Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon (Második rész)

Az utolsó beszélgetés során a vezetők és a dolgozók hetedik feladatát beszéltük meg: „A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.” Főként három aspektusáról beszélgettünk ennek a feladatnak. Melyik ez a három aspektus? (Az egyik a különböző típusú emberek észszerű, az emberei mivoltuk alapján történő felhasználása; a másik a különböző típusú emberek észszerű, az erősségeik alapján történő felhasználása; a harmadik pedig az, hogy miként kell kezelni és felhasználni néhány különleges embertípust.) Alapvetően ez a három aspektus. E három aspektust végignézve, vajon olyan alapelve van Isten házának az emberek felhasználására vonatkozóan, melynek köszönhetően minden ember a lehető legjobban hasznosul? (Igen.) Pontos ez az alapelv? Igazságos az emberekhez? (Igazságos.) Ami a sérült intelligenciájú tökfejeket illeti: képtelenek bármit is megcsinálni, és még csak egy kevés kötelességet sem tudnak végezni. Ha feladatot bízol rájuk – legyen az szakmai, technikai vagy munkavégzés jellegű –, nem tudják befejezni. Az ilyen emberek egyáltalán nem használhatók, még csak szolgálattevésre sem. Ezt lehet elmondani az intelligencia tekintetében. Az emberi mivolt tekintetében pedig azt, hogy akik rossz emberi mivoltúak vagy gonosz emberek, azok hiába tudnak némi munkát vagy némi kötelességet végezni, túlságosan gonosz az emberi mivoltuk, és ezért zavarásokat és akadályozásokat fognak okozni a kötelességük végzése során, ami pedig több veszteséghez vezet, mint amennyi nyereséghez, és így képtelenek bármit is jól csinálni. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek, és egyáltalán nem lehet használni őket. Ha vannak emberek, akik birtokában vannak bizonyos erősségeknek, akkor amíg az Isten háza munkájára vonatkozó valamennyi feltételnek eleget tesznek – annak alapján, hogy megfelelő színvonalú emberi mivoltuk van –, addig észszerűen beoszthatók és felhasználhatók. A legutóbb arról is beszélgettünk, hogy miként kell kezelni és felhasználni az emberek néhány különleges típusát. Az első típusba azok az emberek tartoznak, akik olyanok, mint Júdás, vagyis akik különösen gyávák. A különleges gyávaságukból ítélve, amint elfogja őket a nagy vörös sárkány, 100% az esély arra, hogy Júdássá váljanak; ha fontos munkát bíznak rájuk, mindent elárulnak, amint történik valami. Hát nem veszélyes alakok ezek? Van egy olyan embertípus is, amely az álhívőkhöz hasonló – őket a gyülekezet barátainak nevezzük. Ezek az emberek, úgy tűnik, elhiszik a szívükben, hogy van valamilyen Öreg az égben, de nem tudják, hogy valóban létezik-e Isten, hogy hol van Isten, vagy hogy csakugyan elvégezte-e Isten az Ő új munkáját, és gyakran kétségbe vonják Isten létezését. Nem hisznek igazán Istenben és nem követik Őt igazán. Éppen ezért az ilyen embereket nem lehet használni, és alkalmatlanok arra, hogy kötelességet végezzenek Isten házában. Még akik igazán hisznek, azok sem feltétlenül tudják megfelelő színvonalon végezni a kötelességüket, egy álhívőről, a gyülekezet barátjáról nem is beszélve! Egy másik embertípusba tartoznak azok, akiket elbocsátottak; ez a csoport is több részre osztható.

A vezetők és a dolgozók hetedik feladatáról szóló legutóbbi beszélgetés tartalma alapvetően ezt a három fő pontot fedte le: az egyik a különböző típusú emberek észszerű, az emberei mivoltuk alapján történő felhasználása; a másik a különböző típusú emberek észszerű, az erősségeik alapján történő felhasználása; a harmadik pedig az, hogy miként kell kezelni és felhasználni néhány különleges embertípust. Erről a három fő pontról beszélgettünk a hetedik feladat körében megemlített többféle szempont alapján, és valamennyi alapelvről világosan beszéltünk. Némelyek ezt mondják: „Noha világosan beszéltünk az alapelvekről, néhány konkrét dolog és különleges körülmény vonatkozásában még mindig nem tudjuk, hogy miként alkalmazzuk ezeket az alapelveket, hogyan bánjunk az emberekkel, vagy hogyan léptessünk elő és használjunk embereket; a legtöbbször még mindig tanácstalanok vagyunk. Létezik ilyen probléma? (Igen.) Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Az emberek előléptetése és felhasználása során Isten háza munkájának a szükségleteit kell először fontolóra venni. A második megfontolandó dolog az, hogy vajon előnyösebb-e Isten háza munkájára nézve egy adott személy felhasználása, mint amennyire káros, avagy fordítva. Ha valakinek hibás az emberi mivolta, de a felhasználása előnyösebb Isten háza munkája számára, mint amennyire káros, akkor az ilyen személyt átmenetileg fel lehet használni, amíg valaki jobbat nem sikerül találni. Ha több kár származik az illető felhasználásából, mint amennyi jó, ha nagyobb veszteséggel jár, mint amennyi előnnyel, és csak a gyülekezet munkájának elkontárkodásához és elfuserálásához vezet, akkor azt az illetőt egyáltalán nem lehet felhasználni. Az előnyök és hátrányok mérlegelésének ezt az alapelvét kell először felfogni azokban a helyzetekben, ahol nincsenek megfelelő jelöltek, és egyben ez az alapelv vonatkozik az emberek átmeneti felhasználására is. Mit kell tenni, amikor nem sikerül megfelelő jelöltet találni, és amikor nem világos, hogy ki lehetne viszonylag jobb, amikor nem nyilvánvaló, hogy ki alkalmas teljes mértékben egy feladatra, és mindenki átlagosnak tűnik? Az egyetlen opció, hogy találni kell két olyan embert, akiknek viszonylag van lelki megértésük, vagyis akik tisztán felfogják az igazságot, és ezek egymással együttműködve végezzék el a munkát. Miközben a kötelességeiket végzik, még inkább beszélni kell nekik az igazságról, valamint meg kell figyelni és érteni a helyzetüket; ezáltal meghatározható lesz, hogy ki a viszonylag jobb képességű, ami pedig megkönnyíti a megfelelő jelölt megtalálását. Akárkit rendelnek is ki kötelességvégzésre, annak a képessége, erősségei és jelleme alapján kell történnie; ez alapvető fontosságú. Ha valaki nem tudja átlátni ezeket az aspektusokat, és nem érti, hogy milyen erősségei vannak az illetőnek, akkor először egy egyszerű kötelességet vagy valamiféle kétkezi munkát kell rábízni, esetleg arra kell kirendelni, hogy kutasson fel lehetséges célszemélyeket, akiknek prédikálni lehet az evangéliumot. A próbaidő leteltét követően utólagos vizsgálattal és további megfigyeléssel pontosan felmérhető lesz a helyzete, és könnyebben meg lehet határozni, hogy mi a legmegfelelőbb kötelesség az illető számára. Ha túlságosan gyenge képességű, és híján van az erősségeknek, akkor elegendő lesz valamilyen fizikai munkát rábízni. A vezetőknek és a dolgozóknak különböző forrásokból meg kell ismerniük a fontos munkák felügyelőit, az evangelizációs igazgatókat, minden csapatvezetőt, a filmgyártó csapatok igazgatóit, és így tovább, és még intenzívebben kell megfigyelniük és megvizsgálniuk ezeket az embereket, mielőtt biztosak lehetnének felőlük. Csak azáltal biztosíthatják a kirendelések helyénvaló voltát és azt, hogy az emberek hatékonyak legyenek a kötelességeik terén, ha ily módon eljárva, körültekintően bíznak rájuk kötelességeket. Egyesek ezt mondják: „Még a nem hívők is azt mondják, hogy „Ne kételkedj azokban, akiket alkalmazol, és ne is alkalmazd azokat, akikben kételkedsz.” Isten háza hogy’ lehet ennyire bizalmatlan? Ők mindannyian hívők; mennyire lehetnek rosszak? Hát nem jó emberek mindannyian? Miért kell megértenie, felügyelnie és megfigyelnie őket Isten házának? Érvényesek vajon ezek a szavak? Problémásak? (Igen.) Összhangban van vajon az alapelvekkel valakinek a megértése, mélyreható megfigyelése és a vele való közeli érintkezés? Teljes mértékig összhangban van az alapelvekkel. Mely alapelvekkel van összhangban? (A vezetők és dolgozók feladatainak negyedik tételével: Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek körülményeit, és haladéktalanul változtatni a kötelességeiken vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett. Ez jó hivatkozási pont, de milyen tényleges okból kell ezt tenni? Azért, mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Habár kötelességet sokan végeznek ma, az igazságra csak néhányan törekednek. Nagyon kevesen törekednek az igazságra és lépnek be a valóságba, miközben a kötelességüket végzik; a legtöbben még mindig alapelvek nélkül teszik a dolgokat, még mindig nem olyan emberek, akik igazán alávetnék magukat Istennek; csupán azt állítják, hogy szeretik az igazságot, hogy készek keresni az igazságot és törekedni az igazságra, de még mindig nem tudni, hogy meddig tart ki az elhatározásuk. Az igazságra nem törekvő emberek hajlamosak bárhol és bármikor felfedni romlott beállítottságaikat. Híján vannak minden felelősségérzetnek a kötelességüket illetően, gyakran felületesek, kényük-kedvük szerint cselekednek, és még a metszést is képtelenek elfogadni. Amint negatívvá válnak és elgyengülnek, hajlamosak elhagyni a kötelességüket – ez sokszor megtörténik, mi sem gyakoribb ennél; így viselkednek mind, akik nem törekednek az igazságra. Ezért aztán azok, akik még nem nyerték el az igazságot, nem megbízhatóak és nem szavahihetőek. Mit jelent az, hogy nem szavahihetőek? Azt jelenti, hogy amikor nehézségekkel vagy kedvezőtlen fordulatokkal találkoznak, hajlamosak elbukni, valamint negatívvá válni és elgyengülni. Vajon szavahihető az, aki gyakran negatív és gyenge? Egész biztosan nem. Ám az igazságot értő emberek mások. Azoknak az embereknek, akik igazán értik az igazságot, bizonyosan istenfélő és Istennek alávetett szívük van, és csak az istenfélő szívű emberek szavahihetőek; akinek nincs istenfélő szíve, az nem szavahihető. Hogyan kell közeledni az istenfélő szív nélküli emberekhez? Természetesen szeretetteljes segítségben és támogatásban kell részesíteni őket. Többször kell őket ellenőrizni, miközben a kötelességüket végzik, és több segítséget és utasítást kell adni nekik; csakis így garantálható, hogy hatékonyan végezzék a kötelességüket. És mi ennek a célja? Az a fő cél, hogy fenn legyen tartva Isten házának a munkája. Másodikként következik ezután a problémák haladéktalan azonosítása, a haladéktalan gondoskodás, támogatás vagy metszés biztosítása a részükre, az elhajlásaik helyreigazítása, valamint a hibáik és hiányosságaik kipótlása. Ez előnyös az emberek számára; ebben nincs semmi rosszindulatú. Az emberek felügyelése, megfigyelése és megértésükre való igyekezet – ez mind annak az elősegítését szolgálja, hogy rálépjenek az Istenben való hit helyes ösvényére, hogy képesek legyenek Isten kérése és az alapelvek szerint végezni a kötelességüket, valamint hogy többé ne okozzanak zavarásokat vagy akadályozásokat, és ne végezzenek hiábavaló munkát. Ennek a célja teljességgel arról szól, hogy felelősséget tanúsíts az irányukban és Isten házának a munkája iránt; nincs benne semmi rosszindulat. Tegyük fel, hogy ezt mondja valaki: „Akkor ezen alapelvek szerint bánik isten háza az emberekkel, ezeket az eszközöket használja. Mostantól óvatosnak kell lennem. Nincs biztonságérzet isten házában. Mindig van valaki, aki figyel téged; nehéz a kötelességedet végezni!” Helyes ez a kijelentés? Miféle emberek mondanának ilyesmit? (Az álhívők.) Az álhívők, az abszurd emberek és azok, akiknek nincs lelki megértésük – ők hajlamosak zavaros képtelenségeket beszélni az igazság megértése nélkül. Mi itt a probléma? Hát nem olyan szavak ezek, amelyek megítélik és elítélik a gyülekezet munkáját? Az igazság és a pozitív dolgok meg- és elítélése is ez egyben. Azok az emberek, akik képesek ilyen szavakat szólni, egyértelműen zavaros fejű emberek, akik nem értik az igazságot; álhívők mind, akik nem szeretik az igazságot.

Isten háza felügyeli és megfigyel, illetve megpróbálja megérteni azokat, akik kötelességet végeznek. El tudjátok fogadni Isten házának ezt az alapelvét? (Igen.) Csodálatos dolog, ha el tudod fogadni, amikor Isten háza felügyel, megfigyel, illetve megpróbál megérteni téged. Ez segítségedre van a kötelességed teljesítésében, abban, hogy képes légy megfelelő színvonalon végezni a kötelességedet, és meg tudj felelni Isten szándékainak. A javadra válik és segít neked, és nincs egyáltalán semmi hátulütője. Ha megértetted az erre vonatkozó alapelveket, akkor nem kellene többé semmilyen ellenállást vagy védekező hozzáállást tanúsítanod azzal szemben, amikor a vezetők, dolgozók és Isten választott népének tagjai felügyelnek téged, igaz? Lehet, hogy valaki időnként megpróbál megérteni téged, megfigyel téged, valamint felügyeli a munkádat, de ezt nem szabad magadra venned. Miért mondom ezt? Azért, mert a most neked adott feladatok, illetve az általad végzett kötelesség, illetve bármely munka, amelyet végzel, nem valakinek a magánügye vagy személyes feladata; Isten házának a munkáját érintik, és Isten munkájának egy adott részével kapcsolatosak. Éppen ezért, amikor valaki egy kis időt tölt azzal, hogy felügyel vagy megfigyel téged, illetve megpróbál mélyen megérteni, megpróbál nyíltan beszélgetni veled és megtudni, hogy milyen állapotban voltál ez idő alatt, és néha még akkor is, amikor a hozzáállásuk egy kicsit keményebb, és amikor egy kissé megmetszenek, megfegyelmeznek és megdorgálnak téged, ez azért van, mert lelkiismeretesen és felelősen állnak Isten házának munkájához. Nem kellene, hogy bármilyen negatív gondolataid vagy érzelmeid legyenek ezzel kapcsolatban. Mit jelent, ha el tudod fogadni, hogy mások felügyelnek, megfigyelnek és megpróbálnak megérteni? Azt, hogy a szívedben elfogadod, hogy Isten átvizsgál. Ha nem fogadod el, hogy az emberek felügyelnek, megfigyelnek és megpróbálnak megérteni téged – ha ellenszegülsz mindezeknek – képes vagy elfogadni, hogy Isten átvizsgáljon? Isten átvizsgálása részletesebb, mélyrehatóbb és pontosabb, mint amikor emberek próbálnak megérteni téged; Isten kövtelményei konkrétabbak, szigorúbbak és mélyrehatóbbak ennél. Ha nem tudod elfogadni, hogy Isten választott népe felügyeljen, akkor állításaid, hogy el tudod fogadni Isten átvizsgálását, vajon nem üres szavak? Ahhoz, hogy képes legyél elfogadni Isten átvizsgálását és ellenőrzését, először is képesnek kell lenned elfogadni, hogy Isten háza, a vezetők és a dolgozók vagy a testvérek felügyeljenek. Egyesek ezt mondják: „Nekem emberi jogaim vannak, szabadságom van, és a magam módján dolgozom. Hát nem fojtogató úgy élni, hogy mindig felügyelik és ellenőrzik az embert, akármit csinál? Hol vannak az emberi jogaim? Hol a szabadságom?” Helyes ez a kijelentés? Vajon igazságnak tekinthetők az emberi jogok és a szabadság? Nem tekinthetők igazságnak. Az emberi jogok és a szabadság pusztán az emberi társadalomban számítanak az emberekkel való bánásmód viszonylag civilizált és haladó módjának, Isten házában azonban Isten szava és az igazság áll mindenek felett – ezek nem említhetők egy napon az „emberi jogokkal” és a „szabadsággal”. Éppen ezért bármi történik is Isten házában, az nem a nem hívő világ magasröptű elméletein vagy tudásán alapul, hanem Isten szaván és az igazságon. Így hát, amikor azt mondják némelyek, hogy emberi jogokat és szabadságot akarnak, az összhangban van az alapelvekkel? (Nincsen.) Igen világos, hogy nincs összhangban a kötelességvégzés alapelvével. Te Isten házában vagy, egy teremtett lény kötelességét végzed, nem pedig a társadalomban dolgozol, hogy pénzt keress. Így nincs szükség arra, hogy bárki is kiálljon érted, hogy megvédje az emberi jogaidat; szükségtelenek az efféle dolgok. Vajon van tisztánlátása a legtöbb embernek az emberi jogokat és szabadságot illetően? Ezek az emberi gondolatok és nézőpontok körébe tartoznak, és nem említhetők egy napon az igazsággal; az efféle elgondolások nem állják meg a helyüket Isten házában. Ha egy vezető felügyeli a munkádat, az jó dolog. Miért? Azért, mert az azt jelenti, hogy felelősséget vállal a gyülekezet munkájáért; ez a kötelessége, a felelőssége. Ha valaki képes eleget tenni ennek a felelősségnek, az azt bizonyítja, hogy kompetens vezető, hogy jó vezető. Ha teljes szabadságot és emberi jogokat kapnál, és azt tehetnéd, amit csak akarsz, követhetnéd a vágyaidat, és teljes szabadságot és demokráciát élveznél, a vezető pedig – bármit tettél és bárhogy tetted is – nem törődne vele, nem felügyelné, soha nem kérdezne ki téged, nem ellenőrizné a munkádat, nem szólalna fel, ha problémát talál, és csak hízelegne neked, vagy tárgyalna veled, akkor az vajon jó vezető lenne? Nyilvánvalóan nem. Az ilyen vezető árt neked. Részt vesz a gonosz cselekedeteidben, megengedi, hogy szembemenj az alapelvekkel és úgy tégy, ahogy akarsz – a tüzes verem felé terelget téged. Ez nem egy felelős és megfelelő színvonalú vezető. Ha azonban egy vezető képes rendszeresen felügyelni téged, felismerni a problémákat a munkádban és haladéktalanul emlékeztetni vagy megdorgálni és leleplezni téged, valamint kellő időben kiigazítani és segíteni neked a kötelességed végzése terén felmerülő helytelen törekvéseiddel és elhajlásaiddal kapcsolatban, majd a felügyelete, dorgálása, ellátása és segítsége mellett megváltozik a kötelességedhez való rossz hozzáállásod, képes vagy elvetni egyes abszurd nézeteidet, fokozatosan megszűnnek a hevességből fakadó saját gondolataid és dolgaid, és képes vagy nyugodtan elfogadni a helyes és az igazságalapelvekkel összhangban lévő kijelentéseket és nézeteket, az nem előnyös vajon a számodra? Bizony óriási előnyei vannak!

