Még mindig nem értitek az igazság különböző aspektusait, és még mindig elég sok torzulás van a gyakorlatotokban; sok területen az elképzeléseitek és képzelgéseitek szerint éltek, és sosem vagytok képesek megragadni a gyakorlat alapelveit. Ezért még mindig szükség van arra, hogy az embereket a helyes útra tereljük; más szóval, hogy képesek legyenek emberi és lelki életüket szabályozni, mindkét aspektust gyakorlatba ültetni, és hogy ne legyen szükségük gyakori támogatásra vagy útmutatásra. Csak ekkor lesznek birtokában az igazi érettségnek. És még ha a jövőben nem is lesz senki, aki vezessen téged, akkor is képes leszel önállóan tapasztalni. Ha ma felfogod, hogy az igazság mely aspektusai döntő fontosságúak, és melyek nem, akkor a jövőben képes leszel belépni a valóságba. Ma a helyes ösvényre vezetlek benneteket, ami lehetővé teszi számotokra, hogy sok igazságot megértsetek, a jövőben pedig képesek lesztek mélyebbre jutni. Elmondható, hogy amire az embereket most rávezetem, hogy megértsék, az a legtisztább út. Ma a helyes útra terellek téged – és amikor egy nap már nem lesz senki, aki vezessen, akkor ezen a legtisztább ösvényen fogsz gyakorolni és mélyebbre jutni. Ma az emberekkel megértetem, hogy mely gyakorlatok a helyesek, és melyek a deviánsak. Miután megértették ezeket a dolgokat, a jövőben a tapasztalataik elmélyülnek majd. Ma a gyakorlatotokban lévő elképzelések, képzelgések és eltérések megfordulnak, és feltárul előttetek a gyakorlat és a belépés ösvénye, ami után a munkának ez a szakasza véget ér, és elkezdtek azon az úton járni, amelyen nektek, embereknek járnotok kell. Akkor az Én munkám befejeződik, és attól a ponttól kezdve többé nem találkoztok Velem. Ma még mindig csekély az érettségetek. Sok nehézség adódik az ember természetlényegéből, és ugyanígy vannak olyan mélyen gyökerező dolgok is, amelyeket még ki kell ásni. Nem értitek az emberek természetlényegének legapróbb részleteit, és még mindig szükségetek van Rám, hogy rámutassak azokra, különben nem lennétek képesek felismerni őket. Egy bizonyos ponton, amikor a csontotokban és véretekben rejlő dolgok lelepleződnek, azt nevezik fenyítésnek és ítéletnek. Csak akkor fejezem be a munkámat, ha azt maradéktalanul és teljesen elvégeztem. Minél mélyebben tárul fel romlott lényegetek, annál több tudás birtokában lesztek, és ez nagy jelentőséggel bír majd jövőbeli bizonyságtételetek és tökéletesítésetek szempontjából. Munkám csak akkor lesz befejezett, amikor a fenyítés és az ítélet munkája teljesen végbement, és akkor fogtok Engem megismerni a fenyítésemről és az ítéletemről. Nemcsak az Én természetemet és igazságosságomat fogjátok megismerni, hanem ami még fontosabb, meg fogjátok ismerni az Én fenyítésemet és ítéletemet. Sokaknak közületek nagyszerű elképzelései vannak munkám újszerűségéről és részletességéről. Ettől függetlenül látnotok kellene, hogy az Én munkám új és részletes, és hogy kézen fogva, szemtől szembe tanítalak benneteket gyakorolni. Csak ez válik hasznára a gyakorlásotoknak és annak, hogy a jövőben szilárdan meg tudjatok állni; különben olyanok lennétek, mint az őszi falevelek, hervadtak, megsárgultak és szárazak, fikarcnyi érték nélkül. Tudnotok kell, hogy mindenről tudok a szívetekben és a lelketekben; és tudnotok kell, hogy az általam végzett munka és a szavak, amelyeket mondok, nagyon kifinomultak. A ti beállítottságotok és képességetek alapján így kellene bánni veletek. Csak így lesz világosabb tudásotok fenyítésemről és ítéletemről, és még ha ma nem is tudod, holnap tudni fogod. Bármely teremtett lény elesik fenyítésem és ítéletem szavai közepette, mert nem tűröm, hogy valaki Ellenem szegüljön.

