Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az igazságtól való idegenkedés főként az igazság és pozitív dolgok iránti érdeklődés hiányára és ellenszenvre utal. Az igazságtól való idegenkedés az, amikor az emberek képesek megérteni az igazságot, tudják, melyek a pozitív dolgok, és mégis ellenálló, felületes, ellenszenves, ködösítő és közönyös hozzáállással és állapottal viszonyulnak az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz. Ez az igazságtól való idegenkedés beállítottsága. Vajon mindenkiben megvan ez a fajta beállítottság? Egyesek azt mondják: „Bár tudom, hogy Isten szava az igazság, akkor sem tetszik nekem, nem is fogadom el, vagy legalábbis itt és most nem tudom elfogadni.” Miről van itt szó? Ez az igazságtól való idegenkedés. A bennük lévő beállítottság nem engedi, hogy elfogadják az igazságot. Milyen konkrét megnyilvánulásai vannak az igazság el nem fogadásának? Van, aki azt mondja: „Én értem az összes igazságot, de sehogy sem tudom őket gyakorlatba ültetni.” Ez megmutatja, hogy ez az ember idegenkedik az igazságtól, és hogy nem szereti az igazságot, ezért egy igazságot sem tud gyakorlatba ültetni. Egyesek azt mondják: „Az, hogy ilyen sok pénzt tudtam keresni, olyasmi, ami felett Isten gyakorol szuverenitást. Isten valóban megáldott engem, Isten olyan jó volt hozzám, Isten nagy gazdagságot adott nekem. Az egész családom jól öltözött és jól táplált, és sem ruházatban, sem élelemben nincs hiányuk.” Látva, hogy Isten megáldotta őket, ezek az emberek a szívükben hálát adnak Istennek, tudják, hogy mindezt Isten uralta így, és hogy ha Isten meg nem áldotta volna őket – ha a saját tehetségükre hagyatkoztak volna –, egyáltalán nem kerestek volna ennyi pénzt. Valóban ezt gondolják a szívükben, valóban így tudják, és valóban hálát adnak Istennek. De eljön a nap, amikor a vállalkozásuk csődbe megy, amikor nehéz idők köszöntenek rájuk, és szegénység sújtja őket. Miért van ez így? Mert mohók a kényelemre, nem gondolnak arra, hogyan végezzék megfelelően a kötelességüket, és egész idejüket azzal töltik, hogy a gazdagságot hajszolják, a pénz rabszolgáivá válnak, ami pedig rossz hatással van a kötelességük végzésére, ezért Isten megfosztja őket ettől. A szívükben tudják, hogy Isten oly sok mindennel megáldotta őket, oly sok mindent adott nekik, mégsem vágynak arra, hogy viszonozzák Isten szeretetét, nem kívánnak előlépni és a kötelességüket végezni, félénkek, állandóan a letartóztatástól rettegnek, és attól tartanak, elveszítik mindezt a gazdagságot és gyönyört, és ennek következményeként Isten megfosztja őket ezektől a dolgoktól. Szívük olyan világos, mint egy tükör, tudják, hogy Isten vette el tőlük mindezt, és hogy Isten fegyelmezi őket, ezért Istenhez imádkoznak és így szólnak: „Ó, Istenem! Egyszer megáldottál engem, úgyhogy másodszor is meg tudsz áldani. Létezésed örök, így áldásaid is az emberiséggel vannak. Hálát adok Neked! Bármi történik is, a Te áldásaid és ígéreteid nem változnak. Ha elveszel tőlem, akkor is alá fogom vetni magam.” De az „alávetni” szó üresen cseng a szájukból. Az ajkuk azt mondja, képesek alávetni magukat, de később elgondolkodnak ezen, és valami nem stimmel nekik: „Azelőtt minden olyan jó volt. Miért vette el Isten? Talán otthon maradni és végezni a kötelességemet nem volt ugyanaz, mint kimenni és végezni a kötelességemet? Mit késleltettem?” Mindig a múlton merengenek. Egyfajta panasz és elégedetlenség van bennük Istennel szemben, és állandóan lehangoltnak érzik magukat. Vajon még mindig a szívükben van Isten? A pénz van a szívükben, az anyagi kényelem és a régi szép idők. Istennek egyáltalán nincs helye a szívükben, Ő nem az Istenük többé. Bár tudják, hogy a mondás, mely szerint „Isten adta, Isten vette el”, igazság, ők csak az „Isten adta” részt szeretik, az „Isten vette el” szavaktól idegenkednek. Világos, hogy szelektíven fogadják el az igazságot. Amikor Isten megáldja őket, azt igazságként fogadják el – de mihelyt Isten elvesz tőlük, azt már nem tudják elfogadni. Ilyen szuverenitást képtelenek elfogadni Istentől, ezért ellenállnak és bosszúsak lesznek. Amikor felkérik őket kötelességük teljesítésére, ezt mondják: „Megteszem, ha Isten áldásokat ad nekem és kegyelmében részesít. Isten áldásai nélkül, miközben a családom ilyen szegénységben él, hogyan teljesítsem a kötelességemet? Nem akarom!” Milyen beállítottság ez? Bár a szívükben személyesen megtapasztalják Isten áldásait és azt, hogy Ő milyen sokat adott nekik, azt már nem hajlandók elfogadni, amikor Isten elvesz tőlük. Miért van ez így? Mert nem tudják elengedni a pénzt és a kényelmes életüket. Bár talán nem kerítettek nagy feneket a dolognak, nem tartották a markukat Istennek, és nem próbálták saját erőfeszítéseikre támaszkodva visszaszerezni régi vagyonukat, máris elcsüggedtek Isten cselekedeteit illetően, teljesen képtelenek az elfogadásra, és azt mondják: „Igazán tapintatlan Istentől, hogy így cselekszik. Felfoghatatlan. Hogyan hihetnék Istenben ezentúl? Nem akarom többé elismerni, hogy Ő Isten. Ha pedig én nem ismerem el, hogy Ő Isten, akkor Ő nem Isten.” Ez vajon egyfajta beállítottság? (Igen.) A Sátánnak van ilyen természete, a Sátán tagadja így meg Istent. Ez a fajta beállítottság az igazságtól való idegenkedés és az igazság gyűlöletének beállítottsága. Amikor az emberek ennyire idegenkednek az igazságtól, hová vezeti ez őket? Ez ráveszi őket, hogy ellenszegüljenek Istennek, hogy mindvégig makacsul ellenálljanak Istennek – ami azt jelenti, hogy számukra mindennek vége.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Azoknak, akik idegenkednek az igazságtól, a legnyilvánvalóbb állapota az, hogy nem érdekli őket az igazság és a pozitív dolgok, sőt irtóznak tőlük, utálják őket, és különösen szeretnek trendeket követni. Nem fogadják el szívükben azokat a dolgokat, amelyeket Isten szeret, és amit Isten megkövetel az emberektől. Ehelyett elutasítóak és közömbösek velük szemben, sőt, egyesek gyakran megvetik azokat a normákat és alapelveket, amelyeket Isten megkövetel az embertől. Irtóznak a pozitív dolgoktól, és szívükben mindig ellenállnak, ellenszegülnek nekik és tele vannak megvetéssel irántuk. Ez az igazságtól való idegenkedés elsődleges megnyilvánulása. A gyülekezeti életben Isten szavának olvasása, az imádság, az igazsággal történő közösségvállalás, a kötelességek megtétele és a problémák megoldása az igazság segítségével mind pozitív dolgok. Istennek tetszenek, de vannak, akik irtóznak ezektől a pozitív dolgoktól, nem törődnek velük, és közömbösek irántuk. A leggyűlöletesebb az, hogy megvetően viszonyulnak a pozitív emberekhez, például a becsületes emberekhez, azokhoz, akik az igazságra törekszenek, akik hűségesen teszik kötelességeiket, és akik őrzik Isten házának munkáját. Mindig megpróbálják támadni és kirekeszteni ezeket az embereket. Ha rájönnek, hogy hiányosságaik vannak vagy romlottságot nyilvánítanak ki, akkor kihasználják ezt, nagy felhajtást csinálnak belőle, és folyamatosan lekicsinylik őket emiatt. Miféle beállítottság ez? Miért olyan ellenségesek a pozitív emberekkel szemben? Miért kedvelik annyira a gonosz embereket, az álhívőket és az antikrisztusokat, miért olyan előzékenyek irántuk, és miért bolondoznak gyakran ilyen emberekkel? Negatív és gonosz dolgokkal kapcsolatban izgalmat és lelkesedést éreznek, de ha pozitív dolgokról van szó, hozzáállásukban ellenállás kezd megjelenni; különösen, amikor azt hallják, hogy az emberek az igazságot közlik, vagy az igazság segítségével problémákat oldanak meg, idegenkednek ettől és a szívükben elégedetlennek érzik magukat, és kiadják sérelmeiket. Vajon ez a beállítottság nem az igazságtól való idegenkedés? Ez nem egy romlott beállítottság kinyilatkoztatása? Sokan vannak, akik hisznek Istenben, szeretnek Érte dolgozni, és lelkesen tüsténkednek Érte, és amikor arra kerül a sor, hogy felhasználják képességeiket és erejüket, kielégítve preferenciáikat és hivalkodva, határtalan energiájuk van. De ha arra kéred őket, hogy gyakorolják az igazságot, és az igazságalapelvek szerint cselekedjenek, az kifogja a szelet a vitorlájukból, és elvesztik a lelkesedésüket. Ha nem hagyják, hogy hivalkodjanak, kedvetlenné és csüggedtté válnak. Mi az oka, hogy van energiájuk hivalkodni? És miért van az, hogy nincs energiájuk az igazság gyakorlására? Mi itt a probléma? Az emberek mind szeretnek kitűnni; mind üres dicsőségre vágynak. Mindenkinek kimeríthetetlen energiája van, amikor arról van szó, hogy áldások és jutalmak elnyerése érdekében higgyen Istenben, akkor miért válik kedvetlenné, miért lesz csüggedt, amikor az igazság gyakorlásáról és a hús-vér test elleni lázadásról van szó? Miért történik ez? Ez azt bizonyítja, hogy az emberek szíve hamis. Csakis azért hisznek Istenben, hogy áldásokat szerezzenek – világosan fogalmazva, azért teszik ezt, hogy bejussanak a mennyek országába. Áldások vagy előnyök hajszolása nélkül az emberek kedvetlenné és csüggedtté válnak, és nincs bennük lelkesedés. Mindezt az a romlott beállítottság okozza, amely idegenkedik az igazságtól. Amikor ez a beállítottság irányítja őket, az emberek nem hajlandók az igazságra való törekvés útját választani, a saját útjukat járják, és a helytelen utat választják – jól tudják, hogy helytelen hírnévre, nyereségre és státuszra törekedni, mégsem képesek nélkülözni ezeket a dolgokat vagy félretenni őket, és továbbra is ezekre törekszenek, a Sátán útján járva. Ebben az esetben nem Istent követik, hanem a Sátánt. Minden, amit tesznek, a Sátán szolgálatában áll, és ők a Sátán szolgái.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Főként hogyan mutatkozik meg az igazságtól való idegenkedés beállítottsága? Abban, hogy az illető nem hajlandó elfogadni a metszést. A metszés el nem fogadása egyfajta állapot, amelyben ez a beállítottság megnyilvánul. Ezek az emberek a szívükben különösen ellenkeznek, amikor megmetszik őket. Ezt gondolják: „Nem akarom hallani! Nem akarom hallani!” – vagy: „Miért nem másokat metszel meg? Miért engem szúrsz ki?” Mit jelent az igazságtól való idegenkedés? Az igazságtól való idegenkedés az, amikor valakit egyáltalán nem érdekel semmi, ami pozitív dolgokkal, az igazsággal, Isten szándékaival vagy azzal kapcsolatos, amit Isten kér. Néha elutasítóak ezekkel a dolgokkal szemben, néha teljesen figyelmen kívül hagyják őket; néha tiszteletlen és közönyös hozzáállást vesznek fel, és nem veszik őket komolyan, felületesen és lekezelően bánnak velük; vagy olyan hozzáállással kezelik őket, amelyben egy csepp felelősség sincs. Az igazságtól való idegenkedés fő megnyilvánulása nem csupán az elutasítás érzése, amikor az emberek az igazságot hallják. Az is beletartozik, hogy nem hajlandók az igazságot gyakorolni, visszahúzódnak, amikor eljön az idő az igazság gyakorlására, mintha az igazságnak nem lenne semmi köze hozzájuk. Amikor egyesek összejövetelek alkalmával közösségben vannak, nagyon lelkesnek tűnnek, szeretnek szavakat és doktrínákat ismételgetni és fennkölt kijelentéseket tenni, hogy másokat félrevezessenek és megnyerjenek maguknak. Eközben úgy tűnik, tele vannak energiával és remek a hangulatuk, és vég nélkül folytatják. Mások eközben reggeltől estig a hit dolgaival foglalatoskodnak, Isten szavait olvassák, imádkoznak, énekeket hallgatnak, jegyzetelnek, mintha egy pillanatra sem tudnának Istentől elszakadni. Pirkadattól alkonyatig a kötelességük végzésével buzgólkodnak. Vajon ezek az emberek valóban szeretik az igazságot? Nincs-e meg bennük az igazságtól való idegenkedés beállítottsága? Mikor pillantható meg az igazi állapotuk? (Amikor eljön az idő az igazság gyakorlására, elmenekülnek, és nem hajlandóak elfogadni a metszést.) Vajon ez azért van, mert nem értik, amit hallanak, vagy azért nem hajlandók elfogadni az igazságot, mert nem értik? A válasz: egyik sem. Őket a természetük irányítja. Ez egy beállítottsággal kapcsolatos probléma. Ezek az emberek a szívükben nagyon is jól tudják, hogy Isten szavai az igazság, hogy azok pozitívak, és hogy az igazság gyakorlása változásokat képes okozni az emberek beállítottságában, és képessé teheti őket arra, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak – de ők nem fogadják el és nem ültetik gyakorlatba azokat. Ez az igazságtól való idegenkedés. Kikben láttátok az igazságtól való idegenkedés beállítottságát? (Az álhívőkben.) Az álhívők idegenkednek az igazságtól, ez teljesen világos. Istennek nem áll módjában megmenteni az ilyen embereket. Tehát az Istenben hívők között milyen ügyekben láttátok, hogy egyesek idegenkednek az igazságtól? Lehet, hogy amikor közölted velük az igazságot, ők nem álltak fel és vonultak ki, és amikor a közlés a saját nehézségeiket és problémáikat érintette, ők helyesen néztek szembe azokkal – és mégis megvan bennük az igazságtól való idegenkedés beállítottsága. Hol látható ez? (Gyakran hallanak igehirdetéseket, de nem ültetik gyakorlatba az igazságot.) Azokban az emberekben, akik nem ültetik gyakorlatba az igazságot, egyértelműen ott van az igazságtól való idegenkedés beállítottsága. Egyesek alkalmanként képesek az igazságból egy keveset gyakorlatba ültetni – akkor hát bennük is ott van az igazságtól való idegenkedés beállítottsága? Ez a beállítottság azokban is megtalálható, akik gyakorolják az igazságot, csak különböző mértékben. Az, hogy képes vagy gyakorolni az igazságot, nem jelenti azt, hogy nincs meg benned az igazságtól való idegenkedés beállítottsága. Az igazság gyakorlása nem jelenti azt, hogy az életfelfogásod azonnal megváltozott – ez nem így van. Meg kell oldanod romlott beállítottságod problémáját, ez az egyetlen módja annak, hogy változást érj el életfelfogásodban. Az, hogy egy alkalommal gyakorolod az igazságot, nem jelenti azt, hogy többé nincs romlott beállítottságod. Egy területen képes vagy gyakorolni az igazságot, míg más területeken nem feltétlenül vagy képes erre. Ennek körülményei és okai különbözőek, de ami a legfontosabb, hogy a romlott beállítottság létezik, és ez a probléma gyökere. Ezért, mihelyt egy ember beállítottsága megváltozott, minden nehézsége, az igazság gyakorlásával kapcsolatos ürügye, kifogása és hasonló problémái mind megoldódnak, valamint az illető minden lázadó mivolta, hibája és hiányossága megoldódik. Ha az emberek beállítottsága nem változik, mindig nehézségeik lesznek az igazság gyakorlásában, és mindig találnak majd ürügyeket és kifogásokat. Ha képes akarsz lenni arra, hogy az igazságot gyakorold és mindenben alávesd magad Istennek, először a beállítottságodban kell változásnak történnie. Csak akkor leszel képes a gyökerüknél megoldani a problémákat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Összejövetelek alkalmával előfordul, hogy néhány ember közöl ezt-azt a saját állapotáról, de amikor a dolgok lényegére, a személyes motivációikra és eszméikre terelődik a szó, elzárkóznak. Amikor mások leleplezik őket, hogy vannak bizonyos motivációik és céljaik, látszólag bólogatnak és elismerik. Amikor azonban mások valami mélyebb dolgot próbálnak leleplezni vagy boncolgatni, ők nem bírják, felállnak és eltávoznak. Miért szöknek meg a döntő pillanatban? (Nem fogadják el az igazságot, és nem hajlandók szembenézni a saját problémáikkal.) Ez a beállítottsággal kapcsolatos probléma. Amikor nem hajlandók elfogadni az igazságot, hogy megoldják a bennük rejlő problémákat, az vajon nem azt jelenti, hogy idegenkednek az igazságtól? Milyen prédikációkat szeretnek a legkevésbé hallani bizonyos vezetők és munkások? (Az antikrisztusok és hamis vezetők felismeréséről szóló prédikációkat.) Így igaz. Ezt gondolják: „Mindig az antikrisztusok és hamis vezetők felismeréséről meg a farizeusokról van szó – miért beszélsz erről ennyit? Kiborítasz.” Amikor meghallják, hogy a hamis vezetők és munkások felismeréséről lesz szó, bármilyen ürügyet megragadnak, hogy eltávozzanak. Mit jelent itt az, hogy „eltávoznak”? Azt jelenti, hogy megszöknek, elrejtőznek. Miért próbálnak elrejtőzni? Amikor mások tényekről beszélnek, figyelj oda. Ha meghallgatod, az jót tesz neked. Írd fel magadnak mindazt, ami kemény, vagy amit nehezen tudsz elfogadni; aztán gondolkodj el ezeken gyakran, lassan fogadd be őket, és lassan változz meg. Miért rejtőznél hát el? Az ilyen emberek úgy érzik, hogy az ítélet e szavai túl kemények, nem könnyű meghallgatni őket, ezért ellenállás és ellenszenv alakul ki bennük. Ezt mondják magukban: „Én nem vagyok antikrisztus vagy hamis vezető – miért mindig rólam van szó? Miért nincs szó másokról? Mondj valamit a gonosz emberek felismeréséről, ne rólam beszélj!” Elkerülővé és ellenszegülővé válnak. Milyen beállítottság ez? Ha nem hajlandók elfogadni az igazságot, és mindig a saját védelmükben érvelnek és vitatkoznak, az nem egy romlott beállítottság problémájára utal? Ez az igazságtól való idegenkedés beállítottsága. A vezetőkben és dolgozókban megvan ez a fajta állapot, de mi a helyzet az átlagos testvérekkel? (Bennük is.) Az első találkozáskor mindenki nagyon szeretetteljes, és boldogan szajkózza a szavakat és doktrínákat. Úgy tűnik, mindannyian szeretik az igazságot. Amikor azonban személyes problémák és valódi nehézségek kerülnek elő, sokan megnémulnak. Például egyeseket folyamatosan korlátoz a házasságuk. Elveszítik a hajlandóságukat kötelességük elvégzésére vagy az igazság keresésére, és a házasság lesz számukra a legnagyobb akadály és teher. Összejöveteleken, amikor mindenki erről az állapotról beszél, ők a többiek által közölt szavakat magukra veszik, és úgy érzik, hogy azok róluk beszélnek. Így szólnak: „Én nem bánom, hogy ti közlitek az igazságot, de miért kell engem felhoznotok? Nektek talán nincsenek problémáitok? Miért csak rólam beszéltek?” Milyen beállítottság ez? Amikor összegyűltök, hogy közösségben legyetek az igazsággal, valódi problémákat kell boncolgatnotok, és lehetővé kell tennetek, hogy mindenki elmondja gondolatait ezekről a problémákról; csak akkor lesztek képesek megismerni magatokat és megoldani a problémáitokat. Miért nem tudják ezt elfogadni az emberek? Milyen beállítottság az, amikor az emberek képtelenek elfogadni a metszést, és nem tudják elfogadni az igazságot? Hát nem kellene ezt tisztán látnotok? Ezek mind az igazságtól való idegenkedés megnyilvánulásai – ez a probléma lényege. Amikor az emberek idegenkednek az igazságtól, nagyon nehéz elfogadniuk az igazságot – és ha egyszer nem tudják elfogadni az igazságot, vajon meg lehet oldani romlott beállítottságuk problémáját? (Nem.) Tehát egy ilyen ember, aki képtelen elfogadni az igazságot, vajon képes megszerezni az igazságot? Megmentheti őt Isten? Semmiképpen.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Saját hiúságuk és büszkeségük védelme, valamint hírnevük és státuszuk megőrzése érdekében egyesek szívesen segítenek másokon, és áldoznak barátaikért, bármi áron. De amikor Isten házának, az igazságnak és az igazságosságnak az érdekeit kell megvédeniük, jó szándékaik elszálltak, teljesen eltűntek. Amikor gyakorolniuk kellene az igazságot, egyáltalán nem gyakorolják azt. Mi folyik itt? Saját méltóságuk és büszkeségük védelme érdekében bármilyen árat megfizetnek, és elviselnek minden szenvedést. De amikor valódi munkát kell végezniük és gyakorlati ügyekkel kell foglalkozniuk, meg kell védeniük a gyülekezet munkáját és pozitív dolgait, meg kell védeniük Isten választott népét és gondoskodniuk kell róla, miért nincs többé erejük megfizetni bármiféle árat és elviselni bármi szenvedést? Ez elképzelhetetlen. Valójában egy olyan beállítottságuk van, amely idegenkedik az igazságtól. Miért mondom, hogy a beállítottságuk idegenkedik az igazságtól? Mert valahányszor valami azzal jár, hogy tanúságot tegyenek Isten mellett, gyakorolják az igazságot, védjék Isten választott népét, harcoljanak a Sátán tervei ellen, vagy védjék a gyülekezet munkáját, akkor menekülnek és elrejtőznek, és nem foglalkoznak semmiféle megfelelő dologgal. Hol van hősiességük és lelkük a szenvedés elviselésére? Hol alkalmazzák ezeket a dolgokat? Ezt könnyű látni. Még ha valaki megfeddi is őket, mondván, hogy ne legyenek ennyire önzőek és alantasak, és ne védjék magukat, és hogy a gyülekezet munkáját kellene védeniük, nem igazán törődnek vele. Azt mondják magukban: „Én nem csinálom ezeket a dolgokat, és semmi közük hozzám. Mi haszna lenne az ilyen viselkedésnek a hírnévre, nyereségre és státuszra irányuló törekvésemben?” Ők nem olyan emberek, akik az igazságot keresik. Csak a hírnevet, nyereséget és státuszt szeretik keresni, és egyáltalán nem végzik el azt a munkát, amit Isten rájuk bízott. Tehát amikor szükség van rájuk a gyülekezet munkájához, egyszerűen a menekülést választják. Ez azt jelenti, hogy szívük szerint nem szeretik a pozitív dolgokat, és nem érdekli őket az igazság. Ez annak az egyértelmű megnyilvánulása, hogy idegenkednek az igazságtól. Csak akik szeretik az igazságot és birtokolják az igazságvalóságot, azok tudnak jelentkezni, ha Isten házának munkája és Isten választottjai megkívánják, csak ők tudnak bátran és kötelességtudattal felállni, hogy tanúskodjanak Istenről és kommunikálják az igazságot, a helyes útra vezetve Isten választottjait, lehetővé téve számukra, hogy elérjék az Isten munkája iránti alávetettséget. Csak ez a felelősségteljes hozzáállás és Isten szándékai iránti figyelem megnyilvánulása. Ha ti nem rendelkeztek ezzel a hozzáállással, és egyenesen hanyagul kezelitek a dolgokat, és azt gondoljátok: „Megteszem a kötelességem körébe tartozó dolgokat, de semmi más nem érdekel. Ha kérdezel valamit, válaszolok neked – ha jó kedvem van. Különben nem fogok. Ez az én hozzáállásom”, akkor ez egyfajta romlott beállítottság, nem? Csak az egyén saját státuszát, hírnevét és büszkeségét védeni, és csak azokat a dolgokat védeni, amelyek az illető saját érdekeihez kapcsolódnak – ez egy jogos ügy védelme? Isten háza érdekeinek védelme? E kicsinyes, önző indítékok mögött az a beállítottság áll, hogy valaki idegenkedik az igazságtól. A többségetek gyakran mutat ilyen megnyilvánulásokat, és abban a pillanatban, amikor valami olyasmivel találkoztok, ami Isten házának érdekeihez kapcsolódik, akkor mellébeszélve azt mondjátok: „Nem láttam” vagy „Nem tudtam”, vagy „Nem hallottam.” Függetlenül attól, hogy valóban nem tudsz róla, vagy csak úgy teszel, mintha így lenne, ha döntő pillanatokban ilyen fajta romlott beállítottságot fedsz fel, akkor nehéz megmondani, hogy olyan személy vagy-e, aki valóban hisz Istenben; Számomra olyasvalaki vagy, aki vagy össze van zavarodva a hitében, vagy álhívő. Egyáltalán nem vagy olyan, mint aki szereti az igazságot.

Talán megértitek, mit jelent, hogy valaki idegenkedik az igazságtól, de miért mondom azt, hogy idegenkedni az igazságtól egy beállítottság? A beállítottságnak semmi köze az alkalmi, átmeneti megnyilvánulásokhoz, az alkalmi, átmeneti megnyilvánulások pedig nem minősülnek beállítottsági problémának. Függetlenül attól, hogy milyen romlott beállítottság van egy személyben, ez gyakran vagy akár folyamatosan feltárul benne, és akkor lesz felfedve, amikor az illető megfelelő kontextusba kerül. Ezért nem lehet egy beállítottsági problémát önkényesen jellemezni egy alkalmi, átmeneti megnyilvánulás alapján. Szóval, mi az a beállítottság? A beállítottságok a szándékokhoz és motivációkhoz kapcsolódnak, az ember gondolkodásához és nézőpontjához kapcsolódnak. Úgy tűnik, képes vagy érzékelni, hogy uralnak és megingatnak téged, de a beállítottságok elrejthetők és eltitkolhatók, és elfedhetik őket felszínes jelenségek. Röviden, mindaddig, amíg van benned egy beállítottság, az zavarni fog téged, korlátozni és irányítani fog téged, és számos viselkedést és megnyilvánulást idéz elő benned – ez egy beállítottság. Vajon az a beállítottság, hogy valaki idegenkedik az igazságtól, gyakran milyen magatartásokat, gondolatokat, nézőpontokat és hozzáállásokat idéz elő? Az egyik fő jellemző, amit az emberek megjelenítenek abból, hogy idegenkednek az igazságtól, az a pozitív dolgok és az igazság iránti érdeklődés hiánya, valamint az érdektelenség, a szív kedvetlensége, a vágy hiánya az igazság elérésével kapcsolatban, és azt gondolni, hogy minden rendben van, ha bármiről is van szó, ami magában foglalja az igazság gyakorlását. Mondok egy egyszerű példát. Egy józan érv, amelyről az emberek gyakran beszélnek az egészséggel kapcsolatban, az az, hogy több gyümölcsöt és zöldséget, több könnyű ételt és kevesebb húst, különösen pedig kevesebb kisütött ételt együnk; ez egy pozitív útmutató az emberek egészségéhez és jólétéhez. Mindenki megértheti és elfogadhatja, hogy miből egyen többet és miből kevesebbet, tehát vajon ez az elfogadás elméleten vagy gyakorlaton alapul? (Elméleten.) Hogyan nyilvánul meg az elméleti elfogadás? Egyfajta alapfelismerésben. Annak a gondolata, hogy ez az állítás helyes, és hogy ez az állítás nagyon jó az ítélőképességeden alapuló tisztánlátás révén. De van-e bizonyítékod ennek az állításnak az alátámasztására? Van-e okod elhinni? Anélkül, hogy saját magad tapasztaltad volna meg, minden olyan ok és alap nélkül, ami igazolná, hogy ez az állítás helyes-e vagy helytelen, és biztosan anélkül, hogy levontad volna a tanulságokat a korábbi hibákból, és az életből vett példák nélkül, te egyszerűen elfogadtad ezt a nézetet – ez az elméleti elfogadás. Függetlenül attól, hogy elméletileg vagy gyakorlatilag fogadod-e el, először meg kell győződnöd arról, hogy az „egyél több zöldséget és kevesebb húst” állítás egy helyes és pozitív dolog. Szóval, hogyan lehet meglátni azt a beállítottságodat, hogy idegenkedsz az igazságtól? Arra alapozva, hogy hogyan közelíted meg és alkalmazod ezt az állítást az életedben; ez megmutatja a hozzáállásodat az adott állításhoz, függetlenül attól, hogy elméletileg és doktrína szempontjából fogadtad-e el, vagy a való életben alkalmaztad és a valóságoddá tetted azt. Ha csak a doktrína szempontjából fogadtad el az állítást, de amit a való életben teszel, az teljesen ellentmond ennek az állításnak, vagy egyáltalán nem mutatod gyakorlati alkalmazását ennek az állításnak, szereted-e ezt az állítást, vagy idegenkedsz tőle? Például, amikor eszel és látsz néhány zöld zöldséget, és azt gondolod: „A zöld színű zöldségek jót tesznek az egészségnek, de nem jó ízűek, és a hús jobban ízlik, ezért először húst fogok enni”, és akkor csak húst eszel, zöld zöldséget nem – milyen beállítottságot mutat ez? Olyat, hogy nem fogadod el a helyes állításokat, idegenkedsz a pozitív dolgoktól, és csak a testi preferenciák szerint vagy hajlandó enni. Az ilyen falánk és élvezetre vágyó ember már nagyon idegenkedik a pozitív dolgoktól, ellenáll nekik, és irtózik tőlük, és ez egyfajta beállítottság. Valaki elismerheti, hogy ez a kijelentés teljesen helyes, de ő maga nem tudja megtenni, és bár ő nem tudja, mégis azt mondja másoknak, hogy tegyék ezt; sokszori ismételgetés után, ez a kijelentés egyfajta elméletté válik számára, és nincs hatása rá. Ez az ember nagyon jól tudja a szíve mélyén, hogy helyes több zöldséget enni, és hogy több húst enni nem jó, de azt gondolja: „Bárhogy is van, nem veszítettem, a húsevés a helyzet kihasználása, és nem érzem, hogy ez egészségtelen.” Mohósága és vágyai arra késztették, hogy helytelen életmódot válasszon, és folyamatosan szembemenjen a helyes józan ésszel és a megfelelő életmóddal. Olyan romlott beállítottsága van, amely előnyökre és testi élvezetekre sóvárog, így vajon könnyű lesz elfogadnia a helyes kijelentéseket és a pozitív dolgokat? Egyáltalán nem lesz könnyű. Nem a romlott beállítottsága irányítja tehát az életmódját? Ez a romlott beállítottságának a feltárulása, és romlott beállítottságának a megnyilvánulása. Kifelé ezek a viselkedések és hozzáállások nyilvánulnak meg, de valójában egy beállítottság az, ami irányítja őt. Milyen beállítottság ez? Az igazságtól való idegenkedés. Nehéz felfedezni azt a beállítottságot, hogy valaki idegenkedik az igazságtól; senki sem érzi úgy, hogy idegenkedik az igazságtól, de az a tény, hogy évek óta hisz Istenben, és még mindig nem tudja, hogyan gyakorolja az igazságot, elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy idegenkedik az igazságtól. Az emberek oly sok prédikációt meghallgatnak, és annyit olvasnak Isten szavából, és Isten szándéka az, hogy elfogadják szívükben az Ő szavait, és bevigyék ezeket a szavakat a valós életükbe, hogy gyakorolják és használják azokat, hogy megértsék az igazságot és az igazságot tegyék életükké. A legtöbb embernek nehéz teljesítenie ezt a követelményt, és ezért mondják, hogy a legtöbb embernek az a beállítottsága, hogy idegenkedik az igazságtól.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Minden embernek arrogáns és önelégült beállítottsága van, és mindig önhittek. Nem számít, mit gondolnak vagy mit mondanak, avagy miként látják a dolgokat, mindig úgy hiszik, hogy a saját nézőpontjuk és a saját hozzáállásuk a helyes, és amit mások mondanak, az nem olyan jó vagy helyes, mint amit ők mondanak. Mindig a saját véleményükhöz ragaszkodnak, és nem számít, ki beszél, nem hallgatnak rá. Még ha helyes is az, amit más mond, vagy megfelel az igazságnak, nem fogadják el; csupán úgy tűnik, mintha hallgatnák, de valójában nem fogják átvenni az elképzelést, és amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig a saját módjukon teszik a dolgokat, mindig azt gondolva, hogy helyes és értelmes az, amit mondanak. [...] Mit szól majd Isten, amikor meglátja ezt a viselkedésedet? Isten azt fogja mondani: „Hajthatatlan vagy! Érthető, hogy talán ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez, amikor nem tudod, hogy tévedsz, azonban amikor egyértelműen tudod, hogy tévedsz, és még mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, és inkább meghalnál, mintsem bűnbánatot tarts, akkor konok bolond vagy, aki bajban van. Ha függetlenül attól, ki tesz javaslatot, te mindig negatív, ellenálló hozzáállást tanúsítasz vele szemben, és egy kicsit sem fogadod el az igazságot, és ha teljesen ellenálló, bezárt és elutasító a szíved, akkor rendkívül nevetséges, abszurd ember vagy! Túlságosan nehéz foglalkozni veled.” Milyen tekintetben nehéz foglalkozni veled? Azért nehéz foglalkozni veled, mert ami lerí rólad, az nem téves megközelítésmód, nem téves viselkedés, hanem a beállítottságod kinyilatkoztatása. Milyen beállítottság kinyilatkoztatása? Azon beállítottságé, hogy idegenkedsz az igazságtól és gyűlölöd az igazságot. Ha olyanként határoztak meg, aki gyűlöli az igazságot, akkor bajban vagy Isten szemében, és Ő visszautasít és figyelmen kívül hagy majd téged. Ami az embereket illeti, ők legfeljebb az mondják: „Ennek az embernek rossz a beállítottsága, rendkívül csökönyös, hajthatatlan és arrogáns! Nehéz vele kijönni és nem szereti az igazságot. Soha nem fogadta el az igazságot, és nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba.” Legfeljebb mindenki ezt az értékelést adja neked, de vajon ez az értékelés eldönti a sorsod? Az emberektől kapott értékelés nem tudja eldönteni a sorsod, azonban van valami, amiről nem szabad megfeledkezned: Isten megvizsgálja az emberek szívét, ugyanakkor Isten minden szavukat és tettüket is megfigyeli. Ha Isten így határoz meg téged, és azt mondja, hogy gyűlölöd az igazságot, ha nem csupán azt mondja, hogy némileg romlott a beállítottságod, és hogy kissé engedetlen vagy, akkor ez vajon nem igen komoly probléma? (Bizony, komoly.) Ez bajt jelent, és ez a baj nem abban rejlik, ahogyan az emberek tekintenek rád, vagy ahogyan értékelnek, hanem abban rejlik, ahogyan Isten a romlott beállítottságodra tekint, miszerint gyűlölöd az igazságot. Hogyan tekint hát erre Isten? Csupán meghatározta, hogy gyűlölöd és nem szereted az igazságot, ez minden? Vajon ilyen egyszerű ez? Honnan jön az igazság? Kit jelképez az igazság? (Istent jelképezi.) Gondolj csak bele: Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor ami Istent illeti, Ő hogyan fog tekinteni rá? (Az ellenségeként.) Vajon nem komoly probléma ez? Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor Istent gyűlöli! Miért mondom, hogy Istent gyűlöli? Átkozta Istent? Nyíltan szembeszegült Istennel? A háta mögött meg- és elítélte Őt? Nem feltétlenül. Miért mondom akkor, hogy az igazságot gyűlölő beállítottság feltárása Isten iránti gyűlölet? Ez nem túlzás, ez a valós helyzet. Az álszent farizeusokhoz hasonlít, akik keresztre szegezték az Úr Jézust, mert gyűlölték az igazságot – aminek rettenetes következményei voltak. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek olyan a beállítottsága, hogy idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor azt bármikor és bárhol feltárhatja, és ha eszerint él, akkor vajon nem fog ellenszegülni Istennek? Ha olyasvalamivel szembesül, amiben ott az igazság, vagy döntést hoz, ha nem tudja elfogadni az igazságot és a romlott beállítottsága szerint él, akkor természetes, hogy ellenszegül Istennek és elárulja Őt, mert a romlott beállítottsága az, ami gyűlöli Istent és gyűlöli az igazságot. Ha ilyen beállítottságod van, akkor még az Isten által mondott szavakat is meg fogod kérdőjelezni, és elemezni, valamint boncolgatni akarod azokat. Gyanakvó leszel Isten szavait illetően, és azt kérdezed: „Vajon tényleg isten szavai ezek? Számomra nem tűnnek igazságnak, és nem feltétlenül tűnnek mind helyesnek sem!” Ily módon nem tárult-e már fel az igazságot gyűlölő beállítottságod? Ha így gondolkozol, akkor alá tudod vetni magad Istennek? Biztosan nem. Ha nem tudod magad alávetni Istennek, akkor vajon Ő a te Istened még? Nem az. Akkor mi lesz számodra Isten? Kutatási témaként fogod kezelni Őt, akiben kételkedni kell, akit el kell ítélni; közönséges, hétköznapi emberként fogsz bánni vele, és ilyenként elítéled. Ezzel olyan valakivé válsz, aki ellenáll Istennek és káromolja Őt. Miféle beállítottság idézi ezt elő? Bizonyos mértékig felfuvalkodott, arrogáns beállítottság okozza. Nemcsak a sátáni beállítottságod tárul majd fel belőled, hanem a sátáni arcod is teljesen lelepleződik. Mi történik az Isten és az olyan ember közötti kapcsolattal, aki eljutott az Istennek való ellenállás állapotába, és akinek az Isten elleni lázadó mivolta elért egy bizonyos fokot? Ellenséges kapcsolattá válik ez, ahol az illető magával szembe helyezi Istent. Ha az Istenbe vetett hitedben nem tudod elfogadni az igazságot és alávetni magad annak, akkor Isten nem a te Istened. Ha megtagadod és elutasítod az igazságot, akkor már olyasvalakivé váltál, aki ellenáll Istennek. Vajon Isten ekkor még meg tud szabadítani? Biztosan nem. Isten lehetőséget ad neked az Ő üdvösségének befogadására, és nem tekint rád ellenségként, te azonban nem tudod elfogadni az igazságot, és Istent szembe helyezed magaddal; az, hogy nem vagy képes Isten elfogadására az igazságodként és az utadként, olyasvalakivé tesz téged, aki elutasítja Istent. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Gyorsan bűnbánatot kell tartanod és irányt változtatnod. Például, ha a kötelességed teljesítése közben problémával vagy nehézséggel találkozol, és nem tudod, hogyan oldd meg, akkor nem szabad vakon elmerengened rajta, hanem először el kell csendesedned Isten előtt, imádkoznod és Őtőle kérned, és megnézned, mit mondanak róla Isten szavai. Ha Isten szavainak olvasása után még mindig nem érted, és nem tudod, milyen igazságok vonatkoznak erre a témára, akkor ragaszkodj erősen egy alapelvhez – vagyis először vesd alá magad, ne legyenek személyes elképzeléseid vagy gondolataid, várj békés szívvel, és nézd meg, Isten hogyan szándékozik és akar cselekedni. Ha nem érted az igazságot, akkor keresd, és várj Istenre ahelyett, hogy vakon és óvatlanul cselekednél. Ha valaki tesz neked egy javaslatot, amikor nem érted az igazságot, és elmondja, miként cselekedj az igazság szerint, akkor először fogadd el, és engedd, hogy mindenki közösséget vállaljon róla, figyeld meg, hogy helyes-e ez az ösvény, és megfelel-e az igazságalapelveknek vagy sem. Ha megbizonyosodsz róla, hogy az igazság szerint való, akkor gyakorold ily módon; ha azt állapítod meg, hogy nem felel meg az igazságnak, akkor ne gyakorold ily módon. Ez ilyen egyszerű. Amikor az igazságot keresed, keresd azt sokaknál. Ha valakinek mondanivalója van, hallgasd meg, és vedd komolyan minden szavát. Ne hagyd figyelmen kívül, és ne vedd semmibe, mert ennek köze van a kötelességed hatálya alá tartozó dolgokhoz, és komolyan kell venned. Ez a helyes hozzáállás és a helyes állapot. Ha a helyes állapotban vagy, és nem fedsz fel olyan beállítottságot, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor, ha ily módon jársz el, az ki fogja szorítani a romlott beállítottságodat. Ez az igazság gyakorlása. Ha ily módon gyakorlod az igazságot, az milyen gyümölcsöket terem? (A Szentlélek fog nekünk utat mutatni.) A Szentlélek útmutatásának az elnyerése az egyik vonatkozás. Időnként az ügy nagyon egyszerű lesz és a saját elmédet használva megvalósítható; miután mások megtették neked a javaslataikat és te megértetted azokat, orvosolni tudod a dolgokat és az alapelvek szerint tudsz cselekedni. Az emberek talán semmiségnek vélik ezt, azonban Isten számára nagy dolog. Miért mondom ezt? Mert ha így jársz el, akkor Isten számára olyasvalaki vagy, aki gyakorolni tudja az igazságot, aki szereti az igazságot, és aki nem idegenkedik az igazságtól – amikor Isten a szívedbe néz, a beállítottságodat is látja, és ez nagy dolog. Más szóval, amikor a kötelességed teszed, és Isten jelenlétében cselekszel, akkor mindaz, amit megélsz és feltársz igazságvalóság, amivel az embereknek rendelkeznie kell. Isten számára a legfontosabb dolgok az általad birtokolt hozzáállások, gondolatok és állapotok mindenben, amit teszel, és Isten ezeket veszi tüzetes vizsgálat alá.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él)

Hogyan nyilvánul meg leginkább az emberekben az a beállítottság, hogy idegenkednek az igazságtól? Amikor egy pozitív dolgot látnak, nem az igazsággal mérik azt – mivel mérik? A Sátán logikáját használják a méréshez és ahhoz, hogy megnézzék, hogy ez a dolog stílusosan van-e elkészítve, milyen a formája, és mennyire lenyűgöző. Mindent azokkal a módszerekkel mérnek, amelyeket a Sátán használ az emberek értékeléséhez, vagyis azokkal az alapelvekkel és módszerekkel, amelyeket a nem hívők használnak, hogy értékeljék az embereket. Nem keresik az igazságot, amikor cselekszenek, és minden tettük abból indul ki, hogy a saját képzelődéseik és nézőpontjaik, valamint az általuk felfogott világi ügyekre vonatkozó filozófiák és tudás alapján mérik azokat, félredobva az igazságot – így tesznek mindent. Emberi szempontokat és a Sátán logikáját használják mércéjükként, és miután méregettek, rájönnek, hogy a szemükben senki más nem olyan jó, mint ők – ők a legjobbak. Vajon a szívükben hordozzák Istennek az emberiséggel szemben támasztott követelményeit? Vannak-e ott bármilyen igazságalapelvek? Nem, nincsenek. Nem látják Istennek az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, nem látják, hogy az igazság minden pozitív dolog valósága, nem látják, hogy az igazság mindenek felett áll, ezért természetesen lenézik a megtestesült Istent, és mindig elképzeléseik vannak Isten megtestesülésének öltözködési módjáról, beszédéről és viselkedéséről. És így, hosszabb kapcsolat után azt gondolják: „Te nem vagy olyan méltóságteljes, fenséges és mély, mint ahogyan elképzeltem, és még annyi stílusod sincs, mint nekem. Amint itt állok, nem olyan-e a stílusom, mint egy nagy egyéniségnek? Bár az igazságot mondod, nem látok Benned semmi olyat, ami Istenre hasonlítana. Mindig az igazságról beszélsz, mindig a valóságba való belépésről beszélsz, miért nem fedsz fel néhány rejtélyt? Miért nem beszélsz egy kicsit a harmadik ég nyelvén?” Miféle logika és nézőpont ez? (Ez a Sátán nézőpontja.) A Sátántól származik. Mit gondoltok, hogyan közelítem meg ezeket a dolgokat? (Gyűlölöd az ilyen embereket, és nem vagy hajlandó kapcsolatba lépni velük.) Tévedtek. Éppen ellenkezőleg, ha találkozom egy ilyen emberrel, közeledni fogok hozzá, és normálisan beszélgetek vele, ellátom azzal, amivel tudom, és segítek, ahogyan tudok. Ha makacs és önfejű, akkor nem csak képes vagyok normálisan kijönni vele, hanem amennyire lehet, meg is vitatom vele a dolgokat. Azt kérdezem majd: „Szerinted működik az, hogy így intézed a dolgokat? Alkalmazd ezek közül a módszerek közül bármelyiket, amelyet megfelelőnek érzel, ha pedig úgy érzed, hogy egyik sem megfelelő, találj ki saját módszert a probléma megoldására.” Minél nagyszerűbbnek gondolja magát az ilyen ember, annál jobban kijövök így vele; nem fogok senki előtt felvágni. Ha van két szék, egy magasabb és egy alacsonyabb, akkor hagyom, hogy a magasra üljön, Én pedig az alacsonyra ülök. Felszegett fejjel beszélgetek majd vele, és elérem, hogy végül szégyellje magát, apránként pedig ráébresztem arra, hogy semmilyen igazságnak nincs a birtokában, hogy elszegényedett és szánalmas, eltompult és nehéz felfogású. Mi a véleményed erről a módszerről? (Ez jó.) Tehát, ha elutasítanám őt, az jót tenne neki? Tulajdonképpen nincs azzal semmi baj, azonban nem tenne jót neki. Ha valamennyire is őszintén hisz Istenben, van némi emberi mivolta, és megmenthető, akkor rendben van Számomra, hogy kapcsolatba lépjek vele. Végül, egy napon, ha megérti az igazságot, ő maga dönt majd úgy, hogy az alacsonyabb székre ül, és nem lesz többé gőgös. Ha elutasítom, akkor örökre ilyen tudatlan és ostoba marad, butaságokat mond és tesz, mindig ostoba ember marad, elszegényedett és szánalmas – ilyen az igazságra nem törekvők rút állapota. Az emberek lenézik és megvetik a pozitív dolgokat, ha pedig látnak valakit, aki becsületes, szeretetteljes, és mindig gyakorolja az igazságot, de néha hiányzik belőle a bölcsesség, akkor szívből megvetik azt. Azt gondolják, hogy az ilyen ember haszontalan és semmirekellő, míg ők maguk éles eszűek, ügyesen számolnak, értenek a cselszövéshez és intrikához, vannak eszközeik és adottságaik, rátermettek és választékosan beszélnek. Azt gondolják, hogy ez teszi őket Isten üdvösségének tárgyává, de valójában éppen az ellenkezője történik – ez az a fajta ember, akitől Isten iszonyodik. Ez az igazságot nem kedvelő és attól idegenkedő beállítottság.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik)

Isten nem veti meg az emberek gyenge képességét, nem veti meg az ostobaságukat és azt sem veti meg, hogy romlott beállítottságaik vannak. Mi az, amit Isten a leginkább megvet az emberekben? Azt, amikor idegenkednek az igazságtól. Ha idegenkedsz az igazságtól, akkor csupán egyedül emiatt, Isten soha nem fog gyönyörködni benned. Ez kőbe van vésve. Ha idegenkedsz az igazságtól, ha nem szereted az igazságot, ha az igazsághoz való hozzáállásod nemtörődöm, megvető és arrogáns, sőt visszautasító, ellenálló és elutasító – ha így viselkedsz – akkor Isten kimondottan undorodik tőled, és halott vagy, menthetetlenül. Ha a szívedben igazán szereted az igazságot, és csak arról van szó, hogy valamelyest alacsony a képességed, nincs rálátásod, kissé ostoba vagy, és ha gyakran hibázol, de nem szándékozol rosszat tenni, és egyszerűen csak tettél pár ostoba dolgot; ha a szívedben hajlandó vagy Isten közlését hallgatni az igazságról, és szívből vágyódsz az igazságra; ha a hozzáállásod az igazság és Isten szavainak kezelésében őszinte és vágyódó, valamint ha nagyra tudod becsülni és becsben tudod tartani Isten szavait – ez elég. Isten az ilyen embereket szereti. Annak ellenére, hogy időnként talán egy kissé ostoba vagy, Isten még mindig kedvel téged. Isten szereti a szívedet, amely az igazság után vágyakozik, és szereti az őszinte hozzáállásodat az igazsághoz. Isten tehát irgalmaz neked és mindig kegyelmet biztosít számodra. Nem veszi figyelembe a gyenge képességedet vagy az ostobaságodat, és nem veszi figyelembe a vétkeidet sem. Mivel az igazsághoz való hozzáállásod őszinte és buzgó, a szíved pedig igaz, – figyelembe véve a szíved igaz voltát és ezt a hozzáállásodat – Ő örökké irgalmas lesz hozzád és a Szentlélek munkálkodni fog rajtad, és lesz reményed az üdvösségre. Másrészt, ha a szívedben hajthatatlan és öntörvényű vagy, ha idegenkedsz az igazságtól, ha soha nem vagy figyelmes Isten szavaira és semmire, ami az igazságot érinti, a szíved mélyéről pedig ellenséges és megvető vagy, akkor hogyan viszonyul hozzád Isten? Megvetéssel, ellenérzéssel és szűntelen haraggal. Melyik az a két jellemvonás, amely nyilvánvaló Isten igaz természetében? A bőséges irgalom és a mélységes harag. A „bőséges” a „bőséges irgalomban” azt jelenti, hogy Isten irgalma toleráns, türelmes, elnéző és hogy ez a legnagyobb szeretet – ezt jelenti a „bőséges”. Mivel az emberek ostobák és gyenge a képességük, Istennek így kell cselekednie. Ha szereted az igazságot, de ostoba és gyenge képességű vagy, akkor Isten bőséges irgalommal viseltetik irántad. Mit foglal magában az irgalom? Türelmet és toleranciát: Isten toleráns és türelmes a tudatlanságoddal szemben, elegendő hitet és toleranciát ad neked, hogy támogasson téged, hogy ellásson és segítsen téged, hogy lépésről lépésre megérthesd az igazságot és fokozatosan éretté válj. Milyen alapra épül ez? Az ember igazság iránti szeretetére és sóvárgására, valamint az Istenhez, az Ő szavaihoz és az igazsághoz való őszinte hozzáállására épül. Ezek azok az alapvető viselkedésformák, amelyeknek az emberekben meg kell nyilvánulniuk. De ha valaki a szívében idegenkedik az igazságtól, irtózik tőle, sőt gyűlöli az igazságot, ha soha nem veszi komolyan az igazságot és mindig a teljesítményeiről beszél, arról, hogyan dolgozott, mennyi tapasztalata van, min ment keresztül, mennyire becsüli őt Isten és milyen nagy feladatokkal bízta meg – ha csak ezekről a dolgokról beszél, a képesítéseiről, az eredményeiről, a tehetségéről, ha folyton kérkedik, és soha nem beszélget az igazságról, nem tesz bizonyságot Istennek vagy nem beszélget az Isten munkájának megtapasztalásából nyert megértésről vagy Istenről való ismeretéről, akkor vajon nem idegenkedik az igazságtól? Így nyilvánul meg, ha valaki idegenkedik az igazságtól és nem szereti az igazságot. Egyesek azt mondják: „Hogyan hallgathatnak prédikációkat, ha nem szeretik az igazságot?” Vajon mindenki szereti az igazságot, aki prédikációkat hallgat? Egyesek csak megjátsszák. Kénytelenek mások előtt szerepet játszani, attól félve, hogy ha nem vesznek részt a gyülekezet életében, akkor Isten háza nem fogja elismerni a hitüket. Isten hogyan határozza meg az ilyen hozzáállást az igazsághoz? Isten azt mondja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy idegenkednek az igazságtól. A beállítottságukon belül van egy dolog, ami a legvégzetesebb, még az arroganciánál és a csalárdságnál is végzetesebb, ez pedig az, ha valaki idegenkedik az igazságtól. Isten látja ezt. Isten igaz természete alapján hogyan kezeli az ilyen embereket? Haraggal teljes velük szemben. Ha Isten haraggal teljes valakivel szemben, akkor néha megfeddi őt, vagy megfegyelmezi és megbünteti. Ha nem szándékosan ellenkezik Istennel, akkor Ő toleráns lesz, várni fog és megfigyel. A helyzet, vagy egyéb objektív okok miatt Isten talán arra fogja használni ezt az álhívőt, hogy szolgálatot végezzen Neki. Ám amint azt a környezet lehetővé teszi, és az idő alkalmas, az ilyen embereket kirúgják majd Isten házából, mert még arra sem jók, hogy szolgálatot végezzenek. Ilyen Isten haragja. Isten miért olyan mélységesen haraggal teljes? Ez Isten rendkívüli gyűlöletét fejezi ki azok iránt, akik idegenkednek az igazságtól. Isten mélységes haragja azt jelzi, hogy Ő már meghatározta az olyan emberek sorsát és rendeltetési helyét, akik idegenkednek az igazságtól. Hova sorolja be Isten az ilyen embereket? A Sátán táborába sorolja be őket. Mivel haragszik rájuk és rosszul van tőlük, Isten rájuk zárja az ajtót, nem engedi meg nekik, hogy betegyék a lábukat Isten házába, és nem ad nekik esélyt az üdvösségre. Ez Isten haragjának egyik megnyilvánulása. Isten őket is ugyanarra a szintre helyezi, mint a Sátánt, mint a mocskos démonokat és a gonosz szellemeket, mint az álhívőket, és amikor eljön az ideje, ki fogja iktatni őket. Nem ez a kezelésük egyik módja? (De igen.) Ilyen Isten haragja. És mi vár rájuk, ha egyszer kiiktatták őket? Élvezhetik-e valaha ismét Isten kegyelmét, áldásait és Isten üdvösségét? (Nem.)

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy jól teljesítsük kötelességünket, az igazság megértése a legfontosabb)

Ha idegenkedsz az igazságtól, ha folyton rágalmazod az igazságot és megveted, ha ilyenfajta természeted van, akkor nem fogsz könnyen megváltozni. Még ha te változol is, az még mindig kérdéses marad, hogy Isten hozzáállása változott-e. Ha az, amit teszel, meg tudja változtatni Isten hozzáállását, akkor még van reményed az üdvösségre. Ha nem tudod megváltoztatni Isten hozzáállását, és szíve mélyén Isten már rég idegenkedik a lényegedtől, akkor nincs reményed az üdvösségre. Ezért meg kell vizsgálnotok magatokat. Ha olyan állapotban vagy, hogy idegenkedsz az igazságtól és ellenállsz az igazságnak, az nagyon veszélyes. Ha gyakran produkálsz ilyen állapotot, gyakran zuhansz ilyen állapotba, vagy ha alapvetően ilyenfajta ember vagy, akkor ez még nagyobb probléma. Ha időnként vagy olyan állapotban, hogy idegenkedsz az igazságtól, akkor először is lehet, hogy az az alacsony érettségednek köszönhető; másodszor pedig maga az ember romlott beállítottsága tartalmazza ezt a fajta lényeget, amely elkerülhetetlenül ilyen állapotot idéz elő. Azonban ez az állapot nem a lényegedet jeleníti meg. Időnként egy röpke érzelem olyan állapotot idézhet elő, amelynek hatására idegenkedni fogsz az igazságtól. Ez csak ideiglenes. Ezt nem az igazságtól idegenkedő beállítottság-lényeged okozza. Ha ez egy ideiglenes állapot, akkor visszafordítható, de hogyan fordítod vissza? Azonnal Isten elé kell járulnod, hogy keresd az igazságot ebben az aspektusban és képessé válj az igazság elismerésére, arra, hogy alávesd magad az igazságnak és Istennek. Akkor ez az állapot feloldódik. Ha nem oldod fel és hagyod tovább folytatódni, akkor veszélyben vagy. Például, egyesek azt mondják: „Egyébként is, gyenge a képességem és nem tudom megérteni az igazságot, ezért abbahagyom az arra való törekvést, és Istennek sem kell alávetnem magam. Hogyan adhatott nekem Isten ilyen képességet? Isten nem igazságos!” Tagadod Isten igazságosságát. Ez nem azt jelenti, hogy idegenkedsz az igazságtól? Ez az igazságtól való idegenkedés hozzáállása és az igazságtól való idegenkedés megnyilvánulása. Ez a megnyilvánulás bizonyos összefüggésben fordul elő, ezért szükséges megoldani ennek az állapotnak az összefüggését és gyökerét. Amint a kiváltó ok megoldódott, az állapotod is eltűnik vele együtt. Néhány állapot olyan, mint egy tünet, mint például a köhögés, amelyet megfázás vagy tüdőgyulladás okozhat. Ha kezeled a megfázást vagy a tüdőgyulladást, akkor a köhögés is javulni fog. Amikor a kiváltó ok megoldódott, a tünetek eltűnnek. Az igazságtól való idegenkedés néhány állapota azonban nem tünet, hanem daganat. A betegség kiváltó oka belül van. Ha kívülről nézed, lehet, hogy semmilyen tünetet nem tudsz majd találni, de ha egyszer a betegség bekövetkezik, az végzetes. Ez nagyon komoly probléma. Az ilyen emberek soha nem fogadják el vagy ismerik el az igazságot, sőt még folyamatosan rágalmazzák is az igazságot, mint a nem hívők. Még ha szavak soha nem is hagyják el a szájukat, a szívükben tovább folytatják az igazság rágalmazását, elutasítását és megcáfolását. Nem számít, melyik igazság – legyen szó akár önismeretről, a romlott beállítottság elismeréséről, az igazság elfogadásáról, az Istennek való alávetettségről, arról, hogy nem teszünk felületesen dolgokat, vagy arról, hogy becsületes emberek legyünk – nem fogadják el, nem ismerik el, illetve nem szentelnek figyelmet az igazság egyetlen aspektusának sem, sőt az igazság minden aspektusát cáfolják és rágalmazzák. Ez az igazságtól való idegenkedés beállítottsága, egyfajta lényeg. Miféle sorsot eredményez ez a lényeg? Azt, hogy Isten visszautasítja és kiiktatja őket, majd elvesznek. A következmények nagyon súlyosak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy jól teljesítsük kötelességünket, az igazság megértése a legfontosabb)

Az utolsó napokban eljött a megtestesült Isten. Mit kellene leginkább nyernie az embernek tekintveabból, hogy hisz a gyakorlati Istenben? Az igazságot, az életet; semmi másnak nincs jelentősége ezeken kívül. Amikor Krisztus eljött, az igazságot, az életet hozta el; azért jött, hogy életet adjon az embereknek. De hogyan lehet vajon a gyakorlati Istenben hinni? Mit kell tenni az igazság és élet elnyeréséhez? Isten tömérdek igazságot közölt. Aki csak éhezi és szomjazza az igazságot, annak Isten szavait kell ennie és innia. Isten szavainak összessége az igazság, és az Ő szavai gazdagok és bőségesek; mindenütt drága dolgok vannak, és kincsek veszik körül az embereket. Akik szeretik az igazságot, azoknak öröm árasztja el a szívét, miközben Kánaán gyönyörű földjének bőségét élvezik. Igazság és világosság rejlik minden mondatban, melyet a számukra eledelül és italul szolgáló isteni szavak alkotnak, s ezek mindegyike drága. Akik nem szeretik az igazságot, a homlokukat ráncolják keserűségükben; lakomán ülnek és mégis éhínségtől szenvednek, ami szánalmas állapotukat jelzi. Az igazságot keresők nyeresége nőttön-nő, míg akik nem képesek az igazság keresésére, zsákutcába jutnak. Az most a legfontosabb, hogy megtanuljuk, miként lehet mindenben az igazságot keresni, eljutni az igazság megértésére, gyakorolni az igazságot és képessé válni arra, hogy igazán alá tudjuk rendelni magunkat Istennek. Ezt jelenti hinni Istenben. Aki hisz a gyakorlati Istenben, az elnyerte az igazságot és az életet. Mire való vajon az igazság? Arra, hogy gazdagabbá tegye az emberek szellemi világát? Arra, hogy jó oktatáshoz jussanak az emberek? (Nem.) Az ember mely problémáját oldja hát meg az igazság? Az emberek romlott beállítottságát és bűnös természetét hivatott megoldani, hogy azután Isten előtt élhessenek és megélhessék normális emberi mivoltukat. Némelyek nem értik, mi is az igazság. Mindig úgy érzik, hogy az igazság mély és elvont, és hogy az igazság rejtély. Nem értik, hogy olyasvalami az igazság, ami gyakorolható és alkalmazható. Egyesek tíz-húsz éve hisznek már Istenben, de még mindig nem értik pontosan, mi is az igazság. Birtokában van-e az ilyen ember az igazságnak? (Nincs.) Szánalomra méltók-e vajon azok, akiknek nincs birtokukban az igazság? Nagyon is – ahogy egy himnuszban is énekeljük: „lakomán ülnek és mégis éhínségtől szenvednek”. Nem nehéz elnyernünk az igazságot, és az igazságvalóságba sem nehéz belépni, de vajon elnyerhetik-e az igazságot azok, akik folyton idegenkednek tőle? Nem. Éppen ezért járulj mindig Isten elé, vizsgáld meg az igazságtól idegenkedő belső állapotodat, vedd észre, milyen módon adod a jelét az igazságtól való idegenkedésnek, lásd meg, milyen cselekedetek utalnak erre, és azt is, hogy mely dolgokban tanúsítasz olyan hozzáállást, mint aki idegenkedik az igazságtól – gyakran meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat. Tegyük fel, hogy e szavakkal int téged valaki: „Nem tudsz úgy eleget tenni a kötelességednek, ha csak a magad akaratára hagyatkozol! Meg kellene vizsgálnod és ismerned magad!”, mire te dühbe gurulsz és így vágsz vissza: „Az nem jó, ahogy én végzem a kötelességem, de az jó, ahogy te teszed? Mi baj van azzal, ahogy a kötelességem végzem? Isten ismeri a szívem!” Milyen hozzáállásról árulkodik vajon ez a viselkedés? Arról, hogy az illető elfogadja az igazságot? (Nem.) Az embernek mindenekelőtt el kell fogadnia az igazságot, amikor történik vele valami. Akiben nincs meg ez a hozzáállás, az olyan, mint ha nem lenne edénye, amelybe elhelyezhetné a kapott kincset, így aztán nem is tudja magáévá tenni az igazságot. Aki nem képes erre, az hiába hisz Istenben! Az Istenben való hit célja, hogy az igazság birtokába juss. Ha valaki nem tud az igazság birtokába jutni, kudarcot vall a hite. Mit jelent az igazság birtokába jutni? Azt amikor az igazság a valóságoddá és az életeddé vált. Ezt jelenti magadévá tenni az igazságot – ezt jelenti hinni Istenben! Mi végre mondja Isten a szavait? Mi célból közli igazságait? Azért, hogy az emberek elfogadhassák az igazságot, s így megtisztulhassanak romlottságukból; hogy birtokába juthassanak az igazságnak, hogy az igazság az életükké váljék. Máskülönben miért közölne Isten ennyi igazságot? Azért, hogy versenyre keljen a Bibliával? Azért, hogy megalapítsa az „Igazság Egyetemét” és kiképezzen egy embercsoportot? Nem és nem, hanem azzal a céllal, hogy egészen megmentse az emberiséget, hogy az emberek megértsék az igazságot és végső soron magukévá tegyék azt. Most már érted, igaz? Mi a legfontosabb az Istenben való hitben? (Az igazság magunkévá tétele és az igazságvalóságba történő belépés.) Ettől függ, hogy miként léphettek be az igazságvalóságba, és hogy be tudtok-e oda lépni egyáltalán.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Már látom, hogy idegenkedtem az igazságtól