Emberi mivoltotok túlságosan hiányos, életstílusotok túlságosan silány és lealacsonyított, nincs bennetek emberi mivolt, és hiányzik belőletek az éleslátás. Ezért kell felszerelkeznetek a normális emberi mivolt dolgaival. Lelkiismeretesnek, értelmesnek és éleslátónak lenni; tudni, hogyan kell beszélni és a dolgokat szemlélni; odafigyelni a tisztaságra; normális emberi lényként viselkedni – ezek a jellemzői a normális emberi mivolt ismeretének. Ha ezekben a dolgokban megfelelően viselkedtek, akkor úgy tekintenek rátok, mint akik elfogadható szintű emberi mivolttal rendelkeznek. A lelki élethez is fel kell szerelkeznetek. Ismernetek kell Isten földi munkájának teljességét, és kell, hogy legyen tapasztalatotok az Ő szavaival kapcsolatban. Tudnod kell, hogyan kell engedelmeskedned az Ő intézkedéseinek, és hogyan kell teljesítened a teremtett lény kötelességét. Ez a két aspektusa annak, amibe ma be kell lépned – felszerelkezni az emberi mivolt szerinti életre, és gyakorolni a szellemi életre. Mindkettő nélkülözhetetlen.

Egyes emberek abszurdak: csak az emberi mivolt jellemzőivel tudják felszerelni magukat. A megjelenésükben nem lehet hibát találni; amit mondanak és ahogyan beszélnek, az helyénvaló, és az öltözködésük is nagyon méltóságteljes és megfelelő. Ám belül üresek; csupán a felszínen tűnik úgy, mintha normális emberi mivolttal rendelkeznének. Vannak, akik csak arra koncentrálnak, hogy mit egyenek, mibe öltözzenek és mit mondjanak. Vannak olyanok is, akik kizárólag olyan dolgokra koncentrálnak, mint a söprögetés, az ágyazás és az általános tisztaság. Lehet, hogy mindezekben jól gyakorlottak, de ha megkérnéd őket, hogy beszéljenek arról, hogy mit tudnak Isten utolsó napokra vonatkozó munkájáról, vagy a fenyítésről és az ítéletről, vagy a próbatételekről és a finomításról, valószínűleg a legcsekélyebb tapasztalatot sem mutatnák fel. Megkérdezheted őket: „Van-e fogalmad Isten legfőbb munkájáról a földön? Miben különbözik a ma megtestesült Isten munkája Jézus munkájától? Jahve munkájától? Vajon Ők egy Isten? Azért jött-e, hogy véget vessen ennek a korszaknak, vagy hogy megmentse az emberiséget?” Ám az ilyen embereknek nincs mondanivalójuk ezekről a kérdésekről. Vannak, akik szépen, de felületesen szépítik magukat: A nővérek olyan csinosan díszítik magukat, mint a virágok, a testvérek pedig úgy öltözködnek, mint a hercegek vagy a gazdag fiatal piperkőcök. Ők csak a külső dolgokkal törődnek, például azzal, hogy mit esznek és mit viselnek; belül viszont nélkülöznek, és a legcsekélyebb ismeretük sincs Istenről. Mi értelme lehet ennek? Aztán vannak olyanok is, akik úgy öltöznek, mint a szegény koldusok – tényleg úgy néznek ki, mint a kelet-ázsiai rabszolgák! Tényleg nem értitek, hogy mit kérek tőletek? Beszélgessetek egymás között: Mit nyertetek valójában? Ennyi éven át hittetek Istenben, és mégis ez minden, amit arattatok – hát nem kínos ez számotokra? Nem szégyellitek magatokat? Ennyi éven át az igaz utat követtétek, de ma az érettségetek még mindig alacsonyabb egy verébénél! Nézzétek meg a fiatal hölgyeket köztetek, akik a ruháikban és a sminkjükben szépek, mint a festmények, összehasonlítják magukat egymással – és mit hasonlítanak össze? Az élvezeteiket? Az igényeiket? Azt hiszitek, azért jöttem, hogy modelleket toborozzak? Nincs bennetek semmi szégyenérzet! Hol van az életetek? Vajon nem csak a saját extravagáns kívánságaitokat követitek-e? Azt hiszed, hogy olyan szép vagy, bár mindenféle díszbe öltözhetsz, valójában nem vagy-e egy trágyadombon született, vonagló féreg? Ma szerencsés vagy, hogy élvezheted ezeket a mennyei áldásokat, nem a szép arcod miatt, hanem azért, mert Isten kivételt tesz azzal, hogy felemel téged. Még mindig nem világos számodra, honnan jöttél? Az élet említésére befogod a szádat, és nem szólsz semmit, néma vagy, mint egy szobor, mégis van képed kiöltözni! Mégis hajlamos vagy pirosítót és púdert kenni az arcodra! És nézzétek meg magatok között a piperkőcöket, az önfejű embereket, akik egész nap féktelenül, fesztelenül, közömbös arckifejezéssel sétálgatnak. Így kell viselkednie egy embernek? Mire fordítja mindenki közületek, férfi vagy nő, a figyelmét egész nap? Tudjátok-e, kitől függtök, hogy táplálkozzatok? Nézz a ruhádra, nézd meg, mit arattál, ami a kezedben van, dörzsöld meg a hasadat – mi hasznod származott annak a vérnek és verejtéknek az árából, amit a hitben töltött évek alatt fizettél? Még mindig azt gondolod, hogy városnézésre mész, még mindig arra gondolsz, hogy a bűzlő húsodat ékesítsd – értéktelen törekvések! Arra kértelek, hogy normális ember legyél, most azonban nem egyszerűen abnormális vagy, hanem aberrált. Hogy merészelhet egy ilyen ember Elém járulni? Ilyen emberi mivolttal, mint ez, a bájaidat fitogtatva és a testeddel kérkedve, mindig a test kívánságainak élve – nem a mocskos démonok és gonosz szellemek leszármazottja vagy-e? Nem fogom megengedni, hogy egy ilyen mocskos démon sokáig fennmaradjon! És ne hidd, hogy nem tudom, mit gondolsz a szívedben. Lehet, hogy a vágyaidat és a testedet szigorúan kordában tartod, de hogyne tudnám, milyen gondolatokat rejtegetsz a szívedben? Hogyne tudnám mindazt, amit a szemed kíván? Ti, fiatal hölgyek, nem azért csinosítjátok-e magatokat, hogy a testeteket mutogassátok? Mi hasznotok van a férfiakból? Valóban megmenthetnek benneteket a nyomorúság tengeréből? Ami a köztetek lévő piperkőcöket illeti, mindannyian úgy öltözködtök, hogy úriembernek és előkelőnek tűnjetek, de vajon ez nem egy csel, hogy felhívjátok a figyelmet a remek külsőtökre? Kiért teszitek ezt? Mi hasznotok van a nőkből? Nem ők-e a bűnötök forrása? Ti, férfiak és nők, sok szót mondtam nektek, de ezek közül csak kevésnek tettetek eleget. A fületek nagyothalló, a szemetek elhomályosult, és a szívetek annyira megkeményedett, hogy testetekben nincs más, csak kéjvágy, amelynek a csapdájába estetek, és képtelenek vagytok kiszabadulni. Ki akar a közeletekbe menni, ti férgek, akik a mocsokban és a szennyben vergődtök? Ne feledjétek, hogy ti csak azok vagytok, akiket