Senki, aki a testből való, nem menekülhet meg a harag napja elől

Ma így intelek benneteket saját túlélésetek érdekében, hogy az Én munkám zökkenőmentesen haladjon előre, valamint, hogy az Én alapító munkám az egész világegyetemben megfelelőbben és tökéletesebben valósuljon meg, kinyilvánítva szavaimat, hatalmamat, fenségemet és ítéletemet az összes országból és nemzetből való embereknek. A munka, amelyet közöttetek végzek, az egész világegyetemben végzett munkám kezdete. Bár ma már az utolsó napok idejében járunk, legyetek tudatában, hogy az „utolsó napok” pusztán egy korszak elnevezése; akárcsak a Törvény Kora és a Kegyelem Kora, egy korszakra utal, és egy teljes korszakot jelöl, nem pedig az utolsó néhány évet vagy hónapot. Az utolsó napok ugyanakkor nem igazán hasonlítanak a Kegyelem vagy a Törvény Korára. Az utolsó napok munkája nem Izráelben, hanem a pogányok között valósul meg; ez az Izráelen kívüli összes nemzetből és törzsből való emberek meghódítása az Én trónom előtt, hogy dicsőségem az egész világegyetemben betöltse a kozmoszt és az égboltot. Azért van ez így, hogy nagyobb dicsőséget nyerjek, hogy minden teremtmény a földön továbbadhassa dicsőségemet minden nemzetnek mindörökké, nemzedékről nemzedékre, és minden teremtmény a mennyben és a földön láthassa mindazt a dicsőséget, amelyet a földön nyertem. Az utolsó napokban végzett munka a hódítás munkája. Nem a földön élő valamennyi ember életének vezérlése, hanem az emberiség múlhatatlan, évezredes szenvedésből álló földi életének befejezése. Ebből következik, hogy az utolsó napok munkája nem lehet olyan, mint a több ezer éven át Izráelben végzett munka, sem olyan, mint a mindössze néhány éves munka Júdeában, amely aztán két évezreden át folytatódott Isten második megtestesüléséig. Az utolsó napokban élő emberek csak a Megváltó újbóli, testben való megjelenésével találkoznak, és Isten személyes munkáját és szavait nyerik el. Nem fog kétezer évbe telni, amíg az utolsó napok véget érnek; ez a korszak rövid, mint az az idő, amikor Jézus a Kegyelem Korának munkáját végezte Júdeában. Azért van ez így, mert az utolsó napok az egész korszak befejezését jelentik. Ez a beteljesedése és a vége Isten hatezer éves irányítási tervének, és ez zárja le az emberiség szenvedéssel teli életútját. Nem vezeti át az emberiség egészét egy új korszakba, és nem teszi lehetővé, hogy az emberiség élete folytatódjon; ennek nem volna jelentősége az Én irányítási tervemnek vagy az ember létezésének szempontjából. Ha az emberiség így folytatná, előbb-utóbb egészen felfalná őket az ördög, akinek a kezei végül tönkretennék a Hozzám tartozó lelkeket. Az Én munkám mindössze hatezer évig tart, és azt ígértem, hogy a gonosz uralma az egész emberiség fölött szintén nem tart majd tovább hatezer évnél. Most tehát lejárt az idő. Nem folytatom és nem is késlekedem tovább: Az utolsó napokban legyőzöm a Sátánt, visszaveszem minden dicsőségemet, és visszaszerzem az összes lelket, aki Hozzám tartozik a földön, hogy ezek a bajba jutott lelkek megmeneküljenek a szenvedés tengeréből, és így zárul majd le az Én egész munkálkodásom a földön. Ettől a naptól kezdve soha többé nem leszek majd testté a földön, és soha többé nem fog minden fölött uralkodó Lelkem munkálkodni a földön. Csak egyetlen dolgot teszek majd a földön: újrateremtem az emberiséget egy olyan emberiséggé, amely szent, és amely az Én hűséges városom a földön. De