Ma tovább beszélgetünk a vezetők és dolgozók feladatairól, valamint a hamis vezetők különféle megnyilvánulásairól. A legutóbbi összejövetelen a vezetők és dolgozók feladatainak hatodik tételéről beszélgettünk. Mi a fő tartalma ennek a tételnek? (A hatodik tétel a következő: „Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre.”) A legutóbb főként Isten házának az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelveiről, valamint arról beszélgettünk, hogy miért lépteti elő és műveli Isten háza az embereket. Azokat a problémákat is boncolgattuk, amelyek a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével kapcsolatban merülnek fel a hamis vezetőknél. Melyek tehát a hamis vezetők fő megnyilvánulásai e két tételen belül? Miért mondjuk rájuk, hogy hamis vezetők? Lényegében két aspektus van. Az egyik aspektus az, hogy a hamis vezetők nem értik a különféle emberek előléptetésére, művelésére és használatára vonatkozó alapelveket, és nem is keresik ezeket az alapelveket. Nem tudják, hogy a képesség mely aspektusainak fontos, hogy birtokában legyenek az emberek, vagy hogy mely feltételeknek fontos eleget tenni ahhoz, hogy vezető vagy dolgozó legyen valaki. Következésképpen válogatás nélkül használják fel az embereket a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Egy másik komoly probléma az, hogy miután előléptették, művelték és felhasználták ezeket az embereket, nem követeik nyomon és nem ellenőrzik a munkájukat, és annak sem járnak utána, hogy mennyire mennek jól a dolgaik, hogy végeznek-e valóságos munkát, hogy képesek-e teljesíteni a feladataikat, hogy milyen a jellemük, vagy hogy az ezen emberek által végzett kötelességek illenek-e hozzájuk, és nem figyelnek arra, hogy megfelelő színvonalúak-e és összhangban vannak-e az alapelvekkel az általuk előléptetett, művelt és felhasznált emberek – soha nem ellenőrzik ezeket a dolgokat. A hamis vezetők azt gondolják, hogy mindössze az emberek előléptetéséről és a munka rájuk bízásáról van szó, semmi egyébről, s hogy ezzel már teljesítették is a feladataikat. A hamis vezetők így végzik a munkájukat, és ez a hozzáállásuk és nézőpontjuk is, miközben dolgoznak. Bizonyíthatja vajon a hamis vezetők e két megnyilvánulása azt, hogy nem teljesítik és nem is tudják teljesíteni a feladataikat az emberek előléptetésével, művelésével és használatával kapcsolatban? (Igen.) A hamis vezetők nem ellenőrzik a munkát és nem figyelik meg a különféle embereket, az igazság és az alapelvek tekintetében pedig még kevésbé aprólékosak – nem vetik össze a különféle emberek megnyilvánulásait és állapotait az általuk megértett igazságokkal, valamint az Isten háza által elvárt alapelvekkel; azt sem tudják felismerni, hogy a különféle emberek emberi mivolta és erősségei összhangban vannak-e Isten házának az emberek használatára vonatkozóan előírt alapelveivel. Ezen okokból eredően az emberek előléptetése és felhasználása, valamint a munka rájuk bízása terén különösen zavaros fejűek és hanyagok, és csupán rutinból cselekszenek és felületes munkát végeznek az elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Mivel pedig így áll a helyzet, képesek vajon eleget tenni a hamis vezetők annak a kérésnek, hogy észszerűen és megfelelően, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján használják a különféle embereket? (Nem, nem képesek.) Tegyük egyelőre félre azt, hogy milyen a hamis vezetők képessége. Ha csak a munkához való viszonyulásukat és a munkavégzési módjaikat és módszereiket, valamint azt a tényt nézzük, hogy egyáltalán nem végeznek valóságos munkát, hanem csak általános ügyeket kezelnek és egy kevés felületes munkát végeznek, amelynek köszönhetően reflektorfénybe kerülnek, továbbá azt a tényt, hogy egyáltalán nem végzik az emberek igazsággal való ellátásának a munkáját, és nem tudják, miként használják az igazságot problémák megoldására – mindez elég annak bizonyításához, hogy a hamis vezetők nem tudják a gyülekezet valóságos munkáját végezni. Mindössze azon tény alapján, hogy a hamis vezetők nem végeznek valóságos munkát, nem beszélgetnek mélyrehatóan a testvérekkel valóságos problémák megoldása végett, hanem inkább mind felsőbbrendűen viselkednek és parancsokat osztogatnak, megerősíthető az állítás, miszerint képtelenek a gyülekezeti munka valamennyi aspektusát jól teljesíteni azért, hogy embereket léptessenek elő és műveljenek Isten háza számára.

Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon (Első rész)

Különböző típusú emberek észszerű felhasználása az emberi mivoltuk alapján

Nektek mi a megértésetek a különféle emberek kirendelésének és használatának módjával kapcsolatban? (Isten házának különböző elvárt normái vannak az előléptetésben és művelésben részesülő különféle embereket illetően, és az embereket Isten házának az emberek előléptetésére vonatkozó alapelvei és normái szerint kell előléptetni és felhasználni. Ha egyes emberek alkalmasak arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek, akkor vezetőkként, dolgozókként és felügyelőkként kell művelni őket; ha egyes embereknek szakmai erősségeik vannak egy bizonyos területen, akkor a szakmai erősségeiknek megfelelően kell rájuk osztani az általuk végzendő kötelességet, hogy észszerűen legyenek beosztva és felhasználva.) Van bárkinek bármi hozzáfűzni valója? (Egy másik dolog az emberi mivoltuk alapján felmérni az embereket. Ha valakinek viszonylag jó az emberi mivolta, szereti az igazságot, és van felfogóképessége, akkor az egy előléptetésre és művelésre jelölt személy. Ha átlagos az emberi mivolta, de vannak erősségei, és képes kötelességet végezni Isten házában, valamint szolgálatot teljesíteni, akkor az erősségei alapján az ilyen típusú személy is kirendelhető egy megfelelő kötelességre, hogy a legjobban hasznosuljon. Ha meglehetősen rossz emberi mivolttal bíró ember, aki akadályozásokat és zavarásokat okozhat, akkor több baj származna abból, ha kötelességet bíznának rá, mint amennyi haszon, úgyhogy nem helyénvaló kötelességvégzésre kirendelni.) Ha az emberi mivoltuk alapján teszünk különbséget az emberek között, akkor amennyiben nem gonoszok, nem okoznak akadályozásokat és zavarásokat, valamint képesek elvégezni egy kötelességet, akkor összhangban vannak Isten házának az emberek hasznosítására vonatkozó alapelveivel. A gonosz emberek és gonosz szellemek mellett egy másik nem használható típusba tartoznak azok, akik nem eléggé intelligensek, vagyis akik semmit sem végeznek el, akik semmit sem képesek megcsinálni, nem tudnak megtanulni egy szakmát, nem képesek egyszerű, átlagos ügyeket kezelni, akiknek még fizikai munkát sem sikerül elvégezniük – a nem eléggé intelligens és elégtelen emberi mivoltú embereket nem lehet hasznosítani. Kik esnek bele a nem eléggé intelligens emberek e kategóriájába? Azok, akik nem értik az emberi nyelvet, akik híján vannak a tiszta felfogásnak, akik folyton félreértik a dolgokat, helytelenül értelmezik a dolgokat, irreleváns választ adnak a kérdésekre, és aki ugyanolyanok, mint a tökfilkók vagy az értelmi fogyatékosok – ezek mind olyan emberek, akik nem eléggé intelligensek. Vannak azután rendkívül abszurd emberek is, akik mindenféle dolgot másként fognak fel, mint a normális emberek – az ő intelligenciájukkal is baj van. Vajon az is beletartozik a nem elégséges intelligencia körébe, ha semmit sem képes megtanulni valaki? (Igen.) Akkor hát aki nem képes megtanulni, hogyan írjon cikkeket, az nem eléggé intelligens embernek számít? (Nem.) Az efféle emberek nem számítanak ide. Vegyük például az éneklés és táncolás elsajátítását, a számítógépes készségek megtanulását vagy egy idegen nyelv megtanulását; ha valaki nem képes megtanulni ezeket a dolgokat, attól még nem számít nem eléggé intelligens embernek. Akkor hát milyen dolgok megtanulására való képtelenség utal arra, hogy nem eléggé intelligens valaki? Egyeseknek például van egy kis tudásuk, de nem képesek megtanulni, hogy miként rendszerezzék a beszédüket, amikor másokkal csevegnek. Az ilyesfajta emberek képesek vajon normálisan beszélgetni az igazságról, imádkozni és másokkal kommunikálni, ha hisznek Istenben? (Nem, nem képesek.) Ha van egy gondolat a fejükben, vagy amikor egy adott állapotban vannak, és meg akarnak nyílni és beszélni akarnak róla embereknek, valamint keresik a megoldáshoz vezető utat, napokon át vég nélkül töprengenek, és nem tudják, hol kezdjék, vagy hogy miként fejezzék ki magukat. Amint megszólalnak, összezavarodnak és zavarosan beszélnek, láthatólag nem engedelmeskedik nekik az ajkuk, a gondolataik pedig szerteszét csaponganak. Például ezt mondod nekik: „Ma szép az idő és süt a nap.” Mire ők ezt felelik: „Tegnap esett és autóbaleset volt az úton.” Nem egy malomban őrölnek azokkal, akikkel társalognak. Elmondható az ilyesfajta emberről, hogy nem eléggé intelligens? (Igen.) Ha például fáj a feje, és megkérdezed tőle, hogy mi baja, azt fogja mondani, hogy egy kis kellemetlenséget érez a szívében. Ennek a válasznak semmi köze a kérdéshez, igaz? (Igaz.) Ez arra utal, hogy az illetőnek nagy hiányosságai vannak az intelligencia terén. Nagyon sok ilyen ember van. Tudtok példát mondani? (Egyesek folyton eltérnek a tárgytól, amikor kérdésekre válaszolnak; egyszerűen nem értik, hogy mit kérdeznek tőlük mások.) Gyakran eltérni a tárgytól beszéd közben – az ilyen ember nem eléggé intelligens. Vannak azután olyan emberek is, akik nem tudnak különbséget tenni a bennfentesek és a kívülállók között, amikor beszélnek, és néha eladják magukat beszéd közben anélkül, hogy észrevennék – az ilyen ember sem eléggé intelligens. Egyes testvérek például nem hívő családtagokkal élnek együtt, akik ezt kérdezik tőlük: „Mit mond nektek az istenetek, mit tegyetek?” Ők ezt felelik: „Az Isten, akiben mi hiszünk, nagyon jó. Azt tanítja nekünk, hogy legyünk becsületes emberek, hogy senkinek sem szabad hazudnunk, és hogy mindenkihez őszintén kell beszélnünk.” A felszínen ez úgy hangzik, mintha tanúságot tennének az Isten által végzett munka mellett, és jó benyomást keltenének hallgatóikban a hívőket illetően, valamint bizalmat ébresztenének irántuk, de vajon csakugyan így van? Mit fognak mondani a nem hívők ennek hallatán? Ezt fogják mondani: „Mivel a ti istenetek arra kért benneteket, hogy legyetek becsületes emberek, mondjátok meg nekünk őszintén: mennyi pénze van a gyülekezeteteknek? Ki adakozik a legtöbbet? Ki a gyülekezetetek vezetője? Hány összejövetelre alkalmas helyetek van?” Meglepődnél ezen, nem igaz? Hát nem homályos elméjűek az ilyen emberek? Miért beszélsz ördögöknek és nem hívőknek arról, hogy milyen becsületes embernek lenni? Isten előtt valójában nem feltétlenül vagy ennyire becsületes. Hát nem eladod magad azzal, hogy ennyire komolyan veszed a becsületességet a nem hívők előtt? Hát nem magadnak ásol vermet és állítasz csapdát ezzel? Nem egy tökfilkó vagy? Amikor kitárod a szíved valaki előtt vagy őszintén beszélsz vele, számításba kell venned, hogy kivel beszélsz – ha egy ördög vagy egy Sátán az illető, elmondhatod-e neki, hogy mi is valójában a helyzet? Amikor tehát ilyen emberekről van szó, gyakorolnotok kell, miként legyetek „okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” – ez Isten tanítása az emberiségnek. A tökfilkók nem tudják ezt megtenni. Csak előírásokhoz tudnak ragaszkodni, és ilyesmiket mondanak: „Mi, hívők annyira becsületesek vagyunk, mi nem csapunk be senkit. Nézzetek magatokra ti, nem hívők: telve vagytok hazugsággal, miközben mi mindannyian őszintén beszélünk.” Miután őszintén beszéltek, az embereknek hatalmuk lesz, amelyet felhasználhatnak ellenük. Hát nem arról van itt szó, hogy nem tudnak különbséget tenni a bennfentesek és a kívülállók között? Nem az a helyzet, hogy nincs ki mind a négy kerekük? Értenek néhány doktrínát, de nem tudják, miként alkalmazzák azokat. Hangoztatnak néhány jelmondatot, azután pedig igazán lelkinek érzik magukat, és azt gondolják, hogy értik az igazságot és birtokában vannak az igazságvalóságnak, és mindenütt felvágnak, végül azonban a Sátánok és az ördögök kihasználják és ellenük fordítják ezt. Az ilyen ember nem eléggé intelligens.

Az imént a nem eléggé intelligens emberek különböző típusairól beszéltünk. Az egyikbe azok tartoznak, akik nem értik az emberi nyelvet, és akiknek nem sikerül megérteniük és felfogniuk más emberek szavainak a lényegét és kulcsfontosságú pontjait; egy másik típus a tökfilkóké, akik semmit sem képesek elvégezni, és akik, bárhogy próbálják is, nem tudják felfogni az alapelveket és a kulcsfontosságú pontokat; további típust alkotnak azok, akiknek mindenről rendkívül bigott és abszurd nézeteik vannak. Megint másik típust alkotnak azok, akik semmit sem képesek megtanulni, még csak azt sem, hogy miként beszéljenek vagy csevegjenek, illetve hogyan fejezzék ki világosan a gondolataikat és véleményeiket, hogy mások megérthessék őket; noha valamennyire tanultak, nem tudják rendszerezni a fejükben a mondandójukat, sem világosan beszélni, helyes nézeteket kifejteni vagy bármit is elvégezni. Ezek mind olyan emberek, akik nem eléggé intelligensek. Bármilyen szakmákat vagy készségeket tanuljanak is, sohasem képesek felfogni az alapelveket és a szabályokat. Még ha alkalmanként jól végeznek is egy szakmát vagy készséget, az csak a véletlen műve; ők sem tudják, hogyan sikerült jól elvégezniük. Következő alkalommal, amikor nem sikerül jól elvégezniük, ennek sem tudják az okát. Képtelenek bármit is megtanulni, vagy bármiben is profivá válni. Ha egy szakma vagy műszaki készség megtanulására kérik őket, mindegy, mennyi időt töltenek a tanulásával, csak az elméletet fogják fel. Sok éve hallgatnak már prédikációkat, de az igazságot nem értették meg. Ha arra kérik őket, hogy fogják és alakítsák alapelvekké és gyakorlási úttá ezeket a szavakat és konkrét kijelentéseket, amelyekről gyakran beszélget Isten háza, akkor sem lesznek képesek így tenni, hogyha halálra dolgozzák magukat, illetve bárhogyan tanítsák is őket. Ez azt igazolja, hogy ezek az emberek nem eléggé intelligensek. Egyesek pontosan ugyanazzal az eredménnyel végeznek valamit 50 vagy 60 évesen, mint egykor 30 évesen, anélkül, hogy bármit is fejlődtek volna. Egyetlen dolgot sem tanultak meg sikeresen az életük során. Nem töltötték tétlenül az idejüket, nagyon figyelmesek és odateszik magukat, mégsem sikerült semmit sem megtanulniuk; ez azt mutatja, hogy nem eléggé intelligensek. Annak alapján, amiről beszélgettünk, jobban kibővül azoknak a köre, akikről azt mondhatjuk, hogy nem eléggé intelligensek, igaz? Ti magatok vajon nem számítanátok nem eléggé intelligens embereknek? (De igen.) Egy kicsit igen – kisebb vagy nagyobb mértékben. Miért mondom ezt? Az emberek többsége öt éve hallgat prédikációkat, de még mindig nem érti, hogy mi az igazság, vagy hogy mik Isten szándékai; némelyek pedig 10 éve hallgatnak prédikációkat, vagy akár 20 vagy 30 éve, és még mindig nem tudják, hogy mi az igazságvalóság, illetve hogy mik a szavak és a doktrínák; doktrínákkal van tele a szájuk, és azokat kiválóan hangoztatják – ez a probléma az intelligenciájukkal kapcsolatos. Tegyük most félre egyelőre az igazság felfogását, és mondjuk csak azt, hogy a következő megnyilvánulásokat mutatják az emberek bizonyos külső dolgok és az emberi élet józan ésszel felfogható kérdései iránt: nem számít, hány éve csinálnak már valamit, ugyanaz marad a helyzetük, az állapotuk és az érzékelésük, mint amikor épp csak elkezdték megtanulni az adott dolgot, és bármilyen iránymutatást vagy tanítást kapjanak, illetve bárhogy gyakoroljanak is, még mindig nem haladtak előre egyáltalán. Az ilyen emberek nem eléggé intelligensek.