a trágyadombról emeltem fel, hogy eredetileg nem rendelkeztetek normális emberi mivolttal. Amit kérek tőletek, az a normális emberi mivolt, amivel eredetileg nem rendelkeztetek, nem pedig az, hogy parádézzatok a bujaságotokkal, vagy engedjetek szabad utat a rohadt testeteknek, amelyet az ördög oly sok éven át idomított. Amikor így öltözködtök, nem féltek-e attól, hogy még jobban csapdába estek? Nem tudjátok-e, hogy eredetileg bűnben születtetek? Hát nem tudjátok, hogy testetek annyira tele van bujasággal, hogy az még a ruhátokból is kiszivárog, elviselhetetlenül csúnya és mocskos démonként mutatva meg állapototokat? Nem úgy van-e, hogy ezt mindenkinél világosabban tudjátok? A szívetek, a szemetek, az ajkatok – nem szennyezték-e be mindezeket mocskos démonok? Nem mocskosak-e ezek a testrészeid? Azt hiszed, hogy amíg nem cselekszel, addig te vagy a legszentebb? Azt gondolod, hogy szép ruhákba öltözve elrejthető a szennyes lelketek? Ez nem fog működni! Azt tanácsolom nektek, hogy legyetek reálisabbak: Ne legyetek csalók és hamisak, és ne mutogassátok magatokat. Egymás előtt fitogtatjátok a bujaságotokat, de cserébe csak örök szenvedést és kíméletlen fenyítést kaptok! Mi szükségetek van arra, hogy egymásra kacsintgassatok és romantikába merüljetek? Ez lenne a tisztességetek, a becsületességetek mértéke? Gyűlölöm azokat köztetek, akik gonosz orvoslással és varázslással foglalkoznak; gyűlölöm a köztetek lévő fiatal férfiakat és nőket, akik a saját testüket szeretik. Jobb lenne, ha visszafognátok magatokat, mert most már normális emberi mivolttal kell rendelkeznetek, és nem szabad fitogtatnotok a bujaságotokat – mégis minden alkalmat megragadtok, mert a testi vágyatok túl erős, és a bujaságotok túlságosan nagy!

A felszínen az emberi mivolt szerinti életed nagyon jól van elrendezve, de nincs mit mondanod, amikor arra kérnek, hogy beszélj az életről való tudásodról; ebben szegény vagy. Fel kell szerelkezned az igazsággal! Emberi mivolt szerinti életed javult, ugyanígy a belső életednek is meg kell változnia; változtasd meg a gondolataidat, alakítsd át az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteidet, változtasd meg a benned lévő tudást és gondolkodást, és változtasd meg az elképzeléseid szerinti Istenismeretedet. A foglalkozás, a kinyilatkoztatások és a táplálék révén fokozatosan változtasd meg a magadról, az emberi életről és az Istenbe vetett hitről való ismeretedet; tedd lehetővé, hogy a megértésed tiszta legyen. Ily módon megváltoznak az emberben lévő gondolatok, megváltozik az, ahogyan a dolgokat látja, és megváltozik a mentális hozzáállása. Csak ezt nevezhetjük az életfelfogás változásának. Nem arra kérlek, hogy a nap minden óráját Isten szavainak olvasásával, vagy ruhamosással és takarítással töltsd. Minimálisan a normális emberi mivolt szerinti életvitelnek természetesen elviselhetőnek kell lennie. Ezenkívül, amikor külső ügyeket kezelsz, még mindig használnod kell némi éleslátást és értelmet; de ami a legfontosabb, hogy az élet igazságával legyél felvértezve. Az életre való felszerelkezés során Isten szavainak evésére és ivására kell összpontosítanod, képesnek kell lenned beszélni az Istenről való tudásról, az emberi életről alkotott nézeteidről, és különösen Istennek az utolsó napokban végzett munkájáról való tudásodról. Mivel az életre törekszel, fel kell szerelkezned ezekkel a dolgokkal. Amikor Isten szavait eszed és iszod, saját állapotod valóságát azokhoz kell mérned. Vagyis, amikor a valós megtapasztalásaid során felfedezed a hiányosságaidat, képesnek kell lenned megtalálni a gyakorláshoz vezető utat, hátat fordítani helytelen motivációidnak és elképzeléseidnek. Ha mindig ezekre a dolgokra törekszel, és a szívedet beleadod ezek elérésébe, akkor lesz egy ösvény számodra, amit követhetsz, nem fogod üresnek érezni magad, és így képes leszel fenntartani egy normális állapotot. Csak így leszel olyan ember, aki terhet hordoz a saját életében, akinek van hite. Miért van az, hogy egyesek, miután elolvasták Isten szavait, képtelenek azokat gyakorlatba ültetni? Vajon nem azért, mert nem tudják felfogni a leglényegesebb dolgokat? Vajon nem azért, mert nem veszik komolyan az életet? Azért nem tudják megragadni a döntő fontosságú dolgokat, és azért nem jutnak el a gyakorláshoz, mert amikor Isten szavait olvassák, képtelenek saját állapotukat azokhoz viszonyítani, és nem tudnak úrrá lenni saját állapotukon. Néhányan azt mondják: „Olvasom Isten szavait, és az állapotomat azokhoz viszonyítom, és tudom, hogy romlott és gyenge képességű vagyok, de képtelen vagyok Isten akaratának megfelelni.” Te csak a felszínt láttad; sok valódi dolog van, amit nem tudsz: hogyan tedd félre a test élvezeteit, hogyan tedd félre az önelégültséget, hogyan változtasd meg magad, hogyan lépj be ezekbe a dolgokba, hogyan javítsd a képességeidet, és milyen nézőpontból indulj el. Csak néhány dolgot fogsz fel a felszínen, és csak annyit tudsz, hogy valóban nagyon romlott vagy. Amikor találkozol a testvéreiddel, arról beszélsz, hogy mennyire romlott vagy, és úgy tűnik, hogy ismered magad, és nagy terhet viselsz az életedért. Valójában azonban a korrupt beállítottságod nem változott, ami azt bizonyítja, hogy nem találtad meg a gyakorláshoz vezető utat. Ha egy gyülekezetet vezetsz, képesnek kell lenned megragadni a testvérek állapotát, és rámutatni azokra. Megteszi-e, ha csak annyit mondasz: „Ti engedetlenek és visszamaradottak vagytok!” Nem; konkrétan arról kell beszélned, hogyan nyilvánul meg engedetlenségük és elmaradottságuk. Beszélned kell az engedetlen állapotukról, az engedetlen viselkedésükről és a sátáni beállítottságukról, és úgy kell beszélned ezekről a dolgokról, hogy teljesen meg legyenek győződve a szavaid igazságáról. Tényekkel és példákkal támaszd alá az érveidet, és mondd el pontosan, hogyan tudnak elszakadni a lázadó viselkedéstől, és mutasd meg a gyakorláshoz vezető utat – így kell meggyőzni az embereket. Csak azok képesek másokat vezetni, akik ezt teszik; csak ők rendelkeznek az igazságvalósággal.

