Harmadik tétel: Beszélgetni azokról az igazságalapelvekről, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez (Második rész)

A legutóbbi összejövetelen további beszélgetést folytattunk a vezetők és dolgozók második felelősségéről, és arról beszéltünk, hogy mik az életbe való belépés nehézégei, valamint feltártuk a hamis vezetők bizonyos gyakorlatait és megnyilvánulásait. Azután a vezetők és dolgozók harmadik felelősségével kapcsolatosan beszéltünk meg néhány dolgot – közölve azokat az igazságalapelveket, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez –, valamint azt lepleztük le és boncolgattuk, hogy hol nyilvánul meg a hamis vezetők „hamissága” az e dolgok irányában tanúsított hozzáállásaikon, gyakorlatiakon és megnyilvánulásaikon keresztül; más szóval annak a megnyilvánulásait, ahogyan a hamis vezetők elmulasztják teljesíteni vezetői felelősségeiket. Soroljátok fel, kérlek, ezeket a dolgokat! (Egyikük az Isten szavait tartalmazó könyvek nyomtatásával volt kapcsolatos. Az a hamis vezető nem végzett konkrét munkát, hanem csak doktrínákat szólt semmitmondóan. Az igazságalapelvekről sem beszélt konkrétan, és a legcsekélyebb mértékben sem végzett valódi munkát.) Az a hamis vezető nem végzett valódi munkát ezt a dolgot illetően, nem teljesítette a felelősségeit vezetőként és dolgozóként, és nem közölte világosan a munkához tartozó szakmai követelményeket, konkrét alapelveket és megjegyzendő dolgokat. Mindössze szlogeneket hangoztatott és üres szavakat szólt, azután pedig azt gondolta, hogy jó munkát végzett. Még mit vitattunk meg? (Ott volt az az incidens is, amikor valaki pehelykabátot vásárolt Istennek.) Milyen problémát leplezett le ez az eset a hamis vezetőket illetően? (Azt leplezte le, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát, és hogy teljes mértékben híján vannak az emberi mivoltnak és a józan észnek.) Amikor valaki vett Nekem egy ruhadarabot, azok a vezetők segítettek átvizsgálni – ez része vajon annak a munkának, amelyet a vezetőknek és dolgozóknak végezniük kell? (Nem, nem az.) Olyan munkát végeztek, amelyet nem kellett volna végezniük – mi ezzel a probléma? (Nem a megfelelő munkájukkal foglalkoztak.) Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása. Ez először is azt leplezte le, hogy a hamis vezetők nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak, leleplezte, hogy híján vannak a józan észnek, és hogy csak undorító dolgokat művelnek, amelyekből hiányzik a józan ész és az emberi mivolt. Ti csupán a példákra emlékeztek, de nem láttatok el azokig a problémákig, amelyeket ezek a példák szemléltetni hivatottak, sem e dolgok lényegéig, amelyet boncolgatni szándékoznak. Milyen más példákat mondtam arra vonatkozóan, hogy a hamis vezetők nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak? (Volt egy cukrász, aki folyamatosan süteményeket készített Istennek. Isten megmondta neki, hogy ne tegye, de a vezetők és a dolgozók továbbra is megengedték neki, sőt, maguk is megkóstolták a süteményeket.) Milyen problémákat leplezett le ez a példa a hamis vezetőkkel kapcsolatban? (Azt, hogy nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak, és nem azt a munkát végzik, amelyet végezniük kellene, valamint olyan munka végzéséhez ragaszkodnak, amelyet nem kellene végezniük.) Ez elsősorban azt leplezte le, hogy a hamis vezetők nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak, és nem sikerül felfogniuk, hogy mi áll a munkájuk középpontjában és fókuszában. Ráadásul a hamis vezetőknek van egy súlyos problémájuk. Mi az? (Nem engedelmeskednek Isten szavainak, és nem Isten követelményei szerint hajtják végre a munkát.) Akar más is hozzátenni valamit? (Úgy tesznek, mintha lelkiek volnának és tekintettel lennének Isten terhére, ám valójában csak ámokfutást rendeznek és rossz dolgokat tesznek.) Ez egy másik probléma velük kapcsolatban. Még valaki? (Nem próbálják meg megérteni Isten követelményeit, mielőtt cselekednének, hanem helyette a saját képzelődéseikkel helyettesítik Isten vágyait.) Ez a józan ész nélküliség kategóriájába esik. Még valaki? (A hamis vezetők hozzáállása ahhoz a dologhoz, hogy valaki vásárolt Istennek egy ruhadarabot, felfedte, hogy híján vannak a normális emberi mivoltnak.) A normális emberi mivolt melyik aspektusának vannak híján? Nem értik a viselkedési szabályokat, és nincs jó modoruk. Vagy talán nem ez a helyzet? (De igen.) Ezek a dolgok, amelyeket említettetek, valójában másodlagosak; mi a fő probléma? Amint vezetővé lesznek ezek az emberek, a státuszukból fakadó előnyöket és különleges bánásmódot akarnak élvezni, valamint kényelemre sóvárognak. Enni akarnak például néhány süteményt, és amikor azt látják, hogy valaki jól tud főzni, azon gondolkoznak, hogy megkóstolják néhány ételét a vágyaik kielégítése végett. Már az is émelyítő, hogy nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak és nem végeznek valódi munkát, ám ennek tetejébe még kényelemre és a falánkság gyönyöreire is sóvárognak. Azzal az ürüggyel, hogy kóstolásokat és ellenőrzéseket végeznek Isten számára, a falánk vágyaikat elégítik ki, elmerülve a státuszukból fakadó előnyökben. Ezek mind a hamis vezetők megnyilvánulásai. Miközben az antikrisztusok beállítottságának lényegével összevetve nem lehet ádáznak vagy elvetemültnek nevezni ezeket a megnyilvánulásokat, a hamis vezetők emberi mivolta elég ahhoz, hogy undort keltsen az emberekben. Ami a jellemüket illeti, híján vannak a lelkiismeretnek és a józan észnek; elég alantas és hitvány az emberi mivoltuk, és alacsony szintű az integritásuk. Ezekből a példákból megfigyelhető, hogy a hamis vezetők nem tudnak valódi munkát végezni. Ez tény.

A hamis vezetők nem tudják közölni a munkavégzés alapelveit

Ma folytatni fogjuk a hamis vezetők különféle megnyilvánulásainak leleplezését a vezetők és dolgozók felelősségei alapján. A hamis vezetők alapvetően képtelenek lényeges, kritikus gyülekezeti munkát végezni. Csak néhány egyszerű, általános ügyet intéznek; a munkájuk nem játszik kritikus vagy döntő szerepet a gyülekezet munkájának egészében, és nem hoz valódi eredményeket. A közlésük alapvetően csak néhány elcsépelt és hétköznapi témát fed le, tele van gyakran ismétlődő szavakkal és doktrínákkal, és hihetetlenül üres, általános, és nem tartalmaz részleteket. A közlésük csak olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket az emberek szó szerinti olvasás alapján is megérthetnek. Ezek a hamis vezetők egyáltalán nem képesek megoldani Isten választott népének az életbe való belépéssel kapcsolatos valódi problémáit; nevezetesen, még kevésbé képesek megoldani az emberek elképzeléseit, képzelgéseit és a romlott beállítottságaik megnyilvánulásait. A lényeg, hogy a hamis vezetők egyszerűen képtelenek vállalni az Isten háza által szervezett létfontosságú munkát, például az evangelizációs munkát, a filmgyártó munkát vagy a szövegalapú munkát. Különösen, amikor olyan munkáról van szó, amely szakmai ismereteket igényel, a hamis vezetők ugyan elég világosan tudják, hogy laikusok ezeken a területeken, de nem tanulmányozzák őket, nem végeznek kutatásokat, és még kevésbé képesek arra, hogy konkrét útmutatást adjanak másoknak, vagy hogy megoldják az ezekkel kapcsolatos problémákat. És mégis szégyentelenül összejöveteleket tartanak, vég nélkül beszélnek üres elméletekről, és szavakat és doktrínákat hangoztatnak. A hamis vezetők nagyon jól tudják, hogy nem képesek ilyen munkát végezni, mégis szakértőnek tettetik magukat, önhitten viselkednek, és mindig fennkölt doktrínákat használnak arra, hogy kioktassanak másokat. Képtelenek válaszolni bárki kérdéseire, mégis kibúvókat és kifogásokat találnak, hogy kioktassanak másokat, és megkérdezzék, hogy miért nem tanulják meg a szakmát, miért nem keresik az igazságot, és miért nem képesek megoldani a saját problémáikat. Ezek a hamis vezetők, akik laikusok ezeken a területeken, és nem tudnak megoldani semmilyen problémát, mégis magas lóról beszélnek másokkal. A felszínen nagyon elfoglaltnak tűnnek mások számára, mintha képesek lennének sok munkát végezni és nagyon rátermettek lennének, de a valóságban semmik. A hamis vezetők nyilvánvalóan képtelenek valódi munkát végezni, mégis lelkesen elfoglalják magukat, és mindig ugyanazokat a közhelyeket mondják az összejöveteleken, újra és újra ismétlik magukat, anélkül, hogy egyetlen valódi problémát is meg tudnának oldani. Az embereknek ebből nagyon elegük lesz, és egyáltalán nem tudnak tanulni belőle. Ez a fajta munka rendkívül alacsony hatékonyságú, és nem hoz semmilyen eredményt. Így dolgoznak a hamis vezetők, a gyülekezet munkája pedig késedelmet szenved emiatt. A hamis vezetők mégis úgy érzik, hogy nagyszerű munkát végeznek, és hogy nagyon rátermettek, holott a tény az, hogy a gyülekezet munkájának egyetlen aspektusát sem végezték jól. Nem tudják, hogy a felelősségi körükbe tartozó vezetők és dolgozók megfelelnek-e a színvonalnak, és azt sem tudják, hogy a különféle csapatok vezetői és felügyelői tudják-e vállalni a munkájukat, és nem törődnek azzal, és nem is kérdezik meg, hogy felmerültek-e problémák a testvérek kötelességvégzése során. Röviden, a hamis vezetők nem tudnak megoldani semmilyen problémát a munkájukban, mégis energikusan elfoglaltak maradnak. Mások szemszögéből nézve a hamis vezetők képesek elviselni nehézségeket, hajlandóak megfizetni az árat, és minden napjukat rohanással töltik. Amikor eljön az étkezés ideje, hívni kell őket az asztalhoz, és nagyon későn fekszenek le. Mégis, a munkájuk eredményei egyszerűen nem jók. Ha nem néznéd meg figyelmesen, a felszínen úgy tűnne, hogy az összes munkaelem elvégzésre kerül, és hogy mindenki szorgalmasan végzi a kötelességét, ám ha közelről figyelnéd meg, aprólékoslennél, és komolyan megvizsgálnád a munkát, feltárulna az igazi helyzet. Minden munkaelem, amely az ő felelősségi körükbe tartozik, teljes káosz, és egyáltalán nincs benne semmi struktúra vagy rend. Minden egyes munkaelemben vannak problémák – vagy akár lyukak is. Azzal függ össze e problémák bekövetkezése, hogy a hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és az elképzeléseik, a képzelődéseik és a lelkesedésük alapján cselekszenek. A hamis vezetők sohasem beszélnek az igazságalapelvekről, és az igazságot sem keresik soha problémák megoldása végett. Egyértelműen híján vannak a lelki megértésnek, és nem képesek vezetőségi munkát végezni, hanem csak szavakat és doktrínákat tudnak szajkózni, és egyáltalán nem értik az igazságot, mégis úgy tesznek, mintha tudnának dolgokat, amelyeket nem tudnak, és megpróbálják szakértőknek kiadni magukat. Rutinszerű cselekvés csupán az általuk végzett munka. Amikor felmerül egy probléma, vakon alkalmazzák rá az előírásokat. Csupán vakon sürögnek-forognak, anélkül, hogy bármilyen valódi eredményt produkálnának. Mivel ezek a hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és csak szavakat és doktrínákat szajkóznak, valamint azt tanácsolják másoknak, hogy tartsák be az előírásokat, a gyülekezeti munka minden elemének az előrehaladása lelassul, és semmilyen egyértelmű eredményt nem érnek el. Annak, hogy egy hamis vezető már egy ideje dolgozik az a legnyilvánvalóbb következménye, hogy a legtöbb ember képtelen megérteni az igazságot, nem tudja, hogyan ismerje fel, ha valaki romlottságot tár fel vagy elképzeléseket alakít ki, és biztosan nem érti azokat az igazságalapelveket, amelyeket be kellene tartania a kötelességvégzése során. Azok, akik végzik a kötelességeiket, és azok is, akik nem, mind lassúak, féktelenek és fegyelmezetlenek, és olyan rendezetlenek, mint a szétszórt homok. A legtöbbjük talán képes néhány szót és doktrínát mondani, de a kötelességvégzésük során csupán előírásokat követnek; nem tudják, hogyan keressék az igazságot a problémák megoldása érdekében. Mivel a hamis vezetők maguk sem tudják, hogyan keressék az igazságot a problémák megoldása érdekében, hogyan is tudnának erre vezetni másokat? Bármi is történjen másokkal, a hamis vezetők csak arra képesek, hogy figyelmeztessék őket, ilyeneket mondva: „Figyelembe kell vennünk Isten szándékait!”, „Hűségesnek kell lennünk a kötelességeink végzésében!”, „Ha valami történik velünk, tudnunk kell, hogyan kell imádkozni, és keresnünk kell az igazságalapelveket!” A hamis vezetők gyakran hangoztatják ezeket a szlogeneket és doktrínákat, és ez egyáltalán nem vezet eredményre. Miután az emberek hallják őket, továbbra sem értik, hogy mik az igazságalapelvek, és hiányolják a gyakorlás útját. Az emberek felszínes módon imádkoznak, amikor éri őket valami, és hűségesen szeretnének végezni a kötelességeiket, de mind híján vannak az olyan dolgok megértésének, mint például hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy hűségesek legyenek, hogyan kell imádkozniuk ahhoz, hogy megértsék Isten szándékait, és hogy amikor egy problémával találkoznak, miként kell keresniük annak érdekében, hogy megértést nyerjenek az igazságalapelvekről. Amikor megkérdezik az emberek a hamis vezetőket, azok ezt mondják: „Amikor ér téged valami, olvasd többet Isten szavait, imádkozz többet, és beszélgess többet az igazságról.” „Mely alapelveket érinti ez a munka?” – kérdezik tőlük az emberek, mire ők ezt mondják: „Isten szavai semmit sem mondanak a szakmai munka kérdéseiről, és én sem értek ahhoz a munkaterülethez. Járjatok utána ti magatok, ha meg szeretnétek érteni – ne engem kérdezzetek! Én az igazság megértésében vezetlek benneteket, nem pedig a szakmai munka kérdéseiben.” A hamis vezetők efféle szavakkal kerülik ki a kérdéseket. Ennek eredményeképpen, noha a legtöbb emberben ég a szenvedély azért, hogy a kötelességeit végezze, ők nem tudják, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvek alapján, és azt sem tudják, hogy miként tartsák be az alapelveket a kötelességeik teljesítése során. A hamis vezetők felelősségi körébe tartozó minden egyes munkaelem eredményeit megnézve azt találjuk, hogy az emberek többsége a tudására, a tanultságára és az adottágaira hagyatkozva végzi a munkáját, és tudatlanok az olyan dolgokat illetően, mint hogy mik Isten konkrét követelményei, mik a kötelességvégzés alapelvei, hogyan kell cselekedni az Isten melletti tanúságtétel eredményének eléréséhez, és hogyan kell hatékonyabban hirdetni az evangéliumot, hogy az Isten megjelenése után vágyakozók mind meghallják az Ő hangját, kutassák az igaz utat és a lehető leghamarabb visszaforduljanak Istenhez. Miért tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően? Ez közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Ennek az a fő oka, hogy maguk a hamis vezetők nem tudják, hogy mik az igazságalapelvek, vagy hogy mely alapelveket kell megérteniük és követniük az embereknek. Alapelvek nélkül cselekszenek, és sosem vezetik arra az embereket, hogy keressenek gyakorlási alapelveket és utakat a kötelességeik terén. Amikor egy hamis vezető talál egy problémát, nem tudja azt maga megoldani, és nem beszélget és nem keres másokkal, ami ahhoz vezet, hogy minden munkaelemen belül gyakran újra el kell végezni feladatokat. Ez nem csupán a pénzügyi és anyagi erőforrások, hanem az emberek energiájának és idejének pazarlása is. Az efféle következmények közvetlenül összefüggenek a hamis vezetők nagyon szegényes képességével és felelőtlenségével. Habár azt talán nem lehet mondani, hogy a hamis vezetők szándékosan művelnek gonoszságot és okoznak zavarásokat, az elmondható, hogy egyáltalán nem keresik az igazságalapelveket a munkájukban, és hogy mindig a saját akaratuk szerint cselekszenek. Ez bizonyos. A hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és világosan közölni sem tudják azokat másokkal; helyette csak szabad kezet adnak az embereknek, hogy tegyenek, amit csak akarnak. Ez óhatatlanul oda vezet, hogy némely, bizonyos munkával megbízott emberek önkényesen és akaratosan cselekszenek: úgy cselekszenek, ahogy épp akarnak, és azt teszik, ami nekik tetszik. Ennek eredményeképpen nem csupán kevés tényleges eredmény van, hanem a gyülekezet munkájából is felfordulás lesz. Amikor elbocsátják a hamis vezetőket, akkor nem csak hogy nem gondolkoznak el magukon és nem ismerik meg magukat, hanem még okoskodnak is és maguk mellett érvelnek, valamint a legkevésbé sem fogadják el az igazságot, és egyáltalán nem akarnak bűnbánatot tartani. Talán még azt is kérik, hogy Isten háza adjon nekik még egy esélyt, mondván, hogy egész biztosan jól el tudják végezni a munkát. Ti hisztek nekik? Egyáltalán nem ismerik magukat, és az igazságot sem fogadják el. Tudnak akkor vajon változtatni az útjaikon? Nincsenek az igazságvalóság birtokában, úgyhogy a munkát vajon jól el tudják végezni? Lehetséges ez? Ezúttal nem végezték el jól a munkát – vajon képesek lesznek jól elvégezni, ha egy másik esélyt kapnak? Ez nem lehetséges. Bizonyossággal elmondható, hogy a hamis vezetőknek nincs munkaképességük; időnként talán sokat vesződnek és meglehetősen elfoglaltak, de ez vak foglalatoskodás, és nem terem gyümölcsöt. Ez elegendő annak megmutatásához, hogy a hamis vezetők nagyon szegényes képességűek, hogy egyáltalán nem értik az igazságot, és hogy nem tudnak valódi munkát végezni. Emiatt sok probléma merül fel a munkában, de nem képesek megoldani őket az igazságról beszélgetve, és csupán néhány üres doktrínával buzdítják az embereket az előírások betartására, minek következtében elrontják a munkát, és az romokban hever miattuk. Ilyen módon dolgoznak a hamis vezetők, és az ilyen következményekkel jár. Ezt minden vezetőnek és dolgozónak figyelmeztetésként kellene vennie.

