Amikor a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez, te megbánod majd mindazt a gonoszságot, amit tettél
Mindannyian saját szemetekkel láttátok a munkát, amit köztetek végeztem, ti magatok is hallgattátok a szavakat, amelyeket mondtam és mindannyian ismertétek az irántatok tanúsított hozzáállásomat, így tudnotok kell, miért végzem rajtatok ezt a munkát. Teljesen őszintén mondom nektek, hogy ti nem vagytok más, mint eszközök hódító munkámhoz az utolsó napokban, a pogány nemzetek között végzett munkám terjesztésének eszközei. A ti igazságtalanságotokon, tisztátalanságotokon, ellenállásotokon és lázadó mivoltotokon keresztül beszélek, hogy jobban terjeszthessem a munkámat, és így a nevem elterjedhessen a pogány nemzetek között, vagyis, hogy elterjedjen bármely, Izráelen kívüli nemzet között. Ez azért van, hogy nevem, tetteim és hangom elterjedjen a pogány nemzetek között, és így mindazokat a nemzeteket, amelyek nem Izráelhez tartoznak, meghódíthassam és imádhassanak Engem, és szent földjeimmé váljanak Izráel és Egyiptom földjén kívül. Munkám terjesztése valójában a hódító munkám terjesztése és szent földem kiterjesztése; ez az Én jelenlétem kiterjesztése a földön. Tisztában kell lennetek azzal, hogy ti csupán az Általam meghódított teremtett lények vagytok a pogány nemzetek között. Eredetileg sem státusszal, sem hasznosítási értékkel nem rendelkeztetek, és egyáltalán nem volt hasznotok. Ez csak azért van, mert a férgeket kiemeltem a trágyadombról, hogy mintái legyenek az egész föld Általam történő meghódításának, hogy egyetlen „referenciaanyagai” legyenek az egész föld Általam való meghódításának, hogy ti elég szerencsések voltatok ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljetek Velem és hogy most Velem gyűljetek össze. A ti alacsony státuszotok miatt választottalak ki titeket arra, hogy hódító munkám mintái és modelljei legyetek. Csak ezért dolgozom és beszélek közöttetek, és csak ezért élek és időzöm veletek. Tudnotok kell, hogy az Én irányításom miatt és a trágyadombon élő férgektől való rendkívüli irtózásom miatt beszélek köztetek – ez elérte azt a pontot, hogy haragos vagyok. A köztetek végzett munkám egyáltalán nem azonos Jahve Izráelben végzett munkájával, és még kevésbé azonos azzal a munkával, amelyet Jézus végzett Júdeában. Nagy toleranciával beszélek és dolgozom, és haraggal, valamint ítélettel hódítom meg ezeket az elfajzottakat. Ez semmiben nem hasonlít ahhoz, ahogyan Jahve vezette a népét Izráelben. Az Ő munkája Izráelben az volt, hogy élelmet és élő vizet adjon, és tele volt irgalommal és szerető jósággal a népe iránt, miközben ellátta őket. A mai munka egy elátkozott, nem kiválasztott nép között folyik. Nincs bőséges étel, sem az élő víz szomjoltó tápláléka, és még kevésbé bőséges a kínálat az anyagi javakból; csak bőséges ítélet, átok és fenyítés van. Ezek a trágyadombon élő férgek teljesen méltatlanok arra, hogy megszerezzék a hegyeket tele marhákkal és juhokkal, a nagy vagyont és a legszebb gyermekeket az egész országban, amilyenekkel Izráelt megajándékoztam. A kortárs Izráel felajánlja az oltáron a marhákat és juhokat, valamint az arany- és ezüsttárgyakat, amelyekkel táplálom a népét, felülmúlva a Jahve által a törvény szerint megkövetelt tizedet, és így még többet ajándékoztam nekik – több mint százszor annyit, amennyit Izráel a törvény szerint nyert. Az, amivel Izráelt táplálom, felülmúlja mindazt, amit