A legutóbbi összejövetelen a vezetők és dolgozók feladatainak ötödik tételéről beszélgettünk. Az ötödik tételről folytatott beszélgetésünk során a hamis vezetők néhány megnyilvánulását és cselekedetét boncolgattuk, és befejeztük a beszélgetésünket erről a tételről. Most a vezetők és dolgozók feladatainak hatodik és hetedik tételéről fogunk beszélgetni. Mi ennek a két tételnek a konkrét tartalma? (Hatodik tétel: Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre. Hetedik tétel: A különböző típusú emberek észszerű, az emberi mivoltuk és az erősségeik alapján történő beosztása és felhasználása úgy, hogy mindegyikük a lehető legjobban hasznosuljon.) Boncolgassuk hát a hamis vezetők különféle cselekedeteit és megnyilvánulásait e két tétel tekintetében! Ez a két tétel ugyanabba a kategóriába tartozik, ami pedig a különféle embereknek a gyülekezet által történő előléptetését, művelését és használatát érinti. Beszélgessünk először Isten házának a mindenféle tehetséges ember előléptetésével és művelésével kapcsolatos alapelveiről! Ezáltal nem váltok vajon alapvetően képessé néhány olyan alapelv megértésére, amelyeket be kellene tartaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak, amikor ezt a munkát végzik? Talán ezt gondoljátok: „Vezetőkként és dolgozókként gyakran kerülünk kapcsolatba ezekkel a kérdésekkel, ismerős már számunkra ez a munka, és van benne némi tapasztalatunk, úgyhogy még ha semmi többet nem is mondanál róla, akkor is világos lenne a számunkra, és nem szükséges, hogy erről konkrétan még tovább beszélj.” Nincs tehát szükség az erről való beszélgetésre? (Szükségünk van rá, hogy beszélj róla. Még mindig nem fogjuk fel az erre vonatkozó alapelveket, és még mindig nem tudjuk, miként ismerjünk fel bizonyos tehetséges embereket.) A vezetők és dolgozók többsége még mindig nagyon össze van zavarodva azzal kapcsolatban, hogy miként végezze ezt a munkát, még csak tapogatóznak vele kapcsolatban, és nem tudják felfogni a pontos alapelveket, ezért még mindig szükség van rá, hogy a részletekről beszélgessünk.

Hatodik tétel: Mindenféle alkalmas tehetség támogatása és művelése, hogy minden igazságra törekvő a lehető leghamarabb lehetőséget kapjon a képzésre és az igazságvalóságba való belépésre

Annak jelentősége, hogy Isten háza mindenféle tehetséges embert támogat és művel

Miért léptet elő és művel Isten háza mindenféle tehetséges embert? A természettudománnyal, oktatással és irodalommal való foglalkozás végett történik talán a mindenféle tehetséges ember előléptetése? Isten választottai közül már mindenkinek tudnia kellene, hogy amikor Isten háza különféle típusú tehetséges embereket léptet elő és művel, akkor az nem valamiféle csúcstechnológiás termék előállítása, nem egy csoda megalkotása vagy az emberi fejlődés történetének kutatása céljából, és még kevésbé azért történik, hogy bármiféle terveket alkossanak az emberiség jövőjére vonatkozóan. Akkor hát miért léptet elő és művel Isten háza mindenféle tehetséges embert? Értitek ezt vagy sem? (A királyság evangéliumának terjesztése végett.) A királyság evangéliumának terjesztése végett – ez az egyik ok. Mi van még? (Azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége képezni magát, aki törekszik az igazságra.) Így van, ez a válasz igen észszerű és rátapint a lényegre. Azért van ez így, hogy még több igazságra törekvő embernek legyen lehetősége képzeni magát, és mielőbb belépni az igazságvalóságba. Mindkét válasz helyes és pontos, amelyet az imént adtatok. A mindenféle tehetséges ember Isten háza által történő előléptetése és művelése egyfelől a királyság evangéliumának terjesztésével és Isten munkájával, másfelől pedig az egyéni törekvésekkel és belépéssel áll összefüggésben. Ez a két mindenen átívelő aspektus. Konkrétan fogalmazva: mi a jelentősége annak, hogy Isten háza mindenféle tehetséges embert előléptet és művel? Konkrétan milyen munkát végeznek a gyülekezetben ezek az emberek, akik előléptetésben és művelésben részesülnek? Amikor Isten háza csoportvezetővé, felügyelővé vagy gyülekezetvezetővé, esetleg dolgozóvá léptet elő és művel valakit, azzal vajon hivatalnokká válik az illető? (Nem.) Isten háza azért léptet elő és művel embereket, hogy felelősek lehessenek konkrét projektekért vagy munkákért a gyülekezet munkájának különböző elemein belül, amilyen például az evangelizációs munka, a szövegekkel végzett munka, a filmgyártás munkája, az öntözés munkája, valamint bizonyos általános ügyek, és így tovább. Hogyan végzik hát el ezeket a konkrét munkákat? Úgy, hogy Isten követelményeinek, az Isten szavában foglalt igazságalapelveknek, valamint Isten háza munkarendjeinek megfelelően felvállalják a gyülekezeti munka különféle elemeit, és ezáltal Isten követelményei szerint végzik a kötelességüket, és az igazságalapelvekkel összhangban cselekszenek. Ha azt a tényt nézzük, hogy ezeket az embereket munkavállalás céljából léptetik elő és művelik, nem egy hivatalos cím vagy státusz birtoklása teszi képessé őket arra, hogy jól végezzék a munkájukat, hanem egy bizonyos képességnek kell, hogy a birtokában legyenek ahhoz, hogy fel tudjanak vállalni egy konkrét munkát, vagyis hogy fel tudják vállalni, aminek a megtételét Isten rájuk bízta, avagy más szóval egy felelősséggel járó kötelességet és kötelezettséget. Ez a konkrét jelentősége és meghatározása a különféle típusú tehetséges emberek előléptetésének és művelésének, amint azt a vezetők és dolgozók feladatainak hatodik tételénél említettem. Isten házának az tehát a célja az emberek előléptetésével és művelésével, hogy mindenféle tehetséges embert kiműveljen arra, hogy a gyülekezeti munka különféle elemeit jól, Isten követelményeinek és Isten háza munkarendeléseinek megfelelően végezzék, vagyis hogy képessé tegye ezeket az embereket a gyülekezet különféle konkrét feladatainak a felvállalására. Ugyanakkor azért is műveli és képezi Isten háza ezeket az embereket, hogy megtanulják, miként elmélkedjenek Isten szavain, beszélgessenek az igazságról és cselekedjenek elvszerűen, elvezetve őket az igazság gyakorlására, az Isten szavai szerinti életre és az igazságvalóságba való belépésre, valamint képessé téve őket arra, hogy igazi tapasztalásaik és bizonyságtételeik lehessenek, minekutána képesek lesznek másokat is vezetni, öntözni és ellátni, illetve jól végezni a gyülekezet munka különböző elemeit, ezzel egyidejűleg pedig arra is képessé tehetők Isten választottai, hogy alávessék magukat Istennek, Isten mellett tanúskodjanak és teljesítsék az evangélium prédikálásának kötelességét. A különféle tehetséges emberek előléptetésének és művelésének eljárása egyfelől vezetni hivatott az embereket Isten szavainak a gyakorlása és megtapasztalása, önmaguk megismerése, a romlott beállítottságaik levetkőzése, valamint az igazságvalóságba való belépés terén, másfelől pedig az a célja, hogy a vezetők és dolgozók a hűséggel és alávetettséggel kapcsolatos saját valós tapasztalataikat használva vezessék és műveljék az embereket a kötelességeik teljesítésében és az Isten mellett szóló, hangos bizonyságtételben. Ez a két fő gyakorlási út létezik a különféle tehetséges emberek művelését illetően. Ez a konkrét munka foglaltatik benne a különféle tehetséges emberek előléptetésében és művelésében, és egyben ez az előléptetésük és művelésük igazi jelentősége.

Az Isten háza által támogatott és művelt különféle tehetséges emberekre vonatkozó előírt kritériumok

I. Vezetőkre, dolgozókra és a különböző munkaelemek felügyelőire vonatkozó előírt kritériumok

Kikre utal „a gyülekezet által előléptetett és művelt különféle tehetséges emberek” fogalma? Mely körök tartoznak bele? Először is azon típusú emberek, aki a különféle munkaelemek felügyelői lehetnek. Melyek a különféle munkaelemek felügyelőitől megkövetelt normák? Három fő norma létezik. Először is, képeseknek kell lenniük az igazság felfogására. Csakis azok a jó képességű emberek, akik képesek az igazságot tisztán, torzulások nélkül felfogni és következtetéseket levonni. A jó képességű embereknek minimum lelki megértéssel kell rendelkezniük, és tudniuk kell önállóan enni és inni Isten szavait. Isten szavainak evése is ivása közben képeseknek kell lenniük önállóan elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését és metszését, valamint keresni az igazságot a saját elképzeléseik és képzelődéseik, valamint a saját akaratuk hamisításai, illetve a saját romlott beállítottságaik eloszlatása végett – ha teljesítik ezt a normát, az azt jelenti, hogy tudják, miként tapasztalják Isten munkáját, ez pedig a jó képesség egyik megnyilvánulása. Másodszor, terhet kell viselniük a gyülekezet munkájáért. Azok az emberek, akik valóban terhet viselnek, nem csupán lelkesedéssel, hanem igazi élettapasztalattal is rendelkeznek, értenek néhány igazságot, és át tudnak látni problémákat. Látják, hogy sok nehézség és probléma vár megoldásra a gyülekezeti munkában és Isten választott népe körében. Látják ezt a szemükkel, és aggódnak miatta a szívükben – ezt jelenti terhet viselni a gyülekezet munkájáért. Ha valaki mindössze jó képességű, és képes az igazság felfogására, de közben lusta, testi kényelmek után sóvárog, nem hajlandó valóságos munkát végezni, és csak egy kevés munkát végez, amikor a Fennvaló határidőt szab a munka befejezésére, és amikor nem tudja büntetlenül megúszni, hogy nem végezte el, akkor az az illető nem visel terhet. A terhet nem viselő emberek olyan emberek, akik nem törekednek az igazságra, igazságérzet nélküli emberek, és semmirekellők, akik egész álló nap csak tömik magukat, miközben semmiről nem gondolkodnak el komolyan. Harmadszor, munkaképességgel is rendelkezniük kell. Mit jelent a „munkaképesség”? Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy nem csupán kiadni tudják a munkát és utasításokat osztogatni az embereknek, hanem a problémák azonosítására és megoldására is képesek – ezt jelenti, amikor valaki „munkaképes”. Azonkívül szervezőkészségre is szükségük van. A szervezőkészséggel bíró emberek különösen jól értenek ahhoz, hogy miként hozzák össze az embereket, szervezzék meg és rendezzék el a munkát, valamint oldjanak meg problémákat, és a munkák elrendezése, illetve a problémák megoldása közben alaposan meg tudják győzni és engedelmességre tudják bírni az embereket – ezt jelenti, ha van szervezőkészsége valakinek. Azok, akik igazán rendelkeznek munkaképességgel, képesek az Isten háza által rendelt konkrét munkák elvégzésére, és ezt gyorsan és határozottan, mindennemű hanyagság nélkül tudják megtenni, azonkívül jól el tudják végezni a különféle munkákat. Ez Isten házának a vezetők és dolgozók művelésére vonatkozó három normája. Ha valaki teljesíti ezt a három normát, az kivételes, tehetséges egyén, aki azonnal előléptetendő, művelendő és képzendő, majd miután egy ideig gyakorolt, elvállalhatja a munkát. Aki rendelkezik képességgel, terhet visel és munkaképes, annak nincs szüksége arra, hogy folyton aggódjanak miatta, hogy felügyeljék és noszogassák őt az emberek a munkájában. Helyette proaktív, tudja, hogy mely munkákat mikor kell elvégezni, hogy mely munkákat kell megvizsgálni és felügyelni, és hogy mely munkákat kell ellenőrizni vagy közelről figyelemmel kísérni. Az ilyen emberek nagyon is tisztában vannak ezekkel a dolgokkal. Viszonylag megbízhatóak, és lehet számítani rájuk a munkájukban, és semmilyen nagyobb probléma nem történik. Még ha fel is merülnek problémák, ezek jelentéktelen ügyek lesznek csupán, amelyek nincsenek kihatással a dolgok összességére, Istennek pedig nem kell aggódnia az általuk végzett munka miatt. Csak azok rendelkeznek igazán munkaképességgel, akik valóban meg tudnak állni a saját lábukon a munkájuk terén. Azok, akik nem tudnak megállni a saját lábukon, és akikért mindig aggódniuk kell másoknak, akiken rajtuk kell, hogy tartsák a szemüket, és akiket felügyelniük kell másoknak, sőt, még a kezüket is fogniuk kell, és meg kell tanítaniuk nekik, hogy mit tegyenek, azok olyan típusú emberek, akik rendkívül gyenge képességűek. A hétköznapi képességű emberek által végzett munka egyértelműen hétköznapi eredménnyel jár, és ezek az emberek arra szorulnak, hogy mások rajtuk tartsák a szemüket és felügyeljék őket, mielőtt bármit is tenni tudnának. Ezzel szemben a jó képességű emberek meg tudnak állni a saját lábukon, miután egy ideig képezték őket, és valahányszor utasítást ad nekik a Fennvaló egy feladatra vonatkozóan, valamint beszél nekik bizonyos alapelvekről, fel tudják fogni az alapelveket, képesek azoknak megfelelően végrehajtani a munkát, és alapjában véve túl nagy elhajlások és hibák nélkül a helyes úton járni és elérni azokat az eredményeket, amelyeket el kell érniük – ezt jelenti, amikor van munkaképessége valakinek. Amikor például Isten háza felszólítja a gyülekezetet a megtisztulásra és az antikrisztusok és gonosz emberek azonosítására és a gyülekezetből való kirekesztésére, akkor az olyan típusú emberek, akiknek van munkaképességük, alapvetően nem hajlanak el e feladat végrehajtása közben. Miután megjelenik egy antikrisztus, legalább fél évbe telik a felfedése és kitakarítása. Ez idő alatt a munkaképességgel bíró emberek képesek azonosítani az illetőt, az antikrisztus megnyilvánulásainak boncolgatása végett az igazságról beszélgetni, valamint segíteni a testvéreknek abban, hogy fel tudják ismerni az antikrisztust és ne legyenek félrevezetve, képessé téve őket ezáltal arra, hogy fel tudjanak kelni és közösen le tudják leplezni és ki tudják rekeszteni az antikrisztust. Amikor antikrisztusok vagy gonosz emberek jelennek meg a munkaképességgel bíró emberek munkájának körében, a testvérek többsége alapvetően nem lesz félrevezetve vagy befolyásolva. Csak néhány zavaros fejű ember, illetve a nagyon gyenge képességűek lesznek félrevezetve, ez pedig normális jelenség. A jó képességű és munkaképességgel bíró emberek el tudják érni ezeket az eredményeket a munkájukban, és az ilyen emberek birtokában vannak az igazságvalóságnak, és megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók.

A különféle tehetséges embertípusok között, melyeket az imént említettem, az első típusba azok tartoztak, akik a különböző munkaelemek felügyelői lehetnek. Az első követelmény velük szemben az, hogy meglegyen bennük a tehetség és a képesség az igazság felfogására. Ez a minimumkövetelmény. A második követelmény az, hogy hordozzanak terhet – ez elengedhetetlen. Egyesek az átlagembereknél gyorsabban felfogják az igazságot, van lelki megértésük és jó képességűek, van bennük munkaképesség, és miután egy ideig gyakoroltak, tökéletesen meg tudnak állni a saját lábukon. Van azonban ezekkel az emberekkel egy súlyos probléma – nem hordoznak terhet. Szeretnek enni, inni, szórakozni és csavarogni. Nagyon érdeklik őket ezek a dolgok, de ha valamely olyan konkrét munka elvégzésére kérik meg őket, amelyhez nehézséget kell elszenvedniük és árat kell fizetniük, valamint egy kissé meg kell fékezniük magukat, akkor kedvüket vesztik és azt állítják, hogy valami bajuk vagy nyavalyájuk van, és hogy minden ízükben kényelmetlenül érzik magukat. Féktelenek és fegyelmezetlenek, nemtörődömök, makacsok és léhák. Akkor esznek, alszanak és szórakoznak, amikor épp akarnak, és csak akkor végeznek némi munkát, amikor úgy tartja kedvük. Ha egy kissé nehéz vagy fárasztó a munka, akkor érdeklődésüket veszítik és nem akarják többé a kötelességüket végezni. Ez vajon teherviselés? (Nem.) A lusta és testi kényelem után sóvárgó emberek nem azok, akiket elő kell léptetni, és akiket művelni kell. Olyan emberek is vannak, akiknek a képessége több mint megfelelő egy munkához, azonban sajnos egyszerűen nem hordoznak terhet, nem szeretnek felelősséget vállalni, nem szeretik a gondokat és nem szeretnek aggódni. Nem látják meg az elvégzendő munkát, és még ha látják is, nem akarnak foglalkozni vele. Az efféle emberek jelöltek vajon az előléptetésre és a művelésre? Egyáltalán nem; az embereknek terhet kell hordozniuk ahhoz, hogy előléptessék és műveljék őket. A teherviselés a felelősségérzet megléteként is leírható. A felelősségérzet meglétének inkább az emberi mivolthoz van köze; a teherviselés azon mércék egyikére utal, amelyeket Isten háza az emberek mérésére használ. Azok, akik terhet hordoznak, miközben még két másik dolog – az igazság felfogására való tehetség és képesség és a munkaképesség – birtokában is vannak, azok a fajta emberek, akik előléptethetők és művelhetők, és ilyen típusú emberek lehetnek a különböző munkaelemek felügyelői. Ezek az emberek előléptetésének és művelésének szükséges mércéi ahhoz, hogy különféle felügyelők legyenek, az előléptetésre és a művelésre pedig azok az emberek jelöltek, akik megfelelnek ezeknek a mércéknek.

II. A különleges tehetséggel vagy adottságokkal rendelkező, különböző szakmákban tehetséges emberekre vonatkozó előírt kritériumok

Azon típusú emberek mellett, akik a különböző munkaelemek felügyelői lehetnek, az előléptethető vagy fejleszthető emberek egy másik típusát azok alkotják, akik különleges tehetséggel vagy ajándékokkal rendelkeznek, illetve elsajátítottak valamilyen szakmai készséget. Mi az a mérce, amit Isten háza megkövetel az ilyen emberek csoportvezetővé neveléséhez? Először is nézd meg az emberi mivoltukat – amíg viszonylag szeretik a pozitív dolgokat és nem gonosz emberek, addig ez elég. Lehet, hogy egyesek megkérdezik: „Miért nem követelmény, hogy olyasvalakik legyenek, akik az igazságra törekszenek?” Azért, mert a csoportvezetők nem gyülekezetvezetők vagy dolgozók, és nem is öntözők, és túl sok lenne azt követelni tőlük, hogy megfeleljenek az igazságra való törekvés mércéjének, a legtöbbjük számára pedig elérhetetlen. Ez nem követelmény olyanoktól, akik az általános ügyek munkáját, illetve a szakmai munka konkrét tételeit végzik el; ha az lenne, csak kevesen felelnének meg, így a mércét alacsonyabbra kell tenni. Amíg az emberek értik a szakmájukat, képesek vállalni a munkát, és nem követnek el gonoszságot, illetve nem okoznak zavarást, az elég. Ezeknek az embereknek, akik jártasak bizonyos készségekben és szakmákban, valamint rendelkeznek bizonyos erősségekkel, ha Isten házában olyan munkát fognak végezni, amely bizonyos készségismeretet igényel és kapcsolódik a szakmájukhoz, amennyiben a jellemük tekintetében viszonylag jámborak és becsületesek, nem gonoszak, nem eltorzult a felfogásuk, képesek elviselni a nehézségeket és hajlandóak megfizetni az árat, akkor ez elég. Az ilyen emberek csoportvezetővé válás céljából történő művelésére vonatkozó első követelmény tehát az, hogy viszonylag szeressék a pozitív dolgokat, azonkívül pedig képeseknek kell lenniük nehézséget elviselni és árat fizetni. Mi van még? (Egyenes jelleműeknek kell lenniük, és nem lehetnek gonoszak, valamint nem lehet eltorzult a felfogásuk.) Viszonylag egyenesnek kell lennie a jellemüknek, nem lehetnek gonosz emberek, és nem lehet eltorzult a felfogásuk. Némelyek esetleg megkérdezik: „Akkor hát magas szintűnek tekinthető az igazság felfogására való képességük? Miután hallották az igazságot, rá tudnak ébredni az igazságvalóságra, és be tudnak menni az igazságvalóságba?” Nem szükséges elvárni mindezeket; elegendő annyit megkövetelni, hogy ne legyen eltorzult a felfogásuk az ilyen embereknek. Amikor olyan emberek végzik a munkájukat, akiknek nincs eltorzulva a felfogásuk, annak az az egyik előnye, hogy valószínűleg nem fognak akadályozásokat okozni vagy bármi nevetséges dolgot tenni. Isten háza sok ízben beszélt már például a színészi jelmezek színére vonatkozó alapelvekről, amelyeknek méltóságteljeseknek és rendeseknek kell lenniük, valamint inkább színeseknek, mintsem drapp színűnek. Mégis vannak még mindig olyanok, akik egyszerűen nem tudják értelmezni, amit mondanak nekik, nem értik a hallottakat, és képtelenek felfogni, valamint nem képesek azonosítani azokat az alapelveket, amelyek Isten házának ezen követelményeiben rejlenek, végül pedig csupa szürke jelmezt választanak – hát nem eltorzult felfogás ez? (De igen.) Ezt jelenti, amikor eltorzult felfogása van valakinek. Mit jelent az elsősorban, amikor viszonylag szereti valaki a pozitív dolgokat? (Azt, hogy képes elfogadni az igazságot.) Így van. Azt jelenti, hogy képes elfogadni az igazsággal egyező szavakat és dolgokat, valamint képes elfogadni Isten szavait és az igazság valamennyi aspektusát, és alávetni magát azoknak. Függetlenül attól, hogy a gyakorlatba tudják-e ültetni az ilyen emberek ezeket a dolgokat, az a legkevesebb, hogy legbelül nem állhatnak ellenük, illetve nem undorodhatnak tőlük. Az ilyen emberek jó emberek, és köznyelven azt lehet mondani róluk, hogy rendes emberek. Melyek a rendes emberek jellemzői? Undort, visszatetszést és utálatot éreznek a nem hívők által előszeretettel elkövetett gonosz cselekedetekkel, valamint a nem hívők által követett gonosz irányzatokkal kapcsolatban. Például a nem hívők világának irányzatai a gonosz erőket népszerűsítik, és sok nő arra törekszik, hogy gazdag emberhez menjen feleségül vagy valakinek a szeretője legyen. Hát nem elvetemült dolog ez? Az igazságot szerető emberek különösen visszataszítónak találják ezeket a dolgokat, és némelyikük ezt mondja: „Még ha nem is találnék senkit, akihez hozzámenjek, még ha halálosan szegény lennék is, akkor sem cselekednék soha úgy, mint ezek”; más szóval lenézik és megvetik az ilyen embereket. A rendes emberek egyik jellemzője az, hogy visszataszítónak és felháborítónak tartják a gonosz irányzatokat, illetve lenézik azokat, akiket az efféle irányzatok rabul ejtettek. Ezek az emberek meglehetősen egyenesek; az Istenben való hit, a jó emberként való élet, a helyes úton járás, Isten félelme és a rossz kerülése, a gonosz irányzatok kerülése, valamint a világban fellelhető valamennyi rossz magatartás kerülése hallatán a szívük mélyén érzik, hogy ez jó dolog. Függetlenül attól, hogy képesek-e mindezek megvalósítására, és hogy mennyire törekednek hinni Istenben és a helyes úton járni, végül is arra vágynak a szívük mélyén, hogy a világosságban élhessenek, és hogy egy olyan helyen lehessenek, ahol az igazság uralkodik. Az efféle egyenes emberek olyan típusúak, akik meglehetősen szeretik a pozitív dolgokat. Azoknak, akiket majd előléptet és művel Isten háza, minimum az egyenes emberek jellemével és a pozitív dolgok szeretetével kell rendelkezniük. Ugyancsak ez az első elvárt norma azon típusú tehetséges emberek előléptetését illetően, akik szakmai készségek és erősségek birtokában vannak. A második norma az, hogy az ilyen emberek legyenek képesek nehézséget elszenvedni és árat fizetni. Ez azt jelenti, hogy amikor olyan ügyekről vagy munkáról van szó, amelyekért szenvedélyesen lelkesednek, akkor képesek félretenni a saját vágyaikat, félretenni a testi gyönyöröket vagy a kényelmes életvitelt, sőt akár a saját jövőbeni kilátásaikról is lemondani. Azonkívül nem nagy ügy a számukra egy kis nehézség vagy némi fáradságérzet; ha valami értelmes dolgot tehetnek, amit helyesnek hisznek, akkor boldogan lemondanak érte a testi gyönyörökről és előnyökről – vagy legalábbis megvan bennük a törekvés és a vágy arra, hogy így tegyenek. Némelyek ezt mondják: „Időnként az illető még mindig testi kényelmek után sóvárog: időnként sokáig akar aludni vagy jó ételeket akar enni, máskor meg bóklászni vagy őgyelegni akar – legtöbbször azonban képes nehézséget elviselni és árat fizetni; arról van csak szó, hogy olykor ilyen gondolatokra vezeti a hangulata. Problémának számítana ez?” Nem számítana annak. Túl sokat kérnénk, ha azt követelnénk az illetőtől, hogy egészen tegye félre a testi gyönyöröket, kivéve sajátos körülmények esetén. Általánosságban elmondható, hogy amikor elvégzendő munkát bízol az ilyen emberekre – függetlenül attól, hogy nagy munkáról van-e szó vagy sem, vagy hogy olyasvalami-e, amit szeretnek csinálni, és az sem számít, hogy mennyire nehéz az a munka, vagy mekkora nehézséget kell elviselniük, vagy milyen árat kell fizetniük, ha rájuk bízod azt a munkát, ők garantáltan a legjobb képességük szerint fogják elvégezni, és még csak arra sem lesz szükség, hogy rajtuk tartsd a szemed, vagy felügyeld őket. Az ilyen emberek képesek nehézséget elszenvedni és árat fizetni, és ez a rendes emberek egy másik megnyilvánulása. Mit jelent az, amikor valaki képes nehézséget elszenvedni és árat fizetni? Azt jelenti, hogy alapos az illető, hogy rendkívül elszánt és gondos, és hogy bármilyen nehézség elszenvedésére és bármilyen ár megfizetésére hajlandó azért, hogy rendesen el legyenek végezve a dolgok. Amikor a dolgok elvégzésére kerül a sor, az ilyen emberek megtartják az ígéreteiket, és megbízhatóak – szemben azokkal, akik falánkak és tételnek, akik a pihenést szeretik és a munkát gyűlölik, és akik a nyereséget helyezik minden más elébe. Utóbbiak megszegik az ígéreteiket, állandóan hamis szavakat szólnak, hogy megtévesszenek és hízelgéssel rászedjenek másokat, és habozás nélkül hazudoznak és hamisan esküdöznek a céljaik elérése végett – Isten nem fogja megmenteni ezeket az embereket. Isten a becsületes embereket szereti. Csak a becsületes emberek tartják a szavukat és hűek a kötelességeikhez, és Isten csak azokat mentheti meg, akik képesek nehézséget elviselni és árat fizetni az Istentől kapott megbízatásuk teljesítése végett. A nehézség elviselésére és ár fizetésére való képesség a második jellemző és megnyilvánulás, amelynek birtokában kell lennie valakinek ahhoz, hogy előléptesse és művelje őt Isten háza. A harmadik norma az, hogy ne legyen eltorzult az illető felfogása. Vagyis, hogy miután meghallgatta Isten szavait, minimum tudnia kell azt, hogy mire utalnak a szavak, tudnia kell értelmezni, amit Isten mond, és nem lehet torzulás vagy abszurditás a felfogásában. Ha például a kék színről beszélsz, ne gondolja tévesen feketének, ha pedig a szürke színről beszélsz, ne gondolja tévesen lilának. Ez az abszolút minimum. Még ha olykor eltorzult is a gondolkodása, el tudja fogadni, ha mások rámutatnak, ha pedig azt látja, hogy valaki másnak tisztább a felfogása, mint neki, akkor készségesen el tudja azt fogadni – az ilyen típusú embernek tiszta felfogása van. Negyedszer, nem szabad gonosz embernek lennie az illetőnek. Ez könnyen érthető? Az, hogy nem gonosz ember valaki, azt jelenti, hogy legalább egy dolgot megtesz, éspedig azt, hogy miután nem sikerült elérnie, amire Isten háza megkérte, vagy miután megsértette az alapelveket és rosszul csinált valamit, képes ellenállás, valamint negativitás vagy elképzelések terjesztése nélkül elfogadni és alávetni magát, amikor megmetszik. Azonkívül, bármelyik csoportban legyen is, a legtöbb emberrel jól ki tud jönni és harmonikus kapcsolatban tud lenni velük. Még ha meg is bántja valaki azzal, hogy valami kellemetlent mond, el tudja viselni anélkül, hogy számontartaná, és ha valaki piszkálja, nem fizet rosszal a rosszért, hanem helyette bölcsen megtalálja a módját, hogy elkerülje az illetőt és távoltartsa magát tőle. Noha az ilyen egyének nem érnek fel odáig, hogy becsületes emberek lennének, az minimum elmondható róluk, hogy meglehetősen ártatlanok és nem követnek el gonoszságot, ha pedig megsérti őket valaki, nem állnak bosszút rajta, nem kínozzák és nem nyomják el. Azonkívül, az ilyen emberek nem próbálnak meg saját királyságokat alapítani, Isten házával ellentétesen cselekedni, elképzeléseket terjeszteni Istenről, ítéletet mondani Róla, illetve bármi bomlasztót tenni vagy zavarásokat okozni. A fenti négy pont képezi az alapvető kritériumait a bizonyos erősségekkel rendelkező vagy bizonyos szakmai készségekhez értő tehetséges emberek előléptetésének és művelésének. Amennyiben teljesítik ezt a négy kritériumot, akkor alapjában véve el tudnak vállalni bizonyos kötelességeket, és megfelelő módon el tudnak végezni bizonyos munkákat.

