehajtásodban. Mások munkájának ellenőrzése valójában a saját munkád ellenőrzése is.

Beszélgetés a munkarend megvalósításának módjáról egy példán keresztül

Ami azt illeti, hogy miként kell végrehajtani a Fennvalótól kapott munkarendet, vegyünk egy konkrét példát. Például tegyük fel, hogy a munkarend megköveteli az emberektől, hogy tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írjanak. Ez egy konkrét feladat, amely sokféle szempontot érint, és hosszú távú, folyamatos feladat, nem pedig ideiglenes munkarend. Miután tehát ezt a munkarendet kiadták, mit kell először tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak? A vezetők és dolgozók kilencedik felelősségi köre szerint, amely útmutatás, felügyelet és ösztönzés nyújtását, valamint a munkarend végrehajtási állapotának ellenőrzését és nyomon követését írja elő számukra, az első dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell, az az, hogy beszélgetnek a csoportvezetőkkel és felügyelőkkel arról, hogyan kell ezt a feladatot konkrétan, megfelelően és úgy végrehajtani, hogy az eredményeket hozzon, biztosítva, hogy mindenkinek legyen követendő útja és alapelvei e munkához. Csak ilyen mértékű beszélgetéssel lehet jól elvégezni a munkát. Először győződj meg arról, hogy mindenki érti a Fennvaló által a bizonyságtételi cikkek írására vonatkozóan megkövetelt normákat és azt, hogy milyen bizonyságtételi cikkekre van szükség. Először határozd meg e cikkek konkrét tartalmát, alapelveit és hatókörét, és gondoskodj arról, hogy minden vezető és dolgozó tisztában legyen ezzel. Ezenkívül nyújts konkrét közlést és útmutatást a cikkek hosszáról, formátumáról, témájáról és nyelvi stílusáról – például tudasd velük, hogy a cikkeket lehet elbeszélés, napló, személyes beszámoló, prózavers stb. formájában írni. Nem útmutatás nyújtása ez? (De igen.) Az útmutatás nyújtása után mindenki ismerni fogja a megírandó bizonyságtételi cikkek konkrét fogalmát és meghatározását. Ezt követően állapítsd meg, kinek van meg a képessége és tapasztalata tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásához, és ki az, aki híján van a mély tapasztalatnak, és csak átlagos bizonyságtételi cikkek írásában tud gyakorlatot szerezni. A gyülekezetvezetőknek pontosan tisztában kell lenniük ezekkel a helyzetekkel. Miután a cikkek megíródtak, tekintsd át őket, hogy ellenőrizd, hitelesek és építőek-e. Ha megfelelő színvonalúak, mintacikkekként használhatók azoknak a testvéreknek a számára, akik még nem írtak cikkeket, vagy nem tudják, hogyan írjanak, hogy elolvassák és referenciaként használják ezeket. Ha bárkinek van tapasztalata, és hajlandó bizonyságtételi cikkeket írni, az alapelveket és követelményeket kell követnie, meg kell osztania szívének tartalmát, és gyakorlatias szavakat kell szólnia, hogy azok építsék az olvasókat. Ha egyesek nem jók a cikkírásban, és csak egyszerű beszámolót tudnak írni az eseményekről, mit kell tenni velük? Még ha a cikkeik nem is felelnek meg a mércéknek, akkor is gyakorolniuk kell. Cikkeket kell írniuk valódi megértésükről és értékelésükről, amelyet Isten szavainak megtapasztalásából nyertek. E cikkek szerkesztése és áttekintése után, ha a tartalom megfelel a bizonyságtételi cikkek mércéinek, akkor az ilyen cikkek érvényesek. Tekintet nélkül a cikk stílusára és tekintet nélkül a formájára – akár elbeszélésként, akár naplóként íródott –, amíg az olvasók számára hasznos és építő, addig megírható. Vannak olyanok is, akik alacsony iskolai végzettségűek, akiknek van némi tapasztalati bizonyságuk, de nem tudják, hogyan írjanak bizonyságtételi cikkeket. Mi a teendő ilyen esetekben? Elmesélhetik szóban a tapasztalataikat, és valaki műveltebb segíthet nekik rögzíteni a tapasztalataikat, majd pontosan kifejezni azokat az illető valódi gondolatai szerint, és megfelelő színvonalú bizonyságtételi cikké szerkesztheti. Az ilyen cikkek is érvényesek. E munka megkezdéséhez először beszélni kell arról, hogy mi a bizonyságtételi cikk és mi a formátuma. Ezután konkrét követelményeket és intézkedéseket kell hozni a különböző iskolai végzettségű, különböző korcsoportokba tartozó, valamint eltérő tapasztalatokkal és érettséggel rendelkező emberek számára. Először a tapasztalatokkal rendelkezőkkel írass néhány cikket. Eközben azonosíts olyan személyeket a gyülekezetben, akik alkalmasak arra, hogy útmutatást adjanak a testvéreknek a cikkírásban, és akik alkalmasak a cikkek szerkesztésére és lektorálására, hogy elvégezzék ezeket a konkrét feladatokat. Ez biztosítja a kezdeti elrendezést ehhez a munkához. Vajon ha így rendezzük el a dolgokat, az azt jelenti, hogy a munka ezzel teljes mértékben megvalósult, és magára hagyhatjuk? Nem, ez csupán konkrét irányítást, segítséget és végrehajtási terveket biztosít a munkarend követelményei alapján. Mit kell ezután tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak? Felügyelniük kell a munkát. Kell-e, hogy ennek a felügyeletnek legyen célpontja? A felügyelet nem véletlenszerű ellenőrzés; kell, hogy legyen elsődleges célpontja. Világosan kell értened, kit kell felügyelni, és melyik munkafázis igényel felügyeletet. Például ha egy bizonyos nővér gyülekezetvezető, aki általában nem komoly a munkájában, szeret dicsekedni, nagyra tör, de alkalmatlan, hajlamos megtéveszteni a feletteseit és eltitkolni dolgokat az alatta lévőktől, különösen kellemesen hangzó módon beszél, és hajlamos felületes lenni a munkájában, akkor elengedhetetlen, hogy felügyeljék őt a munkájában. Nem bízhatsz meg benne teljesen. Az első lépés tehát az, hogy ellenőrzöd a munkáját, és megnézed, hogyan halad a munkarend végrehajtása. Ez csak az emberek önkényes módon való felügyelete? (Nem.) Ez szükséges a munkához, mert ez a munka túl fontos, és azoknak, akik ezt a fajta munkát végzik, megbízhatónak kell lenniük. Ha nem végeznek konkrét feladatokat, és nem megbízhatóak, akkor ha vakon bízol bennük, az késlelteti a gyülekezet munkáját, és te is hanyag leszel a felelősségedben. Az ilyen embereknél nem befolyásolhat az, hogy milyen szépen hangzanak a szavaik, vagy milyen erősen nyilvánítják ki elkötelezettségüket; valójában csak jól beszélnek, de a színfalak mögött semmi lényegeset nem tesznek. Pontosan az ilyen emberek a felügyelet célpontjai. A felügyelet révén figyeld meg, hogy megtértek-e. Ha nem, azonnal bocsásd el őket, és ne vesztegess rájuk több energiát. Valójában a legtöbb vezető és dolgozó esetében gyakorolnod kell a nyomon követést, a felügyeletet és irányítást. Azok esetében, akik valódi munkát tudnak végezni és van felelősségérzetük, ha olyan munkáról van szó, amit ismernek, nincs szükség felügyeletre. Új vagy fontos munka esetén azonban a nyomon követés, a felügyelet és az irányítás továbbra is szükséges. Mondhatni, hogy a munka ilyen módon történő felügyelete és nyomon követése a vezetők és a dolgozók feladata. A nyomon követés, a felügyelet és az irányítás nyújtása nem a bizalmatlanságról szól, hanem a munka zökkenőmentes előrehaladásának biztosításáról. Mivel az embereknek különféle hiányosságaik vannak, és ezenfelül különféle romlott beállítottságaik is, e gyakorlat nélkül lehetetlen garantálni, hogy a munka jól legyen elvégezve. Azoknak, akiket épp most léptettek elő a munkára, még több nyomon követésre, felügyeletre és irányításra van szükségük. Ez egy konkrét feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. Ha nem gyakorolod a nyomon követést, a felügyeletet és az irányítás nyújtását, sok feladatot nem lehet jól elvégezni, és egyes munkák akár félre is sikerülhetnek, vagy leállhatnak. Ez egy túlságosan is gyakori jelenség. Különösen azok a vezetők és dolgozók igényelnek még több felügyeletet, akik nem törekszenek az igazságra. Mások esetében a munkát egészen megbízhatóan végre lehet hajtani, az ilyen embereknél azonban bizonytalan, hogy a munka végrehajtható-e, vagy milyen jól fogják végrehajtani, az pedig, hogy a munkarend szerint fogják-e végrehajtani, még nehezebben megmondható. Az ilyen emberek nem túl megbízhatóak a munkájukban. Ha bízol bennük anélkül, hogy felügyelnéd a munkájukat, az lényegében felületesség és felelőtlenség a munkával szemben. Az ilyen embereket nyomon kell követned és felügyelned kell, és részt kell venned a gyülekezetük munkájában. Ha nem hajlandók beengedni téged, vagy nem fogadnak szívesen, mit tegyél? Mondhatod azt, hogy „csak lenyelem a büszkeségemet és akkor is megyek”. Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Ez nem az ő személyes területük; ez egy gyülekezet, és a te felelősségi körödbe tartozik. Nem azért maradsz sokáig a házukban, hogy élősködj; te egy gyülekezetbe mész dolgozni. Ez nem arról szól, hogy lenyeled a büszkeségedet. Bár ő vezető, Isten választott népe nem az övé. Mivel felelőtlen és hűtlen a munkájában, ezért kell nyomon követned és felügyelned a munkáját. Szóval mit kell tenned, amikor odamész? Először kérdezd meg tőle, kinek van a gyülekezetben élettapasztalata, és ki tud tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni, ki összpontosít viszonylag jobban az igazságra való törekvésre, ki összpontosít viszonylag jobban a naplók és a lelki áhítatos jegyzetek írására, ki összpontosít a tapasztalatainak megosztására az összejöveteleken, és kinek van a legtöbb tapasztalati bizonysága. Először hadd mutassa be ezeket az embereket. Ha több testvért is bemutat, mondván, hogy ők azok, akik viszonylag nagyobb hangsúlyt fektetnek Isten szavainak olvasására, rendelkeznek a Szentlélek megvilágosításával és megvilágításával, gyakran írnak lelki áhítatos jegyzeteket, a helyzetekkel való találkozáskor az igazság gyakorlására összpontosítanak, és gyakran osztanak meg tapasztalati bizonyságokat, amelyeket mások szívesen hallgatnak, akkor találkozz ezekkel a testvérekkel és beszélgess velük. Ezenkívül biztosan vannak olyanok a gyülekezetben, akik alacsony iskolai végzettségűek és nem tudnak cikkeket írni, de van gyakorlati tapasztalatuk. Ezeknek az embereknek útmutatásra és képzésre van szükségük, és megbízhatsz olyanokat, akik tudnak cikkeket írni, hogy segítsenek nekik egy ideig. Ugyanakkor válassz ki egy személyt, aki felelős az Isten választott népe tapasztalati bizonyságtételi cikkeinek írásával kapcsolatos konkrét munka végrehajtásáért. Ez a személy lesz felelős a beérkezett cikkek összegyűjtéséért, szerkesztéséért, áttekintéséért, majd benyújtásáért. És mit tegyen a gyülekezetvezető? Felügyelje és kövesse nyomon ezeket a feladatokat. Vannak, akik azt mondhatják: „Mivel van gyülekezetvezető, miért kellene kijelölnünk valakit, aki felelős? Ez nem felesleges?” Felesleges? (Nem.) Miért nem? Azért, mert ez a gyülekezetvezető nem végez valódi munkát és túlságosan megbízhatatlan, ezért kell kiválasztanod egy másik személyt, aki kifejezetten felelős ezért a munkáért. Ha a gyülekezetvezető megbízható lenne, képes lenne folyamatosan végezni a munkát, miután megkapta a munkarendet, és neked nem kellene így felügyelned őt. A felelős személy kiválasztása nem a gyülekezetvezető mellőzéséről szól, hanem a jobb munkavégzési eredmények eléréséről. Ha nem választod ki ezt a személyt, a munka meghiúsulhat, és bizonytalanná válna, hogy mikor fejeződik be, illetve hoz-e eredményeket.