Az emberek annak alapján történő szelektálása és felhasználása, hogy van-e emberi mivoltuk, összhangban van az alapelvekkel; mondjátok akkor meg Nekem, hogy kell-e vajon művelnünk és használnunk a gyenge emberi mivoltú, nem eléggé intelligens embereket, illetve a gonosz szellemek munkáját? Ez egyáltalán nem lenne jó. Az imént említett jó néhány embertípusokon kívül, akik nem felelnek meg Isten házának az emberek felhasználására vonatkozó alapelveinek, a többi ember többségében észszerűen felhasználható az emberi mivolta alapján. Ami az átlagos, sem jónak, sem rossznak nem nevezhető emberi mivoltúakat illeti, ők csak hétköznapi csapattagok lehetnek. Ami az elég jó emberi mivoltúakat illeti, akik eléggé racionálisak és van lelkiismeretük, akik szeretik a pozitív dolgokat, akik különösen egyenes derekúak, akiknek van igazságérzetük, és akik meg tudják védeni Isten házának az érdekeit, ezeknél az embereknél a művelésükre és a felhasználásukra helyezhető a hangsúly. Az, hogy kell-e vezetőkként vagy csoportvezetőkként vagy valamilyen fontos munka végzése céljából művelni és felhasználni őket, a képességüktől és az erősségeiktől függ. Ezt a különféle emberek felhasználhatóságának az emberi mivoltuk alapján történő mérlegelése.

Különböző típusú emberek észszerű felhasználása az erősségeik alapján

Beszéljünk a továbbiakban arról, hogy miként használhatók fel a különféle emberek az erősségeik alapján. Egyeseknek a képességeik mellett szakmai készségeik is vannak, amelyekben jeleskednek. Mit értünk az „erősségek” szó alatt? (Azt, amikor valakinek van egy készsége egy szakterületen, például tud zenét szerezni, hangszeren játszani vagy képeket festeni.) Érteni a zeneelmélethez, a művészethez, vagy éppen a tánchoz és az íráshoz – ezek mind erősségek. A színjátszás és a rendezés a filmgyártással összefüggő erősségek, a fordítás nyelvi erősség, a videókészítés és a speciális effektusok használata ugyancsak konkrét területeken belüli erősségek. Amikor erősségekről beszélünk, olyan szakmai készségekre utalunk, amelyek kapcsolódnak a gyülekezet központi munkájához. Némelyeknek már van alapszintű szakértelmük, mások pedig azután tanulják ezeket a dolgokat, hogy Isten házába jöttek. Ha valakinek van alapszintű szakértelme, de az emberi mivolta nem megfelelő színvonalú, ha azok közé tartozik, akik nem eléggé intelligensek, ha gonosz ember vagy gonosz szellem, akkor nem használható fel. Ha valakinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta, és olyan erősséggel rendelkezik, amelyre szüksége van Isten házának, akkor előléptethető, művelhető és felhasználható, illetve beosztható az erősségei hasznára váló vagy a birtokában lévő szakmai készségekhez kapcsolódó csoportba, és azonnal munkába állítható. Némelyeknek nincs még szakmai erősségük, de hajlandóak tanulni, és igen gyorsan felveszik a fonalat. Ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú, akkor művelheti őket Isten háza és megteremtheti a tanulásuk feltételeit, valamint hasznosíthatók is az ilyen emberek. Összegezve: az emberek képessége és erősségei alapján történik a kötelességek kiosztása, és a különböző erősségekkel bíró embereket amennyire csak lehet a saját szakterületükön belüli munkára kell kirendelni, hogy kamatoztatni tudják ezeket az erősségeket. Ha nincs többé szüksége az erősségeikre Isten házának, akkor bármire kirendelhetők a képességük és emberi mivoltuk alapján, amit el tudnak végezni; ezt nevezik az emberek észszerű felhasználásának. Ha még mindig szüksége van az erősségeikre Isten házának, akkor meg kell engedni nekik, hogy továbbra is ezen a területen végezzék a kötelességüket, és nem helyezhetők át tetszőlegesen, kivéve, ha túl sok ember dolgozik az adott szakmában. Ez esetben a helyzettől függően csökkenthető az emberek száma, éspedig a szakmájukban legkevésbé kompetensek más kötelességekre történő átirányításával; ez az emberek észszerű felhasználása.

Van az embereknek egy bizonyos típusa, akiknek semmilyen speciális készségeik nincsenek – tudnak egy kicsit cikkeket írni, tudják tartani a dallamot, ha énekelnek, és bárminek az elvégzését meg tudják tanulni, de nem a legjobbak ezekben a dolgokban. Miben a legjobbak? Van egy kevés képességük, viszonylag van igazságérzetük, és valamelyest van szemük ahhoz, hogy miként ítéljék meg és hasznosítsák az embereket. Ezen túlmenően legfőképpen szervezőkészséggel rendelkeznek. Ha feladatot vagy munkát adsz nekik, meg tudják szervezni, hogy elvégezzék azt az emberek. Ugyanakkor munkaképességgel is bírnak, vagyis, ha adsz nekik egy munkát, megvan hozzá a képességük, hogy jól elvégezzék és befejezzék. Van a fejükben egy terv, lépésekkel és struktúrával. Tudják, hogyan használják az embereket, hogyan osszák be az időt, és kit használjanak erre a feladatra. Ha megjelenik egy probléma, tudják, miként beszéljék meg mindenkivel a megoldást. Tudják, hogyan hozzák egyensúlyba és oldják meg mindezeket a dolgokat. Az ilyen emberek nem csupán munkaképességnek vannak birtokában, hanem viszonylag jól is beszélnek. Világosak és rendezettek a szavaik, és nem zavarják össze az embereket. Amikor kiadták a munkát, mindenki világosan érti és tudja, hogy kinek mit kell csinálnia; senki sem tétlen, és nincsenek tévedések a munkában. A munka részleteit is viszonylag világosan és rendezetten magyarázzák el, a különösen bonyolult kérdések esetében pedig elemzésekkel állnak elő, megbeszélik azokat, és felsorolják a részleteket, hogy mindenki értse az adott kérdést, tudja, miként végezze el a munkát, és azt is, hogy miként haladjon tovább. Ezen túlmenően arról is tudnak beszélni, hogy mely cselekvési módok lehetnek hibásak, mely munkamódszerek lesznek hatással az eredményességre, mire kell figyelniük az embereknek a munkájuk során, és így tovább. Vagyis másoknál inkább gondolkodnak, mielőtt munkához látnának – részletekbe menőbb módon, reálisabban és átfogóbban gondolkodnak másoknál. Egyfelől van agyuk, másfelől pedig ékesszólóak. Az, hogy van agyuk, azt jelenti, hogy szervezett módon, lépéseket követve és terv szerint, valamint nagyon világosan teszik a dolgokat. Az, hogy ékesszólóak, azt jelenti, hogy képesek használni a nyelvet az elméjükben lévő gondolatok, tervek és számítások világos és érthető kifejezésére, valamint tudják, miként beszéljenek egyszerűen és tömören, így nem zavarják össze a hallgatóikat. Olyan nyelven fejezik ki magukat, amely különösen világos, pontos, őszinte és helyénvaló. Ezt jelenti ékesszólónak lenni. Az ilyen emberek ékesszólóak, van munkaképességük, szervezőkészségük, és ennek tetejébe még felelősségérzetük is, továbbá viszonylag az igazságérzetnek is a birtokában vannak. Nem az embereknek akarnak megfelelni, és nem is békefenntartók. Amikor azt látják, hogy gonosz emberek akadályozásokat és zavarásokat okoznak a gyülekezet munkájában, vagy tökfilkókat és aljas embereket látnak, akik nem ügyelnek a megfelelő ügyeikre és minden hájjal megkenten cselekszenek, akkor ők megharagszanak, elégedetlenséget éreznek, és képesek haladéktalanul megoldani és kezelni ezeket a problémákat, valamint megvédeni Isten háza munkáját és érdekeit. Felelősségérzet és igazságérzet – nem ezek talán az efféle emberek emberi mivoltának megnyilvánulásai és legfőbb tulajdonságai? (De igen.) Az ilyen emberek talán nem jók a társas érintkezésben, vagy nem igazán értenek egyetlen konkrét szakmai készséghez sem, de ha birtokában vannak az előbb ismertetett tulajdonságoknak, akkor lehet őket vezetőkként és dolgozókként művelni. Ezek a tulajdonságok egyben az erősségeik is, azaz ékesszólóak, van munkaképességük, szervezőkészségük, és viszonylag igazságérzetük is. Kulcsfontosságú, hogy legyen valakinek igazságérzete. A gonosz embereknek és az antikrisztusoknak vajon van igazságérzetük? (Nem, nincsen.) Az antikrisztusok gonosz természetűek; lehetetlen, hogy legyen igazságérzetük. Egy másik kulcsfontosságú dolog, hogy az ilyesfajta embereknek van lelki megértésük, és fel tudják fogni az igazságot; ennek a képességükhöz van köze. Az ilyesfajta emberek erősségei alatt azokat az Általam imént említett emberi tulajdonságokat és talentumokat, valamint a következő három normát értjük: az igazság felfogásának képességét, a gyülekezetért történő teherviselést és a munkaképességet. Az ilyen embereket lehet vezetőkként művelni; nincs ezzel probléma. Egy vezetőnek, amellett, hogy van agya és képessége, az igazság felfogásának képességével, szervezőkészséggel, valamint a munkáját illetően munkaképességgel is rendelkeznie kell, továbbá ékesszólónak is kell lennie. Egyes emberek nagyon jó képességűek, van lelki megértésük, de amikor eljön az ideje, hogy beszéljenek az összejöveteleken, teljesen összekuszálják, amit mondani próbálnak, teljességgel híján vannak a rendszerezett beszéd képességének, és minden logikát nélkülöz, amit mondanak. Lehet vajon vezetőkként művelni az ilyen embereket? (Nem, nem lehet.) Egyesek kis számú embernek még csak-csak tudnak beszélni; tudnak beszélgetni néhány állapotról, véleményről és az igazság felfogásáról, és képesek másokat támogatni, ellátni és segíteni, de ha több ember van jelen, nem mernek felszólalni, félnek, sőt idegességükben akár könnyekre is fakadnak. Lehet vajon művelni az ilyen embereket? Az olyasfajta embereket, akik viszonylag gyenge és félénk emberi mivoltúak, akik hajlamosak a lámpalázra, abban az esetben lehet csoportvezetőkké vagy gyülekezetvezetőkké művelni, ha van emberi mivoltuk, vannak erősségeik, és van felfogóképességük. Először csak műveljétek és képezzétek őket; miután egy ideig tapasztaltak, bepillantást nyernek és ezáltal egy kissé bátrabbá válnak, valamint nem fognak többé félni a beszédtől, és lámpalázuk sem lesz. Összegezve: azokat, akik birtokában vannak az imént átbeszélt emberi mivolttal kapcsolatos jellemzőknek és erősségeknek, abban az esetben lehet vezetőkké művelni, ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú. Amint azt a legutóbb mondtuk: ahhoz, hogy vezetőként lehessen művelni valakit, nem feltétlenül kell értenie minden igazságot, képesnek lennie alávetni magát Istennek, istenfélő szívűnek lenni, és így tovább. Nem feltétlenül szükséges teljesíteni ezeket a kritériumokat. Ha valakinek van bizonyos képessége, van lelki megértése, és képes az igazság elfogadására, akkor előléptethető és művelhető. Hát nem ez az emberek észszerű felhasználása? (De igen.) Az a legfontosabb kritérium, hogy megfelelő színvonalú-e az illető emberi mivolta vagy sem.

Egyesek, miután meghallgatták, amit mondtam, úgy érzik, hogy már eleget tettek a vezetővé válás kritériumainak, és elő kellene léptetni őket. Ez egy félreértés a részükről, nem igaz? Ilyen egyszerű dolog vajon vezetőnek lenni? Ezt gondolják: „Igazán szisztematikus vagyok, van szervezőkészségem, valamint ékesszóló vagyok, azaz még a legösszetettebb dolgokat is világosan el tudom magyarázni, akkor miért nem léptet engem elő Isten háza? Miért nem választanak vezetővé a testvérek? Hogyhogy nem veszik észre a felsővezetők, hogy tehetséges vagyok?” Ne aggódj! Ha valóban teljesíted a vezetővé vagy dolgozóvá válás kritériumait, akkor – előbb vagy utóbb – elő fognak léptetni és lehetővé teszik a számodra, hogy képezd magad. Most az számít, hogy az igazság gyakorlása és a dolgok elvszerű kezelése terén képezd komolyan magad, hogy proaktív módon segíts másoknak és hogy valóságos problémákat oldj meg Isten választott népe számára. Amikor Isten választott népe azt látja, hogy jó képességű vagy és hogy képes vagy valóságos problémákat megoldani, akkor ajánlani fognak és megválasztanak majd téged. Ha nem kezdeményezel és végzel némi valóságos munkát, és csak várod a napot, amikor majd hirtelen vezetővé választ vagy kivételesen előléptet a Fennvaló, az sosem fog megtörténni. Végezned kell némi valóságos munkát, hogy mindenki láthassa; amikor már mindenki meglátta az erősségeidet és érzi, hogy olyasvalaki vagy, akit előléptetni, művelni és használni kellene, akkor természetszerűleg ajánlanak és megválasztanak majd. Ha jelenleg alkalmasnak érzed magad arra, hogy vezető légy, de senki sem választott meg téged, és nem léptetett elő Isten háza, az vajon miért van? Egy dolog biztos: nem vagy még elismert a testvérek szemében. Talán az emberi mivoltod, talán a törekvésed vagy talán az erősségeid és a képességeid miatt van ez. Ha a testvérek nem ismerik el vagy nem hagyják jóvá ezen aspektusok valamelyikét, akkor sem megválasztani, sem ajánlani nem fognak téged. Folyamatosan keményen kell tehát dolgoznod, egyre törekedned kell és képezned kell magad, és amikor már igazán érted az igazságot és képes vagy az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, akkor majd természetszerűleg ajánlani fognak és megválasztanak téged az emberek; így haladnak a természetes medrükben a dolgok, amikor megfelelőek a körülmények. Nem szükséges állandóan azt várni, hogy vezető legyen az ember, sem folyton erről gondolkodni; ez egy extravagáns vágy. Legyen hétköznapi szíved, légy az igazságra törekvő ember, légy tekintettel Isten szándékaira, valamint tanulj meg engedelmesnek és türelmesnek lenni. Nem törekedhetsz vakon arra, hogy vezető légy; ez ambíció, és nem ez a helyes út. Nem lehet állandóan ilyen ambíciód és vágyad. Még ha valóban van is képességed, várnod kell, amíg belépsz az igazságvalóságba, és csak azután válhatsz késszé arra, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgálj. Ha nem érted az igazságot és nem tudod, hogyan gyakorold azt, akkor még ha vezetővé vagy dolgozóvá választanak is, semmilyen valóságos munkát nem leszel képes végezni, és el kell, hogy bocsássanak és ki kell, hogy rekesszenek téged, ami gyakran megtörténik. Ha azt gondolod magadról, hogy alkalmas vagy vezetőnek, hogy megvan a vezetéshez szükséges tehetséged, képességed és emberi mivoltod, de mégsem léptetett eddig elő téged Isten háza, és nem választottak meg a testvérek, vajon miként kellene kezelned a dolgot? Van itt egy gyakorlási út, amelyet követhetsz. Alaposan ismerned kell magad. Figyeld meg, nem az áll-e a háttérben, hogy probléma van az emberi mivoltoddal, vagy hogy taszítja az embereket a romlott beállítottságod valamelyik aspektusának a feltárulása; esetleg az a gond, hogy nem vagy az igazságvalóság birtokában, hogy nem vagy meggyőző mások számára, vagy talán hogy nem megfelelő színvonalon végzed a kötelességedet. El kell gondolkodnod mindezeken a dolgokon és látnod kell, hogy pontosan hol van hiányosságod. Miután már gondolkodtál egy ideje és rájöttél, hogy hol van veled probléma, haladéktalanul keresned kell az igazságot annak megoldása végett, be kell lépned az igazságvalóságba és törekedned kell arra, hogy változást érj el és növekedj, hogy a körülötted lévők ennek láttán ezt mondják: „Mostanában sokkal jobb ez az illető, mint korábban volt. Stabilan dolgozik és komolyan veszi a hivatását, valamint különösen odafigyel az igazságalapelvekre. Nem tesz hevesen vagy felületesen dolgokat, és lelkiismeretesebb és felelősségteljesebb a munkája terén. Korábban szeretett időnként nagyot mondani, és állandóan fényezte magát, most azonban már sokkal visszafogottabb, és már nem basáskodó. Még ha képes is néhány dolog megtételére, nem dicsekszik vele, és amikor befejezett valamit, ismételten elgondolkodik rajta, mert fél, hogy hátha helytelenül tett valamit. Sokkal óvatosabban és istenfélőbb szívvel cselekszik, mint azelőtt – és mindenekfelett tud beszélgetni az igazságról néhány probléma megoldása végett. Ez az ember csakugyan növekedett.” A körülötted lévők, akik már egy ideje érintkeznek veled, úgy találják, hogy nyilvánvaló változáson és növekedésen mentél keresztül; minden korábbinál több erőfeszítést teszel az emberi életedben, a magaviseleted és a dolgok kezelése, a munkádhoz való hozzáállásod és az igazságalapelvek kezelése terén egyaránt, valamint a beszédedben és a cselekedeteidben is szigorúbb vagy. A testvérek mind látják és megszívlelik ezt. Akkor talán képes leszel majd jelöltként indulni a következő választáson, és lesz arra reményed, hogy vezetővé válasszanak. Ha igazán el tudsz végezni néhány fontos kötelességet, el fogod nyerni Isten áldását. Ha igazán van rajtad teher és van ilyen felelősségérzeted, valamint vágysz terhet hordozni, akkor siess és képezd magad! Koncentrálj az igazság gyakorlására és kezdj elvszerűen cselekedni! Ha van élettapasztalatod és tudsz bizonyságtevő cikkeket írni, akkor igazán növekedtél. Ha pedig tanúságot tudsz tenni Isten mellett, akkor bizonyosan elnyerheted a Szentlélek munkáját. Ha munkálkodik benned a Szentlélek, az azt jelenti, hogy Isten jóindulattal tekint rád, és mivel a Szentlélek vezet téged, hamarosan lehetőséget kapsz majd. Talán van most terhed, de nem elegendő az érettséged, és túl sekélyes az élettapasztalatod, így még ha vezetővé válnál is, hajlamos lennél a bukdácsolásra. Először törekedned kell az életbe való belépésre, meg kell oldanod az extravagáns vágyaidat, készséges követőnek kell lenned, és el kell kezdened igazán alávetni magad Istennek anélkül, hogy bárminemű panasz elhagyná a szád amiatt, amit Ő vezényel vagy rendez el. Amikor ilyen érettség birtokában vagy, el fog érkezni számodra a lehetőség. Jó dolog az, hogy szeretnél nehéz terhet magadra venni, az, hogy rajtad van ez a teher. Azt mutatja, hogy proaktív szíved van, amely keresi az előrehaladás módját, és hogy tekintettel akarsz lenni Isten szándékaira és követni akarod Isten akaratát. Ez nem ambíció, hanem igazi teher; ez az igazságra törekvők felelőssége és a törekvésük tárgya. Nincsenek önző indítékaid, és nem a saját érdekedben cselekszel, hanem hogy tanúságot tégy Isten mellett és megelégítsd Őt – ezt áldja meg Isten a leginkább, és Ő megfelelő módon rendezi majd el számodra a dolgokat. Egyelőre foglalkozz csak az életbe való belépésre törekvéssel, teljesítsd először megfelelően a kötelességedet, azután pedig írj néhány tapasztalati bizonyságtevő cikket, amelyekkel tanúságot teszel Isten mellett. Ha igazak és gyakorlatiak a tanúságtételeid, akkor az azokat olvasó emberek csodálni és kedvelni fognak majd téged, és hajlandóak lesznek majd érintkezni veled és ajánlani téged, akkor pedig elérkezik számodra a lehetőség. Éppen ezért feltétlenül fel kell vértezned magad az igazsággal még azelőtt, hogy eljönne a lehetőség. Először legyen gyakorlati tapasztalatod, azután természetszerűleg lesz majd igazi bizonyságtételed; a kötelességed eredményei egyre jobbak lesznek, mígnem végül már akkor sem leszel képes elrejteni azokat, ha akarnád, a körülötted lévő testvérek pedig ajánlani fognak téged. Azért, mivel nem csupán Isten házának van szüksége olyan emberekre, akik az igazságvalóság birtokában vannak, hanem Isten választott népének is; mindenki szeret olyanokkal érintkezni, akiknél ott az igazságvalóság, és mindenki szeret az igazságvalóság birtokában lévő barátok társaságában lenni. Ha eddig jutsz a tapasztalás terén, és mindenki látja, hogy igazi bizonyságtételed van és elismeri, hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak, akkor még abban az esetben sem fogod tudni elkerülni, hogy vezetővé válj, ha akarnád, a testvérek pedig ragaszkodni fognak a megválasztásodhoz. Vagy nem így van? Amikor a tékozló fiú visszafordul és visszatér Istenhez, Isten elégedettséget, boldogságot és megnyugvást érez a szívében. Ha rendelkezel az igazságvalósággal, hogy’ is történhetne meg, hogy ne használjon téged Isten? Ez lehetetlenség volna. Istennek az a szándéka, hogy több embert megnyerjen, akik tanúságot tudnak tenni Róla; az, hogy tökéletesítse mindazokat, akik szeretik Őt, és hogy mielőbb létrehozzon egy olyan embercsoportot, akiknek egy Vele a szívük és az értelmük. Éppen ezért Isten házában mindenkinek nagyszerű kilátásai vannak, aki csak törekszik az igazságra, az Istent őszintén szeretők kilátásai pedig határtalanok. Mindenkinek meg kell értenie Isten szándékait. Ha valakin ott ez a teher, az csakugyan pozitív dolog, és olyasvalami, aminek birtokában kell lenniük a lelkiismerettel és értelemmel bíróknak, de nem feltétlenül lesz képes mindenki nehéz terhet magára venni. Honnan ered ez a különbözőség? Bármilyen erősségeid vagy képességeid legyenek is, és bármilyen magas legyen is az IQ-d, a törekvésed a döntő fontosságú, valamint az út, amelyen jársz. Ha megfelelő színvonalú az emberi mivoltod, és van egy bizonyos képességed, de nem vagy az igazságra törekvő ember, és ha csupán jó emberi mivoltod és némi teherérzeted van, úgy vajon jól el tudod végezni a gyülekezetvezetés munkáját? Garantálod, hogy meg tudsz oldani problémákat az igazságot használva? Ha nem tudod ezt garantálni, akkor még mindig nem vagy kompetens a munkád terén. Még ha vezetővé választanának vagy jelölnének is ki téged, akkor is képtelen lennél elvégezni a munkát, úgyhogy akkor mi célt szolgálna ez? Habár a hiúságodat kielégítené, ártana a testvéreknek és hátráltatná a gyülekezet munkáját. Ha teljesíted a vezetővé vagy dolgozóvá válás kritériumait, és olyasvalaki vagy, aki törekszik az igazságra, valamint némi tapasztalati bizonyságtétellel is rendelkezel, akkor egész biztosan képes leszel vezetői munkakörben jó munkát végezni, mivel vannak tapasztalati bizonyságtételeid, az igazságot értő ember vagy, és képes vagy felvállalni a gyülekezetvezetői lét nehéz terhét. Az, hogy megfelelő színvonalú az emberi mivoltod, és hogy bizonyos erősségeid is vannak, mindössze az alapvető kritériumai annak, hogy előléptessen, műveljen és használjon téged Isten háza, ám az, hogy képes vagy-e jó munkát végezni vezetői munkakörben, attól függ, hogy birtokában vagy-e valóságos tapasztalatnak és az igazságvalóságnak – ez számít leginkább. Egyes emberek korrektek és törekednek az igazságra, de még csupán három – öt éve hisznek, és nincs gyakorlati tapasztalatuk. Jól el tudják vajon végezni az ilyen emberek a gyülekezeti vezetőség munkáját? Attól tartok, hogy nem lesznek kompetensek a munkájukban. Hol vannak elmaradásaik? Híján vannak a gyakorlati tapasztalatnak, és nem értették még meg az igazságot. Még ha sok szót és doktrínát tudnak is szólni, az még mindig meghaladja a képességeiket, hogy az igazságot használva problémákat oldjanak meg. Éppen ezért még mindig nem kompetensek a vezetői munka terén, és tovább kell képezniük magukat ahhoz, hogy eljussanak az igazság megértéséig és az igazságvalóságba való belépésig. Vegyünk például egy olyan személyt, akinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta, és aki meglehetősen becsületes, ritkán hazudik és csal, valamint bomlasztás és zavarás okozása nélkül végzi a kötelességét, de gyenge az igazságra törekvés terén; ki lehet vajon művelni egy ilyen személyt vezetővé vagy dolgozóvá? Ez nagyon nehéz lenne. Egy olyan személy, aki eleget tesz az előléptetés, művelés és használat kritériumainak, de nem törekszik az igazságra, képes lenne vajon az igazságra törekvő emberré válni, ha vezetővé vagy dolgozóvá léptetnék elő? El tudna kezdeni az igazságra törekedni? Képes lenne vajon belépni az igazságvalóságba azután, hogy egy ideje már vezetőként vagy dolgozóként dolgozik? Ez lehetetlenség volna. Nem számít, milyen kritériumoknak tesz eleget valaki, ha nem az igazságra törekvő ember, akkor semmiképpen nem lehet vezetővé vagy dolgozóvá megválasztani vagy előléptetni. Ha valakinek megfelelő színvonalú az emberi mivolta és a képessége, valamint képes arra, hogy elfogadja az igazságot és keresztülmenjen néhány változáson, akkor előléptethető, művelhető és használható, minek eredményeképpen lehetőséget fog kapni arra, hogy képezze magát, belépjen az igazságvalóságba és rálépjen az üdvösséghez és tökéletesítéshez vezető útra. Éppen ezért bárkit léptessen is elő vezetővé, dolgozóvá vagy felügyelővé Isten háza, azzal nem a személyes kívánságaid és ambícióid kielégítése, és nem is a vágyaid teljesítése a célja, hanem az, hogy képessé tegyen téged arra, hogy rálépj az üdvösség útjára és tökéletesített emberré válj.

Ami azokat illeti, akiknek nincs igazán elegendő intelligenciájuk: bennük is van hajlandóság arra, hogy jól végezzék a kötelességüket, és meg akarják védeni Isten házának az érdekeit, de híján vannak a bölcsességnek, és nem tudják, miként cselekedjenek az alapelvek szerint, valamint semmit sem tudnak átlátni. Egyszer aztán valamikor kísértéssel találkoznak és beleesnek, minek eredményeképpen elárulják a gyülekezet érdekeit, elárulják a testvéreket, és kárt okoznak Isten háza munkájának. Hogyan kell foglalkoznunk az efféle fafejű és nem eléggé intelligens emberekkel, és miként kell bánnunk velük? Ami az ilyen fafejeket illeti, akik híján vannak a lelki megértésnek és nem elég intelligensek: az utolsó szálig el kell bocsátani és más feladattal kell megbízni őket, és egyikük sem használható. Ha használják az ilyen embereket, bármikor bajt hozhatnak Isten háza munkájára – annyi ilyen tanulság van. Mostanában sok olyan ember van, akiknek külsőleg van némi emberi hasonlatosságuk, de semmilyen igazságvalóságról nem tudnak beszélgetni. Sok éve hisznek Istenben, és mégis ebben az állapotban maradtak. Világosan kell látni ennek a problémának a gyökerét; ez a probléma a rendkívül gyenge képességgel és a lelki megértés hiányával kapcsolatos. Az ilyen emberek nem változnak meg, bármennyi évig hisznek is Istenben, és semmilyen jelentős előrehaladást nem mutatnak, dacára az összes prédikációnak, amelyet meghallgattak. Nem lehet mást tenni, mint félreállítani őket, hogy azt a csekély mértékű szolgálatot teljesítsék, amelyre képesek. Vajon jó módja ez a velük való foglalkozásnak vagy nem az? (Igen, az.) Egyesek, akiknek nincs elegendő intelligenciájuk és nincs erejük, több évnyi olvasás után sem tudják egyáltalán megérteni Isten szavait, és annak ellenére sem sikerül megérteniük a prédikációkat, hogy több éve hallgatják már azokat. Vajon még mindig van haszna Isten szavait tartalmazó könyveket adni az ilyen embereknek? (Nem, nincsen.) Azoknak az embereknek, akiknek nincs elegendő intelligenciájuk, nem kell Isten szavait tartalmazó könyveket adni, mivel ennek megtétele hiábavaló és a pazarlással egyenlő, és a nekik esetlegesen odaadott könyveket haladéktalanul vissza kell szedni. Nem azért, hogy megfosszuk őket Isten szava olvasásának a jogától, hanem azért, mert elégtelennek bizonyul az intelligenciájuk. Még ha élnek is gyülekezeti életet az efféle emberek, az igazságot nem tudják megérteni, kötelességvégzésről nem is beszélve. Az ilyen emberek söpredékek, nem igaz? Tudnotok kellene, hogy miként kell kezelni a söpredéket. Egyesek kívülről igen jámbornak tűnnek, az intelligenciájuk azonban olyannyira gyenge, hogy még fizikai munkákat sem képesek rendesen elvégezni, és mindent tönkretesznek, amihez hozzányúlnak. Ha megkérik őket egy munka elvégzésére, bizonyosan kárt tesznek valamiben, úgyhogy az ilyen emberek nem használhatók. Ha arra kéred őket, hogy emeljenek fel egy vödör vizet, felborítanak egy üveg olajat. Ha arra kéred őket, hogy mossanak el egy tálat, összetörnek egy tányért. Ha főzésre kéred meg őket, túl sokat vagy túl keveset főznek, illetve túl sós vagy túl ízetlen lesz a főztjük. Beleteszik ugyan a szívüket, de semmit sem tudnak jól csinálni, és még egy fizikai munkát sem képesek jól elvégezni. Lehet vajon használni az ilyen embereket? (Nem lehet.) Ha tehát nem használhatók, akkor minek a megtételére kellene felkérni őket? Azt jelenti ez, hogy nincs megengedve nekik, hogy higgyenek Istenben, és hogy nem akarja őket Isten háza? Nem, nem ezt jelenti. Csak ne hagyd őket köteleséget végezni! Ha a normális emberi élet körébe tartozó dolgokat nem végzik el rendesen – a hétköznapi, józan ésszel felfogható dolgokat és a mindennapi élet rutinjellegű dolgait is beleértve –, vagy ha nem képesek ezeknek a dolgoknak az elvégzésére, akkor nem alkalmasak arra, hogy Isten házában kötelességet végezzenek.

