Világosságomnál az emberek újra látják a fényt. Szavamban az emberek megtalálják azokat a dolgokat, amiket élveznek. Keletről jöttem, keletről származom. Amikor felragyog a dicsőségem, minden nemzetet megvilágít, mindenre fény vetül, egyetlen dolog sem marad sötétben. Az az élet, amit Isten népe él Istennel a királyságban, mérhetetlenül boldog élet. A vizek táncolnak örömükben az emberek áldott élete fölött, a hegyek az emberekkel együtt élvezik a bőségemet. A királyságomban minden ember törekszik, keményen dolgozik, kimutatja hűségét. A királyságban nincs többé lázadás, nincs többé ellenállás; a menny és a föld egymástól függ, az ember és Én mély érzésben közel kerülünk egymáshoz az élet édes boldogságain keresztül, egymásra támaszkodva... Ekkor hivatalosan megkezdem életemet a mennyben. A Sátán háborgása nincs többé, és az emberek nyugalomra jutnak. Kiválasztott népem szerte a világegyetemben az Én dicsőségemben él, összehasonlíthatatlanul áldottak, nem olyan emberekként, akik emberek között élnek, hanem Istennel élő emberekként. Az egész emberiség átesett a Sátán rontásán, és fenékig kiitta az élet keserű és édes nedűjét. Most, az Én világosságomban élve, hogy is ne örvendezne az ember? Hogyan engedheti el az ember könnyű szívvel ezt a gyönyörű pillanatot, és hagyhatja elillanni? Ti, emberek! Énekeljétek a szívetekben lévő dalt, és táncoljatok Nekem örömötökben! Emeljétek fel őszinte szíveteket, és ajánljátok fel Nekem! Verjétek a dobokat, és játsszatok Nekem örvendezve! Gyönyörűségemet az egész világegyetemre kisugárzom! Felfedem dicsőséges arcomat az embereknek! Hangosan kiáltok! Felülemelkedem a világegyetemen! Már uralkodom az emberek között! Az emberek magasztalnak Engem! A kék égben sodródom odafent, és az emberek Velem sétálnak. Az emberek között sétálok, és népem körbevesz Engem! Örvendezik az emberek szíve, énekeik megrengetik a világegyetemet, megrepesztik az Empyreumot! A világegyetemet már nem borítja köd; nincs több sár, nem gyűl több szennyvíz. Világegyetem szent emberei! Az Én vizsgálódó tekintetem alatt megmutatjátok igazi arcotokat. Ti nem szennyel borított emberek vagytok, hanem szentek, akik olyan tiszták, akár a jáde kő, ti mindnyájan az Én szeretteim vagytok, ti vagytok az Én gyönyörűségem! Minden dolog újra életre kel! A szentek mind visszatértek, hogy Engem szolgáljanak a mennyben, belépve meleg ölelésembe, nem sírnak és nem aggodalmaskodnak többé, felajánlják magukat Nekem, visszajönnek az otthonomba, és a hazájukban vég nélkül szeretnek majd Engem! Sosem változnak meg az egész örökkévalóság során! Hol a bánat?! Hol vannak a könnyek?! Hol van a test?! A föld elmúlik, de a menny örök. Minden népnek megjelenek, és minden nép dicsér Engem. Ez az élet, ez a szépség nem változik az időtlen időktől az idők végezetéig. Ez a királyság élete.