A gyülekezetben megjelenő különféle elégtelen dolgok közvetlen kapcsolatban vannak a hamis vezetőkkel – ez egy elkerülhetetlen probléma. Ezek a hamis vezetőkben nincs meg az igazság felfogására való képesség, mégis azt hiszik, hogy mindent értenek és fel tudnak fogni, azután pedig a saját képzelődéseik és elképzeléseik alapján cselekszenek. Sohasem keresik az igazságot annak megoldása végett, hogy híján vannak az igazságalapelvek, valamint az Isten által elvárt normák megértésének. Sok vezetővel és dolgozóval érintkeztem már, és gyakran találkozom velük. Amikor találkozunk, ezt kérdezem tőlük: „Vannak-e problémáitok? Lejegyeztétek a munkában felmerülő problémákat? Vannak-e olyan problémák, amelyeket nem tudtok egyedül megoldani?” Miután befejeztem, üres tekintettel bámulnak, és kétségek vannak a szívükben: „Vezetők vagyunk; lehetnének bármiféle problémáink? Ha lennének, akkor vajon nem bénult volna meg már régen a gyülekezet munkája? Miféle kérdés ez? Prédikációkat és beszélgetéseket hallgatunk, és a kezünkben tartjuk Isten szavait. Olyan sokan vezetjük a gyülekezetet, hogy aggódhatsz mégis? Azzal, hogy ezt kérdezed, nyilvánvalóan alábecsülsz bennünket. Hogy lehetnének problémáink? Ha lennének problémáink, nem lennénk vezetők. Nagyon nem helyénvaló a kérdésed!” Valahányszor megkérdezem tőlük, hogy van-e valami problémájuk, ők ilyen állapotban vannak – mindegyikük a tompaság és az együgyűség megtestesítője. Olyan sok probléma van a gyülekezeti munka különféle elemeiben, de ezek az emberek egyszerűen nem képesek meglátni és észrevenni őket. Nem képesek felvetni a személyes életbe való belépéssel kapcsolatos problémákat, sem a gyülekezeti munkán belüli olyan problémákat, amelyek az igazságalapelveket érintik. Mivel nem tudják felvetni ezeket a problémákat, megkérdezem őket: „Hogy halad Isten szavai lefordításának a munkája? Tudjátok, hogy hány nyelvre kellene most lefordítani? Melyik nyelvekre kellene először lefordítani, és melyekre később? Hány példányt kellene nyomtatni Isten szavaiból bizonyos nyelveken?” Ők ezt felelik: „Ó, folyamatban van a fordításuk.” Én ezt kérdezem tőlük: „Mennyire haladt előre a fordítás? Vannak-e problémák?” Mire így felelnek: „Nem tudjuk; meg kell kérdeznünk.” Meg kell kérdeznem őket ezekről a dolgokról, de még így sem tudják a válaszokat. Milyen munkát végeztek hát egész idő alatt? Ezt kérdezem tőlük: „Megoldottátok a problémákat, amelyekről a legutóbb kérdeztek a testvérek?” Ők így felelnek: „Tartottunk velük egy összejövetelt – egy egész napos összejövetelt.” Ezt kérdezem: „Meg lettek oldva a problémák az összejövetel után?” Ők ezt felelik: „Úgy érted, hogy ha még mindig vannak problémák, akkor tartanunk kellene egy másik összejövetelt?” Én ezt mondom: „Nem azt kérdezem, hogy tartottatok-e összejövetelt vagy sem. Azt kérdezem, hogy a szakmai problémák meg lettek-e oldva. Értik ezek az emberek az alapelveket? Megsértettek bármilyen alapelvet a kötelességeik végzése során? Ti felfedeztetek bármiféle problémát?” Ők így felelnek: „Ó, a problémákat? Azokat megoldottuk. Tartottunk egy összejövetelt a testvéreknek.” Folytatódhat ez a beszélgetés? (Nem.) Nem dühít fel benneteket, ahogy ezt a beszélgetést hallgatjátok? (De igen.) Milyenek ezek a vezetők? Hát nem álspirituális fafejek? Híján vannak a vezetők és dolgozók képességének; vakok, nem értik, hogyan kell elvégezni a munkát, és minden kérdésre „nem tudjuk”-kal válaszolnak, amikor pedig további kérdéseket teszel fel nekik, ezt felelik: „Mindegy, tartottunk egy összejövetelt, maradjunk ennyiben!” Végeztek-e valódi munkát ezek a vezetők? Megfelelő színvonalúak-e vezetőként? (Nem.) Ezek hamis vezetők. Tetszenek nektek az efféle hamis vezetők? Ha ilyen vezetőkkel találkoztok, mit kell tennetek? Némely vezetők ezt mondják, amikor a testvérekkel találkoznak: „Bármilyen problémáitok vannak is ma, beszélgessünk először arról, hogy miként lehet jól végezni kötelességeket.” Némelyek azután ezt mondják: „Egy szakmai technikákkal kapcsolatos problémával találkoztunk a kötelességeink terén: azokat a szakmai technikákat kellene alkalmaznunk, amelyek a nem hívők körében népszerűek?” Hát nem olyan probléma ez, amelyet a vezetőknek szükséges megoldaniuk? Ha némely problémákat nem lehet beszélgetéssel megoldani a testvérek között, akkor a vezetőknek kell közbelépniük a megoldásuk végett – ez a vezetők felelősségeit érinti. Mit tesznek a hamis vezetők, amikor ezekkel a problémákkal találkoznak? Ezt mondják: „Ez egy szakmai probléma; a ti problémátok, mi közöm hozzá? Beszélgessetek erről a problémáról ti magatok, de először tartok nektek egy összejövetelt. A mai összejövetelen a harmonikus együttműködésről fogunk beszélgetni. A kérdés, amelyet az imént felvetettetek, a harmonikus együttműködéssel kapcsolatos. Tudnotok kell együtt megvitatni dolgokat és beszélgetni, valamint több kutatást végezni; senki sem lehet önelégült, és mindenkinek el kell fogadnia bármely döntést, amelyet a többség támogat – hát nem a harmonikus együttműködéssel kapcsolatos kérdés ez? Úgy tűnik, hogy nem tudjátok, hogyan működjetek együtt harmonikusan, sem azt, hogy miként beszéljétek meg a problémákat, amikor azok felmerülnek. Minden problémával kapcsolatban engem kérdeztek. Mire kértek engem? Én talán értem ezeket a dolgokat? Ha érteném őket, akkor nem úgy állna a dolog, hogy nektek semmi tennivalótok nem lenne? Mindenről engem kérdeztek. Hát olyan probléma ez, amelyet nekem kellene kezelnem? Én csak az igazságról történő beszélgetésért vagyok felelős; a szakmai problémákat oldjátok meg ti magatok. Nekem mi közöm hozzájuk? Akárhogy is, én már beszélgettem veletek és elmondtam nektek, hogy működjetek együtt harmonikusan – ha nem tudjátok ezt megtenni, akkor ne végezzétek ezt a kötelességet. Én befejeztem a közlésemet; menjetek és oldjátok meg a problémát ti magatok!” Tudják vajon ezek a vezetők, hogy miként kell problémákat megoldani? (Nem, nem tudják.) Annak ellenére, hogy nem tudják, hogy kell ezt csinálni, nagyon is igazolva érzik magukat, és ügyesen kibújnak a felelősség alól. Minden látszat azt mutatja, hogy elvégezték a munkájukat, megérkeztek a helyszínre, hogy vizsgálatokat végezzenek, és nem lazítanak. Nem tudnak azonban tényleges munkát végezni vagy tényleges problémákat megoldani, ami azt jelenti, hogy hamis vezetők. Fel tudjátok ismerni az ilyesfajta hamis vezetőt? Amikor bármiféle problémával találkoznak, nem tudnak az odavágó igazságokról beszélgetni; mindössze néhány üres doktrínáról és elméletről beszélnek, amelyek meglehetősen magasröptűnek és mélyenszántónak hangoznak a szájukból, és miután hallották őket az emberek, nem csak hogy az igazságot nem értik meg, hanem még tanácstalannak és összezavarva is érzik magukat. Ezt a munkát végzik a hamis vezetők.

A hamis vezetők teljességgel felfedésre kerülnek azon munka során, amikor azokat az igazságalapelveket közlik, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez. Nem képesek beszélgetni az igazságalapelvekről, sem elvezetni az embereket az igazságalapelveknek a kötelességeik végzése során történő betartására és gyakorlására, illetve az igazságvalóság megértésére és az abba való belépésre – nem képesek teljesíteni azokat a felelősségeket, amelyeket a vezetőknek teljesíteniük kellene. És ez még nem minden: a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek körülményeit sem képesek figyelemmel kísérni, és még ha van is erről némi fogalmuk, az nem pontos. Ez óriási zavarásokat és kárt okoz a különféle munkaelemekben. Ezek a hamis vezetőknek azok a különféle megnyilvánulásai, amelyeket ma a vezetők és dolgozók negyedik felelősségével kapcsolatban le fogunk leplezni.

Negyedik tétel: Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek körülményeit, és haladéktalanul változtatni a kötelességeiken vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett

A vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük a különböző munkák felügyelőinek körülményeit

Mi a vezetők és dolgozók negyedik felelőssége? („Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek körülményeit, és haladéktalanul változtatni a kötelességeiken vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett.”) Így van, ez az a minimum színvonal, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tudniuk tenni a munkavégzés során. Mind tisztában vagytok azzal, hogy melyek a vezetők és a dolgozók fő felelősségei ezzel a negyedik tétellel kapcsolatban? A vezetőknek és dolgozóknak világos megértéssel kell bírniuk a különböző munkák felügyelőit és a különféle fontos munkákért felelős személyeket illetően. A vezetők és dolgozók felelősségi körébe tartozik, hogy felfogják a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos munkákért felelős személyeknek a körülményeit. Kik hát ezek a személyek? Először is ott vannak gyülekezetvezetők, és őket követik a csapatfelügyelők és a különféle csoportok vezetői. Hát nem kritikus és nagy fontossággal bíró dolog az olyan körülmények megértése és felfogása, mint az például, hogy a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek birtokában vannak-e az igazságvalóságnak, elvszerűen cselekszenek-e, és jól tudják-e végezni a gyülekezet munkáját? Ha a vezetők és dolgozók mélyrehatóan megértik a különböző munkák fő felügyelőinek a körülményeit és megfelelő személyi változtatásokat eszközölnek, az azt jelenti, hogy minden egyes munkaelemet megfelelően átvilágítanak, ez pedig egyenlő a felelősségeik és kötelességeik teljesítésével. Ha nem történnek megfelelő változtatások ezeket a személyeket illetően, és felmerül egy probléma, az nagy mértékben ki fog hatni a gyülekezet munkájára. Ha ezeknek a személyeknek jó az emberi mivoltuk, ha megalapozott az Istenbe vetett hitük, ha felelősségteljesen kezelik a dolgokat, és képesek keresni az igazságot a problémák megoldása végett, akkor, ha rájuk bízzák a munkát, azzal sok gondot meg lehet spórolni, és ami a legfontosabb: gördülékenyen tud majd előrehaladni a munka. Ám ha a különféle csapatok felügyelői nem megbízhatóak, ha szegényes az emberi mivoltuk, ha nem jó a magaviseletük, és nem ültetik gyakorlatba az igazságot, azonkívül pedig hajlamosak bomlasztásokat és zavarásokat okozni, akkor ez kihatással lesz arra a munkára, amelyért felelnek, valamint az általuk vezetett testvérek életbe való belépésére is. Ez a hatás természetesen nagy vagy kicsi is lehet. Ha a felügyelők mindössze hanyagul végzik a kötelességeiket és nem végzik el a megfelelő munkájukat, az valószínűleg csak némi késedelmet fog okozni a munkában; kissé lassabb lesz a haladás, a munka pedig egy kicsit kevésbé hatékony. Ha azonban ők antikrisztusok, akkor súlyos lesz a probléma: ekkor nem arról lesz szó, hogy egy kissé kevésbé lesz hatékony vagy eredményes a munka – meg fogják zavarni és károsítani a rájuk bízott gyülekezeti munkát, súlyos kárt okozva. A különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek körülményeinek a figyelemmel kísérése, valamint, amennyiben kiderül, hogy valaki nem végez tényleges munkát, az illető időben történő áthelyezése és elbocsátása tehát nem olyan kötelezettség, amely alól kibújhatnak a vezetők és a dolgozók – ez egy nagyon komoly, nagyon fontos munka. Ha a vezetők és dolgozók haladéktalanul meg tudják ismerni a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek jellemét, illetve az igazsághoz és a kötelességeikhez való hozzáállásukat, valamint az állapotaikat és a teljesítményüket minden egyes időszakban és minden egyes szakaszban, valamint képesek a körülményeknek megfelelően haladéktalanul változtatásokat eszközölni vagy kezelni azokat az embereket, akkor szünet nélkül haladhat tovább a munka. Ezzel szemben, ha azok az emberek ámokfutóként rossz dolgokat művelnek és nem végeznek valódi munkát a gyülekezetben, a vezetők és dolgozók pedig nem képesek haladéktalanul azonosítani ezt és időben áthelyezéseket végezni, hanem megvárják, amíg mindenféle súlyos probléma üti fel a fejét, jelentős veszteséget okozva a gyülekezet munkájának, és csak ezután próbálják meg esetleges módon kezelni azokat, áthelyezéseket végezni, valamint orvosolni és menteni a helyzetet, akkor azok a vezetők és dolgozók söpredékek. Igazi hamis vezetők, akiket el kell bocsátani és ki kell rekeszteni.

Az imént arról beszélgettünk nagy vonalakban, hogy mennyire fontos a különböző munkák felügyelőinek valódi állapotait és a munkájuk hatékonyságát megérteni és ezekről fogalommal bírni, e valódi tényezők alapján felmérni, hogy a vezetők és dolgozók vajon teljesítették-e a felelősségeiket, valamint leleplezni, hogy az általuk tanúsított megnyilvánulások közül melyek bizonyítják azt, hogy hamis vezetők, ezáltal pedig a hamis vezetők lényegét boncolgatni. Amikor súlyos problémák merülnek fel a gyülekezeti munkában, a hamis vezetők nem teljesítik a felelősségeiket. Nem tudják haladéktalanul felismerni ezeket a problémákat, az időben történő kezelésükről és megoldásukról nem is beszélve. Ez a problémák elhúzódásához vezet, ami pedig késedelmeket és károkat okoz a gyülekezet munkájában, és akár a gyülekezeti munka megbénulásához vagy zűrzavarba torkollásához is vezethet. A hamis vezetők akkor mennek csak el – vonakodva – megfigyelni a gyülekezeti munka színhelyét, amikor ez megtörténik, de még ekkor sem tudják beazonosítani a megfelelő vagy helyénvaló megoldásokat a problémák megoldása végett, végül pedig egyszerűen csak megoldatlanul hagyják azokat. Ez a hamis vezetők elsődleges megnyilvánulása.

A különböző munkák felügyelőinek kiválasztására vonatkozó mércék

Vajon tisztában van többé-kevésbé az emberek többsége a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos munkákért felelős személyek kiválasztására vonatkozó mércékkel? A művészeti munka felügyelője például elsősorban minek kell, hogy a birtokában legyen? (Szakmai készségeknek kell, hogy a birtokában legyen ezen a területen, valamint képesnek kell lennie vállalni a munkát.) A szakmai készségek megléte az egyik elmélet. Konkrétan mire utalnak hát ezek a szakmai készségek? Magyarázzuk ezt meg! Ha valaki élvezi a rajzolást és érdekli az alkotás, de ez nem a szakmája, és nincs ismerete ezen a területen, hanem csak szereti, akkor vajon helyénvaló egy ilyen embert egy művészeti csapat felügyelőjévé választani? (Nem, nem az.) Némelyek ezt mondják: „Ha szeret alkotni, akkor el tudja végezni a munkát és fokozatosan tud róla tanulni.” Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Egy kivétel van ez alól, éspedig az, amikor a művészeti csoportból senki más sem ismeri a szakmát, ez az illető pedig egy kicsit többet tud és gyorsabban tanul a többieknél. Akkor vajon viszonylag helyénvaló volna őt választani? (Igen.) Ettől a forgatókönyvtől eltekintve, mondjuk, hogy egyedül ez a személy nem ismeri a szakmát az alkotóművészetben részt vevők közül, de mégis őt választják meg, mivel érti az igazságot és szeret alkotni – helyénvaló ez? (Nem, nem az.) Miért nem helyénvaló? Azért nem, mert nem ő az első és egyedüli lehetőség. Hogyan kell akkor kiválasztani az ilyen típusú felügyelőt? Azok közül kell kiválasztani, akik a legprofibbak és a legtapasztaltabbak a szakmában; vagyis szakértőnek kell lennie, aki szakmai készségekkel és munkaképességgel egyaránt rendelkezik – ne válasszatok laikust! Ez az egyik aspektus. Azonkívül terhet kell viselnie, rendelkeznie kell lelki megértéssel, és képesnek kell lennie az igazság megértésére. Az is szükséges, hogy legalább egy alappal rendelkezzen az Istenbe vetett hitében. A fő alapelvek a következők: először is, legyen munkaképes; másodszor, értsen a szakmához; harmadszor pedig, legyen lelki megértése és legyen képes az igazság megértésére. Ezt a három kritériumot használjátok a különböző munkák felügyelőinek kiválasztásához.

A hamis vezetők megnyilvánulásai a különböző munkák felügyelőit illetően

A különféle konkrét munkaelemek felügyelőinek kiválasztását követően a vezetők és dolgozók nem állhatnak csak úgy semmittevőn félre; egy darabig képezniük és művelniük is kell ezeket a felügyelőket, hogy lássák, az általuk választott személyek igazán képesek-e felvállalni és helyes útra terelni a munkát. Ezt jelenti a felelősségeik teljesítése. Tételezzük fel, hogy a kiválasztás időpontjában azt látod, hogy a jelöltjeid értenek a szakmájukhoz, van munkaképességük, viselnek egy kis terhet és rendelkeznek lelki megértéssel, valamint az igazság megértésének képességével; mivel alkalmasak ezek tekintetében, azt gondolod, hogy minden rendben lesz, és ezt mondod: „Elkezdhettek dolgozni; az összes alapelvet elmondtam nektek. Mostantól fogva tegyétek csak meg, amire Isten háza utasít benneteket, hogy ti magatok megtegyétek.” Ez vajon elfogadható módja a munka végrehajtásának? Miután elrendeztétek a felügyelőket, azt jelenti ez, hogy egyszerűen annyiban hagyhatjátok a dolgot? (Nem, nem azt jelenti.) Akkor hát mit kell tenni? Tegyük fel, hogy egy vezető hetente kétszer találkozik a felügyelőkkel, beszélget velük az igazságról, és ez minden; azt hiszi, hogy mivel azok a felügyelők mind proaktívak, megbízhatóak és képesek megérteni azt, amit mások mondanak, ezért az igazságnak megfelelően tudnak gyakorolni. Ez a vezető azt gondolja, hogy nem kell megvizsgálnia vagy nyomon követnie, hogy konkrétan miként végzik a munkájukat ezek a felügyelők, hogy vajon harmonikusan együttműködnek-e másokkal, hogy felfogták-e a szakmai készségeket ez idő alatt, vagy hogy mennyire végezték el az Isten háza által nekik adott munkát. Így kell vajon kezelnie a munkát egy vezetőnek és egy dolgozónak? (Nem, nem így.) A hamis vezetők végzik így a munkájukat. Megpróbálják az egész munkát egyszer s mindenkorra elvégezni, elrendezik a felügyelőket és egy néhány tagból álló csapatot alakítanak, majd ezt mondják: „Kezdjétek el a munkát. Ha bármilyen eszközre van szükségetek, szóljatok nekem, és Isten háza megveszi majd nektek. Ha a mindennapi életetekben bármiféle nehézséggel vagy bármilyen gonddal találkoztok, bátran vessétek fel őket, Isten háza pedig mindig megoldja majd azokat a számotokra. Ha nincsenek nehézségeitek, akkor koncentráljatok a munkátokra. Ne okozzatok bomlasztásokat vagy zavarásokat, és ne hangoztassatok magasröptű elgondolásokat.” A hamis vezetők úgy rendezik, hogy együtt dolgozzanak ezek az emberek, és azt gondolják, hogy ha van ételük, italuk és fedél a fejük felett, az elég is, és semmi figyelmet nem szükséges fordítani rájuk. Amikor ezt kérdezi a Fennvaló: „Mennyi idő telt el azóta, hogy ki lettek választva ennek a munkának a felügyelői? Hogy’ halad a munka?”, akkor így felelnek: „Hat hónap. Körülbelül 10 összejövetelt tartottunk nekik, ők pedig, úgy tűnik, jó hangulatban vannak, a munka pedig folyik.” Amikor ezt kérdezi a Fennvaló: „No és milyen a felügyelők munkaképessége?”, ők ezt mondják: „Rendben van; ők voltak a legjobbak, amikor kiválasztottuk őket.” „És most hogy állnak? Tudnak valódi munkát végezni?” – kérdezi a Fennvaló, mire a hamis vezetők így felelnek: „Tartottam nekik egy összejövetelt.” „Nem azt kérdeztem, hogy tartottál-e összejövetelt; azt kérdeztem, hogy hogy áll a munkájuk” – feleli a Fennvaló. Ezt mondják: „Valószínűleg remekül; senki nem jelentett velük kapcsolatban semmi rosszat.” A Fennvaló így válaszol: „Az, hogy senki nem jelentett róluk semmi rosszat, nem mérce. Meg kell nézned, hogy milyen a munkaképességük és milyenek a szakmai készségeik, és látnod kell, hogy rendelkeznek-e lelki megértéssel, valamint hogy végeznek-e valódi munkát.” „A kiválasztáskor úgy tűnt, hogy rendben vannak – felelik. – Egy ideje nem érdeklődtem már ezek felől a részletek felől. Ha tudni akarod, megkérdezem újra.” Így dolgoznak a hamis vezetők. Egyre csak összejöveteleket tartanak és vég nélkül beszélgetnek az alájuk tartozókkal, de ami a Fennvalót illeti, előle kitérnek, és neki felületes válaszokat adnak. A legjobb felületes válaszuk ez: „Tartottam nekik egy összejövetelt. Legutóbb a munkáról kérdeztem őket elég részletesen.” Így felelnek a Fennvalónak. Vajon valódi munkát végeznek ezek a hamis vezető? Azonosítottak valódi problémákat? Megoldották őket? A hamis vezetők a felügyelők elrendezése után semmit sem tudnak arról, hogy a felügyelők teljesítették-e a felelősségeiket vagy hűségesek voltak-e, hogy miként zajlik a munka, hogy jók vagy rosszak-e az eredmények, hogy milyen visszajelzést adnak róluk a testvérek, vagy hogy vannak-e alkalmasabb személyek a munkára. Miért nem tudnak ezekről a dolgokról? Azért nem, mert nem ezt a valódi munkát végzik; haszontalan dolgokkal foglalják el csupán magukat. Azt gondolják, hogy nem szükséges ennyire állandóan felügyelni és ellenőrizni a munkát, hogy az azt jelentené, hogy nem bíznak a felügyelőkben. Az van a fejükben, hogy az összejövetelek tartásával teljesítik a felelősségeiket és hűségről tesznek tanúságot. Ez az elsődleges megnyilvánulása annak, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát.

I. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik nem végeznek valódi munkát

A hamis vezetők szemet hunynak a gyülekezetben folyó mindenféle munka felügyelőinek a különféle körülményei felett; nem fogják fel, nem vizsgálják meg, nem kezelik és nem oldják meg ezeket a körülményeket. Milyen konkrét körülményeik vannak a felügyelőknek? Az első az, amikor a felügyelők nem viselnek terhet, és esznek, isznak és a szórakozást keresik anélkül, hogy a megfelelő munkájukkal törődnének vagy valódi munkát végeznének. Hát nem súlyos probléma ez? (De igen.) Némelyeknek munkaképesek, profik egy szakmában, és ők a legjobbak; artikuláltan beszélnek és intelligensek, ha pedig megkérik őket, hogy ismételjék el az utasításokat, anélkül tudják ezt megtenni, hogy egyetlen szót is kihagynának, igen okosak; mindenkitől elég jó értékeléseket kapnak, és már jó ideje hívők. Következésképpen felügyelőkké választják meg őket. Senki sem tudja azonban, hogy vajon gyakorlatiasak-e ezek az emberek, képesek-e megfizetni az árat, vagy képesek-e valódi munkavégzésre. Mivel az emberek megválasztották őket, kezdetben próbajelleggel léptetik elő őket művelésre és használatra. Csakhogy miután már dolgoznak egy ideje, kiderül, hogy a szakmai készségeik és tapasztalataik ellenére falánkok és lusták, valamint nem hajlandók megfizetni az árat. Rögtön abbahagyják a munkát, amint egy kissé fárasztóvá válik, és senkire sem akarnak figyelni, akinek problémái vagy nehézségei vannak és az útmutatásukra lenne szüksége. Reggel ezt gondolják, amint kinyitják a szemüket: „Mit fogok ma enni? A konyha már napok óta nem készített párolt sertéshúst.” Rendszerint ezt mondják másoknak: „A szülővárosomban igazán finomak a nassolnivalók; minden ünnepkor el szoktunk menni hazulról, hogy ilyeneket együnk. Amikor iskolába jártam, hétvégenként addig aludtam, amíg magamtól fel nem ébredtem, azután anélkül mentem enni, hogy arcmosással vagy fésülködéssel bajlódtam volna. Délutánonként pizsamában játszottam videójátékokat otthon, néha másnap hajnal 5-ig. Most az Isten házában végzett munka kényszerített erre, és felügyelőként meg kell tennem bizonyos dolgokat. Nézzétek meg, milyen jó mindannyiótoknak; nektek nem kell megfizetnetek ezt az árat. Nekem felügyelőként el kell tudnom viselni a nehézséget.” Ezt mondják, de vajon fellázadnak-e a test ellen? Megfizetik-e az árat? Tele vannak panaszokkal, és semmilyen tényleges munkát nem hajlandóak végezni. Akkor mozdulnak csak, ha noszogatják őket, és felügyelet hiányában felületesen viselkednek. Fesztelenek és fegyelmezetlenek a kötelességük teljesítése közben, gyakran rafináltak és lazsálók, és a legkevésbé sem felelősségteljesek. Ami az általuk felismert szakmai problémákat illeti: nem igazítják helyre őket más emberek érdekében, és örülnek, amikor hozzájuk hasonlóan mindenki más is felületesen cselekszik. Nem akarják, hogy bárki is komolyan vegye a munkát. Némely felügyelők lazán és felületesen befejezik a kezük ügyében lévő feladatokat, azután pedig maratoni filmnézésbe kezdenek. Mi az oka a maratoni filmnézésüknek? „Befejeztem a feladataimat; nem élősködöm Isten házán. Csak pihenek, hogy felfrissítsem az elmém. Máskülönben túl fáradt leszek, és azt megsínyli a munkám hatékonysága. Hadd pihenjek egy darabig, hogy javuljon a munkám hatékonysága!” Egymás után nézik a tévéfilmeket éjjel 2-ig vagy 3-ig. Amikor másnap reggel 8-kor már mindenki végzett a reggelivel és elkezdte a kötelességét végezni, ezek a felügyelők még alszanak, és akkor sem kelnek ki az ágyból, amikor már magasan jár az égen a nap. Később vonakodva felkelnek, nyújtózkodva és ásítozva vonszolják előre a lusta testüket, amikor pedig azt látják, hogy mindenki más elkezdte már a munkát, attól tartanak, hogy a többiek észreveszik majd a lustaságukat, és kifogásokat kezdenek keresni: „Túl sokáig maradtam fent éjszaka, túl sok dolgom volt, és túlságosan leterhelt a sok munka. Egy kicsit fáradt vagyok. Még azzal álmodtam múlt éjjel, hogy valami baj van a munka egyik részével. Amikor ma reggel felébredtem, úgy állt a kezem, mintha egy számítógépen gépelnék. Nagyon zavaros az elmém, és szundítanom kell egyet ma délután.” Ilyen későn kelnek fel és még délutáni szundításra is szükségük van – hát nem disznókká lettek? Nyilvánvalóan lazsáltak, mégis kifogásokat keresnek, hogy igazolják és megvédjék magukat, azt állítva, hogy azért fáradtak, mert késő éjjelig végezték a kötelességüket. Nyilvánvaló, hogy maratoni filmnézést tartottak, elmerültek a testi kényelemben és önmagukat kényeztető állapotban éltek, végül azonban még egy jól csengő kifogást is találtak, hogy becsapjanak másokat. Nem arról van itt szó, hogy nem törődtek a megfelelő munkájukkal? (De igen.) Az efféle emberek talán rendelkeznek munkaképességgel és szakmai készségekkel, de vajon megfelelő színvonalúak felügyelőként? Nyilvánvalóan nem. Nem alkalmasak arra, hogy felügyelők legyenek, mivel túlságosan lusták, elmerülnek a testi kényelemben, ételre, italra és szórakozásra sóvárognak, és nem tudják felvállalni, illetve teljesíteni egy felügyelő feladatait.

Némely nők gyakran böngésznek az interneten ruhákat, cipőket és kozmetikumokat és ételeket keresgélve, és miután végeztek, maratoni filmnézésbe kezdenek. Az emberek ezt mondják: „Miért tartasz maratoni filmnézést, amikor még nem fejezted be a munkádat? Azonkívül, másoknak még mindig nagyon sok problémájuk van. Felügyelőként útmutatással kell szolgálnod a számukra. Miért nem teljesíted a felelősségeidet?” Ezek a nők ezt mondják: „A filmmaraton is a munkám része. Fejleszteni kell Isten házának a videóit és filmjeit, és inspirációt kell nyernem ezekből a filmekből!” Hát nem megtévesztő dolog ilyet mondani? Ha ebben a szakmában vagy, elfogadható, ha alkalmanként filmeket nézel, hogy ihletet meríts, de az vajon inspirációkeresés, ha éjjel-nappal egyfolytában nézed őket? Hát nem megtévesztő ez? (De igen.) Mindenki tudja, hogy mi történik, úgyhogy, ha ilyen dolgokat mondasz, eladod a méltóságodat és az integritásodat. Némelyeknek már szokásukká vált, hogy videójátékokat játszanak, és ez az életük szerves részévé vált. Miután azonban felügyelőkké választották őket, nem kellene vajon változtatniuk ezeken a rossz szokásokon és hibákon? (De igen.) Ha nem tudsz fellázadni ellenük, amikor felügyelővé választanak, akkor ezt kell mondanod: „Nem tudom elvállalni ezt a munkát. Videójátékfüggő vagyok. Amikor videójátékokkal játszom, megszűnik körülöttem a világ, és senki sem tud beavatkozni vagy kizökkenteni. Ha engem választotok, egész biztosan hátráltatni fogom a munkát. Cselekedjetek hát gyorsan, és ne engedjétek, hogy felügyelő legyek.” Ha nem jelented ki ezt előre, és elégedettséget és büszkeséget érzel, amikor megválasztanak, nagy becsben tartva ezt a státuszt, de továbbra is ugyanúgy kényed-kedved szerint játszol a videójátékokkal, mint azelőtt, hogy felügyelővé lettél volna, az nem helyénvaló, és egész biztosan hátráltatni fogja a munkát.

Némely felügyelőknek vannak bizonyos rossz szokásaik. Amikor megválasztják őket a testvérek, némelyek nem értik a helyzetüket, míg mások azt hiszik róluk, hogy teljes időben fel tudják áldozni magukat Istenért, és azt gondolják, hogy a korral és az igazság folyamatos megértésével talán fokozatosan megváltoznak majd a fiatalok rossz szokásai és hibái. Sok embernek ilyen a hozzáállása és nézőpontja, amikor felügyelőkké választja ezeket a személyeket. Ezek a személyek, miután megválasztják őket, végeznek némi munkát, de nem telik sok időbe, hogy negatívvá váljanak és ezt gondolják: „Felügyelőnek lenni nem könnyű. Korán kell kelnem és sokáig fent kell maradnom, továbbá lépten-nyomon több dolgot kell tennem és több megfigyelést kell végeznem másoknál. Azonkívül többet kell aggódnom, és több időt és energiát kell ráfordítanom. Kemény ez a munka; nagyon fárasztó!” Ennek következtében azon gondolkodnak, hogy kilépnek. Ha nem viselsz terhet, nem tudod elvégezni egy felügyelő munkáját. Ha viszont terhet viselsz a szívedben, akkor hajlandó leszel aggódni a munka miatt, és még ha egy kicsit fáradtabb is vagy másoknál, nem fogod úgy érezni, hogy szenvedsz. Még akkor is ezen fogsz gondolkozni, amikor elérkezik a pihenés ideje: „Hogy ment a mai munka?” Ha hirtelen eszedbe jut egy probléma, amely megoldatlanul maradt, nem leszel képes aludni. Ha terhet viselsz a szívedben, mindig a munkáról fogsz gondolkodni, és még az sem fog érdekelni, hogy rendesen eszel vagy pihensz-e. Ha felügyelőként túl kevés terhet viselnek az emberek, mindössze néhány napig tud kitartani a kevéske lelkesedésük, idővel pedig némelyikük nem fogja tovább bírni. Ezt gondolják: „Annyira fárasztó ez a munka. Mi módon szórakozhatnék vagy kapcsolódhatnék ki egy kicsit? Játszani fogok néhány videójátékkal!” Egy rövid ideig jól teljesítenek, de hirtelen vágyat éreznek rá, hogy videójátékozzanak. Ha egyszer elkezdik, nem tudják abbahagyni; miközben játszanak, elkopik az a kis teher, amelyet egykor viseltek, ahogyan az önmaguk feláldozására érzett lelkes késztetésük, az elhatározásuk, valamint kötelességeik végzésében tanúsított pozitív hozzáállásuk is. Amikor valaki kérdez tőlük valamit, türelmetlenné válnak. Vagy megmetszik az embereket, vagy kioktatják őket és megjegyzéseket tesznek rájuk, vagy pedig felületesen teszik a dolgokat és felhagynak a munkájukkal. Hát nincs probléma ezekkel a felügyelőkkel? (De igen.) Napközben épphogy csak elvégzik a munkájukat valamiféle zavaros elmeállapotban, éjszaka pedig, amikor senki sem figyel, titkon videójátékokkal játszanak, és egy szemhunyást sem alszanak egész éjjel. Kezdetben nyugodtnak érzik magukat emiatt, ezt gondolván: „Nem hátráltattam a munkát a nap folyamán. Minden munkát elvégeztem, amelyet el kellett végeznem. Minden problémát megoldottam, amelyekkel kapcsolatban megkérdeztek mások. Még ha nem is alszom éjjel, hogy jusson időm videójátékokkal játszani, összességében talán nem hűségesnek számítok így?” Ennek eredményeképpen, ha egyszer elkezdenek videójátékokkal játszani, nem tudják abbahagyni, és senkire sem hallgatnak. Habár ez nem érinti mások pihenését vagy a munkakörülményeket, vajon képesek az ilyen felügyelők továbbra is vállalni a munkájukat? Képesek azt jól végezni? (Nem.) Miért nem? Gyakran egész éjjel videójátékokkal játszanak, anélkül, hogy aludnának, napközben pedig dolgozniuk kell – mennyi energiája lehet egy embernek? Vajon magas szintű lesz a munkájuk hatékonysága, ha ennyire ragaszkodnak a videójátékozáshoz? Egész biztosan nem. Éppen ezért az ilyen felügyelők egyáltalán nem tudják teljesíteni a kötelességeiket vagy vállalni a munkájukat. Noha vannak szakmai készségeik és némi képességük, szeretnek játszani és egyáltalán nem a megfelelő munkájukkal törődnek. Nem kellene elbocsátani ezeket a felügyelőket? Ha nem bocsátják el őket, a munka késedelmet fog szenvedni. Némelyek ezt mondják: „Ha elbocsátjuk őket, senki mást nem fogunk tudni találni, aki rendelkezik azokkal a szakmai készségekkel, amelyekkel ők. Hagynunk kell, hadd végezzék ők ezt a munkát – attól még tudják vállalni a munkát, hogy videójátékokkal játszanak.” Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Egy ember nem tud egyszerre két dologra koncentrálni; az emberek energiája korlátozott. Ha a játszásra összpontosítod az energiád többségét, az érinteni fogja a kötelességeid végzése iránti odaadásodat, és nagymértékben romlani fog a hatékonyságod a kötelezettségeid végzése során. Ez felelőtlen hozzáállás a kötelességedhez. Még ha teljes szívével és minden energiájával végzi is valaki a kötelességeit, nem feltétlenül lesznek száz százalékig megfelelő színvonalúak az eredmények. Még rosszabb lesz a helyzet, ha a játszásnak szenteled a szívedet és az energiád javarészét – így nem sok energiád és gondolatod marad, amelyet a kötelességeid végzése során használhatnál, ez pedig kihatással lesz a hatékonyságodra a kötelességeid végzése során. Amikor azt mondom, hogy kihatással lesz rá, még finoman fogalmaztam; valójában súlyos kárt fog szenvedni a hatékonyságod a kötelezettségeid végzése során. Ha azonosítva lettek az ilyen felügyelők, haladéktalanul át kell helyezni és el kell bocsátani őket, mert már le lettek írva. Nem csak arról van szó, hogy nem megfelelő színvonalú a kötelességeik végzése – többé már nem képesek vállalni a munkájukat, és semmilyen pozitív hatást nem tudnak gyakorolni a munkájukra. Éppen ezért jobb választás volna náluk egy olyan embert találni a munkájuk elvállalására, aki komoly és felelősségteljes, még ha kissé kevesebb szakmai készséggel rendelkezik is.