Egyesek, noha nincs jó emberi mivoltuk és semmilyen speciális adottáguk, vezetőkké pedig végképp nem művelhetők ki, fizikai munkákat attól még el tudnak végezni. A csirkék és kacsák etetése, a disznók etetése és a bárányok gondozása például olyan munka, amelyet jól el tudnak végezni. Ha egyszerű munkát adsz nekik, azt jól el tudják végezni mindaddig, amíg beleteszik a szívüket, és így az ilyen emberek el tudnak végezni egy kötelességet Isten házában. Noha egyetlen, egyszerű feladatról van szó, képesek beletenni a szívüket és eleget tenni a felelősségnek, valamint arra is képesek, hogy Isten szavai és az igazságalapelvek szerinti követeléseket támasszanak magukkal szemben. Nem számít, hogy nagy-e vagy kicsi a feladat, vagy hogy fontos-e a munka vagy jelentéktelen, mindent egybevetve jól el tudják végezni a rájuk bízott, egyetlen munkát. Nem csupán olyan jól tudják etetni a csirkéket, hogy azok rendesen tojnak, hanem attól is meg tudják óvni a csirkéket, hogy elragadják őket a farkasok. Ha farkasüvöltést hallanak, azonnal szólnak a felügyelőjüknek, igyekezve elkerülni minden malőrt az Isten háza által rájuk bízott munka és feladat végzése közben. Ha így dolgoznak, akkor viszonylag elszántak, ez pedig úgy tekintendő, hogy képesek jól teljesíteni a feladatukat és jól végezni egy munkát. A fennmaradó területeken – a személyes életükben, a magaviseletükben és ahogyan a dolgokkal foglalkoznak – valamelyest elégtelennek bizonyulnak; nem tudják például, hogy miként érintkezzenek és csevegjenek másokkal vagy hogy miként beszélgessenek másokkal az állapotukról, és néha ingerlékenyek. Ez vajon problémának tekinthető? Rendben van, ha ezek miatt nem használják őket? (Nem, nincsen.) Egyesek gyengék a személyi higiénia terén; legalább tíz napig nem mosnak hajat, és általában büdösek. Mások hangosan esznek és isznak, miközben a körülöttük lévők épp pihennek, és máskor is hangosak, például amikor járnak, becsuknak egy ajtót és beszélnek – neveletlenek és nem tudják, mi az a jó modor. Hogyan kell bánni az ilyen emberekkel? Mindenkinek megértőnek kell lennie hozzájuk, szerető szívvel segítenie és támogatnia kell őket, beszélgetnie kell velük arról, hogy mi a normális emberi mivolt, és lehetővé kell tennie számukra, hogy apránként megváltozzanak. Mivel mindannyian együtt vagytok, meg kell tanulnotok összecsiszolódni. Az ilyen emberek abban az esetben használhatók, ha képesek megfelelően végezni a munkájukat, valamint elvállalni a munkát, és semmit sem tesznek, ami bomlasztást és zavarást okoz. Egyesek okosak, jó képeségűek és szorgalmasan dolgoznak, valamint képesek teljesíteni a feladataikat és jól teljesíteni a rájuk bízott munkakörökben, így művelhetők és használhatók. Mások azonban rendkívül gyenge képességűek, olyannyira, hogy még egyszerű munkákat sem tudnak jól elvégezni; a csirkék etetésével még épp, hogy csak elboldogulnak, de ha kacsákat és libákat is kell etetniük, túlterheltek lesznek és nem tudják, hogyan csinálják. Nem arról van szó, hogy ne akarnák jól csinálni, hanem hogy túlságosan gyenge képességűek. Korlátolt az elméjük, csak egyetlen feladat elvégzésének a mikéntjét ismerik, ám ha még egy feladatot kapnak, azzal már nem tudnak mit kezdeni. Nem tudják, hogyan tervezzenek, így csupán összekuszálják a dolgokat. Az ilyen emberek egyszerre csak egy munka végzésére alkalmasak. Ne adj nekik több munkát, mert nem lesznek képesek felvállalni azokat. Ne gondold, hogy ha egy feladatot jól el tudnak végezni, akkor biztosan el tudnak végezni kettőt vagy hármat is; ez nem feltétlenül van így, és a képességüktől függ. Hadd próbáljanak két dolgot végzeni először. Ha jó képességűek és tudják vállalni, akkor rendelkezhetsz róluk így. Ha nem tudnak egyidejűleg két feladatot jól elvégezni, és elrontják, az azt jelenti, hogy ez meghaladja a képességüket, úgyhogy azonnal el kell venned tőlük a második feladatukat. Azért, mert megfigyelés és próba útján rájöttél, hogy egyszerre egy munka végzésére alkalmasak csak ahelyett, hogy több, összetett munkát végeznének, és hogy nincs meg az ehhez szükséges képeségük. Némelyek viszonylag okosak és viszonylag jó képességűek, és ha egyszerre több munkát adsz nekik, jól el tudják végezni azokat. Ha például megkéred őket, hogy főzzenek ételt, etessék meg a csirkéket és gondozzák a zöldségeskertet, képesek mindennap időre elkészíteni az ételeket, miközben a szabad perceikben a zöldségeskertet is gondozzák, haladéktalanul megöntözik és kigyomlálják a kertet és időben megetetik a csirkéket. Némelyek talán azt mondják: „Ha egyszer ilyen képességűek, hadd vállaljanak gyülekezeti munkát is és hadd legyenek gyülekezetvezetők!” Rendben lenne ez vajon? Noha képesek némi fizikai feladatot és hétköznapi munkát vállalni, a gyülekezetvezetővé válás külön felmérést igényel; az nem olyasvalami, amit az egyszerű, külső munkáik végzése alapján fel lehet mérni. Azért, mert gyülekezetvezetőnek lenni nem fizikai munka, hanem azt a vezetés alapelvei szerint kell felmérni. Ám ha az illetőnek megvan a képessége és adottsága ahhoz, hogy gyülekezetvezető legyen, és viszonylag jó az emberi mivolta, akkor nem lenne helyénvaló a részedről, ha külső munkát bíznál rá. A gyülekezetvezetők legfeljebb egyetlen másik, a hétköznapi élettel kapcsolatos munkát tudnak – részmunkaidőben – végezni, és akkor tudnak egy kicsit többet foglalkozni azzal, amikor nem elfoglaltak – ez így nem fárasztja ki őket. A triviális, rutinjellegű dolgokból és ezekből a fizikai feladatokból annyit végezhetnek az emberek, amennyire képesek. Van bárki is, aki mindet el tudja vállalni? Van bárki is, akinek ilyen képessége van? (Nincs.) Lehet, hogy elegendő a képességük és az adottságuk, de van egy dolog, amelyből nem áll rendelkezésükre elegendő, ez pedig az energia. Az emberek halandók, korlátozott az energiájuk, és korlátozott a munkák száma is, amelyet el tudnak vállalni. A magas energiaszintű emberek talán képesek napi tizenkét órát dolgozni, míg az átlagos energiaszintű emberek normálisan nyolc órát tudnak dolgozni, az alacsony energiaszintű emberek pedig mindössze négy-öt órát. Éppen ezért akár fizikai munkára, akár gyülekezetvezetői munkára, akár szakmai készségeket igénylő munkára használsz valakit, át kell gondolnod, hogy mire alkalmas a leginkább, és ha azután, hogy a legmegfelelőbb munkával bíztad meg az illetőt, nem tudja azt elvégezni, bízd meg valami mással. Ha nem aszerint jelölsz ki munkát a számára, hogy minek az elvégzésére alkalmas a leginkább, az hibás módja az emberek felhasználásának. Ha azokat, akiknek nem lehet elsőbbséget adni az előléptetés, művelés és használat terén, meg is kérik fizikai munkák elvégzésére, a képességük és az adottságaik alapján kell őket ezekkel a munkákkal megbízni. Ha azzal egyidejűleg, hogy a rájuk bízott egyetlen munkát jól elvégzik, más munkákat is képesek még elvégezni, akkor meg lehet kérni őket, hogy részmunkaidőben néhány fizikai munkát is végezzenek el mindaddig, amíg az nincs kihatással a fő munkájukra. Egyesek erős fizikumúak, és három munkát is el tudnak végezni egymás után; miután befejeztek egy munkát, még mindig van tartalék energiájuk, és az idő nagyrészében ráérnek. A hamis vezetők azonban vakok, és nem tudják, hogyan osszák ki a munkát, és nem jöttek még rá, hogy ez probléma, így csak egyetlen munka elvégzésével bízzák meg ezeket az embereket, ami hiba.

Az imént a nem elegendő intelligenciával rendelkező emberekről beszéltem, akiknek nincsenek speciális készségeik, és csupán fizikai igénybevételre alkalmasak. Vannak olyan emberek is, akiknek valami bajuk van, és még fizikai igénybevételre is alkalmatlanok; megfájdul a fejük, a hasuk vagy a hátuk, valahányszor olyasvalamit csinálnak, ami akár csak egy kicsit is igénybe veszi őket fizikailag. Hogyan kell vajon kötelességeket bízni az ilyesfajta emberekre, ha alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek? Különböző aspektusokat kell megnézni annak megállapításához, hogy milyen kötelességek végzésére alkalmasak Isten házában, például az egészségi állapotukat, valamint az emberi mivoltukat és a képességüket. Ha olyan rossz az egészségük, hogy semmilyen munkát nem tudnak elvégezni, és szünetet kell tartaniuk, miután egy ideig dolgoztak, továbbá arra is szükségük van, hogy valaki ügyeljen rájuk, ha egyedül nem tudnak megfelelően elvégezni egy kötelességet, és párba kell állítani őket valakivel, aki figyelhet rájuk, akkor az egyáltalán nem éri meg. Az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek, úgyhogy hagyd, hadd menjenek haza és hadd gyógyuljanak meg. Bármit teszel is, senkit ne használj, akinek annyira komoly betegsége van, hogy egy szellő is ledöntené a lábáról. Ha nem túl rossz az egészségük, és arról van szó csupán, hogy hasfájást kapnak, ha rossz dolgot esznek, vagy fejfájást kapnak, ha túl sokat használják az agyukat, így aztán három-négy órával rövidebb ideig képesek dolgozni, mint egy normális ember, vagy a felét tudják csak elvégezni egy normális ember munkájának, az ilyen emberek attól még használhatók, amennyiben a többi kritériumnak eleget tesznek. Hacsak ők maguk nem hozzák fel a dolgot és nem mondják ezt: „Túl rossz az egészségem ahhoz, hogy elviseljem ezt a nehézséget. Haza akarok menni meggyógyulni. Amikor meggyógyultam, visszajövök majd és elvégzem a kötelességem”, akkor haladéktalanul egyezz bele, és ne próbálj tanáccsal szolgálni nekik a gondolkodásmódjukat illetően; hiába teszel így, nem lesz semmi hatása. Van egy mondás, amely így hangzik: „Amit kelletlenül tesz meg az ember, annak nem lesz kielégítő az eredménye”; mindenkinek másmilyen a hite, az elhatározása és a törekvései. Némelyek esetleg azt kérdezik: „Nem arról van szó csupán, hogy néha nincsenek valami jó formában és kevés az energiájuk? Akkor is előfordulhat, hogy az emberek nem érzik magukat jó formában, ha rossz dolgokat ettek, de néhány nap elteltével rendbejönnek; szükséges vajon, hogy hazamenjenek és meggyógyuljanak? Nem múlik el vajon a fejfájásuk és a szédülésük egy átaludt éjszaka után is? Nem tudnak vajon azután már normálisan dolgozni? Hát ilyen nagy ügy ez?” Lehet, hogy a számodra nem nagy ügy, de egyesek különböznek másoktól abban a tekintetben, hogy mennyire tartják becsben a testüket, és némelyeknek csakugyan vannak egészségügyi problémáik. Ilyen esetben, ha engedélyt kérnek, hogy hadd menjenek haza és pihenni és meggyógyulni, akkor a gyülekezetnek gyorsan bele kell ebbe egyeznie, nem szabad követeléseket támasztania velük szemben, nem szabad megnehezítenie a dolgukat, és különösen nem szabad megpróbálnia tanáccsal szolgálni számukra a gondolkodásmódjukat illetően. Egyes hamis vezetők egyfolytában hatni próbálnak az ilyen emberekre, ezt mondván: „Nézd, hová jutott mostanra Isten munkája! Egyre nagyobbak a katasztrófák, megjelent a négy vérszínű hold, és olyan széleskörben elterjedt a járvány, hogy a nem hívők sehogy sem tudják túlélni! Isten házában vagy, végzed a kötelességeidet és élvezed Isten kegyelmét – nem leszel kitéve veszélynek, és igazságot és életet is nyerhetsz – micsoda nagy áldás ez! A te apró gondod semmiség. Fölébe kell kerekedned és imádkoznod kell Istenhez. Isten egész biztosan meg fog gyógyítani téged. Csak olvasd Isten szavait, tanulj meg még néhány himnuszt, és természetszerűleg javulni fog a bajod, ha nem azon jár az eszed. Hát nem ezt mondják Isten szavai: »Betegségben élni annyit jelent, mint betegnek lenni«? Most éppen betegségben élsz. Ha egyfolytában azon gondolkodsz, hogy beteg vagy, akkor súlyossá fog válni a betegség. Ha nem gondolkodsz rajta, akkor el fog tűnni a bajod, nem igaz? Így növekedni fogsz a hitben, és nem akarsz majd hazamenni pihenni. Azt, hogy haza akarsz menni pihenni, a testi kényelem utáni sóvárgásnak nevezik.” Ne próbálj tanáccsal szolgálni számukra a gondolkodásmódjukat illetően, mert ostobaság ezt tenni. Még egy kicsiny, átmeneti kényelmetlenségben sem tudnak kitartani és csak haza akarnak menni pihenni, és még egy apró nehézségen sem tudnak felülkerekedni, ami azt bizonyítja, hogy nem végzik komolyan a kötelességüket. Az a valós helyzet, hogy az ilyesfajta embereknek egyáltalán nem áll szándékukban hosszú távon végezni a kötelességüket, a legkevésbé sem végzik azt komolyan, nem hajlandók árat fizetni, és most végre lehetőséget és kifogást találtak arra, hogy teljes mértékben szabadságolják magukat. Örvendeznek a szívükben, hogy ilyen okosak, és hogy pont jókor jött ez a betegség. Úgyhogy bármit teszel is, ne ösztönözd őket maradásra. Mindenkit gyűlölni fognak, aki maradásra próbálja ösztönözni őket, és mindenkit meg fognak átkozni, aki tanáccsal próbál szolgálni számukra a gondolkodásmódjukat illetően. Érted ezt, ugye? Persze vannak egyesek, akik tényleg betegek, hosszú ideje azok, és félnek, hogy ha még tovább így maradnak, veszélyben lesz az életük. Nem akarnak semmilyen gondot okozni Isten házának, sem mások kötelességvégzésére hatással lenni. Úgy érzik, hogy ha egyszer cserbenhagyja őket az egészségük, akkor a testvérek gondviselésére kell majd hagyatkozniuk, és rosszul érzik magukat amiatt, hogy Isten házának kelljen gondoskodnia róluk, így bölcsen magukhoz ragadják a kezdeményezést és elbocsátást kérnek. Hogyan kell kezelni ezt a helyzetet? Ezt is csak úgy, hogy minden további nélkül hagyod őket hazamenni és pihenni. Isten háza nem fél a gondoktól, csak egyszerűen nem akar az akaratuk ellenére ráerőltetni dolgokat az emberekre. Azonkívül minden embernek vannak személyes és valóságos nehézségei. A hústestben élő emberek mind megbetegszenek, és a test betegségei valóságosan létező problémát jelentenek – a tényeket tiszteletben tartjuk. Egyesek valóban képtelenek elvégezni a köteleségeiket, mivel komoly betegségük van, és ha szükségük van arra, hogy Isten háza gondoskodjon a kényelmükről, vagy hogy a testvérek gyógymódokat biztosítsanak számukra vagy a kezeléssel kapcsolatos javaslatokkal szolgáljanak nekik, akkor Isten háza boldogan fogja biztosítani ezeket a dolgokat. Ha nem akarnak kényelmetlenséget okozni Isten házának és rendelkeznek az ahhoz szükséges pénzzel, eszközökkel és anyagiakkal, hogy elmenjenek és kezeltessék a betegségüket, az is rendben van. Összefoglalva: ha az egészségük nem teszi lehetővé, hogy tovább végezzék a kötelességeiket Isten házában, vagy hogy tovább művelje őket Isten háza, akkor jogosan nyújthatnak be kérvényt, Isten háza pedig azonnal jóvá fogja hagyni. Senkinek sem szabad tanácsokkal szolgálnia a számukra a gondolkodásmódjukat illetően, mivel ez nem lenne helyénvaló és híján lenne az észszerűségnek. Ezek az ilyesfajta emberek vonatkozásában hozott intézkedések.

Miként kell bánni néhány különleges embertípussal

I. Hogyan kell bánni azokkal, akik nem törődnek a megfelelő munkájukkal

Egyeseknek tűrhető emberi mivoltuk van, erősségekkel és éles elmével rendelkeznek, normálisan beszélnek, általában nagyon optimisták, és nagyon proaktívan végzik a kötelességüket, de van egy hibájuk, éspedig az, hogy nagyon szentimentálisak. Miközben Istent követik és végzik a kötelességüket a gyülekezetben, állandóan hiányolják a családjukat és a rokonaikat, vagy folyton azon gondolkodnak, hogy milyen lenne finom ételt enniük odahaza a szülővárosukban, és fáj nekik, hogy nem tehetik meg, ami azután kihat a kötelességük végzésére. Van egy másik fajta személy is, aki szeret egy helyen, egyedül, a saját magánszférájában élni. Amikor az ilyen emberek együtt vannak a testvérekkel, úgy érzik, hogy túl gyors a munkatempó, és hogy nincs privát életterük. Állandóan nyomás alatt, valamint mindig korlátozva és kényelmetlenül érzik magukat, miközben együtt élnek a testvérekkel. Mindig azt akarják tenni, ami a kedvükre való, és szabadok akarnak lenni, hogy elmerülhessenek az élvezetekben. Senki mással nem akarják együtt végezni a kötelességüket, és folyton a hazatérésen gondolkodnak. Mindig kellemetlennek találják az Isten házában való kötelességvégzést. Habár a testvérekkel könnyű kijönni, és senki sem zsarnokoskodik velük Isten házában, némi nehézséget okoz a számukra a munkára és pihenésre vonatkozó napirend betartása: miután reggel mindenki felkelt, ők tovább akarnak aludni, de szégyellnék magukat miatta, és amikor mindenki más már pihen éjszaka, ők nem akarnak lefeküdni, és mindig olyasvalamit akarnak csinálni, ami érdekli őket. Néha nagyon szeretnének valamilyen konkrét dolgot enni, de az nem áll rendelkezésre az étkezdében, és túlságosan szégyellenék kérni. Néha sétálni akarnak egyet, de senki más nem kér ilyet, úgyhogy ők sem merik megengedni ezt maguknak. Folyton óvatosak és elővigyázatosak, és félnek attól, hogy kinevetik, lenézik vagy gyerekesnek nevezik őket. Ha nem végzik jól a kötelességüket, végül néha megmetszik őket. Úgy érzik, mintha mindennap tűkön ülnének, mintha vékony jégen táncolnának, és igen boldogtalanok. Ezt gondolják: „Emlékszem, hogy amikor otthon voltam, én voltam a család kisbabája, szabad és korlátok nélküli, akár egy kis angyal. Milyen boldog is voltam! Hogy’ lehet, hogy most, amikor a kötelességemet végzem Isten házában, nyom nélkül eltűnt a korábbi énem? Nem tehetem többé azt, amit csak akarok, mint egykoron” – így aztán nem akarnak ilyen életet élni. Ezt azonban nem merik megemlíteni a vezetőjüknek, és folyton továbbadják ezeket a gondolatokat a körülöttük lévőknek – mindig honvágyuk van, és éjjelente titokban sírnak az ágyban. Mit kell tenni az ilyesfajta emberekkel? Bárkinek, akinek tudomása van a dologról, haladéktalanul jelentenie kell, a vezetőnek azonnal meg kell állapítania, hogy igaz-e a jelentés vagy sem, és ha igaz, akkor meg lehet engedni az illetőnek, hogy hazatérjen. Ezek az emberek élvezik Isten házában az ételt, italt és vendéglátást, de még mindig nem hajlandóak a kötelességüket végezni és folyton rosszkedvűek, mivel szomorúnak és boldogtalannak érzik magukat, úgyhogy mielőbb bocsásd útjukra őket. Az efféle embereknél nem arról van szó, hogy csak átmenetileg rosszkedvűek, de majd elmúlik, amint átgondolják a dolgokat – nem így áll náluk a helyzet. Egyeseknek az a szubjektív akaratuk, hogy állhatatosan végezzék a kötelességüket, és noha hiányolják az otthonukat, tudják, hogy miféle probléma ez, és képesek keresni az igazságot és megoldani ezt. Ezeket az embereket nem szükséges elengedni vagy aggódni miattuk. Most arról a helyzetről beszélünk, amikor 30-as éveikben járó emberek még mindig úgy cselekszenek, mint a gyerekek, soha nem nőnek fel és mindig ingatagok maradnak. Csak azt teszik meg, amire megkérik őket, és amikor nincs semmi tennivalójuk, akkor a szórakozáson és irreleváns témákról való csevegésen gondolkoznak, és soha nem akarnak törődni a megfelelő munkájukkal. A nem hívők azt szokták mondani, hogy 30 éves korukra megállapodnak. Megállapodni azt jelenti, hogy az ember a megfelelő munkájával törődik, képes munkát vállalni és gondoskodni magáról, tudja, hogyan foglalkozzon a maga dolgával, kevesebb időt tölt szórakozással és nem késlelteti a megfelelő munkája elvégzését. Mit jelent „gyermekként cselekedni”? Azt jelenti, hogy az ember képtelen bármilyen megfelelő munkát elvállalni, folyton hagyni akarja, hogy elkalandozzanak a gondolatai és egyre csak sétálna, bolyongana, bohóckodna, nassolna, színdarabokat nézne, irreleváns dolgokról csevegne, játékokat játszana, valamint furcsa történések és szokatlan történetek után kutatna az interneten. Azt jelenti, amikor valakinek sosem akaródzik összejövetelekre járnia, mindig aludni akar, valahányszor összejövetelt tartanak, mindjárt aludni akar, amint álmosnak érzi magát, és azonnal enni akar, amint éhséget érez, valamint akaratos és nem törődik a megfelelő munkájával. Az efféle emberekről nem lehet azt mondani, hogy rossz emberi mivoltuk lenne, csak arról van szó, hogy sosem nőnek fel és mindig éretlenek maradnak. Ilyenek 30 évesen, és ilyenek még 40 évesen is; képtelenek a változásra. Ha távozásra kérnek engedélyt, és nem akarják többé a kötelességüket végezni, azt hogyan kell vajon kezelni? Isten háza nem marasztalja őket. Ott mindjárt válaszolnod kell nekik – hagyd csak azonnal elmenni őket és visszatérni a nem hívők közé, és mondd meg nekik, hogy egyáltalán ne mondják azt, hogy hisznek Istenben. Képesek vajon elnyerni az igazságot olyan emberek, akik nem törődnek a megfelelő munkájukkal? Ha azt várod tőlük, hogy érettebbé váljanak az emberi mivoltukban és kezdjenek el törődni a rendes munkájukkal oly módon, hogy kötelességet végeznek Isten házában, hogy legyenek képesek egy fontos munkaelemet felvállalni, azután pedig megérteni és gyakorolni az igazságot, és emberi hasonlatosságot megélni – nos, erre egyáltalán ne számíts. Bármelyik csoportban találni fogsz ilyen embereket. A nem hívőknek van egy becenevük az ilyesfajta emberek számára: „nagyra nőtt csecsemők”. Az ilyen emberek a 60 éves kort is elérhetik anélkül, hogy valaha is törődtek volna a rendes munkájukkal. Nem helyénvaló módon beszélnek és kezelik a dolgokat, mindig nevetgélnek, viccelődnek és ugrabugrálnak, semmit sem végeznek komolyan, és különös szándékukban áll jól érezni magukat. Isten háza nem tudja hasznát venni az ilyen embereknek.

Szerintetek rosszak ezek a „nagyra nőtt csecsemők”? Gonosz emberek vajon? (Nem.) Némelyikük nem gonosz ember; meglehetősen egyszerűek és nem rosszak. Némelyikük igen jószívű és hajlandó segíteni másoknak. De mindannyiuknak van egy hibája: akaratosak, szórakozáskedvelők, és nem törődnek a megfelelő munkájukkal. Tegyük fel például, hogy egy nő, miután férjhez megy, semmilyen házimunkát nem tanul meg elvégezni. Akkor főz csak ételt, amikor boldog, de ha boldogtalan, akkor nem – folyton rá kell beszélni. Ha valaki el akar végeztetni vele valamit, egyezkednie kell vele és felügyelnie kell őt. Szeret mindig szépen felöltözni, hogy elmehessen vásárolni, ruhákat és kozmetikumokat venni és szépészeti kezeléseket végeztetni. Amikor hazatér, egyetlen házimunkát sem végez el, és csak kártyázni meg madzsongozni akar. Ha megkérdezed tőle, hogy mennyibe kerül egy kiló káposzta, nem tudja; ha megkérdezed, hogy mit fog enni másnap, azt sem tudja; ha pedig megkéred, hogy főzzön valamit, elrontja az egészet. Mihez ért hát a legjobban? Az olyan dolgokhoz ért a legjobban, mint például hogy melyik étterem szolgálja fel a legjobb ételt, melyik üzletben tartják a legdivatosabb ruhákat, és melyik üzlet árul megfizethető és hatékony kozmetikumokat, de más dolgokat nem ért és nem tanul meg – például, hogy miként töltse a napjait, vagy hogy mely készségekre van szükség a normális emberi életben. Vajon azért nem tanulja meg ezeket a dolgokat, mert nincs elegendő képessége? Nem, nem azért. Azokból a dolgokból ítélve, amelyekhez jól ért, igenis van képessége, de nem törődik a megfelelő munkájával. Amíg van elkölthető pénze, addig el fog járni éttermekbe enni és sminkcuccokat meg ruhákat vásárolni. Ha hiány van otthon lábasokból és serpenyőkből, és megkérik, hogy vegyen néhányat, ezt fogja mondani: „Finom étel kapható odakint, minek kéne mindezeket megvennem?” Ha tönkremegy otthon a porszívó, és arra kérik, hogy eggyel kevesebb ruhadarab vásárlásával spóroljon új porszívóra, ezt fogja mondani: „Ha majd a jövőben pénzt keresek, egyszerűen csak fel fogok venni egy házvezetőnőt, hogy takarítsa ő a házat, így nem szükséges porszívót venni.” Ha éppen nem játszik vagy madzsongozik, akkor általában trendi ruhákat vásárol, és sosem takarítja a házat. Ilyen az, amikor valaki nem törődik a megfelelő munkájával, igaz? Vannak aztán némely férfiak, akik amint keresnek némi pénzt, autót vesznek belőle vagy szerencsejátékon elverik. Ha tönkremegy otthon valami, nem javítják meg. Nem megfelelő módon töltik a napjaikat. Sem a hűtőszekrény, sem a mosógép nem működik az otthonukban, a csatornák eldugultak, a tető beázik, amikor esik, és ők nagyon hosszú időn át nem javítják meg ezeket a dolgokat. Mit gondoltok az efféle férfiakról? Nem törődnek a megfelelő munkájukkal. Legyenek bár férfiak vagy nők, Isten háza nem tudja használni az olyan típusú embereket, akik túlságosan akaratosak és nem törődnek a megfelelő munkájukkal.

Egyesek szülőként sem törődnek a megfelelő munkájuk elvégzésével, és nem viselik megfelelően gondját a gyermekeiknek. Emiatt aztán a gyerekeik végül leforrázzák magukat forró vízzel vagy ütéseket és horzsolásokat szenvednek; egyes gyerekek betörik az orrukat, mások megégetik a feneküket a kályhánál, megint mások a torkukat forrázzák le, miután forró vizet isznak. Bármit csinálnak is az ilyesfajta emberek, semmire sem ügyelnek, és képtelenek arra, hogy bármit is megfelelően elvégezzenek. Nem törődnek a megfelelő munkájukkal, bolondoznak, akaratosak és szórakozáskedvelők, és képtelenek felvállalni azokat a feladatokat, amelyeket hordoznia kellene egy embernek. Szülőként nem képesek teljesíteni a feladataikat és figyelmetlenek. Képesek tehát az ilyen emberek felvállalni azokat a feladatokat, amelyeket a normális embereknek hordozniuk kell, amikor kötelességet végeznek Isten házában? Egyáltalán nem. Azokat az embereket, akik nem törődnek a megfelelő munkájukkal, nem lehet használni. Ha azt mondják, hogy nem akarják többé végezni a kötelességüket, és azt kérik, hogy hadd térjenek haza, azonnal engedd csak őket elmenni. Senkinél sem szabad erőltetni vagy szorgalmazni a maradást, mivel a természetükkel kapcsolatos ez a probléma, nem pedig alkalmi, múló megnyilvánulás. Ezek az emberek telve voltak téveszmékkel, amikor Isten házába jöttek a kötelességüket végezni; azt gondolták, hogy olyan lesz egy kötelességet végezni és Istent követni, mintha az Édenkertbe jönnének, mintha a Kánaán jó földjén lennének. Csodálatos életet képzeltek el, amelyben egész álló nap csodás dolgokat lehet enni és inni, ahol szabadság van, és nincs semmilyen korlát, és ahol egyáltalán nincs semmi elvégzendő munka. Gondtalan, laza életet akartak élni, de kiderült róla, hogy teljesen más, mint amit elképzeltek. Ezek az emberek eleget tapasztaltak, és úgy érzik, hogy unalmas és egyhangú itt, ezért távozni akarnak, úgyhogy engedjétek őket haladéktalanul elmenni; Isten háza nem marasztalja ezeket az embereket. Isten háza nem erőlteti az embereket, és nektek sem szabad ezt tennetek; ez az igazság gyakorlása és az alapelveknek megfelelő cselekvés. Olyan dolgokat kell tenned, amelyek összhangban vannak az igazságalapelvekkel, olyan embernek kell lenned, aki érti Isten szándékait és aki bölcs – ne légy zavaros fejű ember, illetve olyan se légy, aki válogatás nélkül az embereknek akar megfelelni. Így kezeld az olyasfajta embereket, akik nem törődnek a megfelelő munkájukkal – tekinthető ez vajon szeretetlenségnek vagy annak, hogy nem adsz esélyt az embereknek a megtérésre? (Nem tekinthető annak.) Isten mindenkivel igazságos, és Isten házának jogában áll előléptetni, művelni és használni téged. Ha nem vagy hajlandó a kötelességedet végezni és azt kéred, hogy elhagyhasd a gyülekezetet, az a szabad döntésed, így hát a gyülekezetnek bele kell egyeznie a kérésedbe, és egyáltalán nem fog kényszeríteni téged. Ez összhangban van az erkölcsösséggel, összhangban az emberi mivolttal, és persze különösen összhangban van az igazságalapelvekkel. Ez egy nagyon helyénvaló eljárás! Ha van bárki, aki egy darabig végzi a kötelességét, de fárasztónak és nehéznek találja, valamint nem szívesen végzi azt többé, ennek következtében pedig fel akarja adni a kötelességét és fel akar hagyni az Istenben való hittel, az ilyen esetre konkrét választ adok ma neked, éspedig a következőt: Isten háza bele fog egyezni ebbe, és soha nem fog maradásra kényszeríteni téged, illetve nem fogja megnehezíteni számodra a dolgokat. Nincs ebben semmi dilemma, és nem kell zavarban érezned magad, sem úgy, mintha elvesztetted volna a hiteledet. Isten háza számára ez még sokkal kevésbé jelent gondot, és követeléseket sem támaszt veled szemben Isten háza. Sőt mi több: ha el akarsz menni, akkor nem fog kárhoztatni téged Isten háza, sem az utadba állni, mert ezt az utat választottad, és Isten háza csak eleget tehet a követeléseidnek. Vajon helyénvaló eljárás ez? (Igen.)

Az imént felsoroltam több olyan helyzetet, amikor az emberek nem törődnek a megfelelő munkájukkal. Isten háza nem fogja erőltetni a dolgot ezeknél az embereknél; ha nem hajlandóak végezni a kötelességüket, vagy valamilyen személyes nehézségük van, és azt kérik, hogy ne végezzenek többé kötelességet, akkor Isten háza bele fog egyezni. Nem fogja használni őket többé, és nem hagyja, hogy kötelességet végezzenek. Így történik az efféle emberek kezelése, és ez egy teljességgel helyénvaló eljárás.

II. Hogyan kell bánni a Júdásokkal

Vannak egyesek, akik rendkívül bátortalanok, és valahányszor azt hallják, hogy egy testvért letartóztattak, borzasztóan félni kezdenek attól, hogy őket is letartóztatják. Világos, hogy ha csakugyan letartóztatják őket, fennáll a veszélye, hogy eladják a gyülekezetet. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? Alkalmasak vajon ezek az emberek fontos kötelességek végzésére? (Nem azok.) Egyesek talán ezt mondják: „Ki tudja garantálni, hogy ők maguk nem válnak majd Júdássá?” Senki sem tudja garantálni, hogy ők maguk sosem válnak majd Júdássá, ha esetleg megkínozzák őket. Miért nem használ tehát Isten háza gyáva embereket, akikből Júdások lehetnek? Azért nem, mert azokat az embereket, akik nyilvánvalóan gyávák, bármikor letartóztathatják, és bármikor árulásra vetemedhetnek; ha fontos kötelesség végzésére használnak efféle embereket, akkor rendkívül nagy a valószínűsége annak, hogy rossz irányt vegyenek a dolgok. Ez egy olyan alapelv, amelyet meg kell érteni, amikor a kontinentális Kína veszélyes környezetében választanak ki és használnak embereket. Van itt egy speciális körülmény, éspedig az, hogy némely embereket súlyos, elhúzódó kínzásnak vetettek alá, amely veszélyeztette az életüket, végül pedig igazán nem tudták azt többé elviselni, így gyengeségből Júdásokká lettek és elárultak néhány jelentéktelen dolgot. Senki sem tud átlátni az ilyen embereken, és ezek az emberek még mindig használhatók. De vannak azután olyan emberek is, akik már azelőtt készítettek kiutat maguknak, hogy letartóztatták volna őket. Hosszasan és erősen eltöprengtek azon, hogy miként biztosítsák az azonnali szabadon bocsátásukat, miután letartóztatják őket, anélkül, hogy bármiféle kínzáson kellene átesniük – először is, hogy elkerüljék a kínzást, másodszor, hogy elkerüljék az ítéletet, harmadszor pedig, hogy elkerüljék a bebörtönzést. Így gondolkodnak. Nincs meg bennük az az elhatározás, hogy inkább szenvednek vagy börtönbe mennek, mintsem hogy Júdássá legyenek. Talán anélkül követnek el árulást, hogy egyáltalán megkínoznák őket, akkor hát lehet azt mondani rájuk, hogy már a letartóztatásuk és a bebörtönzésük előtt is Júdások? (Igen.) Ezek a valóságos Júdások. Merészeli vajon használni a gyülekezet az efféle embereket? (Nem.) Ha észrevehetőek akkor semmiképpen sem szabad művelni és használni őket. Hogyan nyilvánulnak meg általában ezek az emberek? Rendkívül bátortalanok. Amint rosszul alakul valami, az első adandó alkalommal kibújnak a feladataik alól, és valahányszor csak a legkisebb kockázattal is találkoznak, feladják a kötelességüket és odébbállnak. Valahányszor azt hallják, hogy veszélyessé vált a környezet, biztonságos búvóhelyet keresnek; senki sem tud rájuk találni, és ők senkivel sem tartanak kapcsolatot. Meghúzni magukat – ez az a munka, amelyet kivételesen jól végeznek. Nem törődnek azzal, hogy milyen nehézségek tapasztalhatók a gyülekezeti munkában, és bárminemű kritikus fontosságú munkát képesek félretenni; fontosabbnak tekintik a saját biztonságukat, mint bármi mást. Azonkívül, a nehézséggel szembesülve rábírnak másokat, hogy ők bújjanak elő és vállaljanak kockázatokat, valahányszor felmerül valami, miközben ők óvják magukat. Nem számít, mennyi veszélynek tesznek ki másokat, úgy érzik, hogy a saját biztonságuk érdekében érdemes és helyénvaló ezt tenni. Amikor pedig veszéllyel szembesülnek, nem jönnek sietve Isten elé, hogy imádkozzanak, és az esetlegesen veszélyben lévő testvérek vagy gyülekezeti vagyontárgyak áthelyezéséről sem rendelkeznek sietve. Inkább azon törik először a fejüket, hogy ők miként tudnának elmenekülni, elrejtőzni, és hogyan tudnák kiszabadítani magukat a veszélyből. Még menekülési tervet is kidolgoztak maguknak – hogy kit adjanak el először, ha tényleg letartóztatják őket, hogyan kerüljék el a kínzást, hogyan kerüljék el, hogy börtönbüntetést szabjanak ki rájuk, és hogyan kerüljék el a viszontagságokat. Akárhányszor valamiféle viszontagsággal találkoznak, halálra rémülnek, és nincs egy szemernyi hitük sem. Hát nem veszélyesek az ilyesfajta emberek? Ha veszélyes munka vállalására kérik őket, vég nélkül zúgolódnak miatta, megrémülnek, egyre csak azon gondolkodnak, hogy el kellene futniuk, és nem hajlandók vállalni a munkát. Az effajta emberek már azelőtt jelét adják annak, hogy Júdások, mielőtt letartóztatnák őket. Ha valóban letartóztatják őket, száz százalékig biztos, hogy el fogják adni a gyülekezetet. Miközben a kötelességüket végzik Isten házában, minden dologban igazán proaktívak, ami anélkül állítja őket rivaldafénybe, hogy kockázatnak lennének kitéve; ha azonban kockázatvállalásra kerülne sor, visszakoznak, és ha valami kockázatos dolog megtételére kéred őket, nem fogják megtenni; egyszerűen nem vállalják a felelősséget. Amint veszélyről hallanak valahol, például arról, hogy a nagy vörös sárkány letartóztatásokat hajt végre, vagy hogy egyes hívőket elfogtak, nem járnak többé összejövetelekre, megszakítják a kapcsolatot a testvérekkel, és senki sem tudja megtalálni őket. Amikor pedig elülnek a pletykák, és megint rendben van minden, újra felbukkannak. Megbízhatóak vajon az ilyesfajta emberek? Tudnak kötelességet végezni Isten házában? (Nem.) Miért nem tudnak? Még csak elhatározás vagy vágy sincs bennük az iránt, hogy ne legyenek Júdásokká; egyszerűen csak gyávák, nyúlbélák és semmirekellők. Van egy nyilvánvaló tulajdonságuk az effajta embereknek, éspedig az, hogy bármilyen erősségekkel és képességekkel rendelkezzenek is, ha használja őket Isten háza, soha nem fogják teljes szívvel odaszánni magukat arra, hogy megvédjék Isten háza érdekeit. Vajon azért nem védik meg Isten háza érdekeit, mert képtelenek rá, hogy így tegyenek? Nem ez a helyzet; még ha meg is van bennük ez a képesség, akkor sem fogják megvédeni Isten házának az érdekeit. Tipikus Júdások. Valahányszor nem hívőkkel akad dolguk a kötelességük végzése során, harmonikus kapcsolatot tartanak fenn velük, és tesznek róla, hogy a nem hívők nagyra tartsák, tiszteljék és becsüljék őket. No és milyen áron nyerik el mindezt? Azon az áron, hogy eladják Isten házának az érdekeit a saját személyes dicsőségükért és érdekeikért cserébe. Az efféle ember már azelőtt is különösen gyáva, hogy letartóztatnák, miután pedig letartóztatják, száz százalékig bizonyos, hogy árulásra vetemedik. Isten háza egyáltalán nem használhatja az ilyen embereket – ezeket a Júdásokat –, és mielőbb ki kell rekesztenie őket.

Azok a fajta emberek, akik Júdások, külsőleg nem tűnnek ugyan gonoszoknak, valójában azonban rendkívül alacsony szintű integritással és ördögi jellemmel bíró emberek. Nem számít, mennyit hallgatnak prédikációkat vagy mennyit olvassák Isten szavait, egyszerűen nem tudják megérteni az igazságot, és azt sem érzik, hogy ha ártanak Isten háza érdekeinek, az a legszégyenletesebb, legelvetemültebb és legádázabb dolog. Amikor olyan dolgokról van szó, amelyek révén észrevehetik őket, hajlandóak odatenni magukat, de ha olyan dolgokról van szó, amelyek kockázatosak, vagy amelyeket csak fortéllyal lehet kezelni, akkor hagyják, hogy inkább mások vállalják azokat és birkózzanak meg velük. Miféle emberek ezek? Hát nem rendkívül alacsony szintű integritással bíró emberek? Némelyek vásárolnak dolgokat Isten háza számára, és miközben így tesznek, figyelembe kellene venniük Isten háza érdekeit, valamint igazságosnak és észszerűnek kellene lenniük. Azok a fajta emberek azonban, akik Júdások, nem csupán nem védik meg Isten háza érdekeit, hanem éppen ellenkezőleg: Isten háza kárán segítik a nem hívőket, minden adandó alkalommal kielégítik a nem hívők követeléseit, és inkább azt akarják, hogy sérüljenek Isten háza érdekei, ha ez segít nekik abban, hogy elnyerjék a nem hívők jóindulatát. Erre mondják azt, hogy abba a kézbe harap valaki, amelyik eteti, és ez erénytelenség! Hát nem megvetendő emberi mivolt az ilyen? Ez nem sokkal jobb, mint amikor Júdás eladta az Urat és a barátait. Valahányszor Isten háza megbízza őket valaminek a megtételével, ők soha nem veszik figyelembe Isten háza érdekeit. Amikor megkérik őket, hogy vásároljanak valamit, soha nem néznek körül és nem vetik össze egymással a különböző eladók által kínált árakat, minőséget és eladás utáni szolgáltatásokat, azután pedig nem mérlegelik gondosan a lehetőségeket, és nem végzik el a megfelelő ellenőrzést, nehogy becsapják őket, illetve hogy megtakarítsanak egy kis pénzt Isten házának, valamint megvédjék Isten háza érdekeit – ők soha nem tesznek ilyet. Ha egy testvér felveti, hogy jobb lenne körülnézni, ezt mondják: „Felesleges körülnézni; azt mondja az eladó, hogy az ő árujuk a legjobb.” „Akkor hát tárgyalhatsz velük az árról?” – kérdezi erre tőlük a testvér, mire így felelnek: „Minek kellene tárgyalni az árról? Már megmondták nekem, hogy mennyi az ár, és ha elkezdenék alkudozni velük, az roppant kínos volna, és úgy látszana, mintha nem lenne pénzünk. Isten háza tehetős, nem igaz?” Nem számít, mennyibe kerül valami, vagy hogy milyen a minősége – amíg ők megfelelőnek ítélik, addig biztosan találnak valakit, aki azonnal megveszi, azt pedig kritizálják, megróják, sőt, el is ítélik majd, aki késlekedik a vásárlással. Senki nem meri a szemükbe mondani, hogy „nem”, és senki sem mer semmiféle véleménnyel előállni. Akár nagy üzletet bonyolítanak le éppen, akár kis ügyet intéznek Isten háza számára, mik az alapelveik? „Isten házának csak ki kell fizetnie a pénzt, és semmi köze hozzám, hogy sérülnek-e isten házának az érdekei. Én így szoktam intézni a dolgokat; jó kapcsolatot kell kialakítanom a nem hívőkkel. Bármit mondjanak is a nem hívők, az úgy helyes, és én aszerint fogok cselekedni. Nem isten házának a követelményei szerint fogom intézni a dolgokat. Ha használni akarsz engem, akkor használj; ha nem akarsz használni engem, akkor ne használj – rajtad múlik. Én már csak ilyen vagyok!” Hát nem ördögi természet ez? Az ilyen emberek nem hívők és álhívők. Használhatók vajon arra, hogy ügyeket intézzenek Isten háza számára? Az efféle emberek rendelkeznek némi iskolázottsággal, erősségekkel és némely külső képességekkel, valamint jól beszélnek és el tudnak intézni bizonyos ügyeket. De bármilyen ügyeket intézzenek is Isten háza számára, óhatatlanul vakmerőn és akaratosan fogják azokat intézni, kárt okozva Isten háza érdekeinek. Azonkívül következetesen becsapják Isten házát és eltitkolják a dolgok valódi állását, miután pedig elrontották a dolgokat, kerítenie kell valakit Isten házának, aki rendet rak utánuk. Ez tipikus példa arra, amikor valaki összejátszik a kívülállókkal, hogy eladja Isten házának az érdekeit. Miben különbözik ez attól, amikor Júdás eladta az Urat és a barátait? Amikor efféle embereket használnak egy kötelesség elvégzésére, ők nem csak hogy nem végeznek szolgálatot Isten háza számára, hanem pazarlóknak és balszerencsehozóknak is bizonyulnak. Még csak arra sem alkalmasak, hogy szolgálattevők legyenek; az a színtiszta és egyszerű igazság, hogy degeneráltak! Az efféle emberek egyenesen a Sátán szolgái és a nagy vörös sárkány ivadékai, és ha egyszer felfedik, azonnal ki kell takarítani és rekeszteni őket. Istenben hívőként és Isten házának tagjaként még csak azt a feladatukat sem tudják teljesíteni, hogy megvédjék Isten háza érdekeit; vajon ettől még van lelkiismeretük és józan eszük? Még egy házőrző kutyánál is rosszabbak!

Azoknak a fajta embereknek, akik Júdások, nincs a homlokukra tapasztva a „Júdás” szó, a cselekedeteik és a viselkedésük azonban pontosan ugyanolyan természetű, mint Júdásé volt, és az efféle embereket sosem szabad használni. Mit akarok mondani azzal, hogy „sosem szabad használni” őket? Azt, hogy soha, de soha nem szabad fontos ügyeket bízni rájuk. Ha valami triviális dologról van szó, amely nincs kihatással Isten háza érdekeire, az átmeneti felhasználásuk rendben van, de az ilyen típusú emberek minden bizonnyal nem felelnek meg Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelveinek, mivel született Júdások, és eredendően rosszak. Röviden: ezek az emberek veszélyes természetűek, és egyáltalán nem szabad használni őket. Minél tovább használod az efféle embereket, annál kényelmetlenebbül fogod érezni magad, és annak annál több utóhatása lesz ennek a jövőben. Éppen ezért, ha már tisztán látod, hogy olyasfajta emberek, akik Júdások, akkor egyáltalán nem szabad használnod őket – ez mind igaz. Helyénvaló vajon így cselekedni irányukban? Némelyek esetleg azt mondják: „Szeretet nélküli dolog így cselekedni irányukban. Eddig nem adtak el senkit; hogy lehetnek akkor Júdások?” Meg kell vajon várnunk, amíg eladnak valakit? Júdás hogyan nyilvánult meg? Voltak arra utaló jelek, hogy el akarja adni az Urat? (Igen, pénzt lopott az Úr Jézus pénzes erszényéből.) Azok az emberek, akik rendre eladják Isten háza érdekeit, ugyanolyan természetűek, mint Júdás volt, aki pénzt lopott a pénzes erszényből. Amikor letartóztatják az efféle embereket, azok árulásra vetemednek, és mindent kiadnak a Sátánnak, amit csak tudnak, semmit vissza nem tartva. Az ilyesfajta emberekben Júdás lényege van. Világosan fel lett már tárva és le lett leplezve a lényegük; ha ennek ellenére mégis használod őket, azzal vajon nem magad keresed a bajt? Nem szándékosan ártasz vajon ezzel Isten házának? Némelyek nyíltan ezt mondják: „Ha bárki is megmetsz engem, vagy bármi olyat tesz, ami árt az érdekeimnek, vagy tönkreteszi azt a jó dolgot, amelyben itt most részem van, megnézheti majd magát!” Ebben az esetben különösen igaz, hogy az ilyesfajta emberekben Júdás lényege van; ez nagyon is nyilvánvaló. Saját maguk mondják másoknak magukról, hogy Júdások, úgyhogy az ilyesfajta emberek minden bizonnyal nem használhatók.

III. Hogyan kell bánni a gyülekezet barátaival

Van az embereknek egy másik fajtája is, akik sem jónak, sem rossznak nem tekinthetők, és akik csak névlegesen hívők. Ha megkéred őket, hogy alkalmanként csináljanak meg valamit, meg tudják csinálni, de nem fogják proaktívan végezni a kötelességüket, ha nem rendezed el nekik. Amikor ráérnek, eljárnak összejövetelekre, de nem tudni, hogy a saját szabadidejükben vajon eszik és isszák-e Isten szavait, tanulnak-e himnuszokat vagy imádkoznak-e. Ugyanakkor viszonylag barátságosan viszonyulnak Isten házához és a gyülekezethez. Mit jelent az, hogy viszonylag barátságosan? Azt jelenti, hogy ha megkérik őket valamire a testvérek, beleegyeznek annak megtételébe; annak érdekében, hogy őket is hívőknek tekintsék, segíthetnek néhány dolog elvégzésében, a képességeik határain belül. Ha azonban nagy erőfeszítésre vagy valamiféle ár megfizetésére kérik őket, azt egyáltalán nem fogják megtenni. Ha valamilyen nehézségben van és segítségre szorul egy testvér, például arra, hogy valaki alkalmanként segítsen neki vigyázni a házra, ételt főzni vagy olykor néhány kisebb házimunkába besegíteni – vagy ha az illető tud egy idegen nyelven, és segíteni tud a testvéreknek levelek elolvasásában –, az efféle dolgokban képesek segíteni és viszonylag barátságosak. Általában elég jól kijönnek másokkal és nem tartják számon a szívességeket, de nem járnak el rendszeresen összejövetelekre, és nem kérik, hogy hadd végezzenek kötelességet, fontos vagy akár veszélyes munka elvállalásáról nem is beszélve. Ha arra kéred őket, hogy végezzenek el egy veszélyes feladatot, minden bizonnyal el fognak utasítani, ezt mondván: „Azért hiszek istenben, hogy békét keressek, hogy’ végezhetnék akkor ilyen veszélyes feladatokat? Talán nem magamnak keresném ezzel a bajt? Ezt semmiképp nem tudom megtenni!” Ha azonban valami apróságra kérik meg őket a testvérek vagy a gyülekezet, épp úgy tudnak segíteni és jelképes erőfeszítéseket tenni, mint egy barát. Az erőfeszítés és a segítségnyújtás ezen formája nem nevezhető kötelességvégzésnek, sem az igazságalapelvek szerinti cselekvésnek, az igazság gyakorlásának pedig még kevésbé; arról van csak szó ilyenkor, hogy ezeknek az embereknek kedvező benyomásuk van az Istenben hívőkről, és meglehetősen barátságosak irányukban, valamint képesek segítő kezet nyújtani, ha segítségre van szüksége valakinek. Mi az elnevezése az ilyesfajta embereknek? Isten háza a gyülekezet barátainak hívja őket. Hogyan kell bánni az olyasfajta emberekkel, akik a gyülekezet barátai? Ha rendelkeznek képességgel és bizonyos erősségekkel, valamint tudnak segíteni a gyülekezetnek néhány külső dolog intézésében, akkor ők szolgálattevők és a gyülekezet barátai. Azért van így, mert az efféle emberek nem számítanak Istenben hívőknek, és nem ismeri el őket Isten háza. Ha pedig nem ismeri el őket Isten háza, akkor Isten vajon elismerheti őket hívőkként? (Nem.) Éppen ezért soha, de soha ne kérd arra az ilyesfajta embereket arra, hogy álljanak be azok sorába, akik teljes időben végeznek kötelességet. Vannak, akik ezt mondják: „Némelyeknek kicsiny a hitük, és csak a gyülekezet barátai akarnak lenni, amikor épp csak elkezdenek hinni. Nem sok mindent értenek az Istenben való hittel kapcsolatban, akkor hát hogy’ lehetnek hajlandóak kötelességet végezni? Hogy’ lehetnek hajlandóak teljes szívükből feláldozni magukat?” Nem azokról az emberekről beszélünk, akik úgy három-öt hónapja vagy maximum egy éve hisznek Istenben, hanem azokról, akik névlegesen már több mit három éve, vagy akár öt-tíz éve hisznek már Istenben. Nem számít, hogy az ajkukkal mennyire ismerik el az ilyen emberek azt, hogy Isten az egyedül igaz Isten, és hogy a Mindenható Isten Egyháza az igaz egyház – ez nem bizonyítja azt, hogy igaz hívők volnának. Az ilyesfajta embereket a különféle megnyilvánulásaik és annak alapján, amilyen módon hisznek, a gyülekezet barátainak nevezzük. Ne bánj velük testvérekként – ők nem testvérek. Ne engedd az ilyen embereknek, hogy csatlakozzanak a teljes idejű kötelességet végző gyülekezethez, és ne hagyd, hogy beálljanak azok sorába, akik teljes időben végeznek kötelességet; Isten háza nem használ efféle embereket. Némelyek talán ezt mondják: „Te előítélettel vagy az ilyen emberek iránt? Habár kívülről langymelegnek tűnhetnek, belül valójában nagyon is buzgók.” A komoly hívők esetében lehetetlen, hogy öt vagy tíz éve higgyenek Istenben és még mindig langymelegek legyenek; az ilyesfajta embereknek már a viselkedése is teljes mértékben felfedi, hogy álhívők, hogy Isten szavain kívül eső emberek és nem hívők. Ha mégis testvéreknek nevezed őket, és még mindig azt mondod, hogy igazságtalanul bánnak velük, akkor az elképzelésed és az érzéseid beszélnek belőled.

Hogyan kell bánnunk az olyan emberekkel, akik a gyülekezet barátai? Melegszívűek, és hajlandóak segíteni egy kevés dolog intézésében. Ha szükség van rájuk, egy kevés dolog intézésére lehetőséget adhatsz nekik. Ha meg tudnak csinálni valamit, hadd csinálják meg. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket nem tudnak jól megcsinálni vagy akár el is rontanak: ilyen feladatokat bizonyosan ne hagyj rájuk, nehogy gond legyen belőle – nem engedheted, hogy a jószándékuk miatt kényszerítve érezd magad. Ők nem értik az igazságot és nem értik az alapelveket sem. Ha vannak olyan külső dolgok, amelyeket intézni tudnak, hagyd csak, hadd lássanak neki, de azt soha ne engedd meg, hogy a gyülekezet munkájára kihatással lévő, lényeges dolgokat intézzenek – ebben az esetben vissza kell utasítani a jószándékukat és a lelkes segítségüket. Amikor ilyesfajta személyekkel találkozol, csak felületes ügyleteid legyenek velük, és állj meg ennyinél; ne vedd komolyan őket. Miért nem szabad komolyan venned őket? Azért nem, mert ők a gyülekezet barátai csupán, és egyáltalán nem testvérek. Megfelelnek vajon az efféle emberek Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelveinek? (Nem felelnek meg.) Éppen ezért, ha egy ilyesfajta illető nem vesz részt összejöveteleken, nem hallgat prédikációkat, vagy nem végez kötelességet, akkor nem szükséges meghívni őt. Ha nem eszi és issza Isten szavait és nem imádkozik, ha nem keresi az igazságalapelveket, amikor csak éri valami, és ha nem hajlandó kapcsolatba lépni a testvérekkel, akkor nem szükséges támogatni vagy segíteni őt. Három szóban: ne figyelj rá! Ne vedd komolyan az olyan embereket, akik a gyülekezet barátai és álhívők, és ne figyelj rájuk! Nem szükséges foglalkozni velük, és nem szükséges érdeklődni felőlük. Miért nem kell érdeklődni felőlük? Mi értelme olyan emberek felől érdeklődni, akiknek semmi közük hozzánk? Felesleges, nem igaz? Figyelmet akartok fordítani az ilyesfajta emberekre? Talán szerettek buzgólkodni, akartok másokkal foglalkozni, s ezen tűnődtök: „Vajon hogy’ vannak most? Házasok vagy sem? Rendben vannak? Miféle munkát végeznek jelenleg?” Akárhogy vannak is, annak semmi köze hozzád. Mi értelme foglalkoznod ezzel? Egyáltalán ne figyelj rájuk, és megjegyzéseket se tégy rájuk. Egyesek szeretnek megjegyzéseket tenni, például efféléket: „Látod? Nem hisznek rendesen Istenben, mindennap csüggesztő és kimerítő életet élnek, és állandóan nagyon fáradtnak és kimerültnek látszanak.” Vagy: „Látod? Nem hisznek rendesen Istenben, így aztán nincs békességük, és már megint valami rossz történt a családjukban.” Ez mind értelmetlen és szükségtelen. Nem a te dolgod, hogy miként élik az életüket, vagy hogy miként járnak az útjukon. Ne is említsd őket; te nem ugyanazon az úton jársz, mint ők. Te komolyan feláldozod magad Istenért és teljes időben végzed a kötelességedet, te csak az igazság elnyerésére és az üdvösség elérésére akarsz törekedni, és bármit mond is Isten, minden tőled telhetőt meg akarsz tenni azért, hogy eleget tégy Neki; azoknak az embereknek a szívében nincsenek ott ezek a dolgok. Amikor gonosz tendenciákat látsz, felháborodást és undort érzel miattuk, valamint azt, hogy nincs boldogság e világon élve, és hogy csak azáltal lelhetsz boldogságra, ha hiszel Istenben; ők ezzel szemben a szöges ellentéteid: ez azt bizonyítja, hogy nem ugyanazon az úton járnak, mint te. Isten házának az az alapelve az ilyesfajta emberek kezelésére vonatkozóan, hogy ha hajlandóak segíteni, akkor lehetőséget adhat rá nekik Isten háza, amennyiben nem merülhetnek fel esetleges utóhatások. Ha egyáltalán nem tudja mire használni őket Isten háza, ők pedig még mindig hajlandóak segíteni, akkor a legjobb udvariasan visszautasítani őket – ne okozz gondot magadnak. A hívők mindennap beszélgetnek az igazságról, és elfogadják a metszést, de még mindig tehetnek felületesen dolgokat; akkor a gyülekezet barátai képesek vajon megfelelően kezelni dolgokat mindennemű ellenszolgáltatás nélkül? (Nem képesek.) Mondjátok meg Nekem, ezzel vajon rosszat feltételezünk az emberekről? Vajon túlzottan negatív fényben szemléljük őket? (Nem.) Csak a tények alapján beszélünk, az emberek lényege alapján beszélünk. Ne legyetek tudatlanok, ne legyetek buták, és ne tegyetek semmi ostobaságot. A hívőknek még mindig keresztül kell menniük metszéseken, ítéleteken és fenyítéseken, súlyos fegyelmezésen, fenyítésen és kitettségen, mielőtt apránként egyre inkább megfelelne Isten szándékának a kötelességvégzésük. Az, aki a gyülekezet barátja vagy nem hívő, egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és másra sem gondol a saját érdekein kívül; akkor hát mi jó származhat abból, ha ügyeket intéz Isten háza vagy a testvérek számára? Ez egyáltalán nem is jöhet szóba. Egyszerűen helyénvaló dolog nem fordítani figyelmet az ilyen emberekre, nem igaz? (De igen.) Mit jelent „nem fordítani figyelmet rájuk”? Azt jelenti, hogy Isten háza nem tekinti őket hívőknek. Hihetnek Istenben, ahogy nekik tetszik, de Isten háza munkájának és ügyeinek az égvilágon semmi köze nincs hozzájuk. Hajlandóak segíteni, nekünk azonban mérlegelnünk kell a dolgokat, és fel kell mérnünk, hogy alkalmasak-e az adott dolog megtételére, ha pedig nem alkalmasak rá, akkor nem adhatjuk meg nekik ezt a lehetőséget. Mondjátok meg Nekem, ez vajon az alapelvekkel összhangban történő cselekvés? Megvan hozzá a jogunk, hogy így bánjunk az efféle emberekkel? Nagyon is megvan!

IV. Hogyan kell bánni azokkal az emberekkel, akiket elbocsátottak

Vannak másfajta emberek is, éspedig azok, akiket elbocsátottak. Velük vajon hogyan kell bánnunk? Akár azért bocsátják el ezeket az embereket, mert nem képesek valóságos munkát végezni és a hamis vezetők közé sorolhatók, akár azért, mert az antikrisztusok útját követik és az olyan fajta emberek közé sorolhatók, akik antikrisztusok, más munkára szükséges beosztani ezeket az embereket, és észszerű módon szükséges kirendelni őket. Ha olyan antikrisztusok, akik már sok gonoszságot műveltek, akkor természetesen ki kell zárni őket; ha nem műveltek még sok gonoszságot, de antikrisztusi lényegük van, és antikrisztusként jellemezhetők, akkor amennyiben még mindig képesek bomlasztás és zavarás okozása nélkül valamilyen csekély szolgálatot végezni, nem szükséges kizárni őket – hadd végezzenek csak továbbra is szolgálatot, és adjatok nekik esélyt a megtérésre. Azon hamis vezetőket, akik el lettek bocsátva, valamilyen más munkára rendeljétek ki az erősségeik, valamint annak alapján, hogy mely kötelességek elvégzésére alkalmasak, de gyülekezetvezetőként nem szolgálhatnak többé; azon vezetőket és dolgozókat, akik azért lettek elbocsátva, mert rendkívül gyenge képességűek és képtelenek bármiféle munkát végezni, ugyancsak az erősségeik, valamint annak alapján rendeljétek ki más munkára, hogy mely kötelességek végzésére alkalmasak, de nem léptethetők elő többé vezetővé vagy dolgozóvá. Miért nem? Azért nem, mert már ki lettek próbálva. Fel lettek fedve, és már világosan látható, hogy az ilyen emberek képessége és a munkaképessége alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek. Ha vezetőnek alkalmatlanok, akkor vajon más kötelességeket sem képesek elvégezni? Ez nem feltétlenül van így. A gyenge képességük alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek, de más kötelességeket végezhetnek. Az ilyen emberek az elbocsátásukat követően végezhetik azt, aminek alkalmasak a végzésére. Nem kell megfosztani őket attól a joguktól, hogy kötelességet végezzenek; ha a jövőben növekszik az érettségük, újra használni lehet őket. Egyeseket azért bocsátanak el, mert fiatalok és nincs élettapasztalatuk, valamint munkatapasztalatnak is híján vannak, így nem képesek elvállalni a munkát, és végül elbocsátják őket. Van némi mozgástér az efféle emberek elbocsátása terén. Ha megfelelő színvonalú az emberi mivoltuk, és elegendő képességgel rendelkeznek, akkor a lefokozásukat követően lehet még használni őket, vagy beoszthatók valamilyen másik, számukra megfelelő munkára. Ha már tisztán értik az igazságot, és szereztek némi ismeretet és tapasztalatot a gyülekezet munkáját illetően, akkor az ilyen emberek a képességük alapján még mindig előléptethetők és művelhetők. Ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú, de rendkívül gyenge képességűek, akkor semmi érték nem rejlik a művelésükben, és egyáltalán nem lehet művelni vagy megtartani őket.

Azok között, akik el lettek bocsátva, két fajta ember van, akiket egyáltalán nem lehet újra előléptetni és művelni: egyfelől az antikrisztusok, másfelől pedig azok, akik túl gyenge képességűek. Vannak azután olyanok is, akik nem számítanak antikrisztusoknak, hanem csupán szegényes emberi mivoltúak, önzők és csalárdak, némelyek pedig lusták közülük, testi kényelemre sóvárognak, és képtelenek nehézséget elviselni. Még ha rendkívül jó képességűek is az efféle emberek, akkor sem lehet ismét előléptetni őket. Ha van egy kevés képességük, akkor hadd tegyék, amire képesek, feltéve, hogy megfelelő intézkedések történetek arra vonatkozóan; röviden: ne léptesd elő őket vezetővé vagy dolgozóvá. A vezetőknek és dolgozóknak azon túl, hogy van képességük és hogy munkaképesek, érteniük kell az igazságot, terhet kell viselniük a gyülekezetért, képesnek kell lenniük arra, hogy keményen dolgozzanak és elviseljék a szenvedést, valamint szorgalmasnak kell lenniük, és nem lehetnek lusták. Ennek tetejébe még viszonylag becsületesnek és egyenes derekúnak is kell lenniük. Egyáltalán nem választhatsz ki olyan embereket, akik csalárdak. Azok, akik túlságosan elvetemültek és csalárdak, folyton cselt szőnek a testvérekkel, a feljebbvalóikkal és Isten házával szemben. Azzal töltik a napjaikat, hogy egyre csak fondorlatos gondolatokon törik a fejüket. Amikor ilyesvalakivel van dolgod, mindig ki kell találnod, hogy vajon mit is gondol igazán, egyre csak tudakozódnod kell azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is csinált mostanában, és állandóan rajta kell tartanod a szemed. Az ilyen embereket túlságosan kimerítő és túlságosan aggasztó lenne használni. Ha egy ilyesfajta személyt előléptetnek, hogy kötelességeket végezzen, még ha ért is egy kevés doktrínát, akkor sem fogja gyakorolni, és az általa elvégzett minden apró munkáért juttatásokat és előnyöket vár majd. Ilyen embereket használni túlságosan aggasztó és túl sok gondot jelent, ezért ilyen emberek nem léptethetők elő. Éppen ezért, ami az antikrisztusokat, a mérhetetlenül gyenge képességű, a rossz emberi mivoltú, a lusta, a testi kényelemre sóvárgó és nehézségeket elviselni nem tudó, valamint a rendkívül elvetemült és csalárd embereket illeti: az ilyesfajta embereket ne léptesd elő másodszor is, miután a használatukat követően egyszer már le lettek leplezve és el lettek bocsátva; ne használd őket újra helytelenül, miután már átláttak rajtuk. Némelyek talán ezt mondják: „Ez az illető korábban antikrisztusként lett jellemezve. Észrevettük, hogy egy ideje már jól teljesít, képes normálisan érintkezni a testvérekkel, és nem korlátoz többé másokat. Elő lehet akkor léptetni?” Ne siess ennyire! Amint előlépteted az illetőt, és státuszt kap, fel fog tárulni az antikrisztusi természete. Mások talán azt mondják: „Ez az illető korábban rendkívül gyenge képességű volt; amikor arra kérték, hogy felügyelje két ember munkáját, nem tudta, hogyan osszon ki feladatokat, és ha két dolog történt egyidejűleg, nem tudta, hogyan rendezze azokat észszerűen. Most, hogy egy kicsit idősebb, jobb lesz már ezekben a dolgokban, nem igaz?” Megállja vajon a helyét ez az állítás? (Nem állja meg.) Amikor két dolog történik egyidejűleg, összezavarodik az illető, és nem tudja, hogyan kezelje őket. Senkit és semmit nem tud átlátni. Annyira gyenge képességű, hogy nincs munkaképessége és felfogóképessége. Az ilyesfajta embert egyáltalán nem lehet újra vezetővé előléptetni. Ez nem életkor kérdése. A gyenge képességű emberek akkor is csak gyenge képességűek maradnak, amikor nyolcvan évesek lesznek. Nem úgy van, amint azt az emberek elképzelik, hogy ahogy idősödik és több tapasztalatot szerez az ember, már mindent meg tud érteni – ez nem így van. Mindössze lesz némi élettapasztalata, de az élettapasztalat nem egyenlő a képességgel. Nem számít, mennyi dolgot tapasztal vagy hány leckét tanul meg valaki, ez nem jelenti azt, hogy javulni fog a képessége.

Megváltozhat vajon az olyasfajta ember, akinek túlságosan önző, túlságosan csalárd és túlságosan elvetemült az emberi mivolta, és aki telve van agyafúrt cselszövésekkel és csak önmagára gondol? Ezen okok miatt lett elbocsátva; eltelt azóta tíz év, és sok prédikációt meghallgatott – akkor vajon többé már nem önző, nem elvetemült és nem csalárd az emberi mivolta? Hadd mondjam el neked: az efféle ember nem fog megváltozni, újabb 20 év elteltével is ugyanaz marad. Éppen ezért, ha 20 év múlva ismét találkozol vele és megkérdezed, hogy még mindig önző és csalárd-e, akkor még ő maga is be fogja ismerni ezt. Miért nem változnak meg a gyenge emberi mivoltú emberek? Meg tudnak vajon változni? Ha feltesszük, hogy meg tudnának változni, vajon milyen alapon és milyen feltételekkel történne ez meg? Képeseknek kell lenniük az igazság elfogadására. A gyenge emberi mivoltú emberek nem fogadják el az igazságot, és legbelül megvetik, utálják, kigúnyolják és ellenségesen szemlélik a pozitív dolgokat – egyszerűen nem tudnak megváltozni. Úgyhogy akárhány év telt is el, ne léptesd elő őket, mert képtelenek a változásra. Lehetséges, hogy mire eltelik 20 év, megtanulják majd, hogy miként legyenek még inkább minden hájjal megkentek, és még jobban tudnak majd szépen hangzó és másokat megtévesztő dolgokat mondani. Ám ha érintkezel ezekkel az emberekkel, és megfigyeled a cselekedeteiket, egy tényt fogsz felfedezni: azt, hogy egyáltalán nem változtak meg. Úgy véled, hogy miután oly sok év eltelt, olyan sok prédikációt meghallgattak, és olyan hosszú időn át végeztek kötelességeket Isten házában, bizonyosan megváltoztak – de tévedsz! Nem fognak megváltozni. Miért? Annyi prédikációt meghallgattak és olyan sokat olvastak már Isten szavaiból, de egyetlen mondatot sem fogadnak el vagy gyakorolnak belőle, így aztán a legkevésbé sem változtak meg – lehetetlen megváltozniuk. Amikor leleplezik és elbocsátják az ilyen embereket, nem lehet újra használni őket, és ha mégis így teszel, azzal ártasz Isten házának, valamint a testvéreknek. Ha nem vagy bizonyos efelől, figyeld csak meg, hogyan cselekednek, és nézd meg, hogy kinek az érdekeit védik, amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyek esetében összeütközésbe kerülnek a saját érdekeik Isten házának az érdekeivel; egyáltalán nem fogják feláldozni a saját érdekeiket, és nem tesznek meg mindent Isten háza érdekeinek a védelméért. Ebből a szempontból nézve nem megbízhatóak, és nem érdemlik meg, hogy előléptesse és használja őket Isten háza. Ezért vannak arra rendelve az efféle emberek, hogy ne használják őket. Vajon megváltozhatnak még az olyan emberek, akik nem fogadják el az igazságot? Ez nem lehetséges, ez csak hiú ábránd!