Most sok igazságot kaptatok a közösségen keresztül, és ezeket fel kell mérned. Meg kell tudnod állapítani, hogy mennyi igazság van összességében. Amikor megismered, és magad is meg tudod különböztetni a normális emberi mivolt számos aspektusát, amellyel az embernek rendelkeznie kell, az életfelfogás változásának fő aspektusait, a víziók elmélyítését, valamint azokat a téves megismerési és tapasztalási eszközöket, amelyeket az emberek az idők folyamán alkalmaztak – csak akkor leszel a helyes úton. A vallásos emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne; különösen az Újszövetség négy evangéliumát tekintik úgy, mintha Jézus négy különböző arca lenne, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságáról beszélnek. Ez mind nagyon nevetséges, és mindannyiótoknak át kell látnotok ezen; mi több, ismernetek kell a testté lett Isten lényegét és az utolsó napok munkáját. Vannak a gyakorlásnak azok a régi módszerei is, azok a tévedések és elhajlások a gyakorlással kapcsolatban – lélekben való élet, Szentlélekkel való beteljesedés, beletörődés bármibe, ami történik, a tekintélynek való alávetettség – amelyeket ismernetek kell; tudnotok kell, hogyan gyakoroltak az emberek korábban, és hogyan kell gyakorolniuk ma. Arról, hogy a vezetőknek és a munkásoknak hogyan kell együttműködniük a gyülekezetekben; hogyan kell félretenni az önelégültséget és a lekezelést; hogyan kell a testvéreknek egymás mellett élniük; hogyan kell normális kapcsolatokat kialakítani a többi emberrel és Istennel; hogyan lehet elérni a normális emberi életet; mit kell birtokolniuk az embereknek a szellemi életükben; hogyan kell enniük és inniuk Isten szavait; Isten szavai közül melyek vonatkoznak a tudásra, melyek a víziókra, és melyek a gyakorláshoz vezető útra – nem volt-e mindezekről szó? Ezek a szavak nyitottak mindazok előtt, akik az igazságot keresik, egyikük sem részesül különleges bánásmódban. Ma azt a képességet kell ápolnotok, hogy önállóan éljetek, ne pedig a függőség mentalitására támaszkodjatok. A jövőben, amikor már senki sem fog vezetni benneteket, akkor gondolni fogsz ezekre a szavaimra. A nyomorúság idején, amikor nem lehet a gyülekezet életét vezetni, amikor a testvérek nem tudnak egymással találkozni, a legtöbbjük egyedül él, és legjobb esetben is csak a környékükön élő emberekkel tudnak közösséget vállalni, ezekben az időkben, a jelenlegi érettségetekre való tekintettel, egyszerűen nem tudtok szilárdan megállni. A megpróbáltatások közepette sokan nehezen tudnak szilárdan megállni. Csak azok, akik ismerik az élet útját, és elég igazsággal vannak felszerelve, képesek tovább haladni, és fokozatosan eljutni a megtisztuláshoz és az átalakuláshoz. Megpróbáltatásokon átmenni nem könnyű dolog; ha azt hiszed, hogy néhány rövid nap alatt túljutsz rajtuk, akkor ez azt bizonyítja, hogy mennyire leegyszerűsített a gondolkodásod! Azt gondolod, hogy a sok tanítás megértésével képes leszel szilárdan helytállni, de ez nem így van! Ha nem ismered fel a lényeges dolgokat Isten szavaiban, képtelen vagy felfogni az igazság alapvető jellemzőit, és nincs utad a gyakorláshoz, akkor ha eljön az idő és valami történik veled, zavarba fogsz esni. Nem fogtok tudni ellenállni a Sátán kísértésének, sem a finomítás bekövetkezésének. Ha nincs benned igazság és nincsenek vízióid, akkor, ha eljön az idő, nem leszel képes elkerülni az összeroskadást. Feladsz majd minden reményt, és azt mondod: „Hát, ha már úgyis meg fogok halni, akkor akár a végsőkig fenyítve is lehetek! Akár fenyítés érjen, akár a tűz tavába kerüljek, ám legyen – úgy veszem a dolgokat, ahogy jönnek!” Így volt ez a szolgálattevők idején is: néhányan azt hitték, hogy bármi történjék is, ők szolgálattevők, ezért nem törekedtek többé az életre. Dohányoztak és ittak, kényeztették a testüket, és azt tették, amihez kedvük volt. Néhányan egyszerűen visszatértek a világba dolgozni. A barátságtalan környezet is ilyen; ha nem tudod legyőzni, ahogy a legkisebb mértékben is lazítasz magadon, minden reményt feladsz. Ha nem tudod legyőzni a Sátán befolyását, akkor a Sátán fogságába kerülsz, mielőtt észrevennéd, és ismét a pusztulásba kerülsz. Ezért ma fel kell szerelkezned az igazsággal; képesnek kell lenned arra, hogy önállóan élj; és amikor Isten szavait olvasod, képesnek kell lenned keresni a gyakorláshoz vezető utat. Ha nem lennének vezetők vagy munkások, akik öntözzenek és pásztoroljanak téged, akkor is képesnek kellene lenned megtalálni a követendő utat, megtalálni a saját hiányosságaidat, megtalálni azokat az igazságokat, amelyekkel fel kell szerelkezned és amelyeket gyakorolnod kell. Vajon Isten folyamatosan kísérheti-e az embert, miután a földre érkezett? Egyesek elképzeléseikben ezt hiszik: „Isten, ha Te nem munkálsz minket egy bizonyos pontig, akkor a Te munkádat nem lehet befejezettnek tekinteni, mivel a Sátán vádol Téged.” Mondom neked, ha egyszer befejeztem a szavaim elmondását, akkor a munkámat sikeresen bevégeztem. Ha már nem lesz több mondanivalóm, akkor munkám készen lesz. Munkám vége a Sátán vereségének bizonyítéka lesz, és mint ilyen, elmondható, hogy sikeresen befejeződött, a Sátán minden vádja nélkül. De ha még mindig nem változik bennetek semmi, amire munkám befejeződik, akkor az olyan emberek, mint ti, kívül esnek az üdvösségen, és ki lesznek vetve. Nem fogok több munkát végezni, mint amennyire szükség van. Nem fogom folytatni munkámat a földön, amíg nem hódítottalak meg titeket egy bizonyos fokig, és mindannyian nem ismeritek