Az imént az étel, alvás és szórakozás után sóvárgó emberek különféle típusairól beszéltem. Van egy másik embertípus is: felügyelőválasztáskor ez a fajta ember kezdetben minden szempontból megfelelőnek látszik a szerepre, és a testvérek mind hajlandóak megválasztani őt. Azt gondolják, hogy ez az illető jó emberi mivolttal bír, hogy lelkes, profi a szakmájában, és hogy minden tekintetben ő a legjobb és legerősebb a csapatban, így ő lesz a kézenfekvő választás a felügyelő pozíciójára. Ám valamivel a megválasztását követően ez az illető gyakran álmosnak kezdi érezni magát, még összejövetelek alatt is. Amikor beszélnek hozzá, mindig össze van zavarodva és irreleváns válaszokat ad a kérdésekre. Korábban nem ilyen volt, akkor hát miért tűnik úgy hirtelen, mintha más emberré lett volna? Később valaki véletlenül észreveszi, hogy amikor egy bizonyos személlyel beszélget ez a felügyelő, az úgy hangzik, mintha ők ketten romantikus kapcsolatban állnának, és elindul a találgatás arról, hogy vajon csakugyan van-e köztük valami. Ahogy egyre nyilvánvalóbb lesz a dolog, úgy válik egyre zavarodottabbá ez a felügyelő. Valahányszor kérdéseket tesznek fel vagy valamiről beszélnek neki, nem olyan gyorsak már a válaszai, mint azelőtt, és nem hangoznak olyan világosan és érthetően, mint egykor. Kezd egyre kevesebbet elvégezni abból a munkából, amelyet egy felügyelőnek el kellene végeznie, és mind kevesebb lelkesedét mutat a kötelessége végzése során. Olyan, mintha más emberré lett volna; jobban érdekli a ruházata és a testápolás, mint azelőtt. Van itt egy probléma. Korábban ritkán fürdött azokban az időszakokban, amikor sok volt a munka, most viszont naponta kétszer is arcot mos, minden adandó alkalommal megfésüli a haját és belenéz a tükörbe, és folyton ezt kérdezgeti másoktól: „Szerinted világosabb vagy sötétebb lett a bőröm az utóbbi időben? Miért tűnik úgy, mintha sötétebbé vált volna?” Az emberek így válaszolnak: „Olyan komolytalan, hogy felügyelő létedre ezekről a dolgokról beszélsz – milyen kihatással van az bármire is, hogy világosabb vagy sötétebb lett-e az bőrszíned?” Egyre csak ezekről a triviális témákról beszél, és nincs kedve a munkáját végezni. Valahányszor alkalma adódik, ruhákról, nőkről, férfiakról, szerelemről és arról beszélget, hogy milyen házastársakat választanak az emberek, de arról soha nem beszél, hogy milyen problémák merültek fel a munkája teljesítése során, vagy hogy hogyan kell azokat megoldani. Hát nincs itt valami probléma? Még mindig képesek dolgozni az ilyen emberek? (Nem, nem képesek.) Megváltozott a gondolkodásmódjuk, és többé nem a kötelességvégzés kérdései járnak a fejükben. Helyette olyan gondolatok kötik le az elméjüket egész nap, hogy miként kezdjenek romantikus kapcsolatokba, hogy hogyan öltözködjenek, és hogyan vonzzák magukhoz az ellenkező nemet. A nem hívőknek van egy kifejezésük: „szerelembe esni”. Szerelem ez? Nem, hanem egy mély verem! Ha egyszer belekerülsz, nem tudsz kimászni belőle. Vannak-e ilyen emberek a kötelességeiket végző személyek között? (Igen.) Isten háza nem avatkozik bele, amikor romantikus partnert keresnek az emberek, de ha megzavarják a gyülekezeti életet és ezáltal kihatással vannak a gyülekezet munkájára, akkor ezeket az embereket ki kell takarítani. Ezeknek a pároknak el kell menniük és magukban kell randevúzniuk, és nem lehetnek hatással másokra. Ha olyasvalaki vagy, aki arra szánta oda magát, hogy az egész életét Istennek áldozva élje le, valamint elhatároztad, hogy nem fogsz romantikus kapcsolatokba bonyolódni, akkor koncentrálj arra, hogy feláldozd magad Istenért. Ha romantikus kapcsolatba kerültél és nincs már kedved a munkádat végezni, akkor nem szabad felügyelői kötelességet teljesítened, Isten háza pedig valaki mást választ majd erre a pozícióra. Isten házának a munkáját nem késleltetheti és nem befolyásolhatja a te romantikus kapcsolatod. A munkának folytatódnia kell. Hogyan folytatódhat? Egy másik felügyelő megválasztásával, aki nem áll romantikus kapcsolatban, akinek erős szakmai készségei vannak és fel tudja vállalni a munkát, hogy neki adják át a munkádat. Isten háza mindig így működik, és ez az alapelv sosem változik. Némely felügyelők ezt mondják: „Az én romantikus kapcsolatom nincs kihatással a munkámra; hadd legyek én a főnök továbbra is!” Hihetünk ennek a kijelentésnek? (Nem hihetünk.) Miért nem hihetünk? Azért nem, mert a tények mindenki számára láthatóak! Amikor romantikus kapcsolatban áll valaki, akkor csakis a romantikus partnerére gondol, és ezekkel a dolgokkal van elfoglalva a szíve, így gyakran érzi magát álmosnak az összejövetelek alatt, és nem tudja a kötelességeit végezni. Éppen ezért helyénvaló és az alapelvekkel összhangban lévő az, ahogyan Isten háza az ilyen személyekkel foglalkozik. Isten háza nem akadályoz meg a randevúzásban, és a randevúzás szabadságától sem foszt meg. Randevúzhatsz valakivel a szíved megelégedésére: ez a saját döntésed, amennyiben nem bánod meg és nem sírsz miatta később. Némely felügyelőket elbocsátottak a romantikus kapcsolatuk miatt. „Hát nem szabad Istenben hinnie az embernek, ha egyszer romantikus kapcsolatban van?” – kérdezik egyesek. Isten háza sosem mondta ezt. Úgy áll a helyzet, hogy Isten háza elutasítja vagy kizárja mindazokat, akik romantikus kapcsolatban vannak? (Nem.) Ha romantikus kapcsolatban vagy, akkor nem lehetsz felügyelő, vezető vagy dolgozó, és ha nem vagy elkötelezve a kötelességeid végzése iránt, akkor el kell hagynod a teljes idejű kötelezettséget végző gyülekezetet. Mondta azt bári is, hogy nem szabad többé hinned Istenben, vagy hogy ki leszel zárva? Hozott bárki is olyan ítéletet, amely azt mondja, hogy nem lehet téged megmenteni, vagy hogy átkozott leszel? (Nem.) Isten háza soha nem mondott efféle dolgokat. Isten háza egyáltalán nem szól bele a személyes döntéseidbe és szabadságodba; egyáltalán nem foszt meg téged semmilyen szabadságtól – Isten háza szabadságot ad neked. Ami azonban az ilyesfajta felügyelőket illeti, Isten házának az az alapelve a velük való foglalkozásra vonatkozóan, hogy elbocsátja őket és talál egy megfelelő személyt, aki átveheti a helyüket. Ha alkalmasak arra, hogy tovább végezzenek egy kötelességet, akkor megtarthatók. Ha nem, akkor el lesznek küldve. Nem kerül sor semmiféle verésre, verbális bántalmazásra vagy megalázásra. Ez nem egy szégyenletes dolog, hanem nagyon is normális. Akkor hát kínos dolog vajon, amikor egyeseket eltávolítanak a pozíciójukból vagy hétköznapi gyülekezetekbe küldenek a romantikus kapcsolatuk miatt? Ez csupán azt jelezheti, hogy nincs bennük hűség a kötelességeik végzése iránt, hogy nem érdekli őket az igazság, és hogy egyáltalán nem viselnek terhet a saját életbe való belépésükért. Ezek a fajta felügyelők nem törődnek a megfelelő munkájukkal – csak a romantikus kapcsolatokra összpontosítanak, ami hátráltatja a gyülekezet munkáját, és máris kihatással van a gyülekezet munkájának előrehaladására – hát nem súlyos probléma ez? (De igen.) Éppen ezért ezek a fajta felügyelők nem alkalmasak arra, hogy megtartsák őket, és el kell távolítani őket a pozíciójukból. „Nem elhamarkodott egy kissé eltávolítani őket?” Ha mindössze egy-két nap telt el a romantikus kapcsolatuk kezdetétől az eltávolításuk idejéig, azt talán elhamarkodottnak lehet tekinteni. Ám ha három-öt hónap telt el, vajon még azt is elhamarkodottnak lehetne tekinteni? (Nem.) Elég lassan történt az intézkedés, máris nagy késedelmet szenvedett a munka – téged ez hogyhogy nem nyugtalanít? Nem probléma ez vajon? (De igen, az.)

A hamis vezetők soha nem érdeklődnek azokról a felügyelőkről, akik nem végeznek tényleges munkát, illetve akik nem a megfelelő munkájukkal foglalkoznak. Azt gondolják, hogy csak meg kell választaniuk egy felügyelőt, és ezzel készen is vannak, és hogy a felügyelő azután már maga tudja kezelni az összes munkával kapcsolatos dolgot. A hamis vezetők tehát mindössze összejöveteleket tartanak időnként, és nem felügyelik a munkát, nem is kérdeznek rá, hogy az hogy megy, hanem olyan főnökként viselkednek, akik kivonják magukat a munkából. Ha valaki jelent egy felügyelővel kapcsolatos problémát, egy hamis vezető azt fogja mondani: „Ez csak egy kisebb probléma, minden rendben van. Ti magatok is el tudjátok intézni. Ne engem kérdezzetek.” Az, aki jelentette a problémát, azt mondja: „Ez a felügyelő egy tunya falánk. Csak az ételre és a szórakozásra összpontosít, és rendkívül lusta. Még csak egy kis nehézséget sem akar elszenvedni a kötelességében, és mindig csalárdul lazsál és kifogásokat talál ki, hogy elkerülje a munkáját és kibújjon a felelősségei alól. Nem alkalmas arra, hogy felügyelő legyen.” A hamis vezető azt fogja válaszolni: „Amikor megválasztották felügyelőnek, akkor ő nagyszerű volt. Nem igaz, amit mondasz, vagy ha igaz is, az csak egy átmeneti megnyilvánulás.” A hamis vezető nem próbál többet megtudni a felügyelő helyzetéről, hanem az illetőről szerzett korábbi benyomásai alapján ítéli meg az ügyet és hoz róla ítéletet. Függetlenül attól, hogy ki jelzi a a felügyelővel kapcsolatos problémákat, a hamis vezető figyelmen kívül hagyja azokat. A felügyelő nem végez tényleges munkát, és majdnem holtpontra jut a gyülekezet munkája, a hamis vezető azonban nem törődik ezzel, olyan, mintha nem is lenne köze hozzá. Már az is elég hányingerkeltő, hogy amikor valaki jelenti a felügyelővel kapcsolatos problémákat, akkor ő szemet huny felette. De mi a leginkább megvetendő? Az, hogy amikor valóban súlyos problémákat jelentenek neki az emberek a felügyelővel kapcsolatban, nem próbálja megoldani azokat, sőt, mindenféle kifogásokkal áll elő: „Ismerem ezt a felügyelőt; igazán hisz Istenben, soha nem lenne semmi problémája. Még ha lenne is egy kis problémája, Isten megóvná és megfegyelmezné. Ha bármilyen hibát követ el, az rá és Istenre tartozik – nekünk nem kell foglalkoznunk vele.” Így dolgoznak a hamis vezetők a saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint. Úgy tesznek, mintha értenék az igazságot és lenne hitük, de csak elfuserálják a gyülekezeti munkát – akár holtpontra is juthat a munka, és ők még mindig úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Hát nem nagyon is úgy viselkednek a hamis vezetők, mint az aktatologatók? Képtelenek arra, hogy ők maga valós munkát végezzenek, és a csoportvezetők és felügyelők munkáját illetően sem pedánsak – nem követik nyomon és nem kérdeznek utána. Mindössze a saját benyomásaikon és képzelődéseiken alapul az emberekről alkotott nézetük. Amikor azt látják, hogy valaki már egy ideje jól teljesít, azt gondolják, hogy az illető örökké jó lesz és nem fog megváltozni; senkinek sem hisznek, aki azt mondja, hogy probléma van az adott személlyel, és nem törődnek vele, ha valaki figyelmezteti őket vele kapcsolatban. Szerintetek buták a hamis vezetők? Buták és ostobák. Mi miatt buták? Könnyelműen vetik valakibe a bizalmukat abban a hitben, hogy mivel az illető a megválasztásakor esküt tett és hozott egy elhatározást, és könnytől áztatott arccal imádkozott, az azt jelenti, hogy megbízható is, és hogy soha nem lesz semmi gond azzal, ha ő veszi át a munka irányítását. A hamis vezetők nem értik az emberek természetét; fogalmuk sincs a romlott emberiség igazi helyzetéről. Ezt mondják: „Hogyan tudna valaki rossz irányba változni, miután felügyelővé választották? Hogyan tudna kibújni a munkája alól az, aki olyan intenzívnek és megbízhatónak tűnik? Nem fog ilyet tenni, ugye? Ő nagy integritással rendelkezik.” Mivel a hamis vezetők túl sok hitet vetnek a saját képzelődéseikbe és érzéseikbe, ez végül képtelenné teszi őket a gyülekezeti munkában felmerülő számos probléma időben történő megoldására, valamint emiatt nem tudják haladéktalanul elbocsátani és máshová áthelyezni az érintett felügyelőt. Ők jóhiszemű hamis vezetők. És pontosan mi itt a probléma? Van bármi köze a felületességhez annak, ahogyan a hamis vezetők a munkájukhoz állnak? Egyfelől, látják, ahogy a nagy vörös sárkány elvakult módon letartóztatja Isten választott népét, így aztán, hogy ők maguk biztonságban legyenek, találomra bízzák rá valakire a munka irányítását, abban a hitben, hogy ez majd megoldja a problémát, és hogy nem kell több figyelmet fordítaniuk arra. Mit gondolnak a szívükben? „Ez egy ellenséges környezet, jobb, ha elrejtőzöm egy időre.” Ez a testi kényelmekre való sóvárgás, nem igaz? Másfelől, a hamis vezetőknek van egy halálos hibájuk: könnyen megbíznak emberekben a saját képzelődéseik alapján. Ez pedig amiatt van, hogy nem értik az igazságot, ugye? Hogyan fedi fel Isten szava a romlott emberiség lényegét? Miért kellene emberekben bízniuk, amikor Isten sem bízik bennük? A hamis vezetők túlságosan arrogánsak és önelégültek, nem igaz? Ezt gondolják: „Biztosan nem ítéltem meg tévesen ezt az illetőt, biztosan nincs vele semmi olyan probléma, amelyet én megfelelőnek ítéltem; egész biztosan nem olyasvalaki, aki elmerül az evésben, ivásban és szórakozásban, vagy aki a kényelmet szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli. Teljességgel megbízható, és lehet rá számítani. Nem fog megváltozni; ha megváltozna, az azt jelentené, hogy tévedtem vele kapcsolatban, nem igaz?” Miféle logika ez? Talán valamiféle szakértő vagy? Talán röntgenszemed van? Rendelkezel ezzel a különleges képességgel? Egy vagy két évig együtt élhetsz valakivel, de vajon képes lennél meglátni, hogy ki is ő valójában anélkül, hogy adódna egy megfelelő körülmény, amely teljességgel leleplezi az illető természetlényegét? Ha Isten nem fedné fel, három vagy akár öt éven át is élhetnél mellette, és még mindig nehezen látnád csak meg, hogy pontosan miféle természetlényege is van. És mennyivel inkább igaz ez, ha ritkán látod az illetőt, ha ritkán vagy együtt vele? A hamis vezetők könnyelműen megbíznak egy emberben egy pillanatnyi benyomás vagy annak alapján, hogy valaki más pozitívan értékelte őket, és rá merik bízni egy ilyen emberre a gyülekezet munkáját. Vajon nem rendkívül vakok, amikor így tesznek? Nem vakmerőn viselkednek ilyenkor? És vajon nem rendkívül felelőtlenek a hamis vezetők, amikor így végzik a munkájukat? A felsővezetők és a dolgozók megkérdezik őket: „Ellenőrizted már annak a felügyelőnek a munkáját? Milyen a jelleme és a képessége? Felelősségteljes a munkájában? Fel tudja vállalni a munkát?” A hamis vezetők így felelnek: „Egészen biztosan! Esküt tett és hozott egy elhatározást, amikor meg lett választva. Még mindig megvan nálam az írásos esküje. Biztosan képes felvállalni a munkát.” Mit gondoltok a hamis vezetők szavairól? Azt hiszik, hogy ha egyszer esküt tett ez az illető, hogy kifejezze az elkötelezettségét, akkor bizonyosan képes is lesz tartani magát hozzá. Megállja a helyét ez a kijelentés? Manapság hány ember tudja ténylegesen tartani magát az esküjéhez? Hány becsületes ember van, aki az elhatározása szerint hajtja végre a dolgokat? Csak mert esküt tesz valaki, az még nem jelenti azt, hogy igazán végig is tudja vinni azt. Tegyük fel, hogy megkérdezed tőle: „Tudod-e garantálni, hogy nem fog megváltozni a felügyelő? Tudod-e garantálni az egész életén át tartó hűségét? Amikor Isten fel akar fedni embereket, különféle körülményeket kell kialakítania, hogy megpróbálja őket. Milyen alapon mondod azt, hogy megbízható az a felügyelő? Megvizsgáltad őt?” A hamis vezetők így válaszolnak: „Nincs rá szükség. A testvérek mind arról számoltak be, hogy megbízható.” Ez a kijelentés is helytelen. Valóban jó valaki csak azért, mert a testvérek ezt mondták róla? Vajon minden testvér birtokában van az igazságnak? Mindannyian át tudják látni a dolgokat? Minden testvér ismeri ezt a személyt? Ez a kijelentés még undorítóbb! Valójában régen fel lett már fedve az az illető. Elveszítette a Szentlélek munkáját, és le lettek már leplezve a hitvány jellemvonásai, miszerint a lazaságot szereti, a kemény munkát pedig gyűlöli, falánk és lusta, valamint nem törődik a megfelelő munkájával. A hamis vezetőkön kívül, akik még mindig nem tudnak semmiről, mindenki más régen átlátott már az illetőn – csakis a hamis vezetők bíznak még mindig ennyire benne. Mi hasznuk ezeknek a hamis vezetőknek? Hát nem semmirekellők? Még néhány olyan eset is van, amikor a Fennvaló úgy értesül bizonyos felügyelők különféle megnyilvánulásairól, hogy kimegy a helyszínre vizsgálatot folytatni és érdeklődni felőlük, de a vezetők még ekkor is teljes sötétségben vannak. Nem probléma ez vajon? Ezek a vezetők jóhiszemű hamis vezetők. Nem végeznek valódi munkát, csak aktatologatók, és mint valamiféle független főnökök, végeznek egy kis munkát, azután pedig abból élnek, és azt gondolják, hogy joguk van jól érezni magukat, és a kisujjukat sem mozdítják, amikor balul sülnek el a dolgok. Miféle jogod van ahhoz, hogy élvezd a státuszból fakadó előnyöket? Ez igazán szégyenletes! Amikor a hamis vezetők dolgoznak, soha nem ellenőriznek semmilyen munkát, nem érdeklődnek a munka előrehaladása felől, és egész biztosan nem vizsgálják meg a különféle csapatfelügyelők körülményeit. Mindössze kiadják a munkát és felügyelőket rendelnek ki, majd azt gondolják, hogy ezzel meg is vannak, és hogy egyszer s mindenkorra befejeződött és el van végezve a munkájuk. Ezt gondolják: „Valaki ügyel erre a munkára, úgyhogy ez nem az én dolgom többé. Én jól érezhetem magam.” Ez munkavégzés vajon? Kétségkívül mindenki hamis vezető, aki így dolgozik – olyan hamis vezető, aki hátráltatja a gyülekezet munkáját és árt Isten választott népének.

A hamis vezetők soha nem kérdeznek rá a különböző csoportfelügyelők munkával kapcsolatos helyzetére, és nem követik azt nyomon. A különböző csoportok felügyelőinek és a különféle fontos munkákért felelős személyeknek az életbe való belépésére sem kérdeznek rá, nem követik nyomon és nem fogják fel azt, ahogyan a gyülekezeti munkához és a kötelességeikhez, az Istenbe vetett hithez, az igazsághoz és Magához Istenhez való hozzáállásukat sem. Nem tudják, hogy vajon keresztülmentek-e bármilyen átalakuláson vagy növekedésen ezek az egyének, ahogyan a munkájuk terén esetlegesen fennálló különféle problémákról sem tudnak; különösen nem tudnak a munka különböző szakaszaiban bekövetkező hibáknak és elhajlásoknak a gyülekezet munkájára és Isten választott népének az életbe való belépésére gyakorolt hatásáról, miként arról sem, hogy vajon kiigazításra kerültek-e valaha is ezek a hibák és elhajlások. Teljességgel tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően. Ha semmit sem tudnak ezekről a részletes állapotokról, passzívvá válnak, valahányszor problémák merülnek fel. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesződnek ezekkel a részletes problémákkal, miközben a munkájukat végzik. Úgy hiszik, hogy különböző csoportfelügyelők kinevezése és a feladatok kiosztása után az ő munkájuk el van végezve – hogy az jól elvégzett munkának számít, és ha egyéb probléma merül fel, az már nem az ő gondjuk. Mivel a hamis vezetők elmulasztják a különböző csoportfelügyelők felügyeletét, irányítását és nyomon követését, és nem teljesítik a felelősségeiket ezeken a területeken, ennek eredményeképpen felfordulás lesz a gyülekezeti munkából. Ilyen az, amikor a vezetők és a dolgozók elhanyagolják a felelősségeiket. Isten át tudja vizsgálni az emberi szív mélységeit; ez egy olyan képesség, amelynek az emberek híján vannak. Éppen ezért az embereknek szorgalmasabban és figyelmesebben kell dolgozniuk, rendszeresen ki kell menniük a munkaterületre, hogy nyomon kövessék, felügyeljék és irányítsák a munkát annak érdekében, hogy biztosítsák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Világos, hogy a hamis vezetők teljességgel felelőtlenek a munkájukban, és sohasem felügyelik, követik nyomon és irányítják a különböző feladatokat. Ennek eredményeképpen egyes felügyelők nem tudják, hogy miként oldják meg a munkában felmerülő különböző problémákat, és annak ellenére megmaradnak felügyelői szerepükben, hogy közel sem eléggé kompetensek a munka elvégzéséhez. Végül aztán újra meg újra késedelmet szenved a munka, ők pedig teljesen elrontják az egészet. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezetők nem kérdeznek rá a felügyelők helyzetére, nem felügyelik és nem követik nyomon azt, és ezt a kimenetelt teljességgel az idézi elő, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket. Mivel a hamis vezetők nem vizsgálják meg és nem követik nyomon a munkát, valamint nem is érdeklődnek felőle, és nem tudják azonnal felfogni a helyzetet, tudatlanok maradnak az olyan dolgokat illetően, mint például, hogy végeznek-e valódi munkát a felügyelők, hogy miként halad a munka, és hogy lettek-e annak valódi eredményei. Amikor megkérdezik tőlük, hogy mivel foglalatoskodnak vagy milyen konkrét feladatokat kezelnek a felügyelők, a hamis vezetők így felelnek: „Nem tudom, de minden összejövetelen ott vannak, és valahányszor a munkáról kommunikálok velük, soha nem említenek semmilyen problémát vagy nehézséget.” A hamis vezetők azt hiszik, hogy amennyiben a felügyelők nem hagynak fel a munkájukkal, és mindig a közelben vannak, amikor keresik őket, akkor semmiféle probléma nincs velük. Így dolgoznak a hamis vezetők. Nem a „hamisság” megnyilvánulása ez vajon? Nem a felelősségeik teljesítésének elmulasztása? Ez a felelősség súlyos elhanyagolása! A hamis vezetők csak arra koncentrálnak a munkájuk során, hogy rutinszerűen elvégezzék a dolgokat, és nem keresik a tényleges eredményeket. A felszínen úgy látszik, hogy gyakran tartanak összejöveteleket, és elfoglaltabbnak tűnnek, mint az átlagember. Az azonban nem derül ki, hogy milyen problémákat oldottak meg valójában, milyen konkrét feladatokat kezeltek megfelelően, és milyen eredményeket értek el. Senki sem tud világos választ adni ezeket a dolgokat illetően – még maguk a hamis vezetők sem. Egy dolog azonban biztos: bármilyen problémáik legyenek is az embereknek a munkaterepen, ezeket a hamis vezetőket sehol sem lehet megtalálni; soha senki nem látta még, hogy megoldották volna az emberek problémáit a munkaterepen. Milyen munkát végeznek hát akkor a hamis vezetők egész nap? Milyen problémákat oldanak meg az összejöveteleik? Senki sem tudja biztosan, és akkor derül csak végül fény egy egész halom felgyülemlett, megoldatlan problémára, amikor megvizsgálják a munkájukat. A felszínen valóban igen elfoglaltnak tűnnek a hamis vezetők – „tömérdek üggyel foglalkoznak”. Amikor azonban megvizsgálja valaki a munkájuk eredményeit, teljes felfordulást talál; káosz az egész, egyáltalán nincs benne semmi értékes, és nyilvánvaló, hogy ezek a hamis vezetők egy szemernyi valódi munkát sem végeztek. Annak ellenére, hogy rengeteg valódi problémát megoldatlanul hagytak a hamis vezetők, úgy tűnik, hogy egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásuk, és semmi önvádat nem éreznek. Azonkívül nagyon önelégültek, és igen jónak gondolják magukat; igazán híján vannak a józan észnek. Az efféle emberek nem érdemlik meg, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek a gyülekezetben.

Az a fajta felügyelő, akiről az imént beszélgettünk, ismeri a szakmáját és van munkaképessége, de egyszerűen nem visel terhet, és egész nap az evésben, ivásban és szórakozásban merül el anélkül, hogy a megfelelő munkájával törődne vagy bármilyen valódi munkát végezne. A hamis vezetők nem tudják haladéktalanul áthelyezni és elbocsátani az ilyesfajta felügyelőt, ez pedig akadályozza és megzavarja a munkát, ami így nem tud gördülékenyen előrehaladni. Hát nem a hamis vezetők okozzák ezt? Noha nem közvetlenül felelősek ezért a hamis vezetők, a felelősségük elhanyagolása miatt, és mivel nem teljesítik a felvigyázói szerepüket, közvetetten felelőssé válnak a munkában okozott veszteségekért. Ezek a hamis vezetők nem teljesítik a felvigyázói kötelességüket, elhanyagolják a felelősségeiket, végeredményben pedig veszteségeket fog szenvedni miattuk a gyülekezet munkája. Némely feladatok még holtpontra is jutnak és rendezetlenül maradnak amiatt, hogy hiányzik egy megfelelő felügyelő, aki kézbe venné, átvilágítaná, felügyelné és előmozdítaná a munkát. A személyi állomány nem megfelelő felhasználása ilyesfajta veszteségeket okoz a munkában. Habár az efféle felügyelő rendelkezik egy kevés képességgel és érti egy kicsit a szakmát, nem törődik a megfelelő munkájával, gyakran a maga útján jár és nem a helyes ösvényt követi. Hiába hallják a hamis vezetők, hogy valaki jelentett egy problémát egy efféle felügyelővel kapcsolatban, nem vizsgálják ki és nem kezelik haladéktalanul, ez pedig végül megbénítja a gyülekezet munkáját. Hát nem a hamis vezetők felelőtlensége okozza ezt? Ráadásul megpróbálnak kibújni a felelősség alól, azt állítva, hogy nem értették a felügyelő helyzetét, hogy ostobák és tudatlanok voltak, azt gondolván, hogy ha ezt mondják, azzal le is zárul az ügy, és nem kell felelősséget vállalniuk. A hamis vezetők mindig felületesen cselekszenek a munkájuk terén. Még amikor problémákat jelentenek is az emberek, ők nem érdeklődnek felőlük és nem kezelik azokat, ha pedig rosszul alakulnak a dolgok, megpróbálják lerázni magukról a felelősséget. Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása.

II. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik gyenge képességűek és munkaképesség híján vannak

A problémák, amelyekkel a hamis vezetők a munkájuk során találkoznak, nem csupán erre a helyzetre korlátozódnak – van egy másik helyzet is, amelyben a felügyelők gyenge képeségűek, nincs munkaképességük, és nem tudják felvállalni a munkát. A hamis vezetők ilyen helyzetekben sem érdeklődnek a probléma felől, illetve nem kezelik azt haladéktalanul. Miért van ez? A hamis vezetők híján vannak a munkaképességnek, gyenge képességűek és nincs lelki megértésük. Soha nem törődnek azzal, valamint nem kérdeznek rá maguktól arra, hogy milyen a különféle csapatfelügyelők képessége, hogy képesek-e felvállalni a munkát, vagy hogy milyenek a munkájuk körülményei. Nem képesek tisztán látni azokat a felügyelőket illetően, akik gyenge képességűek és nem képesek felvállalni a munkájukat, és nem is tudnak ezekről a dolgokról. Az van a fejükben, hogy ha bárki is elvállalja a felügyelő szerepét, akkor az hosszú időn át a pozíciójában fog maradni, kivéve, ha sokféle gonoszságot követ el, ha közfelháborodást vált ki, és eltávolítják őt a testvérek, vagy ha valaki jelenti a Fennvalónak a vele kapcsolatos problémákat, és a Fennvaló közvetlenül bocsátja el az illetőt. Máskülönben a hamis vezetők soha nem bocsátják el azt a személyt. Azt hiszik, hogy ha egyszer a testvérek jónak mondták és megválasztották az illetőt, akkor biztosan ő a legjobb választás. A hamis vezetők mindig elképzelésekre és ítéletekre hagyatkoznak annak eldöntéséhez, hogy tud-e valaki munkát végezni és alkalmas-e arra, hogy felügyelőként járjon el. Ott volt például egy olyan tánccsoport felügyelője, akik nem tudtak táncolni, a felügyelő pedig nem értette a táncok kiválasztásának az alapelveit. Miközben megkoreografált egy táncot, nem tudta, hogy kortárs vagy klasszikus stílust válasszon-e. Ha szigorúan vesszük, fogalma sem volt a táncról. A hamis vezető azonban képtelen volt ezt meglátni. Azért ezt az illetőt választotta felügyelőnek, mert lelkes volt és hajlandó volt a reflektorfénybe kilépni, ő pedig azt feltételezte róla, hogy mindent ért, és hagyta, hogy ő igazítsa el a testvéreket. Később a hamis vezető nem követte nyomon és nem figyelte meg a munkát, valamint nem nézett utána, hogy mennyire jól igazítja el a testvéreket az illető, sem azt, hogy szakértő-e vagy laikus, hogy amit tanított, helyénvaló volt-e, vagy összhangban volt-e Isten házának követelményeivel. Nem tudta megmondani ezeket a dolgokat, és nem ment el és nem érdeklődött utánuk. Ennek eredményeképpen hosszú időn át anélkül dolgozott mindenki, hogy bármiféle eredményt produkált volna, és végül kiderült, hogy a hamis vezető által választott felügyelő egyáltalán nem tud táncolni, de mégis szakértőnek tettette magát és utasított másokat. Vajon nem hátráltatta ez a munkát? A hamis vezető azonban nem tudta azonosítani ezt a problémát, és még mindig azt hitte, hogy a felügyelő jó munkát végez. A hamis vezetők fejében az van, hogy bárki legyen is egy adott személy, ha van bátorsága és mer beszélni, cselekedni és munkát vállalni, akkor az azt bizonyítja, hogy van képessége és fel tudja vállalni a munkát, míg ha nem meri megtenni mindezeket, az azt bizonyítja, hogy nem elég a képessége annak a munkának a felvállalásához. Némelyek félnótások vagy vakmerő forrófejűek, akik elég bátrak ahhoz, hogy bármit megtegyenek. Ezek az emberek nem tudják, hogy rendelkeznek-e megfelelő képességgel, vagy hogy fel tudják-e vállalni a munkát, de akkor is van merszük felügyelővé válni. Később kiderül, hogy miután elvállalták a szerepet, semmi nem halad előre a munkából, és bármilyen munkát végezzenek is, nem rendelkeznek világos irányérzékkel és lépesekkel, sem helyes elgondolásokkal. Bárki bármilyen véleménnyel előállhat, ők nem fogják tudni, hogy helyes-e vagy téves. Ha az egyik ember azt mondja, hogy így kell csinálni valamit, ők azt mondják rá, hogy rendben van, ám ha egy másik ember azt mondja, hogy amúgy kell csinálni, arra is azt mondják, hogy rendben van. Ami pedig a tényleges hozzáállásukat illeti: mindenkit hagynak szóhoz jutni, és aki a leghangosabban beszél, annak az elgondolásai lesznek megvalósítva. Az ilyesfajta embereknek nincs semmiféle képességük, semmit nem tudnak átlátni, és egyszerűen csak elfuserálják a munkájukat, a hamis vezetők azonban még mindig nem tudnak átlátni az ilyen felügyelőkön. Egyesek ezt mondják: „Ez a felügyelő valóban gyenge képességű, azonnal el kell bocsátani!” Ám a hamis vezetők így felelnek: „Beszéltem vele, és azt mondta, hogy hajlandó megtenni a maga részét. Adjunk neki még egy esélyt!” Mit gondoltok erről a kijelentésről? Hát nem olyasvalami ez, amit egy bolond mondana? Mi a baj ezzel a kijelentéssel? (Nem arról van szó, hogy hajlandó-e megtenni a maga részét vagy sem; híján van a képességnek, és egyszerűen egyáltalán nem tudja felvállalni a munkát.) Így van, nem az a kérdés, hogy hajlandó-e megtenni; hanem arról van szó, hogy túlságosan gyenge képességű, és nem tudja, hogyan tegye meg – ez a probléma lényege. Ezért szükséges, hogy a vezetőiknek legyen némi eszük és képesek legyenek felmérni az embereket, hogy lássák, vajon birtokában vannak-e ezek a felügyelők a szükséges képességnek. Ezeknek a vezetőknek átfogóan értékelniük kell őket a beszédük és a közlésük, a testvérek visszajelzése, valamint annak megfigyelése alapján, hogy általában megfelelő keretek között és rendes úton és módon cselekszenek-e. Ha túlságosan gyenge ezeknek a felügyelőknek a képessége és híján vannak a szükséges munkaképességnek, ha mindent elfuserálnak, amit csak tesznek, és ha semmirekellők, akkor haladéktalanul el kell bocsátani őket.

