A legutóbbi alkalommal a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köréről beszélgettünk: „Isten választott népének megóvása attól, hogy az antikrisztusok akadályozzák, félrevezessék, irányítsák és súlyosan ártsanak nekik, valamint képessé tételük arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből lemondjanak róluk.” Most pedig tekintsük át, milyen konkrét pontokról beszélgettünk a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi körének konkrét tartalmával kapcsolatban? (Öt pontról beszélgettünk: a leleplezésről, a metszésről, a boncolgatásról, a korlátozásról és a megfigyelésről.) Ez az öt pont jelenti azokat a konkrét feladatokat, amelyeket a vezetők és a dolgozók e felelősségi köre magában foglal; ezek azok a konkrét feladatok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak az antikrisztusokkal kapcsolatban végre kell hajtaniuk. Milyen megnyilvánulásai vannak tehát a hamis vezetőknek e feladatok tekintetében? Beszélgettünk a legutóbb néhány részletről is? (Igen.) A hamis vezetők megnyilvánulásai a következők: Az első az, hogy félnek megsérteni az embereket, és nem merik kitakarítani, illetve kizárni az antikrisztusokat. A második, hogy nem tudják felismerni az antikrisztusokat. A harmadik, hogy az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek. A negyedik, hogy felelőtlenek Isten választott népével szemben. Hogyan néz ki a felelőtlenség? Amikor az antikrisztusok zavarásaival és félrevezetésével szembesülnek, a hamis vezetők nem tudják megóvni a testvéreket, nem tudják leleplezni az antikrisztusok gonosz tetteit, nem tudják leleplezni a Sátán cselszövéseit, továbbá nem tudják közölni az igazságot, hogy segítsenek a testvéreknek felismerni az antikrisztusokat – nem végeznek ilyen munkát. Ráadásul azokkal szemben, akiknek kicsi az érettségük és akiknek nincs tisztánlátásuk, akiket félrevezetnek az antikrisztusok, nemcsak, hogy semmilyen helyreállító munkát nem végeznek, hanem olyan embertelen dolgokat is mondanak, hogy: „Megérdemelték.” Ez a felelőtlenségnek egy jellegzetes megnyilvánulása, ami azt jelzi, hogy a hamis vezetők semmilyen terhet nem éreznek a gyülekezet munkája iránt. Ezek a megnyilvánulások a hamis vezetők konkrét cselekedetei és hozzáállásai, amikor az antikrisztusok félrevezetik és megzavarják Isten választott népét. Konkrét hozzáállásuk e munkához a felelőtlenség és a hűtlenség. Különféle kifogásokat gyártanak, és különféle módszereket alkalmaznak, hogy szabad utat adjanak az antikrisztusoknak, az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedve, miközben nem óvják meg sem a gyülekezet munkáját, sem Isten választott népének jogait és érdekeit. Ha a hamis vezetők azonnal meg tudnák oldani az olyan problémákat, mint azt, hogy az antikrisztusok megzavarják, félrevezetik, irányítják Isten választott népét és súlyosan ártanak neki, majd pedig korlátoznák, elszigetelnék, kitakarítanák, illetve kizárnák az antikrisztusokat, akkor Isten választott népe a legnagyobb oltalomban részesülne. Vezetőként azonban alkalmatlanok erre a munkára. Bizonyos szempontból elmondható, hogy titokban megóvják az antikrisztusokat, és egyengetik számukra az utat, méghozzá úgy, hogy azok továbbra is félrevezethessék és irányíthassák Isten választott népét, súlyosan árthassanak neki, valamint megzavarhassák a normális gyülekezeti életet és Isten választott népének kötelességvégzését. Ezek különféle megnyilvánulásai a hamis vezetőknek.

Tizennegyedik tétel: Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása (Első rész)

Miután befejeztük a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köréről szóló beszélgetést, ma a tizennegyedikről fogunk beszélgetni. A tizennegyedik felelősségi kör tartalma bizonyos szempontból hasonló a tizenharmadikéhoz. A konkrét munka a tizennegyedik felelősségi körben, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, nemcsak az antikrisztusokra vonatkozik, hanem mindenféle gonosz embert is érint, ami által hatásköre szélesebb, mint a tizenharmadik felelősségi köré. Mielőtt beszélgetnénk a tizennegyedik felelősségi körről, először olvassuk el a tartalmát. (A vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelősségi köre: „Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása.”) Ez a mondat nem hosszú, ám amikor arról a konkrét munkáról van szó, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, nem annyira egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. Pontosan melyek a vezetők és a dolgozók e mondatban említett felelősségei? Kik a célpontjai annak a munkának, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük? (A különféle gonosz emberek és antikrisztusok.) Mi az a konkrét munka, amelyet el kell végezni? (Azonnali felismerésük. Miután fel lettek ismerve, a kitakarításuk, illetve a kizárásuk.) Azonnali felismerés, halogatás nélkül; amint a jelek azonosításra kerülnek, pontos ítéleteket és jellemzéseket kell alkotni, ezt követi az érintett személyekkel való foglalkozás a kitakarításuk által. Valójában az a konkrét munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, két feladatból áll: az emberek felismeréséből és a problémák megoldásából. A felszínen ez ennyire egyszerűnek tűnik: először is a felismerésük, majd a megoldások és intézkedések azonnali kidolgozása, megcélozva a különféle gonosz embereket és antikrisztusokat, akiknek a kitakarítását, illetve kizárását Isten háza megköveteli. Ebből a szempontból úgy tűnik, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak könnyű jól elvégezniük ezt a munkát és eleget tenniük ennek a felelősségnek különösebb nehézség nélkül, mivel Isten háza korábban már széleskörű beszélgetést folytatott a különböző emberek felismerésének és kitakarításának részleteiről, és sok szó esett erről a témáról. A felszínen az a munka, amelyet a tizennegyedik felelősségi kör magában foglal, bizonyos szempontból úgy tűnik, hasonlít a korábban közölt tizenkettedik és tizenharmadik felelősségi kör konkrét tartalmához, ám a tizennegyedik felelősségi körben a vezetők és a dolgozók által végzett munka célpontjai nem csupán az antikrisztusok, hanem a különféle gonosz emberek is. Ez kiszélesíti a hatókört, hogy a gonosz emberek különféle típusait is magában foglalja, ami módszeres és konkrét beszélgetést igényel. Mivel nem egyetlen típusú gonosz ember megnyilvánulásairól van szó, hanem különböző típusúakéról, amikor a vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelősségi köréről beszélünk, e munka célpontjainak pontos meghatározására fogunk összpontosítani. Ez az egyik aspektus. Emellett arra, hogy pontosan hogyan kell bánni ezekkel az emberekkel – hogy kiket kell korlátozni, elkülöníteni, kitakarítani, illetve kizárni: ez az, amiről a következőkben részletesen beszélgetni fogunk.

Mi a gyülekezet

Mielőtt részletesen beszélgetnénk erről a munkáról, beszélgessünk először egy melléktémáról. Talán jól ismert ez a melléktéma, de az is lehet, hogy olyan téma, amelyről nincs konkrét megértésetek. Mi a téma? A következő: „Mi a gyülekezet?” Hogyan hangzik ez a téma? Egyesek azt mondhatják: „Te a vezetők és a dolgozók felelősségeiről beszélsz, akkor hát beszélj kifejezetten csak erről. Miért beszélsz arról, hogy mi a gyülekezet? Kapcsolódik ehhez a témához?” A felszínen úgy tűnhet, hogy nem kapcsolódik, egyesek pedig még azt is mondhatják: „Ez egy teljesen független téma. Miért hozod fel beszélgetésre?” Függetlenül attól, hogyan gondolkodtok, tegyétek félre ezeket a gondolatokat, és először gondolkodjatok el azon, hogy mi is a gyülekezet. Amint ennek a szónak, a „gyülekezet” megnevezésnek a meghatározása világosan közlésre kerül, tudni fogjátok, hogy miért beszélgetünk erről a témáról.

I. A gyülekezet néhány értelmezése

A beszélgetés arról, hogy mi a gyülekezet, arra szolgál, hogy világos és pontos magyarázatot adjon a „gyülekezet” megnevezésre; a „gyülekezet” kifejezés konkrét és pontos meghatározását hivatott közölni. Először megbeszélhetitek, hogyan értelmezitek és fogjátok fel a „gyülekezet” kifejezést. Mi a gyülekezet? Kezdjük az elméleti magyarázattal, majd térjünk át egy konkrétabb és viszonylag gyakorlatias meghatározásra. (Az én értelmezésem szerint azt a helyet nevezzük gyülekezetnek, ahol az Istenben őszintén hívő és az igazságra törekvő testvérek összegyűlnek, hogy Istent imádják.) Ez a meghatározás arra utal, hogy miféle hely a gyülekezet; ez alapvetően egy kézzelfogható, fizikai dolog. Ez egy elméleti meghatározás. Pontos ez a meghatározás? Vannak benne pontatlanságok? Elméleti szempontból ez a meghatározás elfogadható. Ki tud hozzátenni még valamit? (Én hozzátennék egy kicsit. Isten megjelenése és munkája miatt, valamint amiatt, hogy Ő az igazságot fejezi ki, van egy csoport ember, aki követi Istent; az általuk alkotott közösséget nevezik gyülekezetnek.) Ez a meghatározás leírja, hogy miféle közösség a gyülekezet. Ez szintén egy formális, elméleti meghatározás. (Hozzátenném, hogy az emberek e csoportjánál megvan a Szentlélek munkálkodása, amikor pedig összegyűlnek Isten szavainak olvasására, akkor ott van a Szentlélek megvilágosítása, és képesek gyakorolni az igazságot, valamint növekedni az életben. A gyülekezet ilyen emberek csoportosulása.) A gyülekezet meghatározásának ez a kiegészítése azt írja le, hogy miféle összejövetelről van szó – ennek az összejövetelnek a minősítője Isten szavainak evése és ivása, a Szentlélek munkálkodása, valamint az életben való növekedés. Alapvetően ez is egy formális, elméleti meghatározása a gyülekezetnek. Egyéb kiegészítés? (Ez olyan emberek csoportja, akik Isten szavait gyakorlási alapelvnek tekintik, és akiket az igazság és Krisztus irányít. Ez a csoport képes megtapasztalni Isten munkáját, elfogadni az igazságot, növekedni az életben, és üdvözülni. Az ilyen csoportot nevezik gyülekezetnek.) Ez a „csoport” azonos az imént említett „közösséggel”. Van még valami kiegészítés? Ha nincsenek további kiegészítéseitek, akkor újból kifejthetitek a fent említett négy értelmezést; nevezetesen azt, hogy pontosan mit is tekintettetek a gyülekezet meghatározásának az Istenbe vetett hitetek kezdetétől fogva, egészen mostanáig. Az elméleti meghatározásának könnyűnek kellene lennie, ugye? Például az olyan emberek közössége, akik őszintén követik és imádják Istent, gyülekezetnek nevezhető; vagy egy olyan csoportot, amely követi Isten akaratát, törekszik az Istennek való alávetettségre és imádja Istent, gyülekezetnek nevezhető; vagy egy olyan csoportot, amely rendelkezik a Szentlélek munkájával, a Szentlélek útmutatásával és Isten jelenlétével, és képes Istent imádni, gyülekezetnek nevezhető. Hát nem ezek a gyülekezet elméleti meghatározásai? (De igen.) Mindannyian értitek és ismeritek ezeknek a jellemzőknek a tartalmát a gyülekezet meghatározásában, igaz? (Igen.) Akkor ismételjétek el. (A gyülekezet olyan emberek közösségére utal, akik őszintén hisznek Istenben és követik Krisztust. Egy igazi gyülekezet rendelkezik a Szentlélek munkájával és Isten útmutatásával; Krisztus és az igazság irányítja, ez az a hely, ahol Isten követői eszik és isszák Isten szavait, ahol megtapasztalják Isten munkáját, és ahol életbe való belépésük van. Ilyen egy igazi gyülekezet. A gyülekezet különbözik a vallási közösségektől. Egy gyülekezet nem vesz részt vallási szertartásokban, vagy Isten imádatának külsőséges formáiban.) Alapvetően ez a gyülekezet elméleti meghatározása. Például úgy határozni meg a gyülekezetet, mint olyan helyet, ahol az Isten által elhívott emberek összegyűlnek, vagy úgy határozni meg a gyülekezetet, mint olyan emberek közösségét, akik őszintén hisznek Istenben, akik követik, alávetik magukat Neki és imádják Ő, vagy úgy határozni meg a gyülekezetet, mint az Isten által elhívott emberek csoportosulását, és hasonlók – ezek a megnevezések a hívők különféle csoportjainak a gyülekezetről alkotott néhány alapvető értelmezését vagy meghatározását tükrözik. Abba ne menjünk bele, hogy a különféle vallások és felekezetek pontosan hogyan határozzák meg a gyülekezetet – számunkra, akik követjük Istent, mi a gyülekezet meghatározása? Nem más, mint olyan emberek csoportja, akik őszintén hisznek Istenben, rendelkeznek a Szentlélek munkájával, Isten útmutatásával, és akik képesek enni és inni Isten szavait, törekedni az igazságra, törekedni az Istennek való alávetettségre, és imádni Istent. Akár helyként, kollektívaként, összejövetelként, csoportként, közösségként vagy bármi másként van meghatározva – bármilyen kifejezést is használnak – alapvetően ezek a meghatározás jellemzői. Az emberek gyülekezetről alkotott alapvető értelmezéséből, valamint az általatok a „gyülekezet” megnevezés meghatározására használt minősítőkből ítélve egyértelmű, hogy amikor az emberek követik Istent és megértenek néhány igazságot, a gyülekezetről alkotott értelmezésük többé már nem úgy szól, hogy az egy hétköznapi közösség vagy csoport. Ehelyett az Istenbe vetett őszinte hithez, Isten szavainak olvasásához, a Szentlélek munkájához, valamint az Istennek való alávetettségre és Isten imádatára való képességhez kapcsolódik, illetve olyan aspektusokhoz, amelyek az életbe való belépést, a beállítottságbeli változást, az Isten melletti bizonyságtételt és egyebeket érintik. Ha így nézzük, miután Isten végezni kezdte az Ő munkáját, a „gyülekezet” megnevezés a legtöbb ember szívében mélyebb, konkrétabb megértést és felfogást nyert, olyat, amely jobban megfelel Isten gyülekezetről alkotott elképzelésének. Többé már nem valami olyan egyszerű dolog, mint egy épület, egy társadalmi közösség, egy részleg, egy intézmény vagy bármi más; inkább olyan dolgokhoz kapcsolódik, mint az Istenbe vetett hit, Isten szavai, az igazság és Isten imádata.

