Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Először is, az embereknek meg kell érteniük, honnan származik a születés, öregedés, betegség és halál fájdalma, amely végigkíséri az életüket, és miért szenvedi el az ember mindezt. Vajon ezek nem léteztek, amikor az ember megteremtetett? Honnan jöttek ezek a fájdalmak? Ezek a fájdalmak azt követően jöttek létre, hogy az embert megkísértette és megrontotta a Sátán, majd az ember elkorcsosult. Az emberi test fájdalma, gondjai és üressége, valamint minden nyomorúság az ember világában – ez mind azután jelent meg, hogy az embert megrontotta a Sátán. Miután a Sátán megrontotta az embert, kínozni kezdte, és így az ember egyre mélyebbre zuhant, a betegsége egyre mélyebbre hatolt, a fájdalma egyre nőtt, és egyre inkább úgy érezte, hogy a világ üres és nyomorúságos, hogy ebben a világban lehetetlen életben maradni, és hogy ebben a világban élni egyre inkább reménytelen. Tehát mindezt a fájdalmat a Sátán hozta az emberre, és azután következett be, hogy a Sátán megrontotta az embert, és ők elkorcsosultak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A világi szenvedés Isten általi megízlelésének jelentősége)

Sokan gyakran megbetegszenek, és bármennyit imádkoznak Istenhez, akkor sem lesznek jobban. Akármennyire szeretnének is szabadulni a betegségüktől, nem tudnak. Olykor akár életveszélyes állapotokkal is találkozhatnak, és kénytelenek egyenesen szembenézni azokkal. Valójában, hogy ha valakinek csakugyan van a szívében istenhit, annak mindenekelőtt tudnia kell, hogy az ember életének hossza Isten kezében van. Isten eleve elrendeli minden ember születésének és halálának időpontját. Amikor Isten betegséget ad az embereknek, annak oka és jelentősége van. Amit éreznek, az betegség, holott az, amit kaptak, valójában nem betegség, hanem kegyelem. Az embereknek mindenekelőtt fel kell ismerniük ezt a tényt, bizonyossá kell válniuk felőle, és komolyan kell venniük. Amikor betegségben szenvednek, gyakran jöhetnek Isten elé, körültekintően és elővigyázatosan ügyelhetnek arra, hogy megtegyék, amit meg kell tenniük, és másoknál nagyobb odafigyeléssel és szorgalommal kezelhetik a kötelességüket. Ez inkább oltalom az emberek számára, nem pedig béklyó. Ez egy passzív oldalról közelítő hozzáállás. Azonkívül, Isten mindenki élettartamát előre meghatározta. Egy betegség orvosi szempontból halálos lehet, ám ha Isten álláspontja szerint az életednek még folytatódnia kell, és még nem jött el a te időd, akkor nem halhatsz meg, akkor sem, ha akarnál. Ha van egy megbízatásod Istentől, és a küldetésed még nem teljesült, akkor nem fogsz meghalni, még akkor sem, ha olyan betegségben szenvedsz, amit halálosnak tartanak – Isten nem fog még magához venni. Még ha nem is imádkozol, és nem keresed az igazságot, és nem törődsz a betegséged kezelésével, sőt, ha elhalasztod a kezelésedet, akkor sem fogsz meghalni. Ez különösen igaz azokra, akiknek fontos megbízatásuk van Istentől: amikor a küldetésük még nem teljesült, bármilyen betegség érje is őket, nem fognak azonnal meghalni; a küldetésük teljesítésének utolsó pillanatáig élni fognak. Megvan benned ez a hit? Ha nincs, akkor csupán felületesen fogsz Istenhez imádkozni, valahogy így: „Istenem! Eleget kell tennem a Tőled kapott megbízatásnak. Irántad való teljes hűségben akarom tölteni az utolsó napjaim, hogy semmit ne bánjak majd meg. Meg kell óvnod engem!” Noha így imádkozol, ha nem teszel kezdeményező módon azért, hogy az igazságot keresd, akkor nem lesz benned akarat és erő ahhoz, hogy hűséget gyakorolj. Mivel nem vagy hajlandó megfizetni a valódi árat, gyakran arra használod ezt a kifogást és ezt a módszert, hogy Istenhez imádkozz és alkudozz Vele – az ilyen ember vajon az igazságra törekszik? Ha meggyógyulna a betegséged, csakugyan jól tudnád végezni a kötelességed? Nem feltétlenül. Az a helyzet, hogy függetlenül attól, hogy az alkudozásod célja az-e, hogy meggyógyítsd a betegségedet, és ne halj meg, vagy más a szándékod és célod vele, Isten szempontjából, ha végezni tudod a kötelességedet, és még hasznára válsz, ha Isten döntése szerint használni fog téged, akkor nem fogsz meghalni. Nem fogsz tudni meghalni, még akkor sem, ha te azt szeretnéd. Ám ha bajt okozol, és mindenféle gonosz tettet követsz el, és bosszantod Isten természetét, akkor gyorsan meg fogsz halni; az életed rövidre zárul. Isten mindenki élettartamát már a világ teremtése előtt meghatározta. Ha alá tudják vetni magukat Isten intézkedéseinek és vezénylésének, akkor függetlenül attól, hogy betegségben szenvednek-e vagy sem, és hogy jó vagy rossz-e az egészségük, az Isten által előre meghatározott számú évet fogják leélni. Megvan benned ez a hit? Ha csak a doktrína szempontjából ismered el ezt, akkor nincs igazi hited, és felesleges szépen csengő szavakat mondanod; ha a szíved mélyéből meg tudod erősíteni, hogy Isten így fog tenni, akkor természetszerűleg megváltozik a megközelítésed és a gyakorlásod módja. Természetesen akár megbetegszenek az emberek, akár nem, fontos, hogy a józan eszüket használva igyekezzenek megőrizni az egészségüket életük során. Ez az az ösztön, amit Isten az embernek adott. Ez az az észszerűség és józan ész, amelyet – az Istentől kapott szabad akarattal – magáévá kell tennie az embernek. Ha megbetegszel, a betegséged kezeléséhez ismerned kell – és el kell végezned – bizonyos alapvető, a józan ész diktálta teendőket az egészségügyi ellátással és a betegség kezelésével kapcsolatban. Ugyanakkor, a betegséged ily módon történő kezelése nem hivatott befolyásolni az életed Isten által meghatározott hosszát, és azt sem ez garantálja, hogy meg tudd élni a számodra rendelt életkort. Mit jelent ez? Így lehet megfogalmazni: passzív értelemben, ha nem veszed komolyan a betegséged, ha úgy teszed a kötelességed, ahogyan kell, és egy kicsit többet pihensz másoknál, ha nem halogattad a kötelességedet, akkor nem fog rosszabbodni a betegséged, és nem fog megölni téged. Minden azon múlik, amit Isten tesz. Más szóval: Isten szemszögéből nézve, ha nem telt még le az életed előre elrendelt tartama, Ő akkor sem hagyja, hogy meghalj, ha megbetegszel. Ha nem halálos a betegséged, de eljött az időd, akkor Isten elvisz téged, amikor csak akar. Hát nem teljességgel Isten gondolatán múlik ez? Ez az Ő eleve elrendelésén múlik! Így kell nézned erre a dologra. Megteheted a magad részét, és elmehetsz az orvoshoz, bevehetsz némi orvosságot, vigyázhatsz az egészségedre és figyelhetsz a testmozgásra, de legbelül meg kell értened, hogy Isten kezében van az ember élete, életének hosszát Isten eleve elrendeli, és senki sem írhatja felül azt, amit Isten eleve elhatározott. Ha még a megértés e csekély mértékével sem rendelkezel, akkor nincs igazán hited, és valójában nem hiszel Istenben.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A Mindenható Isten, mindeneknek feje, trónjáról gyakorolja királyi hatalmát. Ő uralkodik a világegyetem és mindenek felett, és vezet bennünket az egész földön. Közel leszünk Őhozzá minden pillanatban, és csendben járulunk Eléje, egyetlen pillanatot sem hagyunk ki, és mindig tanulunk egy-egy leckét. Minden, a közvetlen környezettől kezdve az emberekig, eseményekig és dolgokig, az Ő trónjának engedélyével létezik. Semmiképpen se hagyjátok, hogy panaszok merüljenek fel a szívetekben, különben Isten nem fogja rátok árasztani kegyelmét. Ha betegség ér, az Isten szeretete, és bizonyára benne rejlik az Ő jóakarata. Bár testetek keresztülmehet egy kis szenvedésen, ne adjatok helyet a Sátán gondolatainak. Dicsőítsétek Istent a betegség közepette, és élvezzétek Istent a dicsőítésetek közben. Ne csüggedjetek el a betegségben, folytassátok a keresést újra meg újra, ne adjátok fel, és Isten meg fog világítani és meg fog világosítani benneteket. Milyen volt Jób hite? Mindenható Isten egy korlátlan hatalmú orvos! Betegségben élni annyit jelent, mint betegnek lenni, de lélekben élni azt jelenti, hogy egészséges vagy. Ameddig még van egyetlen lélegzeted, addig Isten nem hagy meghalni.

