Miként kell megkülönböztetni az antikrisztusokat azoktól az emberektől, akik antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek

Az igazsághoz való hozzáállásuk alapján történő megkülönböztetésük

Ma a vezetők és a dolgozók felelősségeiről folytatjuk a beszélgetést. Mielőtt hivatalosan is elkezdjük a közlést, tekintsük át az egyik antikrisztusokkal kapcsolatos témát, amelyről korábban már beszélgettünk: hogyan lehet megkülönböztetni az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező embereket azoktól, akik antikrisztusi lényeggel rendelkeznek, és milyen különbségek vannak e két típusú ember között. Először arról fogunk beszélgetni, hogyan lehet felismerni az antikrisztusokat; ez nem túl bonyolult. Mindenekelőtt világosan kell látnod, hogy melyek azok a nyilvánvaló jellemző megnyilvánulások, amelyeket azok mutatnak, akik antikrisztusok, hogy rövid idő alatt azonosíthasd a valódi antikrisztust, megállapítva, hogy ő határozottan nem olyasvalaki, aki csupán antikrisztusi beállítottsággal rendelkezik, vagy olyasvalaki, aki az antikrisztusok útját járja. Ily módon lesz tisztánlátásod az antikrisztusokkal kapcsolatban, ők pedig többé nem fognak félrevezetni, tőrbe csalni és irányítani téged. Most a legfontosabb dolog az, hogy képes legyél megkülönböztetni a nyilvánvaló különbségeket az antikrisztusi természetlényeggel rendelkező emberek, valamint az antikrisztusi beállítottsággal rendelkezők között. Ahhoz, hogy megkülönböztesd ezt a két típusú embert, először is fel kell fognod a fő jellemzőiket. Némelyek csupán az antikrisztusok romlottságának feltárulásait fogják fel a mindennapi életben, úgymint a státuszuk érvényesítésére és mások kioktatására való hajlamaikat, azonban nem tudják felismerni az antikrisztusok természetlényegét. Ez rendben van? (Nincs.) Olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy az antikrisztusok legfeltűnőbb megnyilvánulásai az arroganciájuk, valamint az önhittségük, és minden arrogáns és önhitt embert antikrisztusként jellemeznek. Helyes ez? (Nem.) Miért nem helyes? Azért, mert nem az arrogancia és az önhittség az antikrisztusok legfeltűnőbb megnyilvánulása; ezek olyan romlott beállítottságok, amelyeken minden romlott ember osztozik. Mindenkinek van arrogáns és önhitt beállítottsága, ezért súlyos hiba minden arrogáns és önhitt embert antikrisztusként jellemezni. Tehát mely megnyilvánulások az antikrisztusok lényegi megnyilvánulásai, amelyek első pillantásra világossá tehetik az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti lényegi különbségeket, valamint lehetővé teszik, hogy az ember felismerje, hogy e két típusú ember lényege különbözik, és hogy másként kell bánni az ilyen emberekkel? Bizonyos aspektusok tekintetében, például a cselekedetek, a viselkedések és a beállítottságok terén van-e hasonlóság és egyezés e két embertípus között? (Igen.) Ha nem figyeled meg alaposan, nem teszel komolyan különbséget, valamint a szívedben nem rendelkezel pontos megértéssel és tisztánlátással e két típusú ember beállítottságáról és lényegéről, akkor nagyon könnyű úgy bánni velük, mintha ugyanabba a típusba tartoznának. Talán még össze is tévesztesz egy antikrisztust egy antikrisztusi beállítottságú emberrel, és fordítva, vagyis könnyen hozhatsz ilyen téves ítéleteket. Melyek tehát e két típusú ember fő jellemzői és különbségei, amelyek lehetővé teszik annak szilárd bizonyítékokkal történő felismerését, hogy ki antikrisztus, és ki antikrisztusi beállítottságú ember? Nem szabad, hogy ismeretlen legyen előttetek ez a téma, halljuk tehát a gondolataitokat. (Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek megkülönböztetésére használt egyik aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk; egy másik pedig az emberi mivoltuk. Az igazsághoz való hozzáállásuk szempontjából az antikrisztusok gyűlölik az igazságot, és egyáltalán nem fogadják el azt. Mindegy, hogy mennyi gonosz tettet követnek el, amelyek akadályozásokat és zavarásokat okoznak, és nem számít, hogyan beszélgetsz velük, illetve hogyan metszed meg őket, nem ismerik el ezeket, és rendíthetetlenül visszautasítják a megtérést. Az antikrisztusi beállítottságú emberek szintén tehetnek rossz dolgokat, amikor nem értik az igazságot vagy nem fogják fel az alapelveket, amikor azonban megmetszik őket, el tudják fogadni az igazságot, képesek elgondolkodni magukon és megismerni önmagukat, továbbá képesek megbánást érezni és megtérni. Az igazsághoz való hozzáállásuk szempontjából az antikrisztusok lényege az, hogy gyűlölik az igazságot, míg az antikrisztusi beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot. Az emberi mivoltuk szempontjából az antikrisztusok lelkiismeret és szégyenérzet nélküli gonosz emberek, míg az antikrisztusi beállítottságú embereknek van lelkiismeretük és szégyenérzetük.) Két jellemzőt említettetek; korábban közlésre került már ez a tartalom? Ezek nyilvánvaló jellemzőknek tekinthetők? (Igen.) Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek hozzáállása az igazsághoz teljesen különböző. Ez egy nagyon fontos pont, és nyilvánvaló jellemzőkkel bíró megnyilvánulás. Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól, és egyáltalán nem fogadják el azt. Inkább meghalnának, mintsem elismernék, hogy Isten szavai az igazság. Bárhogyan is beszélgetsz az igazságról, belül ellenállnak és idegenkednek tőle. Még az is lehet, hogy legbelül átkoznak, kigúnyolnak és megvetnek, semmibe véve téged. Az antikrisztusok ellenségesek az igazsággal szemben; ez egy nyilvánvaló jellemző. És melyek az antikrisztusi beállítottságú emberek jellemzői? Hogy pontosak és objektívek legyünk, az antikrisztusi beállítottságú, ám némi lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megváltoztatni az elképzeléseiket és elfogadni az igazságot azáltal, hogy mások beszélgetnek velük az igazságról. Ha megmetszik őket, akkor alávetésre is képesek. Vagyis amennyiben az antikrisztusi beállítottságú emberek őszintén hisznek Istenben, a legtöbbjük különböző mértékben el tudja fogadni az igazságot. Összefoglalva, az antikrisztusi beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot és alá tudják vetni magukat olyan módszerek segítségével, mint Isten szavainak önálló olvasása, Isten fegyelmezésének és megvilágosításának elfogadása, vagy a testvérek metszése, segítsége és támogatása. Ez egy nyilvánvaló jellemző. Az antikrisztusok azonban mások. Mindegy, ki közli az igazságot, ők sem nem hallgatnak rá, sem nem vetik alá magukat. Csupán egyetlen hozzáállásuk van: inkább meghalnának, mintsem elfogadják az igazságot. Bárhogyan is metszed meg őket, hiábavaló. Még ha a lehető legvilágosabban közlöd is az igazságot, nem fogadják el; sőt, belül ellenállnak és idegenkednek tőle. Vajon egy igazságot gyűlölő beállítottsággal rendelkező ember alá tudja vetni magát Istennek? Határozottan nem. Ezért az antikrisztusok Isten ellenségei, és olyan emberek, akiket már nem lehet megváltani.

Az emberi mivoltuk alapján történő megkülönböztetésük

Az imént említettetek egy másik jellemzőt is, amely az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek megkülönböztetésére szolgál, mégpedig az emberi mivolt szemszögéből. Ki szeretne még egy kicsit beszélgetni erről a jellemzőről? (Az antikrisztusok különösen rosszindulatú emberi mivolttal rendelkeznek; képesek elnyomni és gyötörni az embereket, és bármennyi gonoszságot követnek is el, nem ismerik a megbánást.) Így van, az antikrisztusok fő jellemzője a rosszindulatú emberi mivoltuk, a szégyentelenségük, valamint a lelkiismeretük és a józan eszük hiánya. Nem számít, mennyi gonosz tettet követnek el a gyülekezetben vagy mennyi kárt okoznak a gyülekezet munkájában, nem gondolják, hogy ez szégyenletes, és bűnösnek sem tekintik magukat. Akár Isten háza leplezi le őket, akár a testvérek metszik meg őket, közömbösek maradnak, és nem érzik magukat feldúltnak, sem azt, hogy szemrehányást tettek nekik. Ez az antikrisztusok megnyilvánulása az emberi mivolt vonatkozásában. Fő jellemzőik a lelkiismeret és a józan ész hiánya, valamint a szégyenérzet hiánya és a rendkívül ádáz beállítottság. Elítélnek és gyötörnek bárkit, aki az érdekeiket érinti, a bosszúvágyuk pedig különösen erős, senkit nem kímélnek, még a saját rokonaikat sem. Ennyire ádázak az antikrisztusok. Ezzel szemben az antikrisztusi beállítottságú emberek, függetlenül attól, hogy mennyi romlottságot tárnak fel, nem feltétlenül gonosz emberek. Nem számít, milyen hiányosságaik vagy tökéletlenségeik vannak az emberi mivoltukban, milyen hibákat követhetnek el, vagy milyen tekintetben vallhatnak kudarcot és botolhatnak meg, utólag képesek elgondolkodni önmagukon és tanulságokat levonni. Amikor metszés elé néznek, képesek elismerni a hibáikat és lelkifurdalást érezni; amikor pedig a testvérek kritizálják vagy leleplezik őket – még ha esetleg egy kicsit próbálják is védeni magukat, és az adott pillanatban nem hajlandóak elismerni –, valójában a szívükben már elismerték a hibájukat, és alávetették magukat. Ez bizonyítja, hogy még mindig el tudják fogadni az igazságot és meg tudnak változni. Amikor hibákat követnek el vagy bármilyen problémába ütköznek, a lelkiismeretük és a józan eszük továbbra is működőképes; tudatosak, nem eltompultak és érzéketlenek, illetve nem hajthatatlanok, továbbá hajlandók elismerni a dolgokat. Emellett, bár az ilyen típusú emberek antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek, viszonylag empatikusak és valamelyest kedvesebbek. Amikor különböző dolgokkal szembesülnek, az emberi mivolt vonatkozásában tanúsított jellemzőik a legtalálóbb és legkönnyebben érthető módon úgy írhatók le, hogy viszonylag észszerűek. Ha szigorúan megmetszik őket, legfeljebb egy kissé neheztelhetnek a szívükben, ha viszont az emberi mivoltuk megnyilvánulásából indulunk ki, látható, hogy még mindig ismerik a szégyent, a lelkiismeretük képes vádolni őket, a józan eszük pedig képes bizonyos fékező hatást gyakorolni. Ha veszteségeket okoznak Isten háza érdekeinek, vagy kárt okoznak bármelyik testvérnek, belül mindig kényelmetlenül érzik magukat, és úgy érzik, cserbenhagyták Istent. Az antikrisztusi beállítottságú emberek különböző mértékben tárják fel ezeket a megnyilvánulásokat. Még ha nem is azonnal a dolgok bekövetkezése után teszik jóvá vagy hozzák meg a helyes döntéseket, és nem gyakorolnak helyesen, ezeknek az embereknek mégis van egyfajta tudatosság a szívében. Vádolja őket a lelkiismeretük; tudják, hogy rosszat tettek, és hogy nem szabad többé így viselkedniük, továbbá azt is érzik, hogy nem jó emberek – finoman mindannyiuknak lehetnek ilyen érzéseik. Mi több, idővel megfordul majd az állapotuk, és valódi bűnbánatot fognak tartani. Mély lelkifurdalást éreznek majd, sajnálva, hogy eleinte nem a helyes döntéseket hozták meg, illetve nem gyakoroltak helyesen. Ezek a megnyilvánulások pontosan a romlott emberek leggyakoribb és leghétköznapibb megnyilvánulásai. Azok viszont, akik antikrisztusok, egyediek; ők nem emberek, hanem ördögök. Mindegy, mennyi idő telik el, miután gonoszságot vagy bűnt követtek el, egyáltalán nincs lelkifurdalásuk; makacsok maradnak, és a végsőkig kitartanak. Az antikrisztusi beállítottságú emberek képesek alávetni magukat, amikor hétköznapi metszéssel találják szembe magukat. Amikor súlyos metszéssel szembesülnek, akkor talán érvelnek az ügyük mellett, tagadnak dolgokat, és lehet, hogy az adott pillanatban nem hajlandóak elfogadni, később azonban képesek elgondolkodni magukon és megismerni önmagukat, valamint lelkifurdalást érezni és megtérni. Még ha ki is gúnyolja őket valaki, és emberi mivolt nélkülinek ítéli meg őket, érezhetnek fájdalmat a szívükben, ám nem fognak visszavágni, illetve ellenségként bánni az illetővel. Emellett képesek megérteni a másik személyt, és azt gondolják: „Csak magamat okolhatom, hogy elkövettem ezt a hibát; bárhogyan is bánnak velem mások, annál nem érdemlek többet.” Ezek a megnyilvánulások eltérő mértékben tárulnak fel a különböző emberekben. Röviden, ezek a feltárulások az antikrisztusi beállítottságú emberek, a romlott beállítottságú emberek normális és természetes megnyilvánulásai, és ez az, amiben egyértelműen különböznek az antikrisztusoktól. E két állapot eltérő megnyilvánulásain keresztül rögtön világossá válik, hogy pontosan mely egyének gonosz emberek és antikrisztusok, és melyek azok az emberek, akik csupán antikrisztusi beállítottságúak, de nem gonosz emberek.

Megkülönböztetésük az alapján, hogy valódi bűnbánatot tartanak-e vagy sem

Épp az imént esett szó az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti különbségek két aspektusáról: az első aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk; az emberek igazsághoz való hozzáállása az Istenhez való hozzáállásuk. Ebben az aspektusban egyértelmű különbség van e két típusú ember között. Másodszor, az emberi mivolt tekintetében is egyértelmű lényegi különbség van e két típusú ember között. Ez a két jellemző nagyon is nyilvánvaló; teljesen különböző típusú emberekről van szó. E két különbségen kívül egy másik aspektus az, hogy van-e a bűnbánatnak bármilyen megnyilvánulása a gonoszság elkövetése után. Azok esetében, akik antikrisztusok, nem számít, hogy milyen gonosz tetteket követnek el – akár embereket gyötörnek, akár független királyságokat alapítanak, akár Istennel versengenek a státuszért, akár felajánlásokat lopnak, vagy bármi más –, még ha közvetlenül le is leplezik őket, nem ismerik be ezeket a tetteket. Ha nem ismerik be ezeket, vajon tudnak bűnbánatot tartani? Inkább meghalnának, mintsem bűnbánatot tartsanak. Nem fogadják el gonosz tetteik tényét. Még ha fel is ismerik, hogy a leleplezés teljesen pontos, akkor is ellenállnak és ellenzik azt. Semmiképpen sem fognak elgondolkodni azon, hogy vajon rossz úton járnak-e, és nem mondják: „Antikrisztusként jellemeznek engem. Ez nagyon veszélyes, és bűnbánatot kell tartanom.” Ilyen gondolatok egyáltalán nem járnak a fejükben. Az emberi mivoltuk nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ezért az antikrisztusoknak van egy nyilvánvaló jellemzőjük: mindegy, hány éve hisznek Istenben, egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és semmilyen valódi változást nem mutatnak. Amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben, szeretnek kitűnni a tömegből, versengeni a hatalomért és a haszonért, embereket gyötörni és klikkeket alkotni, valamint szeretik megosztani a gyülekezetet. Céljuk a hatalom megtartására tett próbálkozásukkal az, hogy a gyülekezetből éljenek, és független királyságot alapítsanak. Miután már három-öt éve hisznek, amikor újra látod őket, még mindig ugyanezeket a megnyilvánulásokat és jellemzőket mutatják, minden változás nélkül. Még nyolc-tíz év elteltével is ugyanazok maradnak. Egyesek azt mondják: „Talán 20 évnyi hit után majd megváltoznak!” Meg tudnak változni? (Nem.) Nem fognak megváltozni. Ugyanezeket a megnyilvánulásokat mutatják, akár néhány egyénnel, akár a többséggel kerülnek kapcsolatba, akár hétköznapi kötelességeket végeznek, akár vezetőként vagy dolgozóként tevékenykednek. Soha nem tartanak bűnbánatot és nem fordulnak vissza, a végsőkig kitartanak ugyanazon az úton. Egyáltalán nem fognak bűnbánatot tartani. Ilyenek az antikrisztusok. Ami az antikrisztusi beállítottságú embereket illeti, még ha némelyikük nem is gonosz ember, ők is romlott beállítottságúak. Arroganciát, csalárdságot, önzést, hitványságot és egyéb típusú romlottságot tárnak fel. Továbbá gyenge emberi mivoltot is mutatnak. Amikor épp csak elkezdenek hinni Istenben, ők szintén a hírnévért és a haszonért akarnak versengeni, ki akarnak tűnni, hogy elnyerjék az emberek csodálatát, továbbá arra irányuló ambícióik és vágyaik vannak, hogy vezetők legyenek és hatalommal bírjanak. Ezek a megnyilvánulások eltérő mértékben vannak jelen a romlott emberekben, és nem sokban különböznek az antikrisztusokéitól. Az Istenben való hit folyamata során azonban megértenek néhány igazságot azáltal, hogy megtapasztalják Isten szavainak ítéletét és leleplezését, és egyre kevésbé tárják fel ezeket a romlott beállítottságokat. Miért tárulnak fel egyre kevésbé ezek a romlott beállítottságok? Azért, mert az igazság megértése után rájönnek, hogy ezek a viselkedések és megnyilvánulások a romlott beállítottságok feltárulásai. Csak ezen a ponton válik tudatossá a lelkiismeretük, és látják meg, hogy mélyen romlottak, és valóban hiányzik belőlük az emberi hasonlatosság. Ekkor hajlandóak lesznek törekedni az igazságra és elgondolkodni azon, hogyan vessék le ezeket a romlott beállítottságokat, valamint hogyan szabadulhatnak ki a fogságukból, és válhatnak olyasvalakivé, aki az igazságra törekszik és gyakorolja az igazságot. Mi ez a megnyilvánulás? Hát nem ez a fokozatos bűnbánat? (De igen.) Isten munkájának megtapasztalása során felfedezik saját problémáikat, felismerik romlott beállítottságaikat, és megértik különböző állapotaikat. Megismerik emberi mivolt lényegüket is, a lelkiismeretük pedig egyre tudatosabbá válik; egyre inkább érzik, hogy mélységesen romlottak és alkalmatlanok arra, hogy Isten használja őket, valamint kiérdemelték Isten gyűlöletét, és belül megutálják magukat. A szívük mélyén öntudatlanul fokozatosan bűnbánatot tartanak, és ezzel a bűnbánattal bekövetkezik néhány apró változás, olyan apró változások, amelyek láthatóvá válnak a viselkedésükben. Például eredetileg, amikor valaki leleplezte a problémáikat, neheztelést éreztek, zavarukban dühbe gurultak, és megpróbálták kimagyarázni és igazolni magukat, minden erőfeszítésükkel azon voltak, hogy önmaguk védelmére különböző kifogásokat és okokat találjanak. Azonban folyamatos tapasztalatok révén rájönnek, hogy ez a viselkedés helytelen, és elkezdik helyrehozni ezt az állapotot és viselkedést, keményen dolgozva a helyes nézetek elfogadásán, harmonikus együttműködésre törekedve másokkal. Amikor dolgok érik őket, megtanulnak másoktól kérdezni és beszélgetni velük, valamint megtanulnak szívből kommunikálni és barátságosan kijönni másokkal. Ezek a bűnbánat megnyilvánulásai? (Igen.) Miután hinni kezdenek Istenben, fokozatosan valódi megértést nyernek néhány általuk feltárt antikrisztusi beállítottságról, viselkedésmódról és megnyilvánulásról. Ezután fokozatosan levetik romlott beállítottságaikat, és képesek elhagyni korábbi helytelen életmódjukat, továbbá felhagynak a hírnév és a státusz hajszolásával, valamint képesek az igazságalapelvek szerint cselekedni, viselkedni és a kötelességüket végezni. Hogyan érhető el ilyen változás? Vajon az igazság elfogadásával, folyamatos megfordulással és bűnbánattal érhető el? (Igen.) Ezek a dolgok mind a folyamatos bűnbánat folyamatában érhetők el. Ezt követően az állapotuk minden bizonnyal javul, az érettségük szintén növekszik, ahogy a tapasztalataik elmélyülnek, amikor pedig dolgok érik őket, képesek elgondolkodni önmagukon. Akár visszaesésekkel vagy kudarcokkal találkoznak, akár megmetszik őket, ezeket a dolgokat Isten elé viszik és imádkoznak Hozzá, valamint arra is képesek, hogy Isten szavainak olvasása közben összefüggésbe hozzák, boncolgassák és megértsék a romlott állapotukat. Bár még mindig tárhatnak fel romlottságot és alakíthatnak ki téves gondolatokat, amikor dolgok érik őket, képesek elgondolkodni magukon és fellázadni önmaguk ellen. Amennyiben tudomást szereznek ezekről a problémákról, folyamatosan keresni tudják az igazságot, hogy megoldják azokat és bűnbánatot tartsanak. Bár ez a folyamat nagyon lassú, az eredmények pedig minimálisak, a szívük legmélyén folyamatosan változnak. Az ilyen típusú emberek mindig fenntartják a megfordulás és a bűnbánat proaktív, pozitív, önmotivált hozzáállását és állapotát. Bár időnként versengenek másokkal a hírnévért és a státuszért, és különböző mértékben az antikrisztusok bizonyos megnyilvánulásait és cselekedeteit tárják fel, némi metszés, ítélet és fenyítés, illetve Isten fegyelmezésének megtapasztalása után ezek a romlott beállítottságok különböző mértékben levetésre kerülnek és átalakulnak. Ezen eredmények elérésének fő kiváltó oka az, hogy az ilyen típusú ember képes a szíve mélyén elgondolkodni és megérteni a romlott beállítottságait, valamint azokat a rossz utakat, amelyekre rátért, és képes megfordulni. Bár a megfordulásukból származó változások, növekedés és nyereségek nagyon kicsik, a fejlődés pedig igen lassú, olyannyira, hogy ők maguk talán észre sem veszik, három-öt évnyi ilyen tapasztalat után érezhetnek némi változást magukban, ezt pedig a körülöttük lévők is láthatják. Mindenesetre különbség van az olyan emberek között, akik antikrisztusi beállítottsággal rendelkeznek, és azok között, akik antikrisztusok. Mi a fő jellemző ebben a tekintetben? (Az antikrisztusi beállítottságú emberek képesek bűnbánatot tartani.) Amikor valami rosszat tesznek, vétket követnek el, illetve metszéssel, ítélettel és fenyítéssel, büntetéssel vagy fegyelmezéssel találkoznak, bűnbánatot tudnak tartani. Akkor is el tudnak gondolkodni önmagukon, amikor rájönnek, hogy rosszat tettek vagy hibát követtek el, és olyan a hozzáállásuk, hogy megfordulnak és szívükben bűnbánatot tartanak. Ez az a jellegzetes különbség, amely teljesen megkülönbözteti az antikrisztusi beállítottságú embereket az antikrisztusoktól.