tudjátok meg, hogy nem fogom az egész világot megsemmisíteni, sem a teljes emberiséget nem fogom megsemmisíteni. A maradék egyharmadot megtartom – azt az egyharmadot, amely szeret Engem, és amelyet alaposan meghódítottam, és ezt az egyharmadot gyümölcsözővé teszem és megsokasítom a földön, ahogy az izráelitákkal történt a törvény idejében, bőségesen táplálva őket birkákkal, marhákkal és a föld minden gazdagságával. Ez az emberiség mindörökre Velem marad, de ez nem a mai sajnálatosan mocskos emberiség lesz, hanem egy olyan emberiség, amely mindazokból gyűlt össze, akiket Én megnyertem. Ezt az emberiséget a Sátán nem fogja bántani, zavarni és ostromolni, és ez az egyetlen emberiség létezik majd a földön, miután diadalt arattam a Sátán fölött. Ez az az emberiség, amelyet ma meghódítottam, és amely elnyerte az Én ígéretemet. És így az emberiség, amelyet az utolsó napokban meghódítottam, egyúttal az az emberiség is, amelyet megkímélek, és amely elnyeri örökkévaló áldásaimat. Ez lesz az egyetlen bizonyítéka a Sátán fölötti diadalomnak, és a Sátán ellen vívott csatám egyetlen zsákmánya. Ezt a hadizsákmányt Én mentem meg a Sátán hatalmából, és ez az Én hatezer éves irányítási tervem egyetlen kikristályosodása és gyümölcse. Minden nemzetből és felekezetből, a világegyetem minden pontjáról és országából valók vannak köztük. Különböző rasszokból valók, különböző a nyelvük, a szokásaik és a bőrük színe, és megtalálhatók a földgolyó minden nemzetében és felekezetében, sőt a világ minden szegletében. Végül összegyűlnek majd, hogy egy teljes emberiséget alkossanak, az emberek olyan gyülekezetét, amelyet a Sátán erői nem érhetnek el. Az emberiség közül azok, akiket nem mentettem és hódítottam meg, némán süllyednek majd a tenger mélységeibe, és emésztő lángjaim egy örökkévalóságon át perzselik majd őket. Megsemmisítem ezt a régi, rendkívül mocskos emberiséget, ahogy megsemmisítettem Egyiptom elsőszülött fiait és marháit, csak az izráelitákat hagyva meg, akik bárányhúst ettek, bárányvért ittak, és ajtajuk szemöldökfáját bárányvérrel jelölték meg. Azok az emberek, akiket Én meghódítottam, és akik az Én családomból valók, egyúttal nem azok az emberek, akik a Bárány húsát eszik, aki Én vagyok, és a Bárány vérét isszák, aki Én vagyok, és Én váltottam meg őket, és Engem imádnak? Az ilyen embereket nem kíséri mindig az Én dicsőségem? Azok, akik nem részesülnek a Bárány húsában, aki Én vagyok, nem süllyedtek már el némán a tenger mélységeibe? Ma szembefordultok Velem, és ma az Én szavaim épp olyanok, mint amelyeket Jahve mondott Izráel fiainak és unokáinak. De a szívetek mélyén lévő keménység miatt haragom felhalmozódik, még több szenvedést hozva testetekre, még több ítéletet bűneitekre, és még több haragot igaztalanságotokra. Kit kímélhetnék meg az Én haragom napján, amikor ti ma így bántok Velem? Kinek az igaztalansága menekülhetne meg fenyítő szemeim elől? Kinek a bűnei tudnának kisiklani kezemből, a Mindenható kezéből? Kinek az ellenszegülése menekülhetne meg ítéletem, a Mindenható ítélete elől? Én, Jahve beszélek így hozzátok, a pogányok családjának leszármazottaihoz, és a szavak, amelyeket nektek mondok, felülmúlják a Törvény és a Kegyelem Korának minden kijelentését, ti mégis keményebbek vagytok, mint Egyiptom egész népe. Nem gyűjtitek haragomat, míg Én ráérősen végzem a munkámat? Hogy menekülhetnétek meg sértetlenül napom, a Mindenható napja elől?

Így munkálkodtam és beszéltem közöttetek, oly sok energiát és erőfeszítést fordítottam erre – és ti mikor hallgattatok arra, amit világosan elmondok nektek? Hol borultatok le Előttem, a Mindenható előtt? Miért bántok így Velem? Miért váltja ki haragomat minden, amit mondtok és tesztek? Miért olyan kemény a szívetek? Lesújtottalak benneteket valaha? Miért van, hogy semmi mást nem tesztek, csak Engem szomorítotok és aggasztotok? Arra vártok, hogy haragom, Jahve haragjának napja virradjon rátok? Arra vártok, hogy elszabadítsam engedetlenségetek által kiváltott haragomat? Nem értetek teszek mindent? Ám ti mindig is így bántatok Velem, Jahvéval: ellopjátok áldozataimat, oltáromról a felajánlásokat hazaviszitek a farkasvacokba, hogy a kölyköket és a kölykök kölykeit etessétek velük; az emberek egymás ellen harcolnak, dühös pillantásokkal, kardokkal és lándzsákkal nézve farkasszemet, szavaimat, a Mindenható szavait pedig az árnyékszékbe dobjátok, hogy olyan mocskossá váljanak, mint az ürülék. Hol a feddhetetlenségetek? Emberségetek állatiassággá lett! Szívetek már réges-rég kővé vált. Nem tudjátok, hogy amikor haragom napja elérkezik, az lesz az az idő, amikor ítéletet mondok a gonosz fölött, amit ma Ellenem, a Mindenható ellen elkövettek? Azt hiszitek, hogy ha így bolondítotok Engem, ha az Én szavaimat a sárba hajítjátok, és nem hallgattok rájuk – azt hiszitek, hogy ha így tesztek a hátam mögött, azáltal elkerülhetitek haragos tekintetemet? Nem tudjátok, hogy szemeim, Jahve szemei már megláttak benneteket, amikor elloptátok áldozataimat, és az Én tulajdonomra áhítoztatok? Nem tudjátok, hogy amikor elloptátok áldozataimat, épp az oltár előtt tettétek, amelyen az áldozatokat felajánlják? Hogyan hihettétek elég ravasznak magatokat ahhoz, hogy így megtévesszetek Engem? Hogyan távozhatna haragom gyalázatos bűneitektől? Hogyan siklana el tomboló dühöm gonosz tetteitek fölött? A gonosz, amit ma elkövettek, nem kiutat nyit számotokra, hanem fenyítést gyűjt a holnapotokra; kiváltja fenyítésemet, a Mindenható fenyítését veletek szemben. Hogy menekülhetnének meg gonosz tetteitek és gonosz szavaitok az Én fenyítésem elől? Hogyan jutnának el imáitok az Én fülembe? Hogyan nyitnék kiutat igaztalanságotok számára? Hogyan engedhetném el gonosz tetteiteket, miközben Ellenem szegültök? Hogyan ne tépjem ki a nyelveteket, amely olyan mérges, mint a kígyóé? Nem igazságotok miatt szólítotok Engem, hanem igaztalanságotok következtében gyűjtitek az Én haragomat. Hogyan bocsáthatnék meg nektek? Szememben, a Mindenható szemében szavaitok és tetteitek mocskosak. Szemeim, a Mindenható szemei igaztalanságotokat kíméletlen fenyítésként látják. Hogyan távozhatna tőletek igaz fenyítésem és ítéletem? Mivel ezt teszitek Velem, elszomorítva és megharagítva Engem, hogyan hagyhatnám, hogy megmeneküljetek kezemből, és elkerüljétek a napot, amelyen én, Jahve, megfenyítelek és megátkozlak benneteket? Nem tudjátok, hogy minden gonosz szavatok és kijelentésetek eljutott már az Én fülembe? Nem tudjátok, hogy igaztalanságotok már bemocskolta igazságból szőtt szent köntösömet? Nem tudjátok, hogy engedetlenségetek már kiváltotta heves haragomat? Nem tudjátok, hogy már régóta forrongok miattatok, és már rég próbára teszitek türelmemet? Nem tudjátok, hogy már kárt tettetek az Én testemben, cafatokat hagyva belőle? Eddig bírtam, de most már szabadjára eresztem haragomat, és nem tűrlek meg benneteket többé. Nem tudjátok, hogy gonosz tetteitek már szemem elé kerültek, és hogy kiáltásaim már eljutottak Atyám fülébe? Hogyan engedhette, hogy így bánjatok Velem? A munkában, amelyet bennetek végzek, van bármi, ami nem értetek történik? Mégis, melyikőtök kezdte jobban szeretni munkámat, Jahve munkáját? Lehetnék-e hűtlen Atyám akaratához, csak mert gyenge vagyok, és a gyötrelem miatt, amelyet elszenvedtem? Hát nem értitek az Én szívemet? Úgy beszélek hozzátok, ahogy Jahve tette; nem szenteltem oly sok mindent nektek? Bár hajlandó vagyok mindezt a szenvedést elviselni Atyám munkája kedvéért, hogyan szabadulhatnátok meg a fenyítéstől, amelyet Én hozok rátok szenvedésem következményeként? Nem élveztek eleget Belőlem? Ma az Én Atyám nektek ajándékozott engem; nem tudjátok, hogy bőséges szavaimnál még sokkal többet élvezhettek? Nem tudjátok, hogy az Én életem volt a váltsága a ti életeteknek és az általatok élvezett dolgoknak? Nem tudjátok, hogy Atyám az Én életemet használta fel, hogy megküzdjön a Sátánnal, és hogy az Én életemet is nektek ajándékozta, hogy százszorosan kapjatok, és lehetővé tette, hogy oly sok kísértést elkerüljetek? Nem tudjátok, hogy csakis az Én munkám révén mentesültetek számos kísértéstől és számos tüzes fenyítéstől? Nem tudjátok, hogy csakis Miattam engedi meg nektek Atyám, hogy mostanáig örvendjetek? Hogyan maradhattok ma is ilyen kemények és hajlíthatatlanok, mintha bőrkeményedések nőttek volna a szíveteken? Hogyan kerülhetné el a gonosz, amit ma elkövettek, a harag napját, amely a földről való távozásomat követi majd? Hogyan engedhetném meg, hogy azok, akik ilyen kemények és hajlíthatatlanok, megmeneküljenek Jahve haragjától?

Gondoljatok vissza a múltra: Mikor volt tekintetem haragos és hangom szigorú felétek? Mikor bocsátkoztam szőrszálhasogató vitába veletek? Mikor róttalak meg benneteket ok nélkül? Mikor róttalak meg benneteket szemtől szembe? Nem az Én munkám kedvéért szólítom Atyámat, hogy visszatartson benneteket minden kísértéstől? Miért bántok így Velem? Használtam valaha hatalmamat, hogy lesújtsam testeteket? Miért így viszonozzátok Nekem mindezt? Miután hideget és meleget is kaptam tőletek, sem forrók nem vagytok, sem hidegek, aztán pedig hízelkedni próbáltok Nekem, és rejtegettek Előlem dolgokat, szátok pedig az igaztalanok köpetével van tele. Azt hiszitek, a nyelvetek becsaphatja az Én Lelkemet? Azt hiszitek, a nyelvetek megmenekülhet az Én haragomtól? Azt hiszitek, a nyelvetek ítéletet mondhat az Én tetteim, Jahve tettei fölött, ahogy csak akar? Olyan Isten vagyok én, aki fölött ember ítéletet mondhat? Megengedhetem, hogy egy kis féreg így káromoljon Engem? Hogyan helyezhetném az engedetlenség e fiait az Én örök áldásaim közé? Szavaitok és tetteitek már régen lelepleztek és elítéltek benneteket. Amikor kifeszítettem az eget, és minden dolgot megteremtettem, nem engedtem, hogy bármely teremtmény kedve szerint részt vegyen ebben, és még kevésbé engedtem, hogy bármi megzavarja az Én munkámat és irányításomat, ahogy épp jólesik neki. Nem tűrtem sem embert, sem tárgyat; hogyan kímélném hát meg azokat, akik kegyetlenek és embertelenek Irántam? Hogyan bocsáthatnék meg azoknak, akik szavaim ellen lázadnak? Hogyan kímélhetném meg azokat, akik nem engedelmeskednek Nekem? Nem az Én kezemben, a Mindenható kezében van-e az ember sorsa? Hogyan tekinthetném szentnek igaztalanságodat és engedetlenségedet? Hogyan szennyezhetnék be bűneid az Én szentségemet? Engem nem szennyez be az igaztalanok tisztátalansága, és nem lelem örömömet az igaztalanok felajánlásaiban. Ha te hűséges volnál Irántam, Jahve iránt, elvehetnéd magadnak az áldozatokat az Én oltáromról? Használhatnád mérges nyelvedet arra, hogy az Én szent nevemet káromold? Lázadhatnál ily módon az Én szavaim ellen? Kezelhetnéd az Én dicsőségemet és szent nevemet eszközként, hogy a Sátánt, a gonoszt szolgáld vele? Az Én életem a szentek örömére adatik. Hogyan engedhetném, hogy kedved szerint játssz az Én életemmel, és magatok között konfliktuskeltés eszközeként használd? Hogyan lehettetek ilyen szívtelenek, és ennyire híján a jó útjának, abban, amilyenek Irántam vagytok? Nem tudjátok, hogy Én már leírtam gonosz tetteiteket itt, az élet szavai között? Hogyan menekülhetnétek meg a harag napja elől, amikor megfenyítem Egyiptomot? Hogyan engedhetném, hogy újra meg újra ily módon forduljatok szembe és dacoljatok Velem? Nyíltan megmondom nektek: amikor eljön a nap, fenyítésetek elviselhetetlenebb lesz, mint Egyiptomé! Hogyan menekülhettek meg haragom napja elől? Bizony mondom nektek: hosszantűrésem a ti gonosz mesterkedéseitekre készült, és a ti aznapi fenyítésetek végett létezik. Nem ti fogtok haragos ítéletet elszenvedni, mihelyt Én hosszantűrésem végére érek? Nem az Én kezemben, a Mindenható kezében van minden dolog? Hogyan engedhetném, hogy így lázadozzatok Ellenem a mennyek alatt? Nagyon nehéz lesz az életetek, mert ti találkoztatok a Messiással, akiről megmondatott, hogy el fog jönni, de sohasem jött el. Nem az Ő ellenségei vagytok? Jézus barátságban volt veletek, ti mégis a Messiás ellenségei vagytok. Nem tudjátok, hogy bár barátok vagytok Jézussal, gonosz tetteitek megtöltötték a gyűlöletesek edényeit? Noha nagyon közel álltok Jahvéhoz, mégsem tudjátok, hogy gonosz szavaitok eljutottak Jahve fülébe, és kiváltották az Ő haragját? Hogyan lehetne Ő közel hozzád, és hogyan ne égetné el edényeidet, amelyek gonosz mesterkedésekkel vannak tele? Hogyan lehetne Ő bármi más, mint az ellenséged?

Előző: Amikor a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez, te megbánod majd mindazt a gonoszságot, amit tettél

Következő: Már visszatért a Megváltó egy "fehér felhőn"

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger