Ki lakott az otthonomban? Ki állt ki Értem? Ki szenvedett kedvemért? Ki adta a szavát Nekem? Ki követett Engem mindmáig, és mégsem vált közömbössé? Miért hideg és érzéketlen minden emberi lény? Miért hagyott el Engem az emberiség? Miért idegenkedik Tőlem az emberiség? Miért nincs melegség az emberi világban? Amíg Sionban voltam, megízleltem a mennyei meleget, és amíg Sionban voltam, élveztem a mennyei áldást. Aztán újra az emberiség körében éltem, megízleltem az emberi világ keserűségét, és saját szememmel láttam az emberek között fennálló összes különböző állapotot. Az ember észrevétlenül megváltozott, ahogyan Én is „megváltoztam”, és csak így jutott el a mai napig. Nem követelem meg, hogy az ember képes legyen bármit is tenni Értem, és azt sem követelem meg, hogy az Én kedvemért gyarapodjon. Csak azt akarom, hogy képes legyen az Én tervem szerint cselekedni, ne lázadjon Ellenem, és ne legyen Számomra szégyenfolt, hanem tegyen hangos tanúságot Rólam. Az emberek között voltak olyanok, akik méltó tanúságot tettek Rólam, és dicsőítették nevemet, de hogyan tudnák az ember gyakorlatai vagy viselkedése kielégíteni szívemet? Hogyan igazodhatna az ember az Én szívemhez, és hogyan tehetne eleget a szándékaimnak? A föld összes hegye és vize, a föld virágai, füvei és fái mind az Én kezem munkáját mutatják, mind az Én nevemért léteznek. Miért van az, hogy az ember mégsem tudja elérni az Általam elvárt színvonalat? Lehet, hogy az ő megalázó alacsonyrendűsége miatt? Lehet, hogy azért, mert Én felemeltem őt? Lehet, hogy túl kegyetlen vagyok vele? Miért fél az ember mindig az Én követeléseimtől? Ma, a királyság sokasága között miért van az, hogy csak a hangomra hallgattok, de az arcomat nem kívánjátok látni? Miért csak a szavaimat nézitek, anélkül hogy összevetnétek őket Lelkemmel? Miért tartotok Engem számon külön égi és földi mivoltomban? Lehet-e, hogy amikor a földön vagyok, nem ugyanaz vagyok, mint a mennyben? Lehet-e, hogy amikor a mennyben vagyok, nem tudok leszállni a földre? Lehet-e, hogy amikor a földön vagyok, méltatlan vagyok arra, hogy a mennybe vigyenek? Mintha olyankor, amikor a földön vagyok, alantas teremtmény lennék, mintha olyankor, amikor a mennyben vagyok, fennkölt lény lennék, és mintha ég és föld között áthidalhatatlan szakadék tátongana. Mégis úgy tűnik, hogy az emberek világában semmit sem tudnak e dolgok eredetéről, hanem mindig Velem szemben futnak, mintha szavaimnak csak hangjuk lenne, de semmi jelentésük. Az egész emberiség energiát fordít a szavaimra, saját kutatásokra vállalkozik külső megjelenésemmel kapcsolatban, de mindannyian kudarcot vallanak, erőfeszítéseik nem hoznak gyümölcsöt, ehelyett szavaim lesújtják őket, és nem mernek újra felállni.