Volt egy bizonyos felügyelője egy farmnak, aki elfuserálta a mezőgazdasági munkát. Nem tudta, melyik növényeket melyik földbe ültesse, vagy hogy melyik föld megfelelő a zöldségtermesztésre; azonkívül nem keresett és nem beszélgetett másokkal – nem tudta, hogyan beszélgessen ezekről dolgokról, így egyszerűen nem is tette. Úgy ültette el a növényeket, ahogy neki tetszett, és a gondolataiban háttérbe szorította Isten házának alapelveit. Ennek eredményeképpen minden egyes mezőgazdasági terület beültetését kaotikus módon hajtotta végre – nagy számban lettek elültetve olyan növények, amelyeket kis mennyiségben kellett volna elültetni, míg más növények, amelyeket nagy mennyiségben kellett volna elültetni, kis számban lettek elültetve. Amikor megmetszette őt a Fennvaló, még mindig dacos volt és úgy érezte, hogy semmi baj nem volt azzal, hogy így ültette el a növényeket. Mondjátok meg Nekem, hát nem nagyon problémásak az ilyesfajta felügyelők? Nem tudta, hogyan kezelje az ügyeket az Isten háza által lefektetett alapelvek alapján, és azt sem tudta, hogy meg kellene határoznia, hogy hány földet kellene bevetni gabonával és hányat zöldséggel annak alapján, hogy hány ember végzi a kötelességeit a teljes időben kötelességet végző gyülekezetben. Ehelyett a saját preferenciái alapján döntötte el, hogy többet vagy kevesebbet ültessen-e bizonyos növényekből, és úgy hitte, hogy teljességgel helyénvaló így cselekedni. Végül zavaros módon ültette el a növényeket. Később azután kihajtottak a palánták. Némelyikük elsárgult és trágyázásra szorult, ő azonban nem tudta, hogy mennyit és mikor használjon a tárgyából. Némelyik növényt kártevők támadták meg, ő pedig nem tudta, hogy kezelje-e őket rovarirtószerrel vagy sem. Egyesek javasolták a használatukat, mások pedig ellenezték, így összezavarodott, és nem tudta, mi tévő legyen a rovarirtó szereket illetően. Így evickélt el valahogy addig, amíg el nem jött a betakarítás ideje. Arról sem volt semmi fogalma, hogy meddig tart a növekedési időszak az egyes növények esetében, vagy hogy melyik mikor érik be. Ennek eredményeképpen a korán betakarított növények még mindig kissé zöldek voltak, míg a későn betakarítottak lehullottak a földre. Végül – mindezek ellenére – be lettek takarítva a növények, el lettek raktározva a gabonamagvak, és többé-kevésbé véget értek arra az évre a mezőgazdasági tevékenységek. Hogyan végezte el a munkáját a farm felügyelője? (Elfuserálta.) Miért lett annyira elfuserálva a munka? Keressétek meg a probléma fő okát! (Rendkívül gyenge képességű az illető.) Ez a felügyelő rendkívül gyenge képességű! Amikor szembesült dolgokkal, nem hozott pontos ítéleteket, nem találta az alapelveket, és nem tudta, hogy milyen úton és módon kezelje a dolgokat. Emiatt aztán még egy olyan egyszerű feladatot is hihetetlenül rendetlen módon kezelt, mint a növények ültetése, és nagy felfordulás lett ebből a munkából. Melyek a gyenge képesség fő megnyilvánulásai? (A pontos ítélet hiánya és az alapelvek megtalálására való képtelenség.) Hát nem kritikusak ezek a szavak? Fogtok emlékezni rájuk? Amikor problémákkal szembesül valaki, rendkívül gyenge képességre vall, ha híján van a pontos ítéletnek és nem képes megtalálni az alapelveket. Minél több javaslat és utalás hangzott el mások részéről, ez a felügyelő annál jobban összezavarodott. Azt gondolta, de jó is lenne, ha csak egyetlen javaslat lenne, mert akkor azt előírásként kezelhetné és megfogadhatná, ez pedig nagyon leegyszerűsítené a dolgokat és azt jelentené, hogy nem kell gondolkodnia, sem ítéletet gyakorolnia. Tartott attól, hogy több ember tegyen javaslatokat, mert amikor hallotta, nem tudta, miként kezelje őket. Ami azt illeti, az okos és jó képességű emberek nem félnek attól, amikor mások javaslatokat tesznek. Ők úgy gondolják, hogy ha több ember tesz javaslatot, akkor pontosabbá válik az ítéletük, és kisebb eséllyel fognak hibázni. Azok, akiknek nincs eszük, sem képességük, tartanak attól, amikor sokan fogalmaznak meg különféle véleményeket és javaslatokat; összezavarodnak, ha több forrásból származó tanáccsal szembesülnek. Hát nem rendkívül gyenge képességű volt az imént említett farmfelügyelő – nem az a helyzet, hogy nem volt elég jó ennek a munkának a felvállalásához? (De igen.) Némelyek így érvelnek: „Talán sosem művelt korábban földet. Te ragaszkodtál hozzá, hogy mezőgazdasági munkát végezzen – hát nem olyan lett ettől, mint egy partra vetett hal? Ha valakinek nincs korábbról mezőgazdasági tapasztalata, az azt jelenti vajon, hogy nem tud földet művelni? Ki az, akinek veleszületett képessége a földművelés? Lehetséges volna, hogy a földművesek ezzel a képességgel születnek? (Nem.) Voltak valaha is olyan földművesek, akik tapasztalat híján, és mivel nem tudták, hogyan kell mezőgazdasági munkát végezni, egyáltalán semmit sem takarítottak be az első ültetést követően, és semmilyen gabonájuk nem volt, amit megehettek volna, ami aztán egy éven át tartó éhínséghez vezetett? Szokott történni ilyesmi? (Nem.) Ha valóban így állna a helyzet, az természeti katasztrófa volna, nem pedig emberi cselekmények eredménye. Rendkívül ritkák az ilyen helyzetek! A földművesek a földművelésből élnek, és még azok is megtanulják, hogyan kell csinálni, akik mindössze egy vagy két éve művelnek földet. A jó képességű egyének egy kicsit többet takaríthatnak be a föld megműveléséből, míg a gyenge képességűek talán kevesebbet aratnak. Azonkívül, a jelenleg tapasztalható fejlődést és információbőséget figyelembe véve, akinek van képessége, annak ez az információ elegendő ahhoz, hogy pontos ítéleteket és döntéseket tudjon hozni. Minél széleskörűbb és pontosabb az információ, annál pontosabbak lesznek az ítéletei és a döntései, és annál kevesebb hibát fog elkövetni. A gyenge képességű emberek azonban ennek az ellentétei; minél több információ van, annál jobban összezavarodnak. Végül aztán minden lépés nagyon nehéz és küzdelmes lesz a számukra. A földművelés versenyfutás az idővel; ha elsieted vagy ha lekésed, nem fog működni. Ha elkésel és elszalasztod a megfelelő időt, az kihatással lesz végül az aratásra. Ez a felügyelő túlterhelt volt a mezőgazdasági munkák végrehajtása során, az idő múlásával egyre csak rohant előre, és minden lépésnél meg kellett erőltetnie magát. Noha minden egyes lépést sikerült megtennie, nagyon nehéz volt a számára, végül pedig ennek eredményeképpen elfuserálta a munkát. Az ilyen egyének rendkívül gyenge képességűek!

A rendkívül gyenge képességű emberek egyetlen árva feladatot sem tudnak jól elvégezni; bármilyen munkát végeznek is, hatalmas káosz lesz az egészből. Ha ezeknek a felügyelőknek a vezetői jó képességűek és képesek teljesíteni a kötelességeiket, akkor meg kell tudniuk látni ezeket a dolgokat. Útmutatással, a normák rögzítésével és átvilágítással kell segíteniük azokat a felügyelőket, akik gyenge képességűek. A hamis vezetők azonban nem teszik meg ezt; ők sem képesek megtenni azokat a dolgokat, amelyek megtételére a felügyelők képtelenek, és amikor a felügyelők nehéznek találják a munkájukat vagy bizonytalannak és tétovának érzik magukat a munkájukban, a hamis vezetők velük együtt hezitálnak. Még csak annak sincsenek tudatában, hogy miként boldogulnak a felügyelők a munkájuk terén, hogy mire jutottak vele, milyen kihívások merültek fel, vagy mivel kapcsolatban vannak összezavarodva. Amikor a földművelésről kérdezte valaki azt a vezetőt, ő így felelt: „Én vezető vagyok; nem én vagyok felelős a földműveléséért.” A kérdező ezt válaszolta: „Vezető vagy, akkor hát mi baj van azzal, ha a földművelésről kérdezlek? A te felelősségi körödbe tartozik ez a munka.” A vezető ezt mondta: „Hadd járjak neked utána!” Miután utánajárt, így felelt: „Jelenleg burgonyát ültetünk.” A másik erre ezt kérdezte: „Mennyi burgonyát ültettek?” Mire a vezető ezt válaszolta: „Azt nem kérdeztem meg, várj és megnézem neked.” Ismételt kérdezősködést követően így válaszolt: „Két hektárnyit ültettünk el.” Amaz ezt kérdezte tőle: „Milyen fajtát ültettetek? Megfelelő az a földterület a burgonyaültetésre? Megtrágyáztátok az elültetett burgonyát? Milyen mélyre lett ültetve a vetőburgonya?” A vezető semmit sem tudott mindezekről. Nem tudod ezeket a dolgokat, de nem is jársz utánuk és nem keresel valakit, akit megkérdezhetnél, ez vajon nem hátráltatja a dolgokat? Vezető vagy te egyáltalán? Milyen munkát végzel vezetőként? Ha még ennek a kis külső munkának az elvégzésével kapcsolatban sem tudod vezetni az embereket, akkor mi haszna annak, hogy vezető vagy? Noha ennyire gyenge volt ennek a felügyelőnek a képessége, ez a hamis vezető nem ismerte fel, és amikor megkérdezték tőle, hogy milyen képességű a hamis vezető, hogy milyen a termés, és hogy garantált-e a betakarítás, ő így hitte: „Nem szükséges ezekről a dolgokról kérdezősködnöd; a földművelés roppant egyszerű feladat! Már elültettük a gabonát a földbe, nem igaz? Akkor hogy maradhatna el a betakarítás?” Semmit nem gondolt át, semminek nem kérdezett utána, és semmi esze nem volt. Miféle vezető volt ez? (Hamis vezető.) Valahányszor szembesült valamivel a felügyelő, pont annyira nem volt fogalma semmiről, mint egy levágott fejű csirkének. Nem tudta, kit kérdezzen meg, hogyan találjon információkat, vagy melyik oldalt válassza, amikor a különféle információforrások sok különböző elgondolással álltak elő. Ez a vezető nem vizsgálta meg ezeket a körülményeket. Azt gondolta, hogy át lett adva a munka ennek a felügyelőnek, így ő maga egyáltalán nem törődött vele. Mit gondoltok: ha ennyire gyenge képességű egy vezető, az vajon kihatással lesz a munka eredményeire? (Igen.) Akkor mit kellett volna tennie a vezetőnek e probléma megoldása érdekében? Ennek a megvizsgálásával és közvetett utánajárással – a körülötte történt eseményeken, valamint az adott évszak növényének az ültetésén keresztül – rá kellett volna jönnie, hogy a felügyelő rendkívül gyenge képességű, hogy képtelen bármit is megtenni. Több évnyi földművelés után sem tudott semmilyen tapasztalatot összefoglalni – még csak abban sem volt biztos ekkorra, hogy miként kell növényeket ültetni; világosnak kellett volna lennie a számára, hogy a felügyelő gyenge képességű és nem alkalmas a feladatra, és egy ilyen embert el kellett volna bocsátani! A vezetőnek utána kellett volna járnia, hogy ki alkalmas felügyelőnek, aki el tudná vállalni és jól el tudná végezni ezt a munkát, ezáltal biztosítva, hogy ne érje kár Isten házának a munkáját. Ilyen gondolkodásmódja volt a hamis vezetőnek? Képes volt meglátni ezeket a problémákat? (Nem.) Vak volt az elméje és a szeme; teljességgel vak volt. Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása. Ha gyenge képességű emberekről van szó, a hamis vezetők nem tudják, hogy miként igazítsák el őket a munkájukban, nem tudják, hogyan segítsenek nekik átvilágítással, vagy hogy miként oldják meg haladéktalanul a nehézségeiket, és egész biztosan nem tudják azt sem, hogy egy gyenge képességű ember nem tudja ellátni a munkát, és gyorsan le kell váltani egy megfelelő személyre. A hamis vezetők ezen feladatok egyikét sem hajtják végre; nem alkalmasak rá, és semmit sem képesek meglátni ezekből. Hát nem vak emberek ezek? Egyesek ezt mondják: „Talán más feladatok foglalják le őket. Miért kéred meg őket újra meg újra arra, hogy ezekkel a jelentéktelen, ilyen-olyan feladatokkal törődjenek?” Ezek a vezetők által elvégzendő feladatok – hogy lehetne „ilyen-olyan feladatoknak” tekinteni őket? Ezek a dolgok a vezetők felelősségi körébe tartoznak – rendben lenne, ha elhanyagolnák őket? Ha így tennének, az a felelősség elhanyagolása volna. Minden egyes nap közvetlenül a vezetők orra előtt merülnek fel a munkájukban adódó nehézségek és problémák, és az emberek mindennap felhozzák őket. Ezeknek a hamis vezetőknek azonban a szemük és az elméjük is vak. Nem látják, nem érzik és nem érzékelik, hogy ezek problémák, így aztán természetesen nem tudják megoldani őket. Ez a hamis vezető nem volt képes felismerni, hogy rendkívül gyenge képességű volt a felügyelő. A munkájában felmerült különféle problémákat sem tudta azonosítani. Ez a felügyelő nem tudta kezelni a problémákat, és amikor történt valami, olyan rendetlen módon viselkedett, mint ahogy a hangyák futkosnak a forró serpenyőben: nem voltak alapelvei, káoszba taszította a munkát, ám ez a hamis vezető semmit sem látott és semmit sem ismert fel ebből. A hamis vezetők egyetlen alapelv szerint végzik a munkájukat: ha minden egyes feladatra kijelöltek egy felelős személyt, azzal elintézettnek tekintik a dolgot, és függetlenül attól, hogy jó vagy rossz képességű-e a felügyelő, hogy képes-e jól végezni a munkát, vagy hogy mennyi probléma merül fel a munkában, úgy érzik, hogy annak semmi köze hozzájuk. Képes vajon ennek ellenére elvégezni a munkát egy ilyen vezető? Érti vajon, hogy miként kell dolgozni? (Nem.) Ha nem érted, hogyan kell dolgozni, akkor miért jársz el vezetőként? Ha ennek ellenére vezetőként szolgálsz, akkor hamis vezető vagy. A hamis vezetők nem képesek meglátni vagy felfedezni a gyenge képességű emberek különféle megnyilvánulásait, sem azokat a különféle problémákat, amelyek a kötelességeik végzése során merülnek fel. Rendkívül érzéketlen a szívük. Hát nem vak a szemük és az elméjük is? Némelyek talán ezt mondják: „Nem vakok ők. Folyton rágalmazod és becsmérled őket.” Ezzel a földművelésfelügyelővel nagyon súlyos problémák voltak; ez a hamis vezető minden nap mellette élt, és mindent hallott és látott, ami történt. Akkor vajon hogy nem volt képes felismerni és észrevenni, hogy ezek problémák? Miért nem kezelte és oldotta meg ezeket a problémákat? Hát nem vak volt a szeme és az elméje? Súlyos volt ez a probléma? (Igen, az volt.) Ez a hamis vezetők egy másik megnyilvánulása: az elme és a szem vaksága.

Amikor gyenge képességű illetőre bízol rá egy feladatot, akkor abból, ahogyan általában beszél, amilyen a hozzáállása és amilyenek a nézőpontjai a munka megvitatása során, valamint abból, ahogyan a feladatokat kezeli, meg tudod mondani, hogy gyenge képességű, hogy kaotikus a gondolkodása, és hogy mindent egy kissé vakon és vakmerőn közelít meg, és nincsenek céljai. Abból is meg tudod állapítani, hogy rendkívül gyenge képességű az illető, ha egyszerűen csak megnézed, hogyan teszi a dolgokat, úgyhogy vajon szükséges egyáltalán olyan hosszú ideig megfigyelned őt? Nem szükséges. Van azonban egy halálos problémájuk a hamis vezetőknek: azt hiszik, hogy ha valaki egyszer ilyen hosszú időn át folyamatosan dolgozott anélkül, hogy felmondott volna, és nem hallották, hogy bárki is jelentést tett volna róla bármilyen rossz dolog elkövetése, bomlasztás vagy zavarás okozása vagy pedig amiatt, hogy negatív vagy lusta lett volna az illető, akkor az azt jelenti, hogy az illető még mindig el tudja végezni a munkát. Nem tudják, hogyan ítéljék meg egy ember képességét vagy azt, hogy képes-e jó munkát végezni, sem az illető beszéde, sem a dolgokkal kapcsolatos hozzáállása és nézőpontja, sem pedig annak alapján, ahogy a dolgokat teszi. Nem rendelkeznek ezzel a tudatossággal; tompák és semmit sem érzékelnek ebből a dologból. Egyetlen nézőpontjuk van: ha nem tétlen az illető, akkor minden rendben van, a munka pedig haladhat tovább. Szerintetek tud jó munkát végezni egy olyan vezető, akinek ilyesfajta nézőpontja van? Alkalmas vajon a feladatra? (Nem.) Ha megengednék egy ilyen embernek, hogy vezető legyen, az elrontaná a munkát, nem igaz? Amikor valaki elmerül az evésben, az ivásban és a szórakozásban, a kötelességeit pedig elhanyagolja, a hamis vezetők nem veszik a fáradságot, hogy megvizsgálják vagy kezeljék ezt, és nem látják, hogy vajon jó-e vagy rossz egy ember képessége vagy jelleme, bármilyen régóta vannak is már kapcsolatban vele. Rendelkeznek vajon ezek a vezetők egy vezető munkaképességével? (Nem.) Ezek hamis vezetők. A hamis vezetők nem képesek felismerni, hogy jó képességű-e valaki vagy sem, és nem képesek elvégezni ezeket a konkrét feladatokat. Azt gondolják, hogy ez nem része a munkájuknak. Hát nem a felelősség elhanyagolása ez? Mit gondoltok, ki tudja ellátni a munkát: egy gyenge képességű személy, vagy pedig az, akinek van némi képessége? (Az, akinek van némi képessége.) Éppen ezért az emberek képességének és a munkához szükséges hozzáértésüknek a felmérése olyan kérdés, amellyel a vezetőknek és a dolgozóknak törődniük kell, és amelyet fel kell fogniuk, és egyben olyan feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. A hamis vezetők azonban nem értik, hogy ez a munkájuk része, híján vannak ennek a tudatosságnak, és nem képesek a felelősségeiknek ezt a részét teljesíteni. Ez a felelősség elhanyagolása a hamis vezetők részéről, valamint annak a megnyilvánulása, hogy a hamis vezetők nem alkalmasak a feladatra. Ez a második típusú helyzet: amikor a felügyelők gyenge képességűek, híján vannak a munkaképességnek, és nem képesek ellátni a munkájukat, ami a képességükkel kapcsolatos probléma. A hamis vezetők ebben a helyzetben hasonlóképpen nem töltik be a vezető szerepét, és nem képesek haladéktalanul elbocsátani a gyenge képességű felügyelőket.

III. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik gyötörnek másokat és megzavarják a gyülekezet munkáját

A harmadik típusú helyzetben olyan felügyelőkről van szó, akik gyötörnek és korlátoznak másokat, megzavarva ezzel a gyülekezet munkáját. Az első helyzet, amelyről korábban beszéltünk, az volt, amikor némely felügyelők, noha viszonylag jó képességűek és el tudják vállalni a munkájukat, nem veszik komolyan a munkát, és mindössze felületesen viselkednek, miközben a hamis vezetők nem tudnak erről, és nem bocsátják el őket haladéktalanul. A második helyzet az, amikor némely felügyelők gyenge képességűek és nem képesek ellátni a munkát, de a hamis vezetők nem veszik ezt észre és nem váltják le őket haladéktalanul. A mostani, harmadik helyzet azokról a felügyelőkről szól, akik – legyen a saját képességük akár jó, akár – nem a megfelelő munkájukkal törődnek, hanem csak másokat gyötörnek és korlátoznak, megzavarva ezzel a gyülekezet munkáját. Attól fogva, hogy felügyelőkké választják őket, nem igyekeznek megismerni vagy tanulmányozni a területüket, az igazságalapelveket sem keresik, és egész biztosan nem adnak útmutatást másoknak a kötelességeik megfelelő végzését illetően. Ehelyett minden adandó alkalommal piszkálnak valakit, illetve kigúnyolnak és becsmérelnek egy másik embert; ha lehetőségük adódik, mutogatják magukat, és bármit csináljanak is, sosem állnak két lábbal a talajon. Egyik nap azt mondják az embereknek, hogy így tegyék a dolgokat, a következő nap pedig azt mondják, hogy amúgy tegyék a dolgokat; egyszerűen csak új trükkökkel állnak elő, mert folyton ki akarnak tűnni. Ez az egész szorongást kelt az emberekben. Valahányszor megszólalnak ezek a felügyelők, reszketés fogja el egyesek szívét. Akkor érzik feldobva magukat, amikor mindenki mást leigáztak, valamint mindenkinél elérték, hogy féljenek tőlük és engedelmeskedjen nekik. Függetlenül attól, hogy hamis vezetők-e vagy antikrisztusok, és függetlenül attól, hogy hatalmon vannak-e vagy sem, ezek a fajta emberek tönkreteszik a gyülekezet nyugalmát. Nem csupán nem tudnak valódi munkát végezni, sem a kötelességüket normálisan elvégezni, hanem viszályt is szítanak és konfliktusokat is okoznak az emberek között, megzavarva ezzel a gyülekezet életét. Nem csak hogy nem tudnak segíteni másoknak az igazság megértésében, hanem ráadásul gyakran hoznak ítéletet az emberekről és kárhoztatják őket, valamint ráveszik az embereket arra, hogy mindenben engedelmeskedjenek nekik, olyannyira korlátozva őket, hogy az emberek már azt sem tudják, miként cselekedjenek helyénvaló módon – különösen, ami az életvitelüket illeti: nem fekhetnek le egy kicsit korábban vagy később. Bármit tesznek is, figyelniük kell ezeknek az embereknek az arckifejezését, amitől rendkívül fárasztó lesz az élet. Ha az ilyen emberekből felügyelők lesznek, mindenki más nehéz időknek néz elébe. Ha őszintén beszélsz velük és leleplezed a problémáikat, azt fogják mondani, hogy szánt szándékkal veszed célba és leplezed le őket. Ha nem beszélsz velük a problémáikról, azt fogják mondani, hogy lenézed őket. Ha komolyan és felelősségteljesen kezeled a munkát és tanácsot adsz nekik, dacosak lesznek és azt fogják mondani, hogy támadod őket, és arrogánsnak neveznek. Mindenesetre bármit is teszel, az nem lesz a tetszésükre. Folyton az emberek gyötrésén gondolkodnak, és korlátozzák az embereket, hogy meg legyen kötve a kezük és a lábuk, valamint úgy érezzék, hogy semmi sem helyes, amit tesznek. Az efféle felügyelők megzavarják a gyülekezet munkáját.

A hamis vezetők jók a felületes munkában, de valódi munkát soha nem végeznek. Nem mennek el időben, hogy megvizsgálják, felügyeljék vagy irányítsák a különféle szakmai munkákat, vagy hogy megtudják, mi folyik a különböző csapatokban, megvizsgálva, hogy miként halad a munka, hogy milyen problémák vannak, hogy a csapatok felügyelői, értenek-e a munkájukhoz és hogy milyen visszajelzést vagy értékelést adnak a testvérek a felügyelőkről. Nem vizsgálják meg, hogy korlátoznak-e bárkit is a csapatok vezetői vagy felügyelői, hogy elfogadják-e az emberek helyénvaló javaslatait, hogy elnyomnak vagy kizárnak-e bárkit is, aki tehetséges vagy törekszik az igazságra, hogy zaklatnak-e bármely jámbor embert, hogy támadják, megtorolják, kitakarítják vagy kizárják-e azokat az embereket, akik leleplezik és jelentik a hamis vezetőket, hogy gonosz emberek-e a csapatvezetők vagy a felügyelők, és hogy gyötörnek-e bárkit is. Ha a hamis vezetők semmi efféle konkrét munkát nem végeznek, akkor el kell bocsátani őket. Mondjuk például, hogy valaki jelenti egy hamis vezetőnek, hogy van egy felügyelő, aki gyakran korlátoz és elnyom embereket. A felügyelő rosszul tett bizonyos dolgokat, de nem hagyja, hogy a testvérek bármiféle javaslattal szolgáljanak, sőt, kifogásokat keres, hogy felmentse és megvédje magát, és soha nem ismeri el a hibáit. Nem kellene vajon haladéktalanul elbocsátani az ilyen felügyelőt? Olyan problémák ezek, amelyeket a vezetőknek időben orvosolniuk kell. Némely hamis vezetők nem engedik, hogy az általuk kinevezett felügyelők le legyenek leplezve, bármilyen probléma merült is fel a munkájukban, és egész biztosan nem engedik, hogy jelentsék őket a felsőbb vezetőknek – még azt is mondják az embereknek, hogy tanulják meg alávetni magukat. Ha valaki feltárja a problémákat egy felügyelővel kapcsolatban, ezek a hamis vezetők megpróbálják megvédeni őt és elkendőzni az igazi tényeket, ezt mondván: „Ez a probléma a felügyelő életbe való belépésével kapcsolatos. Normális, ha arrogáns a beállítottsága – mindenki arrogáns, akinek van egy kis képessége. Nem nagy ügy, egyszerűen csak beszélgetnem kell vele egy keveset.” A felügyelő a beszélgetés során kifejezi az álláspontját, ezt mondván: „Elismerem, hogy arrogáns vagyok. Elismerem, hogy időnként a saját hiúságommal, büszkeségemmel és státuszommal vagyok elfoglalva, és nem fogadom el mások javaslatait. De mások nem jók ebben a szakmában, gyakran értéktelen javaslatokkal állnak elő, így megvan az oka annak, hogy nem hallgatok rájuk.” A hamis vezetők nem próbálják meg alaposan megérteni a helyzetet, nem nézik meg a felügyelő munkájának eredményeit, azt pedig még kevésbé, hogy milyen az emberi mivolta, a beállítottsága és a törekvése. Nem tesznek mást, mint hogy elbagatellizálják a dolgokat, mondván: „Ezt jelentették nekem, úgyhogy rajtad tartom a szemem. Adok neked még egy esélyt.” Ennek hallatán azt mondja a felügyelő, hogy hajlandó bűnbánatot tartani, de arra már nem figyelnek a hamis vezetők, hogy utána valóban bűnbánatot tart-e, vagy csak hazudik és becsapja őt. Ha kérdéseket tesz fel valaki ezzel a dologgal kapcsolatban, a hamis vezetők ezt mondják: „Már beszéltem vele, sőt, Isten szavainak sok részét is közöltem vele. Hajlandó bűnbánatot tartani, és már meg lett oldva a probléma.” Amikor az illető megkérdezi: „Milyen annak a felügyelőnek az emberi mivolta? Olyan ember, aki elfogadja az igazságot? Adtál neki egy esélyt, de képes lesz valóban bűnbánatot tartani és megváltozni?”, a hamis vezetők, mivel nem képesek ezt átlátni, így felelnek: „Továbbra is megfigyelem őt.” „Mióta figyeled őt? Jutottál már bármilyen következtetésre?” – kérdez vissza a másik, mire a hamis vezetők ezt mondják: „Már több mint hat hónapja, és még mindig nem jutottam semmilyen következtetésre.” Ha több mint hat hónapnyi megfigyelés után még semmilyen eredményt nem értek el, az milyen munkahatékonyság? A hamis vezetők azt hiszik, hogy a felügyelővel folytatott egyetlen beszélgetés hatékony és megoldja a problémát. Helytálló ez az elgondolás? Azt gondolják, hogy ha egyszer befejezték valakivel a beszélgetést, akkor az illető képes lesz megváltozni, és ha valaki kifejezi az elhatározását arra vonatkozóan, hogy nem tesz meg újra egy adott dolgot, akkor ő maximálisan hisz neki anélkül, hogy bármiféle tovább tudakozódna, vagy újra megvizsgálná a helyzetet. Ha senki sem foglalkozik az üggyel, akkor előfordulhat, hogy még arra sem veszi féléven át a fáradságot, hogy megvizsgálja vagy nyomon kövesse a munkát. A hamis vezetők még akkor sincsenek tudatában a dolognak, amikor a felügyelő teljesen elfuserálja a munkát. Nem képesek felismerni, hogy a felügyelő csak trükközik és játszadozik velük. Ami még ennél is gyűlöletesebb, az az, hogy amikor valaki jelenti a felügyelővel kapcsolatos problémákat, a hamis vezetők figyelmen kívül hagyják azokat, és nem vizsgálják meg ténylegesen, hogy fennállnak-e a problémák, vagy hogy valósak-e a problémák, amelyeket jelentettek. Nem veszi fontolóra ezeket a problémákat – túlságosan nagy hite van önmagában! Függetlenül attól, hogy milyen helyzetek merülnek fel a gyülekezeti munkában, a hamis vezetők nem sietnek foglalkozni velük; azt gondolják, hogy ez amúgy sem az ő gondjuk. A hamis vezetők rendkívül nehézkesen reagálnak ezekre a problémákra, nagyon lassan intézkednek és mozdulnak, folyamatosan köntörfalaznak és állandóan újabb esélyt adnak az embereknek a bűnbánatra, mintha olyan drágák és fontosak lennének azok az esélyek, amelyeket az embereknek adnak, mintha megváltoztathatnák velük az emberek sorsát. A hamis vezetők nem tudják, hogyan lássák meg valakinek a természetlényegét azon keresztül, ami megnyilvánul az illetőben, vagy miként ítéljék meg egy ember természetlényege alapján, hogy melyik úton jár, vagy miként lássák meg, hogy valaki alkalmas-e felügyelőnek vagy vezetői munkára annak alapján, hogy milyen úton jár. Nem képesek így látni a dolgokat. A hamis vezetők két dolgot képesek csak tenni a munkájuk során: egyfelől eldiskurálnak az emberekkel és megszokásból teszik a dolgokat, másfelől pedig esélyt adnak az embereknek, mások kedvében járnak és senkit nem sértenek meg. Végeznek vajon tényleges munkát? Nyilvánvalóan nem. A hamis vezetők azonban azt hiszik, hogy ha eldiskurálnak valakivel, az tényleges munka. Nagyon értékesnek és fontosnak tekintik ezeket a társalgásokat, az általuk hangoztatott üres szavaknak és doktrínáknak pedig rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Azt gondolják, hogy komoly problémákat oldottak meg és tényleges munkát végeztek ezeken a társalgásokon keresztül. Nem tudják, hogy Isten miért ítéli, fenyíti, metszi és próbálja meg, illetve finomítja az embereket. Nem tudják, hogy egyedül Isten szavai és az igazság képes megoldani az ember romlott beállítottságait. Annyira leegyszerűsítik Isten munkáját és az emberiség Isten által történő üdvözítését! Azt hiszik, hogy ha szólnak néhány szót és doktrínát, az helyettesíti Isten munkáját, és meg tudja oldani az ember romlott beállítottságának problémáját. Vajon nem ostobaság és tudatlanság ez a hamis vezetők részéről? A hamis vezetők a legkevésbé sincsenek az igazságvalóság birtokában, akkor hát miért olyan magabiztosak? Megismerik vajon önmagukat az emberek azáltal, hogy néhány doktrínát hangoztatnak? Képessé teszi ez őket a romlott beállítottságaik levetkőzésére? Hogy lehetnek ennyire tudatlanok és naivak ezek a hamis vezetők? Valóban ennyire egyszerű megoldani egy ember hibás gyakorlatait és romlott viselkedését? Ennyire egyszerű megoldani az ember romlott beállítottságainak a problémáját? Annyira ostobák és sekélyesek a hamis vezetők! Isten nem csupán egyetlen módszert használ arra, hogy megoldja az ember romlottságának problémáját. Sok módszert használ és különféle körülményeket vezényel le az emberek felfedése, megtisztítása és tökéletesítése végett. A hamis vezetők ezzel szemben hihetetlenül monoton és felületes módon végzik a munkát: eldiskurálnak az emberekkel, végeznek egy kis tanácsadói munkát az emberek gondolkodásmódjára vonatkozóan, buzdítják egy keveset az embereket, és azt hiszik, hogy ez valódi munkavégzés. Ez felületesség, nem igaz? És vajon milyen probléma rejlik e felületesség hátterében? Nem naivitás? A hamis vezetők rendkívül naivak, és az embereket és a dolgokat is hihetetlenül naivan látják. Az emberek romlott beállítottságainál semmit sem nehezebb megoldani – a leopárd nem tud megszabadulni a pöttyeitől. A hamis vezetők egyáltalán nem tudják átlátni ezt a problémát. Éppen ezért, ami azokat a fajta felügyelőket illeti a gyülekezetben, akik állandóan zavarásokat okoznak, akik mindig korlátozzák és gyötrik az embereket, a hamis vezetők semmit sem tesznek azon kívül, hogy beszélnek velük, néhány szóval megmetszik őket, és ez minden. Nem helyezik át és nem bocsátják el őket haladéktalanul. A hamis vezetőknek ez a hozzáállása hatalmas kárt okoz a gyülekezet munkájának, és gyakran ahhoz vezet, hogy néhány gonosz ember zavarása miatt a gyülekezeti munka fel lesz tartóztatva, késleltetve lesz, kárt szenved és nem tud normálisan, gördülékenyen és hatékonyan haladni – ami mind annak a sajnálatos következménye, hogy a hamis vezetők az érzéseik alapján cselekszenek, megszegik az igazságalapelveket és rossz embereket használnak. A hamis vezetők látszólag nem szándékosan követik el a számtalan gonoszságot és teszik a dolgokat a maguk útján, illetve hozzák létre a saját független birodalmukat, mint ahogy az antikrisztusok. A hamis vezetők azonban nem képesek haladéktalanul megoldani a gyülekezeti munkában felmerülő különböző problémákat, és amikor különböző csapatok felügyelőivel kapcsolatban problémák merülnek fel, és amikor ezek a felügyelők nem tudják ellátni a munkájukat, a hamis vezetők nem képesek haladéktalanul módosítani a kötelességeiket vagy elbocsátani őket, amivel súlyos veszteségeket okoznak a gyülekezeti munkának. És mindezt az okozza, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket elhanyagolása. Hát nem roppant megvetendők a hamis vezetők? (De igen.)

IV. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik szembeszállnak a munkarenddel és a maguk módján teszik a dolgokat

