Emberi mivoltotok túlságosan hiányos, életstílusotok túlságosan silány és lealacsonyított, nincs bennetek emberi mivolt, és hiányzik belőletek az éleslátás. Ezért kell felszerelkeznetek a normális emberi mivolt dolgaival. Lelkiismeretesnek, értelmesnek és éleslátónak lenni; tudni, hogyan kell beszélni és a dolgokat szemlélni; odafigyelni a tisztaságra; egy normális emberi lény hasonlatosságával rendelkezni – ezek mind a normális emberi mivolt ismeretének a jellemzői. Ha ezekben a dolgokban megfelelően viselkedtek, akkor az emberi mivoltotok megfelelő színvonalúnak számít. A lelki élethez is fel kell szerelkeznetek. Ismernetek kell Isten földi munkájának teljességét, és kell, hogy legyen tapasztalatotok az Ő szavaival kapcsolatban. Tudnod kell, hogyan kell alávetned magad az Ő intézkedéseinek, és hogyan kell teljesítened a teremtett lény kötelességét. Ez a két aspektusa annak, amibe ma be kell lépned – felszerelkezni az emberi mivolt szerinti életre, és gyakorolni egy szellemi életre. Mindkettő nélkülözhetetlen.

Egyes emberek abszurdak: csak az emberi mivolt jellemzőivel tudják felszerelni magukat. A megjelenésükben nem lehet hibát találni; amit mondanak és ahogyan beszélnek, az helyénvaló, és az öltözködésük is nagyon méltóságteljes és megfelelő. Ám belül üresek; csupán a felszínen tűnik úgy, mintha normális emberi mivolttal rendelkeznének. Vannak, akik csak arra koncentrálnak, hogy mit egyenek, mibe öltözzenek és mit mondjanak. Vannak olyanok is, akik kizárólag olyan dolgokra koncentrálnak, mint a söprögetés, az ágyazás és az általános tisztaság. Lehet, hogy mindezekben jól gyakorlottak, de ha megkérnéd őket, hogy beszéljenek arról, hogy mit tudnak Isten utolsó napokra vonatkozó munkájáról, vagy a fenyítésről és az ítéletről, vagy a próbatételekről és a finomításról, a legcsekélyebb tapasztalatuk sem lenne, amit megmutathatnának neked. Megkérdezheted őket: „Van-e fogalmad Isten legfőbb munkájáról a földön? Miben különbözik a ma megtestesült Isten munkája Jézus munkájától? Jahve munkájától? Vajon Ők egy Isten? Azért jött-e, hogy véget vessen ennek a korszaknak, vagy hogy megmentse az emberiséget?” Ám az ilyen embereknek nincs mondanivalójuk ezekről a kérdésekről. Vannak, akik a külső megjelenésüket illetően gyönyörűen kiszépítik magukat: a nővérek olyan csinosan díszítik magukat, mint a virágok, a testvérek pedig úgy öltözködnek, mint a hercegek vagy a gazdag fiatal piperkőcök. Ők csak a külső étkezéssel és öltözködéssel törődnek; belül viszont nélkülöznek, és a legcsekélyebb ismeretük sincs Istenről. Mi értelme lehet ennek? Aztán vannak olyanok is, akik úgy öltöznek, mint a szegény koldusok – tényleg úgy néznek ki, mint a kelet-ázsiai rabszolgák! Tényleg nem értitek, hogy mit kérek tőletek? Beszélgessetek egymás között: Mit nyertetek valójában? Ennyi éven át hittetek Istenben, és mégis ez minden, amit arattatok – hát nem kínos ez számotokra? Nem szégyellitek magatokat? Ennyi éven át az igaz utat követtétek, de ma az érettségetek még mindig alacsonyabb egy verébénél! Nézzétek meg a fiatal hercegnőtípusokat köztetek, akik a ruháikban és a sminkjükben szépek, mint a festmények, összehasonlítják magukat egymással – és mit hasonlítanak össze? Az élvezeteiket? Az igényeiket? Azt hiszitek, azért jöttem, hogy modelleket toborozzak? Nincs bennetek semmi szégyenérzet! Hol van az életetek? Vajon nem csak a saját extravagáns kívánságaitokat követitek-e? Azt hiszed, hogy olyan szép vagy, bár mindenféle díszbe öltözhetsz, hát nem egy trágyadombon született, vonagló féreg vagy még mindig? Ma szerencsés vagy, hogy élvezheted ezeket a mennyei áldásokat, nem a szép arcod miatt, hanem azért, mert Isten kivételt tesz azzal, hogy felemel téged. Még mindig nem világos számodra, honnan jöttél? Az élet említésére befogod a szádat, és nem szólsz semmit, néma vagy, mint egy szobor, mégis van képed kiöltözni! Mégis van képed pirosítót és púdert kenni az arcodra! És nézzétek meg a köztetek lévő piperkőcöket – egyszerűen illetlenek. Egész nap csak kószálnak, nemtörődöm arckifejezéssel – bárhová is mennek, hiányzik belőlük az illendőség legcsekélyebb érzéke is. Van bennük emberi hasonlatosság? Mire fordítja mindenki közületek, férfi vagy nő, a figyelmét egész nap? Tudjátok-e, kitől függtök, hogy táplálkozzatok? Nézz a ruhádra, nézd meg, mit arattál, ami a kezedben van, dörzsöld meg a hasadat – mit eredményezett számodra a szíved vére, amit a hitben töltött évek alatt feláldoztál? Még mindig azt gondolod, hogy városnézésre mész, még mindig arra gondolsz, hogy a bűzlő hús-vér testedet ékesítsd – mindez értéktelen! Az volt a kérés feléd, hogy normális ember legyél, most azonban nem egyszerűen abnormális vagy, hanem aberrált. Hogy merészelhet egy ilyen ember Elém járulni? Ilyen emberi mivolttal, mint ez, a bájaidat fitogtatva és a testeddel kérkedve, mindig a test kívánságainak élve – nem a mocskos démonok és gonosz szellemek leszármazottja vagy-e? Nem fogom megengedni, hogy egy ilyen mocskos démon sokáig fennmaradjon! És ne hidd, hogy nem tudom, mit gondolsz a szívedben. Lehet, hogy nem engeded szabadjára a vágyaidat és a hús-vér testedet, de hogyne tudnám, milyen gondolatokat rejtegetsz a szívedben? Hogyne tudnám mindazt, amit a szemed kíván? Ti, ifjú hercegnőtípusok, nem azért csinosítjátok magatokat, hogy a hús-vér testeteket mutogassátok? Mi hasznotok van a férfiakból? Valóban megmenthetnek benneteket a nyomorúság tengeréből? Ami a köztetek lévő piperkőcöket illeti, mindannyian úgy öltözködtök, hogy úriembernek és tisztességesnek tűnjetek, de vajon ez nem arra is szolgál, hogy felhívjátok a figyelmet a remek külsőtökre? Kiért teszitek ezt? Mi hasznotok van a nőkből? Nem ők-e a bűnötök forrása? Ti mind, férfiak és nők, sok szót mondtam nektek, de ezek közül csak kevésnek tettetek eleget. A fületek nagyothalló, a szemetek elhomályosult, és a szívetek annyira hajthatatlan, hogy testetekben nincs más, csak kéjvágy, és a csapdájába estetek, és képtelenek vagytok kiszabadulni. Ki akar a közeletekbe menni, ti férgek, akik a mocsokban és a szennyben vergődtök? Ne feledjétek, hogy ti csak azok vagytok, akiket