Kezdjük azzal, hogy áttekintjük az előző összejövetelen folytatott beszélgetés fő tartalmi elemeit. (Legutóbb felsoroltad a vezetők és a dolgozók tizenöt felelősségét, és főként az első kettőről beszéltél. Az első az, hogy el kell vezetni az embereket odáig, hogy egyék, igyák és megértsék Isten szavait, és hogy belépjenek Isten szavainak a valóságába; a második az, hogy ismerni kell minden egyes embertípus állapotait és meg kell oldani olyan, az életbe való belépéssel kapcsolatos különböző nehézségeket, amelyekkel a valóságos életükben találkoznak. E két tétel alapján boncolgattad a hamis vezetők vonatkozó megnyilvánulásait). Elgondolkodtatok már azon, hogy e két felelősség közül melyiket tudnátok ellátni, ha vezetők lennétek? Sokan mindig úgy érzik, hogy rendelkeznek némi képességgel, intelligenciával és egyfajta teherérzettel, és emiatt versenyezni akarnak azért, hogy vezetővé váljanak, és nem akarnak közönséges követők lenni. Ezért először azt nézzük meg, hogy képes vagy-e ellátni ezt a két felelősséget, és hogy melyik elvégzésére vagy alkalmasabb, melyiket tudod vállalni. Most ne beszéljünk arról, hogy megvan-e a képességed ahhoz, hogy vezetővé válj, vagy hogy rendelkezel-e ezzel a munkaképességgel vagy teherérzettel, és először nézzük meg azt, hogy képes vagy-e jól ellátni ezt a két felelősséget. Elgondolkodtatok már ezen a kérdésen? Egyesek azt mondhatják: „Nem tervezem, hogy vezető leszek, akkor miért kellene ezen elgondolkodnom? Nekem csak a saját munkámat kell jól végeznem – ennek a kérdésnek semmi köze hozzám. Soha nem akarok vezető lenni az életem folyamán, és soha nem akarom vállalni egy vezető vagy dolgozó felelősségeit, ezért soha nem kell ilyen kérdéseken gondolkodnom”. Helyes ez a kijelentés? (Nem.) Még ha nem is akarsz vezető lenni, nem kell-e akkor is tudnod, hogy a vezetőd mennyire látja el jól ezt a két felelősséget, hogy eleget tesz-e a felelősségének, hogy rendelkezik-e a szükséges képességgel, készségekkel és teherérzettel, és hogy megfelel-e ennek a két követelménynek? Ha nem érted vagy nem látod át ezeket a dolgokat, és ő egy gödörbe vezet téged, akkor vajon tudatában leszel ennek? Ha csak zavarodottan követed őt, és együgyű vagy, ha nem tudod, hogy ő hamis vezető, vagy hogy tévútra vezet, vagy hogy hová vezet téged, akkor veszélyben leszel. Mivel nem érted a vezetők és a dolgozók felelősségi köreit, és nem ismered fel a hamis vezetőket, zavarodottan fogod követni őket, és mindent megteszel, amire kérnek, nem tudva, hogy amit közölnek veled, az megfelel-e az Isten szavaiban foglalt igazságnak, vagy hogy az a valóság-e. Azt fogod gondolni, hogy ők megfelelő színvonalú vezetők, mivel lelkesek, mivel reggeltől estig serénykednek és keményen dolgoznak, és képesek megfizetni az árat, és mivel a nehézségekkel küzdőknek segítő kezet nyújtanak, és nem hagyják figyelmen kívül őket. Nem tudod, hogy a hamis vezetők nem képesek felfogni Isten szavait, hogy bármeddig is vezetik az embereket, azok nem fogják megérteni Isten szándékait és nem fogják tudni, hogy mik Isten követelményei. Nem tudod, hogy még azt sem lesznek képesek felismerni, hogy mik a doktrínák és az igazságvalóságok, és hogy a hamis vezetők nem fogják tudni, hogy az emberek Isten mely szavait fogják fel eltorzultan, és hogy az emberek nem fogják tudni, hogyan kellene enniük és inniuk Isten szavait. A hamis vezetők közösséget fognak vállalni veled, és látszólag végigmennek a lépéseken, de nem lesznek tisztában azzal, hogy milyen állapotban vagy, milyen nehézségekkel nézel szembe, és hogy ezek valóban megoldódtak-e, és te magad sem fogod tudni ezeket a dolgokat. Az lesz a látszat, hogy olvasták Isten szavait, és beszélgettek veled az igazságról, de te továbbra is egy téves állapotban fogsz élni, bármiféle változás nélkül. Bármilyen nehézséggel is találkozol, úgy tűnik majd, hogy elvégzik a felelősségeiket, de egyik nehézséged sem fog megoldódni a közlésük vagy a segítségük hatására, és a problémák továbbra is fennmaradnak majd. Vajon megfelelő színvonalú az ilyen vezető? (Nem.) Tehát milyen igazságokat kell megértened ahhoz, hogy felismerd ezeket a dolgokat? Meg kell értened, hogy a vezetők és a dolgozók minden feladatot az Isten szavaiban foglalt követelményekkel összhangban végeznek-e, és minden problémát azokkal összhangban kezelnek-e, illetve hogy minden kimondott szavuk gyakorlatias-e, és megfelel-e az Isten szavaiban foglalt igazságnak. Ezenkívül meg kell értened, hogy amikor különféle nehézségekkel szembesülsz, a problémák megoldásához való hozzáállásuk elvezet-e téged Isten szavainak megértéséhez és a gyakorlás útjának elnyeréséhez, vagy csak néhány szót és doktrínát mondanak, szlogeneket hangoztatnak, vagy elmarasztalnak téged. Egyes vezetők és dolgozók buzdítással, mások motiválással, megint mások pedig leleplezéssel, vádaskodással és metszéssel szeretnek segíteni az embereknek. Függetlenül attól, hogy milyen módszert alkalmaznak, ha az valóban el tud vezetni téged odáig, hogy belépj az igazságvalóságba, meg tudja oldani a valódi nehézségeidet, meg tudja értetni veled Isten szándékait, és ezáltal lehetővé teszi számodra, hogy megismerd önmagad és utat találj a gyakorláshoz, akkor, amikor hasonló helyzetekkel szembesülsz a jövőben, lesz egy út, amit követni tudsz. Ezért a legalapvetőbb mércéje annak, hogy egy vezető vagy dolgozó megfelelő színvonalú-e, az az, hogy képes-e az igazságot használni az emberek problémáinak és nehézségeinek megoldására, lehetővé téve, hogy megértsék az igazságot és megtalálják a gyakorlás útját.

Legutóbb többé-kevésbé a vezetők és dolgozók első és második felelősségéről beszélgettünk, és e két felelősséggel kapcsolatban boncolgattuk a hamis vezetők bizonyos megnyilvánulásait. Az elsődleges megnyilvánulásuk egyrészt az, hogy sekélyesen és felszínesen fogják fel Isten szavait, másrészt pedig az, hogy nem értik meg az igazságot. Nyilvánvaló, hogy emiatt nem tudnak másokat elvezetni odáig, hogy megértsék Isten szavait, és felfogják az Ő szándékait. Amikor az emberek nehézségekkel szembesülnek, a hamis vezetők nem tudják a saját tapasztalati tudásuk alapján elvezetni ezeket az embereket odáig, hogy megértsék az igazságot és belépjenek a valóságba, hogy legyen egy útjuk, amit követhetnek. Arra sem képesek, hogy rávegyék az embereket, hogy a különböző nehézségek közepette elgondolkodjanak önmagukon és megismerjék önmagukat, és egyúttal megoldják ezeket a nehézségeket. Ezért ma beszéljünk először arról, hogy mik az életbe való belépés nehézségei, és hogy melyek azok a különböző nehézségek az életbe való belépés terén, amelyekkel az emberek gyakran szembenéznek a mindennapi életükben. Készítsünk egy részletes összegzést ezekről a dolgokról. Kell beszélni erről? (Igen.) Most már valamelyest érdeklődtök az életbe való belépéssel kapcsolatos témák iránt, igaz? Amikor először kerültem kapcsolatba veletek és beszéltem nektek, függetlenül attól, hogy mit mondtam, ti közönyösek, tompák és fáradtak voltatok, és lassan reagáltatok. Úgy tűnt, mintha nem értenétek semmit, és nem rendelkeznétek semmilyen érettséggel, az életbe való belépésről nem is beszélve. Most, amikor az életfelfogás megváltoztatásával kapcsolatos ügyekről beszélünk, a legtöbben valamennyire érdeklődtök e téma iránt, és reagáltok is rá. Ez egy pozitív jelenség. Ha nem végeznétek a kötelességeiteket, akkor elérhetnétek ezeket a dolgokat? (Nem, nem tudnánk.) Ez Isten kegyelme; mindez az Ő jóindulatának köszönhető.

Második tétel: Ismerni minden egyes embertípus állapotait és megoldani olyan, az életbe való belépéssel kapcsolatos különböző nehézségeket, amelyekkel a valóságos életükben találkoznak (Második rész)

Az életbe való belépés nehézségeinek nyolc típusa

I. A kötelesség végzésével kapcsolatos nehézségek

Ami az életbe való belépés nehézségeit illeti, először nézzük meg általánosságban a kötelességek végrehajtásával kapcsolatos nehézségeket. Amikor a kötelességeid végrehajtása során olyan problémákkal szembesülsz, amelyek az igazság gyakorlásával kapcsolatosak, te pedig nem tudod az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, vajon az nem az életbe való belépés nehézsége? (De, az.) Egyszerűen fogalmazva, ezek azok a különféle állapotok, elgondolások, nézőpontok és bizonyos helytelen gondolkodásmódok, amelyek a kötelességek végrehajtása közben felmerülnek. Milyen konkrét nehézségek vannak tehát ebben a tekintetben? Például, ha valaki a kötelességei végrehajtásakor mindig próbál felületes lenni, kibúvókat keresni és lazsálni – vajon ez nem egy gyakran megnyilvánuló és feltáruló állapot a kötelességek végzése során? Az is előfordul, hogy valaki nem a helyes munkával foglalkozik, és folyamatosan másokhoz hasonlítja magát a kötelességvégzése közben, és játszótérként vagy csatatérként kezeli a kötelességvégzése helyét, és arra gondol, hogy kell találni egy „viszonyítási pontot” a kötelességvégzés során, és azt mondja magában: „Megnézem, ki jobb nálam, és ki tudja felébreszteni bennem a küzdőszellemet, aztán versenyezni fogok vele, vetélkedni fogok vele, és össze fogom mérni magamat vele, hogy kiderüljön, ki ér el jobb eredményeket és nagyobb hatékonyságot a kötelességvégzése során, és ki tudja jobban megnyerni az emberek szívét.” Aztán olyan is van, hogy valaki megérti a kötelességvégzés alapelveit, de nem akarja betartani őket, vagy nem akar az Isten szavaiban foglalt igazsággal vagy Isten házának követelményeivel összhangban és mindig szívesebben végzi úgy a kötelességét, hogy annak során a személyes preferenciáit is figyelembe veszi, mondván: „Én így szeretem csinálni, én úgy szeretem csinálni; én így vagyok hajlandó csinálni, én úgy akarom csinálni.” Ez önfejűség – ha valaki mindig a saját akaratát akarja követni, és a saját preferenciái szerint akar cselekedni, Isten házának minden követelménye süket fülekre talál nála, és inkább letér a helyes útról. Hát nem ezek azok a valódi megnyilvánulások, amelyeket a legtöbb ember a kötelességvégzése során mutat? Nyilvánvaló, hogy mindezek a problémák a kötelességvégzés során felmerülő nehézségekkel kapcsolatosak. Mondjatok még további példákat, kérlek. (A másokkal való harmonikus együttműködés elmulasztása a kötelességvégzés során, és ha valaki mindig önkényesen hoz döntéseket). Ez is nehézségnek számít. Ha valaki nem tud harmonikusan együttműködni másokkal a kötelességvégzése közben, és mindig önkényesen akar döntést hozni, és azt akarja, hogy az övé legyen az utolsó szó; ha szeretne alázatosan tanácsot kérni és meg akarja hallgatni mások véleményét, amikor problémákkal szembesül, de képtelen ezt gyakorolni, és kényelmetlenül érzi magát, amikor megpróbálja ezt gyakorolni – ez probléma. (Mindig a saját érdekeit védelmezi egy kötelesség végzése során, önzőn és aljasul viselkedik, és bár valójában tudja, hogyan kell megoldani egy problémát, amikor az felmerül, de úgy érzi, hogy semmi köze hozzá, fél a felelősségvállalástól, ha rosszul alakulnak a dolgok, és emiatt nem mer előrelépni.) Ha lát egy problémát, nem oldja meg, úgy gondolja, hogy az nem tartozik rá, és nem vesz róla tudomást – ez is a kötelességvégzés iránti hűség hiányának számít. Függetlenül attól, hogy felelős vagy-e egy feladatért, vagy sem, ha képes vagy átlátni és megoldani egy problémát, akkor teljesítened kell ezt a felelősséget. Ez a te kötelességed és a rád eső feladat. Ha a felügyelő meg tudja oldani, akkor rábízhatod, de ha nem, akkor előre kell lépned és meg kell oldanod. Ne oszd fel a problémákat aszerint, hogy kinek a felelősségi körébe tartoznak – ez hűtlenség Istenhez. Van még valami? (Ha valaki az intelligenciájára és az adottságaira hagyatkozva dolgozik, miközben végzi a kötelességét, és nem keresi az igazságot.) Sok ilyen ember van. Mindig azt hiszik, hogy rendelkeznek intelligenciával és képességgel, és közömbösek minden iránt, ami történik velük; egyáltalán nem keresik az igazságot, és kizárólag a saját akaratuk szerint cselekszenek, és emiatt egyetlen kötelességet sem tudnak megfelelően végrehajtani. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel az emberek a kötelességeik végzése során szembesülnek.

II. Azzal kapcsolatos problémák, ahogyan az ember a kilátásait és a sorsát kezeli

Az ember hozzáállása a saját kilátásaihoz és sorsához szintén egy jelentős kérdés, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik. Vannak, akik hajlandóak megfizetni az árat, ha úgy hiszik, hogy van reményük az üdvösségre, de ha úgy vélik, hogy nincs, akkor negatívvá válnak. Ha Isten háza nem lépteti elő és nem fejleszti őket, akkor nem hajlandóak megfizetni az árat, és a kötelességeiket csak tessék-lássék módjára, felelősségvállalás nélkül végzik. Bármit is tesznek, mindig mérlegelik a kilátásaikat és a sorsukat, és azt kérdezik maguktól: „Vajon tényleg jó rendeltetési helyem lesz? Említést tesznek Isten ígéretei arról, hogy milyen kilátása és rendeltetési helye lesz a hozzám hasonló embereknek?” Ha nem találnak pontos választ, akkor nem lelkesednek semmilyen tevékenység iránt. Ha Isten háza előlépteti és fejleszti őket, tele lesznek energiával, és kimondottan proaktívak mindenben, amit tesznek. Ha azonban nem végzik jól a kötelességüket, és elbocsátják őket, azonnal negatívvá válnak, és feladják a kötelességüket és minden reményüket. Amikor metszéssel szembesülnek, azt gondolják: „Vajon Isten már nem szeret engem? Ha így van, akkor már korábban kellett volna szólnia, ahelyett, hogy akadályozza a világra való törekvésemet!” Ha elbocsátják őket, azt gondolják: „Hát nem lenéznek engem? Ki jelentett engem? Vajon most kiiktatnak engem? Ha így van, akkor korábban kellett volna szólniuk erről!” Ráadásul a szívük tele van ügyletekkel, követelésekkel és észszerűtlen kérésekkel Isten felé. Bármilyen feladatot is bíz rájuk a gyülekezet, csak akkor teszik meg, ha úgy vélik, hogy az jó kilátásokat és jó sorsot biztosít számukra, Isten áldásaival együtt. A minimális előfeltételük az, hogy kedves arckifejezéssel és hozzáállással bánjanak velük, és hogy elismerjék őket – csak ebben az esetben fogadják el a feladatot, és vetik alá magukat. Hát nem a kilátásaik és a sorsuk kezelésének megnyilvánulásai ezek? Egészítsétek ki a felsorolást. (Ha eltérések vagy problémák merülnek fel a kötelességeik végzése közben, és megmetszik őket, akkor panaszkodnak Istenre, és bizalmatlanná válnak Vele szemben; félnek attól, hogy feltárják és kiiktatják őket, és mindig hagynak maguknak egy menekülési utat.) Félnek attól, hogy feltárják és kiiktatják őket, és mindig hagynak maguknak egy menekülési utat – ezek is annak megnyilvánulásai, hogy miként kezelik a kilátásaikat és a sorsukat. (Amikor valaki látja, hogy Isten leleplező és jellemábrázoló szavai illenek rá, vagy amikor metszéssel szembesül és szégyelli magát, akkor arra a következtetésre jut, hogy ő zavaros fejű, egy ördög és egy Sátán, és hogy képtelen elfogadni az igazságot. Megállapítja, hogy nincs reménye az üdvösségre, és negatívvá válik). Az emberek nem tudják teljesen elengedni a saját szándékaikat és vágyaikat a kilátásaikkal és a sorsukkal kapcsolatban. Következetesen ezeket kezelik a legfontosabb dolgokként, és ennek megfelelően törekednek rájuk; ezeket tekintik minden törekvésük mozgatórugójának és előfeltételének. Amikor ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel, finomítással vagy feltárással szembesülnek, vagy veszélyes körülményekkel találkoznak, akkor azonnal azt gondolják: „Isten már nem akar engem? Visszautasít engem? Olyan szigorú hangnemben beszél hozzám; vajon nem akar megmenteni? Ki akar iktatni engem? Ha ki akar iktatni, akkor azt minél előbb mondania kellene, amíg még fiatal vagyok, hogy ne akadályozza a világra való törekvésemet”. Ez negativitást, ellenállást, ellenkezést és lazsálást szül bennük. Ez néhány olyan állapot és megnyilvánulás, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy miként kezelik az emberek a kilátásaikat és a sorsukat. Ez egy jelentős nehézség, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik.

III. Az egyének közötti kapcsolatokkal járó nehézségek

Vessünk egy pillantást egy másik szempontra – az egyének közötti kapcsolatokra. Ez is egy jelentős nehézség, amely az életbe való belépéshez kapcsolódik. Hogyan bánsz azokkal, akiket nem kedvelsz, akiknek a véleménye eltér a tiédtől, akik az ismerőseid, akikkel családi kapcsolatban állsz, illetve azokkal, akik segítettek neked, és azokkal az emberekkel, akik mindig időben figyelmeztetnek, és igaz szavakat mondanak neked és segítenek? És képes vagy-e méltányosan bánni minden egyes emberrel, illetve hogyan gyakorolsz, amikor vitád támad valakivel, és féltékenység meg viszálykodás alakul ki köztetek, és nem tudsz harmonikusan kommunikálni, vagy akár a kötelességeid végzése során harmonikusan együttműködni – ez néhány olyan állapot és megnyilvánulás, amelyek az egyének közötti kapcsolatokhoz tartoznak. Van még más is? (Ha valaki az embereknek akar tetszeni, és nem mer megszólalni, amikor észreveszi egy másik ember problémáit, mert fél, hogy megsérti őt.) Ez az állapot akkor keletkezik, amikor az ember fél attól, hogy megsért másokat. (Az is, ahogyan az ember a vezetőkkel és a dolgozókkal, illetve a hatalommal és státusszal rendelkezőkkel bánik.) Hogy miként bánsz a vezetőkkel és a dolgozókkal, illetve a hatalommal és státusszal rendelkező emberekkel – akár hízelgően és talpnyalóan, akár helyesen –, ez egy konkrét megnyilvánulása annak, hogy miként bánsz a hatalommal és befolyással rendelkezőkkel. Többé-kevésbé ezek az egyének közötti kapcsolatok nehézségei.

IV. Az emberi érzésekkel kapcsolatos problémák

Beszéljünk egy kicsit az emberi érzésekről. Milyen kérdések kapcsolódnak az érzésekhez? Az első az, hogy miként értékeled a saját családtagjaidat, és hogyan viszonyulsz azokhoz a dolgokhoz, amiket tesznek. A „dolgok, amiket tesznek” itt természetesen magában foglalja azt, amikor akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, amikor a hátuk mögött mondanak ítéletet más emberekről, amikor az álhívők némely gyakorlatában vesznek részt, és így tovább. Képes vagy elfogulatlanul közelíteni meg ezeket a dolgokat? Amikor értékelést kell írnod a családtagjaidról, képes vagy ezt objektíven és pártatlanul megtenni, félretéve a saját érzéseidet? Ez azt érinti, hogy hogyan viszonyulsz a családtagjaidhoz. Ezenkívül vannak-e érzéseid azok iránt, akikkel jól kijössz, vagy akik korábban segítettek neked? Tudod-e objektívan, pártatlanul és pontosan nézni a tetteiket és a viselkedésüket? Ha akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, képes leszel-e azonnal jelenteni vagy leleplezni őket, amint tudomást szerzel róla? Továbbá, vannak-e érzéseid azok iránt, akik viszonylag közel állnak hozzád, vagy akiknek hasonló az érdeklődési körük? Képes vagy-e pártatlanul és objektíven megítélni, meghatározni és kezelni a tetteiket és a viselkedésüket? Tegyük fel, hogy a gyülekezet az alapelvek szerint kezeli ezeket az embereket, akikhez érzelmileg kötődsz, és ennek az eredménye nem felel meg a sajátelképzeléseidnek – hogyan viszonyulnál ehhez? Képes lennél engedelmeskedni? Titokban továbbra is kapcsolatban maradnál velük, és hagynád, hogy félrevezessenek, sőt, bátorítsanak, hogy mentegesd, igazold és védd meg őket? Vajon a segítségére sietnél azoknak és meghalnál azokért, akik segítettek neked, figyelmen kívül hagyva az igazságalapelveket és Isten házának érdekeit? Hát nem az érzésekkel kapcsolatos különféle problémák ezek? Egyesek azt mondják: „Az érzések nem csak a rokonokra és a családtagokra vonatkoznak? Az érzelmek hatóköre nem csak a szüleidre, a testvérekre és más családtagokra terjed ki?” Nem, az érzések az emberek széles körére kiterjednek. Felejtsd el, hogy elfogulatlanul értékeled a saját családtagjaidat – egyes emberek még a jó barátaikat és a cimboráikat sem képesek elfogulatlanul értékelni, és elferdítik a tényeket, amikor róluk beszélnek. Például, ha a cimborájuk a kötelessége végzése során nem a rendes munkájával foglalkozik, és mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz folyamodik, akkor meglehetősen játékos természetűnek írják le, és azt mondják, hogy az emberi mivolta éretlen és még nem stabil. Vajon nincsenek érzések ezekben a szavakban? Ez azt jelenti, hogy érzésektől vezérelve beszél valaki. Ha egy olyan ember nem foglalkozik a rendes munkájával, és folyamodik mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz, akivel nem állnak kapcsolatban, akkor súlyosabb dolgokat fognak mondani róla, és akár el is ítélik őt. Hát nem az érzések alapján való beszéd és cselekvés megnyilvánulása ez? Vajon pártatlanok azok az emberek, akik az érzéseik szerint élnek? Becsületesek ők? (Nem.) Mi a baj azokkal az emberekkel, akik az érzéseik szerint beszélnek? Miért nem tudnak méltányosan bánni másokkal? Miért nem tudnak az igazságalapelvek szerint beszélni? Akik kétértelműen beszélnek, és sohasem a tényekre alapozzák a szavaikat, azok elvetemült emberek. Ha valaki nem pártatlanul és az igazság alapelvei szerint, hanem mindig az érzései alapján és a saját érdekében beszél, nem gondol Isten házának munkájára, és csak a saját személyes érzéseit, hírnevét, nyereségét és státuszát védi , ez az antikrisztusok jelleme. Így beszélnek az antikrisztusok; minden szavuk elvetemült, zavaró és bomlasztó. Azok az emberek, akik a hús-vér test preferenciái és érdekei közepette élnek, az érzéseik körében élnek. Akik az érzéseik szerint élnek, azok azok, akik egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot. Akik az érzéseik alapján beszélnek és cselekednek, azok egyáltalán nem birtokolják az igazságvalóságot. Ha az ilyen emberek vezetőkké válnak, akkor kétségtelenül hamis vezetők vagy antikrisztusok lesznek. Nemcsak arra képtelenek, hogy valódi munkát végezzenek, hanem különféle gonosz cselekedeteket is elkövethetnek. Őket biztosan ki fogják iktatni és meg fogják büntetni.

V. A testi kényelem utáni sóvárgással kapcsolatos problémák

A testi kényelem utáni sóvárgás szintén egy komoly probléma. Szerintetek milyen megnyilvánulásai vannak a testi kényelem utáni sóvárgásnak? Milyen példákat tudtok mondani a saját tapasztalataitok alapján? A státusz előnyeinek élvezete is számít? (Igen.) Még valami más? (Előnyben részesíteni a könnyű feladatokat a nehéz feladatokkal szemben a kötelességek végzése során, és ha valaki mindig az egyszerű munkát akarja választani.) Az emberek kötelesség végzésekor mindig könnyű munkát választanak, olyan munkát, amely nem fárasztó, és amelyhez odakint nem kell dacolniuk az elemekkel. Ez a könnyű munka választása és a nehezek alól való kibújás, és ez a testi kényelmek utáni sóvárgás megnyilvánulása. És még micsoda? (Állandó panaszkodás, ha egy kissé nehéz, egy kissé fárasztó a kötelességük, ha árat kell fizetni érte.) (Az étellel és a ruházattal, valamint a testi gyönyörökkel való elsődleges foglalkozás.) Ezek mind a testi kényelmek utáni sóvárgás megnyilvánulásai. Amikor egy ilyen ember azt látja, hogy túl fáradságos vagy kockázatos egy feladat, valaki más nyakába varrják; ők maguk csak laza munkát végeznek, kifogásokat keresnek, mondván, hogy ők gyenge képességűek, nem elég rátermettek a munkára, és nem tudják elvállalni ezt a feladatot – miközben valójában azért tesznek így, mert a testi kényelmek után sóvárognak. Nem szeretnének szenvedni, bármilyen munkát vagy bármilyen kötelességet végeznek is. Ha azt mondják nekik, hogy párolt sertéshúst kapnak, miután befejezték a munkát, akkor nagyon gyorsan és hatékonyan elvégzik, és nem kell sürgetni, noszogatni vagy felügyelni őket; ám ha nincs beígérve párolt sertéshús, és túlórában kell elvégezniük a kötelességüket, akkor halogatni fogják, és mindenféle okot és kifogást találnak az elodázására, majd miután végzik egy darabig, ezt mondják: „Szédülök, megbénult a lábam, ki vagyok merülve! Minden porcikám fáj, pihenhetek egy kicsit?” Mi itt a probléma? Testi kényelmek után sóvárognak. Olyan is van, hogy folyton nehézségekre panaszkodnak az emberek a kötelességük végzése közben, amikor nem akarnak semennyi erőfeszítést tenni, és amint van némi leállás, mindjárt megpihennek, üres fecsegésbe fognak vagy szabadidős és szórakoztató tevékenységekbe kezdenek. Amikor pedig felgyorsul a munka, és megzavarja az életük ritmusát és megszokásait, boldogtalanok és elégedetlenek miatta. Zúgolódnak és panaszkodnak, és felületessé válnak a kötelességük végzésében. Ez a testi kényelmek után való sóvárgás, nem igaz? Az alakjuk megőrzése érdekében egyes nők például minden nap meghatározott időpontokban edzenek és tartanak szépítő alvást. Azonban amint besűrűsödik a munka, és veszélybe kerülnek ezek a rutinok, boldogtalanná válnak, és az mondják: „Ez így nem jó; ez a munka túlságosan hátráltatja a dolgokat. Nem engedhetem, hogy ez befolyásolja a személyes ügyeimet. Nem fogok figyelni senkire, aki sürgetni próbál; ragaszkodom a saját tempómhoz. Amikor eljön a jóga ideje, akkor jógázni fogok. Amikor eljön a szépítő alvás ideje, akkor szépítő alvást fogok tartani. Ugyanúgy fogom csinálni ezeket a dolgokat, mint eddig. Nem vagyok olyan ostoba és szorgalmas, mint ti mindannyian. Pár év múlva ti mindannyian öreg, egyszerű kinézetű nőkké váltok, az alakotok megváltozik, és már nem lesztek karcsúak. Senki sem akar majd rátok nézni, és nem lesz önbizalmatok az életben.” Azért, hogy kielégítsék a testi élvezeteiket, hogy szépek maradjanak, hogy mások kedveljék őket, és hogy magabiztosabban éljenek, nem hajlandók lemondani a testi élvezeteikről és preferenciáikról, bármennyire is lefoglalja őket a kötelességek végzése. Ez a testi kényelemekben való elmerülés. Egyesek azt mondják: „Isten aggódik, és tekintettel kell lennünk Isten szándékaira.” Ezek a nők azonban azt mondják: „Nem láttam, hogy Isten aggódna; amíg én nem aggódom, addig minden rendben van. Ha én tekintettel vagyok Isten szándékaira, ki lesz tekintettel az enyémekre?” Rendelkeznek egyáltalán emberi mivolttal az ilyen nők? Hát nem ördögök ők? Olyan emberek is vannak, akik bármennyire is sűrű és sürgős a munkájuk, nem engedik, hogy ez befolyásolja azt, hogy hogyan öltözködnek és mit viselnek. Minden nap órákat töltenek sminkeléssel, és olyan pontosan tudják, mint a saját címüket, hogy melyik nap melyik ruhát vegyék fel, hogy passzoljon bizonyos cipőhöz, és hogy mikor kell kozmetikai kezelésre és masszázsra menniük, és soha nem keverik össze ezeket a dolgokat. Amikor azonban arról van szó, hogy mennyit értenek az igazságból, milyen igazságokat nem értettek még meg, vagy melyekbe nem léptek még be, mely dolgokat kezelik még felületesen és hűség nélkül, milyen romlott beállítottságokat tártak fel, és az igazsággal kapcsolatos egyéb olyan problémákról, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, akkor ezekről a dolgokról egyáltalán nem tudnak semmit. Amikor ezekről a dolgokról kérdezik őket, teljesen tudatlanok. Amikor azonban a testi élvezetekkel kapcsolatos témákról –, az evésről, az ivásról és a szórakozásról – van szó, akkor a végtelenségig képesek fecsegni, és nem lehet őket leállítani. Nem számít, mennyi munkája van a gyülekezetnek, vagy mennyire lefoglalják őket a kötelességeik, a rutinjukat és a normális életvitelüket ez soha nem akadályozza. Soha nem hanyagolják el a testi élet egyetlen apró részletét sem, és tökéletesen kontrollálják őket; nagyon szigorúak és komolyak. Amikor azonban Isten házának munkájával foglalkoznak, nem számít, milyen nagy dologról – akár például a testvérek biztonságáról – van szó, könnyelműen kezelik azt. Még azokkal a dolgokkal sem törődnek, amelyek Isten megbízatását vagy az általuk végzendő kötelességet érintik. Nem vállalnak felelősséget. Ez a testi kényelmekben való elmerülés, nem igaz? Alkalmasak kötelességvégzésre azok, akik a testi kényelmekben merülnek el? Amint valaki felhozza a kötelességük végzésének témáját, vagy az ár megfizetéséről és nehézségek elszenvedéséről beszél, egyre csak csóválják a fejüket. Túl sok problémájuk van, tele vannak panasszal, és tele vannak negativitással. Az ilyen emberek hasztalanok, nem alkalmasak a kötelességük végzésére, és ki kellene vetni őket. Itt most befejezzük a testi kényelmek utáni sóvárgás témájáról való beszélgetést.

VI. Az önismerettel kapcsolatos nehézségek

Az önismeret az életbe való belépés leglényegesebb része. A legtöbb ember számára azonban az önismeret válik a legnagyobb nehézségé, mivel nem szeretik az igazságot, vagy nem törekednek rá. Ezért biztos, hogy akik nem szeretik az igazságot, azok nem képesek valóban megismerni önmagukat. Milyen aspektusai vannak az önismeretnek? Az első az, hogy az ember tudja, milyen romlott beállítottságok tárulnak fel a beszédében és a cselekedeteiben. Ez néha arrogancia, máskor csalárdság, esetleg elvetemültség, hajthatatlanság, vagy árulás és így tovább. Ezen túlmenően, amikor valami történik az emberrel, meg kell vizsgálnia önmagát, hogy lássa, vannak-e olyan szándékai vagy indítékai, amelyek nincs összhangban az igazsággal. Azt is meg kell vizsgálnia, hogy van-e valami a beszédében vagy cselekedeteiben, ami ellenáll Istennek vagy lázad Ellene. Különösen azt kell megvizsgálnia, hogy van-e teherérzete és hűséges-e a kötelességét illetően, hogy őszintén feláldozza-e magát Istenért, és érdekalapúan vagy felületesen cselekszik-e. Az önismeret azt is jelenti, hogy valaki tudja, hogy vannak-e elképzelései és képzelődései, túlzó igényei, vagy félreértései és sérelmei Istennel kapcsolatban, és hogy hajlandó-e alávetni magát. Ez azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy képes-e keresni az igazságot, elfogadni Istentől, és Istennek alávetett szívvel viszonyulni az Általa vezényelt helyzetekhez, emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz. Azt jelenti, hogy valaki tudja, hogy van-e lelkiismerete és józan esze, és hogy szereti-e az igazságot. Azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy aláveti-e magát, vagy inkább megpróbál vitatkozni, amikor történik vele valami, és hogy elképzelésekre és képzelődésekre vagy inkább az igazság keresésére hagyatkozik-e, abban, ahogy hozzááll ezekhez az ügyekhez. Mindez az önismeret körébe tartozik. Az embernek el kell gondolkodnia azon, hogy a különböző helyzetekhez és emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz való hozzáállásának fényében szereti-e az igazságot, és igaz hite van-e Istenben. Ha valaki képes felismerni a romlott beállítottságát, és meglátni, hogy milyen súlyos az Istennel szembeni lázadása, akkor az azt jelenti, hogy növekedett. Ezenkívül, amikor olyan ügyekről van szó, amelyek az Istennel való bánásmódját érintik, az embernek el kell gondolkodni azon, hogy vajon vannak-e elképzelései, félelmei, vagy alávetettséget tanúsít-e abban, ahogy Isten nevével és megtestesülésével bánik, és különösen azon, hogy milyen a hozzáállása az igazsághoz. Az embernek ismernie kell a hiányosságait, az érettségét, és azt, hogy rendelkezik-e az igazságvalósággal, valamint azt is, hogy a törekvése és az általa járt út helyes-e, és összhangban van-e Isten szándékaival. Ezek mind olyan dolgok, amelyekkel tisztában kell lenniük az embereknek. Összefoglalva, az önismeret különböző aspektusai lényegében a következőkből állnak: az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy a képessége magas vagy alacsony szintű, a jellemével, a cselekedeteiben rejlő szándékaival és motivációival, az általa feltárt romlott beállítottsággal és természetlényeggel, a preferenciáival és a törekvésével, az általa járt úttal, a dolgokról alkotott nézeteivel, az életszemléletével és az értékrendjével, valamint az Istenhez és az igazsághoz való hozzáállásával. Az önismeret főként ezekből az aspektusokból tevődik össze.