Némelyek ezt kérdezhetik: „Hogyhogy nem tartozik a tehetséges emberek előléptetéséhez és műveléséhez teljesítendő kritériumok közé az, hogy értsék az igazságot, legyenek birtokában az igazságvalóságnak, és legyenek képesek félni Istent és kerülni a rosszat? Hogyhogy nem tartozik közéjük az, hogy legyenek képesek megismerni Istent, legyenek képesek alávetni magukat Istennek, legyenek hűségesek Istenhez és legyenek megfelelő színvonalú teremtett lények? Elmaradtak ezek a dolgok?” Mondjátok meg Nekem, ha valaki érti az igazságot és belépett az igazságvalóságba, valamint képes magát alávetni Istennek, hűséges Istenhez, és istenfélő szíve van, továbbá ismeri Istent, nem áll ellen Neki, és megfelelő színvonalú teremtett lény, szükséges-e őt még mindig művelni? Ha igazán elérte mindezt, azzal nem teljesült máris a művelés eredménye? (De igen.) Éppen ezért ezek a kritériumok nem szerepelnek a tehetséges emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó követelmények között. A jelölteket olyan emberi lények közül léptetik elő és művelik, akik nem értik az igazságot, és akik telve vannak romlott beállítottságokkal, éppen ezért lehetetlen, hogy ezek az előléptetésben és művelésben részesülő jelöltek máris birtokában legyenek az igazságvalóságnak, vagy előtte már teljességgel alávessék magukat Istennek, arról nem is beszélve, hogy teljes mértékig hűségesek lennének Istenhez, attól pedig egész bizonyosan még távolabb vannak, hogy ismerjék Istent, és istenfélő szívük legyen. Az előléptetéshez és műveléshez mindenekelőtt azoknak a kritériumoknak kell eleget tennie mindenféle tehetséges embernek, amelyeket az imént említettünk – ezek a legreálisabbak és legkonkrétabbak. Némely hamis vezetők ezt mondják: „Itt nincsenek tehetséges emberek, akiket előléptetni és művelni lehetne. X nem érti az igazságot, Y istenfélő szív nélkül teszi a dolgokat, V nem tudja elfogadni a metszést, Z-ben nincs hűség...” – és így tovább, egy egész seregnyi hibát felsorolnak. Mit sugallnak ezek a hamis vezetők azzal, hogy ilyeneket mondanak? Azt sugallják, mintha ezeket az embereket nem lehetne előléptetni és művelni, mert nem értik az igazságot, nem tapasztalják meg Isten munkáját, nincsenek még az igazságvalóság birtokában, és így tovább, miközben maguk a vezetők már vezetővé tudnának válni, mivel már van némi gyakorlati tapasztalatuk, és birtokában vannak az igazságvalóságnak. Avagy nem ezt akarják mondani ezek a hamis vezetők? Az ő szemükben senki sem olyan jó, mint ők maguk, és rajtuk kívül senki sem alkalmas arra, hogy vezető legyen. Ez a hamis vezetők arrogáns beállítottsága; tele vannak elképzelésekkel és képzelődésekkel azzal kapcsolatban, hogy Isten háza miként léptesse elő és művelje az embereket.

III. Az általános ügyekkel foglalkozó személyzetre vonatkozó előírt kritériumok

Az imént kétféle embert említettem, akiknek a művelésére összpontosít Isten háza. Az egyik embertípusba azok tartoznak, akikből vezetők és dolgozók lehetnek, a másikba pedig azok, akik különféle szakmai munkát tudnak vállalni. Van még egy további embertípus is. Nem lehet elmondani róluk, hogy valamilyen speciális erősség vagy szakmai készség birtokában lennének; nem tartozik semmilyen fejlett technológia a munkájukhoz; vagyis ezek az emberek bizonyos általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek a gyülekezetben, és olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek kívül esnek a gyülekezet lényegi munkáján. Ők olyan típusú emberek, akik általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek. Melyek Isten házának a legfőbb követelményei az ilyen emberekre vonatkozóan? A legfontosabb követelmény az, hogy képesek legyenek megvédeni Isten házának az érdekeit, ne segítsék a kívülállókat Isten házának a kárára, és ne árusítsák ki Isten házának az érdekeit azért, hogy a Sátán kegyeibe férkőzzenek. Ez minden. Akár tehetséges kommunikátorok, a társadalom krémje, akár különleges talentumuk van, meg kell tudniuk védeni Isten házának az érdekeit, amikor külső ügyeket intéznek Isten háza számára. Mik tartoznak Isten háza érdekei közé? A pénz, az anyagi javak, Isten háza és a gyülekezet jóhíre, valamint a testvérek biztonsága – ezek mindegyike nagyon fontos aspektus. Aki képes megvédeni Isten házának az érdekeit, az normális emberi mivolttal rendelkező, kellőképpen egyenes jellemű és az igazság gyakorlására hajlandó ember. Egyeseknek nincs ítélőképességük, és ezt mondják: „Van egy gonosz emberi mivoltú személy, de meg tudja védeni Isten házának a munkáját.” Lehetséges ez? (Nem, nem az.) Hogyan tudnák megvédeni a gonosz emberek Isten házának a munkáját? Csak a saját érdekeiket tudják megvédeni. Vagyis, ha valaki igazán képes megvédeni Isten házának az érdekeit, annak bizonyosan jó jelleme és emberi mivolta van; ebben nem lehet tévedés. Ha valaki Isten házának a kárára segít kívülállóknak, amikor Isten házáért tesz dolgokat, és elárulja annak érdekeit, valamint nem csupán nagy gazdasági és anyagi veszteséget okoz Isten házának, hanem Isten háza és a gyülekezet jó hírében is hatalmas kárt tesz, az vajon jó ember? Az ilyen emberek egész biztosan nem jók. Nem törődnek azzal, hogy mekkora anyagi és pénzügyi veszteséget szenved Isten háza; az számít nekik a leginkább, hogy maguknak kedvezzenek, és hogy a nem hívők kegyeibe férkőzzenek; nem csupán ajándékokat küldenek a nem hívőknek, hanem a tárgyalások alkalmával állandóan engedményeket is tesznek nekik – az nem jut az eszükbe, hogy Isten háza érdekeiért harcoljanak. Mégis hazudnak Isten házának, azt mondják, hogy elvégezték a munkát és megvédték Isten házának az érdekeit, miközben valójában máris veszteségeket szenvedett a gyülekezet munkája, a nem hívők pedig nagy hasznot húztak Isten házából. Ha valaki minden tekintetben képes megvédeni Isten házának az érdekeit, amikor külső dolgokat intéz, az vajon jó ember? (Igen.) És ha egy ilyesfajta ember nem képes semmilyen más munkát végezni Isten házában, és csakis az efféle, általános ügyekkel kapcsolatos munkára alkalmas, azt vajon elő kell léptetnie Isten házának? (Igen.) A munkaképességük és amellett, hogy képesek a munkájukat az Isten háza által megkövetelt alapelveknek megfelelően végezni, arra is képesek, hogy megvédik Isten házának az érdekeit, így megfelelő színvonalúak, az ilyen embereket pedig elő kell léptetni. Másfelől azonban azok, akik állandóan kárt okoznak Isten háza érdekeiben, akik állandóan potenciális fenyegetést jelentenek a testvérek biztonságára nézve, és akik állandóan negatív hatást és következményeket idéznek elő Isten háza és a gyülekezet jó hírére nézve – az ilyen embereket nem kell előléptetni vagy művelni; ha előléptetik és használják, gyorsan el kell bocsátani őket. Olyanok is vannak, akik mindig bajba kerülnek, miközben a munkájukat végzik, például mert balesetbe keverednek vezetés közben, összekuszálják az általuk intézett ügyeket, vagy olyan konfliktust idéznek elő, amely állandó panaszokhoz vezet, ha pedig bármilyen hiba adódik, nem tudják, miként orvosolják. Az ilyen emberek gyengeelméjűek, balszerencsehozók és pazarlók. Ha egy ilyen típusú emberből csoportvezető, felügyelő, vezető vagy dolgozó lesz, nem csupán gyorsan el kell bocsátani, hanem ki is kell takarítani a gyülekezetből. Azért van így, mert az ilyesfajta ember a katasztrófa garanciája és balszerencsét hoz. Amíg van egy-két ilyen ember a gyülekezetben, addig ott nem lehet békesség. Úgy tűnik, az ilyen emberekben gonosz szellemek lakoznak, vagy pestisesek. Aki csak kapcsolatba lép velük, azt balszerencse fogja érni, úgyhogy az ilyen embert haladéktalanul ki kell gyomlálni. Ezeknek az embereknek még az arcvonásaik is egészen rosszak, telve vannak fondorlatos vagy ördögi vonásokkal, vagy pedig rettentően csúnyák, és aki csak kapcsolatban lép velük, úgy fogja érezni, mintha valami rossz dolog lenne készülőben. Az ilyen típusú embereket el kell bocsátani és ki kell takarítani, és csak ekkor mehetnek jól a gyülekezet dolgai. A különböző emberek gyülekezeten belüli előléptetése és művelése – az alapelveknek megfelelő cselekvés végett – az alapelvek betartását, valamint az ítélőképesség gyakorlását követeli meg. A különböző típusú emberek közül, akiket előléptetnek és művelnek, ott vannak azok, akik gyülekezetvezetőként és dolgozóként szolgálnak, akik a különféle szakmákért felelnek a gyülekezetben, valamint azok is, akik általános ügyeket intéznek a gyülekezet számára. Arról is világosan beszélgettünk már, hogy milyen különböző kritériumoknak kell eleget tenniük a tehetséges emberek ezen különböző típusainak. Ha világosan látjátok a vezetők és dolgozók kiválasztására, valamint az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelveket, akkor az egész gyülekezeti munka helyes mederbe fog terelődni.

Némelyek talán ezt kérdezik: „Miért nevezzük tehetséges embereknek ezeket az embereket, akiket előléptet és művel Isten háza?” Az általunk emlegetett tehetséges emberek fogalma az előléptetésre és művelésre jelölt emberekre utal. Más követelmények érvényesek azokra az emberekre, akik különböző kötelességeket tudnak végezni, és mivel az előléptetés és a művelés folyamatában vannak, ezért elegendő, ha az általunk imént említett kritériumoknak eleget tesznek ezek az úgynevezett tehetséges emberek. Irreális lenne azt várni tőlük, hogy máris legyenek birtokában az igazságvalóságnak, máris legyenek engedelmesek és hűségesek, és máris féljék Istent. Így hát a tehetséges emberek, akikről beszélünk, pusztán csak azok, akik birtokában vannak valamennyinek azon tulajdonságokból és integritásból, amelyekkel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kellene, valamint az igazság megértésének képességével is – és ekként már alkalmasnak számítanak. Nem azt jelenti, hogy már megértették az igazságot és beléptek az igazságvalóságba, és azt sem jelenti, hogy már elérték az Istennek való teljes alávetettséget, miután elfogadták ítéletét és fenyítését, sem semmi effélét. A „tehetséges emberek” kifejezés természetesen nem azokra utal, akik egyetemre jártak vagy PhD fokozatot szereztek, és nem is azokra, akik kiváltságos családi hátterűek vagy magas társadalmi helyzetűek, illetve akik különleges képességekkel vagy ajándékokkal rendelkeznek – nem ezekre az emberekre utal. Mivel még előléptetés és művelés előtt állnak, némelyek azok közül, akik szakmai munkát fognak végezni, korábban talán soha nem gyakorolták vagy tanulták még azt a szakmát, de amennyiben eleget tesznek az előléptetés és a művelés kritériumainak, valamint hajlandóak megtanulni egy adott szakmát és jók annak a megtanulásában, akkor Isten háza előléptetheti és művelheti őket. Mit értek ez alatt? Nem azt értem, hogy csak akkor lehet előléptetni és művelni valakit, ha természetszerűleg kitűnő egy bizonyos szakmában, hanem inkább azt, hogy ha megvan benne a hajlandóság a tanulásra, és megvannak nála a feltételek, vagy ha mindössze az adott szakma alapjainak van birtokában, akkor előléptethető és művelhető – ez az alapelv. Itt ér véget a beszélgetésünk azokról a kritériumokról, amelyeknek eleget kell tenniük azoknak a különféle tehetséges embereknek, akiket elő akar léptetni és művelni akar Isten háza.

Isten házának céljai azzal, hogy mindenféle tehetséges embert támogat és művel

Ezek után arról fogunk beszélgetni, hogy miért lépteti elő és műveli Isten háza a különféle tehetséges embereket. Egyesek nem igazán értik ezt, és ezt gondolják: „Nem lenne elegendő az is, ha Isten háza csak úgy mindjárt előléptetné és használná a különféle tehetséges embereket? Miért szükséges egy ideig művelni és képezni őket?” Értitek ezt vagy sem? Beszéljünk először azokról a fajta emberekről, akikből vezetők és dolgozók lesznek! Miért lépteti elő és műveli Isten háza azokat, akiknek van felfogóképességük, akik terhet hordoznak a gyülekezetért, és akik munkaképesek? Azért, mert habár a képességük tekintetében alkalmasnak minősülnek, és teljesítik a kritériumokat, még nem szereztek valóságos tapasztalatot és nem értik az igazságot, azt pedig még kevésbé tudják, hogy miként gyakorolják az igazságot és tegyék az alapelvek szerint a dolgokat. Képezni kell őket és útmutatással kell szolgálni nekik egy darabig, és csak azután lehet hivatalosan használni őket, hogy magas szinten elsajátították a kötelességük végzésének alapelveit, illetve valóságos tapasztalatuk van. Ha olyanok lennének, mint a testvérek a gyülekezetben, akik eszik és isszák Isten szavait, prédikációkat hallgatnak, élik a gyülekezeti életet és képzést kapnak egy kötelesség végzéséből, és csak akkor léptetnék elő és művelnék őket, miután növekedett az életük, akkor túl lassú lenne a fejlődésük. Ebben az esetben hány évükbe telne, amíg alkalmassá válnak arra, hogy használja őket Isten? Nem befolyásolná ez a gyülekezeti munkát? Éppen ezért, akikben megvan a képesség az igazság felfogására, akik munkaképesek, és akiknek van teherérzetük, azokat azt elő kell léptetni, művelni kell és meg kell kérni őket, hogy képezzék magukat egy vezető vagy dolgozó kötelességének a végzéséből, valamint terhet kell rájuk bízni. Ennek köszönhetően egyfelől ki fogják hozni a maximumot az erősségeikből, másfelől, amikor különleges helyzetekkel találkoznak, beszélgetni szükséges velük az igazságról a nehézségeik megoldása végett. Néha megmetszeni is muszáj őket, szükség esetén pedig meg is kell fegyelmezni őket, valamint számtalan megpróbáltatáson és finomításon is keresztül kell menniük, illetve sok szenvedést is el kell viselniük. Csak úgy fejlődhetnek igazán, ha keresztülmennek ilyen gyakorlati képzésen, és így érthetik meg lépésről-lépésre az igazságot, sajátíthatják el magas szinten az alapelveket, majd vállalhatják mielőbb a vezetők és dolgozók munkáját. A vezetők és dolgozók ily módon történő művelése és képzése jobb eredményekkel jár majd és gyorsabb lesz, ami előnyös Isten háza munkájára, és még inkább előnyös Isten választott népének az életbe való belépésére nézve, mivel a gyakorlati tapasztalattal rendelkező vezetők és dolgozók közvetlenül tudják öntözni és ellátni Isten választott népét. Amikor Isten háza vezetővé léptet elő és vezetőnek művel ki valakit, azzal egyfajta terhet helyez rá, hogy képezze magát, hagyatkozzon Istenre és törekedjen az igazság felé; csakis így fog a lehető leggyorsabban növekedni az illető érettsége. Minél nagyobb teher nehezedik valakire, annál nagyobb nyomás alá kerül, és annál inkább rá lesz kényszerítve arra, hogy keresse az igazságot és hagyatkozzon Istenre. Végül képes lesz megfelelően végezni a munkáját és követni Isten akaratát, és így rálép majd a megmentés és tökéletesítés helyes útjára – ez a hatás érhető el azzal, amikor Isten háza előlépteti és műveli az embereket. E konkrét feladatok végzése nélkül nem tudnák, hogy minek vannak híján, nem tudnák, hogyan tegyék a dolgokat elvszerűen, és azt sem tudnák, hogy mit jelent az igazságvalóság birtokában lenni. A konkrét munka végzése tehát segít nekik felismerni a hiányosságaikat és meglátni, hogy az adottságaiktól eltekintve híján vannak az igazságvalóságnak; segít érzékelniük, hogy mennyire elszegényedettek és szánalmasak, ráébresztve őket arra, hogy ha nem hagyatkoznak rá Istenre és nem keresik az igazságot, akkor mindenféle munkára képtelenné válnak; általa igazán megismerik önmagukat és világosan látják, hogy ha nem törekednek az igazságra és a beállítottságuk megváltozására, akkor semmiképpen nem lehetnek alkalmasak arra, hogy Isten használja őket. Ezek mindazok a hatások, amelyeket el kell érni a vezetők és dolgozók művelése és képzése során. Csakis ezen aspektusok megértése által tudnak az emberek két lábbal a földön járva az igazságra törekedni, visszafogottan viselkedni, többé garantáltan nem dicsekedni magukkal, miközben a munkájukat végzik, következetesen Istent magasztalni és Isten mellett bizonyságot tenni a kötelességük végzése során, valamint lépésről lépésre belépni az igazságvalóságba. Amikor vezetővé léptetik elő és művelik ki az embereket, azok képessé válnak arra, hogy megtanulják felismerni a különböző emberek állapotait, valamint képzik magukat az azon a téren, hogy miként keressék az igazságot a különböző emberek nehézségeinek a megoldása végett, hogyan támogassák és lássák el a különféle embereket, és miként vezessék el az embereket az igazságvalóságra. Ezzel egyidejűleg azoknak a különféle problémáknak és nehézségeknek a megoldása terén is képzeniük kell magukat, amelyekkel a munkájuk során találkoznak, valamint meg kell tanulniuk, hogy miként különböztessék meg az antikrisztusok, gonosz emberek és álhívők különféle típusait és hogyan foglalkozzanak velük, illetőleg miként végezzék a gyülekezet megtisztításának a munkáját. Ily módon – másokhoz képest – több emberrel, eseménnyel és dologgal, valamint több Istentől rendelt körülménnyel kapcsolatban szereznek tapasztalatot, mind többet eszik és isszák Isten szavait, és egyre több igazságvalóságba lépnek be. Ez lehetőség arra, hogy képezzék magukat, nem igaz? Minél több lehetőség van a képzésre, annál több lesz az emberek tapasztalata, annál szélesebb lesz a rálátásuk a dolgokra, és annál gyorsabban fognak növekedni. Ha azonban nem végeznek vezetői munkát az emberek, akkor mindössze személyes létezéssel és személyes tapasztalatokkal fognak találkozni, csak ilyeneken mennek keresztül, és mindössze személyes romlott beállítottságokat és különféle személyes állapotokat fognak felismerni – amelyek mind csakis önmagukkal kapcsolatosak. Amint vezetővé válnak, több emberrel, több eseménnyel és több körülménnyel találkoznak, ami arra készteti őket, hogy gyakran járuljanak Isten elé az igazságalapelveket keresni. Számukra láthatatlan terhet képeznek ezek az emberek, események és dolgok, és természetesen rendkívül kedvező körülményeket teremtenek az igazságvalóságba történő belépésükhöz, ami jó dolog. Így aztán egy képességgel bíró, terhet hordozó és munkaképes illető hétköznapi hívőként lassabban fog belépni, vezetőként vagy dolgozóként pedig gyorsabban. Mi a jó az embereknek: ha gyorsan vagy ha lassan lépnek be az igazságvalóságba? (Ha gyorsan.) Éppen ezért a képességgel bíró, terhet hordozó és munkaképes emberek esetében kivételt tesz Isten háza, és előlépteti őket, kivéve, ha nem az igazságra törekvő emberek, és ha nem igyekeznek az igazság felé, ebben az esetben ugyanis nem fogja erőltetni őket Isten háza. Ha valaki rendelkezik az Istenben való hit alapjával, eleget tesz az arra vonatkozó követelményeknek, hogy vezető vagy dolgozó legyen, és hajlandó törekedni az igazságra, valamint arra, hogy Isten használja őt, akkor nem kérdés, hogy Isten háza előlépteti és műveli majd, lehetőséget ad neki arra, hogy vezetővé vagy dolgozóvá képezze magát, valamint lehetővé teszi számára, hogy megtanulja, miként végezzen gyülekezeti munkát, és tanulja meg felismerni az embereket, tanuljon meg foglalkozni a gyülekezeten belüli különféle problémákkal, illetve tanuljon meg a munkarend szerint elvégezni különféle munkákat. Ha a képzés ideje alatt el tudják fogadni az emberek az igazságot és a metszést, ha alá tudják vetni magukat Isten vezénylésének és rendeléseinek, ha keresni tudják az igazságot a különféle problémák megoldása végett, és meg tudják tanulni, miként bánjanak a különféle emberekkel és miként különböztessék meg a különféle embereket, illetve hogyan kezeljék őket Isten szavai szerint, akkor el tudják sajátítani a vonatkozó igazságalapelveket, megérteni az igazságot és belépni a valóságba – ezek olyan dolgok, amelyeket a hétköznapi hívők nem tudnak megtapasztalni vagy elnyerni. Ebből a szempontból tehát jó dolog vagy rossz dolog, amikor előléptet és művel valakit Isten háza? Előny a számára, vagy pedig nehézség, amelyet rákényszerítenek? Előny a számára. Persze, amikor még épp csak előléptettek valakit, nem tudja, milyen feladatokat kellene végeznie és miként végezze azokat, így kissé össze van zavarodva. Ez így normális; ki az, aki úgy született, hogy mindent meg tud csinálni? Ha mindent meg tudnál csinálni, akkor bizonyosan te lennél a legarrogánsabb és legbeképzeltebb ember, és senkinek sem engednél – ebben az esetben vajon el tudnád még fogadni az igazságot? Ha mindent meg tudnál csinálni, attól vajon még Istenre hagyatkoznál és Rá tekintenél fel? Vajon akkor is keresnéd az igazságot a saját romlottságodból eredő problémák megoldása végett? Egész biztosan nem. Éppen ellenkezőleg: arrogáns lennél és beképzelt, az antikrisztusok útján járnál, harcolnál a hatalomért és a státuszért, és senkinek sem engednél, félrevezetnéd és tőrbe csalnád az embereket, valamint akadályoznád és megzavarnád a gyülekezet munkáját – ebben az esetben tudna vajon még használni téged Isten háza? Ha tudod, hogy sok hiányosságod van, meg kell tanulnod engedelmeskedni, alávetni magad és Isten háza követelményei szerint végezni a különböző feladatokat; ez lehetővé teszi majd számodra, hogy fokozatosan eljuss arra a pontra, ahol már megfelelő színvonalon tudod végezni a kötelességedet. Az emberek többsége azonban még egy olyan egyszerű dologra sem képes, mint az engedelmeskedés és az alávetettség, úgyhogy nem kellene Isten házát hibáztatniuk azért, hogy nem lépteti elő és nem műveli őket, mivel képtelenek engedelmeskedni. Ha még az engedelmeskedés is meghaladja a képességeidet, akkor merészelne vajon előléptetni és művelni téged Isten háza? (Nem.) És miért nem? Túlságosan kockázatos, problémás és aggályos lenne téged használni! Ugyanis, ha valaha is használna téged Isten háza, még tán átvennéd az irányítást az emberek felett és az elvetemültség útjára vezetnéd őket – ezért olyan kockázatos ez. Ha használna téged Isten háza, lehet, hogy vakmerő módon gaztetteket követnél el és teljes zűrzavarba taszítanád a munkát, Isten házának pedig el kellene bocsátania téged, és el kellene takarítania utánad a rendetlenséget – ezért lenne túlságosan problémás. Azonkívül, ha használna téged Isten háza, nem tudnád, hogyan végezd el bármelyik munkát, és egyáltalán nem lenne hatása a munkádnak; minden általad végzett munka során noszogatnia, felügyelnie és követnie kellene téged a Fennvalónak, Akinek minden dologba be kellene avatkoznia – akkor hát miért kellene használni téged? Túlságosan aggasztó vagy! Az ilyesfajta embert egyáltalán nem lehet használni. Még ha művelve lennél is, hiábavaló volna, sőt, sok problémát okozna és mások művelésére is kihatással lenne; nem lenne akkor vajon több a hátránya, mint az előnye? (De igen.)

Egyeseknek ilyen gondolatok születnek a fejükben és ezt mondják amiatt, hogy sosem lépteti elő, illetve használja őket Isten háza: „Miért nem vesz engem észre soha a Fennvaló? Miért nem léptet elő és művel engem soha Isten háza? Ez nem igazságos!” Nos, először is azt kellene mérlegelniük, hogy képesek-e engedelmeskedni és hogy alá tudják-e vetni magukat Isten háza rendeléseinek. Másodszor, azt kellene mérlegelniük, hogy eleget tesznek-e az ahhoz elvárt három kritériumnak, hogy Isten háza vezetőkké és dolgozókká léptesse elő és művelje ki az embereket – képesek-e felfogni az igazságot, hordoznak-e terhet, és van-e munkaképességük? Ha teljesítik ezt a három kritériumot, akkor előbb vagy utóbb lehetőségük lesz arra, hogy előléptessék, műveljék és használják őket. Ahhoz, hogy előléptesse őket Isten háza, kérnek tőlük dolgokat. És mik ezek a dolgok? Elvárják tőlük, hogy Isten házának az alapelvei és követelményei szerint cselekedjenek; meg kell tenniük, amit kérnek tőlük, éspedig a kért módon – ez műveli rá őket arra, hogy először tanuljanak meg elvszerűen cselekedni, tanulják meg keresni az igazságot és alávetni magukat az igazságnak, valamint tanuljanak meg összehangoltan együttműködni. A művelésük ideje alatt időnként meg fogja metszeni őket Isten háza; időnként keményen megdorgálja majd őket; időnként érdeklődni fog a munkájuk előrehaladása felől; időnként megkérdezi tőlük, hogy pontosan hogy’ megy a munka, és ellenőrizni fogja a munkájukat; időnként pedig megvizsgálja majd, hogy mi a nézőpontjuk egy bizonyos dolgot illetően. Ezeknek a vizsgálatoknak nem az a céljuk, hogy megnehezítsék számukra a dolgokat, hanem hogy megértessék velük, hogy mik Isten szándékai, nekik pedig milyen hozzáállással és alapelvekkel kellene rendelkezniük ezekben a dolgokban. Azért teszi ezt Isten háza, hogy képezze és gyakorlásra ösztönözze őket. És az emberek képzésének mi a célja és rendeltetése? Képessé tenni őket az igazság megértésére. Az igazság megértésének az a célja, hogy az emberek képesek legyenek alávetni magukat az igazságnak és elvszerűen cselekedni, megmaradni a helyükön és hűségesen teljesíteni a kötelességüket, valamint, miközben a kötelességüket végzik, különböző igazságvalóságokba belépni és változásokat elérni a beállítottságuk terén. Isten háza így képezi a vezetőket és a dolgozókat. Amíg a vezetők és dolgozók értik az igazságot, addig van arra remény, hogy Isten népét is képesek legyenek elvezetni az igazság megértésére. Amennyi igazságot értenek a vezetők és a dolgozók, annyi igazságnak a megértésére van reményük azoknak az embereknek is, akiket vezetnek. Amikor a vezetők és dolgozók felfogják az igazságalapelveket a munkájukban, akkor az általuk vezetettek is felfoghatják az alapelveket és beléphetnek az igazságvalóságba a munkájukban. Éppen ezért a képzésben részesülő vezetőknek és dolgozóknak jobb képességűnek kell lenniük másoknál. Először képessé válnak az igazságalapelvek megértésére és belépnek az igazságvalóságba, azután pedig többeket elvezetnek az igazságvalóságba történő belépésre és az igazságalapelvek megértésére. Mit gondoltok erről a megközelítésről? (Azt, hogy jó.) Az ilyen emberek talán nem magasan iskolázottak, nem jó előadók, illetve nem tudnak sokat a technikáról, az aktuális ügyekről és a politikáról. Még az is lehet, hogy nem annyira profik valamilyen szakmában, de képesek megérteni az igazságot, és miután hallották Isten szavait, képesek gyakorolni és megtapasztalni azokat, továbbá képesek megtalálni az igazságalapelveket és többeket elvezetni az Isten szavai valóságába történő belépésre és az igazságalapelvek betartására. Rájuk gondolunk, amikor azokról a tehetséges emberekről beszélünk, akiket előléptetnek és művelnek, hogy vezetőkként szolgáljanak. Elvont dolog ez? (Nem, nem az.) Némelyek talán ezt kérdezik: „Tehetséges emberekről beszélsz, akkor hát a társadalom krémje ők? Olyanoknak kell lenniük, akik korábban valamilyen vállalkozást vezettek vagy valamiféle ügyvezető igazgatók vagy vállalkozók voltak a társadalmunkban? Politikai háttérrel bíró államférfiak, üzleti tehetségek vagy művészeti és irodalmi körökben elismert talentumok? Rendkívüli adottságokkal bíró emberek ők?” Az Isten házában emlegetett tehetséges emberek mások, mint azok a tehetséges emberek, akik odakint a világban vannak. Mit értünk az általunk említett „tehetséges emberek” fogalma alatt? Azt, hogy az illető képes megérteni az igazságot, képes elvezetni az embereket az igazságvalóságba, tudja, hogyan ismerjen fel különféle embereket, valamint oldja meg azokat a különféle állapotokat és nehézségeket, amelyekbe belekerülnek az emberek, helyes nézetei vannak és helyes hozzáállása, amikor problémákkal találkozik, illetve olyan nézetekkel és hozzáállással rendelkezik, amelyekkel az Istenben hívő és Őt követő embereknek rendelkezniük kell. Nem azokra utal, akiknek nincs lelki megértésük, nem is a képmutatókra, vagy azokra, akik magasröptű dolgokat mondanak és ékesszólón beszélnek, hanem azokra, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak. Ezt jelenti a „tehetséges emberek” fogalma. Üres dolog ez? (Nem.) Hát nem nagyon is gyakorlatiak ezek a kritériumok, amelyet Isten háza az efféle tehetséges emberektől elvár, akiket vezetőkké és dolgozókká léptet elő és művel ki? (De igen.) Rendkívül gyakorlati! Az ilyen jelöltektől nem váratik el, hogy felsőfokú egyetemi végzettséggel rendelkezzenek, de annyi képességüknek minimum lennie kell, hogy fel tudják fogni az igazságot. Némelyek talán ezt kérdezik: „Ha nem várnak el tőlük felsőfokú egyetemi végzettséget, az is rendben van, ha írástudatlanok?” Valamiféle iskolázottság nélkül nem lenne lehetséges elolvasni Isten szavait. Érteniük kell az írott szót, de nem szükséges felsőfokú egyetemi végzettséggel rendelkezniük. Azok között, akiket előléptet Isten háza, középiskolai végzettséggel, egyetemi végzettséggel és PhD fokozattal rendelkezők is vannak, vagyis nincs korlát az iskolázottság szintje tekintetében. Azonkívül, az illető társadalmi státuszára sem vonatkoznak korlátozások. A földművesektől elkezdve az értelmiségieken és üzletembereken át a háziasszonyokig – mindenféle ember szívesen látott. Amellett, hogy az iskolázottság szintjére és a társadalmi státuszra nem vonatkoznak korlátozások, az elvárt kritériumok mindazok, amelyekről beszéltem. Észszerű dolog ez? (Igen.) Rendkívül észszerű! Most már egy kicsit jobban értitek, hogy mit értek az „Isten háza által előléptetett és művelt tehetséges emberek” alatt? (Igen.) Azok az emberek, akik eleget tesznek az igazság felfogására való képesség, a teherhordozás és a munkaképesség kritériumának, jelölteknek tekinthetők arra, hogy előléptesse és művelje őket Isten háza. Ha teljesítik ezeket a kritériumokat, akkor alkalmasak rá. Az egyéb dolgokat, például a képzettséget, a családi hátteret, a társadalmi státuszt, a külső megjelenést stb. illetően nem olyan magasak a követelmények. Ennyit az emberek vezetőkké és dolgozókká történő előléptetéséről és műveléséről.

Az imént beszéltünk meg néhány kritériumot, amelyeknek eleget kell tenniük a képességekkel vagy szakmákkal rendelkező embereknek ahhoz, hogy előléptessék és műveljék őket, ezek pedig a következők: szeretniük kell a pozitív dolgokat, és képeseknek kell lenniük az igazság elfogadására, nem lehet eltorzult a felfogásuk, képeseknek kell lenniük hűségesen végezni a kötelességüket, valamint panaszkodás nélkül nehézségeket elszenvedni és árat fizetni, az pedig a legkevesebb, hogy nem művelhetnek gonosz dolgokat – ez a néhány követelmény elengedhetetlen, amikor ezekről az emberekről van szó. Mi tehát a cél ezeknek az embereknek az előléptetésével és művelésével? Ez is ugyanúgy azért történik, hogy valahányszor problémákkal találkoznak ezek az emberek a kötelességük teljesítése és valamely konkrét munka végzése során, képesek legyenek keresni az igazságot a problémák megoldása végett, valamint elvszerűen cselekedni. A belépés gyakorlása folyamán tudtukon kívül is képzik és szabályozzák őket, valamint gyakorolják a saját szándékaik elengedését, a világi emberekkel kapcsolatos helytelen és ostoba nézeteik helyesbítését, bizonyos gyermeteg gondolatok elengedését, valamint az Istenbe vetett hittel kapcsolatos előítéletek, elképzelések és képzelődések elengedését, és más hasonló dolgokat. Természetesen bárhogy legyen is, a gyakorlásnak ez a folyamata arra hivatott képessé tenni az embereket, hogy fokozatosan megértsék az igazságot, megtanulják alávetni magukat, és megtanuljanak belépni a különböző igazságvalóságokba. A tanulás folyamán fokozatosan elsajátítják az igazságalapelveket, megtudják, hogy mit jelent Istenben hinni, mit jelent az igazságot gyakorolni, és mit jelent az ember kötelességét végezni, végezetül pedig fokozatosan megértik, hogy mit kell tenniük a kötelességük megfelelő színvonalon történő végzése érdekében, hogyan kell úgy tenniük a dolgokat, ahogyan egy hívőnek tennie kell azokat, és így tovább – ezek mind olyan dolgok, amelyekbe az emberek az előléptetésüket és művelésüket követően fokozatosan belépnek. Az emberek fokozatos belépésének folyamata a művelés folyamata, a művelés folyamata pedig valójában az a folyamat, melynek során az igazságvalóságba való belépést gyakorolják az emberek. De ha téged nem léptettek elő és nem műveltek, és ha csupán hétköznapi hívőként viselkedsz, aki eljár összejövetelekre, olvassa Isten szavait, beszélget az igazságról, vagy himnuszokat tanul, akkor azzal, hogy ily módon hiszel Istenben, nem teljesíted igazán a kötelességedet teremtett lényként, így aztán messze vagy attól, hogy megfelelő színvonalon végezd a kötelességedet. Még csak azzal sem vagy tisztában, hogy mely alapelveket kellene felfognod a kötelességed végzése terén, és mindössze néhány doktrínát és szlogent tudsz hangoztatni; éppen ezért még nem léptél be az igazságvalóságba, és lassú az életbe való belépésed. Hasonlóképpen, az e szakmai feladatokkal foglalkozó emberek előléptetésének és művelésének is az a célja és a rendeltetése, hogy gyorsabban lépjenek be az igazságvalóságba, valamint jobban és pontosabban fogják fel az igazságalapelveket. Azok, akik képesek felfogni az igazságalapelveket és belépni az igazságvalóságba – ezek azok a tehetséges emberek, akiket Isten háza előléptet és művel. Mire utal az efféle tehetséges emberek fogalma? Azokat jelenti, akik – annak alapján, hogy szeretik a pozitív dolgokat, képesek nehézségeket elszenvedni és árat fizetni, nincs eltorzult felfogásuk, valamint nem gonosz emberek – elérték az igazságalapelvek megértését és beléptek az igazságvalóságba, továbbá alá tudják vetni magukat Istennek és Isten háza rendeléseinek, és valamennyire istenfélő szívük van. Ez a tehetséges emberek második típusa, akikről beszélek. A rájuk vonatkozó követelmények ugyancsak gyakorlatiak, kellőképpen specifikusak és nem elvontak. Elvárás tehát az efféle tehetséges emberekkel szemben, hogy a társadalom krémje legyenek, hogy rendelkezzenek a társadalomban szerzett tapasztalattal és bizonyos iskolai végzettséggel, valamint bizonyos társadalmi státusszal? (Nem.) Isten háza soha nem követeli meg az emberektől, hogy társadalmi státuszuk, hírnevük, iskolai végzettségük vagy magas szintű tudásuk legyen – ezek a dolgok sosem elvártak. Isten háza az emberek előléptetésekor és művelésekor nem a megjelenésüket, vagyis nem azt nézi, hogy mennyire csúnyák vagy vonzóak. Amellett, hogy olyan emberek nem kerülnek előléptetésre, akik úgy néznek ki, mint a nem hívők, vagy akik förtelmes vagy elvetemült megjelenésűek, a többi kritérium az, amelyeket az imént említettem – ezek nagyon gyakorlatiak. Amikor a nem hívők előléptetnek valakit, először az illető megjelenését nézik meg; a férfiaknak jóképűeknek kell lenniük, akár a hivatalnokoknak, a nőknek pedig szépeknek, akár a tündéreknek. Azonkívül az emberek iskolai végzettségét, társadalmi státuszát, családi hátterét és leleményességét is összevetik egymással. Ha felsőfokú iskolai végzettséged van, de nem vagy leleményes, az nem lesz elegendő – akkor soha nem fognak előléptetni, és senki sem fog nagyra tartani téged. Ha van felsőfokú iskolai végzettséged és valódi tehetséged, de nem nézel ki valami jól, ha alacsony termetű vagy, és nem tudod, miként hízelegj a feljebbvalóidnak, vagy hogyan kerülj közel hozzájuk, akkor soha az életben nem fognak előléptetni és művelni, és senki sem fog felfedezni téged. Éppen ezért a nem hívőknek van egy mondásuk, amely így hangzik: „There are many swift horses, but few who can recognize them.” Megállja ez a helyét Isten házában? (Nem állja meg.) Igaz hát az a mondás, miszerint „True gold is destined to glitter eventually”? Érvényes? (Nem.) Azok az emberek mondják ezt gyakran, akik cinikusak és senkinek sem engednek. Mindig ragyogni akarni – ez egy emberi ambíció. Az Isten háza által előléptetett és művelt különféle tehetséges emberek nincsenek aranyból – hétköznapi emberek csupán. Az előléptetés és művelés, amelyről beszélünk, csak egy szófordulat; valójában arra utal, amikor Isten felemel valakit. Te teremtett lénykényt vajon arany vagy a Teremtő előtt? Por vagy csupán – még csak réz vagy vas sem vagy. Miért mondom, hogy por vagy, nem pedig arany? Az emberekben nincs semmi dicséretes. Némelyek ezt kérdezhetik: „Nem ellentmondásos vajon, amit mondtál? Hát nem azt mondtad, hogy ha valaki megfelel annak a kritériumnak, hogy szereti a pozitív dolgokat, akkor elő lehet léptetni?” Emberként nem kell vajon szeretned a pozitív dolgokat? Ha szeretsz néhány pozitív dolgot, attól vajon arannyá válsz? Ragyogni fogsz talán tőle? Ha szeretsz néhány pozitív dolgot, az azt jelenti vajon, hogy birtokában vagy az igazságnak? Csak annak köszönhetően ragyoghat valaki, hogy birtokában van az igazságnak. Ha nem vagy birtokában az igazságnak, hogyan lehetne azt mondani rólad, hogy ragyogsz? Az az igazság, hogy a teremtett lény semmilyen igazságot nem ért. Az, hogy valakinek van némi emberi mivolta, valamint némi adottsága és képessége az igazság felfogására, nem jelenti azt, hogy természetszerűleg birtokában van az igazságnak. Az emberek nincsenek az igazság birtokában, és még ha derék vagy kedves is az emberi mivoltuk, ezek a dolgok nem egyenlők az igazsággal, hanem tulajdonságok csupán, amelyeknek hozzá kell tartozniuk a normális emberi mivolthoz. Éppen ezért ne beszélj ragyogásról. Akkor hát mikor tud valaki ragyogni egy kicsit? Akkor, ha el tudja mondani Jób szavait: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21); ekkor mondható el róla, hogy egy kicsit ragyog és hogy a világosságban él. Csakis akkor ragyoghatsz egy kissé, ha képes vagy mások ellátására, támogatására és vezetésére használni a birtokodban lévő igazságvalóságot és az általad megértett igazságot, minek köszönhetően képesek lesznek eljutni Isten elé és az igazságvalóságba, alávetni magukat Istennek és imádni Istent.

Az Isten háza által művelt különféle tehetséges emberek nem rendelkeznek természetfeletti adottságokkal, hanem hétköznapi, romlott emberek csupán. Amennyiben képesek elfogadni az igazságot, engedelmeskedni és alávetni magukat, valamint van bizonyos képességük, akkor Isten háza kivételt tesz az előléptetésükkel és művelésükkel. Amikor az emberek kivételes előléptetéséről és műveléséről beszélek, ez az Istentől való felemelésről szól – arról szól, hogy lehetőséget kapsz arra, hogy Isten elé járulj és elfogadd Isten vezetését, valamint elfogadd, hogy Isten művel és képez téged, hogy ezen időszak alatt mielőbb beléphess az igazságvalóságba és képes légy pontosan felfogni az igazságalapelveket, megfelelő színvonalon végezni a kötelességedet, valamint emberi hasonlatossággal élni. Ezt jelenti Isten házában a „tehetséges emberek” fogalma. Az ilyen emberek a legkevésbé sem nagyok vagy lenyűgözőek, mindössze értik az igazságot, és birtokában vannak az igazságvalóságnak, illetve képesek a kötelességüket lelkiismeretesen és felelősségteljesen végezni, van bennük némi őszinteség, képesek egy kis árat fizetni, és nem cselekszenek vakmerően az elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Helyénvaló vajon, hogy Isten háza kivételt tesz, és előléptet és művel, illetve kiképez olyan embereket, akik eleget tudnak tenni ezeknek a kritériumoknak? Előnyös ez vajon az emberek számára? Ez rendkívül előnyös az emberek számára! Azok, akiket előléptetnek és művelnek, más hívőkhöz hasonlóan hisznek Istenben, olvassák Isten szavait, prédikációkat hallgatnak és végzik a kötelességüket, de más hívőkhöz képest gyorsabban növekednek és többet nyernek. Többet szeretnétek nyerni vagy csak egy keveset? (Többet.) Az emberek többségében megvan ez a vágy, ami azt jelenti, hogy szeretik a pozitív dolgokat. Szoktam néha beszélgetni egy-egy csoporttal az életbe való belépésről, és jó néhányan odajönnek, hogy meghallgassák, ami azt mutatja, hogy az emberek többségében ég a vágy az igazság után, és hajlandóak többet megérteni az igazságból, valamint az igazságvalóságba is hajlandóak belépni. Az elején beszélgettem néhány emberrel, és rendkívül fásultak voltak. Hosszú ideig beszéltem, de nem reagáltak, sőt a mosoly legcsekélyebb jelét sem mutatták. Miután egy vagy két éven át kapcsolatban voltam velük, a legtöbbjük arckifejezései természetesebbé lettek, reagáltak, és idővel valamelyest gyorsabbá váltak a reakcióik. Vagyis halott emberekből élő emberekké lettek, és megelevenedett a lelkük. Hogy sikerült ezt elérni? Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor bármennyire szeretik is a pozitív dolgokat, vagy bármennyire okosak vagy eszesek is, akkor is csak halott emberek. Némelyek ostobán vagy tompa elméjűként kezdik, odakint a világban senki sem tartja őket sokra, és se nem igazán tanultak, se nem tájékozottak. Miután azonban hinni kezdenek Istenben, sok igazságot meg tudnak érteni és sok dolgot tisztán tudnak látni, és akkor megélik az emberi lények hasonlatosságát, ezáltal pedig élő emberekké lesznek. Mit jelent az, hogy „élő emberek”? Nem arról szól, hogy élő vagy halott-e a fizikai tested, vagy hogy képes-e mozogni és lélegezni a tested, hanem hogy a lelked tudatában van-e Isten szavainak és az igazságnak, és érzékeny-e rájuk. Az élő emberek reagálnak az igazságra és Isten szavaira. Miután hallották Isten szavait, van tudatosságuk, útjuk, tervük és céljuk. A halott embereknek nincsenek ilyen megnyilvánulásaik. Ha tehát Isten háza előléptet és művel valakit, akkor az az illető viszonylag többet fog nyerni. Hogyan tudnak elegendő mértékben nyerni azok az emberek, akik nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, és nem léptetik elő, illetve művelik őket? Hogyan tudnak gyorsan belépni az igazságvalóságba? Meg kell tanulniuk gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, sok igazság megértésére eljutni, valamint képesnek lenni az igazság alkalmazására az emberek felismerése és a problémák megoldása céljából – akkor aztán beléphetnek az igazságvalóságba.

Némelyek ezt mondják: „Ha egyszer Isten háza a különféle tehetséges embereket lépteti elő és műveli, és számukra teszi lehetővé, hogy minél gyorsabban belépjenek az igazságvalóságba, az nem azt jelenti vajon, hogy azok az emberek, akik nem tehetségesek, nem tudnak belépni az igazságvalóságba?” Helyes ezt mondani? (Nem, helytelen.) Miután tehát beszéltem erről a témáról, az vajon fellelkesített némelyeket, miközben másokat levert és elcsüggesztett? Így kell ezt nézni: azoknak, akiket előléptettek és műveltek, nem szabad büszkéknek lenniük. Nincs semmi dicsekedni valód, ez Isten kegyelme és áldása. Amikor Isten többet ad, téged is arra kér, hogy adj többet magadból. Ha Isten háza kivételt tesz az előléptetéseddel és műveléseddel, az azt jelenti, hogy magasabb árat kell fizetned. Ha el tudod szenvedni ezt a nehézséget, akkor természetesen többet fogsz nyerni. Ha ezt mondod: „Nem vagyok hajlandó elszenvedni ezt a nehézséget”, akkor nem fogod elnyerni az igazságot, sem Isten áldását. Némelyek ezt mondják: „El akarom nyerni azokat a dolgokat, de szerintem nem tudom, mivel Isten háza nem fog kivételt tenni az előléptetésemmel és a művelésemmel. Nem teljesítem a kritériumokat.” Nem számít, ha nem teljesíted a kritériumokat. Ha törekszel az igazságra és erősen igyekszel felé, Isten nem fog igazságtalanul bánni veled. Ezek az emberek, akik előléptetésben és művelésben részesülnek, pusztán csak a képességük és a különféle állapotaik miatt léphetnek be korábban az igazságvalóságba. Azonban ez a korai belépés nem azt jelenti, hogy ők az egyedüliek, akik beléphetnek az igazságvalóságba. Azt jelenti csupán, hogy egy korábban nyerhetnek egy kicsit többet, és egy kicsit korábban léphetnek be az igazságvalóságba. Azok, akik nem lettek előléptetve, egy kissé lemaradnak majd mögöttük, de ezt nem azt jelenti, hogy ők nem léphetnek be az igazságvalóságba. Az, hogy valaki be tud-e lépni az igazságvalóságba vagy sem, a törekvéseitől függ. Ezek az emberek, akiket előléptetnek és művelnek, gyorsabban fel tudják fogni az igazságalapelveket, és gyorsabban be tudnak lépni az igazságvalóságba a művelés folyamán, ami előnyére válik Isten háza munkájának. Éppen ezért helyénvaló előléptetni és művelni azokat az embereket, akikről úgy találják, hogy jó képességűek és szeretik az igazságot. Ha valaki képes megtalálni és anélkül előléptetni és művelni ezeket az embereket, hogy irigykedne rájuk vagy lehúzná őket, hanem inkább törődésben részesíti őket, akkor az figyelembe veszi Isten szándékait. Ezzel szemben, ha némelyek irigyek és azon aggódnak, hogy ezek az emberek jobbak náluk és felülmúlják őket, így aztán kirekesztik és lehúzzák őket, akkor az nyilvánvalóan gonosz cselekedet és olyasvalami, amit gyakran tesznek az antikrisztusok. Csak a gonosz emberek és az antikrisztusok tudják támadni és kirekeszteni a testvéreket.

Az a megértés és hozzáállás, amellyel az embernek rendelkeznie kell azt illetően, hogy Isten háza támogatja és műveli az embereket

Az imént arról beszélgettünk, hogy mely céljai vannak Isten házának a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével. Bármilyen munkát végezzenek is az előléptetésre és művelésre kiválasztottak – legyen az technikai munka, hétköznapi munka vagy a gyülekezet általános ügyeinek intézése –, röviden: mind annak érdekében történik, hogy képessé tegye őket az igazságalapelvek megértésére és az igazságvalóságba való belépésre, valamint, hogy mihamarabb megfelelő színvonalon végezhessék a kötelességüket azért, hogy Isten szándékai teljesülhessenek – ezt követeli Isten az emberektől, és természetesen a gyülekezet munkájához is erre van szükség. Értitek most már, hogy mi a jelentősége annak, amikor Isten háza előlépteti és műveli a különféle tehetséges embereket? Még mindig vannak félreértések? (Nincsenek.) Némelyek ezt mondják: „Most, hogy vezetővé léptették elő ezt az illetőt, és státusza van, többé már nem hétköznapi ember.” Helyes vagy helytelen ezt mondani? (Helytelen.) Mások talán ezt mondják: „Azoknak, akik vezetőkké válnak, státuszuk van, de a csúcson magányos az ember. Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz!” Helyes vagy helytelen ezt mondani? Egyértelműen helytelen. Kikre utal az a mondás, hogy „Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz”? Az ambíciókkal és vágyakkal bíró emberekre, az antikrisztusokra utal. Amikor az igazságra törekvő emberek válnak vezetőkké, az nem magasra törés – ilyenkor Isten kivételt tesz a felemelésükkel, és Isten áldása helyezi rájuk ezt a terhet és teszi lehetővé számukra, hogy vezetői munkát végezzenek. Az, hogy „Minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz”, egy a nem hívők által levont következtetés, és annak a következményeit írja le, amikor a nem hívők a hivatalnokság terén csinálnak karriert. Azoknak a nem hívőknek nincs ítélőképességük, hogy pozitív emberekre alkalmazzák ezt a mondást, ami súlyos hiba. Mások ezt mondják: „Ő vidéken született, most pedig gyülekezetvezető lett belőle – a szerény kezdetek után felemelkedő, magasan szárnyaló főnixmadár.” Helyes vagy helytelen ezt mondani? Ezek a nem hívők ördögi szavai, amelyek nem alkalmazhatóak Isten választott népére. Isten házában Isten megáldja azokat, akik törekednek az igazságra, akik becsületesek, akik jószívűek, és akik megóvják Isten házának munkáját. Amikor ezek az emberek megértik az igazságot és némi érettséget nyernek, előbb vagy utóbb elő lesznek léptetve művelés és gyakorlás céljából, hogy azok helyére lépjenek, akik hamis vezetők és antikrisztusok. Isten házában a pozitív emberek, akik sok megpróbáltatáson és próbatételen mentek keresztül, és akik következetesen megóvták Isten házának a munkáját, olyan emberek, akik Isten elismerésében részesülnek, és nem lenne helyénvaló a nem hívők ördögi szavait használni ezeknek az embereknek a leírására. Éppen ezért azok, akik folyton a nem hívők ördögi szavait használják az Isten házán belüli dolgok leírására és a saját nézeteik kifejezésére, olyan emberek, akik nem értik az igazságot, és akiknek ostoba nézeteik vannak a dolgokról. Egyáltalán nem változtak meg a dolgokról alkotott nézeteik, azok még mindig a nem hívők nézetei, ők pedig több éve hisznek már Istenben, de még mindig nem nyertek el semmilyen igazságot, és még mindig nem tudják Isten szavai szerint látni a dolgokat – így aztán ezek az emberek álhívők és nem hívők. [...] Amikor valakit előléptetnek, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgáljon, illetve arra képeznek ki, hogy valamilyen technikai munka felügyelőjévé váljon, az nem több annál, mint hogy Isten háza terhet bíz rá. Ez megbízatás, felelősség, és természetesen egyben egy különleges kötelesség, egy különleges lehetőség, valamint egy kivételes felemelkedés is – nincs benne semmi dicséretes. Amikor valakit Isten háza előléptet és fejleszt, az nem jelenti azt, hogy különleges helyzete vagy státusza van Isten házában, hogy különleges bánásmódot és kedvezményeket élvezhet. Ehelyett, miután Isten háza kivételes módon felemelte, kiváló feltételeket kap ahhoz, hogy Isten házától képzésben részesüljön, hogy gyakorolja néhány alapvető gyülekezeti munka elvégzését, Isten háza pedig magasabb mércét állít majd az illetővel szemben, ami nagyon előnyös az életbe való belépése szempontjából. Amikor Isten házában valakit előléptetnek és fejlesztenek, az azt jelenti, hogy szigorú követelményeknek vetik alá és szorosan felügyelik. Isten háza szigorúan ellenőrzi, felülvizsgálja és előmozdítja majd az általa végzett munkát, és meg fogja értetni vele az életbe való belépését, valamint figyelmet fordít rá. Ezen szempontok alapján, vajon az Isten háza által előléptetett és fejlesztett emberek különleges bánásmódot, különleges státuszt és különleges helyzetet élveznek? Egyáltalán nem, és még kevésbé élveznek bármilyen különleges tekintélyt. Ami azokat az embereket illeti, akiket előléptettek és fejlesztettek, ha úgy érzik, hogy a kötelességük valamelyest hatékony végzése eredményeként tőkével rendelkeznek, és ezért stagnálnak és abbahagyják az igazságra való törekvést, akkor veszélyben lesznek, amikor próbatételekkel és megpróbáltatásokkal találkoznak. Ha az emberek érettsége túl kicsi, akkor valószínűleg nem lesznek képesek szilárdan megállni. Egyesek azt mondják: „Ha valakit vezetőnek léptetnek elő és fejlesztenek, akkor van tekintélye. Még ha nem is az elsőszülött fiúk közül való, legalább van reménye arra, hogy Isten népének tagjává váljon. Engem soha nem léptettek elő, illetve nem fejlesztettek, akkor hát nincs reményem arra, hogy Isten népéhez tartozzak?” Helytelen így gondolkodni. Ahhoz, hogy Isten népéhez tartozhass, élettapasztalattal kell rendelkezned és olyasvalakinek kell lenned, aki aláveti magát Istennek. Mindegy, hogy vezető, dolgozó vagy közönséges követő vagy-e, bárki, aki rendelkezik az igazságvalóságokkal, az Isten népéből való. Hiába vagy vezető vagy dolgozó, ha híján vagy az igazságvalóságoknak, akkor csak munkás vagy. Valójában nincs semmi különleges azokban az emberekben, akiket előléptetnek és művelnek. Egyedül abban térnek el másoktól, hogy kedvezőbb a környezetük, kedvezőbbek a lehetőségeik, és jobbak az állapotaik ahhoz, hogy az igazságalapelveket magukban foglaló, konkrét munkát végezzenek. Még ha az általuk végzett munka javarészt egy konkrét foglalkozást foglal is magában, ha nincsenek igazságalapelvek annak szabályozásához és szilárd kézben tartásához, akkor az általuk végzett kötelesség nem lesz összhangban az alapelvekkel, ők pedig akkor csak munkát végeznek, és egész biztosan nem fognak Isten elismerésében részesülni. Melyek Isten házának követelményei a különféle tehetséges emberekre vonatkozóan, akiket előléptet és művel? Ahhoz, hogy előléptesse és művelje őket Isten háza, legalábbis lelkiismerettel és józan ésszel bíró embereknek kell lenniük, olyan embereknek, akik el tudják fogadni az igazságot, akik hűségesen végzik a kötelességüket, és akik alá tudják vetni magukat Isten vezényléseinek és rendeléseinek, valamint minimum képeseknek kell lenniük elfogadni, amikor metszéssel szembesülnek, és alávetni magukat annak. Az Isten háza általi művelésen és képzésen áteső embereknek nem azt az eredményt kell elérniük, hogy hivatalnokokká vagy főnökökké tudnak válni, esetleg az élen tudnak járni, vagy hogy tudnak hatni az emberek gondolataira, és persze még kevésbé azt, hogy jobb szakmai készségeik, magasabb szintű végzettségük vagy nagyobb hírnevük legyen, de nem is az, hogy egy lapon lehessen említeni őket azokkal, akik a világban a szakmai készségeikről vagy politikai hőstetteikről híresek. Ehelyett az az elérendő eredmény, hogy értsék az igazságot, éljék meg Isten szavait, valamint hogy olyan emberek legyenek, akik félik Istent és kerülik a rosszat. Miközben képzik magukat, képesek megérteni az igazságot, felfogni az igazságalapelveket, valamint jobban tudni, hogy mi is pontosan az Istenben való hit, és hogyan kövessék Istent – ez rendkívül hasznos azok számára, akik a tökéletesség elérése végett törekednek az igazságra. Ez az a hatás és norma, amelyet el szeretne érni Isten háza a különféle tehetséges emberek előléptetésével és művelésével, és egyben ez a legnagyobb aratás, amelyet az előléptetett és használt emberek learatnak.

Egyesek viszonylag felelősségteljesen végzik a kötelességüket, és elismerik őket Isten választottai, így aztán vezetőkké vagy dolgozókká műveli ki őket a gyülekezet. Miután státuszra tettek szert, elkezdik úgy érezni, mintha kiemelkednének a tömegből és ezt gondolják: „Miért rám esett a választása Isten házának? Talán nem azért, mert mindannyiótoknál jobb vagyok?” Nem úgy hangzik ez, mint amit egy gyerek mondana? Éretlen, nevetséges és naiv. Valójában a legkevésbé sem vagy jobb másoknál. Csupán arról van szó, hogy megfelelsz az Isten háza által történő művelés kritériumainak. Az, hogy képes vagy-e vállalni ezt a felelősséget, jól végezni ezt a kötelességet, vagy teljesíteni ezt a megbízatást, már más kérdés. Amikor vezetővé választanak meg valakit a testvérek, vagy előléptet valakit Isten háza, hogy egy bizonyos munkarészt vagy egy bizonyos kötelességet végezzen, az nem azt jelenti, hogy különleges státusza vagy pozíciója van az illetőnek, sem azt, hogy mélyebb igazságokat vagy több igazságot ért másoknál – azt pedig még kevésbé, hogy képes alávetni magát Istennek és nem fogja elárulni Őt. Természetesen nem jelenti azt sem, hogy ismeri Istent, és hogy olyasvalaki, aki féli Istent. Valójában ezek egyikét sem érte el. Az előléptetése és a művelése mindössze a szó egyszerű értelmében vett előléptetés és művelés, és nem egyenlő azzal, hogy Isten előre rendelkezett volna róla és elismerte volna őt. Egyszerűen azt jelenti az előléptetése és a művelése, hogy elő lett léptetve és művelésre vár. Ennek a művelésnek a végső kimenetele pedig attól függ, hogy törekszik-e az illető az igazságra, és hogy képes-e az igazságra törekvés útját választani. Így aztán, amikor az egyházban valakit vezetővé léptetnek elő és művelnek, akkor azt csak a szó legegyszerűbb értelmében véve léptetik elő és művelik; ez nem azt jelenti, hogy már megfelelő színvonalú vagy hozzáértő vezetőként, vagy hogy máris képes vezetői munkát elvállalni és valóságos munkát végezni – nem ez a helyzet. A legtöbb ember nem látja át ezeket a dolgokat, és a saját képzelődéseik alapján felnéznek azokra, akiket előléptettek. Ez hiba. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, vajon valóban birtokában vannak az igazságvalóságnak azok, akiket előléptettek? Nem feltétlenül. Képesek-e végrehajtani Isten házának munkaszervezését? Nem feltétlenül. Van-e felelősségérzetük? Hűségesek-e? Képesek-e alávetni magukat? Képesek-e keresni az igazságot, ha problémával szembesülnek? Mindez ismeretlen. Van-e istenfélő szíve ezeknek az embereknek? És pontosan milyen nagy az istenfélő szívük? Képesek-e arra, hogy kerüljék a saját akaratuk követését, amikor cselekednek? Képesek-e keresni Istent? Abban az időszakban, amíg vezetői munkát végeznek, képesek-e gyakran Isten elé járulni, hogy Isten szándékait keressék? Képesek-e az embereket az igazságvalóságba vezetni? Minden bizonnyal képtelenek ilyesmikre. Nem kaptak képzést, és nincs elegendő tapasztalatuk, ezért képtelenek ezekre a dolgokra. Ezért az, hogy valakit előléptetnek és fejlesztenek, nem jelenti azt, hogy az illető már érti az igazságot, és azt sem jelenti, hogy már képes oly módon végezni a kötelességét, amely megfelelő színvonalú. Mi tehát a célja és a jelentősége annak, hogy valakit előléptetnek és művelnek? Az, hogy ezt a személyt, mint egyént annak érdekében léptetik elő, hogy gyakoroljon, valamint, hogy különleges öntözésben és képzésben részesüljön, ezáltal lehetővé téve számára az igazságalapelveknek, valamint a különböző dolgok végzése és a különféle problémák megoldása alapelveinek, eszközeinek és módjainak, valamint annak a megértését, hogy miként kezelje azokat a különféle környezeteket és embereket, amelyekkel és akikkel Isten szándékai szerint találkozik, és miként foglalkozzon velük, mégpedig oly módon, ami óvja Isten házának érdekeit. E pontok alapján ítélve vajon kellőképpen képesek az Isten háza által előléptetett és művelt tehetséges emberek a munkájuk elvállalására és arra, hogy jól végezzék a kötelességüket az előléptetés és a művelés időszaka alatt, vagy az előléptetést és művelést megelőzően? Természetesen nem. Így aztán elkerülhetetlen, hogy a művelés időszaka alatt metszésben, ítéletben, fenyítésben, valamint leleplezésben, sőt akár elbocsátásban is részük legyen ezeknek az embereknek; ez normális, ez a képzés és művelés. Az embereknek nem lehetnek magas elvárásaik vagy irreális követelményeik azokkal szemben, akiket előléptetnek és művelnek; ez észszerűtlen lenne, valamint igazságtalan az irányukban. Ti felügyelhetitek a munkájukat. Ha problémákat vagy az alapelveket sértő dolgokat vesztek észre a munkájuk során, akkor felvethetitek a problémát és kereshetitek az igazságot ezeknek a problémáknak a megoldása végett. Megítélnetek, elítélnetek, támadnotok vagy kirekesztenetek azonban nem szabad őket, mivel még csak a művelés időszakában vannak; nem szabad olyan emberként tekintenetek rájuk, mint akik már tökéletesítve lettek, és még kevésbé feddhetetlen emberekként vagy olyanokként, akik birtokában vannak az igazságvalóságnak. Hozzátok hasonlóan még csak a képzés időszakában járnak. Az a különbség, hogy ők több munkát és feladatot vállalnak, mint a hétköznapi emberek. Felelősségük és kötelességük több munkát végezni; nagyobb árat kell fizetniük, több nehézséget kell elszenvedniük, több mentális erőfeszítést kell tenniük, több problémát kell megoldaniuk, több bírálatot kell elviselniük az emberek részéről, és természetesen nagyobb erőfeszítést kell tenniük, valamint – a kötelességeiket végző hétköznapi emberekhez viszonyítva – egy kicsit kevesebbet alhatnak, egy kicsit kevesebbet élvezhetnek a jó dolgokból, és nem pletykálkodhatnak annyit. Ez bennük a különleges; ezt leszámítva ugyanolyanok, mint bárki más. Vajon milyen céllal mondom ezt? Azért, hogy mindenki megtudja, hogy helyesen kell megközelítenie az Isten házában előléptetett és művelt, különféle típusú tehetséges embereket, hogy nem támaszthat szigorú követeléseket ezekkel az emberekkel szemben, és hogy – természetesen – nem lehet irreális a róluk alkotott véleményében. Ostoba dolog túlságosan csodálni őket és felnézni rájuk; nem emberi és irreális dolog túlságosan szigorú követeléseket támasztani az irányukban. Mi tehát a velük való bánásmód legészszerűbb módja? Az, ha hétköznapi embereknek tekintitek őket, és ha akkor, amikor ki kell kérnetek valakinek a véleményét egy problémával kapcsolatban, beszélgettek velük, tanultok egymás erősségeiből, és kiegészítitek egymást. Azonkívül mindenkinek felelőssége felügyelni a vezetőket és a dolgozókat, hogy lássák, hogy vajon végeznek-e valóságos munkát, hogy tudják-e problémák megoldására használni az igazságot; ezek azok a normák és alapelvek, amelyek mentén felmérhető, hogy megfelelő színvonalú-e egy vezető vagy dolgozó. Ha egy vezető vagy dolgozó képes általános problémákkal foglalkozni és azokat megoldani, akkor kompetens. Ám ha még hétköznapi problémákat sem tud kezelni és megoldani, akkor nem alkalmas arra, hogy vezető vagy dolgozó legyen, és akkor gyorsan el kell távolítani a pozíciójából. Valaki mást kell kiválasztani, Isten házának a munkája pedig nem szenvedhet késedelmet. Aki késlelteti Isten házának a munkáját, az magának és másoknak is árt, ez pedig senkinek sem jó.

