A legutóbbi összejövetelen a vezetők és a dolgozók felelősségének kilencedik tételéről beszélgettünk: „Isten háza különféle munkarendjeinek pontos közlése, kiadása és megvalósítása annak követelményei szerint, útmutatás, felügyelet és ösztönzés biztosítása, valamint a megvalósításuk állapotának ellenőrzése és nyomon követése.” Beszélgettünk azokról a felelősségekről, amelyeknek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük, és a munkáról, amit el kell végezniük, valamint a hamis vezetők néhány viselkedésformáját is boncolgattuk. Bár nem beszéltünk annak részleteiről, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak hogyan kell végrehajtaniuk minden egyes munkarendet, de beszéltünk a munkarendek végrehajtásának alapelveiről, valamint arról, hogy mit kell tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak. A kilencedik tételről való beszélgetésünkön keresztül kaptatok-e konkrétabb, pontosabb meghatározást arról a munkáról, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük kell? Most már tisztában vagytok-e azzal, hogy mi az a munka, amit a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük kell? A legfontosabb számukra az, hogy a munkát Isten követelményei és az Ő házának munkarendje szerint hajtsák végre. Alapvetően erről van szó. Most már minden világos. Hogy egy vezetőnek vagy dolgozónak milyen munkát kell végeznie Isten házában, és hogy mi a felelőssége, azt a kilencedik tételben egészen konkrétan kellett volna közölni. Az alapvetően minden részletre kiterjed. A felelősségi körük behatárolt, és az is világosan ki van fejtve, hogy milyen munkát kell végezniük, illetve hogyan kell azt végezniük. Ha most, hogy ez világosan ki van fejtve, valaki még mindig nem tudja, hogyan kell konkrét munkát végeznie, az az ő problémája, éspedig, hogy gyenge képességű. Olyan fajta hamis vezető ő, aki nem képes munkát végezni. Van egy másik fajta hamis vezető, aki csak a saját elképzelései és képzelődései szerint szervezi a munkát, és véletlenszerűen használja az embereket, ami ahhoz vezet, hogy sok dudás lesz egy csárdában. Nemcsak hogy nem jól végzi el a munkát – teljesen összezavarja azt, és nem hagyja előrehaladni. A hamis vezetők soha nem fogják végrehajtani a munkarendet, még kevésbé fognak valós munkát végezni. Csak azt a munkát végzik, amihez kedvük van, és csak az általános ügyekkel kapcsolatos munkára összpontosítanak; amikor dolgoznak, csak azt tudják, hogyan osztogassanak parancsokat, illetve kiabáljanak üres jelmondatokat és doktrínákat. Soha nem követik nyomon a munkát, és az sem érdekli őket, hogy az eredményes volt-e. Ez a hamis vezetők egyik fajtája. Egyszóval, valaki vezetőként akár nem tud valós munkát végezni, akár nem végez valós munkát – bármilyenek is legyenek a körülmények –, ha nem tud eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségének, illetve nem tudja végezni Isten megbízatásának munkáját, és ha nem sikerül végrehajtania az Isten háza által elrendelt különböző részmunkákat, akkor hamis vezető.

Nos, a vezetők és a dolgozók felelősségének kilencedik tételéről való beszélgetésünkön keresztül, és a hamis vezetők különböző megnyilvánulási módjainak leleplezése által, nyertetek-e némi alapvető ismeretet és megértést arról, hogy hogyan tegyetek eleget a vezetők és dolgozók felelősségének? (Igen.) Könnyen elvégezhetőnek látjátok-e tehát Isten házának munkáját? Magasak-e az emberrel szemben támasztott követelmények? Túlzottak-e azok? (Nem magasak; ezek mind olyan követelmények, amelyeknek meg tudunk felelni.) Vannak olyan vezetők és dolgozók, akik azt mondják: „Túl sok részmunka és munkatípus van, amit Isten háza megkövetel tőlünk. Minél magasabb beosztásban van egy vezető, annál szélesebb a munkaköre, és annál több részmunkáért felelős. Jól végezni azt a munkát, és látni, hogy az a Fennvaló követelményei szerint valósul meg – elpusztulnánk a kimerültségtől, nem igaz?” Esett bárki is össze a kimerültségtől, mert minden konkrét munkát jól végzett, mert minden részmunkát ott hajtott végre, ahol annak lennie kell? (Nem.) Betegedett meg bárki is a kimerültségtől? Van bárki is, aki annyira elfoglalt, hogy nincs ideje enni vagy aludni? (Nincs.) Lehet, hogy egyesek azt mondják: „Mit értesz az alatt, hogy nincs? Vannak, akik igenis kimerülnek a gyülekezeti munkában, mert hosszú ideig nem tudnak rendszeresen étkezni, vagy szabályozott módon dolgozni és szünetet tartani, kiegyensúlyozott mértékű munkával és pihenéssel. Odajutnak, hogy megbetegednek a kimerültségtől.” Hallottatok már ilyen helyzetről? (Nem.) Van-e olyan érzése valakinek, hogy miután meghallgatta a kilencedik tételt, és látta az Isten házában végzett különböző részmunkák konkrét tartalmát, valamint Isten házának a vezetőkre és a dolgozókra vonatkozó, e konkrét munka végzéséhez szükséges kötelező normáit, félelem és rettegés töltötte el? Úgy érezte-e, hogy „Nem könnyű vezetőnek vagy dolgozónak lenni. Egészséges test, jó képesség, nyílt természetű szív, valamint emberfeletti energia és erő hiányában ki tudná jól végezni a munkát?” Volt már valakinek ilyen gondolata? Megalapozott ez? (Nem.) Mitől lesz megalapozatlan? Először is, amikor a vezetők és a dolgozók Isten házának munkáját végzik, függetlenül attól, hogy milyen rangúak, és hogy a felelősségük széles körű vagy csak egyetlen részmunkára terjed ki, legalább az elsődleges munkájukat, legfeljebb egy vagy két további részmunkával együtt jól kell, hogy végezzék. Még ha széles körű munkával bízzák is meg őket, ez nem jelenti azt, hogy széles körű nyomon követést, illetve irányítást kell biztosítaniuk. Arra kell összpontosítaniuk, hogy átvegyék a legfontosabb munkák irányítását, illetve egyidejűleg bizonyos részmunkák gyenge pontjaival foglalkozzanak. Lehet, hogy egyesek tele vannak energiával, erős a felelősségérzetük és jó képességgel rendelkeznek, képesek széles skálájú, sokrétű munkát végezni, a fő munkájuk azonban elsősorban csak egy-két részmunkából áll. Más munkával kapcsolatban csak érdeklődniük, kérdezősködniük kell, meg kell próbálniuk megérteni azt, és csak azokat a problémákat kell megoldaniuk, amelyeket felfedeznek. Ez az egyik része. Másrészt, még ha egyidejűleg több részmunkával foglalkoznak, akkor is csak támaszkodniuk kell az elsődleges felügyelőkre, hogy elvégezzék ezeket a részmunkákat. Mindössze annyit tesznek, hogy felügyelik a különböző részmunkákat, ellenőrzik és irányítják azokat; a fő munka, amelyet maguknak kell elvégezniük, még mindig egyetlen részmunka. És kimerülne-e az ember egyetlen részmunka végzésében? (Nem.) Ha az illető megfelelő képességű, és az elméje rugalmas, akkor észszerűen fogja intézni a munkát az időbeosztás és a hatékonyság szempontjából. Nem egy szervezetlen összevisszaságban fog leledzeni, ahol nincs előrehaladás. Nem tűnik majd nagyon elfoglaltnak – egy meghatározott napirend szerint fog dolgozni –, de a munka hatékony lesz, és jó eredményekkel fog járni. Ez egy olyan, képességgel rendelkező ember, aki tudja, hogyan kell észszerűen beosztani a munkaerőt és az időt. A képesség nélküli vagy gyenge képességű emberek, bármilyen munkát is végeznek, zűrzavarosak. Mindennap meglehetősen elfoglaltak, de hogy mi foglalja le őket, azt ők maguk sem tudják biztosan megmondani. Nincs napirendjük, nincs időfogalmuk; elég korán kelnek és elég későn fekszenek le; nem tudnak rendszeres időközönként étkezni – de a munka hatékonyságát tekintve nem is végeznek valós munkát. Ez nem egy túlságosan gyenge képesség esete? (De igen.) Az ilyen emberek látszólag mindennap pihenés nélkül sürögnek-forognak, a munka lényegét azonban nem tudják megragadni, azt sem tudják megkülönböztetni, hogy mi a sürgős és mi az, ami várhat, és a problémamegoldásban sem hatékonyak. Ez lelassítja a munkát. Majd szétrobban a szívük a szorongástól, és kifekélyesedik a szájuk. De még ilyen az esetekben sem esnek össze a kimerültségtől. A gyenge képességű emberek napi nyolc óránál többet is dolgozhatnak, a munkájuk hatékonysága mégis sokkal gyengébb, mint a jó képességű embereké. Úgyhogy elfoglaltnak kell lenniük, nemde? Annak kellene lenniük – nem tudnak eredményt elérni, még akkor sem, ha elfoglaltak; ha nem lennének elfoglaltak, megbénulna a munka. Olyasvalaki ez, aki annyira gyenge képességű, hogy nem tud alkalmas lenni a munkára, illetve képtelen elvállalni azt. Továbbá Isten házának munkája sok részmunkát foglal magába, a személyzeti és időbeli követelmények pedig egy kissé szigorúak. A legtöbb ember esetében, amikor kicsit elfoglaltabb, az azért van, hogy kiválóságra és jó eredményekre törekedjen, mivel Isten házának munkája különbözik a nem hívő világ vállalkozásainak és gyárainak munkájától. Azok gazdasági hasznot követelnek, míg mi a munka eredményeit hangsúlyozzuk. De mivel a legtöbb ember gyenge képességű, elvtelen és rendkívül alacsony hatékonyságú a munkájában, több időbe telik, mire eredményt ér el. Nincsenek-e most többségeteknek negatív gondolatai a vezetők és a dolgozók felelősségéről? Egyvalami biztos: a vezetők és a dolgozók nem fognak összeroskadni a kimerültségtől, ha Isten házának követelményei szerint dolgoznak. Ezeken a külső, objektív tényezőkön kívül még van valami, amiben biztosak lehettek: ha egy embernek van terhe és van bizonyos képessége – és ne hagyjátok figyelmen kívül a tényt, hogy ott van a Szentlélek munkája –, akkor bizonyos problémákkal kapcsolatban, amelyeket nem tud elképzelni vagy előre látni, és bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amelyeken még nem ment keresztül, és amelyekről nincs tapasztalata, a Szentlélek állandóan emlékeztetni fogja, bármikor megvilágosítva és segítve őt. A gyülekezet munkája nem teljes mértékben az emberi erőn, energián és az elvégzendő terheken múlik – annak egy része a Szentlélek munkájára és vezetésére kell, hogy támaszkodjon, ahogyan azt a legtöbb ember megtapasztalta. Tehát akárhogyan is nézi az ember, a felelősségének való eleget tevés olyasmi, amit egy vezetőnek vagy dolgozónak el kellene érnie. Ez nem egy többletkövetelmény velük szemben. Amikor a nem hívők a világban dolgoznak, azt a személyes képességük alapján teszik. Isten házában kötelességet végezni más: az ember nem csak a képességére alapozva teszi azt – az igazságalapelvek megértésére is támaszkodnia kell, ha eredményeket akar elérni. Olykor kölcsönösen segítenie is kell másokon, és harmonikusan együtt kell működniük, ha jól akarja végezni a kötelességét. Lehet, hogy egyesek azt kérdezik: „Az Isten házában való munka megköveteli-e tőlünk, hogy »hajoljunk bele a feladatba, és törekedjünk arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk halálunk napjáig«? »A tavaszi selyemhernyó addig sző, amíg el nem pusztul« – azt kell elérnünk? Isten háza csak akkor végez velünk, amikor már a halálunkon vagyunk a kimerültségtől?” Ezt követeli meg Isten az embertől? (Nem.) A vezetők és dolgozók felelősségével kapcsolatos követelményekről szóló beszélgetésünk célja csupán az, hogy tisztánlátást és megértést nyújtson az embereknek arról, hogy miként működjenek együtt Isten munkájával az Általa megkövetelt igazságalapelvek és munkamódszerek szerint, hogy az Ő munkája rendezett, hatékony módon haladhasson előre, és hogy az Ő munkája és szavai képesek legyenek jobb eredményeket elérni az Ő választott népében. Ennek egyik aspektusa a munka kifejtéséről és terjesztéséről szól; a másik pedig arról, hogy Isten munkája és szavai elérjék azt a hatást, amelyet az Őt követőkön el kell érniük. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége, és ez az, amit a munkájuk során el kell érniük.

Tizedik tétel: Isten háza különböző anyagi javainak (könyvek, különböző felszerelések, gabona stb.) megfelelő védelme és észszerű elosztása, valamint rendszeres ellenőrzések, karbantartás és javítás végzése a károk és a pazarlás minimalizálása érdekében; továbbá annak megakadályozása, hogy gonosz emberek birtokba vegyék ezeket.

Ma tovább fogunk lépni, hogy a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételéről beszélgessünk: „Isten háza különböző anyagi javainak (könyvek, különböző felszerelések, gabona stb.) megfelelő védelme és észszerű elosztása, valamint rendszeres ellenőrzések, karbantartás és javítás végzése a károk és a pazarlás minimalizálása érdekében; továbbá annak megakadályozása, hogy gonosz emberek birtokba vegyék ezeket.” A kilencedik tétel egy viszonylag átfogó követelmény a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben. A tizedik tétel a munka egy másik jelentős fejezete, amely a vezetők és a dolgozók felelősségére vonatkozó újabb konkrét követelményt tartalmaz. A munkának ez a része olyan javakat érint, amelyek Isten házához tartoznak, melyeknek egy részét a kötelességeiket teljes munkaidőben végző emberek létszükségleteinek kielégítésére vásárolják, másik részük pedig olyan felszerelések, anyagok stb., amelyeket az evangélium terjesztésének munkájához vásárolnak. Vannak még Isten szavait tartalmazó könyvek és néhány olyan dolog, amely a testvérek életbe való belépésével kapcsolatos, és amelyeket Isten házának kell megőriznie. Ezek olyan javak, amelyek az emberek Istenbe vetett hitével kapcsolatosak. Összesen három kategória van: az élethez szükséges javak, a munkához szükséges javak és az Istenbe vetett hithez szükséges javak. Akár Isten háza vásárolja ezeket a javakat, akár a testvérek ajánlják fel, amint azok Isten házának birtokába kerülnek, az anyagi javak vezetők és dolgozók általi kezelésének és elosztásának kérdéséhez fognak kapcsolódni. Bár ez a munka kívülről nézve nem tűnik olyan fontosnak a gyülekezeti élethez, az adminisztratív munkához, illetve a szakmai munkához viszonyítva, és nem olyasmi, amit napirendre kell tűzni, mégis fontos munka, amit a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. Isten házának különböző javai hozzátartoznak a kötelességeket végző személyzet munkájához, életéhez, tanulmányaihoz és minden ilyesmihez, ezért azok védelme és ésszerű elosztása nagyon fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Megfelelő védelem