Mindannyian képesek kell, hogy legyetek észszerűen szabályozni a saját életeteket. Minden egyes napot úgy szervezhettek meg, ahogyan csak akartok; azt tehettek, ami tetszik; olvashatjátok Isten szavait, hallgathatjátok az énekeket vagy prédikációkat, vagy áhítatjegyzeteket írhattok; és ha tetszik, énekeket is írhattok. Nem jelent-e mindez megfelelő életet? Ezek mind olyan dolgok, amelyeknek az emberi életet kellene alkotniuk. Az embereknek természetesen kell élniük; csak akkor lehet úgy tekinteni, hogy az emberek beléptek a normális életbe, ha mind a normális emberi mivoltukban, mind a lelki életükben gyümölcsöt aratnak. Ma nem csak az emberi mivoltot illetően hiányzik belőled a belátás és az értelem. Sok olyan látomás is van, amelyet ismerni kell, amellyel az embereknek fel kell szerelkezniük, és bármilyen leckével találkozol, azt a leckét kell megtanulnod; képesnek kell lenned alkalmazkodni a környezethez. A képzettségi szinted javítását hosszú távon kell végezned ahhoz, hogy gyümölcsöző legyen. Vannak dolgok, amelyekkel fel kell szerelkezned a normális, emberi élethez, és meg kell értened az életbe való belépésedet is. Ma eljutottál oda, hogy megértetted Isten sok olyan szavát – most újraolvasva őket –, amelyeket akkor nem értettél, és a szíved szilárdabbá vált. Ezek is olyan eredmények, amelyeket kiérdemeltél. Bármelyik napon eszed és iszod Isten szavait, és van benned egy kis megértés, szabadon közösséget vállalhatsz testvéreiddel és nővéreiddel. Hát nem ezt az életet kellene élned? Néha felvetődik néhány kérdés, vagy eltöprengsz egy témán, és ez javítja a tisztánlátásodat, és több belátást és bölcsességet ad neked, lehetővé téve, hogy megérts néhány igazságot – vajon nem ezt tartalmazza-e a lelki élet, amelyről ma beszélünk? Nem fogadható el, hogy a lelki életnek csak egy aspektusát ültessük gyakorlatba; Isten szavainak evése és ivása, az imádság és az éneklés, mind-mind lelki életet jelent, és ha lelki életet élsz, akkor a normális emberi mivoltot is meg kell élned. Manapság sok mindent azért mondanak, hogy az embereknek értelmet és belátást adjanak, hogy normális emberi mivolt szerint élhessenek. Mit jelent a belátás; mit jelent normális interperszonális kapcsolatokkal rendelkezni; hogyan kell az emberekkel együttműködnöd – ezekkel a dolgokkal kell felvértezned magad Isten szavainak evésén és ivásán keresztül, és amit megkövetelnek tőled, az a normális emberi mivolton keresztül érhető el. Vértezd fel magad azokkal a dolgokkal, amelyekkel fel kell szerelkezned, és ne lépd túl azt, ami helyénvaló; egyesek mindenféle szavakat és szókincset használnak, és ezzel fitogtatják a vonzerejüket. Aztán vannak mások, akik mindenféle könyvet olvasnak, amivel a test kívánságainak engednek. Még a világ úgynevezett nagy alakjainak életrajzait és idézeteit is tanulmányozzák és utánozzák, és pornográf könyveket olvasnak – ez még nevetségesebb! Az ilyen emberek nem ismerik az életbe való belépés útját, még kevésbé ismerik Isten mai munkáját. Azt sem tudják, hogyan töltsenek el egy-egy napot. Ilyen vákuum van az életükben! Teljes tudatlanságban vannak arról, hogy mibe kellene belépniük. Csak beszélgetnek és kommunikálnak másokkal, mintha a beszéd helyettesítené a saját belépésüket. Hát nem szégyellik magukat? Ezek olyan emberek, akik nem tudják, hogyan kell élni, és akik nem értik az emberi életet; az egész napot zabálással és értelmetlen dolgokkal töltik – mi értelme van így élni? Azt láttam, hogy sok ember a munka, az evés és az öltözködés mellett értékes idejét értelmetlen dolgokkal tölti, legyen szó akár szórakozásról és bolondozásról, pletykálkodásról vagy a nap végigalvásáról. Vajon ez a szentek élete? Ez lenne egy normális ember élete? Tökéletessé tehet-e téged egy ilyen élet, amikor az alantas, elmaradott és könnyelmű? Ennyire hajlandó lennél a semmiért átadni magad a Sátánnak? Amikor az emberek élete könnyű, és nincs szenvedés a környezetükben, akkor képtelenek a tapasztalásra. Kényelmes környezetben az emberek könnyen romlottá válnak – de a kedvezőtlen környezet arra késztet, hogy még sürgetőbben imádkozz, és arra, hogy ne merd elhagyni Istent. Minél könnyebb és unalmasabb az emberek élete, annál inkább úgy érzik, hogy nincs értelme élni, sőt, úgy érzik, hogy jobb lenne, ha meghalnának. Ilyen romlott az emberek teste; csak hasznukra válik, ha próbatételnek vannak kitéve.

Jézus munkájának ez a szakasza Júdeában és Galileában zajlott, és a pogányok nem tudtak róla. Az Általa végzett munka nagy titokban zajlott, és Izráelen kívül egyetlen nemzet sem tudott róla. Csak akkor tudtak róla az emberek, amikor Jézus befejezte a munkáját, és az nagy felháborodást keltett, és amikor Ő már eltávozott. Jézus azért jött, hogy elvégezze a munka egy szakaszát, megnyert néhány embert, és befejezte a munkának egy szakaszát. Bármelyik munkaszakaszt is végzi Isten, sokan vannak, akik követik Őt. Ha azt csak Maga Isten végezné el, akkor az értelmetlen lenne; kell, hogy legyenek emberek, akik követik Istent, amíg Ő a munka adott szakaszát egészen végig nem viszi. Csak amikor Maga Isten munkája befejeződött, akkor kezdik el az emberek végrehajtani az Isten által rájuk bízott munkát, és csak akkor kezd el terjedni Isten munkája. Isten csak az új korszak bevezetésének munkáját végzi; az emberek dolga az, hogy folytassák azt. Így a mai munka nem tart sokáig; az Én életem az emberekkel nem fog sokáig folytatódni. Én csak befejezem munkámat, és ráveszlek titeket, hogy teljesítsétek a rátok háruló kötelességet, hogy ez a munka és ez az evangélium a lehető leggyorsabban elterjedhessen a pogányok és más nemzetek között – csak így tudjátok teljesíteni emberi kötelességeteket. A mai idő a legdrágább valamennyi közül. Ha figyelmen kívül hagyod, bolond vagy; ha ebben a környezetben eszed és iszod ezeket a szavakat és megtapasztalod ezt a munkát, és mégsem vagy elég elszánt az igazság követésére, és a legcsekélyebb teherérzeted sincs – mi lesz akkor a jövőddel? Egy olyan ember, mint te, nem érett-e meg arra, hogy kiiktassák?