világosan az igazság minden aspektusát, és a képességetek nem javult, és nem tesztek bizonyságot belsőleg és külsőleg. Ez lehetetlen lenne! Ma az a munka, amit bennetek végzek, arra szolgál, hogy a normális emberi mivolt szerinti életbe vezessen benneteket; ez egy új korszak kezdetének munkája, és az emberiség bevezetése az új korszak szerinti életbe. Ez a munka lépésről lépésre, közvetlenül köztetek folyik és bontakozik ki: Szemtől szembe tanítalak benneteket; kézen foglak benneteket; elmondom nektek mindazt, amit nem értetek, megajándékozlak benneteket mindazzal, ami hiányzik. Elmondható, hogy számotokra mindez a munka az élethez szükséges ellátást jelenti, amely titeket is a normális emberi mivolt szerinti életbe vezet; ez kifejezetten arra szolgál, hogy az utolsó napokban megélhetést biztosítson az emberek e csoportjának. Számomra mindez a munka arra szolgál, hogy véget vessen a régi korszaknak, és egy újat vezessen be; ami a Sátánt illeti, pontosan azért lettem testté, hogy legyőzzem. Az a munka, amit most köztetek végzek, a mai napra való megélhetésetek és az aktuális üdvösségetek, de e néhány rövid év alatt elmondom nektek az összes igazságot, az egész életutat, sőt még a jövő munkáját is; ez elég lesz ahhoz, hogy a jövőben normálisan megtapasztalhassátok a dolgokat. Amit rátok bíztam, az csakis az Én minden szavam. Nem mondok más buzdítást; ma minden szó, amit hozzátok intézek, az Én buzdításom felétek, mert ma nincs tapasztalatotok sok szavamat illetően, és nem értitek belső értelmüket. Egy napon tapasztalataitok be fognak teljesedni, éppen úgy, ahogyan ma beszéltem ezekről. Ezek a szavak a ti mai vízióitok, és ezekre fogtok támaszkodni a jövőben; ezek táplálékot jelentenek a mai élethez és buzdítást a jövőre nézve, és ennél jobb buzdítás nem is lehetne. Ez azért van így, mert az idő, ami nekem a földi munkámhoz rendelkezésemre áll, nem olyan hosszú, mint az az idő, ami nektek a szavaim megtapasztalására áll rendelkezésetekre; Én csupán a munkámat végzem, míg ti az életre törekszetek, ami egy hosszú életúttal járó folyamat. Csak miután sok mindent megtapasztaltatok, lesztek képesek teljesen elnyerni az élet útját; csak akkor lesztek képesek átlátni a ma elmondott szavaim belső értelmét. Amikor a kezetekben lesznek a szavaim, amikor mindegyikőtök megkapta az összes megbízásomat, amikor már megbíztalak benneteket mindazzal, amivel meg kell, hogy bízzalak, és amikor a szavak munkája véget ér, függetlenül attól, hogy milyen nagy hatást értek el, majd akkor Isten akaratának végrehajtása is megvalósul. Nem úgy van, ahogy te képzeled, hogy bizonyos mértékben meg kell változnod; Isten nem a te elképzeléseid szerint cselekszik.

Az emberek nem érnek el növekedést az életükben néhány nap alatt. Még ha minden nap eszik és isszák is Isten szavait, ez nem elég. Át kell élniük egy növekedési időszakot az életükben. Ez egy szükséges folyamat. Az emberek mai képességeit tekintve, mit tudnak elérni az emberek? Isten az emberek szükségletei szerint munkálkodik, és a velük született képességek alapján támaszt megfelelő követelményeket. Tegyük fel, hogy ez a munka kiváló képességű emberek egy csoportja körében zajlik: a kimondott szavak magasztosabbak lennének, mint a nektek mondottak, a víziók magasztosabbak lennének, és az igazságok sokkal magasztosabbak lennének. Néhány szónak súlyosabbnak kellene lennie, alkalmasabbnak arra, hogy az emberek életéről gondoskodjon, alkalmasabbnak arra, hogy titkokat tárjon fel. Ha Isten ilyen emberek között beszélne, akkor a szükségeiknek megfelelően gondoskodna róluk. Ma a veletek szemben támasztott követelmények a legszigorúbbaknak mondhatóak; ha ezt a munkát magasabb képességű emberekkel végezném, akkor az elvárások még nagyobbak lennének. Isten minden munkája az emberek eredendő képességének megfelelően történik. Az, hogy ma az emberek milyen mértékben változtak meg és hódíttattak meg, a lehető legnagyobb mértékű; ne a saját elképzeléseitekkel mérjétek, hogy a munka ezen szakasza mennyire volt hatékony. Tisztában kell lennetek azzal, hogy eredendően mivel rendelkeztek, és nem szabad túlságosan nagyra tartanotok magatokat. Eredetileg egyikőtök sem törekedett az életre, hanem koldusok voltak, akik az utcán kóboroltak. Az, hogy Isten olyan mértékben munkálkodjon rajtatok, ahogyan azt elképzeled, hogy mindannyian a földre boruljatok, teljesen meggyőződve, mintha egy nagy látomást láttatok volna – ez lehetetlen lenne! Lehetetlen, mert aki nem látta Isten csodáit, az nem tudja teljesen elhinni mindazt, amit mondok. Még ha alaposan megvizsgálnátok is szavaimat, akkor sem hinnétek el teljesen; ez az ember természete. Azok, akik az igazságot követik, némi változáson mennek keresztül, míg azoknak a hite, akik nem követik az igazságot, csökken, vagy akár el is tűnhet. A legnagyobb probléma veletek az, hogy nem tudtok teljesen hinni anélkül, hogy láttátok volna Isten szavainak beteljesedését, és nem vagytok megbékélve anélkül, hogy láttátok volna az Ő csodáit. Ki lehetne teljesen hűséges Istenhez anélkül, hogy ilyen dolgokat látott volna? Ezért mondom, hogy amiben ti hisztek, az nem Isten, hanem a csodák. Most világosan beszéltem az igazság különböző aspektusairól; mindegyikük teljes, és mindegyikük között nagyon szoros kapcsolat van. Láttátok őket, és most a gyakorlatba kell ültetned őket. Ma megmutatom neked az utat, és a jövőben saját magadnak kell azt a gyakorlatba ültetned. A szavak, amelyeket most mondok, az emberek valós körülményei