Egyeseket előléptet és művel az egyház, így jó esélyük van arra, hogy képezzék magukat. Ez jó dolog. Elmondható róluk, hogy Isten felemelte és kegyelemben részesítette őket. Akkor hát hogyan kell végezniük a kötelességüket? Az első betartandó alapelv az igazság megértése – ha nem értik az igazságot, akkor keresniük kell az igazságot, és ha még azután sem értik, hogy egyedül keresik, akkor találhatnak valakit, aki érti az igazságot, hogy beszélgessenek és együtt keressenek vele, és így gyorsabban és időben meg lehet oldani a problémát. Ha arra összpontosítasz, hogy több időt tölts Isten szavainak az önálló olvasásával és azzal, hogy eltöprengj e szavakon, mert így akarsz eljutni az igazság megértéséig és a probléma megoldásáig, az túl lassú; ahogy a mondás tartja: „A lassú megoldás nem enyhíti a sürgető szükséget.” Ha gyors előrehaladást szeretnél elérni az igazságot illetően, akkor meg kell tanulnod másokkal harmóniában együttműködni, több kérdést feltenni és még inkább keresni. Csakis ekkor fog gyorsan növekedni az életed, és csak ekkor leszel képes haladéktalanul megoldani problémákat, egyik téren sem késlekedve. Mivel még csak most léptettek elő, és még mindig próbaidős vagy, és nem érted igazán az igazságot, illetve nem vagy az igazságvalóság birtokában – mert még mindig híján vagy ennek az érettségnek –, ne gondold, hogy az előléptetésed azt jelenti, hogy az igazságvalóság birtokában vagy; nem ez a helyzet. Mindössze azért lettél kiválasztva előléptetésre és művelésre, mert magadénak érzed a munka terhét, és mert vezetői képességgel bírsz. Így kell gondolkodnod. Ha azután, hogy előléptettek, és vezető vagy dolgozó lettél, bizonygatni kezded a státuszodat, és azt hiszed, hogy az igazságra törekvő ember vagy, és hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak – és ha függetlenül attól, hogy milyen problémáik vannak a testvéreknek, úgy teszel, mintha értenéd és mintha szellemi ember volnál –, akkor ez ostobaság a részedről és a képmutató farizeusokéval egyező viselkedés. Őszintén kell beszélned és cselekedned. Amikor nem értesz valamit, megkérdezhetsz másokat vagy keresheted a Fennvaló közlését – nincs ebben semmi szégyellnivaló. Még ha nem is kérdezel, a Fennvaló akkor is ismerni fogja az igazi érettségedet, és tudni fogja, hogy nincs meg benned az igazságvalóság. Keresni és beszélgetni – ez az, amit tenned kell; ennek az értelemnek kell ott lennie a normális emberi mivoltban, és ez az az alapelv, amelyet be kell tartaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak. Nem olyasvalami ez, ami miatt zavarba kellene jönni. Ha azt gondolod, hogy ha már vezető vagy, akkor kínos, ha nem érted az alapelveket, illetve ha állandóan kérdéseket teszel fel másoknak vagy a Fennvalónak, és félsz, hogy mások lenéznek majd téged, emiatt pedig színjátékot kezdesz játszani és úgy teszel, mintha mindent értenél, mintha mindent tudnál, mintha munkaképes lennél, mintha bármilyen gyülekezeti munkát el tudnál végezni, és nem lenne rá szükséged, hogy bárki is emlékeztessen téged vagy beszélgessen veled, sem arra, hogy ellásson vagy támogasson téged, akkor ez veszélyes, te pedig túlságosan arrogáns és önigaz vagy, aki túlságosan híján van az észszerűségnek. Még saját magadat sem tudod felmérni – nem tesz ez vajon zavarosfejűvé téged? Az ilyen emberek valójában nem tesznek eleget az Isten háza által történő előléptetés és művelés kritériumainak, és előbb vagy utóbb el lesznek bocsátva és ki lesznek rekesztve. Így aztán minden éppen most előléptetett vezetőnek és dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy nincs az igazságvalóság birtokában – rendelkeznie kell ennyi öntudattal. Nem azért vagy most vezető vagy dolgozó, mert Isten nevezett ki, hanem mert más vezetők és dolgozók léptettek elő, vagy mert Isten választott népe választott meg azzá; ez nem azt jelenti, hogy az igazságvalóság birtokában vagy, és igazi érettséggel rendelkezel. Amikor ezt megérted, lesz egy kis józan eszed – az a józan ész, amellyel rendelkezniük kell a vezetőknek és a dolgozóknak. Most már érted? (Igen.) Pontosan hogyan kellene tehát dolgoznotok? Hogyan kellene gyakorlatba ültetnetek a harmonikus együttműködést? Hogyan kellene keresnetek az igazságot a problémák megoldása végett, valahányszor találkoztok velük? Ezeket a dolgokat meg kell érteni. Ha romlott beállítottságok tárulnak fel, mielőbb keresd az igazságot és oldd meg őket! Ha nem kerülnek időben megoldásra és kihatással vannak a munkádra, az probléma. Ha nem ismerős számodra egy szakma, akkor haladéktalanul kezdd el megtanulni! Mivel bizonyos kötelességekkel szakmai ismeret is együttjár, az is kihatással lesz a munkád eredményére, ha csak az igazságot érted, de semmilyen szakmai ismeretet nem fogsz fel. Az a legkevesebb, hogy fel kell fognod és meg kell értened bizonyos alapvető szakmai ismereteket, hogy azután hatékonyan követhesd nyomon és igazgathasd az emberek munkáját. Ha csak valamilyen szakmában vagy profi, de az igazságot nem érted, akkor ugyancsak hiányosságok lesznek majd a munkádban, ezért a kötelességed megfelelő végzéséhez arra is szükséged lesz, hogy törekedj az igazságra és együttműködj az igazságot értő emberekkel. Ha profi vagy szakmai készségek terén vagy egy bizonyos tudásterületen, az még nem jelenti azt, hogy képes vagy az alapelvek szerint tenni a dolgokat, ezért alapvető fontosságú, hogy keresd a közösséget az igazságot értő emberekkel – ez egy olyan alapelv, amelyet be kell tartanod. Bármit teszel is, nem szabad színlelned. A képzés és a művelés időszakában vagy, romlott beállítottságod van, és egyáltalán nem érted az igazságot. Mondd meg Nekem, Isten tud vajon ezekről a dolgokról? (Igen.) Nem látszanál akkor ostobának, ha színlelnél? Ostoba emberek akartok lenni? (Nem, nem akarunk.) Ha nem akartok ostoba emberek lenni, akkor miféle embereknek kell lennetek? Józan ésszel bíró embereknek, olyan embereknek, akik képesek alázatosan keresni az igazságot és akik el tudják fogadni az igazságot. Ne színleljetek, ne legyetek képmutató farizeusok! Mindössze némi szakmai ismeret az, amit tudsz, nem pedig az igazságalapelvek. Meg kell találnod a módját annak, hogy megfelelően használd ki a szakmai erősségeidet, és az igazságalapelvek megértése alapján hasznosítsd az általad megszerzett tudást és tanultságot. Ez vajon nem egy alapelv? Nem a gyakorlás egyik útja? Ha megtanulod ezt tenni, akkor lesz követendő utad, és képes leszel belépni az igazságvalóságba. Bármit teszel is, ne légy makacs és ne színlelj! A makacsság és a színlelés nem racionális cselekvési mód, hanem inkább ostoba cselekvési mód. Azok az emberek, akik a romlott beállítottságaik szerint élnek, a legostobább emberek. Csakis azok a legokosabb emberek, akik keresik az igazságot és az igazságalapelvek szerint kezelik a dolgokat.

Most, e közlésnek köszönhetően, helyes megértésetek és nézetetek van-e már azzal kapcsolatban, ahogyan Isten háza előlépteti és műveli a különféle tehetséges embereket? (Igen.) Most, hogy helyes nézetetek van ezzel kapcsolatban, képesek vagytok-e helyesen hozzáállni ezekhez az emberekhez? Helyesen kell hozzáállnotok az erősségeikhez, valamint azokhoz a hiányosságokhoz és gyengeségekhez is, amelyekkel az emberi mivoltuk, munkájuk, szakmájuk és különféle egyéb aspektusok tekintetében rendelkeznek – helyesen kell megközelítenetek mindezeket a dolgokat. Azonkívül, függetlenül attól, hogy előléptetnek és kiművelnek-e benneteket vezetőkké vagy dolgozókká, vagy hogy tehetséges egyének vagytok-e különféle szakmákban, mindannyian közönségesek vagytok, mindannyiótokat megrontott a Sátán, és egyikőtök sem érti az igazságot. Így hát egyikőtök se álcázza magát és ne rejtőzködjék, hanem tanuljatok meg inkább kitárulkozni a közösségek alkalmával. Ha nem értetek valamit, akkor ismerjétek el, hogy nem értitek. Ha nem tudjátok, hogyan kell megcsinálni valamit, akkor ismerjétek el, hogy nem tudjátok, hogyan kell megcsinálni. Bármilyen probléma vagy nehézség merüljön is fel, mindenkinek együtt kell beszélgetnie és keresnie az igazságot a megoldás megtalálása végett. Az igazság előtt minden ember olyan, akár egy csecsemő – minden ember szegény, szánalomra méltó és nincstelen. Az embereknek alávetetten kell megállniuk az igazság előtt, alázatos és sóvárgó szívűeknek kell lenniük, valamint keresniük kell és el kell fogadniuk az igazságot, azután pedig gyakorolniuk kell az igazságot és el kell jutniuk az Isten iránti alávetettségre. Ezt téve beléphetnek Isten szavai igazságának a valóságába a kötelességeik teljesítése közben és a valóságos életükben. Az igazság előtt mindenki egyenlő. Azok, akiket előléptetnek és művelnek, nem sokkal jobbak másoknál. Mindenki nagyjából ugyanannyi ideje tapasztalja Isten munkáját. Azoknak, akiket még nem léptettek elő, illetve nem művelnek, ugyancsak törekedniük kell az igazságra, miközben a kötelességeiket végzik. Senki sem foszthat meg másokat az igazságra való törekvés jogától. Egyesek buzgóbban törekednek az igazságra, és van némi képességük, így előléptetik és művelik őket. Ez az Isten háza munkájával kapcsolatos szükségletek miatt van. Akkor hát miért vannak Isten házának ilyen alapelvei az emberek előléptetésére és használatára vonatkozóan? Azért, mert az emberek különböző képességűek és jelleműek, és mindenki más utat választ, ami másféle kimenetelekhez vezet az emberek Istenbe vetett hite terén. Azok, akik törekednek az igazságra, megmenekülnek és a királyság embereivé válnak, míg azok, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, akik nem végzik hűségesen a kötelességüket, ki vannak rekesztve. Isten háza annak alapján műveli és használja az embereket, hogy azok törekednek-e az igazságra, és hogy hűségesek-e a kötelességük végzésében. Van-e különbség a különféle emberek hierarchiájában Isten házában? Egyelőre nem áll fenn hierarchia a különféle emberek pozíciója, értéke, státusza vagy helyzete tekintetében. Azon időszakban legalábbis, amikor Isten az emberek megmentésén és igazgatásán munkálkodik, nincs különbség a különféle emberek rangja, pozíciója, értéke vagy státusza között. Egyedül a munkamegosztásban és a kötelességteljesítés szerepköreiben van különbség. Természetesen ezen időszak alatt némelyeket – kivételes jelleggel – előléptetnek és kiművelnek valamilyen különleges munkák végzésére, miközben némelyek különböző okokból nem kapnak ilyen lehetőségeket – például mert probléma van a képességükkel vagy a családi környezetükkel. De vajon azokat, akik nem kaptak ilyen lehetőségeket, nem is menti meg Isten? Nem ez a helyzet. Vajon alacsonyabb az értékük és a pozíciójuk másoknál? Nem. Az igazság előtt mindenki egyenlő, mindenkinek van lehetősége az igazságra törekedni és elnyerni azt, Isten pedig mindenkivel igazságosan és észszerűen bánik. Mely ponton vannak észrevehető különbségek az emberek pozíciója, értéke és státusza között? Amikor az útjuk végére érnek az emberek, és véget ér Isten munkája, valamint levonásra kerül a végső következtetés az üdvösségre törekvés során és a kötelességük végzése közben tanúsított hozzáállásaikat és nézeteiket, továbbá az Isten iránti különféle megnyilvánulásaikat és hozzáállásaikat illetően – azaz amikor elkészül a feljegyzés Isten jegyzetfüzetében –, ekkor történik majd különbségtétel az emberek értéke, pozíciója és státusza között is, mivelhogy különböző sorsuk és rendeltetési helyük lesz. Csakis ekkor lehet meglátni és hozzávetőlegesen megállapítani mindezeket a dolgokat, míg most mindenki ugyanolyan. Megértettétek? Várjátok azt a napot? Várjátok és féltek is tőle egyszerre? Várni azért várjátok, mert azon a napon végre lesz majd eredmény, és minden nehézség ellenére végre eljuttok majd addig a napig; félni pedig attól féltek, hogy esetleg nem megfelelően jártok majd az úton addig, hogy elbuktok és kudarcot vallotok útközben, és hogy a végső kimenetel nem lesz kielégítő, hogy rosszabb lesz, mint képzeltétek és elvártátok – milyen szomorú, milyen fájdalmas és milyen kiábrándító lenne ez! Ne gondolkodj ennyire előre, nem praktikus ennyire előre gondolkodni. Arra nézz először, ami a szemed előtt van, járj helyesen a lábad alatt lévő úton, végezd jól a kezed ügyébe eső munkát és teljesítsd a kötelességeket és feladatokat, amelyeket Isten rád bízott. Ez a leglényegesebb és legfontosabb. Értsd meg a kötelességed végzésére vonatkozó azon igazságot és alapelveket, amelyeket most kell megértened, és beszélgess róluk, amíg kristálytisztává nem válnak – miután az elmédben megfejtetted őket, és immár mindenben, amit teszel, világosan és pontosan tudod az alapelveket –, valamint gondoskodj arról, hogy ne sértsd meg az alapelveket, ne térj el tőlük, ne okozz akadályozásokat vagy zavarásokat, illetve ne tégy semmit, ami árt Isten háza érdekeinek – jelenleg ezek azok a dolgok, amelyekbe be kell menned. Nincs szükség arra, hogy bármi ennél távolabbi dologról beszéljünk, és arra sincs szükség, hogy ilyesmiről kérdezz vagy gondolkodj. Haszontalan ennyire előre gondolkodni – ez nem olyasvalami, amin gondolkodnod kellene. Némelyek talán kérdezik: „Miért ne gondolkodjunk róla? Annyira elhatalmasodott mostanra a katasztrófa, nem ideje hát ilyen dolgokról gondolkodni?” Ideje volna? Az a tény, hogy hatalmas a katasztrófa, vajon befolyásolja az igazságba való belépésedet? (Nem.) Annyira hatalmas lett a katasztrófa, de Én ugyan mikor tartok összejöveteleket vagy prédikálok kifejezetten a katasztrófa témájában? Soha nem összpontosítok a katasztrófa kérdésére, mindig csak az igazságról beszélek, hogy megérthessétek az igazságot, megérthessétek Isten szándékait, és így azt is érthessétek, hogy miként végezzétek jól a kötelességeteket és lépjetek be az igazságvalóságba. Egyesek még azt sem értik mostanában, hogy mi az igazságvalóság, és mik a doktrínák. Mindössze ugyanazt a néhány szót és doktrínát hangoztatják és üres beszédet szólnak nap mint nap, de mégis úgy érzik, hogy beléptek az igazságvalóságba. Aggódom értük, ők viszont nem aggódnak maguk miatt. Még mindig azokon a távoli jövőbeli dolgokon gondolkodnak – nem praktikus azokon a dolgokon gondolkodni.

A különféle tehetséges emberek előléptetésének és művelésének nem az a célja, hogy aktív emberekké váljanak, és nem is azt a tervet szolgálja, hogy valamiféle tartóoszlopok legyenek a jövőben, hanem az, hogy némelyek, akik – viszonylagosan – jobban törekednek az igazságra, és akik eleget tesznek az előléptetés és a művelés kritériumainak, lehetőséget kapjanak arra, hogy megfelelő környezetben és kedvezőbb feltételek mellett képezzék magukat. Az a legfontosabb dolog az, hogy képesek legyenek megérteni Isten szavait, megérteni az igazságot és belépni az igazságvalóságba. Nem ezt kellene vajon elérniük az embereknek azáltal, hogy hisznek Istenben? Nem ezt kellene nyerniük az embereknek azáltal, hogy hisznek Istenben? Mi az a fő dolog, amelyre jelenleg törekednetek kell ahhoz, hogy belépjetek az igazságvalóságba? Vannak-e terveitek vagy lépéseitek ennek a megvalósításához? Mondok nektek egy trükköt, amely egyszerű, könnyű és gyors. Egyszerűen fogalmazva, az igazságvalóságba való belépés valójában az igazság gyakorlása. Az igazság gyakorlásához először is a romlott beállítottságaival kell foglalkozni az embernek. Mi a leggyorsabb kiinduló pont az ember romlott beállítottságainak a megoldásához? Számotokra az a legegyszerűbb, leggyorsabb és legproblémamentesebb módja, ha először is a felületes kötelességvégzés problémáját oldjátok meg, lépésről-lépésre megoldva a romlott beállítottságaitokat. Vajon meddig tarthat nektek ennek a megoldása? Van tervetek? Az emberek többségének nincs terve, csak az elméjükben töprengenek róla, anélkül, hogy tudnák, hivatalosan mikor kezdjenek hozzá. Tudják ugyan magukról, hogy felületesek, de egyszerűen nem látnak neki a megoldásának, és nincs semmilyen konkrét megoldásuk. Ha valaki lustán végzi a kötelességét, nem aprólékos, valamint felelőtlen, és nem veszi azt komolyan, az mind a felületesség megnyilvánulása. Az első lépés a felületesség problémájának a megoldása. A második lépés annak a problémának a megoldása, hogy a saját akarata szerint cselekszik. Ami az egyéb dolgokat illeti, például azt, ha alkalmanként nem becsületesen beszél, vagy ha csalárd és arrogáns beállítottságokat fed fel – ezekkel egyelőre ne törődjetek. Hát nem praktikusabb és hatékonyabb először a felületességgel és a saját akarat szerinti cselekvéssel foglalkozni? Nem ezt a két problémát a legkönnyebb észrevenni? Nem könnyű talán megoldani ezeket? (De igen.) Te tudatában vagy annak, amikor felületes vagy? Felismered, amikor lustálkodáson gondolkodsz? Felismered, amikor azon töprengsz, hogy miként trükközhetnél, hunyhatnál szemet valami fölött vagy szolgálhatnád a magad érdekeit a trükközéssel? (Igen.) Ha felismered, akkor azt könnyű megoldani. Kezdd azoknak a problémáknak a megoldásával, amelyeket könnyen érzékelni tudsz és amelyek tudatosulnak benned. A felületes kötelességvégzés nagyon nyilvánvaló és gyakori probléma, ugyanakkor makacs is, amelyet igazán nehéz megoldani. Amikor kötelességet végez az ember, meg kell tanulnia lelkiismeretesnek, szigorúnak, aprólékosnak és felelősségteljesnek lenni, valamint szilárdan megalapozott módon végezni azt, vagyis egyik lábát mindig a másik elé letéve. Minden erejét be kell vetnie azért, hogy jól végezze azt a kötelességet, egészen addig, amíg elégedett nem lesz azzal, ahogyan elvégezte. Ha valaki nem érti az igazságot, keresse az alapelveket és cselekedjen azok, valamint Isten követelményei szerint; legyen hajlandó több erőfeszítést tenni azért, hogy jól végezze a kötelességét, és soha ne végezze azt felületes módon. Csakis akkor érezhet békét a szívében, anélül, hogy vádolná őt a lelkiismerete, ha így gyakorol. A felületességet könnyű vajon megoldani? Amennyiben van lelkiismereted és józan eszed, meg tudod oldani. Először is imádkoznod kell Istenhez: „Istenem, most kezdem a kötelességemet. Ha felületes vagyok, arra kérlek, hogy fegyelmezz engem és dorgálj meg a szívemben! Arra is kérlek, hogy vezess, hogy jól végezzem a kötelességemet, és ne legyek felületes!” Gyakorolj így minden nap, és figyeld meg, meddig tart majd, amíg megoldod a felületességed problémáját, amíg alábbhagy a felületes állapotod, amíg megfogyatkoznak a hamisítások a kötelességed terén, és amíg javulni fognak a valóságos eredményeid, valamint hatékonyabbá válik a kötelességed teljesítése. Anélkül végezni a kötelességedet, hogy felületes lennél – olyasvalami ez vajon, amit önmagadra hagyatkozva el tudsz érni? Amikor felületes vagy, képes vagy azt irányítani? (Nem könnyű.) Akkor ez cseles. Ha igazán nehéz ezt irányítanotok, akkor nagy problémával álltok szemben! Akkor hát milyen dolgokat vagytok képesek anélkül végezni, hogy felületesek lennétek? Egyesek nagyon pontos elképzelésük van arról, hogy mit egyenek; ha egy étel nem az ízlésük szerint való, egész nap nem lesz jókedvük. Egyes nők imádnak kiöltözni és kisminkelni magukat; egyetlen hajtincs sem kerüli el a figyelmüket. Egyeseknek jó üzleti érzékük van, és fillérre pontosan kiszámolnak mindent. Ha ezzel a fajta lelkiismeretes hozzáállással cselekszel, akkor elkerülheted a felületességet. Először a felületesség problémáját oldd meg, azután pedig a saját akaratod szerinti cselekvés problémáját. Gyakori probléma, hogy a saját akaratuk szerint cselekszenek az emberek, és ezt is könnyen észlelni tudják magukban. Egy kis önvizsgálattal máris fel tudják ismerni, hogy a saját akaratuk szerint cselekszenek, olyan módon, ami nem felel meg az igazságalapelveknek. Azokat a problémákat, amelyeket fel tudnak ismerni az emberek, könnyű megoldani. Tűzzétek ki célul először e két probléma megoldását – az egyik a felületesség problémája, a másik pedig a saját akaratotok szerinti cselekvésé. Igyekezzetek egy vagy két éven belül eredményeket elérni, hogy bármit tesztek is, ne legyetek felületesek, illetve ne a saját akaratotok szerint vagy az akaratotok hamisításainak megfelelően cselekedjetek. Ha megoldjátok ezt a két problémát, nem lesztek távol attól, hogy megfelelő színvonalon végezzétek a kötelességeteket. Ha ezeket sem tudjátok megoldani, akkor még távol vagytok attól, hogy alávessétek magatokat Istennek, vagy hogy tekintettel legyetek az Ő szándékaira – akkor ennek még csak a felszínét sem kapargatjátok.

Az imént beszélgettünk a különféle alkalmas tehetségek előléptetésének és művelésének a kritériumairól és céljairól, valamint arról, hogy milyen megértéssel és nézettel kell rendelkezni a különféle tehetséges emberek Isten háza általi előléptetését és művelését illetően. Megint másik aspektus az a hozzáállás és megközelítés, amelyet azok iránt a különféle tehetséges emberek iránt kell tanúsítani, akiket előléptetnek és művelnek. Ezekről a kérdésekről a hatodik tételben fogunk majd beszélgetni, úgyhogy a következőkben azt tárjuk fel és boncolgassuk – kifejezetten a hatodik tétel tekintetében –, hogy a hamis vezetők miként végzik a különféle tehetséges emberek előléptetésének és művelésének a munkáját. Ez a fő tartalom, amelyről beszélgetni fogunk.

