Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Most Isten egész választott népe gyakorolja a kötelességei végzését, és Isten arra használja az emberek kötelességvégzését, hogy az egyik embercsoportot tökéletesítse, a másikat pedig kiiktassa. Vagyis a kötelesség végrehajtása az, amely felfed mindenféle embert, és mindenfajta csalárd embert, álhívőt és gonosz embert lelepleznek és kiiktatnak a kötelessége végzése során. Azok, akik hűségesen végzik a kötelességüket, becsületes emberek; azok, akik következetesen felületesek, csalárd, alattomos emberek és álhívők; azok pedig, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a kötelességük végrehajtása során, gonosz emberek és antikrisztusok. Jelenleg még mindig sokféle probléma létezik sokakban, akik kötelességeket végeznek. Egyesek mindig nagyon passzívak a kötelességeikben, mindig csak ülnek és várnak, és másokra támaszkodnak. Miféle hozzáállás ez? Ez felelőtlenség. Isten háza elrendelt számodra egy végrehajtandó kötelességet, te pedig napokig merengsz rajta anélkül, hogy bármilyen konkrét munkát elvégeznél. Sehol sem vagy látható a munkahelyen, az emberek pedig nem találnak, amikor megoldandó problémáik vannak. Te nem vállaltad ezt a munkát. Ha egy vezető érdeklődik a munka felől, mit fogsz mondani neki? Pillanatnyilag semmiféle munkát nem végzel. Nagyon is tisztában vagy azzal, hogy ez a munka a te felelősséged, de nem teljesíted azt. Mi a csudát képzelsz? Azért nem végzel semmilyen munkát, mert alkalmatlan vagy rá? Vagy csak sóvárogsz a kényelemre? Hogy állsz a kötelességedhez? Csak szavakról és doktrínákról beszélsz, és csak kellemesen hangzó dolgokat mondasz, ám semmilyen tényleges munkát nem végzel. Ha nem akarod elvégezni a kötelességedet, akkor le kellene mondanod. Ne tartogasd a pozíciódat úgy, hogy semmit nem csinálsz ott. Vajon ha ezt csinálod, azzal nem okozol-e kárt Isten választott népének, és nem veszélyezteted-e a gyülekezet munkáját? A beszédedből úgy tűnik, hogy mindenféle doktrínát értesz, de amikor arra kérnek, hogy hajts végre egy kötelességet, felületes vagy, és a legkevésbé sem vagy lelkiismeretes. Ilyen az, amikor őszintén Istenért áldozod magad? Nem vagy őszinte, amikor Istenről van szó, mégis őszinteséget színlelsz. Vajon képes vagy megtéveszteni Őt? Abból, ahogy általában beszélsz, úgy tűnik, hogy micsoda nagy hited van, a gyülekezet tartóoszlopa és kősziklája szeretnél lenni. De amikor kötelességet végzel, annyira sem vagy hasznos, mint egy szál gyufa. Vajon ez nem Isten szemrebbenés nélküli megtévesztése? Tudod te, mi vár rád, ha megpróbálod megtéveszteni Istent? Visszautasít majd téged, és ki fog iktatni! Minden embert felfednek a kötelességei végzése során – csak állíts rá valakit egy kötelességre, és nem telik majd sok időbe, míg kiderül, hogy becsületes vagy csalárd ember-e, valamint az is, hogy az igazság szeretője-e vagy sem. Azok, akik szeretik az igazságot, őszintén tudják végezni a kötelességeiket és fenn tudják tartani Isten házának munkáját; azok, akik nem szeretik az igazságot, a legkevésbé sem tartják fenn Isten házának munkáját, és felelőtlenek a kötelességeik végrehajtásában. Ez azonnal nyilvánvaló azok számára, akik tisztán látnak. Senki nem az igazság szeretője, aki gyengén végzi a kötelességét, és nem is becsületes ember; az ilyen embereket mind le fogják leplezni és ki fogják iktatni. Az embereknek felelősségérzettel kell rendelkezniük, és érezniük kell a terhet ahhoz, hogy jól teljesítsék a feladataikat. Ily módon a munka minden bizonnyal megfelelően lesz elvégezve. Csak olyankor aggasztó, amikor valakinek nincs teher- vagy felelősségérzete, amikor valakit mindenre ösztönözni kell, amikor mindig felületes, és amikor problémák adódnak, megpróbálja másra