alapján támasztanak követelményeket, és az igényeiknek és a bennük lévő dolgoknak megfelelően munkálkodom. A gyakorlati Isten azért jött a földre, hogy gyakorlati munkát végezzen, hogy az emberek valós körülményei és szükségletei szerint munkálkodjon. Ő nem észszerűtlen. Amikor Isten cselekszik, Ő nem kényszeríti az embereket. Például, hogy megházasodsz-e vagy sem, annak a körülményeid valóságán kell alapulnia; az igazságot világosan kimondtam neked, és nem korlátozlak. Vannak, akiket a családjuk elnyom, ezért képtelenek hinni Istenben, hacsak nem házasodnak meg. Ily módon a házasság, épp ellenkezőleg, hasznos számukra. Mások számára a házasság nem hoz hasznot, hanem ráfizetik azt, amijük egykor volt. A te esetedet a tényleges körülményeid és a saját elhatározásod alapján kell meghatározni. Nem azért vagyok itt, hogy szabályokat és előírásokat találjak ki, amelyekkel követeléseket támasszak veletek szemben. Sokan állandóan azt kiáltják: „Isten gyakorlatias; munkája a valóságon és a körülményeink valóságán alapul” – de tudod-e, hogy mitől lesz ez valójában valóságos? Elég volt az üres szavaidból! Isten munkája valóságos és a valóságon alapul; nincs benne doktrína, hanem teljesen szabad, az egész nyílt és leplezetlen. Milyen konkrét részleteket tartalmaz ez a néhány alapelv? Meg tudod mondani, hogy Isten munkájának mely részei ilyenek? Részletesen kell beszélned, többféle tapasztalati bizonyságtétellel kell rendelkezned, és igencsak tisztában kell lenned Isten munkájának ezzel a jellemzőjével – ismerned kell ezeket, csak azután leszel alkalmas arra, hogy beszélj ezekről. Tudnál-e válaszolni, ha valaki megkérdezné tőled: „Milyen munkát végzett a megtestesült Isten a földön az utolsó napokban? Miért nevezitek Őt gyakorlati Istennek? Mit jelent ebben az esetben a »gyakorlati«? Tudsz-e beszélni az Ő gyakorlati munkájáról, arról, hogy az konkrétan mit tartalmaz? Jézus a testté lett Isten, és a mai Isten is a testté lett Isten, mi tehát a különbség köztük? És melyek a hasonlóságok? Milyen munkát végzett mindegyikük?” Mindez a bizonyságtételre vonatkozik! Ne legyetek zavarban ezek felől. Vannak mások, akik azt mondják: „Isten munkája ma valóságos. Az soha nem jelek és csodák bemutatásáról szól.” Vajon Ő tényleg nem tesz csodákat? Biztos vagy benne? Tudod-e, hogy mi az Én munkám valójában? Lehet azt mondani, hogy Ő nem tesz csodákat, de vajon a munka, amit végez, és a szavak, amiket mond, nem mind csodák-e? Lehet azt mondani, hogy Ő nem cselekszik csodákat, de ez attól függ, hogyan magyarázzák azt, és hogy ki felé irányul. Ő anélkül, hogy a templomba ment volna, feltárta az emberek állapotát, és anélkül, hogy a beszéden kívül más munkát végzett volna, ösztönözte az embereket – hát ezek nem csodák? Ő pusztán szavakkal hódította meg az embereket, és az emberek szívesen követik, kilátások és remények nélkül – nem csoda ez is? Amikor beszél, az Ő szavai egy bizonyos hangulatot váltanak ki az emberekben. Ha nem éreznek örömöt, akkor melankóliát éreznek; ha nincsenek kitéve a finomításnak, akkor a fenyítésnek vannak kitéve. Néhány éles szavával fenyítést hoz az emberekre – hát ez nem természetfeletti? Képesek lennének-e emberek ilyesmire? Ennyi éven át olvastad a Bibliát, de semmit sem értettél meg, nem nyertél felismerést; képtelen voltál elszakadni a hitnek azoktól az elavult, hagyományos módozataitól. Nincs lehetőséged értelmet adni a Bibliának. Ő azonban képes teljesen megérteni a Bibliát – hát ez nem valami természetfeletti dolog? Ha nem lett volna semmi természetfeletti Istenben, amikor a földre jött, vajon képes lett volna meghódítani titeket? Az Ő rendkívüli, isteni munkája nélkül közületek ki lenne meggyőződve? Számodra úgy tűnik, mintha egy normális ember munkálkodna és élne veletek – a felszínen úgy tűnik, hogy Ő egy normális, hétköznapi ember; amit látsz, az a normális emberi mivolt arculata, de valójában az a munkálkodó isteni mivolt. Ez nem normális emberi mivolt, hanem isteni mivolt; ez maga Isten, aki végzi az Ő munkáját, ez pedig olyan munka, amelyet a normális emberi mivolton keresztül végez. Így az Ő munkája egyszerre normális és természetfeletti. A munkát, amit Ő végez, nem végezheti el ember; és mivel nem végezhetik el hétköznapi emberek, ezért egy rendkívüli lény végzi. Ugyanakkor az isteni mivolt az, ami rendkívüli, nem pedig az emberi mivolt. Az isteni mivolt különbözik az emberi mivolttól. Egy Szentlélek által használt embernek is hétköznapi, normális emberi mivolta van, de képtelen ezt a munkát elvégezni. Ebben rejlik a különbség. Mondhatnád: „Isten nem természetfeletti Isten; nem tesz semmi természetfelettit. A mi Istenünk olyan szavakat mond, amelyek gyakorlatiasak és valóságosak. Azért jön a gyülekezetbe, hogy valós és gyakorlati munkát végezzen. Minden nap szemtől szembe beszél hozzánk, és szemtől szembe rámutat a mi állapotunkra – a mi Istenünk valóságos! Velünk él, és minden, ami Vele kapcsolatos, teljesen normális. Megjelenésében semmi sem különbözteti meg Őt Istenként. Még az is előfordul, hogy megharagszik, és mi meglátjuk haragjának fenségét, és néha mosolyog, és mi megfigyeljük mosolygós viselkedését. Ő Isten Maga, aki alakkal és formával rendelkezik, húsból és vérből van, aki valóságos és konkrét.” Amikor így teszel bizonyságot, az egy hiányos bizonyságtétel. Milyen segítséget jelent ez másoknak? Ha nem tudsz tanúságot tenni Maga Isten munkájának belső történetéről és lényegéről, akkor a „tanúságtételed” nem érdemli meg ezt a nevet!

Bizonyságot tenni Istenről elsősorban azt jelenti, hogy beszélsz Isten munkáját illető tudásodról, hogy Isten hogyan hódítja meg az embereket, hogyan menti meg az embereket, hogyan változtatja meg az embereket; arról szól, hogy hogyan vezeti az embereket, hogy belépjenek az igazságvalóságba, lehetővé téve számukra, hogy meghódítsa, tökéletessé tegye és megmentse őket. A bizonyságtétel azt jelenti, hogy beszélsz az Ő munkájáról és mindarról, amit megtapasztaltál. Csak az Ő munkája képviselheti Őt, és csak az Ő munkája tárhatja fel Őt nyilvánosan, a Maga teljességében; az Ő munkája tesz bizonyságot Róla. Munkája és szavai közvetlenül a Lelket képviselik; a munkát, amelyet Ő végez, a Lélek végzi, és a szavakat, amelyeket Ő mond, a Lélek mondja. Ezek a dolgok csupán Isten megtestesülésén keresztül jutnak kifejezésre, de valójában mégis a Lélek kifejeződései. Minden munka, amit végez, és minden szó, amit mond, az Ő lényegét képviseli. Ha Isten, miután testbe öltözött és az emberek közé jött, nem beszélne és nem munkálkodna, és azután megkérne benneteket, hogy ismerjétek meg az Ő valódiságát, normális voltát és mindenhatóságát, képes lennél-e rá? Tudhatnád-e, hogy mi a Lélek lényege? Tudhatnád-e, hogy melyek az Ő testének tulajdonságai? Csak azért kéri tőletek, hogy tanúságot tegyetek Róla, mert megtapasztaltátok az Ő munkájának minden egyes lépését. Ha nem lenne ilyen tapasztalatotok, akkor Ő nem ragaszkodna hozzá, hogy bizonyságot tegyetek. Így amikor tanúságot teszel Istenről, nemcsak normális emberi mivoltának külsőségeiről teszel tanúságot, hanem arról a munkáról is, amit Ő végez, és arról az útról, amelyen Ő vezet; arról kell tanúságot tenned, hogy hogyan hódított meg, és milyen vonatkozásban tett tökéletessé. Ez az a fajta tanúságtétel, amit tenned kell. Ha bárhová mész, felkiáltasz: „A mi Istenünk eljött, hogy munkálkodjon, és az Ő munkája valóban gyakorlatias! Természetfeletti cselekedetek nélkül, jelek és csodák nélkül is megnyert bennünket!” A többiek meg fogják kérdezni: „Mit értesz azalatt, hogy Ő nem tesz jeleket és csodákat? Hogyan tudott meghódítani téged anélkül, hogy jeleket és csodákat tett volna?” És te azt mondod: „Ő beszél, és anélkül, hogy jeleket vagy csodákat tett volna, meghódított bennünket. Az Ő munkája hódított meg bennünket.” Végső soron, ha semmi lényegeset nem tudsz mondani, ha nem tudsz konkrétumokról beszélni, vajon akkor ez igaz bizonyságtétel? Amikor a megtestesült Isten meghódítja az embereket, akkor ezt az Ő isteni szavai teszik. Az emberi mivolt nem képes megvalósítani ezt; ezt egyetlen halandó sem képes elérni, és az átlagemberek között még a legmagasabb képességűek is képtelenek erre, mert az Ő isteni mivolta minden teremtett lénynél magasabb rendű. Az emberek számára ez rendkívüli; a Teremtő végül is magasabb rendű minden teremtett lénynél. A teremtett lények nem lehetnek magasabb rendűek a Teremtőnél; ha nagyobb lennél Nála, Ő nem tudna meghódítani téged, márpedig Ő csak azért tud meghódítani téged, mert nagyobb nálad. Aki képes meghódítani az egész emberiséget, az a Teremtő, csak Ő és senki más nem képes erre a munkára. Ezek a szavak jelentik a „bizonyságtételt” – azt a fajta bizonyságtételt, amelyet tenned kell. Lépésről lépésre tapasztaltad a fenyítést, az ítéletet, a finomítást, a próbatételeket, a kudarcokat a nyomorúságokat és meghódíttatást; félretetted a test kilátásait, a személyes motivációidat és a test benső érdekeit. Más szóval, Isten szavai teljesen meghódították a szívedet. Habár nem növekedtél az életedben annyit, amennyit Ő követel, mindezeket a dolgokat tudod, és teljesen meg vagy győződve arról, amit Ő tesz. Tehát ezt bizonyságtételnek lehet nevezni, olyan bizonyságtételnek, amely valódi és igaz. Az a munka, amiért Isten jött, az ítélet és a fenyítés munkája, az ember meghódítására szolgál, de Ő egyben be is fejezi a munkáját, lezárja a korszakot, és elvégzi a befejező munkát. Véget vet az egész korszaknak, megmenti az egész emberiséget, egyszer s mindenkorra megszabadítja az emberiséget a bűntől; teljesen megnyeri az emberiséget, amelyet Ő teremtett. Mindezekről bizonyságot kell tenned. Annyi mindent tapasztaltál már Isten munkájából, a saját szemeddel láttad és személyesen tapasztaltad meg; amikor a legvégére érsz, nem szabad képtelennek lenned a rád háruló feladat elvégzésére. Ez milyen kár lenne! A jövőben, amikor az evangélium terjed, képesnek kell lenned a saját tudásodról beszélni, és fáradságot nem kímélve tanúskodni mindarról, amit a szívedben megnyertél. Ez az, amit egy teremtett lénynek el kell érnie. Mi Isten munkája ezen szakaszának tényleges jelentősége? Mi annak a hatása, és mennyi valósul meg belőle az emberben? Mit kellene az embereknek tenniük? Amikor majd világosan tudtok beszélni a megtestesült Isten összes munkájáról, amelyet a földre jövetele óta végzett, akkor lesz teljes a bizonyságtételetek. Amikor világosan tudsz beszélni erről az öt dologról: az Ő munkájának jelentőségéről; a tartalmáról; a lényegéről; a természetéről, amit képvisel; és az elveiről, akkor ez bizonyítja, hogy képes vagy bizonyságot tenni Istenről, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. A veletek szemben támasztott követelményeim nem túl magasak, és mindazok számára elérhetőek, akik valódi törekvésben vannak. Ha elhatároztad, hogy Isten egyik tanúja legyél, akkor meg kell értened, hogy Isten mit utál és mit szeret. Sokat tapasztaltál az Ő munkájából; e munka révén meg kell ismerned az Ő természetét, meg kell értened az Ő akaratát és az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, és ezt a tudást arra kell használnod, hogy bizonyságot tegyél Róla, és teljesítsd kötelességedet. Csak annyit mondhatsz: „Mi ismerjük Istent. Az Ő ítélete és fenyítése nagyon szigorú. Az Ő szavai nagyon kemények; igazságosak és fenségesek, és senki sem sértheti meg azokat” – de vajon ezek a szavak végső soron gondoskodnak-e az emberről? Vajon milyen hatással vannak az emberekre? Tudod-e igazán, hogy az ítélet és a fenyítés e munkája a leghasznosabb számodra? Isten ítélete és fenyítése leleplezi lázadásodat és romlottságodat, nem igaz? Ezek meg tudják tisztítani és ki tudják űzni azokat a mocskos és romlott dolgokat, amelyek benned vannak, nem így van? Ha nem lenne ítélet és fenyítés, mi lenne veled? Valóban felismered annak tényét, hogy a Sátán a legnagyobb mértékben megrontott téged? Ma fel kell szerelkeznetek ezekkel a dolgokkal, és jól kell ismernetek ezeket.

Az Istenbe vetett hit napjainkban nem az a hit, amit ti elképzeltek – hogy elég Isten szavait olvasni, imádkozni, énekelni, táncolni, teljesíteni a kötelességünket, és normális emberi mivolt szerint élni. Vajon tényleg ilyen egyszerű lehet a hit? Az eredmény a lényeg. Nem az számít, hogy hányféleképpen tudod végezni a dolgokat, hanem az, hogy pontosan hogyan tudod elérni a legjobb eredményeket. Lehet, hogy képes vagy Isten szavait a magasba emelni és kifejteni valamennyit a tudásodból, de ha félreteszed ezeket, akkor nincs mit mondanod. Ez azt mutatja, hogy csak szavak és doktrínák elmondására vagy képes, de hiányzik belőled a tapasztalati tudás. Ma már nem lesz elég, ha nem fogod fel, ami döntő fontosságú – ez létfontosságú a valóságba való belépéshez! Kezdd el így képezni magad: először is, olvasd Isten szavait; ismerd meg jól a bennük lévő szellemi kifejezéseket; találd meg bennük a kulcsfontosságú víziókat; azonosítsd a gyakorlatra vonatkozó részeket; vond össze mindezeket az elemeket, egyenként; alkalmazd ezeket a tapasztalataidban. Ezek azok a döntő fontosságú dolgok, amelyeket meg kell ragadnod. A legfontosabb gyakorlat, amikor Isten szavait esszük és isszuk, a következő: Miután elolvastad Isten szavainak egy fejezetét, képesnek kell lenned megtalálni a víziókra vonatkozó kulcsfontosságú részeket, és képesnek kell lenned megtalálni a gyakorlatra vonatkozó kulcsfontosságú részeket is; használd a víziókat alapként, és használd a gyakorlatot útmutatóként az életedben. Ez az, ami leginkább hiányzik nektek, és ez a legnagyobb nehézségetek; szívetekben ritkán fordíttok rájuk figyelmet. Általában mindannyian a lustaság állapotában léteztek, motiválatlanok vagytok, nem vagytok hajlandóak személyes áldozatot hozni; vagy passzívan várakoztok, néhányan még panaszkodnak is; nem értik Isten munkájának céljait és jelentőségét, és nehéz számukra az igazság követése. Az ilyen emberek megvetik az igazságot, és végül ki lesznek vetve. Közülük senkit sem lehet tökéletessé tenni, és egyikük sem maradhat életben. Ha az emberekben nincs egy kis elszántság, amellyel ellenállhatnak a Sátán erőinek, akkor menthetetlenek!

Mármost azt, hogy a törekvésetek eredményes volt-e vagy sem, az méri le, hogy jelenleg mivel rendelkeztek. Ennek segítségével határozható meg a kimeneteletek; vagyis a kimeneteletek megmutatkozik az áldozatokban, amelyeket hoztatok, és a dolgokban, amelyeket tettetek. A kimeneteletek nyilvánvalóvá válik a törekvésetek, a hitetek és az általatok tett dolgok alapján. Köztetek sokan vannak, akiket már nem lehet üdvözíteni, mert ma van az emberek kimenetelének feltárása, és nem fogok összezavarodni a munkámban; nem fogom a következő korszakba vezetni azokat, akik egyáltalán nem üdvözíthetők. Eljön majd az idő, amikor munkám befejeződik. Nem fogok dolgozni azokon a bűzös, lélektelen holttesteken, amelyeket egyáltalán nem lehet megmenteni; most vannak az ember üdvözítésének utolsó napjai, és nem fogok haszontalan munkát végezni. Ne háborogjatok az Ég és a föld ellen – közeledik a világ vége. Ez elkerülhetetlen. A dolgok idáig jutottak, és te, mint emberi lény, semmit sem tehetsz, hogy megállítsd ezeket; nem változtathatod meg a dolgokat, ahogyan szeretnéd. Tegnap nem fizetted meg az igazság követésének árát, és nem voltál hűséges; ma eljött az idő és menthetetlen vagy; holnap pedig ki leszel vetve, és nem lesz engedmény az üdvösségedre. Még ha szívem gyengéd is, és mindent megteszek, hogy megmentselek, ha nem törekszel a saját érdekedben, vagy nem gondolsz magadra, ennek mi köze van Hozzám? Azok, akik csak a testükre gondolnak és élvezik a kényelmet; azok, akik látszólag hisznek, de valójában nem hisznek; azok, akik gonosz orvoslással és varázslással foglalkoznak; azok, akik kicsapongóak, tépettek és rongyosak; azok, akik ellopják Jahve áldozatait és javait; azok, akik szeretik a vesztegetést; azok, akik tétlenül álmodoznak a mennybemenetelről; azok, akik arrogánsak és önhittek, akik csak a személyes hírnévre és vagyonra törekszenek; azok, akik szemtelen szavakat terjesztenek; azok, akik Istent Magát káromolják; azok, akik nem tesznek mást, csak ítélkeznek Isten ellen, és Őt Magát rágalmazzák; azok, akik klikkeket alkotnak és függetlenségre törekszenek; azok, akik Isten fölé emelik magukat; azok a könnyelmű fiatal, középkorú és idősebb férfiak és nők, akiket a kicsapongás rabul ejtett; azok a férfiak és nők, akik személyes hírnevet és vagyont élveznek, és személyes státuszra törekszenek mások között; azok a meg nem tért emberek, akik a bűn csapdájába estek – vajon nem mindannyian menthetetlenek-e? A kicsapongás, a bűn, a gonosz orvoslás, a varázslás, a trágárság és a szemtelen beszéd mind tombol közöttetek; az igazságot és az élet szavait pedig lábbal tiporják közöttetek, és a szent nyelv is bemocskolódik közöttetek. Ti pogányok, akik a szennytől és engedetlenségtől duzzadtok! Mi lesz a végső kimeneteletek? Hogy van mersze azoknak, akik a testet szeretik, akik a test boszorkányságait követik, és akiket a kicsapongás bűne rabul ejtett, tovább élni! Nem tudod, hogy az olyan emberek, mint ti, menthetetlen férgek? Mi jogosít fel arra, hogy ezt vagy amazt követelj? A mai napig a legkisebb változás sem történt azokban, akik nem szeretik az igazságot, és csak a testet szeretik – hogyan menthetők meg az ilyen emberek? Azok, akik nem szeretik az élet útját, akik nem magasztalják Istent és nem tesznek bizonyságot Róla, akik a saját státuszukért mesterkednek, akik magukat dicsőítik – nem ugyanolyanok-e még ma is? Mi értelme van megmenteni őket? Az, hogy megmenthető vagy-e, nem attól függ, hogy mekkora az életkorod, vagy hány éve dolgozol, még kevésbé attól, hogy mennyi elismerést szereztél. Inkább attól függ, hogy a törekvésed meghozta-e a gyümölcsét. Tudnotok kell, hogy azok, akik meg vannak mentve, olyan „fák”, amelyek gyümölcsöt teremnek, nem pedig olyan fák, amelyek dús lombúak és viráguk bőséges, de mégsem hoznak gyümölcsöt. Még ha sok évet töltöttél is az utcán kóborolva, mit számít ez? Hol van a bizonyságtételed? Sokkal kevésbé van Istent félő szíved, mint önmagadat szerető szíved és buja vágyaid – hát az ilyen ember nem degenerált-e? Hogyan lehetne az ilyen ember az üdvösség mintája és példaképe? A természeted javíthatatlan, túlságosan lázadó vagy, menthetetlen vagy! Vajon nem ők azok az emberek, akik ki lesznek vetve? Vajon az Én munkám befejezésének ideje nem a te utolsó napod eljövetelének ideje? Oly sok munkát végeztem, és oly sok szót szóltam közöttetek – ebből vajon mennyi jutott el igazán a fületekbe? Mennyinek engedelmeskedtetek valaha is ebből? Amikor a munkám véget ér, akkor lesz az az idő, amikor már nem fogsz ellenkezni velem, amikor már nem fogsz Ellenem állni. Miközben dolgozom, ti folyamatosan Ellenem cselekedtek; soha nem tartjátok be szavaimat. Én végzem a munkámat, te pedig a saját „munkádat” végzed, megteremtve a saját kis királyságodat. Nem egyebek vagytok, mint egy falka róka és kutya, akik mindent Ellenem tesznek! Állandóan próbáljátok magatokhoz ölelni azokat, akik osztatlan szeretetüket ajánlják fel nektek – hol van a félő szívetek? Csalárdság minden, amit tesztek! Nincs bennetek engedelmesség és félelem, és minden, amit tesztek, csalárd és káromló! Meg lehet-e menteni az ilyen embereket? A szexuálisan erkölcstelen és buja férfiak mindig magukhoz akarják vonzani a kacér szajhákat a saját élvezetükre. Egyáltalán nem fogom megmenteni az ilyen szexuálisan erkölcstelen démonokat. Gyűlöllek titeket, mocskos démonok, a bujaságotok és a kacérságotok pedig a pokolba taszít titeket. Mit tudtok mondani a magatok mentségére? Ti mocskos démonok és gonosz szellemek visszataszítóak vagytok! Undorítóak vagytok! Hogyan lehetne ilyen szemeteket megmenteni? Megmenekülhetnek-e még azok, akik a bűn rabjai? Ma ez az igazság, ez az út és ez az élet nem vonz titeket, inkább vonzódtok a bűnhöz, a pénzhez, a ranghoz, a hírnévhez és a nyereséghez, a test élvezeteihez; vonz a férfiak jóképűsége és a nők bája. Mi tesz alkalmassá titeket arra, hogy belépjetek az Én országomba? A ti képmásotok még Isten képmásánál is nagyszerűbb, a ti státusotok még Isten státusánál is magasabb, nem is beszélve az emberek közötti tekintélyetekről – bálvánnyá váltatok, amelyet az emberek imádnak. Nem te lettél-e az arkangyal? Amikor az emberek kimenetele kiderül, ami ugyanakkor az üdvösség munkájának a végéhez közeledése is lesz, sokan közületek olyan hullák lesznek, akiket nem lehet üdvözíteni és ki kell vetni. Az üdvösség munkája során kedves és jó vagyok minden ember iránt. Amikor a munka befejeződik, a különböző embertípusok kimenetele nyilvánvalóvá válik, és akkor már nem leszek többé kedves és jó, mert az emberek kimenetele nyilvánvaló lesz, és mindenki a fajtája szerint lesz besorolva, és nem lesz értelme többé üdvözítő munkát végezni, mert az üdvösség kora már elmúlt, és miután elmúlt, nem fog visszatérni.