Vezetőként és dolgozóként a gyülekezet adminisztratív munkájának jó elvégzésénél és a gyülekezeti élet jobbításánál is központibb helyet foglal el az evangéliumterjesztési munka, valamint a hozzá kapcsolódó különböző munkák jó elvégzése. Ezenkívül Isten házának különböző anyagi javait is megfelelően kell kezelni. Ezeket a javakat jól meg kell védeni; ne hagyjátok, hogy megpenészedjenek, vagy rovarok lepjék el őket, és ne engedjétek, hogy az emberek úgy vegyék birtokba őket, mintha a magántulajdonuk lenne. Isten házának konkrét követelményei és lépései is vannak arra vonatkozóan, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak hogyan kell jól végezniük ezt a munkát. Azzal kell kezdeniük, hogy ellenőrzik, hogy az ezeket a javakat kezelő személyzet megfelelő-e, felelős emberek-e, és hogy tudják-e, miként kell kezelni azokat, valamint képesek-e szorgalmasan eleget tenni a felelősségüknek – hogy ezek a javak biztonságban lesznek-e a kezükben. Például a gabona tárolásakor nedves-e az a hely, ahol az esős évszakban – amikor párás az időjárás és sok az eső – tartják? Az azt irányító emberek időben ellenőrzik-e ezt? Ha a gabona nedves lesz, kiviszik-e száradni? Olyan lelkiismeretesen kezelik-e ezeket a dolgokat, mintha a sajátjaik lennének? Van-e ilyen emberi mivoltuk? Van-e bennük ilyen hűség? Azzal kell kezdeniük, hogy ellenőrzik azokat az embereket, akik ezeket a dolgokat kezelik, hogy lássák, milyen az emberi mivoltuk, van-e lelkiismeretük és erényesek-e. Ha úgy tűnik, hogy egy embernek jó az emberi mivolta és jószívű, és a többség jó véleménnyel van róla, de te még nem tudod, hogy alkalmas-e Isten háza javainak kezelésére, akkor mit tegyél? Nyomon kell követned, ellenőrizned és felügyelned kell a dolgokat. Egy kis idő után utána kell kérdezned a dolgoknak, hogy lásd, a gondnok eleget tett-e a felelősségének. A gabona esetében például a legnagyobb gondot a nedvesség jelenti. A gondnoknak ellenőriznie kell, hogy a magtárban van-e nedvesség, hogy a gabonában nem lehetnek-e rovarok, és keresnie kell valakit, aki ért az ilyen dolgokhoz, hogy tanácsot kérjen tőle, és megértse, hogy milyen praktikák biztosíthatják, hogy a gabona ne legyen nedves és ne penészedjen meg, illetve ne lepjék el a rovarok. Miután elraktározták a gabonát, gyakran ellenőrizze a magtárat, illetve nyissa ki az ablakokat, hogy szellőzzön. Igazából ez lenne a felelősségének való eleget tevés. Ha a gondnok kezdeményezi ezeknek a dolgoknak az elvégzését anélkül, hogy sürgetni vagy emlékeztetni kellene, akkor megbízható, ami megnyugtató. Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik a különböző típusú felszereléseket védelmezik – alkalmasak-e a munkára? Még nem tudod; őket is ellenőrizned kell. Hogyan védelmezik a legtöbb felszerelést – elektronikát, bútorokat, létesítményeket stb. –, ha azokat rendszerint nem használják? Vigyáz-e azokra a gondnok, és karbantartja-e? Rendszeresen ellenőrzi-e az elektronikát, bekapcsolja-e és beindítja-e? Ha körbeérdeklődsz, megtudhatod, hogy ezeknek a dolgoknak a gondnoka rendszeresen teszi ezt. Lehet, hogy ezek a dolgok csak ott állnak használatlanul, de nincs rajtuk por, ami azt jelenti, hogy valaki gyakran jön, hogy vigyázzon rájuk – látni fogod, hogy a gondnokuk jó, hogy eleget tesz a felelősségének. Ezután megnyugodhatsz. Vannak Isten szavait tartalmazó könyvek is. Mindegyikhez nehéz hozzájutni, ráadásul az Isten szavait tartalmazó könyvek minden Istenben hívő számára fontosabbak, mint bármi más – fontosabbak, mint a gabona, az elektronika vagy bármely más hasonló javak. Tehát ezekkel a dolgokkal kapcsolatban annál is inkább meg kell találni a megfelelő embert, aki kezelje azokat, valamint a megfelelő helyet a tárolásukra. Megfelelő szellőzésre, felügyeletre és ellenőrzésre is szükség van – nem lehet hagyni, hogy a könyvek nyirkosak vagy nedvesek legyenek, vagy hogy az egerek megrágják őket. Ezekre a dolgokra mind oda kell figyelni. Nos, megfelelőek-e a munkára az ilyen javakat kezelő emberek? Ezt is gyakran kell ellenőrizni. Ha a gondnokok lusták, hanyagok és figyelmetlenek, egyes javak károsodni fognak, ha nem a nedvesség és a penész, akkor a rovarok miatt. Ezek mind olyan veszteségek, amelyeket a vezetők és a dolgozók hanyag ellenőrzése és felügyelete okoz. Ha a gondnokok megfelelően gondoskodnak ezekről a javakról, akkor a vezetők és a dolgozók ezen felelőssége teljesült. Függetlenül attól, hogy ezek a javak nagyok vagy kicsik, és hogy gyakran használják őket, vagy sem, mindaddig, amíg Isten házának javai közé tartoznak, el kell intézni, hogy valaki kezelje őket. A javaknak biztonságban kell lenniük, függetlenül attól, hogy milyen fajtájúak és hol tárolják őket, és biztosítani kell, hogy semmi bajuk ne essen. Ezt jelenti hűségesnek és felelősségteljesnek lenni. Mit kell tenni, ha a dolgokat kezelő személyről kiderül, hogy nem megfelelő? Azonnal át kell helyezni, és találni kell valakit a helyére. Vannak például olyanok, akik semmittevők, akik szeretnek enni, de dolgozni nem, nem vállalnak felelősséget. Hanyagul bánnak a gyülekezet dolgaival, mintha köztulajdon lenne, azt gondolva, hogy amíg azok nem vesznek el, addig rendben van. Nem érdekli őket és nem is kérdezősködnek arról, hogy ezek a dolgok penészesek vagy bogarasak-e, vagy hogy valamelyik megrongálódott-e. Valahányszor megkérdezed őket, azt mondják, hogy ellenőrizték őket, és minden rendben van. Valójában már régóta nem voltak ellenőrizni a dolgokat. Aztán eljön a nap, amikor valaki hirtelen felfedezi, hogy a gabona megpenészedett, és néhány felszerelés huzalait megrágták az egerek, sőt még az Isten szavait tartalmazó könyvek is annyira átnedvesedtek, hogy elmosódott és homályos lett bennük az írás. Nem túl késő csak ekkor fedezni fel ezeket a dolgokat? (Igen, a kár már megtörtént.) Ez a nem megfelelő kezelés eredménye. Hát nem alkalmatlan-e akkor az azokat kezelő személy? Nem silány-e az emberi mivolta és nem erkölcstelen-e? (De igen.) A nem hívők erkölcstelennek neveznék az ilyen embereket; mit mondunk mi? Hogy ennek az embernek rossz az emberi mivolta, hogy nem hűséges. Még ennek a kis felelősségnek sem tud eleget tenni; még azt sem tudja elvégezni, amit valaki, aki csak egy kicsit is fáradozik, akinek csak egy kis lelkiismerete és emberi mivolta van, megtehetne. Vajon még mindig Istenben hívő? Még a nem hívők is azt a nézetet vallják, hogy „Tégy meg mindent, hogy hűségesen kezeld mindazt, amit mások rád bíztak” – ez az ember még a nem hívők minimális erkölcsi normájának sem felel meg, így nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy a javakat kezelő személyzet tagjaként szolgáljon. Az alkalmatlan emberekkel azonnal foglalkozni kell, és megfelelő embereket kell találni a helyükre. Ha nem bízol meg a javakat kezelő személyzetben, és nincs időd arra, hogy te magad ellenőrizd a dolgokat, vagy valamilyen, körülményekből adódó okból nem tudod nyomon követni és ellenőrizni a dolgokat, akkor ebben az esetben mi a teendő? Megkérheted a dolgokat kezelő személyt, hogy írjon garancialevelet arra vonatkozóan, hogy ha az általa kezelt javakban kár keletkezik, azt ő fizeti ki, vagy hogy hajlandó bármilyen büntetést elfogadni Isten házától. Ezt az adminisztratív rendszer szerint kell megoldani. Ha egy vezető vagy dolgozó képes a munkáját ilyen szinten végezni, akkor eleget tesz a felelősségének.

Isten házának bármely anyagi java, legyen az nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó, legyen az a hasznodra vagy sem, a te felelősséged, ha neked kell kezelned azt. Ez a munka a vezetők és a dolgozók felelősségi körébe tartozik, ezért meg kell találnod a megfelelő személyt és a megfelelő helyet arra, hogy megfelelően védve legyen. Ne hagyd, hogy Isten házának javai megsérüljenek. Például az Isten szavait tartalmazó könyvek védelme esetében – ha egy vezető vagy dolgozó gondoskodott a megfelelő személyzetről, akkor is időről időre utána kell kérdeznie: „Sok könyv volt kiadva mostanában, de ne legyetek figyelmetlenek, még ha kevesebb is maradt belőlük. A könyvek tárolásakor a legfontosabb, hogy ne hagyjátok, hogy átnedvesedjenek, vagy a nap károsítsa őket, illetve ne hagyjátok, hogy összenyomódjanak és deformálódjanak.” Időről időre érdeklődnie és kérdezősködnie kell. Ha új könyvek érkeztek, meg kell kérdeznie, hogy mennyire vannak védve; elférnek-e mind az eredeti helyen, és ha nem, találtak-e számukra másik helyet, és milyen az a hely, biztonságos és száraz-e; jól vannak-e tárolva a könyvek; és ha az egerek aggodalomra adnak okot, szükség van-e macskatartásra. A vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tenniük mindezeket a dolgokat, és felelősséggel tartoznak értük. Ez a munka egy kissé jelentéktelennek tűnhet, de ez is egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak rendszeresen el kell végezniük. Ne becsüld alá – komolyan kell venni. Lehet, hogy ezek a dolgok köztulajdonban vannak, és nem képezik magánszemély tulajdonát, de jól meg kell védeni őket; függetlenül attól, hogy a jövőben hasznodra lesznek-e, és függetlenül attól, hogy használatra a tiedek-e, a te felelősséged jól megvédeni őket, ez rád hárul, és nem szabad semmilyen okot vagy kifogást keresned arra, hogy ezt elhárítsd, és ne törődj vele. Amennyiben valami a te felelősséged, neked kell irányítanod, neked kell elvégezned a munkát. Mindezzel kapcsolatban neked kell kérdezősködnöd és megpróbálnod megérteni a dolgokat, illetve személyesen részt venned benne. Ha van időd elmenni a helyszínre, hogy saját magad nézd meg, az természetesen jobb lenne. Ha azonban a körülmények és a feltételek ezt nem teszik lehetővé, vagy ha túlságosan el vagy foglalva a munkáddal, akkor is időben kérdezősködnöd és érdeklődnöd kell utána, hogy Isten házának javai semmilyen módon ne sérüljenek meg, illetve ne vesszenek kárba. Ha ezt megteszed, az azt jelenti, hogy eleget tettél a vezetők és a dolgozók felelősségének.

Észszerű elosztás

Isten házának anyagi javai esetében a védelmükön kívül van még egy fontos munka: azok észszerű elosztása. Mindezek a javak az emberek használatára szolgálnak – ezek mind hasznos dolgok –, így a fő cél a védelmükkel az, hogy észszerűen lehessen használni őket. Mielőtt ezek a javak észszerű használatba kerülnének, a vezetők és a dolgozók feladata, hogy észszerűen osszák el őket. Mi az ésszerű elosztás? Isten házának alapelvei és szabályai vannak arra vonatkozóan, hogy kinek kell ezeket a javakat használatra adni. Akár a testvérek ajánlják fel, akár Isten háza vásárolja meg ezeket a javakat, a fő céljuk nem az, hogy segélyezésre vagy jótékonysági munkára adományként halmozzák fel őket; hanem hogy használja azokat minden testvér, aki teljes munkaidőben végzi a kötelességeit. Tehát az, hogy hogyan kell elosztani őket – milyen alapelvek vonatkoznak az elosztásukra – egy másik felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük Isten háza különböző anyagi javainak kezelése során. Említettük itt az észszerű elosztást; ebben az esetben az „észszerűség” Isten háza által megkövetelt alapelv.

I. Az Isten szavait tartalmazó könyvek észszerű elosztása

Az Isten szavait tartalmazó könyvekkel fogjuk kezdeni. Minden alkalommal, amikor új könyveket adnak ki, Isten házának az alapelvek tekintetében követelményei és szabályai vannak arra vonatkozóan, hogy kiknek kell kiadni ezeket a könyveket. A gyülekezetben vannak olyanok, akik olvassák Isten szavait, és olyanok, akik nem, vannak olyanok, akik szeretik az igazságot, és olyanok, akik nem, és vannak olyanok, akik kötelességeket végeznek, és olyanok, akik nem – meg kell különbséget kell tenni az ilyen típusú emberek között. A tankönyvek kategóriájába tartozik néhány speciális könyv is – nyelvtankönyv, szótárak és más ilyen jellegű segédkönyvek. Mindezeket szigorúan az alapelveknek megfelelően kell kiosztani. Azoknak kell odaadni, akiknek szükségük van rájuk, és nem azoknak, akiknek nincs. Aztán vannak olyan segédkönyvek, amelyeket viszonylag kis példányszámban nyomtatnak – ha ezeket kiadják valakinek, mit követelnek meg az illetőtől? Elolvashatod őket, de ne rongáld meg; ne hagyd őket szanaszét, és ne tépj ki belőlük lapot válogatás nélkül. Amikor pedig befejezted az olvasást, vissza kell tenni őket az eredeti helyükre. Az Istenben való hitről szóló könyveket a vezetőknek és a dolgozóknak szigorúan Isten házának munkarendjével összhangban kell kiosztaniuk, és hagyniuk kell, hogy Isten választott népe is megértse az alapelveket, és azok szerint cselekedjen.

II. A különféle felszerelések észszerű elosztása

A következőkben a különféle felszerelések elosztási módja következik. Ez egy viszonylag lényeges feladat. A különféle felszerelések elosztása némileg szigorúbb. Az ilyen felszerelések közé tartozik az elektronika, valamint a különböző szakmákhoz szükséges eszközök. Amikor a vezetők és a dolgozók ezeket kiosztják, arra vonatkozóan is kell, hogy legyenek alapelvek. Azoknak, akiknek kiadják, olyan embereknek kell lenniük, akik képesek jártassággal kezelni, és helyesen, észszerűen használni az ilyen felszereléseket. Ha valaki kezdő, vagy egyszerűen nem tudja, hogyan kell használni azt, akkor nem szabad kiadni neki. Ez különösen igaz a jó minőségű, csúcskategóriás elektronikai eszközökre, mint például a csúcskategóriás kamerák és a drágább számítógépek, valamint az adatrögzítő- és fényképészeti felszerelések vagy a videós utómunkálatokhoz szükséges felszerelések – a károk megelőzése érdekében az ilyen felszereléseket még kevésbé szabad kiadni ilyen személynek. A vezetőknek és a dolgozóknak biztosítaniuk kell, hogy azok, akik ilyen felszereléseket használnak, egyrészt képesek legyenek megbecsülni a berendezést, másrészt pedig képesek legyenek helyesen használni és karbantartani azt. Például van olyan gép, amelynek a rá vonatkozó előírások szerint két óra használat után tíz percig pihennie kell, hogy lehűljön. Ha nem hűl le, az károsítja a gépet, és lerövidíti annak hasznos élettartamát. Azok, akik megbecsülik a gépet, szigorúan a karbantartására vonatkozó óvintézkedéseknek megfelelően fogják használni; saját maguktól követni fogják azokat, anélkül, hogy erre utasítanád őket, és még szigorúbbak és pontosabbak lesznek, ha még biztatod is őket. Az ilyen emberek alkalmasak a gépek használatára; alkalmasak a csúcskategóriás dolgok használatára, mert meg tudják becsülni a gépeket, és komolyan veszik a karbantartásukra és javításukra vonatkozó óvintézkedéseket. Az ilyen emberek, akik képesek megbecsülni a gépeket és normálisan használni azokat, a legalkalmasabbak arra, hogy kiváló minőségű gépeket osszanak el és osszanak ki nekik. A vezetőknek és a dolgozóknak e tekintetben megfelelő átvilágítást kell végezniük. Ha van egy csúcskategóriás számítógép, és azt bárkinek kiadják használatra, aki csak jelentkezik, és jelzi, hogy szüksége van rá, akkor vajon helyes-e itt az alapelv? (Nem.) Mi a baj vele? A vezetőknek és a dolgozóknak az ilyen javakat egyrészt a munkával megbízott személy szakmai kompetenciája alapján kell kiosztaniuk és elosztaniuk, másrészt pedig az alapján, hogy az adott személy mennyire tartja becsben a gépeket, van-e emberi mivolta, értékeli-e a gépeket, amikor használja őket. Ha az illető nem tudja, hogyan kell gondoskodni a gépekről, illetve nem jártas a szakmai ismeretekben, és csak kíváncsiságból akar játszani a géppel, akkor korlátozni kell, és meg kell tiltani, hogy használja azt. Nem alkalmas arra, hogy kiváló minőségű gépeket használjon és gondjukat viselje. A hétköznapi feladatokat végzőknek elég az, ha hétköznapi gépeket adnak. Akik értenek egy szakmához, jó az emberi mivoltuk, és tudják, hogyan kell használni, karbantartani és megbecsülni a gépeket, azok használhatnak magasabb minőségű dolgokat, mert jártasak a szakmában, és képesek a kiváló minőségű gépeket használni. Ha egy zavaros fejű vagy durva embernek valami kiváló minőségű gépet adsz, hogy használja, akkor csupán néhány nap alatt tönkre fogja tenni azt. Mások nem fogják tudni használni, és nem lesz könnyű megjavítani. Ez nemcsak a gyülekezet munkáját akadályozza, hanem Isten házának egy anyagi javát is elpazarolja. Mi következik ebből? Hogy az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy jó gépeket használjanak. A jó gépeket azoknak kell használatba adni, akiknek van emberi mivoltuk, akik értenek a szakmájukhoz. Akik nem értenek egy szakmához, és akiknek silány az emberi mivoltuk, azoknak elég jó az, ha hétköznapi dolgokat használnak. Észszerű-e a dolgoknak ez a fajta elosztása? (Igen.)

A különböző emberek különbözőképpen bánnak mindenféle anyagi javakkal. Vannak, akik vesznek egy csúcskategóriás számítógépet, és az két év használat után még mindig újnak tűnik; a képernyőn soha nem látszik egy ujjlenyomat sem, és a billentyűzet mindig olyan tiszta, egy porszem sincs rajta. Az asztal is szép és rendezett, a számítógépen tárolt adatok pedig szervezettek és áttekinthetőek. Ha valaki azt mondja nekik, hogy nem tesz jót a képernyőnek, ha huzamosabb ideig használják, rögtön megkérdezik, hogyan lehet a legjobban védeni a képernyőt – amelyik módszer a legjobb, azt követik. Ha valaki azt mondja nekik, hogy a számítógépnek huzamosabb használat után pihennie kell, hogy rosszabbul fog működni, ha túlmelegszik, ami befolyásolja a gép élettartamát, akkor, amikor észreveszik, hogy több mint két órája használják a számítógépet, azonnal leállítják, hogy hagyják lehűlni. Ha lassan hűl le, mert az időjárás túl meleg, beállítanak egy ventilátort, hogy fújja. Olyan különleges gondoskodással bánnak a géppel, mintha a gyermekük lenne. Különösen figyelmesek és óvatosak, amikor a táskájába teszik, amikor pedig az asztalra helyezik, le kell tisztítaniuk annak a felületét, és megfelelően kell elhelyezniük a gépet. Hát nem ez az egyik erősségük? (De igen.) Az ilyen emberek nemcsak hogy maguk megbecsülik a gépeket – nehezen viselik el azt, ha látják, hogy mások tönkreteszik és megrongálják a gépeket. Az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy jó gépeket használjanak. Vannak olyan pénzes emberek is, akik csúcskategóriás számítógépeket vásárolnak, amelyeket egyáltalán nem becsülnek meg, miután hazavitték őket. Bármennyi por is telepszik rájuk, nem tisztítják meg, és eléggé összekoszolják őket. Mások két évig használnak egy gépet, és még mindig újnak tűnik; ezek az emberek két hónapig használják, és úgy néz ki, mintha tíz évet használták volna. Szólj nekik, hogy a gépeket karban kell tartani, és azt fogják mondani: „Mi értelme karbantartani azt a dolgot? A gépek az emberek szolgálatában szolgálatot végeznek nekik. Ha tönkremennek, csak vegyél egy újat!” Következésképpen a gép a nem megfelelő használat miatt kevesebb mint hat hónap alatt tönkremegy. Mit gondolsz ezekről az emberekről? Alkalmasak-e arra, hogy kiváló minőségű gépeket használjanak? (Nem.) Bármilyen szép számítógépeket vásárolnak is, nem gondolnak arra, hogy megbecsüljék, hanem hajigálják és hanyagul helyezik el azokat. Némelyikük megkarcolódik, némelyiküket víz rongálja meg, némelyek a földre esnek és összetörnek. Nagyon durván használják őket. Valami hiányzik az ilyen emberek emberi mivoltából. Hajlandóak vagytok-e jó gépeket kiosztani az ilyen emberek használatára? (Nem.) Vannak, akik szemüveget hordanak, és a lencsék mindig nagyon tisztára vannak törölve, míg másoknak a lencséi piszkosak, koszosak, ujjlenyomatok és hasonlók vannak rajtuk. Hogyan tudják egyáltalán használni így? Azok, akik vigyáznának a szemüvegükre, különösen odafigyelnek, amikor leteszik azt; semmiképpen sem hagyják, hogy a lencsék hozzáérjenek az asztallaphoz vagy bármilyen tárgyhoz, és azt sem hagyják, hogy a lencsék megkarcolódjanak, vagy bármilyen horzsolás keletkezzen rajtuk. Különösen a rövidlátók számára nagyon fontos a szemüveg – hogyan fogod használni, ha megkarcolod a lencsét? Vannak, akik durván bánnak a szemüvegükkel, és a lencsék már rövid viselés után is homályosak. Semmit sem látnak tisztán, amikor viselik – jobban járnának, ha nem lenne rajtuk. Mégis úgy gondolják, hogy rendben van, ha továbbra is úgy hordják, ahogy van, mintha édes mindegy volna. Ez zavarba hoz engem. Vajon nem az a céljuk a szemüveg viselésével, hogy tisztábban lássanak? Mit látnak tisztán, ha a lencséje csupa kopás? Hát nem durva emberek ezek? Valóban durvák! A túlságosan durva emberek emberi mivoltából hiányzik valami – nem tudják, hogyan kell vigyázni a dolgokra, még kevésbé gondolnak arra, hogy megbecsüljék azokat.

Vajon mi a vezetők és a dolgozók felelőssége, amikor Isten házának fontos felszereléseiről és eszközeiről van szó? Az ilyen felszerelések elosztásakor azokat megfelelő embereknek kell adniuk. Akik ilyen fontos, kiváló minőségű felszereléseket használnak, azoknak feltétlenül olyanoknak kell lenniük, akik tudják, hogyan kell megbecsülni a dolgokat. Becsülni fogják, vigyázni fognak rá, és karbantartják; ha az ő birtokukban van, biztos lehetsz abban, hogy soha nem fogják szándékosan vagy saját maguk által okozott tényezők következtében tönkretenni vagy megrongálni, hacsak nem egy pillanatnyi figyelmetlenség vagy az általános ismeretek valamely elemének hiánya miatt. Az ilyen emberek használhatják ezt a felszerelést; kiváló minőségű, jó felszerelést lehet számukra kiosztani. Azoknak, akik természetüknél fogva durván bánnak a dolgokkal, elég, ha csak hétköznapi tárgyakat adunk használatra. Továbbá az ilyen felszerelések és szerszámok gondnokai felelősek azért is, hogy nyilvántartást vezessenek azok használatáról: ki mit vitt el, és mennyi ideig használta azt, illetve melyik tárgy az, amelyet kizárólagosan csak valaki használhat, kinek kell az értékének megfelelően kárpótolnia azt, ha megrongálódik. Mindkét félnek alá kell írnia ezeket, hogy a dolgok mindenki számára tisztességesek és észszerűek legyenek. A gépekre és felszerelésekre jól kell vigyázni, akár rövid, akár hosszú távú a használatuk; a felhasználónak meg kell tanulnia helyesen használni őket, és ha meghibásodnak, azonnal meg kell javítani. Minél pedánsabban végzik ezt a munkát, annál jobb. Ha olyan helyzet áll elő, amikor a Sátán rendszere embereket tartóztat le, akkor a vezetők és a dolgozók legfontosabb felelőssége az, hogy a fontos felszereléseket és eszközöket megbízható, becsületes embereknek osszák ki. Miután odajuttatták, adniuk kell néhány tanácsot az illetőnek, mondván: „Ezek Isten házából származó dolgok, a kötelességed végzésére használd őket. Nem arra valók, hogy játsszál velük. Észszerűen kell használnod őket és jól kell vigyáznod rájuk. Ne tegyél kárt bennük. Mivel ezek a felszerelések és eszközök szükségesek a kötelesség végrehajtásához, ha megrongálódnak, az értéküknek megfelelő kártérítést kell fizetni. Ha a munka a megrongálódott felszerelések miatt késik, az már komolyabb természetű probléma, ami azt jelenti, hogy valamilyen zavar és rombolás történt. Tudnod kell tehát, hogy a kötelességek végzése során hogyan használj helyesen mindenféle felszerelést és eszközt – semmiképpen sem szabad kárt tenned Isten házának tulajdonában. Ne feledkezz meg ezekről az alapelvekről: észszerű használat, rendszeres ellenőrzés, javítás és karbantartás – ha valami meghibásodik, azonnal jelentsd, és kérj javítást!” Ahhoz, hogy ezt a munkát jól végezzék, a vezetőknek és a dolgozóknak egyrészt ismerniük kell az elosztás és a használat alapelveit, másrészt pedig tudatniuk kell a felhasználókkal, hogy hogyan végezzék a karbantartást és a fenntartást, ha pedig meghibásodás történik, hogyan végezzék a javítást stb. Ez alapismeret, amelyet az embereknek meg kell érteniük és birtokolniuk kell, amikor mindenféle felszerelésről és eszközről való gondoskodásról és azok használatáról van szó.

A vezetőknek és a dolgozóknak észszerűen kell elosztaniuk Isten házának különböző felszereléseit. Ha például egy dolgozónak szüksége van egy viszonylag széleskörű funkciókkal rendelkező számítógépre, akkor ki kell osztanod neki egyet. Ha azt mondja, hogy egy nem elég, akkor meg kell kérdezned, hogy miért nem elég, és utána kell járnod, hogy lásd, tényszerű-e, amit mond. Ne csak igazodj az igényléséhez, és adj neki annyi számítógépet, amennyit kér, kettőt adva, ha azt mondja, hogy egy nem elég, hármat adva, ha azt mondja, hogy kettő nem elég. Hát nem úgy osztogatnád akkor a számítógépeket, mintha azok játékok lennének? Nem lenne ez meggondolatlanság? Először meg kell vizsgálnod a helyzetet, és Isten házának alapelvei szerint kell döntést hoznod. Semmiképpen sem szabad önkényesen jóváhagynod mindenféle kérelmet, ha egyesek a kötelesség végzésének ürügyén csak nyakra-főre kérelmeket nyújtanak be. Továbbá előfordulhat, hogy néhány fontos munkát végző embernek kiválóbb minőségű számítógépre van szüksége, de a személyi számítógépe alacsonyabb konfigurációjú. A vezetőknek és a dolgozóknak ezt is azonnal meg kell vizsgálniuk, és észszerűen kell elosztaniuk a felszereléseket. A számítógépekkel való ellátásról az adott személy munkájának jellege és a számítógép kategóriájával szemben támasztott követelmények alapján kell dönteni. Ha valaki csak egy átlagos vezető vagy dolgozó, és nem foglalkozik számítástechnikai vagy videokészítési munkával, és csak olyanokra használja a számítógépet, mint internetezés, információk keresése és híváskezdeményezés, illetve nincs sok igénye a számítógép műszaki jellemzőit illetően, akkor elég lesz neki egy átlagos számítógép. Vannak idősebb emberek, akik csak olyan egyszerű műveleteket tudnak elvégezni, mint a gépelés, az internetezés és a híváskezdeményezés, de amint vezetővé vagy dolgozóvá válnak, nagyon csúcskategóriás számítógépet kapnak. Észszerű ez? Nem törekednek-e különleges kiváltságokra? Nem élvezik-e a státusz előnyeit? (De igen.) Mire kell használni ezt a fajta csúcskategóriás, kiváló minőségű felszerelést? A megfelelő dolgozó személyzetnek és szakmai személyzetnek kell használatba adni. Nem egy személy státuszának kell megfeleltetni. Egyes vezetők és dolgozók tévesen azt hiszik, hogy kiváltságos használati jogot kellene élvezniük Isten házának különböző tárgyai felett. Vajon ez egy szabály Isten házában? Nem. Egyesek, amint vezetőkké és dolgozókká válnak, hamarosan kiváló minőségű számítógépeket, mobiltelefonokat és fejhallgatókat kapnak, mindenféle kiváló minőségű felszereléssel látják el őket. Vajon mi ennek a következménye? Tényleg a munkában elérendő jó eredmények érdekében történik ez? Nem testi élvezetekre vágynak-e ezek az emberek? Egyáltalán, mire használsz kiváló minőségű számítógépeket? Nem csak online összejöveteleket tartasz, és szavakat meg doktrínákat prédikálsz? Tudod, hogyan kell videókat feltölteni, vagy képes vagy videókat készíteni? Tudod, hogyan kell fenntartani a hálózati biztonságot, vagy tudsz weboldalakat létrehozni? Értesz ezekhez a szakmákhoz? Ha nem, akkor minek kell neked valami kiváló minőségű számítógép? Hát nem undorító ez? (De igen.) Ha saját pénzzel rendelkezel, senkit sem érdekel, hogy hány számítógépet vásárolsz belőle, és senki sem fog beleszólni, bármilyen kiváló minőségűek is legyenek. Most arról beszélünk, hogyan kell Isten házának anyagi javait észszerűen elosztani. Mit jelent az, hogy „észszerűen”? Amikor a vezetők és a dolgozók Isten házának ezt a kiváló minőségű felszerelését használják, az „észszerű” használatnak számít? (Nem.) Nem értenek a szakmához, és nem tudják, hogyan kell bármit is csinálni. Vajon az, hogy kiváló minőségű számítógéppel rendelkeznek, őket is kiváló minőségűvé teszi? Miért hivalkodnak? Isten házának nincs olyan szabálya, amely a vezetők és a dolgozók számára kiváltságos jogot biztosítana az anyagi javak használatára és elosztására; nincs ilyen különleges kiváltságuk, és ez nem észszerű alapelv Isten háza számára a javak elosztásában – egyáltalán nem észszerű. Ha valaki olyan helyzetben van, hogy megveheti ezeket a dolgokat saját maga, akkor megteheti; ha nincs olyan helyzetben, és szüksége van arra, hogy Isten háza ossza ki számára, akkor elég, ha átlagos dolgokat használ. Ez tisztességes és észszerű. Azok, akik valóban tudják, hogyan kell használni ezt a kiváló minőségű felszerelést, azok ilyen munkában részt vevő szakemberek, ezért Isten házának ilyen felszerelést kell kiosztania nekik. Ez néhány olyan alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük és fel kell fogniuk Isten háza anyagi javainak elosztásával kapcsolatban. Ezen alapelvek szerint ellenőrizd le újra, hogy észszerűtlenül vannak-e elosztva valahol ezek a dolgok. Ha igen, akkor siess és javítsd ki. Egyesek, miután vezetővé vagy dolgozóvá válnak, látják, hogy Isten házában senki sem hízeleg nekik, hogy senki sem ad nekik kiváló minőségű dolgokat, és hogy még mindig a saját, régi ruháikat hordják, még mindig a saját, nagyon hétköznapi kis számítógépüket használják, és hogy Isten háza nem adott nekik egy jót. Ezért elmennek a pénzügyi csapathoz, és számítógép vásárlását kérelmezik. Észszerű ez? (Nem.) Azt mondják: „Ha nem adjátok ki nekem, nem fogom végezni a kötelességemet – keresni fogom az alkalmat, hogy isten házát rávegyem arra, hogy egy kiválóbb minőségű, újabb modellű, gyorsabb számítógépet vásároljon nekem!” Nagyon bátrak – nincs olyan, amit ne mernének megtenni. Miután ezek az emberek vezetővé válnak, Isten házát a sajátjukként kezelik, azt gondolva: „Isten házának pénze az enyém is – úgy fogom elkölteni, ahogy nekem tetszik!” Ez olyasvalami, amire az antikrisztusok képesek.