hárítani a felelősséget, ami késlekedéshez vezet azok megoldásában. Ekkor még mindig el lehet jól végezni a munkát? Hozhat-e kötelességvégzése bármilyen eredményt is? Semmit nem akar elvégezni a feladatok közül, amelyeket elrendeltek számára, és amikor látja, hogy másoknak segítségre van szükségük a munkájukban, nem foglalkozik velük. Csak akkor teljesít egy kevés munkát, amikor megparancsolják neki, csak amikor nyomás alá kerül, és nincs más választása. Ez nem kötelességvégzés – ez bérmunka! Egy bérmunkás a munkáltatójának dolgozik, a napi munkát napi bérért, az órányi munkát órabérért végzi el; csak arra vár, hogy kifizessék. Fél attól, hogy bármi olyan munkát végezzen, amelyet a főnöke nem lát, fél attól, hogy nem jutalmazzák meg valamiért, amit csinál, mindig csak a látszat kedvéért dolgozik – ami azt jelenti, hogy nem hűséges. Többnyire képtelenek vagytok felelni, amikor a munkával kapcsolatos ügyekről kérdeznek. Néhányan közületek bekapcsolódtak a munkába, de sosem kérdeztétek meg, hogy halad a munka, és soha nem gondoltátok át alaposan. Figyelembe véve a képességeteket és tudásotokat, legalább valamit tudnotok kellene, mivel mindannyian részt vettetek ebben a munkában. Szóval, a legtöbb ember miért nem mond semmit? Lehetséges, hogy tényleg nem tudjátok, mit mondjatok – hogy nem tudjátok, jól mennek-e a dolgok vagy sem. Ennek két oka van: az egyik, hogy teljesen közömbösek vagytok, és soha nem törődtetek ezekkel a dolgokkal, és mindig is csak elvégzendő feladatként kezeltétek őket. A másik az, hogy felelőtlenek vagytok, és nem vagytok hajlandóak törődni ezekkel a dolgokkal. Ha igazán törődnél vele és tényleg elkötelezett lennél, akkor mindenről lenne nézőpontod és perspektívád. Ha valakinek nincs perspektívája vagy nézőpontja, az gyakran abból származik, hogy közömbös és fásult, és nem vállal semmilyen felelősséget. Nem vagy szorgalmas az általad végzett kötelességgel szemben, nem vállalsz semmilyen felelősséget, nem vagy hajlandó megfizetni az árat, illetve részesévé válni. Nem fáradozol, és semmilyen nagyobb energiát nem vagy hajlandó ráfordítani; csupán egy beosztott akarsz lenni, ami nem különbözik attól, ahogy egy nem hívő dolgozik a főnökének. Isten nem szereti az ilyen fajta kötelességvégzést, és nem is tetszik Neki. Ez nem éri el az Ő jóváhagyását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Hogy valaki valóban hisz-e Istenben, az a kötelességének végzésén keresztül tárul fel. Ahhoz, hogy megállapítsuk, valaki törekszik-e az igazságra, figyeljük meg, hogy az alapelvek szerint végzi-e a kötelességét. Vannak olyanok, akiknek a kötelességük végzése során semmilyen alapelvük nincs. Következetesen követik saját hajlamaikat, és önkényesen cselekednek. Ez vajon nem a felületesség megnyilatkozása? Vajon nem csapják be Istent? Átgondoltátok-e már valaha is az ilyen viselkedés következményeit? A kötelességetek végzése során nem veszitek figyelembe Isten szándékait. Mindenben, amit tesztek, meggondolatlanok és eredménytelenek vagytok, hiányzik belőletek a teljes szívű odaadás és erőfeszítés. Vajon elnyerhetitek-e így Isten jóváhagyását? Sokan kelletlenül teljesítik kötelességüket, és nincs bennük kitartás. Még a legkisebb szenvedést sem képesek elviselni, és mindig úgy érzik, hogy nagy sérelem érte őket, és nem keresik az igazságot, hogy megoldják a nehézségeket. Ha ily módon végzik a kötelességüket, akkor vajon tudják a végsőkig követni Istent? Vajon rendben van-e az, hogy felületesek, bármit is tesznek? Elfogadható-e ez a lelkiismeret számára? Az ilyen viselkedés még emberi mércével mérve is elfogadhatatlan – tehát tekinthető-e a kötelesség kielégítő végzésének? Ha így végzed a kötelességedet, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot. A munkavégzésed nem lesz kielégítő. Hogyan nyerhetnéd el tehát Isten jóváhagyását? A kötelességük végzése során sokan félnek a nehézségektől, túlságosan lusták, és testi kényelemre ácsingóznak. Soha nem fektetnek semmi erőfeszítést abba, hogy szakképzettséget szerezzenek, vagy hogy az Isten szavaiban rejlő igazságokon elmélkedjenek. Úgy gondolják, hogy ha felületesek, akkor az megkíméli őket a fáradságtól. Nem kell semmilyen kutatást végezniük, vagy tanácsot kérniük másoktól. Nem kell használniuk az eszüket, és nem kell mélyen elgondolkodniuk. Úgy tűnik, hogy ezzel rengeteg erőfeszítéstől és fizikai kényelmetlenségtől kímélik meg magukat, és még így is sikerül teljesíteniük a feladatot. És ha megmetszed őket, akkor dacossá válnak és vitatkoznak, mondván: „Nem voltam lusta vagy naplopó, elvégeztem a feladatot – miért vagy szőrszálhasogató? Ugye csak próbálod keresni bennem a hibát? Már így is elég jól végzem a kötelességemet. Hogyhogy nem vagy elégedett?” Mit gondoltok, az ilyen emberek vajon tudnak még tovább fejlődni? Következetesen felületesen végzik a kötelességeiket, és mindig kifogásokkal állnak elő. Ha problémák merülnek fel, nem hagyják, hogy bárki is felhívja a figyelmüket ezekre. Vajon miféle beállítottság ez? Nem a Sátán beállítottsága? Vajon képesek az emberek ilyen beállítottsággal elfogadhatóan végezni a kötelességüket? Eleget tudnak tenni Istennek? Ti vajon így végzitek a kötelességeteket? Kívülről nézve úgy tűnik, hogy elfoglaltak vagytok, jól együttműködtök másokkal, és nem vitatkoztok. Azonban egyikőtök sem tesz erőfeszítést a kötelességéért, nem töri a fejét rajta, nem aggódik miatta. Egyikőtök sem veszíti el az étvágyát, vagy álmatlan azért, mert nem végezte jól a kötelességét. Egyikőtök sem keresi az igazságot, vagy tartja be az alapelveket, hogy megoldja a problémákat. Mindannyian csak megússzátok a dolgot, és felületesen túlestek rajta. Túl kevesen vagytok, akik valódi felelősséget vállaltok a kötelességetekért. A felmerülő nehézségektől függetlenül nem gyűltök össze, hogy buzgón imádkozzatok, hogy szembenézzetek a problémákkal, és közösen oldjátok meg azokat. Nem vagytok tekintettel a kimenetelre. Egyszerűen csak elvégeztek egy feladatot, és aztán rájösztök, hogy újra meg kell csinálni. Ha így végzitek a kötelességeteket, az egyszerűen felületes cselekedet, és nem különbözik attól, ahogyan a nem hívők végzik a munkájukat. Ez olyasvalakinek a hozzáállása, aki munkás. Ha ily módon végzitek a kötelességeiteket, akkor nem tapasztaljátok meg Isten munkáját, és nem is áldozzátok fel magatokat őszintén Istenért. Ha nem változtattok ezen a gondolkodásmódon, akkor az lesz a vége, hogy fel lesztek fedve, és ki lesztek rekesztve.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az szereti Istent, aki teljes szívével, elméjével és lelkével jól végzi a kötelességét)

Némelyek éveken át végeznek munkát anélkül, hogy egyáltalán változnának. Még mindig gyakran lesznek negatívak, panaszkodnak, és mutatják meg romlott beállítottságaikat, amikor nehézségekkel találkoznak. Amikor megmetszik őket, akkor érveléshez és vitázáshoz folyamodnak, az igazság kis részét sem képesek elfogadni, és egyáltalán nem képesek alávetni magukat Istennek. Végül aztán eltiltják őket a kötelességük végzésétől. Némelyek a kötelességük végzésekor elrontják a munkát és nem fogadják el a kritikát, inkább szégyentelenül azt mondják, hogy semmi rosszat nem tettek, és egyáltalán nem tartanak bűnbánatot. Végül pedig, amikor Isten háza visszavonja a kötelességeiket és kiadja az útjukat, sírva és panaszkodva hagyják el a kötelességük helyét. Így vetik ki őket. Ily módon fedik fel teljesen a kötelességek az embereket. Az embereknek általában nagy a szájuk és jelmondatokat hangoztatnak, miért van hát az, hogy amikor kötelességet végeznek, akkor nem cselekednek emberként, hanem ördögökké válnak? Azért, mert akik híján vannak az emberi mivoltnak, azok ördögök, bárhova menjenek is; és az igazság elfogadása nélkül sehol nem tudnak szilárdan megállni. Némelyek gyakran felületesen végzik a kötelességeiket, és megpróbálnak vitatkozni és érvelni, amikor megmetszik őket. Miután újra és újra megmetszették őket, éreznek némi vágyat a bűnbánatra, ezért elkezdik alkalmazni az önuralom módszereit. Végül azonban nem tudják megfékezni magukat, és tegyenek bár esküt vagy átkozzák el magukat, ez nem segít, és még mindig nem oldják meg a felületességük problémáját, sem pedig a vitatkozásuk és a szócséplésük problémáját. Csak miután végül mindenki megutálja az illetőt, és kritikával illeti, akkor kényszerül végül annak bevallására, hogy: „Romlott beállítottságaim vannak. Szeretnék bűnbánatot tartani, de képtelen vagyok rá. Amikor a kötelességemet végzem, mindig a saját érdekeimet, a saját büszkeségemet és hírnevemet tartom szem előtt, ami miatt gyakran lázadok Isten ellen. Szeretném az igazságot gyakorolni, de nem tudom elengedni a szándékaimat és a vágyaimat, nem tudok fellázadni ezek ellen. Mindig a saját akaratom szerint akarom tenni a dolgokat, terveket szövögetek, hogy elkerüljem a munkát, kényelem és élvezet után sóvárgok. Nem tudom elfogadni azt, amikor megmetszenek, és mindig megpróbálom kimagyarázni magam belőle. Szerintem elegendő az, hogy fáradoztam és nehézségeket viseltem el, ezért vitatkozáshoz és szócsépléshez folyamodom, amikor valaki megpróbál megmetszeni, és nem érzem magam meggyőzve a szívemben. Tényleg nagyon nehéz kezelni engem. Hogyan kutassam az igazságot e problémák megoldásához?” Tűnődni kezd ezeken a dolgokon. Ez azt jelenti, hogy némiképp megérti, hogyan kellene cselekedniük az embereknek, valamint kezd némi értelemmel rendelkezni. Ha egy munkás valamely ponton elkezd foglalkozni a megfelelő munkájával, és a beállítottsága megváltoztatására összpontosítani, és felismeri, hogy neki is vannak romlott beállítottságai, hogy ő is arrogáns és képtelen alávetni magát Istennek, és hogy nem járja az, ha így folytatja – amikor elkezd ezeken a dolgokon gondolkodni és megpróbálja kifürkészni őket, amikor kutatni tudja az igazságot, hogy szembenézzen az általa felfedezett problémákkal –, akkor vajon nem fog elkezdeni visszafordulni? Ha elkezd visszafordulni, akkor van remény arra, hogy megváltozik. Ám ha soha nem állt szándékában az igazságra törekvés, ha híján van az igazságra törekvés vágyának, és csak arra képes, hogy fáradozzon és munkát végezzen, azt gondolva, hogy a rá váró munka elvégzésével eleget tesz a feladatának és teljesíti Isten megbízatását – ha úgy gondolja, hogy némi fáradozás azt jelenti, hogy megtette a kötelességét, soha nem gondolva bele abba, hogy mik Isten követelményei, vagy mi az igazság, vagy hogy olyasvalaki-e, aki aláveti magát Istennek, és soha nem próbál rájönni ezen dolgok bármelyikére – ha így áll hozzá a kötelességéhez, akkor vajon képes lesz elérni az üdvösséget? Nem lesz képes. Nem lépett rá az üdvösség útjára, nem tért rá az Istenbe vetett hit helyes ösvényére, és nem alakított ki kapcsolatot Istennel. Csupán fáradozik és munkát végez Isten házában.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával végezheti jól a kötelességét)

Ha őszintén feláldoznád magad Istenért, és Istent szerető szíved lenne, akkor hogyan kezelnéd a piszkos, megerőltető vagy nehéz feladatokat? Más lesz a mentalitásod. Úgy döntesz, hogy megteszed azt, ami nehéz, és igyekszel nehéz terheket venni a válladra. Felvállalod azt, amit mások nem hajlandóak megtenni, és kizárólag Isten szeretete miatt, és azért teszed meg, hogy eleget tegyél Neki. Öröm tölt el ennek megtétele során, nyoma sincs a panaszkodásnak. A piszkos, a megerőltető és a nehéz feladatok mutatják meg az embereknek, hogy milyen fából faragták őket. Miben különbözöl azoktól az emberektől, akik csupán könnyű és nagy horderejű feladatokat vállalnak el? Nem vagy sokkal jobb náluk. Vajon nem így van ez? Így kell tekintened ezekre a dolgokra. Tehát leginkább a kötelessége teljesítése tárja fel, hogy milyen fából faragták az embert. Némelyek legtöbbször nagyszerű dolgokat mondanak, azt állítva, hogy készek Isten szeretetére és az alávetettségre, azonban amikor nehézséggel találkoznak a kötelességük végzésében, akkor mindenféle panaszokat és negatív szavakat engednek szabadjára. Nyilvánvaló, hogy képmutatók. Ha valaki szereti az igazságot, akkor amint nehézséggel találkozik a kötelessége teljesítésében, Istenhez imádkozik és keresi az igazságot, miközben komolyan foglalkozik a kötelességével, akkor is, ha nincs megfelelően elrendezve. Akkor sem panaszkodik, ha nehéz, piszkos vagy bonyolult feladattal szembesül, valamint Istennek alávetett szívvel jól tudja végezni a feladatait, és jól tudja teljesíteni a kötelességét. Ebben nagy gyönyörűségre lel, Istennek pedig megnyugvást hoz ennek látványa. Az ilyen ember felel meg Isten tetszésének. Ha valaki ingerlékennyé válik, amint piszkos, nehéz vagy kimerítő feladattal találkozik, és nem hagyja, hogy bárki kritizálja, az ilyen ember nem olyasvalaki, aki őszintén feláldozza magát Istenért. Az ilyet csak felfedni és kivetni lehet.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az tükrözi a legszembetűnőbb módon a köteléket, amely összeköt téged Istennel, ahogyan az Isten által rád bízott ügyeket és az Általa rád bízott kötelességet kezeled, és amilyen hozzáállással viseltetsz. Ez az, ami a legjobban megfigyelhető és a leginkább gyakorlatias. Isten vár; látni akarja a hozzáállásodat. Ebben a döntő pillanatban sietned kell, Isten tudtára kell adnod az álláspontodat, el kell fogadnod az Ő megbízatását, és jól kell végezned a kötelességedet. Ha felfogtad ennek a pontnak a jelentőségét, és teljesítetted az Istentől kapott megbízatást, akkor a kapcsolatod Istennel normális lesz. Ha olyankor, amikor Isten rád bíz egy feladatot, vagy azt mondja, hogy végezz egy bizonyos kötelességet, a hozzáállásod felületes és közönyös, és nem veszed komolyan a kötelességedet, az nem éppen az ellenkezője a kötelesség teljes szívedből és minden erőddel való végzésének? Lehet-e így jól végezni a kötelességedet? Természetesen nem. Nem fogod megfelelő színvonalon végezni a kötelességedet. Tehát a kötelességed végzése során tanúsított hozzáállásod döntő fontossággal bír, csakúgy, mint az általad választott módszer és út. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, azokat, akik nem végzik jól a kötelességeiket, kivetik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A most megoldandó legsürgetőbb kérdés az, hogy miként bánjon az ember a kötelességével. Mivel a kötelesség végzése fedi fel leginkább, hogy az ember hite igaz vagy hamis, hogy szereti-e az igazságot vagy sem, hogy a helyes vagy a helytelen utat választja-e, és hogy van-e lelkiismerete és értelme vagy híján van ezeknek. Mindezen dolgok feltárulhatnak a kötelesség végzése során. Ha foglalkozni szeretnél annak kérdésével, hogy miként bánj a kötelességeddel, először is meg kell értened, hogy mi a kötelesség, hogyan végezd azt megfelelően, és mit tegyél, amikor a végrehajtása során nehézséggel találkozol – milyen alapelveket kövess, és mely igazságoknak megfelelően gyakorolj. Meg kell értened, mit tegyél, amikor félreérted Istent, és amikor nem tudod elengedni a mesterkedéseidet. Ezen kívül a kötelességeid végzése során gyakran fontolóra kell venned a