A hamis vezetők hozzáállása és megnyilvánulásai a tehetséges emberek minden fajtájának támogatása és művelése tekintetében

A hamis vezetők nem értik az igazságot, és nem keresik az igazságot. Éppen ezért amikor a különféle alkalmas tehetségek Isten házán belüli előléptetésének és művelésének a fontos munkájára kerül sor, azt is elrontják, teljesen elszúrják, és egyszerűen nem tesznek eleget Isten háza követelményeinek. Mivel nem értik a különféle alkalmas tehetségek előléptetésére és művelésére vonatkozó kritériumokat – Isten szándékairól nem is beszélve –, és a különféle alkalmas tehetségek előléptetésének és művelésének a jelentőségét sem értik, nagyon nehezen tudják megfelelő színvonalon és elvszerűen végezni ezt a munkát. Azok a különféle „tehetséges” emberek, akiket a hamis vezetők a munkájuk végzése közben művelnek, határozottan vegyes képet mutatnak. A hamis vezetők ahelyett, hogy alkalmas tehetségeket léptetnének elő és művelnének, olyanokat léptetnek elő, akiket semmiképpen nem szabadna abból a célból előléptetni és művelni, hogy vezetőkként vagy dolgozókként szolgáljanak, sem pedig megengedni ezeknek az embereknek, hogy a gyülekezeten élősködjenek és eltékozolják az Istennek szánt felajánlásokat. A hamis vezetők mind ilyen dolgokat tesznek, minek következtében egyesek, akik törekednek az igazságra, és akiknek van némi igazságérzetük, el lesznek tiporva és nem lesznek előléptetve és használva. Helyette semmirekellők válnak úgynevezett tehetséges emberekké ezeknek a hamis vezetőknek a szemében, őket léptetik elő és művelik. Nos, milyen megnyilvánulásaik vannak a hamis vezetőknek, amikor ezt a munkát végzik? Tegyük fel például, hogy Isten házának – a munkájából adódó szükségletek miatt – találnia kell néhány embert a külső ügyek intézésre. Nos, milyen embereket kellene keresnie? Az imént soroltam fel néhány követelményt, éspedig azt, hogy legyenek munkaképesek, legyenek képesek az Isten háza által elvárt alapelvek szerint végezni a kötelességeket, valamint legyenek képesek megóvni Isten házának az érdekeit. A hamis vezetők ismerik vajon ezeket az alapelveket? Nyilvánvalóan nem, de akkor vajon hogyan találnak embereket a külső ügyek intézésére? Ezt gondolják magukban: „Ki tud külső ügyeket intézni? Van egy nővér, aki éles eszű, gyorsak a reakciói, jól beszél és tud bánni az emberekkel. Beszéd közben körbehordozza a tekintetét, kalkulál, az átlagember pedig nem tud eligazodni rajta. Gyülekezetvezetőnek nemigazán lenne alkalmas, de a külső ügyek intézésében ragyogó lenne, úgyhogy őt fogom kiválasztani. Csak az a gond, hogy mivel egy kissé alacsony szintű a végzettsége, attól tartok, hogy a nem hívők le fogják majd nézni, úgyhogy keresek mellé valakit, aki egyetemet végzett – aki a hallgatói önkormányzat elnöke volt –, hogy dolgozzanak együtt. Ez az illető igen okos, de viszonylag kevés tapasztalata van a társadalomban, és viszonylag keveset látott a világból, úgyhogy tanulhat majd a társától. A két ember közül az egyik alacsony végzettségű, a másik magas végzettségű, az egyiknek van tapasztalata a társadalomban, míg a másiknak semmi nincs – illő párost alkotnak majd, nem igaz?” Az egyik ékesszóló és tagoltan beszél, éles eszű és igazi társasági ember; valahányszor nem hívőkkel érintkezik, nem tudják megmondani róla, hogy hívő. A másik magasan képzett és státusza van a társadalomban; nem nézik le őt a nem hívők, amikor csak érintkezik velük. Mit gondoltok az alapelvekről, amelyek mentén ez a hamis vezető kiválasztja ezt a két embert? A hamis vezető azt hiszi, hogy ha valakinek jó a beszélőkéje, éles az esze, és gyorsak a reflexei, akkor máris intézni tudja Isten házának az általános ügyeit. Megfelelő módja ez az emberek kiválasztásának? (Nem.) Miért nem megfelelő? (Az ilyen emberek gyakran elég agyafúrtak; habár el tudnak filozofálni, amikor világi dolgokban érintkeznek másokkal, és tudnak bánni az emberekkel, Isten házának az érdekeit nem feltétlenül tudják megóvni.) Így van. A legfontosabb dolog az, hogy bármilyen ügyet intéz is valaki Isten háza számára, az a legkevesebb, hogy legyen egyenes, és legyen képes megóvni Isten házának az érdekeit. Ha valaki aranyszájú és még a halottak is felkenek a szavára, az vajon azt jelenti, hogy meg tudja óvni Isten házának az érdekeit? Ha valaki gyors észjárású, ékesszóló és tagoltan beszél, az azt jelenti, hogy meg tudja óvni Isten házának az érdekeit? (Nem, nem jelenti azt.) Még ha esküt tesznek is, hasztalan, és éppennyire értelmetlen követeléseket támasztani velük szemben, – minden bizonnyal ilyen a jellemük. A hamis vezető azonban nem vizsgálja ki ezeket a dolgokat, hanem csak azt nézi meg, hogy kinek van tapasztalata a társadalomban, ki agyafúrt, gyors észjárású, ékesszóló és tagoltan beszélő, ki tudja, miként kell az alkalomnak megfelelően cselekedni, ki olyan, mint egy kaméleon, és ki igazi társasági ember. Azt gondolja, hogy az ilyen emberek el tudják intézni Isten házának az általános ügyeit. Nem tévedés ez? Ez tévedés az emberek kiválasztására vonatkozó alapelveket és normákat illetően. Az az igazság, hogy az ilyesfajta emberek túlságosan is aranyszájúak: bárkivel van is dolguk, akármit is mondjanak, az hazugság, és megesküdhetnek akárhányszor, nem tudnak megváltozni. Cselekedeteik során csakis a saját érdekeiket óvják, amikor pedig veszéllyel találkoznak, akkor különösképpen önmagukat védik elsősorban és mindenekelőtt, és soha még csak fontolóra sem veszik Isten házának az érdekeit. Amíg jó kapcsolatuk van a nem hívőkkel, ez elég is nekik; az cseppet sem érdekli őket, hogy Isten házának az érdekei vajon sérülnek-e vagy sem. A testvérek biztonsága sem olyasvalami, amit fontolóra vennének, amint azzal sem foglalkoznak, hogy nem szenved-e vajon gyalázatot Isten neve; csak a saját bőrüket féltik. A hamis vezető nem képes átlátni az ilyesfajta embereken és azt hiszi, hogy ők a legalkalmasabbak Isten háza külső ügyeinek az intézésére. Hát nem ostobaság ez? Azok áruba bocsátják Isten házának az érdekeit, ám a hamis vezető még csak nem is tud róla, és fontos feladatokat bíz rájuk, valamint mindenben rájuk hagyatkozik. Hát nem az ostobaság csúcsa ez? Vajon egyenes szándékúak az ékesszóló, tagoltan beszélő és gyors észjárású emberek? Ha nem volt még dolgod velük és nem figyelted meg őket alaposan, nem tudhatod. Ha van velük dolgod és ügyeket intézel velük, csak figyeld meg, hogy összhangban van-e vajon, amit mondanak, azzal, amit tesznek. Ezt egyetlen eseményen keresztül is le lehet tesztelni. Mondjuk például, hogy éppen nagy rakodásban vagy. Amikor meglátja ezt az illető, nem segít. Csak amikor befejezed a munkát, akkor jön át hozzád, ezt mondva: „Hogyan tudsz ilyen fárasztó munkát egyedül elvégezni? Ha megkértél volna rá, segítettem volna neked, akármilyen elfoglalt voltam is. Kimerültnek látszol. Később főzök majd neked, neked ma nem kell.” Majd miután ezt mondta, eltűnik. Teljesen ki vagy merülve, de még főznöd is kell. Aztán amint készen vagy a főzéssel, átjön enni, sőt, még ezt is mondja: „Miért nem hívtál, amikor neki akartál látni a főzésnek? Teljesen ki vagy merülve, és mégis főzöl nekem – hát rendjén van ez így? De ha már egyszer megcsináltad, akkor megeszem. Legközelebb én főzök majd, és ha majd a jövőben bármi elvégzendő munkád akad, csak kiabálj át nekem.” Ez az egyetlen esemény is elég ahhoz, hogy átláss az ilyen embereken. Mézesmázosak, gyors észjárásúak, és tudják, mit mondjanak. Tudják, miként cselekedjenek az alkalomnak megfelelően, és nem tesznek mást, csak szépen hangzó szavakat mondanak anélkül, hogy valaha is bármi valóságos munkát végeznének. Megbízhatóak vajon az ilyen emberek? Ha felkéred őket Isten háza általános ügyeinek az intézésére, vajon meg tudják óvni az érdekeit? Meg tudják őrizni a gyülekezet jó hírét, és meg tudják óvni a testvérek biztonságát? (Nem.) Isten házának a tulajdonát és érdekeit tekintik vajon elsődleges prioritásuknak? Távolról sem. A hamis vezetők szeme és elméje még az ilyen könnyen felismerhető problémákat is vak észrevenni – egyszerűen nem látják őket. Helyette mindössze szavakat és doktrínákat tudnak szólni. Kit szeret Isten és kit nem szeret, ki szereti az igazságot és ki nem szereti, mit jelent az, hogy valakinek megalapozott az Istenbe vetett hite, és miféle embereknek nincs alapjuk, miféle emberek végzik hűségesen a kötelességüket, és miféle emberek nem hűségesek a kötelességük végzése terén – észszerűen és logikusan beszélnek ezekről a dolgokról, és úgy tűnik, mintha valóban értenék is azokat, ám üres beszéd és doktrína csupán az egész. Valahányszor emberek felismerésére kérik őket, vak a szemük és az elméjük; egyszerűen nem tudnak olvasni az emberekben. Akármilyen hosszan érintkeznek is az efféle emberekkel, még mindig nem tudnak átlátni rajtuk, sőt, még fontos feladatokat is bíznak rájuk.

Már az is visszataszító dolog, hogy a rossz embereket használják a hamis vezetők, de még ennél is visszataszítóbb cselekedetekkel tetézik ezt a gaztettet. Tegyük fel például, hogy egy hamis tanító a rossz embert használta. Az illető egyáltalán nem alkalmas arra, hogy felügyelő legyen, és nem tesz eleget Isten háza előléptetésre és művelésre vonatkozó kritériumainak. A hamis vezető azonban ennek ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy őt használja, és soha nem ellenőrzi az illető munkáját, mert ezt hiszi: „Az embernek sosem szabad kételkednie azokban, akiket használ, és nem szabad használnia azokat, akikben kételkedik. Mivel kiválasztottalak és előléptettelek téged, képes leszel jól elvégezni ezt a munkát, úgyhogy csak folytasd és végezd a munkát úgy, ahogy jónak látod. Bármit teszel is, támogatni fogom, és semmi értelme, hogy bárki is ellenkezzen ezzel!” Rossz embert használt, mégis hagyja, hogy mindvégig fennmaradjon a tévedése – ennyire hisz magában. A hamis vezetők mind vakok. Semmilyen problémát nem látnak meg, nem tudják megmondani, hogy mely emberek gonosz emberek vagy álhívők, és akárki akadályozza vagy zavarja is meg a gyülekezet munkáját, egyáltalán nincsenek ennek tudatában sőt, még fontos feladatokat is rábíznak zavaros fejű emberekre. A hamis vezetők mindenkinek nagy bizalmat szavaznak, akit csak előléptetnek, és könnyelműen bíznak rájuk fontos munkát. Ennek eredményeképpen azok elfuserálják a gyülekezet munkáját, ami súlyos kihatással van az evangélium terjedésére és árt Isten háza érdekeinek. A hamis vezetők ráadásul úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának erről. A Fennvaló megkérdezi tőlük: „Hogyan végzi a munkáját az illető, akit előléptettél? Alkalmas ennek a munkának a végzésére? Megóvja a gyülekezeti munkát és Isten házának az érdekeit? Kritikus pillanatokban önmagát fogja védeni vagy a gyülekezet munkáját fogja megóvni?” Mire a hamis vezetők így felelnek: „Megesküdött, hogy meg fogja óvni a gyülekezet munkáját. Azonkívül 20 éve hisz már Istenben. Hogyan védhetné önmagát és bocsáthatná áruba Isten háza érdekeit? Valószínűleg meg fogja óvni Isten háza érdekeit.” A Fennvaló ezt válaszolja: „Helytálló, amit mondasz? Megvizsgáltad a munkáját?” Ezek a hamis vezetők így válaszolnak: „Nem vizsgáltam meg a munkáját, de megmondtam neki, hogy ne a saját érdekeit óvja, és hogy a gyülekezet munkáját kell megóvnia, ő pedig megígérte, hogy így fog tenni.” Mi haszna volt annak, hogy ígéretet tett nekik az illető? Még egy Isten előtt tett esküt sem képes betartani. Azt gondolják a hamis vezetők, hogy csak mert ígéretet tett nekik az a személy, máris biztonságosan fogadhatnak rá? Bizonyosan képes megtenni, amit ígért? Mivel ezek a hamis vezetők nem vizsgálták meg az illető munkáját, honnan tudják, hogy olyasvalaki-e, aki megóvja Isten házának az érdekeit? Hogy képesek ennyire hinni önmagukban? Hát nem gazemberek az ilyen hamis vezetők? Azzal, hogy a rossz embert használják, máris óriási hibát követtek el, azután pedig tovább tetézik a hibájukat azzal, hogy soha nem érdeklődnek az illető munkája felől, nem néznek utána, nem vizsgálják meg, nem felügyelik és nem figyelik meg. Mindössze egyre csak eltűrik, hogy hogy az illető vakmerőn cselekedjen és gaztetteket kövessen el. Így dolgoznak a hamis vezetők. Valahányszor emberhiány van valamelyik munkarésznél, a hamis vezetők könnyelműen kirendelnek rá valakit, és ezzel vége is; sosem vizsgálják meg a munkát, és nem mennek ki ténylegesen a helyszínre, hogy beszéljenek az illetővel, hogy megfigyeljék, és hogy megpróbáljanak többet megtudni róla. Bizonyos helyeken nem alkalmas arra a környezet, hogy találkozzanak és időt töltsenek vele, de ezeknek a vezetőknek kérdezősködniük kell az illető munkájáról, és követett módon érdeklődniük kell afelől, hogy mit csinált eddig és azt hogyan csinálta meg – megkérdezhetik a testvéreket vagy valakit, aki közel áll az illetőhöz. Ez vajon nem megvalósítható? A hamis vezetők azonban még arra sem veszik a fáradságot, hogy bármiféle kérdést feltegyenek, mert ennyire magabiztosak. Csupán összejöveteleket tartanak és doktrínákat prédikálnak a munkájuk során, és amikor az összejövetelek véget értek, a munka pedig elrendezésre került, semmi egyebet nem tesznek; a továbbiakban nem követik nyomon és nem ellenőrzik, hogy vajon képes-e valóságos munkát végezni az általuk kiválasztott személy. Kezdetben nem értették az illetőt, de a képessége és a felszínen látható megnyilvánulásai és lelkesedése alapján úgy érezték, hogy alkalmas az adott munka elvégzésére, ezért használták őt. Nincs ezzel semmi gond, mivel senki sem tudja, hogy végül milyennek bizonyulnak az emberek. Ám az illető előléptetését követően nem kellene vajon ellenőriznie és megvizsgálnia ezeknek a vezetőknek, hogy az végez-e vajon valóságos munkát, hogy miként dolgozik, és hogy nem felületes, ingatag vagy lusta-e? Pontosan ezt a munkát kellene végezniük a vezetőknek, de semmit sem végeznek el belőle, és semmilyen felelősséget nem vállalnak. Hamis vezetők, akiket el kellene bocsátani és ki kellene rekeszteni.

A hamis vezetők súlyos hibát követnek el, éspedig azt, hogy miután előléptetnek valakit, elmagyarázzák neki a munkát, azután pedig némi doktrínát szajkóznak, néhány bátorító szóval szolgálnak, majd ezzel be is fejezték a dolgot: a konkrét feladatokat sosem kísérik utána figyelemmel, és nem vesznek részt azokban. Ha azt mondják, hogy gyenge képességűek és nem látnak bele az emberekbe, attól azt azért még ellenőrizhetnék és kideríthetnék, hogy a konkrét feladatok miként mennek, és teljes mértékben kézben tarthatnák a helyzetet. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem ellenőrzik és nem derítik ki, hogy miként megy a munka. Vegyük például a könyvnyomtatást, amely egy konkrét munka. Egy hamis vezető kijelölt valakit, hogy ő feleljen ezért a munkáért, de aztán fél év alatt egyetlen egyszer sem ellenőrizte. Ennek következtében hat hónap elteltével kiderült, hogy minden nyomtatott könyv hibás – micsoda zűrzavar! Ilyenek a hamis vezetők – egyáltalán semmilyen konkrét munkát nem végeznek. Mit kell tenned, ha egy könyv kinyomtatását intézed épp? Először is ki kell jelölnöd egy megfelelő felügyelőt, azután felügyelned és ellenőrizned kel, hogy mennyire végzi jól a munkát, és hogy nem fuserálja-e el esetleg. Felügyelned kell és nyomon kell követned a munkát, ha pedig problémákat veszel észre, közvetlenül meg kell oldanod azokat – csakis ez biztosíthatja, hogy ne merüljenek fel gondok. A hamis vezetők azonban nem ezt teszik. Azt gondolják, hogy annyi csupán a feladatuk, hogy doktrínákat szajkózzanak az embereknek, hogy doktrínákat értessenek meg velük, és mindaddig, amíg az emberek értik a doktrínákat, akkor megoldhatók a problémák. Éppen ezért arra fordítanak csak figyelmet, hogy doktrínákat szajkózzanak és szlogeneket hangoztassanak, a konkrét feladatokban pedig nem vesznek részt. Ami a hamis vezetőket illeti, azt gondolják, hogy nem az ő dolguk a konkrét feladatokban való részvétel, és hogy ez legyen az alattuk lévő emberek gondja. És akkor ők maguk mit csinálnak? Felülről vezénylik az egész helyzetet, és eredménytelen hivatalnokokká lesznek. Bármilyen munkáról legyen is szó, ők nincsenek jelen és nem vesznek részt benne. Ha azután, hogy elmondták az embereknek az alapelveket, részletes kérdésekről vagy konkrét utakról kérdezik őket, ezt mondják: „A konkrét munka a ti dolgotok, én nem értek ehhez.” Éppen ezért nem tudják, hogy az alattuk levők hogyan végzik a munkát. Ami azt illeti, hogy a felügyelő vajon hozzáértő-e és alkalmas-e a munkára, hogy milyen az emberi mivolta, hogy olyan ember-e, aki törekszik az igazságra, hogy felelősségteljesen végzi-e a kötelességét, hogy felületes-e, hogy ámokfutón rossz dolgokat tesz-e, vagy hogy vannak-e késedelmek a munkájában, és így tovább – a hamis vezetők nem tudnak mindezekről, hanem mindössze nem hívő, aktatologató hivatalnokokként járkálnak fel és alá, és semmilyen tényleges munkát nem végeznek. A gyülekezetekben, ahol dolgoznak, a hamis vezetők nem tudnak róla, amikor egyes felügyelők miatt megakad a munka, amikor egyes felügyelők saját, független királyságokat alapítanak, vagy amikor egyes felügyelők nem ügyelnek a megfelelő kötelességeikre, hanem inkább evéssel, ivással és szórakozással töltik a napjaikat, sőt, még szemet is hunynak afelett, amikor egyes felügyelők rendkívül gyenge képességűek, eltorzult felfogásúak, és egyáltalán nem tudják elvégezni a munkát. Az ilyen hamis vezetők üres héjak csupán, mindössze névlegesen vezetők, és egyáltalán semmilyen lényegi vezetői munkát nem végeznek. A felszínen elég jó magaviseletűnek tűnnek ezek a hamis vezetők. Minden egyes munkarészre kijelölnek felügyelőket, időnként összehívják ezeket az embereket, az idejük fennmaradó részét pedig egy helyen töltik, ahol lelki áhítatokkal, imádkozással, Isten szavainak az olvasásával, prédikációk hallgatásával, himnuszok tanulásával és a saját prédikációik írásával foglalatoskodnak. Vannak hamis vezetők, akik még a szobájukat sem hagyják el egész héten. Olyan hamis vezetők is vannak, akik semmi mást nem tesznek, csak online összejöveteleket tartanak, és soha nem mennek ki a munkaterepre, hogy megértsék a helyzetet. A testvérek hosszú időn át nem találkoznak velük személyesen, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen a hamis vezetők élettapasztalata vagy érettsége. A hamis vezetők az összejöveteleken mindössze néhány általános ügyet kezelnek, de azzal nem törődnek, arról nem kérdezősködnek, sőt, tudni sem akarnak, hogy konkrétan mit csinálnak az egyes felügyelők, hogy az általuk előléptetett és művelt emberek alkalmasak-e vajon az adott munkára, hogy milyen hozzáállással végzik a kötelességüket ezek az emberek, hogy figyelmesek és alaposak-e a munkájukban vagy pedig negatívak és felületesek, hogy a helyes utat követik-e, vagy hogy megfelelő emberek-e. Hát nem súlyos természetű ez a probléma? (De igen.)

Isten házának szüksége van tehetséges emberekre, akik értenek bizonyos szakterületekhez, és vannak bizonyos készségeik, és művelni fogja ezeket az embereket azért, hogy e szakmákat megtanulva el tudjanak végezni egy kötelességet Isten házában. Miféle embereket találnak szerintetek a hamis vezetők? Összegyűjtik az összes fiatalt, aki egyetemre járt és a szüleit követve kezdett hinni Istenben, és megnézik, hogy ki beszél tagoltan, és ki szeret a figyelem középpontjában lenni, majd ezt mondják nekik: „Isten háza művelni akar benneteket; ti vagytok a tartalékos hadsereg és az új haderő.” Azután kötelesség végzését bízzák rá ezekre az emberekre. Ezek az emberek valójában soha nem végeztek még kötelességet, híján vannak a különféle tapasztalatoknak, és egyáltalán nem értik az igazságot sem. A hamis vezetők azonban favorizálják és kedvelik, így elkezdik művelni őket. Annak alapján osztják be ezeket az embereket kötelességek végzésére, aminek a megtanulására a szaktudásuk miatt alkalmasak; némelyeket szövegekkel végzendő munkára osztanak be, némelyeket filmgyártásra, másokat videók készítésére, és megint másokat arra, hogy színészek legyenek. A hamis vezetők szerint annyi elég is, ha van ezeknek az embereknek egy kötelességük, amelyet végezhetnek. A hamis vezetők nem vizsgálják, hogy szeretik-e ezek az emberek az igazságot, vagy hogy el tudják-e fogadni az igazságot, és azt sem nézik meg, hogy mire törekednek ezek az emberek, vagy hogy mik a céljaik. Mi történik a végén? Némelyek közülük ki lesznek rekesztve. Azért, mert kicsapongóak és féktelenek, mert világi irányzatokat követnek, mert azzal töltik a napjaikat, hogy kiöltöznek és összejönnek másokkal, és mert egyáltalán semmilyen szabályt nem értenek, és nincs semmi modoruk – nyilvánvalóan álhívők és nem hívők. Nem ügyelnek a megfelelő munkavégzésre, miközben a kötelességeiket végzik, és mindent felületesen végeznek, a hamis vezetők azonban egyáltalán nem látják ezt. Hát nem vak a hamis vezetők szeme? (De igen.) Mi okozza a szemük vakságát? Nem azért van így, mert vak az értelmük? A szem vaksága és az értelem vaksága a hamis vezetők két jellemvonása. Hiába van tágra nyitva a szemük, a hamis vezetők semmit sem képesek megérteni és senkin sem tudnak keresztüllátni – vagyis vak a szemük. Senkivel és semmivel kapcsolatban nincs az értelmükben semmilyen tisztánlátás vagy nézet, és bármit látnak is, képtelenek megkülönböztetni egymástól, mi helyes és mi helytelen, valamint nincs semmilyen hozzáállásuk, nincsenek véleményeik, és nincsenek meghatározásaik – súlyos esete ez annak, amikor valakinek vak az értelme. A hamis vezetők mind olyan emberek, akik sok éve hisznek már Istenben és gyakran hallgatnak prédikációkat, akkor hát miért nem képesek felismerni azokat az álhívőket? Ez további bizonyítéka annak, hogy a hamis vezetők nagyon gyenge képességűek, hogy képtelenek felfogni az igazságot, és hogy akármennyi igazságot hallanak is, hiábavaló, nem értik azokat. Vak a szemük és az értelmük, és teljességgel képtelenek az emberek felismerésére. Hogyan lennének alkalmasak arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek a gyülekezetben? Azt hiszik, hogy akik jól tudnak beszélni, azok tehetséges emberek, és hogy azok is tehetségesek, akik tudnak énekelni és táncolni; amikor olyanokat látnak, akik szemüveget hordanak, vagy akik egyetemre jártak, tehetséges embereknek hiszik őket, amikor pedig olyan embereket látnak, akiknek van társadalmi státuszuk, akik gazdagok, akik tudják, miként kell üzletelni és csalárd praktikákba bonyolódni, és akik valamiféle fontos munkát végeznek a társadalomban, a hamis vezetők azt gondolják róluk, hogy tehetségesek. Azt hiszik, hogy az ilyesfajta embereket kellene művelnie Isten házának. Nem nézik meg ezeknek az embereknek a jellemét, és azt sem, hogy van-e alapja az Istenbe vetett hitüknek, azt pedig még kevésbé nézik meg, hogy milyen hozzáállással kezelik ezek az emberek Istent és az igazságot. Mindössze az emberek társadalmi státuszát és hátterét nézik. Hát nem abszurd, hogy így tekintenek a hamis vezetők az emberekre és a dolgokra? A hamis vezetők ugyanúgy tekintenek az emberekre és a dolgokra, mint a nem hívők – ugyanolyan nézetük van a dolgokról, mint a nem hívőknek. Ez elegendő annak bizonyításához, hogy a hamis vezetők nem az igazságot szerető és értő emberek, és hogy nincs semmi tisztánlátásuk. Hát nem rendkívül sekélyesek? Igazán vakok – de még mennyire, hogy azok!

Találkoztam korábban egy hamis vezetővel, aki beszélt és nevetgélt, amikor beszélgettem vele, de amint munkáról kérdeztem, kábultan és tompán bámult a levegőbe, és semmire sem reagált, bármit mondtam is neki. Az az ember túlságosan gyenge képességű ahhoz, hogy használni lehessen. Nem csoda, hogy semmit sem értett abból, amit mondtam neki, és nem tudta azt végrehajtani. Bármiről beszéltem is neki, egyre csak ezt hajtogatta: „Néhány nappal ezelőtt tartottam egy összejövetelt és ellenőriztem a munkát.” Mire ezt kérdeztem: „Nincs más feladatod az összejövetelek tartása mellett? Annyi elvégzendő munka van még a gyülekezetben, miért nem találsz valami egyéb tennivalót?” Azt mondta: „Hát nem az összejövetelek tartásáról szól csupán, ha vezető vagy dolgozó valaki? Nincs más tennivaló az összejövetelek tartásán kívül, nem tudom, hogyan kell bármi mást tenni!” Ebből látszik, hogy már akkor is rendeltetésszerű volt, hogy hamis vezető lesz belőle, amikor elvállalta ezt a pozíciót, és hogy semmilyen valóságos munkát nem tud végezni, mert rendkívül gyenge képességű. A rendkívül gyenge képesség a szem és az elme vakságához vezet. Mit jelent a szem vaksága? Azt jelenti, hogy bármit lát is valaki, képtelen kiszúrni a konkrét problémákat, és így semmilyen célt nem szolgál a szeme. Mit jelent az elme vaksága? Azt jelenti, amikor valakiben, történjék bármi, nem tudatosul és nem sikerül megértenie a benne rejlő problémát, és nem látja, hogy hol van a probléma lényege – ezt értjük az elme vaksága alatt. Ha valakinek vak az elméje, akkor annak végleg befellegzett. A hamis vezetőknek ilyen módon vak a szemük és az elméjük. Azt mondanátok, hogy a hamis vezetők feldúltak lesznek e szavak hallatán? Ezt gondolják: „Elég nagy szemem van, Ő mégis azt mondja, hogy vak a szemem, és elég jó szándékok vannak az elmémben, Ő mégis azt mondja, hogy vak az elmém – nem valami pontos a meghatározása, nem igaz? Miért nem nevez egyszerűen hamis vezetőnek engem? Miért teszi hozzá még azt is, hogy vak a szemem és az elmém?” Ha nem így fogalmaznék, a hamis vezetők képessége alapján megítélve őket, vajon fel tudnák ismerni, hogy gyenge képességűek? (Nem, nem tudnák.) Amikor azt mondom, hogy ezeknek a hamis vezetőknek vak a szemük és az elméjük, az vajon nem tökéletes magyarázata ennek a dolognak? Tegyük fel például, hogy egy antikrisztus saját, független királyságot alapít a gyülekezetben, de egy hamis vezető ezt mondja: „Az illető nagyon rátermett. Egyetemi tanár volt, és világosan, módszeresen, rendezetten és tagoltan tud beszélni. Mi több, lámpaláza sem szokott lenni, akármilyen nagy is a hallgatóság.” Világos, mint a nap, hogy egy farizeusról beszél, aki saját, független királyságot alapít, de a hamis vezető mégis dicséri őt. Hát nem a szem vaksága ez? (De igen.) Ha valaki hamisan énekel, ám te nem hallod, az vajon tekinthető a szem vakságának? (Nem.) Ez szakmai kérdés, nem pedig képesség kérdése. A hamis vezetők azonban sok-sok igazság meghallgatása után még az antikrisztusokat sem képesek akként felismerni, amik, és nem tudják megmondani, hogy jó vagy rossz valakinek az emberi mivolta, hogy jelöltnek tekinthető-e valaki az Isten háza általi előléptetésre és művelésre, hogy álhívő-e valaki, vagy hogy őszintén hisz-e Istenben, és nem tudják megmondani, hogy hűségesen végzi-e valaki a kötelességét – akkor hát mit nyertek abból, hogy annyi éven át prédikációkat hallgattak? Semmilyen igazságot nem nyertek el, ami azt jelenti, hogy vakok és ostobák; ennyire vakok a hamis vezetők. Azt hiszik, hogy egy vezetőnek az az elsődleges feladata, hogy prédikációkat hirdessen, és egy-két órán át prédikáljon, valamint, hogy ha képes szavakat és doktrínákat szólni, szlogeneket hangoztatni és felserkenteni az embereket, akkor megfelelő színvonalú vezető, képes vállalni a munkát, és birtokában van az igazságvalóságnak, Isten pedig elégedett vele. Miféle logika ez? Mivel a hamis vezetők nem értik az igazságot és túlságosan gyenge képességűek, valamint vak a szemük és az értelmük, egyáltalán semmi képességük nincs arra, hogy felismerjék a különféle típusú embereket, és nem tudnak átlátni a különféle típusú embereken. Akkor hát képesek vajon észszerű módon használni a különféle embereket? (Nem.) Egyetlen stratégiájuk van csupán: azokat, akik egykor tanárok voltak, prédikálásra osztják be, azokat, akik külkereskedelemmel foglalkoznak, általános ügyek kezelésére, azokat, akik tudnak angolul, fordítóknak nevezik ki, aki pedig tagoltan tud beszélni és vastag bőr van a képén, az evangélium prédikálására; azokat, akik szégyenlősek, arra osztják be, hogy otthon írjanak tapasztalati bizonyságtételekről szóló cikkeket, azokat, akik bátrak és szeretnek szerepelni, színészekké nevezik ki, míg azokat, akik hivatalnokok akarnak lenni, vezetőkké vagy igazgatókká. Így használják az embereket a hamis vezetők, mindenféle alapelv nélkül.

A hamis vezetők felelőssége alá tartozó munka körében gyakran előfordul, hogy némelyek, akik igazán törekednek az igazságra és eleget tesznek az előléptetés és művelés kritériumainak, vissza vannak fogva. Ezek közül némelyek az evangéliumot hirdetik, némelyeket pedig házigazdai kötelességek végzésére jelölnek ki. A helyzet az, hogy mindannyiuknak van képességük, és értenek némely igazságokat, valamint méltók arra, hogy vezetőkként és dolgozókként műveljék őket, csak éppen nem szeretik mutogatni magukat, sem a figyelem középpontjában lenni. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesznek tudomást ezekről az emberekről. Nem érintkeznek velük, nem érdeklődnek felőlük, és sohasem művelnek tehetséges embereket Isten háza számára. Folyton csak arra összpontosítanak, hogy az értük rajongókat behálózzák, és így a saját önző vágyaikat kielégítsék. Ennek eredményeképpen azok, akik igazán törekednek az igazságra, nem lesznek előléptetve és művelve, miközben azok, akik szeretnek a figyelem középpontjában lenni, akik tagoltan beszélnek, akik tudják, hogy miként hízelegjenek az embereknek, és akik odavannak a hírnévért, a nyereségért és a státuszért – ezek mind elő lesznek léptetve, és még azokat is fontos pozíciókba nevezik ki, akik hivatalnokok voltak vagy vállalatok vezérigazgatói, vagy akik vállalatirányítást tanultak odakint a társadalomban. Függetlenül attól, hogy igazi hívők-e ezek az emberek vagy sem, vagy hogy olyan emberek-e, akik törekednek az igazságra vagy sem, ezeket az embereket fogják előléptetni és használni annak a munkának a körében, amelyért a hamis vezetők felelősek. Vajon az alapelvekkel összhangban történő használata ez az embereknek? Amikor csak ilyen embereket léptetnek elő a hamis vezetők, az nem pontosan ugyanolyan, mint a nem hívők társadalma? Az idő alatt, amíg a hamis vezetők munkálkodnak, azokat nem fogják előléptetni és művelni, akik ténylegesen el tudnak végezni dolgokat a kötelességük végzése közben, akiknek van igazságérzetük, és akik szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat, és az ilyen emberek nehezen kapnak lehetőséget a képzésre. Ehelyett azokat jelölik ki a fontos pozíciókra, akik tagoltan beszélnek, akik imádják mutogatni magukat, és akik tudják, miként hízelegjenek az embereknek, valamint azokat, akik odavannak a hírnévért, a nyereségért és a státuszért. Ezek az emberek meglehetősen okosnak tűnnek, ám valójában egyáltalán nincs felfogóképességük, nagyon rossz képességűek, és gyenge az emberi mivoltuk, semmilyen valóságos terhet nem viselnek a kötelességüket illetően, és egyáltalán nem méltók arra, hogy műveljék őket. Mégis ők töltik be a gyülekezetben a vezetői és dolgozói pozíciókat. Ennek eredményeképpen aztán a gyülekezeti munka jelentős része nem tud simán és megfelelő módon elindulni, vagy lassan halad előre, Isten házának munkarendjeit pedig túl sokáig tart megvalósítani. Ilyen kihatással és következményekkel jár a gyülekezet munkájára nézve az, amikor a hamis vezetők helytelenül használják az embereket.

A legtöbb hamis vezető gyenge képességű. Habár tagolt beszédűnek tűnnek, egyáltalán nem képesek felfogni az igazságot – olyannyira nem, hogy nincs lelki megértésük. Vak a szemük és az értelmük, semmilyen dolgot nem képesek átlátni, és egyáltalán nem értik az igazságot, ami önmagában is halálos probléma. Van egy másik, még súlyosabb problémájuk is, mégpedig az, hogy amikor megértettek és elsajátítottak néhány szót és doktrínát, és képesek néhány szlogent hangoztatni, azt gondolják, hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak. Így bármilyen munkát végeznek és bárkit választanak is ki arra, hogy használják az illetőt, nem keresik az igazságalapelveket, és nem beszélgetnek másokkal, Isten háza munkarendjeit és alapelveit pedig még ennél is kevésbé tartják be. Nagyon magabiztosak, mindig azt hiszik, hogy helyesek az elgondolásaik, és azt teszik, amit csak szeretnének. Ezért aztán amikor valamilyen nehézséggel vagy rendkívüli körülménnyel találkoznak, tanácstalanul állnak. Azonkívül – tévesen – gyakran azt hiszik, hogy mivel sok éve dolgoznak már Isten házában, és elegendő tapasztalatuk van az ottani vezetői szolgálat terén, tudják, hogy miként működtessék és fejlesszék a gyülekezet munkáját. Úgy tűnik, mintha megértették volna ezeket a dolgokat, ám valójában egyáltalán nem tudják, hogy miként végezzenek el bármiféle munkát. Úgy végzik a gyülekezet munkáját, ahogy épp jónak látják, a saját elképzeléseiket és képzelődéseiket, a tapasztalatukat és rutinjaikat és a saját előírásaikat követve. Ez elfuserálja és káoszba taszítja a gyülekezeti munka különböző részeit, őket pedig megakadályozza abban, hogy bármiféle valóságos eredményt produkáljanak. Ha van pár ember egy csoportban, aki érti az igazságot és tud egy kis valóságos munkát végezni, akkor ők fenn tudják tartani a normalitást annak a csoportnak a munkájában. Ennek azonban egyáltalán semmi köze a hamis vezetőjükhöz. Azért lehet jól elvégezni a munkát, mert van néhány jó ember a csoportban, akik tudnak egy kis valóságos munkát végezni és gondoskodni a munka folytatásáról; ez nem azt jelenti, hogy a hamis vezetőjük valóságos munkát végzett. Semmilyen munkát nem lehet anélkül elvégezni, hogy néhány ilyen jó ember lenne felelős érte. A hamis vezetők egyszerűen képtelenek elvégezni a feladatukat, és egyáltalán semmilyen funkciót nem töltenek be. Miért fuserálnák el a hamis vezetők a gyülekezet munkáját? Az első oka az, hogy a hamis vezetők nem értik az igazságot, nem tudnak beszélgetni az igazságról problémák megoldása végett, és nem keresik a módját a problémák megoldásának, ami a problémák felgyülemléséhez vezet, és elakad miatta a gyülekezeti munka. A második az, hogy a hamis vezetők vakok, és nem képesek felismerni a tehetséges egyéneket. Nem tudják megfelelően kijelölni a csoportfelügyelőket, minek eredményeképpen egyes munkákért nem arra alkalmas személy lesz a felelős, és azok így elakadnak. A harmadik ok az, hogy a hamis vezetők túlságosan úgy viselkednek, mint a hivatalnokok. Nem felügyelik vagy igazgatják a munkát, és ahol van egy gyenge láncszem a munkában, nem vesznek részt proaktív módon a konkrét munkarészekben és nem szolgálnak útmutatással azokkal kapcsolatban. Tegyük fel például, hogy egy bizonyos munkarészt végzők közül többen is új hívők, akiknek nincs túl sok alapjuk, akik nem értik az igazságot, nem nagyon ismerik az adott munkaterületet, és nem igazán fogták még fel a munka alapelveit. A hamis vezetők nem képesek meglátni ezeket a problémákat, mivelhogy vakok. Azt hiszik, hogy amíg valaki elvégzi a munkát, minden rendben van; nem számít, hogy jól vagy rosszul lesz elvégezve. Nem tudják, hogy ha bárhol is van egy gyenge láncszem a gyülekezet munkájában, akkor annak utána kell járniuk, vizsgálatokat kell folytatniuk és útmutatással kell szolgálniuk, hogy személyesen részt kell venniük a problémák megoldásában és egészen addig támogatniuk kell a kötelességüket végzőket, amíg azok megértik az igazságot, képesek az alapelvek szerint cselekedni és rálépnek a helyes útra. Csakis ekkor nem szükséges annyira aggódniuk. A hamis vezetők nem így dolgoznak. Amikor azt látják, hogy van valaki, aki majd elvégzi a munkát, ügyet sem vetnek többé rá. Nem folytatnak vizsgálatokat, akárhogy halad is a munka. Ahol van a munkában egy gyenge láncszem vagy egy gyenge képességű felügyelő, nem szolgálnak személyesen útmutatással a munkát illetően, és ők maguk nem vesznek részt benne. Amikor pedig egy felügyelő képes felvállalni a munkát, akkor a hamis vezetők még kevésbé ellenőrzik a dolgokat vagy szolgálnak útmutatással; egyszerűen csak könnyedén veszik az egészet, és még ha problémát jelent is valaki, akkor sem kérdeznek rá – azt gondolják, hogy ez szükségtelen. A hamis vezetők semmilyen efféle konkrét munkát nem végeznek. Összefoglalva: a hamis vezetők korcsok, akik egy szemernyi valóságos munkát sem végeznek. Bármilyen munkáról legyen is szó, azt hiszik, hogy ha van, aki felelős érte, és ha mindenki készen áll rá, akkor ők végeztek is és nyugodtan hátradőlhetnek. Azt hiszik, nincs más dolguk, mint időnként tartani egy-egy összejövetelt, és érdeklődni, ha probléma merül fel. Miközben így dolgoznak a hamis vezetők, még mindig azt hiszik, hogy jó munkát végeznek, és igencsak elégedettek magukkal. Ezt gondolják: „Egyik munkarésszel sincs semmi probléma. Mindenki ki van rendelve a feladatára, és a felügyelők is a helyükön vannak. Annyira jó vagyok ebben a munkában, olyan tehetséges!” Hát nem szégyentelen dolog ez? Annyira vak a szemük és az értelmük, hogy semmilyen elvégzendő feladatot nem látnak és semmilyen problémát nem tudnak felfedezni. Egyes helyeken megakadt a munka, de ők mégis elégedettek és ezt gondolják: „A testvérek mind frissek, üdék és fiatalok. Úgy birkóznak meg a kötelességeikkel, mint akik sosem fogynak ki az energiából; egész biztosan jól el tudják végezni a munkát.” Ezek a fiatalok valójában újoncok, akik semmilyen szakmai készséghez nem értenek. Menet közben kell majd megtanulniuk a dolgokat. Nyugodtan kijelenthető róluk, hogy még semmilyen munkának nem ismerik a mikéntjét: némelyek közülük talán értenek egy keveset, de nem szakértők, nem fogják fel az alapelveket, és miután elvégeztek egy feladatot, azt többször is korrigálni kell, vagy gyakran akár újra el is kell végezni. Olyan fiatalok is vannak, akik képzetlenek, és eddig még nem volt részük metszésben. Rendkívül hitványak és lusták, és mohón vágynak a kényelemre; egy szemernyit sem fogadnak el az igazságból, ha pedig szenvednek egy keveset, szüntelenül morgolódnak. A többségük felületes, kényelemhajhászó korcs. Az efféle fiatalokkal mindenképp gyakran kell beszélgetni az igazságról, és még ennél is fontosabb, hogy meg legyenek metszve. Ezekre fiatalokra muszáj, hogy felügyeljen és figyeljen valaki. Lennie kell ott egy vezetőnek vagy dolgozónak, aki személyes felelősséget vállal a munkájukért, és aki személyes felügyeletet és útmutatást biztosít nekik. Csakis ekkor teremhet egy kis gyümölcsöt a munkájuk. Ha a vezető vagy dolgozó elhagyja a munkahelyet és nem ügyel a munkára, vagy nem kérdez utána, akkor ezek az emberek szétszóródnak, széthullanak, és egyáltalán semmilyen gyümölcsöt nem fog teremni a kötelességük végzése. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem látnak bele ebbe. Mindenkit testvérnek látnak, olyan embereknek, akik engedelmesek és alávetettek, így nagy bizalmat szavaznak nekik, munkákat bíznak rájuk, azután pedig ügyet sem vetnek rájuk többé – ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a hamis vezetőknek vak a szemük és az értelmük. A hamis vezetők egyáltalán nem értik az igazságot, nem képesek tisztán látni a dolgokat, és képtelenek bármiféle problémát is feltárni, mégis azt gondolják, hogy remekül csinálják a dolgokat. Vajon miről gondolkodva töltik a napjaikat? Arról gondolkodnak, hogy miként cselekedjenek hivatalnokként, és hogyan élvezzék a státuszból fakadó előnyöket. A hamis vezetők – akárcsak a meggondolatlanok – a legkevésbé sem törődnek Isten szándékaival. Semmilyen valóságos munkát nem végeznek, mégis azt várják, hogy megdicsérje és előléptesse őket Isten háza. Ezek aztán valóban nem ismerik a szégyent!

A hamis vezetők teljességgel haszontalanok a munkájuk végzésében, és nincs bennük semmi dicséretes. Nem tudják felfogni a dolgok összességére vonatkozó alapelveket, a konkrét munkarészekkel kapcsolatosakról nem is beszélve. Egyeseknek például erős szakmai készségeik vannak, de rendkívül szegényes az emberi mivoltuk, míg másoknak semmi problémájuk az emberi mivoltukat illetően, azonban gyenge képességűek, és gyengék a szakmai készségeik. Amikor arról van szó, hogy miként kellene észszerűen használni és kirendelni ezeket az embereket, ezekről a konkrétabb és részletesebb kérdésekről még kevesebbet tudnak a hamis vezetők. Így valahányszor megkérdezik a hamis vezetőktől, hogy találtak-e valakit, aki elég jó képességű, és akit művelni lehetne, azt mondják, hogy még senkit sem találtak. A hamis vezetők borzasztóan vakok – hogy’ is találhatnának bárkit is? Ha megkérdezed tőlük, hogy milyen ez és ez a nővér, azt fogják mondani róla, hogy testi kényelemre sóvárog; ha megkérdezed tőlük, hogy milyen ez és ez a testvér, azt fogják mondani róla, hogy gyakran negatív; ha megkérdezed tőlük, hogy milyen valaki más, azt fogják mondani, hogy nem régóta hisz Istenben az illető, és nincs alapja. Az ő szemükben senki sem felel meg az elvárásoknak. Csak a hibákat, hiányosságokat és vétkeket nézik másokban; képtelenek azt nézni, hogy megfelel-e az illető Isten háza előléptetésre és művelésre vonatkozó alapelveinek, vagy hogy jó jelölt-e arra, hogy előléptessék és műveljék. Nem tudják megmondani, hogy ki alkalmas valóban az előléptetésre és a művelésre, hanem azokat léptetik elő nagy lelkesedéssel és gyorsasággal, akik nem felelnek meg Isten háza követelményeinek és alapelveinek. Kivétel nélkül a tehetős nőket, jómódú férfiakat és gazdag családok fiait és lányait léptetik elő a gyülekezetben, valamint azokat, akik tisztviselőként szolgáltak odakint a világban, akik tagolt beszédűek, és akik tudják, miként csaljanak és szélhámoskodjanak – minden esetben azt léptetik elő, aki odakint a világban jól ismert és megkülönböztetett, és aki szeret a figyelem középpontjában lenni. Azt hiszik, hogy csakis ezek az emberek a tehetségesek, és senki olyat nem vesznek észre és léptetnek elő, aki igazán rendelkezik felfogóképességgel, és igazán el tudja fogadni az igazságot. Egy hamis vezető nehezebben tudna egyetlen, igazán alkalmas tehetséget biztosítani Isten háza számára, mint elrepülni a Holdra. Tegyük fel például, hogy éppen szöveggel végzendő munkához van szüksége tehetséges egyénekre Isten házának – az egyik gyülekezetben, amely egy hamis vezetőre van bízva, van egy ilyesfajta személy, de a hamis vezető nem tesz javaslatot az illetőre. Amikor megkérdezik a hamis vezetőt, hogy miért nem léptette elő és művelte azt a személyt, ezt mondja: „Az illető kétszer is paráználkodott, amíg egyetemre járt, de azóta, hogy megházasodott, nem tett ilyet. Nem tudtam, hogy előléptessem vagy sem.” Miféle kijelentés ez? Képes vajon garantálni a hamis vezető, hogy az általa előléptetett, jómódú és hatalommal bíró emberek sosem paráználkodtak? Nem lehet, hogy ők még gyakrabban tesznek ilyet? Hogy’ lehet, hogy egyszerűen nem látják ezt? A hamis vezetőknek nagyon hamis a lelkiségük; azt állítják, hogy ismernek néhány alapelvet, és kifogásokat keresnek annak igazolására, hogy miért nem léptetik elő azokat, akiket elő kellene léptetni és akiket művelni kellene. Az ő szemükben mindenki alacsonyabb rendű náluk. Mi történik végül? Eddig vajon szilárdan megálltak a hamis vezetők által előléptetett „elit” és „tehetséges emberek”? Nem azt mondjuk, hogy ezek az emberek egész biztosan nem jó emberek. Elsősorban azt leplezzük itt le, hogy a hamis vezetőknek azt az alapelvet alkalmazzák az emberekkel való bánásmód terén, hogy emberi elképzeléseket használnak mérceként az igazság helyett, az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelvük pedig az, hogy a saját elképzeléseik, képzelődéseik és preferenciáik, valamint teljességgel a nem hívők nézőpontja szerint járnak el ahelyett, hogy az Isten háza által elvárt normákat használnák fokmérőként. Miért képesek ezt tenni a hamis vezetők? Mivel nem értik az igazságot, sem Isten szándékait, képesek azokat előléptetni, akik egyszerűen nem felelnek meg Isten háza követelményeinek, az ő művelésükre összpontosítanak, és engedik, hogy ők töltsenek be fontos munkaköröket Isten házában. Ilyen munkát végeznek a hamis vezetők. Nézd csak meg a körülötted lévő hamis vezetőket; talán nem így munkálkodnak, és nem így bánnak az emberekkel?

