Azon a napon, amikor minden feltámadt, eljöttem az emberek közé, és csodálatos napokat és éjszakákat töltöttem velük. Az ember csak ilyenkor érzékel egy keveset az Én megközelíthetőségemből, és amint a Velem való érintkezése egyre gyakoribbá válik, meglát valamit abból, amim van és ami vagyok – és ennek eredményeként némi ismeretre tesz szert Rólam. Felemelem a fejem az összes ember között, és figyelek, és mindannyian látnak Engem. Amikor azonban katasztrófa éri a világot, azonnal nyugtalanná válnak, és képmásom eltűnik a szívükből; a katasztrófa érkezése miatt pánikba esnek, és nem veszik figyelembe intéseimet. Sok évet töltöttem az emberek között, de ők sosem vettek észre és soha nem ismertek meg Engem. Ma a saját számmal mondom el ezt nekik, hogy minden ember Elém járuljon, hogy átvegyenek Tőlem valamit, de mégis távol tartják magukat Tőlem, és így nem ismernek meg Engem. Amikor a lépteim végigjárják az univerzumot, és eljutnak a föld határáig, az ember elkezd elmélkedni önmagán, és minden ember eljön majd Hozzám, leborul Előttem, és imádni fog Engem. Ez lesz az a nap, amikor dicsőséget szerzek, az Én visszatérésem napja és az Én távozásom napja is. Megkezdtem most munkámat az egész emberiség körében, hivatalosan is elindítottam irányítási tervem fináléját a teljes világegyetemben. Ettől a pillanattól kezdve, aki nem vigyáz, az ki van téve annak, hogy könyörtelen fenyítés közepébe merüljön, és ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Nem azért, mert szívtelen vagyok; inkább azért, mert ez irányítási tervem egy lépése; mindennek az Én tervem lépései szerint kell haladnia, és ezen senki sem változtathat. Amikor hivatalosan megkezdem munkámat, minden ember úgy mozog, ahogyan Én mozgok, úgy, hogy az emberek az egész világegyetemben Velem együtt foglalatoskodnak, az egész világegyetem „örömteli zsongás” állapotában van, és az embereket Én ösztönzöm előre. Következésképpen magát a nagy vörös sárkányt is Én korbácsolom az őrület és zavarodottság állapotába, és az Én munkámat szolgálja, és bár nem akarja, képtelen követni a saját vágyait, így nem marad más választása, mint hogy „alávesse magát az Én vezényléseimnek”. A nagy vörös sárkány minden tervemben az Én ellenpontom, az Én ellenségem, és egyben az Én szolgám is; mint ilyen, soha nem engedtem a vele szemben támasztott „követelményeimből”. Ezért az Én megtestesülésem munkájának végső szakasza az ő házában valósul meg – ez jobban elősegíti, hogy a nagy vörös sárkány megfelelően szolgáljon Nekem, amin keresztül meg fogom hódítani, és beteljesítem a tervemet. Minden angyal a döntő csatába indul Velem munkám során, és elhatározza, hogy a végső szakaszban eleget tesz a szándékaimnak, hogy a földön élő emberek az angyalokhoz hasonlóan behódoljanak Nekem, és ne akarjanak szembeszegülni Velem, és ne tegyenek semmit, ami elárul Engem. Ez az Én munkám dinamikája az egész világegyetemben.

Az emberek közé való eljövetelem célja és jelentősége az, hogy megmentsem az egész emberiséget, hogy visszahozzam az egész emberiséget az Én házamba, újraegyesítsem a mennyet a földdel, és arra késztessem az embert, hogy közvetítse a „jeleket” a menny és a föld között, mert ez az ember eredendő rendeltetése. Abban az időben, amikor az emberiséget teremtettem, minden dolgot előkészítettem az emberiség számára, és később megengedtem, hogy az emberiség a követelményeimnek megfelelően megkapja azt a gazdagságot, amit neki adtam. Ezért mondom, hogy az Én irányításom alatt áll mindaz, amit az egész emberiség a mai napig elért. És ez mind az Én tervem. Az egész emberiségben számtalan ember létezik az Én szeretetem oltalma alatt, és számtalan ember él az Én gyűlöletem fenyítése alatt. Bár az emberek mind imádkoznak Hozzám, mégsem képesek megváltoztatni jelenlegi körülményeiket; ha már elvesztették a reményt, akkor csak engedhetik, hogy a természet haladjon a maga útján, és abbahagyhatják az Ellenem való lázadozást, mert ez minden, amit az ember elérhet. Ami az ember életének állapotát illeti, az embernek még meg kell találnia az igazi életet, még mindig nem látott át a világ igazságtalanságán, sivárságán és nyomorúságos körülményein – és így, ha nem jött volna a katasztrófa, a legtöbb ember még mindig átölelné az anyatermészetet, és még mindig az „élet” zamatával foglalná le magát. Hát nem ez a világ valósága? Nem ez az üdvösség hangja, amelyen az emberhez szólok? Miért nem szeretett Engem soha senki igazán az emberiségből? Miért csak akkor szeret Engem az ember, amikor fenyítés és próbatételek veszik körül, de senki sem szeret Engem, amikor az Én oltalmam alatt áll? Sokszor sújtottam fenyítésemmel az emberiséget. Vetnek rá egy pillantást, de aztán figyelmen kívül hagyják, és jelenleg nem tanulmányozzák, és nem elmélkednek róla, és így minden, ami az emberre lecsap, az könyörtelen ítélet. Ez csak az egyik módja annak, ahogyan munkálkodom, de még mindig az a célja, hogy megváltoztassam az embert, és megszerettessem vele Magamat.

Én uralkodom a királyságban, sőt, az egész világegyetemen Én uralkodom; Én vagyok a királyság királya és a világegyetem irányítója is. Mostantól kezdve összegyűjtöm majd mindazokat, akik nem a választottak közé tartoznak, és megkezdem munkámat a pogányok között, és az egész világegyetemnek kihirdetem adminisztratív rendeleteimet, hogy sikeresen elkezdhessem munkám következő lépését. Fenyítést fogok használni, hogy terjesszem munkámat a pogányok között, vagyis erőszakot fogok alkalmazni mindazok ellen, akik pogányok. Természetesen ez a munka a választottak körében végzett munkámmal egyidőben fog zajlani. Amikor az Én népem uralkodik és hatalmat gyakorol a földön, az lesz az a nap is, amikor a földön minden ember meghódíttatott, sőt, ez lesz az az idő, amikor megpihenek – és csak akkor fogok megjelenni mindazoknak, akik meghódíttattak. Én megjelenek a szent királyságnak, és elrejtőzöm a mocsok földje elől. Mindazok, akik meghódíttattak és engedelmesekké váltak Irántam, a saját szemükkel láthatják az arcomat, és a saját fülükkel hallhatják a hangomat. Ez az áldása azoknak, akik az utolsó napokban születnek, ez az Általam eleve elrendelt áldás, és ezt senki sem változtathatja meg. Ma így dolgozom a jövő munkája érdekében. Minden munkám összefügg egymással, mindegyikben van egy hívás és egy válasz: soha egyetlen lépés sem állt le hirtelen, és soha egyetlen lépés sem történt a többitől függetlenül. Nem így van? Vajon a múlt munkája nem a mai munka alapja? Vajon a múlt szavai nem a mai szavak előfutárai? Vajon a múlt lépései nem a mai lépések eredetét jelentik? Amikor hivatalosan kinyitom a tekercset, akkor az emberek az egész világegyetemben meg vannak fenyítve, akkor az emberek szerte a világon próbatételeknek vannak kitéve, és ez az Én munkám csúcspontja; minden ember egy világosság nélküli földön él, és minden ember a környezete által jelentett fenyegetések közepette él. Vagyis ez az az élet, amelyet az ember a teremtéstől kezdve egészen napjainkig soha nem tapasztalt meg, és az idők során soha senki nem „élvezte” ezt a fajta életet, ezért mondom azt, hogy olyan munkát végeztem, amelyet még soha nem végeztek. Ez a dolgok valódi állapota, és ez a belső jelentés. Mivel közeledik az Én napom az egész emberiséghez, mivel ez nem tűnik távolinak, hanem közvetlenül az ember szeme előtt van, ki ne félne tőle? És ki ne örülne neki? Babilon mocskos városa végre megszűnt; az ember ismét egy vadonatúj világgal találkozott, az ég és a föld megváltozott és megújult.

Amikor minden nemzetnek és minden népnek megjelenek, fehér felhők kavarognak az égen, és beborítanak Engem. Így a földi madarak is énekelnek és táncolnak Nekem örömükben, kihangsúlyozva a földi hangulatot, és így életre kel minden a földön, hogy többé ne „sodródjon lassan lefelé”, hanem a vitalitás légkörében éljen. Amikor a felhők között vagyok, az ember homályosan látja az arcomat és szememet, és ilyenkor egy kicsit megretten. A múltban legendákban hallott Rólam történeteket, és ennek eredményeként csak félig hisz, félig pedig kételkedik Bennem. Nem tudja, hol vagyok, vagy hogy mekkora az arcom – vajon olyan hatalmas, mint a tenger, vagy olyan határtalan, mint a zöld legelők? Senki sem tudja ezeket a dolgokat. Ma, amikor az ember meglátja az arcomat a felhők között, csak akkor érzi, hogy a legendás Én valóságos, és így egy kicsit kedvezőbben viszonyul Hozzám, és csak az Én cselekedeteim miatt lesz kissé nagyobb az Irántam érzett csodálata. De az ember még mindig nem ismer Engem, és csak egy részt lát Belőlem a felhőkben. Ezután kinyújtom karomat, és megmutatom az embernek. Az ember megdöbben, és kezét a szája elé kapja attól rettegve, hogy kezem lesújt rá, és ily módon csodálatát egy kis félelemmel egészíti ki. Az ember minden mozdulatomat figyeli, és mélységesen fél attól, hogy lesújtok rá, amikor nem figyel – de Engem nem korlátoz az, hogy az ember figyel, és továbbra is végzem a kezem munkáját. Csupán cselekedeteimnek köszönhető az, hogy az ember valamennyire kedvemben jár, és így fokozatosan Elém kerül, hogy csatlakozzon Hozzám. Amikor teljes egészében felfedem Magam az ember előtt, az ember meglátja majd arcomat, és attól kezdve nem fogom többé elrejteni vagy elfedni Magam az ember elől. Nyilvánosan fogok megjelenni minden ember előtt az egész világegyetemben, és mindazok, akik húsból és vérből valók, látni fogják minden cselekedetemet. Mindazok, akik a lélekből valók, biztosan békében fognak lakni az Én házamban, és bizonyosan csodálatos áldásokban fognak osztozni Velem. Mindazok, akikről gondoskodom, biztosan megmenekülnek a fenyítéstől, és minden bizonnyal elkerülik a lélek fájdalmát és a test gyötrelmeit. Nyilvánosan fogok megjelenni minden nép előtt, uralkodni fogok és hatalmat gyakorolni, hogy többé ne holttestek szaga járja át a világegyetemet, hanem az Én friss illatom terjengjen az egész világon, mert közeledik az Én napom, ébredezik az ember, minden rendben van a földön, és a földi túlélés napjai véget érnek, mert eljöttem!

1992. április 6.