Az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező emberek közötti különbségek összefoglalása

Akik antikrisztusok, azok élő Sátánok. Elmondható, hogy Sátánokként élnek; az emberek számára látható ördögök és Sátánok ők. Akkor tehát foglaljuk össze az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek közötti lényegi különbségeket. Az egyik aspektus az igazsághoz való hozzáállásuk. Az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Habár szóban el tudják ismerni, hogy Isten szavai az igazság, valamint pozitív dolgok, az emberek számára pedig hasznos szavak, és minden pozitív dolog mércéje, továbbá azt, hogy az embereknek el kell fogadniuk, alá kell vetniük magukat nekik és gyakorolniuk kell őket – bár mindezt el tudják mondani –, egyáltalán nem tudják gyakorlatba ültetni Isten szavait. Miért nem gyakorolják őket? Azért, mert a szívükben nem fogadják el az igazságot. A szájukkal kimondják, hogy Isten szavai az igazság, ám teljesen más indítékból: azért mondják, hogy leplezzék azt a tényt, hogy nem fogadják el az igazságot, és hogy félrevezessék az embereket. Csupán az, hogy az antikrisztusok képesek szavakat és doktrínákat mondani, még nem jelenti azt, hogy a szívükben elismerik, hogy Isten szavai az igazság. Nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, mivel a szívükben alapvetően nem fogadják el Isten szavainak igazságát; nem hajlandók elfogadni az igazságot és gyakorolni az igazságot, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Másrészt az antikrisztusi beállítottságú emberek nem feltétlenül antikrisztusok. Közülük néhányan – változó mértékben – képesek elfogadni az igazságot és alávetni magukat az igazságnak, a pozitív dolgoknak és a helyes szavaknak – ez az egyik különbség. Az antikrisztusi lényeggel rendelkező emberek ellenségesek az igazsággal szemben és hátat fordítanak neki, viszont néhány antikrisztusi beállítottságú ember képes elfogadni és gyakorolni az igazságot. Isten szavainak olvasása, valamint Isten munkájának többéves megtapasztalása révén hozzáállásuk az igazsághoz valamelyest megváltozhat. A szívük mélyén érzik, hogy bár képtelenek gyakorlatba ültetni, az igazság jó és helyes. Csak arról van szó, hogy nem szeretik az igazságot, illetve nem érdekli őket annyira, ezért a gyakorlása némi erőfeszítést és küszködést igényel. Tehát az antikrisztusi beállítottságú, de némi lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Legalábbis a szívük mélyén nem állnak ellen az igazságnak, illetve nem viszolyognak tőle, valamint nem idegenkednek az igazságtól. A legtöbb ember ilyen állapotban van, és efféle megnyilvánulást tanúsít az igazság iránt. Az efféle emberek ily módon való leírása sem nem szépítgeti, sem nem pocskondiázza őket. Ez meglehetősen objektív, nem igaz? (De igen.) Egy másik aspektus az emberi mivolt szemszögéből történő megkülönböztetésük, vagyis a lelkiismeretük, a józan eszük és az emberi mivoltuk jósága vagy gonoszsága alapján történő megkülönböztetésük. Akinek gonosz az emberi mivolta, nem fogadja el az igazságot, és különösen idegenkedik az igazságtól, az kétségkívül álhívő vagy antikrisztus. Egyesek nem szeretik különösebben az igazságot, és nem is érdekli őket. Amikor mások az igazságot közlik, elálmosodnak és kedvetlenné válnak. Az ilyen típusú emberek azonban nem rendelkeznek gonosz emberi mivolttal, és nem gyötörnek másokat. Ha Isten szándékairól, az igazságalapelvekről vagy Isten házának szabályairól beszélsz, akkor képesek meghallgatni, valamint hajlandóak elfogadni az igazságot és törekedni rá, de talán nem feltétlenül képesek gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha vezetővé válnak, lehet, hogy nem képesek rávezetni téged az igazság megértésére vagy Isten elé vinni, de gyötörni semmiképp sem fognak. Ilyen az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivolta. Mindenesetre az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivolta nem annyira gonosz; változó mértékben el tudják fogadni az igazságot. Ezzel szemben az antikrisztusokból nemcsak a lelkiismeret és a józan ész hiányzik, hanem az emberi mivoltuk is rendkívül ádáz. Az antikrisztusi beállítottságú embereknek van lelkiismeretük és némi józan eszük, és képesek racionálisan kezelni bizonyos dolgokat. Például azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak és melyik oldalra álljanak, amikor Isten házának követelményeivel foglalkoznak, amikor a gyülekezet különféle embereivel foglalkoznak, valamint amikor a pozitív és negatív dolgokkal foglalkoznak, képesek megkülönböztetni ezeket és más hasonló ügyeket, végül pedig képesek a lelkiismeretük alapján helyes döntéseket hozni. Az ilyen típusú embereknek nem annyira gonosz az emberi mivolta, és viszonylag jószívűek. Van egy másik különbség is, amelyről az imént beszélgettünk, mégpedig az, hogy van néhány olyan antikrisztusi beállítottságú ember, aki el tudja fogadni az igazságot, amikor pedig rosszat tesz, képes elgondolkodni rajta, és bűnbánó szíve van. Ezzel szemben az antikrisztusok egyáltalán nem mutatják ezt a két megnyilvánulást. Makacsok és nem változnak, mivel idegenkednek az igazságtól, nem fogadják el az igazságot, az emberi mivoltuk pedig rendkívül ádáz. Az ilyen típusú emberek számára lehetetlen, hogy megforduljanak és bűnbánatra jussanak. Az, hogy valaki valóban bűnbánatot tud-e tartani, főként attól függ, hogy rendelkezik-e lelkiismerettel és józan ésszel, valamint attól, hogy milyen az igazsághoz való hozzáállása. Az antikrisztusi beállítottságú embereknek, mivel nincs gonosz emberi mivoltuk, van némi lelkiismeretük és józan eszük, és változó mértékben el tudnak fogadni néhány igazságot, megvan bennük a megfordulás lehetősége. Amikor hibát követnek el vagy vétkeznek, bűnbánatot tudnak tartani, miután megmetszik őket. Ez meghatározza, hogy az antikrisztusi beállítottságú embereknek van reményük arra, hogy megmentsék őket, míg az antikrisztusok megválthatatlanok; ők az ördögök és a Sátán fajtája. Ez a néhány jellemző jelenti a lényegi különbségeket az antikrisztusok és az antikrisztusi beállítottságú emberek között. Ez az összefoglalás eléggé objektív? (Igen.) Az antikrisztusok e számos jellemzőjét tekintve azok a részletes megnyilvánulások, amelyekről beszélgettünk, objektívek és megfelelnek a tényeknek, a becsmérlés bárminemű eleme nélkül. Isten választott népe mind találkozott ezzel és tanúja volt ennek; pontosan ilyenek az antikrisztusok. Ami az antikrisztusi beállítottságú embereket illeti, különböző megnyilvánulásokat is lelepleztünk, amelyek mind láthatóak az emberek számára, és megfelelnek a tényeknek, mindenféle szépítgetés nélkül.

Az antikrisztusi beállítottságú emberek emberi mivoltában sok hiányosság és hiba van, és változó mértékben különféle romlott beállítottságokat is feltárnak. Ezeknek a romlott beállítottságoknak mindenkiben van néhány nyilvánvaló jellemző megnyilvánulása. Például egyesek különösen arrogánsak, vannak, akik különösen számítóak és csalárdak, néhányan különösen hajthatatlanok, mások különösen lusták, és így tovább. Ezek a kifejeződések az antikrisztusi beállítottságú emberek megnyilvánulásai, továbbá ezek az ilyen emberek emberi mivoltának jellemzői. Noha ezeknek az embereknek a szívében van némi kedvesség – egyszerűen szólva, valamelyest jószívűek –, amikor dolgokkal találkoznak, világosan látják, hogy Isten házának érdekei sérülnek, de mivel félnek attól, hogy megsértenek másokat, olyanokká válnak, mint a páncéljában rejtőzködő teknősbéka, a Sátán filozófiája szerint élnek, és nem hajlandóak fenntartani az igazságalapelveket. Habár mélyen legbelül érzik, hogy nem így kellene cselekedniük, és hogy azzal, hogy így cselekszenek, méltatlanul bánnak Istennel, mégsem tudják megállni, hogy ne embereknek megfelelni vágyók akarjanak lenni. Miért van ez? Mert azt hiszik, hogy az életben maradáshoz és a túléléshez a Sátán filozófiájára kell támaszkodniuk, és csak így tudják megóvni magukat. Ezért azt választják, hogy embereknek megfelelni akarók lesznek, és nem gyakorolják az igazságot. A szívükben érzik, hogy azzal, ahogy cselekszenek, lelkiismeret és emberi mivolt nélküliek; nem emberek, és rosszabbak, mint egy házőrző kutya. Azonban miután szemrehányást tettek maguknak, amikor egy másik helyzettel szembesülnek, még mindig nem térnek meg, és továbbra is ugyanúgy viselkednek. Mindig gyengék, és mindig éreznek egyfajta bűntudatot. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy bár az antikrisztusi beállítottságú emberek maguk nem antikrisztusok, az emberi mivoltuknak vannak problémái és hiányosságai, így minden bizonnyal sok romlottságot tárnak fel. Ha az ilyen ember összesített megnyilvánulásait nézzük, ő teljes mértékben olyasvalaki, aki változatlanul a Sátán által mélyen megrontott marad; pontosan az, akire Isten a Sátán ivadékaként utal. Miben jobbak az antikrisztusi beállítottságú emberek az antikrisztusoknál? Pontosabban, azok az emberek, akik antikrisztusi beállítottsággal, ám nem antikrisztusi lényeggel rendelkeznek, bár a Sátán különböző romlott beállítottságait tárják fel, biztosan nem gonosz emberek. Olyan a helyzetük, mint amit általában arról mondanak, hogy valaki nem áruló és gonosz, de nem is jó ember; egyszerűen csak őszintén hisznek Istenben, hajlandóak megtérni, és képesek elfogadni az igazságot, miután megmetszették őket, némi alávetettséget tanúsítva. Bár nem gonosz emberek, és még mindig van reményük arra, hogy Isten megmenti őket, messze vannak attól a mércétől, amiről Isten beszél, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat! Egyesek három-öt éve hisznek Istenben, és van náluk némi változás és fejlődés. Némelyek nyolc-tíz évig hisznek Istenben, és egyáltalán nincs náluk fejlődés. Néhányan akár már 20 éve hisznek Istenben, jelentős változások nélkül; még mindig ugyanolyanok, mint korábban voltak. Makacsul ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Csak arról van szó, hogy azért nem követtek el nagy hibákat, azért nem követtek el olyan gonosz tetteket, amelyek komoly veszteségeket okoztak Isten házának, és azért nem okoztak nagy katasztrófákat, mert hallották Isten szavait, és Isten házának különböző szabályai és előírásai megfékezik őket. Isten a végén biztosan nem mentheti meg az antikrisztusi beállítottságú emberek mindegyikét. A legtöbbjük valószínűleg munkás, néhányuk pedig kétségkívül ki lesz iktatva. Mindenesetre, bár nem gonosz emberek, azonban gyenge emberi mivolttal rendelkező emberek. Az ő kimenetelük és rendeltetési helyük biztosan nem ugyanaz lesz. Mindez attól függ, hogy el tudják-e fogadni az igazságot, és miként választják meg az útjukat. Egyesek azt mondják: „A szavaid ellentmondásosak. Nem Te mondtad, hogy ezek az emberek megfordulhatnak és megtérhetnek?” Én azt értem ez alatt, hogy ezek az emberek bizonyos körülmények között és különböző környezetekben változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Mit jelent a „változó mértékben”? Azt jelenti, hogy egyeseknél három-öt évnyi Istenben való hit után bekövetkezik némi változás, 10-20 év után pedig jelentős változás. Némelyek 10-20 évig hisznek Istenben, és még mindig ugyanolyanok, mint amikor épp csak elkezdtek hinni, és folyton azt kiabálják: „Meg kell térnem, vissza kell fizetnem Isten szeretetét!”, de valójában nincs semmi változás. Csak azért van ez a kívánság a szívükben, és azért hajlandóak megfordulni és megtérni, mert van némi lelkiismeretük. A hajlandóság azonban nem egyenlő azzal, hogy képesek lennének az igazságot gyakorolni, és a valóságba való belépéssel sem egyenlő. A hajlandóság csupán annyi, hogy nem állnak ellen az igazságnak, nem idegenkednek az igazságtól, nem rágalmazzák nyíltan az igazságot, nem ítélik meg, nem ítélik el és nem káromolják nyíltan Istent – csupán ezek a megnyilvánulások. De ez nem jelenti azt, hogy valaki képes igazán alávetni magát az igazságnak, elfogadni és gyakorolni az igazságot, és azt sem jelenti, hogy képes lázadni a test és a saját vágyai ellen. Ez objektív tény? (Igen.) Ez pontosan így van. Az, hogy valakinek az emberi mivoltában van némi lelkiismerete és józan esze, valamint egy kis bűnbánó szíve, nem jelenti azt, hogy nem rendelkezik romlott beállítottsággal. Az antikrisztusi beállítottságú emberek alapvetően különböznek az antikrisztusoktól, ám ez nem jelenti azt, hogy olyan emberek, akik képesek elfogadni az igazságot és alávetni magukat az igazságnak. Azt sem jelenti, hogy az igazságvalósággal rendelkező emberek, vagy hogy ők azok az emberek, akiket Isten szeret. E két aspektus között lényegi különbségek vannak; ezek teljesen különbözőek. Az antikrisztusi beállítottságú emberek az emberi mivoltuk, az igazsághoz való hozzáállásuk, valamint a bűnbánatuk mértéke tekintetében biztosan sokkal jobbak, mint az antikrisztusok. Azonban az a mérce, amellyel Isten az embereket méri, nem azon alapul, hogy miben különböznek az antikrisztusoktól; nem ez a mérce. Isten az ember emberi mivoltát méri: azt, hogy van-e lelkiismerete és józan esze, hogy szereti-e és elfogadja-e az igazságot, hogy hűségesen végzi-e kötelességeit, hogy aláveti-e magát Istennek, valamint, hogy képes-e az igazság birtokába jutni és elérni az üdvösséget. Ezek azok a mércék, amelyek alapján Isten az embereket méri. Isten különböző követelményeket támasztott azokkal szemben, akik antikrisztusi beállítottságúak. Isten azzal a céllal használja ezeket a követelményeket az antikrisztusi beállítottságú emberek mérésére, hogy megmentse őket. Miután ezt így hallottad, megértetted, igaz? Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mindegy, mennyi antikrisztusi beállítottságod van, amennyiben el tudod fogadni az igazságot, nem vagy antikrisztus. Habár nem vagy antikrisztus, ez nem jelenti azt, hogy olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek. Az, hogy nem viszolyogsz az igazságtól, illetve nem idegenkedsz az igazságtól, még nem jelenti azt, hogy olyasvalaki vagy, aki gyakorolja az igazságot és aláveti magát az igazságnak. Az, hogy van némi lelkiismereted és józan eszed, hogy viszonylag jószívű vagy, és hogy jobb az emberi mivoltod, mint az antikrisztusoké, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó ember vagy. A mérce annak megállapítására, hogy valaki jó vagy rossz ember, nem az antikrisztusok emberi mivoltán alapul. Bármennyi rossz dolgot tesznek is az antikrisztusok, soha nem ismerik be azokat, és soha nem térnek meg, hanem ugyanúgy cselekszenek tovább; soha nem fordulnak vissza, és a végsőkig ellenkeznek Istennel. Bár néhány antikrisztusi beállítottságú ember őszintén meg akar fordulni és meg akar térni, attól még az, hogy egy kicsit megfordulnak, nem jelenti azt, hogy valódi bűnbánatot tartanak. A megtérés elhatározása még nem jelenti azt, hogy képesek megérteni az igazságot, az igazság birtokába jutni és életet nyerni.

Egyesek azt mondják: „Nem vagyok antikrisztus, ezért jobb vagyok, mint az antikrisztusok, és kevésbé mélyen romlott, mint az antikrisztusok.” Helyesek ezek a szavak? Ez eltorzult értelmezés? (Igen, az.) Az antikrisztusi beállítottságú emberek a romlott beállítottságaikban ugyanolyanok, mint az antikrisztusok, a természetlényegük azonban más. Gondolkodjatok el rajta – vajon helyes ez a kijelentés? (Igen.) Akkor magyarázzátok meg. (Az antikrisztusi beállítottságú emberek romlott beállítottságokkal rendelkeznek, épp úgy, mint az antikrisztusok. Mindkettőjüknek vannak arrogáns és elvetemült beállítottságai, és mindketten a státuszra törekszenek. Az emberi mivolt lényegük azonban különböző. Az antikrisztusi beállítottságú embereknek van némi lelkiismeretük, és változó mértékben képesek elfogadni az igazságot. Nem idegenkednek az igazságtól és nem gyűlölik az igazságot. Ezzel szemben az antikrisztusi lényegű emberek rosszindulatú emberi mivolt lényeggel rendelkeznek. Nincs lelkiismeretük, továbbá idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Ők nem fognak megtérni.) Mindannyian romlott beállítottságokkal rendelkeznek, akkor hát miért jellemzi Isten az antikrisztus lényegével rendelkező embereket antikrisztusokként és az Ő ellenségeiként? (Ez főként az igazsághoz való hozzáállásukon alapul. Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, az igazság gyűlölete pedig valójában Isten gyűlölete.) Még valami? (Az antikrisztusok lényege az ördögöké.) Vajon az ördögök lényegével rendelkező embereknek van bármi reményük az üdvösségre? (Nincs.) Ezek az emberek egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és nem lehet megmenteni őket. Tekintve, hogy mindkét típusú ember romlott beállítottságokkal rendelkezik, mi a különbség azok között, akiket meg lehet menteni, és azok között, akik nem menthetők meg? Csupán a romlott beállítottságai tekintetében ez a kétféle ember ugyanolyan, miért van hát az, hogy az antikrisztusokat nem lehet megmenteni, míg az antikrisztusi beállítottságú, ám nem antikrisztusi lényegű embereknek van egy kevés reményük az üdvösségre? (Az antikrisztusi beállítottságú emberek nem olyanok, mint az antikrisztusok, akik annyira ellenségesek az igazsággal és a pozitív dolgokkal szemben. Bár nem szeretik különösebben az igazságot, de nem is viszolyognak az igazságtól, és változó mértékben képesek elfogadni azt, apránként változva. Emellett az ő emberi mivoltuk rendelkezik némi lelkiismerettel, ellentétben az antikrisztusokkal, akiknek nincs szégyenérzetük.) Itt rejlik az üdvösség reménye; ez a lényegi különbség. Az antikrisztusok lényegéből ítélve az ilyen típusú ember megválthatatlan, és nincs reménye az üdvösségre. Még ha meg is akarod menteni őket, nem tudod; nem képesek megváltozni. Ők nem a Sátán romlott beállítottságával rendelkező hétköznapi emberek, hanem olyan típusú emberek, akik az ördögök és a Sátán életesszenciájával bírnak. Az ilyen típusú embert egyáltalán nem lehet megmenteni. Ezzel szemben, mi a romlott beállítottságú, hétköznapi emberek lényege? Nekik pusztán romlott beállítottságaik vannak, azonban rendelkeznek bizonyos fokú lelkiismerettel és józan ésszel, és képesek elfogadni néhány igazságot. Ez azt jelenti, hogy az igazságnak lehet bizonyos hatása ezekre az emberekre, reményt adva nekik az üdvösségre. Az ilyen típusú ember az, akit Isten megment. Az antikrisztusokat egyáltalán nem lehet megmenteni, de vajon az antikrisztusi beállítottságú emberek megmenthetők-e? (Igen.) Ha azt mondjuk, hogy megmenthetők, az nem objektív. Csak azt mondhatjuk, hogy van reményük arra, hogy meg legyenek mentve – ez viszonylag objektív. Végső soron az, hogy valakit meg lehet-e menteni, az egyéntől függ. Azon múlik, hogy képes-e valóban elfogadni az igazságot, gyakorolni az igazságot, és alávetni magát az igazságnak. Ezért csak annyit lehet mondani, hogy az ilyen típusú embernek van reménye az üdvösségre. Akkor az antikrisztusoknak miért nincs reményük az üdvösségre? Azért, mert ők antikrisztusok; természetük a Sátán természete. Ellenségesek az igazsággal szemben, gyűlölik Istent, és egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Vajon Isten meg tudja még menteni őket? (Nem.) Isten a romlott embereket menti meg, nem pedig a Sátánt és az ördögöket. Isten azokat menti meg, akik elfogadják az igazságot, nem pedig az igazságot gyűlölő söpredéket. Így már világos? (Igen.) Azért beszélgetünk így, hogy elkerüljük, hogy egyeseknek eltorzult értelmezése legyen. Miután megkülönböztettük az antikrisztusokat és az antikrisztusi beállítottságú embereket, némelyek úgy gondolják, hogy ők nem antikrisztusok, ez pedig azt jelenti, hogy biztonságos zónában vannak, hogy tényleg menedéket biztosítottak maguknak, és biztosan nem lesznek a jövőben kitakarítva, kiűzve vagy kiiktatva. Ez vajon eltorzult értelmezés? Az, hogy valakinek van reménye a megmentésre, még nem jelenti azt, hogy meg is lesz mentve. Ez a remény még mindig azt igényli az emberektől, hogy megragadják és felfogják azt. A te hozzáállásod az igazsághoz más, mint az antikrisztusoké. Nem idegenkedsz az igazságtól, illetve az emberi mivoltod valamelyest jobb, mint az antikrisztusoké; rendelkezel némi lelkiismerettel, viszonylag jószívű vagy, nem ártasz másoknak, képes vagy megbánni, amikor valami rosszat teszel, továbbá képes vagy megfordulni. Pusztán e néhány tulajdonság birtoklása azt jelenti, hogy megvannak az alapvető feltételeid az igazság elfogadásához, az igazság gyakorlásához, és az üdvösség eléréséhez. De az, hogy nem vagy antikrisztus, még nem jelenti azt, hogy meg leszel mentve. Nem vagy antikrisztus, de attól még mindig romlott emberi lény vagy. Megmenthető-e minden romlott ember? Nem feltétlenül. Még ha nem is antikrisztus vagy gonosz ember valaki, amennyiben nem törekszik az igazságra, akkor továbbra sem menthető meg. Az emberek számára Isten üdvössége az igazság elfogadása és az arra való törekvés révén érhető el. Az emberek romlott beállítottságai ellentétesek Istennel. Amíg valakiben romlott beállítottságok vannak jelen, addig továbbra is lázadhat Isten ellen, dacolhat Istennel, elárulhatja Istent, és így tovább. Ezért el kell fogadniuk Isten szavainak ítéletét, fenyítését, próbatételeit és finomításait; szükségük van Isten szavainak ellátására és vezetésére, Isten metszésére, fegyelmezésére és büntetésére és hasonlókra – ebből a munkából, amelyet Isten végez, semmi sem hiányozhat. Ezért az üdvösség eléréséhez egyrészt Isten munkájára van szükség, másrészt pedig az emberek elszántsága szükséges az együttműködéshez. Képesnek kell lenniük a nehézségek elviselésére és arra, hogy árat fizessenek, arra, hogy az igazság megértése után belépjenek az igazságvalóságba és egyebekre. Ez az egyetlen módja Isten üdvössége elérésének az utolsó napokban, valamint a megtestesült Isten általi tökéletessé tétel hihetetlenül ritka áldásában való részesülésnek, az igazság megértése alapján. Ennyire egyszerű. Rendben, fejezzük be itt a beszélgetést erről a témáról.