VII. Az emberek különféle megnyilvánulásai az Istennel való bánásmódjukban

Az életbe való belépés témájának következő része az emberek Istennel való bánásmódjának különféle megnyilvánulásairól szól. Ilyen például az, hogy elképzeléseik vannak Istenről, félreértéseik alakulnak ki Vele kapcsolatban, bizalmatlanná válnak és indokolatlan követelményeket támasztanak Vele szemben, mindig kerülni akarják Őt, nem szeretik az Ő szavait, és állandóan igyekeznek vizsgálni Őt. Ilyen az is, amikor az emberek képtelenek átlátni vagy felismerni Isten mindenhatóságát, valamint mindig kétkedő hozzáállást tanúsítanak Isten szuverenitása, elrendezései és hatalma iránt, és egyáltalán semmit sem tudnak ezekről a dolgokról. Továbbá, nemcsak hogy nem kerülik el vagy tagadják meg a nem hívők és a világ Isten ellen irányuló rágalmait és káromlásait, hanem éppen ellenkezőleg, kíváncsiak arra, hogy ezek igazak vagy tényszerűek-e. Hát nem Isten kétségbe vonása ez? Ezeken kívül milyen más megnyilvánulások léteznek még? (Gyanakvás Istenre és Isten próbára tétele.) (Ha valaki próbálja behízelegni magát Istennél.) (Ha valaki nem akarja elfogadni Isten vizsgálatát.) Van, hogy valaki nem akarja elfogadni Isten vizsgálatát, miközben kételkedik abban, hogy Isten képes megvizsgálni az emberek szívének mélyét. (Van az Istennek való ellenállás is.) Ez is egy megnyilvánulás – ellenállni Istennek és hangosan tiltakozni Ellene. Van, aki megvető és lenéző hozzáállással közelít Istenhez; így beszél Vele és így viszonyul Hozzá. Van még valami más? (Felületes hozzáállás Istenhez és Isten becsapása.) (Panaszkodás Istenről.) Van olyan, hogy valaki soha nem veti alá magát és nem keresi igazságot, amikor dolgokkal szembesül, és mindig a saját érdekében érvel és panaszkodik. (Van még Isten elítélése és káromlása.) (Versengés Istennel a státuszért.) (Alkudozás Istennel és az Ő kihasználása.) (Isten megtagadása, Isten elutasítása és Isten elárulása.) Ezek mind lényeges problémák; ezek az emberek Istennel való bánásmódjában felmerülő különféle állapotok és romlott beállítottságok. Alapvetően ezek az emberek Istennel való bánásmódjának különböző megnyilvánulásai.

VIII. Az emberek hozzáállása és különféle megnyilvánulásai az igazsággal való bánásmódjukban

Az életbe való belépés egy másik aspektusa az, hogy az emberek hogyan bánnak az igazsággal. Milyen megnyilvánulások léteznek ebben a tekintetben? Úgy kezelni az igazságot, mintha az elmélet, szlogen vagy előírás lenne, illetve egy tőke arra, hogy valaki a gyülekezetből éljen, és élvezze a státusz előnyeit. Kérlek, egészítsétek ki ezt a felsorolást! (Szellemi táplálékként kezelni az igazságot.) Az igazságot szellemi táplálékként kezelni, hogy kielégítse az ember szellemi szükségleteit. (Ha valaki nem fogadja el az igazságot és idegenkedik attól.) Ez egyfajta hozzáállás az igazsághoz. (Ha azt gondolja valaki, hogy Isten szavai csak mások leleplezésére valók, saját magára viszont nem vonatkoznak, és az igazság mestereként tekint önmagára.) Nagyon találóan írtátok le ezt a megnyilvánulást. Az ilyen megnyilvánulást tanúsító emberek azt hiszik, hogy az Isten által mondott összes igazságot értik, és hogy az ember Isten által leleplezett romlott beállítottságai és lényegei másokra vonatkoznak, rájuk nem. Az igazság mestereként tekintenek magukra, gyakran Isten szavait használják fel mások kioktatására, mintha ők maguk nem rendelkeznének romlott beállítottságokkal, és már az igazság megtestesítői és szószólói lennének. Miféle szemét népség ők? Az igazság megtestesítői akarnak lenni – hát nem pont olyanok, mint Pál? Pál tagadta, hogy az Úr Jézus Krisztusi és Isten volt; ő maga akart lenni Krisztus és Isten Fia. Ezek az emberek olyanok, mint Pál; ugyanolyanok, mint ő – ők antikrisztusok. Van még valami más? (Isten szavait egy hétköznapi ember szavaiként kezelni, nem pedig a gyakorlandó igazságként, valamint elutasító és felületes hozzáállást tanúsítani Isten szavai iránt.) Nem az elfogadandó és gyakorlandó igazságként kezelni Isten szavait, hanem emberi szavakként kezelni őket – ez egy megnyilvánulás. (Isten szavait összefüggésbe hozni a nem hívők filozófiáival és elméleteivel.) Isten szavait összemosni filozófiákkal, díszletként vagy üres szavakként tekinteni rájuk, miközben igazságnak tekinteni a híres és nagy emberek jól ismert mondásait, valamint igazságként kezelni és Isten szavainak helyébe állítani a tudást, a hagyományos kultúrát és a szokásokat. Azok az emberek, akik ezt a megnyilvánulást mutatják, szüntelenül arról beszélnek, hogy amikor történik velük valami, az igazságot akarják gyakorolni, tanúságot akarnak tenni Isten szavairól, és terjeszteni szeretnék őket, de a szívükben a világi híres és nagyszerű embereit csodálják, sőt, még az ősi Szung-dinasztiához tartozó Pao Csenget is imádják, és azt mondják: „Ő valóban egy szigorú és pártatlan bíró volt. Soha nem hozott igazságtalan ítéletet és soha nem történt igazságtalanság a keze által, és egyetlen ártatlan ember sem lett kivégezve az ő ítélete nyomán!” Hát nem egy híres ember és bölcs imádatáról és csodálatáról van itt szó? Igazságként bemutatni a híres emberek szavait és tetteit az igazság gyalázása és megszentségtelenítése! Az ilyen emberek sokat beszélnek arról a gyülekezetben, hogy gyakorolni akarják az igazságot, és terjeszteni szeretnék Isten szavait, de amiket gondolnak és általában mondanak, azok csak népi bölcsességek és közmondások, és ezeket nagyon gyakorlottan és gördülékenyen fejezik ki. Ezek a dolgok mindig ott vannak a nyelvük hegyén, és könnyedén hagyják el a szájukat. Soha nem szóltak egy szót sem az Isten szavairól szerzett tapasztalati megértésükről, és még kevésbé mondták el, hogy Isten mely szavai szolgálnak a cselekedeteik és a viselkedésük mércéjeként vagy alapjaként. Csupán olyan téveszméket mondanak, mint például: „Ahogy a vadlúd gágog, amerre csak repül, úgy az ember is mindenütt hátrahagyja nevét.”, „A kivégzéstől csak a fejek hullanak.”, „A sajnálatra méltó emberekben mindig van valami megvetendő.”, „Mindig hagyj magadnak egy kis mozgásteret.”, „Lehet, hogy nem szereztem elismerést, ennek ellenére próbálkoztam és fáradoztam.”, „Ne égesd fel magad után a hidat; ne öld meg a szamarat, miután elvégezte a munkáját.”, „Büntess meg valakit keményen, hogy példát statuálj, hogy mások okuljanak belőle.”, és „Az új tisztviselők buzgón imponálnak.” – azok közül, amiket mondanak, egyik sem az igazság. Egyesek megtanulják a kortárs költők szavait, és még Isten házának videói alá is beírják őket hozzászólásként. Hát nem a lelki megértés hiányának megnyilvánulása ez? Vajon azok a szavak az igazság? Van közük az igazsághoz? Egyesek gyakran mondanak olyanokat, mint hogy „Isten figyel téged”, vagy „A jó és a rossz végül elnyeri a méltó jutalmát, ez csak idő kérdése”. Vajon ezek a mondások az igazságot jelentik? (Nem.) Honnan erednek? Megtalálhatók Isten szavaiban? A buddhista kultúrából származnak, és semmi közük az Istenbe vetett hithez. Ennek ellenére az emberek gyakran próbálják őket az igazság szintjére emelni; ez a lelki megértés hiányának megnyilvánulása. Néhány emberben van némi elszántság aziránt, hogy áldozatot hozzanak Istenért, és azt mondják: „Isten háza előléptetett, Isten felemelt engem, ezért meg kell felelnem a mondásnak: »Egy úr az életét adja azokért, akik megértik őt«.” Ez a mondás nem igaz. Te nem vagy úr, Isten pedig nem kérte tőled, hogy feláldozd az életed. Vajon szükség van ekkora hősiességre a kötelességvégzés közben? Még így, hogy élsz sem vagy képes végrehajtani a kötelességeidet; van remény arra, hogy a halálod után képes leszel rá? Akkor hogyan fogod végezni a kötelességeidet? Mások azt mondják: „Én a természetemnél fogva hűséges vagyok, egy bátor és szenvedélyes ember. Bármit kockára tennék a barátaimért. Ugyanez érvényes Istenre is: mivel Isten kiválasztott, előléptetett és felemelt engem, meg kell hálálnom az Ő kegyelmét. Biztosan kockára teszek mindent Istenért, még ha az életembe is kerül!” Ez vajon az igazság? (Nem.) Isten olyan sok szót mondott, miért nem jegyeztek meg belőle egyetlen egyet sem? Amikor beszélnek, mindig csak ezt hangoztatják: „Semmi mást nem kell mondani. Egy úr feláldozza az életét azokért, akik megértik őt, és az embernek mindent kockára kell tennie a barátaiért, és hűségesnek kell lennie.” Még azt sem tudják kimondani, hogy „viszonozzák Isten szeretetét”. Miután annyi éven át hallgatták a prédikációkat és olvasták Isten szavait, egyetlen igazságot sem ismernek, és egyetlen lélekkel kapcsolatos kifejezést sem képesek mondani – ez az ő belső megértésük és meghatározásuk az igazságról. Mondjátok meg Nekem, hát nem szánalmas ez? Nem nevetséges? Hát nem a lelki megértés hiányának megnyilvánulása ez? Ennyi prédikáció meghallgatása után sem értik az igazságot, és nem tudják, mi az igazság, mégis arcátlanul használják ezeket az ördögi, képtelen, abszurd és rendkívül nevetséges szavakat az igazság helyett. Nemcsak a belső gondolkodásuk és felfogásuk ilyen, hanem folyamatosan terjesztik és tanítják is ezt másoknak, hogy mások is átvegyék ugyanezt a felfogást. Hát nem hordozza ez magában némiképp a bomlasztás és a megzavarás természetét? Úgy tűnik, hogy ezek az emberek, akik nem értik az igazságot, akiknek nincs lelki megértésük, veszélyesek. Bárhol és bármikor képesek bomlasztani és megzavarni, valamint képtelen és abszurd dolgokat tenni. Milyen más megnyilvánulásai vannak annak, ahogyan az emberek az igazsággal bánnak? (Megvetik az igazságot, csak azt fogadják el, ami megfelel a saját elképzeléseiknek, továbbá elutasítják és nem hajlandók gyakorolni azt, ami nem.) Csak azt fogadják el és azt gyakorolják, ami megfelel a saját elképzeléseiknek, és egységesen ellenállnak annak és elítélik azt, ami nem – ez egyfajta hozzáállás. (Nem hisznek abban, hogy az igazság megszabadíthatja az embert a romlott beállítottságától vagy megváltoztathatja őt.) Nem ismerni el az igazságot és nem hinni benne szintén egyfajta hozzáállás. Egy másik megnyilvánulás az, amikor az ember igazsághoz való hozzáállása és az azzal kapcsolatos szemléletmódja a hangulatától, a környezetétől és az érzelmeitől függően változik. Ezek az emberek, ha egy nap jól érzik magukat és lelkesek, azt gondolják: „Az igazság nagyszerű! Az igazság minden pozitív dolog valósága, és az a dolog, ami a legméltóbb arra, hogy az emberek gyakorolják és terjesszék.” Amikor rossz a hangulatuk, azt gondolják: „Mi az igazság? Milyen előnyei vannak az igazság gyakorlásának? Lehet vele pénzt keresni? Mit változtathat meg az igazság? Mi történhet, ha az igazságot gyakorlod? Nem fogom gyakorolni – ugyan mit számít az?” Előtör belőlük a démoni természetük. Ezek a megnyilvánulások mutatják meg, milyen beállítottságokat és különféle állapotokat tárnak fel az emberek az igazsággal való bánásmódjukban. Milyen más konkrét megnyilvánulások vannak még? (Isten szavait nem igazságként vagy életként kezelni, hanem elemezni és megvizsgálni őket.) Vannak, akik tudományos hozzáállással közelítenek Isten szavaihoz, folyamatosan elemzik és vizsgálják az igazságot a tudásuk alapján, anélkül hogy az elfogadás és az alávetettség hozzáállását tanúsítanák. Nagyjából ezek azok a nehézségek az emberek igazsággal való bánásmódjában, amelyeket meg lehet határozni és összefoglalóan lehet csoportosítani kapcsán.

Az életbe való belépés nehézségeinek összesen nyolc aspektusa van, és ezek az életbe való belépéshez és az üdvösség eléréséhez kapcsolódó legfőbb nehézségek. Isten szavai leleplezik az emberek által e nyolc aspektusban feltárt állapotok és beállítottságok mindegyikét; Isten követelményeket támasztott az emberekkel szemben, és megmutatta nekik a gyakorlás útját. Ha az emberek képesek erőfeszítéseket tenni Isten szavaiba, komoly, vágyakozó hozzáállást tanúsítani, és terhet viselni a saját életbe való belépésük érdekében, akkor Isten szavaiban megtalálhatják a vonatkozó igazságokat e nyolcféle probléma megoldására, és mindegyikhez megvannak a gyakorlás útjai. Egyik sem megoldhatatlan kihívás vagy valamiféle misztérium. Ha azonban egyáltalán nem viselsz terhet a saját életbe való belépésed érdekében, és egyáltalán nem érdekel az igazság vagy a beállítottságod megváltoztatása, akkor bármennyire is világosak és pontosak Isten szavai, számodra pusztán szövegek és doktrínák maradnak. Ha nem törekszel az igazságra, vagy nem gyakorlod azt, akkor bármilyen problémáid is vannak, képtelen leszel megoldást találni, ami nagyon megnehezíti majd számodra az üdvösség elérését. Lehet, hogy örökre egy munkás szintjén maradsz; lehet, hogy örökre azon a szinten maradsz, ahol képtelen vagy elérni az üdvösséget, és ahol Isten visszautasít és kiiktat téged.

A hamis vezetők munkájának káros hatásai és következményei

Mit tesznek a hamis vezetők, amikor mindazokról a nehézségekről van szó, amelyekkel az emberek az életbe való belépésükben találkoznak? Amikor az emberek bármilyen olyan állapottal szembesülnek, amely e nyolcféle nehézség valamelyikébe tartozik, vajon akkor a hamis vezetők képesek ezt felismerni, és felhasználni Isten szavait és a saját tapasztalati tudásukat az emberek problémáinak megoldására? Sajnos amikor az emberek nehézségekkel szembesülnek, ezek a hamis vezetők mindössze úgy próbálnak foglalkozni a problémáikkal, hogy felszínes erőfeszítéseket, illetve néhány sekélyes, célt tévesztő és irreleváns megjegyzést tesznek, amelyeknek semmi közük az emberek beállítottságaihoz és valódi nehézségeihez. A hamis vezetők például gyakran mondják, hogy „Te egyszerűen nem szereted az igazságot!” Így próbálják megoldani az emberek valódi nehézségeit, és így jellemzik a lényegüket. Még egy jelentéktelen probléma vagy állapot kapcsán sem tudnak segíteni az embereknek válaszokat találni Isten szavaiban, és az igazságról való beszélgetéssel sem tudják megoldani azt. Ehelyett doktrínaszerű és lényegtelen megjegyzéseket tesznek, vagy megragadják a problémát és bolhából elefántot csinálnak, hogy végleg leírják az embereket anélkül, hogy lehetőséget adnának nekik a bűnbánatra. A valóságban, ha valaki képes felfogni Isten szavait, és rendelkezik lelki megértéssel, akkor képes lesz megtalálni Isten szavaiban azt, ahogy Ő leleplezi az állapotok e nyolc aspektusát; ez nem nehéz. Mivel azonban a hamis vezetőknek nincs lelki megértésük, szegényes a képességük, és nincs felfogóképességük, ráadásul némelyikük egyszerűen csak lelkes, tettre kész, képmutató, és spirituális embernek mutatja magát, egyáltalán nem tudják megoldani mások problémáit. Amikor azokról a különféle problémákról van szó, amelyekkel az emberek szembesülnek, a hamis vezetők így adnak nekik tanácsot: „Isten munkája már ennyire előrehaladt; miért leszel még mindig féltékeny, és miért vitatkozol másokkal? Van erre időd? Mi értelme van ezen veszekedni? Nem tudsz meglenni anélkül, hogy ezen veszekednél?” „Isten munkája már ennyire előrehaladt, de te még mindig nagyon szentimentális vagy, és nem tudsz elengedni dolgokat. Előbb-utóbb ezek az érzések okozzák majd a halálodat!” „Isten munkája már ennyire előrehaladt, miért aggódsz még mindig annyira az étel és az öltözködés miatt? Nem tudsz meglenni anélkül, hogy egy ruhát viselnél? Nem tudsz meglenni anélkül, hogy megvásárolnál egy pár bőrcipőt? Többet kellene gondolkodnod Isten szavain és a kötelességeden!” „Amikor történik veled valami, imádkozz többet Istenhez! Bármi is történik veled, van egy tanulság: tanuld meg alávetni magad Istennek, és értsd meg az Ő szuverenitását és elrendezését.” Ez a tanács meg tudja oldani a valódi problémákat? Egyáltalán nem. Máskor azt mondják: „Az embereket mélyen megrontotta a Sátán. Ha szentimentális vagy, azzal vajon nem lázadsz Isten ellen? Ha nem ismered önmagad, azzal vajon nem lázadsz Isten ellen?” Függetlenül az adott problémától, a hamis vezetők nem tudják, hogyan kell közölni az igazságot annak érdekében, hogy elemezzék egy ember lényegét vagy állapotát; nem látják át, hogyan alakulnak ki az emberek állapotai, és aztán nem tudják az állapotuk alapján úgy közölni az igazságot, hogy megoldják a problémáikat, megfelelő segítséget és gondoskodást kínálva. Ehelyett mindig ugyanazt mondják: „Szeresd Istent! Dolgozz keményen, hogy elvégezd a kötelességeidet, hűségesnek kell lenned Istenhez, és imádkozz többet, amikor problémákkal találkozol!” „Minden Isten szuverenitása és elrendezése alatt áll. Minden Isten kezében van!” „Ha nem keresed az igazságot, az nem fog működni. Többet kell olvasnod Isten szavait. Isten szavai mindent világossá tesznek, de az emberek egyszerűen nem szeretik az igazságot!” „A katasztrófák a küszöbön állnak, minden dolog sorsa közel van, és Isten munkája a végéhez közelít, de te nem aggódsz. Hány napja maradt még az embernek? Isten országa már elérkezett!” A hamis vezetők csak ezeket az oda nem illő frázisokat hangoztatják, soha nem elemzik és boncolgatják konkrétan a különböző problémákat, és nem kínálnak valódi ellátást vagy segítséget az embereknek. Vagy keresnek az embereknek néhány passzust Isten szavaiból, amit elolvashatnak, vagy a tárgyhoz nem kapcsolódó tanácsokat adnak nekik, hogy kezeljék őket. Mi történik végül? A hamis vezetők ártalma alatt az emberek nemcsak hogy nem ismerik a saját romlott beállítottságaikat, hanem azt sem tudják, hogy milyen a saját jellemük, milyen emberek is ők, és milyen természetlényeggel rendelkeznek; nincsenek tisztában azzal, hogy milyen a saját képességük, van-e felfogóképességük, vagy hogy milyen úton járnak. Még mindig ragaszkodnak a világi és divatos dolgokhoz, amelyeket szeretnek és értékelnek a szívükben, és senki sem segít nekik megérteni, boncolgatni és elemezni ezeket a dolgokat. Ezek a következményei a hamis vezetők munkájának. Amikor problémák merülnek fel, vagy nekiesnek az embereknek, önkényesen elítélve és tévesen vádolva őket, vagy oda nem illő tanácsokat és leckéket adnak nekik, vagy felhasználják Isten szavait arra, hogy erőltetett, pontatlan összehasonlításokat tegyenek. Akik hallják őket, azt gondolják: „Úgy érzem, hogy értem, de úgy is, hogy nem – mintha felfogtam volna, amit mondott, de az is lehet, hogy nem fogtam fel. Miért van ez? Minden, amit a vezető mond, helyes, de miért nem tudok megszabadulni ettől a problémától a szívemben? Miért nem találok megoldást erre a nehézségre? Miért gondolkodom még mindig így, és miért akarom ezeket a dolgokat tenni? Miért nem tudom megérteni, hogy hol van a probléma lényege és gyökere? A vezető azt mondja, hogy nem szeretem az igazságot, és ezt el is ismerem, de miért nem tudok kikerülni ebből az állapotból?” Volt-e bármilyen hatása ezeknek a vezetőknek? Bár beszéltek és dolgoztak, az egész csak egy nagy zűrzavar, és nem érte el a kívánt hatást. Nem tették lehetővé az emberek számára, hogy megértsék Isten szándékait, hogy összevessék magukat Isten szavaival, hogy pontosan megértsék az állapotukat, vagy megoldják a saját nehézségeiket. Ami pedig azokat a javíthatatlan, szégyentelen embereket illeti, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, amikor hallják, hogy ezek a vezetők komolyan és türelmesen megintik őket, azt rendkívül ellenszenvesnek találják. Ugyanakkor ők maguk is szajkózzák ezeknek a vezetőknek a szavait – amikor a vezetők befejezik az első részt, ezek az emberek folytatni tudják a következővel, és gyorsan türelmetlenné válnak, mondván: „Ne folytasd tovább. Már mindent felfogtam, amit mondasz. Ha folytatod, hányingerem lesz, és hányni fogok!” A vezetők tovább mondják: „Te egyszerűen nem szereted az igazságot. Ha szeretnéd az igazságot, akkor megértenél mindent, amit mondok.” Erre így vágnak vissza: „Függetlenül attól, hogy szeretem-e az igazságot vagy sem, már annyiszor elismételted ezeket a szavakat, semmi új nincs bennük, és már unom hallgatni őket!” A hamis vezetők így munkálkodnak, mereven ragaszkodnak az előírásokhoz és egyes frázisokhoz, és teljes mértékben elmulasztják megoldani az emberek valódi nehézségeit. Ha valakinek elképzelései vannak Istenről, a hamis vezetők azt mondják, hogy az illető nem ismeri önmagát. Ha valakinek szegényes az emberi mivolta, nem tud kijönni az emberekkel, és nincsenek normális egyének közötti kapcsolatai, a hamis vezetők azt mondják, hogy mind ő, mind a másik érintett fél hibás, mindkettőjüket kioktatják, mindkettőjüket hibáztatják, és azt mondják: „Rendben, most már kvittek vagytok. Méltányosnak és ésszerűnek kell lennünk a tetteinkben, mindenkit egyformán kell kezelnünk, minden elfogultság nélkül. Aki észszerűen beszél, az szereti az igazságot, aki viszont nem, az fogja be a száját, beszéljen kevesebbet, és tegyen többet a jövőben. Aki valami helyes dolgot mond, arra jobban oda kell figyelni.” Ez megoldja a problémát? Ez munkavégzés? Nem pont olyan ez, mint a gyerekek megbékítése és az emberek becsapása? A hamis vezetők elfoglaltnak tűnhetnek, de senkinek a problémáit nem tudják megoldani. Mennyire hatékony a munkájuk? Értéktelen és abszurd! Ezek a nem hívők cselekedetei.

Istenben való hitük megtapasztalása során az emberek gyakran találkoznak nehézségekkel, és a hamis vezetők egyiket sem tudják megoldani. A hamis vezetők még olyan nyilvánvaló nehézségeket sem tudnak megoldani, amelyeket néhány szóval meg lehetne, ráadásul nagy felhajtást csinálnak belőlük, és minden apró problémából nagy ügyet csinálnak. Vannak emberek, akik nem gonoszak, csak kissé modortalan az emberi mivoltuk, nem értik az alapvető illemszabályokat, és kissé aljasak. A hamis vezetők fogják ezeket az apró problémákat és nagy felhajtást csinálnak belőlük, ráveszik a testvéreket, hogy vitassák meg, kritizálják és ítéljék el őket, mindezt azzal a céllal, hogy maradandó benyomást tegyenek ezekre az emberekre, hogy többé ne merjenek így viselkedni. Szükség van erre? Ez a problémák megoldásának egy módja? Ez az igazság felhasználása a problémák megoldására? (Nem.) Amíg valakinek az emberi mivoltában nincsenek nagyobb problémák, és az illető nem gonosz és őszintén fel tudja áldozni magát, akkor olyan körülmények között, ahol az illető befogadó, elegendő annyi, ha tovább dolgoznak rajta, emlékeztetőket, segítséget, közösséget és támogatást biztosítva számára. Ha valaki következetesen így viselkedik, akkor jellembeli problémája vagy ádáz beállítottsága van, és akkor szigorú metszésre és fegyelmezésre van szükség. Ha ezt nem hajlandó elfogadni, akkor vagy fel kell függeszteni a kötelességét, vagy ki kell őt takarítani. A hamis vezetők ezt nem látják át, és nem is fognak így tenni; amikor ilyen gonosz emberekkel találkoznak, testvérként kezelik őket, segítséget és támogatást nyújtva nekik. Vajon ez munkavégzése? Ez az igazság felhasználása a problémák megoldására? (Nem.) A hamis vezetők munkája abszurd, gyerekes és nevetséges, és azzal kapcsolatban semmi sem felel meg Isten szándékainak. Minden tettükben láthatod, hogy laikusok, nincs lelki megértésük, és meggondolatlanul, alapelvek nélkül cselekszenek. Hasonlóképpen, nem látják át és nem tudják pontosan felfogni a különféle nehézségeket, amelyekkel az emberek az életbe való belépésük során találkoznak. Ennek eredményeként a megoldási kísérleteik rendkívül ügyetlennek, ostobának és dilettánsnak tűnnek. Azok, akik elfogadják a segítségüket, szintén kínosan és elnyomva érzik magukat. Idővel egyesek még a hitüket is elveszítik, és azt mondják: „A vezető már annyiszor beszélgetett velem, miért nem változtam meg? Miért esek vissza folyton? Lehet, hogy különösen szegényes az emberi mivoltom, és képtelen vagyok az üdvözülésre?” Néhányan még kételyeket is táplálnak, és azt mondják: „Valami baj van a lelkemmel? Gonosz szellemek munkálkodnak bennem? Vajon Isten nem fog megmenteni? Hát nem azt jelenti ez, hogy számomra nincs remény?” Ezek a hamis vezetők munkájának következményei. Munkájuk során összekeverik az egyik dolgot a másikkal, és nevetséges, abszurd, ostoba és ügyetlen módon cselekszenek, ami végül ahhoz vezet, hogy az igazságra őszintén törekvő emberek némelyikének különféle nehézségei nem oldódnak meg időben. Ez pedig negativitást és gyengeséget idéz elő ezekben az emberekben, valamint bizonyos elképzeléseket és félreértéseket Istenről és az Ő munkájáról. Azt mondják: „Annyit olvastam már Isten szavaiból, miért nem oldódik meg a problémám? Isten szavai valóban képesek megmenteni és átformálni az embereket?” Szívükben kétségek ébrednek, és a zavarodottság csapdájába esnek. Ezért, amikor a hamis vezetők dolgoznak, nem sok pozitív eredményt produkálnak, viszont elég sok negatív és káros dolgot eredményeznek. Munkájuk nemhogy nem képes eloszlatni az emberek Istennel kapcsolatos elképzeléseit, kételyeit és ítéleteit, hanem éppen ellenkezőleg, fokozza az Istennel kapcsolatos félreértéseiket és óvatosságukat. Ezeknek az embereknek a problémái még sok évnyi hit után is megoldatlanok maradnak. Miközben a hamis vezetők félrevezetik és tévútra terelik őket, az Istennel kapcsolatos félreértéseik és óvatosságuk elmélyülnek. Képesek vajon elérni az életbe való belépést ebben a helyzetben?

A hamis vezetők megértése az olyan pozitív dolgokról, mint az igazság és az ember beállítottságbeli változása, sok ember nézőpontját és hozzáállását befolyásolhatja a pozitív dolgokkal kapcsolatban. Az egy dolog, ha a hamis vezetők nem végeznek semmilyen munkát – de amint elkezdenek dolgozni, eltérések jelentkeznek, és káros következmények jelennek meg. Ezekben a gyülekezetekben helytelen légkör alakul ki, vagyis gyakran születnek téves és abszurd mondások, és az ottani emberek nem értik meg az Isten szavaiban gyakran említett spirituális kifejezéseket, és nem tudják, hogyan kell alkalmazni őket, miközben a hamis vezetők által gyakran mondott úgynevezett spirituális kifejezések és mondások széles körben elterjednek ezekben a gyülekezetekben. Ezek a dolgok nem kis hatást gyakorolnak az emberekre: nemcsak, hogy nem tudnak segíteni az embereknek abban, hogy gyakorlatiasabb és pontosabb ismereteket szerezzenek Isten szavairól és az igazságról, vagy abban, hogy képessé tegyék őket arra, hogy megtalálják az Ő szavaiban a gyakorlás egy pontos útját, hanem éppen ellenkezőleg, valójában még eltorzultabb, elméleti és doktrínaszerű ismeretekkel ruházzák fel az embereket az igazsággal kapcsolatban, és ezzel egyidejűleg még jobban elbizonytalanítják az embereket a gyakorlás útját illetően. A hamis vezetők ezzel megzavarják az emberek látóterét, és befolyásolják az igazságról való tiszta megértésüket. Milyen hatása van annak, hogy a hamis vezetők ezeket teszik? Milyen szerepet játszanak? Talán kissé túlzás lenne őket zavarónak és bomlasztónak nevezni, viszont egyáltalán nem túlzás azt mondani róluk, hogy ide-oda rohangáló bohócok. Amikor éppen csak elkezdtem a munkának ezt a szakaszát, találkoztam néhány emberrel, és miközben hallgattam a beszélgetésüket, az egyikük rákérdezett egy másik ember helyzetére, és valaki hirtelen így szólt: „Ő már hamuvá égett.” Amikor megkérdeztem, hogy „Hamuvá égett? Mit jelent ez?”, azt válaszolták: „Az, hogy valaki hamuvá égett, azt jelenti, hogy valakit elbocsátottak, és talán már nem is hisz.” Azt mondtam: „Ez egy elég kegyetlen kifejezés; nem ad az illetőnek semmiféle mozgásteret. Mondtam Én ilyet valaha? Hogyhogy nem tudtam erről a kifejezésről? Soha nem jellemeztem így senkit, és soha nem állítottam, hogy ha valaki abbahagyja a kötelessége végzését vagy eltávolodik Istentől, akkor »hamuvá égett«. Honnan származik ki ez a kifejezés?” Később megtudtam, hogy ez a kifejezés egy idős hívőtől, egy öreg tudálékos embertől származik. Nagyon tanult volt, régóta hitt Istenben, és rangidős volt. Amikor kimondta ezt a kifejezést, az a zavarodott emberekből álló csoport a tisztánlátás gyakorlása nélkül átvette tőle, és egy népszerű kifejezéssé vált. Szerintetek helyes ez a kifejezés? Van alapja? Vajon pontos? (Nem, nem pontos.) Hogyan kellene kezelnünk? Megengedhetjük-e, hogy megmaradjon a gyülekezetben? (Nem, nem szabad megengedni.) Le kell leplezni és kritizálni kell, és gyökerestől el kell távolítani. Később, a kritika és az elemzés következtében ezek a zavarodott emberek már nem merték többé használni, de néhány tudatlan egyén talán még mindig használja titokban a magánbeszélgetéseiben. Ezek az emberek azt gondolhatják, hogy ez egy nagyon spirituális kifejezés, amely egy „ismert személyiségtől” származik, és úgy vélik, hogy továbbra is használni kellene. A ti vezetőitek vettek részt hasonló gyakorlatokat? Negatív hatással voltak az életbe való belépésetekre, a beállítottságotok változására vagy arra az útra, amelyen jártok? (Egy hamis vezető régebben, amikor az evangéliumot hirdette, azt mondta: „Isten ítélettel és fenyítéssel hódít meg minket, ezért amikor vallásos embereknek hirdetjük az evangéliumot, kemény hangnemben kell beszélnünk hozzájuk, és ki kell oktatnunk őket; csak így lehet őket meghódítani.”) Ez a kijelentés észszerűnek hangozhat, de vajon megfelel az igazságalapelveknek? Isten utasította-az embereket arra, hogy ezt tegyék? Mondja-e Isten szava, hogy „Amikor széles körben hirdeted az evangéliumot, fel kell állnod, és vasrúddal kell kormányoznod az embereket, ítéletet és fenyítést használva az evangélium széles körben való terjesztéséhez”? (Nem.) Akkor honnan származik ez a kijelentés? Ez nyilvánvalóan egy lelki megértést nélkülöző hamis vezető fejében elképzelt elmélet. A felszínen ez a kijelentés problémamentesnek tűnhet: „Az egész emberiségnek át kell esnie Isten ítéletén és fenyítésén. Ha nem tudják közvetlenül Isten szavaiból befogadni, akkor nem fogadhatják be közvetve? Elvégre ezt a hatást kell elérniük Isten szavainak – az egész emberiség meghódítását. Nem lenne jobb, ha inkább előbb fogadnák be, mint utóbb? Mielőtt Isten cselekszik, megtesszük ezt a megelőző intézkedést, hogy az emberek kialakíthassanak egyfajta ellenállóképességet. Aztán amikor Isten valóban megítéli és megfenyíti őket, ezek az emberek nem fognak lázadni Isten ellen vagy ellenállni Neki, és nem fogják elárulni Őt. Ez megakadályozza, hogy Isten érzései sérüljenek. Hát nem egy jó dolog ez?” A felszínen minden mondat helyesnek, a doktrínák szempontjából nézve pedig logikusnak tűnik. De vajon ez egy igazságalapelv? Milyen előírásai vannak Isten házának az evangélium hirdetésére vonatkozóan? Megköveteli az emberektől, hogy ezt tegyék? (Nem.) Ezért ez az elmélet nem megalapozott, aki pedig ezt javasolta, az egy hamis vezető.