a trágyadombról emeltem fel, hogy eredetileg nem rendelkeztetek normális emberi mivolttal. Amit kérek tőletek, az a normális emberi mivolt, amivel eredetileg nem rendelkeztetek, nem pedig az, hogy parádézzatok a bujaságotokkal, vagy engedjetek szabad utat a rohadt testeteknek, amelyet az ördögök oly sok éven át idomítottak. Amikor így öltözködtök, nem féltek-e attól, hogy még jobban csapdába estek? Nem tudjátok-e, hogy eredetileg bűnben születtetek? Hát nem tudjátok, hogy testetek tele van bujasággal? Olyannyira, hogy a bujaság még a ruhátokból is kiszivárog, felfedve az elviselhetetlenül csúnya megjelenéseteket, mint mocskos démonok. Nem úgy van, hogy mindezt bárkinél világosabban tudjátok? A szívetek, a szemetek, az ajkatok – nem szennyezték-e be mindezeket mocskos démonok? Nem mocskosak-e ezek a testrészeid? Azt hiszitek, hogy amíg nem cselekedtek, addig ti vagytok a legszentebbek? Azt gondoljátok, hogy pazar ruhákba öltözve elrejthető a szennyes lelketek? Ez nem fog működni! Azt tanácsolom nektek, hogy legyetek reálisabbak, ne legyetek csalók és hamisak, és ne mutogassátok a vonzerőtöket! Egymás előtt fitogtatjátok a bujaságotokat, de cserébe csak örök szenvedést és kíméletlen fenyítést kaptok! Mi szükségetek van arra, hogy egymásra kacsintgassatok és romantikába merüljetek? Ez lenne az egyenességetek? Ez lenne a hajthatatlan feddhetetlenségetek? Gyűlölöm azokat köztetek, akik gonosz orvoslással és varázslással foglalkoznak; gyűlölöm a köztetek lévő fiatal férfiakat és nőket, akik a saját testüket szeretik. Jobb lenne, ha visszafognátok magatokat, mert most már normális emberi mivolttal kell rendelkeznetek, nem megengedett, hogy fitogtassátok a bujaságotokat – mégis minden alkalmat megragadtok, mert a testi vágyatok túl erős, és a bujaságotok túlságosan nagy!

A külső, emberi mivolt szerinti életed nagyon jól van elrendezve, de nincs mit mondanod, amikor arra kérnek, hogy beszélj az életről való tudásodról; ebben szegény vagy. Fel kell szerelkezned az igazsággal! Emberi mivolt szerinti életed javult, ugyanígy a belső életednek is meg kell változnia; változtasd meg a gondolataidat, alakítsd át az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteidet, változtasd meg a benned lévő tudást és gondolkodást, és változtasd meg az elképzeléseid szerinti Istenismeretedet. A metszés, a leleplezés és az ellátás révén fokozatosan változtasd meg a magadról, az emberi életről és az Istenbe vetett hitről való ismeretedet, hogy tisztává válhasson. Ily módon megváltoznak az emberben lévő gondolatok, megváltozik az, ahogyan a dolgokat látja, és megváltozik a mentális állapota. Csak ezt nevezhetjük az életfelfogás változásának. Nem az a kérés feléd, hogy a nap minden óráját egy Isten szavait tartalmazó könyv kézben tartásával és olvasásával, vagy ruhamosással és takarítással töltsd. Természetesen a normális emberi mivolt szerinti életednek elfogadhatónak kell lennie – ez a szükséges minimum. Ezenkívül, amikor külső ügyeket kezelsz, használnod kell némi éleslátást és észszerűséget; de ami a legfontosabb, hogy legyél felvértezve az élettel kapcsolatos igazságokkal. Az életre való felszerelkezés során Isten szavainak evésére és ivására kell összpontosítanod, képesnek kell lenned beszélni az Istenről való tudásról, az emberi életről alkotott nézeteidről, és különösen Istennek az utolsó napokban végzett munkájáról való tudásodról. Mivel az életre törekszel, fel kell szerelkezned ezekkel a dolgokkal. Amikor eszed és iszod Isten szavait, a saját tényleges állapotodhoz kell viszonyítanod azokat. Vagyis a valós tapasztalataidon keresztül kell felfedezned a hiányosságaidat, és aztán képesnek kell lenned megtalálni a gyakorláshoz vezető utat, és fellázadni a helytelen indítékaid és elképzeléseid ellen. Ha mindig erőfeszítést teszel e tekintetben, és beleadod a szívedet ezekbe a dolgokba, akkor lesz egy út, amit követhetsz, nem fogod üresnek érezni magad, és így képes leszel fenntartani egy normális állapotot. Csak így leszel olyan ember, aki terhet hordoz a saját életéért, akinek van hite. Miért van az, hogy egyesek, miután elolvasták Isten szavait, képtelenek azokat gyakorlatba ültetni? Vajon nem azért, mert nem tudják felfogni a létfontosságú dolgokat? Vajon nem azért, mert felületesek az életet illetően? Azért nem tudják megragadni a döntő fontosságú dolgokat, és azért nem jutnak el a gyakorláshoz, mert amikor Isten szavait olvassák, képtelenek saját állapotukat azokhoz viszonyítani, és nem tudják felfogni a saját állapotaikat. Néhányan azt mondják: „Amikor olvasom Isten szavait, a saját állapotomhoz viszonyítom azokat, és tudom, hogy romlott és gyenge képességű vagyok, de képtelen vagyok Isten szándékainak megfelelni.” Te csak a felszínt láttad; a valóságnak sok olyan dolga van, amit nem tudsz: hogyan engedd el a hús-vér test élvezeteit, hogyan engedd el az önelégültséget, hogyan változtasd meg magad, hogyan lépj be ezekbe a dolgokba, hogyan javítsd a képességeidet, és milyen nézőpontból indulj el. Csak néhány dolgot fogsz fel a felszínen, és csak annyit tudsz, hogy valóban nagyon romlott vagy. Amikor találkozol a testvéreiddel, a romlottságodról beszélsz, és úgy tűnik, hogy ismered magad, és nagy terhet viselsz az életedért. Valójában azonban a romlott beállítottságaid nem változtak, ami azt bizonyítja, hogy nem találtad meg a gyakorláshoz vezető utat. Ha egy gyülekezetet vezetsz, képesnek kell lenned megragadni a testvérek állapotát, és rámutatni azokra. Megteszi-e, ha csak annyit mondasz: „Ti lázadók és visszamaradottak vagytok!” Konkrét megnyilvánulásokat kell megfogalmaznod arról, hogy pontosan miben lázadók és visszamaradottak – más szóval, beszélned kell a lázadó állapotaikról, a lázadó viselkedéseikről és a sátáni beállítottságaikról –, úgy, hogy teljesen meggyőződjenek. Képesnek kell lenned tényeket és példákat bemutatni a probléma elmagyarázására és pontosan elmondani, hogyan tudnak kitörni ezekből a lázadó viselkedésekből, rámutatva a gyakorláshoz vezető útra – csak akkor lesz meggyőző. Csak azok képesek másokat vezetni, akik ezt teszik; csak ők rendelkeznek az igazságvalósággal.

Most sok igazságot kaptatok a közösségen keresztül, és ezeket fel kell mérnetek. Meg kell tudnod állapítani, hogy mennyi igazság van összességében. A normális emberi mivolt azon aspektusait, amelyekkel az embernek rendelkeznie kell, az életfelfogás változásának fő aspektusait, a víziók elmélyítését, valamint azt, hogy a korok és nemzedékek során az emberek megtévesztő megértéseiből és megtévesztő tapasztalási módjaiból mennyit tudsz felfogni – képesnek kell lenned tisztán látni ezeket a dolgokat, és ismerned kell ezeket a dolgokat, csak akkor leszel a megfelelő kerékvágásban. A vallásos emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne; különösen az Újszövetség négy evangéliumát tekintik úgy, mintha Jézus négy különböző arca lenne, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságának elképzelésével is rendelkeznek. Ez mind nagyon eltorzult, és mindannyiótoknak át kell látnotok ezen; mi több, ismernetek kell a testté lett Isten lényegét és az utolsó napok munkáját. Vannak a gyakorlásnak azok a régi módszerei is, azok az abszurditások és elhajlások a gyakorlással kapcsolatban – lélekben való élet, Szentlélekkel való beteljesedés, minden elviselése, ami történik, a tekintélynek való alávetettség – amelyeket ismernetek kell; tudnotok kell, hogyan gyakoroltak az emberek korábban, és hogyan kell gyakorolniuk ma. Arról, hogy a vezetőknek és a munkásoknak hogyan kell együttműködniük a gyülekezetekben; hogyan kell elengedni az önelégültséget és a lekezelést; hogyan kell a testvéreknek egymás mellett élniük; hogyan kell normális kapcsolatokat kialakítani a többi emberrel és Istennel; hogyan lehet elérni az emberi mivolt normális életét; mit kell birtokolniuk az embereknek a szellemi életükben; hogyan kell enniük és inniuk Isten szavait; Isten szavai közül melyek vonatkoznak a tudásra, melyek a víziókra, és melyek a gyakorláshoz vezető útra – nem volt-e mindezekről szó? Ezek a szavak nyitottak mindazok előtt, akik az igazságot keresik, senkivel szemben nem tanúsítanak elfogultságot. Ma azt a képességet kell ápolnotok, hogy önállóan éljetek, ne pedig a függőség mentalitására támaszkodjatok. A jövőben, amikor már senki sem fog vezetni benneteket, akkor gondolni fogsz ezekre a szavaimra. A nyomorúság idején nem lehet majd gyülekezeti életet vezetni, a testvérek nem tudnak majd egymással találkozni, a legtöbbjük egyedül fog élni, és legjobb esetben is csak a környékükön élő emberekkel tudnak majd beszélgetni. A jelenlegi érettségetekkel, egyszerűen nem lesztek képesek szilárdan megállni. A nyomorúságok közepette sokan nehezen tudnak majd szilárdan megállni. Csak azok, akik ismerik az élet útját, és elég igazsággal vannak felszerelve, lesznek képesek tovább haladni, és fokozatosan eljutni a megtisztuláshoz és az átalakuláshoz. Megpróbáltatásokon átmenni nem könnyű dolog; ha azt hiszed, hogy néhány rövid nap alatt túljutsz rajtuk, akkor a gondolkodásod nagyon egyszerű! Azt gondolod, hogy a sok tanítás megértésével képes leszel szilárdan helytállni, de nem ez a helyzet! Ha nem ismered fel a lényeges dolgokat Isten szavaiban, képtelen vagy felfogni az igazság alapvető jellemzőit, és nincs utad a gyakorláshoz, akkor ha eljön az idő és valami történik veled, zavarba fogsz esni. Nem fogsz tudni ellenállni a Sátán csábításának, sem a finomítás bekövetkezésének. Ha nincs benned igazság és nincsenek vízióid, akkor, ha eljön az idő, nem leszel képes elkerülni az összeroskadást. Feladsz majd minden reményt, és azt mondod: „Hát, ha már úgyis meg fogok halni, akkor akár a végsőkig fenyítve is lehetek! Akár fenyítés érjen, akár a tűz tavába kerüljek, ám legyen – elfogadok minden napot úgy, ahogy érkezik!” Így volt ez a szolgálattevők idején is: néhányan azt hitték, hogy bármi történjék is, ők szolgálattevők, ezért nem törekedtek többé az életre. Dohányoztak és ittak, kényeztették a testüket, és szinte mindent megtettek. Néhányan egyszerűen visszatértek a világba dolgozni. A barátságtalan környezet is ilyen; ha nem tudod legyőzni, ahogy a legkisebb mértékben is lazítasz magadon, minden reményt feladsz. Ha nem tudod legyőzni a Sátán befolyását, akkor a Sátán fogságába kerülsz, mielőtt észrevennéd, és ismét a pusztulásba kerülsz. Ezért ma fel kell szerelkezned az igazsággal; képesnek kell lenned arra, hogy önállóan élj; és amikor Isten szavait olvasod, képesnek kell lenned keresni a gyakorláshoz vezető utat. Ha nem lennének vezetők vagy munkások, akik öntözzenek és pásztoroljanak téged, akkor is képesnek kellene lenned megtalálni a követendő utat, megtalálni a saját hiányosságaidat, megtalálni azokat az igazságokat, amelyekkel fel kell szerelkezned és amelyeket gyakorolnod kell. Vajon Isten folyamatosan kísérheti-e az embert, miután a földre érkezett? Egyesek elképzeléseikben ezt hiszik: „Isten, ha Te nem munkálsz minket egy bizonyos pontig, akkor a Te munkádat nem lehet befejezettnek tekinteni, mivel a Sátán vádolna Téged.” Mondom neked, ha egyszer befejeztem a szavaim elmondását, akkor a munkámat sikeresen bevégeztem. Ha már nem lesz több mondanivalóm, akkor munkám készen lesz. Munkám vége a Sátán vereségének bizonyítéka lesz, és mint ilyen, elmondható, hogy sikeresen befejeződött, és egyszerűen a Sátán vádaskodása nélkül. De ha még mindig nem változik bennetek semmi, amire munkám befejeződik, akkor az olyan emberek, mint ti, kívül esnek az üdvösségen, és ki lesznek iktatva. Nem fogok több munkát végezni, mint amennyire szükség van. Nem arról van szó, hogy csak akkor fogom lezárni a munkámat a földön, amikor egy bizonyos mértékig meg lettél hódítva, és világos tudásod van az igazság minden aspektusáról, és a képességed fejlődött, és tanúságot teszel belsőleg és külsőleg egyaránt. Ez lehetetlen lenne! Ma az a munka, amit rajtatok végzek, arra szolgál, hogy a normális emberi mivolt szerinti életbe vezessen benneteket; ez egy új korszak kezdetének munkája, és az emberiség bevezetése az új korszak szerinti életbe. Ennek a munkának minden lépése közvetlenül köztetek folyik és bontakozik ki: szemtől szemben tanítalak benneteket és kézen foglak benneteket; elmondom nektek mindazt, amit nem értetek, megajándékozlak benneteket mindazzal, ami hiányzik. Elmondható, hogy számotokra mindez a munka az életetekhez szükséges ellátás, amely titeket is a normális emberi mivolt szerinti életbe vezet; ez kifejezetten arra szolgál, hogy az utolsó napokban az emberek e csoportjának életét ellássa. Számomra mindez a munka arra szolgál, hogy véget vessen a régi korszaknak, és egy újat vezessen be; ami a Sátánt illeti, pontosan azért lettem testté, hogy legyőzzem. Az a munka, amit most köztetek végzek, a jelenlegi ellátásotok és az időszerű üdvösségetek, de e néhány rövid év alatt elmondom nektek az összes igazságot, az egész életutat, sőt még a jövő munkáját is; ez elég lesz ahhoz, hogy a jövőben normálisan megtapasztalhassátok a dolgokat. Az Én minden szavam az egyetlen buzdításom számotokra. Nem mondok más buzdítást; ma minden szó, amit hozzátok intézek, az Én buzdításom felétek, mert ma nincs tapasztalatotok sok szavamat illetően, és nem értitek belső értelmüket. Egy napon tapasztalataitok meg fognak valósulni, éppen úgy, ahogyan ma beszéltem ezekről. Ezek a szavak a ti mai vízióitok, és ezekre fogtok támaszkodni a jövőben; ezek az életetek ellátása és buzdítás a jövőre nézve, és ennél jobb buzdítás nem is lehetne. Ez azért van így, mert az idő, ami nekem a földi munkámhoz rendelkezésemre áll, nem olyan hosszú, mint az az idő, ami nektek a szavaim megtapasztalására áll rendelkezésetekre; Én csupán a munkámat végzem, míg ti az életre törekszetek, ami egy hosszú életúttal járó folyamat. Csak miután sok mindent megtapasztaltatok, lesztek képesek teljesen elnyerni az élet útját; csak akkor lesztek képesek átlátni a ma elmondott szavaim belső értelmét. Mindannyiótok kezében ott vannak a szavaim, mindegyikőtök megkapta az összes megbízatásomat, és Én megbíztalak titeket mindazzal, amivel kellett. Függetlenül attól, hogy milyen nagy hatást sikerült elérni, összességében, amikor a szavak munkája a végéhez ér, Isten akarata végre lesz hajtva. Nem úgy van, ahogy te képzeled, hogy bizonyos mértékben meg kell változnod; Isten nem a te elképzeléseid szerint cselekszik.

Az emberek nem érnek el növekedést az életükben néhány nap alatt. Még ha minden nap eszik és isszák is Isten szavait, ez nem elég. Át kell élniük egy növekedési időszakot az életükben. Ez egy szükséges folyamat. Az emberek mai képességeit tekintve, mit tudnak elérni az emberek? Isten az emberek szükségletei szerint munkálkodik, és a velük született képességek alapján támaszt megfelelő követelményeket. Tegyük fel, hogy ez a munka kiváló képességű emberek egy csoportja körében zajlik: a kimondott szavak magasztosabbak lennének, mint a nektek mondottak, a víziók magasztosabbak lennének, és az igazságok sokkal magasztosabbak lennének. Néhány szónak szigorúbbnak kellene lennie, alkalmasabbnak arra, hogy az emberek életét ellássa, alkalmasabbnak arra, hogy misztériumokat tárjon fel. Ha Isten ilyen emberek között beszélne, akkor a szükségeiknek megfelelően gondoskodna róluk. A ma veletek szemben támasztott követelmények a veletek szembeni legnagyobb követelményeknek mondhatóak; ha ezt a munkát magasabb képességű emberekkel végezném, akkor a követelmények még nagyobbak lennének. Isten minden munkája az emberek eredendő képességének megfelelően történik. Az, hogy ma az emberek milyen mértékben változtak meg és hódíttattak meg, a lehető legnagyobb mértékű; ne a saját elképzeléseitekkel mérjétek a munka ezen szakaszának eredményeit! Tisztában kell lennetek azzal, hogy eredendően mivel rendelkeztek, és nem szabad túlságosan nagyra tartanotok magatokat. Eredetileg egyikőtök sem olyan ember volt, aki törekedett az életre. Koldusok voltatok, akik az utcán kóboroltak. Az, hogy Isten olyan mértékben megmunkáljon titeket, ahogyan azt elképzelitek, hogy mindannyian a földre boruljatok, teljesen meggyőződve, mintha egy nagy látomást láttatok volna – ez lehetetlen lenne! Ez azért van, mert aki nem látta Isten csodáit, az nem tudja teljesen elhinni mindazt, amit mondok, még ha részletesen megvizsgálnátok is szavaimat, akkor sem hinnétek el teljesen. Ez az ember természete. Azok, akik az igazságot követik, némi változáson mennek keresztül, míg azoknak a hite, akik nem követik az igazságot, csökken, vagy akár el is tűnhet. A legnagyobb probléma veletek az, hogy nem tudtok teljesen hinni anélkül, hogy láttátok volna Isten szavainak beteljesedését, és nem vagytok megbékélve anélkül, hogy láttátok volna az Ő csodáit. Kinek lehetne feltétlen hűsége Isten iránt anélkül, hogy ilyen dolgokat látott volna? Ezért mondom, hogy amiben ti hisztek, az nem Isten, hanem a csodák. Most alaposan beszéltem az igazság különböző aspektusairól; mindegyikük teljes, és mindegyikük között nagyon szoros kapcsolat van. Láttátok őket, és most a gyakorlatba kell ültetnetek őket. Ma megmutatom neked az utat, és a jövőben saját magadnak kell azt a gyakorlatba ültetned. A szavak, amelyeket most mondok, az emberek valós körülményei alapján támasztanak követelményeket, és a szükségleteiknek megfelelően munkálkodom, és annak megfelelően, ami bennük van. A gyakorlati Isten azért jött a földre, hogy gyakorlati munkát végezzen, hogy az emberek valós körülményei és szükségletei szerint munkálkodjon. Ő nem észszerűtlen. Amikor Isten cselekszik, Ő nem kényszeríti az embereket. Például, hogy megházasodsz-e vagy sem, annak a körülményeid valóságán kell alapulnia; az igazságot világosan kimondtam neked, és nem korlátozlak. Vannak, akiket a családjuk elnyom, ezért képtelenek hinni Istenben, hacsak nem házasodnak meg. Ily módon a házasság igazából hasznos számukra. Mások számára a házasság nem hoz hasznot, de elveszítik azt is, amijük egykor volt. A te esetedet a tényleges körülményeid és a saját elhatározásod alapján kell meghatározni. Nem azért vagyok itt, hogy szabályokat és feltételeket találjak ki, amelyekkel követeléseket támasszak veletek szemben. Sokan állandóan azt kiáltják: „Isten gyakorlatias; munkája a valóságon és a körülményeink valóságán alapul” – de tudod, hogy pontosan milyen módon gyakorlatias? Elég volt az üres szavaidból! Isten munkája gyakorlatias és a valóságon alapul; nincsenek rá vonatkozó előírások, hanem teljesen szabad, mindez nyilvánosságra kerül és feltárul. Milyen konkrét részleteket tartalmaz ez a néhány alapelv? Meg tudod mondani, hogy Isten munkájának mely részei ilyenek? Részletesen kell beszélned, többféle tapasztalati bizonyságtétellel kell rendelkezned, és igencsak tisztában kell lenned Isten munkájának ezzel a jellemzőjével – ismerned kell ezeket, csak azután leszel alkalmas arra, hogy beszélj ezekről. Tudnál-e válaszolni, ha valaki megkérdezné tőled: „Milyen munkát végzett a megtestesült Isten a földön az utolsó napokban? Miért nevezitek Őt gyakorlati Istennek? Mit foglal magában itt a »gyakorlati«? Tudsz-e beszélni az Ő gyakorlati munkájáról, arról, hogy az konkrétan mit tartalmaz? Jézus a testté lett Isten, és a mai Isten is a testté lett Isten, mi tehát a különbség köztük? És melyek a hasonlóságok? Milyen munkát végzett mindegyikük?” Mindez a tanúságtételre vonatkozik! Ne legyetek zavarodottak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban! Vannak mások, akik azt mondják: „Isten munkája ma gyakorlatias. Az soha nem jelek és csodák bemutatásáról szól.” Vajon Ő tényleg nem tesz csodákat? Biztos vagy benne? Tudod-e, hogy mi az Én munkám valójában? Lehet azt mondani, hogy Ő nem tesz csodákat, de vajon a munka, amit végez, és a szavak, amiket mond, nem mind csodák-e? Lehet azt mondani, hogy Ő nem cselekszik csodákat, de ez attól függ, hogyan magyarázzák azt, és hogy ki felé irányul. Ő anélkül, hogy a templomba ment volna, egyenesen az emberek állapotainak legmélyére hatolt, és anélkül, hogy a beszéden kívül más munkát végzett volna, ösztönözte az embereket – hát ezek nem csodák? Ő pusztán szavakkal hódította meg az embereket, és az emberek szívesen követik, kilátások és remények nélkül – nem csoda ez is? Amikor beszél, az Ő szavai egy bizonyos légkörbe hozzák az embereket: Ha nem éreznek örömöt, akkor melankóliát éreznek, és ha nincsenek kitéve a finomításnak, akkor a fenyítésnek vannak kitéve. Néhány éles szavával fenyítést hoz az emberekre – hát ez nem természetfeletti? Képesek lennének-e emberek ilyesmire? Annyi éven át olvastad a Bibliát, de nem értettél meg semmit, és nem láttál át semmin; képtelen voltál elszakadni azoktól az elavult, hagyományos hitbéli módoktól, és semmiképp sem tudtad megérteni, hogy mi is folyik valójában a Bibliával. Ő mégis átlát rajta – hát nem valami természetfeletti dolog ez? Ha nem lett volna Istenben semmi természetfeletti, amikor a földre jött, képes lenne meghódítani titeket? Az Ő isteni mivoltában végzett rendkívüli munkája nélkül ki győződne meg közületek? A ti szemetekben úgy tűnik, mintha egy normális ember dolgozna és élne veletek, valaki, akinek egy normális, hétköznapi ember külső burka van, a normális emberi mivolt külső burkával – de valójában az isteni mivolt munkálkodik. Nem a normális emberi mivolt munkálkodik, hanem az isteni mivolt, Maga Isten; csupán arról van szó, hogy a munkát a normális emberi mivolton keresztül végzi. Így az Ő munkája egyszerre normális és természetfeletti. A munkát, amit Ő végez, ember nem tudja elvégezni; és mivel normális emberek nem tudják elvégezni, egy rendkívüli személy végzi el azt. De ez a rendkívüliség az isteni mivolt. Nem az emberi mivolt a rendkívüli, hanem az isteni mivolt különbözik az emberi mivolttól. Egy Szentlélek által használt embernek is hétköznapi, normális emberi mivolta van, de képtelen ezt a munkát elvégezni. Ebben rejlik a különbség. Mondhatnád: „Isten nem természetfeletti Isten; nem tesz semmi természetfelettit. A mi Istenünk gyakorlatias módon beszél szavakat. Azért jön a gyülekezetbe, hogy gyakorlatias módon végezze a munkát. Mindennap szemtől szembe beszél hozzánk, és szemtől szembe rámutat a mi állapotunkra – a mi Istenünk gyakorlatias! Velünk él, és minden, ami Vele kapcsolatos, teljesen normális. Megjelenésében semmi sem különbözteti meg Őt Istenként. Még az is előfordul, hogy megharagszik, és mi meglátjuk haragjának fenségét, és néha mosolyog, és mi megfigyeljük mosolygós viselkedését. Ő Isten Maga, aki alakkal és formával rendelkezik, húsból és vérből van, aki gyakorlatias.” Amikor így teszel tanúságot, az egy hiányos bizonyságtétel. Milyen segítséget jelent ez másoknak? Ha nem tudsz tanúságot tenni Maga Isten munkájának valódi történetéről és lényegéről, akkor a „tanúságtételed” nem érdemli meg ezt a nevet!

Bizonyságot tenni Istenről elsősorban azt jelenti, hogy beszélsz Isten munkáját illető tudásodról, hogy Isten hogyan hódítja meg az embereket, hogyan üdvözíti az embereket, hogyan változtatja meg az embereket; arról szól, hogy hogyan vezeti az embereket, hogy belépjenek az igazságvalóságba, lehetővé téve számukra, hogy meghódítsa, tökéletessé tegye és üdvözítse őket. A bizonyságtétel azt jelenti, hogy beszélsz az Ő munkájáról és mindarról, amit megtapasztaltál. Csak az Ő munkája képviselheti Őt, és csak az Ő munkája tárhatja fel Őt nyilvánosan, a Maga teljességében; az Ő munkája tesz tanúságot Mellette. Munkája és kijelentései közvetlenül a Lelket képviselik; a munkát, amelyet Ő végez, a Lélek végzi, és a szavakat, amelyeket Ő mond, a Lélek mondja. Csupán arról van szó, hogy ezek a dolgok Isten megtestesült hús-vér testén keresztül jutnak kifejezésre. Valójában a Lélek kifejeződései. Minden munka, amit végez, és minden szó, amit mond, az Ő lényegét képviseli. Ha Isten, miután testbe öltözött és az emberek közé jött, nem beszélne és nem munkálkodna, és azután megkérne benneteket, hogy ismerjétek meg az Ő gyakorlatiasságát, normalitását és mindenhatóságát, képes lennél-e rá? Tudhatnád, hogy mi a Lélek lényege? Tudhatnád, hogy mi az Ő hús-vér testének természete? Csak azért kéri tőletek, hogy tanúságot tegyetek Mellette, mert megtapasztaltátok az Ő munkájának minden egyes lépését. Ha nem lenne ilyen tapasztalatotok, akkor Ő nem ragaszkodna hozzá, hogy bizonyságot tegyetek. Így amikor tanúságot teszel Istenről, nem csupán az Ő normális emberi mivoltának külső burkáról kell tanúságot tenned, hanem arról a munkáról kell tanúságot tenned, amit Ő végez, és arról az útról, amelyen Ő vezet; arról kell tanúságot tenned, hogy hogyan hódított meg, és milyen vonatkozásban tett tökéletessé. Ez az a fajta tanúságtétel, amit tenned kell. Tegyük fel, hogy bárhová mész, felkiáltasz: „A mi Istenünk eljött, hogy munkálkodjon, és az Ő munkája valóban gyakorlatias! Természetfeletti cselekedetek nélkül, jelek és csodák nélkül is megnyert bennünket!” A többiek meg fogják kérdezni: „Mit értesz azalatt, hogy Ő nem tesz jeleket és csodákat? Hogyan tudott meghódítani téged anélkül, hogy jeleket és csodákat tett volna?” És te azt mondod: „Ő beszél, és anélkül, hogy jeleket vagy csodákat tett volna, meghódított bennünket. Az Ő munkája hódított meg bennünket.” Végül semmi lényegeset nem tudsz mondani és nem tudsz konkrétumokról beszélni. Vajon akkor ez tanúságtétel? Amikor a megtestesült Isten meghódítja az embereket, akkor az hódítja meg őket, hogy Ő isteni mivoltban beszél. Az emberi mivolta nem képes megvalósítani ezt; ezt egyetlen halandó sem képes elérni, és a normális emberek között még a legmagasabb kaliberűek is képtelenek erre, mert az Ő isteni mivolta minden teremtett lénynél magasabb rendű. Az emberek számára ez rendkívüli; a Teremtő végül is magasabb rendű minden teremtett lénynél. A teremtett lények nem lehetnek magasabb rendűek a Teremtőnél; ha nagyobb lennél Nála, Ő nem tudna meghódítani téged, márpedig Ő csak azért tud meghódítani téged, mert nagyobb nálad. Aki képes meghódítani az egész emberiséget, az a Teremtő, csak Ő és senki más nem képes erre a munkára. Ez tanúságtétel – ez az a fajta tanúságtétel, amelyet tenned kell. Lépésről lépésre megtapasztaltad a fenyítést, az ítéletet, a finomítást, a próbatételeket, a kudarcokat, a nyomorúságokat, és meg lettél hódítva; elengedted a hús-vér test kilátásait, a személyes motivációidat és a test benső érdekeit. Más szóval, Isten szavai teljesen meghódították a szívedet. Habár nem növekedtél az életedben annyit, amennyit Ő követel, mindezeket a dolgokat tudod, és teljesen meg vagy győződve arról, amit Ő tesz. Ez a tanúságtétel – gyakorlati tanúságtétel! Azért jött, hogy elvégezze az ítélet és fenyítés munkáját, hogy meghódítsa az embert; de azért is jött, hogy befejezze a munkáját, hogy véget vessen a korszaknak, és elvégezze a befejezés munkáját – hogy véget vessen az egész korszaknak, üdvözítse az egész emberiséget, alaposan megmentse az emberiséget a bűntől, és teljesen megnyerje az Általa teremtett emberiséget. Mindezekről bizonyságot kell tenned. Annyi mindent tapasztaltál már Isten munkájából, a saját szemeddel láttad és személyesen tapasztaltad meg; végül ne legyél képtelen a rád háruló feladat elvégzésére! Ez milyen kár lenne! A jövőben, amikor az evangélium terjed, képesnek kell lenned a saját tudásodról beszélni, és fáradságot nem kímélve tanúskodni mindarról, amit a szívedben megnyertél. Ez az, amit egy teremtett lénynek el kell érnie. Mi pontosan Isten munkája ezen szakaszának jelentősége? Mi annak a hatása, és mennyi valósult meg belőle az emberekben? Mit kellene az embereknek tenniük? Amikor majd alaposan el tudjátok magyarázni az összes munkát, amit a megtestesült Isten a földre jövetele óta elvégzett, akkor lesz teljes a bizonyságtételetek. Amikor alaposan el tudod magyarázni ezt az öt dolgot: az Ő munkájának jelentőségét; a tartalmát; a lényegét; a lelkületet, amit képvisel; és az elveit, akkor ez bizonyítja, hogy képes vagy bizonyságot tenni Istenről, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. A veletek szemben támasztott követelményeim nem túl magasak, és mindazok számára elérhetőek, akik igaz szívvel törekednek. Ha elhatároztad, hogy Isten egyik tanúja legyél, akkor meg kell értened, hogy Isten mit utál és mit szeret. Sokat tapasztaltál az Ő munkájából; e munka révén meg kell ismerned az Ő lelkületét, meg kell értened az Ő szándékait és az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, és ezt a tudást arra kell használnod, hogy tanúságot tegyél Mellette, és végezd a kötelességedet. Csak annyit mondhatsz: „Mi ismerjük Istent. Az Ő ítélete és fenyítése nagyon szigorú. Az Ő szavai nagyon kemények; Ő igazságos és fenséges, és senki sem követhet el sértést Ellene” – de vajon ezek a szavak végső soron gondoskodnak-e az emberről? Vajon milyen hatással vannak az emberekre? Tudod-e igazán, hogy az ítélet és a fenyítés e munkája a leghasznosabb számodra? Isten ítélete és fenyítése leleplezi lázadó mivoltodat és romlottságodat, nem igaz? Ezek meg tudnak tisztítani azoktól a mocskos és romlott dolgoktól, amelyek benned vannak, és ki tudják űzni azokat, nem így van? Ha nem lenne ítélet és fenyítés, mi lenne veled? Valóban felismered annak tényét, hogy a Sátán a legnagyobb mértékben megrontott téged? Ma fel kell szerelkeznetek ezekkel a dolgokkal, és jól kell ismernetek ezeket.

Az Istenbe vetett hit napjainkban nem az a hit, amit ti elképzeltek – hogy elég Isten szavait olvasni, imádkozni, énekelni, táncolni, tenni a kötelességeteket, és normális emberi mivolt szerint élni. Vajon tényleg ilyen egyszerű lehet a hit? Az eredmény a lényeg. Nem arról van szó, hogy cselekedetben veszel részt; hanem inkább arról, hogy pontosan hogyan tudod elérni a legjobb eredményeket. Lehet, hogy képes vagy Isten szavait a magasba emelni és kifejteni valamennyit a tudásodból, de ha félreteszed ezeket, akkor nincs mit mondanod. Ez azt mutatja, hogy csak szavak és doktrínák elmondására vagy képes, de nincs tapasztalatból származó tudásod. Ma már nem lesz elég, ha nem fogod fel, ami döntő fontosságú – ez létfontosságú a valóságba való belépéshez! Kezdd el így képezni magad: először is, olvasd Isten szavait; ismerd meg jól a bennük lévő szellemi kifejezéseket; találd meg bennük a kulcsfontosságú víziókat, azonosítsd a gyakorlatra vonatkozó részeket, és vond össze mindezeket az elemeket, egyenként, és vond be ezeket a tapasztalataidba, hogy bemenj azokba. Ezek azok a döntő fontosságú dolgok, amelyeket meg kell ragadnod. A legfontosabb gyakorlat, amikor Isten szavait esszük és isszuk, a következő: Miután elolvastad Isten szavainak egy fejezetét, képesnek kell lenned megtalálni a víziókra vonatkozó kulcsfontosságú részeket, és képesnek kell lenned megtalálni a gyakorlatra vonatkozó kulcsfontosságú részeket is; használd a víziókat alapként, és használd a gyakorlatot útmutatóként az életedben. Ez az, ami leginkább hiányzik nektek, és ez a legnagyobb nehézségetek; szívetekben ritkán fordíttok rájuk figyelmet. Általában mindannyian a következő állapotban léteztek: Lusták vagytok, nem igyekeztek fejlődést elérni, nem vagytok hajlandóak semmilyen személyes áldozatot hozni, vagy passzívan várakoztok – néhányan közületek még panaszkodnak is –, nem értitek Isten munkájának céljait és jelentőségét, és nehezen törekedtek az igazságra. Az ilyen emberek idegenkednek az igazságtól, és végül ki lesznek iktatva. Közülük senkit sem lehet tökéletessé tenni, és egyikük sem maradhat életben. Ha az emberekben nincs egy kis elszántság, amellyel ellenállhatnak a Sátán erőinek, akkor menthetetlenek!

Mármost azt, hogy a törekvésetek eredményes volt-e vagy sem, az méri le, hogy jelenleg mivel rendelkeztek. Ennek segítségével határozható meg a kimeneteletek; vagyis a kimeneteletek az általatok meghozott áldozatok és az általatok megtett dolgok alapján tárul fel. A kimeneteletek feltárulhat a törekvésetek, a hitetek és az általatok tett dolgok alapján. Köztetek sokan vannak, akiket már nem lehet megmenteni, mert ma van az emberek kimenetelének feltárása, és nem fogok összezavarodni a munkámban; nem fogom a következő korszakba vezetni azokat, akik egyáltalán nem menthetők meg. Eljön majd az idő, amikor munkám befejeződik. Nem fogok munkálkodni azokon a bűzös, lélektelen holttesteken, amelyeket egyáltalán nem lehet megmenteni; most vannak az ember üdvözítésének utolsó napjai, és nem fogok haszontalan munkát végezni. Ne háborogjatok az Ég és a föld ellen – közeledik a világvége, ez elkerülhetetlen. A dolgok idáig jutottak, és te, mint emberi lény, semmit sem tehetsz, hogy megállítsd ezeket; nem változtathatod meg a dolgokat, ahogyan szeretnéd. Tegnap nem fizetted meg az igazságra való törekvés árát, és nem voltál odaadó; ma eljött az idő és menthetetlen vagy; holnap pedig ki leszel iktatva, és nem lesz lehetőség az üdvösségedre. Habár kedves és lágyszívű vagyok, és mindent Tőlem telhetőt megteszek, hogy üdvözítselek, ha nem törekszel a saját érdekedben, vagy nem gondolsz magadra, ennek mi köze van Hozzám? Azok, akik csak a testükre gondolnak és élvezik a kényelmet; azok, akik látszólag hisznek, de valójában nem hisznek; azok, akik gonosz orvoslással és varázslással foglalkoznak; azok, akik kicsapongóak és lerobbantak; azok, akik ellopják Jahve áldozatait és javait; azok, akik szeretik a vesztegetést; azok, akik tétlenül álmodoznak a mennybemenetelről; azok, akik gőgösek és önhittek, akik csak a személyes hírnévért és nyereségért versengenek; azok, akik szemtelen szavakat terjesztenek; azok, akik Istent Magát káromolják; azok, akik nem tesznek mást, csak ítélkeznek Isten ellen, és Őt Magát rágalmazzák; azok, akik klikkeket alkotnak és függetlenségre törekszenek; azok, akik jobban magasztalják magukat, mint amennyire Istent magasztalják; azok a könnyelmű fiatal, középkorú és idősebb férfiak és nők, akiket a kicsapongás rabul ejtett; azok a férfiak és nők, akik személyes hírnevet és nyereséget élveznek, és személyes státuszra törekszenek mások között; azok a meg nem tért emberek, akik a bűn csapdájába estek – vajon nem mindannyian menthetetlenek-e? A kicsapongás, a bűn, a gonosz orvoslás, a varázslás, az istenkáromló szavak és a szemtelen beszéd mind tombol közöttetek; az igazságot és az élet szavait pedig lábbal tiporják közöttetek, és a szent szavak bemocskolódnak közöttetek. Ti pogányok, akik a szennytől és a lázadó mivolttól duzzadtok! Mi lesz a kimeneteletek? Hogy van mersze azoknak, akik a testet szeretik, akik a test boszorkányságait követik, és akiket a kicsapongás bűne rabul ejtett, tovább élni! Nem tudod, hogy az olyan emberek, mint ti, menthetetlen férgek? Mi jogosít fel arra, hogy ezt vagy amazt követelj? A mai napig a legkisebb változás sem történt azokban, akik nem szeretik az igazságot, és csak a testet szeretik – hogyan üdvözülhetnek az ilyen emberek? Azok, akik nem szeretik az élet útját, akik nem magasztalják Istent és nem tesznek tanúságot Mellette, akik a saját státuszukért mesterkednek, akik magukat magasztalják – nem ugyanolyanok-e még ma is? Mi értelme van üdvözíteni őket? Az, hogy üdvözülhetsz-e, nem a rangidősséged szintjétől függ, vagy hogy hány éve dolgozol, még kevésbé attól, hogy mennyi képesítést szereztél. Inkább attól függ, hogy a törekvésed meghozta-e a gyümölcsét. Tudnod kell, hogy azok, akik üdvözülnek, olyan „fák”, amelyek gyümölcsöt teremnek, nem pedig olyan fák, amelyek dús lombúak és viráguk bőséges, de mégsem hoznak gyümölcsöt. Még ha sok évet töltöttél is az utcán kóborolva, mit számít ez? Hol van a bizonyságtételed? Sokkal kevésbé van istenfélő szíved, mint önmagadat szerető szíved, és a buja vágyaid rabja vagy – hát az ilyen ember nem degenerált? Hogyan lehetne az ilyen ember az üdvösség mintapéldánya és modellje? A természeted javíthatatlan, túl sok lázadó mivolt van benned, nem érheted el a megváltást! Vajon nem az ilyen emberek lesznek kiiktatva? Vajon az Én munkám befejezésének ideje nem a te utolsó napod eljövetelének ideje? Oly sok munkát végeztem, és oly sok szót szóltam közöttetek – ebből vajon mennyi jutott el igazán a fületekbe? Mennyinek vetettétek magatokat alá valaha is ebből? Amikor a munkám véget ér, akkor lesz az az idő, amikor már nem fogsz ellenkezni Velem, amikor már nem fogsz Ellenem állni. Miközben dolgozom, ti folyamatosan Ellenem cselekedtek; soha nem tartjátok be szavaimat. Én végzem a munkámat, te pedig a saját „munkádat” végzed, megteremtve a saját kis királyságodat. Egy falka róka és kutya vagytok, amik mást sem tesznek, csak Ellenem cselekednek! Állandóan próbáljátok magatokhoz ölelni azokat, akik osztatlan szeretetüket ajánlják fel nektek – hol van a félő szívetek? Csalárd minden, amit tesztek! Nincs bennetek alávetettség és félelem, és minden, amit tesztek, csalárd és káromló! Üdvözülhetnek-e az ilyen emberek? A szexuálisan erkölcstelen és buja férfiak mindig magukhoz akarják vonzani a kacér szajhákat a saját élvezetükre. Egyáltalán nem fogom üdvözíteni az ilyen szexuálisan erkölcstelen démonokat. Végtelenül gyűlöllek titeket, mocskos démonok, a bujaságotok és a kacérságotok pedig a pokolba taszít titeket. Mit tudtok mondani a magatok mentségére? Ti mocskos démonok és gonosz szellemek, gyűlöletesek vagytok! Undorítóak vagytok! Hogyan lehetne ilyen szemeteket üdvözíteni? Üdvözülhetnek-e még azok, akik a bűn rabjai? Ma a szíveteket nem vonzza ez az igazság, ez az út és ez az élet. Inkább vonzódik a bűnhöz, a pénzhez, a státuszhoz, a hírnévhez, a nyereséghez, a test élvezeteihez, a férfiak szépségéhez és a nők kacérságához. Hogy tehetne ez alkalmassá titeket arra, hogy bemenjetek az Én királyságomba? A ti képmásotok még Isten képmásánál is nagyszerűbb, a ti státuszotok még Isten státuszánál is magasabb, nem is beszélve az emberek közötti presztízsetekről – valójában bálvánnyá váltatok, amelyet az emberek imádnak. Hát nem vált az arkangyallá mindegyikőtök? Amikor az emberek sorsa feltárul, ami ugyanakkor az üdvösség munkájának a végéhez közeledése is lesz, sokan közületek olyan hullák lesznek, akiket nem lehet üdvözíteni és ki kell iktatni. Az üdvösség munkája során kedves és jó vagyok minden ember iránt. Amikor a munka befejeződik, a különböző embertípusok kimenetele nyilvánvalóvá válik, és akkor már nem leszek többé kedves és jó, mert az emberek kimenetele nyilvánvaló lesz, és mindenki a fajtája szerint lesz besorolva, és nem lesz értelme többé az üdvösség munkáját végezni, egyszerűen azért, mert az üdvösség kora már elmúlt, és miután elmúlt, nem fog visszatérni.