II. A gyülekezet létének és az általa végzett munka értéke

Ami a gyülekezet konkrét fogalmát és meghatározását illeti, most nem fogunk sietni a következtetések levonásával. Miután már van egy alapvető koncepciótok a „gyülekezet” megnevezésről vagy annak meghatározásáról, tisztában vagytok-e olyan dolgokkal, mint a gyülekezet létének értéke, a gyülekezet léte által megvalósított munka, valamint a gyülekezet emberek között betöltött szerepe? Vajon ezen aspektusok tartalma szintén kapcsolódik a gyülekezet meghatározásához? Egyszerűen fogalmazva, amit egy gyülekezet tesz, az a létének értéke. Vegyünk például egy házat – mi ennek a háznak a célja? Mi az értéke és jelentősége azok számára, akik benne élnek és használják? Legalább menedéket nyújt a szél és az eső ellen, ami az egyik értéke; egy másik értéke pedig az, hogy amikor kimerült és fáradt vagy, és nincs hová menned, az otthon egy olyan hely, ahol pihenhetsz, valamint békében és megelégedettségben lehetsz. Ezt a házat otthonnak nevezik, de vajon mi a funkciója számodra? Menedéket nyújt a szél és az eső ellen, pihenést, kikapcsolódást, a szabadság élvezetének lehetőségét és egyebeket; számodra ezek a funkciók jelentik ennek a háznak az értékét. Most akkor még egyszer: mi a gyülekezet szerepe? Mi az értéke és jelentősége a megalakulásának és létének? Egyszerűen fogalmazva, mit csinál egy gyülekezet, milyen szerepet tölt be? Tisztában vagytok ezzel? Milyen konkrét munkát vagy milyen típusú munkát kell végeznie egy gyülekezetnek, továbbá mit kell magában foglalnia munkája hatáskörének ahhoz, hogy gyülekezetnek nevezzék, hogy ez a munka az legyen, amit egy igazi gyülekezetnek végeznie kell? Ez néhány abból a konkrét tartalomból, amelyet a gyülekezet meghatározásával kapcsolatban közölni kell. Először is, pontosan milyen munkát végez egy gyülekezet? (Főként Isten szavait népszerűsíti, bizonyságot tesz Isten munkája mellett és terjeszti az evangéliumot, lehetővé téve, hogy minél több ember járuljon Isten elé, és elfogadja az Ő megmentését.) Ez egy konkrét feladat? (Igen.) Ez a gyülekezet létének jelentősége és egyike azoknak a konkrét feladatoknak, amelyeket el kell végeznie, ám ez nem minden. Isten szavainak népszerűsítése és az Isten munkája melletti bizonyságtétel egy konkrét feladat. Ki felelős ezért a feladatért? A jelenlegi evangelizációs csapat. Milyen egyéb munkát végez még egy gyülekezet? (Megszervezi, hogy a testvérek összegyűljenek, egyék és igyák Isten szavait, és beszélgessenek Isten szavairól, lehetővé téve számukra, hogy folyamatosan megértsék az igazságot, és normálisan végezzék kötelességeiket.) Ez a konkrét feladat az, hogy az embereket Isten szavainak evésére és ivására, az igazság megértésére, valamint kötelességeik normális végzésére vezesse. Isten szavainak népszerűsítése jelentős és fontos feladata egy gyülekezetnek. Az emberek rávezetése arra, hogy egyék és igyák Isten szavait, megértsék az igazságot, és normálisan végezzék a kötelességeiket, egy gyülekezet alapvető feladata; ez belülről irányított. Ez a két feladat – egy külső és egy belső – a gyülekezet létéből fakadó munka. Azt is lehet mondani, hogy ez két fontos feladat, amelyet egy gyülekezetnek végre kell hajtania. Vannak még más feladatok is? (Egy másik feladat az emberek elvezetése Isten ítéletének megtapasztalására, hogy megtisztuljanak és beállítottságbeli változást érjenek el.) Ez a gyülekezetnek egy konkrét belső feladata. Mindezek a feladatok, amelyeket említettetek, alapvetően reprezentatív jellegűek. Isten munkájának megtapasztalása – például a különféle környezetek megtapasztalása, az ítélet, a fenyítés, a metszés és egyebek megtapasztalása, végül pedig a beállítottságbeli változás elérése és az üdvösség elnyerése – konkrét feladat. Ez az a hatás és az a befolyás, amit egy gyülekezet megalakulása és léte az emberekre gyakorol. Isten szavai népszerűsítésének és az Isten melletti bizonyságtétel munkáját nemcsak az evangelizációs csapat végzi, hanem megvalósul különféle tapasztalati bizonyságtételekről szóló cikkek, énekek, különféle videók és filmek és egyebek révén is, amelyek szintén olyan konkrét tartalmak és projektek, amelyeket Isten szavai népszerűsítésének munkája tartalmaz. Emellett ott vannak a gyülekezeti élethez kapcsolódó feladatok: Isten szavainak evése és ivása az igazság megértése érdekében, az Istennek való alávetettségre és Isten megismerésére való képesség, valamint Isten munkájának és az Isten által elrendezett különféle környezeteknek a megtapasztalása a kötelességek végzése során a beállítottságbeli változás elérése és az üdvösségre jutás érdekében. Ez több olyan feladat, amely a gyülekezet megalakulását követően annak létéből fakad. E fő feladatokon kívül vannak-e másodlagos feladatok is? Melyek a másodlagos feladatok? Ezek a nem fontos vagy az általános ügyekkel kapcsolatos munkákra utalnak, amelyek azonban szintén járnak némi előnnyel Isten választott népe számára az igazságra való törekvésben és kötelességeik végzésében; ez a munka pozitívan befolyásolhatja az emberek életének növekedését, valamint a dolgokról alkotott nézeteik átalakulását. Különleges körülmények között a gyülekezeti munkából adódó, az emberek fizikai túlélésével kapcsolatos általános ügyek munkája vajon a gyülekezet szükséges munkájának számít? Például a földművelés, az állattenyésztés és egyéb olyan tevékenységek, amelyek bizonyos szükséges élelmet biztosítanak a kötelességeiket végzők számára – ezek a gyülekezet alapvető munkájának számítanak-e? (Nem.) Mi a helyzet a számítógépek, felszerelések és egyebek biztosításával azok számára, akik a kötelességeiket végzik – vajon ezek a gyülekezet alapvető munkájának számítanak? (Nem.) Akkor mire vonatkozik a gyülekezet alapvető munkája? Ez a gyülekezet meghatározását érinti. A korábbi meghatározásaitok a gyülekezetről jók voltak; meglehetősen elégedett voltam velük, mert a meghatározásaitokban szereplő jellemzők olyan magasabb rendű igazságokra vonatkoznak, mint az emberek életbe való belépése, az Istenbe vetett igaz hitük, valamint Isten követése, Isten megismerése, sőt a beállítottságbeli változás, az Istennek való alávetettség és Isten imádata. Ennek fényében a gyülekezet léte egyáltalán nem az emberek testi életével és érdekeivel kapcsolatos dolgokért van, mint amilyen a melegen tartásuk és táplálásuk, az egészségük megőrzése, vagy a kilátásaikra való odafigyelés. A gyülekezet nem azért létezik, hogy az emberek fizikai túlélését támogassa, vagy hogy lehetővé tegye számukra, hogy jobban élvezhessék a testi életet. Egyesek azt mondják: „Ez nem így van. A fizikai életünk és túlélésünk említésre kerül Isten szavaiban, amelyek azt mondják, hogy sajátítsunk el néhány modern művészetet, és az egészség megőrzésével kapcsolatos tudást. Vajon ezek nem kapcsolódnak a túlélésünkhöz?” Ezek tekinthetők-e a gyülekezet alapvető munkájának? (Nem.) Mivel egy gyülekezet Istenben hívő emberekből tevődik össze, az emberek életéhez pedig természetesen hozzátartozik az étel, a ruházat, a lakhatás, a közlekedés és a mindennapi szükségletek, a gyülekezet mellesleg segít az embereknek megoldani ezeket a problémákat. Mivel ezek megoldódnak, az emberek azt gondolják: „A gyülekezet a mindennapi szükségleteinkért is felelős. Ez a gyülekezet szokásos munkája és alapvető feladata.” Vajon ez nem félreértés? (De igen.) Mi okozza ezt a félreértést? (Nincsenek tisztában azzal, hogy mi a gyülekezet alapvető munkája.) Miért nincsenek tisztában ezzel még most sem? Hát nem a felfogásukkal van probléma? (De igen.) Miért van probléma a felfogásukkal? Ez képességbeli kérdés. Végső soron a gyenge képességre vezethető vissza.

Az imént három pontot említettünk a gyülekezet alapvető munkájával kapcsolatban: Az egyik az Isten szavai melletti bizonyságtétel és azok népszerűsítése. Egy másik az emberek rávezetése Isten szavainak evésére és ivására, az Isten szavainak valóságába való belépésre, továbbá az emberek segítése az igazság megértésében, Isten szavainak gyakorlásában, valamint abban, hogy jobban végezzék a kötelességeiket. A harmadik pedig az emberek rávezetése Isten munkájának megtapasztalására, Isten szuverenitásának megtapasztalására, valamint romlott beállítottságuk levetésére, hogy Isten szavainak megértésén alapuló beállítottságbeli változást érjenek el. Mindezek az emberek üdvösségének elérését célozzák meg. E három pont jól össze van foglalva; ezek azok a munkák, amelyeket egy gyülekezetnek el kell végeznie, valamint ez a gyülekezet létének értéke és jelentősége az emberiség, az gyülekezeti tagok és Isten választott népe számára. Ám ez nem elég átfogó. Ezeken az alapvető feladatokon túl gondoljuk át újra, hogy milyen egyéb lényeges előnyökhöz jutnak az emberek azon kívül, hogy megtapasztalják ezt a munkát, amelyet a gyülekezetek végeznek. (Az emberek megtanulják felismerni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat.) A különféle emberek, események és dolgok felismerése valamelyest közel áll ehhez; a gyülekezet alapvető munkájához kapcsolódik. Amikor alapvető munkáról beszélünk, a reprezentatív feladatokra gondolunk. Amiről épp most beszélgettünk, azok az emberek által elért pozitív nyereségek, illetve a gyülekezetek által végzett munka egy része, amelyben az emberek részt vesznek, vagy amelyet megtapasztalnak. Ezeken az alapvető feladatokon túl a gyülekezet létezésének egy másik értéke az, hogy segít az embereknek megérteni az emberiséget, a világot és a sötétség hatását. Ez a gyülekezet egyik alapvető feladata azon a három feladaton túl, amelyről beszéltetek? Ez egy konkrét feladat? (Igen.) Az első három feladathoz képest ez másodlagos feladatnak tekinthető. Miért tekinthető másodlagosnak? Mert ez egy olyan eredmény, amelyet az emberek az első három feladat megtapasztalása révén érnek el – Isten munkájának megtapasztalása, Isten szavainak evése és ivása, az igazság megértése, saját romlott beállítottságuk megértése és Isten megismerése révén valósul meg. Az eredmény az, hogy az emberek megértik ezt az elvetemült emberiséget, ezt a sötét világot és a sötétség befolyását. Vajon ez az eredmény mostanra már részben megvalósult? (Igen.) Hát nem ez a gyülekezet létének értéke? Hát nem olyan funkció és hatás ez, amelyet egy gyülekezet létének gyakorolnia kellene azok számára, akik követik Istent? (De igen.) Egyrészt van ilyen objektív hatása; emellett a gyülekezetek is pozitívan és aktívan végzik ezt a munkát. Milyen konkrét projektek tartoznak ebbe a munkába? Például olyan filmek, amelyek bemutatják, hogy Isten választott népe letartóztatást és kínzást tapasztal meg – ezek egyrészt olyan bizonyságtételek, amelyeket azok készítenek, akik követik Istent, amikor elszenvedik a Sátán brutális üldözését; másrészt pedig leleplezik, hogy ez az elvetemült emberiség, ez a sötét világ és a sötét befolyások hogyan állnak ellen Istennek és az igazságnak, és hogyan ítélik el Istent és az igazságot, valamint milyen különböző módokon üldözik brutálisan azokat, akik követik Istent. Miközben leleplezik ezeket a dolgokat, a filmek segítenek megérteni az emberiséget, a világot és a sötétség befolyását ebből a szemszögből. Egyesek azt kérdezik: „Mit értesz az emberiség és a világ megértése alatt?” Ti mit gondoltok, mit jelent? (Az emberiség és a világ sötétségének és elvetemültségének megértését, valamint annak lényegének megértését, hogy az egész emberiség Isten ellensége.) Helyes. Az emberiség elvetemültségének és sötétségének megértését jelenti, az egész emberiség rút képének és valódi arcának, mint Isten ellenségeinek megértését jelenti. A kínzásokról szóló videók, illetve a személyes tapasztalati bizonyságtételek konkrét példái ennek a munkának, amelyet a gyülekezetek végeznek. Emellett a hagyományos kultúra, az emberi erkölcsi nézetek, bizonyos etnikai csoportok vagy fajok gondolkodásmódjának, valamint a kínai taoizmus és a konfucianizmus hagyományos doktrínáinak, néhány áligazságnak, továbbá a családi szabályoknak és nevelésnek a leleplezése, amelyek megkötik az embereket és korlátozzák gondolkodásukat – mi a célja ezek leleplezésének? A munka melyik kategóriájába tartozik ez? Az a tartalom, amelyet korábban a „Rőzsén aludni és epét nyalogatni” című történetben boncolgattam, vajon nem része a világ, az emberiség és a sötétség befolyása megértésének? (De igen.) Ez példa e munka konkrét tartalmára. Tehát ez a munka szintén egy olyan konkrét feladat, amelyet egy gyülekezetnek végre kell hajtania. Összefoglalva, egy gyülekezet munkája egyrészt az, hogy az igazságon keresztül pozitívan az igazságvalóságba vezérelje az embereket, elvezetve őket az Istennek való alávetettség eléréséhez. Másrészt pedig az, hogy leleplezze a sátáni, sötét világot, leleplezze a Sátán különféle ellenséges cselekedeteit az igazsággal és Istennel szemben, valamint leleplezze az emberi társadalom gonosz irányzatait, a romlott emberiség különféle eszméit és elképzeléseit, továbbá eretnekségeit, téveszméit és hasonlókat, hogy az emberek megérthessék ennek az elvetemült kornak az igazi természetét és lényegét. Hát nem ez a gyülekezet alapvető munkája? (De igen.) Valójában ti már sokat nyertetek a gyülekezet munkájából, és jelentős előnyökre tettetek szert. Ami a gyülekezetben lévő embereket illeti, akár azokról van szó, akiket érdekel az igazság, akár azokról, akiket nem érdekel az igazság, miután három-öt évig követik Istent, az összejöveteleken az igazságról beszélgetve, Isten szavait imádkozva olvasva, valamint megtapasztalva a nem hívők általi üldöztetést és becsmérlést, a gonosz emberek és az antikrisztusok által okozott zavarásokat, és mindenféle más embereket, eseményeket és dolgokat, tudtukon kívül elkezdik felismerni és megérteni ezt a sötét világot, a gonosz emberiséget, az uralkodó hatalmakat és az egész világ sötét befolyását. Ezek azok a nyereségek, amelyeket elérnek. És hogyan jönnek létre ezek a nyereségek? A gyülekezetek léte hozza létre őket? A gyülekezetek által végzett munka hozza létre őket? (Igen.) Egyrészt az emberek szert tettek bizonyos fokú megértésre Isten szavairól, munkájáról és természetéről; másrészt pedig bizonyos mértékű, ezzel összhangban lévő tudatosságra és tisztánlátásra is szert tettek a világról, az emberiségről és a sötétség befolyásáról. E két nyereség eredményei és az emberekre gyakorolt pozitív hatásai azok, amiket el kell érniük az üdvösség elnyeréséhez.

A gyülekezet munkája úgy foglalható össze, hogy Isten szavainak és munkájának népszerűsítése és az azokról való bizonyságtétel, valamint az emberek rávezetése Isten szavainak evésére és ivására, hogy megérthessék az igazságot, gyakorolhassák Isten szavait, és jobban végezhessék kötelességeiket. Ezen felül az igazság megértésére alapozva megtapasztalhatják Isten munkáját, levethetik romlott beállítottságaikat, és beállítottságbeli változást érhetnek el. E három aspektuson kívül magában foglalja az emberek segítését az elvetemült emberiség, a sötét világ és a sötétség befolyásának megértésében. Bár a gyülekezeti munka projektjeiből nincs sok, a konkrét tartalom rengeteg. Az egész tartalom Isten szavaival, az igazsággal, a romlott beállítottságok levetésével és az Istennek való alávetettséggel kapcsolatos; természetesen még inkább az üdvösséghez kapcsolódik. Ez a gyülekezet funkciója és a gyülekezet létének értéke. A gyülekezet munkájának minden aspektusa szorosan kapcsolódik Isten választott népének életbe való belépéséhez, mivel magában foglalja azt, hogy az emberek hogyan bánnak Isten szavaival, az Istenhez való hozzáállásukat, üdvösségüket, valamint a világgal, az emberiséggel és a sötétség befolyásával kapcsolatos nézeteiket és hozzáállásukat. Röviden, egy gyülekezet léte szorosan kapcsolódik mindenkihez, az a munka pedig, amelyet egy gyülekezet végez, létének értékével és jelentőségével együtt, elválaszthatatlan minden embertől, aki elfogadja Isten üdvösségét.

Miután beszélgettünk arról a konkrét munkáról, amelyet egy gyülekezetnek szükséges elvégeznie, vitassuk meg az emberek nem megfelelő meghatározásait és nézeteit a „gyülekezet” megnevezésről, valamint a gyülekezet létének jelentőségéről. Először is, az emberek úgy gondolnak a gyülekezetre, mint egy viszonylag megnyugtató helyre, egy melegséggel és napsütéssel teli helyre, egy viszonylag barátságos helyre, amely mentes a konfliktustól, a háborútól, a gyilkosságtól vagy a vérontástól – egy olyan ideális helyre, amely után az emberek szíve epekedik, és ami tele van boldogsággal. Itt nincs féltékenység, sem viszálykodás, nincs cselszövés, nincsenek gonosz irányzatok, sem bármilyen más jelenség, amely a nem hívő világban megtalálható. Ideális kikötőnek tekintik, ahol az emberek lehorgonyozhatják szívüket. Függetlenül attól, hogy mennyire szépek az emberek képzelődései a „gyülekezet” megnevezésről, összességében az emberek bizonyos mennyiségű lelki ellátást találnak a gyülekezetben. Ennek a lelki ellátásnak van egy kézzelfoghatóbb funkciója az emberek számára: Amikor nehézségekbe ütköznek, eljöhetnek a gyülekezetbe, hogy kifejezzék gondjaikat, a gyülekezet pedig segíthet nekik csillapítani aggodalmaikat és megoldani nehézségeiket. Például, ha nehézségekbe ütköznek a munkában vagy az életben, ha gyermekeik engedetlenek, ha férjük vagy feleségük félrelép, ha konfliktusok adódnak anyósok és menyek között, ha viták vannak a kollégákkal vagy a szomszédokkal, ha gyermekeiket megfélemlítik, ha földjüket elveszi egy helyi zsarnok és hasonlók – amikor ezek a dolgok megtörténnek, az emberek remélik, hogy valaki a gyülekezetben kiállhat mellettük, és segíthet megoldani és rendezni ezeket a problémákat. Az emberek fejében a gyülekezet egy ilyen hely. Kétségtelen, hogy az emberek fejében a gyülekezet menedék, egy ideális paradicsom, egy hely az aggodalmak enyhítésére és a nehézségek megoldására, az erőszak felszámolására, ahol a kedves emberek békében élhetnek, és ahol fenntartják az igazságosságot. Ha az élet nehézzé válik, a gyülekezetnek enyhülést kell nyújtania; ha nincs zöldség, amit meg lehetne enni, és nincs rizs, amit meg lehetne főzni, a gyülekezetnek osztania kell; ha nincs ruha, a gyülekezetnek vennie kell; ha valaki megbetegszik, a gyülekezetnek fizetnie kell a kezelésért. Amikor valaki nehézségekbe ütközik a munkában, a gyülekezeti testvéreknek segítő kezet kell nyújtaniuk, mozgósítaniuk kell a kapcsolataikat, ki kell használniuk a befolyásukat, illetve útmutatást kell adniuk. Amikor valakinek a gyermekei egyetemi felvételi vizsgát tesznek, a szülők a gyülekezethez fordulnak, hogy több embert találjanak, akik imádkoznak értük, arra törekedve, hogy gyermekeik sikeresen bejussanak az egyetemre. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségek merülnek fel, amennyiben valaki eljön a gyülekezetbe, mindezek a nehézségek megoldhatók és rendezhetők. Még ha valaki gonosz emberek kezétől rossz bánásmódot szenved is el, a gyülekezet a maga sok emberével és nagy befolyásával el tudja rendezni a dolgokat. Mivel sokan bátorítják és támogatják, az ember többé nem lesz félénk, és nem fog félni attól, hogy gonosztevők erőszakoskodnak vele. Amikor megfélemlítik, kiközösítik, és folyamatosan küszködik a társadalomban megélhetési lehetőség nélkül, még akkor is kérhet segítséget és jó tanácsot a gyülekezettől, és találhat megfelelő munkát. Mindezek a dolgok, és még sok más, jelentik azt a szerepet, amit az emberek szerint a gyülekezetnek be kellene töltenie, és ez az a munka, amit végeznie kellene. Az emberek gondolataiból és elképzeléseiből ítélve, illetve abból, hogy mit követelnek meg egy gyülekezettől, egyértelmű, hogy a gyülekezetet kétségtelenül jóléti intézménynek, jótékonysági szervezetnek, párkereső vagy fejvadász ügynökségnek, illetve a Vöröskeresztnek tekintik. Egyesek még azt is gondolják, hogy nem számít, mennyire hozzáértők, vagy milyen a státuszuk a társadalomban és az emberiség körében, mindig szükségük van egy erős entitásra, akire támaszkodhatnak. Amikor a társadalomban nehézségekbe ütköznek, vagy szembesülnek a hatalmon lévőkkel, szükségük van egy erőteljes erőre, amely támogatja őket, felszólal helyettük, irányítja helyettük az eseményeket, valamint harcol a jogaikért és érdekeikért. Az ő szemszögükből nézve a gyülekezet be tudja tölteni ezt a szerepet, és megvalósíthatja remélt céljukat, így a gyülekezet lesz az egyetlen választásuk. Nyilvánvaló, hogy úgy tekintenek a gyülekezetre, mint egy társadalmi szakszervezetre vagy egyesületre, mint a tanárok szakszervezetére, a közlekedési szakszervezetre, a gazdálkodói szövetségre, a nőszövetségre, az idősek egyesületére és hasonlókra – mint az ilyen típusú társadalmi csoportokra és szervezetekre. Nem számít, hogy az embereknek valójában milyen meghatározásai vannak a gyülekezetről, a gyülekezet által végzett munkából, valamint a gyülekezet pontos meghatározásából ítélve egyértelmű, hogy az emberek hozzáállása és a gyülekezettel szemben támasztott igényei nem helytállóak és érvénytelenek, és nem kellene ilyenekkel rendelkezniük. A gyülekezet nem az a hely, ahol „a gazdagokat kifosztják, hogy a szegényeket etessék”, ahol megszüntetik az erőszakot, és hagyják, hogy a kedves emberek békében éljenek, vagy fenntartsák az igazságosságot, még kevésbé az a hely, amely segíti a világot és megmenti az embereket, vagy enyhíti az emberek gondjait és megoldja nehézségeit. A gyülekezet nem jótékonysági szervezet, nem jóléti intézmény és nem társadalmi közösség. A gyülekezet alapítása és léte nem azért van, hogy társadalmi csoportként vagy szervezetként működjön. Eltekintve attól a néhány alapvető feladattól, amelyet egy gyülekezetnek el kell látnia, amelyek az Isten szavai melletti bizonyságtétel és Isten szavainak népszerűsítése, valamint az emberek rávezetése Isten szavainak evésére és ivására, Isten munkájának megtapasztalására, és romlott beállítottságaik levetésére az üdvösség elérése érdekében, a gyülekezetnek semmilyen kötelezettsége nincs, hogy bármilyen feladatot ellásson, illetve segítséget nyújtson a társadalomnak vagy bármely etnikai csoportnak. Ráadásul a gyülekezet nem az a hely, ahol az emberek jogaiért és érdekeiért harcolnak, és nem köteles biztosítani az emberek fizikai életét, társadalmi státuszát, állását, fizetését, szociális jólétét és hasonlókat. Az emberek elképzelései szerint a gyülekezet funkciója az erőszak felszámolása és a kedves emberek békés életének biztosítása, az igazságosság fenntartása, az emberek gondjainak enyhítése, valamint nehézségeik megoldása, a világ segítése és az emberek megmentése, továbbá az emberek jogaiért és érdekeiért való küzdelem – alapvetően ezek a funkciók. Ezért az emberek azt hiszik, hogy a gyülekezet az ő azonnali segítségük, és hogy a gyülekezet minden nehézséget megoldhat és elrendezhet. Egyértelmű, hogy az emberek a gyülekezetet társadalmi intézménynek, szervezetnek vagy csoportnak tekintik. De vajon ilyen intézmény a gyülekezet? (Nem ilyen.) Ha a gyülekezet létének céljai azok a funkciók és szerepek, amelyet az emberek neki tulajdonítanak, vagyis, hogy megszüntesse az erőszakot, és békés életet biztosítson a kedves emberek számára, fenntartsa az igazságosságot, enyhítse az emberek gondjait és megoldja nehézségeiket, segítse a világot és megmentse az embereket, harcoljon az emberek jogaiért és érdekeiért, és hasonlók, akkor ez a gyülekezet nem nevezhető gyülekezetnek, mert nincs kapcsolata Isten szavaival, a Szentlélek munkájával, illetve Isten embereket megmentő munkájával. Egy ilyen csoportot vagy szervezetet egyszerűen csoportnak vagy szervezetnek kell nevezni, amelynek nincs kapcsolata gyülekezettel, és semmilyen kapcsolata nincs a gyülekezet munkájával. Ha egy szervezet az Istenbe vetett hit zászlaja alatt olyan tevékenységeket folytat, mint az istentiszteleteken való részvétel, Isten imádata, a Biblia olvasása, imádkozás, himnuszok éneklése és dicsőítés, vagy akár, ha formális összejöveteleket és istentiszteleteket tart, valamint úgynevezett bibliaórákat, imaalkalmakat, munkatársi találkozókat, eszmecseréket és hasonlókat szervez, függetlenül a tagok típusától és a szervezet felépítésétől, ezeknek semmi közük sincs egy igazi gyülekezethez. Akkor hát mi is pontosan egy igazi gyülekezet? Hogyan jön létre? Egy igazi gyülekezet Isten megjelenése és az Ő munkája miatt alakul ki, valamint amiatt, hogy Ő kimondja az igazságot az emberiség megmentése érdekében. Akkor jön létre, amikor az emberek meghallják Isten hangját, Istenhez fordulnak, és alávetik magukat Isten munkájának. Ilyen egy igazi gyülekezet. Egy gyülekezetet nem emberek szerveznek és alapítanak, hanem személyesen Isten hozza létre, és személyesen Isten vezeti és pásztorolja. Ezért Istennek megbízatásai vannak az Ő gyülekezetei számára. Egy gyülekezet küldetése az, hogy népszerűsítse Isten szavait, bizonyságot tegyen Isten munkája mellett, valamint segítsen az embereknek meghallani Isten hangját, visszatérni Isten jelenlétébe, elfogadni Isten megmentését, megtapasztalni Isten munkáját Isten üdvösségének elnyerése érdekében, és tanúságot tenni Istenről – ennyire egyszerű. Ez a gyülekezet létének értéke és jelentősége.

III. A gyülekezet meghatározása

Miután beszélgettünk arról a témáról, hogy mi a gyülekezet, most már van némi megértésetek a gyülekezet megalakulásáról, a munkáról, amelyet egy gyülekezet végez, valamint az általa elért eredményekről. A gyülekezet létének értékéből és jelentőségéből is meg tudtok érteni valamennyit. Most tehát tudunk egy precíz meghatározást adni arra, hogy mi is pontosan a gyülekezet? Mindenekelőtt, a gyülekezet nem az a hely, amely érzelmi vigaszt nyújt az embereknek, és nem is az a hely, amely biztosítja az emberek jó táplálását és öltözködését, vagy amely menedéket nyújt az embereknek. A gyülekezet nem az a hely, amely az emberek testi jogait és érdekeit biztosítja, vagy amely megoldja az életükben felmerülő nehézségeiket. Ez nem az a hely, amely betölti az emberek lelki ürességét és amely lelki ellátást biztosít. Mivel a gyülekezetek nem olyanok, amilyennek az emberek az elképzeléseik és képzelődéseik szerint feltételezik őket, akkor pontosan mi a gyülekezet konkrét meghatározása? Pontosan mi is a gyülekezet? A Bibliában az Úr Jézus alapvető leírást adott a gyülekezet megnevezéséről. Pontosan hogyan is fogalmazta meg? („Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20).) Ezek a szavak azt jelentik, hogy nem számít, hány ember gyűlik össze, amennyiben ott van a Szentlélek munkája, és érzik, hogy Isten ott van velük, az a hely gyülekezet – pontosan az. Az utolsó napokban Isten megjelent, hogy munkálkodjon és kimondja az igazságot. Amikor az emberek összegyűlnek, hogy egyenek és igyanak, imádkozva olvassanak és beszélgessenek Isten szavairól, ott Isten jelen van, így pedig a Szentlélek megvilágosítása is, ami azt jelenti, hogy Isten gyülekezetként ismeri el. Ha az emberek összegyűlnek, de nem eszik és isszák Isten szavait, ha csupán üres lelki doktrínákat szajkóznak, és képtelenek érezni a Szentlélek munkáját, akkor az nem gyülekezet, mert Isten nem ismeri el, és így nem rendelkezik a Szentlélek munkájával. Azokat az összejöveteleket, ahol Isten jelen van, az Ő áldása és útmutatása kíséri, és amikor az emberek összegyűlnek az ilyen összejöveteleken, mindegy, hogy eszik és isszák-e Isten szavait, az igazságról beszélgetnek-e, vagy az igazságot használják a problémák megoldására, ezek mind Isten követelményeihez és vezetéséhez kapcsolódnak, és ezért mindegyiken az Ő áldása van. Ezért, amennyiben egy bizonyos összejövetel rendelkezik Isten útmutatásával, vezetésével és jelenlétével, gyülekezetnek nevezhető. Ez a gyülekezet legegyszerűbb, legalapvetőbb meghatározása, és ez volt a gyülekezet meghatározása a Kegyelem Korában is. Isten akkori munkájának összefüggéseiből született, és ezért pontos és helytálló. Azonban az utolsó napok ítélő munkájának ezen szakaszában, mivel Isten több szót szólt és nagyobb munkát végzett, a gyülekezet meghatározásának mélyebbre kell mennie a Kegyelem Korának alapvető meghatározásánál. Isten munkája tovább fejlődött. A gyülekezetet már nem pusztán a Szentlélek munkája és Isten jelenléte határozza meg. Most Isten személyesen munkálkodik az Ő gyülekezeteiben, vezérli és pásztorolja őket; Isten választott népe képes enni és inni az Ő jelenlegi szavait, valamint követni Krisztust és bizonyságot tenni Mellette. Ezért az utolsó napokban a gyülekezet meghatározása fejlettebb, mint a Kegyelem Korában volt; mélyebb, pontosabb és konkrétabb leírás, mint korábban, és természetesen elválaszthatatlan az igazságtól és Isten szavaitól. Mi tehát a gyülekezet meghatározásának legpontosabb és legmegfelelőbb módja? Először is, az alapvető meghatározásnak annak kell lennie, hogy olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent. Pontosabban szólva, a gyülekezet olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent, akiket az Ő szavai vezérelnek, akik törekszenek az igazságra, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait, és alá tudják vetni magukat Istennek és képesek imádni Őt, követik az Ő akaratát és elérik az Ő üdvösségét. E meghatározás kulcsfontosságú része az „emberek egy csoportja”. A gyülekezet nem egy hely, nem egy kollektíva vagy egy közösség, még kevésbé csupán olyan emberek összejövetele, akiknek van hitük. A „csoport” állhat körülbelül egy tucat emberből, vagy harminc-ötven emberből, vagy természetesen még nagyobb létszámú emberből. Összegyűlhetnek együtt, vagy kisebb csoportokra osztva találkozhatnak, hogy összegyűljenek; ez rugalmas és változtatható. Röviden, amikor Istennek ezek a követői felmagasztalják Őt, bizonyságot tesznek Mellette, imádják Őt, és követik az Ő akaratát, akkor ők gyülekezet. Nem számít, hányan gyűlnek össze közülük, attól még továbbra is gyülekezet maradnak. Például 50 főt kis gyülekezetnek, 100 főt pedig nagy gyülekezetnek neveznek – a gyülekezet méretét a tagok száma határozza meg. Vannak nagy, közepes és kis méretű gyülekezetek, a gyülekezet tagjainak létszáma nincs rögzítve. Nézzük meg még egyszer a gyülekezet definícióját: olyan emberek csoportja, akik őszintén követik Istent, akiket az Ő szavai vezérelnek, akik keresik az igazságot, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait, alá tudják vetni magukat Istennek és imádják Őt, követik akaratát, és elnyerik az Ő üdvösségét. Miért van így definiálva a gyülekezet? Mert Isten a gyülekezetekben akar munkálkodni, és mert Ő meg akarja menteni ezt az embercsoportot. Csak ilyen embercsoportot lehet gyülekezetnek nevezni. Csak amikor az embereknek egy ilyen csoportja összejön, akkor tudják normálisan enni és inni Isten szavait és gyakorolni azokat, és igazán imádkozni Istenhez, alávetni magukat Neki és imádni Őt. Ezt az embercsoportot Isten szavai irányítják és vezetik; tehát egy ilyen embercsoporton keresztül jön létre a gyülekezet meghatározása. Mivel a vallásos emberek nem fogadják el az igazságot, és nem fogadják el Isten munkáját, Isten pedig nem menti meg őket, ők nem gyülekezetek, hanem vallási közösségek. Ez a legnyilvánvalóbb különbség a gyülekezet és a vallás között. Csak egy gyülekezet az, amelyet Isten szavai vezérelnek, és csakis a Krisztus által személyesen pásztorolt gyülekezetet vezérlik Isten szavai. Mit jelent az, hogy Isten szavai vezérlik? Vajon meg kell itt említenünk a Szentlélek munkáját, vagy a Szentlélek útmutatását, megvilágosítását és megvilágítását? (Nem.) Mondd meg Nekem, melyik a gyakorlatiasabb: ha valakit Isten szavai vezérelnek, vagy ha rendelkezik a Szentlélek munkájával? (Ha Isten szavai vezérelnek.) Isten szavainak vezérlése alatt állni gyakorlatiasabb és kézzelfoghatóbb. A Szentlélek munkája csupán némi megvilágosodással és megvilágítással látja el az embereket, hogy segítsen nekik megérteni az igazságot, és rávezesse őket arra, hogy gyakorlási alapelveket találjanak Isten szavaiban. Az elért eredmény az, hogy Isten szavai vezérlik őket. Ha a Szentlélek nem munkálkodna, vajon az emberek akkor is jól tudnák végezni a kötelességeiket Isten szavainak megértése és az alapelvek felfogása által? (Igen.) Mostanra Isten szavai oly sokszor hangzottak el; az emberek gyakran hallgatnak prédikációkat, és meg tudják érteni Isten szavait. Még a Szentlélek munkája nélkül is tudják az emberek, hogy mit kell tenniük. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek gyakorolni Isten szavait és alávetni magukat Isten munkájának, amennyiben megértik az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, azok még akkor sem fogják megérteni Isten szavait, ha hallják őket, és még ha valamennyire meg is értik, akkor sem lesznek hajlandóak gyakorolni, így pedig csak kirekeszteni lehet őket. Az utolsó napokban Isten közvetlenül fejezi ki az igazságot, hogy személyesen vezesse és pásztorolja az embereket. A Szentlélek munkája csupán kiegészítő jellegű. Olyan ez, mint amikor egy gyermek éppen járni tanul; néha egy felnőtt a kezét nyújtja, hogy segítsen neki. Amint a gyermek már egyenletesen tud járni és szalad, többé nincs szüksége mások támogatására. Ezért a Szentlélek munkája nem mindenek felett álló, és nem is létfontosságú. Amikor az embereket Isten szavai vezérlik, az azt jelenti, hogy megértik Isten szavait, megértik az igazságot, és tudják, mit jelentenek Isten szavai, és mik azok az alapelvek és normák, amelyeket Isten megkövetel az emberektől, valamint azt, hogy képesek megérteni és alkalmazni ezeket az alapelveket és normákat. Ezt jelenti az, hogy az emberek szívét Isten szavai vezérlik. Isten már elég világosan és áttekinthetően beszélt ezekről a dolgokról, ezért a Szentlélek munkáját itt nem szükséges megemlíteni. Az utolsó napokban Isten oly sok igazságot mondott ki, minden igazságot világossá és érthetővé téve az emberek számára. Ezért a Szentlélek munkája nem annyira fontos, és csupán kiegészítő jellege van. A Szentlélek csak akkor végez egyfajta kiegészítő, ösztönző jellegű munkát, amikor az emberek nem értik az igazságot, vagy amikor Isten még nem mondott el ilyen alaposan és világosan ennyi szót. Ez a munka egyszerű világosságot nyújt az embereknek, és arra szolgál, hogy egy kicsit serkentse őket, segítve őket a helyes döntések meghozatalában, valamint abban, hogy a helyes úton járjanak az életükben és a különféle környezetekben. Most Isten szavainak korszaka van, amikor Isten személyesen szól, hogy vezesse az emberiséget, és mindent Isten szavai uralnak. A Szentlélek munkája csupán kiegészítő szerepet tölt be. Amikor az emberek megértik az igazságot, képesek gyakorolni Isten szavait, és Isten szavai szerint élni, akkor Isten szándékai beteljesednek.

Nézzük meg a gyülekezet alapvető meghatározásának első kifejezését: „Őszintén követik Istent.” Ez az „őszintén” sajátos jelentéssel bír. Nem azokra vonatkozik, akik csak eltöltik az időt, akik csupán névlegesen töltik meg a helyeket, akik jóllaknak kenyérrel, akik a kegyelemre hagyatkoznak az üdvösségért, vagy akiknek bármilyen hátsó szándékuk és céljuk van. Mit jelent tehát az, hogy „őszintén”? A legalapvetőbb és legegyszerűbb magyarázat a következő: Amikor valaki hall Istenről, az igazságról vagy a Teremtőről, akkor vágyakozást érez a szívében, készségesen lemond, készségesen odaadja magát, készségesen elviseli a nehézségeket, és hajlandó Isten elé járulni, hogy elfogadja Isten hívását, továbbá mindent elhagy, hogy Istent kövesse. Amennyiben őszinte szíve van, az már elegendő. Egyesek azt mondják: „Miért nem azt mondod, hogy ez egy hittel teli emberek csoportja, akik követik Istent?” Az emberek nem képesek elérni ezt a szintet. Azok közül, akik most végzik a kötelességeiket, néhányan már körülbelül tíz éve hisznek, míg mások húsz-harminc éve; ez az őszinteség alapvetően már elegendő. Ezt úgy határozni meg, hogy tele vannak hittel, nem pontos. A mi meghatározásunk a gyülekezetről egy alapvető és konkrét helyzeten alapul, anélkül, hogy a szavakon lovagolnánk, vagy túl magasra tennénk a meghatározást és a mércét, mivel ez nem lenne praktikus. Egyesek azt mondják: „Azt mondani, hogy »őszintén« és »tele hittel«, nem elegendő. Igazságos emberek csoportjának kellene nevezni, akik félik Istent és kerülik a rosszat – az nagyszerű lenne!” Ha ilyen magasra tesszük a mércét, akkor a következő kifejezések – „törekednek az igazságra, gyakorolják és megtapasztalják az Ő szavait” – mind szükségtelenek lennének. A lényeg az, hogy a gyülekezet minden tagja az, akit Isten meg akar menteni. Ez az embercsoport tele van a Sátán romlott beállítottságaival, valamint tele van elképzelésekkel és képzelődésekkel Istenről. Reálisabban szólva, tele vannak lázadással, hiányzik belőlük az alávetettség, nem értik az igazságot, és egyáltalán nincs ismeretük Istenről – ez a reálisabb helyzet. Ezért Isten szemében a gyülekezeti tagok ilyen valós helyzetben és ilyen tényleges állapotban vannak. Az, ahogyan Isten az embereket kiválasztja, ezen az alapvető feltételen alapul: vajon tudják őszintén követni Istent, és valóban tudnak-e áldozatot hozni és lemondani. Egyesek azt mondják: „Ha őszinték, akkor miért vannak még mindig túlzó vágyaik? Ha őszinték, miért akarnak még mindig áldásokat nyerni?” Ezek fokozatosan meg fognak változni, ahogy az emberek megtapasztalják Isten munkáját. Jelenleg a gyülekezet alapfogalmát határozzuk meg. Ez az alapfogalom a minimális követelménye és a legalacsonyabb mércéje annak, ahogyan Isten az embereket kiválasztja. Ezek a mércék egyáltalán nem üresek vagy eltúlzottak; különösen igazodnak a valós helyzetetekhez. Más szavakkal, amikor Isten kiválaszt titeket és úgy dönt, hogy bárkit megment közületek, ezek azok a kritériumok, amelyeket Isten megvizsgál. Ha megfelelsz ezeknek a követelményeknek, Isten bevisz téged az Ő házába, és a gyülekezet tagjává válsz. Ez a tényleges helyzet. Ezért a gyülekezet meghatározásának első kifejezése, az „őszintén követik Istent”, viszonylag pontos. Ez az embercsoport alulmarad az istenfélelemben és a rossz kerülésében, nem képes elszakadni a sötét befolyástól, és nem képes teljesen fellázadni a világ és a nagy vörös sárkány ellen. Mindezekben alulmaradnak. Miért? Azért, mert a meghatározás megemlíti azt is, hogy képesnek kell lenni az Isten szavainak gyakorlására való törekvésre. A törekvés folyamatában, mivel az embereknek olyan szívük van, amely szereti az igazságot és vágyik az igazságra, megtapasztalhatják és gyakorolhatják Isten szavait, végül pedig imádhatják Istent. Isten imádata magában foglalja az Istennek való alávetettséget, Isten szavainak meghallgatását, Isten vezénylésének elfogadását, valamint Isten szuverenitásának és elrendezeisének elfogadását. Végül ez az embercsoport elérheti az üdvösséget. Ez a gyülekezeti tagok tényleges státusza Isten szemében. Hát nem ez a legalapvetőbb feltétel? (De igen.) Egyesek azt mondják: „Nem említetted a Sátán romlott beállítottságainak levetését és a megtisztulás elérését. A gyülekezetnek ez a meghatározása nem tartalmazza ezeket.” Beletartoznak ezek ebbe a meghatározásba? (Igen.) Melyik rész tartalmazza őket? Az Isten szavainak gyakorlására való törekvés. Ha tudsz törekedni Isten szavainak gyakorlására, vajon a romlott beállítottságaid nem oldódnak fel fokozatosan? Vajon nem vagy képes levetni a Sátán romlott beállítottságait, és beállítottságbeli változást elérni? (De igen.) A beállítottságbeli változás elérésének időszakában fokozatosan megérted Isten szavait, és eloszlatod saját romlott beállítottságaidat. Ahogy eloszlatod néhány romlott beállítottságodat, növekszik-e az Istenbe vetett hited és az Istennek való alávetettséged? Van-e kapcsolat ezek között? (Igen.) Minél jobban imádod Istent, annál inkább aláveted magad Istennek. Ahogy növekszik az Istennek való alávetettséged, vajon nem kerülsz-e egyre közelebb az üdvösség eléréséhez? (De igen.) Tehát milyen emberekből áll ez a csoport? Ők azok, akik elérhetik az üdvösséget. Ez a gyülekezeti tagok tényleges helyzete. Egyesek azt mondják: „A gyülekezetnek ez a meghatározása nem említi azt a munkát, amelyet a gyülekezet végez.” Van-e itt olyan rész, amely a gyülekezet alapvető munkájához kapcsolódik? (Az üdvösség elérésére való törekvés.) Ez a rész szorosan összefügg vele. Az a munka, amelyet egy gyülekezet végez – legyen szó akár Isten szavainak népszerűsítéséről, akár az emberek Isten szavainak evésére és ivására való rávezetéséről, az emberek segítéséről önmaguk megismerésében és a Sátán romlott beállítottságainak levetésében – végső soron arra irányul, hogy segítse az embereket az üdvösség elérésében. Tehát el tudjátok-e most fogadni a gyülekezetnek ezt a legalapvetőbb és legegyszerűbb fogalmát? (Igen.) Ez a meghatározás nem túlzó vagy üres, és nem használ hangzatos kifejezéseket és szólamokat, hanem a gyülekezet alapításának vagy meghatározásának legalapvetőbb szükségleteit foglalja magában.