Amikor próbára teszem az emberek hitét, egyetlen ember sem tesz igaz tanúságot, egyetlen ember sem képes felajánlani mindenét; az ember ehelyett továbbra is rejtőzködik, és nem hajlandó megnyílni, mintha el akarnám ragadni a szívét. Még Jób sem állt soha igazán szilárdan a megpróbáltatása során, és nem sugárzott belőle a szeretetreméltóság a szenvedés közepette. Minden emberen halvány zöld árnyalat jelenik meg a tavaszi melegben; a tél hideg szélrohamaiban sohasem maradnak zöldek. Csontos és sovány termetével az ember nem tud megfelelni a szándékaimnak. Az egész emberiségben nincs senki, aki példaképül szolgálhatna mások számára, mert minden ember alapvetően egyforma, és nem különbözik egymástól, alig különbözteti meg őket egymástól valami. Emiatt az emberek még ma sem képesek teljesen megismerni munkáimat. Csak amikor fenyítésem az egész emberiségre leszáll, akkor fognak – tudtukon kívül – tudomást szerezni munkáimról, és anélkül, hogy bármit tennék vagy bárkit kényszerítenék, az emberek megismernek Engem, és ezáltal tanúi lesznek munkáimnak. Ez az Én tervem, ez a munkáimnak az az aspektusa, amely nyilvánvalóvá válik, és ez az, amit az embernek tudnia kell. A királyságban a teremtés számtalan dolga kezd újraéledni és visszanyerni életerejét. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden egyes országot darabokra zúzok. Ekkor megújítom az egész teremtést, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez a tervem, és ezek a munkáim. Amikor minden egyes ország, és minden egyes választott népem visszatér trónom elé, akkor majd a menny minden bőségét az emberi világnak adom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. Amíg a régi világ létezik, haragomat minden egyes országra zúdítom és kihirdetem az egész világegyetem számára nyilvánossá tett adminisztratív rendeleteimet, és mindazok, akik megszegik őket, meg lesznek fenyítve:

Amikor az egész világegyetemnek beszélek, minden ember hallja a hangomat, vagyis minden ember látja mindazokat a tetteket, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik a szándékaimmal szembemennek, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Megújítom az égbolt csillagainak sokaságát; hála Nekem, a nap és a hold megújul, az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt; és minden dolog megújul a földön – ez mind a szavaim által válik teljessé. A világegyetem minden országát újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld országai örökre eltűnnek, és csak az a királyság lesz, amely Engem imád; a föld minden országa elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik az ördögből vannak, meg fognak semmisülni.Mindazok, akik a Sátánt imádják, égő tüzem közepette fognak elpusztulni – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem egyesével a népeket, a vallásos közösségek különböző mértékben visszatérnek királyságomba, és cselekedeteim meghódítják őket, mert látták “a fehér felhőn lovagló Szent eljövetelét”. Minden ember a fajtája szerint lesz besorolva, és tetteinek megfelelő különféle fenyítésekben részesül; mindazok, akik ellenálltak Nekem, elpusztulnak, ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan viselkedtek – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Meg fogok jelenni az országok és népes sokaságának, és ki fogom fejezni a saját hangomat a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, lehetővé téve, hogy azt minden ember a saját szemével láthassa.

Ahogy kijelentéseim egyre mélyrehatóbbá válnak, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által minden dolog megújul. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában lepleződik le, és az emberek lassan mind elkülönülnek fajtájuk szerint, és észrevétlenül visszatérnek „családjukhoz”. Ez nagyon kedvemre való. Szabad vagyok a zavarástól, észrevétlenül beteljesedik nagyszerű munkám, és minden dolog átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint választottam szét, minden formával rendelkező dolgot kategóriákba sorolva. Amikor irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, alaposan megváltoztatva mindent, és elérem, hogy minden tervemen belülre kerüljön. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan beteljesül. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim közepette biztosan el fog bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fog válni! Ó, minden dolog! Mind új életet fognak nyerni szavaim közepette – velük lesz az ő Legfőbb Uruk! Ó, megszentelt és makulátlan új világ! Dicsőségem közepette biztosan újjá fog éledni! Ó, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! Az egész földet figyelem minden dolog közepén. A földön az emberek új életet kezdtek, és új reményeket nyertek. Ó, népem! Hogyan ne térnél vissza az életbe az Én világosságom közepette? Hogyan ne ugrálnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ó, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban, és felállt az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan elnyeri a lét alapját! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem állsz még mindig Ellenem? Hogyan használhatod ki irgalmamat, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan ne élnél az Én fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan létezni fognak az örökkévalóságig, és mindazok, akik ellenállnak Nekem, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélek meg könnyelműen minden embert mindenért, amit tettek. Átvizsgálom az egész földet, és a világ keleti felén igazságossággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom Magamat a számtalan embernek!

1992. március 29.