A vezetők és a dolgozók gyülekezeti munkában való részvételének célja az, hogy Isten választott népét Isten munkájának gyakorlati megtapasztalására vezessék. Nemcsak a saját kötelességüket kell jól végezniük, hanem Isten választott népét is segíteniük és vezetniük kell, hogy a gyülekezet minden munkáját a munkarendek által megkövetelt normák szerint végezzék. Csak az ilyen vezetők és dolgozók vannak összhangban Isten szándékaival. De ha te nem veszel részt konkrétan a munkában, és nem gyakorolod a valódi munkát nem végző vezetők és dolgozók felügyeletét, akkor ezeknek a gyülekezeti feladatoknak az eredményei semmivé válhatnak, mert a hamis vezetők tönkreteszik azokat. Ha te világosan érted egy bizonyos gyülekezet helyzetét, és a szívedben tudod, hogy ennek a gyülekezetnek a vezetői felelőtlenek, de nem követed nyomon és nem adsz időben utasítást, az nem felelősségmulasztás? Ennél a fajta munkánál, ha konkrétan nyomon követted és részt vettél benne, és beosztottad a felügyelőt és az embereket is a munka elvégzésére, akkor azonnal távozhatsz-e? (Nem.) A legjobb egy ideig nyomon követni. A nyomon követés során egyrészt ösztönözheted a gyülekezetvezetőket és útmutatást adhatsz nekik, hogy aktívan együttműködjenek ebben a munkában. Továbbá pontos megértést nyerhetsz az általad beosztott emberek munkájának helyzetéről, és ugyanakkor bármikor időben helyreigazítást és segítséget nyújthatsz a felmerülő problémáikhoz. Ha túl korán távozol, majd amikor problémák merülnek fel, visszatérsz, hogy kezeld és megoldd azokat, az késleltetni fogja a munkát. Összefoglalva, ennél a konkrét munkánál amellett, hogy részt veszel a személyzet és a felügyelő beosztásában, legjobb, ha egy ideig nyomon is követed, hogy lásd, milyen problémák merülnek fel a munkájuk során. Egyrészt felügyeld, hogy a gyülekezetvezetők eleget tesznek-e a felelősségüknek; másrészt nézd meg, hogyan végzi a személyzet a munkát. Mivel a legtöbb ember még nem végzett ilyen munkát, és az esetlegesen felmerülő problémák ismeretlenek, az ebben a munkában való részvétel során folyamatosan ismeretlen problémákat fogsz felfedezni. Természetesen a legjobb, ha ezekre időben megoldásokat is nyújtasz. A helyszínen maradni, felügyelni és nyomon követni – ezek a legjobb gyakorlatok. Ne csak felületesen és tessék-lássék végezd a dolgodat, és ne tekintsd ezzel elintézettnek. Ez egy különleges helyzetre vonatkozóan elvégzett munka, amely némi segítséget és útmutatást nyújt. A problémák megoldása után egy ideig kövesd nyomon a munkájukat. Látod, hogy már íródott néhány cikk, és sokféle cikk létezik, amelyek különféle problémákkal foglalkoznak és különböző témákat fednek le – egyesek a KKP általi üldöztetés tapasztalatairól szólnak, mások a családi üldöztetés tapasztalatairól, megint mások arról, hogy az emberek miként értik meg az általuk feltárt romlott beállítottságokat, vagy hogyan oldódnak meg a különféle romlott állapotok, amelyeket az emberek a kötelességük végzése közben mutatnak, és így tovább. Ezeket a bizonyságtételi cikkeket jóváhagyás és videókká alakítás előtt mind át kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljenek a tényeknek és valóban építsék az embereket. Amikor a munka eléri ezt a szintet, már látni fogod az eredményeket. Ez azt bizonyítja, hogy előzetesen szólva az általad e munkára beosztott személyzet és felügyelő viszonylag alkalmasak. Ezután, ha egyedül is be tudják fejezni ezt a munkát, akkor helyénvaló, ha visszavonulsz. Vajon az így dolgozó vezetők és dolgozók is részesülnek épülésben? Ez vajon kifizetődőbb, mint egész nap csak elméletekről fecsegni és időt pazarolni? (Igen.) Ennek a fajta munkának nagy jutalma van. Egyrészt megtanulsz tényleges problémákat megoldani. Másrészt eleget teszel a vezetők és dolgozók felelősségeinek. Továbbá az igazságról alkotott megértésed nem áll meg a szavak és doktrínák szintjén, hanem többet alkalmazod az igazságot a való életben. Ily módon az emberek gyakorlati tapasztalatot szereznek, és az igazságról alkotott megértésük konkrétabbá és gyakorlatiasabbá válik.

Miután egy gyülekezet kísérleti munkaprojektjéhez eddig a pontig útmutatást adtál, és kezdeti eredményeket sikerült elérni, milyen munkát végezzenek ezután a vezetők és a dolgozók? Befejeződött a munkád, amint egy kísérleti projekt lezárult? Van még több munkád? Még annyi munka van! Miután ennek a gyülekezetnek a munkájához útmutatást adtál, nézd meg, melyik másik gyülekezet munkája szorul célzott útmutatásra, majd menj abba a gyülekezetbe, és nyújts a továbbiakban is útmutatást. Mivel te már rendelkezel némi munkatapasztalattal, és felfogtál néhány igazságalapelvet, sokkal könnyebb lesz újra útmutatást nyújtó munkát végezned. Természetesen a korábban megvitatott munkalépések szerint először ellenőrizned kell, hogy a kiválasztott személyzet megfelelő színvonalú-e, hogy alkalmasak-e erre a munkára, és hogy a képességük, emberi mivoltuk, műveltségi szintjük, az igazságra való törekvésük mértéke, a kötelességükhöz való hozzáállásuk és az igazságra vonatkozó megértésük, többek között, viszonylag ideális-e, és hogy viszonylag elsőrangú egyének-e. Egy felügyeleti és munka-ellenőrzési időszak révén lehetőséged lesz felfedezni, hogy egyes vezetők és dolgozók vagy felügyelők nem megfelelő színvonalúak. Például egyeseknek gyenge a képességük, és nem tudják elvégezni a munkát. Másoknak eltorzult a felfogása, helytelenek a nézőpontjaik, hiányzik belőlük a normális gondolkodás, és nincs lelki megértésük. Csak tudományos ismereteik alapján tudnak cikkeket lektorálni, de tudatlanok a konkrét lelki kifejezések helyénvalóságát és Isten szavai idézésének helyénvalóságát illetően; egyáltalán nem képesek átlátni ezeken a dolgokon, ami azt mutatja, hogy nem volt célravezető kiválasztani őket, és haladéktalanul le kell cserélni őket. Megint másokat pedig felügyelőnek választanak, és bár tudnak némi munkát végezni, jobb eredményeket érnek el, ha maguk írnak cikkeket. Amikor felkérik őket, hogy felügyelőként szolgáljanak, nincs idejük írni, amikor elfoglaltakká válnak a munkájukkal, és nem végzik túl jól a felügyelői munkát. Nem jártasak az útmutatás nyújtásában, a munka ellenőrzésében vagy a problémák helyreigazításában, de jobbak egyetlen, konkrét feladat elvégzésében. Tehát egy ilyen egyén felügyelőnek való kiválasztása nem helyénvaló, és másik jelöltet kell választani. Ezért, amikor a vezetők és a dolgozók egy konkrét feladatot ellenőriznek és követnek nyomon, nem elég csak kérdéseket feltenni és érdeklődni, hogy kiderítsék, a felügyelő érti-e az alapelveket. Meg kell figyelned azt is, hogy pontosan milyen az illető emberi mivolta, és hogy a képessége, felfogóképessége és érettsége alkalmas-e ennek a kötelességnek a végzésére. Ha az ellenőrzés során kiderül, hogy a személyzet egyes tagjai nem megfelelő színvonalúak, időben kiigazításokat kell tenni. Ez az, amit a munka ellenőrzése magában foglal.

A bizonyságtételi cikkek írása munkájának megvalósításához a vezetőknek és a dolgozóknak nemcsak azt kell ellenőrizniük, hogy a munka felügyelője alkalmas-e, hanem meg kell tanulniuk a cikkeket is ellenőrizni, valamint néhány utasítást és némi szűrést kell biztosítaniuk a cikkírás munkájához. A konkrétan és gyakorlatiasan megírt cikkek példaként használhatók. Azokat a cikkeket, amelyek üresen és nem gyakorlatiasan íródtak, amelyek értéktelenek és nem építőek az emberek számára, közvetlenül ki kell iktatni. Így a testvérek tudni fogják, mely cikktípusok értékesek és melyek nem, és a jövőben nem fognak értéktelen cikkeket írni, elkerülve ezzel az energia- és időpazarlást. Ily módon a munkád értékes lesz. Amikor a munkát ellenőrzöd, ellenőrizned kell az általuk írt mindenféle tapasztalati bizonyságtételi cikket, hogy lásd, keveredtek-e bele hamisítások vagy valótlanságok, és hogy a cikkek építő jellegűek-e vagy sem. Először ezeket a dolgokat kell kiszűrnöd. Amikor szűrsz, nem tanulsz is közben? (De igen.) Ahogy tanulsz, egyre jobban fogod végezni ezt a munkát. Tegyük fel, hogy nem ellenőrzöd, nem veszed komolyan a dolgokat, felelőtlen vagy, és csak tessék-lássék végzed a dolgodat, csak arra törekedve, hogy a munka elkészüljön, majd jelented a feletteseidnek, hogy kész van, így gondolkodva: „Mindenesetre a gyülekezetünkben sokan tudnak bizonyságtételi cikkeket írni. Miután befejezték az írást, mindet benyújtom. Kit érdekel, hogy megfelelő színvonalúak-e vagy sem? Amíg a felsőbb szintű vezetők tudják, hogy sok munkát végeztem, megvalósítottam a munkarendeket és elfoglalt voltam, az elég!” Felelős hozzáállás ez? (Nem.) Ez felelőtlenség. Ha felelősséget vállalsz, először a saját oldaladon kell szűrni a dolgokat. Minden általad benyújtott cikknek megfelelő színvonalúnak kell lennie; bárki, aki olvassa, mondja azt, hogy építő jellegű, és legyen hajlandó elolvasni. Csak ez jelenti a vezetők és dolgozók felelősségének teljesítését. A munka ellenőrzése nem arról szól, hogy valaki tessék-lássék végzi a dolgát, szlogeneket kiabál, doktrínákat hirdet vagy önkényesen kioktat embereket – hanem a munka hatékonyságának és eredményeinek ellenőrzéséről, annak ellenőrzéséről, hogy az általad végzett munka megfelelő színvonalú-e, eléri-e a munkarendek megvalósításának eredményeit, megfelel-e Isten követelményeinek, mely területek megfelelő színvonalúak és melyek nem – ezeket a dolgokat kell ellenőrizni. Ez konkrét munka végzését foglalja magában, és összefügg az emberek képességével, azzal, hogy van-e lelki megértésük, mennyi igazságot értenek, mennyi igazságvalósággal rendelkeznek, és milyen képességük van a dolgok szemlélésére. Ha tudod, hogyan kell ellenőrizni a munkát, és miközben ellenőrzöd a munkát, fel tudod fedezni a problémákat, fel tudod fogni a problémák lényegét, rá tudsz tapintani a problémák lényegére és meg tudod oldani a problémákat, mielőtt pedig leadod a bizonyságtételi cikkeket, az alapelvek szerint megszűröd őket, garantálva, hogy az általad benyújtott cikkek mind megfelelő színvonalúak és építőek azok számára, akik olvassák őket, akkor vezetőként vagy dolgozóként megfelelő színvonalú vagy, és megfelelően végezted a munkádat.

A legtöbb ember el tudja végezni az útmutatás, felügyelet és ösztönzés munkáját. Amikor azonban ellenőrzésre és szűrésre van szükség, az próbára teszi a vezetők és a dolgozók képességét és azt, hogy rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Egyesek tudnak útmutatást adni, felügyelni a munkát, megmetszeni vagy elbocsátani és kezelni az alkalmatlan személyzetet, de nem tudják, hogyan értékeljék az általuk elrendezett munka hatékonyságát és eredményeit, hogy az igazodik-e a munkarendekhez, és hogyan oldják meg, ha nem. A legtöbb vezető és dolgozó legfeljebb útmutatást, felügyeletet és ösztönzést tud nyújtani, ám amikor a munka ellenőrzésére kerül sor, nem tudják, mit tegyenek, nincsenek alapelveik, és tanácstalanok. Azt gondolják: „A munkarendek meg lettek valósítva, mit kell hát ellenőrizni? Mindenki dolgozik, senki sem tétlenkedik, azokkal az emberekkel, akik bomlasztanak és zavarokat okoznak, foglalkoztak, és azokat, akiket el kellett bocsátani vagy ki kellett takarítani, ennek megfelelően kezelték. Mit kell még ellenőrizni?” Egyszerűen tájékozatlanok. A munka ellenőrzése szűrést igényel. Mit jelent a szűrés? Azt jelenti, hogy következtetést kell levonnod. Például a tapasztalati bizonyságtételi cikkírás munkájának felügyelője hoz neked egy cikket, mondván, hogy az írásmódja egészen jó, a nyelvezete gördülékeny, és mind a nyelvi stílus, mind a cikk témája jó. Úgy érzi azonban, hogy mintha híján lenne a gyakorlati tartalomnak és nem lenne képes építeni az embereket, hogy ki kellene egészíteni és javítani kellene rajta, de maga nem látja át ezt az ügyet, ezért megkér téged, hogy vess rá egy pillantást. Mit jelent az, hogy arra kér téged, hogy vess rá egy pillantást? Azt jelenti, hogy szüksége van rá, hogy te megszűrd. Az, hogy hogyan szűröd meg és hogy jól szűröd-e meg, próbára teszi a te tényleges érettségedet. Mit jelent a tényleges érettség? Azt jelenti, hogy érted-e az igazságalapelveket. Ha a felügyelő nem érti a bizonyságtételi cikkek írásának alapelveit, nem tudja felmérni, hogy egy cikk gyakorlatias és őszinte-e, és nem tudja, hogyan hozzon ítéletet, és te ugyanígy képtelen vagy ítéletet vagy döntést hozni, ez egy dolgot bizonyít: a te képességed nagyjából megegyezik az övével, és képtelen vagy szűrni a cikkeket. Nem így van? Az általad értett igazság nagyjából megegyezik az övével, és nem látod át azokat a problémákat, amelyeket ő sem lát át – ez problémát jelez. Ha átlátod azokat a problémákat, amelyeket ő nem lát át, és az ellenőrzés során fel tudsz fedezni olyan problémákat, amelyeket ő nem tud, az azt bizonyítja, hogy tudsz cikkeket szűrni. Például ő a legtöbb cikket megfelelő színvonalúnak és jelentős problémáktól mentesnek tartja, de te az ellenőrzés és a szűrés révén találsz egy kis részt, amely nem megfelelő színvonalú. Te boncolgatáson és beszélgetésen keresztül elmagyarázod a problémákat ezekben a cikkekben; mindenki egyetért azzal, hogy a szempontjaid észszerűek, igazodnak az alapelvekhez, és nem szőrszálhasogatásról, hanem tényleg valós problémákról van szó, és hogy ezeket ki kell javítani. Egyes cikkek üresek és híján vannak a gyakorlati tapasztalati megértésnek; egyes cikkekben van gyakorlati tapasztalati megértés, de nincsenek elég konkrétan kifejezve; egyes cikkek helytelenül idézik Isten szavait, nem Isten szavainak megfelelőbb passzusait választva, ami rosszabb eredményekhez vezet; egyes cikkek helytelen nézőpontokat tartalmaznak, eltorzult felfogással, és hiányzik belőlük az igazság megértéséről szóló közlés, így az olvasókat nem építik, és könnyen negativitást és félreértéseket kelthetnek bennük; és így tovább. Te képes vagy észlelni és átlátni mindezeket a problémákat. A közléseden keresztül segítesz nekik felfogni az alapelveket, lehetővé téve azok számára, akiknek van tapasztalatuk, hogy hiteles tapasztalati bizonyságtételeket írjanak. Kiválasztod azokat a cikkeket, amelyek építőek és értékesek az emberek számára, mint megfelelő színvonalú tapasztalati bizonyságtételeket, hogy amikor Isten választott népe olvassa őket, épüljön általuk. Eközben azokat a cikkeket, amelyekből hiányzik a valódi tapasztalati megértés, vagy amelyek eltorzult felfogást tartalmaznak, kiiktatod. Ha ezt teszed, nem szűrsz? Ha rendelkezel az ügyek ilyen érzékelésének és a munka elvégzésének képességével, nem elegendő a képességed? Nem teszel eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek? (De igen.) Ha ők úgy gondolják, hogy a legtöbb cikk elfogadható, és hozzád viszik őket szűrésre, és te is úgy gondolod, hogy a legtöbb jó, miközben valójában némelyikük problémás és további válogatást, szöveggondozást és problémakorrekciót igényel, de te nem látod át őket – amikor leadod azokat a Fennvalónak, és a Fennvaló úgy találja, hogy egyes cikkek nem megfelelő színvonalúak, és kiiktatja őket – nem azt jelenti ez, hogy nem szűrtél megfelelően? A munka ellenőrzése egyrészt próbára teszi a vezetők és a dolgozók képességét, másrészt pedig az igazságról alkotott megértésük mértékét. Egyesek azért nem tudnak szűrni, mert a képességük gyenge és ezért ez megakadályozza őket ebben, nem értik az igazságot ezen a területen, és nem látják át a problémákat. Az ellenőrzéseik csak rutinszerűek, nem tudják, mit ellenőrizzenek. Egyeseknek elegendő a képességük, de mivel az igazságról alkotott megértésük sekélyes, észre tudják venni a problémákat, nem tudják azonban, hogyan oldják meg őket. Ezeknek az embereknek még van hová fejlődniük. Ha azonban az emberek még a problémákat sem tudják észrevenni, akkor nincs módjuk a fejlődésre.

A tapasztalati bizonyságtételi cikkírás munkájának megvalósítása magában foglal egy fontos ellenőrzési lépést, amely attól függ, hogy a vezetők és a dolgozók rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Amellett, hogy ellenőrzöd a viszonylag rosszabb képességű és viszonylag gyenge vezetőket és dolgozókat, meg kell kérdezned és meg kell értened az átlagos képességűeket is. Ha a környezet nem megfelelő, küldhetsz valakit, hogy érdeklődjön és megértse a helyzetet, és részletes feljegyzéseket készítsen. Ha a környezet megengedi, a legjobb személyesen elmenni és kapcsolatba lépni ennek a munkának a felügyelőjével; tegyél fel kérdéseket, érdeklődj, értsd meg ennek a munkának a konkrét helyzetét, és nézd meg, milyen minőségben valósul meg a munka. Összefoglalva, amint kiadják a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írására vonatkozó munkarendet, az nem olyasmi, amit egy-két hónap alatt le lehet zárni. Ez nem ideiglenes feladat, hanem hosszú távú munka. Nem szabad, hogy a vezetők és a dolgozók csupán az első egy-két hónapban nyújtsanak útmutatást, felügyeletet, ösztönzést és ellenőrzést nyújtaniuk a munkarend kiadása után, és ezzel elintézettnek tekintsék a dolgot. Ehelyett folyamatosan, hosszú távon nyomon kell követniük ezt a munkát. A gyengébb gyülekezetvezetőkhöz el kell menniük és személyes útmutatást kell nyújtaniuk. Azoknak a gyülekezetvezetőknek, akik önállóan meg tudják valósítani a munkarendeket, szintén gyakorolniuk kell a rendszeres ellenőrzéseket, hogy megértsék a munka előrehaladását és megoldják a felmerülő problémákat. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége. Ezért egy dolog biztos a munkát végző vezetőkkel és dolgozókkal kapcsolatban: soha nincs idejük tétlenkedni. Néhány vezető és dolgozó mindig azt gondolja: „A munkarendeket kiadták, és beszéltem arról, hogyan kell megvalósítani. Befejeztem a munkámat, nincs más dolgom. Tehát elvégzek néhány megfelelő házimunkát, például segítek a főzésben és a vendéglátásban, vagy veszek néhány napi szükségleti cikket, amiben a testvérek hiányt szenvednek.” A munkarendek kiadása után tétlenné válnak, és úgy érzik, befejezték a munkájukat, és nincs több dolguk. Ez azt mutatja, hogy nem tudják, hogyan kell végezni a munkát, vagy hogyan kell konkrét feladatokat kézbe venni. Valójában, amint Isten házának különféle munkarendjeit kiadják, amíg a Fennvaló nem szólít fel a leállításra, a munkának folytatódnia kell, és nem állítható le félúton. Itt van például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája – a Fennvaló felszólított ennek leállítására? Volt bármilyen értesítés arról, hogy ezt a munkát le kell állítani? (Nem.) Tehát hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük ezt a munkát? Ne csak rövid életű lelkesedés motiváljon téged. Amikor a munkarendet először kiadják, nagyon lelkes, kezdeményező vagy, és alig várod, hogy együttműködj ebben a munkában. Egy idő után azonban, ha a Fennvaló nem ösztönöz, nem ad ki új utasításokat, vagy nem ad további irányelveket ehhez a munkarendhez, azt gondolhatod, hogy mivel a Fennvaló nem rendezett el semmi újat, figyelmen kívül hagyhatod ezt a munkát. Ez nem elfogadható; ez felelősségmulasztás. Nem számít, mennyi ideje valósul meg ez a munka, és függetlenül attól, hogy a Fennvaló ez idő alatt érdeklődött-e, ösztönzött-e vagy hangsúlyozta-e ezt a munkát, amíg ezt a munkát rád van bízva, vállalnod és folyamatosan végezned kell, jól kell végrehajtanod. Mit jelent a „folyamatosan”? Azt jelenti, hogy amíg a Fennvaló nem szólít fel a leállításra, a vezetőknek és a dolgozóknak megszakítás nélküli és folyamatos útmutatást, felügyeletet, ösztönzést, ellenőrzést és nyomon követést kell nyújtaniuk ebben a munkában. Hacsak le nem mondasz vagy el nem bocsátanak, amíg pozícióban vagy, ezt a munkát vezetőként vagy dolgozóként jól kell végezned. Ez egy olyan feladat is, amelyet folyamatosan meg kell valósítanod és nyomon kell követned. Hogyan kell ezt gyakorolni? Minden alkalommal, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, meg kell kérdezned a helyi vezetőket és ennek a munkának a felügyelőjét: „Hogy haladtak a bizonyságtételi cikkek ebben az időszakban? Vannak-e jó, viszonylag megindító bizonyságtételi cikkek? Vannak-e különleges tapasztalatokról szóló cikkek?” Ha azt mondják, hogy vannak, át kell nézned ezeket a cikkeket. Ha valóban gyakorlati tapasztalatokat tartalmaznak és valóban építik az embereket, gyorsan be kell nyújtani őket. Minden alkalommal, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, először erről az ügyről kell kérdezned. Ez egy konkrét feladat, amelyet meg kell valósítanod, egy kötelezettség, amely alól nem bújhatsz ki – ez a te felelősséged. Függetlenül attól, hogy a Fennvaló ösztönöz-e vagy érdeklődik-e erről az ügyről, ez a feladat beletartozik abba, amit tenned kell. Ha a testvérek elfoglaltak a kötelességeik végzésével, és nincs idejük bizonyságtételi cikkeket írni, ösztönöznöd kell őket, mondván: „A jó bizonyságtételi cikkek írása nagyon előnyös Isten választott népének életbe való belépése szempontjából, és ez egy fontos kötelesség is.” Néhány vezető azonban azt mondja: „A testvérek úgy érzik, hogy minden tapasztalatukat leírták, és nincs több írnivalójuk.” Helyes ez a kijelentés? Valójában sok részletes tapasztalatot nem vesznek észre az emberek, és figyelmen kívül hagyják őket. Csak amikor mások által írt tapasztalati bizonyságtételeket olvasnak, jut eszükbe, hogy nekik is voltak hasonló tapasztalataik. Ezért a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása gondos átgondolást és elmélkedést igényel. Sok olyan tapasztalati megértés van, amelyet érdemes leírni. Az, hogy nincs idő írni, érvényes ok? Ez egy olyan kötelesség, amelyet az embereknek el kell végezniük. Nem számít, mennyire elfoglaltak, időt kell szakítaniuk az írásra. Ha nem tudnak bizonyságtételi cikkeket írni, diktálják le valaki másnak, aki elvégzi a szöveggondozást, így jó cikket hozva létre. Ily módon a te ösztönzésed és utasításaid révén egy újabb jó tapasztalati bizonyságtételi cikk születik. Tudod, hány embert építhet ez a cikk? Hány ember kaphat segítséget és húzhat hasznot belőle? Ha nem felügyeled, ha nem adsz utasításokat, és a helyi gyülekezetvezetők sem hajlandóak terhet vállalni, azt gondolva, hogy a testvérek minden tapasztalati bizonyságtételüket leírták már, és nincs több írni való cikk, akkor ez a jó tapasztalati bizonyságtételi cikk nem fog létrejönni. Néha, amikor meglátogatsz egy gyülekezetet, néhány testvér beszélget veled, és valaki azt mondja: „Mindenféle nehézséget elszenvedtem az életemben. Miután Istenben kezdtem hinni, sokat üldöztek is. Minden lépésnél Isten vezetett engem. Láttam Isten csodálatos cselekedeteit, és rájöttem, hogy mindent Isten rendel el, és hogy Isten valóban mindenek felett szuverenitást gyakorol – ez teljesen igaz!” Miután elmondja neked a tapasztalatait, megkérdezed, hogy leírta-e cikként, és erre azt mondja: „Nem, alacsony az iskolai végzettségem, és nem tudok írni. Emellett mások azt mondják, hogy ez a tapasztalat nem értékes.” „Hogy lehetne egy ilyen csodálatos tapasztalat érték nélküli?” – mondod neki. „Tapasztalatod minden lépése után mélyen érezted Isten szuverenitását, Isten vezetését és Isten elrendelését. Milyen tapasztalat lehetne értékesebb ennél? Az ilyen tapasztalatokat le kell írni, és nem szabad kihagyni.” Aztán gyorsan elintézed, hogy műveltebb testvérek segítsenek neki a szöveggondozásban. Három napon belül egy jó, sőt kiváló bizonyságtételi cikk íródik, majd tapasztalati bizonyságtételi videó készül belőle. Mindenki, aki megnézi, azt mondja: „A főszereplő tapasztalata fantasztikus! Nagyon építő nézni! Valóban megmutatja, hogy Isten mindenek felett szuverén – pontosan így van! Ez most még nagyobb mértékben megerősítést nyert, és megnőtt az Istenbe vetett hitünk.” Mások azt mondják: „Ez a tapasztalati bizonyságtételi cikk nagyon gyakorlatiasan van megírva és nagyon megindító. Még jobb lenne, ha filmet készítenének belőle!” Sok testvér alig várja, hogy gyorsan film készüljön belőle. Tehát, mivel a vezetők és a dolgozók felelősséggel és hűséggel kezelték a gyülekezet munkáját, egy hétköznapi beszélgetés jó cikkhez és jó filmanyaghoz vezethetett. Ez a legjobb bizonyságtétel és a legjobb téma az Isten szuverenitásáról és elrendeléséről való bizonyságtételhez. Az ilyen történetek oly sok ember hitét növelhetik, és sokakat építhetnek is! Mit gondolsz az így munkálkodó vezetőkről és dolgozókról? Munkájukban nem ragaszkodnak semmilyen formasághoz. Bárhová mennek, kérdeznek, érdeklődnek, és kapcsolatba lépnek a testvérekkel, közéjük vegyülnek anélkül, hogy fennhéjáznának. Nemcsak terhet hajlandóak vállalni a szívükben, hanem erős felelősségérzettel is rendelkeznek. Ezt következetesen téve természetesen eredményeket érnek el. Ugye, hogy Isten meg fogja ezt jegyezni? Ezek jó cselekedetek, nemde? Mondd, megerőltető elvégezni ezt a kis munkát? Szenvedést igényel? Kardhegyen táncot vagy tűztengerbe ugrást követel? Nem. Nem nehéz. Csak szívvel-lélekkel kell csinálni. Ezzel a munkával a szívedben, bárhová mész, kérdezel és érdeklődsz: „Hogy halad a munka? Voltak-e jó bizonyságtételi cikkek ebben az időszakban? Ami azokat a testvéreket illeti, akiknek vannak tapasztalataik, de még nem írtak cikkeket, tudjátok-e, hogyan vezessétek őket tapasztalataik elbeszélésére? Tudjátok, hogyan segítsétek őket kifejezni magukat és hogyan vezessétek őket azok leírására?” Bárhová mész, mindig erről az ügyről kell beszélned, ezzel a munkával kapcsolatos dolgokat kell tenned, és ezzel a munkával kapcsolatos szavakat kell mondanod. Nem teszi-e ez a gyakorlat a vezetők és a dolgozók munkáját bőségesebbé? Lehet-e olyan helyzet, hogy tétlen vagy, és nincs munkád? (Nem.) Az így dolgozó vezetők és dolgozók belefáradhatnak-e vagy belehalhatnak-e a kimerültségbe? (Nem.) Nem fognak belefáradni és belehalni a kimerültségbe, a munkának eredménye lesz, és Isten megjegyzi azt. Ha így dolgozol, sokan épülnek majd, és a testvérek úgy fogják érezni, hogy a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása értékes és jelentőségteljes. Korábban azt hitték, hogy a tapasztalataiknak nincs értékük, de a te útmutatásod révén megértették, hogyan kell tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni. Ez az ő életbe való belépésüket is elősegíti. Csak akkor teszel eleget a vezetők és dolgozók felelősségének, ha így dolgozol.