Értitek-e a gyülekezet fogalom meghatározásának hátterét, most, hogy elmagyaráztam nektek? (Igen.) Ha nem így magyaráztam volna el, azt gondolnátok, hogy a gyülekezet alapvető munkája és a gyülekezet meghatározása nagyon mélyreható. Most, hogy értitek a gyülekezet meghatározását, úgy érzitek, hogy az értelmezésetek a gyülekezetről nagyon felszínes. A gyülekezet meghatározása világossá lett téve – ez pontosan ennyire gyakorlatias. Minél gyakorlatiasabbak a dolgok, az emberek annál gyakrabban érzik azokat felszínesnek. Valójában, ha közelebbről megnézed, e meghatározás minden szava kapcsolódik és szorosan összefügg gyakorlati és konkrét helyzetekkel, és egyáltalán nem felszínes. A gyülekezet meghatározásának első kifejezése: „őszintén követik Istent”. Ez az „őszintén” az, amit Isten akar. Hány ember rendelkezik ilyen őszinteséggel? Könnyű az embereknek ilyen őszinteséggel rendelkezni? Nem könnyű. Ami pedig azt illeti, hogy az „Ő szavai vezérelnek”, azt már elérted? Úgy gondolod, hogy ez a kifejezés felszínes és könnyen megvalósítható. Ha Isten azt mondja: „Keljetek fel, kövessetek Engem, és tegyétek a kötelességeteket”, az emberek pedig engedelmeskednek, vajon az azt jelenti, hogy Isten szavai vezérlik őket? Ez csupán azt jelenti, hogy az emberek hajlandóak hinni Istenben és követni Istent, de még nem jutottak el arra a pontra, ahol Isten szavai vezérlik őket – még mindig messze vannak tőle! Mit kell birtokolnod ahhoz, hogy Isten szavai vezéreljenek? A minimális követelmény az, hogy értened kell Isten szavait; tudnod kell, hogy mire utalnak Isten szavainak követelményei, milyen alapelveket követelnek meg Isten szavai, és amikor különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülsz, hogyan alkalmazd Isten szavait, és hogyan fordítsd át Isten szavait gyakorlásoddá, hogy eleget tegyél Istennek. Ez nem könnyű. Isten szavainak hosszú időn át tartó evésére és ivására, imádkozva olvasására, megtapasztalására és megértésére, valamint Isten szándékainak és Isten természetének megértésére van szükség ahhoz, hogy fokozatosan valamelyest Isten szavai vezéreljenek. Ezért az, hogy az „Ő szavai vezérelnek”, a felszínen egyszerűnek tűnik, mintha a legtöbb embert Isten szavai vezérelnék, ám valójában nem ez a helyzet. Az emberek tényleges helyzetéből ítélve egyértelmű, hogy ez a kifejezés pusztán Isten emberekkel szembeni követelménye, amelyet még egyáltalán nem értek el. A következő kifejezés: „törekednek az Ő szavainak gyakorlására”, Isten követelménye az emberekkel szembe. Még nem érted el Isten szavainak gyakorlását; csupán törekszel arra, hogy gyakorold Isten szavait. Hogyan törekedj? Amikor helyzetekkel találkozol, gyakorolj Isten követelményei szerint. Ne hazudj; légy becsületes ember. Meg tudod ezt tenni? Nem könnyű megtenni. Amikor megmetszenek, képesnek kell lenned alávetni magad, elgondolkodni magadon és megismerni önmagad, valamint az igazság szerint gyakorolni. El tudod ezt érni? Ha ezt megerőltetőnek érzed, vagy ha a saját akaratod túlságosan erős, és mindig hagyni szeretnéd, hogy előtörjön a lobbanékonyságod, akkor törekedned kell arra, hogy az alapelvek szerint kezeld a dolgokat, és ne fedd fel lobbanékonyságodat, és ne viselkedj akaratosan és önkényesen; úgy kell cselekedned, ahogyan Isten szavai mondják, fogadd el a metszést, ismerd fel vétkeidet, és értsd meg, hol hibáztál. Ezt nevezik úgy, hogy Isten szavai gyakorlására való törekvés. Ha valaki elkezdi gyakorolni Isten szavait, az azt jelenti, hogy megváltozott? Ez nem ilyen egyszerű. Ha vezetőnek vagy dolgozónak választanak téged, képes vagy-e tartózkodni attól, hogy akaratosan és önkényesen viselkedj? Ez nem egyszerű; megköveteli tőled, hogy értsd az igazságot, képes legyél Isten szavainak gyakorlására, és egy ideig tapasztalj; csak ekkor érheted el ezt. Ha azt mondod, hogy gyakorolni akarod Isten szavait, de csupán ez a szóbeli hajlandóság van meg benned, és nincs motiváció a szívedben, az nem lesz elegendő. Amikor a szíved hajlandó és tényleg gyakorolni akarod az igazságot, akkor tudod gyakorlatba ültetni az igazságot. Amikor nem vagy hajlandó gyakorolni az igazságot a szívedben, akkor, még ha esküt is teszel, vagy ha mások támogatnak is, semmi haszna nem lesz. Kell, hogy legyen elszántságod, vagyis olyan szívvel kell rendelkezned, amelyben óriási vágy él Isten iránt. Tudnod kell, Isten hogyan határoz meg egy bizonyos dolgot, és mit követel meg vele kapcsolatban: találd meg és gyűjtsd össze Isten összes szavát, amely kapcsolódik ehhez az aspektushoz, majd imádkozva olvasd és értsd meg őket. Írd le őket egy jegyzetfüzetbe, vagy helyezd őket olyan helyre, ahol könnyen láthatod. Amikor szünetet tartasz a munkában, nézd át, olvasd el őket, és idővel meg fogod jegyezni Isten szavait, és megőrzöd őket a szívedben. Minden nap elmélkedj Isten szavainak valódi jelentésén, és gondolkodj el azon, hogy pontosan milyen beszéd- és cselekvésmód számít Isten szavai gyakorlásának. Ezt nevezik Isten szavai gyakorlására való törekvésnek. Könnyű ezt elérni? Nem könnyű; ez nem olyasvalami, amit egyik napról a másikra vagy egy kirobbanó erőfeszítéssel el lehet érni. Egyesek azt mondják: „Vérrel esküszöm”, ám ez hasztalan. Azt mondod: „Böjtölni és imádkozni fogok anélkül, hogy ennék vagy innék”, ám ez is hasztalan. Azt mondod: „Egész éjjel fennmaradok és szenvedek”, ám ez szintén hasztalan. Az igazságra kell törekedned; rendelkezned kell az igazságra való törekvés megnyilvánulásaival, valamint kell, hogy legyen utad az igazságra való törekvésre; rendelkezned kell a megfelelő eszközökkel és módszerekkel. Mindegy, milyen eszközeid vagy módszereid vannak, nem térhetsz el Isten szavaitól; erőfeszítéseket kell tenned Isten szavaiba, mindent össze kell vetned Isten szavaival, Isten szavait kell használnod minden helyzetben a problémák megoldására, és Isten szavait kell legfőbb prioritásoddá tenned. Ezt nevezik igazságra való törekvésnek. Például a másokkal való érintkezés terén látnod kell, mit mondanak erről Isten szavai, és meg kell találnod Isten azon szavait, amelyek a másokkal való érintkezésre vonatkoznak. A harmonikus együttműködés érdekében keresd meg Isten azon szavait is, amelyek erre az aspektusra vonatkoznak. Ami a kötelesség hűséges végzését illeti, keresd meg Isten szavait arról, hogyan végezd a kötelességeket a megfelelő színvonalon, és jegyezd meg Isten lényeges szavait, a szívedben őrizve azokat. Ami azt illeti, hogy mi a hamis vezető, milyen megnyilvánulásaik vannak a hamis vezetőknek, hogy van-e lelkiismeretük és józan eszük, továbbá hogyan jellemzi Isten a hamis vezetőket, keresd meg Isten ezekre vonatkozó kulcsszavait, és írd le egy jegyzetfüzetbe, tedd őket olyan helyre, ahol könnyen láthatod, és imádkozva olvasd őket, amikor csak időd engedi. Minden olyan ügyben, amely az életbe való belépéseddel és a beállítottságbeli változásoddal kapcsolatos, ilyen módon gyakorolj és tégy erőfeszítést. Ezt nevezik az igazságra való törekvésnek. Ha erőfeszítésed nem éri el ezt a szintet, akkor az nem nevezhető igazságra való törekvésnek; ezt látszatcselevésnek, felszínes hozzáállásnak, és mindennapjaid céltalan tengetésének nevezik.

Nézzük meg az „Isten imádatát”. Isten imádata magában foglalja az őszinte rémületet, félelmet, tiszteletet és őszinteséget, valamint azt, hogy az ember Istenként bánik Istennel, hogy Istennek helye van a szívében, észszerűen kezeli az Isten által elrendezett környezeteket és az Isten által adott megbízatásokat, valamint komolyan és felelősségteljesen bánik Isten minden kimondott szavával, és hasonlókat. Mindezeket a megnyilvánulásokat nevezik imádatnak. Akár olyan szavakról van szó, amelyeket Isten szemtől szemben mondott neked, akár az összes szóról, amelyet Ő valaha is kimondott, amennyiben ismered őket és emlékszel rájuk, és amennyiben megérted és megerősíted őket a szívedben, úgy kell kezelned őket, mint arra vonatkozó kritériumokat, hogy hogyan viseled magad, hogyan élsz és hasonlók – ez Isten imádatának megnyilvánulása. Amikor bizonyos dolgokkal szembesülsz, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e a saját ízlésednek, vágyaidnak vagy elképzeléseidnek, akkor is képesnek kell lenned lecsendesíteni a szívedet, és elgondolkodni: „Ezt Isten tette? Istentől származik? Miért tette ezt Isten? Mit akar Isten finomítani bennem, mit akar átalakítani bennem? Pontosan mi Isten szándéka? Hogyan vessem alá magam Isten elrendezéseinek? Hogyan tegyek eleget Isten szándékának? Emberi lényként hogyan kell eleget tennem a felelősségemnek?” Mindezek a megnyilvánulások, a többi hasonló mellett, Isten imádatának megnyilvánulásai. Még ha több igazságot nem is értesz meg, normális emberként, olyasvalakiként, aki hisz Isten létezésében, olyasvalakiként, aki őszintén követi Istent, legalább ilyen hozzáállást kell tanúsítanod Isten iránt. Mindent, ami Istennel kapcsolatos, mindent, ami Isten szavaival kapcsolatos, mindent, ami Isten neked adott megbízatásával, valamint a kötelességeddel és a felelősségeddel kapcsolatos, mindezeket gondosan és körültekintéssel kell kezelned, nem könnyelműen, nem hanyagul, nem megvetően – ezt nevezzük Isten imádatának. Mindent, ami Istennel kapcsolatos, óvatosan, körültekintően, istenfélő és Istent rettegő szívvel kezelni – ezt nevezzük Isten imádatának. Könnyű ezt elérni? Nem könnyű. Valódi tapasztalat nélkül még azt a két szót is nehéz megérteni, hogy „Istent imádni”, Isten imádatának tényleges gyakorlásáról nem is beszélve. A gyülekezet meghatározásának utolsó kifejezése az, hogy „elérni az Ő üdvösségét”. Hogyan kell ezt érteni? Az üdvösség eléréséhez vezető út hosszú, és itt még több a követelmény. Először is, az útnak, amelyen jársz, helyesnek kell lennie; képesnek kell lenned elfogadni az Isten szavaiban található valamennyi igazságot, továbbá olyannak kell lenned, aki törekszik Isten szavainak gyakorlására és aláveti magát Istennek. Az életedet Isten szavainak kell vezérelniük. Nemcsak el kell ismerned Isten létezését, hanem szeretned kell az igazságot és az igazság szerint kell cselekedned; valódi félelemmel és alávetettséggel kell viszonyulnod Istenhez, gyakran kell imádkoznod Istenhez a szívedben, és fokozatosan át kell térned Isten imádatára. Ekkor olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot és aláveti magát Istennek; pontosan az a fajta ember vagy, akit Isten meg akar menteni. Az az ember, aki őszintén hisz Istenben, igaz ember kell, hogy legyen. Mi az előnye annak, ha valaki igaz ember? Az előnye az, hogy számodra az üdvösség elérése nem lesz túl nehéz; lesz reményed annak elérésére. Ez az összes közlés, amelyet a gyülekezet meghatározásának konkrét részleteiről folytattunk.

IV. Az emberekben a gyülekezetet illetően meglévő elképzelések és nézetek

Éppen az imént beszélgettünk arról, hogy mi a gyülekezet, arról az alapvető munkáról, amelyet egy gyülekezet végez, valamint arról, hogy mit képzelnek az emberek egy gyülekezetről és mit követelnek meg tőle az elképzeléseik szerint. Végül adtunk egy meghatározást a gyülekezet fogalmára. Most, hogy meghatározásra került, már pontos értelmezéssel kell rendelkeznetek a „gyülekezet” megnevezést illetően; alapvető megértéssel kell rendelkeznetek arról a munkáról, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell, arról a szerepről, amelyet egy gyülekezet betölt, hogy segítse az embereket az igazság elnyerésében és az üdvösség elérésében, valamint a gyülekezet jelentőségéről mindenki számára, aki követi Istent. Rövid reprezentatív boncolgatást és leleplezést is végeztünk arról, hogy az emberek szerint mi a gyülekezet létének értéke, valamint arról, hogy az elképzeléseik szerint milyen munkát kell végeznie egy gyülekezetnek. Van bármi is, amit képtelenek vagytok átlátni vagy felfogni az emberek elképzeléseiben élő, a gyülekezetekkel kapcsolatos értelmezésekkel és magyarázatokkal kapcsolatban? Egyesek úgy gondolják, hogy egy gyülekezetnek végeznie kell valamilyen munkát a társadalomban, illetve be kell töltenie valamilyen szerepet a társadalomban, mint például az igazságosság fenntartását. Az emberek elképzeléseiben a gyülekezet pozitív képet képvisel, akkor hát miért ne tarthatná fenn az igazságosságot? Vajon az igazságosság fenntartásának van bármi köze egy gyülekezet munkájához vagy Isten követelményeihez? (Nincs.) Mire utal ez az „igazságosság fenntartása”, amiről az emberek beszélnek? (Amit az emberek az igazságosság fenntartásának neveznek, az nem igazi igazságosság. Csupán a test érdekeinek védelme, és nem felel meg az igazságnak.) Ennek az igazságosságnak van-e bármi köze az igazsághoz? (Nincs.) Ez az, amit az emberiség nevez igazságosságnak. Például néhány gonosz erő legyőzése, néhány igazságtalanság és néhány olyan eset orvoslása, amikor az embereket sérelem és megaláztatás érte, illetve a gonosz emberek megérdemelt büntetésének kiszabása, valamint a sebezhető csoportok érdekeinek helyreállítása és megóvása, és hasonlók – az emberek ezeket nevezik az igazságosság fenntartásának. Mi a fő célja ennek az igazságosság fenntartásának? Van ennek bármi köze az emberek igazságra való törekvéséhez? Van ennek bármi köze az emberek üdvözüléséhez? (Nincs.) Ez csupán egy mondás, amely az erkölcsi igazságosság és az etika alapján keletkezik; egyáltalán nincs köze az igazsághoz. Mondhatjuk, hogy nem emelkedik az igazság szintjére? (Igen.) Biztosan? (Nem; a kettő között nincs összefüggés.) Igaz, teljesen függetlenek egymástól – ez két különböző dolog. Az emberiség miféle igazságosságot tart fenn? Azt a fajtát, amikor egy valamivel alacsonyabb társadalmi státuszú átlagembert a gonosz emberek elnyomnak, illetve megfosztanak minden jogától vagy érdekétől, majd a gonosz embereket megfelelően megbüntetik, az átlagember vagy hétköznapi ember pedig nem szenved többé rossz bánásmódot. Ez az emberek testi érdekeinek helyreállításáról és garantálásáról szól, az emberek közötti viszonylagos egyenlőség eléréséről, a társadalmi rétegek közötti szakadékok megszüntetéséről, továbbá annak biztosításáról, hogy a gonosz emberek ne járjanak sikerrel gonosz cselekedeteikben, és hogy orvoslásra kerüljenek azok sérelmei, akikkel igazságtalanul bántak. Ez az, amit az emberiség az igazságosság fenntartásának nevez, ennek pedig egyáltalán nincs köze az igazsághoz. Hogyan mondhatjátok még mindig, hogy ez nem emelkedik az igazság szintjére? Kapcsolódik ez az igazsághoz? Nem, nem kapcsolódik. Mondjátok meg Nekem, vajon azok a hétköznapi és átlagemberek, akik sérelmeket szenvedtek, szükségszerűen jó emberek? (Nem feltétlenül.) Megakadályozni, hogy sérelmeket szenvedjenek – ez az igazságosság? Összhangban van ez az igazsággal? Akkor hát meg lehet menteni ezeket az embereket? Ez nyilvánvalóan két különböző dolog – hogyan lehet őket egy kalap alá venni? Fel sem merülhet, hogy az igazság szintjére emelkedjen; ez egyszerűen nem ugyanaz, mint az igazság. Ha vannak ellenvetéseitek ezzel a kérdéssel kapcsolatban, akkor talán a többségetek nem látja át az igazságosság fenntartásának kérdését, és valamelyest még mindig ragaszkodik hozzá, azt gondolva: „Hogyan lehetne ez helytelen? Hogy lehet, hogy ez nem az a munka, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell?” Valójában ennek semmi köze a gyülekezet munkájához. Olyan emberek is vannak, akik úgy gondolják, hogy a gyülekezetnek olyan helynek kell lennie, ahol a gonoszságot megbüntetik, a jót pedig előmozdítják, hogy ezt a funkciót kell betöltenie: meg kell büntetni a gonosz cselekedeteket és a gonosz, sötét erőket, miközben a jó és erényes dolgokat elő kell mozdítani. Ez a helyzet? Vajon a gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása felemelkedhet az igazság szintjére? Amikor arról van szó, hogy mi a gonosz és mi a jó, az emberek nem tudnak egyértelműen különbséget tenni ezek között. Mit értenek az emberek a gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása alatt? Vajon kapcsolódik ez ahhoz, amiről Isten beszél – a gonosz megbüntetéséhez, a jó megjutalmazásához, valamint ahhoz, hogy minden a maga fajtája szerint legyen besorolva? (Nem.) Nem kapcsolódik hozzá. Mi az emberiség mércéje a gonosz és a jó meghatározására? A kínai emberek meghatározása szerint mi a gonosz és mi a jó? Ők mi alapján határozzák meg a gonoszt és a jót? A buddhista kultúra alapján. A buddhizmus olyan fogalmakról beszél, mint a világ megsegítése és az emberek megmentése, a gyilkolástól való tartózkodás és hasonlók – ezeket jónak tekintik, míg a csirke, hal, marha vagy bárány fogyasztását gonosznak tartják, és azokat, akik így tesznek, szerintük meg kell büntetni. Nem szabad húst enni, és egyetlen élőlényt sem szabad megölni. A gyilkosságot gonosznak tartják, és azoknak, akik ölnek, be kell vallaniuk tettüket és bocsánatért kell könyörögniük Buddha előtt. Ez a gonoszság buddhista definíciója; ez ugyanaz, mint az a gonoszság, amelyről Isten beszél? (Nem.) Két különböző dologról van szó, így a gonoszság előbbi definíciójának semmi köze az igazsághoz, és biztosan nem emelkedhet az igazság szintjére. Mit ért tehát a buddhizmus a jó alatt? Ez még abszurdabb, felszínesebb és képmutatóbb. A buddhisták úgy vélik, hogy jó nem ölni meg az élőlényeket, és a fogságba esett állatok kiszabadítása jó. Függetlenül attól, hogy egy gonosz ember hány embert ölt meg vagy hány bűnt követett el, ha leteszi a henteskést, azonnal Buddhává válhat – ez jónak számít. Van ez a mondás is: „Egy élet megmentése többet ér, mint egy hétszintes pagoda építése”, ami azt jelenti, hogy az emberek vakon, feltételek és elvek nélküli megmentése – még az ördögök, gonosz emberek, gengszterek, huligánok és bárki más megmentése is – jónak számít. Miféle jó ez? Az ilyen emberek tökkelütöttek, mindenféle tisztánlátás, álláspont vagy alapelv nélküliek. Bárkit megmenteni és bárkinek megbocsátani – vajon tekinthető ez jónak? Ez még csak említésre sem méltó; ez a Sátán és az ördögök színlelése. Állatokat nem ölnek, viszont számtalan lelket felemésztettek. Ez az, amit ők jónak neveznek, ám ez valójában csak színlelés. Tehát megállja a helyét az az emberi elképzelés, hogy a gyülekezetnek a gonosz megbüntetésének és a jó előmozdításának szerepét kell betöltenie? (Nem.) Bármely faj vagy vallás kulturális hátterétől függetlenül a gonosz megbüntetésének és a jó előmozdításának semmi köze a gyülekezet munkájához vagy a gyülekezet bizonyságtételéhez. Ne gondoljátok, hogy csak azért, mert ezek a kifejezések igazságosnak és dicsérőnek tűnnek, kapcsolódniuk kell a gyülekezet munkájához, vagy hogy ez az a szerep, amelyet egy gyülekezetnek a társadalomban be kell töltenie. Ez emberi elképzelés és képzelődés. Az „igazságosság fenntartása”, valamint a „gonosz megbüntetése és a jó előmozdítása” mellett más, az emberi elképzelések szerint jó kifejezések, mint például az „emberek jogaiért és érdekeiért való küzdelem” vagy a „gondok enyhítése és a nehézségek megoldása”, szintén nem kapcsolódnak a gyülekezet munkájához vagy a gyülekezet bizonyságtételéhez. Mindannyiótoknak képesnek kell lennie arra, hogy ezt megértse. A gyülekezet meghatározása, a munka, amelyet egy gyülekezetnek végeznie kell, sőt még a gyülekezet létének értéke és jelentősége is többé-kevésbé világosan közlésre került.

A különféle gonosz emberek felismerésének mércéi és alapjai

Térjünk vissza a vezetők és a dolgozók tizennegyedik felelősségi köréhez: „Mindenféle gonosz ember és antikrisztus azonnali felismerése, majd kitakarítása, illetve kizárása.” Nézzük meg, hogy ez a munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, összefügg-e a gyülekezetekkel kapcsolatos minden részlettel, amelyet épp most közöltem. Miért kell közölnünk ezeket a konkrét részleteket? Mi a kapcsolat e részletek és e munka között, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük? (Ezek a gonosz emberek és antikrisztusok nem gyülekezeti tagok, és ki kell tisztítani őket. Ráadásul létük akadályozza és megzavarja azt a munkát, amelyet a gyülekezetek végeznek.) Tehát van köztük kapcsolat; ez a beszélgetés nem hiábavaló. Miután megértettük a gyülekezet megnevezésének, illetve meghatározásának minden részletét, vizsgáljuk meg, hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak bánniuk a gyülekezeti tagokkal, hogyan kell bánniuk azokkal a különféle emberekkel, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni a gyülekezetből, hogyan végezhetik jól ezt a munkát, továbbá hogyan kell eleget tenniük felelősségüknek és fenntartaniuk a gyülekezet munkáját. Először is, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük, mi a gyülekezet meghatározása, miért kell léteznie gyülekezetnek, és milyen munkát kell végeznie egy gyülekezetnek. Miután megértették ezeket a dolgokat, meg kell vizsgálniuk, hogy a jelenlegi gyülekezeti tagok közül kik nem játszanak pozitív szerepet, ha a gyülekezet létének értékéről vagy a gyülekezet által végzett munkáról van szó, illetve kik okozhatnak akadályozásokat, zavarásokat és negatív hatásokat a gyülekezet alapvető munkájára nézve, illetve kik azok, akik akár súlyosan is befolyásolhatják a gyülekezet hírnevét, és meggyalázhatják Isten nevét. Világosan felismerni és azonnal kitakarítani vagy kizárni ezeket az embereket – hát nem ez az a munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük? (De igen.) Tehát mit tartozik bele ennek a munkának a jó elvégzésébe? Annak érdekében, hogy mindenféle gonosz embert kitakarítsanak vagy kizárjanak, valamint megtisztítsák az gyülekezetet, és lehetővé tegyék, hogy a gyülekezet létének értéke megnyilvánuljon, a gyülekezet pedig betöltse azt a szerepet, amelyet be kell töltenie, ugyanakkor lehetővé tegyék a gyülekezet munkájának zökkenőmentes előrehaladását, a vezetőknek és a dolgozóknak először fel kell ismerniük, hogy pontosan kik a gonosz emberek és antikrisztusok a gyülekezetben. Ez az az információ, illetve az a tényleges helyzet, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak először fel kell fogniuk, amikor ezt a munkát végzik. Az első dolog, amellyel a vezetők és a dolgozók ebben a munkában szembesülnek, a különféle típusú emberek felismerése. Mi a célja a különféle emberek felismerésének? A saját fajtájuk szerinti besorolásuk, valamint azok megóvása, akik igazi tagjai a gyülekezetnek. Azonban ezeknek az embereknek a megóvása önmagában még nem jelenti azt, hogy sikeresen végre lett hajtva a tizennegyedik felelősségi körben felvázolt munka. Akkor hát mi a legfontosabb aspektus e munka sikeres végrehajtásához? Mindenféle álhívő és gonosz ember kitakarítása vagy kizárása, akik nem tartoznak a gyülekezethez. Függetlenül attól, hogy ezek az emberek jellemezhetők-e gonosz emberekként vagy antikrisztusokként, ha megfelelnek a kitakarítás vagy kizárás feltételeinek, akkor felmerül az igény erre a munkára, és itt az ideje, hogy a vezetők és a dolgozók eleget tegyenek felelősségüknek. Beszéljünk először is arról, hogyan lehet felismerni a különféle embereket.

I. Az ember Istenbe vetett hitének célja alapján

Hogyan kell felismernünk a különféle embereket? Az első kritérium az Istenbe vetett hitük célja alapján történő felismerésük. A második az emberi mivoltuk szerinti felismerésük. A harmadik pedig a kötelességükhöz való hozzáállásuk szerinti. Ha néhány egyszerű, rövid címsort használnánk, ezek a következők lennének: először is az Istenbe vetett hitük célja; másodszor, az emberi mivoltuk; harmadszor pedig a kötelességükhöz való hozzáállásuk. Most, hogy megvan ez a három címsor, hogyan értelmezitek mindegyiket? Korábban nem sokat beszéltünk még az emberek Istenbe vetett hitének céljáról. Többet beszéltünk az emberek emberi mivoltáról, valamint a kötelességükhöz való hozzáállásukról, így ezeket a dolgokat jobban ismeritek. Az emberek Istenbe vetett hitének célja valójában szintén nem túl ismeretlen számotokra, mivel ti magatok is bizonyos céllal kezdtetek hinni Istenben. Egyesek azért hisznek Istenben, mert nem akarnak a pokolra jutni, mások azért, mert a mennybe akarnak menni, megint mások nem akarnak meghalni, néhányan a katasztrófákat akarják elkerülni, vannak, akik csak azért, mert jó emberek akarnak lenni, vannak, akik a rossz bánásmódot akarják elkerülni, és hasonlók. Ez a téma nem lehet ismeretlen számotokra; csupán arról van szó, hogy a részletek, amelyekről beszélni fogok, talán kissé ismeretlenek – talán bizonytalannak érezitek magatokat velük kapcsolatban, nem tudva, mit fogok mondani róluk, illetve hol fogom kezdeni. Tehát beszéljünk erről röviden. Mondjátok meg Nekem, az Istenbe vetett hit tekintetében mely szándékokkal és célokkal rendelkező emberek azok, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni? (Azok, akik csak a hírnévre és státuszra törekszenek, és csak hatalmat akarnak gyakorolni, és akik a státuszuk érdekében gátlástalanul megzavarják a gyülekezetet.) Ez az egyik típusú ember. Vannak mások is? (Az álhívők, akik csak áldásokat keresnek, és igyekeznek jóllakni kenyérrel.) Álhívők: ez egy másik típus. Van még több? Lehet, hogy néhány ember megnyilvánulásaira gondoltok, de nem tudjátok világosan felismerni, hogy ezek az emberek csak romlott beállítottságokat tárnak fel, vagy ténylegesen tisztátalan célokkal rendelkeznek az Istenbe vetett hitükben, és olyanok, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni. Nem tudtok rájönni erre, és kissé homályosnak érzitek, ezért nem tudjátok világosan megfogalmazni. Az emberek Istenbe vetett hitének célja meglehetősen terjedelmes téma. Mindenkinek vannak bizonyos szándékai és céljai az Istenbe vetett hitével. Azonban azok a típusú emberek, akiknek tisztátalan céljaik vannak az Istenbe vetett hittel, és akikről itt beszélünk, nem felelnek meg Isten üdvössége feltételeinek. Nem érhetik el az üdvösséget, és még azt a minimális szintet sem tudják elérni, hogy dolgozók lehessenek. Mindegy, hogy ezeknek az embereknek, akik valamilyen céllal kezdenek hinni Istenben, mi a céljuk az Istenbe vetett hittel, minden esetben, amikor lehetőséget kapnak, megpróbálják majd elérni céljaikat, ha pedig nincs rá lehetőségük, akkor gonoszságot fognak elkövetni és zavarást fognak okozni. Ez elképzelhetetlen következményekkel járhat a gyülekezet munkájára, illetve Isten választott népének életbe való belépésére nézve, és ezeknek az embereknek kell a kitakarítás, illetve kizárás célpontjainak lenniük. Félretéve egyelőre ezeknek az embereknek az emberi mivoltát, illetve azt, hogy milyen hozzáállást tanúsítanak a kötelességeikhez, csupán az Istenbe vetett hitük céljáról beszélve, az semmiképpen sem az igazság elfogadása és az üdvösség elérése, még kevésbé Istennek való alávetettség és az Ő imádata. Ezért az Istenbe vetett hitük természetesen nem fog üdvösséget eredményezni. Ahelyett, hogy hagynánk ezeknek az embereknek, hogy a gyülekezetben maradjanak és folyamatosan zavarják Isten választott népét – az igazi testvéreket –, jobb, ha minél hamarabb pontosan felismerjük és jellemezzük őket, majd azonnal kitakarítjuk őket a gyülekezetből. Nem szabad őket gyülekezeti tagokként vagy testvérekként kezelni. Nos, kik ezek az emberek? Az imént nagy vonalakban beszéltetek néhány fogalomról. Mondani fogok néhány konkrét példát, és érteni fogjátok, amint meghalljátok őket.

A. Az ember tisztviselőség iránti vágyának kielégítése

Először beszéljünk az első olyan embertípusról, akit ki kell takarítani vagy zárni a gyülekezetből. Egyesek mindig tisztviselővé akarnak válni a társadalomban, és dicsőséget akarnak szerezni felmenőiknek, ám karrierjük útja sikertelen. Mindamellett a tisztviselővé válás iránti vágyuk egyáltalán nem csökken. Viszont a családjuk társadalmi státusza nem magas, ezért reménytelennek érzik az életet, a világot pedig annyira igazságtalannak látják, hogy még ezt a csekély vágyukat sem képesek megvalósítani. Úgy érzik, van némi tudásuk és hozzáértésük, ám senki sem értékeli őket. Nem találnak támogatót, a tisztviselővé válás kilátása pedig nagyon távolinak tűnik számukra. Ebben a reménytelen helyzetben találtak rá a gyülekezetre. Úgy érzik, ha vezetővé válhatnak a gyülekezetben, az is olyan, mintha tisztviselők lennének, és vágyuk kielégülhet. Tehát úgy jönnek Isten házába, hogy nagyságot akarnak elérni. Úgy vélik, hozzáértésük és adottságaik tökéletesen megfelelőek arra, hogy Isten házában hasznosítsák őket, és reményük, hogy tisztviselővé és kiemelkedő egyénné váljanak, megvalósulhat, ezáltal beteljesítve egy életre szóló kívánságukat. Az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteik olyan mondásokkal foglalhatók össze, mint például: „A jó elnyeri jutalmát”, „A valódi arany arra rendeltetett, hogy csillogjon,” és „Az okos madár bölcsen választja meg a pihenőhelyét” – ebből a fajta háttérből döntöttek úgy, hogy az Istenbe vetett hit útját járják. Az ilyen emberek lényegéből ítélve egyértelmű, hogy nem hisznek az igazság létezésében a világban, a Szabadító létezésében pedig még kevésbé hisznek. Röviden, nem hisznek az egy igaz Istenben, és még kevésbé hisznek a Teremtő létezésében. Akár arról van szó, ami a Bibliában van megírva, akár arról, amit a vallásos világban prédikálnak – hogy Isten teremtette a világot és az emberiséget, hogy Isten szuverén az emberiség felett és vezeti az emberiséget –, számukra mindezek a mondások csupán történelmi feljegyzések. Senki sem vizsgálja őket, és senki sem tudja igazolni őket; ezek csupán legendák és történetek, egyfajta vallási kultúra. Ez a hitről alkotott legalapvetőbb értelmezésük. Ezzel a megértéssel kezdenek hinni Istenben, úgy gondolva, hogy a helyes úton járnak, elhagyják a sötétséget a világosságért, hogy ők az „okos madár”, aki bölcsen választja meg az ülőhelyét. Természetesen nem adták fel arra vonatkozó választásukat és vágyukat, hogy tisztviselővé és kiemelkedő egyénné váljanak. Úgy vélik, hogy ebben a hatalmas világban, ahol ennyi ember van, nincs hely számukra, és csakis Isten háza hozhat reményt nekik. Csak az adhat esélyt arra, hogy kihasználják tehetségüket, és megvalósítsák azt a vágyukat, hogy kiemelkedő egyénné váljanak, ha a gyülekezetben élnek. Ez azért van, mert a jelenlegi helyzetről alkotott nézetük szerint a külvilág egyre elvetemültebbé és sötétebbé válik – ebben a világban csakis a gyülekezet a tisztaság földje; a gyülekezet az egyetlen hely a világon, amely lelki ellátást tud biztosítani az embereknek, és csakis a gyülekezet virágzik egyre jobban. Ilyen kívánságokkal és célokkal kezdenek hinni Istenben. Miután felvették a hitet, semmit sem értenek az Istenbe vetett hitből, az igazságra való törekvésből, vagy az igazsággal, Isten természetével és Isten munkájával kapcsolatos dolgokból. Nem törekednek ezekre a dolgokra, és nem is fordítanak figyelmet rájuk. A szívükben még egyáltalán nem engedték el a státusz és a tisztviselőség iránti vágyukat; inkább továbbra is ragaszkodnak ezekhez az elképzelésekhez és nézőpontokhoz, miközben a gyülekezetben lebzselnek. A gyülekezetet társadalmi szervezetnek, vallási közösségnek tekintik, Isten munkáját és Isten szavait pedig olyan illúzióknak látják, amelyeket a hívők a babonás hiedelmeik miatt hoztak létre. Ezért, amikor az igazságra való törekvésről, Isten szavairól és Isten munkájáról van szó, undort és ellenállást éreznek. Ha bárki azt mondja, hogy valami Isten műve, Isten szuverenitása vagy Isten vezénylése, undort éreznek. Azonban nem számít, mennyire undorodnak, továbbá függetlenül attól, hogy elismerik-e vagy elfogadják-e az igazságot, azon vágyuk, hogy státuszpozíciót szerezzenek a gyülekezetben, hogy kielégítsék hatalom iránti sóvárgásukat, soha nem csökkent, illetve soha nem lett elengedve. Mivel ilyen ambíciójuk és vágyuk van, természetüknél fogva különféle megnyilvánulásokat tárnak fel. Például olyan mondásokkal uszítják az embereket, mint: „Ne alapozz mindent isten szavaira, illetve ne köss mindent isten szavaihoz és istenhez. Valójában az emberek gondolatai és mondásai közül sok helytálló; az embereknek rendelkezniük kell saját nézőpontokkal és álláspontokkal.” Azért terjesztik ezeket a kijelentéseket, hogy félrevezessék az embereket. Ugyanakkor erőteljesen fitogtatják tehetségüket, ajándékaikat, és azokat a különféle taktikákat és trükköket, amelyeket a világban alkalmazhatnak, igyekezve felkelteni az emberek figyelmét, valamint elnyerni érdeklődésüket és nagyrabecsülésüket. Mi a célja erőteljes fitogtatásuknak? Az, hogy az emberek nagyra értékeljék őket és felnézzenek rájuk; az, hogy legyen státuszuk az emberek között, és ezáltal kielégítsék azon vágyukat, hogy tisztviselői karriert folytassanak és dicsőséget szerezzenek felmenőiknek. Akkor elégedettek, amikor az emberek tisztelik, dicsérik, követik, támogatják, imádják őket és felnéznek rájuk, sőt, amikor hízelegnek nekik. Ráadásul fáradhatatlanul törekszenek ezekre a dolgokra és élvezik őket. Noha Isten háza folyamatosan leleplezi az antikrisztusokat, a gonosz embereket, valamint az emberek különféle romlott beállítottságait, szívükben úgy megvetik ezeket, mintha azok még a megvetésükre sem lennének méltók, és különösen undorodnak tőlük. Céltudatosan törekszenek a státuszra, valamint arra, hogy mások csodálják őket és felnéznek rájuk, hogy eleget tegyenek azoknak a kívánságoknak, amelyeket a világban és a társadalomban nem tudnának elérni. Mi tehát a céljuk azzal, hogy hisznek Istenben? Nem az, hogy ebben az életben százszoros jutalmat nyerjenek, az eljövendő világban pedig örök életet, és biztosan nem az, hogy elfogadják az igazságot és üdvözüljenek. Az Istenbe vetett hitük célja nem az, hogy teremtett lényként viselkedjenek, hanem hogy tisztviselők és urak legyenek, hogy élvezhessék a státusz előnyeit. Biztosan vannak ilyen emberek a gyülekezetben; ezek azok a gonosztevők, akik beszivárognak a gyülekezetbe. A gyülekezet egyáltalán nem engedi, hogy az ilyen emberek Isten választott népe közé keveredjenek, ezért ezek az emberek azok, akiket ki kell takarítani. Könnyű felismerni az Istenbe vetett hitük célját? (Igen.) Figyelembe véve az Istenbe vetett hittük szándékait és céljait, a gyülekezetben tanúsított különféle megnyilvánulásaikkal együtt, miféle emberek ők? (Álhívők.) Igen, ők álhívők. Amellett, hogy álhívők, státuszra és kilátásokra is akarnak törekedni Isten házában, hogy kielégítsék a hatalom utáni sóvárgásukat. Az Istenbe vetett hitük célja az, hogy tisztviselővé váljanak. Tehát miért is van az, hogy ezeket az embereket ki kell takarítani? Valaki azt mondhatja: „Ha álhívők munkát végeznek Isten házában, és mint a gyülekezet barátai, tudnak segíteni egy kicsit, vajon nem helyes megtartani őket?” Megállja a helyét ez az állítás? (Nem.) Miért nem állja meg? (A tisztviselővé válás iránti vágyuk minden bizonnyal olyan dolgokhoz vezet majd, amelyek megzavarnak másokat, semmilyen hasznot nem hoznak Isten házának munkájára nézve, valamint hatással lesznek a testvérek igazságra való törekvésére.) Mindegy, hogyan nézzük, az álhívők ellenállnak az igazságnak és megtagadják Istent, így Isten háza nem tudja megtartani őket. Nem fognak pozitív szerepet játszani. Függetlenül attól, hogy a tisztviselővé válásra törekszenek-e, már pusztán az álhívőkként tanúsított megjegyzéseik, megnyilvánulásaik és cselekedeteik is zavart kelthetnek, és nem lesznek pozitív hatással. Néhány testvér, amikor bizonyos környezeteket tapasztal meg, azt mondja: „Ez Isten szuverenitása, nekünk pedig alá kell vetnünk magunkat.” Vajon az álhívők alá tudják vetni magukat? Már az is elég jó, ha nem állnak fel, hogy zavarjanak és szembeszegüljenek. A szívükben még azt is mondják: „Ne mondd, hogy minden isten szuverenitása. Az embereknek rendelkezniük kell némi saját véleménnyel és függetlenséggel; ne tulajdoníts mindent isten szuverenitásának!” Nemcsak lehúznak másokat, hanem még kétértelmű, megtévesztő téveszméket is hangoztatnak, hogy félrevezessék az embereket. Hát nem szégyentelen? Lehet, hogy képesek néhány ügyes manővert és trükköt végrehajtani a nem hívők között, de Isten háza nem jó hely arra, hogy megpróbálják végrehajtani ezeket a manővereket és trükköket! Egyesek olyan klinikákat vezetnek, ahová mindenki szeret járni, mert azt mondják, ott nem fájnak az injekciók. Miért nem fájnak az injekciók? A tű hegyét érzéstelenítőbe mártják, így biztosan nem fáj. Vajon bölcs lépés ez? (Nem, ez ártalmas lépés.) Mégis bölcs lépésként tekintenek rá és dicsekednek vele, azt gondolva, hogy ez a hozzáértésüket és jártasságukat mutatja, mondván: „Te csak az istennek, isten vezénylésének és isten szuverenitásának való alávetésről beszélsz. Neked is vannak olyan készségeid, mint nekem?” Hát nem szégyentelen? (De igen.) Még az ilyen ártalmas trükkökkel is dicsekednek! Azokat az embereket kell kitakarítani a gyülekezetből, akik a gyülekezetbe beszivárgó álhívők indítékait rejtegetik. Miért? Ezek az emberek a szívükben ellenállnak az igazságnak, és idegenkednek tőle. Függetlenül az Istenbe vetett hitük céljától – akár olyasvalamiről van szó, amit nyíltan be tudnak ismerni, akár nem –, az álhívő-lényegük alapján a gyülekezetnek ki kell takarítania vagy ki kell zárnia őket. Ezek az álhívők meghatározott céllal szivárognak be a gyülekezetbe: meg akarják mutatni tehetségüket, meg akarják valósítani ambícióikat, és ki akarják elégíteni kívánságaikat a gyülekezeten belül. Azt a becses helyet, amely a gyülekezet, eszközként akarják felhasználni a hatalom gyakorlására, hivalkodásra, az emberek félrevezetésére és irányítására irányuló céljuk elérésére. Figyelembe véve az Istenbe vetett hitük célját, képesek megzavarni és akadályozni Isten választott népét és a gyülekezet munkáját. Ezért ezeket az embereket ki kell takarítani vagy ki kell zárni Isten házából. A vezetőknek és a dolgozóknak át kell látniuk az ő álhívő lényegüket. Akár a megnyilvánulásaikra, akár az Istenbe vetett hitről tett következetes kijelentéseikre alapozol, ha már felfogtad a helyzetet és világosan felismerted, hogy álhívők, habozás nélkül, határozottan el kell utasítanod őket. Mindegy, milyen módszert vagy bölcsességet alkalmazol, ragadj meg minden lehetőséget, hogy eltakarítsd őket – ez az a munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük; ez az a munka, amelyet fel kell vállalniuk. Ez az egyik olyan embertípus, akit ki kell takarítani vagy ki kell zárni.

B. Az ellenkező neműek keresése

Melyek tehát a második típusú emberek megnyilvánulásai, akiket ki kell takarítani vagy ki kell zárni? Egyesek soha nem vettek részt az Istenbe vetett hitben; csupán kedvező benyomásuk van róla. Nem érdekli őket, hogy megtudják, mire kellene törekedni vagy mit kellene elérni az Istenbe vetett hit által. Hallották, hogy azok az emberek, akik hisznek Istenben, meglehetősen kötelességtudóak és jámborak, ezért romantikus társat akarnak találni a gyülekezetben, majd megházasodni és stabil életet élni. Ez a szándékuk és céljuk, így azért jönnek a gyülekezetbe, hogy rátaláljanak ideális társukra. Ezek az álhívők egyáltalán nem érdeklődnek az Istenbe vetett hit iránt; egyáltalán nem törődnek a Teremtővel, az igazsággal, az üdvösséggel, Isten megismerésével, a kötelességvégzéssel vagy bármi hasonlóval. Még ha meg is értik, miután hallották Isten szavait és prédikációkat hallgattak, nem akarják megszívlelni. Csupán ideális társat akarnak találni, és természetesen azt remélik, hogy több embert ismerhetnek meg, és bővíthetik kapcsolati hálójukat. Azzal a céllal kezdenek hinni Istenben, hogy ideális társat találjanak. Egyesek talán azt mondják: „Honnan tudod, hogy ez a céljuk? Semmit sem mondtak, és nem is említették Neked!” A viselkedésük árulkodik erről. Figyeld meg, hogyan keresik mindig az ellenkező nemet, amikor kötelességeiket végzik, vagy kapcsolatba lépnek valakivel. Ha egyszer megtetszik nekik valaki, folyamatosan beszélgetnek vele, közelednek hozzá, mindig minden információt meg akarnak tudni róla, és egyre jobban megismerik az illetőt. Ezeknek a szokatlan cselekedeteknek és megnyilvánulásoknak kellőképp fel kell hívniuk a vezetők és a dolgozók figyelmét, akiknek meg kell figyelniük, hogy mik a szándékaik és milyen célt akarnak elérni; meg kell állapítaniuk, hogy ki hirdette nekik az evangéliumot, miért keresik különösen a kapcsolatot az ellenkező nemmel, miért van mindig mondanivalójuk az ellenkező nem számára, és miért van bennük különös vonzalom az ellenkező nem iránt, különösen a nekik tetsző emberek iránt tanúsítva különös kíváncsiságot és törődést. Az ilyen embereknek kedvező benyomásuk van azokról, akik hisznek Istenben. Még ha nem is nagyon érdeklik őket az összejövetelek, a prédikációk hallgatása, Isten szavainak közlése, a himnuszok éneklése, a személyes tapasztalatok közlése és más hasonló dolgok, általában nem mondanak semmi olyat, ami zavarásokat és akadályozásokat okozna. Kizárólag arra összpontosítanak, hogy romantikus társat találjanak, akivel jó életet élhetnek. Ha találnak egy társat, követhetik az Istenbe vetett hitben; még ha ők maguk nem is törekszenek, támogathatják társukat az Istenbe vetett hitben. Egyesek viszonylag elfogadható emberi mivolttal rendelkeznek, segítőkészek, és mindent megtesznek, hogy barátságosak és kedvesek legyenek. Például el tudnak viselni másokat, mindent kitalálnak, hogy segítsenek a nehézségekkel küzdőknek megoldani problémáikat, vagy tanácsot adhatnak, és hasonlók. Viszonylag kedvesek másokkal, és nem táplálnak rosszindulatot, viszont az Istenbe vetett hitük célja és célkitűzése nem túl tiszteletreméltó. Nem törekszenek az igazságra, és nem fogadják el az igazságot, bárki közli is velük. Fél évnyi vagy egy-két évnyi követés után sem történik bennük semmi változás. Bár semmit sem mondanak arról, hogy nem hisznek, és nem okoznak zavarásokat vagy akadályozásokat, semmiféle érdeklődés nem alakul ki bennük az Istenbe vetett hit kérdései iránt. Helyénvaló-e, hogy az ilyen emberek a gyülekezetben maradjanak? (Nem.) El kell-e takarítani az ilyen embereket? (Őket is el kell takarítani.) Mi ennek az oka? (Az, hogy nem érdekli őket az igazság, és nem az üdvösség célszemélyei. Ha a gyülekezetben maradnak, miközben folyton társat keresnek, az meg fog zavarni és kísértésbe visz másokat; nem fognak pozitív szerepet játszani.) Pontosan így van ez. Például egyesek különösen szeretnek húst enni. Amikor húst esznek, megfeledkeznek a munkájukról. Ha nincs hús, akkor továbbra is képesek ellátni néhány megfelelő feladatot, viszont amikor van hús, a munkájuk késlekedik. Mi a hús számukra? (Kísértés.) Pontosan, egy kísértés. Tehát azok, akik állandóan társat keresnek, tekinthetők-e a kísértés forrásainak? (Igen.) Valójában a kísértés egyfajta forrásai. Az ilyen emberek számára világossá kell tenni: „Nincs benned őszinteség az Istenbe vetett hitedet, vagy a kötelességed végzését illetően. Sosem tudtál beilleszkedni a gyülekezetbe, és sosem tartottak igazi hívőnek. Ez alatt a két év alatt, amíg kapcsolatban voltunk, láttuk a célodat: csupán társat akarsz találni a gyülekezetben. Vajon ez nem árt a jó embereknek? A gyülekezetben lévő emberek nem megfelelőek a számodra. A nem hívők között van sok számodra megfelelő. Menj, és keress valakit a nem hívők között.” Ezzel azt sugalljuk neki: „Átláttunk rajtad. Te nem tartozol Isten választott népéhez. Nem vagy Isten házának tagja. Nem lehet téged testvérünknek tekinteni.” Az ilyen embereket Isten házának alapelvei szerint ki kell takarítani a gyülekezetből. Így ezek az emberek, akik meggondolatlanul keresnek társat és elcsábítanak másokat, ki lesznek tisztítva. Hát nem könnyű felismerni az ilyen embereket? (De igen.) Ezek az emberek is álhívők. Kicsit vonzódnak a gyülekezethez, a vallásos hithez és azokhoz, akik hisznek Istenben. Csupán ki akarják használni az Istenbe vetett hit lehetőségét, hogy társat találjanak a hívők között, akivel együtt élhetnek, és aki odaadóan szolgálhatja őket. Mondd meg Nekem, lehetséges-e ilyesmi? Eleget kellene tennünk nekik? A gyülekezetnek kellene intéznie az ilyen ügyeket? (Nem.) A gyülekezettnek nem kötelezettsége kielégíteni az ő személyes preferenciáikat. Nem számít, mennyire gondolják úgy, hogy a hívők jó emberek, hogy ezekkel a hívőkkel képesek lennének megfelelő módon élni az életüket, vagy hogy a hívők a helyes úton tudnak járni, ez haszontalan – nem számít a véleményük. Az ilyen álhívők a legtöbb gyülekezetben is megtalálhatók. Az ilyen emberekkel való bánásmód az, hogy azt a módszert alkalmazzuk, amiről az imént beszélgettünk, vagy ha vannak jobb módszereitek, használhatjátok azokat is, amennyiben az alapelvek szerint kezelitek azokat. Ezek az álhívők a gonosz emberek különféle típusai közé sorolhatók – túlzás ez? (Nem.) Pontosan így bánunk az álhívőkkel.