A hamis vezetők nem képesek haladéktalanul kezelni a gyülekezetben felmerülő gonosz cselekedeteket, mint például amikor a felügyelők gyötörnek másokat, akadályozzák őket és megzavarják a gyülekezet munkáját. Hasonlóképpen, amikor egyes felügyelők szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat, a hamis vezetők akkor sem képesek megfelelő megoldásokkal előállni e problémák haladéktalan megoldása végett. Ez veszteségeket okoz a gyülekezet munkájának és Isten házának anyagi és pénzügyi forrásaiban. A hamis vezetők naivak és sekélyesek, képtelenek megérteni az igazságalapelveket, és különösen nem képesek átlátni az emberek természetlényegét. Következésképpen gyakori, hogy felületesen elvégzik a munkájukat, megszokásból cselekszenek, betartják az előírásokat és szlogeneket hangoztatnak, de nem mennek ki a helyszínre, hogy megvizsgálják a munkát, hogy megfigyeljenek minden egyes felügyelőt és kérdezősködjenek felőlük, vagy hogy időben érdeklődjenek arról, hogy mit tettek addig ezek a felügyelők, hogy milyen alapelvek irányítják a cselekedeteiket, és hogy azok később milyen hatásokkal járnak. Ennek eredményeképpen teljes tudatlanságban vannak azt illetően, hogy az általuk használt emberek kik is valójában és mit tettek eddig. Éppen ezért, amikor ezek a felügyelők titokban szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat, akkor a hamis vezetők nem csupán nem tudnak erről, hanem még védeni is próbálják a felügyelőket. Még ha hallanak is erről, nem vizsgálják meg és nem kezelik haladéktalanul. A hamis vezetők egyfelől inkompetensek a munkájuk terén, másfelől pedig hanyagul végzik a kötelességeiket. Vegyünk egy példát: egy bizonyos vezető kertésztechnikusnak választott valakit, akit egy másik csapatból korábban kirekesztettek. Nem ellenőrizte, hogy van-e az illetőnek releváns tapasztalata és szakértelme, hogy jól el tudná-e végezni a munkát, vagy hogy komoly és felelősségteljes-e a hozzáállása, és miután ebbe a szerepbe helyezte, teljes mértékben felügyelet nélkül hagyta, ezt mondván: „Eredj, és kezdj zöldségeket ültetni! Kiválaszthatod a magokat, és bármekkora összeget is költesz, én jóvá fogom hagyni. Végezd csak úgy ezt a munkát, ahogy jónak látod!” Ezt mondta a vezető, úgyhogy ez a felügyelő elkezdte végezni a munkát úgy, ahogy épp jónak látta. Első feladata a magok kiválasztása volt. Amikor az interneten keresgélt, ezt a felfedezést tette: „Egyszerűen túl sok különböző zöldségfajta van – tele van különleges dolgokkal ez a hatalmas világ! Elég jó móka magokat válogatni. Soha nem végeztem korábban ezt a munkát, és nem tudtam, hogy ennyire érdekel majd. Mivel ennyire érdekel, mindent bele fogok adni!” A paradicsommagok kínálatát nyitotta meg először, és egyszerűen le volt nyűgözve. Volt ott mindenféle fajtájú és mindenféle méretű, a színüket illetően pedig pirosak, sárgák és zöldek is voltak. Még egy többszínű fajta is akadt köztük – a felügyelő soha nem látott semmi ahhoz foghatót, és ez igazán kitágította a látókörét! De hogyan válassza ki a megfelelő magokat? Elhatározta, hogy minden fajtából ültet valamennyit, különösen a többszínűből, amely olyan egyedin nézett ki. Kiválasztott több mint tíz fajta, különböző méretű, színű és formájú paradicsomot. A paradicsommagok kiválasztása után ideje volt a padlizsánokkal is elvégezni ugyanezt. Az emberek jellemzően hosszúkás és lila vagy fehér padlizsánt szoktak enni, ő azonban ezt gondolta: „Nem kellene csupán erre a két fajtára korlátozni a padlizsánokat. Zöld, mintás, hosszúkás, kerekded és ovális változtatok is léteznek. Választok egy kicsit mindegyik fajtából, hogy mindenkinek tágulhasson a látóköre és különféle padlizsánokat ehessen. Nézzétek, milyen hozzáértőn és merészen válogatom a magokat felügyelőként, mennyire tekintettel vagyok a testvérekre, és mindenki ízlésének eleget teszek.” Azután a hagymamagokat választotta ki. Összesen tizennégy hagymafajta volt helyben elérhető, és mindegyiket kiválasztotta, amikor pedig végzett, igencsak elégedett volt. Csakugyan „merész” ez a felügyelő? Ki merne ilyen sok fajtát kiválasztani? Később tovább boncolgattam ezt a témát, és valaki még ezt is mondta: „Nem csak tizennégy fajta érhető el helyben; van még néhány másik fajta, amelyeket nem választott ki!” Arra céloztak ezzel, hogy a tizennégy fajta nem is olyan sok, és hogy voltak még mások is, amelyeket nem választott ki a felügyelő, úgyhogy nem tett semmi rosszat. Hát nem lassú észjárású, aki ezt mondta? Ilyen az, amikor valaki lassú észjárású, nem érti az emberi nyelvet és nem tudja, hogy miért boncolgatom a témát. A felügyelő a hagymamagok kiválasztása után még legalább nyolc burgonyafajtát is kiválasztott. Mi volt a célja azzal, hogy ilyen sok fajtát választott ki? Tágítani akarta mindenkinek a látókörét, és meg akart kóstoltatni velük különböző ízeket. A felügyelő azt hitte, hogy a testvéreknek való kedvezés alapelve szerint kell kiválasztani a magokat. Mit gondoltok az indítékáról? Vajon az az Isten háza által elvárt alapelv, hogy valaki egy mindenki más helyett gondolkodó és mindenkit kiszolgáló hozzáállás alapján cselekedjen? (Nem.) Akkor hát mi Isten házának az alapelve a magok kiválasztására vonatkozóan? Ne ültessetek holmi furcsa és ritka fajtákat, amelyeket általában nem fogyasztunk! Ami a rendszerint fogyasztott fajtákat illeti: ha korábban nem ültettük még őket és nem tudjuk, hogy megfelelnek-e a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak, egy vagy kettő, de legfeljebb három-négy fajtát válasszatok belőlük. Először is, meg kell felelniük a helyi talaj- és éghajlati viszonyoknak; másodszor, könnyen nevelhetőknek kell lenniük, és nem lehetnek fogékonyak betegségekre és kártevőkre; harmadszor, magot kell hozniuk a következő évre; végül pedig, jó terméshozamuk kell, hogy legyen. Ha ízletesek, de gyenge a terméshozamuk, akkor nem megfelelőek. A magok kiválasztásából ítélve, az alapelveknek megfelelően cselekedett ez a felügyelő? Keresett? Alávetette magát? Tekintettel volt Isten házára? Azzal a hozzáállással cselekedett, amelynek a birtokában kellett lennie egy kötelesség végzése során? (Nem.) Világos, hogy rossz dolgokat művelve ámokfutást rendezett, nyíltan szembeszállt Isten házának munkarendjeivel és a maga módján tette a dolgokat! Így herdálta el az Istennek adott felajánlásokat, hogy a saját kíváncsiságát és szórakozási vágyát kielégítse, és játékként kezelt egy ilyen fontos feladatot, de a hamis vezetője kérdés és beavatkozás nélkül hagyta, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Amikor megkérdezték tőle: „Végzett ténylegesen bármilyen munkát az általad választott felügyelő? Mik voltak az eredmények? Segítettél neki átvilágítás elvégzésével, amikor a magok kiválasztására került sor?” A hamis vezető nem fordított figyelmet ezekre a dolgokra, hanem csak ennyit mondott: „El lettek ültetve a magok; ellátogattunk a területre az ültetés idején.” Semmilyen más dologgal nem törődött. Hogyan derült ki végül a probléma ezzel a felügyelővel kapcsolatban? Ültetett néhány eperpalántát. A vonatkozó szakmai előírások szerint az első évben nem szabad letakarni az eperpalántákat, sem pedig hagyni, hogy teremjenek, és minden virágot el kell távolítani róluk, máskülönben nem lesz gyümölcs a második évben, az első évben pedig, ha lesz is gyümölcs, nagyon apró lesz. Noha a szakértők megmondták ezt a felügyelőnek, ő nem hallgatott rájuk. Az interneten fellelt információra alapozta az érvelését, miszerint elfogadható, ha valaki műanyag fóliával fedi le az eperpalántákat az első évben, és hagyja, hogy teremjenek. Ennek az lett az eredménye, hogy a palánták különféle formátlan és apró, magokkal teli epreket hoztak – némelyik savanyú volt, némelyik édes, némelyik pedig ízetlen; mindenféle volt közöttük. Ennyire súlyossá vált a probléma, de az ottani hamis vezetők mégis teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Hogy miért? Azért, mert azt gondolták, hogy amúgy sem ők fogják megenni azokat az epreket, így aztán nem foglalkoztak a dologgal. Ha nem ehetnek valamiből, az azt jelenti, hogy nem is kell törődni vele? Mi a helyzet a krumplikkal és a hagymákkal, amelyeket később megehettek – azokkal vajon törődtek? Egyik hamis vezető sem törődött velük; csak végignézték, ahogy a felügyelő a saját tetszése szerint cselekedett. Egyik nap meglátogattam őket, és valaki azt jelentette, hogy a saláta megöregedett, és hogy ha nem szedik fel mihamarabb, akkor senki sem fogja tudni megenni, hanem megy a szemétbe. A felügyelő azonban mindenképpen ott akarta hagyni, és azt mondta, hogy ha felszedik, akkor más zöldségeket kell ültetniük, amit problémásnak talált. A hamis vezetők semmit sem tettek, noha tudtak erről. Végül a Fennvalónak kellett elrendelnie, hogy gyorsan szedjék fel a salátát és kezeljék a helyzetet; máskülönben a saláta fogja elfoglalni az egész földet, és így nem lehet majd elültetni a nyári zöldségeket. Annak ellenére, hogy ennyire jelentős probléma merült fel a munkában, a hamis vezetők egyike sem tett semmit vele kapcsolatban; túlságosan féltek attól, hogy megsérthetik az embereket. Mivel a felügyelőt egy hamis vezető léptette elő, és soha nem ellenőrizte a munkáját az előléptetését követően, hanem hagyta szabadon cselekedni, valamint segítette és támogatta, a többi vezető pedig nem mert beavatkozni, hanem szorosan együttműködött velük, végül sok probléma merült fel. Ezt a munkát végezték a vezetők. Vajon még mindig vezetőknek lehet nevezni őket? Annak ellenére, hogy ilyen súlyos dolog történt közvetlenül az orruk előtt, nem ismerték fel, hogy probléma, a megoldásáról nem is beszélve. Hát nem hamis vezetők ezek? (De igen, azok.) Egyfelől az embereknek akartak megfelelni, és féltek attól, hogy megsérthetnek másokat. Másfelől nem tudták, hogy milyen súlyos a probléma, híján voltak a pontos ítélőképességnek, nem tudták, hogy problémáról van szó, és nem voltak tudatában annak, hogy ez a munka a felelősségi körükbe tartozik. Hát nem semmirekellők és naplopók? Hát nem a felelősség elhanyagolása ez? (De igen.) Ez a negyedik helyzet: amikor a felügyelők szembeszállnak Isten házának munkarendjeivel és a maguk módján teszik a dolgokat. Bemutattunk egy példát, amely leleplezi a hamis vezetők azon megnyilvánulását, hogy elhanyagolják a felelősségeiket ebben a dologban, valamint napvilágra hozza a hamis vezetők természetlényegét.

V. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik antikrisztusok és független királyságokat alapítanak

Egy másik helyzet az, amikor a felügyelők fellázadnak a feletteseik ellen és független királyságokat alapítanak – ezek a felügyelők antikrisztusok. A hamis vezetők nem képesek betölteni a felvigyázók szerepét, amikor olyan problémákról van szó, mint például az, hogy a felügyelők szegényes képességűek, rossz emberi mivoltúak, vagy hogy rossz dolgokat művelve ámokfutást rendeznek. Az efféle felügyelők által végzett munkát és a velük kapcsolatos problémákat sem vizsgálják meg haladéktalanul, illetve nem kérdezősködnek felőle, hogy meg tudják állapítani az alkalmasságukat. Hasonlóképpen, még ennél is inkább képtelenek átlátni a hamis vezetők az antikrisztusok természetlényegét, akik sötét és ádáz emberek. Nem csupán képtelenek ezt átlátni, hanem ezzel egyidejűleg félnek is valamennyire ezektől az emberektől, és egy kissé tanácstalanok és tehetetlenek is, olyannyira, hogy az esetek többségében az orruknál fogva vezetik őket az antikrisztusok. Milyen súlyossá válhat ez a dolog? Az antikrisztusok klikkeket alakíthatnak a hamis vezetők munkaterületein belül, a saját erőiket bevonva és független királyságokat alapítva, mígnem végül megtörténhet, hogy ők kerekednek felül, ők kezdenek diktálni, a hamis vezetőkre pedig bábszerepet osztanak. Ezek a hamis vezetők valahogy tudatlanságban maradnak azokat a dolgokat illetően, amelyekről az antikrisztusok döntenek és tudnak, és sötétségben vannak ezekkel kapcsolatban. Csak akkor szereznek tudomást róluk, miután történik valami, és valaki jelenti nekik azokat, ám akkorra már túl késő. A hamis vezetők még azt is megkérdezik az antikrisztusoktól, hogy miért nem tájékoztatták őket, amire ez a válaszuk: „Mi haszna lett volna elmondanunk neked? Semmiről sem tudsz döntéseket hozni, úgyhogy nem volt rá szükség, hogy megbeszéljük ezt veled; meghoztuk magunk a döntéseket. Még ha tájékoztattunk volna is, biztosan beleegyeztél volna. Miféle véleményed lehetett volna?” A hamis vezetők tanácstalanok ezekben a kérdésekben. Ha nem tudod felismerni, megoldani vagy kezelni ezeket az antikrisztusokat, akkor jelentened kell őket a Fennvalónak, de még csak ezt sem mered megtenni – hát nem egy semmirekellő vagy? (De igen.) Amikor ilyen dolgokkal szembesülnek ezek a hatalmas semmirekellők, egyszerűen csak odajönnek Hozzám, hogy könnyek között panaszkodjanak és zsörtölődjenek: „Nem az én hibám; nem én hoztam azt a döntést. Semmi köze hozzám, hogy helyes döntést hoztak-e vagy sem, mivel nem tájékoztattak engem, és nem is szóltak róla, amikor meghozták.” Mit akarnak ezzel? (Lerázzák magukról a felelősséget.) Vezetőként ismerned kellene és fel kellene fognod ezeket a dolgokat; ha az antikrisztusok nem tájékoztatnak ezekről a dolgokról, miért nem mész és kérdezel rájuk proaktív módon te magad? Vezetőként minden ügyben neked kell szervezkedned, elnökölnöd és döntéseket hoznod; ha semmiről sem tájékoztatnak téged, és egyedül hoznak döntéseket, majd utólag elküldik neked a számlákat aláírásra, azzal nem a te hatalmadat bitorolják? Amikor a hamis vezetők a gyülekezeti munkát megzavaró antikrisztusokkal találkoznak, meghökkennek; olyan tehetetlenek, akár a farkassal szembenéző ostoba emberek, és erőtlenül nézik végig, ahogy bábszerepet osztanak rájuk és elbitorolják a hatalmukat. Semmit a világon nem tudnak tenni ellene – micsoda haszontalan szerencsétlenek! Nem tudnak problémákat megoldani, nem tudják felismerni vagy leleplezni az antikrisztusokat, és egész biztosan nem tudják korlátozni őket abban, hogy gonosz tetteket kövessenek el. Ugyanakkor nem jelentik ezeket a problémákat a Fennvalónak. Hát nem semmirekellők ezek? Mi haszna vezetővé választani téged? Az antikrisztusok rossz dolgokat művelve ámokfutást rendeznek, nyíltan tékozolják el a felajánlásokat, saját erőket állítanak fel, amelyeknek az élére állnak és független királyságokat alapítanak a gyülekezeten belül; mindeközben te teljes mértékben elmulasztod felügyelni, felfedni, korlátozni és kezelni őket, mégis idejössz Hozzám panaszkodni. Miféle vezető vagy te? Te igazán egy semmirekellő vagy! Nem számít, mit csinálnak, ezek az antikrisztusok vezette bandák titokban megbeszéléseket tartanak maguk között, azután pedig felhatalmazás nélkül döntéseket hoznak. Még csak azt a jogot sem biztosítják a vezetőknek, hogy tudhassanak a történésekről, a döntéshozatal jogáról nem is beszélve. Közvetlenül megtagadják a vezetőket, minden hatalmat ők maguk gyakorolnak, és ők döntenek mindenről. Mit csinálnak mindezek közepette a vezetők, akik feladatul kapták az irányításukat? Teljes mértékben elmulasztják a vizsgálatot, a felügyeletet, az irányítást és a döntéshozatalt ezzel a munkával kapcsolatban. Végül pedig hagyják, hogy az antikrisztusok átvegyék a hatalmat és felülről irányítsák őket. Avagy nem a hamis vezetők munkájából adódik ez a probléma? Mi ennek a problémának a lényege? Honnan ered? Abból ered, hogy a hamis vezetők szegényes képességűek, híján vannak a munkaképességnek, az antikrisztusok pedig egyáltalán nem tisztelik őket. Az antikrisztusok ezt gondolják: „Mit tehetsz vezetőként? Úgysem fogok hallgatni rád, és továbbra is rajtad átlépve teszem majd a dolgokat. Ha jelented ezt a Fennvalónak, gyötörni fogunk téged!” A hamis vezetők nem merik jelenteni az efféle dolgokat. Nem csupán a munkaképességnek vannak híján a hamis vezetők, hanem az alapelvek tiszteletben tartásához szükséges bátorságnak is; félnek attól, hogy megsértik az embereket, és teljességgel hiányzik belőlük a hűség – hát nem súlyos probléma ez? Ha igazán lenne némi képességük és értenék az igazságot, akkor ezt mondanák annak láttán, hogy ezek a fickók rosszak: „Egyedül nem merem leleplezni őket, úgyhogy beszélgetni fogok néhány testvérrel, akik jobban keresik és értik az igazságot ezeknek a problémáknak a megoldása végett. Ha a velük történt beszélgetést követően még mindig nem tudunk foglalkozni az antikrisztusokkal, akkor jelenteni fogom a problémát a Fennvalónak, és hagyom, hogy Ő oldja meg. Semmi mást nem tehetek, de mindenekelőtt Isten házának az érdekeit kell megvédenem; semmiképpen sem szabad engedni, hogy tovább folytatódjanak a problémák, amelyeket átláttam és felfedeztem.” Nem egy módja ez a probléma kezelésének? Nem lehet ezt is az ember felelőssége teljesítésének tekinteni? Ha ezt meg tudod tenni, akkor nem fogja azt mondani rád a Fennvaló, hogy szegényes a képességed, és hogy híján vagy a munkaképességnek. Te azonban még jelenteni sem tudod a problémákat a Fennvalónak, úgyhogy semmirekellőként és hamis vezetőként vagy jellemezhető. Nem csupán szegényes a képességed és híján vagy a munkaképességnek, hanem még csak ahhoz sincs hited és bátorságod, hogy Istenre hagyatkozz az antikrisztusok leleplezése és az ellenük folytatandó küzdelem végett. Hát nem egy semmirekellő vagy? Szánni valók vajon azok az emberek, akik ellen az antikrisztusok jogbitorlást követtek el? Szánni valónak hangozhatnak; semmi rosszat nem tettek, és nagyon óvatosak a munkájukban, nagyon félnek attól, hogy hibát követnek el, hogy megmetszik őket, és hogy megvetik őket a testvérek. Végül mégis teljes jogbitorlást követnek el ellenük az antikrisztusok, közvetlenül az orruk előtt; semminek nincs hatása, amit mondanak, és nem igazán számít, hogy ott vannak-e vagy sem. Látszólag szánni valónak tűnhetnek, de valójában igen megvetendők. Mondd meg Nekem, meg tud-e oldani Isten háza olyan problémákat, amelyeket az emberek nem tudnak? Jelenteniük kell-e az embereknek a problémákat a Fennvalónak? (Igen, jelenteniük kell.) Isten házában nincsenek olyan problémák, amelyeket ne lehetne megoldani, és Isten szavai bármely problémát meg tudnak oldani. Van-e igaz hited Istenben? Ha még ezzel a kicsiny hittel sem rendelkezel, hogy lennél alkalmas arra, hogy vezető légy? Nem egy haszontalan nyomorult vagy? Nem csupán arról van itt szó, hogy hamis vezető vagy; még a legalapvetőbb hited sincs meg Istenben. Álhívő vagy, és nem érdemled meg, hogy vezető légy!

Öt helyzetet soroltunk fel a vezetők és dolgozók negyedik felelősségét illetően annak a leleplezése céljából, hogy a hamis vezetők miként közelítik meg a különféle munkaelemeket és a felügyelőket. Ezen öt helyzet alapján boncolgattuk a hamis vezetők rendkívül szegényes képességének, hozzá nem értésének és valódi munkavégzésre való képtelenségének a különféle megnyilvánulásait. E beszélgetésnek köszönhetően tisztábban látsz-e kissé azzal kapcsolatban, hogy miként kell felismerni a hamis vezetőket? (Igen.) Rendben, akkor ma itt fejezzük be a beszélgetésünket! Viszontlátásra!

2021. január 23.