Tizenharmadik tétel: Isten választott népének megóvása attól, hogy az antikrisztusok megzavarják, félrevezessék, irányítsák és súlyosan ártsanak nekik, valamint képessé tételük arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből lemondjanak róluk

Feladatok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, amikor megállapítják, hogy az antikrisztusok zavarják a gyülekezetet

A következőkben a fő témáról fogunk beszélgetni. A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi köréről szóló beszélgetésünk befejeződött. Ebben a közlésben a tizenharmadik felelősségi kört fogjuk megvitatni: „Isten választott népének megóvása attól, hogy az antikrisztusok megzavarják, félrevezessék, irányítsák és súlyosan ártsanak nekik, valamint képessé tételük arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből lemondjanak róluk.” A tizenharmadik felelősségi kör magában foglalja azt a témát, hogy a vezetők és a dolgozók hogyan bánjanak az antikrisztusokkal. Milyen munkát kell elvégezniük a vezetőknek és a dolgozóknak, amikor antikrisztusok jelennek meg a gyülekezetben? Először is, ez a felelősség kimondja, hogy az ilyen problémák megoldása során a vezetőknek és a dolgozóknak elő kell lépniük, hogy megóvják a testvéreket az antikrisztusok zavarásától, félrevezetésétől, irányításától és attól, hogy súlyosan ártsanak nekik. Ez az első feladat, amelyet meg kell tenniük. Arról, hogy az antikrisztusok hogyan zavarják meg, vezetik félre, irányítják és ártanak súlyosan Isten választott népének, korábban már sokat beszélgettünk, így nem ez a tartalom lesz a mai közlés fő témája. Ma arra fogunk összpontosítani, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak milyen felelősségeknek kell eleget tenniük, és milyen munkát kell végezniük, amikor az antikrisztusok ilyen viselkedésével és cselekedeteivel szembesülnek, hogy megóvják Isten választott népét attól, hogy ártsanak nekik. Először is, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell óvniuk Isten választott népét az antikrisztusok zavarásától, félrevezetésétől, irányításától és súlyos ártalmától – ez a vezetők és a dolgozók egyik felelőssége. Mit jelent az, hogy az „egyik felelősség”? Azt jelenti, hogy a vezetők és a dolgozók által vállalt sok feladat közül Isten választott népének megóvása fontos feladat annak érdekében, hogy normális gyülekezeti életet élhessenek az antikrisztusok zavarása és súlyos ártalma nélkül. Ez egyúttal egy olyan kikerülhetetlen feladat is, amelynél nem vonhatják ki magukat a felelősség alól. A vezetőknek és a dolgozóknak hangsúlyt kell fektetniük erre, és nem szabad elhanyagolniuk. A gyülekezeti élet normális működésének fenntartása nagyon fontos feladat, és minden gyülekezeti munka közül ez a legfőbb feladat. Ez szintén a vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók alapvető munkája, hogy Isten választott népét az igazságvalóságba vezessék. Amikor a Sátán és az antikrisztusok jönnek, hogy megzavarják és félrevezessék az embereket, és hogy Istennel versengjenek az Ő választott népéért, a vezetőknek és a dolgozóknak fel kell állniuk, hogy leleplezzék az antikrisztusokat, hogy Isten választott népe felismerhesse őket, rákényszerítve az antikrisztusokat, hogy felfedjék valódi formájukat, majd kitakarítsák őket a gyülekezetből. Ez annak megelőzésére szolgál, hogy az antikrisztusok irányítsák Isten választott népét és súlyosan ártsanak nekik. Ez az a felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük, amikor gyülekezeti munkát végeznek. Mit jelent tehát ezeknek a dolgoknak a megelőzése? Hogyan kell megelőzni őket? A „megelőzni” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozni valaminek a bekövetkezését. Mi itt a kulcsfontosságú pont? Az események bekövetkezésének megakadályozása révén valósul meg a megelőzés. Az antikrisztusokat érintő események kezelésében a vezetők és a dolgozók elsődleges munkája az, hogy a lehető legnagyobb mértékben gátolják az antikrisztusokat Isten választott népének megzavarásában, félrevezetésében, irányításában és abban, hogy súlyosan ártsanak nekik. Amennyire csak lehetséges, meg kell óvniuk Isten választott népét az antikrisztusok ártalmától. Ez az a kulcsfontosságú munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, valamint az, amiről világosan beszélnünk kell a tizenharmadik felelősségi kör kapcsán. Hogyan lehet tehát megóvni Isten választott népét? Úgy, hogy megakadályozzuk ezeknek az antikrisztusok által elkövetett gonosz tetteknek a bekövetkezését. Ezek megállítására számos módszer és eljárás van, például a leleplezés, a metszés, a boncolgatás és a korlátozás. Mi más van még? (Kizárás.) Ez az utolsó lépés. Amikor a testvéreknek még mindig nincs tisztánlátásuk és nem tudják, hogy valaki antikrisztus, viszont a vezetők és a dolgozók már megállapították, hogy az, ha közvetlenül kizárják őt, akkor azok, akiknek nincs tisztánlátásuk, esetleg elképzeléseket és ítéleteket alakíthatnak ki, néhányan pedig megbotolhatnak. Ilyen esetekben milyen munkát kell végezniük a vezetőknek és a dolgozóknak? Mit is említettem az imént? (A leleplezést, metszést, boncolgatást és korlátozást.) Vannak jó módszereitek arra, hogy megakadályozzátok az antikrisztusokat a gonoszság elkövetésében? A megfigyelésük vajon jó módszer? Ez az alapelveknek megfelelő hatékony módszernek és eljárásnak számít? (Igen.) Mi az antikrisztusok kezelésének megfelelő módja? Működhet-e az ítélet, a fenyítés, a próbatételek és a finomítás az antikrisztusok esetében? (Nem.) Miért nem? (Az antikrisztusok nem fogadják el az igazságot; ők idegenkednek tőle.) Az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól és nem fogadják el azt, ezért a próbatételek, a finomítások, az ítélet és a fenyítés alkalmazása az antikrisztusokkal való foglalkozásban nem megfelelő. Ráadásul Isten nem is végzi el rajtuk ezt a munkát. Ez az elgondolás nem megfelelő, úgyhogy ez a módszer biztosan nem fog működni. Akkor pontosan melyik módszer a megfelelő? Sok ember, aki sokat szenvedett attól, hogy az antikrisztusok ártottak neki, mélységesen gyűlöli őket, és úgy véli, hogy az antikrisztusokat meg kell ítélni, el kell ítélni, és nyilvánosan le kell leplezni. Úgy gondolják, az antikrisztusokat rá kell venni a hibáik beismerésére és arra, hogy a gyülekezetben nyíltan megvallják a bűneiket, és alaposan meg kell szégyeníteni őket. Szerintetek ezeknek a módszereknek az alkalmazása megfelelő lenne? (Nem.) Ha figyelembe vesszük az antikrisztusok lényegét, ilyen lépéseket tenni valójában nem lenne túlzás – bármilyen bánásmódban részesülnek is az ördögök, az rendben van; olyan könnyedén megtehető, akár egy bogár összenyomása. Tehát a vezetők és a dolgozók célja azzal, hogy ezt tegyék, nagyon is indokoltnak és helyesnek tűnik, de van-e valami probléma ezekkel a módszerekkel? Vajon ez a munka a vezetők és a dolgozók felelősségi körébe tartozik? Vajon a dolgok ily módon való végzése megfelel az alapelveknek vagy sem? (Nem.) Nyilvánvaló, hogy nem felel meg az alapelveknek. Honnan származnak az alapelvek? (Isten szavaiból.) Így van. Bár az ilyen cselekedetek célpontjai antikrisztusok – ördögök –, a módszereknek az alapelvekkel és Isten követelményeivel is összhangban kell lenniük, mivel a vezetők és a dolgozók e munka végzésével a felelősségeiknek tesznek eleget, és nem családi ügyeket vagy személyes dolgokat intéznek.

I. Leleplezés

Az antikrisztusokkal való foglalkozás, valamint annak megakadályozása, hogy gonoszságot tegyenek és félrevezessék Isten választott népét és ártsanak nekik, a vezetők és a dolgozók felelőssége. A cél Isten választott népének megóvása attól, hogy ártsanak nekik, nem pedig az, hogy bárkit is kínozzanak, vagy megragadják az alkalmat arra, hogy bárkin is bosszút álljanak, és biztosan nem az, hogy kampányokat folytassanak bárki ellen. Tehát melyek azok a feladatok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell azért, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák az antikrisztusokat a gonoszság elkövetésében? Az első a leleplezésük. Mi a leleplezés célja? (Az, hogy segítse az embereket a tisztánlátás fejlesztésében.) Így van. Az, hogy segítsen Isten választott népének felismerni az antikrisztusok lényegét, méghozzá úgy, hogy képesek legyenek belülről elhatárolódni az antikrisztusoktól, azok pedig ne vezessék félre őket, továbbá, hogy amikor az antikrisztusok megpróbálják félrevezetni és irányítani őket, képesek legyenek aktívan elutasítani őket, ahelyett, hogy hagynák, hogy az antikrisztusok manipulálják őket és játszadozzanak velük. Fontos-e hát leleplezni őket? (Igen.) A leleplezésük nagyon fontos, azonban pontosan kell leleplezned őket. Hogyan kell tehát leleplezned őket? Mi legyen a leleplezésed alapja? Az önkényes felcímkézésük rendben van? A meggondolatlan, alaptalan elítélésük rendben van? (Nincs.) Hogyan kell tehát pontosan leleplezned őket, hogy elérd Isten választott népe megóvásának célját? (Elsősorban tárgyilagosan és az igazságnak megfelelően kell lelepleznünk őket a gonosz tetteik ténye alapján. Emellett fel kell ismernünk és boncolgatnunk kell őket Isten szavai szerint.) Ez a két állítás teljesen helytálló; mindkét aspektus nélkülözhetetlen. Egyrészt kell, hogy legyen tényszerű bizonyíték. A lényegüket az antikrisztusok által feltárt téves szavak, cselekedetek, valamint abszurd gondolatok és nézőpontok alapján kell megítélned és jellemezned. A legfontosabb dolog azonban az, hogy Isten szavai szerint ismerd fel és boncolgasd őket. Isten mely szavaira kell hivatkoznod? Mely szavak a leginkább lényegre törők és legtalálóbbak? (Azok a szavak, amelyek leleplezik az antikrisztusokat.) Így van; találnod kell néhány olyan szót, amelyek felfedik az antikrisztusokat, hogy leleplezd őket, és megfelelően és pártatlanul összehasonlításokat végezz, biztosítva a teljes precizitást. A testvérek érteni fogják, miután ezt hallották; azonnal lesz tisztánlátásuk az érintett személlyel kapcsolatban, és védekezni fognak ellene. Tisztánlátással a szívükben taszítani fogja őket ez az ember: „Tehát végül mégiscsak antikrisztus! Korábban segített nekem, sőt, még szívességeket is tett. Úgy gondoltam, jó ember. E boncolgatás és közlés révén a képmutatása és az alapvető antikrisztusi megnyilvánulásai lelepleződtek, ami segített mindenkinek belátni, hogy ez az ember veszélyes. Isten szavai annyira pontosan leplezték le őt! Ő nem jó ember. Szép dolgokat mond, és látszólag semmi probléma nincs a cselekedeteivel, de a lényegének leleplezésével most már nyilvánvaló, hogy valójában antikrisztus.” Az emberek gondolkodásának átalakulásából ítélve, amikor a vezetők és a dolgozók az antikrisztusok leleplezésének munkáját végzik, a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák, hogy az antikrisztusok félrevezessék és megzavarják Isten választott népét. Természetesen annak a felelősségnek is eleget tesznek, hogy megóvják Isten választott népét az antikrisztusok irányításától, valamint súlyos ártalmától. Gyakorlatias módon végzik el az egyik feladatukat. Melyik feladat ez? Az antikrisztusok leleplezése. Az antikrisztusok leleplezésének munkája egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell, hogy megóvják Isten választott népét. Ami azokat a különféle feladatokat illeti, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük, nem fogjuk a méretük vagy az általuk elért eredmények szerint rendezni őket; beszélgessünk először a „leleplezés” munkájáról. Az antikrisztusok természetlényegének leleplezése magában foglalja a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró folytonos gonosz tetteik szándékának, céljainak és következményeinek leleplezését; annak leleplezését, hogy az antikrisztusok, miközben vezetőként és dolgozóként szolgálnak, egyáltalán nem végeznek semmilyen valódi gyülekezeti munkát, és figyelmen kívül hagyják Isten választott népének életbe való belépését; az antikrisztusok rút arcának leleplezését, olyan emberekként, akik egyáltalán nem ismerik magukat, soha nem gyakorolják az igazságot, valamint csupán szavakat és doktrínákat mondanak, hogy félrevezessék az embereket; továbbá annak leleplezését, hogy mondásaik és tetteik eltérőek az emberek előtt és azok háta mögött. Ezeknek az aspektusoknak az alapos leleplezése megmutatja az antikrisztusok valódi alakját, hogy Sátánok és ördögök. Ez egy fontos feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell. Mivel kell tehát rendelkezniük a vezetőknek és a dolgozóknak ahhoz, hogy végrehajtsák ezt a feladatot? Mindenekelőtt egyfajta teherérzettel kell rendelkezniük, nem igaz? (De igen.) Amikor a vezetők és a dolgozók ezt a felelősséget viselik, gyakran azt gondolják: „Az az ember antikrisztus. Néhány testvér gyakran fordul hozzá kérdésekkel, folyton közeledve hozzá, és jó kapcsolatot ápol vele. Miután ez a személy félrevezette őket, sokan különösen bálványozzák őt. Mit kellene tenni ezzel kapcsolatban?” Isten elé járulnak imádkozni, és gyakran keresik tudatosan Isten azon szavait, amelyek leleplezik az antikrisztusokat, felvértezve magukat az igazsággal ebben a tekintetben. Ezután kérik Istent, hogy készítse elő a megfelelő időt, vagy saját maguk keresnek alkalmas időpontot és lehetőséget arra, hogy a testvérekkel beszélgessenek erről a dologról. Ezt a saját terhükként kezelik és olyan fontos feladatként, amelyet legközelebb el kell végezniük. Folyamatosan készülnek, keresnek és Istenhez imádkoznak útmutatásért; mindig ilyen lelkiállapotban és állapotban vannak. Ezt jelenti teherérzettel rendelkezni. Miután egy ideig ilyen terhet viselve készültek, várniuk kell, amíg megérnek a feltételek. Legalább addig várniuk kell, amíg két-három embernek valódi tisztánlátása nem lesz az antikrisztusról, mielőtt elkezdhetik leleplezni. Ha egyedül az érzéseikre alapozva állapítják meg, hogy valaki antikrisztusnak tűnik, azonban nem látják át, hogy az illető valóban antikrisztus-e vagy sem, akkor nem szabad elhamarkodottan cselekedniük. Röviden, ennek a munkának a végzése során minden bizonnyal megkapják majd Isten megvilágosítását és útmutatását. Ezt jelenti valódi munkát végezni és eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek.

II. Metszés

Miután az antikrisztusok leleplezésének munkája végre lett hajtva, bár a testvérek szert tesznek némi tisztánlátásra, mielőtt teljes mértékben fény derülne az antikrisztusokra, elkerülhetetlenül még többet tesznek a testvérek félrevezetéséért és megzavarásáért, ami miatt még több ember bálványozza, csodálja és követi őket. Ez nagymértékben késlelteti Isten választott népét abban, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára lépjen, akadályozva az életbe való belépésüket, jelentős ártalmat okozva. Tehát a második feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell, az, hogy amikor az antikrisztusok félrevezetik és megzavarják a testvéreket, vagy amikor szavaik és tetteik egyértelműen sértik az igazságalapelveket, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell ragadniuk a bizonyítékokat, és azonnal elő kell lépniük, hogy megmetsszék őket, és Isten szavai szerint leleplezzék a gonosz tetteiket, hogy a testvérek fel tudják ismerni és átlássák az antikrisztusok valódi arcát. Ez Isten választott népe megóvásának és Isten háza munkája védelmének megkerülhetetlen felelőssége. A vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad tétlenül hátradőlniük vagy szemet hunyniuk; azonnal meg kell ragadniuk a lehetőségeket, pontosan meg kell határozniuk az eseményeket, és elő kell lépniük, hogy megmetsszék az antikrisztusokat, pontosan leleplezve a tetteiket, ambícióikat, vágyaikat és lényegüket. Természetesen azt is szükséges pontosabban jellemezni, hogy miféle emberek az antikrisztusok, hogy a testvérek ezt világosan láthassák, hogy az antikrisztusok maguk is megtudják és tudatában legyenek annak, hogy nem mindenkiből hiányzik a tisztánlátás velük kapcsolatban, és nem mindenkit tudnak becsapni – hogy legalább néhányan átlátják a tetteiket és viselkedésüket, továbbá átlátják a hátsó szándékaikat és vágyaikat, valamint a lényegüket. Az antikrisztusok megmetszésének célja természetesen nem pusztán a lényegük szavak általi leleplezése. Ami még fontosabb, hogy mi a cél? (Egyrészt a testvérek segítése a tisztánlátás fejlesztésében, valamint az antikrisztusok gonosz tetteinek korlátozása.) Így van. A korlátozásuk, hogy amikor olyasmiket tesznek, amik félrevezetik és megzavarják az embereket, legyenek aggályaik és érezzenek némi félelmet; a korlátozások alá vonásuk, hogy legyen, ami megfékezi őket, és ne merjenek meggondolatlanul cselekedni; a tájékoztatásuk arról, hogy Isten házában nemcsak az igazság van jelen – az igazság, amely hatalmat gyakorol –, hanem vannak közigazgatási rendeletek is, és nem kivitelezhető zsarnoki módon és szándékos nemtörődömséggel cselekedni Isten házában, kárt okozni Isten házának érdekeiben, ártani Isten választott népének; továbbá a tájékoztatásuk arról is, hogy felelősségre fogják vonni őket a meggondolatlan gaztettek elkövetéséért, amelyek megzavarják a gyülekezet munkáját és ártanak Isten választott népe életbe való belépésének. Az antikrisztusok azonnali megmetszése közben a vezetőknek és a dolgozóknak fel is kell lépniük azért, hogy leleplezzék őket, segítve az embereket a tisztánlátás fejlesztésében, valamint abban, hogy átlássanak az antikrisztusok ambícióin, vágyain, szándékain és céljain. Természetesen ez is Isten választott népe megóvása, valamint Isten háza érdekeinek védelme miatt történik. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak figyelembe kell venniük, és ennek a munkának az elvégzése az ő felelősségi körükbe tartozik; nem hanyagolhatják el, és nem lehetnek gondatlanok ezzel kapcsolatban. Ha a vezetők és a dolgozók antikrisztusokat fedeznek fel a gyülekezetben, mindig ébernek kell lenniük szavaik és tetteik, valamint a háttérben terjesztett téveszméik tekintetében, továbbá gyakorolniuk kell a megmetszésüket és leleplezésüket. Ez a vezetők és dolgozók egyik feladata annak érdekében, hogy megóvják Isten választott népét attól, hogy az antikrisztusok megzavarják őket és ártsanak nekik.

III. Boncolgatás

Mi a következő feladat a vezetők és a dolgozók számára? A boncolgatás. A boncolgatás szinte azonos a leleplezéssel, de vannak fokozatbeli különbségek. A boncolgatás esetében nem egyszerűen egy tény, egy valós helyzet vagy háttér leleplezéséről van szó; ez a jellemzés kérdését is magában foglalja, vagyis az antikrisztusok beállítottságára, erre a lényegi, gyökeres kérdésre is vonatkozik. Boncolgasd az Istenhez, az igazsághoz, a kötelességükhöz és Isten házának munkájához való hozzáállásukat, valamint a téveszmék terjesztése mögött meghúzódó indítékaikat, szándékaikat és céljukat – az okokat, amiért ezt teszik –, és a gondolataik, nézőpontjaik, beszédük, cselekedeteik, valamint az általuk felfedett beállítottságok és megnyilvánulások révén ismerd fel, hogy pontosan mi is a lényegük. Ezeket össze kell hasonlítani Isten szavaival és meg kell magyarázni, hogy a testvérek mélyebb megértést nyerhessenek az antikrisztusokról, és gyakorlati szempontból világosan lássák, hogy az antikrisztusok pontosan miért is mondják és teszik ezeket a dolgokat előttük, mi Isten nézőpontja az ilyen emberekkel kapcsolatban, és hogyan jellemzi őket. Természetesen a vezetőknek és a dolgozóknak arról is szólniuk kell a testvéreknek, hogy határolódjanak el az antikrisztusoktól és utasítsák el őket, valamint legyenek éberek, nehogy az antikrisztusok cselekedetei, viselkedése, beszéde és nézőpontjai félrevezessék őket, hogy elkerülhessék, hogy félreértsék Istent, hogy óvatosak legyenek Istennel szemben, hogy eltávolodjanak Istentől, hogy elutasítsák Istent, sőt, azt is, hogy belülről megítéljék és elítéljék Istent, ahogyan az antikrisztusok teszik. A boncolgatás, akárcsak egyéb feladatok, mint a leleplezés és a metszés célja annak megakadályozása, hogy az antikrisztusok félrevezessék, megzavarják Isten választott népét és ártsanak nekik. Az, hogy megóvják Isten választott népét attól, hogy az antikrisztusok súlyosan ártsanak nekik, valamint attól, hogy letérjenek az Istenbe vetett hit helyes útjáról. Amikor Isten választott népe világosan látja a tényeket és a valós helyzetet arról, hogy az antikrisztusok miként zavarják meg a gyülekezetet, valamint tisztán látja az antikrisztusok lényegét, akkor azok nem fogják többé félrevezetni és irányítani őket. Még ha néhány zavaros és ostoba ember belül továbbra is csodálja és bálványozza őket, valamint kapcsolatba lép velük és közel kerül hozzájuk, az antikrisztusok többé már nem okozhatnak nagyobb problémákat. Csakis az ostoba emberekkel tesznek majd néhány dolgot, anélkül, hogy egy kicsit is befolyásolnák azok életbe való belépését, akik őszintén hisznek Istenben, és így nem lesznek képesek megzavarni és akadályozni a gyülekezet munkáját. Ez az a szint, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak képesnek kell lenniük elérni. Vagyis biztosítaniuk kell, hogy azok, akik őszintén hisznek Istenben és készségesen végzik a kötelességeiket, valamint azok, akik szeretik az igazságot, normális gyülekezeti életet élhessenek, és megfelelően végezhessék a kötelességeiket. Ugyanakkor képesnek kell lenniük gondoskodni arról is, hogy ezek az emberek védekezhessenek az antikrisztusok félrevezetése és zavarásai ellen, valamint elutasíthassák az antikrisztusokat. Ez az antikrisztusok gonosz tetteinek és zavarásainak a legnagyobb mértékű megállítása, amivel teljes mértékben elérik azt a hatást, hogy megóvják Isten választott népét. Természetesen mindegy, hogy milyen hatékonyan végzed a munkádat, és mennyire alaposan beszélsz, elkerülhetetlenül lesznek olyan ostoba emberek, gyenge képességű emberek és zavaros fejű emberek, akik nem tudják elutasítani az antikrisztusokat, és a szívükben továbbra is csodálják majd őket és felnéznek rájuk. Azonban a legtöbb ember el fog jutni arra a pontra, ahol el tudja utasítani az antikrisztusokat. Ha a vezetők és a dolgozók ezt el tudják érni, akkor már a legnagyobb mértékben megóvták Isten választott népét, teljes mértékben elérve a kívánt eredményt. Ami pedig azokat a tökfilkókat illeti, akik nem tudják megérteni az igazságot, bárhogyan közlik is azt, ha mégis képesek egy kicsit dolgozni, akkor némi törődést és segítséget, valamint picivel több szeretetet, türelmet és toleranciát kell kapniuk. Ezzel az ember megtesz mindent, amit tennie kell, az ily módon végzett munka pedig elveken alapul. Vajon sok olyan vezető és dolgozó van, aki meg tud felelni ennek a mércének? (Nem.) Ezért a lehető legnagyobb erőfeszítéseket kell tenni; fáradhatatlanul és a legnagyobb mértékben meg kell óvnod Isten választott népét. Mit jelent az, hogy „a legnagyobb mértékben”? Azt jelenti, hogy tegyél meg mindent, amit lehet az általad megértett igazságalapelvek közlése érdekében, mutasd be a már megszerzett bizonyítékokat – az antikrisztusok gonosz tetteinek különféle megnyilvánulásait –, összefüggésbe hozva ezeket Isten azon szavaival, amelyek leleplezik az antikrisztusokat, valamint közöld és boncolgasd őket. Ennek az a célja, hogy a testvérek világosan láthassák a tényszerű, valós helyzetet, hogy felismerjék és átlássák az antikrisztusok lényegét, valamint megismerjék Isten antikrisztusokkal szembeni hozzáállását. Ez olyan fontos feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell.

IV. Korlátozás

Mi a következő feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük? A korlátozás. Ezt a „korlátozó” munka könnyen végrehajtható; ez néhány különleges intézkedés alkalmazását foglalja magában a korlátozás eredményének elérése érdekében. Például az antikrisztusok mindig szavakat és doktrínákat mondanak, mindig magasztalják magukat, olykor lekicsinyelnek másokat, gyakran tanúskodnak arról, hogy mennyi szenvedést viseltek el, és milyen hozzájárulásokat tettek Isten házában az összejövetelek során, valamint szégyentelenül tesznek bizonyságot magukról, arról beszélve, hogy mások mennyire csodálják őket, mennyivel jobbak másoknál, mennyire egyedülállók, és hasonlók. A vezetőknek és a dolgozóknak mindent meg kell tenniük azért, hogy korlátozzák az antikrisztusok különféle gonosz tetteit, amelyek félrevezetik és irányítják Isten választott népét, ahelyett, hogy folyamatosan a kedvükben járnának. Korlátozniuk kell a beszédidejüket és az általuk megvitatott témákat. Ezen túlmenően, ami az antikrisztusok nyilvános és magánjellegű tetteit illeti, amilyen például kis szívességek alkalmazásával az embereknek a maguk oldalára állítása, ellentétek szítása, elképzelések és negatív megjegyzések terjesztése és hasonlók, a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad úgy tenniük, mintha süketek vagy vakok volnának. Azonnal fel kell fogniuk az antikrisztusok cselekedeteit; amint másokat félrevezető és megzavaró viselkedéseket fedeznek fel, azonnal le kell leplezniük és boncolgatniuk kell ezeket a viselkedéseket, és korlátozásokat kell bevezetniük az antikrisztusokkal szemben, nem engedve, hogy körbe járva félrevezessék az embereket és megzavarják a gyülekezet munkáját. Vajon ez az egyik fontos feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell tenniük? (Igen.) Korlátozhatod-e az antikrisztusok gonosz tetteit pusztán azáltal, hogy megmetszed, leleplezed és boncolgatod őket? (Nem.) Ilyen módon nem tudod korlátozni őket, mert ők Sátánok és ördögök. Mindaddig, amíg kezük-lábuk nincs megkötözve, a szájuk pedig nincs lepecsételve, téveszméket fognak terjeszteni és ördögi szavakat szólnak majd, amelyek megzavarják az embereket. A vezetőknek és a dolgozóknak azonnal lépéseket kell tenniük, hogy korlátozzák őket; különösen olyankor, amikor téveszméket terjesztenek, hogy félrevezessék és megzavarják az embereket, a vezetőknek és a dolgozóknak időben közbe kell lépniük és meg kell állítaniuk őket. A tisztánlátást is lehetővé kell tenniük Isten választott népe számára, hogy világosan lássák az antikrisztusok valódi arcát. Ez az a tényleges munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük.

V. Megfigyelés

Az antikrisztusok korlátozása után a megfigyelésük következik. Nézd meg, kiket vezettek félre az antikrisztusok, és milyen téveszméket és ördögi szavakat terjesztettek a háttérben, ellenőrizd, hogy a nagy vörös sárkány oldalán állnak-e és vele egyetértésben cselekszenek-e, szövetkeztek-e a vallási világgal, hogy titokban kétes manővereket hajtanak-e végre a bandatagjaikkal, hogy elárulnak-e esetleg fontos információkat Isten házáról, és így tovább. Ez is olyan felelősség, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük. Mielőtt az antikrisztusok cselekedetei napvilágra kerülnének, a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad „teljességgel a bölcsek könyvei tanulmányozásának szentelni magukat, és nem figyelni a külső dolgokra”, hanem olyan ravasznak kell lenniük, akár a kígyók. Amint a vezetők és a dolgozók felfedezik, hogy valaki antikrisztus, ha még nem jött el az ideje, hogy kitakarítsák vagy kizárják az illetőt, akkor alaposan meg kell figyelniük őt, hogy megakadályozzák, hogy továbbra is gonoszságot műveljen, biztosítva, hogy Isten választott népe megfigyelje a szavait és a tetteit. Mivel az antikrisztusok szeretik a hatalmat és szeretnek kapcsolatokat kialakítani befolyásos emberekkel, a vezetőknek és a dolgozóknak alaposan figyelniük kell, hogy az antikrisztusok kikkel érintkeznek állandóan a színfalak mögött, és hogy kapcsolatban állnak-e vallásos emberekkel. Bizonyos antikrisztusok gyakran barátkoznak lelkészekkel és vénekkel, sőt, egyesek még az Egyesült Front Munkaügyi Osztályának embereivel is kapcsolatban állnak. Amikor ilyen esetek történnek, a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad szemet hunyniuk felette, hanem ébernek kell lenniük az antikrisztusokkal szemben, és résen kell lenniük. Ha egy antikrisztus azt látja, hogy az emberek félrevezetésére és a maga oldalára állítására irányuló módszerei nem működnek Isten házában, és hogy a gonosz tetteit leleplezték, valamint tudja, hogy nem lesz jó vége, akkor nem tudod előre megmondani, hogy mit tehet, vagy milyen messzire mehet el a gonoszsága. Ezért, amint a szívedben biztos vagy benne, hogy valaki antikrisztus, akkor alaposan meg kell figyelned és szemmel kell tartanod, anélkül, hogy ellankadnál. Ez a te felelősséged. Mi ennek a célja? Az, hogy megóvd Isten választott népét, és a lehető legnagyobb mértékben megakadályozd, hogy az antikrisztusok hátrányos cselekedeteket kövessenek el a gyülekezet és a testvérek ellen, hogy ártsanak a testvéreknek. Egyes antikrisztusok mindig a felajánlások felől érdeklődnek: „Ki kezeli Isten házának pénzét? Ki vezeti a könyvelést? Vajon pontosan vezetik a könyvelést? Elképzelhető, hogy sikkasztás folyik? Hol tartják a gyülekezet pénzét? Nem kellene nyilvánossá tenni ezeket a dolgokat, feljogosítva mindenkit, hogy tudjon róluk? Vajon mennyi Isten házának a vagyona? Ki adományozta a legtöbbet? Miért nem tudok ezekről a dolgokról?” Szavaik úgy hangzanak, mintha aggódnának Isten házának pénzügyei miatt, valójában azonban más az indítékuk. Egyetlen olyan antikrisztus sincs, aki ne sóvárogna a pénz után. Mit kell tehát tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak ilyen esetekben? Először is megfelelően kell kezelned a felajánlásokat, megbízható emberekre bízva azok biztonságos megőrzését, és semmiképpen sem szabad hagynod, hogy az antikrisztusoknak sikerüljön elérniük céljaikat – nem szabad összezavarodnod ebben a kérdésben. Amint ilyen helyzet merül fel, rá kell jönnöd: „Valami nem stimmel. Az antikrisztus készül valamire. A gyülekezet pénzét vette célba. Talán azt tervezi, hogy szövetségre lép a nagy vörös sárkánnyal, hogy összeesküvéseket szőjenek a gyülekezet pénzével kapcsolatban és megkaparintsák azt. Azonnal át kell helyeznünk!” Először is, nem hagyhatod, hogy az antikrisztusok megtudják, ki kezeli Isten házának pénzügyeit. Továbbá, ha a pénzt kezelő emberek biztonsági kockázatot érzékelnek, akkor mind a pénzt, mind pedig a pénzt kezelő embereket gyorsan át kell helyezni. Vajon ez nem olyasvalami, amivel a vezetőknek és a dolgozóknak foglalkozniuk kell, valamint az a munka, amit el kell végezniük? (De igen.) Ezzel szemben az ostoba vezetők hallják, hogy az antikrisztusok ezeket mondják, és mégis azt gondolják: „Ez az ember terhet visel, és képes törődni Isten házának pénzével, úgyhogy adjunk neki némi felelősséget, és engedjük meg, hogy segítsen a könyvelésben.” Nem váltak-e Júdásokká azzal, hogy ezt teszik? (De igen.) Nem csupán nem sikerült megóvniuk a felajánlásokat, hanem még át is játszották azokat az antikrisztusoknak, ténylegesen Júdásokká válva. Mit gondolsz ezekről a vezetőkről és dolgozókról? Hát nem gonosz emberek? Hát nem ördögök? Nem csupán a felelősségeiknek nem sikerült eleget tenniük, hanem még az Istennek szánt felajánlásokat és a testvéreket is az antikrisztusok kezére adták. Ezért azokon a helyeken, ahol antikrisztusok vannak, amint a vezetők és a dolgozók ennek bármilyen nyomát fedezik fel, vizsgálatot kell indítaniuk és konkrét munkát kell végezniük, amelyen belül a „megfigyelés” munkája elengedhetetlen.

A vezetők és a dolgozók által végzett megfigyelő munka nem kémkedésről vagy bármilyen kémtevékenységről szól; egyszerűen csak arról, hogy eleget teszel a felelősségednek, jobban odafigyelsz, alaposabban megfigyeled a dolgokat, és észreveszed, hogy mit tesznek és mit szándékoznak tenni az antikrisztusok. Ha bármilyen jelet észlelsz arra vonatkozóan, hogy gonoszságot követnek el és megzavarják a gyülekezetet, ellenintézkedéseket kell tenned, amint lehetséges; semmiképpen sem szabad megengedned, hogy sikerrel járjanak. Ez annak a legnagyobb mértékben történő megakadályozása, hogy az antikrisztusok által elkövetett, a gyülekezet munkáját megzavaró események előforduljanak. Természetesen a gyülekezet munkáját is ez védi a legjobban, és megóvja Isten választott népét. Ez annak megnyilvánulása, hogy a vezetők és a dolgozók eleget tesznek a felelősségeiknek. A megfigyelés nem azt jelenti, hogy néhány embert titkos ügynöknek állítunk be, és követtetjük, megfigyeltetjük és ellenőriztetjük velük az embereket, mintha kémek lennének, vagy átkutattatjuk velük az otthonaikat, szigorú kihallgatási módszereket alkalmazva. Isten háza nem folytat ilyen tevékenységeket. Mindazonáltal neked azonnal meg kell értened az antikrisztusok helyzetét. Érdeklődhetsz a jelenlegi helyzetükről úgy, hogy beszélsz a családtagjaikkal vagy azokkal a testvérekkel, akik képesek tisztán látni őket, vagy akik ismerik őket. Vajon ezek nem mind e munka elvégzésére szolgáló módszerek és eljárások? Ha a vezetők és a dolgozók elvégzik a felelősségi körükbe tartozó feladatokat, és igazodnak az Isten által megkövetelt alapelvekhez, akkor eleget tesznek a felelősségeiknek. Mi a célja annak, hogy a vezetők és a dolgozók eleget tesznek a felelősségeiknek? Az, hogy minden tőled telhetőt megtegyél, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozd, hogy az antikrisztusok akadályozásokat és zavarásokat okozzanak, megelőzve ezáltal, hogy az antikrisztusok ártsanak Isten választott népének és eladják Isten házának érdekeit. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége. Hát nem ez akadályozza meg a legnagyobb mértékben az antikrisztusi események előfordulását? Vajon azok a vezetők és dolgozók, akik megteszik ezeket a lépéseket, nem tesznek-e meg mindent, ami emberileg csak lehetséges? (De igen.) Nehéz ezt megtenni? (Nem.) Nem nehéz; ez olyasvalami, amit azok, akik megértik az igazságot, meg tudnak valósítani. Amit az emberek meg tudnak valósítani, annak végrehajtásáért mindent meg kell tenniük; a többi Istenen múlik, hogy megtegye, hogy gyakorolja felette szuverenitását, valamint vezényelje és vezérelje. Ez az, ami miatt a legkevésbé aggódunk. Isten áll mögöttünk. Nemcsak a szívünkben van Isten, hanem valódi hitünk is van. Ez nem lelki támasz; valójában Isten a sötétben is ott van, és Ő az emberek mellett van, mindig jelen van velük. Amikor az emberek bármit tesznek, vagy bármilyen kötelességet végeznek, Ő figyel; Ő ott van, hogy bármikor és bárhol segítsen neked, megtartva és megóvva téged. Az embereknek az a dolguk, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek annak érdekében, hogy elvégezzék azt, amit el kell végezniük. Amint tudatára ébredsz, érzed a szívedben, látod Isten szavaiban, emlékeztetnek a körülötted lévő emberek, vagy bármilyen jelet vagy előjelet kapsz Istentől, ami információval lát el – hogy ez olyasmi, amit meg kell tenned, hogy ez Isten megbízatása számodra –, akkor eleget kell tenned a felelősségednek, és nem szabad tétlenül ülnöd vagy a pálya széléről figyelned. Te nem vagy robot; van elméd és vannak gondolataid. Amikor valami történik, tökéletesen tudod, hogy mit kellene tenned, és határozottan vannak érzéseid és van tudatosságod. Alkalmazd tehát ezeket az érzéseket és ezt a tudatosságot a tényleges helyzetekre, éld meg őket, és alakítsd át őket a cselekedeteiddé, és így eleget tettél a felelősségednek. Azokat a dolgokat, amelyeknek tudatában lehetsz, az általad megértett igazságalapelvek szerint kell gyakorolnod. Ily módon megteszel minden tőled telhetőt, és a lehető legtöbbet teszed azért, hogy a kötelességedet végezd. Vezetőként vagy dolgozóként, amikor minden tőled telhetőt megteszel, vagyis amikor a legnagyobb mértékben megakadályozod az antikrisztusok gonosz tetteinek bekövetkezését, Isten elégedett lesz, hogy ilyen módon tudsz gyakorolni. Miért lesz elégedett Isten? Isten határozatot fog hozni az ilyen vezetőkről és dolgozókról: ők eleget tesznek a felelősségeiknek, és megtesznek minden tőlük telhetőt a szerepükkel járó munka elvégzése érdekében. Ez Isten elismerése? (Igen.)

VI. Kizárás

A vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köre olyan konkrét feladatokat foglal magában, amelyeket végre kell hajtaniuk, és amelyek közül többet is felsoroltunk: gyakorolniuk kell az antikrisztusok leleplezését, metszését, boncolgatását, korlátozását és megfigyelését. A közlés ezekről az alapelvekről befejeződött. Függetlenül azoktól a konkrét lépésektől, amelyeket a vezetők és a dolgozók különleges helyzetekben tesznek, az antikrisztusokkal való bánásmód alapelvei változatlanok maradnak. Ezen kívül ezeknek a feladatoknak a fő célja Isten választott népének megóvása. Tegyük fel, hogy Isten választott népe már egyhangúlag antikrisztusként ismert fel valakit, valamint tisztán látta és alaposan felfogta, hogy az antikrisztus mindig az emberek félrevezetésére és irányítására törekszik; tudja, hogy ha az antikrisztus jelen van, nem lehetnek jó napok vagy jó gyülekezeti élet, és mindenki egyhangúlag követeli, hogy takarítsák ki az antikrisztust a gyülekezetből. Ilyen körülmények között egyes vezetők és dolgozók továbbra is azt szorgalmazzák, hogy maradjon az antikrisztus, hogy felhasználják az antikrisztusok leleplezésének, metszésének, boncolgatásának, korlátozásának és megfigyelésének gyakorlására szolgáló képzésére – vajon még mindig szükséges végigmenni ezeken a folyamatokon? Egyes vezetők és dolgozók esetleg azt mondják: „Ha nem megyünk végig ezeken a folyamatokon, azzal nem hanyagolnám el a felelősségeimet? Csak az hangsúlyozza ki a vezetői szerepemet, ha végigmegyek ezeken a folyamatokon. El kell végeznem ezt a munkát. Akár egyetértenek a testvérek, akár nem, eleinte hagynom kell, hogy az antikrisztus maradjon. Először leleplezem, majd megmetszem és boncolgatom, és hagyom, hogy a testvérek még inkább megerősítsék, hogy antikrisztus. Egyhangú megegyezés után eltakarítjuk, illetve kizárjuk majd. Vajon ez nem lenne hatékonyabb?” Ennek eredményeképpen ez idő alatt az antikrisztus elképzeléseket kezd terjeszteni, hogy félrevezesse az embereket, és ismét megzavarja a gyülekezet munkáját, mindenki között pánikot keltve, egyesek pedig még az összejövetelekre járást is megtagadják. Hogy bemutassák eltökéltségüket és bebizonyítsák, hogy nem hanyagolják el a felelősségeiket, ezek a vezetők és dolgozók felületes látszatcselekvést végeznek, és elhúzzák a munkát. Ennek eredményeképpen sok szükségtelen kitérőt tesznek, megzavarják a gyülekezeti élet rendjét, azzal pedig, hogy csak később takarítják el az antikrisztust, elvesztegetik Isten választott népének értékes idejét az igazságra való törekvés során. Elfogadható ez a megközelítés? (Nem.) Mi a baj vele? (Ez csupán az előírások követése és látszatcselekvés.) Mi a célja annak, hogy a vezetők és a dolgozók elvégezzék ezeket a feladatokat? (Isten választott népének megóvása.) Tehát, mit kell tenni ebben a helyzetben, ha egyesek még nem ismerték fel az antikrisztust, és továbbra is meglehetősen kötődnek hozzá, amikor pedig a vezetők és a dolgozók úgy döntenek, hogy kizárják az antikrisztust a gyülekezetből, némelyek felháborodnak, mondván, hogy Isten háza nem szeretetteljes, illetve nem méltányos az emberekkel, és nincsenek alapelvei abban, ahogyan a dolgokat teszi, és hasonlókat, sőt, az antikrisztus néhány zavaros fejű embert még félre is vezet és befolyásol, akik követni akarják őt a gyülekezetből való távozásban? Ekkor a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük kell valamennyi lényegi munkát, például gyakorolniuk kell az antikrisztus metszését, és Isten szavait felhasználva le kell leplezniük és boncolgatniuk kell őt, hogy a testvérek gyakorlati tanulságokat vonhassanak le, végül pedig felismerjék az antikrisztust. Egy napon azt mondják: „Ez az ember annyira megvetésre méltó. Tényleg gonosz ember és antikrisztus. Gyorsan takarítsuk el!” Ez nem csupán egyetlen ember hangja, hanem sok testvéré. Ebben az esetben vajon még mindig szükséges elvégezni az antikrisztus korlátozásának és megfigyelésének munkáját? Nem, csak egyenesen zárd ki. Azok a vezetők és dolgozók, akik munkájuk során eljutnak erre a szintre, elérték azt az eredményt, hogy megóvják Isten választott népét az antikrisztusok ártalmaitól. Mit bizonyít ez? Egyrészt azt bizonyítja, hogy a testvérek ebben a gyülekezetben rendelkeznek tisztánlátással, képességgel és igazságérzettel. Másrészt lehetséges, hogy a vezetők és a dolgozók képesek tényleges munkát végezni, vagy pedig ennek az antikrisztusnak a tettei túlságosan kirívóak, az emberi mivolta túlságosan rossz és túlságosan elvetemült, ami közfelháborodást keltett, és ő maga vágta el idejekorán a saját útját, megkímélve a vezetőket és a dolgozókat a vele való foglalkozás folyamatának nagy részétől. Hát nem takarít meg ez rengeteg erőfeszítést? Ilyen helyzetben az eltakarításuk vagy a kizárásuk jó dolog, nemde? Ráadásul az a munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak végezniük kell, nagy kiterjedésű, és nem korlátozódik csupán erre az egy feladatra. Szerinted az antikrisztus kizárásával vége is? Ezzel mindent teljes sikerre vittél? Távolról sem! Más munkát is el kell végezned. Az antikrisztusokkal való foglalkozáson és Isten választott népének azok ártalmaitól való megóvásán túl a vezetők és a dolgozók felelőssége még az is, hogy Isten választott népét Isten szavainak valóságába vezessék, rávezessék őket romlott beállítottságaik feloldására, valamint rávezessék őket az antikrisztusi beállítottságuk feloldására, sok más fontos feladat mellett. Ha viszont e feladatok végzése közben megjelenik egy antikrisztus, akkor az antikrisztussal való foglalkozás válik a legfőbb prioritássá. Először le kell leplezniük az antikrisztust és foglalkozniuk kell vele, továbbá az igazság más aspektusairól is beszélgetniük kell. Ha egy antikrisztus zavarása jelenik meg, és nagyon nehézzé válik más munka folytatása, mivel az adott munka akadályoztatásba és ellentevékenységbe ütközik, az antikrisztus pedig súlyosan befolyásolja a testvérek életének fejlődését, a gyülekezeti élet rendjét és a kötelességek végzésének környezetét, akkor természetesen először ezzel a legnagyobb csapással és a katasztrófa gyökerével kell foglalkozni. Más munka csak az antikrisztus eltakarítása és a vele való foglalkozás után folytatódhat normálisan és rendben. Tehát, ha egy gyülekezetben megjelenne egy antikrisztus, a testvérek pedig rövid időn belül gyorsan felismernék, és egyhangúlag azt mondanák: „Tűnj el, antikrisztus!” – vajon ez nem kímélné meg a vezetőket és a dolgozókat rengeteg erőfeszítéstől? Nem kellene titokban örülnöd? Talán azt mondod: „Aggódtam, hogy nem tudom korlátozni ezt az antikrisztust, ezt az ördögöt. Amiatt is aggódtam, hogy néhány testvért félrevezetnek, és súlyosan ártanak nekik, és hogy a saját érettségem túl csekély ahhoz, hogy leleplezzem az antikrisztus lényegét, hogy alaposan boncolgassam ezeket a dolgokat és megoldjam ezt a problémát.” Most már nincs ok az aggodalomra. A testvérek ezen egyetlen kijelentésével a probléma megoldódott, a vezetők és a dolgozók „terhe” pedig lekerült. Hogy ez milyen csodálatos! Meg kellene köszönnöd Istennek; ez Isten kegyelme! Valószínűleg azért fordul elő ilyesmi a gyülekezetben, mert sok szó esett az antikrisztusok leleplezésének témájáról, és mivel a testvérek nem sokkal alacsonyabb rendűek a vezetőknél és dolgozóknál, ahogyan azt feltételeznéd. Isten szavainak útmutatása alatt valamennyire ők is képesek önállóan felfogni az igazságot és megoldani a problémákat. Amikor összefognak, hogy szavazást hívjanak össze és kizárjanak egy antikrisztust, az jó dolog, egy jó jelenség! A vezetőknek és a dolgozóknak emiatt nem kell szomorúnak, csalódottnak vagy negatívnak érezniük magukat. Miután eltakarították ezeket az akadályokat, vagyis az antikrisztusokat, az ezt követő munka minden egyes lépése továbbra is komoly próbatétel marad a vezetők és a dolgozók számára. Minden feladat, amelyet el kell végezniük, magában foglalja a felelősségeiket, valamint a képességükkel és munkavégző képességükkel kapcsolatos kérdéseket.

A hamis vezetők által tanúsított megnyilvánulások, amikor az antikrisztusok zavarásokat okoznak

Befejeztük a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köréről szóló beszélgetést: „Isten választott népének megóvása attól, hogy az antikrisztusok megzavarják, félrevezessék, irányítsák és súlyosan ártsanak nekik, valamint tegyétek képessé őket arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből lemondjanak róluk.” A következőkben egy olyan embertípus megnyilvánulásait fogjuk boncolgatni és leleplezni, akik nem képesek eleget tenni a vezetők és dolgozók felelősségeinek – a hamis vezetőkét –, méghozzá úgy, hogy összehasonlítjuk őket azzal a munkával, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. E munka végzése során számos olyan feladat van, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak fel kell vállalniuk, amelyek megkövetelik tőlük, hogy rendelkezzenek bizonyos képességgel, hogy legyenek figyelmesek, alaposak, lelkiismeretesek, felelősségteljesek, legyenek tekintettel Isten terhére, és olyan szerető szívük legyen, amely megóvja Isten választott népét, és hasonlók. Csak ezekkel a tulajdonságokkal tudnak eleget tenni a felelősségeiknek és kötelezettségeiknek. A hamis vezetők azonban ennek szöges ellentétei; ezek a tulajdonságok hiányoznak az emberi mivoltukból. Rendelkezhetnek egy bizonyos képességgel, az igazság felfogásának és az antikrisztusok felismerésének képességével, vagy lehet, hogy valamivel alacsonyabb a képességük, és legalább képesek néhány nyilvánvaló antikrisztust felismerni, akik számos gonosz tettet követnek el, még ha teljesen nem is képesek felismerni az antikrisztusok természetlényegét; vagy pedig lehet annyira gyenge is a képességük, hogy nem képesek felismerni vagy átlátni a különbségeket az antikrisztusi lényeggel rendelkezők és az antikrisztusi beállítottsággal rendelkezők között. Mindenesetre a hamis vezetők ezt a két megnyilvánulást mutatják: az egyik az, hogy nem végeznek tényleges munkát; a másik az, hogy csak felszínes, általános ügyekkel kapcsolatos munkát végeznek, miközben teljességgel képtelenek valódi problémák megoldására vagy tényleges munkavégzésre. A tizenharmadik felelősségi körrel kapcsolatos munkában a hamis vezetők e két jellegzetes megnyilvánulása továbbra is kiemelkedő. A következőkben arról fogunk beszélgetni, hogy pontosan milyen konkrét megnyilvánulásaik vannak.

I. Nem leplezik le és nem kezelik az antikrisztusokat attól tartva, hogy megsértik őket

Amikor az antikrisztusok megzavarják, félrevezetik, irányítják Isten választott népét, vagy súlyosan ártanak nekik, a hamis vezetők első megnyilvánulása a tétlenség. Mit jelent a tétlenség? Azt jelenti, hogy nem végeznek tényleges munkát. Okok húzódnak meg amögött, hogy nem végeznek tényleges munkát: elsősorban az emberek megsértésétől való félelem, valamint az alapelvek fenntartásához szükséges bátorság hiánya. Miután vezetővé válnak, ezek az emberek fitogtatni kezdik a hatalmukat, ezt gondolva: „Most már van státuszom, és a gyülekezet tisztviselője vagyok. Irányítanom kell a testvérek élelmezését, ruházkodását, lakhatását és szállítását; tisztán kell látnom, hogy amit a testvérek mondanak, az megfelel-e az igazságnak és a szentek illemének. Látnom kell, hogy őszinték-e Istenhez, hogy normális-e a lelki életük, hogy megtartják-e a reggeli és esti imádságot, hogy normálisak-e a szokásos összejöveteleik – mindezt nekem kell irányítanom.” A hamis vezetők csak ezekkel a kérdésekkel törődnek. A formaságok tekintetében látszólag eleget tesznek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, de amikor lényeges alapelvi kérdések merülnek fel, vagy akár antikrisztusok jelennek meg, a hamis vezetők elbújnak az árnyékban, és meg sem mukkannak, ott csendben maradnak és úgy tesznek, mintha nem tudnák, és képtelenek lennének bármit is észrevenni. Nem számít, milyen téveszméket terjesztenek az antikrisztusok, úgy tesznek, mintha nem hallanák. Amikor az antikrisztusok megzavarják, félrevezetik és irányítják Isten választott népét, akkor is úgy tesznek, mintha mit sem tudnának, mintha mindez az információ eltűnne, amint eljut hozzájuk. Úgy tesznek, mintha nem lennének képesek felismerni az antikrisztusokat, akiket még a hétköznapi testvérek is felismernek, ezt mondva: „Nem tudok átlátni rajtuk. Mi van, ha rossz embert zárok ki? Mi van, ha tévedek a testvérekkel kapcsolatban? Különben is, Isten házának továbbra is szüksége van olyan emberekre, akik szolgálatot nyújtanak!” Felhasználva mindenféle kifogást, hogy kibújjanak a vezetők és a dolgozók felelősségei alól, elkerülik az antikrisztusokkal való foglalkozást, és nem óvják meg a testvéreket az antikrisztusok ártalmaitól. Egyes hamis vezetők még azt is mondják: „Ha mindig leleplezem az antikrisztusokat, mi van, ha felbujtják a testvéreket, hogy támadjanak meg engem? Akkor a következő választáson senki sem fog rám szavazni, és nem lehetek többé vezető. Az én befolyásom nem olyan erős, mint az övék!” Státuszuk és személyes biztonságuk megóvása érdekében a hamis vezetők egyáltalán nem tesznek eleget annak a felelősségüknek, hogy megóvják Isten választott népét, és nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy ártsanak a testvéreknek. Egyszerre viselkednek úgy, mint akik embereknek akarnak megfelelni, és úgy, mint a páncéljába húzódó teknős, miközben önző és megvetendő emberek. Nem óvják meg a testvéreket, viszont nagyon is alaposan gondolkodnak azon, hogyan óvják meg magukat. Amikor az antikrisztusokkal való foglalkozásról van szó, vagy azok metszéséről és leleplezéséről, azért, hogy a testvérek tisztánlátásra tehessenek szert, akkor halálra rémülnek, aggódnak, hogy elveszítik a státuszukat, és úgy érzik, hogy ha megteszik, az ártalmas rájuk nézve. Teljesen semmibe veszik Isten választott népének érdekeit, kizárólag saját érdekeiket, hírnevüket, személyes biztonságukat és a családjuk biztonságát tartják szem előtt, attól tartva, hogy az antikrisztusok véletlen megsértése könyörtelenül ellenségessé teheti őket és megtorlást válthat ki. Az ilyen típusú hamis vezetőnek valójában van némi képessége. A képességének és éleslátásának köszönhetően teljesen tisztában van azzal, hogy kik az antikrisztusok, a probléma azonban az antikrisztusok megsértésétől való félelmében rejlik. Látva az antikrisztusok ádáz beállítottságát, nem meri megsérteni őket. Azonban saját maga megóvása érdekében nincsenek aggályai afelől, hogy feláldozza Isten házának és Isten választott népének érdekeit; közömbösen figyeli, ahogy a testvéreket az antikrisztusok kezére adják, lehetővé téve, hogy az antikrisztusok kedvük szerint félrevezessék és irányítsák őket, valamint súlyosan ártsanak nekik. A hamis vezetők csak alkalomadtán mondják ezt a színfalak mögött néhány viszonylag jámbor, jó emberi mivoltú embernek, akik nem jelentenek fenyegetést rájuk nézve: „Az az ember antikrisztus. Félrevezet másokat. Nem jó ember.” A testvérek és az antikrisztusok előtt azonban soha egyetlen „nem”-et sem mernek mondani az antikrisztusoknak. Soha nincs bátorságuk leleplezni az antikrisztusok semmilyen gonosz tettét, vagy azok lényegét. Még az összejövetelek során sem mernek kiadni egy hangot sem, amikor az antikrisztusok kisajátítják a szólást, és egy-két órán keresztül beszélnek. Ha az antikrisztusok az asztalra csapnak és mereven bámulják az embereket, akkor túl hangosan még levegőt venni sem mernek. Munkaterületükön belül azok, akik csekély érettséggel rendelkeznek, akik gyáva emberi mivolttal rendelkeznek, valamint azok, akik törekedni akarnak az igazságra, de még nem tettek szert tisztánlátásra, szorongást érzenek, mert nincsenek olyan vezetők vagy dolgozók, akik elő tudnának lépni, hogy leleplezzék és felismerjék az antikrisztusok gonosz tetteit. Tehetetlenül nézik, ahogy az antikrisztusok zsarnoki módon viselkednek a gyülekezetben, szándékosan vakmerően cselekszenek és megzavarják a gyülekezeti életet, anélkül, hogy bármilyen módon szembehelyezkednének velük. Eközben a hamis vezetők semmilyen tényleges munkát nem végeznek, és nem oldanak meg valódi problémákat Isten választott népéért. Amikor a testvérek nehézségekbe ütköznek, a hamis vezetők nemhogy nem leleplezik le és korlátozzák az antikrisztusok gonosz tetteit, de még egyetlen tisztességes szót sem mernek szólni. Még ha érez is valamit a lelkiismeretük, s egy kicsit vádolja is őket, zárt ajtók mögött pedig még néhány könnycseppet is hullatnak Istenhez imádkozva, másnap az összejövetelen, amikor látják, hogy az antikrisztusok felelőtlen megjegyzéseket tesznek Isten házának munkájára, és önkényesen megítélik azt, sőt közvetve még Istent is megítélik, és elképzeléseket terjesztenek Istenről, ők semmit sem tesznek, annak ellenére, hogy tudják, ez helytelen. Még akkor is, amikor látják, hogy az antikrisztusok elherdálják a felajánlásokat, a hozzáállásuk olyan, mintha félvállról vennék azt. Egyáltalán nem leplezik le vagy korlátozzák az antikrisztusokat, a szívükben pedig még csak egy kis szemrehányást sem éreznek – ez rendkívül felelőtlen dolog! Mindenkinek, akinek van némi lelkiismerete, még ha úgy érzi is, hogy a saját ereje túl gyenge, össze kell fognia olyan testvérekkel, akiknek van némi érettségük és tisztánlátásuk, hogy beszélgessenek erről a dologról és megvitassák, hogyan foglalkozzanak az antikrisztusokkal. A hamis vezetőkből viszont hiányzik az efféle elszántság és bátorság, sőt még inkább hiányzik belőlük az efféle felelősségtudat. Még azt is mondják a testvéreknek: „Az antikrisztusok túlságosan ádázak. Ha megsértjük őket, jelenteni fognak minket a kormánynak, akkor pedig egyikünk sem lesz képes hinni Istenben. Az antikrisztusok ismerik a gyülekezeti összejövetelek helyszíneit, ezért nem provokálhatjuk őket.” Ez teljes mértékben az antikrisztusok előtti fegyverletétel és behódolás, valamint a Sátánnal való megalkuvás és a kegyelemért könyörgés csúf magatartása.

Azon kívül, hogy saját magukat óvják, a hamis vezetők semmit sem végeznek el abból a munkából, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kellene végezniük, például Isten választott népének megóvását és segítését abban, hogy tisztánlátásra tegyenek szert az antikrisztusokkal szemben, és egyáltalán nem tesznek eleget semmilyen felelősségnek, mégis folyamatosan azt akarják, hogy a testvérek őket válasszák meg vezetőnek. Miután egy ciklust befejeztek, meg akarják választatni magukat a következőre. Hát nem szégyentelen és orvosolhatatlan ez? Méltók az ilyen emberek arra, hogy vezetők legyenek? (Nem.) Isten háza rád bízza a nyájat, de amikor vadállatok jönnek, a kritikus pillanatban te csak magadat óvod, a nyájat pedig a vadállatok kezére adod. Úgy viselkedsz, mint egy meglapuló teknős: menedéket, biztonságos helyet keresel magadnak, hogy elrejtőzz. Ennek eredményeként pedig a nyáj szenved kárt – a juhok némelyikét halálra harapdálják, némelyek pedig elvesznek. Tegyük fel, hogy egy vezető látja, hogy az antikrisztusok gátlástalanul megzavarják a gyülekezet munkáját, félrevezetik és irányítják Isten választott népét, ennek ellenére olyan hozzáállást tanúsít, hogy egyszerűen félresöpri a dolgot, hogy megóvja a saját méltóságát, státuszát és megélhetését, valamint biztosítsa a saját biztonságát. Ennek következtében Isten választott népének nagy része félre lesz vezetve, tehetetlennek érzi magát, valamint negatívvá és gyengévé válik; némelyek még az antikrisztusok fogságába is esnek, egyesek pedig nem hajlandók végezni a kötelességeiket. Ez a vezető mégsem érez semmit, amikor látja az antikrisztusok által okozott zavarásokat; a lelkiismerete semmiféle szemrehányást nem érez. Van-e emberi mivolta az efféle vezetőnek vagy dolgozónak? Saját céljának – az önfenntartásnak – elérése érdekében nincsenek aggályai afelől, hogy Isten választott népét az antikrisztusok kezére adja, és lehetővé tegye, hogy az antikrisztusok félrevezessék és rombolják őket, valamint súlyosan ártsanak nekik. Miféle vezető az ilyen? (Hamis vezető.) Hát nem a Sátán cinkosa? Melyik oldalon áll valójában? Bár hamis vezetőként jellemzik, e probléma lényege talán még súlyosabb, mint az, hogy hamis vezető. Olyan a természete, hogy elárulja a testvéreket, épp úgy, ahogy azok az emberek, akiket letartóztatnak és megkínoznak, és Júdásokká válnak, átadják a testvéreket a nagy vörös sárkánynak, hogy az súlyosan ártson nekik. Milyen természete van tehát annak a hamis vezetőnek, aki az antikrisztusok kezére adja Isten választott népét? Hát nem rendkívül aljasak az ilyen hamis vezetők? Összehasonlítva az antikrisztusokkal, kívülről nem tűnik úgy, hogy ezeknek a hamis vezetőknek szándékukban állna ellenállni az igazságnak. Látszólag képesek közölni néhány igazságot, van némi felfogóképességük, és képesek az igazság egy részét gyakorolni, néhányan közülük pedig még nehézségeket elviselni, és árát fizetni is képesek. Ennek ellenére, amikor Isten háza rájuk bízza Isten nyáját, és amikor gonosz emberek és démonok jelennek meg, nem használják saját életüket arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek Isten választott népének megóvásáért. Ehelyett minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy magukat óvják meg, a testvéreket pedig védőpajzsként tolják előre, hogy biztosítsák saját biztonságukat és érdekeiket. Mennyire megvetendőek és önzőek ezek az emberek! A felszínen úgy tűnik, hogy az emberi mivoltukkal nincsenek nagyobb problémák. Szeretik az embereket, képesek segíteni másokon, hajlandóak árat fizetni, és bármilyen nehézséget képesek elviselni, miközben a kötelességeiket végzik. Amikor viszont antikrisztusok jelennek meg, valami váratlan és felfoghatatlan dolgot tesznek: nem számít, hogyan vezetik félre Isten választott népét az antikrisztusok, vagy hogyan zavarják meg a gyülekezeti életet, semmit sem tesznek, és nem számít, hogy az antikrisztusok hány embert támadnak meg, zárnak ki, vagy hánynak ártanak, ezt figyelmen kívül hagyják. Azzal, hogy ezt teszik, ezek a vezetők teljesen átadják Isten választott népét az antikrisztusok irányításának, lehetővé téve, hogy az antikrisztusok kedvük szerint félrevezessék őket és súlyosan ártsanak nekik, miközben ezek a vezetők maguk egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Amikor az antikrisztusokat eltakarítják, és a probléma megoldódik, ezek a vezetők előjönnek, hogy az önismeretükről beszéljenek, arról, hogy milyen gyengék, gyávák, rémültek, önzőek és csalárdak voltak, és hogy nem voltak hűségesek, nem óvták meg jól Isten választott népét, valamint csalódást okoztak Istennek és a testvéreknek. Nagyon bűntudatosnak tűnnek; úgy tűnik, megfordultak, és képesek a bűnbánatra. Amikor azonban ismét antikrisztusok jelennek meg, ugyanúgy az antikrisztusok felé lökik a testvéreket, mint legutóbb, maguknak pedig biztonságos helyet keresnek, hogy elrejtőzzenek. Bár őket nem vezették félre az antikrisztusok, és nem is ártottak nekik, mégis elhanyagolták a felelősségeiket és elárulták Isten megbízatását, a kötelességükhöz és Isten választott népéhez való hozzáállásuk, valamint valódi énjük pedig teljesen lelepleződik. Valahányszor antikrisztusok jelennek meg, nem választják azt, hogy Isten oldalára álljanak, és a végsőkig harcoljanak az antikrisztusok ellen, továbbá semmit sem mondanak abból, amit mondaniuk kellene, és egy kicsit sem végeznek el abból a munkából, amelyet Isten választott népének megóvása érdekében végezniük kellene, hogy ezáltal a lelkiismeretük nyugodt legyen, és még kevésbé tesznek eleget a vezetők felelősségeinek, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak. E hamis vezetők minden döntése és cselekedete teljes mértékben a saját státuszuk ártalmaktól való védelmét szolgálja. Nem törődnek Isten választott népének életével vagy halálával. Számukra minden rendben van, amíg a saját hírnevük, érdekeik és státuszuk nem sérül. Ki leplezi le az antikrisztusokat, ki zárja ki az antikrisztusokat, hogyan kell kezelni az antikrisztusokat – mintha ezeknek a dolgoknak semmi közük nem lenne hozzájuk; nem érdekli őket, és nem is avatkoznak bele. Amikor antikrisztusok zavarják meg a gyülekezeti életet, ártanak Isten választott népének, rágalmazzák és gyötrik azokat, akik az igazságra törekszenek, ők ezt figyelmen kívül hagyják. Ezek a dolgok mit sem számítanak nekik; számukra mindez rendben van, amíg a státuszuk veszélybe nem kerül. Mit gondolsz az efféle emberekről? Többnyire az emberi mivoltuk nem tűnik rossznak, és úgy tűnik, hogy képesek némi munkát végezni. Amikor metszéssel szembesülnek, úgy tűnik, képesek megismerni önmagukat, a szívükben pedig van egy kis bűntudat. Amikor azonban a gyülekezetet megzavaró antikrisztusokkal találkoznak, teljesen elveszítik a józan eszüket, nincs igazságérzetük, sőt még bátorságuk sincs ahhoz, hogy harcoljanak az antikrisztusok ellen. Amikor ördögöket és Sátánokat látnak, megalkusznak; amikor zavarásokat okozó gonosz embereket látnak, elkerülik őket. A gonosz emberekhez és az antikrisztusokhoz való hozzáállásukból ítélve, vajon pontosan milyen utat követnek? Hát nem szemlélteti ez jól a problémájukat? (De igen.) Lehet, hogy az ilyen ember a felszínen nem tűnik antikrisztusnak, viszont a gonosz emberek és antikrisztusok tetteivel és viselkedésével szemben tanúsított hozzáállása pontosan az antikrisztusok beállítottsága, és ennek a természete szörnyű. Azt lehet mondani, hogy ez a felelősségeik feladásának, valamint Isten választott népe elárulásának a természete. Hát nem nagyon súlyos ez a természet? Tanúsítanak-e bármiféle hűséget a gyülekezet munkája és Isten megbízatása iránt? Van-e bennük akár csak egy cseppnyi felelősségteljes hozzáállás is? Mindegy, mikor bízzák meg őket egy megbízatással vagy a feladattal, az alapelvük az emberek megsértésének elkerülése, és önmaguk megóvása. Ez a legmagasabb mércéjük a saját viselkedésükkel szemben, valamint a dolgok elvégzésére vonatkozó alapelvük, ez pedig soha nem fog megváltozni. Egyelőre tegyük félre azt a kérdést, hogy meg lehet-e menteni az ilyen embereket – csupán az antikrisztusokkal való foglalkozás munkája szempontjából ítélve, vajon ezek a hamis vezetők méltók arra, hogy elfogadják Isten megbízatását? Méltók arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek? (Nem.) Ezek az emberek méltatlanok arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ennek az az oka, hogy hiányzik belőlük a lelkiismeret és a józan ész, és nem méltók arra, hogy felvállalják a gyülekezetvezetés munkáját; nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy ártsanak Isten választott népének, és nem is tesznek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy eleget tegyenek ennek a felelősségnek, vagy jól végezzék ezt a munkát Isten választott népének megóvása érdekében – nem arról van szó, hogy gyenge a képességük és képtelenek megtenni ezt, hanem inkább arról, hogy egyszerűen nem teszik meg. Ezért ebből a szemszögből nézve, azok az emberek, akik félnek megsérteni másokat, teljesen méltatlanok arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Hát nem meglehetősen sok az ilyen vezető és dolgozó? (De igen.) Amikor még semmi sem történik, bárki másnál lelkesebben szaladgálnak; annyira elfoglaltak, hogy még a hajukat sem fésülik meg, vagy az arcukat sem mossák meg, mintha nagyon spirituális szintre jutottak volna. Amikor azonban antikrisztusok jelennek meg, eltűnnek; mindenféle kifogást találnak, hogy kivonják magukat, és egyszerűen nem foglalkoznak az antikrisztusokkal. Mi ennek a viselkedésnek a természete? A kötelességvégzésük iránti hűség hiánya és a megbízhatatlanság. Kritikus időkben még Istent is elárulhatják, és a Sátán oldalára állhatnak, szemet hunyva afelett, hogy a gyülekezet munkáját gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg és károsítják. Még annyira sem hasznosak, mint egy házőrző kutya. Ez a hamis vezetők egyik típusa.

II. Nem képesek felismerni az antikrisztusokat

Van egy másik típusú hamis vezető is: amikor antikrisztusok jelennek meg, nem tudják felismerni, hogy milyen beállítottságuk és lényegük van, milyen megnyilvánulásaik vannak és mit tárnak fel, miféle zavarásokat okoznak a testvéreknek, mely kijelentéseik, gondolataik, nézőpontjaik és viselkedéseik vezethetik félre és zavarhatják meg a testvéreket, milyen módszereket használnak az antikrisztusok az emberek irányítására, az antikrisztusok milyen körülmények között vezethetik félre, irányíthatják a testvéreket és árthatnak súlyosan nekik és hasonlók – ezek mind olyan kérdések, amelyeket a hamis vezetők képtelenek felismerni. Az antikrisztusok félrevezetik a testvéreket; ők és a félrevezetett testvérek elszakadnak a gyülekezettől, hogy saját összejöveteleket tartsanak és független királyságokat alakítsanak ki. Nem fogadják el Isten házának vezetését, nem fogadják el Isten házának munkarendjét, és semmilyen elrendezésnek vagy útmutatásnak nem vetik alá magukat, amely Isten házától származik, még kevésbé vetik alá magukat Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek. Azonban az antikrisztusok minden ilyen, Isten választott népének félrevezetésére irányuló cselekedetét a hamis vezetők nem tekintik problémának. Képtelenek észrevenni, mi nem stimmel ezekben a helyzetekben, azt pedig még kevésbé tudják észrevenni, hogy az antikrisztusok szavai, cselekedetei, gondolatai és nézőpontjai hogyan zavarják meg, vezetik félre az embereket és hogyan ártanak nekik. Képtelenek észrevenni ezeket a negatív hatásokat, és nem tudják, hogyan ismerjék fel őket. Néhány hétköznapi testvér, mivel sokat látott és hallott, rendelkezhet egy kis tisztánlátással, érzékeléssel és tudatossággal, ám a hamis vezetők nem tudják átlátni ezeket a dolgokat. Még amikor valaki rámutat, hogy X.Y. a színfalak mögött tesz bizonyos dolgokat az emberek félrevezetésére és klikkek kialakítására, a hamis vezetők ezt is akadályozzák, mondván: „Nem terjeszthetjük ezeket a kijelentéseket. Ne okozz zavarásokat. Jó a kapcsolatuk – mi a baj azzal, hogy beszélgetnek egymással? Szabadságot kell adnunk az embereknek!” Még mindig nem tudják átlátni. Ha nem tudnak átlátni a dolgokon, akkor megfigyelhetnének, kereshetnének, és beszélgethetnének olyan testvérekkel, akik megértik az igazságot és rendelkeznek némi tisztánlátással. A hamis vezetők azonban igencsak önelégültek. Amikor a testvérek emlékeztetik őket, nem fogadják el, azt gondolva: „Te vagy a vezető, vagy én vagyok? Mivel engem választottak vezetőnek, bizonyára jobban értem az igazságot, mint az átlagemberek. Máskülönben miért engem választanának, és nem valaki mást? Ez azt bizonyítja, hogy jobb vagyok mindannyiótoknál. Függetlenül attól, hogy idősebb vagy fiatalabb vagyok nálatok, az én képességem határozottan jobb, mint a tiétek. Amikor megjelenik egy antikrisztus, nekem kell először azonosítanom őt. Ha ti azonosítjátok először, nem fogok egyetérteni az értékelésetekkel. Megvárjuk, amíg én azonosítom, mielőtt bármit is tennénk!” Ennek eredményeként az antikrisztus sok eretnekséget és téveszmét terjeszt a testvérek között, nyíltan ellenáll Isten háza munkarendjének, valamint nyíltan zúgolódik a gyülekezet ellen, Isten háza ellen és a Fennvalótól származó munkarend ellen, és ellenzi ezeket. Az antikrisztus még nyíltan a maga oldalára is vonzza a testvéreket, hogy zártkörű összejöveteleken vegyenek részt, ahol a résztvevők kizárólag az antikrisztus prédikációját hallgatják, és az ő vezetését fogadják el. A gyülekezetben még a leggyengébb képességűek is láthatják, hogy ez az ember antikrisztus. Csakis ilyen helyzetben ismerik el a hamis vezetők: „Ó, jaj, ő egy antikrisztus! Hogyhogy csak most jöttem rá erre? Nem, valójában már korábban rájöttem, de nem mondtam semmit, mert féltem, hogy a testvérek érettsége csekély, és nincs tisztánlátásuk.” Még egy pompás hazugságot is kiagyalnak maguknak. Egyértelműen azért hagyták, hogy testvérek annyi ártalmat szenvedjenek el az antikrisztustól, mert ők maguk érzéketlenek, nehéz felfogásúak, gyenge képességűek és képtelenek felismerni az antikrisztust. Ahelyett, hogy bűntudatot éreznének, a testvéreket okolják, amiért ostobaságokat beszélnek, alaptalan szóbeszédeket terjesztenek, félreértik az embereket és hasonlók. Miféle vezető az ilyen? Hát nem teljesen zavarodott? Az ilyen vezető alapvetően alkalmatlan arra, hogy felvállalja a gyülekezet munkáját. Látszólag gyakran eszi és issza Isten szavait, imádkozik, összejövetelekre jár, prédikációkat hallgat, lelki jegyzeteket és bizonyságtevő cikkeket ír, úgy tűnik, sok erőfeszítést tesz, ám amikor problémák merülnek fel, nem tudja megoldani azokat, nem tudja Isten szavai szerint keresni az igazságot, és biztosan nem tudja felismerni az antikrisztusokat Isten szavai alapján. A hamis vezetők általában képesek egy-két órán át prédikálni, amikor pedig Isten szavairól és a saját tapasztalataikról beszélnek, képesek vég nélkül fecsegni, ám amikor az antikrisztusok eretnekségeket és téveszméket terjesztenek, félrevezetik a testvéreket és megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor nincs mit mondaniuk, és egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Nemcsak, hogy nem rendelnek el semmilyen megelőző intézkedést, illetve nem vezetik rá a testvéreket az antikrisztusok eretnekségeinek és téveszméinek felismerésére, hanem még akkor sem leplezik le vagy boncolgatják őket, amikor látják az antikrisztusok által okozott akadályozásokat és zavarásokat, és meg sem metszik az antikrisztusokat; egyáltalán nem végeznek semmilyen munkát. Mi a probléma az ilyen emberekkel? (Túl gyenge a képességük.) Gyenge képességük ellenére mégis azzal dicsekednek, hogy lelki emberek, jó vezetők, valamint ők azok, akik az igazságra törekednek és szeretik Isten szavait, továbbá szégyentelenül azt állítják, hogy feladták a családi és testi örömöket, hogy eleget tegyenek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Valójában ők igazi hamis vezetők, akik felelőtlenek, lelkiismeret és józan ész nélküliek, valamint rendkívül érzéketlenek és nehéz felfogásúak – hamisítatlan, képmutató farizeusok. Csak doktrínák prédikálásához értenek, és ahhoz, hogy jelszavakat harsogjanak. Amikor az emberek kérdéseket tesznek fel nekik, képesek elméletek özönét zúdítani rájuk, hogy félrevezessék őket, de ténylegesen egyáltalán nem tudják világosan elmagyarázni az igazságalapelveket. Ennek ellenére úgy tekintenek magukra, mint akiknek van felfogóképességük és akik megértik az igazságot. A szívükben világosan tudják, hogy amikor az emberek megoldást keresnek náluk a problémákra, nem tudnak olyan válaszokat adni, amelyek megfelelnek az igazságnak, ennek ellenére továbbra is úgy tesznek, mintha jó vezetők és lelki emberek lennének. Hát nem szégyentelen ez egy kissé? (De igen.) A legtöbb hamis vezetőnek van egy közös vonása és egy közös problémája: szégyentelenek. Úgy gondolják, hogy ha vezetői státuszuk és címük van, és képesek lelki elméletekről beszélni, az lelki emberré teszi őket. Több időt töltenek Isten szavainak evésével és ivásával, prédikációk hallgatásával és az Isten házából származó videók nézésével, mint mások, és többet beszélnek másoknak Isten szavairól, ezért azt hiszik, hogy képesek elvégezni a vezetők és a dolgozók munkáját, és eleget tudnak tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Ám a tény az, hogy amikor felmerül az a fő probléma, hogy az antikrisztusok gátlástalanul félrevezetik és megzavarják Isten választott népét, ők csak nézik, de tehetetlenek, hogy bármit is tegyenek, és nem tudják, Isten szavainak mely részeit kapcsolják az antikrisztusokhoz és használják azok boncolgatására, hogy a testvérek tisztánlátást nyerjenek, szívükből elutasítsák az antikrisztusokat, valamint elkerüljék, hogy azok félrevezessék és irányítsák őket. Bár néha éreznek belül egy kis pánikot, mégis azt gondolják, hogy már régóta hisznek Istenben, sok prédikációt hallgattak, és hogy jobban értik az igazságot, mint az átlagember, és ékesszólóan tudnak beszélni. Gyakran dicsekednek: „Lelki ember vagyok. Tudok prédikálni. Bár nem tudom megoldani annak problémáját, hogy az antikrisztusok félrevezetik és megzavarják Isten választott népét, továbbá nem tudom Isten szavait az antikrisztusokhoz kapcsolni és felismerni őket, elvégeztem a munkát, amelyet el kellett végeznem, és elmondtam, amit el kellett mondanom. Amíg a testvérek meg tudják érteni, ez rendben van!” Ami a végső eredményt illeti – azaz megóvták-e Isten választott népét –, ezt a szívükben nem látják tisztán. Emellett okosnak gondolják magukat és úgy tesznek, mintha problémákat oldanának meg, ám végül csak rengeteg szót és doktrínát mondanak, anélkül, hogy ténylegesen megoldanák a problémákat. Nem tudják közölni az igazságot, hogy leleplezzék és boncolgassák az antikrisztusokat. Ehelyett csak szavakat és doktrínákat ontanak, hogy igazolják és megvédjék magukat, egy-két órán át beszélnek, teljesen összezavarva az embereket, akik végül még azokban a dolgokban is elbizonytalanodnak, amelyeket eredetileg megértettek. Nem tudják megmenteni a testvéreket az antikrisztusok félrevezetésétől, sem képessé tenni őket arra, hogy felismerjék az antikrisztusokat és szívükből elutasítsák őket – soha nem érik el azt az eredményt, hogy megóvják a testvéreket. Még ha látják is ezt a következményt, továbbra is vezetői identitást vallanak magukénak, és nem alázkodnak meg, hogy másokkal együtt keressék az igazságot, vagy hogy a problémát felfelé jelentve megoldásokat keressenek. Hát nem gazemberek az ilyen emberek? Semmi vagy, de azért továbbra is színlelsz. Mire föl színlelsz? Mivel nem lehetsz vezető, vissza kellene lépned, és máshol kellene színlelned. Nem szabad ártanod Isten választott népének! Amíg te színlelsz, az antikrisztusok megragadják az alkalmat, hogy számos olyan gonosz dolgot tegyenek, amelyek megzavarják és irányításuk alá vonják az embereket, félrevezetnek és ártanak sokaknak! Ki fog ezért felelősséget vállalni? Isten háza ki fogja deríteni, hogy ki a felelős!

Egyes vezetők és dolgozók semmilyen valódi munkát nem végeznek, amikor az antikrisztusokkal kapcsolatos eseményekkel foglalkoznak, és felismerni sem tudják az antikrisztusokat. Abban az időszakban, amikor az antikrisztusok félrevezetik és irányítják a testvéreket, ők soha nem leplezik le igazán az antikrisztusok gonosz tetteit és lényegét, és világosan megmagyarázni sem tudják azokat. Később Isten választott népéből néhányan, akik rendelkeznek tisztánlátással, leleplezik és kizárják az antikrisztusokat, ezek a hamis vezetők pedig úgy érzik, ez a saját érdemük. Az antikrisztusok kizárása után összegzést készítenek, és mondanak néhány doktrínát: „Nézzétek, amikor az antikrisztusok beszélnek és cselekszenek, a gyülekezeti élet rendellenessé válik, az emberek zavarttá válnak, az életük pedig veszteségeket szenved. Az antikrisztusok ártalmának elkerülése végett fel kell ismernünk az antikrisztusok tetteit, szavait, emberi mivoltát, lényegét és hasonlókat – mindezeket meg kell értenünk. Isten azért engedi meg az antikrisztusok megjelenését a gyülekezetben, és azért teszi lehetővé számukra, hogy megtegyenek bizonyos dolgokat és leleplezzék a saját rútságukat, felfedve ezáltal az antikrisztusokat, hogy mi felvértezhessük magunkat az igazsággal, növekedhessünk a tisztánlátásban, és a lehető leggyorsabban növelhessük az érettségünket – ebben Isten szándékai rejlenek! Most már felismertük az antikrisztusokat, és többé nem korlátoznak minket; mindenki képes elutasítani őket. Ez ünneplésre méltó dolog!” A hamis vezetők végül hivatalos hangnemet vesznek fel, és úgy adják elő összegzésüket, mintha rengeteg valódi munkát végeztek volna, nagy árat fizettek volna, és jelentős szerepet játszottak volna az antikrisztusok kizárásában. Hát nem szégyentelen ez egy kissé? Világos, hogy az elejétől a végéig nem tudták felismerni, mi is valójában egy antikrisztus; nem értik, hogyan vezetik félre az embereket az antikrisztusok, mit tesznek Isten választott népével, vagy mi az antikrisztusok beállítottságlényege, mégis úgy tesznek, mintha rengeteg munkát végeztek volna. Nyilvánvaló, hogy a testvérek voltak azok, akik felismerték az antikrisztusokat és akik kizárták őket a gyülekezetből; nyilvánvaló, hogy a hamis vezetők nem töltötték be azt a szerepet, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak be kellene tölteniük, illetve nem tettek eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek, mégis összegzést készítenek és maguknak tulajdonítják az érdemet, mintha már mindent jóval előre megterveztek volna, most pedig azt mondják a testvéreknek, hogy az ő cselekedeteik hoztak eredményeket és arattak nagy sikert. Hát nem szégyentelen ez? Miért beszélsz ilyen hivatalos hangnemben? Semmilyen valódi munkát nem végzel, mégis úgy beszélsz, mint egy tisztviselő. Talán a nagy vörös sárkány tisztviselője vagy? Hát nem farizeusok az ilyen emberek? (De igen.) Csak jelszavak kiabálásához és doktrínák hirdetéséhez értenek. Amikor bizonyos dolgok megtörténnek, nemcsak, hogy nem kezelik őket helyesen, hanem gyakorlási útjuk sincs. Csak ostobaságokat locsognak, és vakon előírásokat alkalmaznak; alapvetően képtelenek bármilyen problémát megoldani. Miután elmúlnak a dolgok, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, jó embernek tettetik magukat, és arcátlan szégyentelenséggel maguknak tulajdonítják az érdemet. Ezek az emberek a farizeusok tankönyvi példái. Csak doktrínákat tudnak hirdetni, jelszavakat kiabálni, némi erőfeszítést tenni és némi nehézséget elviselni, valódi munkát pedig képtelenek végezni, ennek ellenére továbbra is lelki embereknek tettetik magukat. Ők farizeusok. Ez az ilyen típusú hamis vezetők lényege. Annyi doktrínát tudnak hirdetni mindenki előtt, akkor hát miért nem tudják leleplezni és kezelni az antikrisztusokat? Képesek órákon át prédikálni, és nagyszerű szónoki készséggel rendelkeznek, akkor hát miért van az, hogy amikor valódi problémákkal szembesülnek – különösen az antikrisztusok gonosz tetteivel –, akkor képtelenek kezelni azokat, és a döbbenettől szóhoz sem jutnak? Mi ennek az oka? Az, hogy a képességük túl gyenge. Mégis mennyire gyenge? Nincs lelki megértésük. Műveltek és intelligensek, meglehetősen agyafúrtak a külső ügyek kezelésében, és némileg értik a törvényt. Amikor azonban az Istenben való hitről, lelki dolgokról, valamint különféle lényegi problémákról van szó, képtelenek bármit is felismerni és átlátni, és egyetlen igazságalapelvre sem tudnak rátalálni. Amikor nincs közvetlen probléma, olyan nyugodtan ülnek, akárcsak egy halász, aki kapásra vár, ám amikor problémák merülnek fel, nevetséges pojácaként viselkednek, mint a hangyák a forró serpenyőn, és szánalmas látványt nyújtanak. Időnként rendkívül komolyan és ünnepélyesen viselkednek. Amikor nem ünnepélyesek, normálisnak tűnnek, ám amikor ünnepélyessé válnak, az valójában megnevetteti az embereket. Ez azért van, mert amikor ünnepélyesek, semmi mást nem mondanak, csak lelki megértés nélküli megtévesztő dolgokat és szavakat, amelyek mind amatőr megjegyzések. Mégis komoly arccal megőrzik ünnepélyességüket – hát nem nevetséges? Ha valaki megválaszolandó kritikus kérdéseket tesz fel nekik, megzavarodnak, elnémulnak, és láthatóan különösen zavarba jönnek. Sok ilyen hamis vezető létezik. Elsődleges megnyilvánulásaik a gyenge képesség és a lelki megértés hiánya; ők zavarodott emberek. Mit jelent a lelki megértés hiánya? Amikor lelki kérdésekről és az igazsággal kapcsolatos dolgokról van szó, olyan, mintha ógörögöt próbálnának fordítani – semmit nem értenek belőle. Ennek ellenére még mindig színlelnek, mondván: „Én lelki vagyok. Régóta hiszek Istenben. Sok igazságot értek. Ti új hívők vagytok, épphogy elkezdtetek hinni Istenben, és nem értitek az igazságot. Nem vagytok megbízhatóak.” Mindig úgy tekintenek magukra, mint akik már régóta hisznek Istenben, és megértik az igazságot. Az ilyen emberek egyszerre gyűlöletesek és nevetségesek. Ezzel zárul a közlés az ilyen hamis vezetők megnyilvánulásairól.