III. A különféle napi ellátmányok és ételek észszerű elosztása

Most már túlvagyunk a különböző anyagi javak és felszerelések észszerű elosztásáról szóló beszélgetésen. A következőkben a mindennapi élethez szükséges dolgokról fogunk beszélgetni, mint például: a gabonafélék, a zöldségek és szárított ételek, valamint a főzéshez szükséges hozzávalók, különböző kiegészítő ételek és így tovább. Ezeket a dolgokat nemcsak hogy észszerűen kell védelmezni, hanem észszerűen kell elosztani is. Nos, hogyan kell ezeket a különböző dolgokat észszerűen elosztani? Isten házának normái vannak az ételeire vonatkozóan, és azoknak, akik ezeket a dolgokat kezelik, észszerűen kell elosztaniuk őket, szigorúan betartva ezeket a normákat. Nem adhatnak a jó ételekből többet a hozzájuk közel állóknak. Például, ha valami finom, jó minőségű rizst szereznek be, vagy ha valamilyen gyümölcsöt vagy húst csak alkalmanként vásárolnak, és abból többet adsz ki annak, akivel jóban vagy, vagy az összes jót neki adod ki, a rosszat pedig másoknak küldöd – ez vajon észszerű elosztásnak számít? (Nem.) Akkor hogyan mérhető itt az „észszerűség”? A dolgok elosztásának milyen módja tekinthető ésszerűnek? Az egyenlő elosztás, amely megfelel az alapelveknek és a kötelező normáknak, amelyeket Isten háza az ételekre vonatkozóan meghatározott, annyi ételt kiadva, amennyit ki kell adni. Ha úgy érzed, hogy közel állsz valakihez, nekiadhatod a saját adagodat. Ne légy nagylelkű mások dolgaival, és ne használd Isten házának anyagi javait arra, hogy nagylelkűséget mutass másoknak; ha nagylelkű akarsz lenni, tedd azt a saját dolgaiddal. A nagylelkűség nem alapelv Isten házában – Isten házának alapelve az észszerű elosztás. A mindennapi létszükségletet és a különböző élelmiszereket az Isten háza által meghatározott normáknak megfelelően kell elosztani, nem pedig válogatás nélkül. Természetesen a vezetők és a dolgozók felügyelhetik és megnézhetik, hogy az ilyen javak elosztásáért felelős embereknek helyén van-e a szívük, észszerű-e az elosztásuk, az elosztás Isten házának alapelveivel összhangban történik-e, az emberek többsége hogyan számol be róla, van-e bármi panaszuk, és mindenkiről gondoskodtak-e. Mi a teendő, ha a javak időnként szűkösek? Rendben van-e, ha a vezetők és a dolgozók megtartják őket, hogy saját maguk fogyasszák el? Egyesek talán azt mondják: „A vezetőknek és a dolgozóknak a legmagasabb a státuszuk és a presztízsük, és általában ők azok, akik a legtöbbet beszélnek hozzánk, amitől kiszárad a szájuk. Ha van valami finomság, hagyjuk meg nekik, hogy ők egyék meg.” Rendben van-e így elosztani a dolgokat? (Nincs; a dolgokat meg kell hagyni azoknak, akiknek valóban szükségük van rájuk.) Ha egyes, viszonylag drága egészségügyi termékekből kevés van, hogyan kellene elosztani őket? Azoknak kellene kiosztani, akik sok éven át feláldozták magukat Istenért és adakoztak. Ezek az emberek a koruk miatt rossz egészségi állapotban vannak, de azért még mindig lelkiismeretesen végzik a kötelességüket, és a testvérek számára nagymértékben hasznosak voltak. Szükségük van arra, hogy kicsit karbantartsák és ápolják a testüket, és az a helyes, hogy ők fogyaszthassák és használhassák az ilyen egészségügyi termékeket. Senkinek sem kellene harcolnia a szűkös ellátmányokért. A vezetőknek és a dolgozóknak így kell elosztaniuk ezeket a dolgokat. Észszerű ez? (Igen.) Akkor az emberek többségének lenne-e kifogása az ilyen elosztás ellen? Van olyan, aki azt mondja: „Lehet, hogy nem vagyok annyira öreg, de rengeteg munkám van – több mint nyolc órát dolgozom nap mint nap. Lehet, hogy a munkám nem túl hatékony, és lehet, hogy nem végzem olyan sok éve, de néha az egészségem sem olyan jó. Miért nem törődik velem senki? Amikor jó dolgok vannak, sosem én vagyok soron, hogy megkapjam azokat, de amikor munka van, mindig engem keresnek meg”? Kell-e adni az ilyen embernek egy adagot? Ha már volt mersze kérni, hagyjatok neki valamit – észszerű ez? Beleegyeznétek? (Nem.) Ha Én lennék, beleegyeznék. Miért kell ennyire aggódni az ilyesmik miatt? Az emberek nem az élvezetért élik az életüket; nem azért élnek, hogy egyenek, igyanak és mulatozzanak. Miért kell ilyen dolgokért harcolni? Ha valaki tényleg harcolni akar értük, és a körülményei valamennyire megfelelőek, akkor hadd élvezze egy kicsit ezeket a dolgokat. Ő valamilyen különleges szívességben részesült, de téged nem ért veszteség emiatt; nem kell ennyire idegeskedni. Nos, tegyük fel, hogy valaki azt kérdezi: „Miért nem adsz nekem is? Az én egészségem sem rózsás; ha tényleg valami jót ehetnék, akkor jobb egészségi állapotomban több munkát tudnék végezni, és többet tudnék fáradozni Isten házáért, a munkám pedig hatékonyabb lenne.” Ha már ezt a kérést megfogalmazta, ne hozd zavarba azzal, hogy elutasítod, osszál ki neki néhányat. Másoknak nem kéne ennyire izgatniuk magukat emiatt – légy egy kicsit nagylelkűbb. Vajon ezek nélkül a dolgok nélkül az életed nem ugyanúgy folytatódna-e, mint eddig? Amit Isten ad az embereknek, az nem szűkös, hanem nagylelkű és bőséges – nem kell harcolni a dolgokért. Ha van valamilyen különleges dolog, és senki sem érzi úgy, hogy szüksége van rá, vagy hogy élveznie kell azt, akkor oda kell adni annak a fajta embernek, akiről a többség végül is úgy dönt, hogy a legmegfelelőbb, hogy az egye meg. Hangsúlyozzuk az emberi mivoltot és a dolgok észszerű elosztását. Aki ezeket a dolgokat megkapja, annak el kell fogadnia őket Istentől, és meg kell köszönnie Neki a kegyelmét. Másoknak nem kell harcolniuk azokért. Ha megteszed, akkor oktalan vagy, szándékosan bajt okozol, és túlléped a határt. Így kell kezelni az ilyen különleges körülményeket. A különleges és a hétköznapi körülményekre egyaránt vannak alapelvek; ezeket nem szabad megkülönböztetés nélkül kezelni, még kevésbé az emberi kapcsolatok követelményei alapján. Ha ezek a dolgok észszerűen vannak elosztva, a vezetők és a dolgozók eleget tettek a felelősségüknek.

A napi ellátmányok és ételek elosztásakor a vezetőknek és a dolgozóknak is a valós helyzetek, a valós létszám és a valós szükségletek alapján kell eljárniuk, hogy igazán észszerű módon osszák el azokat, azzal a céllal, hogy ne hagyják, hogy pazarlás történjen vagy veszteségek keletkezzenek. Ez egy olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük. Olykor, amikor nincs megértésük a konkrét körülményekről, előfordulhat, hogy bizonyos dolgokat egy alapvető alapelv szerint osztanak el, és utólag, a többiek visszajelzése és a későbbi ellenőrzés során értesülnek arról, hogy az elosztás nem volt észszerű, hogy egy kissé előíráshoz kötött volt. Ez esetben legközelebb javítaniuk kell, hogy elkerüljék a probléma megismétlődését, valamint mérsékeljék a pazarlást és a veszteséget. Így tesznek eleget a felelősségüknek. Természetesen a kár és a pazarlás elkerülése érdekében egyrészt több konzultációt kell tartaniuk a dolgok elosztásakor; szigorúan be kell tartaniuk az alapelveket is. Ez elengedhetetlen. Ne osszanak ki dolgokat válogatás nélkül, úgy, hogy nem adnak azoknak, akiknek valóban szükségük van rájuk, nem adnak azoknak, akik őszintén végzik a kötelességüket, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak, hanem épp azoknak a hízelgőknek adnak, akiknek nincs lelki megértésük. Az alapelvekkel összhangban lévő cselekedet ez? (Nem.) Nem felelőtlen meggondolatlanság? Ha az ember nem az alapelvek szerint cselekszik, akkor nem tesz eleget a felelősségeinek. Mire vonatkozik az, hogy eleget tesz a felelősségeinek? Nem arra, hogy végigmegy a formaságokon és betartja az előírásokat, és nem egy meghatározott lépéssorozat megtételével tesz eleget – hanem valóban szigorúan az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint cselekszik, miközben azt is biztosítja, hogy Isten házának egyetlen javát se érje pazarlás vagy kár. Ezt jelenti az, hogy valóban eleget teszel a felelősségednek. Például, ha öt embernek tojást adsz ki, mindegyiküknek egyet kell adnod naponta, és tíznaponta add ki, így pontosan ötvenet kell küldened. Egyrészt azért kell így kiadnod, mert ez kis mennyiség, és könnyű vigyázni rá; továbbá ez pontosan az a megfelelő mennyiség, amit megesznek. Nagyon is helyes így, az Isten háza által megkövetelt normák és előírások szerint gyakorolni – ez az alapelvek szerinti cselekvés. Ha egy vezető vagy egy dolgozó, félve a szóváltástól, egyszerre száz napra való tojást adna ki nekik – ötszáz tojást –, az helyénvaló lenne? Mondd csak, ötven tojást könnyebb szállítani és megóvni, vagy ötszázat? (Ötvenet.) Egy kisebb mennyiséget könnyebb szállítani és megóvni. Vannak, akik száz napra valót küldenek, és ennek következtében néhány összetörik útközben, néhány pedig akkor, amikor a rendeltetési helyre viszik őket. Egy kis törés a másik után, így egy adag károsodik. Ehhez hozzáadódik még az, hogy amikor az emberek látják, hogy sok tojás van kiadva, akkor csak úgy elpazarolják őket, és így a következő szállítmány napjáig nem lesz mit enniük. Nos, ha ezek a tojások összetörnek és károsodnak, nem a vezetők és a dolgozók hanyagsága okozza azt? (De igen.) Ha még kérnek, adhatsz-e nekik? Az alapelvek szerint a kijelölt időpont előtt nem adhatsz nekik többet, de ők megsértődnek, ha nincs mit enniük. Mit lehet itt tenni? (Idejében és a megfelelő mennyiségben kell kiadni azokat.) Ha idejében és a megfelelő mennyiségben adod ki, akkor az alapelvek szerint jársz el – ez az észszerű elosztás. Ezeknek a dolgoknak az elosztásakor a vezetőknek és a dolgozóknak feltétlenül be kell tartaniuk az észszerű elosztás alapelvét és az Isten háza által megkövetelt normát, idejében és rendszeresen adva ki azokat. Ezenkívül azonnal fel kell ismerniük, hogy volt-e pazarlás, voltak-e újbóli kérelmek vagy kérések olyan dolgokra, amelyekből a pazarlás miatt kevés van, és volt-e pazarlás olyan kiadott dolgokkal, amelyeket nem szerettek az emberek. A húsokat és a zöldségeket például egyaránt kiadják, a legtöbb ember pedig a húst részesíti előnyben, így lehet, hogy azt négy-öt nap alatt elfogyasztja, a zöldségek pedig megmaradnak. A zöldségek nem állnak el jól; némelyikük egy idő után megromlik és megrohad, így elfogynak, mielőtt a következő adagot kiadnák. Lehet, hogy valaki ezután újra jelentkezik, és még kér. Ilyen esetben kell-e adni még? Észszerű-e adni még neki? (Nem.) Mások sunyi módon felfalják a húst és a tojást, és megeszik az összes olyan zöldséget, amit szeretnek, miközben mindenféle okot és kifogást hoznak fel, hogy ne egyék meg azt, amit nem szeretnek. Ha a zöldségek megsárgulnak és megromlanak, azt mondják, hogy ehetetlenek, és végül a disznókkal és a tyúkokkal etetik meg, vagy egyszerűen kidobják azokat, majd kérnek még. Amikor a vezetők és a dolgozók ilyen esettel találkoznak, hogyan kezeljék azt? Ha azt mondják, hogy „legközelebb többet adok majd nektek, ha úgy látom, hogy nem elég – többet fogok juttatni nektek, mivelhogy sokat esztek”, akkor megfelelő módja-e ez a helyzet kezelésének? Hát nem vak? (De igen.) Hogy lehet, hogy vakok? (Nem értik meg, hogy mi történik valójában: A fő ok, amiért az általuk kiadott élelmiszer nem volt elég, az az, hogy elpazarolták.) Elhamarkodottan következtetéseket vonnak le anélkül, hogy megértenék, mi is történik valójában. A legtöbb helyen van elegendő ennivaló, amelyet Isten házának előírásai szerint adnak ki. Miért csak azon az egy helyen nem elegendő soha? Nem szükségeltet-e ez különleges kivizsgálást? El kell menniük a helyszínre, körültekintően és részletesen érdeklődniük kell a helyzetről, hogy lássák, mi történik. Végül a kivizsgálásuk és megértésük révén rájönnek, hogy az ottani szakács rossz és erkölcstelen, aki az embereknek szánt ételt a tyúkokkal etette meg, szándékosan elpazarolva Isten házának ételét. Elég válogatós abban, hogy mit eszik, és csak finom ételeket szeret enni. Nem eszik zöldséget, ha nincs hús, ha van, akkor pedig nem eszik tofut. Ha tojást kap, minden étkezéskor azt eszik. Kizárólag ízletes ételeket választ ki, és nem eszik meg semmilyen közönséges zöldséget, az sem érdekli őt, ha azok megromlanak. A megértés kimutatta, hogy a szakács rossz ember – akkor következő alkalommal, amikor a dolgokat kiadják, megnövelt juttatást kellene-e kapnia? (Nem.) Nem csak arról van szó, hogy többet adnak neki? Hogyan kell kezelni ezt a problémát, ha már ráakadtak? Azonnal váltsd le őt; cseréld ki olyasvalakire, akinek van egy kis emberi mivolta, hogy elvállalja a kötelességet. Fedezd fel és oldd meg azonnal a problémát, és iktasd ki az ilyen gonosz embereket, az ilyen rohadt almákat. Lehet, hogy egyesek azt kérdezik: „Mivel már nem főz többé, rendben lenne-e, ha ő etetné a tyúkokat?” (Nem.) Ha ő eteti a tyúkokat, a tyúkok nem tojnak; ha ő eteti a disznókat, a disznók soványak lesznek. Nem lesz jó, ha bármit is ő etet. Az ilyen embereket el kell küldeni – alkalmatlanok arra, hogy kötelességet végezzenek Isten házában. Ha bármilyen más probléma merül fel Isten háza anyagi javainak elosztása során, azt is azonnal meg kell oldani. Mi a célja e problémák megoldásának? Az, hogy mérséklődjön az Isten házának anyagi javaiban keletkezett pazarlás és romlás. Egyesek talán azt kérdezik: „Ahhoz, hogy megoldjuk ezeket a problémákat, a konyhát kell megvizsgálni. Nem Te mondtad, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad bemenniük a konyhába? Most miért szabad nekik bemenni?” Ez két különböző dolog. Nem azt mondtam, hogy nem szabad bemenniük – az a vezetők és a dolgozók munkához nem értésének boncolgatása volt, akik tétlenül lézengenek és sétálgatnak, élvezik a státusz előnyeit, és folyton a konyhába mennek, hogy finomságokat egyenek. Jelen esetben azért mennek a konyhába, hogy problémákat oldjanak meg, nem pedig azért, hogy finomságokat egyenek. Menj akkor, amikor menned kell, és ne menj, amikor nem kell menned. A vezetőknek és a dolgozóknak sok munkájuk van, és ez az egyik feladatuk, amelynek sajátos problémáit csak akkor ismerhetik meg, ha behatolnak a konyha mélyére, és megértést nyernek a részletekről. Ha egy szakácsról kiderül, hogy nem megfelelő, azonnal el kell bocsátani, és megfelelő valakivel kell helyettesíteni. Ez biztosítja, hogy az Isten háza által kiadott dolgok ne vesszenek kárba és ne romoljanak el. Akárhogyan is fogalmazok, a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben az a követelmény, hogy tegyenek eleget a felelősségüknek – ha a tiéd az, hogy aggódj miatta és tegyél, akkor feltétlenül aggódnod kell és tenned kell érte. Meg kell figyelned a szemeddel, és a füleddel figyelmesen hallgatnod kell, hogy mit mondanak a különböző emberek – és persze a szíved mélyén meg kell tanulnod, hogy mindenféléről legyen véleményed, gondolatod és felismerésed; egy másik fontos dolog az, hogy megszívleld azokat az alapelveket, amelyeknek betartását Isten háza megköveteli, és soha ne térj el azoktól. Bármilyen munkát is végzel, először meg kell értened, hogy mik azok az alapelvek és szabályok, amelyeket Isten háza megkövetel; mielőtt munkához látnál, még egy párszor fel kell tenned magadnak az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: Tisztában vagyok-e az Isten háza által megkövetelt alapelvekkel? Hogyan kell ezt csinálni, ha Isten házának alapelvei szerint kell csinálni? Hogyan kell azt az alapelvek szerint csinálni különleges körülmények között? Hogyan kell azt kezelni hétköznapi körülmények között? Feltétlenül több ilyen és hasonló kérdést kell feltenned magadnak, mielőtt munkához látnál, és többet kell imádkoznod Isten előtt. Ennek egy része önvizsgálat, a másik része pedig Isten átvizsgálásának elfogadása. Ez segít a vezetőknek és a dolgozóknak abban, hogy kevesebb hibát kövessenek el és kevésbé térjenek el munkájuk során, csökkentve Isten háza anyagi javainak pazarlását, és csökkentve az Ő házának okozott veszteségeket. Ami még fontosabb, az az, hogy ezáltal a vezetők és a dolgozók fenntartják a felelősségüket és eleget tesznek annak. Ez az, amit a vezetőknek és a dolgozóknak valóban tenniük kellene. Ez a vezetőkkel és a dolgozókkal szembeni követelmény. Isten háza különféle anyagi javainak védelme és elosztása nem bonyolult feladat. Egyrészt arról van szó, hogy a vezetők és a dolgozók maguk is ismerjék az alapelveket; másrészt pedig arról, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak többet kell beszélniük ezekről az alapelvekről a különféle anyagi javak kezeléséért felelős embereknek, jobban nyomon kell követniük a dolgokat, meg kell próbálniuk jobban megérteni a dolgokat, és jobban meg kell vizsgálniuk a gazdálkodás helyzetét, mindeközben többet kell beszélgetniük az Isten háza különféle anyagi javainak elosztásáért felelős felügyelőkkel, hogy azok alaposabban felfogják ezeket az alapelveket. Természetesen a vezetőknek és a dolgozóknak is folyamatosan érdeklődniük és kérdezősködniük kell arról, hogy ezek az emberek hogyan osztják el és adják ki a javakat, és hogy vannak-e különleges körülmények – például, hogy a felügyelők az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint osztják-e el a javakat a különböző évszakokban, különböző időpontokban, és olyan esetekben, amikor a különböző típusú embereknek más-más igényeik vannak. Ennek célja az, hogy Isten házának különböző javai hatékonyan tudják ellátni a funkciójukat, és a lehető legnagyobb mértékben észszerűen legyenek használva, valamint a lehető legjobb gondoskodással, a lehető legjobb karbantartással legyenek védelmezve. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége.