A hamis vezetők gyakran színlelik, hogy spirituálisak, és néhány megtévesztő tévhitet hangoztatnak, hogy félrevezessék és tévútra tereljék az embereket. Bár ezek a tévhitek a felszínen nem hangzanak problémásnak, káros hatással vannak az emberek életbe való belépésére, megzavarják, félrevezetik és akadályozzák az embereket abban, hogy az igazságra való törekvés útját járják. Ezen álspirituális szavak miatt egyes emberekben kétség és ellenállás alakul ki Isten szavaival szemben, elképzeléseik, sőt félreértéseik támadnak Istenről, és óvatossá válnak Vele szemben, majd pedig eltávolodnak Tőle. Ilyen hatással vannak az emberekre a hamis vezetők álspirituális kijelentései. Amíg egy gyülekezet tagjait egy hamis vezető félrevezeti és befolyásolja, az a gyülekezet egy vallássá válik, akárcsak a kereszténység vagy a katolicizmus, amelyben az emberek csupán emberi kijelentéseket és tanításokat követnek. Mindannyian Pál tanításait imádják, és odáig mennek, hogy az ő szavait használják az Úr Jézus szavai helyett, ahelyett, hogy Isten útját követnék. Ennek eredményeként mindannyian képmutató farizeusokká és antikrisztusokká válnak. Ezért Isten megátkozza és elítéli őket. Pálhoz hasonlóan a hamis vezetők is önmagukat magasztalják és önmagukról tesznek tanúságot, félrevezetik és megzavarják az embereket. Tévútra és vallási szertartásokba vezetik őket, és ezeknek az embereknek az Istenben való hite ugyanolyanná válik, mint a vallásos embereké, ami késlelteti, hogy a helyes útra lépjenek az Istenbe vetett hitükben. A hamis vezetők folyamatosan félrevezetik és megzavarják az embereket, és ezek az emberek ezután számos álspirituális elméletet és mondást gyártanak. Ezek az elméletek, mondások és gyakorlatok szöges ellentétben állnak az igazsággal, és egyáltalán semmi közük sincs hozzá. Mégis, miközben a hamis vezetők félrevezetik és tévútra terelik az embereket, ezeket a dolgokat pozitívnak és az igazságnak tekintik. Tévesen azt hiszik, hogy ezek a dolgok az igazság, és azt gondolják, hogy ha a szívükben hisznek bennük és ékesszólóan meg tudják fogalmazni őket, és ha mindenki jóváhagyja őket, akkor elnyerték az igazságot. Az ilyen gondolatok és nézetek által tévútra terelt emberek nemcsak arra képtelenek, hogy megértsék az igazságot, hanem arra is, hogy gyakorolják vagy megtapasztalják Isten szavait, nem is beszélve arról, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Ellenkezőleg, egyre inkább eltávolodnak Isten szavaitól, és még távolabb kerülnek az igazságvalóságba való belépéstől. Papíron semmi baj nincs a hamis vezetők által mondott szavakkal és az általuk hangoztatott szlogenekkel, ezek mind helyesek. Akkor miért nem érnek el egyáltalán semmit? Azért, mert amit a hamis vezetők értenek és felfognak, az egyszerűen túl sekélyes. Azok mind csak doktrínák, amelyeknek semmi közük az Isten szavaiban, követelményeiben vagy az Ő szándékaiban rejlő igazságvalósághoz. Tény, hogy a hamis vezetők által hirdetett összes doktrína nagyon távol áll az igazságvalóságtól – pontosabban: semmi közük az igazsághoz és Isten szavaihoz. Mivel áll összefüggésben tehát az, hogy a hamis vezetők gyakran hangoztatják ezeket a szavakat és doktrínákat? Miért nem képesek soha belépni az igazságvalóságba? Ez közvetlenül a hamis vezetők képességével van összefüggésben. Teljesen biztos, hogy a hamis vezetők szegényes képességgel rendelkeznek, és hiányzik belőlük az igazság felfogásának képessége. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, nem fogják megérteni az igazságot és nem lesz életbe való belépésük, és az is elmondható, hogy akárhány éve is hisznek Istenben, nem lesz könnyű számukra belépni az igazságvalóságba. Milyen következményei lesznek annak, ha egy hamis vezetőt nem bocsátanak el, és hagyják, hogy megtartsa a pozícióját? A vezetése egyre több embert sodor bele vallási rituálékba és előírásokba, szavakba és doktrínákba, valamint homályos elképzelésekbe és képzelgésekbe. Az antikrisztusokkal ellentétben a hamis vezetők nem vezetik az embereket közvetlenül saját maguk vagy a Sátán elé, de ha nem tudják elvezetni Isten választott népét az Ő szavainak igazságvalóságába, akkor vajon Isten választott népe képes lesz elnyerni az Ő üdvösségét? Képesek lesznek tökéletesedni Isten által? Egyáltalán nem. Ha Isten választott népe nem tud belépni az igazságvalóságba, akkor vajon nem a Sátán hatalma alatt él továbbra is? Hát nem a Sátán hatalma alatt tartott elfajzottak ők még mindig? Vajon ez nem azt jelenti, hogy tönkremennek a hamis vezetők keze alatt? Ezért van az, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok munkájának következményei alapvetően ugyanazok. Egyikük sem képes elvezetni Isten választott népét odáig, hogy megértsék az igazságot, belépjenek a valóságba és elérjék az üdvösséget. Mindkettő kárt okoz Isten választott népének, és pusztulásba viszi őket. A következmények pontosan ugyanazok.

Melyek a hamis vezetők némely eretnekségei és téves tanításai? Foglaljátok össze őket ti magatok később. Ezt a feladatot rátok bízom, hogy lássam, képesek vagytok-e felismerni őket. Mondtak-e valaha a körülöttetek lévő vezetők olyan szavakat, amelyek spirituálisak vagy összhangban állnak az emberi érzésekkel, és amelyek a felszínen látszólag helyesek és megfelelnek az igazságnak, de mégsem segítik elő az életbe való belépéseteket, és nem oldják meg a tényleges problémáitokat? Ha nem tudod felismerni ezeket a szavakat, sőt, kedvesnek tartod és a szívedben őrzöd őket, és hagyod, hogy állandóan uralkodjanak rajtad és vezessenek téged, és állandóan befolyásolják a gondolataidat és a viselkedésedet, akkor nem elég súlyosak ennek a következményei? (De igen.) Akkor elengedhetetlen, hogy leássatok ezeknek a problémáknak a gyökeréig, hogy megtaláljátok, melyek azok az eretnekségek és téves tanok, amelyek olyan mértékben lealacsonyíthatják az embereket, hogy az Istenbe vetett hitük vallási hiedelemmé válik, ami azt eredményezi, hogy ellenállnak Istennek, Isten pedig elutasítja őket. Tegyük fel például, hogy valaki azt mondja: „Ne törekedj arra, hogy vezető legyél. Ha a vezetővé válásod után elbocsátanak vagy kiiktatnak, akkor még arra sem lesz esélyed, hogy közönséges hívő legyél.” Vajon a hamis vezetők eretneksége és téves tanítása ez a fajta beszéd? (Igen.) Valóban az? A hamis vezetők és az antikrisztusok eretnekségeit és téves tanításait meg kell különböztetni egymástól; nem keverd őket össze. Mire gondol az illető, amikor ilyeneket mond? Milyen motivációk rejtőznek ezekben a szavakban? Van-e bennük valamilyen homályos dolog? Nyilvánvaló, hogy ezek a szavak az emberek félrevezetésére szolgáló trükköt rejtenek, és azt jelentik, hogy más embereknek nem kellene arra törekedniük, hogy vezetők legyenek, mert annak nem lesz jó vége. A céljuk ezekkel a kijelentésekkel az, hogy az emberek lemondjanak a vezetővé válás gondolatáról, hogy senki ne versenyezzen velük a hírnévért és a státuszért, és így nyugodtak lehessenek afelől, hogy örökre vezetők maradnak. Ugyanakkor azt mondják az embereknek: „Így bánik isten háza a vezetőkkel és a dolgozókkal; ha szüksége van rád, előléptet, ha pedig nincs, akkor a legalacsonyabb szintre taszít le, esélyt sem hagyva arra, hogy akár csak egy közönséges hívő legyél.” Milyen természetűek ezek a szavak? (Istenkáromlóak.) Milyen ember mond káromló szavakat Isten ellen? (Egy antikrisztus.) Ezekben a szavakban két gonosz szándék rejlik, amelyek kétféle következményhez vezethetnek: az egyik az, hogy azt mondja másoknak, hogy semmiképpen ne versengjenek a státuszért, így biztosítva a saját státuszát; a másik pedig az, hogy elérje, hogy félreértsd Istent, hogy ne higgy tovább Istenben, és helyette inkább bennük kezdj el hinni. Ez az antikrisztusok legotrombább fajtája. Úgy tűnik, hogy hiányzik belőletek a felfogóképesség; korábban már mondtam példákat erre. Nem csak figyelmetlenek vagytok és szegényes memóriával rendelkeztek, hanem még a felfogóképesség is hiányzik belőletek. Még egy ilyen nyilvánvaló antikrisztust sem tudtok felismerni. A hamis vezetők mondanának ilyeneket? Tudatosan és nyíltan félrevezetnék az embereket, és ellenállnának Istennek? (Nem.) Bár a felszínen úgy tűnhet, hogy a hamis vezetők szavaival és tetteivel nincs probléma, a munkájuk nélkülözi az alapelveket, és nem tud eredményeket elérni. A hamis vezetők nem tudják megoldani az emberek egyetlen problémáját sem, nem tudják őket az Istenbe vetett hit helyes útjára terelni, és nem tudják őket Isten elé vezetni. Minden, amit mondanak, helyes, a munkájukat teljes odaadással végzik, lelkesek és szenvedélyesek, és a felszínen úgy tűnik, hogy van hitük, elszántságuk, és hajlandóak nehézségeket elviselni és megfizetni az árat. Sőt, úgy tűnik, hogy hihetetlen kitartással rendelkeznek és képesek kitartani mindenféle fáradtság és nehézség ellenére. Csakhogy a képességük és a felfogóképességük szegényes, és nem fogják fel pontosan az igazságot. Hogyan próbálják meg kezelni a felfogóképesség hiányát? Előírások és doktrínák, valamint az általuk gyakran emlegetett spirituális elméletek használatával oldják meg ezt a problémát. A vezetésük alatt néhány év elteltével mindenféle doktrínák, előírások és külső gyakorlatok keletkeznek az emberek között. Az emberek ragaszkodnak ezekhez a doktrínákhoz, előírásokhoz és gyakorlatokhoz, és azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják és belépnek az igazságvalóságba, de valójában még mindig nagyon messze vannak az igazságvalóságtól! Amikor ezek a dolgok töltik be, uralják és irányítják az emberek szívét, a megoldás nehézkessé válik. Minden egyes dolgot külön-külön kell boncolgatni és elemezni, hogy az emberek megértsék őket. Ezután el kell mondani az embereknek, hogy mi az igazság, mik a doktrínák, a szlogenek és az előírások, mi az igazság helyes felfogása, és mik a pontos kifejezések és az igazságalapelvek. Mindezeket egyesével kell megoldani; különben azokat, akik viszonylag jól viselkednek, szabálykövetőek és a spiritualitásra törekednek, a hamis vezetők félrevezetik és tönkreteszik. Ezek az emberek jámbornak tűnhetnek, mint akik képesek elviselni a nehézségeket és megfizetni az árat, és képesek imádkozni, amikor történik velük valami. A vallásos emberekhez hasonlóan azonban, amikor Isten visszatér, egyikük sem ismeri fel Őt, egyikük sem ismeri el, hogy Isten ismét új munkát végez, és mindannyian ellenállnak Neki. Miért van ez így? Azért, mert a hamis vezetők és az antikrisztusok félrevezették őket – Isten sok őszinte hívét megkárosították és tönkretették.

A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat mondanak – amit megértetnek az emberekkel, az csak doktrína, nem pedig az igazság, és amit láttatnak az emberekkel, az csak hamis spiritualitás. Milyen következményei vannak annak, ha valaki szavakat és doktrínákat mond? Hamis spiritulaitás, hamis megértés, hamis tudás, hamis gyakorlat és hamis megfelelés – mind hamis. Hogyan jön létre ez a „hamisság”? Az okozza, hogy a hamis vezetőknek eltorzult, egyoldalú és felületes felfogása van az igazságról, és egyáltalán nem képesek felfogni az igazság lényegét. A hamis vezetők rengeteg szabályt, szót és doktrínát hoznak az embereknek, néhány szlogen és elmélet mellett. Ezek az emberek egyáltalán nem értik Isten valódi szándékait, és amikor különféle összetett helyzetekkel találkoznak, nem tudják, hogyan kezeljék és közelítsék meg őket, vagy hogyan fogják fel Isten szándékait. Képesek az ilyen emberek Isten elé járulni? El tudják-e fogadni Istent, és fel tudnak-e hagyni azzal, hogy ellenálljanak Neki? Nem, nem képesek ezekre. Ezért kulcsfontosságú és szükséges, hogy összefoglaljátok a hamis vezetők eretnekségeit és téves tanításait, és képessé váljatok a felismerésükre. Az összegzés során lényeges, hogy megkülönböztessétek őket az antikrisztusok azon téves tanításaitól, amelyeket az emberek félrevezetésére használnak. A vezetők és a dolgozók második felelőssége, hogy ismerjék minden egyes embertípus állapotait és megoldjanak olyan, az életbe való belépéssel kapcsolatos különböző nehézségeket, amelyekkel a valóságos életükben találkoznak – ezzel lezárjuk a hamis vezetők különböző gyakorlatait és a hamis vezetőkkel kapcsolatos problémák lényegét boncolgató beszélgetésünket.

Harmadik tétel: Beszélgetni azokról az igazságalapelvekről, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez (Első rész)

A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat tudnak szólni az emberek intésére

Ezután arról fogunk beszélgetni, hogy mi a vezetők és a dolgozók harmadik felelőssége – beszélgetni azokról az igazságalapelvekről, amelyeket meg kell érteni az egyes kötelességek megfelelő végzéséhez. Ez a vezetők és a dolgozók fontos és alapvető munkája, és e felelősség alapján fogjuk közölni és boncolgatni a hamis vezetők megnyilvánulásait. Az, hogy egy vezető vagy dolgozó képes-e világosan beszélni azokról az igazságalapelvekről, amelyeket az embereknek meg kell érteniük ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességeiket, a legjobb mutatója annak, hogy birtokában van-e az igazságvalóságnak, és ez a kulcsa annak, hogy eldöntsük, képes-e jól végezni a valódi munkát. Most nézzük meg, hogyan kezelik ezt a munkát a hamis vezetők. A hamis vezetők egyik jellemzője, hogy képtelenek alaposan elmagyarázni vagy tisztázni bármilyen, az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémát. Ha valaki hozzájuk fordul, akkor csak néhány üres szót és doktrínát tudnak mondani neki. Amikor megoldásra váró problémákkal szembesülnek, gyakran egy ehhez hasonló kijelentéssel válaszolnak: „Ti mind szakértői vagytok ennek a kötelességnek a végzésében. Ha problémáitok vannak, magatoknak kell megoldanotok őket. Ne engem kérdezzetek; én nem vagyok szakértő, és nem értek hozzá. Foglalkozzatok vele ti magatok.” Egyesek így vághatnak vissza: „Azért fordultunk hozzád, mert nem tudjuk megoldani a problémát; ha meg tudnánk oldani, nem kérdeznénk téged. Nem értjük ezt az igazságalapelveket érintő problémát.” A hamis vezetők így válaszolnak: „Hát nem mondtam már el nektek az alapelveket? Végezzétek jól a saját kötelességeiteket, és ne teremtsetek zavart vagy akadályokat. Mit kérdezősködtök még mindig? Kezeljétek úgy, ahogy jónak látjátok! Isten szavai már elhangzottak: helyezd előtérbe Isten házának érdekeit.” Ezek az emberek teljesen összezavarodnak, és azt gondolják: „Ez nem megoldás a problémára!” Így kezelik a munkát a hamis vezetők; ők csupán felügyelik azt, mechanikusan cselekszenek, és soha nem foglalkoznak a problémákkal. Függetlenül attól, hogy az emberek milyen problémákat vetnek fel, a hamis vezetők azt mondják nekik, hogy keressék az igazságot saját maguk. Gyakran megkérdezik az emberektől: „Van valami problémád? Hogy haladsz az életbe való belépéssel? Felületesen végzed a kötelességeidet?” Ezek az emberek így válaszolnak: „Időnként felületes állapotban találom magam, de imádkozással megoldom, és korrigálom magam, azonban továbbra sem értem a kötelességvégzésem igazságalapelveit.” A hamis vezetők azt mondják: „Hát nem beszélgettem veled a konkrét alapelvekről a legutóbbi összejövetelen? Még Isten szavainak több passzusával is elláttalak. Nem kellene már értened?” Valójában megérti az összes doktrínát, de még mindig képtelen megoldani a problémáit. A hamis vezetők még fellengzős szavakat is mondanak: „Miért nem tudod megoldani? Egyszerűen csak nem olvastad elég alaposan Isten szavait. Ha többet imádkozol és többet olvasod Isten szavait, akkor minden problémád megoldódik. Meg kell tanulnotok megvitatni a dolgokat és közösen megoldást találni, így végül megoldódnak a problémáitok. Ami a szakmai kérdéseket illeti, ne engem kérdezzetek; az én felelősségem a munka ellenőrzése. A feladatomat elvégeztem, a többi pedig szakmai ügyeket érint, amiket én nem értek.” Azért, hogy lerázzák az embereket és kitérjenek a kérdések elől, a hamis vezetők gyakran használnak ehhez hasonló indokokat és kifogásokat: „Én nem értem, soha nem tanultam ezt, nem vagyok szakértő.” Lehet, hogy egész alázatosnak tűnnek; ez azonban leleplez egy komoly problémát a hamis vezetőkkel kapcsolatban – egyáltalán nem értik a szakmai tudást igénylő problémákat bizonyos feladatok esetében, tehetetlennek érzik magukat, és rendkívül ügyefogyottnak és zavartnak tűnnek. Mit tesznek ilyenkor? Csak arra képesek, hogy kigyűjtenek néhány passzust Isten szavaiból, és azokról beszélgetnek mindenkivel az összejöveteleken, és néhány doktrínát hangoztatnak, hogy buzdítsák az embereket. Azok a vezetők, akikben van egy kis kedvesség, mutathatnak némi törődést az emberek iránt, és időről időre megkérdezhetik tőlük: „Szembesültetek mostanában valamilyen nehézséggel az életetekben? Van elég ruhátok? Volt köztetek olyan, aki rosszul viselkedett?” Ha mindenki azt mondja, hogy nincsenek ilyen problémái, akkor így válaszolnak: „Akkor nincs probléma. Folytassátok a munkátokat; nekem más dolgaim vannak”, majd sietve távoznak, mert attól félnek, hogy valaki felhoz kérdéseket és megkéri őket, hogy foglalkozzanak azokkal, és ezzel kínos helyzetbe hozzák őket. Így végzik a munkájukat a hamis vezetők – semmilyen valós problémát nem tudnak megoldani. Hogyan tudnák hatékonyan elvégezni a gyülekezeti munkát? Ennek következtében a megoldatlan problémák felhalmozódása végül hátráltatja a gyülekezet munkáját. Ez a hamis vezetők munkavégzésének egyik kiemelkedő jellemzője és megnyilvánulása.

Munkájuk során a hamis vezetők csak a prédikálás iránt lelkesednek, és leginkább szavakat és doktrínákat szeretnek hangoztatni, és olyan szavakat mondanak, amelyekkel buzdítják és vigasztalják az embereket, azt gondolva, hogy ha ráveszik az embereket arra, hogy energikusan és szorgalmasan végezzék a kötelességeiket, az ugyanaz, mintha jól végezték volna a munkájukat. Ezenkívül a hamis vezetők szenvedélyesen foglalkoznak az összes ember mindennapi életének állapotával. Gyakran megkérdezik az embereket, hogy vannak-e nehézségeik e tekintetben, és ha valakinek valóban vannak, hajlandóak segíteni ezeknek a nehézségeknek a megoldásában. Valóban lefoglalják magukat ezekkel az általános ügyekkel, néha még az étkezést is elhalasztják, és gyakran későn fekszenek le és korán kelnek. Az ő elfoglaltságuk és kemény munkájuk mellett miért maradnak megoldatlanok a gyülekezet munkájában felmerülő problémák és azok a nehézségek, amelyekkel Isten választott népe szembesül a kötelességvégzése során? Ez azért van, mert a hamis vezetők soha nem tudják világosan elmagyarázni a kötelességvégzéssel kapcsolatos igazságalapelveket. Az általuk elmondott szavak, doktrínák és buzdítások teljesen hatástalanok, és egyáltalán nem képesek megoldani a valós problémákat. Bármennyit is beszélnek, és bármilyen elfoglaltak vagy kimerültek is legyenek, a gyülekezet munkája soha nem halad előre. Bár kívülről úgy tűnik, hogy mindenki végzi a kötelességeit, nem sok tényleges eredményt érnek el, mert a hamis vezetők képtelenek közölni a kötelességvégzéssel kapcsolatos igazságalapelveket, és nem tudják az igazságot valódi problémák megoldására használni – ezért nem képesek megoldani sok olyan problémát, amely a kötelességek végzése során merül fel. Isten házának egyszer például könyveket kellett nyomtatnia Isten szavaiból, és egy vezetőnek ki kellett választania két személyt, akik ezért a feladatért felelnek. Milyen mércék szerint kell kiválasztani az embereket? Viszonylag jó emberi mivolttal kell rendelkezniük, megbízhatónak kell lenniük, és képesnek kell lenniük kockázatot vállalni. Az egyének kiválasztása után ez a vezető így szólt hozzájuk: „Ma azért hívattalak ide titeket, hogy rátok bízzak egy ügyet: Isten házának van egy könyve, amelyet ki kell nyomtatni, és az a feladatotok, hogy keressetek egy nyomdát, és miután az összes példány kinyomtatásra került, azonnal szét kell osztanotok őket Isten kiválasztott népe kezébe, hogy késedelem nélkül ehessék és ihassák Isten szavait. Eltökéltek vagytok, hogy elvégezzétek ezt a feladatot? Hajlandóak vagytok vállalni ezt a terhet és kockázatot?” A két személy hitt abban, hogy ezáltal Isten felemeli őket, ezért igent mondtak. A vezető ezután megkérdezte tőlük: „Eltökéltek vagytok Isten megbízatásának teljesítése iránt? Hajlandóak vagytok esküt tenni?” A két személy ekkor esküt tett: „Ha nem tudjuk teljesíteni Isten megbízatását és elrontjuk ezt a feladatot, veszteségeket okozva Isten házának munkájában, akkor csapjon belénk a villám és a mennydörgés az égből. Ámen!” A vezető azt mondta: „Ezenkívül beszélgetnünk kell az igazságról. Ezzel a munkával vajon ti üzleti ügyet intéztek? Arra kértek titeket, hogy alkalmazottként dolgozzatok?” A két személy így válaszolt: „Nem, ez a mi kötelességünk.” A vezető azt mondta: „Mivel ez a kötelességetek, viszonoznotok kell Isten szeretetét. Nem okozhattok bosszúságot vagy aggodalmat Istennek. Nem elég, ha hajlandóak vagytok kockázatot vállalni; hűségesen kell végeznetek a kötelességeteket. Amikor problémákkal találkoztok, többet kell imádkoznotok és konzultálnotok kell egymással. Ne legyetek önfejűek, és ne cselekedjetek önkényesen. Miért állítottalak párba titeket? Azért, hogy ha felmerül valami, megbeszélhessétek a dolgokat, és könnyebben tudjatok cselekedni. Ha nem tudtok megegyezni, akkor imádkozzatok. Mindkettőtöknek el kell engednie a saját véleményét, és csak akkor cselekedjetek, ha egyetértésre jutottatok. Remélem, hogy ti ketten sikeresen el tudjátok végezni ezt a munkát!” Végül ez a vezető talált egy passzust Isten szavaiban arról, hogyan kell az embernek jól végeznie a kötelességét, amit többször elolvastak hármasban, imádkozás közben. A vezető úgy tekintette, hogy ezzel az ügyet rájuk bízta, és ő teljesítette a felelősségét. Hogyan végezte a vezető ezt a munkát? A vezető meglehetősen elégedettnek érezte magát, ahogyan a másik két személy is. A külső szemlélők azt mondták: „Ez a vezető valóban tud néhány dolgot a munka elvégzéséről; a beszéde összeszedett és alapos, és lépésről lépésre végzi a dolgokat. Először kiosztotta a feladatot annak a két személynek, majd megoldotta a gondolatokat és a nézőpontokat érintő problémáikat, végül pedig néhány szigorú szóval rávette őket, hogy esküt és fogadalmat tegyenek. Valóban módszeresen végezte el a munkát, és valóban megérdemli a vezetői címet – tapasztalt, és viseli a terhet.” Végül a vezető azt mondta nekik: „Ezt jegyezzétek meg: a könyvnyomtatás nem könnyű feladat, nem olyasmi, amit egy átlagos ember el tud végezni. Ezt a munkát nem én bíztam rátok, és nem is Isten háza; ez Isten megbízatása. Nem hagyhatjátok cserben Őt. Ha jól elvégzitek ezt a munkát, akkor az életetek előre fog haladni, és lesz valóságotok.” Elméletileg nem volt semmilyen elvi probléma ezekkel a szavakkal; többé-kevésbé helyesnek tekinthetők. Elemezzük tehát ezt az ügyet, és nézzük meg, hol nyilvánult meg a „hamisság” ebben a hamis vezetőben. Adott-e a vezető utasításokat különböző részletkérdésekre, például a feladathoz kapcsolódó szakmai és technikai szempontokra vonatkozóan? Közölt-e bármilyen konkrét igazságalapelvet vagy megkövetelt normákat? (Nem.) Csupán néhány üres és értelmetlen szót mondott – olyan szavakat, amelyeket a legtöbb ember gyakran mond, olyan szavakat, amelyeknek nincs semmi súlyuk. Mivel a vezető személyesen beszélt és adott utasításokat, az emberek úgy érzékelték, hogy ezeknek a szavaknak a szokásosnál nagyobb súlyuk van, de a valóságban ezek irreleváns beszédek voltak, és egyáltalán nem voltak hatással a könyvnyomtatással kapcsolatos egyetlen valódi probléma megoldására sem. Melyek tehát a könyvnyomtatással kapcsolatos konkrét problémák? Meg kell vitatnunk őket, és meg kell néznünk, hogy az a munka, amit ez a vezető végzett, egy hamis vezető munkája volt-e.

Először is, a könyvnyomtatás magában foglalja a szöveg tördelését és korrektúrázását, a tartalomjegyzék és a főszöveg formázását, valamint a papír tömegét, színét és minőségét. Ott van továbbá a borító anyaga, hogy puha vagy kemény legyen-e, valamint a borító terve, színe, mintázata és betűtípusa. Végül ott van a kötés, hogy ragasztott vagy varrott legyen-e. Ezek mind olyan kérdések, amelyek a könyvnyomtatás körébe tartoznak. Beszélt a vezető ezek közül bármelyikről? (Nem.) Egy másik kérdés a nyomda keresése: korszerűek-e a nyomda-és kötőgépek, milyen a nyomtatás és a kötés minősége, hogyan alakulnak az árak – hát nem kellett volna utasításokat adnia mindezekre vonatkozóan, és nem kellett volna meghatároznia az alapelveket és a hatásköröket? Ha a vezető azt mondta volna, hogy „én nem értek ezekhez a dolgokhoz, csak találjatok valamit”, akkor hasznos vezető lenne? Vajon az általa elmondott lényegtelen szavak helyettesíteni tudják a könyvnyomtatással kapcsolatos különböző részletkérdéseket? (Nem.) Ez a hamis vezető mégis azt hitte, hogy igen. Azt gondolta: „Már annyi igazságot közöltem, és elmondtam nekik az összes alapelvet. Meg kellene érteniük ezeket a dolgokat!” Ez a „kellene” a logikája és a problémamegoldó módszere ennek a hamis vezetőnek. Végül, amikor a könyveket kinyomtatták, mivel a papír nagyon silány minőségű és vékony volt, átlátszott a lapok másik oldalán lévő szöveg, ami nagyon megerőltetővé és nehézzé tette a könyvek olvasását az idősebb és a rosszul látó egyének számára. Az utolsó lépés, a kötési folyamat szintén felvetett kérdéseket – az, hogy megfelelő színvonalú-e a kötés, befolyásolja a könyv általános minőségét és tartósságát. Mivel a vezető nem adott utasításokat, és azok, akik ezt a munkát végezték, nem rendelkeztek alapelvekkel és tapasztalattal, és felelőtlen alkudozásba bocsátkoztak, a nyomda silány munkát végzett, és rosszabb minőségű anyagokat használt, hogy ne legyen vesztesége, és végül a testvéreknek kiosztott könyvek két hónapon belül elkezdtek szétesni. A borítók és a lapok kihullottak, és így az egész nyomdai munka hiábavaló volt. Kinek a felelőssége volt ez? Ha valakit felelősségre kellene vonni, akkor a közvetlen felelősség a könyvek nyomtatásáért felelős két személyt terhelné, a közvetett felelősség pedig a hamis vezetőt. A hamis vezetőnek még kifogása is volt, és azt mondta: „Nem hibáztathattok engem azért, hogy ez a munka rosszul megy; én sem értek hozzá! Soha nem nyomtattam még könyveket, és nyomdám sincs. Honnan is tudhatnék én ezekről a dolgokról?” Megállja a helyét ez a kifogás? Vezetőként ez a munka a te felelősségi körödbe tartozik. Függetlenül attól, hogy ez a munka egy szakmával, készséggel, egyfajta tudással vagy az igazsággal kapcsolatos-e, nem kell minden részét értened, azonban tettél-e erőfeszítést arra, hogy megtanuld, amit nem tudsz? Komolyan és lelkiismeretesen teljesítetted-e a felelősségeidet? Néhányan azt mondhatják: „Szeretném teljesíteni a felelősségeimet, de én sem értem ezt. Akármennyire is próbálom megtanulni, egyszerűen nem értem!” Ez azt jelenti, hogy vezetőként nem felelsz meg a színvonalnak; egy ízig-vérig hamis vezető vagy. A testvérek kissé nehezteltek a könyvek gyenge minősége miatt, és azt mondták: „Bár nem kell fizetnünk ezekért a könyvekért, a minőségük túl silány! Hogyan végezte ez a vezető a feladatát? Hogyan hajtotta végre ezt a munkát?” Amikor a vezető ezt meghallotta, így válaszolt: „Engem hibáztattok ezért? Nem az enyém a nyomda, és nem én mondom ki az utolsó szót. Ráadásul nem spóroltam-e pénzt Isten háza számára? Rossz dolog pénzt spórolni Isten háza számára?” A vezető szavai helyesek voltak, nem tévedtek; a vezetőnek nem kellett jogi felelősséget vállalnia. Volt azonban egy probléma, mégpedig az, hogy a könyvnyomtatásra költött pénz kárba veszett. A testvéreknek kiosztott könyvek két hónapon belül elkezdtek szétesni, és a lapjaik kihullottak. Kinek kell vállalnia a következményeket? Hát nem a vezető felelőssége volt ez? Ez a te munkád keretein belül történt, abban az időszakban, amikor vezetőként szolgáltál; nem kellene tehát vállalnod a felelősséget? Vállalnod kell az elmarasztalást; nem tagadhatod meg a felelősségedet! Egyesek talán még észszerűtlenül is beszélnek, és azt mondják: „Soha nem végeztem még ilyen munkát. Nem követhetek el hibákat egy olyan munkában, amit még soha nem csináltam?” Már csak ezen kijelentés alapján is alkalmatlan vagy a munkádra, és el kellene bocsátani téged. Nem vagy alkalmas vezetőnek; te egy valódi hamis vezető vagy. Sok szépen hangzó szót mondani, de semmilyen valódi munkát nem végezni – ez a hamis vezetők legnyilvánvalóbb megnyilvánulása.