Ami a lusta, testi kényelemre sóvárgó és a legcsekélyebb nehézséget eltűrni sem képes embereket illeti: ők még kevésbé képesek a változásra. Vezetőként töltött idejük alatt semmilyen nehézséget nem szenvednek el, még azokat a nehézséget nem viselik el, amelyet a hétköznapi testvérek képesek elviselni. Csak gépiesen cselekszenek, miközben a kötelességüket végzik – összejöveteleket tartanak és doktrínákat prédikálnak, azután pedig aludni mennek és csak magukkal törődnek. Ha akárcsak egy kicsit is későn kerülnek ágyba, reggel még akkor is mélyen fognak aludni, amikor a testvérek már kelnek. Nem hajlandóak akárcsak egy kicsit is elfáradni, egy kicsit is elfoglaltnak lenni vagy akárcsak egy kevéske nehézséget is elviselni. Semmilyen árat nem fizetnek, és semmilyen valóságos munkát nem végeznek. Akárhová mennek is, amint finom ételt és italt látnak, annyira megörülnek, hogy minden másról elfeledkeznek, és sehová sem mennek, hanem ott maradnak enni, inni és jól érezni magukat, és semmiféle munkát nem végeznek. Nem figyelnek oda, amikor megmetszi őket a Fennvaló, és a testvérektől sem fogadnak el figyelmeztetéseket és leleplezést. Úgy döntöttek, hogy a lehető legkényelmesebben fognak élni, anélkül, hogy bármilyen árat fizetnének, hogy teljesítenék a feladataikat, vagy hogy elvégeznék a kötelességüket, így semmirekellőkké lettek. Képesek vajon megváltozni az efféle emberek? Az ilyen emberek túlságosan lusták, és testi kényelemre sóvárognak; nem tudnak megváltozni. Ilyenek most, és ilyenek lesznek a jövőben is. Némelyek talán azt mondják: „Az az illető megváltozott; egy ideje már sok erőfeszítést fektet a munkájába.” Ne siess ennyire! Ha előlépteted vezetővé az efféléket, vissza fognak esni és olyanok lesznek, mint régen – ők már csak ilyenek. Pont olyanok, mint a szerencsejátékos, aki, amikor elfogy a pénze, tovább játszik, még ha kölcsön is kell kérnie, még ha el is kell adnia a házát, vagy akár a feleségét és a gyerekeit is. Ha az utóbbi időben nem játszott, az talán azért van, mert bezárt a kaszinó, és nincs hol játszania, vagy mert az összes szerencsejátékos haverját elkapták, és nem tud többé kivel játszani, vagy mert mindenét eladta, amit csak tudott, és nem maradt pénze, amit eljátszhatna. Amint pénzhez jut, újra elkezd játszani, és nem lesz képes kiszállni belőle – ő már csak ilyen. Hasonlóképpen képtelenek a változásra azok is, akik lusták és testi kényelemre sóvárognak. Amint valamilyen státuszt nyernek, azonnal felveszik újra az eredeti formájukat, és megmutatják a valódi arcukat. Amikor nincs státuszuk, senki sem tartja nagyra és senki sem szolgálja ki őket, és mivel ki kell lesznek takarítva, ha semmit sem csinálnak, a gyülekezet ugyanis nem támogat tétlen embereket, nincs más választásuk, mint vonakodva megcsinálni ezt-azt. Ők nem úgy teszik a dolgokat, mint a többiek. Mások proaktívan cselekszenek, ők viszont passzívan. Habár külsőleg nincs különbség, a lényeget illetően van. Mások, amikor státuszuk van, azt teszik, amit tenniük kell, és képesek a feladataikat teljesíteni; amikor ezeknek az embereknek lesz státuszuk, megragadják az alkalmat, hogy kiélvezzék a státuszukból fakadó előnyöket és semmilyen munkát ne végezzenek, ezáltal pedig lelepleződik a lusta és kényelemre sóvárgó természetlényegük. Éppen ezért az efféle emberek semmilyen körülmények között nem fognak megváltozni, és az ilyen embereket, ha le lettek leplezve és el lettek bocsátva, soha többé nem szabad újra előléptetni és használni – ez az alapelv.

Amikor különböző helyzetben lévő emberekről van szó, ezek az előléptetésükre és használatukra vonatkozó alapelvek. A minimum norma az, hogy legyenek képesek erőfeszítést tenni és szolgálatot végezni Isten házában anélkül, hogy zavarást okoznának; máskülönben nem végezhetnek kötelességet Isten házában. Ha még ennek a minimum normának sem tudnak eleget tenni, akkor bármilyen emberi mivolttal és erősségekkel rendelkezzenek is, nem alkalmasak arra, hogy kötelességet végezzenek, és az ilyesfajta embereket ki kell rekeszteni a kötelességet végzők soraiból. Ha valakinek rosszindulatú és egy antikrisztuséval egyező az emberi mivolta, akkor amint bebizonyosodik róla, hogy antikrisztus, Isten háza soha többé nem fogja használni, előléptetni vagy művelni őt. Némelyek talán megkérdezik: „Az rendben van, ha engedjük őket szolgálatot végezni?” Ez a helyzettől függ. Ha a szolgálatvégzésük negatív kihatással lehet és hátrányos következményekkel járhat Isten házára nézve, akkor még szolgálatvégzésre sem fog lehetőséget adni nekik Isten háza. Ha az illető tudja magáról, hogy gonosz ember vagy hogy antikrisztus, aki ki lett zárva, de hajlandó szolgálatot végezni, és úgy teszi a dolgokat, ahogyan azt a gyülekezet elrendezi a számára, és képes magát jól viselve szolgálatot végezni, anélkül, hogy ártana Isten háza érdekei bármelyikének, akkor ebben az esetben meg lehet tartani őt. Ha még szolgálatot végezni sem képes rendesen, és több kár származik a szolgálatából, mint amennyi jó, akkor még szolgálatvégzésre sem lesz lehetősége, és még ha végez is szolgálatot, Isten háza akkor sem fogja használni őt, mivel még a szolgálatvégzésre sem alkalmas, illetve a szolgálatvégzés kritériumait sem teljesíti. Az ilyesfajta embereknek tehát nem szabad visszajönniük – menjenek csak, ahová akarnak. Némelyek talán azt mondják: „Ha nem használ engem isten háza, akkor magam fogom prédikálni az evangéliumot, és átadom majd isten házának azokat az embereket, akiket az evangélium prédikálásával megnyerek.” Rendben lenne ez vajon? (Igen.) Némelyek talán ezt mondják: „Ha még szolgálatvégzésre se használnád az illetőt, akkor milyen alapon kellene átadnia Neked azokat az embereket, akiket az evangélium prédikálásával megnyer? Milyen alapon kellene a Te javadra prédikálnia az evangéliumot?” Isten háza különböző aspektusok miatt nem használja az ilyen embereket. Az egyik az, hogy nem felelnek meg Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelveinek. Egy másik, hogy Isten háza nem meri használni az efféle embereket, mivel amint használják őket, nem lesz vége a bajoknak. Mi hát a magyarázat arra, hogy hajlandóak prédikálni az evangéliumot? Isten az, aki mellett tanúságot tesznek, miközben az evangéliumot prédikálják, és Isten szavai és Isten munkája miatt képesek embereket megnyerni. Habár ezen emberek megnyerése a prédikálásukon keresztül történik, ez semmiképpen sem tudható be az ő érdemüknek. Legfeljebb csak az emberi kötelességeiket teljesítették vele. Függetlenül attól, hogy antikrisztus vagy-e vagy gonosz ember, vagy hogy kitakarítottak vagy kizártak-e, az emberi kötelességeid teljesítése olyasvalami, amit végezned kell. Miért mondom, hogy olyasvalami, amit végezned kell? Tömérdek igazságot kaptál Istentől, és ez is Isten fáradságos erőfeszítése. Isten háza oly sok éven át öntözött téged és gondoskodott rólad, de Isten követel-e tőled bármit is? Nem. A különféle könyvek, amelyeket Isten háza kioszt, mind ingyenesek, senkinek sem kell egy fillért sem költenie rájuk. Hasonlóképp ingyenes az örök élet igaz útja és az életnek szavai, amelyeket Isten az embereknek adományoz, és Isten házának a prédikációit és közléseit is mind ingyen hallgathatják az emberek. Így akár hétköznapi személy vagy, akár egy speciális csapat tagja, olyan sok igazságot kaptál ingyenesen Istentől, hogy minden bizonnyal rendjén való, hogy terjeszd Isten szavait és Isten evangéliumát az embereknek, és behozd az embereket Isten jelenlétébe, nem igaz? Minden igazságot Isten adományozott az emberiségnek; kinek lenne módjában visszafizetni ezt a nagy szeretetet? Isten kegyelme, Isten szavai és Isten élete felbecsülhetetlenek, és senki emberfiának nem áll módjában visszafizetni őket! Ennyire becses volna az ember élete? Olyan értékes talán, mint az igazság? Éppen ezért senkinek nem áll módjában visszafizetni Isten szeretetét és kegyelmét, és ebbe azok is beletartoznak, akiket kitakarított, kizárt és kirekesztett a gyülekezet – ők sem kivételek. Ha van némi lelkiismereted, józan eszed és emberi mivoltod, akkor nem számít, hogyan bánik veled Isten háza, neked teljesítened kell azt a kötelezettségedet, hogy terjeszted Isten szavait és tanúságot teszel az Ő munkája mellett. Ez az emberek megkerülhetetlen felelőssége. Éppen ezért nem számít, hogy hány embernek prédikálod Isten szavait és az Ő evangéliumát, vagy hogy hány embert nyersz meg, nem illet miatta dicséret. Isten olyan sok igazságot kimondott, és te mégsem hallgatod meg, illetve fogadod el őket. Egy kis szolgálatot végezni és prédikálni az evangéliumot másoknak – bizonyára ez az, amit tenned kell, nem igaz? Tekintve, hogy ma idáig jutottál, nem kellene vajon bűnbánatot tartanod? Nem kellene keresned a lehetőségét, hogy viszonozd Isten szeretetét? De még mennyire, hogy kellene! Isten házának vannak adminisztratív rendeletei, és az emberek kitakarítása, kizárása és kiiktatása olyan dolgok, amelyek az adminisztratív rendeletek szerint és Isten követelményei szerint történnek – ezeket a dolgokat helyes megtenni. Némelyek talán azt mondják: „Elég kínos olyanokat a gyülekezetbe fogadni, akik kitakarított vagy kizárt emberek evangéliumhirdetésén keresztül lettek megnyerve.” Ez valójában az emberek által végzendő kötelesség, és nincs semmi, ami miatt kínosan kellene érezned magad. Az emberek mindannyian teremtett lények. Még ha ki is takarítottak vagy ki is zártak, gonosz emberként vagy antikrisztusként el is ítéltek téged, esetleg a kirekesztés célpontja lettél, nem vagy attól még mindig teremtett lény? Ha kitakarítottak, attól még vajon Isten nem továbbra is az Istened? Egy csapásra semmivé lettek talán azok a szavak, amelyeket Isten szólt hozzád, és azok a dolgok, amelyekkel ellátott? Nem léteznek többé? De igenis léteznek; arról van csak szó, hogy te nem tartottad becsben őket. Minden megtért ember – akárki térítette is meg – teremtett lény, és alá kell vetnie magát a Teremtőnek. Éppen ezért, ha ezek az emberek, akik ki lettek takarítva vagy zárva, hajlandóak prédikálni az evangéliumot, nem fogjuk korlátozni őket; de bárhogy prédikáljanak is, Isten házának az emberek használatára vonatkozó alapelvei és Isten házának adminisztratív rendeletei változhatatlanok maradnak, és ez soha de soha nem lesz másként.

E különféle elbocsátott emberek közül a többség valószínűleg nem fog igazán bűnbánatot tartani, és nem szabad ismét használni őket. Csak azok előléptetésének és használatának van helye, akik esetében azért került sor elbocsátásra vagy a kötelességeik megváltoztatására, mert nem volt munkatapasztalatuk, és így átmenetileg nem voltak képesek végezni a munkájukat. Az efféle emberek elegendő képességgel rendelkeznek, és nincs jelentős probléma az emberi mivoltukkal, hanem csak kisebb hiányosságaik, hibáik vagy a családjuktól örökölt rossz szokásaik vannak – ezek egyike sem nagy probléma. Ha szüksége van rájuk Isten házának, a megfelelő időben előléptethetők és ismét használhatók; ez észszerű, mivel nem gonosz emberek, és nem fognak antikrisztusokká válni. Elegendő a képeségük, csak nem dolgoztak még elég ideje, és nem volt tapasztalatuk, ezért nem volt kompetenciájuk a munka elvégzéséhez, ami nem egy súlyos probléma. Ha ezen okokból lettek elbocsátva, akkor van hova fejlődniük a jövőben, és meg tudnak változni. Ha valaki munkaképes, van képessége, és megfelelő színvonalú az emberi mivolta, akkor az idő alatt, amíg tapasztalja Isten munkáját és végzi a kötelességét, az ilyesfajta ember fokozatosan megváltozik, változik az emberi mivolta, növekszik az életbe való belépés terén, lesz néhány ennek megfelelő változás a beállítottságában, és lesz nála némi előrelépés az igazság megértése terén. Az ilyen emberek a környezettől, az általuk végzett kötelességektől és a személyes elhatározásuktól függően különböző mértékben fognak megváltozni és növekedni, így elmondható, hogy az ilyen emberek előléptethetők és használhatók. Általánosságban ezek a korábban elbocsátott különféle emberek ismételt előléptetésére és használatára vonatkozó alapelvek.

A vezetők és dolgozók feladatainak hetedik tétele a következő: „A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.” Az iménti közlésemben már világosan elmagyaráztam, hogy mit is jelent úgy elhelyezni az embereket, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak. Ha a legcsekélyebb érték is rejlik valakinek a művelésében, és amennyiben megfelelő színvonalú az illető emberi mivolta, akkor Isten háza lehetőséget fog adni neki. Amíg valaki törekszik az igazságra és szereti a pozitív dolgokat, addig Isten nem fog lemondani róla, és kirekeszteni sem fogja olyan könnyen. Amíg az emberi mivoltod és a képességed megfelel azoknak a normáknak, amelyekről az imént beszéltem, addig bizonyosan helyet biztosít neked Isten háza arra, hogy kötelességet végezz, és egészen biztos, hogy észszerűen használ majd téged, valamint elegendő teret biztosít ahhoz, hogy kamatoztasd a képességedet. Röviden: ha rendelkezel erősségekkel és szakértelemmel egy bizonyos szakmában, amelyre szükség van a gyülekezet munkájához, akkor Isten háza bizonyosan engedni fogja, hogy megfelelő kötelességet végezz. Ha azonban nincs benned elhatározás vagy akarat, és nem akarsz felfelé törekedni, akkor csak tedd meg, amit tudsz, végezz valamilyen, a képességeiden belül eső kötelességet és semmi többet ne tégy. Ha van benned elhatározás, és ezt mondod: „Több igazságot akarok megérteni és elnyerni, mielőbb rá akarok lépni az üdvösséghez vezető útra, és be akarok lépni az igazságvalóságba. Hajlandó vagyok tekintettel lenni Isten terhére, hajlandó vagyok nehéz terhet viselni Isten házában, másoknál több nehézséget elszenvedni, több erőfeszítést tenni és több mindent feladni, mint mások”, és ha minden tekintetben megfelelő vagy, de még mindig nem ajánl téged senki, akkor magadat is előterjesztheted. Hát nem észszerű ez? Összefoglalva: ezek Isten házának mindazon alapelvei, amelyek a különféle emberek használatára vonatkoznak, a céljuk pedig nem több, és nem kevesebb, mint képesé tenni az embereket az igazságvalóságba történő belépésre. Melyek az igazságvalóságba való belépés megnyilvánulásai? Az, hogy az ember érti az igazságot, érti az igazságalapelveket a különféle munkaelemek végzése közben, valamint képes a megfelelő igazságokat gyakorolni, amikor különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkozik a mindennapi életben ahelyett, hogy zavarodott és tanácstalan lenne, amikor éri valami – ez a cél. Ha pedig ez lett célul kitűzve, akkor efelé kell törekednetek!

Itt a vége a vezetők és dolgozók feladatai hetedik tételéről folytatott beszélgetésünknek. Némelyek talán azt mondják: „Nem fejezted még be a beszélgetést, nem leplezted még le a hamis vezetőket e tétel tekintetében.” Azt felelném erre, hogy szükségtelen leleplezni őket. Egyfelől, a hamis vezetők gyenge képességűek, és nem képesek valóságos munkát végezni; másfelől, híján vannak a lelkiismeretnek és a józan észnek, nem hordoznak terhet, egyáltalán nem teszik be a szívüket a munkájukba, és még néhány egyszerű dolgot sem tudnak jól elvégezni. Valahányszor összetett vagy az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémával találkoznak, egyáltalán nem tudják felismerni, és még kevésbé tudnak a probléma lényegéig ellátni. Így aztán szükségtelen leleplezni őket. Még ha le is lennének leplezve, nem fogadnák el, és hiábavaló beszéd volna az egész. Mi több: ha az általuk megtett dolgokról beszélnénk, az émelyítő volna, és belül minden ember megharagudnia miatta. Hiba volt az emberek használatakor ilyen fontos munkát bízni ezekre a hamis vezetőkre. Már attól is semmirekellőnek érzik magukat, hogy nem képesek elvégezni a munkájukat, a leleplezésük és boncolgatásuk esetén pedig még meggyötörtebben fogják érezni magukat. Hagyjátok hát, hogy amennyire csak tudják, hadd állítsák összevetésbe önmagukat és vizsgálják meg a saját problémáikat ezek a hamis vezetők. Ha rá tudsz jönni a saját problémáidra, akkor nézd meg, hogy képes vagy-e javítani dolgokon a jövőben; ha nem tudsz rájuk jönni, akkor tovább kell vizsgálódnod, és a körülötted lévőket is megkérheted, hogy segítsenek neked elemezni és megoldani a dolgot. Ha beszélgettek már veled mások, te pedig beletetted a szívedet, de még mindig nem tudsz rájönni a saját problémáidra, és még mindig nem tudod, hogy miként ismerd fel, illetve hogyan oldd meg őket, akkor igazán hamis vezető vagy, és ki kell téged rekeszteni.

2021. március 6.