C. A katasztrófák elkerülése

Milyen más típusú embereket kell kitakarítani vagy kizárni a gyülekezetből? (Egy másik típus azok, akik csak azért hisznek Istenben, hogy elkerüljék a csapásokat.) Az Istenbe csupán a csapások elkerülése végett vetett hit szintén egy olyan cél, amiért az emberek hisznek. Vajon a legtöbb ember, aki hisz Istenben, nem rendelkezik szintén efféle hamisítással? (De igen.) Akkor hogyan ismerjük fel, hogy emiatt mely embereket kell kitakarítani vagy kizárni, és kik azok, akik csupán a romlottság normális feltárulását mutatják, és akiket nem kell kitakarítani vagy kizárni? Ami az emberek többségét illeti, a hitük keveredik azzal az indítékkal, hogy a csapások elkerülése végett higgyenek Istenben – ez tény. Azok között, akik azért hisznek Istenben, hogy elkerüljék a csapásokat, fel kell ismernetek azokat az álhívőket, akik megfelelnek a kitakarítás vagy kizárás kritériumainak. Például az ilyen emberek, amikor látják, hogy a csapások kezdenek egyre rosszabbá válni, gyakrabban kezdenek összejövetelekre járni, és gyorsan visszaveszik Isten szavainak könyveit, amelyeket korábban visszaadtak a gyülekezetnek, mondván, hogy most komolyan akarnak hinni Istenben. Azonban, amint a csapások elmúlnak vagy alábbhagynak, visszatérnek az üzleti tevékenységhez és a pénzkereséshez, blokkolva minden kapcsolatfelvételi módot, hogy a testvérek ne találhassák meg, illetve ne érhessék el őket az összejövetelek miatt. Csapások idején aktívan keresik a testvéreket, de amikor véget érnek a csapások, a testvéreknek nagyon nehéz lesz megtalálniuk őket, és csak nagyon ritkán képes bárki is kapcsolatba lépni velük. Hát nem nagyon is nyilvánvalóak ezek a megnyilvánulások? (De igen.) Amikor nincs csapás, azt mondják: „Az embereknek normális életet kell élniük. Élnünk kell a mindennapjainkat. Minden nap főznöm kell otthon, a gyerekeket pedig el kell vinnem az iskolába, majd haza kell hoznom őket, így néha nem jutok el az összejövetelekre. Emellett az élethez pénz kell; minden megélhetési költséget ki kell fizetni. Pénzkeresés nélkül nem tudunk túlélni. Ebben a világban senki sem boldogulhat pénz nélkül. Az istenbe vetett hitnek gyakorlatiasnak kell lennie!” Meggyőzően beszélnek, és bőséges indokot hoznak fel, teljes mértékben a pénzkeresésre és a mindennapi életükre összpontosítva, csupán alkalmanként vesznek részt egy-egy összejövetelen, és ritkán olvassák Isten szavait. Hozzáállásuk az Istenbe vetett hithez langyos, sem nem hideg, sem nem meleg. Amikor lesújtanak a csapások, azt mondják: „Ó, nem tudok meglenni isten nélkül; szükségem van istenre! Imádkoznom kell istenhez, és minden nap segítségül kell hívnom! Nem a csapásokat próbálom elkerülni; a lényeg az, hogy a szívemben nem tudok meglenni isten nélkül. Jó életet élni isten nélkül még mindig üresnek érződik a szívemben!” Egyetlen olyan szót sem tudnak mondani, amely Isten bármiféle ismeretéről tanúskodna; mindössze a cselekedeteiket és viselkedésüket igazoló szavakat mondanak. Nem tudják, Isten háza hány könyvet oszt szét mindenkinek; nem tudják, mely témát érintették a prédikációk; nem tudják, jelenleg mely igazságokról beszélnek a gyülekezeti életben. Hat havonta, vagy évente egyszer vesznek részt összejövetelen. Amikor részt vesznek, azt mondják: „A nem hívők egyszerűen szörnyűek. A társadalom igazságtalan. Ez a világ gonosz. Annyira nehéz erőfeszítéseket tenni a pénzkeresésért! Isten terhe az embereken könnyű...” Folyamatosan ezekről a haszontalan dolgokról beszélnek, amelyeknek semmi közük az összejövetel közlésének témáihoz és tartalmához. Imájukban elmondanak néhány üres szót, és néhány felületes szót az Istenbe vetett hitről, majd hívőnek tekintik magukat, szívükben nyugalmat és békét érznek. Ez lenne az Istenbe vetett hit? Miféle nyomorultak ezek az emberek? Ha megkérdezed tőlük: „Miért nem jársz rendszeresen összejövetelekre?”, azt mondják: „A körülményeim nem teszik lehetővé. Ez az a környezet, amelyet isten rendezett el számomra, nekem pedig alá kell vetnem magam.” Milyen szépen hangzanak ezek a szavak! Azt is mondják: „Nézd, Isten rendezte el ezt a környezetet számomra. Az egész családom élelmezése tőlem függ, ezért pénzt kell keresnem, hogy boldoguljunk! Pillanatnyilag a pénzkeresés az a feladat, amelyet isten nekem adott.” Teljesen elmulasztják megemlíteni a kötelességük végzését, valamint teremtett lényként való felelősségeiket és kötelezettségeiket, azt pedig még kevésbé említik, hogyan gyakorolják Isten szavait; csak alkalmanként vesznek részt egy-egy összejövetelen, és felajánlanak néhány jüant, azt gondolva, hogy hozzájárultak Isten házához. Mások, amikor gyermekeik megbetegednek, imádkoznak Istenhez, majd néhány nappal később, amikor gyermekeik jobban vannak, gyorsan egy kis pénzt adományoznak a gyülekezetnek, majd ismét eltűnnek. Valahányszor kapcsolatba lépnek a testvérekkel, soha nem beszélgetnek az igazságról, és Isten szavait sem olvassák. Amikor nincsenek csapások vagy szerencsétlenségek, soha nem imádkoznak Istenhez. Napi beszélgetéseik mindig családi apróságokról, a helyes és helytelen körüli vitákról, a testi életről, a különféle társadalmi jelenségekről, valamint azokról a különféle dolgokról szólnak, amelyeket látnak és hallanak; ritkán beszélgetnek Isten szavairól, és soha nem ejtenek ki egyetlen szívből jövő szót sem az Istenbe vetett hitről. Csak azért tartják meg helyüket a gyülekezetben, hogy Isten gondoskodását és oltalmát keressék. Ők egyszerűen így hisznek Istenben; csak békét és áldásokat keresnek, anélkül, hogy egy kicsit is törekednének az igazságra. Egyáltalán nem érdekli őket az igazság. Csupán előnyöket, kegyelmet és áldásokat akarnak nyerni az Istenbe vetett hitből. A következő élettel nem törődnek, mivel azt nem láthatják, és egyáltalán nem hisznek benne. Csakis Isten kegyelmét akarják élvezni ebben az életben, és el akarnak kerülni minden csapást. Mivel Isten és a gyülekezet a menedékük, ha részt vesznek az összejöveteleken, az minden bizonnyal akkor van, amikor nehézségekkel vagy csapásokkal szembesülnek. Vajon az ilyen emberek őszinte hívői Istennek? (Nem.) Miféle emberek ők? (Opportunisták és álhívők.) Ezek álhívők, akik a gyülekezetet akarják felhasználni a csapások elkerülésére. Vajon meg szabad engedni, hogy az ilyen emberek a gyülekezetben maradjanak? (Nem.) Amikor összejövetelekre jönnek, megzavarnak másokat, és belül felzaklatják őket. A legtöbb ember túl udvarias, és kínosan érezné magát, ha megpróbálná megzabolázni őket, ezért hagyja, hogy tovább fecsegjenek, és mindenkit megzavarjanak Isten szavainak evésében és ivásában. Mit tegyenek a vezetők és a dolgozók ezen a ponton? Vajon nem kellene felvállalniuk az ilyen emberek korlátozásának, a többség érdekei megóvásának, valamint a normális gyülekezeti élet fenntartásának felelősségét? (De igen.) Visszaveheted tőlük Isten szavainak könyveit, és javasolhatod nekik, hogy hagyják el a gyülekezetet. Többféleképpen is rá lehet venni valakit, hogy hagyja el a gyülekezetet – kitalálhatjátok a saját módszereteket. Csak gondoskodjatok róla, hogy többé ne tudják felvenni a kapcsolatot a testvérekkel. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „Ez az ember jó. Csupán néhány jelentéktelen apróságról beszél a gyülekezetben, de nem zavarja meg a gyülekezet munkáját, és nem befolyásolja a kötelességünk végzését, ezért elnézőnek kell lennünk! Ha hiszünk Istenben, vajon nem kellene eltűrnünk és elviselnünk mindenféle embert? Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon!” Akkor el kell gondolkodnod azon, hogy vajon ők az üdvösség célszemélyei-e. Ha nem, akkor vajon nem kellene felismernünk és kitakarítanunk őket? (De igen.) Egyesek azt mondják: „Túl udvarias vagyok; kínosan érezném magam, ha megpróbálnám rávenni őket, hogy hagyják el a gyülekezetet.” Ez a probléma könnyen megoldható. Ha egyszerűen nem veszed fel velük a kapcsolatot, akkor nem fognak megzavarni vagy korlátozni téged. Még ha össze is futtok, nem kell foglalkoznod velük. Szükségtelen az Istenbe vetett hit kérdéseiről beszélgetni velük; egyszerűen csak kezeld őket nem hívőkként. Egyesek azt mondják: „Nem segíthetünk nekik szeretettel, és nem közölhetjük velük az általunk megértett igazságot?” Az ilyen álhívők esetében, ha tényleg van benned szeretet, tehetsz egy próbát. Ha valóban meg tudod változtatni őket, akkor nem szükséges kitakarítani vagy kizárni őket. Egyesek azt mondják: „Nem fogom rájuk vesztegetni az erőfeszítéseimet. Nekik segíteni olyan hiábavaló, mint megfürdetni egy disznót; mindegy, mennyire tisztára mosod, úgyis elmegy és a sárban hempereg majd. Pontosan ilyen teremtményekről van szó; nem fognak megváltozni!” Ha ezt meg tudod érteni, akkor igazad van. Vajon továbbra is fogsz beszélgetni az igazságról az ilyen álhívőkkel, hogy segíts nekik? Továbbra is ezt az értelmetlen munkát fogjátok végezni? (Nem.) Ezen a ponton rádöbbentek, hogy ostobák voltatok, és nem láttatok át az embereken. Az álhívők nem tudnak megváltozni. Ezek az emberek azt is tudják, hogy akik hisznek Istenben, jó cselekedeteket hajtanak végre, és kerülik a rossz cselekedeteket, nem erőszakoskodnak másokkal és nem csalják meg őket. Jó benyomásuk van azokról, akik hisznek Istenben, ezért a „hiszem, hogy van Isten” és az „Istenben hinni jó” zászlaja alá rejtőznek, és beférkőznek a gyülekezetbe, hogy az emberek testvérként gondoljanak rájuk. Néhány ember valóban bedől ennek, tényleg testvérekként tekint rájuk, gyakran meglátogatja és segíti őket. Csak hosszú idő elteltével jönnek rá: „Ez az ember csak akkor jön a gyülekezetbe, ha csapásokkal vagy nehézségekkel szembesül, és haszontalan, értelmetlen dolgokat mond. Amikor a dolgok simán mennek, és számára minden rendben van, amikor az élete jó, mindenkit figyelmen kívül hagy. Ha tudtuk volna korábban, hogy ilyen gazember, nem segítettünk volna neki, és nem tettünk volna annyi erőfeszítést!” Van értelme most sajnálkozni? Késő bánat – már annyi mindent mondtál hiába! Röviden, az ilyen álhívőket a lehető leghamarabb fel kell ismerni, foglalkozni kell velük és ki kell takarítani őket a gyülekezetből. Ne tekintsd őket testvéreknek; ők nem testvérek. Csak az Isten által kiválasztott emberek testvérek; csak azok testvérek, akik megmenthetők, és akik Isten imádására törekszenek. Akik azért időznek Isten házában, hogy elkerüljék a csapásokat, és mohón élvezzék Isten kegyelmét, anélkül, hogy elfogadnák az igazságot, azok álhívők. Ők nem testvérek, és biztosan nem Isten választott népe. Értitek? Az ilyen álhívőkkel az alapelvek szerint kell bánni; úgy kell eljárni velük kapcsolatban, ahogyan kell. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége, és egyben olyan alapelv, amellyel Isten választott népéből mindenkinek tisztában kell lennie.

2021. október 23.