Annak megbeszélése révén, hogy a vezetőknek és dolgozóknak hogyan kell ellenőrizniük a munkát, megtanultátok-e, hogyan kell ellenőrizni a munkát? A munka ellenőrzése nem a hibák kereséséről vagy a szőrszálhasogatásról szól, hanem inkább annak megtekintéséről, hogy hogyan végezték el a munkát, hogy megszervezték-e, van-e valaki, aki felelős a munkáért, hogyan halad a munka, milyen a haladás, zökkenőmentesen megy-e, a munka az alapelvek szerint történik-e, hoz-e eredményeket, és így tovább. Ugyanakkor meg kell figyelnetek, felül kell vizsgálnotok és értékelnetek kell a munka hatékonyságát, majd ebből kiindulva jobb és megfelelőbb módszereket kell találnotok a munka végrehajtására. Egy munkarend esetében, mint például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának elrendezése, mindaddig, amíg a Fennvaló nem rendeli el annak leállítását, ezt a munkát folyamatosan nyomon kell követni és végre kell hajtani, és ez hasznos Isten választott népének az életbe való belépése szempontjából. Ha egyesek úgy érzik, hogy már elegendő tapasztalati bizonyságtétel van, és Isten választott népe nem tudja mindet elolvasni, akkor le lehet állítani ezt a munkát? Nem lehet leállítani. Minél több tapasztalati bizonyságtétel van, annál jobb; minél több van, annál bőségesebbek lesznek – ez az, ami a legjobban segíti Isten választott népét abban, hogy belépjen az igazságvalóságba. Egyes új hívők e tapasztalati bizonyságtételek elolvasása után tudni fogják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját. Miután keresztülmentek egy tapasztalati időszakon és eredményeket értek el, természetesen képesek lesznek tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni. Egyes sekélyesebb tapasztalatokkal rendelkező emberek is épülhetnek azáltal, hogy elolvassák azokat a viszonylag mélyebb tapasztalati bizonyságtételeket, és mélyebb tapasztalatokat érhetnek el, valamint jobb bizonyságtételi cikkeket írhatnak. Ezek a bizonyságtételek hasznára válnak mind a vallásos embereknek, mind Isten választott népének Isten házában. Ezért a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája soha nem állhat le. A vezetőknek és dolgozóknak folyamatosan nyomon kell követniük ezt a munkát, és semmilyen okból vagy ürüggyel nem szabad leállítaniuk azt. Ez fontos munkaelem a gyülekezetben. A vezetőknek és dolgozóknak élen kell járniuk a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásában. Ez a gyakorlat fedi fel legjobban, hogy rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Ha nem tudnak tapasztalati bizonyságtételi cikkeket írni, akkor ők nem megfelelő színvonalú vezetők vagy dolgozók, és nem tudnak valódi munkát végezni; el kell őket bocsátani és ki kell őket iktatni. Miután jól elvégezték ezt a munkát, a vezetőknek és dolgozóknak folyamatosan fel kell keresniük a különböző gyülekezeteket, hogy érdeklődjenek a munka előrehaladásáról. Kérdéseket tehetnek fel és tájékozódhatnak a munkáról: „A gyülekezetetekben az a néhány testvér, aki viszonylag komolyan törekszik, mind rendelkezik tapasztalatokkal – tudnának-e írni néhány bizonyságtételi cikket?” Meg kell kérdezniük azokat is, akik éppen csak elfogadták az igaz utat, hogy hogyan vizsgálták meg és hogyan jutottak el annak elfogadására, és hogy le tudják-e írni ezzel kapcsolatos benyomásaikat. A vezetőknek és dolgozóknak nemcsak folyamatosan érdeklődniük, tájékozódniuk, nyomon követniük és végrehajtaniuk kell ezt a munkát, hanem ellenőrizniük is kell, hogy mennyire halad jól a végrehajtás: „Ebben az időszakban megszerveztétek-e, hogy emberek végezzék ezt a munkát? Hány tapasztalati bizonyságtételi cikket írtak? Hány megfelelő színvonalú van köztük? Mekkora a megfelelő színvonalú cikkek aránya?” A felügyelő így válaszol: „A legutóbbi beszélgetés után már írtak néhány tapasztalati bizonyságtételi cikket a gyülekezetünkben, és néhány megfelelő színvonalú cikket be is nyújtottak. Folyamatosan végezzük ezt a munkát.” Ez rendben van; ez azt jelenti, hogy megfelelően végezted ezt a feladatot. Ezt szem előtt tartva, van-e közvetlen kapcsolat aközött, hogy egy gyülekezet képes valódi tapasztalati bizonyságtételi cikkeket létrehozni, és a vezetők, valamint a dolgozók szerepe között? Egyrészt folyamatosan beszélned kell a munka ezen aspektusáról; másrészt példát kell mutatnod, folyamatosan érdeklődnöd kell a munka felől, valamint részt kell venned benne és nyomon kell követned azt. Miután egy ideig nyomon követted, majd elhagytad ezt a gyülekezetet, később vissza kell térned, hogy ellenőrizd a végrehajtást. Nem ezt kellene tenniük a vezetőknek és dolgozóknak? Ez a vezetők és dolgozók felelőssége.

Isten házának minden egyes kiadott munkarendjét komolyan kell kezelniük és komolyan végre kell hajtaniuk a vezetőknek és dolgozóknak. Gyakran kell használnod a munkarendeket arra, hogy összehasonlítsd és ellenőrizd az összes elvégzett munkádat. Meg kell vizsgálnod és el kell gondolkodnod azon is, hogy ebben az időszakban mely feladatokat nem végezted jól, vagy nem hajtottad végre megfelelően. Minden olyan feladatot, amelyet a munkarendek kijelöltek és megköveteltek, de te elhanyagoltad, gyorsan pótolnod kell és érdeklődnöd kell felőle. Ha egy konkrét feladattal vagy elfoglalva, és nem tudsz elszabadulni, megbízhatsz másokat a rosszul elvégzett munka ellenőrzésével és nyomon követésével. Ne csak parancsokat adj ki, és ne gondold, hogy a feladat a munka kiosztása és megszervezése után befejeződött, és te tétlenül félreállhatsz. Vezetőként az egész munkáért felelős vagy, nem csupán egy feladatért. Ha úgy látod, hogy egy adott feladat különösen fontos, felügyelheted azt a feladatot, azonban időt kell szakítanod arra is, hogy ellenőrizz, irányíts és nyomon kövess más feladatokat is. Ha megelégszel csupán annyival, hogy jól elvégezz egy feladatot, majd befejezettnek tekinted a dolgokat, a többi feladatot pedig másokra bízod anélkül, hogy törődnél azokkal vagy érdeklődnél felőlük, az felelőtlen viselkedés és a felelősség elhanyagolása. Ha vezető vagy, függetlenül attól, hogy hány feladatért vagy felelős, a te felelősséged, hogy folyamatosan kérdéseket tegyél fel és érdeklődj róluk, egyidejűleg ellenőrizve is azokat, és azonnal megoldva a felmerülő problémákat. Ez a te feladatod. Így tehát, akár regionális vezető, akár kerületi vezető, akár gyülekezetvezető, vagy bármilyen csapatvezető, illetve felügyelő vagy, ha már megismerted a felelősségi körödet, gyakran meg kell vizsgálnod, hogy valódi munkát végzel-e, hogy eleget tettél-e azoknak a felelősségeknek, amelyeknek egy vezetőnek vagy dolgozónak eleget kell tennie, valamint azt, hogy a rád bízott számos feladat közül melyeket nem végeztél el, melyeket nem akarsz elvégezni, melyek hoztak rossz eredményeket, és melyek alapelveit nem sikerült felfognod. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket gyakran meg kell vizsgálnod. Ugyanakkor meg kell tanulnod beszélgetni más emberekkel és kérdéseket tenni fel nekik, és meg kell tanulnod, hogyan azonosíts egy tervet, az alapelveket és a gyakorlás útját Isten szavaiban és a munkarendben. Bármilyen munkarenddel kapcsolatban, legyen szó akár adminisztrációról, személyzeti vagy gyülekezeti életről, vagy bármilyen szakmai munkáról, ha az a vezetők és a dolgozók felelősségét érinti, akkor az olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük, valamint a vezetők és a dolgozók felelősségének körébe tartozik – ezek azok a feladatok, amelyekkel foglalkoznod kell. Természetesen a prioritásokat a helyzetnek megfelelően kell meghatározni; semmilyen munka nem maradhat el. Néhány vezető és dolgozó azt mondja: „Nincs három fejem és hat karom. Olyan sok feladat van a munkarendben; egyáltalán nem boldogulok, ha mindegyiket rám bízzák.” Ha vannak olyan feladatok, amelyekben nem tudsz személyesen részt venni, akkor gondoskodtál-e arról, hogy valaki más elvégezze ezeket? Miután ezt elrendezted, nyomon követted-e és érdeklődtél-e? Ellenőrizted a munkáját? Arra ugye volt időd, hogy érdeklődj és ellenőrzést végezz? Biztosan volt! Egyes vezetők és dolgozók ezt mondják: „Egyszerre csak egy munkafeladatot tudok elvégezni. Ha arra kérsz, hogy ellenőrzést végezzek, egyszerre csak egy feladatot tudok ellenőrizni; ennél több feladat ellenőrzése kivitelezhetetlen.” Ha ez a helyzet, akkor semmirekellő vagy, a képességed rendkívül gyenge, nincs munkaképességed, alkalmatlan vagy vezetőnek vagy dolgozónak, és le kellene köszönnöd. Csak végezz valami hozzád illő munkát – ne okozz késedelmet a gyülekezet munkájában és Isten választott népének életnövekedésében azért, mert a képességed túl gyenge ahhoz, hogy munkát végezz; ha nincs ennyi józan eszed, akkor önző és hitvány vagy. Ha átlagos képességű vagy, de képes vagy figyelembe venni Isten szándékait, hajlandó vagy a képzésre, és bizonytalan vagy afelől, hogy jól tudod-e végezni a munkát, akkor keresned kell néhány jó képességű embert, akik együttműködnek veled a munkában. Ez jó megközelítés, és észszerűségnek számít. Ha túl gyenge a képességed, és valóban képtelen vagy vállalni ezt a munkát, de mégis továbbra is el akarod foglalni ezt a pozíciót és élvezni annak előnyeit, akkor önző és aljas ember vagy. A vezetőknek és dolgozóknak lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkezniük – ez rendkívül fontos. Akiben még ezen emberi mivolt sincs meg, az egyáltalán nem lehet sem vezető, sem dolgozó, és még ha végez is némi munkát, hamis vezető lesz, aki csak kárt okoz Isten választott népének és veszélyezteti a gyülekezet munkáját. A vezetőknek és dolgozóknak figyelembe kell venniük Isten szándékait; egyáltalán nem szabad diktatórikusnak lenniük és mindent magukra vállalniuk, csak hogy végül egyetlen munkát se végezzenek jól, és késleltessék a gyülekezet összes munkáját, valamint Isten választott népe életbe való belépését. Nem lenne ez nagy vétek? Ezért a túl gyenge képességű emberek egyáltalán nem lehetnek vezetők és dolgozók. Azok, akikből hiányzik az istenfélő szív, és akik nem tudják figyelembe venni Isten szándékait, még kevésbé lehetnek vezetők és dolgozók; semmilyen feladattal nem bízhatók meg. Vezetőként és dolgozóként fontos az öntudat. Ha nem tudsz valódi munkát végezni, de mégis mindent magadra akarsz vállalni, és szereted élvezni a státusz előnyeit, ez pontosan a hamis vezető meghatározása, és el kellene téged bocsátani és ki kellene iktatni.