Van egy bizonyos nézet, amely gyakran feltárul a hamis vezetőknél: azt gondolják, hogy az ismerettel bírók, a státusszal rendelkezők és azok, akik tisztviselőkként szolgáltak odakint a világban, mind tehetséges emberek, és hogy az ilyen embereket kell művelnie és használnia Isten házának, miután hinni kezdtek Istenben. Igen nagyra becsülik és imádják ezeket az embereket – egyenesen úgy bánnak velük, mintha a rokonaik és családtagjaik lennének. Amikor bemutatnak egy ilyen embert másoknak, gyakran beszélnek arról, hogy az illető odakint a világban valamelyik vállalat főnöke, valamelyik kormányhivatal vezetője, valamelyik újság szerkesztője vagy az állambiztonsági hivatal igazgatója volt, vagy arról, hogy mennyire gazdag az illető. A hamis vezetők különösen nagyra tartják az efféle embereket. Mit mondotok, vannak képességeik a hamis vezetőknek? Nem arról van szó, hogy hamis a lelkiségük, és nem képesek átlátni a dolgokon? A hamis vezetők azt gondolják, hogy mivel ezek az emberek tehetséges egyének voltak a társadalomban, Isten házának művelnie kell őket és fontos szerepet kell adnia nekik, amikor ide jönnek. Vajon helyes ez a nézet? Összhangban van az igazságalapelvekkel? Ha ezek az emberek egyáltalán nem szeretik az igazságot, és híján vannak a lelkiismeretnek és a józan észnek, vajon művelheti őket és adhat nekik fontos szerepet Isten háza? Nem alkalmasak a művelésre. Az a tény, hogy a nem hívők között tehetséges egyének voltak, még nem jelenti azt, hogy Isten házában is tehetséges emberek, de ezek a hamis vezetők szeretnek tisztviselők lenni és különösen imádják azokat, akik tisztviselők voltak. Valahányszor olyan embereket látnak, akik tisztviselők voltak, vagy akiknek státuszuk volt odakint a világban, hajlonganak, dörgölőznek, és roppant szolgalelkűen viselkednek irányukban, akárcsak a rabszolgák az uruk előtt; mindenáron anyunak vagy apunak, vagy pedig „nővéremnek” vagy „bátyámnak” akarják hívni őket, valamint azt szeretnék, hogy vezetőkké vagy dolgozókká legyenek előléptetve ezek az emberek a gyülekezetben. Mondjátok meg Nekem, vajon olyan emberek ezek, akik törekednek az igazságra? Az, hogy van egy kis státuszuk, és hogy némi hírnévnek örvendenek odakint a világban, azt jelenti vajon, hogy alkalmasak arra, hogy vezetőként vagy dolgozóként szolgáljanak Isten házában? Ha nem értik az igazságot és telve vannak arrogáns és önhitt beállítottságokkal, méltók vajon arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek Isten házában? Vajon az alapelvekkel összhangban lévő dolog csakis a státuszukra és a hírnevükre összpontosítva, és a jellemüket figyelmen kívül hagyva előléptetni embereket? Tudják vajon a hamis vezetők, hogy milyen embereket szeret Isten, hogy Ő milyen embereket léptet elő és használ? Isten házának munkarendjei újra meg újra hangsúlyozzák, hogy három norma szerint kell előléptetni és művelni az embereket: az első, hogy lennie kell emberi mivoltuknak, lelkiismeretüknek és józan eszüknek; a második, hogy olyasvalakiknek kell lenniük, akik szeretik az igazságot és el tudják azt fogadni; a harmadik pedig, hogy rendelkezniük kell bizonyos mértékű képességgel, és munkaképeseknek kell lenniük. Csak azok képesek az előléptetésre és művelésre, és csak azok alkalmasak arra, hogy jelöltek legyenek, és hogy vezetőkké vagy dolgozókká váljanak, akik megfelelnek e három normának. Ha pusztán csak képessége és adottsága van valakinek, az egyáltalán nem elég. A jellem az első, másodsorban pedig az is elengedhetetlen, hogy el tudja fogadni az illető az igazságot – ez a két legfontosabb norma. Ha gonosz embereket léptetnek elő, akikben egyáltalán nincs szeretet az igazság iránt, az katasztrofális következményekkel fog járni, úgyhogy azokat, akik híján vannak az emberi mivoltnak, egyáltalán nem szabad előléptetni. A hamis vezetők azonban figyelmen kívül hagyják Isten házának követelményeit. Mindig arra összpontosítanak az emberek kiválasztásakor és használatakor, hogy van-e státusza az illetőnek a társadalomban, hogy milyen a háttere és a pozíciója, hogy magas szintű oktatásban részesült-e, és hogy mennyire magas a társadalmi megítélése – ezekre az aspektusokra koncentrálnak, amikor előléptetik és művelik az embereket. Vajon összhangban van ez az Isten háza által előírt alapelvekkel? Összhangban van Isten szavainak igazságával? Kik azok az emberek, akiknek státuszuk van a társadalomban? Elmondható róluk, hogy mind olyan emberek, akik mindenáron harcolnak a hatalomért és a státuszért, és hogy a Sátánok kategóriájába tartoznak. Amennyiben ők gyakorolnák a hatalmat Isten házában, vajon még mindig Isten egyháza lenne Isten háza? Mi a céljuk a hamis vezetőknek azzal, hogy olyan embereket léptetnek elő vezetőkké, akik a Sátánok kategóriájába tartoznak? Az, hogy így cselekszenek, vajon összhangban van Isten házának az emberek művelésére és használatára vonatkozó alapelveivel? Nem a gyülekezet munkájának égbekiáltó megzavarása és megkárosítása ez vajon? Amikor a hamis vezetők elvtelen módon léptetik elő és művelik az embereket, az okozza a legnagyobb bomlasztást és zavarást a gyülekezet munkájában, és ez az Istennek való ellenállás egyik módja.

A hamis vezetők rendkívül gyenge képességűek, és egyáltalán nem képesek felfogni az igazságot. Nem számít, hány prédikációt hallgatnak meg, vagy hogy Istennek hány szavát olvassák el, még mindig nem képesek tisztán felfogni vagy megérteni az igazságot, és akárhány éve prédikálnak doktrínákat, nem értik, amit mondanak, üres beszéd az egész, aminek se eleje, se veleje! Képesek egy kevés doktrínát megjegyezni és prédikálni, ezért azt gondolják, hogy az igazságvalóság birtokában vannak, de semminek nincs köze az igazsághoz, amit tesznek – tipikus farizeusok ők. Külsőleg úgy tűnik, hogy gyakran prédikálnak embereknek és szépen hangzó dolgokat mondanak, mintha értenék az igazságot, de amit tesznek, az ellentétes és szembemegy az igazsággal. Azt is állítják, hogy Istent szolgálják és a gyülekezet munkáját végzik, miközben valójában minden, amit tesznek, teljességgel ellenséges Istennel szemben. A hamis vezetők soha nem léptetik elő a tehetséges embereket, akik hasznosak Isten háza számára, és figyelmen kívül hagyják és szem elől tévesztik a viszonylag becsületes embereket, akik igazán törekednek az igazságra. Helyettük azokat léptetik elő és művelik, akik hízelegnek, akik minden hájjal megkentek és csalárdak, és akikben ott él az ambíció és a vágy, hogy munkát vállaljanak a gyülekezetben. Mindennek az az eredménye, hogy amikor már egy ideje munkában állnak ezek az emberek, a gyülekezeti munka különböző elemei leállnak és gyakorlatilag a bénultság állapotába kerülnek, így pedig tönkremegy a gyülekezet munkája ezeknek a hamis vezetőknek a kezében. Hát nem megvetendők az olyan emberek, amilyenek ezek a hamis vezetők? El kellene vajon bocsátani őket? Igenis el kell bocsátani őket! A késlekedés minden egyes napja egész álló nap kihat a gyülekezet munkájára. Egyes hamis vezetők tudják magukról, hogy képtelenek valós munkát végezni, de mégsem hajlandóak önként lemondani, és állandóan a státuszból fakadó előnyök után sóvárognak, sőt, egészen odáig is elmennének, hogy ártanak a gyülekezet munkájának. Van ezekben az emberekben egy szemernyi józan ész? A hamis vezetőknek nincs felfogóképességük, sem semmilyen igazi adottságuk és valós tudásuk, nem az igazságra törekvő emberek, és a státuszból fakadó előnyök után sóvárognak – szégyentelen emberek, ezért semmiképpen nem szabad előléptetni és művelni őket. Ha azt gondolod, hogy nagyon gyenge képességű vagy, és hogy nem vagy képes megkülönböztetni a helyest a helytelentől, valamint nem vagy képes felfogni az igazságot, akkor bármit teszel is, ne merülj el az ambícióidban és vágyaidban, és ne töprengj azon, hogy miként törekedhetnél arra, hogy valamiféle tisztviselővé válj a gyülekezetben, azaz hogy gyülekezetvezető légy; vezetőnek lenni nem olyan könnyű. Ha nem vagy becsületes ember, és nincs benned szeretet az igazság iránt, akkor amint vezetővé válsz, vagy antikrisztus vagy hamis vezető leszel. Az antikrisztusok és a hamis vezetők is olyan emberek, akikből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, és akik képesek gonoszságot művelni és megzavarni a gyülekezet munkáját. Miközben igaz az az állítás, miszerint az antikrisztusok ördögök és Sátánok, a hamis vezetők sem jó emberek; az a legkevesebb, ami elmondható róluk, hogy pimaszul szégyentelen emberek, akikből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész. Van-e bármi dicsőséges abban, ha hamis vezető valaki, és elbocsátják? Ez szégyenletes dolog, egy szégyenfolt, és egyáltalán nincs benne semmi dicsőséges. Ha érzed a felelősség terhét a gyülekezeti munkát illetően, és szeretnél részt venni benne, az jó; ám el kell gondolkoznod azon, hogy érted-e az igazságot, hogy képes vagy-e beszélgetni az igazságról problémák megoldása végett, hogy képes vagy-e igazán alávetni magad Isten munkájának, és hogy képes vagy-e megfelelően, a munkarendek szerint végrehajtani a gyülekezeti munkát. Ha megfelelsz ezeknek a kritériumoknak, akkor indulhatsz a választáson hogy vezető vagy dolgozó légy. Azt akarom mondani ezzel, hogy az embereknek minimum önismerettel kell rendelkezniük. Nézd meg először, hogy képes vagy-e felismerni az embereket, hogy meg tudod-e érteni az igazságot és tudod-e elvszerűen tenni a dolgokat. Ha teljesíted ezeket a követelményeket, akkor alkalmas vagy arra, hogy vezető vagy dolgozó légy. Ha nem vagy képes felmérni magad, akkor megkérheted rá a körülötted lévőket, akik ismernek téged, vagy közel állnak hozzád. Ha mind azt mondják, hogy nincs elegendő képességed ahhoz, hogy vezető légy, és hogy már az is elég jó, ha a jelenlegi munkádat végzed, akkor gyorsan meg kell ismerned önmagadat. Mivel gyenge képességű vagy, ne töltsd azzal az egész idődet, hogy vezető akarj lenni – csak tedd meg, amit tudsz, végezd a kötelességedet megfelelően, két lábbal a földön járva, hogy lelki békéd lehessen. Ez is jó. Ha pedig képes vagy arra, hogy vezető légy, ha igazán birtokában vagy ilyen képességnek és adottságnak, ha munkaképes vagy, és ha érzed a felelősség terhét, akkor pontosan az a fajta tehetséges ember vagy, akinek híján van Isten háza, és biztos, hogy előléptetnek és művelnek majd; de minden dologban ott van Isten időzítése. Ez a kívánság – annak kívánsága, hogy előléptessenek – nem ambíció, de meg kell lennie benned a vezetővé váláshoz szükséges képességnek, és teljesítened kell annak kritériumait. Ha gyenge képességű vagy, mégis azzal töltöd minden idődet, hogy vezető akarsz lenni, valamilyen fontos feladatot akarsz elvállalni, te akarsz felelni az egész munkáért, vagy olyasvalamit akarsz tenni, amelynek köszönhetően kitűnhetsz, akkor ezt mondom neked: Ez ambíció. Az ambíció katasztrófát idézhet elő, úgyhogy óvakodj tőle! Minden emberben ott a vágy az előrehaladásra, és mindannyian hajlandóak törekedni az igazság felé, ami nem probléma. Egyeseknek van képességük, megfelelnek a vezetővé válás kritériumainak, és képesek az igazság felé törekedni, ez pedig jó dolog. Másoknak nincs képességük, így ki kell tartaniuk a saját kötelességük mellett, megfelelően, elvszerűen és Isten házának követelményei szerint végezve az éppen előttük lévő kötelességet; számukra ez jobb, biztonságosabb és reálisabb.

Azoknak, akiket vezetőkké és dolgozókká választanak, vagy előléptetnek és művelnek, nem szabad vágyálmokba ringatniuk magukat, ezt érezvén: „Olyan sok ember közül engem választottak ki a testvérek, Isten háza előléptetett engem, úgyhogy biztosan lennie kell valamilyen adottságomnak, és jobb vagyok a hétköznapi embereknél; az igazi aranynak előbb-utóbb fénylenie kell.” Jó dolog vajon így gondolkodni? Nem egy romlott beállítottság felfedése ez? (De igen.) Ha előléptetnek és művelnek valakit, az jó dolog és jó lehetőség, de az, hogy tudsz-e járni ezen az úton, nagyban függ attól, hogy miként állsz hozzá ehhez a lehetőséghez, és hogy tudod-e azt értékelni. Isten megadta neked ezt az esélyt, ám ez nem azt jelenti, hogy valóban bármivel is jobb lennél bárki másnál; lehet, hogy egy kicsit jobb képességű vagy másoknál, vagy vannak adottságaid, de nehéz megmondani, hogy milyen az életbe való belépésed, és hogy birtokában vagy-e az igazságvalóságnak, mivel minden embernek ugyanolyan romlott beállítottságai vannak, és te is a romlott emberi faj tagja vagy. Ha fel tudod ezt ismerni, akkor képes leszel helyesen megközelíteni azt, amikor előléptet és művel téged Isten háza. Nem szabad tehetséges emberként tekintened magadra, vagy azt gondolnod, hogy birtokában vagy az igazságvalóságnak. Arról van csak szó, hogy van némi képességed, és az igazság felé is tudsz törekedni, úgyhogy képessé váltál arra, hogy képezd magad. Ez egy próbaidő, és még nem biztos, hogy igazán olyasvalaki vagy-e, aki törekszik az igazságra, vagy hogy méltó vagy-e a művelésre. Nehéz megmondani, hogy képes leszel-e vajon szilárdan megállni azután, hogy ebben az időszakban lehetőséget kapsz arra, hogy kipróbáld magad. Lehet, hogy megtartanak majd azért, hogy tovább műveljenek, de az is lehet, hogy ki leszel rekesztve – ez mind attól függ, hogy mennyi erőfeszítést teszel. Erről szól az emberek vezetőkké és dolgozókká történő előléptetése, és ezt meg kell értened. Értelmetlen dolog önmagadat tehetséges embernek tartani. Ha Istenháza nem léptet elő és nem művel téged, akkor semmi vagy. Ha nem törekszel az igazságra, és nem vagy hajlandó arra, hogy használjon téged Isten háza, akkor semmit sem tudsz elérni. Ha azután ezt mondod: „Isten háza nem használ engem, kimegyek a társadalomba”, akkor menj csak ki a társadalomba és próbáld meg – figyeld meg, ki léptet majd elő téged, és figyeld meg, mit vagy képes elérni. Azt akarom mondani neked ezzel, hogy helyes megértésednek és megközelítésednek kell lennie az Isten háza általi előléptetésedet és művelésedet illetően. Azok, akik szegényes vagy közepes képességűek, és akik nem képesek teljesíteni az Isten házában való előléptetéshez és műveléshez elvárt normát, azoknak mindössze a kötelességüket kell megfelelően és kitartóan teljesíteniük. Ameddig teljes szívükkel és értelmükkel végzik a kötelességüket, Isten nem fog igazságtalanul bánni velük. Éppen ezért ne küzdj az előléptetésért és művelésért, de ne is utasítsd vissza ezeket; egyszerűen csak hagyd, hadd haladjon minden a maga természetes medrében; egyfelől engedelmeskedned kell Isten háza rendeléseinek, másfelől pedig Istennek alávetett szíved kell, hogy legyen – ez a helyes út. Egyszerű ezt tenni? (Igen, az.) Származik abból bármi előny, ha egy gyenge képességű ember vezető lesz? Hogyan fog érezni végül ezzel kapcsolatban, amikor hamis vezetőnek minősítik és kirekesztik? Ez az lesz, amit akart? (Nem.) A homlokán fogja viselni a „hamis vezető” bélyegét, és akármerre jár, azt fogják mondani róla, hogy ez az ember egykor hamis vezető volt. Jó dolog ez vagy rossz dolog? Ez nem jó dolog, és nem valami dicsőséges. Az embereknek helyes megértéssel és hozzáállással kell rendelkezniük az előléptetést és a művelést illetően; az igazságot kell keresniük ezekben a kérdésekben, nem pedig a maguk akaratát követni, vagy ambíciókat és vágyakat táplálni. Ha úgy érzed, hogy jó képességű vagy, de még sosem léptetett elő téged Isten háza, és egyáltalán nem is tervezi a művelésedet, akkor ne válj frusztrálttá és ne kezdj panaszkodni, hanem csak az igazságra törekvésre és az előre haladásra összpontosíts! Ha van némi érettséged, és képes vagy valós munkát végezni, akkor Isten választott népe természetszerűleg fog vezetővé választani téged. Ha pedig úgy érzed, hogy gyenge képességű vagy, és hogy semmi esélyed az előléptetésre és a művelésre, valamint hogy lehetetlen elérned az ambícióidat, az vajon nem jó dolog? Ez meg fog óvni téged! Mivel gyenge képességű vagy, akkor ha egy csoportnyi vak és zavaros-fejű emberrel találkozol, akik vezetővé választanak téged, az nem olyan lesz vajon a számodra, mintha izzó parázson kellene járnod? Képtelen vagy arra, hogy bármilyen munkát végezz, és vak a szemed és az elméd. Akadályozás minden, amit teszel; gonosz tett minden megmozdulásod. Jobban teszed, ha a jelenlegi kötelességedet jól elvégzed; akkor legalább nem fogod kellemetlen helyzetbe hozni magad, és jobb ez, mint hamis vezetőnek, valamint a színfalak mögött a kritika célpontjának lenni. Emberként fel kell mérned magad, és rendelkezned kell egy kevés önismerettel; ha így teszel, képes leszel elkerülni azt, hogy a rossz útra lépj és súlyos hibákat kövess el.

Hamis vezető szeretnél lenni vagy pedig hétköznapi követő? (Hétköznapi követő.) Ha megválasztanak téged a testvérek, adj egy esélyt a dolognak; talán pontosabb a rólad alkotott képük, mint a saját, önmagaddal kapcsolatos érzéseid. Ha úgy gondolják a testvérek, hogy meg tudod csinálni, akkor adj bele mindent. Ha valóban megpróbálsz megtenni minden tőled telhetőt, de mégis kudarcot vallasz a munkádban, és annyira mardossa a szíved az aggodalom, hogy nem tudsz enni és aludni miatta, és egyszerűen nem tudod, hogyan tedd megfelelően a dolgokat, akkor ne légy tovább vezető vagy dolgozó – túl nehéz ez a számodra. Ha tovább folytatod, valószínűleg hamis vezető válik belőled, úgyhogy haladéktalanul add be a felmondásod, melyben kijelented: „Mivel gyenge képességű vagyok, és nem vagyok képes valós munkát végezni, ha továbbra is vezető maradok, akkor nemsokára egész biztosan hamis vezetőként fogom végezni, ezért inkább benyújtom a felmondásomat, és készségesen leköszönök a pozíciómból.” Ez a legbölcsebb, ahogyan eljárhatsz, és a legmegfelelőbb dolog, amit tehetsz! Észszerű cselekedet, és jobb, mint betölteni a pozíciót és hamis vezetőnek lenni. Ha nagyon jól tudod, hogy gyenge képességű vagy, és hogy nem vagy képes arra, hogy vezető légy, de képtelen vagy feladni a státuszt, helyes vajon ezt mondod magadnak: „Miért nem tudom ezt megcsinálni? Ki nyújthatna nekem némi segítséget? Milyen nagyszerű lenne, ha úgy tarthatnám meg a vezetői státuszomat, hogy közben valaki más találná ki helyettem az összes tervet és stratégiát! Most éppen nincs senki, aki alkalmas lenne arra, hogy átvegye a helyemet, úgyhogy nem tehetek mást, mint hogy vezető maradok és minden nap kiélvezem azt, hogy enyém az állás; még ha nem is tudom elvégezni a munkát, akkor is én vagyok a vezető, vezetőnek lenni pedig jobb, mint hétköznapi testvérnek. Ha Isten háza nem bocsát el engem, és nem távolítanak el a testvérek, akkor én nem fogok lemondani”? Helyénvaló ez? (Nem.) Miért nem helyénvaló? (Mert észszerűtlen; ha nem vagyok képes valós munkát végezni, mégsem mondok le, az csak hátráltatni fogja a gyülekezet munkáját.) Ha így cselekszel, azzal hátráltatod a gyülekezet munkáját – ártasz másoknak és ártasz önmagadnak. Tudod, mit jelent vezetőnek lenni? Azt jelenti, hogy közvetlen közöd van sok ember életbe való belépéshez a vezetői léted pedig közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy miként járnak az előttük lévő úton. Ha jól vezetsz és ha elvezeted őket a helyes útra, akkor képesek lesznek a helyes útra rálépni. Ha gyatrán vezetsz és árokba vezeted őket, ők pedig hozzád hasonló farizeusokká válnak, akkor nagy a te bűnöd! Miután elkövetted ezt a nagy bűnt, azzal vajon vége is a dolognak? Isten fel fogja jegyezni! Nagyon jól tudod, hogy gyenge képességű vagy, hogy hamis vezető vagy, és hogy képtelen vagy valós munkát végezni, de mégsem ismered be a hibáidat és nem mondasz le, hanem pimaszul ragaszkodsz a pozíciódhoz, és nem adod át azt senki másnak. Ez bűn, Isten pedig számon fogja tartani. Vajon jó vagy rossz lesz számodra a jövőben az, hogy ő számon tartja ezt? Bajban leszel! Őszintén megmondom neked az igazat: Isten minden egyes emberre vonatkozóan számon tartja ezeket a dolgokat, és minden tételt világosan lejegyez. Ha valami ennyire súlyos dolog történne az üdvösséghez vezető utadon, az óriási hatással lenne rád! Bármit teszel is, ne járj ezen az úton, és ne légy ilyesfajta ember!

Az előbbiekben a hamis vezetők néhány olyan gyakorlatáról és megnyilvánulásáról beszélgettünk röviden, amelyeket a különböző típusú tehetséges emberek előléptetése és művelése tekintetében tanúsítanak. Összegezve: azok a fajta emberek, akik hamis vezetők, nem végeznek valós munkát, és képtelenek valós munkát végezni. Gyenge képességűek, vak a szemük és az értelmük, nem képesek felismerni problémákat, nem tudnak átlátni a különféle embereken, így aztán a különféle típusú tehetséges emberek előléptetésének és művelésének a fontos munkáját sem képesek felvállalni. Így aztán semmiképpen sem fogják jól végezni a gyülekezet munkáját, és sok nehézséget fognak okozni Isten választott népének az életbe való belépése terén. E tényezőket figyelembe véve világos, hogy a hamis vezetők nem alkalmasak arra, hogy gyülekezetvezetők legyenek. Vannak más hamis vezetők is, akik semmilyen konkrét munkát nem végeznek a gyülekezetben és nem tartanak kapcsolatot a konkrét munkák felügyelőivel, ezért nem tudják, hogy melyik munka elvégzésére mely tehetséges egyének képesek, hogy melyik munkára melyikük alkalmas, vagy hogy összhangban van-e az alapelvekkel a munkavégzésük. Így aztán nem képesek előléptetni és művelni a tehetséges embereket. Hogyan tudnák akkor az ilyen emberek jól végezni a gyülekezet munkáját? Annak, hogy a hamis vezetők nem tudnak valós munkát végezi, az a fő oka, hogy gyenge képességűek; semmire nincs rálátásuk, és nem tudják, mi a valós munka. Ez gyakori stagnáláshoz vagy bénultsághoz vezet a gyülekezet munkájában. Ezek a dolgok közvetlen kapcsolatban állnak azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valós munkát. Isten háza az elmúlt néhány évben újra meg újra hangsúlyozta, hogy a gonosz embereket és az álhívőket ki kell takarítani, és hogy a hamis vezetőket és a hamis dolgozókat el kell bocsátani. Miért kell kitakarítani a különféle gonosz embereket és álhívőket? Azért, mert ezek az emberek még azután sem fogadják el egyáltalán az igazságot, hogy már évek óta hisznek Istenben, és eljutottak arra a pontra, ahol nincs többé remény a megmentésükre. És miért kell elbocsátani minden hamis vezetőt és hamis dolgozót? Azért, mert nem végeznek valós munkát és soha nem léptetik elő és művelik az igazságra törekvőket; helyette mindössze értelmetlen erőfeszítéseket folytatnak. Emiatt aztán káoszba és bénultságba fullad a gyülekezet munkája, a meglévő problémák továbbra is fennállnak és megoldatlanok maradnak, és Isten választottainak az életbe való belépése is lelassul. Ha elbocsátanák mindezeket a hamis vezetőket és hamis dolgozókat, és ha ki lennének takarítva mindezek a gonosz emberek és álhívők, akik megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor a gyülekezet munkája természetszerűleg elkezdene simán haladni, a gyülekezet élete természetszerűleg sokkal jobbá válna, Isten választottai pedig képesek lennének normálisan enni és inni Isten szavait, valamint végezni a kötelességeiket és bemenni az Istenben való hit helyes útjára. Ez az, amit Isten látni szeretne.

2021. február 27.