Néhány hamis vezető képtelen arra, hogy a valódi munka minden egyes elemét megfelelően és határozottan, két lábbal a földön állva végezze el. Csak néhány általános ügyet tudnak elintézni, és azt hiszik, hogy ettől már megfelelő színvonalú vezetők, hogy csodálatosak, és gyakran dicsekednek, mondván: „Mindenért nekem kell aggódnom a gyülekezetben, és minden problémát nekem kell kezelnem. Vajon képes elboldogulni a gyülekezet nélkülem? Ha nem tartanék összejöveteleket nektek, vajon nem hullanátok szét? Ha nem tartanám szemmel és nem segíteném fenntartani a filmgyártó munkát, nem lennének állandóan olyanok, akik megzavarnák azt? Zökkenőmentesen haladhatna a filmgyártó munka? Bár laikus vagyok az énekes munkában, ha nem jönnék rendszeresen ellenőrizni a munkátokat, nem támogatnálak titeket, és nem szerveznék összejöveteleket nektek, képesek lennétek megalkotni azokat az énekeket? Mennyi ideig tartana nektek kitalálni a dolgokat?” Ezek a kijelentések észszerűnek és helyesnek tűnhetnek, de ha közelről nézed, akkor hogyan haladnak a hamis vezetők által felügyelt szakmai munka különböző elemei? Képesek-e világosan közölni az igazságalapelveket? (Nem.) Egyszer egy filmgyártó csapat a jelmezek színével kapcsolatban keresett útmutatást. Készítettek néhány állóképet, amelyek hátterei és szereplői különböztek, de a jelmezek színei alapvetően egy színsémához tartoztak – mind földszürkék és sárgák voltak. Megkérdeztem: „Mi folyik itt? Miért ilyen színű ruhákat viselnek?” Azt mondták, hogy szándékosan választották ezeket a színeket, és hogy nagy fáradsággal és erőfeszítéssel kutatták fel őket egy piacon. Azt kérdeztem: „Miért ezeket a színeket választottátok? Adott a Fennvaló utasításokat erre vonatkozóan? Hát nem arra utasított titeket a Fennvaló, hogy sokféle színt használjatok, és hogy a színek méltóságteljesek és illendőek legyenek? Hogy lehet, hogy ez lett az eredmény?” Végül a kérdések után néhányan azt válaszolták: „A többi szín nem tűnik elég méltóságteljesnek és illendőnek, vagy olyannak, amilyeneket az Istenben hívők vagy a szentek viselnek. Csak ez a színséma tűnik olyannak, amilyet a hívőknek viselniük kellene. Így mindenki egyetértett abban, hogy az ilyen színű ruhák viselése dicsőíti leginkább Istent, és képviseli a legjobban Isten házának imázsát.” Azt mondtam: „Soha nem mondtam nektek, hogy ilyen színű ruhákat viseljetek. Rengeteg méltóságteljes és illendő szín létezik. Gondoljatok arra, hogy milyen gyönyörű a szivárvány, amit Isten az emberiséggel kötött szövetségének jeléül alkotott meg. Van benne vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya – minden szín képviselteti magát, kivéve azokat, amelyeket ti viseltek. Miért választottátok ezeket a színeket?” Elvégezte a vezetőjük azt a konkrét munkát, hogy ellenőrzéseket folytasson ezekkel az ügyekkel kapcsolatban? Merem állítani, hogy egyáltalán nem. Ha a vezető tiszta felfogással rendelkezett volna és valóban megértette volna az igazságot és Isten követelményeit, akkor a filmgyártó csapat tagjai nem választottak volna ilyen jelmezeket, és nem konzultáltak volna a Fennvalóval ezekkel kapcsolatban. A jelmezek kérdését alacsonyabb szinten is meg lehetett volna oldani, de a hamis vezető képtelen volt foglalkozni vele. Ehelyett szégyentelenül megkérdezték erről a Fennvalót. Hát nem kellene megmetszeni egy ilyen embert? Ez a hamis vezető még ezt a legegyszerűbb problémát sem tudta megoldani – mire jó ő? Te egyszerűen egy darab szemét vagy! Arra kértek téged, hogy dicsőítsd Istent és tegyél tanúságot Róla, de végül megszégyenítetted Istent. Hát nem értesz meg egész sok mindent? Hát nem tudsz elmondani egy csomó tudást és doktrínát? Akkor miért volt hatástalan mindaz a doktrína és mindaz a tudás ebben a helyzetben? Hogyan lehetséges, hogy még a jelmezek kérdésével kapcsolatos ellenőrzést sem tudtad megoldani és elvégezni? Gyakoroltál olyan hatást, amit vezetőként kellett volna? Teljesítetted azokat a felelősségeket, amelyeket vezetőként teljesítened kellett volna? Ez egy hamis vezető megnyilvánulása. A hamis vezetők nem értik az alapelveket egyetlen konkrét feladatban sem. Képtelenek arra, hogy időben kijavítsák és megoldják az igazság eltorzult felfogásával kapcsolatos problémákat, és hogy lehetővé tegyék az emberek számára, hogy irányt és utat találjanak ezen keresztül. A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat mondanak és szlogeneket hangoztatnak; képtelenek elvégezni bármilyen konkrét munkát.

A hamis vezetők nem végeznek valódi munkát és nem gondoskodnak a megfelelő munkájukról

Egyes hamis vezetők képtelenek bármilyen konkrét munkát végezni, de elintéznek néhány jelentéktelen, általános ügyet, és azt hiszik, hogy azzal konkrét munkát végeznek, és hogy az a felelősségi körükbe tartozik. Ráadásul ezeket az ügyeket nagyon komolyan veszik, valóban sok energiát fektetnek beléjük, és nagyon tisztességes módon hajtják végre őket. Például volt egy olyan személy a gyülekezetben, aki korábban cukrászként dolgozott. Egy nap jószívűségből úgy döntött, hogy egyszerűen süteményeket kell sütnie Nekem, és úgy készült erre, hogy nem tájékoztatott róla Engem. Megkérdezte a vezetőit, hogy megteheti-e, mire ők azt mondták: „Csak rajta! Ha finomak lesznek, felajánljuk őket Istennek. Ha nem, akkor mi ehetjük meg őket.” Megkapta a vezetőktől az engedélyt, ami jogszerűvé és helyénvalóvá tette ezt a munkát, ezért gyorsan összeszedte a hozzávalókat, és sütött egy adagot. Azt mondta: „Nem tudom, hogy finomak lesznek-e, vagy hogy képesek lesznek-e eleget tenni Istennek, vagy hogy megfelelnek-e az Ő ízlésének.” A vezetők így válaszoltak: „Semmi baj. Feláldozunk egy keveset az időnkből és az egészségünkből, és vállalunk egy kis kockázatot Istenért. Először megkóstoljuk őket mi, hogy ellenőrizzük őket Istenért. Ha tényleg nem finomak, és megkérjük Istent, hogy egyen belőlük, akkor Ő bosszús lesz és nagyot csalódik bennünk. Ezért vezetői felelősségünk és kötelességünk, hogy ellenőrzéseket végezzünk ebben az ügyben. Ez konkrét munkavégzés.” Ezt követően minden csoportvezető, akinek volt egy kis „felelősségérzete”, megkóstolta a süteményeket. Miután megkóstolták őket, véleményt mondtak: „Ez az adag túl forró sütőben sült, túl magas volt a hőmérséklet, és valószínűleg emésztési zavarokat okoz – ráadásul egy kicsit keserű is. Ez nem jó! Felelősségteljes hozzáállásra van szükségünk; sütni kell egy másik adagot, és azt is meg kell kóstolnunk!” A következő adag megkóstolása után azt mondták: „Ez már egész jó. Érezni benne a vaj és a tojás ízét és a szezámmagot is. Ez tényleg méltó egy cukrászhoz! Mivel ilyen sok van belőle, és Isten egyedül nem tudja mindet megenni, tegyünk egy kis üvegedénybe 10 vagy 20 darabot, és ajánljuk fel Istennek, hogy kóstolja meg. Ha Isten finomnak találja őket, akkor folytathatjuk a sütésüket nagyobb adagokban.” Átadtak Nekem egy üvegedényt, Én pedig megkóstoltam két süteményt. Úgy gondoltam, hogy újdonságként elfogadhatók, de nem alkalmasak főételnek, ezért nem ettem többet. Néhányan még azt is gondolták, hogy mivel Isten házának egy tagja saját kezűleg készítette őket, tele vannak szeretettel, hűséggel és félelemmel, és nagy jelentőséggel bírnak annak ellenére, hogy az ízük átlagos volt. Később visszavittem az üveget a süteményekkel. Nem érdekelnek az ilyen dolgok, és nem kívánom őket. Ráadásul, ha süteményre vágyom, a piacon különféle ízű, más országokból származó süteményeket is vehetek anélkül, hogy sok pénzt kellene költenem. Ezután azt mondtam nekik: „Értékelem a gesztust, de kérlek ne készítsetek Nekem többet. Nem fogom megenni őket, és ha ilyet akarok enni, majd veszek Magamnak. Ha mégis szükség lesz rájuk, csak készítsd el őket, amikor Én kérem; ha nem mondom, hogy csinálj, akkor nem kell újra ilyet sütnöd.” Hát nem volt ez elég könnyen érthető? Ha illemtudóak és engedelmesek lennének, akkor emlékeznének a szavaimra, és nem készítenének többet. Amikor Isten beszél, az igen azt jelenti, hogy igen, a nem azt jelenti, hogy nem, és a „ne készítsetek többet” azt jelenti, hogy „ne készítsetek többet.” Egy kis idő elteltével azonban küldtek Nekem még két üvegnyi süteményt. Azt mondtam nekik: „Hát nem megmondtam nektek, hogy ne készítsetek többet?” Ők azt válaszolták: „Ezek nem olyanok, mint a múltkor.” Azt válaszoltam: „Akkor is sütemények, még ha nem is olyanok. Egyáltalán nem kell süteményeket készíteni. Nem udvariaskodom – ha szeretnék, majd szólok nektek. Nem érted az emberi nyelvet? Ne süss többet!” Vajon felfoghatók ezek a szavak? (Igen.) Akkor miért tűnik úgy, hogy a süteményt készítő személy mindig elfelejti őket? Ha a vezetői képesek lennének folyamatosan ellenőrizni őt, nem működnének vele aktívan együtt, nem bátorítanák erre, és képesek lennének időben korlátozni őt, vajon ez a süteményeket készítő személy akkor is meg merné tenni? Legalábbis nem tenné ilyen bátran és gátlástalanul. Milyen hatása volt tehát ezeknek a vezetőknek ebben a helyzetben? Minden részletet mikromenedzseltek, mindenbe beleütötték az orrukat, és az Én érdekemben végezték az ellenőrzéseket. Annyira „szeretetteljesek” voltak, hogy azt szavakkal nem lehet leírni. Vajon ez az a munka, amit végezniük kellett volna? Isten háza munkájának alapelveiben nem volt utasítás arra, hogy ezt kell csinálniuk, és Én nem bíztam meg őket ezzel a feladattal; ezt az emberek kezdeményezték, nem Én kértem. Miért végezték tehát ezek a vezetők ilyen proaktívan ezt a feladatot? Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása: nem törődnek a valódi munkájukkal. Rengeteg feladat volt a gyülekezetben, amit nyomon kellett volna követniük, ellenőrizniük és ösztökélniük kellett volna, és olyan sok valódi probléma volt, amit meg kellett volna oldaniuk az igazság közlése révén, de ezek közül egyik munkát sem csinálták. Ehelyett annyira ráértek, hogy süteményeket kóstolgattak Értem a konyhában. Ebben az ügyben nagyon komolyak voltak, és sok erőfeszítést fektettek bele. Vajon ez nem az, amit a hamis vezetők tesznek? Hát nem elég visszataszító már ez is? Soha nem gondoltam volna, hogy egy idő elteltével újra felszínre kerül ez az ügy. A süteményeket készítő személy újra el akart kezdeni sütni Nekem. Konkrétan azt mondtam az egyik vezetőnek: „Menj, és oldd meg ezt az ügyet. Egyértelműen el kell magyaráznod ezt neki. Ha még egyszer megteszi, téged teszlek felelőssé!” Amilyen sok elvégzendő munka van a gyülekezetben, bármilyen feladat lekötné őket egy időre. Miért voltak ilyen tétlenek? Azért voltak itt, hogy felhizlalják magukat, vagy hogy haszontalan fecsegéseket folytassanak? Itt nincs helye az ilyen dolgoknak. Ezután nem érkezett több hír erről az ügyről. Miután kiadtam ezt az utasítást, a vezető nem adott semmilyen jelentést. Mindenesetre senki sem küldött Nekem többé olyan aprósüteményeket, ami elég nagy megkönnyebbülés volt. Ebből az esetből ítélve mondhatjuk, hogy ezek a vezetők nem a megfelelő munkájukkal foglalkoztak? (Igen.) Ez az ügy még csak nem is olyan komoly; vannak ennél súlyosabbak is.

Gyakran meglátogatok néhány gyülekezetet, hogy körülnézzek, találkozzak a vezetőkkel, utasításokat adjak bizonyos munkákkal kapcsolatban, és megoldjak néhány problémát. Néha ott kell ebédelnem ezeknél a gyülekezeteknél, ami felveti a kérdést, hogy ki fogja elkészíteni az ételt. A vezetők annyira felelősségteljesek voltak, hogy olyasvalakit választottak, aki azt állította magáról, hogy szakács. Én azt mondtam: „Nem fontos, hogy szakács, vagy sem; ami számít, az az, hogy én az egyszerű ételeket szeretem. Szeretem érezni az alapanyagok eredeti ízét. Az étel ne legyen túl sós, olajos vagy fűszeres. Télen meleg ételre van szükségem. Emellett az ételnek jól át kell főnie, nem lehet félig nyers, és könnyen emészthetőnek kell lennie.” Hát nem közöltem világosan ezeket az alapelveket? Könnyű volt betartani őket? Könnyen megjegyezhetők és megvalósíthatók is voltak. Egy háziasszony, aki három-öt éve főz, képes felfogni és betartani ezeket az alapelveket. Nem kellett tehát ragaszkodni ahhoz, hogy szakácsot keressenek az ételem elkészítéséhez; elegendő lett volna valaki, aki tud házias ételeket készíteni. Ezek a vezetők azonban annyira „szeretetteljesek” voltak, hogy ragaszkodtak ahhoz, hogy találjanak egy „szakácsot”, aki elkészíti az ételt, amikor vendégül látnak Engem. Mielőtt a szakács hivatalosan Nekem főzött volna, a vezetőknek ellenőrzéseket kellett végezniük. Hogyan tették ezt? Megkérték a szakácsot, hogy készítsen egy adag gombócot, egy szaftos tésztaételt és néhány sült ételt. Az összes vezető mellett különböző csoportok vezetői is megkóstolták az ételeket, és mindegyiket elég jónak találták. Végül megkérték a szakácsot, hogy vállalja el azt a feladatot, hogy Nekem főz. Félretéve a vezetők kóstolótesztjének eredményét és az ezzel kapcsolatos problémák természetét, beszéljünk először a szakács által készített ételekről. Amikor először mentem, a szakács néhány sült ételt készített, és mindenki meglehetősen elégedett volt. A második alkalommal a szakács egy adag gombócot készített. Az első gombóc után éreztem, hogy valami nem stimmel – egy kicsit csípős volt. A többiek is mondták körülöttem, hogy kicsit csípősek a gombócok, és úgy érezték, hogy a nyelvük kezd megduzzadni. Mivel azonban a gombóc volt az egyetlen főétel, meg kellett ennem őket, még ha csípősek is voltak. A töltelékben nem láttam csilit, így nem törődtem azzal, mi okozza a csípősséget, és megettem az ételt. Ennek következtében aznap estére allergiás reakció alakult ki a testemben. Számos testrészem megállás nélkül viszketni kezdett, és folyamatosan vakaróznom kellett; addig vakartam Magam, amíg vérezni nem kezdetem, és csak utána lettem jobban. Három napig tartott a viszketés, mielőtt fokozatosan alábbhagyott. Az allergiás reakció után rájöttem, hogy biztosan borsot tettek a gombócokba; különben nem lettek volna olyan csípősek. Tájékoztattam őket, hogy ne használjanak csípős fűszereket, például borsot, mivel nem bírom őket. Ők azonban azért, hogy a gombócok megfeleljenek a saját ízlésüknek, a normális mennyiségnél jóval többet használtak; a gombócok csípősek voltak. A szakács még az arányokat sem tudta eltalálni a főzésnél; annyi borsot tett bele, hogy az allergiás reakciót okozott valakinél. Később azt mondtam neki: „Soha többé ne tedd bele azokat a csípős összetevőket! Nem bírom őket. Ha tényleg rendelkezel bármennyi emberi mivolttal, akkor ne csináld ezt többé. Ha magadnak főzöl, nem fogok beleszólni abba, hogy mit eszel. Ha viszont Nekem főzöl, akkor ne tegyél bele ilyesmit. Kövesd az Általam előírt szabványokat!” Vajon képes lenne erre? Nem a vezetőknek kellett volna foglalkozniuk ezzel a munkával? Sajnos senki sem törődött vele, és nem végeztek el semmit abból a munkából, amit kellett volna. Egy alkalommal, amikor a szakács ismét főzni készült, elővett egy kis borsot, hogy hozzáadja az ételhez, de valaki a közelében észrevette, és megállította. A szigorú felügyelet miatt nem volt lehetősége beletenni. A vezetők egy ilyen apró problémát nem tudtak megoldani – akkor mi az, amit meg tudnak tenni? Amikor a szakács főzött, nagyon proaktívak voltak a kóstolást illetően. Többen is elmentek megkóstolni. Ez csak egy átlagos házias étel volt; miért érte meg megkóstolni? Ti mind gasztronómiai szakértők vagytok? Hirtelen mindenhez értetek, ahogy vezetők lesztek? Értitek az egészség alapelveit? Isten háza rendezte úgy, hogy ezt tegyétek? Mikor bíztalak meg titeket azzal, vagy neveztelek ki arra, hogy ételeket kóstoljatok az Én érdekemben? Túlságosan észszerűtlenek vagytok, és egyáltalán nincs bennetek szégyenérzet! Akinek van egy kis szégyenérzete, az nem tenne valami ennyire otromba, ennyire visszataszító, ennyire észszerűtlen dolgot. Ez azt mutatja, hogy ezeknek az egyéneknek egyáltalán nincs szégyenérzetük – megkóstolták az ételt Értem! Nem követtek, és nem is teljesítetek egyetlen alapelvet sem, amit elmondtam nektek. Ha valamit jó ízűnek találtok, és megfelel az ízléseteknek, akkor megkéritek a szakácsot, hogy készítse el. Vajon ez lenne a Nekem való főzés? Hát nem inkább a magatoknak való főzés ez? Így viselkedtek vezetőként? Minden alkalmat megragadtok, hogy előnyhöz jussatok, kihasználjátok a kiskapukat, és megpróbáljátok behízelegni magatokat Nálam – ha szeretnétek behízelegni magatokat Nálam, akkor ne ártsatok Nekem! Hát nem az erény hiányát mutatja ez? Hát nem a helytelen szándékok rejtegetését? Szégyentelenek, és helytelen szándékokat rejtegetnek, mégis azt gondolták, hogy nagyon hűségesek! Volt bármi olyan ezek között a dolgok között, amit tettek, amit vezetőként valóban tenniük kellett volna? (Nem.) Egyetlen szabványnak sem feleltek meg a tetteik. Még azt sem tudták, hogy mely ételek egészségesek, és melyek egészségtelenek, mégis azt hitték, hogy idejöhetnek, és eljátszhatják Nekem az egészségügyi és táplálkozási szakértő szerepét! Ki írta elő, hogy ellenőrzéseket kell folytatnotok, amikor Nekem főz valaki? Van ilyen előírása a gyülekezetnek? Isten háza hozta ezt a rendelkezést? Olyan rengeteg hiányosság jelentkezett a gyülekezeti munka különféle területein, oly sokaknak voltak félreértéseik Istennel kapcsolatban, és egyáltalán nem értették az igazságot, ti mégsem foglalkoztatok ezekkel a dolgokkal. Ehelyett egy olyan apró területbe fektettetek erőfeszítést, mint a konyha, teljesítve a „felelősségeteket”. Ízig-vérig hamis vezetők vagytok, képmutatók! Közvetlenül Előttem végeztétek az ellenőrzéseket – mit értettetek meg? Konzultáltatok Velem? A saját elgondolásotokat hangoztattátok, vagy az Enyémet? Ha az Én gondolatomat hangoztattátok volna, és Én megkértelek volna titeket, hogy közvetítsétek azt, akkor helyesen cselekedtetek volna. Akkor ez lett volna a felelősségetek. Ha a saját gondolatotokat hangoztattátok, és nem az Enyémet, és ragaszkodtatok ahhoz, hogy másokat annak meghallgatására és elfogadására kényszerítsetek, akkor mi ennek a természete? Mondjátok meg Nekem, vajon nem undorodnék Én ettől? Ott voltam, és ők egy szót sem vesztegettek arra, hogy megkérdezzék Tőlem, hogy mit eszem, vagy mik a követelményeim – egyszerűen a jóváhagyásom nélkül hoztak döntéseket, és önkényesen adtak utasításokat a hátam mögött. Engem próbáltak képviselni? Ez a hamis vezetők ámokfutása, akik rossz dolgokat tesznek, spirituálisnak tettetik magukat, úgy tesznek, mintha figyelembe vennék Isten terhét, és úgy, mintha értenék az igazságot, miközben csak képmutató dolgokat tesznek. Hát nem eléggé túlzás ez? Nem rendkívül undorító és visszataszító már ez is? (De igen.) Nyertetek ebből bármilyen felismerést? Tanultatok ebből bármit? Mindegyik ügy undorítóbb, mint az előző, és van még egy ezeknél is undorítóbb.