Miután beszélgettünk arról, hogy a vezetőknek és dolgozóknak milyen felelősségeknek kell eleget tenniük Isten háza munkarendjeivel kapcsolatban, van-e most utatok arra, hogy a vezetőknek és dolgozóknak hogyan kell kezelniük és végrehajtaniuk a munkarendeket? (Igen.) Vannak-e nehézségek? A vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozó különféle feladatok közül, amelyekről beszéltünk, egyesek talán csak egy vagy két szempontra összpontosítanak, míg mások talán még egy vagy két szempontot sem tudnak teljesíteni. Azok a vezetők és dolgozók, akik egy vagy két munkaaspektusra tudnak összpontosítani, ha elegendő képességgel rendelkeznek, és meg tudják tanulni a munka egyéb aspektusainak nyomon követését is, akkor alapvetően megfelelő színvonalúak. Ha azonban csak a doktrínák prédikálásának és az összejövetelek tartásának szintjén maradnak, de nem tudnak konkrét munkát végezni, és amikor felkérik őket, hogy vegyenek részt konkrét feladatok ellenőrzésében és nyomon követésében, aggódni kezdenek, nincsenek terveik, lépéseik vagy követendő útjaik, nem tudják, mit tegyenek, ez gyenge képességre utal. Képesek-e gyenge képességű emberek végrehajtani a munkarendeket? (Nem.) Az ilyen vezetők és dolgozók nem megfelelő színvonalúak. Hogyan kell bánnotok az ilyen vezetőkkel és dolgozókkal? Mondjátok meg nekik: „A munkarendeket kiadták, és világosan értjük, milyen feladatokat kell elvégezni és milyen alapelveket kell betartani, de te nem tudod, mit tegyél, és nincs követendő utad. És mégis van képed közösséget vállalni velünk és prédikációkat tartani nekünk. Azonnal le kellene mondanod! Nem vagy alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó légy, nem tudsz eleget tenni ennek a felelősségnek. Gyorsan add át valaki hozzáértőnek! Ne kiabálj itt szlogeneket, senki sem akarja hallgatni!” Megfelelő módja ez a kezelésnek? (Igen.) Ha nem tudod elvégezni a munkát, mi értelme vakon szlogeneket kiabálni? Mindenki el tudja olvasni a munkarendekben lévő szavakat; mindenki tud doktrínákat mondani – minden azon múlik, hogy ténylegesen hogyan csinálod. Ha nem tudod megcsinálni, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó légy. Egyetlen feladat sem olyan egyszerű, mint hogy egy meg egy az kettő. Minden feladat megköveteli a vezetőktől és dolgozóktól, hogy a konkrét helyzet alapján az alapelvek keretein belül konkrét végrehajtási terveket dolgozzanak ki. Ugyanakkor tudniuk kell felügyelni, ellenőrizni és nyomon követni, amíg a munkát megfelelően végre nem hajtják, teljes mértékben megfelelve a munkarendek követelményeinek, gyümölcsöt hozva és eredményeket produkálva. Csak akkor tettek eleget a vezetők és dolgozók felelősségének; csak akkor megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók.

A hamis vezetők munkarendet illető hozzáállása és megnyilvánulásai

Az előbbiekben arról beszélgettünk, hogy a munkarendekkel kapcsolatban mik a vezetők és dolgozók felelősségei. Most arról fogunk beszélgetni, hogy milyen megnyilvánulásai vannak a hamis vezetőknek. Azok közül a hamis vezetők közül, akikkel ti találkoztatok, kinek milyen a hozzáállása a munkarendekhez? Milyen cselekedeteket és megnyilvánulásokat mutatnak? A hamis vezetők általában megértik a munkarendek szavaiból, hogy mit kell tenni, mik a Fennvaló konkrét követelményei, és mik a konkrét munkaprojektek, de ezt csak doktrinális szinten értik meg. Még mindig nem értik és nem látják át alaposan a munkarendek végrehajtásának konkrét alapelveit, normáit és gyakorlati útjait. Miután megkapták a munkarendeket, ők is csak a formaságokat teljesítik, beszélgetnek arról, hogyan kell elvégezni a munkát, és hogyan kell kiadni és végrehajtani a munkarendeket. Azonban bármennyit is beszélgetnek, az csak a munkarendek szó szerinti, doktrinális megértése. Ami pedig azt illeti, hogy hogyan kell konkrétan végrehajtani a munkarendeket, és milyen eredményeket lehet elérni, valamint hogy milyen hatékony lesz a végrehajtás, ha bizonyos embereket választanak ki a munka elvégzésére, vagy egy bizonyos tervet választanak a végrehajtásra, vagy hogy teljesülnek-e a munkarendek által megkövetelt célok és eredmények – ezekről a szempontokról nincs tudomásuk és nem is világosak számukra. Amikor a hamis vezetők munkarendeket hajtanak végre, általában csak egy összejövetelt tartanak, hogy néhány szót és doktrínát prédikáljanak, kiosztják a munkát, megemlítenek néhányat Isten követelményei közül, majd mindenkitől elvárják, hogy kifejezze elszántságát. Ezt tekintik munkájuk végzésének. Úgy vélik, hogy amennyiben kiosztották a munkát, kineveztek valakit felelősnek, és megemlítették azokat az eredményeket, amelyeket Isten háza megkövetel, eleget tettek a felelősségüknek. Ezután teljesen nyugodtnak érzik magukat, mintha a munka el lenne végezve. Fogalmuk sincs arról, hogy mikor kell ellenőrizni a munkát, milyen problémák és nehézségek merülhetnek fel a munkában, és mely problémákat tudnak és melyeket nem tudnak megoldani az alattuk lévők. Azt sem tudják, mely fontos feladatokat kell nyomon követni és útmutatással ellátni. Például olyan fontos lépések, mint a felügyelet, a sürgetés és az ellenőrzés, soha nem jutnak eszükbe a hamis vezetőknek. A kissé jobb hamis vezetők, akiknek viszonylag van némi lelkiismeretük, és nem akarnak ingyen enni, úgy vélik, hogy kellene némi munkát végezniük. Meglátogatják a gyülekezetet, és megkérdezik a testvéreket, hogy van-e valamilyen problémájuk. Valaki azt mondja nekik: „Mi, testvérek gyakran vitatkozunk, amikor együtt vagyunk. Ha eltér a véleményünk, vég nélkül vitatkozunk, és forrófejűséget mutatunk.” A hamis vezetők azt mondják: „Ezt könnyű megoldani”, majd összejövetelt tartanak, ahol így beszélnek: „Az embereknek meg kell tanulniuk a türelmet és az elnézést; az embereknek meg kell tanulniuk alázatosnak lenni, nem pedig arrogánsnak, és meg kell tanulniuk az alávetettséget. Ez Isten szándéka. Aki romlott beállítottságot mutat, annak el kell gondolkodnia önmagán és el kell fogadnia a metszést, nem pedig romlott beállítottsága szerint élnie.” Miután minderről a doktrínáról beszéltek, azt mondják: „A fennmaradó kérdéseket ti magatok is kezelhetitek. Én nem vagyok túl jártas a technikai kérdésekben. Mindenesetre megtartottam ezt az összejövetelt nektek; csak végezzétek a munkát, ahogy jónak látjátok. A kulcsfontosságú és lényeges dolog az, hogy hűségesek legyetek kötelességeitek teljesítésében, és ne ragaszkodjatok saját elgondolásaitokhoz.” Miután meghallgatták, az emberek elgondolkodnak, és ezt mondják: „A problémánk nemcsak a romlottság, a forrófejűség és az önző vágyak feltárása, hanem az is, hogy bizonytalanok vagyunk és nem világos számunkra néhány technikai kérdés, és nem tudjuk, hogyan cselekedjünk az alapelvekkel összhangban. Ez a probléma nem oldódott meg!” A hamis vezetők így válaszolnak: „Olvassatok többet Isten szavaiból. Amint a romlott beállítottságok, amelyeket felfedtek, feloldódnak, ezek a kérdések is megoldódnak.” Az a munka, amelyhez a hamis vezetők leginkább értenek, a doktrínák szajkózása és a jelszavak kiabálása. Nem számítanak a munkában gyakran felmerülő problémákra. Amikor valaki felvet egy kérdést, csak egyetlen megoldásuk van, ami az, hogy néhány szóval és doktrínával magyarázatot adnak, majd némi buzdítást vagy tanácsot kínálnak, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgot. Nem tudnak semmilyen konkrét tervvel előállni, és nem tudnak helyes útmutatást és segítséget nyújtani. Nem egyszerű és könnyű a hamis vezetők munkája? Bárhová mennek, csak prédikálnak, elsősorban doktrínák hangoztatására és jelszavak kiabálására összpontosítva. Ez a helyzet meglehetősen gyakori a vezetők és dolgozók körében, nem igaz? Képtelenek konkrét munkát végrehajtani, és nem tudják, hogyan kell a kiadott munkarendeket lebonyolítani, végrehajtani vagy nyomon követni. Nem tudják, mik a munkaköri felelősségeik, illetve milyen feladatokat kellene ellátniuk. Amikor konkrét munkavégzésre kérik őket, csak jelszavakat kiabálnak. Amikor valaki felvet egy problémát, azt lehetőségként használják fel a prédikálás megkezdésére. Ha olyan kulcsfontosságú probléma merül fel, amelyet nem tudnak megoldani, a metszéshez és a feddéshez folyamodnak. Nincsenek más megoldásaik, és egyáltalán nem képesek megoldani a munkában felmerülő problémákat és eltéréseket. Ez a hamis vezetők egyik fő jellemzője. Vannak olyan hamis vezetők is, akiket arra kérnek, hogy hajtsanak végre egy munkarendet, és vizsgálják meg, milyen nehézségek merülnek fel a munka elvégzése során – ha meg tudják oldani a nehézségeket, akkor ezt haladéktalanul meg kell tenniük; ha nem, akkor összegyűjthetnek néhány kérdést és felfelé fordulhatnak segítségért, és a Fennvaló megoldja azokat. Ehhez képest az történik, hogy amikor kimennek a helyszínre, hogy részt vegyenek ebben a munkában, egész napra összehívják az embereket gyűlésekre, és azon kívül, hogy felfedezik, kinek van konfliktusa kivel, ki vitatkozik mindig kivel, kinek nem túl jó az emberi mivolta, kinek torz a felfogása, ki az, aki arrogáns és mindig ragaszkodik a saját elképzeléseihez, ki falánk és lusta, ki hasonlít az álhívőkhöz, és kik a gonosz emberek, nem tudnak azonosítani semmilyen problémát vagy nehézséget, amely a munka végrehajtása során felmerül, és nem is látják ezeket a kérdéseket. Gondoljátok, hogy az ilyen vezetők és dolgozók el tudják végezni a munkájukat? (Nem.) Hol rejlik a probléma? (A képességük túl gyenge, nincs tisztánlátási képességük, és nem tudják azonosítani a problémákat.) Hány ilyen vezető van körülöttetek? A ti vezetőitek képesek azonosítani a problémákat? Ha kiadnak egy munkarendet, és a vezetők és dolgozók csak jelszavakat kiabálnak és prédikálnak anélkül, hogy konkrét terveik vagy lépéseik lennének a munkarend végrehajtására, és nem tudják, hogyan végezzék el a munkát, akkor a munka nem hajtható végre. Gyakorlatilag meghiúsul. Az, hogy egy munkarendet mennyire jól hajtanak végre a gyülekezetben, és milyen hatékony, azon múlik, hogy a vezetők és dolgozók képesek-e valódi munkát végezni. Ha a vezetőknek és dolgozóknak jó a képességük, munkaképességük és hűségük, akkor a munkarendet jól fogják végrehajtani. Ha a vezetőknek és dolgozóknak gyenge a képességük, zavarodottak és nincs munkaképességük, akkor függetlenül attól, hogy a gyülekezetben van-e valaki tehetséges a munka területén, vagy mennyire hajlandóak a testvérek együttműködni, a munkarendet nem lehet végrehajtani, nem is beszélve arról, hogy bármilyen eredményt elérnének.

A hamis vezetők munkája arra korlátozódik, amit az emberek a felszínen látnak. Még amikor végrehajtanak is munkarendeket, az is csak formaság, bármilyen utólagos nyomon követés vagy ellenőrzés nélkül. Munkájuk megmarad a látszattevékenység szintjén; nincs mögötte valódi erő, és nem ér el semmilyen eredményt. Például a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkájával kapcsolatban, miután egy hamis vezető megkapja ezt a munkarendet, összehívja az embereket beszélgetésre, és foglalkozik a munkarenddel kapcsolatos különféle kérdéseikkel, amelyeket nem értenek. Miután befejezte a doktrínák prédikálását, és az emberek látszólag megértették, a hamis vezető ezt gondolja: „A munkát kiosztották, tehát mit kellene tennem? Mivel Isten háza tapasztalati bizonyságtételi cikkek írását követeli meg, nekem is írnom kell. Ha nem írok, nem lesznek az emberek rossz véleménnyel rólam mint vezetőről?” Otthon azon töpreng, hogy mit írjon, és egy nap elteltével még mindig nem írt semmit. Ezt gondolja: „Egy cikk megírása elég nagy kihívás. Általában úgy érzem, vannak tapasztalataim, de miért tűnnek el, amikor elkezdek írni? Hová lettek azok a tapasztalatok? Nem, vannak tapasztalataim, csak az írásmód okoz gondot. Túl sokat voltam kint és érintkeztem emberekkel, ami elvonja a figyelmemet, és megnehezíti a koncentrációt. Nem beszélgethetek a munkáról és nem vitathatom meg azt mindig az emberekkel; különben az elmém folyamatosan elkalandozik, és nem fogom tudni megírni a cikket. Szükségem van egy kis csendes időre, hogy alaposan átgondoljam, hogyan írjam meg rendesen, mielőtt írhatnék.” A cikkírást tette fő feladatává, a vezető vagy dolgozó által végzendő munkát pedig mellékfeladatként kezeli. Egész nap otthon ír cikkeket, nem fordít figyelmet a munka végrehajtására, és nem tájékozódik arról, illetve nem fogja fel, hogy a különböző gyülekezetekben hány ember tud cikket írni, vagy hogy vannak-e megfelelő emberek a munka irányítására és szűrésére – ezekről fogalma sincs. Eltelik egy hónap, és nemcsak hogy ő maga nem írt cikket, de azt sem tudja, hogyan halad ez a munka a gyülekezetben. Mi itt a probléma? A munkarend kiadása után néhány gyenge képességű gyülekezeti vezető nem tudja, hogyan végezzen valódi munkát. Ehhez az egyénhez hasonlóan ők is csak néhány szót és doktrínát prédikálnak, szlogeneket kiabálnak, és ennyi. Az, hogy a testvérek hajlandóak-e írni vagy sem, nem számít nekik; a vezetők nem sürgetik őket és nem adnak nekik útmutatást, még kevésbé javítják ki őket. És a hamis vezető nem törődik az ilyen vezetőkkel és dolgozókkal. Egyes testvérek egyfajta cikket írnak, mások másfajtát, de nincs senki, aki szűrné, hogy amit írnak, az gyakorlatias-e és megfelel-e az alapelveknek. A testvérek nem értik az alapelveket, és nem tudják, kitől kérdezzenek; egyszerűen csak írnak, mert azt mondták nekik, engedelmeskednek Isten háza elrendezéseinek. Vannak olyanok is, akiknek vannak tapasztalataik, de hiányzik a műveltségük; ezeknek az embereknek senki sem segít a cikkeik szerkesztésében, és senki sem intézkedik ebben az ügyben. Mindenféle probléma felmerül, és hol vannak a vezetők és dolgozók? Mit csinálnak? „Elvonultságban” cikkeket írnak! A hamis vezetők nem tudják, mivel kellene elfoglalniuk magukat, vagy milyen feladatokat kellene elvégezniük. A munkarendeket a gyülekezetben sokféleképpen hajtják végre, különböző megközelítéseket alkalmazva, és ők egyáltalán nem érdeklődnek felőle. Amikor a testvérek különféle problémákkal találkoznak kötelességeik teljesítése közben, és jelentik nekik ezeket a problémákat, ők nem oldják meg azokat. Ennek eredményeként sok probléma és nehézség halmozódik fel, és mindenféle tapasztalati bizonyságtételi cikk is összegyűlik anélkül, hogy bárki szerkesztené, felülvizsgálná vagy szűrné őket. A hamis vezetők mégsem követik nyomon és nem ellenőrzik ezeket a kérdéseket, a testvérek pedig nem találják őket, amikor problémáik vannak. A hamis vezetők nem ismerik fel, hogy ez a munka az ő felelősségük, és hogy nekik kellene nyomon követniük ezt a munkát. Hát nem hulladékok ők? (De.)

Az, hogy egy vezető vagy dolgozó hogyan hajtja végre a munkát, valamint munkájának hatékonysága és eredményei alapján dől el, hogy megfelelő színvonalú-e. Ez egyúttal próbára teszi az emberi mivoltát, képességét és munkaképességét, valamint azt, hogy van-e teherérzete. Amikor a hamis vezetők munkarendet kapnak, azt elvégzettnek is tekintik, miután beszéltek róla. Nem vesznek részt a végrehajtásában, nem felügyelik, nem sürgetik és nem ellenőrzik azt, és nem is követik nyomon. Nem értik, hogy ezek a feladatok azok, amelyeket nekik kellene végezniük; nem értik, hogy ezek a feladatok az ő felelősségük vezetőként és dolgozóként. Úgy vélik, hogy vezetőnek vagy dolgozónak lenni csupán annyit jelent, hogy képesnek kell lenni prédikálni. Hát nem tökfejek? Lehetnek tökfejek megfelelő színvonalúak vezetőként és dolgozóként? (Nem.) Nem lehetnek megfelelő színvonalúak vezetőként és dolgozóként, mégis azt hiszik, hogy elég jók, és úgy vélik, hogy el tudják végezni a munkát. Nincs nekik elgurulva a gyógyszerük? Még egy olyan egyszerű feladatot sem tudnak végrehajtani, mint a tapasztalati bizonyságtételi cikkek írása. Ez az egyik legkönnyebb feladat – csak mozgósítani kell azokat, akiknek jó a képességük és élettapasztalatuk, hogy bizonyságtételi cikkeket írjanak, majd nyomon kell követni és irányítást kell adni. Néhány vezetőnek és dolgozónak átlagos a képessége és alacsony az iskolai végzettsége, és nem jók a szövegalapú munkában, de ki tudnak jelölni megfelelő embereket felelősnek. Így még mindig tudnak némi valódi munkát végezni. Ha még azt sem tudják, milyen embereket jelöljenek ki felelősnek és szűrés végzésére, akkor nem tudják elvégezni a munkát, és hamis vezetők. Vannak, akik azt mondják: „Egy hamis vezető talán nem képes szövegalapú munkát végezni gyenge képessége és alacsony iskolázottsága miatt, de más munkát el kellene tudnia végezni.” Megállja ez az állítás a helyét? (Nem.) Miért nem állja meg? (A tapasztalati bizonyságtételi cikkek írásának munkája egyszerű. Ha nem tudják világosan elmagyarázni vagy végrehajtani a munkát, akkor bizonyosan nem tudnak más feladatokat sem kezelni. Nem tudják, hogyan kell elvégezni vagy nyomon követni a munkát.) Ez azt mutatja, hogy a képességük túl gyenge. Tökfejek. Azt hiszik, hogy vezetőnek vagy dolgozónak lenni olyan, mint a nagy vörös sárkány tisztviselőjének lenni: amennyiben megtanulnak hízelegni, nagyokat mondani, jelszavakat kiabálni és csalásban részt venni, megtévesztve a feletteseiket és eltitkolva dolgokat az alattuk lévők elől, meg tudják vetni a lábukat és állami fizetést tehetnek zsebre. Nem értik, hogy a vezetői vagy dolgozói lét legfontosabb aspektusa a valódi munka végzésének megtanulása. Nagyon egyszerűnek képzelik a vezetők és dolgozók munkáját. Ennek eredményeként nem végeznek valódi munkát, és hamis vezetőkké válnak.

Milyen egyéb konkrét megnyilvánulásai vannak a hamis vezetőknek? Át tudják-e látni és fel tudják-e fogni a hamis vezetők a munkarendekben megkövetelt alapelveket és mércéket? (Nem.) Miért nem tudják? Nem látják át, mik ennek a munkának az alapelvei, és nem tudják azt alaposan átvilágítani. Amikor a munka konkrét végrehajtása során különleges helyzetek adódnak, nem tudják, hogyan oldják meg azokat. Amikor a testvérek megkérdezik tőlük, mit tegyenek egy ilyen helyzetben, összezavarodnak: „Ez nincs megemlítve a munkarendben, honnan tudnám, hogyan kezeljem?” Ha nem tudod, hogyan tudod akkor végrehajtani ezt a munkát? Még csak nem is tudod, mégis másokat kérsz meg a végrehajtására – ez vajon reális? Észszerű? Amikor a hamis vezetők és hamis dolgozók munkarendet hajtanak végre, egyrészt fogalmuk sincs a munkarend végrehajtásának lépéseiről és terveiről. Másrészt, amikor problémák merülnek fel, nem tudnak a munkarend által megkövetelt alapelvek szerint átvilágítást végezni. Ezért, amikor a munkarend végrehajtása során számtalan, mindenféle probléma merül fel, teljesen képtelenek azokat megoldani. Mivel a korai szakaszokban a hamis vezetők nem tudják azonosítani vagy előre látni a problémákat, és nem tudnak előre közösséget vállalni, a későbbi szakaszokban pedig, amikor problémák merülnek fel, nem tudják azokat megoldani, hanem csak üresen prédikálnak doktrínákat és mereven alkalmaznak szabályokat, a problémák újra és újra felbukkannak és fennmaradnak, egyes munkák végrehajtása késedelmet szenved, más munkákat pedig nem hajtanak végre kellő mértékben. Például, ami Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendjét illeti, amikor a hamis vezetők ezt a munkát végzik, csak a nyilvánvalóan gonosz embereket, antikrisztusokat és gonosz szellemeket takarítják ki, akik akadályozásokat és zavarásokat okoznak, valamint azokat az álhívőket, akiket a testvérek mind visszataszítónak és utálatosnak találnak. Azonban még mindig vannak olyanok, akiket ki kellene takarítani, vagyis azok a rejtőzködő, alattomos, ravasz gonosz emberek és antikrisztusok. A testvérek nem látnak át rajtuk, és a hamis vezetők sem. Valójában Isten házának munkarendje szerint ezek az emberek már elérték a kitakarítás szintjét. Azonban, mivel a hamis vezetők nem látnak át rajtuk, még mindig jó embereknek tartják őket, sőt előléptetik, gondozzák és fontos munkára használják őket, lehetővé téve számukra, hogy hatalmat birtokoljanak és fontos munkahelyeket foglaljanak el a gyülekezetben. Vajon akkor végrehajtható-e Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendje? Mélyrehatóan meg lehet-e oldani a különféle problémákat? Normálisan tud-e haladni az evangélium terjesztésének munkája? Világos, hogy Isten házának munkarendjei nem hajthatók végre mélyrehatóan, és sok fontos munka nem végezhető el jól. Mivel a hamis vezetők által használt embereknek egyáltalán nincs meg az igazságvalóság, és akár gonosztetteket is elkövethetnek, ez megakadályozza a gyülekezeti munka különféle elemeinek megfelelő elvégzését. A hamis vezetők ezeket a gonosz embereket használják, hagyják, hogy fontos kötelességeket végezzenek és fontos munkát vállaljanak a gyülekezetben, sőt, még azt is megengedik ezeknek a gonosz embereknek, hogy felajánlásokat kezeljenek. Vajon ez akadályozni és zavarni fogja a gyülekezet munkáját? Veszteséget okoz-e Isten felajánlásainak? (Igen.) Ez nagyon súlyos következmény. Mivel a hamis vezetők nem látnak át ezeken az embereken, képtelenek kiszűrni őket, és hagyják, hogy ezek a gonosz emberek fontos munkákat vállaljanak, a munka teljesen kudarcba fullad. Kötelességeik végzése során ezek a gonosz emberek mindig felületesen cselekszenek, megtévesztik a feletteseiket és eltitkolnak dolgokat az alattuk lévők elől, és nem végeznek valódi munkát; szándékos meggondolatlansággal cselekszenek, félrevezetik az embereket és mindenféle gonosztettet követnek el. A hamis vezetők azonban nem látnak át rajtuk, és mire észreveszik a problémákat, már nagy csapás következett be. Például a honani lelkipásztori területen néhány gonosz ember, aki vezető lett, különféle aljas eszközöket használt Isten felajánlásainak ellopására; hatalmas összegeket loptak el, és ezeket az összegeket soha nem sikerült visszaszerezni. Van ennek köze ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók rossz embereket választottak és használtak? (Igen.) A munkarend szerint, ha valaki nem tudja átlátni a kiválasztott embereket, először egyszerűbb munkára lehet beosztani őket, majd nyomon lehet követni a munkájukat és egy ideig megfigyelni őket. Azokat az embereket, akiket nem lehet átlátni, egyáltalán nem szabad semmilyen fontos munkára beosztani, különösen, ha az kockázattal jár. Csak hosszú távú megfigyelés és lényegük átlátása után szabad döntéseket hozni arról, hogyan kell bánni velük és kezelni őket. A hamis vezetők nem a munkarend szerint dolgoznak, és nem tudják felfogni az alapelveket; még kevésbé látnak át az embereken, és rossz embereket használnak. Ez veszteséget okoz mind a gyülekezeti munkának, mind Isten felajánlásainak. Ilyen bajt okoznak a hamis vezetők. Az antikrisztusok szándékosan gonosz embereket használnak, míg a hamis vezetők zavaros fejűek, képtelenek átlátni az embereken, és az általuk azonosított problémák lényegét sem értik meg. Csakis az érzéseik alapján használnak és osztanak be embereket. A hamis vezetők által beosztott emberek többsége alkalmatlan; veszteséget okoznak a gyülekezet munkájának, és a következmények azonosak azokkal, amelyeket az antikrisztusok okoznak, akik szándékosan gonosz embereket használnak. A hamis vezetők, akiknek gyenge a képességük és képtelenek munkát végezni, szintén meglehetősen súlyos következményeket hoznak magukkal, nem igaz? (Igen.) Tehát ne gondold, hogy csak az antikrisztusok sértik meg a munkarendet; a hamis vezetők is megsérthetik a munkarendet. Még ha nem is szándékos, a dolog természete végső soron akkor is a munkarend megsértése. A hamis vezetők, mivel nem értik az igazságalapelveket, és nem képesek átlátni az embereken és az ügyeken, végül megsértik a munkarendet, és képtelenek valódi munkát végezni. Ez késlelteti a gyülekezet munkáját, és árt Isten választott népének. Cselekedeteik természete és következményei ugyanazok, mint az antikrisztusok munkavégzéséé, szintén veszteséget okozva a gyülekezet munkájának és kárt téve a testvérek életbe való belépésében.

A hamis vezetők, amikor munkát végeznek és munkarendeket hajtanak végre, csupán a látszat kedvéért teszik a dolgukat, és teljes zűrzavart okoznak. Meglehetősen önelégültek, soha nem keresnek válaszokat és nem beszélgetnek, ostobán azt gondolva, hogy jók a képességeik; mernek cselekedni és ékesen tudnak szólni. Mivel a testvérek megválasztják őket, vagy Isten háza ideiglenesen előlépteti és műveli őket, azt gondolják, hogy vezetőként megfelelő színvonalúak, és képesek eleget tenni felelősségeiknek. Mit sem tudnak arról, hogy valójában senkik, és semmiféle vezetői vagy dolgozói felelősségnek nem tudnak eleget tenni. Nem tudják felmérni saját hiányosságaikat; csak szégyentelenül mernek cselekedni. Ennek eredményeként, miután különböző munkarendek kerültek kiadásra, egyiket sem tudják a Fennvaló által megkövetelt módon végrehajtani. Minden általuk kezelt munkarend teljes felfordulásba és káoszba torkollik. Az adminisztratív munka végrehajtása gyenge; nincsenek tisztában azzal, hogy hány új hívőt nyertek az evangélium hirdetése által, hogyan kell gyülekezeteket alapítani, vezetőket és diakónusokat választani, és hogyan kell gyülekezeti életet folytatni. Ami azt illeti, hogy ki a leghatékonyabb az evangelizációs munka irányításában, ki tesz a leghatékonyabban bizonyságot, ki a legalkalmasabb a gyülekezet öntözésére, mely csoportvezetőket kell áthelyezni és elbocsátani felelőtlenségük miatt, és hogyan kell megoldani a munka bizonyos területein felmerülő problémákat – a hamis vezetők mindezekkel a konkrét feladatokkal nincsenek tisztában, és munkájukat teljes zűrzavar jellemzi. A gyülekezetben a magasabb szintű szakértelmet igénylő különféle szakmai feladatokat illetően a hamis vezetők szintén teljes felfordulást okoznak. Fogalmuk sincs, hogyan kell ezeket a feladatokat konkrétan végrehajtani. Még ha érdeklődni is akarnának felőlük, nem tudják, hogyan tegyék. Meg akarják kérdezni a Fennvalót, hogyan kezdjenek hozzá ezekhez a feladatokhoz, de még azt sem tudják, hogyan fogalmazzák meg a kérdéseiket. Ennek eredményeként a munka nem végezhető el. Még a munkarendek által megkövetelt egyszerű vagyongazdálkodási feladatot – megfelelő emberek kijelölését a vagyon őrzésére és elosztására, valamint különféle rendszerek létrehozását – sem tudják a hamis vezetők kezelni. Teljes felfordulást okoznak benne. A hamis vezetők fejében minden általuk kezelt feladattal kapcsolatban teljes zűrzavar van. Amikor megkérdezik tőlük, hogy végrehajtották-e a munkarendet, büszkék és magabiztosan azt mondják: „Igen, megtettem. Mindenkinek van egy példánya a munkarendből, és mindenki tudja, milyen munkát követel meg Isten háza.” Ha megkérdezed tőlük, hogyan csinálták, hogy magyarázzák el a munkafolyamatok konkrét lépéseit, mely feladatokat végezték el viszonylag rosszul, mely feladatokat végezték el gördülékenyebben, hogy minden feladatot megfelelően elvégeztek-e, mely feladatok igényelnek folyamatos nyomon követést és ellenőrzést, és hogy találtak-e problémákat az ellenőrzés után – mindezeknek nincsenek tudatában. Egyes hamis vezetők, mióta vezetőkké váltak, még azt sem tudják, milyen feladatokat kell elvégezniük, vagy mi a felelősségi körük. Hát nem még aggasztóbb ez? A legtöbb vezetőnél és dolgozónál jelenleg különböző mértékben fennáll ez a probléma? (Igen.)

Kritérium annak vizsgálatához, hogy a vezetők és a dolgozók megfelelnek-e a mércének

Mai közlésünk nyomán világosabban látjátok-e a vezetők, dolgozók és felügyelők által betöltendő felelősségeket? Jobban el tudjátok-e képzelni az elmétekben? Pontosabb-e a megértésetek a vezetők és dolgozók szerepéről? (Igen.) Egyrészt a vezetők és dolgozók szereztek némi megértést arról, mely feladatokat kell elvégezniük; másrészt mindenki más most már rendelkezik néhány támponttal arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e. A vezetők és dolgozók kilencedik felelősségének követelményei szerint a legtöbb vezető és dolgozó megfelelő színvonalú-e? (Nem.) Akkor hát mely vezetők és dolgozók érhetik el a megfelelő színvonalat, és melyek nem? Akiknek a képessége megfelelő színvonalú, van némi gyakorlati tapasztalatuk, bizonyos elvek szerint kezelik a dolgokat, és terhet éreznek a gyülekezeti munka iránt, azok egy képzési időszak után képesek a megfelelő színvonalat elérni vezetőként és dolgozóként. Azonban akiknek gyenge a képességük és nincs felfogóképességük, akik nem tudják felfogni az alapelveket, bármennyi igazságot közölnek is velük, azok nem érhetik el a megfelelő színvonalat vezetőként és dolgozóként, és csak kiiktatni lehet őket. Ezért, ha olyan vezetővé vagy dolgozóvá akarsz válni, aki megfelelő színvonalú, és azt akarod, hogy mások vezetőnek vagy dolgozónak válasszanak, először fel kell mérned, hogy elegendő-e a képességed. Hogyan tudod ezt értékelni? Annak alapján, hogy képes vagy-e végrehajtani a munkarendeket. Vegyél elő egy friss munkarendet, olvasd át, és teszteld magad, hogy megvannak-e a végrehajtásához szükséges lépéseid és terveid. Ha vannak ötleteid és terveid, és tudod, hogyan kell végrehajtani, akkor becsületbeli kötelességednek kell tekintened a munka elvállalását, amikor a testvérek téged választanak. Azonban, ha a munkarend elolvasása után üres a fejed, egyáltalán nem látod át, ki lenne a legalkalmasabb a munka vezetésére, és még kevésbé látod át, hogyan kell konkrétan végrehajtani a gyülekezet különféle munkaelemeit, és azt sem tudod, hogyan kell beszélgetni, felügyelni, ellenőrizni és nyomon követni, és nincsenek a fejedben végrehajtási lépések vagy tervek, de néhány testvér tévesen azt gondolja, hogy nagyon tehetséges vagy és alkalmas vagy vezetőnek vagy dolgozónak, milyen legyen a hozzáállásod? Ezt kellene mondanod: „Köszönöm a dicséretet, de valójában nincs sok tehetségem. Nincs meg bennem, ami ehhez kell – rosszul ítéltetek meg. Ha engem választotok vezetőnek, az késleltetni fogja a gyülekezet munkáját. Ismerem a saját érettségemet; még azt sem tudom, hogy egy egyszerű munkarendet hogyan kell végrehajtani – fogalmam sincs, hol kezdjem, és nincsenek támpontjaim. Az igazság megértése nélkül a gyülekezet munkáját nem lehet jól végezni. Még ha a Fennvaló kinevezne, akkor sem lennék képes rá. Valóban nem erre a szerepre termettem.” Mit gondoltok erről a fajta beismerésről? Ez a megközelítés értelmet mutat; akik ezt mondják, sokkal több értelemmel bírnak, mint a hamis vezetők. A hamis vezetők soha nem tudnának ennyi értelemmel szólni. A hamis vezetők így gondolkodnak: „Engem választottak, tehát nekem kell lennem a vezetőnek. Miért ne lennék? Tehetséges vagyok, tehát megérdemlem. Az, hogy nem tudok munkarendeket végrehajtani, talán probléma? Ki születik úgy, hogy tudja, hogyan kell csinálni? Nem olyasmi ez, amit meg lehet tanulni? Amíg prédikálni tudok, az elég. Van lelki megértésem, ismerem és értem Isten szavait, képes vagyok beszélni, és meg tudom találni a gyakorlás útját Isten szavaiban. Ügyesen oldom meg az emberek romlott beállítottságait és különféle állapotait. Isten háza munkarendjeinek végrehajtása nem nagy ügy. Nem csupán adminisztratív irányítási munka? Korábban tanultam adminisztratív irányítást, így Isten házának ez a kis munkája nem jelent nekem problémát!” Hát nincs veszélyben az ilyen ember? (De igen.) Hol rejlik a veszély? Átlátjátok ezt az ügyet? (Nem tudja elvégezni a munkát, és akadályozni és zavarni fogja Isten házának munkáját, nemcsak önmagának és a testvéreknek ártva, hanem Isten házának munkáját is késleltetve.) Csak kárról van szó? Ehhez vezet ez végül? Ha csak ennyiről lenne szó, az még orvosolható lenne. A kulcskérdés az, hogy ha egy hamis vezető hosszú ideig a szerepében marad, akkor az antikrisztusok útját fogja követni, és végül antikrisztussá válik. Azt hiszed, hogy ilyen egyszerű vezetőnek vagy dolgozónak lenni? A státusszal kísértés jár, a kísértéssel pedig veszély. Mi ez a veszély? Az antikrisztusok útja követésének lehetősége. Az antikrisztusok útja követésének legrosszabb következménye az, hogy valaki antikrisztussá válik.

Egyesek azt mondják: „Néhány hamis vezetőnek csak valamelyest gyenge a képessége, de az emberi mivolta nem rossz. Követhetik ők az antikrisztusok útját?” Ki mondta, hogy ha valakinek nem rossz az emberi mivolta, az azt jelenti, hogy nem fogja az antikrisztusok útját követni? Mennyire kell rossznak lenniük ahhoz, hogy antikrisztusnak tekintsék őket? Átlátod ezt? Ha egy hamis vezető hosszú ideig a szerepében marad, már elindult az antikrisztusok útján. Van különbség az antikrisztusok útjának követése és az antikrisztussá válás között? (Nincs.) Gondoljatok vissza: milyen utat követnek azok a hamis vezetők? A hamis vezetők nem végeznek konkrét munkát, és nem is képesek konkrét munkát végezni, mégis magas pozíciókban akarnak állni, hogy másokat kioktassanak, és elérjék, hogy az emberek hallgassanak rájuk és engedelmeskedjenek nekik. Ez az antikrisztusok útjának követése? Mi a következménye annak, ha valaki az antikrisztusok útját követi? (Természetesen antikrisztussá válik.) Bár a hamis vezetők eredendően nem antikrisztusok vagy gonosz emberek, ha hosszú ideig követik az antikrisztusok útját anélkül, hogy felügyelnék őket, vagy bárki jelentené és elbocsátaná őket, megragadhatják-e a hatalmat és létrehozhatnak-e független királyságokat? (Igen.) Akkorra nem váltak-e már antikrisztusokká? Tehát látjátok, nem veszélyes-e a hamis vezető szerepe? (De igen.) Hamis vezetőnek lenni már önmagában is nagyon veszélyes. Bár jelenleg a hamis vezetőket boncolgatjuk, és nem érintjük az antikrisztusokat, e kettő lényege között kapcsolat van. Valójában a hamis vezetők az antikrisztusok útját követik. Ennek az útnak a követése természetesen oda vezeti őket, hogy antikrisztusokká váljanak, amit a természetlényegük határoz meg. Ezen a ponton már nem szükséges az emberi mivoltuk lényegét vizsgálni; egyedül az útjuk dönti el, hogy antikrisztusok-e. Gondoljatok azokra a hamis vezetőkre, akiket elbocsátottak. Ha nem bocsátották volna el őket időben, akkor – a lényegüket a hivatali idejük alatti viselkedésük és megnyilvánulásaik alapján megítélve – végül az antikrisztusok útját követték volna? Antikrisztusokká váltak volna? Valójában néhány ember már mutatta ennek jeleit, és Isten háza volt az, amely azonnal elbocsátotta őket. Ha nem bocsátották volna el őket, elkezdtek volna a gyülekezetből élni és félrevezetni az embereket. Elkezdtek volna magas pozíciókban lévő tisztviselőkként vagy urakként viselkedni, parancsolgatva az embereknek és utasításokat adva, elérve, hogy mások úgy engedelmeskedjenek nekik, mintha Isten lennének. Még azt is állították volna, hogy Isten tökéletesítette őket, és hogy ők Isten által használt emberek. Hát nem aggasztó ez? Akkor hogyan tekintsük és jellemezzük az ilyen hamis vezetők állapotait és megnyilvánulásait? Előzetesen jellemezhetők képmutatókként, a gyülekezetből élőkként, farizeusokként. És mi történik, ha ez továbbfejlődik? Bár a hamis vezetők talán nem olyan ádázak vagy elvetemültek, mint az antikrisztusok, és bár a felszínen képesnek tűnhetnek a nehézségek elviselésére és a kemény munkára, minden lépésnél segítve másokat, és képesnek tűnhetnek türelmesnek és toleránsnak lenni az emberekkel, éppúgy, mint a farizeusok, akik bejárták a tengert és a szárazföldet, hogy prédikáljanak és dolgozzanak, végül is mit számít ez? Ha egyetlen feladatot sem tudnak végrehajtani, miben különböznek cselekedeteik és viselkedésük a farizeusokéitól? Tetteik összhangban vannak Isten munkájával, vagy szembeszállnak Isten munkájával és zavarják azt? Világos, hogy ellenállnak Isten munkájának, és akadályozzák Isten háza különféle munkaelemeinek normális előrehaladását. Nem ugyanolyan ez, mint a farizeusok és a vallásos világ pásztorainak és véneinek viselkedése? A hamis vezetők épp olyanok, mint ők. Akkor hogyan jellemezzük őket? Mi fog történni, ha a hamis vezetők továbbra is így működnek? Nemcsak hogy nem fogják végrehajtani Isten házának munkarendjeit, hanem el is kezdik majd ezeket az intézkedéseket elítélni, kritizálni, megítélni, kárhoztatni és más hasonlókat tenni velük – antikrisztusi viselkedésformák egész sora fog megjelenni. Nemcsak hogy nem hajtják végre a munkarendeket, hanem különféle kifogásokat is találnak, hogy ellenálljanak és akadályozzák azok végrehajtását. Ez nem együttműködés Isten munkájával, hanem Isten háza munkájának akadályozása és megzavarása. Ez az, amikor saját elképzeléseiket és képzelődéseiket, valamint az Isten háza által nekik adott hatalmat és státuszt használják arra, hogy akadályozzák Isten háza munkarendjeinek végrehajtását. Nem ez a probléma lényege? (De igen.) A hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, és nem tudják végrehajtani a Fennvaló által elrendelt különféle feladatokat, mégis ragaszkodnak a státuszukhoz, hogy prédikáljanak az embereknek, úgy érezve, hogy ők Isten választott népének fejei, kapitányai. Ez már antikrisztusokká teszi őket – valódi antikrisztusokká. Pontos jellemzése ez az ilyen embereknek? Rendkívül pontos, hiba nélkül! Ez nem logikai következtetés, hanem a lényegükön alapuló jellemzés. Akik nem tudják végrehajtani Isten házának munkarendjeit, azok hamis vezetők, és akik nem hajtják végre Isten házának munkarendjeit, azok szintén hamis vezetők. Mielőtt feltárulna, hogy ők farizeusok, hamis vezetőkként jellemezhetők. Azonban attól a pillanattól kezdve, hogy farizeusokká válnak és a gyülekezetből élnek, a „múltbeli érdemeikre” támaszkodnak, és pozíciókat foglalnak el anélkül, hogy munkarendeket hajtanának végre vagy konkrét feladatokat végeznének, Isten háza munkájának buktatóivá válva, az ilyen embereket antikrisztusokként kell jellemezni. Hogyan határozzuk meg, hogy valaki hamis vezető vagy antikrisztus? A hamis vezetőt az alapján jellemzik, hogy képes-e munkarendeket végrehajtani és valódi munkát végezni. Akik nem hajtanak végre munkarendeket és nem végeznek valódi munkát, azok hamis vezetők. Ha azonban tudják magukról, hogy nem tudnak valódi munkát végezni, és nem tudják végrehajtani a Fennvaló munkarendjeit, mégis ragaszkodnak a státuszukhoz, hogy prédikáljanak és jelszavakat kiabáljanak az emberek szívének megnyerése érdekében, figyelmen kívül hagyják Isten házának munkarendjeit, és elvárják Isten házától – tekintettel arra, hogy sok éve hisznek Istenben és sok éven át szenvedtek a gyülekezet munkájáért –, hogy megtartsa őket, hogy a gyülekezetből élhessenek és Isten házát idősek otthonaként használhassák ki, továbbra is félrevezetve a testvéreket, sőt, még a diskurzus alakításának és a döntéshozatalnak a hatalmára is törekedve, akkor az ilyen emberek antikrisztusok. Így határozzuk meg, hogy valaki hamis vezető-e vagy antikrisztus. Világos ez a jellemzési alapelv és mérce? (Igen.)

A vezetők és dolgozók kilencedik felelőssége elsősorban a munkarendekkel kapcsolatos. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó végrehajtja-e a munkarendeket, annak a mércéje, hogy megfelelő színvonalú-e. A legpontosabb módszer aszerint ítélni meg a vezetők és dolgozók igaz vagy hamis voltát, hogy a gyülekezeti munkát a munkarendek szerint végzik-e. Teljesen igazságos a munkarendekhez való hozzáállásuk alapján ismerni fel és boncolgatni a hamis vezetőket, valamint eszerint dönteni el, hogy hamis vezetők-e vagy antikrisztusok. A vezetők és dolgozók annak alapján való értékelése, hogy miként hajtják végre a munkarendeket, képesek-e végrehajtani a munkarendeket, valamint végrehajtásuk hatékony és alapos-e. igazságos és észszerű minden vezető és dolgozó esetében. Ennek nem az a célja, hogy bárkinek szándékosan nehézséget okozzon. Fel tudjátok-e ismerni, hogy egyes hamis vezetők nem hajtják végre a munkarendeket, és végül antikrisztusokká válnak? Megállja-e a helyét ez az állítás? (Igen.) Miért állja meg a helyét? (Mert a hamis vezetők nem hajtják végre a munkarendeket, és pozícióikat azért foglalják el, hogy saját független királyságokat hozzanak létre. Ez azt jelenti, hogy már elindultak az antikrisztusok útján.) Ez a jelenség – mi a probléma lényege? A munkarendek végre nem hajtása Istennek való ellenállás és Vele való szembeszegülés. Mit jelent Istennel szembeszegülni? Akik az antikrisztusok útját követik, azok szembeszegülnek Istennel, közvetlen ellentétben állnak Vele. Ha valaki csupán hamis vezető, egyszerűen nem tudja, hogyan kell elvégezni a munkát vagy végrehajtani a munkarendeket; nem szándékosan áll ellen Istennek. Azonban az antikrisztusok tulajdonságai természetüknél fogva sokkal súlyosabbak, mint a hamis vezetőkéi. Néhány hamis vezető már régóta az antikrisztusok útját követi. Ezek az egyének azzal kezdik, hogy nem végeznek valódi munkát, és nem hajtják végre a munkarendeket. Miután hosszú ideig vezetők voltak, és képesek néhány szót és doktrínát prédikálni, úgy érzik, hogy pozíciójuk biztos, van tőkéjük, és tekintélyt szereztek az emberek között. Ezután mernek elkezdeni bármit megtenni, amit akarnak, és szembeszegülni Istennel. Mindig túlbecsülik magukat, azt hiszik, hogy tekintélyt szereztek a testvérek között, hogy szavaiknak súlya van, és ezért mindenben, amit tesznek, abszolút véleményformáló erővel és döntéshozatali tekintéllyel kellene rendelkezniük. Azt gondolják, az embereknek hallgatniuk kell rájuk; az embereknek – ahogy Isten házának is – menteniük kellene az ő presztízsüket, ha kínos helyzetbe kerülnek valami közben, vagy elvétik a szavakat. Isten házának konzultálnia kellene velük minden felmerülő kérdésben, és részesítenie kellene őket a jó dolgokból, valamint nekik jobb juttatásokat és nagyobb dicséretet kellene kapniuk, mint másoknak. Azt gondolják, Istennek is másképp kellene tekintenie rájuk. Tekintettel ezekre az általuk vélt előnyökre és felsőbbrendűségre, úgy vélik, Isten háza nem metszheti meg őket könnyen, nem leplezheti le romlott beállítottságukat mások előtt, és még kevésbé bocsáthatja el őket anélkül, hogy figyelembe venné az érzéseiket. Az ilyen emberek veszélyben vannak. A „múltbeli érdemeikre” támaszkodnak. Farizeusok, és már antikrisztusokká váltak. Nem a természetlényegük határozza ezt meg? Ha valaki az igazságra törekszik és rendelkezik az igazságvalósággal, támasztana-e ilyen észszerűtlen követeléseket Isten házával és Istennel szemben? (Nem.) Van egyfajta ember, aki miután hosszú ideig munkálkodott, úgy érzi, státuszt és tőkét szerzett, és így ilyen gondolatok és ilyen felsőbbrendűségi érzés alakul ki benne. Milyen ember ez? Olyan, akinek antikrisztusi a lényege. Mivel nem törekszik az igazságra és az antikrisztusok útját követi, arrogáns és önigazult, mindenféle észszerűtlen követelést támaszt Istennel és Isten házával szemben. A „múltbeli érdemeire” támaszkodik, a gyülekezetből él, ragaszkodik a státuszához, és végül antikrisztussá válik. Ez egy tipikus antikrisztus. Vannak ilyen emberek a gyülekezetben? Bárki, aki büszke arra, hogy szellemi ember, ilyen típusú. Nyilvánvalóan értéktelenek, és nem tudnak semmilyen konkrét munkát végezni, mégis szellemi embernek tartják magukat; olyan embereknek tartják magukat, akiket Isten jó szemmel néz, és akik az Ő tökéletesítésének célpontjai. Azt hiszik, ők Isten szeretett fiai, a győztesek. Milyen utat követnek az ilyen emberek? Olyan emberek ők, akik az igazságra törekszenek? Olyan emberek ők, akik alávetik magukat az igazságnak? Olyan emberek ők, akik alávetik magukat Isten vezényléseinek és elrendezéseinek? Egyáltalán nem, száz százalékig nem. Ők olyan emberek, akik státuszra, hírnévre és áldásokra törekszenek, és az antikrisztusok útján járnak. Amikor az ilyen emberek hosszú ideig pozíciót töltenek be, hosszú ideig hamis vezetőkként szolgálnak, elkerülhetetlenül antikrisztusokká válnak. Az antikrisztusok akadályozzák Isten házának munkáját. Képtelenek a munkarendek szerint munkálkodni, és képtelenek Isten akaratát követni vagy Isten követelményei szerint cselekedni; még kevésbé képesek feladni státuszukat, hírnevüket és érdekeiket, hogy a gyülekezet munkáját végezzék, mert ők antikrisztusok.

A vezetők és dolgozók kilencedik felelősségéről szóló közlés elsősorban a munkarendek végrehajtásáról szól. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e és eleget tesz-e felelősségének, elsősorban attól függ, hogyan hajtja végre a munkarendeket, és ezen végrehajtások eredményeitől. Természetesen ezt a mércét használják a hamis vezetők és az általuk követett utak leleplezésére is, valamint azokra a következményekre, amelyeket Isten házának munkájára és Isten választott népének életbe való belépésére nézve magukkal hoznak. Mindezek a megállapítások, ítéletek és végső jellemzések a hamis vezetők munkarend-végrehajtásán alapulnak. A munkarendek végrehajtása elsődleges feladat, ezért annak, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e, a munkarendek végrehajtása alapján való megállapítása nagyon is valószerű és rendkívül alapvető. Továbbá minden vezetőt és dolgozót ehhez a mércéhez mérni tökéletesen észszerű és igazságos, mindenféle tisztátalanság nélkül.

2021. április 24.