Krisztus feltámadt élete van mibennünk. Kétségtelenül hiányos a hitünk Isten jelenlétében. Bárcsak Isten igaz hitet helyezne belénk. Valóban édes Isten szava! Isten szava hatásos gyógyszer! Megszégyeníti az ördögöket és a Sátánt! Ha megragadjuk Isten szavát, az támaszt nyújt nekünk. Az Ő szava gyorsan cselekszik, hogy megmentse a mi szívünket! Mindent eloszlat, és mindent megbékéltet. A hit olyan, mint egy egyetlen fatörzsből álló híd. Azok, akik gyáván ragaszkodnak az élethez, nehezen fognak átkelni rajta, de azok, akik készek odaadni az életüket, biztos lábbal és gond nélkül átkelhetnek. Ha az ember bátortalan és félénk gondolatokat rejteget, az azért van, mert a Sátán bolonddá teszi őt, attól félve, hogy átmegyünk a hit hídján, hogy belépjünk Istenbe. A Sátán minden lehetséges módon megpróbálja elküldeni nekünk a gondolatait. Minden pillanatban imádkoznunk kell Istenhez, hogy világítson meg és világosítson meg bennünket, minden pillanatban bíznunk kell Istenben, hogy megtisztítson bennünket a Sátán mérgétől, minden pillanatban gyakorolnunk kell a mi lelkünkben, hogyan kerüljünk közel Istenhez, és hagynunk kell, hogy Isten uralkodjon egész lényünk felett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 6. fejezet)

Hogyan tapasztald meg a betegséget, amikor utolér? Járulj Isten elé és imádkozz, keresd és fogd fel Isten szándékát; vizsgáld meg magad, hogy kiderítsd, mit tettél, ami ellenkezett az igazsággal, és milyen romlottságot nem oldottál meg magadban. A romlott beállítottságod nem oldható meg anélkül, hogy szenvedésen mennél át. Csak a szenvedés által megedződve képesek rá az emberek, hogy ne legyenek kicsapongóak és mindig Isten előtt tudjanak élni. Amikor valaki szenved, mindig imádkozik. Nem gondol az étel, a ruházat és egyéb élvezetek gyönyöreire; állandóan imádkozik a szívében, megvizsgálva magát, vajon tett-e bármi rosszat, illetve esetleg hol ellenkezett az igazsággal. Rendszerint, amikor komoly betegséggel vagy furcsa bajjal szembesülsz, ami nagy szenvedést okoz számodra, ez nem véletlenül történik. Akár beteg vagy, akár egészséges, ott van ebben Isten szándéka. Amikor a Szentlélek munkálkodik és te fizikailag jól vagy, általában tudod Istent keresni, ám amikor megbetegszel és szenvedsz, abbahagyod Isten keresését, és azt sem tudod, hogyan keresd Őt. Betegségben élsz, mindig azon töprengve, hogy milyen kezelés fog gyorsabban meggyógyítani. Ilyenkor irigyled azokat, akik nem betegek, és amint lehet, meg akarsz szabadulni a betegségedtől és a fájdalomtól. Ezek negatív és ellenálló érzelmek. Amikor az emberek lebetegednek, időnként felmerül bennük: „Vajon a saját tudatlanságom váltotta ki ezt a betegséget, vagy Isten szándéka ez?” Egyszerűen nem tudnak rájönni. Tulajdonképpen néhány betegség normális, például a hidegrázás, a gyulladás vagy az influenza. Amikor egy komoly betegség sújt, amely hirtelen ledönt a lábadról, és inkább meghalnál, mintsem szenvedj, akkor az ilyen betegség nem véletlenül történik. Vajon imádkozol Istenhez, és Őtőle kérsz, amikor utolér a betegség és a szenvedés? Hogyan irányít és vezet téged a Szentlélek munkája? Megvilágosít és megvilágít téged? Ez nem az egyetlen módszere, próbára is tesz és finomít téged. Hogyan teszi próbára Isten az embereket? Nem azáltal teszi próbára, hogy szenvedést hoz rájuk? A szenvedés kéz a kézben jár a próbatétellel. Hogyan szenvedhetnek az emberek, ha nem próbatételek miatt? És szenvedés nélkül hogyan változhatnak az emberek? A szenvedés kéz a kézben jár a próbatétellel – ez a Szentlélek munkája. Időnként Isten némi szenvedést ad az embereknek, mert máskülönben nem tudnák, hol a helyük a világegyetemben, és elszemtelenednének. A romlott beállítottság nem oldható meg teljes mértékben csupán az igazság közlése által. Mások rámutathatnak a problémáidra, és te magad is tudhatsz ezekről, azonban nem tudod megváltoztatni őket. Nem számít, mennyire hagyatkozol az akaraterődre, hogy visszafogd magad, ha fel is pofozod, fejen is vágod, a falnak is ütöd magad, és kárt teszel a saját testedben, az sem fogja megoldani a problémáidat. Mivel sátáni természet lakozik benned, amely állandóan kínoz, nyugtalanít és mindenféle gondolatot és elképzelést ad neked, a romlott beállítottságod feltárul. Mihez kezdesz hát, ha nem tudod megoldani? Gyengélkedés általi finomításra van szükséged. Némelyek annyit szenvednek ebben a finomításban, hogy nem tudják elviselni, és imádkozni, valamint keresni kezdenek. Amikor nem vagy beteg, akkor nagyon is kicsapongó és vadul arrogáns vagy. Amikor lebetegszel, meghunyászkodsz – vajon akkor is tudsz még mindig vadul arrogáns lenni? Amikor alig van elég erőd ahhoz, hogy megszólalj, vajon ki tudsz oktatni másokat és arrogáns lenni? Ilyenkor nem követelőzöl; csak azt kívánod, bárcsak megszabadulhatnál a szenvedésedtől, és egyáltalán nem gondolsz az ételre, a ruházatra vagy az élvezetre. A legtöbben közületek nem tapasztalták meg ezt az érzést, de ha ez bekövetkezik, akkor meg fogjátok érteni. Vannak, akik pozícióért, a test gyönyöreiért és a saját érdekeikért harcolnak. Mindez azért van, mert túl nagy kényelemben vannak, túl enyhe a szenvedésük, és lealacsonyodtak. Ezekre az emberekre nehézség és finomítás vár!

Időnként Isten elrendez számodra néhány helyzetet, a körülötted lévők által megmetsz téged és szenvedést okoz neked, megtanítva neked ezeket a leckéket és lehetővé téve számodra, hogy megértsd az igazságot és olyanoknak lásd a dolgokat, amilyenek. Isten éppen végzi a munkáját azzal, hogy szenvedés kíséri a testedet, hogy meg tudd tanulni a neked szánt leckét, meg tudd oldani a romlott beállítottságodat és jól tudd teljesíteni a kötelességed. Pál gyakran mondta, hogy tövis van a testében. Mi volt ez a tövis? Betegség, ami elől nem tudott elmenekülni. Nagyon jól tudta, mi ez a betegség, hogy a beállítottságát és a természetét célozza. Ha nem akadt volna bele ez a tüske, ha nem követte volna ez a betegség, akkor előfordulhatott volna, hogy bárhol és bármikor megalapítja a saját királyságát, azonban a betegségével nem volt erre energiája. Tehát a betegség legtöbbször egyfajta védőernyő az emberek számára. Ha nem vagy beteg, hanem csak úgy buzog benned az energia, akkor könnyedén előfordulhat, hogy valami rosszat teszel és valamilyen gondot okozol. Az emberek könnyen elvesztik az értelmüket, amikor vadul arrogánsak és kicsapongók. Megbánják, miután rosszat tettek, azonban addigra már nem tehetnek semmit. Ezért van az, hogy jó egy kis betegség, óvja az embereket. Lehet, hogy mások összes problémáját meg tudod oldani, és a saját gondolataidban is helyre tudod tenni az összes problémát, azonban semmit nem tehetsz akkor, amikor nem gyógyultál fel egy betegségből. A megbetegedéssel szemben tényleg tehetetlenek vagyunk. Ha lebetegszel, és nincs mód a gyógyítására, akkor ez az a szenvedés, amelyet el kell viselned. Ne próbálj megszabadulni tőle; először alá kell vetned magad, Istenhez imádkoznod és Isten vágyait keresned. Mondd ezt: „Ó, Istenem! Tudom, hogy romlott vagyok és rossz a természetem. Képes vagyok olyan dolgokat tenni, amelyek lázadoznak és szembeszegülnek Veled, amelyek bántanak Téged és fájdalmat okoznak Neked. Mily csodálatos, hogy megadtad nekem ezt a betegséget. Alá kell vetnem magam annak. Kérlek, világosíts meg, engedd, hogy megértsem, mi a Te szándékod, és mi van bennem, amit szeretnél megváltoztatni és tökéletessé tenni. Csupán azt kérem, hogy irányíts engem, hogy megérthessem az igazságot, és az élet helyes útjára térjek.” Keresned és imádkoznod kell. Nem lehetsz zűrzavarban, azt gondolva, hogy semmit nem jelent a betegség, hogy nem lehet az a fenyítés, amellyel Isten megsértéséért szembesülsz. Ne ítélj elhamarkodottan! Ha valóban olyasvalaki vagy, akinek Isten ott van a szívében, akkor bármi érjen is, ne engedd, hogy elmenjen melletted. Imádkozz és keress, mindenben tapogasd ki Isten szándékát, és tanuld meg alávetni magad Istennek. Ha Isten látja, hogy alá tudod vetni magad és alávetett szívvel vagy Őiránta, akkor enyhíteni fogja a szenvedésedet. Isten a szenvedés és a finomítás eszközeivel ér el ilyen hatásokat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenbe vetett hitben az igazság elnyerése a legfontosabb)

Egyeseket súlyos betegség és elviselhetetlen szenvedés gyötör, néhányan a halállal is szembenéznek. Hogyan kellene megközelíteniük ezt a helyzetet? Sok esetben Isten megpróbáltatásai terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: miután imádkozol, akár érted Isten szándékait, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed végzésében és hűségesen kitartasz kötelességed végzése mellett, Isten elégedett lesz, és szilárdan meg fogsz állni bizonyságtételedben. Látva, hogy súlyos betegségben szenvednek és meg fognak halni, egyesek azt gondolják magukban: „Azért kezdtem hinni Istenben, hogy elkerüljem a halált – de kiderült, hogy Ő még kötelességem ennyi éven át tartó teljesítése után is hagyni fog meghalni. A saját dolgommal kellene foglalkoznom, megtenni azokat a dolgokat, amelyeket mindig is akartam és élvezni azokat a dolgokat, amelyeket nem élveztem ebben az életben. Elhalaszthatom kötelességemet.” Milyen hozzáállás ez? Ennyi évig teljesítetted kötelességedet, meghallgattad mindezeket a prédikációkat és még mindig nem értetted meg az igazságot. Egy megpróbáltatás ledönt, térdre kényszerít és felfed téged. Méltó egy ilyen ember arra, hogy Isten a gondját viselje? (Nem méltó.) Teljesen hiányzik belőle a hűség. Tehát mi az az úgynevezett kötelesség, amelynek teljesítésével ennyi évet töltöttek? Ez az úgynevezett „munkavégzés” és csak kifárasztották magukat ezzel. Ha Istenben való hitedben és igazságra való törekvésedben képes vagy azt mondani: „Bármilyen betegséget vagy kellemetlen eseményt enged Isten megtörténni velem, – bármit tesz Isten – alá kell vetnem magam és teremtett lényként a helyemen kell maradnom. Minden más előtt, az igazság ezen szempontját – az alávetettséget – kell gyakorlatba ültetnem, meg kell valósítanom és meg kell élnem az Istennek való alávetettség valóságát. Ezen felül, nem tehetem félre azt, amivel Isten megbízott és a kötelességet, amelyet teljesítenem kell. Utolsó lélegzetvételemmel is ki kell tartanom a kötelességem mellett.” Ez nem bizonyságtétel? Amikor ilyen elszánt vagy és ilyen állapotban vagy, még mindig képes vagy panaszkodni Istenre? Nem, nem vagy. Ilyenkor azt fogod gondolni magadban: „Isten adja nekem ezt a leheletet, Ő gondoskodott rólam és védett ennyi éven át, sok fájdalmat elvett tőlem, sok kegyelmet és sok igazságot adott nekem. Megértettem igazságokat és rejtélyeket, amelyeket emberek nemzedékeken át nem értettek. Olyan sokat nyertem Istentől, tehát vissza kell fizetnem Istennek! Korábban túlságosan éretlen voltam, nem értettem semmit és minden, amit tettem, bántó volt Isten számára. Nem biztos, hogy lesz másik esélyem, hogy visszafizessem ezt Istennek a jövőben. Bármennyi időm maradt hátra, fel kell ajánlanom azt a kis erőt, amim van, és meg kell tennem Istenért, amit tudok, hogy Isten lássa: ennyi éven át tartó gondoskodása rólam, nem veszett kárba, hanem meghozta gyümölcsét. Hadd hozzak vigaszt Istennek, és ne bántsam Őt többé vagy ne okozzak Neki csalódást.” Mi lenne, ha így gondolkodnál? Ne azon gondolkodj, hogyan mentsd meg magad vagy menekülj el, gondolj arra, „mikor gyógyul meg ez a betegség? Amikor meggyógyul, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy teljesítsem kötelességemet és hűséges legyek. Hogyan legyek hűséges, amikor beteg vagyok? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességét?” Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, vajon nem vagy képes teljesíteni kötelességedet? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, képes vagy nem szégyent hozni Istenre? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, amíg az elméd tiszta, képes vagy nem panaszkodni Istenre? (Igen.) Most könnyű „igent” mondani, de nem lesz annyira könnyű, amikor ez valóban megtörténik veled. És így, törekednetek kell az igazságra, gyakran keményen dolgozni az igazságon és több időt tölteni azon gondolkodva, „Hogyan tudok eleget tenni Isten szándékainak? Hogyan tudom vissza fizetni Isten szeretetét? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességet?” Mi az a teremtett lény? Egy teremtett lény felelőssége csupán annyi, hogy hallgassa Isten szavait? Nem. Az a kötelessége, hogy megélje Isten szavait. Isten olyan sok igazságot adott neked, olyan sokat az útból és olyan sok életet, azért, hogy megélhesd ezeket a dolgokat és bizonyságot tegyél Mellette. Ez az, amit egy teremtett lénynek tennie kellene, és ez a te felelősséged és kötelezettséged. Ezeken a dolgokon rendszeresen elmélkedned kell; ha mindig elmélkedsz rajtuk, az igazság minden szempontjában mélyebbre jutsz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre)

Amikor egyesek betegek lesznek, azon törik a fejüket, hogy különféle módszerekkel próbálják kezelni a betegségüket, de bármilyen gyógymódot alkalmazzanak is, nem tudnak meggyógyulni. Minél több kezelést kapnak, annál súlyosabbra fordul a betegségük. Ahelyett, hogy Istenhez imádkozva próbálnának rájönni, hogy pontosan mi is a helyzet a betegségükkel, valamint megkeresni a betegség fő okát, a maguk kezébe veszik a dolgokat. Végül aztán sokféle módszert bevetnek és igen sok pénzt elköltenek, ám ennek ellenére sem gyógyulnak meg a betegségükből. Amikor aztán feladják a kezelést, egy idő után váratlanul magától is meggyógyul a betegségük, és nem tudják, hogy történt. Némelyek jelentéktelen betegségbe esnek és nem is igazán törődnek vele, egy nap azonban rosszabbra fordul az állapotuk, és hirtelen meghalnak. Mi történik ilyenkor? Az emberek nem képesek felfogni, hogy ez Isten szemszögéből nézve valójában azért van, mert teljesült az illető e világi küldetése, ezért Isten elviszi az illetőt. Az emberek gyakran mondják: „Az emberek nem halnak meg, ha nem betegek.” Valóban így volna? Voltak olyanok, akiknél a kórházi kivizsgálás alkalmával semmilyen betegséget nem találtak. Rendkívül egészségesek voltak, de végül pár napon belül meghaltak. Ezt nevezik betegség nélküli halálnak. Sok ilyen ember van. Ez azt jelenti, hogy az illető elért az élete végére, és visszavitetett a szellemi birodalomba. Némelyek túlélték a rákot és a tuberkulózist, majd egészen a hetvenes vagy nyolcvanas éveikig éltek. Jó néhány ilyen ember van. Ez mind Isten rendeléseitől függ. Ez a fajta megértés igazi hit Istenben. Ha fizikálisan beteg vagy, és be kell venned valamilyen gyógyszert ahhoz, hogy kezeld az állapotod, akkor vedd be a gyógyszert, illetve mozogj rendszeresen, pihenj és kezeld az állapotod higgadtan. Miféle hozzáállás ez? Ez az Istenbe vetett valódi hit hozzáállása. Tegyük fel, hogy nem veszed be a gyógyszered, nem kapsz injekciókat, nem mozogsz, nem ügyelsz az egészségedre, de továbbra is halálra aggódod magad, folyton így imádkozva: „Ó, Istenem! Megfelelően el kell végeznem a kötelességeimet, nem fejeződött még be a küldetésem, nem vagyok még kész a halálra! Jól akarom végezni a kötelességeimet és el akarom végezni a Tőled kapott megbízatást. Ha meghalok, nem fogom tudni elvégezni. Nem akarok úgy elmenni, hogy bármit is bánok. Kérlek, Istenem, hallgasd meg az imáimat! Engedj tovább élni, hogy tehessem a kötelességeimet és elvégezhessem a Tőled kapott megbízatást! Örökké dicsérni akarlak, és mielőbb meg akarom látni a Te dicsőséged napját!” Kívülről úgy látszik, hogy nem szedsz gyógyszert és nem kapsz injekciókat, de nagyon erős vagy és telve vagy Istenbe vetett hittel. Valójában azonban a mustármagnál is kisebb a hited. Halálosan rettegsz, és nincs hited Istenben. Hogy lehet, hogy nincs hited? Hogyan történt ez? Az emberek egyszerűen nem értik a Teremtő hozzáállását, alapelveit, és hogy miként foglalkozik teremtett lényeivel, ezért a maguk korlátolt látásmódjukra, elképzeléseire és képzelődéseire hagyatkozva próbálják kitalálni, hogy mit fog tenni Isten. Hazardírozni akarnak Istennel, hogy lássák, vajon meggyógyítja és hagyja-e sokáig élni őket. Hát nem ostobaság ez? Ha Isten megengedi, hogy élj, bármilyen beteg légy is, nem fogsz meghalni. Ha Isten nem engedi, hogy élj, akkor még ha nem is vagy beteg, akkor is meghalsz, ha annak így kell lennie. Isten előre meghatározta az életed hosszát. Ezt tudni igaz tudás és igaz hit. Isten akkor véletlenszerűen betegíti meg az embereket? Ez nem véletlenszerű dolog, hanem a hitük finomításának az egyik módja, és olyan szenvedés, amit el kell viselniük az embereknek. Ha Isten megbetegít, ne próbáld elkerülni; ha nem, akkor ne kérd! Minden a Teremtő kezében van, és az embereknek meg kell tanulniuk hagyni, hogy a természet tegye a dolgát. Mi a természet? A természetben semmi sem véletlenszerű; minden Istentől jön. Ez így igaz. Azok közül, akik ugyanabban a betegségben szenvednek, egyesek meghalnak, mások élve maradnak; ezt Isten mind eleve elrendelte. Ha élhetsz, az azt bizonyítja, hogy még nem teljesítetted a küldetést, amelyet Isten adott neked. Keményen kell dolgoznod a teljesítésén, és meg kell becsülnöd ezt az időt, nem pedig elpazarolni. Erről szól a dolog. Ha beteg vagy, ne próbáld elkerülni, de ha nem vagy beteg, ne kérd! Bármiről legyen is szó, nem kaphatod meg csak azért, mert kéred, és semmit sem kerülhetsz el csupán azért, mert el akarod. Senki sem változtathat azon, amit Isten eldöntött.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Egyesek állandóan aggódnak a betegségük miatt, mondván: „Ki fogom vajon bírni, ha a betegségem súlyosbodik? Ha az állapotom romlani fog, rá fog-e menni az életem? Szükségem lesz-e műtétre? És ha megoperálnak, vajon meghalok-e a műtőasztalon? Alávetettem magam. Vajon Isten elveszi az életemet e betegség miatt?” Mi értelme van ezeken gondolkodni? Ha nem tudsz mást tenni, mint ezekre gondolni, akkor imádkoznod kell Istenhez. Nem jó, ha önmagadra hagyatkozol, biztosan nem fogod tudni elviselni. Senki sem akar betegeskedni, és senki nem mosolyog, nem örül és nem ünnepel, amikor megbetegszik. Nincs ilyen ember, mert ez nem normális emberi mivolt. A normális emberek, amikor megbetegszenek, mindig szenvednek és levertnek érzik magukat, és van egy határ, amit el tudnak viselni. Egy dolgot azonban meg kell jegyezni: ha az emberek mindig úgy gondolnák, hogy a saját erejükre hagyatkoznak, amikor betegek, hogy megszabaduljanak a betegségüktől és megmeneküljenek attól, akkor mi lenne a végeredmény? Amellett, hogy betegek, vajon nem szenvednének és nem éreznék magukat még levertebbnek? Ezért az embereknek minél inkább sújtja őket a betegség, annál jobban kellene keresniük az igazságot, és annál inkább kellene keresniük a gyakorlás útját, hogy összhangban legyenek Isten szándékaival. Minél inkább sújtja őket a betegség, az embereknek annál inkább Isten elé kellene járulniuk, és meg kellene ismerniük saját romlottságukat és az Istennel szemben támasztott észszerűtlen igényeiket. Minél jobban sújt a betegség, annál inkább próbára teszi az igazi alávetettségedet. Ezért, amikor beteg vagy, az a képességed, hogy továbbra is alávesd magad Isten vezénylésének, és lázadj a saját panaszaid és észszerűtlen követeléseid ellen, mutatja meg, hogy olyan valaki vagy, aki valóban törekszik az igazságra és valóban aláveti magát Istennek, hogy bizonyságot teszel, hogy az Istennek való hűséged és alávetettséged valódi és kiállja a próbát, és hogy az Isten iránti hűséged és alávetettséged nem csak szlogen és doktrína. Ez az, amit az embereknek gyakorolniuk kellene, amikor megbetegszenek. Amikor megbetegszel, az azért van, hogy felfedje minden észszerűtlen követelésedet, irreális képzelődésedet és elképzelésedet Istenről, továbbá azért, hogy próbára tegye az Istenbe vetett hitedet és a Neki való alávetettségedet. Ha átmész a próbán ezekben a dolgokban, akkor igazi bizonyságtételed és valódi bizonyítékod van az Istenbe vetett hitedről, az Isten iránti hűségedről és a Neki való alávetettségedről. Ez az, amit Isten akar, és ez az, amit birtokolnia kell és meg kell élnie egy teremtett lénynek. Hát nem mind pozitív dolgok ezek? (De igen.) Ezek mind olyasmik, amikre az embereknek törekedniük kell. Sőt, ha Isten megengedi, hogy megbetegedj, vajon nem tudja-e a betegségedet bármikor és bárhol el is venni? (De igen.) Isten bármikor és bárhol elveheti a betegségedet, nem teheti-e meg tehát azt is, hogy a betegséged megmaradjon, és soha ne múljon el? (Megteheti.) És ha Isten miatt ez a betegség soha nem múlik el, akkor is el fogod tudni végezni a kötelességedet? Képes leszel-e megtartani az Istenbe vetett hitedet? Vajon nem próbatétel ez? (De az.) Ha megbetegszel, majd néhány hónap múlva meggyógyulsz, akkor az Istenbe vetett hited, valamint az Őhozzá való hűséged és a Neki való alávetettséged nincs próbára téve, és nincs bizonyságtételed. Könnyű elviselni a betegséget néhány hónapig, de ha a betegséged két vagy három évig tart, és a hited, valamint a vágyad, hogy alávetett és hűséges legyél Istenhez, nem változik, hanem egyre valóságosabbá válik, ez nem azt mutatja-e, hogy növekedett az életed? Nem aratod-e le ezt a termést? (De igen.) Tehát, ha valaki, aki valóban az igazságra törekszik, beteg, akkor átéli és személyesen megtapasztalja a betegségéből fakadó rengeteg hasznot. Nem próbál aggódva menekülni a betegsége elől, és nem aggódik amiatt, hogy mi lesz a sorsa, ha a betegsége elhúzódik, hogy milyen problémákat fog okozni, hogy rosszabbodik-e, vagy hogy meg fog-e halni – nem aggódik ilyen dolgok miatt. Amellett, hogy nem aggódik ilyen dolgok miatt, képes pozitívan bemenni, képes igaz hittel rendelkezni Isten iránt, képes arra, hogy igazán alávetett legyen Neki, és hűséges Hozzá. Azáltal, hogy így gyakorol, eljut oda, hogy bizonyságtétele lesz, ez szintén nagyban elősegíti az életbe való belépést és a beállítottság megváltozását, ez pedig szilárd alapot teremt számára az üdvösség elnyeréséhez. Milyen csodálatos is ez! Továbbá, a betegség lehet nagyobb vagy lehet kisebb, de mindegy, hogy nagyobb vagy kisebb, mindig finomítja az embereket. Az emberek, miután átmentek valamilyen betegségen, nem veszítik el az Istenbe vetett hitüket, alázatosak és nem panaszkodnak, viselkedésük alapvetően elfogadható, a betegség elmúltával aratnak némi termést, és nagyon elégedettek – ez történik, amikor az emberek egy átlagos betegséggel szembesülnek. Nem sokáig betegek, és képesek elszenvedni azt, a betegség pedig alapvetően olyan mértékű, amit el tudnak viselni. Vannak azonban olyan betegségek, amelyek annak ellenére, hogy egy ideig tartó kezelés után javulnak, újra visszatérnek és súlyosbodnak. Ez újra és újra megtörténik, míg végül a betegség elér egy olyan fokot, amit már nem lehet kezelni, és a modern orvostudomány minden eszköze hatástalan. Milyen fokot ér el a betegség? Eléri azt a fokot, amikor a beteg bárhol és bármikor meghalhat. Mit jelez ez? Azt jelzi, hogy az adott személy élete korlátozott. Ez nem egy olyan időszak, amikor nem beteg, amikor a halál messze van és az illető nem érzékeli azt. Ehelyett az illető azt érzi, hogy a halála napja közel van, és hogy a halállal néz szembe. A halállal való szembenézés az ember életében a legnehezebb, legkritikusabb időszak elérkezését jelzi. Mit teszel tehát? [...] A halál a legfájdalmasabb dolog, és amikor rá gondolnak, úgy érzik, mintha kést forgatnának a szívükben, és az egész testükben minden csont kocsonyává válik. Amikor a halálra gondolnak, szomorúak: sírni akarnak, és sírnak is, és fájdalmat éreznek, amiért szembe kell nézniük a halállal. Így gondolkodnak: „Miért nem akarok meghalni? Miért félek annyira a haláltól? Korábban, amikor nem voltam súlyos beteg, nem gondoltam, hogy a halál félelmetes. Ki nem néz szembe a halállal? Ki nem hal meg? Akkor hadd haljak meg! Ha most belegondolok, nem is olyan könnyű ezt mondani, és amikor a halál tényleg eljön, ezt nem is olyan könnyű megoldani. Miért is vagyok ilyen szomorú?” Szomorúak vagytok, amikor a halálra gondoltok? Valahányszor a halálra gondoltok, szomorúságot és fájdalmat éreztek, és ez a dolog, ami a legnagyobb szorongást és aggodalmat okozza nektek, végül megérkezik. Tehát minél többet gondolkodtok így, annál jobban féltek, annál tehetetlenebbnek érzitek magatokat, és annál jobban szenvedtek. A szívetek vigasztalan, és nem akartok meghalni. Ki tudja megoldani a halálnak ezt a kérdését? Senki sem tudja, és biztosan te magad sem tudod megoldani. Nem akarsz meghalni, mit tehetsz hát? Akkor is meg kell halnod, a halált senki sem kerülheti el. A halál behálózza az embereket; a szívük mélyén nem akarnak meghalni, de mindig csak a halálra gondolnak, és ez vajon nem azt jelenti, hogy haldokolnak, mielőtt meghaltak volna? Tényleg meg tudnak halni? Ki merné biztosan megmondani, hogy mikor hal meg, vagy hogy melyik évben? Ki tudhatja ezeket? Egyesek azt mondják: „Jósoltattam, és tudom a halálom évét, hónapját és napját, és azt is, hogy hogyan fogok meghalni.” Mered ezt biztosan állítani? (Nem.) Ezt nem tudhatod biztosan. Nem tudod, mikor fogsz meghalni – ez másodlagos. A döntő kérdés az, hogy milyen magatartást fogsz tanúsítani, amikor a betegséged valóban közel visz a halálhoz. Ezen a kérdésen érdemes elgondolkodnod. Az alávetettség hozzáállásával fogsz-e szembenézni a halállal, vagy az ellenállás, az elutasítás és ellenkezés hozzáállásával közelíted meg a halált? Milyen hozzáállást kellene tanúsítanod? (Az alávetettség hozzáállását.) Ezt az alávetettséget nem lehet elérni és megvalósítani azzal, hogy egyszerűen ezt mondod. Hogyan érheted el ezt az alávetettséget? Milyen megértésre van szükséged ahhoz, hogy elérd a készséges alávetettséget? Ez nem is egyszerű, ugye? (Nem, nem az.) Mondjátok tehát, ami a szívetekben van. (Ha súlyosan megbetegednék, azt gondolnám, hogy még ha tényleg meghalok is, minden Isten szuverenitása alatt áll, és mindent Ő intéz. Az ember olyan mélyen romlott, hogy ha meg is halnék, az Isten igazságossága által történne. Nem arról van szó, hogy mindenképpen élnem kell; az embernek nincs joga ahhoz, hogy ilyesmit követeljen Istentől. Emellett úgy gondolom, hogy most, hogy hiszek Istenben, bármi történjék is, láttam a helyes utat az életben, és annyi igazságot megértettem, hogy még ha nemsokára meg is halnék, minden megérné.) Ez a helyes gondolkodásmód? Képez-e ez egy bizonyos alátámasztó elméletet? (Igen.) Ki akar még beszélni? (Istenem, ha egy nap valóban megbetegszem, és talán meg is halok, akkor úgysem lehet elkerülni a halált. Ez Isten eleve elrendelése és szuverenitása, és bármennyire is bosszankodom vagy aggódom, az nem használ. Azt a kevés időt, ami még hátravan, azzal kell töltenem, hogy arra összpontosítsak, hogyan tudom jól végezni a kötelességemet. Még ha tényleg meghalok is, akkor sem fogok sajnálkozni. Végül is sokkal jobb, ha alávethetem magam Istennek és az Ő intézkedéseinek, mintha félelemben és rettegésben élnék.) Mit gondolsz erről a felfogásról? Nem jobb ez egy kicsit? (De igen.) Így van, így kell tekintened a halál kérdésére. Mindenkinek szembe kell néznie a halállal ebben az életben, vagyis az út végén mindenkinek a halállal kell szembenéznie. A halálnak azonban sokféle tulajdonsága van. Ezek közül az egyik az, hogy az Isten által előre elrendelt időpontban befejezed a küldetésedet, Isten befejezettnek tekinti a testi életedet, és a testi életed véget ér, bár ez nem jelenti azt, hogy vége az életednek. Amikor egy ember hús-vér test nélkül van, akkor vége az életének – ez a helyzet? (Nem.) Az, hogy az életed milyen formában létezik a halál után, attól függ, hogyan bántál Isten munkájával és szavaival, amíg éltél – ez nagyon fontos. Az, hogy milyen formában fogsz létezni a halál után, vagy hogy létezni fogsz-e vagy sem, attól függ, hogyan viszonyultál Istenhez és az igazsághoz, amíg éltél. Ha az életed során, miközben a halállal és mindenféle betegséggel szembesülsz, az igazsághoz való hozzáállásod a lázadás, az ellenállás és az igazsággal szembeni idegenkedés, akkor ha eljön a testi életed vége, hogyan fogsz létezni a halál után? Biztosan más módon fogsz létezni, és az életed biztosan nem fog folytatódni. Ezzel szemben, az életed során mindaddig, amíg a hús-vér testben tudatos vagy, az igazsággal és Istennel szembeni hozzáállásod az alávetettség és a hűség, és igaz hited van, akkor, még ha a testi életed véget is ér, az életed tovább fog létezni egy másik formában egy másik világban. Ez a halál egyik magyarázata. Van még valami, amit meg kell jegyeznünk, mégpedig az, hogy a halál kérdése ugyanolyan természetű, mint más kérdések. Nem az emberekre van bízva, hogy maguk döntsenek róla, még kevésbé változtatható meg az ember akaratával. A halál ugyanolyan, mint az élet bármely más fontos eseménye: teljes mértékben a Teremtő eleve elrendelése és szuverenitása alatt áll. Ha valaki könyörögne a halálért, nem biztos, hogy meghalna; ha könyörögne az életért, nem biztos, hogy élne. Mindez Isten szuverenitása és eleve elrendelése alatt áll, és mindez Isten hatalma, Isten igazságos természete, Isten szuverenitása és intézkedései alapján változik és dől el. Ezért, mondjuk, ha súlyos betegség ér, egy végzetesnek tűnő súlyos betegség, nem fogsz feltétlenül meghalni – ki dönti el, hogy meghalsz-e vagy sem? (Isten.) Isten dönti el. És mivel Isten dönti el, és az emberek nem dönthetnek ilyesmiről, miért szoronganak és gyötrődnek az emberek? Olyan ez, mint az, hogy kik a szüleid, és mikor és hol születtél – ezeket a dolgokat sem választhatod meg. A legbölcsebb döntés ezekben a kérdésekben az, ha hagyjuk, hogy a dolgok a maguk természetes útját járják, ha alávetjük magunkat, és nem választunk, ha nem áldozunk erre a kérdésre semmilyen gondolatot vagy energiát, és nem gyötrődünk, szorongunk vagy aggódunk emiatt. Mivel az emberek nem képesek maguk választani, ezért ostobaság és bölcstelenség ennyi energiát és gondolatot fordítani erre a kérdésre.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (4.))

Némelyek állandóan imádkoznak, amint lebetegednek, azonban később, amikor látják, hogy az imáik nem gyógyították meg őket, belesüppednek a betegségükbe, állandóan panaszkodnak, és azt mondják a szívükben: „Semmi jót nem tett velem az Istenbe vetett hit. Beteg vagyok, és Isten nem fog meggyógyítani.” Ez nem igaz hit. Egyáltalán nincs benne alávetettség, és a halálukat eredményezi, miután végeztek a panaszkodással. Így vonja vissza Isten a testüket és küldi őket a pokolra; számukra mindennek ez a vége. Nincs esélyük az üdvösség elnyerésére ebben az életben, és a lelküknek pokolra kell mennie. Ez az utolsó szakasza Isten emberiséget megmentő munkájának, és ha valaki kivettetik, akkor annak soha nem lesz másik esélye! Ha meghalsz, miközben Isten az Ő üdvözítő munkáját végzi, akkor ez a halál büntetés, nem pedig természetes halál. Akik büntetésből halnak meg, azoknak nincs esélyük arra, hogy meg legyenek mentve. Vajon Pál nem részesül állandó büntetésben az alvilágban? Már kétezer év eltelt, és ő még mindig ott van, még mindig büntetés alatt! Ez még rosszabb akkor, ha tudatosan teszel valami rosszat, és még súlyosabb lesz a büntetés!

Némelyek azt mondják: „Mindig is beteg voltam, mindig is szenvedtem és fájdalmaim voltak. Mindig voltak ilyen-olyan körülményeim, de soha nem éreztem a Szentlélek munkáját.” Ez így van. Legtöbbször így munkálkodik a Szentlélek – nem érzékeled. Ez a finomítás. Időnként a Szentlélek megvilágosít, és megengedi, hogy közlés által megérts néhány igazságot. Időnként felismertet veled valamit a környezeteden keresztül, és próbára tesz téged, megszelídít és nevel ebben a környezetben, előidézve a növekedésed – így munkálkodik a Szentlélek. Amikor korábban átéltetek dolgokat, azért nem volt erről tudomásotok, mert a szívetekben nem összpontosítottatok az igazság keresésére. Amikor valaki nem érti az igazságot, semmit nem lát úgy, ahogy az van, és mindig eltorzult a felfogása. Éppen így, amikor valaki megbetegszik és azt gondolja, hogy Isten fegyelmezi meg őt, pedig tulajdonképpen néhány betegség mesterséges, az életre vonatkozó szabályok megértésének a hiánya okozza. Ha hanyagul eszel és nem érted az egészséges életmódot, akkor mindenféle módokon megbetegszel. Mégis azt mondod, hogy ez Isten fegyelmezése, amikor valójában a saját tudatlanságod eredményezte. Ámde akár ember okozott vagy a Szentlélek adott egy betegséget, Isten különleges kedvessége az; azzal a szándékkal, hogy levonj egy tanulságot, és köszönetet kell mondanod Istennek, nem pedig panaszkodni. Foltot ejt minden egyes panaszod, és ez olyan bűn, amely nem mosható ki. Amikor panaszkodsz, vajon mennyi időbe telik, hogy megváltoztasd az állapotod? Ha kissé negatív vagy, akkor lehet, hogy egy hónap elteltével magadhoz térsz. Ha panaszkodsz és hangot adsz néhány negatív érzelemnek, akkor lehet, hogy egy év elteltével sem térsz magadhoz, és a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtad. Rettenetes lesz számodra, ha állandóan panaszkodsz, és még nehezebb az, hogy elnyerd a Szentlélek munkáját. Az embernek nagy erőfeszítést kell tennie imában, hogy helyrehozza a gondolkodásmódját, és kapjon valamit a Szentlélek munkájából. Nem könnyű teljesen megváltoztatni a gondolkodásmódot. Csak úgy lehetséges, ha az ember keresi az igazságot és elnyeri a Szentlélek megvilágosodását és megvilágítását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenbe vetett hitben az igazság elnyerése a legfontosabb)

Amikor az embernek erről a régi, hús-vér testéről van szó, nem számít, hogy az emberek milyen betegséget kapnak, hogy jobban lesznek-e, vagy milyen mértékben szenvednek, egyik sem rajtuk múlik – minden Isten kezében van. Ha olyankor, amikor megbetegszel, aláveted magad Isten vezénylésének, és hajlandó vagy elviselni és elfogadni ezt a tényt, akkor ettől még mindig meglesz ez a betegséged; ha pedig nem fogadod el ezt a tényt, akkor sem fogsz tudni megszabadulni a betegségtől – ez tény. Szembenézhetsz a betegségeddel egy napig pozitívan, egy napig pedig negatívan. Azaz, függetlenül a hozzáállásodtól, nem tudsz változtatni azon a tényen, hogy beteg vagy. Milyen döntést hoznak az intelligens emberek? [...] Amikor az igazságra törekvő emberek betegséggel néznek szembe, vajon belemerülnek a gyötrelem, a szorongás és az aggodalom érzéseibe? (Nem.) Milyen hozzáállással fognak a betegséghez viszonyulni? (Először is képesek alávetni magukat, aztán amíg betegek, igyekeznek megérteni Isten szándékait, és elgondolkodnak azon, hogy milyen romlott beállítottságaik vannak.) Megoldja-e ez a néhány szó a problémát? Ha csupán elmélkednek, nem kell-e akkor is kezelniük a betegségüket? (Kezelést is fognak keresni.) Igen, ha olyan betegségről van szó, amelyet kezelni kell, egy súlyos betegségről, vagy olyan betegségről, amely rosszabbodhat, ha nem keresnek rá kezelést, akkor kezelni kell – ezt teszik az értelmes emberek. Amikor az ostoba emberek nem betegek, mindig aggódnak: „Jaj, talán beteg vagyok? És ha beteg vagyok, súlyosbodni fog? Vajon elér-e az a betegség? És ha elér, vajon idő előtt meghalok? Nagyon fájdalmas lesz, amikor meghalok? Boldog életet fogok-e élni? Ha elér az a betegség, akkor tegyek előkészületeket a halálomra, és élvezzem az életet, amilyen hamar csak lehet?” Az ostoba emberek gyakran gyötrődnek, szoronganak és aggódnak ilyen dolgok miatt. Soha nem keresik az igazságot, vagy nem keresik azokat az igazságokat, amelyeket meg kellene érteniük ebben az ügyben. Az intelligens emberek azonban valamennyire megértik és belelátnak ebbe a kérdésbe, akár akkor, amikor valaki más megbetegszik, vagy akkor, amikor ők maguk még nem betegek. Milyen megértéssel és rálátással kellene tehát rendelkezniük? Mindenekelőtt, a betegség elkerül-e valakit azért, mert gyötrődik, szorong és aggódik? (Nem.) Mondjátok csak, nem sorsszerű-e már az, hogy mikor fog valaki megbetegedni valamilyen betegségben, milyen lesz az egészsége egy bizonyos korban, és hogy el fog-e kapni valamilyen súlyos betegséget? Ez így van, és ez biztos, hadd mondjam el neked. Most nem fogunk arról beszélni, hogy Isten hogyan rendeli el előre a dolgokat számodra; az emberek külsője, arcvonásai, testalkata és születési dátuma mindenki számára világosan ismert. A nem hívő jósok, asztrológusok és azok, akik a csillagokból és az emberek tenyeréből tudnak olvasni, meg tudják mondani az emberek tenyeréből, arcából és születési dátumából, hogy mikor éri őket baj, és mikor éri őket valamilyen szerencsétlenség – ezek a dolgok már eleve meg vannak határozva. Tehát, amikor valaki megbetegszik, úgy tűnhet, mintha azt a kimerültség, a düh okozták volna, vagy mert nem megfelelően él és táplálkozik – a felszínen ez így tűnhet. Ez a helyzet mindenkire vonatkozik, akkor miért van az, hogy egyesek ugyanabban a korosztályban megbetegednek, míg mások nem? Vajon a sors hozza ezt így? (Igen.) A laikusok nyelvén szólva ez a sors miatt van. Hogyan mondjuk ezt olyan szavakkal, amelyek összhangban vannak az igazsággal? Mindez Isten szuverenitása és intézkedései alá tartozik. Ezért, függetlenül attól, hogy milyen az ételed, az italod, a szállásod és milyenek az életkörülményeid, ezeknek semmi közük ahhoz, hogy mikor leszel beteg, vagy milyen betegség fog sújtani. Azok az emberek, akik nem hisznek Istenben, mindig objektív nézőpontból keresik az okokat, és mindig a betegség okait hangsúlyozzák, mondván: „Többet kell mozognod, több zöldséget és kevesebb húst kell enned.” Valóban így van? Azok az embereknek, akik soha nem esznek húst, ugyanúgy lehet magas vérnyomásuk és cukorbetegségük, és a vegetáriánusoknak is lehet magas a koleszterinszintjük. Az orvostudomány nem adott pontos vagy észszerű magyarázatot ezekre a dolgokra. Hadd mondjam el nektek, hogy a különböző ételek, amelyeket Isten az ember számára teremtett, olyan ételek, amelyeket az emberek fogyaszthatnak; csak ne egyék őket mértéktelenül, hanem mértékkel. Meg kell tanulni, hogyan vigyázzunk az egészségünkre, helytelen viszont mindig azt kutatni, hogyan előzzük meg a betegségeket. Ahogy az imént mondtuk, hogy milyen lesz valakinek az egészsége egy bizonyos életkorban, és hogy eléri-e egy súlyos betegség, azt mind Isten rendezte el. A nem hívők nem hisznek Istenben, és keresnek valakit, aki ezeket a dolgokat tenyérben, születési dátumokban és arcokban látja, és elhiszik ezeket. Te hiszel Istenben, és gyakran hallgatsz prédikációkat és beszédeket az igazságról, tehát ha nem hiszed ezt, akkor nem vagy más, mint álhívő. Ha valóban hiszed, hogy minden Isten kezében van, akkor el kell hinned, hogy ezek a dolgok – súlyos betegségek, enyhébb betegségek és az egészség – mind Isten szuverenitása és intézkedései alá tartoznak. Egy súlyos betegség megjelenése és az, hogy milyen lesz valakinek az egészsége egy bizonyos életkorban, nem véletlenül történik, és ennek megértése pozitív és pontos megértést jelent. Összhangban van ez az igazsággal? (Igen.) Ez összhangban van az igazsággal, ez az igazság, ezt el kell fogadnod, és az ezzel kapcsolatos hozzáállásodnak és nézeteidnek meg kell változniuk. És mi oszlik el azzal, hogy ezek a dolgok megváltoznak? Vajon a gyötrelem, a szorongás és az aggodalom érzései nem oszlanak el? Legalábbis elméletileg a betegség miatti gyötrelem, szorongás és aggodalom negatív érzelmei eloszlanak. Mivel a felfogásod átalakította a gondolataidat és a nézeteidet, ez eloszlatja a negatív érzelmeidet. Ez az egyik aspektus: Az, hogy valaki megbetegszik-e, hogy milyen súlyos betegség éri el, és milyen lesz az egészsége az élet egyes szakaszaiban, nem változtatható meg az ember akaratával, mindezeket Isten eleve elrendelte. Egyesek azt kérdezik: „Akkor rendben van, ha nem akarok megbetegedni? Rendben van, ha arra akarom kérni Istent, hogy vegye el tőlem a betegséget? Rendben van-e, ha azt akarom kérni Istentől, hogy tartson távol ettől a katasztrófától és szerencsétlenségtől?” Ti mit gondoltok? Rendben vannak ezek a dolgok? (Nincsenek.) Olyan bizonyossággal mondjátok ezt, de senki sem képes világosan megérteni ezeket a dolgokat. Lehet, hogy valaki hűségesen végzi a kötelességét, és van benne elszántság, hogy törekedjen az igazságra, és nagyon fontos valamilyen munka miatt Isten házában, és Isten talán elveszi tőle a súlyos betegséget, ami befolyásolja a kötelességét, a munkáját, a fizikai energiáját és erejét, mivel Isten felelősséget vállal az Ő munkájáért. De van-e ilyen ember? Ki ilyen? Ugye nem tudod? Talán vannak ilyen emberek. Ha valóban lennének ilyen emberek, akkor vajon Isten nem lenne képes egyetlen szóval elvenni a betegségüket vagy a szerencsétlenségüket? Vajon Isten nem lenne képes ezt megtenni egyetlen gondolattal? Isten gondolata ez lenne: „Ez a személy egy bizonyos hónapban, ebben a korban betegséggel fog találkozni. Most annyira lefoglalja a munkája, hogy nem fogja elkapni ezt a betegséget. Nincs szüksége arra, hogy átélje ezt a betegséget. Hadd kerülje el őt.” Nincs oka annak, hogy ez ne történhessen meg, Istennek csak egy szavába kerülne, nem igaz? De ki kaphatna ilyen áldást? Az, aki valóban rendelkezik ilyen elszántsággal és hűséggel, és valóban képes ezt a funkciót betölteni Isten munkájában, az ilyen ember számára lehetséges, hogy ilyen áldást kapjon. Ez nem az a téma, amiről beszélnünk kell, ezért most nem beszélünk erről. Most a betegségről beszélünk; ez olyasmi, amit a legtöbb ember tapasztal élete során. Tehát az, hogy milyen betegség sújtja majd az emberek testét, hogy mikor vagy milyen korban, és milyen lesz az egészségük, mind olyan dolgok, amelyeket Isten rendezett el, az emberek nem dönthetik el ezeket önmaguk számára; ahogyan azt sem döntheti el valaki, hogy mikor születik meg. Tehát nem ostobaság-e, ha gyötrődsz, szorongsz és aggódsz olyan dolgok miatt, amiket nem tudsz te magad eldönteni? (De igen.) Az embereknek hozzá kell látniuk, hogy eloszlassák azokat a dolgokat, amelyeket maguk el tudnak oszlatni, azokban a dolgokban pedig, amelyeket nem tudnak megtenni, várniuk kell Istenre; az embereknek csendben alá kell vetniük magukat, és kérniük kell Istent, hogy oltalmazza őket – ilyen gondolkodásmódjuk kell, hogy legyen. Amikor a betegség valóban lesújt, és a halál tényleg közel van, akkor az embernek alá kell vetnie magát, és nem szabad panaszkodnia vagy lázadnia Isten ellen, vagy nem szabad olyan dolgokat mondania, amelyek Istent káromolják, vagy amelyek támadják Őt. Az embernek ehelyett teremtett lényként kell helyt állnia, meg kell tapasztalnia és értékelnie kell mindazt, ami Istentől származik – nem szabad próbálkoznia azzal, hogy maga válassza ki a dolgokat. Ez egy különleges élmény kell, hogy legyen, ami gazdagítja az életedet, és ez nem feltétlenül rossz dolog, ugye? Ezért, amikor betegségről van szó, az embereknek először megoldást kell találniuk a betegség eredetével kapcsolatos téves gondolataikra és nézeteikre, akkor nem fognak aggódni emiatt; továbbá az embereknek nincs joguk az ismert vagy ismeretlen dolgok irányítására, és nem is képesek irányítani azokat, mivel mindezek Isten szuverenitása alatt állnak. Az emberek hozzáállása és gyakorlási alapelve a várakozás és az alávetettség kell, hogy legyen. A megértéstől a gyakorlásig mindent az igazságalapelvekkel összhangban kell tenni – ez az igazságra való törekvés.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (4.))

Akár beteg vagy, akár fájdalmaid vannak, amíg csak lélegzel, amíg még élsz, amíg még tudsz beszélni és járni, addig van energiád a kötelességed teljesítésére, és jól kell viselkedned a kötelességed teljesítése során, gyakorlatiasan végezve azt. Nem szabad lemondanod a teremtett lény kötelességéről és a felelősségről, amelyet a Teremtő adott neked. Amíg meg nem halsz, el kell végezned a kötelességedet, és jól kell teljesítened. Némelyek azt mondják: „Ezek a dolgok, amiket mondasz, nem valami tapintatosak. Beteg vagyok, és ezt nehezen viselem!” Amikor nehéz neked, pihenhetsz, gondoskodhatsz magadról, és kaphatsz kezelést. Ha még mindig el akarod látni a kötelességedet, csökkentheted a terhelést, és végezhetsz valamilyen megfelelő feladatot, olyat, amely nem befolyásolja a gyógyulásodat. Ez bizonyítja, hogy a szívedben nem hagytad el a kötelességedet, hogy a szíved nem tért el Istentől, hogy a szívedben nem tagadtad meg Isten nevét, és hogy a szívedben nem hagytad el a vágyat, hogy megfelelő teremtett lény legyél. Vannak, akik azt mondják: „Én megtettem mindezt, tehát Isten el fogja venni tőlem ezt a betegséget?” Vajon elveszi? (Nem feltétlenül.) Akár elveszi tőled Isten, akár nem, akár meggyógyít, akár nem, azt kell tenned, amit egy teremtett lénynek tennie kell. Függetlenül attól, hogy fizikailag képes vagy-e teljesíteni a kötelességedet vagy sem, hogy bármilyen munkát el tudsz-e vállalni vagy sem, vagy hogy az egészséged megengedi-e, hogy teljesítsd a kötelességedet vagy sem, a szíved nem távolodhat el Istentől, és nem szabad feladnod a kötelességedet a szívedben. Így teljesíted majd a feladataidat, a kötelezettségeidet és a kötelességedet – ez az a hűség, amelyhez ragaszkodnod kell. Csak azért, mert nem tudsz a kezeddel dolgozni, vagy már nem tudsz beszélni, vagy már nem látsz, vagy a tested nem képes többé mozogni, nem szabad azt gondolnod, hogy Istennek meg kell gyógyítania téged, és ha nem gyógyít meg, akkor a szíved mélyén meg akarod tagadni Őt, fel akarod adni a kötelességedet, és el akarod hagyni Istent. Mi a természete egy ilyen cselekedetnek? (Ez Isten elárulása.) Ez árulás! Egyes emberek, amikor nem betegek, gyakran járulnak Isten elé imádkozni, amikor pedig betegek, és remélik, hogy Isten meggyógyítja őket, akkor is Isten elé járulnak, minden reményüket Istenbe vetik, és nem hagyják el Őt. Miután azonban eltelt egy kis idő és Isten még mindig nem gyógyította meg őket, csalódnak Istenben, a szívük mélyén elhagyják Istent, és feladják kötelességeiket. Egyesek, amikor a betegségük nem annyira súlyos, és Isten nem gyógyítja meg őket, nem hagyják el Istent; amikor azonban a betegségük súlyossá válik, és a halállal néznek szembe, akkor biztosan tudják, hogy Isten valóban nem gyógyította meg őket, és egész idő alatt csak a halálra vártak, ezért szívükben elhagyják és megtagadják Istent. Azt hiszik, hogy ha Isten nem gyógyította meg őket, akkor Ő nem is létezik; hogy ha Isten nem gyógyította meg őket, akkor Isten egyáltalán nem is Isten, és nem érdemes hinni benne. Mivel Isten nem gyógyította meg őket, még azt is megbánják, hogy valaha hittek Istenben, és nem hisznek többé Benne. Vajon ez nem Isten elárulása? Ez Isten súlyos elárulása. Tehát semmiképpen sem szabad erre az útra lépned – csak azoknak van igaz hitük, akik mindhalálig alávetik magukat Istennek.

Milyen utat kövessenek az emberek, amikor valamilyen betegség jelentkezik? Hogyan döntsenek? Az embereknek nem kellene gyötrelembe, szorongásba és aggodalomba süllyedniük, és saját jövőbeli kilátásaikról és útjaikról töprengeniük. Sőt, minél inkább ilyen idők, ilyen különleges helyzetek és körülmények adódnak, és minél inkább ilyen azonnali nehézségekbe kerülnek az emberek, annál inkább kellene keresniük az igazságot és törekedniük az igazságra. Csak így nem lesznek hiábavalók a prédikációk, amelyeket a múltban hallottál, valamint az igazságok, amelyeket megértettél, és csak így fognak hatni. Minél inkább ezekhez hasonló nehézségekkel találod szemben magad, annál inkább le kell mondanod a saját vágyaidról, és alá kell vetned magad Isten irányításának. Isten célja azzal, hogy ilyen helyzeteket alakít és ilyen feltételeket rendez számodra, nem az, hogy a gyötrelem, szorongás és aggodalom érzelmeibe süllyedj, és nem az, hogy próbára tedd Istent, hogy meggyógyít-e, ha betegség ér, ezzel kipuhatolva az igazságot az ügyben; Isten azért alakítja számodra ezeket a különleges helyzeteket és körülményeket, hogy az ilyen helyzetek és körülmények között gyakorlati leckéket tanulj, hogy még inkább be tudj lépni az igazságba és az Istennek való alávetettségbe, és hogy világosabban és pontosabban lásd, hogyan rendez Isten minden embert, eseményt és dolgot. Az emberek sorsa Isten kezében van, és akár érzékelik ezt, akár nem, akár igazán tudatában vannak ennek, akár nem, az embereknek alá kell vetniük magukat, nem pedig ellenállniuk Istennek és elutasítaniuk Őt, és főleg nem próbára tenniük Őt. Mindenképpen meghalhatsz, és ha ellenállsz Istennek, elutasítod és próbára teszed Őt, akkor magától értetődő, hogy mi lesz a sorsod. Ezzel szemben, ha ugyanezen helyzetekben és körülmények között képes vagy azt keresni, hogy hogyan kellene egy teremtett lénynek alávetnie magát a Teremtő irányításának, azt keresni, hogy milyen leckéket kell megtanulnod és milyen romlott beállítottságokat kell ismerned azokban a helyzetekben, amelyeket Isten hoz létre számodra, ha képes vagy megérteni Isten szándékait ezekben a helyzetekben és jól tanúskodni, hogy megfelelj Isten elvárásainak, akkor ez az, amit tenned kell. Amikor Isten úgy intézi, hogy valaki megbetegedjen, akár nagyobb, akár kisebb betegségben, az Ő célja ezzel nem az, hogy megismerd a betegség csínját-bínját, a kárt, vagy a kellemetlenségeket és a nehézségeket, amelyeket a betegség okoz neked, és mindazt a számtalan érzést, amit a betegség miatt érzel – az Ő célja a betegség által nem az, hogy megismerd a betegséget. Az Ő célja inkább az, hogy tanulj a betegségből, hogy megtanuld, hogyan kell felfogni Isten szándékait, hogy megismerd a romlott beállítottságot, amelyet mutatsz, és a helytelen hozzáállást, amelyet Istennel szemben felveszel, amikor beteg vagy, és hogy megtanuld, hogyan kell alávetned magad Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, hogy valódi alávetettséget érj el Isten felé, és képes legyél szilárdan megállni a bizonyságtételedben – ez kulcsfontosságú. Isten a betegség által meg akar menteni és meg akar tisztítani téged. Mit szeretne megtisztítani benned? Szeretne megtisztítani az összes túlzó vágyadtól és követelésedtől Istennel szemben, sőt megtisztítani a különböző számításoktól, ítéletektől és tervektől is, amelyekkel a túlélés és életben maradás érdekében mindenáron előállsz. Isten nem kéri, hogy terveket készíts, nem kéri, hogy ítélkezz, és nem engedi meg neked, hogy túlzó vágyaid legyenek Vele szemben; Ő csak azt várja el tőled, hogy alávesd magad Neki, és az alávetettség gyakorlása és megtapasztalása során megismerd a saját hozzáállásodat a betegséghez és ezekhez a testi feltételekhez, amelyeket Ő ad számodra, valamint hogy megismerd a saját személyes vágyaidat. Amikor megismered ezeket a dolgokat, akkor fogod tudni érzékelni, hogy mennyire a javadra válik, hogy Isten így intézte számodra a betegség körülményeit, vagy hogy ezt a testi állapotot adta neked; és akkor fogod tudni érzékelni, hogy ezek mennyire hasznosak a beállítottságod megváltoztatását, az üdvösséged elérését és az életbe való belépésedet illetően. Éppen ezért, amikor a betegség jelentkezik, nem szabad mindig azon gondolkodnod, hogyan úszhatod meg vagy menekülhetsz el előle, illetve hogyan zárhatod ki. [...] Amikor betegséggel nézel szembe, kereshetsz aktívan kezelést, de pozitív hozzáállással kell megközelítened. Arra vonatkozóan, hogy mennyire kezelhető a betegséged – és hogy gyógyítható-e, bármi történjék is a végén –, mindig alá kell vetned magad, és nem szabad panaszkodnod. Ezt a hozzáállást kell magadévá tenned, hiszen teremtett lény vagy, és nincs más választásod. Nem mondhatod, hogy „ha meggyógyulok ebből a betegségből, akkor elhiszem, hogy ez Isten nagy ereje, de ha nem gyógyulok meg, akkor nem leszek elégedett Istennel. Miért adta Isten nekem ezt a betegséget? Miért nem gyógyítja meg ezt a betegséget? Miért éppen én kaptam meg ezt a betegséget, és nem valaki más? Nem akarom ezt a betegséget! Miért kell ilyen korán, ilyen fiatalon meghalnom? Mások hogyan élhetnek tovább? Miért?” Ne kérdezd, hogy miért, ez Isten irányítása. Nincs semmi értelme, és nem is kellene kérdezned, hogy miért. Azt kérdezni, hogy miért, lázadó beszéd, és ez nem olyan kérdés, amit egy teremtett lénynek fel kellene tennie. Ne kérdezd, hogy miért, nincs „miért”. Isten így rendezte és tervezte a dolgokat. Ha azt kérdezed, miért, arra csak azt lehet mondani, hogy túlságosan lázadó és hajthatatlan vagy. Ha valami nem tetszik neked, vagy Isten nem azt teszi, amit szeretnél, vagy nem engedi, hogy a saját utadat járd, akkor boldogtalan leszel, elégedetlenkedsz, és mindig azt kérdezed, hogy miért. Úgyhogy Isten megkérdezi tőled: „Mint teremtett lény, miért nem végezted jól a kötelességedet? Miért nem teljesítetted hűségesen a kötelességedet?” És te hogyan válaszolsz? Azt mondod: „Nincs »miért«, én már csak ilyen vagyok.” Elfogadható ez? (Nem.) Az elfogadható, hogy Isten így beszél veled, de az nem fogadható el, hogy te így beszélj Istennel. A rossz helyen állsz, és túlságosan ostoba vagy. Egy teremtett lény bármilyen nehézségekkel is találkozzon, az tökéletesen természetes és indokolt, hogy alá kell vetnie magát a Teremtő intézkedésének és irányításainak. Például a szüleid nemzettek téged, ők neveltek fel, és te anyának és apának hívod őket – ez tökéletesen természetes és indokolt, és ennek így kell lennie; nincs „miért”. Tehát Isten intézi számodra mindezeket, és akár áldásokat élvezel, akár megpróbáltatásokat szenvedsz, ez is tökéletesen természetes és indokolt, és ebben neked nincs választásod. Ha a végsőkig alá tudod vetni magad, akkor elnyered az üdvösséget, mint Péter. Ha azonban hibáztatod Istent, elhagyod és elárulod Őt valamilyen átmeneti betegség miatt, akkor az összes lemondás, áldozatvállalás, kötelességteljesítés és az ár megfizetése, amit korábban tettél, hiábavaló volt. Ez azért van, mert az összes eddigi kemény munkád nem teremtette meg az alapot ahhoz, hogy jól teljesítsd a teremtett lény kötelességét, vagy teremtett lényként elfoglald a megfelelő helyedet, és semmit sem változtatott rajtad. Ez aztán azt fogja okozni, hogy elárulod Istent a betegséged miatt, és te is olyan véget érsz majd, mint Pál, hogy a végén büntetést kapsz. Ennek az elhatározásnak az oka, hogy minden, amit korábban tettél, azért volt, hogy koronát szerezz és áldásokat kapj. Ha majd, amikor végül a betegséggel és a halállal nézel szembe, még mindig képes leszel panasz nélkül alávetni magad, az azt fogja bizonyítani, hogy mindent, amit korábban tettél, őszintén és szívesen tetted Istenért. Istennek alávetett vagy, és végül az alávetettséged tökéletes véget jelöl ki az Istenbe vetett hittel teli életednek, és Isten dicséri ezt. A betegség tehát oda vezethet, hogy jó véged lesz, vagy azt eredményezheti, hogy rossz véged lesz; az, hogy milyen véget érsz, attól függ, hogy milyen utat követsz, és hogyan viszonyulsz Istenhez.

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (3.))

Senki sem éli le szenvedés nélkül az egész életét. Egyeseknek a családjukkal, másoknak a munkájukkal, megint másoknak a házasságukkal, némelyeknek pedig testi betegséggel kapcsolatos szenvedésben van részük. Mindenkinek kell szenvednie. Egyesek ezt mondják: „Miért kell szenvedniük az embereknek? Milyen nagyszerű lenne békésen és boldogan leélni az egész életünket. Nem lehetne, hogy ne szenvedjünk?” Nem – mindenkinek kell szenvednie. A szenvedés miatt tapasztalja meg minden ember a testi élettel járó tömérdek érzést, legyen az pozitív vagy negatív, aktív vagy passzív érzés; a szenvedésből különböző érzéseid és értékeléseid származnak – ezek alkotják az élettapasztalataid összességét. Ez az egyik aspektus, amelynek az a célja, hogy tapasztaltabbá tegye az embereket. Ha képes vagy keresni az igazságot és megérteni ebből Isten szándékát, akkor még közelebb fogsz kerülni ahhoz a normához, amelyet Isten megkövetel tőled. Egy másik aspektus az, hogy ez az a felelősség, amelyet Isten az embernek. Milyen felelősség? A szenvedés ez, amelyen keresztül kell menned. Ha képes vagy felvállalni és elviselni ezt a szenvedést, akkor ez bizonyságtétel, nem pedig holmi szégyenletes dolog. Egyesek félnek attól, amikor megbetegednek, hogy mások is tudomást szereznek róla; azt gondolják, hogy megbetegedni szégyenletes dolog, amikor valójában nincs benne semmi szégyellnivaló. Vajon jó dolog vagy rossz dolog, ha normális emberként a betegség közepette képes vagy alávetni magad Isten rendeléseinek, elviselni mindenfajta szenvedést, ám továbbra is normálisan teljesíteni a kötelességedet és végrehajtani azokat a megbízásokat, amelyeket Isten ad neked? Ez jó dolog, ez bizonyságtétel az Istennek való alávetettséged mellett, bizonyságtétel amellett, hogy hűségesen teljesíted a kötelességedet, és olyan bizonyságtétel, amely megszégyeníti a Sátánt és diadalt arat felette. Így tehát minden teremtett lény és Isten választott népének minden egyes tagja el kell, hogy fogadjon bármilyen szenvedést, és alá kell, hogy vesse magát annak. Így kell ezt értenetek, meg kell tanulnotok ezt a leckét, és el kell jutnotok az Isten iránti igazi alávetettségre. Ez összhangban van Isten szándékával, és ez Isten kívánsága. Ez az, amit Isten minden teremtett lény számára elrendez. Amikor ilyen helyzetekbe és állapotokba visz téged Isten, az egyenlő azzal, mintha felelősséget, kötelezettséget és megbízást adna neked, így aztán el kell fogadnod azokat. Ez nem az igazság vajon? (De igen.) Amennyiben Istentől jön, amennyiben Isten ilyen követelést támaszt veled szemben, és ha ez a szándéka veled, akkor ez az igazság. Miért mondjuk, hogy ez az igazság? Azért, mert ha igazságként fogadod el ezeket a szavakat, akkor képes leszel eloszlatni a romlott beállítottságodat, az elképzeléseidet és a lázadó mivoltodat, olyannyira, hogy amikor ismét nehézségekkel találkozol, nem fogsz szembemenni Isten vágyaival vagy lázadni Isten ellen, azaz képes leszel gyakorolni az igazságot és alávetni magad Istennek. Ily módon képes leszel olyan bizonyságot tenni, amely szégyent hoz a Sátánra, és képes leszel elnyerni az igazságot és üdvösséget nyerni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (1))

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Ezt fedte fel rólam a Covid

Megszabadultam a betegségeim miatti szorongástól