Ezen a télen egy jószívű ember vett Nekem egy „gyönyörű” libatollal bélelt kabátot. A szépsége nem a színében vagy a stílusában rejlett, hanem a magas árában és az exkluzív minőségében; egy értékes darab volt. Van egy mondás a nem hívők között: „Az ezer mérföldről küldött libatoll ugyan kis ajándék, de nagy érzelmi értékkel bír.” Ez a kabát nemcsak érzelmi jelentőséggel bírt, hanem valóban nagyon drága volt. Mielőtt láttam volna a kabátot, már hallottam, hogy jól néz ki, piros színű, jó a szabása, és masszív az anyaga. Mivel hallottam róla, nyilvánvaló volt, hogy néhányan már látták a konkrét darabot – igazából már elég sokan látták, méricskélték, alaposan megvizsgálták, és olyanokat mondtak, hogy „ismerem ezt a márkát”, „Szép a színe, igazán gyönyörű!” „Miután megnézted, hozd ide, hogy én is láthassam”, és így elterjedt a híre. Nem tudom, mennyi időbe telt, amíg eljutott Hozzám ez a hír, és hallottam róla valamennyit. Látjátok itt a problémát? Anélkül, hogy Én láttam volna a kabátot, már sokan megnézték, körbeadták és mutogatták. Vajon ez nem probléma? Megtehetik az emberek, hogy csak úgy nézegetik, tapogatják és mutogatják az Én dolgaimat? (Nem.) Kinek a holmijait tapogathatják és nézegethetik az emberek csak úgy? (Senki sem szeretné ezt, és senkinek sem szabadna ezt tennie.) Akkor az Én dolgaimnak vajon nem kellene még inkább tiltott területnek lenniük? Néhányan azt mondják: „Miért kellene tiltott területnek lenniük? Te egy közszereplő vagy. Hát nem teszik mindig közzé a hírességek és a sztárok magánéletét? Hol sportolnak, hová járnak kozmetikai kezelésekre, kivel barátkoznak, milyen márkákat hordanak – hát nem kerülnek nyilvánosságra mindezek? Miért ne lehetne a Te dolgaidat is nyilvánosságra hozni?” Én egy híresség vagyok? Én nem vagyok híresség, te pedig nem vagy a rajongóm. Ki vagy te? Egy hétköznapi ember vagy, egy teremtett lény és egy romlott ember. Ki vagyok Én? (Isten.) Nem vagyok közszereplő; nem vagyok köteles mindent felfedni neked, mindent jelenteni neked, vagy mindenről tájékoztatni téged. Akkor miért nyúlsz hozzá valamihez, ami Hozzám tartozik? Hát nem visszataszító ez? Megbíztalak téged azzal, hogy nézegesd és ellenőrizd ezt a holmimat? Nem. Mégis voltak, akik el merték venni, és arcátlan módon csak úgy nézegették, sőt, még körbe is adták. Ki hatalmazott fel arra, hogy körbeadd? Vajon ez a te kötelezettséged? Ha te nem hiszel Istenben, akkor idegenek vagyunk egymás számára. Azért tudom, hogy ki vagy, mert hiszel Istenben, de nem tudom, milyen a családod, a mindennapi életed vagy az anyagi helyzeted, és nem is érdekel. Közel állunk egymáshoz? Nem vagyok a legjobb barátod, a haverod vagy a bajtársad. Nem vagyunk olyan közeli viszonyban, és még nem jutottunk el odáig, hogy minden holmimat szabadon átnézheted. Te megengednéd Nekem, hogy átnézzem az összes holmidat, és mutogassam őket, hogy mindenki láthassa és tapogathassa? Még akkor is, ha a piacról viszel haza valamit, azt többször meg kell mosni, hogy fertőtlenítve legyen! Hát nem visszataszítóak azok a dolgok, amelyeket mások csak úgy megfogdostak? Nem felejtetted el kívülállóként kezelni magad? Ki bízott meg azzal, hogy vizsgáld meg a kabátomat? Vajon megbízok Én benned? Tisztára mostad a kezeidet, mielőtt nemtörődöm módon megérintetted a kabátomat? Vajon nem fogok undorodni tőled? Tisztában vagy ezzel? Miért vagy ilyen szégyentelen? Teljesen észszerűtlen vagy! Évek óta hiszel Istenben, és rengeteg prédikációt hallottál; hogy lehet, hogy még egy csepp észszerűség sincs benned? Csak úgy felnyitni az Istenhez tartozó felajánlásokat, csak úgy megérinteni a ruháit, az Ő holmijait – miféle probléma ez? Amikor azt látom, hogy felbontották és kidobták ezeknek a dolgoknak a csomagolását, akkor hogy ne lennék dühös? Undorodom ezektől a dolgoktól, és gyűlölöm ezeket az embereket. Nem akarom látni őket többé, és végképp nem akarok érintkezni ezekkel az emberekkel, akik rosszabbak, mint a disznók és a kutyák! Ne feledd, hogy minden embernek van méltósága, nekem pedig még több van! Ne nyúlj az Én dolgaimhoz, különben gyűlölni foglak és meg foglak vetni téged!

A felszínen a hamis vezetők talán nem követnek el nagyobb gonoszságokat, és nem is kimondottan alattomos gazemberek. A legvisszataszítóbb dolog bennük azonban az, hogy látják, hogy valódi munkát kellene végezni, de nem csinálják; nagyon jól tudják, hogy nem tudnak problémákat megoldani, de nem keresik az igazságot. Látják, hogy a gonosz emberek zavarásokat okoznak, de nem kezelik azokat, és ehelyett csak a felületes, általános ügyekkel törődnek. Szemmel tartják és szorosan kézben tartják a mellékes problémákat és az apró-cseprő ügyeket, de az Isten választott népének életbe való belépésével kapcsolatos munkából nem végeznek el semmit, és nem törődnek az igazságalapelvekkel ellentétes különféle ügyekkel. Ehelyett csak olyan munkát végeznek, amelynek semmi köze az igazsághoz. Ők ízig-vérig hamis vezetők. A hamis vezetők teljesen tudatlanok a gyülekezeti munka különböző tételeivel kapcsolatos igazságalapelveket illetően. A vezetőkre és dolgozókra vonatkozó alapelvekhez és normákhoz mérve a hamis vezetők bolondok és idióták. Bármilyen súlyosak is a gyülekezeti munkában felmerülő problémák, a hamis vezetők nem látják vagy nem tudják megoldani azokat még akkor sem, ha azok közvetlenül az orruk előtt történnek, és a Fennvalónak kell eljönnie és megoldania ezeket a problémákat. Hát nem hamis vezetők ezek az emberek? (De igen.) Ők valóban hamis vezetők. Például a gyülekezet szövegalapú munkájában kulcsfontosságú feladat az a gyülekezet számára, hogy mely könyveket kell lektorálni, és melyeket kell lefordítani. Vannak-e alapelvek arra vonatkozóan, hogy hogyan kell lektorálni és lefordítani a könyveket? Ennek a munkának feltétlenül vannak alapelvei; egyértelműen alapelvekre épül, és részletes megbeszélést és útmutatást igényel; a hamis vezetők azonban képtelenek elvégezni ezt a munkát. Amikor azt látják, hogy a testvérek a kötelességeikkel vannak elfoglalva, álságosan azt mondják: „A szövegalapú munka és a fordítási munka különösen fontos. Tegyétek bele a szíveteket abba, hogy jól végezzétek ezt a munkát, és ha bármi problémátok van, én megoldom.” Amikor valaki ténylegesen felvet egy problémát, ezek a hamis vezetők azt mondják: „Nem értem ezt a dolgot. Laikus vagyok az idegen nyelvek fordításában. Imádkozzatok Istenhez, és kérjétek az Ő útmutatását.” Amikor valaki egy másik kérdést vet fel, és azt kérdezi: „Nem találunk megfelelő embereket bizonyos nyelvek fordítására, mit tegyünk ez ügyben?”, a hamis vezetők így válaszolnak: „Én laikus vagyok ebben az ügyben. Intézzétek el ti magatok!” Ez a kijelentés megoldást jelenthet a problémára? Kifogást keresnek és leplezik azt a tényt, hogy nem végzik a munkájukat, és azt mondják: „Én laikus vagyok, nem értek ehhez a szakmához”, és ezzel kibújnak a probléma alól, amit meg kellene oldaniuk. Így működnek a hamis vezetők. Amikor valaki felvet egy kérdést, a hamis vezetők azt mondják: „Imádkozzatok Istenhez, és kérjétek az Ő útmutatását; én nem értek ehhez a szakmához, de ti igen.” Ez alázatosnak tűnhet, hiszen ezzel elismerik, hogy alkalmatlanok és nem értenek a szakmához, de valójában egyáltalán nem képesek elvégezni a vezetői munkát. Természetesen vezetőnek lenni nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenféle szakmához érteni kell, de világosan kellene beszélniük a problémák megoldásához szükséges igazságalapelvekről, amelyek, függetlenül attól, hogy mely szakmához kapcsolódnak ezek a problémák. Ha az emberek megértik az igazságalapelveket, akkor a problémák is megoldhatók azoknak megfelelően. A hamis vezetők a „laikus vagyok ebben; nem értek ehhez a szakmához” szófordulatot használják arra, hogy elkerüljék a beszélgetést a problémák megoldásához szükséges igazságalapelvekről. Ez nem valódi munkavégzés. Ha a hamis vezetők következetesen a „laikus vagyok ebben; nem értek ehhez a szakmához” szófordulatot használják arra, hogy elkerüljék a problémák megoldását, akkor nem alkalmasak a vezetői munkára. A legjobb, amit tehetnek, hogy lemondanak, és hagyják, hogy valaki más vegye át a helyüket. De vajon a hamis vezetőkben van ilyesfajta észszerűség? Képesek lesznek lemondani? Nem lesznek képesek. Még azt is gondolják: „Miért mondják, hogy nem végzek semmilyen munkát? Minden nap összejöveteleket tartok, és annyira elfoglalt vagyok, hogy még enni sem tudok időben, és kevesebbet alszom. Ki mondja, hogy nincsenek megoldva a problémák? Összejöveteleket tartok, beszélgetek velük, és keresek nekik passzusokat Isten szavaiból.” Tegyük fel, hogy megkérdezed tőlük: „Valaki azt mondta, hogy nem találnak megfelelő fordítókat néhány nyelvre. Hogyan oldottad meg ezt a konkrét problémát?” Azt fogják mondani: „Elmondtam nekik, hogy nem értek a szakmához, és rávettem őket, hogy vitassák meg, és intézzék el ők maguk.” Ekkor megkérdezed tőlük: „Ez a probléma érinti az adományok elköltését és a gyülekezeti munka előrehaladását. Nem tudnak egyedül döntéseket hozni, arra van szükségük, hogy te irányíts, és megtaláld a megoldáshoz szükséges igazságalapelveket. Megtetted ezt?” Azt fogják válaszolni: „Hogyne tettem volna? Nem késleltettem semmilyen munkát. Ha nincs, aki azon a nyelven fordítson, akkor fordítsanak egy másik nyelven!” Láthatod, hogy a hamis vezetők nem tudnak valódi munkát végezni, mégis egy csomó kifogással szolgálnak. Ez igazán szégyentelen és visszataszító! Nagyon szegényes a képességed, egyik szakmához sem értesz, és nem fogod fel a szakmai munka elemeihez kapcsolódó igazságalapelveket – mi értelme van annak, hogy vezető vagy? Egyszerűen bolond és semmirekellő vagy! Mivel semmilyen valódi munkát nem tudsz elvégezni, miért szolgálsz még mindig gyülekezetvezetőként? Egyszerűen nincs benned semmi észszerűség. Mivel nincs önismereted, meg kellene hallgatnod Isten választott népének visszajelzéseit, és fel kellene mérned, hogy megfelelsz-e a vezetői követelményeknek. A hamis vezetők mégsem veszik soha figyelembe ezeket a dolgokat. Függetlenül attól, hogy a gyülekezet munkájának mekkora része lett elodázva, és bármennyi veszteséget is okoztak Isten választott népének az életbe való belépés tekintetében a sokéves vezetői szolgálatuk alatt, nem törődnek vele. Ez az igazi hamis vezetők csúf arca.

Gondolkodj el azon, hogyan kezelik a munkájukat a vezetők és a dolgozók – összhangban van ez azzal, amit az imént mondtam el nektek? Vannak olyanok, akik nem végeznek valódi munkát, és képes vagy felismerni, hogy ők hamis vezetők? Ha felismered, hogy hamis vezetők, akkor mától kezdve nem szabad többé vezetőként kezelned őket; úgy kell bánnod velük, mint bármely más emberrel. Ez a gyakorlás helyes alapelve. Néhányan talán azt gondolják: „Ez azt jelenti, hogy diszkriminálni kell őket, hogy le kell nézni és ki kell zárni őket, mert hamis vezetők?” Nem, nem erről van szó. Ők nem képesek valódi munkát végezni, és csak szavakat és doktrínákat tudnak hangoztatni, valamint üres szavakat, hogy mellébeszéljenek és lerázzanak téged. Ez megmutat neked egy tényt: ők nem a vezetőid. Nem kell kérned az utasításaikat, ha bármilyen problémával vagy nehézséggel találkozol a munkád során. Ha kell, megkerülheted őket, és jelentheted a dolgot a Fennvalónak, és konzultálhatsz Vele arról, hogy hogyan kezeld és oldd meg a problémát. Megtanítottam nektek a gyakorlás összes útját, de hogy hogyan cselekedtek, az rajtatok múlik. Soha nem mondtam, hogy minden vezetőt Isten rendelt el, hogy neked hallgatnod kell rájuk és engedelmeskedned kell nekik, és hogy még akkor is hallgatnod kell rájuk, ha felismered, hogy hamis vezetők. Soha nem mondtam ezt neked. Most arról beszélek, hogy miként lehet felismerni a hamis vezetőket. Amikor felismered, hogy valaki hamis vezető, akkor elfogadhatod azt és engedelmeskedhetsz annak, amit mond, ha az helyes és megfelel az igazságnak. Ha azonban nem tud megoldani egy problémát, mellébeszél és leráz téged, befolyásolva ezzel a munka előrehaladását, akkor nem kell elfogadnod a vezetését. Ha ti magatok képesek vagytok felfogni az alapelveket, akkor azok szerint kell cselekednetek. Ha nem tudjátok felfogni, bizonytalanok vagytok, vagy nem vagytok biztosak az alapelvekben, akkor keresnetek kell az igazságot, és meg kell vitatnotok egymással a probléma kezelését. Ha a megbeszélés után sem tudtok döntést hozni, jelentsétek a problémát a Fennvalónak és konzultáljatok Vele erről. Ezek mind jó módszerek a problémák kezelésére – nincsenek olyan nehézségek, amelyeket nem lehet megoldani.

Fejezzük be itt a mai közösségünket. Viszlát!

2021. január 16.