Isten háza felügyeletet, megfigyelést és megértést alkalmazva bánik a vezetőivel és a dolgozóival. Mi az alapja az emberekkel történő ilyen bánásmódnak? Miért kell így bánni az emberekkel? Nem olyan módszer és megközelítés ez, amely az ember kötelessége iránti hűség, komolyság és felelősségteljesség alapelvéből következik? (De igen.) Ha egy vezető soha nem felügyeli, figyeli meg vagy érti meg mélyen azokat az embereket, akikért a kötelességvégzése keretében felel, az vajon a kötelességéhez hűséges vezetőnek tekinthető? Nyilvánvalóan nem. A te munkádat ellenőrizték valaha a vezetőid, dolgozóid és felügyelőid? Érdeklődtek valaha a munkád előrehaladása felől? Megoldottak a munkád során felmerülő problémákat? Helyreigazítottak bármiféle nyilvánvaló hibát vagy elhajlást a munkádban? Felajánlottak segítséget, ellátást, támogatást vagy metszést az emberi mivoltod különböző megnyilvánulásait és megnyilatkozásait, valamint az életbe való belépésre történő törekvésedet illetően? Ha egy vezető nemcsak hogy soha nem szolgál útmutatással a hétköznapi kötelességeket végzők számára, hanem közlést, segítséget és támogatást sem nyújt soha a jelentős munkával foglalkozóknak – a felügyelésről, megfigyelésről vagy mély megértésről nem is beszélve –, akkor ezen megnyilvánulások és cselekedetek hiányában tekinthető vajon olyan vezetőnek az illető, aki konkrét munkát végez? Vajon megfelelő színvonalú vezető az ilyen? (Nem.) Némelyek ezt mondják: „A mi vezetőnk mindössze hetente kétszer tart nekünk összejövetelt, beszélget egy kicsit Isten szavairól, aztán olvas néhány közlést a Fennvalótól, és néha a személyes, tapasztalati megértéséről is beszélget, de még soha nem ajánlott fel semmilyen tanácsot, ellátást vagy segítséget sem a különféle állapotainkkal, sem azokkal a nehézségekkel kapcsolatban, amelyekkel a kötelességeink végzése vagy az életbe való belépés során találkozunk.” Mit gondolsz erről a vezetőről? (Azt, hogy nem megfelelő színvonalú, hogy hamis vezető.) Ha egy vezető nem törődik a saját munkájával, sem az alatta levő emberek különféle állapotaival, és nem tesz eleget a kötelességeinek, akkor vezetőként nem megfelelő színvonalú. Nem felügyel, nem figyel meg és nem ért meg senkit. Minden alkalommal így zajlik a vele folytatott beszélgetés: „Hogy van most ez és ez az illető?” „Épp most figyelem meg őt.” „Mióta figyeled? Ismered őt?” „Úgy egy-két éve figyelem. Még mindig nem ismerem őt igazán.” „És mi van amazzal az emberrel?” „Még mindig nem látok túl világosan vele kapcsolatban, de képes nehézséget elviselni a kötelességvégzése során, elszánt és hajlandó feláldozni magát Istenért.” „Ez mind felületes dolog. Mi van az igazságra való törekvésével?” „Arról is meg kellene tudnom valamit? Nos, akkor majd utánanézek.” Nem tudni, hogy meddig kell még várnod az eredményekre, miután azt mondja, hogy majd utánanéz; ez bizonytalan. Az ilyen hamis vezető nem megbízható a munkájában.

A ti gyülekezetvezetőitek és felügyelőitek felelősségteljesen állnak hozzá a munkátokhoz? Igazán felfogják és megértik a munkával kapcsolatos állapotaitokat? Megfelelően foglalkoztak a munkának ezzel az aspektusával? (Nem.) Egyikük sem foglalkozott megfelelően ezzel az aspektussal; egyikük sem jutott el odáig, hogy hűséges lenne a kötelességéhez, és komolyan és felelősségteljesen állna a munkához. Akkor hát, vajon könnyű ezt elérni? Vagy nehéz elérni? Ez nem nehéz. Ha csakugyan van egy bizonyos mértékű képességed, ha igazán fel tudod fogni a feladatkörödbe tartozó szakmai készségeket, és ha nem vagy kívülálló a szakmád terén, akkor egyetlen mondást kell csak betartanod, és máris hűséges tudsz lenni a kötelességedhez. Hogy melyik ez a mondás? Az, hogy: „Tedd bele a szívedet!” Ha beleteszed a szívedet a dolgokba és beleteszed az emberekbe is, akkor hűséges és felelősségteljes tudsz majd lenni a kötelességed terén. Vajon könnyű gyakorolni ezt a mondást? Hogyan kell ezt gyakorlatba ültetni? Nem azt jelenti, hogy a fülét használva hall, és nem is azt, hogy az értelmét használva gondolkodik az ember – azt jelenti, hogy a szívét használja. Ha valaki igazán tudja használni a szívét, akkor, ha látja a szemével, amint egy másik ember tesz valamit, egy bizonyos módon cselekszik, vagy valahogyan reagál valamire, vagy ha hallja a fülével mások véleményeit vagy érveit, akkor, ha a szívét használva fontolja meg és gondolja át ezeket a dolgokat, néhány elgondolás, nézet és viszonyulás fog felmerülni az elméjében. Ezen elgondolások, nézetek és viszonyulások mély, konkrét és helyes megértésre juttatják el őt az adott személyt vagy dolgot illetően, és ezzel egyidejűleg megfelelő és helyes ítéletekhez és alapelvekhez is vezetnek. Csak az jelenti azt, hogy egy illető hűséges a kötelességéhez, ha megvannak nála a szív használatának ezek a megnyilvánulásai. Ám ha nem teszed bele a szívedet a dolgokba, ha nincs meg ehhez a szíved, akkor bármit látsz is, nem reagál rá a szemed, és bármit hallasz is, nem reagál rá a füled. Sosem figyeli meg a szemed az embereket, az eseményeket és a dolgokat; nem figyeli meg az információkat, amelyekkel találkozol. Nem fogod felismerni a szívedben a különféle hangokat és érveket, amelyeket hallasz, nem leszel képes felismerni az általad hallott információkat. Hasonló ez ahhoz, mint amikor vak valaki, hiába van nyitva a szeme. Amikor valakinek vak a szíve, akkor vak a szeme is. Mi vezet hát el a dolgok szemmel történő megfigyelésétől és a füllel történő információszerzéstől az elképzelések, nézetek és viszonyulások kialakulásához? Az egész azon múlik, hogy beleteszed-e a szíved a dolgokba, és hogy keresed-e az igazságot. Ha beleteszed a szíved a dolgokba, akkor valahányszor információhoz jutsz – akár látás, akár hallás útján –, képes leszel nézeteket kialakítani és mély megértést nyerni az adott személyről vagy dologról. Ám ha nem teszed bele a szíved a dolgokba, akkor bármennyi információhoz juss is, az nem lesz hasznos; ha nem teszed bele a szíved az adott dolog felismerésébe vagy átlátásába, akkor semmit sem fogsz nyerni, akkor értéktelenné és haszontalanná leszel. Kire utal a „haszontalan” jelző? Olyasvalakire utal, aki nem teszi bele a szívét a kötelessége végzésébe – van szeme és füle, de semmi hasznuk. Akinek nincs szíve, az nem lesz hűséges a kötelességéhez, és a munkája irányában sem fog komoly és felelősségteljes hozzáállást elérni.

Isten háza minden szinten felügyeletet gyakorol a vezetők és a dolgozók felett, miközben megfigyeli és mélyen megérti őket, éspedig a gyülekezeti munka fejlesztésének céljával, valamint azért, hogy a lehető leggyorsabban ráterelje Isten választott népét az Istenben való hit helyes útjára. Éppen ezért alapvető fontosságú a vezetők és a dolgozók felügyelete és megfigyelése, és azt muszáj így gyakorolni. Ha az Isten választott népe által gyakorolt felügyelet során kiderül, hogy hogy egyes vezetők és dolgozók nem végeznek valóságos munkát, majd haladéktalanul foglalkoznak velük és kezelik őket, akkor ez javára válik a gyülekezeti munka előrehaladásának. Isten választott népének felelőssége a vezetők és a dolgozók felügyelete, és ennek teljesítése maximálisan összhangban van Isten szándékaival. Mivel a vezetőknek és a dolgozóknak romlott beállítottságaik vannak, ha nem felügyelnék őket, az nem csupán rájuk nézve lenne hátrányos, hanem a gyülekezeti munkára is közvetlen hatással lenne. Milyen körülmények között nincs szükségük többé a vezetőknek és a dolgozóknak Isten választott népe felügyeletére? Akkor, ha a vezetők és a dolgozók teljes mértékben értik az igazságot, bemennek az igazságvalóságba, valamint elvszerűen cselekszenek, s ily módon Istentől tökéletesített és használt emberekké válnak. Ilyen esetekben szükségtelenné válik az Isten választott népe által végzett felügyelet, és Isten háza a továbbiakban nem fogja hangsúlyozni ezt a dolgot. Garantálható-e azonban, hogy az, akit már tökéletesített Isten, teljességgel mentes a hibáktól és az elhajlásoktól? Nem feltétlenül. Ennélfogva tehát még mindig szükség van arra, hogy Isten vizsgálatot folytasson, ahogyan arra, is, hogy az igazságot értők felügyeletet gyakoroljanak; ez a gyakorlat teljeséggel megegyezik Isten szándékaival. Mivel minden embernek romlott beállítottságai vannak, csakis felügyeleten keresztül késztethetők arra a vezetők és a dolgozók, hogy vállaljanak felelősséget a munkájukért és legyenek hűségesek a kötelességeikhez. Felügyelet nélkül a vezetők és a dolgozók többsége szándékosan gondatlanul cselekedne és felületes magatartást tanúsítana – ez egy objektív tény. Ha vezető vagy dolgozó vagy, és a téged körülvevő testvérek gyakran felügyelnek és megfigyelnek téged, igyekezve megérteni, hogy olyasvalaki vagy-e, aki törekszik az igazságra, akkor ez jó dolog a számodra. Ha problémát fedeznek fel nálad, te pedig képes vagy azt mielőbb megoldani, az az igazságra való törekvésed és az életbe való belépésed javára válik. Ha azt veszik észre, hogy gonoszságot követsz el, hogy titokban számtalan gonosz magatartásformát tanúsítasz, és hogy határozottan nem vagy az igazságra törekvő ember, akkor le fognak leplezni és el fognak bocsátanak a pozíciódból, ezzel eltávolítanak valakit, aki csapás Isten választottaira nézve, te pedig elkerülheted, hogy súlyosabb büntetésben részesülj: az ilyen felügyelet mindenki számára előnyös. A vezetőknek és a dolgozóknak ezért helyesen kell reagálniuk arra, amikor Isten választottai felügyelik őket. Ha olyasvalaki vagy, aki féli Istent és kerüli a rosszat, akkor érezni fogod, hogy szükséged van arra, hogy Isten választottai felügyeljenek téged, sőt mi több, hogy a segítségükre is szükséged van. Ha gonosz ember vagy, és rossz a lelkiismereted, akkor félni fogsz attól, hogy felügyeljenek, és megpróbálod majd elkerülni; ez óhatatlan. Éppen ezért nincs kétség afelől, hogy mindenkinek van valami rejtegetni valója, és határozottan nem becsületes ember, aki csak ellene áll annak és idegenkedik attól, hogy Isten választottai felügyeljék őt; senki sem fél jobban a felügyelettől, mint a csalárd emberek. Milyen hozzáállást kell tehát magukévá tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak az Isten választottai által folytatott felügyelettel kapcsolatban? Negativitást, óvatosságot, ellenállást és neheztelést, vagy engedelmességet Isten vezénylései és intézkedései iránt, esetleg alázatos elfogadást? (Alázatos elfogadást.) Mire utal az, hogy „alázatos elfogadás”? Azt jelenti, amikor az ember mindent elfogad Istentől, keresi az igazságot, magáévá teszi a helyes hozzáállást, és nem heves. Ha valaki valóban észrevesz nálad egy problémát és rámutat arra, segítve neked ezzel a felismerésében és megértésében, támogatva téged e probléma megoldásában, akkor az az illető felelősségteljesen viszonyul hozzád, és Isten házának munkája, valamint Isten választottainak az életbe való belépése irányában is felelősségteljes; így helyes cselekedni, és ez tökéletesen természetes és indokolt. Ha vannak olyanok, akik a Sátántól és rossz szándékból eredőnek tartják a gyülekezet által folytatott felügyeletet, akkor azok ördögök és Sátánok. Ilyen ördögi természettel biztosan nem fogják elfogadni Isten vizsgálatát. Ha valaki igazán szereti az igazságot, akkor annak helyes megértése lesz az Isten választottai által végzett felügyelettel kapcsolatban, képes lesz úgy tekinteni rá, mint ami szeretetből történik, és képes lesz elfogadni azt Istentől. Egész biztosan nem lesz heves, és nem cselekszik hirtelen felindulásból, ellenállás, óvatosság vagy gyanakvás pedig még kevésbé fog megjelenni a szívében. Ez a leghelyesebb hozzáállás, amellyel az Isten választottai által végzett felügyelet megközelíthető: Fogadj el Istentől minden számodra hasznos szót, cselekedetet, felügyeletet, megfigyelést vagy helyreigazítást – még a metszést is –; ne légy heves! A hevesség a gonosztól, a Sátántól ered, nem pedig Istentől, és nem így kell hozzáállniuk az embereknek az igazsághoz.

Ennyit kellett még hozzáfűznünk és átbeszélünk a vezetők és a dolgozók hetedik feladatával kapcsolatban. Azt jelenti hát ez, hogy teljes mértékben át lett beszélve a feladatok témája, és semmi konkrét tartalom nincsen, amit hozzá lehetne fűzni? Nem, minden feladat sokkal több konkrét és részletes tartalmat foglal még magában. Én az átfogó alapelvekről beszéltem; a többi, vagyis, hogy miként kell megvalósítani a konkrét részleteket, illetve hogyan kell gyakorolni és alkalmazni ezeket az alapelveket, attól függ, hogy ti magatok miként vonódtok be tapasztaláson keresztül. Ha még mindig nem tudjátok átlátni ezeket az alapelveket, vagy nem tudjátok, hogyan alkalmazzátok őket, akkor keressetek és beszélgessetek együtt. Ha a közös beszélgetés még mindig nem vezet eredményre, akkor kérdezősködjetek a nálatok feljebbvalóknál. Röviden: legyen bár szó bármilyen típusú emberrel való foglalkozásról, vagy annak eldöntéséről, hogy ki legyen előléptetve és használva, mindennek meg kell felelnie az alapelveknek. Bizonyos tehetséges egyének olyan helyzetekben, amelyeket senki sem tud teljesen átlátni vagy megérteni, ideiglenesen előléptethetők és használhatók a gyülekezeti munka szükségletei szerint – a lényeg az, hogy ne szenvedjen késedelmet a munka, sem az emberek művelése. Némelyek ezt kérdezik: „Mi van, ha ezek az emberek felforgatják a gyülekezeti munkát, miután használták őket? Ki lesz a felelős?” Amikor használsz valakit, az olyan vajon, mintha lakatlan szigetre helyeznéd az illetőt, ahol senki sehogyan sem tud kapcsolatba lépni vele? Hát nem úgy van valójában, hogy sokan mások is ott vannak körülöttük konkrét feladatokat végezve? Vannak módok mindezen dolgoknak a megoldására; éspedig a felügyelésükön, a megfigyelésükön és a megértésükön, ha pedig a körülmények engedik, akkor a közeli kapcsolaton keresztül. Mit foglal magába pontosan a közeli kapcsolat? A velük való közös munkálkodást foglalja magába; a munka folyamata egyben a megértésük folyamata. Avagy nem fogod talán fokozatosan megérteni az illetőt az ilyesfajta kapcsolaton keresztül? Ha van lehetőséged kapcsolat teremtésére, de nem élsz vele, hanem mindössze felhívod telefonon az adott személyt, hogy feltégy neki néhány kérdést, és aztán annyiban hagyod a dolgot, akkor lehetetlen lesz megértened őt. Akikkel tudsz, azokkal kapcsolatba kell kerülnöd a problémák megoldása végett. Éppen ezért a vezetők és a dolgozók nem lehetnek lusták a munkájukban. Ha tehát meg akarsz figyelni és meg akarsz érteni valakit, azt hogyan teheted meg? (Úgy, hogy kapcsolatot teremtek vele.) Ugye? A lényeg, hogy tedd bele a szíved! Az információ, amelyet az elmétekben őriztek, ahhoz hasonlítható, mint amikor egy majom kukoricát szed – leszed egy csövet, majd elejti, ahogy a másik után nyúl, így végül egyetlen cső marad csak nála, vagyis hiábavaló lesz minden erőfeszítése. Miután meghallgattatok egy prédikációt, a végén nem emlékeztek arra, hogy miről is szólt korábban a beszélgetés; mi ennek az oka? (Nem tesszük bele a szívünket.) Általában nem koncentráltok az igazság gyakorlására, így a szívetek sem koncentrál ezekre a dolgokra. Semmiféle belépésetek nincs azzal kapcsolatban, hogy miként kell megérteni az igazságot és belépni a valóságba, hogyan kell megismernetek magatokat, és hogyan kell átlátni a különféle emberek, események és dolgok lényegét az igazsággal; így aztán semmi alapjuk nincs a szívetekben ezeknek a dolgoknak. Ami az igazágvalóságba való belépést magukban foglaló dolgokat illeti, mindig zavarodottságot éreztek. Még mindig minden héten eljártok összejövetelekre, hogy prédikációkat hallgassatok. Ha nem hallgattok prédikációkat, nem halványul és tűnik el vajon apránként a szívetekben az a kicsiny Istenbe vetett hit? Ez egy veszélyes jel! Bele tudjátok tenni a szíveteket vagy nem? Minden részletet elmondtam nektek; ha megvan hozzá a szívetek, akkor képesek lesztek így tenni. Ha nincs meg hozzá a szívetek, akkor bárhogy beszélek is, nem fogjátok megérteni. Ez minden, amiről e témával kapcsolatban beszélgetünk.

Nyolcadik tétel: A munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése (Első rész)

A vezetőknek és a dolgozóknak haladéktalanul azonosítaniuk kell és meg kell oldaniuk a nehézségeket

Ma a vezetők és dolgozók nyolcadik felelősségéről fogunk beszélgetni: „A munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése.” Fel fogjuk tárni a hamis vezetők különféle megnyilvánulásait e felelősség vonatkozásában. A munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése – ez vajon nem része a vezetők és dolgozók munkájának és kötelességeinek? (De igen.) A vezetők és dolgozók óhatatlanul szembesülni fognak néhány bonyolult problémával a munkájuk során, vagy találkozni fognak a gyülekezeti munka körét meghaladó nehézségekkel, esetleg különleges esetekkel, amelyek nem foglalják magukban az igazságalapelveket, és nem fogják tudni, hogy miként kezeljék ezeket a helyzeteket. Vagy pedig, mivel szegényes képességűek, és ezért nem képesek pontosan felfogni az alapelveket, óhatatlanul találkozni fognak néhány nehezen megoldható zavarral és nehézséggel. Ezek a zavarok és nehézségek a személyi állomány felhasználásának kérdéseivel, munkával kapcsolatos kérdésekkel, a külső környezetből eredő problémákkal, az emberek életbe való belépését érintő kérdésekkel, gonosz emberek által okozott bomlasztásokkal és zavarásokkal, valamint az emberek kitakarításának vagy kirekesztésének a kérdéseivel, stb. kapcsolatosak lehetnek. Isten házának konkrét követelményei és előírásai vannak, vagy pedig szóbeli utasítások léteznek mindezekre a problémákra vonatkozóan. Ezen konkrét előírásokon túlmenően óhatatlanul adódnak olyan különleges esetek is, amelyekről még nem történt említés. Ami ezeket a különleges eseteket illeti, egyes vezetők képesek azokat az Isten háza által előírt alapelvek betartásával kezelni, amilyen például Isten háza érdekeinek a védelme, a testvérek biztonságának garantálása, és a gyülekezeti munka zökkenőmentes működésének a fenntartása – és ráadásul nagyon jól csinálják –, míg más vezetőknek ez nem sikerül. Mit kell tenni az olyan problémák esetében, amelyeket nem lehet kezelni? Némely vezetők és dolgozók zavaros módon dolgoznak, nem képesek azonosítani a problémákat, de még ha erre képesek is, megoldani nem tudják azokat. Csak elevickélnek valahogy anélkül, hogy megoldásokért folyamodnának a Fennvalóhoz, és egyszerűen csak ezt mondják a testvéreknek: „Oldjátok meg ti magatok, hagyatkozzatok Istenre és keressetek Nála megoldásokat”, és azzal elintézettnek tekintik az egészet. Bármennyi probléma tornyosul is fel, ők maguk nem tudják azokat megoldani, mégsem jelentik felfelé, és nem keresik a megoldás módját, talán mert attól tartanak, hogy a Fennvaló át fog látni rajtuk, ők pedig elveszítik a tekintélyüket. Olyan vezetők és dolgozók is vannak, akik soha nem jelentik a problémákat a Fennvalónak, és nem tudom, hogy miért nem. A felfelé történő jelentés nem feltétlenül azt jelenti, hogy közvetlenül a Fennvalónak jelent valaki; először természetesen lehet a kerület vagy régió vezetőinek is jelenteni. Ha pedig ők nem tudják megoldani az ügyet, akkor megkérheted a vezetőket és dolgozókat, hogy tegyenek jelentést közvetlenül a Fennvalónak. Ha megkérsz egy vezetőt vagy dolgozót, hogy jelentsen egy ügyet a Fennvalónak és tisztázza a helyzetet, vajon megteheti az illető, hogy egyszerűen eltussolja és figyelmen kívül hagyja a dolgot? Ritka az ilyen ember. Még ha csakugyan vannak is ilyen vezetők, akkor is tisztázhatod a dolgot a többi vezetővel és dolgozóval, hogy leleplezd azt, aki eltussolja és nem jelenti az ügyet. Ha a többi vezető és dolgozó sem jelenti az ügyet, akkor van még egy utolsó lehetőség: írhatsz közvetlenül Isten házának honlapjára, hogy továbbítsák az üzenetedet a Fennvalónak, így biztosítva, hogy az ügy jelentve legyen a Fennvalónak. Azért van így, mert a Fennvaló korábban többször is foglalkozott már efféle levelekkel, majd azt követően közvetlenül bízott meg vezetőket és dolgozókat, hogy kezeljék az ügyet. Valójában több jelentési útvonal is rendelkezésre áll egy ügy felfelé történő jelentéséhez; könnyen gyakorolható, csak attól függ, hogy az illető igazán meg akarja-e oldani a problémát. Még ha nem is bízol meg egy bizonyos vezetőben vagy dolgozóban, abban akkor is hinned kell, hogy Isten igazságos, és hogy a Fennvaló az igazságalapelvek szerint munkálkodik. Ha nincs valóságos hited Istenben, és nem hiszed el, hogy Isten házában az igazság uralkodik, akkor semmit sem tudsz megvalósítani. Sok ember nem érti az igazságot; nem hiszik el, hogy az igazság uralkodik Isten házában, és nincs istenfélő szívük. Folyton azt gondolják, hogy a világi tisztviselők mind fedezik egymást, és hogy Isten háza is biztos ugyanolyan. Nem hiszik el, hogy Isten az igazság és az igazságosság. Éppen ezért egy ilyen embert álhívőnek lehet nevezni. Az emberek kisebbsége azonban képes a tényleges problémák jelentésére. Az efféle embereket olyan embereknek lehet nevezni, akik megvédik Isten házának érdekeit; ők felelősségteljes emberek. Némely vezetők és dolgozók nem csak, hogy nem oldják meg az általuk felismert súlyos problémákat, hanem felfelé sem jelentik azokat. Akkor kezdik csak érzékelni az ügy súlyosságát, amikor a Fennvaló kivizsgálja azt. Ez késlelteti a dolgokat. Éppen ezért akár hétköznapi testvér, akár vezető vagy dolgozó vagy, ha bármikor is olyan problémával találkozol, amelyet nem tudsz megoldani, és amely a munka nagyobb alapelveire vonatkozik, időben jelentened kell felfelé és megoldást kell keresned. Ha zavarokkal vagy nehézségekkel találkozol, de nem oldod meg azokat, valamely munka nem tud majd előrehaladni, hanem félre kell majd tenni és le kell állítani. Ez kihatással lesz a gyülekezeti munka előrehaladására. Éppen ezért, amikor ilyen problémák merülnek fel, amelyek közvetlen hatással lehetnek a munka előrehaladására, akkor időben fel kell tárni és meg kell oldani őket. Ha egy problémát nem könnyű megoldani, találnod kell az igazságot értő embereket, valamint az adott területen szakértelemmel bírókat, majd le kell ülnöd velük és közösen kell kivizsgálnotok és megoldanotok a problémát. Az efféle problémákkal nem lehet késlekedni! Minden egyes nap, ameddig késlekedsz a megoldásukkal, egy napnyi késedelmet jelent a munka előrehaladása terén. Ez nem csupán egyetlen személy ügyeit hátráltatja; a gyülekezet munkájára, valamint arra is kihatással van, hogy Isten választottai miként végzik a kötelességeiket. Éppen ezért, amikor efféle zavarral vagy nehézséggel találkozol, azt haladéktalanul meg kell oldani, nem lehet késleltetni. Ha valóban nem tudod megoldani, akkor gyorsan jelentsd a Fennvalónak. Ő majd jön és közvetlenül megoldja, vagy útbaigazít téged. Ha egy vezető vagy dolgozó nem képes efféle problémákat kezelni, és rátelepszik a problémára ahelyett, hogy jelentené azt a Fennvalónak és megoldást keresne nála, akkor azok a vezetők vakok, agyhalottak és hasznavehetetlenek. El kell bocsátani és távolítani őket a pozíciójukból. Ha nem távolítják el őket a pozíciójukból, a gyülekezet munkája nem fog tudni előrehaladni; tönkremegy a kezükben. Éppen ezért ezzel azonnal foglalkozni kell.

A filmgyártó munka is fontos eleme Isten háza munkájának. A filmgyártó csapatok gyakran találkoznak olyan problémával, amikor mindenki vitatkozik a forgatókönyvön. Például a rendező úgy gondolja, hogy a forgatókönyv különbözik vagy eltér a való élettől, és valószerűtlennek hatna, ha filmre vinnék, ezért változtatni akar rajta. A forgatókönyvíró ugyanakkor határozottan más véleményen van, és úgy gondolja, hogy a forgatókönyv reálisan lett megírva, és követeli a rendezőtől, hogy annak megfelelően forgasson. A színészeknek is megvannak a maguk ellenvetései, és sem a forgatókönyvíróval, sem a rendezővel nem értenek egyet. Az egyik színész ezt mondja: „Ha a rendező ragaszkodik hozzá, hogy így legyen leforgatva, akkor én nem fogok szerepelni benne!” A forgatókönyvíró ezt mondja: „Ha a rendező változtat a forgatókönyvön, akkor ti mindannyian felelősök lesztek azért, ha bármiféle probléma felmerül!” A rendező ezt mondja: „Ha úgy kell leforgatnom a filmet, ahogy azt a forgatókönyv diktálja, és hibák történnek, Isten háza engem fog felelősségre vonni. Ha azt akarod, hogy én forgassak, akkor annak a saját gondolataim alapján kell történnie; ha nem, akkor nem csinálom!” No már most, mindhárom fél patthelyzetben van, nem igaz? Nyilvánvalóan nem tud előrehaladni a munka. Hát nem zavar támadt ezzel? Akkor hát kinek van valójában igaza? Mindannyiuknak megvannak a saját elméletei, a saját érvei, és senki sem hajlandó kompromisszumot kötni. Amikor a három fél ilyen patthelyzetbe kerül, mi az, ami kárt szenved? (Isten házának a munkája.) Isten házának a munkája akadályoztatva van és kárt szenved. Éreztetek már nyugtalanságot és aggodalmat, amikor ilyen helyzettel néztetek szembe? Ha nem, az azt bizonyítja, hogy nem igazán tettétek bele a szíveteket. Amikor ilyen zavarok és zsákutcák merülnek fel, egyesek annyira nyugtalanok lesznek, hogy enni és aludni sem tudnak, és ezt gondolják: „Mit kellene tenni? Az ilyesfajta vitatkozás és hajthatatlanság sehová sem vezet. Hát nincs ez kihatással a forgatás előrehaladására? Máris több napnyi késedelmet okozott és nem lehet tovább halasztani. Hogyan tudjuk megoldani ezt a problémát annak biztosítása végett, hogy gördülékenyen menjen a forgatás, és ne szenvedjen késedelmet a munka? Kihez kellene fordulnunk, hogy megoldjuk ezt a problémát?” Ha van szíved, akkor a vezetőknél kell megoldásokat keresned, és ha a vezetők sem tudják megoldani, akkor gyorsan jelentened kell a Fennvalónak. Ha igazán tekintettel vagy Isten szándékaira, akkor minden tőled telhetőt meg kell tenned a probléma minél gyorsabb megoldása érdekében; ez a legfontosabb dolog. És ha nem aggódsz? Talán így morfondírozol magadban: „Ők tévednek. Én ragaszkodni fogok a nézőpontomhoz – kétlem, hogy bármit is tudnának csinálni velem. Eszem, aztán szunyókálok egy kicsit, amúgy sincs délután semmi tennivaló.” Elnehezülnek a lábaid, kóvályog a fejed, erőtlenné lesz a szíved, te pedig ellankadsz. Van egy halom nehézség, de te figyelmetlen és lomha vagy, úgyhogy nincs mód a probléma megoldására. Miért nincs? Azért nincs, mert hiányzik belőled a megoldásához szükséges lendület és vágy, így aztán semmilyen megoldás nem jut az eszedbe. Ezt gondolod magadban: „Nem gyakori dolog, hogy nehézségek merülnek fel és leáll a munka. Kihasználom ezt a lehetőséget, hogy pihenjek néhány napot és egy kicsit lazítsak. Miért legyek állandóan olyan fáradt? Ha most szünetet tartok, senkinek sem lehet egy szava sem miatta. Végtére is, nem lazsálok és nem vagyok felelőtlen a munkámat illetően. Felelősségteljes akarok lenni, de itt van az útban ez a nehézség – ki fogja megoldani? Hogy tudunk forgatni anélkül, hogy ezt megoldanánk? Ha olyan nehézségek vannak, amelyek miatt nem tudunk forgatni, nem kellene egyszerűen szünetet tartanunk?” Amikor ilyen jelentős probléma van előtted, milyen következményekkel fog járni, ha nem lesz megfelelően megoldva? Ha egymás után merülnek fel a problémák, és egyiket sem lehet megoldani, vajon folytatódni tud a munka? Ez mérhetetlen késedelmeket fog okozni. Csak előre haladhat a munka, hátrafelé nem, úgyhogy tudván, hogy ez a probléma nehézségeket támaszt, nem szabad tovább halogatnod; gyorsan meg kell oldanod. Ha ez a probléma már meg van oldva, sietve oldd meg a következőt is, amint felmerül, igyekezz nem vesztegetni az időt, hogy a munka gördülékenyen haladhasson és a tervezett időben befejeződhessen. Ez hogy’ hangzik? (Jól.) Azok, akiknek van szívük, ilyen hozzáállással néznek szembe a zavarokkal és nehézségekkel. Nem pazarolják az idejüket, nem keresnek kifogásokat maguknak, és nem sóvárognak testi kényelemre. Azok ugyanakkor, akiknek nincs szívük, ki fogják használni a kibúvókat; kifogásokkal állnak elő és alkalmat keresnek arra, hogy szünetet tartsanak, mindent kényelmes tempóban, sürgősségérzet és nyugtalanság nélkül végeznek, s közben hiányzik belőlük mindennemű elhatározás arra vonatkozóan, hogy szenvedést viseljenek el vagy árat fizessenek. És akkor mi történik végül? Mindenki sok napon át tartó patthelyzetben találja magát, amikor zavarral vagy nehézséggel szembesül. Sem a rendezők, sem a színészek, sem a forgatókönyvírók nem jelentik az ügyet. A vezetők eközben vakok és képtelenek elismerni, hogy problémáról van szó; még ha fel is ismerik, hogy probléma áll fenn, de nem tudják maguk megoldani, nem jelentik felfelé. Mire szintről-szintre jelentve lesz a Fennvalónak, tíz nap vagy akár egy fél hónap is eltelik. Mi történt ez alatt a tíz- nap vagy fél hónap alatt? Végezte bárki is a kötelességeit? Nem, csak evéssel, ivással és szórakozással múlatták az idejüket! Hát nem csak potyáznak ilyenkor? Mindazon felügyelők, akik nem tudnak haladéktalanul megoldást keresni a zavarokra és nehézségekre, amelyekkel a munkában találkoznak, pusztán csak potyáznak, céltalanul tengetve a napjaikat. Az ilyen emberek röviden „semmittevőkként” ismeretesek. Hogy miért „semmittevők”? Azért, mert ezek az emberek nem komoly, felelősségteljes, szigorú és pozitív hozzáállással közelítik meg a kötelességeiket, hanem inkább felületesek, negatívak és lazsálnak, és csak abban reménykednek, hogy hátha felmerül valamilyen nehézség vagy patthelyzet, nekik pedig így lesz kifogásuk arra, hogy lehúzzák a rolót és abbahagyják a munkát.

A vezetőknek és dolgozóknak nem csupán haladéktalanul meg kell oldaniuk azokat a zavarokat és nehézségeket, amelyekkel a munkában találkoznak, hanem haladéktalanul meg is kell keresniük és azonosítaniuk is kell ezeket a problémákat. Miért kell ezt megtenni? Csupán egyetlen célból: Isten munkájának és Isten háza munkájának a megóvása céljából, ezzel biztosítva, hogy minden munkaelem gördülékenyen haladjon és sikeresen befejezésre kerüljön a munka normális ütemtervén belül. Milyen problémákat kell megoldani annak biztosítása végett, hogy gördülékenyen haladjon előre a munka? Először is lényeges, hogy alaposan el legyen távolítva minden buktató és akadály, amely megzavarja a gyülekezet munkáját, így megakadályozva, hogy az álhívők és gonosz emberek gondot okozzanak. Azonkívül útmutatással is kell szolgálni az egyes munkaelemek felügyelői és a testvérek számára, hogy megértsék az igazságot és gyakorlási utat találjanak, hogy megtanuljanak harmonikusan együttműködni és egymást felügyelni. Csakis így garantálható a munka elvégzése. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel és zavarokkal szembesülnek a vezetők és a felügyelők, ha nem tudják azokat megoldani, akkor gyorsan jelenteniük kell a problémákat a Fennvalónak és megoldásokat kell keresniük. Bármilyen munkát végezzenek is a vezetők és felügyelők, előtérbe kell helyezniük a problémák megoldását, és egyaránt foglalkozniuk kell a technikai problémákkal, a munkával kapcsolatos elvi problémákkal, valamint azokkal a különféle nehézségekkel is, amelyekkel az életbe való belépésüket illetően találkoznak az emberek. Ha nem tudsz zavarokat és nehézségeket megoldani, nem leszel képes jól végezni a munkádat. Éppen ezért, amikor szokatlan nehézségekkel vagy zavarokkal találkozol, amelyeket nem tudsz megoldani, haladéktalanul jelentened kell őket a Fennvalónak. Ne pazarold az időt, mivel három-öt nap késedelem veszteségeket okozhat a munkában, ha pedig fél-egy hónapig késik a munka, akkor túlságosan nagyok lesznek a veszteségek. Azonkívül, bármilyen problémáról van is szó, az igazságalapelvek alapján kell foglalkozni vele. Bármi történjék is, soha ne használj világi ügyletekre vonatkozó emberi filozófiákat a problémák megoldására. Ne csinálj a súlyos problémákból kicsiket, majd a kicsikből semmiségeket, és ne is annyit tegyél csupán, hogy megszidod az ügyekben érintett mindkét felet, majd megnyugatod őket valami kedvességgel, mindig a velük való egyezkedéshez és a nekik való hízelgéshez folyamodva, mivel félsz eszkalálni a problémákat. Ez oda vezet, hogy nem lesznek alapszinten megoldva a problémák, ami elhúzódó gondokat eredményez. Ez vajon nem a dolgok puszta elsimítására való igyekvés egy módja? Ha úgy érzed, hogy minden emberi megoldást kimerítettél egy probléma esetében, és azt valóban nem lehet megoldani, te pedig egyáltalán nem találod meg a technikai kérdésekre vonatkozó alapelveket a munkában, akkor gyorsan jelentened kell ezeket a problémákat a Fennvalónak, és várakozás vagy halogatás nélkül keresned kell a megoldásokat. Minden olyan problémát, amelyet nem lehet megoldani, haladéktalanul jelenteni kell a Fennvalónak megoldás keresése végett. Hogy hangzik szerinted ez az alapelv? (Jól.)

Vajon gyakran kerülnek patthelyzetbe a filmgyártó és forgatókönyvíró csapatok a forgatással kapcsolatos problémák miatt? Mindegyiknek megvan a maga érvelése, és nem képesek egyetértésre jutni, folyton szócsatákba bonyolódnak egymással. Meg tudják-e oldani a vezetők ezeket a problémákat, amikor azok felmerülnek? (Néha meg tudják.) Ti találkoztatok már valaha olyan helyzettel, ahol egy vezető beszélgetés útján megoldott néhány problémát, és a megoldás tökéletesen észszerűnek és elméletileg helytállónak hangzott, ti azonban még mindig nem voltatok biztosak afelől, hogy igazodik-e Isten házának követelményeihez vagy az igazságalapelvekhez? (Igen.) Hogyan kezeltétek az ilyen helyzeteket? (Néha a Fennvalónál kerestük a megoldást.) Ez a helye megközelítés. Voltatok már valaha olyan helyzetben, amikor úgy döntöttetek, hogy nem érdeklődtök a Fennvaló testvérnél egy problémával kapcsolatban, mert láttátok, hogy elég elfoglalt, ti pedig azt gondoltátok, hogy amíg elméletileg helyes a dolog, addig rendben van, majd úgy döntöttetek, hogy elkezditek a forgatást, függetlenül attól, hogy megfelel-e az igazságnak? (Súlyos problémáink voltak ezzel a múltban. Oda vezetett, hogy újból meg kellett csinálnunk dolgokat, valamint bomlasztásokat és zavarásokat okozott a munkában.) Ez súlyos helyzet! Sok olyan probléma, amelyekkel a filmgyártó csapatok találkoznak, végsősoron valójában a forgatókönyvíró csapat felelőssége. Ha például két és fél órányi zagyva elbeszélés lesz egy filmből, azért elsősorban a forgatókönyvírók a felelősek. De mi a helyzet a rendezők felelősségével? Ha zagyva a forgatókönyv, azt vajon észre kellene tudniuk venni a rendezőknek? Elméletileg igen. A rendezők azonban ettől még képesek hónapokat eltölteni és jelentős munkaerőt, anyagi forrást és pénzt felhasználni azért, hogy ilyen körülmények között is elvégezzék a forgatást. Miféle probléma ez? Rendezőként mi a felelősségetek? Amikor kézhez kaptok egy forgatókönyvet, ezt kellene gondolnotok: „Ez a forgatókönyv túl hosszú és tartalomban igen gazdag, de nincs veleje, nincs témája; lélektelen az egész felépítése. Ezt a forgatókönyvet nem lehet filmre vinni; vissza kell küldeni a forgatókönyvíróknak, hogy írják át.” Képesek vagytok ezt megtenni? Küldtetek már vissza valaha is forgatókönyvet? (Nem.) Azért nem, mert nem látjátok a problémákat, vagy mert nem meritek visszaküldeni? Esetleg attól tartotok, hogy valaki megítél majd benneteket, mondván: „Odaadták neked ezt a befejezett forgatókönyvet, te pedig egyetlen szóval elvetetted és visszaküldted – rettentően arrogáns vagy, nem gondolod?” Pontosan mitől féltek hát? Látjátok a problémát, akkor miért nem külditek vissza a forgatókönyvet az íróknak? (Nem kezeljük felelősségteljesen a filmgyártó munkánkat.) A filmgyártó csapatok esetében a gyülekezetvezetők mellett a rendezőknek is felügyelőkként kell eljárniuk, vagyis ők azok, akik döntéseket hoznak, és akiké az utolsó szó. Mivel te vagy a rendező, teljes felelősséget kellene vállalnod ezért a dologért, és attól a pillanattól fogva megfelelően át kellene nézned a forgatókönyvet, hogy kézhez kaptad azt. Mondjuk, hogy kézhez kapsz egy forgatókönyvet, és ahogy elejétől a végéig átnézed, elég jónak találod a tartalmát. Van veleje és témája, a cselekmény egy fő történetszál körül forog, és úgy tűnik, hogy semmilyen komoly baj nincs a forgatókönyv egészével – jónak és leforgatásra érdemesnek látszik, így hát el lehet fogadni. Ha azonban terjengős a forgatókönyv, ha bármiféle fókusz vagy kiemelt téma nélkül beszéli el egy ember történetét az elejétől a végéig, és nem világos, hogy mit is akar kifejezni, hogy mit akar elérni a nézőknél, vagy hogy mi a központi gondolata és lelki értelme – ha alapvetően egy zagyva elbeszélés és zavaros forgatókönyv csupán –, akkor vajon elfogadható ez a forgatókönyv? Mit kell tenniük a rendezőknek ilyen helyzetben? Vissza kell küldeniük a forgatókönyvet és javaslatokat kell tenniük arra, hogy miként írják át a forgatókönyvírók. A forgatókönyvíró csapat tagjai ellenkezhetnek, mondván: „Ez nem igazságos! Kik ők, hogy felülbírálják az általunk írt forgatókönyvet? Miért ők dönthetnek? Isten házának igazságosan és észszerűen kellene bánnia az emberekkel!” Mit kell tenni ekkor? Ha a rendezők problémákat ismernek fel a forgatókönyvben, nem szabad elsietniük a döntést, hanem először meg kell beszélniük a dolgot a gyülekezetvezetőkkel és a filmgyártó csapat tagjaival. Ha a korábbi években szerzett filmgyártó tapasztalta és a forgatókönyvekhez való hozzáértése alapján mindenki egyhangúlag úgy ítéli meg, hogy az adott forgatókönyv nem megfelelő színvonalú, és úgy gondolja, hogy ha filmre vinnék, az nem csupán késleltetné a filmgyártó munkát, hanem a felhasznált emberi, anyagi és pénzügyi erőforrások teljes elpazarlása is lenne, és senki sem tud ilyen felelősséget vállalni, akkor azt a forgatókönyvet vissza kell küldeni. Zagyva forgatókönyvet egyáltalán nem szabad filmre vinni; ez egy alapelv. Ha mindenki ugyanúgy érez a forgatókönyvvel kapcsolatban, a forgatókönyvíróknak feltétel nélkül el kell azt fogadniuk, és át kell írniuk a forgatókönyvet a filmgyártó csapat javaslatainak megfelelően. Ha még mindig vannak véleménykülönbségek, a két oldalt képviselő tagok és vezetők megvitathatják azokat, hogy lássák, kinek az érvei felelnek meg az igazságalapelveknek. Ha továbbra is patthelyzet áll fenn, és nem sikerül konklúzióra jutni, akkor kell a végső megoldáshoz folyamodni, amely a vezetők és dolgozók ma tárgyalt nyolcadik felelőssége: „A munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése.” A holtpontra jutott és megoldhatatlan ügyeket nevezzük zavaroknak és nehézségeknek. Mindegyik oldal helytállónak gondolja a maga érvelését, és senki sem képes döntést hozni. Az ilyen oda-vissza érveléstől egyre zavarosabb lesz a probléma, mindenkinek a megértését elhomályosítva a probléma részleteit, valamint azt illetően, hogy melyik irányba kellene elindulni. A vezetőknek és dolgozóknak ezen a ponton fel kell vállalniuk a munka során felmerülő problémák és zavarok haladéktalan jelentésével és a megoldások keresésével kapcsolatos felelősségüket, azok haladéktalan megoldására törekedve, hogy ne gátolhassák meg a munka előrehaladását, és még inkább azért, hogy ne tudjanak még tovább gyülemleni. Nem munkavégzés vajon ezeknek a problémáknak a haladéktalan jelentése és a megoldásuk keresése? Vajon nem komoly és felelősségteljes hozzáállást tanúsít ezzel az ember a munkához? Nem beleteszi ezzel a szívét a kötelessége végzésébe? Vajon nem hűségesen jár el ilyenkor? (De igen.) Ilyen az, ha valaki hű a kötelességéhez.

A munkáért felelős vezetőknek és dolgozóknak a munkában felmerülő bármely problémát haladéktanul kell észlelniük és megoldaniuk, mivel csakis így biztosítható a munka zavartalan előrehaladása. Azok a vezetők és dolgozók, akik nem képesek megoldani a problémákat, mind híján vannak az igazságvalóságnak, és hamis vezetők és dolgozók. Bárki, aki felismer problémákat, de nem oldja meg, hanem inkább kikerüli vagy elkendőzi azokat, az egy értéktelen semmirekellő, aki csak szabotálja a munkát. A vitás kérdéseket beszélgetés és megvitatás útján kell megoldani. Ha ezek nem hozzák meg a megfelelő eredményeket, hanem csak még zavarosabb válik tőlük minden, akkor az első számú vezetőnek személyesen kell kézbe vennie az ügy kezelését: haladéktalanul javasolnia kell megoldásokat és módszereket, miközben azt is haladéktalanul megfigyeli, megérti és megítéli, hogy miként alakul a helyzet kimenetele. Amikor elhúzódnak a viták valamilyen probléma kapcsán, és nem sikerül döntésre jutni, akkor gyorsan jelenteni kell az ügyet a Fennvalónak a megoldás keresése végett, nem pedig csupán megpróbálni elsimítani a dolgokat, várni vagy halogatni, és még kevésbé figyelmen kívül hagyni a problémát. A jelenlegi vezetőitek és dolgozóitok így végzik a munkát? Haladéktalanul kellene ellenőrizniük és előmozdítaniuk a munka előrehaladását, ugyanakkor pedig azonosítaniuk kellene a különböző konfliktusokat, amelyek a munkában felmerülnek, miközben a különféle kisebb problémákat sem hagyják figyelmen kívül. Amikor jelentős problémák kerülnek azonosításra, a legfőbb vezetőknek és dolgozóknak jelen kell lenniük, hogy részt vehessenek a megoldásukban, és pontosan megérthessék a részleteket, a probléma felmerülésének okát, valamint az érintettek nézőpontjait, s így pontosan felfoghassák el, hogy mi is történik valójában. Ezzel egyidejűleg részt kell venniük e problémák megbeszélésében, megtárgyalásában, sőt megvitatásában is. Ez szükséges; a részvétel létfontosságú, mivel segít a munkában felmerülő problémákkal kapcsolatos ítélethozatalban, valamint a megoldásukban. Ha csak részvétel nélkül hallgatod meg a dolgokat, ha mindig a partvonalon állsz összekulcsolt karral, és úgy teszel, mint aki csak beült egy tanórára, azt gondolva, hogy bármilyen probléma merüljön is fel a munkában, az nem a te bajod, és ha nincs konkrét nézeted vagy hozzáállásod az adott dolgot illetően, akkor te nyilvánvalóan hamis vezető vagy. Amikor bekapcsolódsz, részletesen tudni fogod, hogy pontosan mely problémák merültek fel a munkában, mi okozta őket, ki a felelős, hol van a kulcsprobléma, és hogy az vajon az emberek elképzelései és képzelődései vagy pedig technikai és szakmai hiányosság miatt állt elő – ezt mindet tisztázni kell ahhoz, hogy elfogadhatóan lehessen kezelni és megoldani a problémákat. Amikor részt veszel ebben a munkában, és rájössz, hogy nem ember alkotta problémákról van szó, és nem is szándékosan okozta őket valaki, mégis nehéznek találod, hogy rámutass a probléma lényegére, és nem tudod, miként oldd meg, miközben régóta vitatkozik már róla a két fél, vagy amikor mindenki odaszentelte a szívét és az erőfeszítéseit egy problémának, de mégsem tudják megoldani, és nem képesek megtalálni az alapelveket vagy az irányt, emiatt pedig leáll a munka, és attól is tartanak, hogy a folytatás további hibákat, bomlasztásokat és negatív következményeket okozna, akkor mit kell tenned? A vezetőknek és dolgozóknak elsősorban nem az a dolguk, hogy mindenkivel megbeszéljék az ellenintézkedéseket vagy megoldásokat, hanem hogy mielőbb jelentsék a problémát a Fennvalónak. A vezetőknek és dolgozóknak összegezniük és rögzíteniük kell a munkában felmerülő problémákat, valamint haladéktalanul jelenteniük kell azokat a Fennvalónak, anélkül, hogy halogatnának, várnának vagy a szerencsére hagyatkozó gondolkodásmódot tanúsítanának, azt gondolván, hogy ha alszanak egyet a dologra, akkor majd inspirációt vagy hirtelen tisztánlátást nyernek – ami ritka esemény, és valószínűleg nem fog megtörténni. A legjobb megoldás tehát az, ha minél gyorsabban jelented a problémát a Fennvalónak és megoldást keresel, biztosítva, hogy a probléma haladéktalanul és minél gyorsabban meg legyen oldva; ez igazi munkavégzés.

Olyan zavarok és nehézségek, amelyekkel a vezetők és a dolgozók gyakran találkoznak a munkájukban

I. Zavarok

Foglaljuk most össze az imént megbeszélt tartalom alapján, hogy pontosan mit kell érteni „zavarok” és „nehézségek” alatt. Nem ugyanaz a kettő. Először a „zavar” fogalmát fogom elmagyarázni. Zavar az, amikor nem látsz át néhány dolgot; nem tudod, hogyan ítélj meg vagy láss tisztán valamit úgy, hogy az az alapelveknek megfelelő vagy pontos legyen. Még ha valamennyire át is tudod látni, bizonytalan vagy afelől, hogy vajon helytálló-e a nézeted, nem tudod, hogy miként kezeld vagy oldd meg a dolgot, és nehezen jutsz konklúzióra vele kapcsolatban. Röviden: nem vagy biztos felőle, és nem vagy képes döntést hozni. Ha még csak egy kevéske igazságot sem értesz, és senki más nem oldja meg a problémát, akkor az megoldhatatlanná válik. Hát nem nehéz kihívással szembesül ilyenkor az ember? Amikor ilyen problémákkal állnak szemben vezetők és dolgozók, jelenteniük kell azokat a Fennvalónak, és a Fennvalóhoz kell fordulniuk a problémák minél gyorsabb megoldása végett. Gyakran szoktatok zavarokkal szembesülni? (Igen.) Ha rendszeresen szembesültök zavarokkal, az már önmagában véve is probléma. Mondjuk, hogy szembesülsz egy problémával, és nem tudod, hogyan kell helyénvaló módon kezelni azt. Valaki javasol egy megoldást, amelyet észszerűnek találsz, miközben egy másik személy egy másik megoldást javasol, amely szintén észszerűnek tűnik a számodra, és ha nem látod tisztán, hogy melyik megoldás a helyénvalóbb, ha mindenki más véleményen van, és senki sem fogja fel a probléma fő okát vagy lényegét, akkor egész biztosan hibák fognak csúszni a probléma megoldásába. A probléma megoldásához tehát elengedhetetlenül fontos a fő okának és lényegének a meghatározása. Ha a vezetők és dolgozók nem látnak tisztán, ha nem fogják fel a probléma lényegét, és nem tudnak eljutni a helyes konklúzióra, akkor haladéktalanul jelenteniük kell a problémát a Fennvalónak és nála kell keresniük a megoldást; ez szükségszerű, nem pedig a dolgok túlreagálása. A megoldatlan problémák súlyos következményekhez vezethetnek és kihatással lehetnek a gyülekezet munkájára – ezt alaposan meg kell érteni. Ha telve vagy aggodalommal, ha mindig attól tartasz, hogy a Fennvaló esetleg átlátja az igazi mivoltodat, vagy megváltoztathatja a kötelességedet vagy elbocsáthat téged, ha átlátja, hogy nem vagy képes valódi munkát végezni, ezért aztán nem mered jelenteni a problémát, az könnyen késleltetheti a dolgokat. Ha olyan zavarokkal találkozol, amelyeket nem tudsz egyedül megoldani, de mégsem jelented azokat a Fennvalónak, amikor ez súlyos következményekhez vezet, a Fennvaló pedig számonkéri rajtad, akkor nagy bajban leszel. Avagy nem csupán magadat hibáztathatod ilyenkor? Amikor ilyen zavarokkal szembesülsz, ha a vezetők és dolgozók nem felelősségteljesek, és mindössze néhány doktrínát mondanak el és néhány előírást alkalmaznak a probléma felületes elintézése végett, akkor megoldatlan marad a probléma és sehová sem mozdulnak a dolgok, a munka pedig nem tud előrehaladni. Pontosan ez történik akkor, amikor megoldatlanul maradnak a zavarok; ez meglehetősen könnyen okoz késedelmeket.

Amikor zavarok merülnek fel, némely vezetők és dolgozók képesek érzékelni, hogy probléma történt, míg más vezetők és dolgozók képtelenek észlelni a problémát – az utóbbi csoportba tartozók rendkívül szegényes képességűek, tompák és nehéz felfogásúak; nincs bennük érzékenység semmilyen probléma iránt. Akármilyen nagy is az előálló zavar, ők tompaságot és nehéz felfogást tanúsítanak; figyelmen kívül hagyják és megpróbálják kikerülni az problémát – ilyen az, amikor a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Azok a vezetők és dolgozók, akik birtokában vannak bizonyos mértékű képességnek és munkaképességnek, fel tudják ismerni, amikor ilyen helyzetek merülnek fel: „Ez egy probléma. Feljegyzéseket kell készítenem róla. A Fennvaló soha nem említett korábban ilyesfajta problémát, és most találkozunk vele először, akkor hát melyek pontosan az ilyen típusú helyzetek kezelésére vonatkozó alapelvek? Hogyan kellene megoldani ezt a konkrét problémát? Úgy tűnik, mintha lenne néhány intuitív gondolatom, de homályosak, és van valamiféle álláspontom az efféle dolgokat illetően, de az nem elegendő, ha mindössze hozzáállása van az embernek; létfontosságú keresni az igazságot a probléma megoldása végett. Elő kell hoznunk ezt az ügyet, hogy együtt megbeszélhesse és megvitathassa mindenki.” Ha még azután sem tudják, hogy miként folytassák, miután lement a megbeszélés és megvitatás egy köre, és nincs konkrét gyakorlási tervük a probléma megoldására, a zavar pedig továbbra is fennáll, akkor a Fennvalóhoz kell folyamodniuk megoldásért. Ezen a ponton a vezetők és dolgozók felelőssége lejegyezni, hogy mely pontokon merül fel zavar a problémával kapcsolatban, hogy amikor eljön az ideje, világosan el tudják magyarázni, hogy pontosan milyen probléma áll a zavar hátterében, és hogy pontosan milyen megoldást keresnek. Ezt kell tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak.

II. Nehézségek

A. Mik a nehézségek

Ezek után nézzük meg a „nehézségek” fogalmát. Ami a szavak szó szerinti jelentését illeti, a nehézségek súlyosabbak, mint a zavarok. Mire utalnak hát pontosan a nehézségek? Magyarázza meg valaki! (Isten, nekünk az a megértésünk, hogy a nehézségek azok a tényleges problémák, amelyekkel találkozik az ember, amelyeket már próbált megoldani, de még mindig nem tudja megoldani; ezek számítanak nehézségeknek.) (Hogy még valamit hozzátegyek: néha nagyon bonyolult problémákkal is lehet találkozni, amelyekkel azelőtt még soha nem találkozott az ember, és amelyeket illetően mindenki híján van a tapasztalatnak, mindenki teljesen tanácstalan, és senkinek nincs semmi véleménye vagy tapasztalata – ezek az igen nagy kihívást jelentő problémák egyik típusát képezik.) A nagy kihívást jelentő problémákat nevezzük nehézségeknek, igaz? A nehézségek legegyszerűbb, legközvetlenebb magyarázata az, hogy olyan problémák, amelyek ténylegesen léteznek. Például egy illető képességét, szakmai készségeit, testi fájdalmait, valamint a környezeti és ideiglenes problémákat, és így tovább – ezeket a ténylegesen létező problémákat nevezzük nehézségeknek. A vezetők és dolgozók nyolcadik felelőssége azonban, amelyről most beszélgetünk, az, hogy haladéktalanul jelentsék a munkában felmerülő zavarokat és nehézségeket, valamint keressék azok megoldását. Az itt említett nehézégek nem azok a tág értelemben vett, ténylegesen létező problémák, hanem azok a különösen bonyolult problémák, amelyekkel a munkában találkozik az ember, és amelyeket nem lehet kezelni. Miféle problémák ezek? Külső ügyek, amelyek nincsenek különösebb kapcsolatban az igazságalapelvekkel. Habár ezek a problémák nem foglalják magukban az igazságalapelveket, bonyolultabbak az általános problémáknál. Millyen értelemben bonyolultabbak? Például jogszabályi és kormányzati előírásokkal függenek össze, vagy némelyek biztonságát érintik a gyülekezeten belül, és így tovább. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel a vezetők és a dolgozók a munkájukban találkoznak. Akkor például, amikor a tengeren túl hisz valaki Istenben, bármely országban lakjon is, minden gyülekezeti munkának és a testvérek lakókörnyezetének is meg kell felelnie az helyi kormányzati előírásoknak, ehhez pedig érteni kell a helyi törvényeket és szabályzatokat. Ezekkel a dolgokkal együttjár a külvilággal való érintkezés és a külső ügyekkel való foglalkozás; ezek viszonylag összetettebbek a gyülekezeti személyi állományt érintő belső ügyekhez képest. Miben rejlik az összetettség? Ez nem olyan egyszerű, mint pusztán megmondani az embereknek a gyülekezetben, hogy vessék alá magukat Istennek, legyenek engedelmesek, gyakorolják az igazságot, végezzék hűségesen a kötelességüket, valamint értsék meg az igazságot és az alapelvek szerint kezeljék a dolgokat – ha ezeket elmondja valaki, az önmagában nem fogja megoldani a problémákat. Ehelyett – egyebek mellett – az ország törvényei, szabályzatai és előírásai, valamint a helyi szokások és gyakorlatok valamennyi aspektusának a megértését követeli. Sok tényező tartozik bele ezekbe a külső ügyekbe, és gyakran merülnek fel váratlan problémák vagy olyanok, amelyeket a gyülekezet alapelveivel nehéz kezelni, ezeknek a problémáknak a felmerülése pedig nehézségeket jelent. Ha például némelyek felületesen végzik a kötelességeiket a gyülekezeten belül, ezeket a problémákat meg lehet oldani az igazságközlésével, metszéssel, vagy segítségnyújtással és támogatással. A gyülekezeten kívül azonban használhatod-e vajon ezeket az alapelveket és módszereket a dolgok kezelésére? Megoldhatók-e az efféle problémák ilyen megközelítéssel? (Nem.) Akkor hát mit kell tenni? Bölcs módszereket kell alkalmazni az efféle problémák kezelésére és lereagálására. Isten háza az ilyen külső ügyekkel való foglalkozás során is lefektetett bizonyos alapelveket, de bárhogy vannak is ezek megmagyarázva, attól még gyakran felmerülnek mindenféle nehézségek. Mivel ez a világ, ez a társadalom és ez az emberiség túlságosan sötét és túlságosan bonyolult, valamint a nagy vörös sárkány gonosz erői által okozott zavarás miatt adódni fognak váratlan és további nehézségek, amikor ezekkel a külső ügyekkel foglalkozik valaki. Amikor felmerülnek ezek a nehézségek, megoldhatja vajon a problémát, ha mindössze egyetlen egyszerű alapelvet kaptok, amely így hangzik: „Csak vessétek alá magatokat Isten elrendeléseinek; mindent Isten vezényel, úgyhogy ne is vegyetek tudomást a problémáról!”? (Nem.) Ha nem oldható meg a probléma, akkor zavarást, zaklatást és kárt szenved az a környezet, amelyben a kötelességeiket végzik a testvérek, és amelyikben élnek. Nem vezet ez vajon nehézségek felmerüléséhez? Akkor hát mit kell tenni? Kezelhető ez hevességgel? Nyilvánvalóan nem. Némelyek ezt mondják: „Meg tudjuk akkor vajon oldani jogi eszközökkel?” Sok dolgot nem lehet a törvény segítségével megoldani. Azokon a helyeken például megoldhatja vajon a törvény a problémákat, ahol a nagy vörös sárkány okvetetlenkedik és beavatkozik a dolgokba? Ott semmi hatása a törvénynek. Az emberi hatalom sok helyen felülmúlja a törvény erejét, úgyhogy ne számítsatok arra, hogy a törvényre hagyatkozva megoldhatjátok a problémákat. Az emberi módszerek alkalmazása és a hevesség sem megfelelő a megoldásukra. Mit kell tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak ilyen helyzetekben? Azok vajon meg tudják oldani ezeket a problémákat, amikor felmerülnek, akik csak szavakat és doktrínákat tudnak hangoztatni? Hát nem rendkívül bonyolult problémák ezek? Szerinted az működne és megoldást jelentene, ha megbíznának egy ügyvédet és bíróságra vinnék az ügyet? Értik az ilyen emberek az igazságot? Ezen a világon nincs helye az érvelésnek; még egy jogkövető országban sem mindig a törvény szerint járnak el a bírák, hanem inkább annak alapján alakítják az ítéletüket, hogy ki az érintett, és nem méltányosak. Ezen a világon, bárhol is legyenek, mindenütt az erőre és a hatalomra hagyatkozva támogatják meg a beszédüket az emberek. No és nekünk, akik hiszünk Istenben, mire kell hagyatkoznunk? Nekünk Isten szavainak, az igazságnak megfelelően kell bánnunk az emberekkel és kezelnünk a dolgokat. De lehetséges vajon, hogy minden simán menjen számunkra a világon, ha Isten szavaira és az igazságra hagyatkozunk? Nem lehetséges; ehhez bölcsességre van szükség. Éppen ezért, amikor ilyen problémákkal szembesülnek a vezetők és dolgozók, és ha különösen jelentősnek érzik az ügyet, és attól tartanak, hogy talán nem fogják azt helyénvaló módon kezelni, ezzel pedig bajt hoznak Isten házára, mivel nem kívánatos hatásokat és következményeket idéznek elő, akkor számukra nehézségeket jelentenek az ilyen problémák. Amikor olyan problémákkal állnak szemben, amelyeket nem tudnak megoldani, haladéktalanul jelenteniük kell azokat a Fennvalónak, és megfelelő módszereket kell keresniük a problémák megoldására; ezt kell tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak.

B. A helyes nézőpontok és hozzáállások, amelyeknek meg kell lenniük az emberben, amikor nehézségekkel találkozik

Amit itt el kell nektek magyaráznom, az nem csupán a vezetőknek és a dolgozóknak szól, hanem minden jelenlévőnek – egy rendkívül fontos alapelv. Bárhol is van az a hely, ahol a gyülekezet munkáját végzitek, a kötelességeiteket teszitek vagy az evangéliumot prédikáljátok, mindig lesznek háborgó vizek. Még Isten saját munkája is tele van nehézségekkel – észrevettétek már mindannyian ezt a tényt? Habár a konkrétumokat talán nem tudjátok vagy nem értitek világosan, a körülményeknek összességében véve mind tudatában vagytok. Isten evangéliumi munkájának a terjesztése nem sétahajózás, és mindannyiótoknak fel kell készülnötök erre mentálisan, illetve fel kell, hogy ismerjétek ezt. Ez a megállapított tény itt van lefektetve; akkor hát milyen hozzáállást kell a magunkévá tennünk ezekhez a dolgokhoz, hogy az a legmegfelelőbb, legészszerűbb és leghelyénvalóbb legyen? Helyes az, ha bátortalan és félénk valaki belül? (Nem.) Ha bátortalannak és félénknek lenni nem helyes, akkor az vajon helyes, ha olyan hozzáállásod és nézőpontod van, hogy égen-földön senkitől sem félsz, az egész világ ellensége vagy, a végsőkig ellenállsz az egész világnak és szembemész az árral? (Nem.) Vajon ez a normál emberi mivolt racionalitása vagy pedig hevesség? Ezek a helytelen nézőpontok mind hevességet tükröznek, nem pedig valódi hitet. Akkor hát milyen nézőpontok és hozzáállások a helyénvalók? Hadd soroljak fel nektek néhányat. Ez az első nézőpont, amellyel rendelkezniük kell az embereknek: Akár a tengerentúlon vannak, akár Kínában, az ősidőktől mostanáig az az egész emberiség lehető legigazabb ügye, ha teljes szívvel feláldozzák magukat Istenért és végzik a kötelességeiket. A kötelességvégzésünk nem titkos, hanem nyílt, egyenes dolog, mivel amit most végzünk, az az emberiség legigazabb ügye. Mire utal az „igaz” szó? Az igazságra, Isten akaratára, a Teremtő intézkedéseire és megbízatásaira utal; teljességgel meghaladja az emberi erkölcsöt, etikát és törvényeket, és egy olyan ügy, amely a Teremtő vezetése és gondviselése alatt valósul meg. Nem ez vajon a leghelyesebb nézőpont? Ez a nézőpont egyfelől egy valóban létező tény, másfelől pedig a leghelyesebb elismerése annak a kötelességnek, amelyet az ember végez. Ez a második nézőpont, amellyel rendelkezniük kell az embereknek: Isten minden dolog és minden esemény fölött szuverén. Minden – a világ urait és a világon lévő minden hatalmat, vallást, szervezetet és nemzetiséget beleértve – Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem maga szabja meg a sorsát. Mi sem vagyunk kivételek; a mi sorsunk is Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem változtathatja meg azt, hogy hová, melyik irányba tartunk és hogy hol maradunk, ahogyan a jövőnket és a rendeltetési helyünket sem változtathatja meg senki. Ahogy a Biblia is mondja: „Olyan Jahve kezében a király szíve, mint a patak vize: Arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). Akkor mennyivel inkább így van ez a magunkfajta jelentéktelen emberek sorsával! Azon ország uralkodójának uralma és rendszere, ahol élünk, valamint ennek az országnak az életkörülményei – legyenek bár fenyegetőek, ellenségesek vagy barátságosak irányunkban – mind Isten szuverenitása alatt állnak, nekünk pedig semmi miatt nem kell aggódnunk vagy nyugtalankodnunk. Ez az a nézőpont és az a tudatosság, amellyel rendelkezniük kell az embereknek, valamint ez az az igazság, amelynek birtokában kell lenniük, és amelyet meg kell érteniük. Ez pedig a harmadik nézőpont, amely természetesen szintén nagyon fontos: Bárhol, bármelyik országban éljünk és bármilyen adottságokkal vagy képességgel rendelkezzünk is, egy vagyunk csupán a jelentéktelen teremtett lények tömegéből. Az egyetlen felelősség és kötelesség, amelyet teljesítenünk kell, az az, hogy alávetjük magunkat a Teremtő szuverenitásának, intézkedéseinek és vezényléseinek; nincsen semmi más, ez ilyen egyszerű. Még ha jelenleg szabad országban és szabad környezetben élünk is, ha Isten egy napon egy ellenséges erőt támaszt, hogy üldözzön bennünket és ártson nekünk, akkor sem lehet semmi panaszunk. Miért nem lehet semmi panaszunk? Azért nem, mert régóta fel lettünk készítve; az a kötelezettségünk, felelősségünk és kötelességünk, hogy mindennek alávessük magunkat, amit Isten tesz, mindennek, amit Isten vezényel. Ez vajon az igazságnak való alávetettség? Ez az a hozzáállás, amellyel rendelkezniük kell az embereknek? (Igen.) Ha egy napon az egész emberiség és a teljes környezet ellenünk fordul, mi pedig a halállal nézünk szembe, lehet vajon panaszunk? (Nem lehet.) Némelyek ezt mondják: „Hát nem azért vezetett bennünket a tengerentúlra Isten, hogy ne kelljen többé elszenvednünk a Sátán kegyetlen üldözését? Nem azért történt így, hogy szabadon végezhessük a kötelességeinket, és a szabadság levegőjét szívhassuk magunkba? Akkor miért akarja Isten még mindig, hogy a halállal nézzünk szembe?” Ezek a szavak helytelenek. Az Isten vezényléseinek és intézkedéseinek való alávetettség egy hozzáállás, az a hozzáállás, amelyet Isten irányában, Isten szuverenitása irányában tanúsítaniuk kell az embereknek. Ez az a hozzáállás, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell.

Van egy másik nagyon fontos pont is, amelyet fel kell ismerniük az embereknek: habár a tengerentúlon viszonylagos stabilitás és szabadság van, attól még mindig nehéz elkerülni a nagy vörös sárkány gyakori zaklatását. A nagy vörös sárkány zaklatásával szembesülve némelyek így aggódnak: „A nagy vörös sárkánynak túlságosan nagy hatalma van. Világszerte le tud fizetni fontos embereket, hogy szolgáltatást nyújtsanak neki, hogy az ő nevében munkálkodjanak. Így még ha a tengerentúlra menekülünk is, akkor is veszélyben vagyunk, még mindig közvetlen veszély fenyeget bennünket! Mit tehetünk?” Valahányszor ilyen híreket hallani, egyesek aggódni kezdenek és megrémülnek, kompromisszumot akarnak kötni, el akarnak menekülni, és nem tudják, hová rejtőzzenek. Amikor ez történik, némelyek így gondolkodnak: „Olyan óriási a világ, és még sincs benne hely a számomra! A nagy vörös sárkány hatalma alatt üldöztetést szenvedek tőle, de miért van az, hogy még a felségterületén kívül is zaklat? Túlságosan nagy hatalma van a nagy vörös sárkánynak; miért van az, hogy bárhol képes rám találni, még ha a világ végére menekülök is?” Az emberek akarva-akaratlanul is megrémülnek, és bizonytalanok afelől, hogy mit tegyenek. Ez vajon annak a megnyilvánulása, hogy hite van az embernek? Mi itt a probléma? (Az Istenbe vetett hit hiánya.) Egyszerűen csak az Istenbe vetett hit hiánya? A szívetek mélyén kevesebbnek érzitek magatokat másoknál? Egy kissé titkoljátok, mintha csak tolvajok lennétek, hogy hisztek Mindenható Istenben és hogy a kötelességeteket végzitek a gyülekezetben? Valamelyest alacsonyabb rendűnek érzitek magatokat azoknál, akik a vallásos világban vannak? „Nézd meg a hatalmukat; hivatalos lelkészeik és államilag elismert, hatalmas katedrálisaik vannak, olyan fényűző az egész! Különböző országokban vannak kórusaik és vállalkozásaik. De nézz csak meg bennünket, minket folyton piszkálnak, kirekesztéssel szembesülünk, akárhová megyünk – miért különbözünk tőlük? Mi miért nem vállalhatjuk nyíltan a hitünket, akárhová megyünk is? Miért kell ilyen nyomorultan élnünk? És főleg, ott az a sok negatív propaganda az interneten. Más egyházaknak miért nem kell ezt elviselniük, miért mindig nekünk kell elszenvednünk ezeket a dolgokat? Más Istenben hívő emberek nyíltan hirdetik a keresztényégben való hitüket, akármerre mennek, de mi, Mindenható Isten hívei nem merünk nyíltan beszélni, mert attól tartunk, hogy rossz emberek feljelentenek bennünket, és akkor le leszünk tartóztatva.” Nemrégiben hallottam, hogy valaki, aki kormányhivatalnoknak állította magát, feltett pár kérdést néhány testvérnek. Azok, látva, hogy egy hivatalnok kérdezgeti őket, megrémültek és mindent elmondtak, amit tudtak, és mindenre válaszoltak, amit csak megkérdezett tőlük. Mi volt a probléma azzal, hogy így cselekedtek? Te Istenben hívő ember vagy – miért kellene hivatalnokoktól félned? Ha semmi törvénytelen dolgot nem tettél, akkor nem kell félned. Ha nálad az igazság, miért félnél ördögöktől és a Sátántól? Azt gondolod talán, hogy Istenben hinni nem a helyes út? Úgy érzed, hogy valami törvénybe ütköző dolgot tettél? Ha nem, akkor miért félsz annyira egy hivatalnoktól? Hát nem ostobák és tudatlanok az ilyen emberek? Némelyek szenvedtek, mivel erőteljesen vadásztak rájuk és üldözték őket a kontinentális Kínában; miután átjöttek a tengerentúlra, vajon bűntudatot éreznek amiatt, hogy hisznek Istenben? Éreznek-e szégyent, mivel üldözi őket a nagy vörös sárkány? Szégyellik magukat az őseik előtt és megszégyenülve érzik, mivel a tengerentúlra kényszerültek menekülni, hogy ott higgyenek Istenben és végezzék a kötelességüket? Azt látják, hogy a sátáni rezsim és a vallásos világ ellenségesen bánik Istennel és az egyházzal, és kisebbrendűnek érzik magukat, talán még annál is gyalázatosabbnak, mintha bűncselekményt követtek volna el? Nektek vannak ilyen érzéseitek? (Nincsenek.) Látszólag talán rázzátok a fejeteket, mivel nem akartok ilyen gondolatokat és érzéseket táplálni magatokban, de amikor tényleges helyzetekkel szembesül az ember, akkor a mentalitása, a viselkedésmódjai és a tudattalan cselekedetei óhatatlanul leleplezik a szíve legmélyebb, legrejtettebb aspektusait. Mi történik itt? Ha benned nincsenek meg ezek, akkor miért félsz? Aki nem szegte meg a törvényt, fél-e a rendőröktől? Fél a bírótól? Nem. Csak azok félnek igazán a rendőröktől, akik megszegték a törvényt, és csak a kínaiak félnek tőlük igazán, akik már hozzászoktak a rendőri elnyomáshoz, mivel a Kínai Kommunista Párt rendőrsége nem ismer törvényt és azt tesz, amit akar. Éppen ezért, amikor kínai emberek először érkeznek meg a tengerentúlra, a rendőrök puszta látványától is félni kezdenek. Ez annak az eredménye, hogy megrémisztette őket a nagy vörös sárkány uralma; olyasvalami ez, ami a tudatalattijukban tárul fel. A nyugati országokban legális a státuszod, van jogod az ott tartózkodásra, nem sértettél meg semmilyen törvényt, a kormányt sem támadtad meg, és nem követtél el semmilyen bűncselekményt. Akármennyi vitát szítson is a hited a vallásos világban, egy tény bizonyos marad: a hited jogi védelmet élvez, törvényes és szabadon gyakorolható, és ez egy téged jogszerűen megillető emberi jog. Semmiféle törvényt nem szegtél meg, úgyhogy miként reagálnál, ha valaki rendőrnek állítaná magát és faggatni kezdene, mondván: „Te Mindenható Istenben hiszel? Mutasd a személyi igazolványodat! Honnan érkeztél? Hány éves vagy? Hány éve vagy hívő? Hol laksz? Mondd meg a címedet!” Mit felelnél az első kérdésre, azaz, hogy „Te a Mindenható Istenben hiszel”? (Azt, hogy igen.) Miért mondanád, hogy „igen”? Tényen alapul ez? Vagy állampolgári kötelességed, hogy igennel felelj, ha kérdeznek? Esetleg Isten utasított arra, hogy igennel válaszolj? Milyen alapon teszel így? Ami a második dolgot illeti, megmutatnád-e a személyi igazolványodat, ha arra kérnének? (Nem.) És mi a helyzet a harmadik kérdéssel, vagyis azzal, hogy „Hol laksz? Írd le a címed!”? Leírnád? (Nem.) A negyedik kérdés a következő: „Hány éve hiszel Istenben? Ki ismertette meg veled a hitet? Miért hiszel? Hány éve vagy külföldön?” Válaszolnál ezekre? (Nem.) Az ötödik kérdés: „Milyen kötelességet végzel itt? Ki a vezetőd?” Erre reagálnál? (Nem.) Miért nem? (Nem vagyok köteles elmondani nekik.) Az első kérdéshez visszatérve: ha megkérdeznének titeket, hogy hisztek-e Mindenható Istenben, mindannyian egyöntetűen „igen”-nel felelnétek. Helyes dolog így válaszolni? (Nem.) Miért helytelen? (Azért, mert a hit személyes szabadság. A rendőrségnek nincs hatalma beleavatkozni. Így hát jogomban áll nem mondani meg nekik.) No és miért nem mondanád meg nekik? (Azért nem, mert először azt kell tisztáznom, hogy miért faggatnak, hogy milyen minőégben teszik ezt, és hogy vajon törvényes-e vagy sem, hogy kikérdeznek. Ha nem világos a céljuk és a kilétük, nem vagyok köteles felelni a kérdéseikre.) Ez a kijelentés helyes. Először mind azt mondtátok, hogy „igen”-nel felelnétek, de ahogy tovább kérdeztelek benneteket, érezni kezdtétek, hogy valami nincs rendjén, éreztétek, hogy helytelen a válaszotok. Azonosítottátok, hogy hol a probléma? A következő megértéseteknek kell lennie ezt a dolgot illetően: nem sértettünk meg semmilyen törvényt azzal, hogy hiszünk Istenben, nem vagyunk bűnözők, vannak emberi jogaink és szabadságunk. Nem hallgathat vagy kérdezhet ki bennünket bárki csak úgy, tetszése szerint. Nem arról van szó, hogy bárki tegyen is fel nekünk kérdéseket, őszintén kell válaszolnunk; nem vagyunk kötelesek így tenni. Helyesek ezek a szavak? (Igen.) Bárkiről legyen is szó, jogellenes, hogy csak úgy önkényesen kihallgasson bennünket; értenünk kell a törvényt és meg kell tanulnunk, hogy miként védjük meg vele magunkat. Ez az a bölcsesség, amellyel Isten választott népének rendelkeznie kell. Mit kell tehát tenned, ha a jövőben efféle helyzettel találkozol? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy hiszel-e Mindenható Istenben, hogyan válaszolnál, hogyan kezelnéd? Először is ezt kell mondanod: „Ki vagy te? Milyen jogon kérdezed ezt tőlem? Ismerlek téged?” Ha azt mondja, hogy valamelyik kormányhivatal alkalmazottja, akkor meg kell kérned, hogy mutassa meg a személyi okmányait. Ha nem mutatja meg a személyi okmányait, ezt mondd: „Nincs jogod hozzá, hogy beszélj velem, én pedig nem vagyok köteles válaszolni neked. Sok kormányzati dolgozó van; talán mindegyiküknek válaszolnom kellene? A kormány kijelölt embereket bizonyos feladatok kezelésére – ezzel a dologgal vajon tényleg te vagy megbízva? Még ha így is van, nem szegtem meg a törvényt, akkor hát miért kellene válaszolnom neked? Miért kellene mindent elmondanom neked? Ha úgy gondolod, hogy valami rosszat tettem és megszegtem a törvényt, bemutathatod a bizonyítékokat. De ha azt akarod, hogy válaszoljak a kérdéseidre, menj és beszélj az ügyvédemmel! Nem vagyok köteles válaszolni neked, neked pedig nincs jogod kérdezni!” Miféle válaszadás ez? Méltóságot sugall? (Igen.) No és mit mutatott a ti válaszotok? Az méltóságot sugallott? (Nem.) Ha valaki úgy válaszol, ahogyan ti, az a törvény ismeretének hiányáról tanúskodik. Egyszerűen mindenre feleltek, amit mások kérdeznek tőletek, és mi történik végül? Júdássá lesztek. Vakmerőn tudtok válaszolni, aminek a következő az oka: a nagy vörös sárkány országában élő emberekbe azt sulykolták bele és úgy mosták át az agyukat, hogy azt gondolják, az Istenben hívők tudatlanok, alacsonyabb osztálybeliek és az állam üldözi őket, valamint hogy emberi jogok vagy méltóság nélkül kellene élniük ebben az országban; így aztán a hívők alacsonyabb státuszba minősítik le magukat. Miután nyugati országokba jönnek, nem értik az olyan dolgokat, mint például, hogy mik azok az emberi jogok, hogy mi a méltóság, vagy hogy melyek egy állampolgár kötelezettégei. Amikor tehát megkérdezi tőled valaki, hogy hiszel-e Istenben, félelemből sietve beismered, mindent elmondasz neki, amit tudsz, és semmi érettséget nem tanúsítasz. Ki okozta mindezt? A nagy vörös sárkány sulykolása és uralma okozta. A kontinentális Kínában mindenki tudatalattijának a mélyén ott van az az elgondolás, hogy ha hiszel Istenben, akkor a legalacsonyabb státuszt foglalod el ebben a társadalomban az emberiség körében, és el leszel választva a társadalomtól és az emberiségtől. Így ezek az emberek híján vannak a méltóságnak, az emberi jogoknak és az önmaguk megvédéséhez szükséges tudatosságnak; ostobák, tudatlanok, nincs rálátásuk a dolgokra, és hagyják, hogy mások kedvük szerint piszkálják és manipulálják őket. Ez a ti gondolkodásmódotok. Messze nem álltok szilárdan az Isten mellett szóló bizonyságtételetekben, bármelyik pillanatban kiárusítjátok Őt, és ezzel bármelyik pillanatban Júdássá lesztek. Hogyan tudtok hát méltósággal cselekedni? Hogyan kell szembenéznetek egy idegennel, aki kérdéseket tesz fel nektek? Először is, kérdezzétek meg tőle, hogy kicsoda, majd kérjétek meg, hogy mutassa meg a személyi okmányait. Ez a megfelelő jogi eljárás. A nyugati országokban a rendőrök és más kormányzati dolgozók először mindig megmutatják a személyi okmányukat, amikor a kormány képviseletében felveszik a kapcsolatot a lakossággal. Miután az irataik alapján igazolták a személyazonosságukat, eldöntheted, hogy miként reagálj a kérdéseikre, vagy mit kezdj a veled szemben támasztott követeléseikkel. Ebben a dologban természetesen határozottan van lehetőséged választani, teljes mértékben rendelkezel autonómiával, nem egy báb vagy. Noha kínai vagy és Mindenható Isten Egyházának tagja, egyúttal annak az országnak a törvényes és elismert tagja is vagy, ahol laksz. Ne felejtsd el, hogy autonóm személy vagy; nem valamely ország rabszolgája vagy rabja, hanem olyasvalaki, aki élvezheti annak az országnak a törvényeit, emberi jogait és a rendszereit.

Az Általam közölt tartalom alapján, hogyan kell szembenéznetek a hirtelen felmerülő körülményekkel és a váratlan eseményekkel? Ez a negyedik pont, amelyről beszélni fogunk: ne legyetek félénkek! Némelyek ezt kérdezik: „Ha nem félénk valaki, az annyit jelent, hogy egyszerűen csak ostobán merész módon cselekszik?” Nem. Az, hogy nem félénk valaki, azt jelenti, hogy semmilyen hatalomtól nem fél, mivel nem vagyunk bűnözők, nem vagyunk rabszolgák; Isten méltóságteljes választott népe vagyunk, a Teremtő szuverenitása alatt élő, méltóságteljes emberi lények. Ami a hozzáállásodat illeti ehhez a kérdéshez: elsősorban és mindenekelőtt ne légy félénk; azonkívül aktívan tartsd fenn a kötelességedet és azt a környezetet, amelyben a kötelességedet végzed, továbbá proaktív hozzáállással szállj szembe a különféle körülményekkel és a különféle hatalmak kijelentéseivel, cselekedeteivel és egyéb dolgaival, amelyek célba vesznek bennünket. Aktívan szembenézni velük és nem félénknek lenni – mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Azt, hogy jó.) Aki így él, méltóságteljesen, emberként él; nem méltatlanul él, csak hogy elboldoguljon valahogy. Azért jövünk a tengerentúlra, hogy a kötelességünket végezzük, nem pedig azért, hogy megtöltsük a hasunkat vagy megélhetést teremtsünk magunknak; semmilyen törvényt nem szegtünk meg, semmilyen országnak nem okoztunk gondot, és az is bizonyos, hogy egyetlen országnak sem vagyunk a rabszolgái. A teremtett lények kötelességét végezzük Isten házában; eltartjuk saját magunkat, nem támaszkodunk másokra; ez teljességgel legális.

Az imént megvitatott négy pont közül mindegyik kritikus fontosságú. Mi volt az első pont? (Akár a tengerentúlon vannak, akár Kínában, az ősidőktől mostanáig az az egész emberiség lehető legigazabb ügye, ha teljes szívvel feláldozzák magukat Istenért és végzik a kötelességeiket. A kötelességvégzésünk nem titkos, hanem nyílt és egyenes dolog, mivel amit most végzünk, az az emberiség legigazabb ügye) És a második? (Isten minden dolog és minden esemény fölött szuverén. Minden – a világ urait és a világon lévő minden hatalmat, vallást, szervezetet és nemzetiséget beleértve – Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem maga szabja meg a sorsát. Mi sem vagyunk kivételek; a mi sorsunk is Isten kezének az uralma és irányítása alatt áll, és senki sem változtatja meg azt, hogy hová, s melyik irányba tartunk és hogy hol maradunk. Az, hogy milyen a lakóhelyünk szerinti ország uralkodójának az uralma és rendszere, hogy milyenek az életkörülmények ebben az országban – legyenek bár fenyegetőek, ellenségesek vagy barátságosak irányunkban – ez mind Isten szuverenitása alatt áll, és semmi miatt nem kell aggódnunk vagy nyugtalankodnunk.) A harmadik pont? (Bárhol is vagyunk, és bármilyen adottságokkal vagy képességgel rendelkezzünk is, egy vagyunk csupán a jelentéktelen teremtett lények tömegéből. Az egyetlen felelősség és kötelesség, amelyet teljesítenünk kell, az, hogy alávetjük magunkat a Teremtő szuverenitásának, intézkedéseinek és vezényléseinek. Még ha jelenleg egy szabad országban és szabad környezetben élünk is, ha Isten támaszt egy napon egy ellenséges erőt, hogy üldözzön bennünket és ártson nekünk, akkor sem lehet semmi panaszunk. Azért van így, mert az a kötelezettségünk, felelősségünk és kötelességünk, hogy mindennek alávessük magunkat, amit Isten tesz, mindennek, amit Isten vezényel.) A negyedik pont az, hogy aktívan, félénkség nélkül kell szembenézni minden külső emberrel, eseménnyel és dologgal. Ez a négy pont jelenti azokat a hozzáállásokat és megértéseket, amelyekkel mindenkinek rendelkeznie kell, aki a kötelességét végzi; és egyben ezek azok az igazságok is, amelyeket mindenkinek meg kell értenie, aki a kötelességét végzi. Habár ez a négy pont nem igazán kapcsolódik a vezetők és dolgozók nyolcadik kötelességéhez, amelyről ma beszélgetünk, mivel most a munkában felmerülő nehézségekről van szó, ettől még érintenünk kell ezeket a témákat; ez nem hiába történik.

C. Alapelvek, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak gyakorolniuk kell, amikor nehézségekkel találkoznak

Egyes vezetők és dolgozók meglehetősen nehezen kezelhető problémákkal találkoznak a külső ügyek terén, és végül tanácstalanná válnak, nem képesek ellátni a probléma gyökeréig, és azt sem tudják, hogy miként közelítsék meg. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják, ez pedig az ügy késedelmét eredményezi. Milyen probléma ez? Az, amikor a hamis vezetők nem képesek munkát végezni és csak késedelmeket okoznak. A hamis vezetőkből hiányzik a normális emberi józan ész; ha egyszer nem tudják kezelni a problémákat, miért nem jelentik azokat a Fennvalónak? Ha jelentesz egy problémát a Fennvalónak, együtt tudunk szembenézni vele, és végül meg lesz oldva a probléma. Vannak dolgok, amelyeket nem tudtok átlátni; Én segítek nektek az elemzésükben. Amíg nem szegjük meg a törvényt vagy a kormányzati előírásokat, addig egyetlen probléma sem legyőzhetetlenül nagy. Az igazságalapelveket érintő problémákat mi magunk oldjuk meg; a törvényt érintő problémák esetén jogi tanácsért folyamodhatunk és a törvény által biztosított eszközökkel oldhatjuk meg azokat. Bármely gonosz erők zavarják és szabotálják Isten házának a munkáját, jegyezz meg egy dolgot: amíg nem szegjük meg a törvényt vagy sértjük meg a kormányzati előírásokat, addig senki semmit nem tehet ellenünk. Ez azért van, mert a legtöbb tengerentúli ország demokratikus és törvények által szabályozott; még ha törvényellenesen cselekszenek is a gonosz erők, a leleplezéstől és a jogi szankcióktól is tartanak. Ez tény. Bárhogyan zavarja és szabotálja is a nagy vörös sárkány sötét keze Isten házának a munkáját, bárhogy zaklatja is a normális életünket, vagy bármennyire le is fizet valakit, hogy az rossz dolgokat tegyen, nekünk fotókat és hiteles videófelvételeket kell készítenünk, komolyan kell vennünk a pontos nyilvántartást, és világosan le kell írnunk, hogy kik, hol és mikor vettek részt ilyesmiben. Amikor megérik rá az idő, jogi eszközökkel fogjuk megoldani a problémát, és nem kell tőle félnünk. Annak ellenére, hogy mennyire őrült a nagy vörös sárkány elnyomása, nem félünk tőle, mivel Isten a támaszunk, és Isten egy napon katasztrófákat küld majd az elpusztítására; Isten közvetlenül fog bosszút állni rajta, nekünk pedig semmit sem kell tennünk. Ti néha nem tudtok átlátni néhány dolgon; ebben az esetben gyorsan jelentenetek kell azt felfelé, a pedig Fennvaló utat mutat majd nektek, s ily módon a nagy problémákból kicsik, a kicsikből pedig megoldott problémák lesznek. Valójában sok probléma esetében nem tudjátok, hogy miként elemezzétek őket, és nem láttok el a lényegükig, valamint jelentősnek és súlyosnak gondoltok egy helyzetet, de miután a Fennvaló elemezte azt, rájöttök, hogy alapvetően semmiség; nem olyasmi, amitől félni kellene, és nem jelentős dolog – csak tegyetek magatokévá egy ráhagyó megközelítést, és egy idő után magától megoldódik a probléma. A gonosz erők zavarásai nem tudnak nagy port kavarni; nagyon félnek a nyilvános lelepleződéstől, így nem merik átlépni a határokat. Ha egy maroknyi pojáca át meri lépni a határokat, azt meg tudjuk oldani törvényes módon, jogi lépésekkel. Olyasvalami ez, amit minden vezetőnek és dolgozónak át kell látnia. Bármilyen helyzettel találkozz is, semmiképpen sem szabad zavarosan vagy ostobán cselekedned. Ha nem tudsz átlátni egy helyzeten vagy kezelni azt, haladéktalanul jelentsd felfelé és hagyd, hogy a Fennvaló tanáccsal és stratégiákkal lásson el téged. Az az egyetlen igazi félelem az, hogy a hamis vezetők nem tudják átlátni a problémákat vagy kezelni azokat, de mégsem jelentik őket a Fennvalónak, és nem tájékoztatják róluk a Fennvalót; megvárják, amíg eszkalálódik a helyzet és késlelteti a munkát, és csak azután jelentik felfelé, ily módon pedig nagy valószínűséggel elszalasztják a legjobb alkalmat a probléma kezelésére. Olyan ez, mint amikor valaki, akinek rákja van, nem vizsgáltatja ki vagy nem kezelteti azt időben, hanem csak akkor megy el kórházi kezelésre, amikor már kései stádiumú a rákja, akkorra azonban már túl késő, és csak a halált várhatja. Ily módon a hamis vezetők késleltetik a legnagyobb valószínűséggel a dolgokat a munkájukban. A hamis vezetők értelmileg sérültek, gazemberek, akik nem felelősségteljesek, és Isten házának a munkáját sem támogatják. Miért mondhatjuk azt, hogy a hamis vezetők söpredékek, a végzet hírnökei, és a józan észnek teljességgel híján lévő idióták? Ez az oka. Minden hamis vezetőt, aki annyira szegényes képességű, hogy még külső dolgokat sem tud kezelni, haladéktalanul el kell bocsátani és ki kell rekeszteni, és soha többé nem szabad használni, nehogy további késedelmet szenvedjen Isten házának a munkája. A hamis vezetők munkája a leginkább akadályozó. Amikor felmerül egy probléma, az gyakran megoldható lenne azáltal, ha mindenkivel időben egyeztetve lenne; az csak a gond, hogy a megbízott hamis vezető értelmileg sérült, hogy nem képes maga megoldani a problémát, de mégsem beszéli meg a döntéshozó csoporttal, és a Fennvalónak sem jelenti, valamint hanyag hozzáállást tanúsít, elkendőzve és eltussolva a problémát – ez az, ami a leginkább késlelteti a dolgokat. Ha az ügy késedelmet szenved és megváltoznak a körülmények, az a probléma kezelése terén a kezdeményezőkészség elvesztéséhez vezethet, ez pedig egy passzív helyzethez. Mit bizonyít ez? Bizonyos dolgokat nem lehet késleltetni, hanem haladéktalanul, az első adandó alkalommal foglalkozni kell velük. A hamis vezetők azonban nincsenek ennek tudatában, így rendkívül szegényes képességű egyéneknek egyáltalán nem szabadna vezetniük. A hamis vezetők nem tudnak egyebet, mint néhány szót és doktrínát hangoztatni, és semmilyen valódi problémát nem tudnak megoldani; csak ártanak az embereknek, vagy késedelmeket okoznak. A gyülekezet munkája csak akkor haladhat normálisan előre, ha ezeket a hamis vezetőket elbocsátják, és olyanokat választanak vezetőkké és dolgozókká, akiknek van terhük és felelősségérzetük. Bármilyen problémákkal állj is szemben, amíg keresni tudod az igazságot, addig van mód a megoldásukra. A nagy vörös sárkány által okozott külső problémák és zavarások szükség esetén jogi eszközökkel megoldhatók; ez nem nagy ügy. Amíg nem szegjük meg a törvényt vagy nem sértjük meg a kormányzati előírásokat, addig senki semmit nem tehet ellenünk, e bizonyosság birtokában pedig sem a Sátán, sem az ördögök zavarásaitól nem kell félnünk.

Nos, a hamis vezetők kérdését muszáj boncolgatni és megérteni. Ez létfontosságú ahhoz, hogy jól legyen elvégezve a gyülekezet munkája! Beszélgessünk most arról, hogy amikor olyan problémákkal szembesülnek a hamis vezetők, amelyeket egyedül nem tudnak megoldani, miért nem jelentik azokat mégsem a Fennvalónak. Hogyan tekintsünk erre? Mindannyian elemezhetitek ezt, ami pedig az előnyötökre válhat. Az, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, önmagában is súlyos probléma, de van itt egy még súlyosabb ügy: amikor a gyülekezet gonosz emberek és antikrisztusok okozta zavarásokkal találkozik, a hamis vezetők nem csupán nem kezelik azt; ami még ennél is rosszabb, az az, hogy nem is jelentik a Fennvalónak, s ezáltal hagyják, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok zavarják a gyülekezetet – egyszerűen csak a partvonal mellől figyelnek, és senkit sem sértenek meg. Nem számít, hogy milyen mértékig van megzavarva a gyülekezet munkája, a hamis vezetők nem törődnek ezzel. Mi itt a probléma? Talán ennyire híján vannak az erkölcsnek az efféle hamis vezetők? Ez a tény önmagában is elég az ilyen hamis vezetők kizárásához. Amikor a hamis vezetők engedik, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok szabadon zavarhassák a gyülekezetet, az egyenértékű azzal, mintha átadnák a gyülekezetet és Isten választott népét ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak, pajzsként szolgálva a gonosz emberek és antikrisztusok számára. Ez is hatalmas veszteséget okoz a gyülekezet munkájának! Önmagában ezen a ponton nem az a kérdés, hogy el kell-e bocsátani a hamis vezetőket, hanem hogy ki kell-e takarítani őket. Melyik a súlyosabb természetű dolog: amikor a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, vagy amikor a hamis vezetők hagyják, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják a gyülekezetet? Az, hogy nem végeznek tényleges munkát, kihatással lehet Isten választott népének az életbe való belépésére és a gyülekezeti munka előrehaladására; már ez is jelentős dolgokban okoz késedelmeket. Amikor viszont a hamis vezetők megengedik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok önkényesen zavarják a gyülekezetet, anélkül, hogy megoldást keresnének vagy jelentenék azt a Fennvalónak, az elképzelhetetlen következményekkel jár. Az a minimum, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok teljes káoszba és rendetlenségbe taszítják a gyülekezeti életet, ráadásul pedig el lesz fuserálva és megbénul a gyülekezet munkája. Ez vajon nem hat ki közvetlenül az evangéliumi munka terjedésére? Csakugyan súlyosak a következmények! Éppen ezért, ha a hamis vezetők elkövetik ezt a hibát, akkor ki kell őket zárni. A problémák Fennvalónak történő jelentéséről sok vezetőnek és dolgozónak folyton eltérő elgondolása és elképzelése van. Némelyek ezt mondják: „Lehet, hogy az sem oldja meg a problémákat, ha jelentjük őket a Fennvalónak.” Ez abszurd beszéd! Mit értetek az alatt, hogy „lehet, hogy az sem oldja meg” őket? Csak mert te nem tudod megoldani, még nem jelenti azt, hogy a Fennvaló sem tudja. Ha a Fennvaló ad eléd egy utat, akkor alapvetően ténylegesen meg van oldva a probléma; ha a Fennvaló nem biztosít utat a számodra, akkor nem is lesz utad. Még ezt az apróságot sem tudod átlátni; rendkívül arrogáns és önigaz vagy! Ezt is mondják némelyek: „Amikor nehézségekkel vagy problémákkal találkozunk, először néhány napig gondolkodnunk kell, és csak akkor kell jelentenünk, ha valóban nem találunk megoldást.” Úgy hangozhat, mintha azoknak, akik ezt mondják, lenne némi józan eszük, de vajon ezek a töprengéssel töltött napok nem fognak valószínűleg késedelmeket okozni? Biztos lehetsz-e abban, hogy néhány napnyi töprengés megoldja majd a problémát? Tudod-e garantálni, hogy nem fog további késedelmet okozni? Mások ezt mondják: „Ha azonnal jelentünk egy problémát, nem fogja vajon azt gondolni a Fennvaló, hogy még ezt az apróságot sem tudjuk átlátni? Nem fog vajon ostobának és tudatlannak nevezni, valamint megmetszeni bennünket?” Tévednek, amikor ezt mondják – akár jelented a problémát, akár nem, a képességed minősége máris nyilvánvaló; a Fennvaló mindent tud. Azt hiszed, hogy nagyra fog tartani téged a Fennvaló, ha nem jelentesz valamilyen problémát? Ha jelented a problémát, és az nem késleltetett jelentős dolgokat, akkor Isten háza nem fogja számonkérni rajtad. Ám ha nem jelented, és az késedelmekhez vezet, akkor közvetlenül felelősségre leszel vonva, azonnal el leszel bocsátva, és soha többé nem fognak használni téged. Isten választott népe is tudatlannak, ostobának, gyengeelméjűnek és mentálisan tébolyodottnak fog látni téged; gyűlölni fognak és örökre megvetnek majd. Azok, akik állandóan attól félnek, hogy a Fennvaló megmetszi és lenézi őket a problémák jelentése miatt, szegényes képességűek és ők a legostobábbak; el kell bocsátani és soha többé nem szabad használni őket. Hát nem végtelenül szégyentelen dolog, amikor ennyire szegényes képességű valaki, és mégis meg akarja őrizni a jó hírét? Mondjátok meg Nekem, hát nem megvetendők a hamis vezetők, akik nem csupán gyenge minőségben végzik a munkájukat, hanem még hátráltatnak is jelentős dolgokat? El kell bocsátani őket? (Igen.) Ha nagyobb problémával szembesülnek és haladéktalanul jelenteni tudják azt anélkül, hogy késedelmeket vagy súlyos következményeket okoznának, akkor hogyan kell tekinteni az ilyen vezetőkre? Az a minimum, hogy józan ésszel bíró embereknek tekintendők, és képesek a gyülekezet munkájának fenntartására. Továbbra is használni kell vajon az ilyen vezetőket? Igen. Csak az értelmileg leginkább fogyatékos vezetők tartózkodnának a problémák jelentésétől attól, félve, hogy meg lesznek metszve. Vajon a jövőben attól még használhatók az ilyen vezetők? Úgy gondolom, hogy nem használhatók többé, mert túl sok késedelmet okoz a használatuk. Mostanra már mindannyian képesek kell, hogy legyetek az efféle problémák átlátására, igaz? Amikor olyan problémákkal találkoztok, amelyeket nem tudtok kezelni, gyorsan jelentsétek azokat és beszéljetek a döntéshozó csoporttal a megoldások megtalálása végett. Ha a döntéshozó csoport nem tudja kezelni a problémákat, azonnal jelentsétek őket a Fennvalónak; semmi felől ne aggódjatok, mert az a legfontosabb, hogy haladéktalanul meg tudjátok oldani a problémát. Az imént említett példa minden gyülekezetben megesik; fel fognak merülni ezek a nehézségek és problémák. A gyülekezet néhány belső nehézségével összevetve ezek a külső problémák súlyosabb következménnyekkel járnak. Vagyis a külső problémák okozta nehézség valamivel nagyobb a gyülekezet belső problémáinak nehézségnél. Ha külső problémákkal szembesültök, gyorsan oldjátok meg őket egyeztetéssel, vagy jelentsétek őket a Fennvalónak; ez létfontosságú. Csak az ilyen módon való gyakorlás biztosíthatja a gyülekezeti munka normális előrehaladását és garantálhatja, hogy ne legyen akadályozva a királyság evangéliumának terjedése. Ez minden, amit a gyülekezet külső problémáinak kezelésére vonatkozó alapelveket illetően meg kell beszélnünk.

Minden gyülekezetben vannak szegényes képességű emberek, és ők mindig nehézségekkel találkoznak a kötelességeik végzése során, nem képesek megtalálni a gyakorlás alapelveit, akárhogy közlik is velük az igazságot, hanem csak vakon alkalmazzák az előírásokat, mindennemű valódi hatékonyság nélkül. Ilyen esetekben másra kell átruházni ezeknek az embereknek a kötelességeit. A kötelességek átruházása a munkatársak áthelyezését jelenti. Például van egy illető, akire rábíztak egy fontos munkát, de problémák vannak a munkájával, amelyeket nem lehet megoldani, akárhogy beszélgetsz is vele. Nem látod át a probléma lényegét és azt sem, hogy vajon használható-e még az illető, és a megfigyelés, valamint a további beszélgetés sem hoz semmilyen eredményt. Noha ez az illető nem okoz túl sok késedelmet a munkában, a kritikus problémák soha nem lesznek megoldva, ettől pedig folyton némi nyugtalanságot érzel. Mit kell tenned, amikor ezzel szembesülsz? Ez egy kritikus probléma. Ha te magad nem tudod megoldani, a vezetők és dolgozók gyűlése elé kell vinned, hogy megbeszéljétek, boncolgassátok és elemezzétek. Ha végül sikerül megegyezésre jutni, akkor meg lesz oldva a probléma. Ha az ily módon való gyakorlás nem oldja meg a problémát, ha az tovább húzódik, okozhat-e késedelmet jelentős dolgokban? Ha igen, akkor jelentsd a Fennvalónak, és keress megoldást mielőbb. Röviden: bármilyen zavarokkal vagy nehézségekkel találkozol is a munkádban, amennyiben az kihatással lehet Isten választott népének kötelességvégzésére, vagy akadályozhatja a gyülekezeti munka normális előrehaladását, akkor haladéktalanul meg kell oldani a problémákat. Ha egyedül nem tudsz megoldani egy problémát, akkor keress meg néhány embert, akik értik az igazságot, amellyel az megoldható. Ha még ez sem működik, akkor muszáj előállnod a problémával és jelentened azt a Fennvalónak a megoldás megkeresése végett. Ez a vezetők és dolgozók felelőssége és kötelessége. Miután problémákat vagy nehézségeket fedeztek fel, a vezetőknek és dolgozóknak komolyan kell venniük, bármilyen nehézséggel vagy zavarral találkoznak is, és nem elég csupán véletlenszerűen szavakat és doktrínákat prédikálniuk, szlogeneket hangoztatva azért, hogy feltüzeljék a testvéreket, vagy megmetszve őket, majd azt gondolva, hogy el van intézve a dolog. Némely felszínes probléma időnként talán attól is megoldódik, ha szavakat és doktrínákat szól az ember, de az alapproblémákat ez végül nem képes megoldani. Az alapvető, romlott beállítottságokat, valamint az emberek elképzeléseit és képzelődéseit érintő problémákat az Isten szavain alapuló igazságról folytatott beszélgetéssel kell megoldani. Ott vannak azután az emberek egyéni nehézségei, a körülményekkel kapcsolatos problémák és a kötelességek végzéshez szükséges szaktudással kapcsolatos problémák is; e gyakorlati problémák mind megoldást követelnek a vezetők és a dolgozók részéről. E problémák közül minden olyan zavart és nehézséget, amelyet a vezetők és dolgozók nem tudnak megoldani, vagy a vezetők és dolgozók gyűlése elé lehet vinni boncolgatás, elemzés és megoldás céljából, vagy közvetlenül jelenthetők a Fennvalónak, a megoldás érdekében az igazság keresése végett. Ezt nevezik valódi munkavégzésnek, és csak az ily módon történő valódi munkavégzésre való kiképzés által növekedhet valakinek az érettsége és végezheti valaki jól a kötelességeit. A vezetők és dolgozók, amennyiben van felelősségérzetük, bárhol és bármikor azonosítani fognak problémákat; mindennap vannak problémák, amelyeket meg kell oldaniuk. Az imént említettem például egy esetet, amikor valaki megkérdezi, hogy hiszel-e Mindenható Istenben, és ti mind tanácstalanok voltatok. Először mindenki azt állította, hogy igennel válaszolna, később azonban azt mondták némelyek, hogy nem ez a helyes válasz, mások pedig azt mondták, hogy ők nem tudják; volt mindenféle válasz. Végül a vezetők és dolgozók is összezavarodtak, ezt gondolván: „Ha nemet mondanánk arra, hogy hiszünk-e Mindenható Istenben, az Isten mások előtt történő megtagadása volna, akkor pedig Isten nem ismerne el bennünket – de milyen következményekkel járna vajon, ha igent mondanánk arra, hogy hiszünk-e Mindenható Istenben? Mindkét választás helytelennek látszik.” A vezetők és dolgozók nem tudták, hogyan oldják meg ezt, és nem tudtak döntést hozni; így aztán, amikor ismét ilyen helyzetekkel találkoznak majd a testvérek, még mindig nem lesz helyes nézőpontjuk és hozzáállásuk, a probléma pedig megoldatlan marad, ami azt jelenti, hogy a vezetők és dolgozók nem teljesítették a felelősségeiket – elmulasztották elvégezni a felelősségeiket. Ha valaki elmulasztja a felelősségei elvégzését, az adottság- és képességbeli probléma, de amikor ilyen problémák merülnek fel, mit kell tenned, ha tudod, hogy nem lettek még megoldva? Nem szabad figyelmen kívül hagynod őket vagy eltussolnod az ügyet, hogy hadd üljön el, hagyva, hogy mindenki szabadon cselekedhessen és úgy tehessen, ahogy éppen érez. Ehelyett jelentened kell a Fennvalónak, az ilyen helyzetekben alkalmazandó helyénvaló intézkedéseket és gyakorlási utat keresve. Végül mindenkivel meg kell értetni, hogy melyek Isten szándékai ezekben a helyzetekben, hogy mely alapelveket kell betartaniuk az embereknek, és hogy mely hozzáállásokat és álláspontokat kell a magukévá tenniük. Akkor, ha a jövőben ismét ilyen helyzetekkel találkoznak, érteni fogják az igazságalapelveket és lesz gyakorlási útjuk. Ily módon a vezetők és dolgozók teljesítik a felelősségeiket. Akkor hát kezdetben miért mondtátok mindannyian azt, hogy igennel válaszolnátok, ha megkérdeznék tőletek, hogy hisztek-e Mindenható Istenben? Megvan az oka: a vezetők és dolgozók sosem beszélgettek még veletek arról, hogy miként kell megoldani az efféle problémákat. Apróságoknak tekintik ezeket, amelyeket illetően mindenkinek megvan a maga felfogása, és mindenki úgy foghatja fel, ahogy neki tetszik, és úgy gyakorolhat, ahogy jónak látja. Így aztán, amikor feltettem nektek ezt a kérdést, mindenféle válaszok elhangzottak. No és mostanra egyetértésre jutottatok ebben a kérdésben? Mit kell tenned, ha valaki megkérdezi tőled, hogy hiszel-e Mindenható Istenben? Először is, kérdezd meg tőle, hogy kicsoda. Másodszor, kérd, hogy mutassa meg az igazolványait. Ha egyéb személyes információt kér tőled, ne válaszolj. Még ha mutat is igazolványokat, akkor se mondd el neki, mert ez a magánügyed. Hány éve hiszel Istenben, ki prédikálta neked az evangéliumot, hol végezted eddig a köteleségeidet, mennyire erős a hited, hogyan választod meg a jövőbeni utadat, hogyan törekszel az igazságra és hogyan nyered el azt – ezek a dolgok mind túlságosan drágák a számukra ahhoz, hogy csak úgy könnyedén elmondjuk egy idegennek. Semmi joga ahhoz, hogy ilyen fontos információkról érdeklődjön. Ha a vezetők és dolgozók nem tudják megoldani ezeket a problémákat, akkor haladéktalanul jelenteniük kell azokat a Fennvalónak megoldások keresése végett és meg kell kérdezniük, hogy miként lehet helyénvaló módon válaszolni. A Fennvaló nem fog kigúnyolni téged; legfeljebb csak azt fogja mondani, hogy igen ostoba vagy. Ettől függetlenül, ha meg tudod oldani a problémát, az a legjobb eredmény.

Ma elsősorban arról beszélgettünk a vezetők és dolgozók nyolcadik felelősségét illetően – amely a munkában felmerülő zavarok és nehézségek haladéktalan jelentése és megoldásuk keresése –, hogy mi minősül zavarnak és nehézségnek, valamint, hogy a vezetőknek és dolgozóknak miként kell kezelniük és megoldaniuk ezeket a problémákat, amikor szembesülnek velük, és hogy hogyan kell hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Azt a részt, hogy milyen megnyilvánulásaik vannak a hamis vezetőknek, amikor ezekkel a problémákkal találkoznak, a következő beszélgetésünkben fogjuk tárgyalni.

2021. március 27.