III. Az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek

Van egy másik típusú hamis vezető, amelyik még gyűlöletesebb. Nemcsak, hogy elmulasztja leleplezni az antikrisztusokat, hanem az antikrisztusok védőernyőjeként is működik, a szeretetteljes segítséget ürügyként használva arra, hogy elnézze az antikrisztusok gonosz tetteit, amelyek megzavarják a gyülekezet munkáját. Mindegy, mennyi téveszmét terjesztenek az antikrisztusok, hogy félrevezessék az embereket, ezek a hamis vezetők nemcsak, hogy nem cáfolják meg vagy leplezik le őket, hanem még lehetőségeket is biztosítanak az antikrisztusoknak arra, hogy szabadon kifejezhessék nézőpontjukat és felszólalhassanak. Függetlenül attól, hogy Isten választott népe miféle zavarásokat, félrevezetéseket vagy ártalmakat szenved el, ők közömbösek maradnak. A hamis vezetők még akkor is előlépnek, hogy felszólaljanak az antikrisztusok érdekében, amikor egyesek rámutatnak: „Ezek az emberek antikrisztusok. Ők azok, akiket Isten házának korlátoznia kell; nem szabad előléptetni vagy művelni őket, és semmiképpen sem szabad megóvni őket. Már eleget ártottak a testvéreknek. Itt az ideje, hogy elszámoljunk velük, valamint alaposan leleplezzük őket és foglalkozzunk velük.” Figyelembe véve az olyan tényezőket, mint az antikrisztusok életkora, az Istenbe vetett hitük évei, valamint a korábbi hozzájárulásaik, különféle ürügyeket használnak, hogy felszólaljanak értük és megvédjék őket. Amikor a felsőbb szintű vezetők mennek, hogy ellenőrizzék a munkát vagy foglalkozzanak az antikrisztusokkal, a hamis vezetők megakadályozzák, hogy testvérek jelentést tegyenek felfelé az antikrisztusok gonosz tetteiről. Még lépéseket is tesznek a gyülekezet lezárására, hogy a felsőbb szintű vezetők ne szerezzenek tudomást a gyülekezetet megzavaró antikrisztusokról, a tisztánlátással rendelkező testvéreket pedig megakadályozzák abban, hogy leleplezzék az antikrisztusokat. Függetlenül attól, hogy a hamis vezetők milyen kifogásokat hoznak fel, vagy mik a céljaik azzal, hogy az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek, azzal, hogy ezt teszik, végső soron az antikrisztusok érdekeit óvják, miközben elárulják a gyülekezet és Isten választott népének érdekeit. Különféle kifogásokat használnak az antikrisztusok megóvására, például: „az antikrisztusok is hisznek Istenben, és joguk van beszélni Isten házában” és „korábban veszélyes kötelességeket végeztek; Isten házának figyelembe kell vennie múltbeli hozzájárulásaikat”. Megakadályozzák a testvéreket abban, hogy felismerjék az antikrisztusokat, és nem engedik, hogy a felsőbb szintű vezetők tudomást szerezzenek azok különféle gonosz tetteiről, ugyanakkor ők maguk nem leplezik le, és biztosan nem metszik meg az antikrisztusokat. Ezek az antikrisztusok lehetnek a családtagjaik, közeli barátaik, vagy még valószínűbb, hogy olyan emberek, akiket bálványoznak, és érzelmileg nehezen tudnak elengedni. Függetlenül a helyzettől, amennyiben tudják, hogy ezek az emberek antikrisztusok, és mégis védelmezik a gonosz tetteiket, azt mondva másoknak, hogy bánjanak velük szeretettel, sőt különféle eszközöket használva, hogy az antikrisztusoknak lehetőséget biztosítsanak különféle téveszmék terjesztésére, hogy félrevezessék és megzavarják Isten választott népét, ezek a megnyilvánulások azt mutatják, hogy az antikrisztusok védőernyőjeként viselkednek. Egyes hamis vezetők más területeken talán végeztek némi valódi munkát, de amikor az antikrisztusokkal való foglalkozásra kerül sor, nem Isten házának követelményei szerint kezelik őket. Ráadásul nem tesznek eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek sem, ahogy azt Isten háza megköveteli – nem akadályozzák meg a lehető legnagyobb mértékben az antikrisztusokat abban, hogy elképzeléseket, negatív érzelmeket, eretnekségeket és téveszméket terjesszenek, és ezzel félrevezessék az embereket a gyülekezetben. Ehelyett gyakran pozitív dolgokként fenntartják az antikrisztusok által hangoztatott megtévesztő doktrínákat, valamint azon kijelentéseiket és megjegyzéseiket, amelyek tudásra vagy a Sátán filozófiájára vannak alapozva. Ezek mind annak a megnyilvánulásai, hogy az antikrisztusok védőernyőiként viselkednek. Természetesen olyan hamis vezetők is vannak, akik nem foglalkoznak az antikrisztusokkal, mert értékelik azok társadalmi befolyását. Azt mondják: „A legtöbb testvér a társadalom alsóbb rétegeiből származik, és nincs befolyásuk. Noha ez az ember egy gonosz emberi mivolttal rendelkező antikrisztus, a világban hatalommal és befolyással bír, és rátermett. Amikor a testvérek vagy a gyülekezet veszéllyel szembesül, vajon nincs szükségünk egy félelmetes emberre, aki előlép és megóv minket? Hunyjunk hát szemet a gaztettei felett, és ne vegyük annyira komolyan azokat.” A hamis vezetők hajlandóak az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedni, hogy az antikrisztusok kiálljanak mellettük és támogassák őket – még ez sem áll távol a hamis vezetőktől. Olyan hamis vezetők is vannak, akik téves nézeteket vallanak. Azt mondják: „Egyes antikrisztusok státusszal és befolyással bírnak a társadalomban; presztízsük van. A mi gyülekezetünkben két ilyen személy van. Jóllehet antikrisztusok, ha eltakarítjuk őket, az emberek azt fogják gondolni, hogy a gyülekezetünkben nincsenek rátermett emberek, a vallási körökben forgók pedig lenéznek majd minket. Magunk körül kell tartanunk őket a látszat kedvéért. Ezért ez a két ember a gyülekezetünk kincse; senki sem ismerheti fel vagy takaríthatja el őket. Meg kell óvni őket.” Miféle logika ez? Tehetségeknek tekintik az antikrisztusokat, ezért megóvják őket. Hát nem gazemberek ezek a hamis vezetők? (De igen.) A körülményektől függetlenül, amennyiben a vezetők és a dolgozók megengedik az antikrisztusoknak, hogy azt tegyenek a gyülekezetben, amit csak akarnak, és megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor hamis vezetők és dolgozók. Függetlenül attól, hogy az antikrisztusok és a gonosz emberek hogyan terjesztenek téveszméket, ezáltal hány embert vezetnek félre, hogyan támadják és zárják ki a pozitív alakokat, és hánynak ártanak Isten választott népéből, a hamis vezetők ezt figyelmen kívül hagyják és játszák az ostobát – amíg meg tudják védeni magukat, ez számukra rendben van. Ezek a hamis vezetők elsődleges megnyilvánulásai. Mindegy, mit mondanak vagy tesznek az antikrisztusok, a hamis vezetők nem leplezik le, nem boncolgatják és nem korlátozzák őket, hogy a testvérek felismerhessék és elutasíthassák őket. Ehelyett úgy dédelgetik az antikrisztusokat, mint házi kedvenceiket, úgy szolgálják és óvják őket, mint méltóságokat, szabad utat adnak nekik, és különféle lehetőségeket teremtenek számukra a szereplésre. Kinek az érdekeit áldozzák fel, miközben hagyják, hogy az antikrisztusok teljes mértékben élvezzék a szabadságukat? (Isten választott népének érdekeit.) A hamis vezetők nemcsak hogy nem óvják meg Isten választott népét, hanem még azt is megengedik az antikrisztusoknak, hogy átvegyék az irányítást a gyülekezetben, arra kényszerítve a testvéreket, hogy úgy szolgálják az antikrisztusokat, mint az ökrök és a lovak, mint a rabszolgák; az antikrisztusok parancsainak követésére, megtévesztő megjegyzéseik, gondolataik és nézőpontjaik elfogadására, az irányításuk elfogadására, sőt még az általuk okozott súlyos ártalmak és hasonlók elfogadására is késztetik őket. Ez az a munka, amit a hamis vezetők végeznek. Vajon a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák az antikrisztusokat abban, hogy súlyosan ártsanak Isten választott népének? Eleget tettek a vezetők és a dolgozók felelősségeinek? Elvégezték az Isten választott népe megóvásának a munkáját? (Nem.) Röviden, függetlenül az októl, minden vezető, aki szabad utat ad az antikrisztusoknak, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak, anélkül, hogy bármilyen munkát végezne, az hamis vezető. Miért mondom, hogy hamis vezető? Azért, mert amikor az antikrisztusok félrevezetik és irányítják Isten választott népét, ő hagyja, hogy a testvérek különféle ártalmakat szenvedjenek el az antikrisztusoktól, nem teljesítve az Istentől kapott megbízatását. Isten háza rád bízta Isten juhait, Isten választott népét, te pedig nem tettél eleget a felelősségednek. Méltatlan vagy arra, hogy Isten megbízatását viseld! Függetlenül az októl vagy bármilyen esetleges indoklásodtól, ha a vezetőként töltött hivatali időd alatt az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedtél, és emiatt a testvérek bőven szenvedtek az antikrisztusok zavarásai, félrevezetése, irányítása és súlyos ártalma miatt, akkor mindörökre bűnös vagy. Ennek nem az az oka, hogy nem tudod felismerni az antikrisztusokat, vagy átlátni a lényegüket – egyértelműen tudod a szívedben, hogy az antikrisztusok Sátánok és ördögök, mégsem engeded Isten választott népének, hogy leleplezze és felismerje őket. Ehelyett hagyod, hogy a testvérek hallgassanak rájuk, elfogadják őket és engedelmeskedjenek nekik. Ez teljes mértékben ellentétes az igazsággal. Vajon ez nem tesz téged mindörökre bűnössé? (De igen.) Nemcsak, hogy nem óvtad meg azokat, akik őszintén végzik a kötelességeiket és az igazságra törekszenek, hanem még elő is léptetted az antikrisztusokat vezetői és dolgozói pozíciókba, házi kedvencekként dédelgetve őket, a testvéreket pedig arra kényszerítve, hogy engedelmeskedjenek a parancsaiknak. Isten háza nem azért bízta rád Isten választott népét, hogy az antikrisztusok vagy a te rabszolgáidként szolgáljanak, hanem azért, hogy Isten választott népét a Sátán és az antikrisztusok elleni harcba vezesd, valamint arra, hogy felismerjék és elutasítsák az antikrisztusokat, és hogy lehetővé tedd Isten választott népe számára, hogy normális gyülekezeti életet éljen, normálisan végezze a kötelességeit, bemenjen az igazságvalóságba, és Isten útmutatása alatt alávesse magát Istennek és tanúskodjon Isten mellett. Ha még ennek a felelősségnek sem tudsz eleget tenni, akkor megérdemled-e, hogy embernek nevezzenek? Te pedig ennek ellenére továbbra is meg akarod óvni az antikrisztusokat. Talán az őseid vagy a bálványaid az antikrisztusok? Még ha vérrokonság van is köztetek, akkor is ragaszkodnod kell az igazságalapelvekhez, és az igazságosságot a család fölé kell helyezned. Kötelességednek kellene tekintened, hogy eleget tegyél a vezetők és a dolgozók felelősségeinek – leleplezve, felismerve és elutasítva az antikrisztusokat, valamint minden tőled telhetőt megtéve azért, hogy a lehető legnagyobb mértékben megóvd a testvéreket és megakadályozd, hogy az antikrisztusok ártsanak nekik. Ez a kötelességed hűséges végzése és Isten megbízatásának beteljesítése; csak akkor lehet téged megfelelő színvonalú vezetőnek vagy dolgozónak nevezni, ha ezt teszed. Ha nem teszel eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és önként az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedsz, mi más lehetnél, mint mindörökre bűnös? Ezzel zárul az antikrisztusok védőernyőjeként viselkedő hamis vezetőkről szóló közlés. Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek hamis vezetők közé sorolása egyáltalán nem igazságtalan; ez az igazi hamis vezetők egyik megnyilvánulása.

IV. Nem törődnek azokkal az emberekkel, akiket az antikrisztusok félrevezettek, és nem kérdezősködnek felőlük

A hamis vezetőknek van egy másik megnyilvánulása is, ami még inkább felháborító. Egyes hamis vezetők bizonyos mértékben fel tudják ismerni az antikrisztusokat a velük való érintkezés során, ám elmulasztják, hogy azonnal foglalkozzanak velük. Azt is elmulasztják, hogy azonnal leleplezzék és boncolgassák az antikrisztusok gonosz tetteit és lényegét azok különféle viselkedésein keresztül, így nem teszik lehetővé a testvérek számára, hogy felismerjék és elutasítsák az antikrisztusokat. Ez már annak számít, hogy nem tesznek eleget a vezetők és dolgozók felelősségeinek. Amikor néhány testvér félre lett vezetve és antikrisztusokat követ, ezek a hamis vezetők közömbösek maradnak, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Ráadásul semmiféle lelkifurdalást vagy önvádat nem éreznek a szívükben. Nem érzik úgy, hogy cserbenhagyták Istent vagy a testvéreket. Ehelyett gyakran mondják ezt a „klasszikus” frázist: „Ezeket az embereket félrevezették az antikrisztusok. Megérdemelték! Az ő hibájuk, amiért nincs tisztánlátásuk. Még ha nem is követték volna az antikrisztusokat, akkor is eltakarítandó célpontok lennének Isten háza számára.” Ezek a hamis vezetők nemcsak, hogy semmiféle lelkifurdalást vagy bűntudatot nem éreznek, miután az antikrisztusok félrevezetik a testvéreket, hanem még csak el sem gondolkodnak és meg sem térnek. Ehelyett ilyen embertelen dolgokat mondanak, azt állítva, hogy ezek a testvérek megérdemelték, hogy az antikrisztusok félrevezessék őket. Mi látható ezekből a szavakból? Van ezekben az emberekben bármi emberi mivolt? (Nincs.) Az emberi mivoltuk hiánya bizonyos. Akkor hát miért mondják ezeket a dolgokat? (Azért, hogy kibújjanak a felelősség alól.) Először is azért, hogy kibújjanak a felelősség alól, hogy félrevezessék és eltompítsák az embereket. Úgy vélik: „Azokat az embereket azért vezették félre az antikrisztusok, mert hiányzik belőlük a tisztánlátás, aminek semmi köze hozzám. Nem törekedtek az igazságra, így hát megérdemelték, hogy félrevezessék őket!” Mit jelent az, hogy „megérdemelték”? Azt jelenti, hogy az antikrisztusoknak félre kell vezetniük és irányítaniuk kell ezeket az embereket, és súlyosan ártaniuk kell nekik – bármilyen bánásmódban részesülnek is az antikrisztusoktól, megérdemlik; megérdemlik, hogy az antikrisztusokat kövessék. A burkolt célzás az, hogy ezeknek az embereknek nem Istent kellene követniük, hanem az antikrisztusokat, hogy Isten követése hiba volt részükről, valamint az is hiba volt, hogy Isten őket választotta, és bár beléptek Isten házába, elkerülhetetlen volt, hogy az antikrisztusok eltérítsék őket. Hát nem ez az, amire a hamis vezetők burkoltan céloznak? Nemcsak a testvéreket rágalmazzák, hanem Istent is káromolják. Hát nem gyűlöletesek az ilyen emberek? (De igen.) Rendkívül gyűlöletesek! Amellett, hogy kibújnak a felelősség alól, valamint eltitkolják a tényt és az igazságot, hogy nem óvták meg a testvéreket, még támadják is őket, kijelentve, hogy ezek az emberek megérdemelték, hogy az antikrisztusok félrevezessék őket, és hogy méltatlanok arra, hogy higgyenek Istenben és részesüljenek Isten megmentésében. Ez az egy kijelentés felfedi, mennyire aljas a jellemük! Bár közvetlenül nem zavarták, nem vezették félre és nem nyomták el a testvéreket, ahogy az antikrisztusok, a hozzáállásuk a testvérekhez, Isten megbízatásához és az Isten háza által rájuk bízott nyájhoz megmutatja, mennyire kőszívűek és hidegvérűek is valójában! Senki sem fogadja el oly könnyen Isten munkáját; ez az evangélium hirdetőinek áldozataival és együttműködésével jár. Rengeteg emberi munkaerőt és erőforrást igényel, sőt mi több, Isten fáradhatatlan munkája van benne. Isten az, aki különféle embereket, eseményeket, dolgokat és környezeteket rendez el, hogy az embereket Maga elé hozza. A hamis vezetők mindezt figyelmen kívül hagyják. Mindegy, kit vezetnek félre az antikrisztusok, egyetlen mondattal elintézik: „Megérdemelték!” Azzal, hogy így tesznek, minden érintett kemény munkáját és Isten szívének vérét veszni hagyják, semmissé téve azokat. Mit jelent az, hogy „megérdemelték”? Azt jelenti: „Ki mondta neked, hogy hirdesd nekik az evangéliumot? Méltatlanok arra, hogy Istenben higgyenek. Hiba volt hirdetni nekik az evangéliumot. Ki mondta nekik, hogy antikrisztusokat kövessenek? Bár nem végeztem valódi munkát, nem is én vettem rá őket az antikrisztusok követésére. Ők maguk ragaszkodtak hozzá; megérdemelték, hogy az antikrisztusokat kövessék!” Miféle emberi mivolttal rendelkezik az ilyen ember? Van egyáltalán szíve? Hidegvérű állat, rosszabb, mint egy házőrző kutya, és mégis vezető? Méltatlan! Kell, hogy legyen tisztánlátásotok: látva, hogy az ilyen emberekből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, és hogy ennyire hidegvérűek, nem szabad vezetőnek választanotok őket. Ne legyetek zavarodottak! Nemcsak, hogy nem tesznek meg mindent a veszteségek helyreállítása és az antikrisztusok által félrevezetett emberek visszanyerése érdekében, hanem még ilyen kegyetlen dolgokat is mondanak – annyira rosszindulatúak! A probléma az ilyen típusú emberekkel sokkal súlyosabb természetű, mint egy átlagos hamis vezetővel. Bár nem tekinthetők antikrisztusnak, a megnyilvánulásaik alapján egyértelmű, hogy nincs emberi mivoltuk, és méltatlanok arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek. Semmi mások, csupán ocsmány, hálátlan árulók! Nem tudják, mi Isten megbízatása, és annak sincsenek tudatában, hogy milyen munkát kellene végezniük. Nem kezelik ezt lelkiismerettel és józan ésszel; méltatlanok arra, hogy Isten választott népének vezetői legyenek, továbbá méltatlanok arra, hogy elfogadják Isten megbízatását. Különösen a hamis vezetőkben nincs szeretet Isten választott népe iránt. Amikor a testvérek már félre vannak vezetve, még akkor is beléjük rúgnak, amikor mélyponton vannak, és ilyesmiket mondanak: „megérdemelték”, semmiféle együttérzést nem tanúsítva. Ha az ilyen ember látja, hogy valakit szerencsétlenség vagy nehézségek sújtanak, nem fog segíteni, hanem inkább belerúg, amikor az illető már lent van. A lelkiismerete nem fog önvádat érezni, és továbbra is ugyanolyan vezető marad, amilyen mindig is volt. Hát nem szégyentelen ez? (De igen.) A testvérekről nem is beszélve: ha az ördögök egy rendes nem hívőnek ártanak súlyosan, Istenben hívőként és teremtett lényként bárki, aki normális emberi mivolttal rendelkezik, együttérezne; mennyivel inkább kellene fájdalmat éreznie a szívének, amikor olyan testvérekről van szó – azokról, akik őszintén hisznek Istenben –, akiket félrevezetnek az antikrisztusok és akiknek ártanak. Ezek a hamis vezetők semmilyen valódi munkát nem végeznek abban az időszakban, amikor az antikrisztusok gonoszságot követnek el és ártanak Isten választott népének. Sem le nem leplezik, sem nem boncolgatják az antikrisztusok gonosz tetteit és lényegét, még kevésbé érzik annak terhét, hogy segítsenek a testvéreknek felismerni az antikrisztusokat, és a szívükből elutasítani őket. Semmi felelősséget nem éreznek ebben az ügyben. Amikor egyeseket félrevezetnek az antikrisztusok, még akkor is csak ezt a hideg, szívtelen megjegyzést vetik oda: „Megérdemelték.” Ez igazán felháborító! Annak érdekében, hogy kibújjanak a felelősség alól, hogy megvédjék magukat, hogy még több embert félrevezessenek és eltompítsanak, valamint elkerüljék, hogy Isten elítélje őket, ilyen embertelen dolgokat mondanak. Hát nem gyűlöletes ez? (De igen.) Bármit is mondasz, nem tettél eleget a felelősségeidnek, és nem végezted megfelelően a munkádat – ezek a hamis vezető megnyilvánulásai; nem tagadhatod ezeket a dolgokat, bármennyire is próbálod. Hamis vezető vagy.

Egyes hamis vezetők nem csupán kőszívűen, szívtelenül és felelőtlenül viselkednek, miután az antikrisztusok félrevezettek néhány testvért, mondván, hogy ezek az emberek megérdemelték, hogy félre legyenek vezetve, hanem amikor Isten házának munkarendje megköveteli, hogy tegyenek eleget azon felelősségüknek, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszanyerjék közülük azokat, akik viszonylag jó emberi mivolttal rendelkeznek és akiknek a visszanyerésére van remény, ezek a hamis vezetők még akkor sem végeznek valódi munkát. Még akkor is közömbösek és elutasítóak maradnak, amikor egyesek kérik, hogy visszatérhessenek a gyülekezetbe: nem úgy kezelik az emberek életét, mint a legértékesebb dolgot, amelyet becsülni kellene. Elmulasztják, hogy a lehető legnagyobb mértékben visszanyerjék ezeket a félrevezetett testvéreket. Nem tudnak eleget tenni ennek a felelősségnek, és erőfeszítéseket sem tesznek ennek érdekében. Annak ellenére, hogy Isten házának munkarendje ismételten megköveteli, hogy ez a munka jól legyen elvégezve, a hamis vezetők érzéketlenek maradnak, semmilyen lépést nem tesznek, és semmilyen munkát nem végeznek. Ennek eredményeként egyesek, akiket az antikrisztusok félrevezettek, és akiket elszigeteltek vagy eltakarítottak, továbbra sem térhetnek vissza Isten házába, és még mindig nem folytatnak normális gyülekezeti életet. Természetesen egyesek különböző szempontok alapján valóban nem felelnek meg azoknak a feltételeknek, hogy Isten háza visszanyerje őket, másokat azonban vissza lehet nyerni. Ha szeretetteljes segítség és türelmes támogatás révén meg tudják érteni az igazságot, fel tudják ismerni és el tudják utasítani az antikrisztusokat, akkor visszanyerhetők. Azonban, mivel a vezetők és a dolgozók nem végeznek valódi munkát, nem hajtják végre Isten házának munkarendjét, és nem tekintik fontosnak ezeknek az embereknek az életét, némelyek magukra hagyatva még mindig kint kóborolnak. Ezek a vezetők és dolgozók különféle kifogásokat használva figyelmen kívül hagyják Isten házának munkarendjét. Még azokat a testvéreket is figyelmen kívül hagyják, akik vissza akarnak térni a gyülekezetbe, és megfelelnek a gyülekezet befogadási feltételeinek. Mindenféle kifogással állnak elő, mondván, hogy ezeknek az embereknek rossz az emberi mivolta, biztonsági kockázatokkal szembesülnek, szeretnek kiöltözni, élvezik a testi örömöket, szeretik a státuszt stb. Ezeket a koholt kifogásokat és indokokat felhasználva megtagadják tőlük a gyülekezetbe való visszatérést. Ezek az emberek félre lettek vezetve, és az antikrisztusok irányítják őket, ám az, hogy elvesztek, egyáltalán nem érdekli a hamis vezetőket. Semmiféle felelősségérzetük vagy lelkiismeretük sincs. Talán úgy gondolják, hogy ezeknek az embereknek a visszanyerése nehéz vagy veszélyes, vagy talán mélyen legbelül nem hajlandóak rá és nem értenek vele egyet. Mindenesetre különféle okok miatt egyáltalán nem hajtják végre Isten házának fent említett munkarendjét. Ezek az ilyen hamis vezetők megnyilvánulásai. Nemcsak, hogy nem működnek együtt aktívan és nem tesznek eleget az Isten vagy Isten háza által rájuk bízott feladatokkal kapcsolatos felelősségeiknek, hanem védekeznek, amikor valaki leleplezi a felelősségük elhanyagolását, és olyan dolgokat mondanak, amelyekkel kibújnak a felelősség alól és magukat igazolják, hogy elfedjék a hanyagságuk igazságát. Hát nem még inkább gyűlöletesek az ilyen hamis vezetők? (De igen.) Összefoglalva, ezek a hamis vezetők az Isten választott népének súlyosan ártó antikrisztusok kezelésében is hanyagok, egyáltalán nem végezve valódi munkát. Figyelmen kívül hagyják ennek az Isten háza által megkövetelt munkának minden részletét. Nem hajlandóak nehézséget elviselni vagy árat fizetni, inkább csak azt teszik, amihez kedvük van, és úgy cselekszenek, ahogyan akarnak – ha van hozzá kedvük, tesznek egy keveset, ha viszont nincs, akkor semmit sem csinálnak. Teljesen semmibe veszik Isten házának munkarendjét, semmibe veszik az Isten háza által rájuk bízott kötelességeket és felelősségeket, és különösen semmibe veszik Isten szándékait és követelményeit. Ezeknek az embereknek nincs emberi mivoltuk és nincs lelkiismeretük; élő halottak. Rá mernétek-e bízni az életetek e legfontosabb ügyét – az üdvösségre való törekvést az Istenbe vetett hitben – olyan emberekre, akikben nincs emberi mivolt? (Nem.) Még ha nem is adnak át téged az antikrisztusoknak, vajon minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy harcoljanak az antikrisztusok ellen, amikor azok félrevezetik Isten választott népét és súlyosan ártanak neki? Nem, nem fognak, mert az ilyen emberek hidegvérű állatok, akiknek nincs felelősségérzetük. Csak azért szolgálnak vezetőként, hogy előnyöket biztosítsanak maguknak.

A hamis vezetők néha érdeklődést mutatnak a testvérek iránt; megkérdezik tőlük, van-e szükségük valamire, hogyan állnak az étellel és a szállással, és hasonlókat. Meglehetősen figyelmesek, amikor a mindennapi élettel kapcsolatos ügyekről van szó, ám amikor az Isten megbízatását, a testvérek életét és halálát, valamint az igazságalapelveket érintő ügyekről van szó, közömbösek maradnak, és semmit sem tesznek, függetlenül attól, hogy ki kéri őket. Csak az emberek testi örömeivel, ételével, ruházatával, lakhatásával, közlekedésével, illetve az anyagi előnyökkel törődnek, és kizárólag ilyen ügyekkel foglalkoznak. Egyesek azt mondják: „A szavaid ellentmondásosak. Nem azt mondtad, hogy hidegvérűek? Vajon egy hidegvérű ember hajlandó lenne megtenni ezeket a dolgokat másokért?” Vajon egy hidegvérű ember lenne olyan jószívű, hogy mindenkiért megtegye ezeket a dolgokat? (Nem.) Valójában néhány hidegvérű ember tényleg megtenné ezeket a dolgokat, ennek pedig két oka van. Az egyik az, hogy miközben mindenkiért tesznek valamit, egyben saját magukért is tesznek dolgokat, és ebből hasznot húznak. Ha semmilyen előnyt nem tudnak szerezni abból, hogy megtesznek valamit, figyeld meg, vajon akkor is megteszik-e – azonnal megváltoztatják majd a hozzáállásukat, és abbahagyják. Ráadásul kinek a pénzét használják arra, hogy ezeket a dolgokat megtegyék, és mindenki számára előnyöket keressenek? A számlát Isten háza állja. Az Isten házának erőforrásaival való bőkezű bánásmód a specialitása ezeknek az embereknek. Hogyan is ne tennék meg ezeket a dolgokat, amikor személyesen is előnyökhöz jutnak? Miközben mindenki számára keresik az előnyöket, valójában saját magukért tesznek dolgokat. Nem olyan jószívűek, hogy mindenki más érdekében keressenek előnyöket! Ha tényleg mindenki számára keresnének előnyöket, akkor nem lehetne semmilyen önző indítékuk, az ügyeket pedig Isten házának alapelvei szerint kellene kezelniük. Ehelyett azonban mindig saját maguk számára keresnek előnyöket, és egyáltalán nem törődnek Isten választott népének életbe való belépésével. Emellett azért tesznek dolgokat mindenkiért, hogy az emberek becsüljék őket, és azt mondják: „Ez az ember előnyöket keres számunkra, és az érdekeink megóvására törekszik. Ha bármiben hiányt szenvedünk, meg kell kérnünk, hogy gondoskodjon róla. Ha ő körülöttünk van, nem lesz részünk rossz bánásmódban.” Ezeket a dolgokat azért teszik, hogy mindenki megköszönje nekik. Azzal, hogy így cselekszenek, mind hírnévre, mind előnyökre szert tesznek, így hát miért is ne tennék meg ezeket a dolgokat? Ha mindenki számára keresnének előnyöket, de senki sem tudná, hogy ez az ő művük, és mindenki Istennek köszönné meg, irántuk pedig soha senki sem érezné hálát, vajon akkor is megtennék? Biztosan nem lenne kedvük így cselekedni; lelepleződne a valódi énjük. Amikor az ilyen emberek tesznek bármit is, a természetlényegük teljesen lelepleződik. Ezért, amikor az antikrisztusok megzavarják a gyülekezetet, ők egyáltalán nem fognak soha semmilyen valódi munkát végezni azért, hogy megóvják Isten választott népét.

Az imént arról beszélgettünk, hogy miután Isten választott népe elszenvedi az antikrisztusok félrevezetését, irányítását és ártalmát, a hamis vezetők továbbra is szemet hunynak felette. Semmilyen módszeren nem gondolkodnak Isten választott népének visszanyerése érdekében, és nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek és a felelősségeiknek. Kizárólag a saját érzéseiket, hangulataikat és érdekeiket veszik figyelembe. Nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek, és nem tartják magukat felelősnek; ehelyett kibújnak a felelősségeik alól és kitérnek azok elől. Sőt, még ítéletet is mondanak Isten választott népe felett, miután az antikrisztusok félrevezették és irányították őket, mondván, hogy ők nem hisznek őszintén Istenben, hogy így kibújjanak a saját felelősségeik alól, anélkül, hogy bármiféle lelkiismeretfurdalást éreznének. Ezek a hamis vezetők a leggyűlöletesebbek. A hamis vezetők különböző megnyilvánulásai, amelyeket már megvitattunk, mind meglehetősen visszataszítóak, ám ennek az utolsó típusú embernek egyszerűen egyáltalán nincs emberi mivolta. Az efféle ember hidegvérű állat, emberi ruhába öltözött vadállat; nem tekinthető az emberiség részének, hanem a vadállatok közé kell sorolni. Miért nem tesz eleget a felelősségeinek? Mert nincs emberi mivolta, nincs lelkiismerete és nincs józan esze. Felelősségek, kötelezettségek, szeretet, türelem, együttérzés, a testvérek megóvása – ezek egyike sincs a szívében, nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ha ezek a tulajdonságok nincsenek meg az emberi mivoltában, az egyenlő azzal, hogy nincs emberi mivolta. Ezek a negyedik típusú hamis vezető megnyilvánulásai.

Nagyjából ez az a négyféle megnyilvánulása a hamis vezetőknek, amelyeket le kell leplezni a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi körén belül. Természetesen vannak más hasonló megnyilvánulások is, de alapvetően ez a négy típus már képviselheti a hamis vezetők különféle megnyilvánulásait e munka elvégzése során, valamint az emberi mivoltuk lényegét. Mindegy, hány kategóriára osztjuk fel a megnyilvánulásaikat, a hamis vezetők két kiemelkedő megnyilvánulása mindenképp megtalálható e négy kategórián belül. Az egyik az, hogy nem végeznek tényleges munkát, a másik pedig az, hogy képtelenek tényleges munkát végezni. Ez a hamis vezetők két legkiemelkedőbb megnyilvánulása. Függetlenül attól, hogy milyen a hamis vezetők emberi mivolta és képessége, valamint függetlenül attól, hogy miként bánnak az igazsággal, ez a két megnyilvánulás mindenképp kifejeződik e négy kategórián belül. A hamis vezetők leleplezéséről szóló tartalom a vezetők és a dolgozók tizenharmadik felelősségi köréről szóló mai beszélgetésünkben ezennel véget ért.

Kiegészítés: Kérdések megválaszolása

Vannak kérdéseitek? (Istenem, szeretnék feltenni egy kérdést. Az összejövetel elején Isten megkérdezte tőlünk, hogy mi a különbség az antikrisztusi beállítottságú emberek és a tényleges antikrisztusok között, valamint melyek az antikrisztusok lényegének tipikus jellemzői. Ekkor úgy éreztük, hogy az elménk kiüresedik, és miután töprengtünk egy ideig, csupán néhány nagyon egyszerű szó és doktrína jutott eszünkbe. Isten most már több mint egy éve közöl igazságokat az antikrisztusok leleplezéséről, mi viszont ezeknek csupán nagyon kis részét tudjuk megérteni és gyakorolni. Ennek egyik oka az, hogy nem fordítottunk erőfeszítést ezekre az igazságokra, a másik pedig az, hogy viszonylag kevés antikrisztussal találkoztunk, és nem tudtuk megérteni ezeket az igazságokat azáltal, hogy láthattuk volna, hogyan is kapcsolódnak a tényleges helyzetekhez. Ezért még most sincs igazán belépésünk ezekbe az igazságokba, nincs sok tisztánlátásunk az antikrisztusokkal kapcsolatban, és sok olyan megnyilvánulása van bennünk az antikrisztusi beállítottságnak, amelyeket még nem azonosítottunk. Azt szeretném megkérdezni, hogyan oldjuk meg ezt a problémát.) Az igazság bármely aspektusát tekintve rendelkezned kell némi valós tapasztalattal és tapasztalati ismerettel, valamint valódi megértésre kell jutnod ahhoz, hogy az igazság szavai bevésődjenek a szívedbe. Az igazság elnyerésének folyamata mindig így zajlik. Azokra a dolgokra tudsz emlékezni, amelyeket a tapasztalataid révén szereztél; ezek a legmélyebb benyomások. Ezért amikor ma az antikrisztusok témájáról beszélgettünk, arra kértelek benneteket, hogy először ezt a tartalmat tekintsétek át. Képesek voltatok felidézni belőle valamennyit. Azokból a dolgokból, amelyeket fel tudtatok idézni, néhány dolog elméleti számotokra, de természetesen vannak olyan antikrisztusi megnyilvánulások, amelyeket többé-kevésbé össze tudtok vetni a valós élettel – ezt mindenkinek így kell megtapasztalnia. Az embereknél az a normális helyzet, hogy prédikációhallgatás közben, bármilyen jól értik is látszólag, csupán elméletileg és a doktrína vonatkozásában értik meg, és nincs ismeretük az igazságról. Mikor tudja valaki megérteni az igazságot? Csak akkor lehet némi gyakorlati tudása, ha megtapasztalta ezeket a dolgokat. Valós körülmények megtapasztalása nélkül senki sem képes tudást szerezni. És ezért, ahogy ma az antikrisztusok témájáról beszélgettünk, szükséges volt gyors áttekintést végezni és egyszerű emlékeztetőt adni nektek. Ezután, függetlenül attól, hogy a vezetők és a dolgozók felelősségeiről vagy a hamis vezetők különféle megnyilvánulásairól beszélgetünk, legalább nem lesz túl üres számotokra – ez minden. Azonban továbbra is szükségetek van arra, hogy betekintést nyerjetek az antikrisztusok különféle megnyilvánulásaiba. Egyesek azt mondják: „Ha Isten nem rendez el néhány valódi embert, eseményt és dolgot, akkor honnan nyerhetnénk betekintést? Ugye mi magunk nem tudjuk felkutatni az antikrisztusokat?” Nem szükséges felkutatnotok őket. A legegyszerűbb megoldás az, hogy amikor antikrisztusokkal találkozol, próbáld meg a lehető legjobban összevetni őket Isten szavaival. Vesd össze a külső feltárulásaikat, kijelentéseiket, cselekedeteiket és beállítottságaikat, valamint a gondolataikat és a nézeteiket, sőt még azt is, ahogyan viselkednek és a világgal foglalkoznak, az életmódjukat és egyebeket – vagyis vesd össze ezeket az antikrisztusoknak azzal a tizenöt megnyilvánulásával, amelyeket már megvitattunk. Hasonlíts össze közülük annyit, amennyit csak tudsz. Így működik az emberek felfogóképessége: emlékezetből nem tudnak sok mindent felidézni, mert az emberi emlékezet korlátozott. Az emberek azokról a dolgokról tudnak tökéletesen beszélni, amelyeket tényleg első kézből szerzett tapasztalataik révén sajátítottak el. Nem számít, mennyit mondanak, az nem az emlékezetükön alapul, hanem a tapasztalatukon és azon, amit átéltek. Ezek a dolgok, amelyeket megszereztek, állnak a legközelebb az igazsághoz és ahhoz, ami tényszerűen igaz – ezek azok a dolgok, amelyeket az emberek tapasztalat útján nyertek. Ezektől eltekintve azok a dolgok, amelyek az emberi elképzeléseknek és képzelgéseknek felelnek meg, valamint azok, amelyek a tudáson alapulnak, nem felelnek meg az igazságnak, függetlenül attól, hogy hány éve foglalnak el meghatározó helyet az elmédben, miután először bekerültek oda. Amikor valóban megérted az igazságot, ezek a dolgok ki lesznek iktatva és el lesznek vetve. Azonban azok a dolgok, amelyek közel állnak az igazsághoz és összhangban vannak az igazsággal, amelyeket tapasztalat útján szereztél, azok az értékesek. Akár teljes mértékben megértitek a ma feltett kérdéseimet, akár nem, az antikrisztusok felismerése témakörének biztosan van olyan része, amelyet meg tudtok érteni, mivel mindannyian tapasztaltatok már némi félrevezetést és zavarást az antikrisztusoktól. Ez adott nektek egy kis tisztánlátást, amikor pedig antikrisztusokkal találkoztok, akik gonoszságot tesznek és megzavarják a gyülekezet munkáját, akkor ezek az igazságok érvénybe léphetnek számotokra. Ezek a szavak csak akkor lépnek érvénybe, amikor valódi környezetekkel találkoztok. Ha még nem tapasztaltátok meg az antikrisztusok félrevezetését, és csupán gondolatban képzelitek el a tetteiket, az haszontalan. Bármilyen jó is a képzeleted, ez nem jelenti azt, hogy képes leszel felismerni őket. Az emberek csak valódi környezetekkel szembesülve reagálnak ösztönösen, felhasználva a saját gondolataikat és nézőpontjaikat, néhány olyan elméletet, amelynek ki voltak téve, valamint néhány doktrínát, eljárást és módszert, amelyet megtanultak, hogy szembenézzenek ezekkel a dolgokkal és kezeljék őket, végül pedig különféle döntéseket hozzanak. Mielőtt azonban az emberek találkoznának ezekkel a helyzetekkel, már az is elég jó, ha a különféle elméletekről tiszta felfogásuk és benyomásuk van. Egyesek azt mondják: „Mi haszna annak, hogy Te ennyi mindent mondasz, mielőtt antikrisztusokkal találkoztunk volna?” Ez hasznos. Hát nincsenek-e könyvben kinyomtatva az antikrisztusokat leleplező szavak? Vajon e szavak olyasvalamik, amiket egy-két nap alatt teljes mértékben meg tudsz tapasztalni és át tudsz látni? Nem. A cél, amiért ki lettek nyomtatva abban a könyvben, az, hogy megmentsen titeket, és lehetővé tegye számotokra, hogy gyakran olvassátok ezeket a szavakat, megértsétek ezeket az igazságokat, valamint olvassátok Isten szavait, és élet-ellátásban részesüljetek, amikor a jövőben különféle helyzetekkel találkoztok – legyen az egy antikrisztusi eset, nehézségek a saját beállítottságaitok megváltoztatásában, vagy bármi más. Isten szavai ebben a könyvben a forrást jelentik számodra, hogy megtapasztald és kezeld ezeket a dolgokat, és belépj az igazság ezen aspektusaiba. Az, hogy mennyit tudsz megérteni a prédikációk hallgatása közben, nem tükrözi azt, hogy mennyi valósággal rendelkezel. Ha egy adott pillanatban nem tudsz rájönni valamire vagy megjegyezni valamit, az nem jelenti azt, hogy a jövőben soha nem fogod megtapasztalni vagy soha nem fogod megérteni. Röviden, meg kell értenetek, hogy csak azok a dolgok kapcsolódnak az igazsághoz, amelyeket az emberek tapasztalat útján szereznek meg, és amelyeket Isten szavai alapján ismernek meg. Azok a dolgok, amelyeket az emberek megjegyeznek, és amelyeket az elméjükben megértenek, többnyire nem kapcsolódnak az igazsághoz; ezek csupán doktrínális dolgok. Mik a legfontosabb dolgok, amikor az igazságról van szó? A legfontosabb dolgok a tapasztalat és a belépés. Az igazság bármely aspektusával kapcsolatban, amikor az emberek ténylegesen megtapasztalják, a végső aratásuk az igazság gyümölcse és a túlélésükhöz vezető út. Ezért az, hogy valamire nem emlékeznek, nem probléma.

Ha közvetlenül az összejövetel elején kezdtem volna tárgyalni a fő témát, vajon nem lettetek volna képtelenek időben reagálni? Ezért szükséges volt néhány módszert használnom, és először megkérdeznem tőletek: „Emlékeztek az antikrisztusok lényegével rendelkező emberek és az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező emberek közötti különbségre?” Azzal, hogy ezt a kérdést tettem fel először, nem az volt a célom, hogy megdöbbentselek vagy leleplezzelek titeket, hanem hogy támpontot adjak nektek. Ezután áttekintettük a témát, néhányan pedig fokozatosan emlékezni kezdtek: „Korábban már beszélgettünk arról, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak igazsággal, és milyen az antikrisztusok emberi mivolta.” Az antikrisztusokról szóló tartalom egy része már mély benyomást tett rád; ez a tartalom arra vár, hogy felhasználd, amikor ilyen dolgokat tapasztalsz, hogy útmutatásként és eligazításként szolgáljon a gyakorlásodhoz. Azonban még ennél is több olyan tartalom van, amelyről első hallás után egyáltalán nem volt benyomásod. Ezt a tartalmat szintén meg kell tapasztalni. Amikor átéled ezeket a tapasztalatokat, majd eszel és iszol, valamint imádkozva olvasod ezeket a szavakat, még többet fogsz nyerni. Akár olyan tartalomról van szó, amelyről van benyomásod, akár olyanról, amelyről nincs, miután átéled ezeket a dolgokat, az egész össze fog állni. A doktrínák, amelyeket megjegyeztél, gyakorlati megértéseddé és nyereségeddé válnak majd, miután megtapasztaltad azokat. Ami azokat a tartalmakat illeti, amelyekről nem volt benyomásod, miután egyszer megtapasztaltad őket, talán már lesz némi benyomásod, de ez csupán egy kis érzékszervi tudás lesz. Ez az érzékszervi tudás csak a doktrína szintjén maradhat. Rajtad áll, hogy újra megtapasztalj hasonló dolgokat, és ezen a ponton ez útmutatást, iránymutatást fog adni, és gyakorlási utat biztosít majd számodra. Isten szavainak megtapasztalása és az igazság megtapasztalása ilyen folyamat. Kínos, hogy nem tudtátok, hogyan válaszoljatok az Általam feltett kérdésre? Nem kínos. Ha hirtelen feltennétek Nekem egy kérdést, ott helyben Nekem is át kellene gondolnom, mérlegelve, hogy mit jelent a kérdés, és az igazság mely aspektusait érinti. Az emberi agy és elme így működik – időre van szükségük a reagáláshoz. Még ha olyasvalamiről van is szó, ami nagyon ismerős a számodra, ha már évek óta nem találkoztál vele, akkor időre lesz szükséged, hogy reagálj rá, amikor hirtelen újra összefutsz vele. Nem számít, mennyire mélyen tapasztaltál meg valamit, ha sok nap vagy év után újra találkozol vele, akkor időre lesz szükséged, hogy reagálj – arról nem is beszélve, hogy az antikrisztusok témájával kapcsolatos megértésetek még mindig csak a szavak és doktrínák szintjén van: még nem tudjátok összekapcsolni az antikrisztusokkal, akikkel a valós életben találkoztok, és azt is mondhatjuk, hogy alapvetően továbbra sem tudjátok felismerni az antikrisztusokat. Tehát ezek az igazságok arra várnak, hogy a gyakorlatban megtapasztaljátok őket – csak ekkor tudjátok ellenőrizni Isten szavainak hitelességét és pontosságát. Például korábban beszéltünk arról, hogy az antikrisztusok rendíthetetlenül elutasítják a megtérést. Tegyük fel, hogy megjegyezted ezt, és azt mondod: „Isten azt mondta, hogy az antikrisztusok rendíthetetlenül elutasítják a megtérést. Dacolni fognak Istennel, és a végsőkig szembeszegülnek majd Vele. Nem fogadják el az igazságot, és soha nem fogják elismerni, hogy Isten szavai az igazság, bármi történjék is. Idegenkednek az igazságtól.” Ezt a kijelentést csak dotrínálisan érted meg, fogadod el, vagy van róla benyomásod; ez csupán egy kevéske érzékszervi tudás. A tudatalattidban érzed, hogy ez a kijelentés helytálló, de az antikrisztusok által kimondott mely konkrét szavak, az általuk felfedett melyik romlott beállítottságok, illetve az őket hajtó mely természet stb. felel meg és kapcsolódik Isten antikrisztusokat leleplező szavaihoz? Ezek közül melyek bizonyíthatják, hogy az Istentől származó leleplezés tényszerű? Ez megkívánja tőled, hogy vagy személyesen találkozz egy antikrisztussal, vagy pedig megfigyelőktől hallj egy antikrisztus tetteiről és szavairól, és végül ráébredj: „Isten szavai annyira gyakorlatiak, teljesen helytállóak. Ezt az embert már többször antikrisztusként jellemezték, és már többször elbocsátották. Bár még nem zárták ki, illetve nem takarították el, a megnyilvánulásai és a feltárulásai azt mutatják, hogy egyáltalán nem fogadja el az igazságot, rendíthetetlenül elutasítja a megtérést, és nemcsak antikrisztusi beállítottsággal rendelkezik, hanem antikrisztusi természetlényeggel is – tényleg ízig-vérig antikrisztus.” Egy napon pedig, amikor ezt az embert kizárják, megerősíted a szívedben: „Isten szavai annyira pontosak! Az antikrisztusi beállítottsággal rendelkező emberek megváltozhatnak, azok viszont, akik antikrisztusi lényeggel rendelkeznek, nem fognak megváltozni.” Ezek a szavak gyökeret eresztenek a szívedben. Ez nem csupán egy emlék vagy némi benyomás, és nem is csupán egyfajta érzékszervi tudás. Ehelyett mélyen megérted és elfogadod Isten szavait: „Egy antikrisztus nem fog megváltozni; a végsőkig szembe fog szegülni Istennel. Nem csoda, hogy Isten nem menti meg őket; nem csoda, hogy Isten nem munkálkodik ilyen embereken. Nem csoda, hogy amikor a kötelességüket végzik, soha nincs megvilágosodásuk vagy világosságuk, és egyáltalán nem mutatnak növekedést – eltökélten a saját útjukat járják. Ez tényleg egy antikrisztus!” Amikor ellenőrzöd Isten szavainak pontosságát, azt gondolod magadban: „Isten szavai tényleg az igazság. Ezek a szavak helytállóak. Ámen!” Mit jelent számodra „Ámen”-t mondani? Azt jelenti, hogy a tapasztalataid révén megértetted, hogy Isten szavai minden dolgok mérésének kritériumai, hogy Isten szavai az igazság, és hogy még amikor ez a korszak és ez az emberiség el is múlik, Isten szavai akkor sem fognak elmúlni. Miért nem fognak elmúlni? Mert legyen az bármikor, az antikrisztusok lényege soha nem fog megváltozni, és Isten szavai, amelyek leleplezik az antikrisztusok lényegét, soha nem fognak megváltozni. Még ha ez a korszak el is fog múlni, még ha ez a romlott emberiség el is fog múlni, Isten e szavai mindig a tények igazságai lesznek – ezt senki sem tagadhatja. Ez Isten szava! Amikor úgy érzed, hogy Isten szavai megfelelnek a tényeknek, amelyeket látsz és megtapasztalsz, és összhangban vannak azokkal, a szíved pedig megerősítést nyer, és ez nem csupán egy érzés, hogy Isten szavainak helyesnek kell lenniük, vagy hogy Isten szavai nem tévesek, hanem láttad és személyesen megtapasztaltad azt, akkor természetesen „Ámen”-t fogsz mondani Isten szavaira. Ha ekkor újra megkérdezem: „Melyek az antikrisztusi lényeggel rendelkező emberek megnyilvánulásai?”, a belső megértésed azonnal elő fog jönni. Nem csupán egy benyomásod lesz, egy mondatod, amelyre emlékszel, vagy egyfajta tudatosságod vagy érzékszervi tudásod. Azonnal azt fogod mondani: „Az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és rendíthetetlenül elutasítják a megtérést!” Bár lehet, hogy ez a kijelentés nem túl logikusan van felépítve, bár meglehetősen hirtelen hangzik el, és az emberek elsőre nem fogják megérteni, te tudod, mit jelent, mert megtapasztaltad és saját szemeddel láttad. Az antikrisztusok pontosan ilyen nyomorult lények – soha nem fognak megtérni. Ezeket a szavakat meg kell tapasztalni; aki nem tapasztalja meg őket, az semmit sem fog nyerni.

2021. október 02.