szívedben lévő helytelen gondolatokat, amelyek a Sátánhoz tartozó gondolatok és nézetek, amelyek befolyásolják és akadályozzák a kötelességed jó végzését, amelyek kiválthatják azt, hogy a kötelességed végzése közben fellázadj Isten ellen és eláruld Őt; és amelyek kiválthatják azt, hogy kudarcot vallj abban, amit Isten rád bíz – mindezt tudnod kell. Vajon a kötelesség fontos az ember számára? Rendkívül fontos. Ennek most tisztán elétek kell tárulnia: A kötelességetek végzése a lehető legfontosabb az Istenbe vetett hithez. Az Istenbe vetett hit legkritikusabb aspektusa most a kötelesség végzése. Nem lehet valóság anélkül, hogy jól végeznétek a kötelességeteket. Az emberek a kötelesség végzése által képesek Isten szándékainak a megértésére, és tudnak fokozatosan normális kapcsolatot kiépíteni Ővele. A kötelesség végzése által az emberek fokozatosan beazonosítják a problémáikat, valamint felismerik a romlott beállítottságaikat és lényegüket. Ugyanakkor önvizsgálatot tartva az emberek fokozatosan felfedezik, pontosan mit követel meg tőlük Isten. Most vajon értitek, pontosan miben hisztek, amikor Istenben hisztek? Tulajdonképpen ez az igazságba, az igazság elérésébe vetett hit. A kötelesség végzése lehetővé teszi az igazság és élet elérését. Az igazság és élet nem érhető el a kötelesség végzése nélkül. Vajon lehet valóság akkor, ha valaki kötelesség végzése nélkül hisz Istenben? (Nem.) Nem lehet valóság. Vagyis ha nem végzed jól a kötelességedet, akkor nem tudod elérni az igazságot. Ha már ki lettél vetve, akkor ez azt mutatja, hogy meghiúsult az Istenbe vetett hited. Bár azt mondod, hogy hiszel Őbenne, a hited már elveszítette a jelentését. Olyasvalami ez, amit alaposan fel kell fogni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával végezheti jól a kötelességét)

Most van itt az idő, hogy mindenki a magafajtákkal kerüljön egy csoportba. Itt az idő, amikor Isten felfedi és kiveti az embereket. Ha valódi istenhívők vagytok, akkor helyesen kell törekednetek az igazságra, és jól kell végeznetek a kötelességeteket. Ha meg tudsz osztani valamilyen tapasztalati tanúságtételt, az azt bizonyítja, hogy olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, és hogy birtokában vagy néhány igazságvalóságnak. Ám ha nem tudsz semmilyen tapasztalati tanúságtételt megosztani, akkor munkás vagy, és fennáll a veszélye annak, hogy ki leszel vetve. Ha jól végzed a kötelességedet, felelősségteljes és hűséges vagy, akkor hűséges munkás vagy, és maradhatsz. Mindenkit, aki nem hűséges munkás, ki kell vetni. Ezért csak akkor állhatsz szilárdan Isten házában, és akkor menekülhetsz meg a csapásoktól, ha jól végzed kötelességedet. Az, hogy jól végezd a kötelességedet, döntő fontosságú. Isten házának népe legalábbis becsületes emberekből áll. Olyan emberekből, akik megbízhatóak kötelességüket illetően, akik képesek elfogadni Isten megbízatását, és hűségesen végzik kötelességüket. Ha az emberek nem rendelkeznek igazi hittel, lelkiismerettel és értelemmel, és ha a szívük nem féli Istent, és nem veti alá magát Neki, akkor nem alkalmasak a kötelességvégzésre. Bár elvégzik kötelességüket, hanyagul teszik azt. Munkások ők – olyan emberek, akik nem tértek meg igazán. Az ilyen munkások előbb vagy utóbb ki lesznek vetve. Csak a hűséges munkásokat kímélik majd meg. Bár a hűséges munkások nincsenek birtokában az igazságvalóságoknak, rendelkeznek azonban lelkiismerettel és értelemmel, képesek őszintén végezni kötelességüket, és Isten megengedi, hogy megkíméljék őket. Akik birtokában vannak az igazságvalóságoknak, és akik képesek harsogó tanúságot tenni Istenről, azok az Ő népe, és ők is meg lesznek kímélve, és be lesznek vezetve az Ő országába.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie)