Ki lakott az otthonomban? Ki állt ki Értem? Ki szenvedett az Én kedvemért? Ki adta a szavát Nekem? Ki követett Engem mindmáig, és mégsem vált közömbössé? Miért hideg és érzéketlen minden emberi lény? Miért hagyott el Engem az emberiség? Miért idegenkedik Tőlem az emberiség? Miért nincs melegség az emberi világban? Amíg Sionban voltam, megízleltem a mennyei meleget, és amíg Sionban voltam, élveztem a mennyei áldást. Aztán újra az emberiség körében éltem, megízleltem az emberi világ keserűségét, és saját szememmel láttam az emberek között fennálló összes történést. Az ember észrevétlenül megváltozott, ahogyan Én is „megváltoztam”, és csak így jutott el a mai napig. Nincs szükségem arra, hogy az ember képes legyen bármit is tenni Értem, és arra sincs szükségem, hogy hozzájáruljon az Én ügyemhez. Csak azt akarom, hogy képes legyen az Én tervem szerint cselekedni, ne lázadjon Ellenem, és ne legyen Számomra szégyenfolt, hanem tegyen hangos tanúságot Mellettem. Az emberek között voltak olyanok, akik jó tanúságot tettek Mellettem, és dicsőítették nevemet, de hogyan tudnák az ember gyakorlatai vagy viselkedése kielégíteni szívemet? Hogyan igazodhatna az ember az Én szívemhez, és hogyan tehetne eleget a szándékaimnak? A föld összes hegye és vize, a föld virágai, füvei és fái mind az Én kezem munkáját mutatják, mind az Én nevemért léteznek. Miért van az, hogy az ember mégsem tudja elérni az Általam megkövetelt színvonalat? Lehet, hogy az ő alacsonyrendűsége miatt? Lehet, hogy azért, mert Én felemeltem őt? Lehet, hogy túl kegyetlen vagyok vele? Miért fél az ember mindig az Én követeléseimtől? Ma, a választott népem között a királyságban miért van az, hogy csak a hangomra hallgattok, de az arcomat nem kívánjátok látni? Miért csak a szavaimat nézitek, anélkül hogy összevetnétek őket Lelkemmel? Miért választotok el Engem így, égre és földre? Lehet-e, hogy amikor a földön vagyok, nem ugyanaz vagyok, mint a mennyben? Lehet-e, hogy amikor a mennyben vagyok, nem tudok leszállni a földre? Lehet-e, hogy amikor a földön vagyok, méltatlan vagyok arra, hogy a mennybe vigyenek? Mintha olyankor, amikor a földön vagyok, alantas teremtmény lennék, mintha olyankor, amikor a mennyben vagyok, nemes lény lennék, és mintha ég és föld között örökké áthidalhatatlan szakadék tátongana. Mégis úgy tűnik, hogy az emberi világban az emberek semmit sem tudnak e dolgok eredetéről, hanem mindig Ellenem futnak, mintha szavaimnak csak hangjuk lenne, de semmi jelentésük. Az egész emberiség energiát fordít a szavaimra, saját kutatásra vállalkozik külső megjelenésemmel kapcsolatban, de mindannyian kudarcot vallanak, erőfeszítéseik nem hoznak gyümölcsöt, ehelyett szavaim lesújtják őket, és nem mernek újra felállni.

Amikor próbára teszem az emberek hitét, egyikük sem tesz igaz tanúságot, egyikük sem képes felajánlani mindenét; ehelyett rejtőzködnek, és nem hajlandók megnyílni, mintha el akarnám ragadni a szívüket. Még Jób sem állt soha igazán szilárdan a megpróbáltatása során, és nem árasztott kellemes illatot a szenvedés közepette. Minden emberen halvány zöld árnyalat jelenik meg a tavaszi melegben; a tél hideg szélrohamaiban az emberek sohasem maradnak zöldek. Csontos és sovány érettségével az ember nem tud megfelelni a szándékaimnak. Az egész emberiségben nincs senki, aki példaképül szolgálhatna mások számára, mert minden ember alapvetően egyforma, és nem különbözik egymástól, alig különbözteti meg őket egymástól valami. Emiatt az emberek még ma sem képesek teljesen megismerni cselekedeteimet. Csak amikor fenyítésem az egész emberiségre leszáll, akkor fognak – tudtukon kívül – tudomást szerezni cselekedeteimről, és anélkül, hogy bármit tennék vagy bárkit kényszerítenék, az emberek megismernek Engem, és ezáltal látják a cselekedeteimet. Ez az Én tervem, így tárulnak fel a cselekedeteim, és ez az, amit az embernek tudnia kell. A királyságban minden dolog kezd újraéledni és életerőt sugározni. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden egyes országot darabokra zúzok. Ekkor megújítok és megváltoztatok minden dolgot, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez az Én tervem, és ezek az Én cselekedeteim. Amikor minden egyes ország, és minden egyes választott népem visszatér trónom elé, akkor majd a menny minden bőségét az emberi világnak adom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. Amíg a régi világ létezik, haragomat minden egyes országra zúdítom és kihirdetem az egész világegyetem számára nyilvánossá tett adminisztratív rendeleteimet, és mindazok, akik megszegik őket, meg lesznek fenyítve:

Amikor az egész világegyetemnek beszélek, minden ember hallja a hangomat, vagyis minden ember látja mindazokat a tetteket, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik a szándékaimmal szembemennek, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azok el fognak bukni a fenyítésem alatt. Megújítom az égbolt csillagainak sokaságát; hála Nekem, a nap és a hold megújul, az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt; és minden dolog megújul a földön – ez mind a szavaim által válik teljessé. A világegyetem minden országát újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld országai örökre eltűnnek, és csak az a királyság lesz, amely Engem imád; a föld minden országa elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik ördögöktől valók, meg fognak semmisülni. Mindazok, akik a Sátánt imádják, égő tüzem közepette fognak elhullani – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor minden egyes népet megfenyítek, a vallásos közösségek különböző mértékben visszatérnek királyságomba, és cselekedeteim meghódítják őket, mert látták, hogy „a fehér felhőn lovagló Szent” már megérkezett. Minden ember a fajtája szerint lesz besorolva, és tetteinek megfelelő különféle fenyítésekben részesül; mindazok, akik ellenálltak Nekem, elpusztulnak, ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteihez Nekem nem volt közöm, ők – annak alapján, ahogyan viselkedtek – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Meg fogok jelenni az országok és népek sokaságának, és ki fogom fejezni a saját hangomat a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, lehetővé téve, hogy azt minden ember a saját szemével láthassa.

Ahogy kijelentéseim egyre mélyrehatóbbá válnak, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által minden dolog megújul. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában lepleződik le, és az emberek lassan mind fajtájuk szerint osztályozódnak, és észrevétlenül visszatérnek „családjukhoz”. Ez nagyon kedvemre való. Szabad vagyok a zavarástól, észrevétlenül beteljesedik nagyszerű munkám, és minden dolog átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint osztályoztam, minden formával rendelkező dolgot kategóriákba sorolva. Amikor irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, alaposan megváltoztatva mindent, és elérem, hogy minden tervemen belülre kerüljön. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan beteljesül. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim közepette biztosan el fog bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fog válni! Ó, minden dolog! Mind új életet fognak nyerni szavaim közepette – lesz Legfőbb Uruk! Ó, szent és makulátlan új világ! Dicsőséges fényem közepette biztosan újjá fog éledni! Ó, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! Az egész földet megfigyelem minden dolog között. A földön az emberek új életet kezdtek, és új reményeket nyertek. Ó, népem! Hogyan ne térnél vissza az életbe az Én világosságom közepette? Hogyan ne ugrálnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ó, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban, és felállt az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan elnyeri a lét alapját! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem állsz még mindig Ellenem? Hogyan használhatod ki irgalmamat, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan ne élnél az Én fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan létezni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik ellenállnak Nekem, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélek meg egykönnyen senkit semmi olyanért, amit tett. Átvizsgálom az egész földet, és a világ keleti felén igazságossággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom Magamat a számtalan embernek!

1992. március 29.