Isten háza anyagi javainak jó kezelése Isten választott népe egészének felelőssége

Miután megértettétek a vezetők és a dolgozók felelősségeit, megértettétek-e azokat az alapelveket is, amelyeket minden egyes testvérnek fel kell fognia azt illetően, ahogyan Isten házának különféle anyagi javaival bánik? Még ha nem is vagytok vezetők és dolgozók, de a felügyeleti felelősségnek mégis eleget kell tennetek. Ez Isten választott népének joga. Továbbá Isten házának különféle anyagi javaival – könyvekkel és mindenféle eszközökkel; a napi ételekkel, italokkal és tárgyakkal; és így tovább – mindenkinek szeretettel és gondoskodással kell bánnia. Emellett mindenkinek rendszeres ellenőrzéseket, javításokat és karbantartást kell végeznie az általa használt különféle dolgokon, illetve észszerűen kell használnia azokat – ne hagyd, hogy a te birtokodban megsérüljenek és kárba vesszenek, illetve ne dobd ki őket válogatás nélkül. Vannak, akik azt mondják: „Ez a dolog amúgy sem az enyém. Nem az én pénzemből vettem. Isten háza adta ki nekem – ez köztulajdon. Nem kell törődnöm azzal, hogy mikor van karbantartva és javítva, vagy hogy hol van tárolva. Nem vihetem folyton magammal, mintha kisajátítottam volna.” Észszerű gondolkodás ez? Nem nagyon önző és emberi mivolt nélküli? (De igen.) Milyen alapelveket kell tehát betartani Isten háza anyagi javainak használatakor? Ha valamit a te használatodra osztottak ki, akkor a te feladatod, hogy megjavítsd és vigyázz rá, amíg te használod azt. Teljes mértékben felelős vagy; bárki más ösztönzése vagy felügyelete nélkül úgy kell kezelned, becsben tartanod és megóvnod, mintha az a te személyes tulajdonod lenne. Ezt jelenti az, hogy emberi mivoltod van. Bármilyen állapotban is volt a dolog, amikor kiadták neked, ha már nem szabad használnod, vagy végeztél vele, tökéletesen sértetlenül és eredeti állapotában kell visszaadnod annak, aki azt őrzi. Ezt nevezik józan észnek; ez olyasvalami, aminek az emberi mivoltban meg kell lennie. Azt mondod, hogy hiszel Istenben, hogy lelkiismerettel és józan ésszel rendelkezel, hogy szereted az igazságot, törekszel rá, és aláveted magad annak, de ha még azzal a legminimálisabb emberi mivolttal sem rendelkezel, amivel az anyagi javakkal való bánásmódhoz rendelkezned kellene, akkor hogyan beszélhetsz egyáltalán az igazság szeretetéről vagy annak gyakorlásáról? Nem túl üres ez egy kissé? Ha még annak a felelősségnek sem tudsz eleget tenni, aminek az anyagi javakkal való bánásmódhoz kellene, az azt jelenti, hogy nem jó az emberi mivoltod – „hiányzik az emberi mivoltod”, ahogyan ezt mondani szokták. Továbbá, akárhogyan is használod a saját javaidat, akár durván, akár pedánsan bánsz velük, az a te jogod. Senki sem fog beleszólni. Isten házának azonban alapelvei vannak a javai használatára vonatkozóan. Ezek az alapelvek mind a lelkiismereten és a józan észen alapulnak, és bár nem emelkedhetnek az igazság magaslatára, de legalább megfelelnek az emberi mivolt normáinak. Ha még ennek az emberi mivoltra vonatkozó normának sem tudsz megfelelni, ha még az Isten háza által neked kiadott eszközöket és ellátmányokat sem tudod helyesen kezelni és használni, akkor probléma az, hogy képes vagy-e megérteni az igazságot és belépni az igazságvalóságba – megkérdőjeleződik. Tehát, amikor arról van szó, hogy miként bánsz ezekkel a javakkal, jogod van használni azokat, és természetesen felelősséggel is tartozol a javításukért, karbantartásukért és azért, hogy vigyázzál rájuk. Komolyan kell venned ezeket a javakat. Ha te, akárcsak a nem hívők, azt mondod: „Úgysem az enyém. Nem az én pénzemből vettem. Ha egy köztulajdonban lévő dolog elromlik, akkor elromlik – csak vegyünk egy újat, vagy legrosszabb esetben javítsuk meg. Mégsem olyan, mintha én veszítettem volna el.” Ha így gondolkodsz, az baj – veszélyben vagy. Nem rendelkezel egyenes jellemmel, és a szíved nincs a helyén. Ha a saját dolgaidat takarékosan használod, de Isten házának dolgaival jelentéktelenként bánsz, nem törődsz azzal, hogy megbecsüld őket – nem olyasvalaki vagy-e, akinek nincs helyén a szíve? Vajon szereti Isten azokat, akiknek nincs helyén a szíve? (Nem.) Mondd csak, Isten átvizsgálja-e azokat, akiknek nincs helyén a szíve? (Igen, átvizsgálja.) Isten egyaránt átvizsgálja azokat, akiknek helyén van a szíve, és azokat is, akiknek nincs. Ha elfogadod Isten átvizsgálását, mi a teendő, ha rájössz, hogy így gondolkodsz? Nem törődsz vele? Ellenőrizetlenül hagyod? Nem érdekel? „Hogy én mit gondolok, az az én dolgom. Ki vagy te, hogy beleavatkozz ebbe? Ha megengeded, hogy használjak valamit, akkor jogom van használni – és semmi esetre sem lesz baj, hacsak össze nem töröm a gépet. Miért támasztasz ilyen magas és ilyen sok követelést?” Vajon jó gondolkodásmód ez? (Nem.) Ez az „emberi mivolt hiánya”. Ha ilyen gondolataid vannak, el kell fogadnod Isten átvizsgálását, és azt kell mondanod: „Istenem, romlott beállítottságom van, és szegényes az emberi mivoltom. Eddig azt hittem, hogy eléggé nemes és becsületes vagyok, hogy van méltóságom; nem gondoltam volna, hogy ez a kis dolog felfedne engem. Önző vágyaim vannak; nincs helyén a szívem; saját kis céljaim vannak. Hajlandó vagyok elfogadni a Te átvizsgálásodat és a Te fegyelmezésedet, és hajlandó vagyok megváltozni.” Imádkoznod kell, és bűnbánatot kell tartanod Isten előtt, és hagynod kell, hogy Ő átvizsgáljon téged. Hogyan kellene megváltoznod, ha elfogadtad az Ő átvizsgálását? Azt mondod majd: „Erkölcstelen volt úgy gondolkodni, ahogyan egykor gondolkodtam – ez a nem hívők, az álhívők gondolkodásmódja. Többé nem gondolkodhatok így. Nem szabad ezen az úton járnom. Én Istenben hívő vagyok; emberi mivolttal és méltósággal rendelkező embernek kell lennem, Istennek tetsző dolgokat kell tennem. Mostantól változtatnom kell azon, ahogyan az eszközöket és a gépeket használom. Hagynom kell őket pihenni, amikor pihenniük kell, szükség szerint meg kell javítanom, és szükség szerint karban kell tartanom őket. Gyakran kell tisztítanom őket, és rendszeresen ellenőriznem kell a különböző alkatrészeiket, hogy biztosítsam a normális használatukat. És ha végeztem velük, azonnal megtakarítom majd őket, és visszaviszem megőrzésre, nehogy illetéktelenek babráljanak velük.” És aztán különösen óvatos és figyelmes leszel, amikor a jövőben újra gépeket használsz. Szemléletmódod folyamatosan változni fog, a módszereid pedig javulni fognak, a korábbi önző, aljas gondolataidtól és cselekedeteidtől a felelősségérzet, a dolgokról való gondoskodás és a felelősségvállalás felé fordulva. A gondolkodásmódodban bekövetkező változás a kezdete annak, hogy valóban megváltozz. Akkor lesz változás a szokásaidban, amikor a gondolkodásmódodat és a gondolataidat átülteted a gyakorlatodba. Amikor ez eléri azt a szintet, hogy Isten látja, hogy valóban megváltozol és bűnbánatot tartasz; ezek a fordulatok és változások, amelyeket végrehajtasz, valóban elfogadhatóak lesznek Isten számára. Ez az igazság gyakorlása. Mi a legalapvetőbb dolog, amivel valakinek rendelkeznie kell az igazság gyakorlásához? A lelkiismeret és a józan ész, amellyel az embereknek rendelkezniük kellene. És van-e egy önző, aljas embernek lelkiismerete és józan esze? (Nincs.) Lehet, hogy doktrínaként tudod, hogy Isten házának tárgyait nem hagyhatod szanaszét, nem rongálhatod meg, és nem pazarolhatod el, nem bánhatsz felelőtlenül velük – de a szívedben és a gondolataidban milyen a hozzáállásod? „Mi értelme törődni ezekkel a dolgokkal? Még csak nem is az enyémek.” Ez a gondolkodásmód fogja irányítani a viselkedésedet, és vajon az általad ismert doktrínának lesz-e bármi haszna is akkor? Nem – az csak egy doktrína lesz, amely egyáltalán nem segít. Csak akkor kezd majd megváltozni a viselkedésed és a gyakorlati cselekedeteid, ha a gondolkodás- és szemléletmódod irányt vált, és valóban megváltoztál, valamint bűnbánatot tartottál Isten előtt. Ekkor kezd emberi mivoltot ölteni az, amit megélsz; ekkor kezdesz el belépni az igazságvalóságba. Egy ilyen apróság felfedi az ember emberi mivoltát, valamint azt, hogy az illető valóban szereti-e az igazságot.

Isten háza különféle anyagi javainak kezelése olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak kell eleget tenniük, és Isten választott népe minden egyes tagjának együttesen kell felügyelnie, segítenie és a lehető legjobban együttműködnie. Ez mindenki felelőssége. Isten választott népének példaként kell szolgálnia. Magukkal kell kezdeniük – csak ha ők maguk jó munkát végeznek, akkor alkalmasak arra, hogy másokat felügyeljenek, és hogy értékeljék, hogy amit mások tesznek, az megfelelő-e és összhangban van-e az alapelvekkel. Ez a kérdés mindenkit érint, ez az apró dolog felfedi az emberek emberi mivoltát, valamint az igazsághoz való hozzáállásukat is. A vezetőknek és a dolgozóknak jól és rendkívül erélyesen, Isten házának alapelvei szerint kell végezniük ezt a munkát, illetve minden egyszerű testvérnek is szigorral és elővigyázatosan kell tekintenie erre a kérdésre. Gyakran kell elgondolkodnod önmagadon, hogy vannak-e problémák az emberi mivoltodban és a gondolkodásmódodban, hogy milyen a hozzáállásod. Ha rájössz, hogy gond van a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal, azonnal imádkoznod kell, és meg kell változnod – amikor pedig Isten házának javait kezeled, illetve használod, törekedned kell egyrészt arra, hogy ne vádoljon a lelkiismereted, és ne legyenek hiányosságaid Isten előtt, másrészt pedig arra, hogy mások csodálják és elismerjék, amit teszel, és azt mondják, hogy van emberi mivoltod, ami mindenki számára látható. A legfontosabb, hogy az emberek tartsák be az alapelveket, amikor ezt teszik. Ez az a kötelezettség, amelyet az embereknek teljesíteniük kell, amit Isten háza minden tagjának el kell érnie. Ez nem csak a vezetők és a dolgozók felelőssége.

Most már többé-kevésbé tisztában vagy-e a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételével? Miután megértették az alapelveket, az embereknek figyelmesebbnek és pedánsabbnak kell lenniük e munka elvégzésében, és többet kell fáradozniuk érte, nem szabad lustálkodniuk – így alapvetően képesek lesznek csökkenteni Isten háza anyagi javainak károsodását és pazarlását, és megakadályozhatják, hogy azok gonosz emberek birtokába kerüljenek. Ennek megvalósíthatónak kell lennie. Miért mondom, hogy ezt könnyű megvalósítani? Ezek olyan dolgok, amelyek mindenkinek érinthetik a mindennapi otthoni életét. A saját otthonod javainak kezelésére könnyű odafigyelni, tehát ha úgy vigyázol Isten házának javaira, mintha a sajátjaid lennének, az Ő házának követelményei szerint, észszerűen osztod el őket, valamint eléred, hogy csökkentsd a kárt és a pazarlást, és nem engeded, hogy gonosz emberek birtokba vegyék azokat, akkor eleget teszel a vezetők és a dolgozók felelősségének. Ez a munka természetéből adódóan általános ügyekkel kapcsolatos feladatnak tűnik. Miért nevezzük ezt általános ügyekkel kapcsolatos feladatnak? Mert magába foglalja az anyagi javak kezelését. Ha jól kezeled és osztod el őket, akkor eleget teszel a felelősségednek. Ennek a munkának az alapelve is elég egyszerű – csak egyetlen alapelvről van szó, és nem tartalmaz bonyolult igazságokat. Amennyiben az ember terhet visel és jók a szándékai, képes jól végezni ezt a munkát anélkül, hogy túl sok igazságot kellene megértenie, és anélkül, hogy túl sok igazságot kellene közölni vele. Tehát ez a munka egyetlen feladat, éspedig egy általános ügyekkel kapcsolatos feladat. Olyan munka, amelyet a vezetők és a dolgozók könnyen elvégezhetnek. Amennyiben egy kicsit szorgalmasabb vagy, több kérdést teszel fel, többet érdeklődsz, többet foglalkozol magaddal és jók a szándékaid, akkor képes vagy azt elvégezni. Egyáltalán nem bonyolult. Befejeztük a vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételéről való beszélgetésünket. Ez ilyen egyszerű.

A hamis vezetők Isten házának anyagi javait illető hozzáállása és megnyilvánulásai

Most, hogy megértettétek a vezetők és a dolgozók felelősségét, ezzel kapcsolatban a továbbiakban azt fogjuk boncolgatni, hogy milyen megnyilvánulásokat mutatnak a hamis vezetők, amikor ezt a munkát végzik, és mit tesznek, ami miatt hamis vezetőként jellemezhetők. Először is, ha hamis vezetők végzik ezt a munkát, azok nem képesek megfelelően védelmezni a különböző javakat. A védelem a fontos munka első eleme, amikor mindenféle anyagi javakról van szó. A hamis vezetők mindenben zűrzavarosak, amit csak tesznek; amellett, hogy az igazság és az azzal kapcsolatos különböző alapelvek tekintetében is egy mocsárban vergődnek, hasonlóképpen zűrzavarosak, amikor Isten háza különböző anyagi javainak védelméről van szó. Nem tudják, hogy milyen embereket keressenek a kezelésükhöz, vagy hogy milyen módon kellene védelmezni azokat. Nincsenek pontos céljaik, sem konkrét terveik, még kevésbé részletes lépéseik, hogy elvégezzék ezt a munkát. Ha van valaki, aki hajlandó vállalni a fáradságot, akkor ezeket a javakat meg lehet védeni; ha nincs, akkor a hamis vezető hagyja ezeket a javakat hanyagul félrerakni. Nem talál megfelelő embert a védelmükre, sem megfelelő helyet a tárolásukra, és még kevésbé beszél a védelmükre vonatkozó konkrét alapelvekről. Ugyanakkor nem intézkedik ezen anyagi javak későbbi elhelyezéséről, javításáról és karbantartásáról sem. Egyes hamis vezetők még azt sem tudják, hogy Isten házának milyen javai vannak – nem törődnek azokkal, és nem érdeklődnek utánuk. Mondjuk például, hogy Isten háza új, Isten szavait tartalmazó könyveket nyomtatott. Hány könyv maradt meg a kiosztás után, ki intézi a könyvek tárolását, hogyan tárolják, és a megfelelő helyen tárolják-e őket – a hamis vezető semmit sem fog tudni ezekről a dolgokról, és nem is fog érdeklődni vagy kérdezősködni róluk. Vajon miért nem kérdezősködik? Azt gondolja, hogy Isten háza anyagi javainak védelme jelentéktelen dolog, hogy ő egy vezető, olyasvalaki, aki fontos dolgokat tesz, aki kizárólag csak prédikál. Egyáltalán nem törődik ezekkel a „jelentéktelen dolgokkal”, hanem átadja azokat olyan embereknek, akik nem értenek semmihez, és nem érdekli őket, hogy jól vagy rosszul csinálják-e. Tehát egyáltalán nem veszi komolyan az Isten háza anyagi javainak védelmével kapcsolatos munkát. Ez az egyik ok. A másik az, hogy egyes hamis vezetők zavaros fejűek – az elméjük kusza. Nincs normális gondolkodásuk és tudatosságuk a javak védelméről, valamint nincs eljárásmódjuk vagy módszerük arra, hogy hogyan védelmezzék Isten házának javait. Így nem tudják, hogy ezek közül a dolgok közül hány sérült meg, és azt sem tudják, hogy vannak-e pazarlási esetek. Amikor gonosz emberek elvesznek bizonyos dolgokat, a hamis vezető azt mondja: „Hagyjuk csak – úgyis minden Isten kezében van.” Néhány fontos dolgot egyesek anélkül használnak, hogy bárki is jóváhagyta volna; ezek az emberek elveszik ezeket a dolgokat, így mások nem tudják használni a munkájukban, és senki sem meri elkérni őket. A hamis vezető azt mondja: „Nem nagy ügy. Csak vegyél egy újat. Ők vették el azt a dolgot, hadd használják ők először. Ez csak egy dolog – mindegy, hogy ki használja. Ha nem használják észszerűen, az csak rájuk és Istenre tartozik. Nincs szükség arra, hogy beleszóljunk.” Nézzétek, hogyan hirdetnek egy nagyszerű doktrínát, hogy „kezeljék” a problémát, a nagy problémákat kicsivé, a kicsiket pedig semmiséggé változtatva. A hamis vezetők nem tesznek eleget egyik felelősségüknek sem, amikor Isten háza különböző javainak védelméről van szó. Nem törődnek vele, nem érdeklődnek utána, és nem oldanak meg, illetve nem kezelnek semmilyen problémát. Még ha a Fennvaló utána is néz a munkájuknak, csak kitérően beszélnek, hogy elhessegessék, és ennyi.

Néhány testvér felszerelést, ruhát és gyógyszert vásárol Isten házának használatára, és amikor a hamis vezető meglátja azokat, átválogatja őket, a jó ruhákat, cipőket és táskákat pedig elveszi magának, és másoknak csak a maradékot engedi elvenni, amire neki magának nincs szüksége. Amikor az általuk vezetett tökfejek ezt látják, azt mondják: „A vezetőnk kiválasztotta, amit akart – most rajtunk a sor. Ha végeztünk, a megmaradt értéktelen cuccokat odadobjuk az alattunk lévő testvéreknek.” Akinek a kezébe kerülnek ezek a dolgok, annak a tulajdonai lesznek, a maradékot pedig, ami senkinek sem tetszik, félredobják, és senki sem őrzi azt. És így Isten házának különböző anyagi javai számára névlegesen vannak helyek, ahol őrzik azokat, de valójában egyáltalán nem őrzik – ezek a helyek szemétdombok, nincs senki, aki kezelné őket. Csak úgy ledobják a dolgokat egy helyre, és hagyják, hogy felhalmozódjanak. Vannak ott ruhák, cipők és zoknik, gyógyszerek és elektronikai eszközök, valamint használati tárgyak és konyhai felszerelések is – összevisszaság, mindenféle kacat van benne, sőt, még az embereknek és a kutyáknak szánt ételek is összekeverednek. Ha megkérdezed, hogy ki kezeli ezeket a dolgokat, és hogy szétválogatja-e őket; vagy hogy vannak-e utasítások azokra vonatkozóan, és hogyan kell védelmezni azokat; vagy, ha Isten házának munkájához nincs szükség ezekre a dolgokra, a testvéreknek szükségük van-e rájuk – senki sem tudja a választ. Teljesen normális, ha a testvérek nem tudják, de a vezetőknek és a dolgozóknak sincs válaszuk egyik kérdésre sem – végképp kibújnak a felelősség alól ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és vagy azt mondják, „Nem tudom”, vagy azt, hogy „Valaki gondoskodik róla”, ezzel elbocsátva téged és becsapva Isten házát. Ennek eredményeként ezek a problémák megoldatlanok maradnak. Ugye, nem bonyolult a vezetőknek és a dolgozóknak megfelelő embert találni Isten háza különféle anyagi javainak kezelésére? A hamis vezetők még azt az egyszerű munkát sem végzik el, hogy keressenek egy hűséges embert, aki megfelelően védelmezi ezeket a dolgokat, hogy pontos nyilvántartást vezessen és rendben tartsa azokat. Akkor mit csinálnak? Ha a testvérek ruhákat vagy napi használati cikkeket ajánlanak fel Isten házának, és a hamis vezetők meglátják ezeket a dolgokat, úgy hemzsegnek körülöttük, mint egy falka éhes farkas, akik közösen falják fel a húst. Újra meg újra felpróbálják a nekik tetsző ruhákat, és vég nélkül válogatnak maguknak. Amikor Isten háza különböző fontos és drága gépeket és felszereléseket vásárol, akkor rohannak, hogy először kiválasszák a jókat maguknak. Miért választják ki a jókat? Úgy gondolják, hogy vezetőként vagy dolgozóként kiváltságos használati joguk van Isten házának javai felett. Bármit is adjon ki Isten háza, mindig a legjobb dolgokat választják ki először. Így bánnak Isten házának javaival. Vajon ez munkavégzés? Nem a hamis vezetők megnyilvánulása ez? Ha olyan dolgokról van szó, amelyeknek lejárati ideje van – például élelmiszerek és gyógyszerek –, a hamis vezetők egyszerűen nem törődnek velük. Nem keresnek megfelelő személyzetet a kezelésükhöz, és nem is mondják el a személyzetnek, hogy „Néhány dolognak szavatossági ideje van, ezért azonnal készítsetek róluk nyilvántartást. Igyekezzetek elosztani azokat a testvéreknek még a lejárati idejük előtt, hogy észszerűen használják fel – ne várjátok meg, amíg lejárnak; ne hagyjátok, hogy kárba vesszenek.” A hamis vezetők soha nem teszik meg ezeket a dolgokat. Ha valami lejár, egyszerűen csak kidobják. Amikor a vezetők és a dolgozók munkát végeznek Isten házában, akkor tulajdonképpen Isten házának sáfárai kell, hogy legyenek. Az első dolog, amit meg kell tenniük, az az, hogy Isten házának javait észszerűen jól védelmezzék, szigorúan őrizve azokat, és e tekintetben megfelelő átvilágítást végezve. Ez is egy alapvető eleme Isten háza munkájának, a hamis vezetők azonban még egy ilyen alapvető munkát sem képesek elvégezni. Vajon zavarodottak, gyenge képességűek és ostobák – vagy nincs a helyén a szívük? Ha ostobák és zavarodottak, hogyan tudják a jó dolgokat kiválasztani maguknak? Miért nem válnak meg a saját dolgaiktól, és miért nem adják csak úgy oda másoknak? A saját dolgaikat miért nem teszik tönkre vagy rongálják meg? És miért ilyen a hozzáállásuk Isten házának dolgaihoz? Nyilvánvaló, hogy hiányzik belőlük az erkölcs, és sincs helyén a szívük. Amint a vezetők és a dolgozók státuszhoz jutnak, és Isten háza munkájának szélesebb körével kerülnek kapcsolatba, kiváltságos hozzáférést kapnak Isten házának különböző anyagi javaihoz és közvagyonához, és ők a legtájékozottabbak is ezekről a dolgokról. És mégis figyelmen kívül hagyják azokat, nem védelmezik megfelelően, bárkinek hagyják, hogy használja és elvegye, bárkinek, aki csak hajlandó rá, hagyják, hogy törődjön azokkal. Ha pedig valaki nem hajlandó törődni és felelőtlen, nem foglalkoznak vele, és ha még meg is tudják, hogy valakinek problémája van, akkor sem oldják meg. Ezek hamis vezetők. Ezen a ponton arra a következtetésre jutottunk, hogy a hamis vezetők azon kívül, hogy gyenge képességűek és nem viselnek terhet, a szívük sincs a helyén, és a jellemük is gyenge. Mivel ezek a vezetők gyenge képességűek és nincs felfogóképességük, érthető, hogy rossz munkát végeznek az igazságot és az életbe való belépést érintő munkában. És mivel gyenge képességűek és nincs munkaképességük, az, hogy rossz munkát végeznek az ügyintézéssel járó munkájukban, szintén tolerálható. De az, hogy még Isten háza különféle javainak kezelését érintő munkára sem képesek – ami a legminimálisabb, legegyszerűbb munka –, még világosabban mutat valamit. Egyes hamis vezetők esetében a probléma nem olyan egyszerű, minthogy gyenge képességűek és nem viselnek terhet, hanem még különösen gyenge jelleműek és silány emberi mivoltúak is. A vezetők és dolgozók tizedik felelősségéről szóló beszélgetésünkön keresztül a hamis vezetők egy másik megnyilvánulása is feltárult: nemcsak hogy gyenge képességűek, nem viselnek terhet, és átadják magukat a testi kényelemnek – a jellemük is gyenge, és a szívük sincs a helyén. Nem érdeklik őket azok dolgok, amelyek nem az övéik – még csak nem is védelmezik azokat. Isten házának sáfárává tettek téged, és te mégis beleharapsz a kézbe, amelyik etet, és nem védelmezed Isten házának érdekeit, miközben abból élsz; csak úgy félredobod Isten házának dolgait, mintha azok kívülállóké lennének, és nem védelmezed őket, és azt gondolod, hogy nem nagy ügy. Ez nem a felelősségeidnek való eleget tevés elmulasztása – ez az emberi mivoltoddal kapcsolatos probléma, ez az erkölcs nagyfokú hiánya! Ha rosszul védelmezik azokat a dolgokat, amelyeket védelmezniük kellene, vagy ha nem védelmezik őket, az azt jelzi, hogy a hamis vezetőknek nincs emberi mivoltuk, és hogy a szívük sincs a helyén. Még Isten házának javait sem tudják jól védelmezni, így nekik kellene elosztaniuk azokat, vajon tudnák-e azt észszerűen tenni? Még inkább elmaradnak abban, hogy az alapelvek szerint cselekedjenek. Látják, hogy Isten házának dolgait könnyelműen eldobják, megrongálják és elpazarolják, nincs ott valaki megfelelő ember, aki kezelné őket, és a szívük mélyén nagyon is jól tudják, hogy ez nem helyes – de mégsem foglalkoznak vele. Ilyen, ha az embernek nincs helyén a szíve. Vajon azok a söpredékek, akiknek nincs helyén a szívük, képesek-e észszerűen elosztani Isten házának különféle anyagi javait? Erre még kevésbé képesek – ha nekik kell elosztaniuk azokat, akkor még erkölcstelenebb dolgokat fognak tenni.

Az egyik tanyasi gyülekezetben, ahol kutyákat tartanak, a kutyatartásért felelős személy nagyon sokat foglalkozik az újszülött kölykökkel. Attól tartott, hogy a kölykök nem kapják meg a szükséges táplálékot, ezért biotojást igényelt a kutyák számára. Az ottani hamis vezető egyből aláírta a kérést; nem gondolt arra, hogy milyen kevés a biotojás. Még az embereknek sem elég, akkor miért adnának a kutyáknak? Hát nem abszurd módja ez az ügy kezelésének? Milyen természetű a hamis vezetőnek ez a viselkedése? Hogyan lehet jellemezni? Hát nem abszurd ennek a hamis vezetőnek ez a gyakorlata? Ez a hamis vezető valahányszor kinyitja a száját, egyfolytában az emberek ízlésének megfelelő doktrínákat hangoztat, de valójában egyáltalán nem érti az igazságalapelveket, így amikor valami történik, akkor emberi képzelődések, preferenciák és szubjektív kívánságok szerint közelíti meg és kezeli azt – és végül olyan undorító dolgot tesz, mint a biotojás etetése a kutyákkal. Lehet-e észszerűnek tekinteni Isten háza javainak e hamis vezető általi ilyetén elosztását? (Nem.) Miért nem tud észszerű elosztást elérni? Látszólag úgy tűnik, hogy a hamis vezető még ebbe a nagyon apró ügybe is beleavatkozott, foglalkozott vele és nyomon követte, és hogy bőséges oka és alapja volt arra, hogy támogassa ezt a kérelmet – de vajon az alapelvekkel összhangban cselekedett-e? Az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint cselekedett-e? Nem. Tehát, ha a cselekedete természetét nézzük, akkor ez jó vagy gonosz cselekedet? Eleget tesz-e a felelősségének vagy mulasztást követ el? Ez mulasztás – ez tisztességtelen, meggondolatlanul rossz dolgokat tesz! Ezen ügy tükrében milyennek látod e hamis vezető emberi mivoltának lényegét? Nem eltorzult felfogás és az előírások vak alkalmazása? Amit minden egyes lélegzetvételekor mond, az helyes doktrína, és úgy hangzik, mintha egy helytelen mondat sem lenne benne, valójában mégis eltorzult. Az ilyen emberek hamisan spirituálisak és eltorzult a felfogásuk – söpredékek, akiknek nincs lelki megértésük. Az imént említettük, hogy a hamis vezetők emberi mivolta abban áll, hogy gyenge jelleműek, és nincs helyén a szívük. Amikor eljön az idő, hogy Isten házának javait elosszák, nincsenek alapelveik, és vakon osztják el azokat, ami felfedi, hogy a hamis vezetők felfogása eltorzult, vakon alkalmazzák az előírásokat, és a cselekedeteikben nincsenek alapelvek – csak vakon és véletlenszerűen cselekszenek. A hamis vezetők kívülről olyan jóindulatúnak és kedvesnek tűnnek, pedig ez valójában hamis jóindulat és hamis kedvesség. Amikor például egy nőstény kutyának kölykei születtek, a kutyatartó azt mondta, hogy oda kell adniuk a kutyáknak az embereknek szánt új takarót. Akkor valaki azt mondta: „Kár lenne új takarót adni a kutyáknak – jobb lenne, ha inkább a testvéreknek adnánk azt, és a lecserélt régi takarót adnánk az állatoknak.” Mit szóltok ehhez a javaslathoz? Az új dolgokat az embereknek, a régi dolgokat pedig az állatoknak elosztani nagyon is észszerű. Ez az alapelv; ez az észszerű elosztás. Hogyan kezelik a hamis vezetők az ilyen dolgokat, amikor szembesülnek velük? Miután ezt meghallotta, az ottani hamis vezető elgondolkodott: „Az állatok soha nem használhatnak új dolgokat. Mindig régi, koszos dolgokat használnak. Mi emberek mindig új dolgokat használhatunk. Isten szavai azt mondták, hogy néha még olyan jók sem vagyunk, mint a disznók vagy a kutyák. Ne harcoljatok tehát a disznókkal és a kutyákkal a dolgok felett. Ez az emberi mivolt hiánya.” Így aztán az új takarót végül ezeknek az állatoknak adták. Az ottani emberek talán nem vesztettek azzal, hogy régi takarót használtak, de az, ahogyan ezt a dolgot kezelték, nagyon jól szemlélteti a problémát. Milyen szerepet játszott ebben az ügyben a hamis vezető? Szerintetek a normális emberek képesek lennének ilyesmire? (Nem.) Akkor miféle emberek engednék meg, hogy a dolgok idáig fajuljanak, miközben ezzel az üggyel foglalkoznak? (Az abszurd típusúak, akik híján vannak a normális ember józan eszének, illetve gondolkodásmódjának.) Ezek mind helyes válaszok – ezek az emberek semmit sem érnek. Ha a normális emberek ilyesmivel szembesülnek, tudják, hogyan kezeljék azt észszerűen, az eltorzult felfogású, hamisan spirituális hamis vezetők azonban nem tudják, hogyan kezeljék. Úgy tűnik, hogy annak a módnak is van alapja, ahogyan ők kezelik, és úgy tűnik, hogy összhangban is van Isten házának alapelveivel, valamint hogy bőséges, észszerű érvekkel van alátámasztva – mégis, az emberek úgy távoznak, miután meghallották, hogy nem tudják, nevessenek-e vagy sírjanak, annyira groteszk. Hogy lehet, hogy még egy ilyen egyszerű, nyilvánvaló logikát sem képesek megérteni? Hogy jutottak oda, hogy ilyen eltorzult módon kezelik ezt? Ez visszataszító. Ha rájuk bízzátok, hogy sáfárokként működjenek, akkor a kutyák egeret fognak majd, a macskák őrzik a házat, és a disznók az ágyban vannak – minden zavaros lesz. Képesek-e a hamis vezetők észszerűen elosztani Isten házának különféle anyagi javait? (Nem.) Ők másfélék, abszurd típusú, zavaros emberek. Eltekintve azoktól a hamis vezetőktől, akiknek különösen eltorzult a felfogásuk és nincs helyén a szívük, a hamis vezetők többsége, még ha rendelkezik is egy kis képességgel és nincs is eltorzulva a felfogása, úgyis rendetlenül és összevissza végzi ezt a fajta munkát. Még a legminimálisabb felelősségeknek sem tudnak eleget tenni, amelyeknek eleget kellene tenniük. Ezért amikor erről a munkáról kérdezed őket, mindig ugyanaz a válaszuk: „Ez és ez foglalkozik vele. Ez és ez tudja. Ha valamilyen kérdésed van, akkor meg kell kérdeznem ezt és ezt.” És ez az utolsó, amit hallasz róla. Ez az a megnyilvánulás, amit a hamis vezetők mutatnak, amikor ezt a munkát végzik.

Amikor Isten háza különböző anyagi javai elosztásának munkájáról van szó, a hamis vezetők nem csak arra képtelenek, hogy az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint tegyék azt, hanem hagyják, hogy sok személyes érzésük, preferenciájuk és vágyuk, valamint személyes megértésük is belekeveredjen abba. Összevisszasággá és zűrzavarrá teszik ezt a munkát, egyáltalán nem lehet itt alapelvekről beszélni. Amikor tehát egy hamis vezető kezeli Isten házának különböző javait, gyakran előfordul, hogy olyan körülmények között, amikor senki sem tudja, mi történik, a dolgok megrongálódnak, ok nélkül kárba vesznek vagy eltűnnek, és a számok nem stimmelnek. Más javakat saját személyes használatra vesznek el egyesek anélkül, hogy azt nyilvántartanák vagy bejelentenék. A hamis vezetők még egy ilyen egyszerű, általános ügyekkel kapcsolatos munkát sem képesek jól irányítani. Összezavarják ezt a munkát, mégis nyugodtak, mert azt hiszik, hogy sokat dolgoztak. A hamis vezetők soha nem végzik el Isten háza különböző anyagi javainak rendszeres ellenőrzését, karbantartását és fenntartását; szívük mélyén egy cseppet sem törődnek ezekkel a javakkal. Tegyük fel, hogy megkérdezed tőlük: „Van valaki, aki gondoskodik ezeknek a felszereléseknek a karbantartásáról és fenntartásáról? A javításuk során fordult-e elő pazarlás a pótalkatrészek beszerzésekor? Vagy olyan, hogy valaki túlköltekezett vagy átverték? Vontak már felelősségre valakit ilyen esetek után? Megbírságoltak vagy figyelmeztettek valakit?” A hamis vezetők nem fognak tudni minderről, és nem is érdekli őket. Hogy a pénzt jogtalanul költötték-e el, amikor Isten házának dolgokat vásároltak, hogy a vásárlás után megbíztak-e valakit, hogy kezelje ezeket a dolgokat, hogy a megvásárolt dolgok megfelelőek-e, és hogy hatékonyan használhatók-e, ha pedig nem, visszavitték-e vagy kicserélték-e őket a megadott határidőn belül – mindezekről nem tudnak. Olyan bolondok – nem tudnak semmit. A hamis vezetők csak azon gondolkodnak, hogy miként hirdessenek doktrínákat az összejöveteleken, hogy az emberek nagyra tartsák őket; amikor a javak kezelésének konkrét ügyéről van szó, nem munkaképesek, és nincs semmiféle hozzáállásuk ehhez a kérdéshez. Nem tudják, hogy ezt a munkát nekik kellene végezniük, és azt sem tudják, hogyan kell végezniük. A hamis vezetők azt a nézetet vallják Isten házának javaival kapcsolatban, hogy azok mindenkié, tehát bárki, aki használni szeretne valamit, az megteheti, és bárki, akinek szüksége van valamire, az elveheti vagy elkérheti a vezetőktől – hogy ez mindenki joga, és hogy Isten házának javai nem lehetnek senki irányítása vagy ellenőrzése alatt. Ezért nem érdekli őket, ha valaki elront vagy elveszít egy gépet, és ha valaki jelentkezik, hogy vásároljon valamit, az sem érdekli őket, hogy az drága vagy olcsó. Az az igazság, hogy Isten házának szabályai vannak ezekre a dolgokra vonatkozóan. Mindaddig, amíg a vezetők és a dolgozók eleget tesznek felelősségeiknek, és Isten házának alapelvei szerinti megfelelő átvilágítást végeznek, minden ilyen veszteség és pazarlás elkerülhető. A hamis vezetők azonban még ezt a legegyszerűbb munkát sem végzik el, amely megakadályozhatja a veszteségeket. Nem ingyen eszik-e Isten házának ételét? Nem ingyenélők? Nem a hamis vezetők „hamisságának” konkrét megnyilvánulása ez? Ha találkoznátok egy ilyen vezetővel, hogyan bánnátok vele? (Elbocsátanánk őt.) Csak elbocsátanátok, és ennyi? Nem kellene egy-két dologra megtanítanotok őt? „Azt a gépet odatették, megázott, és napokig nem ellenőrizte senki. Nem lehet tudni, hogy még működik-e, vagy a kábeleket megrágták-e az egerek. Miért nem foglalkozol ezekkel a dolgokkal? Az általam használt számítógép elromlott, és meg kell javítani. Ha nem javítják meg, az késleltetni fogja a munkát. Már annyiszor bejelentettem neked – miért nem figyeltél oda? Mivel foglalatoskodsz egész nap vakon, mint egy levágott fejű tyúk? Ha a munka elvégzésében egy ilyen vezetőre számítanak, mint te, akkor minden munka késni fog, minden gép és az anyagi javak is tönkremennek a kezed között. Nem viseled gondját Isten háza különféle javainak, és nem is irányítod azokat. Alkalmatlan vagy arra, hogy vezető legyél – siess és lépj le!” Vajon rendben van-e így kioktatni őt? (Igen.) Mivel rendelkezik egy olyan ember, aki ki meri oktatni a vezetőket és a dolgozókat? Először is bátornak kell lennie, és igazságérzettel kell rendelkeznie. Egyesek talán azt mondják: „Én nem merném kioktatni a vezetőket és a dolgozókat. Ők tisztek, én pedig csak katona vagyok, az én rangom sokkal alacsonyabb, mint az övék. Ők birtokában vannak az igazságnak, és tudnak prédikálni. Én nem értek semmihez, és nem vagyok abban a helyzetben, hogy kioktassam őket.” Hát nem egy gazember logikája ez? (De igen.) Akkor hogyan oktatnátok ki az ilyen vezetőt? „Ha el tudod végezni ezt a munkát, akkor próbálj meg minden tőled telhetőt megtenni érte, és végezd azt Isten háza alapelveivel összhangban. Bármit is rendelsz el számunkra, mi engedelmeskedni fogunk annak. De ha nem teszel meg minden tőled telhetőt, hogy ezt a munkát elvégezd, ha nem Isten házának alapelvei szerint végzed, akkor soha nem fogunk rád hallgatni! Továbbá, ha nem végzel semmilyen valós munkát, jogunkban áll eltávolítani téged a tisztségedből és eltakarítani téged! Ha ártani akarsz valakinek, akkor árts magadnak – ne próbálj meg mindannyiunknak ártani.” Mernétek-e őt így kioktatni? (Igen.) Most ezt mondjátok, de tényleg megtennétek-e, ha eljön az ideje, hogy megtegyétek? Általában nem mertek szabadon beszélni az igazságalapelveket és fontos ügyeket érintő dolgokról, mert attól tartotok, hogy a rálátás és a világos beszéd hiánya azt jelentheti, hogy csak ítélkeztek a vezetők és a dolgozók felett, és zavart okoztok. De képesnek kell lennetek arra, hogy rálátásotok legyen az anyagi javak kezelésének kérdésére; meg kell tanulnotok a megkülönböztetést ebben a kérdésben, és meg kell értenetek az alapelveit.

A filmgyártó csapatban volt egy ember, aki a ruhákért felelt. Féktelenül viselkedett, és mindig alattomosan eltulajdonította Isten házának javait. Amikor elhagyta a filmgyártó csapatot, magával vitt néhány dolgot, a számlák későbbi ellenőrzése során pedig kiderült, hogy az általa átvett pénzek közül sok nem stimmelt. Ráadásul, bár nem dolgozott, volt pénze, és rengeteg csúcskategóriás dolgot is vásárolt. Amíg a filmgyártó csapatban volt, sokan hízelegtek neki, és mindannyian jó viszonyba akartak kerülni vele, hogy ha ruhára van szükségük, csak kérniük kelljen, ő pedig adjon nekik. Ha valaki rossz viszonyban volt vele, még azt a ruhát sem adta oda neki, amit kapnia kellett volna. Vajon milyen probléma ez? Az irányítói személyzettel kapcsolatos probléma. Egyrészt, hogy ő maga tulajdonította el ezeket a dolgokat; másrészt pedig az, hogy nem az alapelveknek megfelelően osztotta el Isten házának javait, hanem az érzései, a saját akarata és a kapcsolatai szerint. Az alapelveknek megfelelően ezt az embert el kellett volna takarítani. Ez egy nyilvánvaló probléma volt. A hamis vezető nemcsak hogy nem tett így, hanem jó embernek vélte, és elintézte, hogy máshová menjen, hogy ott végezze a kötelességét. Nem súlyosbította-e ez a hibát? Mit gondoltok, hogyan végezte ezt a munkát? Vajon az összhangban volt-e az alapelvekkel? Eleget tett-e ez a vezető azoknak a felelősségeknek, amelyeknek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük? (Nem.) Egy pillanatra félretéve azt, hogy a vezető milyen előnyökre tehetett szert azzal, hogy így bánt ezzel az emberrel – csak abból ítélve, ahogyan az ügyet kezelte, milyen természetű volt az? Érzések alapján védett egy gonosz embert, és nem Isten házának alapelvei szerint bánt vele. Tehát, összekapcsolva ezt a vezetők és dolgozók felelősségének tizedik tételével, milyen hibát követ el ez a fajta vezető és dolgozó Isten házának különböző anyagi javaival való bánásmódja során? Eleget tett-e ez a vezető a felelősségének? Vajon annak alapján kezelte-e ezt az ügyet, hogy védje Isten házának javait? Egyáltalán nem. Nem vette komolyan Isten házának javait, sőt szemet hunyt, és hagyta, hogy a gonosz ember önkényesen tönkretegye vagy elvegye ezeket a javakat. Vajon így kezelné-e, ha a saját dolgai rongálódnának meg, vagy kerülnének mások birtokába? Nem – akkor bosszúálláson és kártérítésen gondolkodna. Akkor miért nem így kezelte Isten házának javait? Még azt is mondta: „Elvihet néhány dolgot, ha akar – nem visz el olyan sokat. Eltulajdoníthatja egy kissé ezeket a dolgokat, ha szeretné – ki ne vágyna erre valamelyest? Mit számít az a kis mennyiség, amit eltulajdonít? Nem mintha mások kevesebbet kapnának.” Miféle hozzáállás ez? Ilyen hozzáállással kell-e viszonyulniuk a vezetőknek és a dolgozóknak Isten házának javaihoz? (Nem.) Hát nem beleharapnak-e a kézbe, amelyik enniük ad? És végül milyen logikával álltak elő? „Hagyjuk, hogy eltulajdonítsa azokat a dolgokat – nincs szükség arra, hogy ezeket a számlákat rendezzük vele. Mi az a kis pénz és azok a jelentéktelen javak? Az antikrisztusok ennél sokkal többet tulajdonítanak el. Ezeknek a javaknak az eltulajdonítása csak rá és Istenre tartozik – az ő dolga, hogy hogyan fog elszámolni Isten előtt, amikor eljön az idő. Nekünk ehhez semmi közünk.” Milyen gondolatok és érzések kavarognak bennetek, miután hallottátok, hogy egy vezető ilyet mond? Bárki, akinek van egy kis igazságérzete, egy kis lelkiismereti tudatossága, sírva fakadna ezen szavak hallatán, megszakadna a szíve és csalódott lenne, még akkor is, ha csak egy egyszerű követő, nem is beszélve arról, ha vezető vagy dolgozó! Az ilyen fajta hamis vezetők oly sokat élveznek Isten kegyelméből és oltalmából, és oly sok igazságát élvezik, mégis ilyen hidegvérrel viszonyulnak az Ő háza javaihoz. Vajon rendelkeznek emberi mivolttal? Alkalmasak-e arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek? (Nem.) Ha egyszer egy ilyen embert elbocsátottak, alkalmas-e arra, hogy a jövőben vezető vagy dolgozó legyen? (Nem – silány az emberi mivolta.) Hogyan nyilvánul meg a silány emberi mivolta? (Úgy, hogy nem védelmezi Isten házának érdekeit.) Mi az a konkrét cselekedet, amelyben nem támogatja Isten házának érdekeit? Mi a lényege ennek a konkrét megnyilvánulásnak? Az ilyen embereknek nincs helyén a szívük, és alantas a jellemük; nagyon szépen beszélnek, de semmi valóságosat nem tesznek. Az ilyen emberek semmiképpen sem lehetnek vezetők és dolgozók. Akiknek nincs helyén a szívük, azok nem szeretik az igazságot, hanem a saját hasznukra törnek; akiknek nincs helyén a szívük, azok egyáltalán nem törődnek Isten választott népével, és egyáltalán nem támogatják a gyülekezet munkáját, illetve Isten házának érdekeit.

Az első alapvető dolog, amit a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tenniük az az, hogy megfelelően őrködjenek Isten házának különböző anyagi javai felett, hogy megfelelően végezzék az átvilágítást és őrt álljanak Isten háza felett, ne hagyják, hogy a javak bármelyike is megsérüljön, kárba vesszen, vagy gonosz emberek birtokába kerüljön. Ez a minimum, amit meg kell tenniük. Ha egyszer vezetővé vagy dolgozóvá választanak, Isten háza a sáfárának tekint. A vezetői osztályba tartozol, és az általad vállalt feladat nehezebb, mint másoké. Óriási a felelősséged. Ezért minden hozzáállásod, minden cselekedeted, minden, a problémák kezelésére irányuló terved és minden problémamegoldási módszered érinti Isten házának érdekeit. Ha még csak figyelembe sem veszed Isten házának érdekeit, illetve nem is veszed a szívedre, akkor alkalmatlan vagy arra, hogy az Ő házának sáfára legyél. Miféle ember az ilyen? Miért nem alkalmas arra, hogy Isten házának sáfára legyen? A hamis vezetők között vannak olyanok, akik nem csak gyenge képességűek – a fő problémájuk az, hogy nem viselnek terhet; nem tudják, hogyan kell dolgozni, de nem is keresik az igazságot, és még azoknak a minimális felelősségeknek is képtelenek eleget tenni, amelyeknek egy sáfárnak eleget kellene tennie. Nincs lelkiismeretük és józan eszük. Ez azért van, mert nincs helyén a szívük, alantas jelleműek, önzőek és aljasak; egyáltalán nem támogatják a gyülekezet munkáját, hanem gyakran károsítják és elárulják a gyülekezet érdekeit, az emberek kegyét hajhászva és a másokkal való kapcsolataikat fenntartva, a gyülekezet érdekeinek sérelme árán. Hagyják, hogy Isten házának anyagi javai megrongálódjanak, kárba vesszenek, elvesszenek, vagy akár a gonosz emberek birtokába kerüljenek, egyáltalán nem törődnek ezzel, és a legkevésbé sem éreznek emiatt lekötelezettséget vagy bűntudatot. Tehát, amikor a vezetők és a dolgozók kiválasztására kerül sor, az emberi mivolt szempontjából nézve, mi a legalapvetőbb dolog, amivel rendelkezniük kell? Lelkiismerettel és igazságérzettel kell rendelkezniük, és megfelelőeknek kell lenniük az indítékaiknak. Először is az emberi mivoltuknak át kell mennie a próbán. Nem számít, hogy mennyi a munkaképességük, vagy milyen képességűek, az ilyen emberek akkor lesznek megfelelő színvonalú sáfárok, ha felügyelőként szolgálnak. Legalábbis képesek lesznek Isten házának érdekeit és a testvérek közös érdekeit támogatni. Semmiképpen sem fogják elárulni a testvérek érdekeit, sem pedig Isten házának érdekeit. Amikor Isten házának érdekeit és a testvérek érdekeit kár vagy sérülés fenyegeti, akkor előre gondolnak rá, és elsőként lépnek elő, hogy védelmezzék azokat, még akkor is, ha ez a saját biztonságukat érinti, vagy ha ezért meg kell fizetniük az árat és szenvedniük kell. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket a lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megtenni. Egyes hamis vezetők és dolgozók, amikor veszélyes körülményekkel szembesülnek, rohannak, hogy biztonságos helyet keressenek, ahová elbújhatnak, de Isten házának fontos dolgaival – az Isten szavait tartalmazó könyvekkel, mobiltelefonokkal, számítógépekkel és így tovább – nem törődnek, és nem is érdeklődnek azokról. Ha aggódnának amiatt, hogy a letartóztatásuk milyen hatással lenne a gyülekezet munkájának összképére, akkor elküldhetnének másokat, hogy foglalkozzanak ezekkel a dolgokkal – ezek a hamis vezetők azonban csak rejtőzködnek a saját biztonságuk érdekében. Halálra vannak rémülve, és a saját biztonságukat védve nem teszik meg, amit meg tudnak tenni. Ezért sokszor előfordul, hogy amikor veszélyes helyzetek adódnak, a hamis vezetők hanyagsága, tétlensége és felelőtlensége miatt a nagy vörös sárkány kifosztja és elragadja Isten házának különböző javait és az Istennek szánt adományokat, ami súlyos veszteségekhez vezet. Amikor a gyülekezetben éppen ilyen helyzetek adódnak, a vezetők és a dolgozók első gondolata az kell, hogy legyen, hogy Isten házának felszereléseit és anyagi javait megfelelő helyre tegyék, megfelelő embereknek adják át kezelésre; semmiképpen sem szabad megengedni, hogy a nagy vörös sárkány elragadja azokat. A hamis vezetők azonban soha nem gondolnak ilyesmire; soha nem Isten házának érdekeit, hanem a saját biztonságukat helyezik előtérbe. Az, hogy a hamis vezetők nem végeznek valós munkát, gyakran okoz veszteségeket vagy károkat Isten háza különböző fontos javainak. Hát nem súlyos felelősségbeli mulasztás ez a hamis vezetők részéről? (De igen.)

A vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételét tekintve, mi a hamis vezetők fő megnyilvánulása, amelyet leleplezünk? A hamis vezetők hozzáállása Isten házának anyagi javaihoz a közömbösség és a semmibe vevés; nem az alapelvek szerint járnak el, hanem véletlenszerűen, saját képzelődéseik és preferenciáik alapján osztják el ezeket a dolgokat. Irányításuk során Isten házának javai gyakran kisebb-nagyobb mértékben sérülnek és kárba vesznek, ami veszteségeket okoz Isten házának munkájában. Ez a hamis vezetők fő megnyilvánulása. A hamis vezetők még ezzel az egyetlen, legegyszerűbb, általános ügyekkel kapcsolatos munkával sem képesek megbirkózni; még ezt sem tudják elvégezni, vagy jól elvégezni – akkor vajon mire képesek? Amikor tehát ilyen embereket láttok vezetőként tevékenykedni, ellenőrizhetitek és felügyelhetitek a munkájukat. Ha elrontják ezt az egyetlen, általános ügyekkel kapcsolatos munkát úgy, hogy még azt sem teszik meg, amit megtehetnek, és nem keresnek más alkalmas embert, aki elvégezze azt, ha nekik nincs rá idejük, akkor az ilyen vezetőket azonnal el kell bocsátani és el kell távolítani a tisztségükből. Isten háza soha nem fogja használni őket. Helyénvaló ez? (Igen.) Vajon miért? Akinek nincs helyén a szíve, akinek a felfogása eltorzult, és aki csak az érzései, önző, alantas ambíciói és vágyai szerint cselekszik, az nem megbízható. Milyen munkát képes jól végezni egy megbízhatatlan ember? Milyen kötelességet képes jól végezni? Vajon képes hűségesen végezni egy kötelességet? (Nem.)

A vezetők és a dolgozók felelősségének tizedik tételéről való mai beszélgetésen keresztül nem fektettem-e le világosan egy másik olyan alapelvet és normát, amelyet a vezetőktől és a dolgozóktól megkövetelnek? Itt nem a képességről és nem is a munkaképességről van szó, hanem az emberi mivoltról. Figyeljétek meg azokat az embereket, akik vezetőként és dolgozóként szolgálnak, vagy azokat, akiket a gyülekezet művel, és nézzétek meg, hogy vannak-e közöttük olyanok, akiknek silány az emberi mivolta, akiknek nincs helyén a szíve, akiknek az emberi mivolta olyan, mint a tizedik tételben boncolgatott hamis vezetőké. Ha valóban találtok ilyen vezetőket és dolgozókat, el kell bocsátanotok őket, és nem szabad megfeledkeznetek arról, hogy soha ne válasszatok ilyen embereket vezetőnek, és soha ne műveljetek ilyen embereket, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ha valaki nem érti meg az ilyen emberek jellemét, és megválasztja őket, azonnal jelentsétek. Ne adjatok esélyt arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ezek az emberek nem azért lesznek vezetők és dolgozók, hogy valós munkát végezzenek, hanem azért, hogy tönkretegyék a gyülekezet munkáját. Ha vezetők lesznek, akkor Isten házának különböző anyagi javai csak tönkremennek annak következtében. Akartok-e ilyen következményt látni? (Nem.) Akkor hogyan kellene bánnotok az ilyen emberekkel? Ha jelenleg is vezetőként szolgálnak, jelentsétek őket, és távolítsátok el a tisztségükből. Ha nem szolgálnak vezetőként, ha még nem választották meg őket, akkor mondjátok el mindenkinek: „Ez az ember nem megfelelő. Bármit is tesztek, ne válasszátok meg őt; az kárára lenne a gyülekezetnek.” Ha pedig az embereket becsapták és félrevezették, hogy megválasszák őt, akkor azonnal tájékoztatnod kell mindenkit: „Ma valami rosszat tettünk. Egy olyan embert választottunk meg vezetőnknek, akinek silány az emberi mivolta, akinek nincs helyén a szíve. Most, hogy ezt megtettük, Isten házának érdekei veszteségeket és károkat szenvednek majd. Azonnal el kell távolítanunk őt a tisztségéből, hogy Isten házának érdekei és különböző javai ne sérüljenek. Nem szabad hagynunk, hogy a cselszövése sikerrel járjon.” Vajon helyes-e ezt tenni? (Igen.)

Akiket vezetőknek és a dolgozóknak választanak, azoknak képességgel és munkaképességgel kell rendelkezniük; most már a jellemükkel kapcsolatban is vannak követelmények. Mit szóltok, vajon nem az a helyzet, hogy az emberek többsége nem felel meg a vezetői és dolgozói kritériumoknak? E három közül melyik a legfontosabb? (Az emberi mivolt.) És másodsorban? (A munkaképesség.) Azután? (Az, hogy rendelkeznek-e vagy sem képességgel.) Ez a sorrend meglehetősen pontos. Amikor a jövőben vezetőket választotok, e sorrend szerint mérjétek fel őket. Egyesek azt mondják: „Van egy probléma ezzel a sorrenddel. Tegyük fel, hogy az emberi mivolt az első, és vannak olyanok, akiknek jó az emberi mivoltuk, de meglehetősen gyenge képességűek, és ha őket választjuk vezetőknek, akkor nem lesznek képesek valós munkát végezni – akkor mégis rendben van, hogy csak az emberek emberi mivoltát vegyük figyelembe?” Az emberek emberi mivolta a legfontosabb, és ez az első, amit meg kell vizsgálnotok, de nem ez az egyetlen dolog, amit figyelembe kell venni, amikor vezetőket és dolgozókat választotok. Ha az illető emberi mivolta megfelelő színvonalú, akkor a következő lépés a munkaképesség vizsgálata. Ha nincs munkaképessége, és nem tud valós munkát végezni, akkor kérhettek tőle olyan munkát, amely nem túlságosan megterhelő a képességeihez mérten. Ha jó az emberi mivolta, és képes vállalni a munkát, illetve mindent megtesz, hogy jól végezze azt, megbízható ember, és Isten házának nem kell aggódnia, hogy használja őt, valamint a testvérek többsége számára építő, szolgálatkész és hasznos, akkor megfelelő színvonalú. Ha gyenge képességű, és nincs munkaképessége, vagy ha csak átlagos a munkaképessége, akkor néhány egyszerű munkát vagy egyetlen munkát végeztessetek vele. Ha jó képességű és erős munkaképességgel rendelkezik, akkor elvégezhet néhány fontos munkát vagy több különböző munkát is. Még az ilyen jellegű intézkedésekkel sem tudtok megbirkózni? Ha silány az emberi mivolta, és nincs helyén a szíve, akkor bármilyen nagyszerű is a munkaképessége, vajon képes lesz-e jól végezni a munkát? (Nem.) Ha egy céget vagy néhány alkalmazottat irányítana, ez talán nem lenne probléma – de milyen gondok merülnének fel, ha arra kérnék, hogy Isten házának különféle anyagi javaival gazdálkodjon? Először is, egyáltalán nem gazdálkodna ezekkel a javakkal, és nem kezelné a dolgokat az Isten háza által megkövetelt alapelvek szerint. Nincs helyén a szíve, nem szereti az igazságot, és a szívében csak ármánykodás, elvetemült eszmék és gondolatok vannak, így valahányszor cselekszik, azt a saját preferenciái szerint, és a saját érdekei alapján teszi, nem az igazságalapelvek, sem pedig a méltányosság alapján. Csak azt veszi figyelembe, hogy mit veszíthet vagy nyerhet, és nem gondol az Isten háza által megkövetelt alapelvekre – és így arra van ítélve, hogy kudarcot valljon a vezetői és a dolgozói munkában. Mi határozza meg ezt? A jelleme határozza meg, nem pedig a munkaképessége. Amikor tehát azt mérlegelitek, hogy valaki nemes-e vagy alantas, és hogy megfelel-e Isten házának a vezetők és dolgozók kiválasztására vonatkozó normáinak, először nézzétek meg az emberi mivoltát. Ha az emberi mivolta megbízható és megfelelő színvonalú, akkor a következő szempont, hogy rendelkezik-e munkaképességgel és van-e terhe; ezután vizsgáljátok meg az egyéb szempontokat.

Ez a vezetők és dolgozók felelősségének tizedik tétele. Többé-kevésbé ez az, amit a tizedik tétel a hamis vezetők különböző megnyilvánulásaival kapcsolatban boncolgat. Abból a hozzáállásból és azokból a megnyilvánulásokból, ahogyan a hamis vezetők Isten házának anyagi javait kezelik, látható, hogy legtöbbjüknek nincs lelkiismerete és józan esze, hogy túlságosan silány az emberi mivoltuk, és nem vállalnak felelősséget – azt lehet mondani, hogy nincs helyén a szívük. Akkor nincs-e most egy újabb bizonyítékunk, amely alapján megállapítható, hogy valaki hamis vezető-e? Egyes hamis vezetők nem tudnak munkát végezni, mert gyenge képességűek, és vakok, és nincs rálátásuk a dolgokra. Egyesek nem végeznek tényleges munkát, mert nincs helyén a szívük, és kizárólag a saját hasznukra törekednek – nem támogatják Isten házának érdekeit, és nem érdekli őket, hogy Isten választott népe él-e vagy hal-e. A lehető leggyorsabban el kell bocsátani és ki kell rekeszteni mindenféle hamis vezetőt, nehogy késleltessék Isten házának munkáját és kárt okozzanak az Ő választott népének.

2021. május 01.