Ábrahám nyert, és mindazt, amit Izsák nyert. Gyümölcsözővé és sokasodóvá teszem Izráel családját, és elterjesztem népemet, Izráelt az egész földön. Akiket megáldok és akikről gondoskodom, azok még mindig Izráel választott népe, vagyis az a nép, amely mindent Nekem szentel, amit Tőlem nyert. Azért, mert Engem tartanak szem előtt, feláldozzák elsőszülött borjaikat és bárányaikat szent oltáromon, és mindenüket felajánlják Előttem, egészen addig a pontig, hogy még újszülött elsőszülött fiaikat is felajánlják, várva visszatérésemet. És mi a helyzet veletek? Felszítjátok haragomat, követeléseket támasztotok Velem szemben, és ellopjátok azok áldozatait, akik felajánlanak nekem dolgokat, és nem tudjátok, hogy megsértetek Engem; így minden, amit ti nyerhettek, sírás és büntetés a sötétségben. Ti sokszor kivívtátok haragomat és Én úgy zúdítottam le égő tüzeimet, hogy jó néhány ember tragikus véget ért, és boldog otthonok váltak kietlen sírokká. Csak végtelen haragot érzek e férgek iránt, és nem áll szándékomban megáldani őket. Csak a munkám érdekében tettem kivételt és emeltelek fel titeket, viseltem el nagy megaláztatást, és munkálkodtam köztetek. Hogyan élhetnék egy házban a trágyadombon hempergő férgekkel, hacsak nem Atyám akaratából? Rendkívüli undort érzek minden tettetek és szavatok iránt; de akárhogy is, mivel némi „érdeklődésem” van a ti mocskosságotok és lázadásotok iránt, ez szavaim nagyszerű gyűjteménye lett. Máskülönben egyáltalán nem maradtam volna köztetek ilyen sokáig. Ezért tudnotok kell, hogy a hozzátok való viszonyulásom csupán együttérzés és szánalom egy cseppnyi szeretet nélkül, és ami irántatok van Bennem, az pusztán tolerancia, mert ezt csak a munkám érdekében teszem. És ti csak azért láttátok tetteimet, mert a szennyességet és a lázadó mivoltot választottam „nyersanyagnak”; máskülönben egyáltalán nem fedném fel tetteimet ezeknek a férgeknek. Csak vonakodva munkálkodom rajtatok, egyáltalán nem azzal a készséggel és hajlandósággal, amellyel Izráelben végeztem munkámat. Elviselem haragomat, miközben kényszerítem magam, hogy beszéljek köztetek. Hogyan tudná elviselni a szemem az ilyen férgek folyamatos látványát, ha nem a nagyobb munkámért? Ha nem az Én nevem érdekében tenném, már régen a legmagasabb magasságokba emelkedtem volna, és teljesen elhamvasztottam volna ezeket a férgeket a trágyadombjukkal együtt! Hogyan engedhetném meg, hogy ezek a gonosz démonok nyíltan ellenálljanak Nekem, a fejüket csóválva a szemem előtt, ha nem az Én dicsőségem kedvéért? Ha nem azért, hogy munkámat a legkisebb akadály nélkül, zökkenőmentesen végezzem el, hogyan engedhettem volna meg ezeknek a férgekhez hasonló embereknek, hogy kényükre-kedvükre bántalmazzanak Engem? Ha száz ember lázadna fel egy izráeli faluban, hogy így ellenálljon Nekem, még ha áldozatokat hoznának is Nekem, akkor is elpusztítanám és a föld repedéseibe vetném őket, hogy így akadályozzam meg, hogy más városokban az emberek valaha is szembe szálljanak Velem. Én egy felemésztő tűz vagyok, és nem tűröm a sértést. Mivel az embert teljes egészében Én teremtettem, bármit mondok és teszek, alá kell vetnie magát, és nem szállhat szembe. Az embernek nincs joga beleavatkozni a munkámba, és még kevésbé jogosult arra, hogy elemezze, mi a helyes vagy helytelen a munkámban és a szavaimban. Én vagyok a Teremtő, és a teremtett lényeknek Engem félő szívvel kell megvalósítaniuk mindent, amit megkövetelek; nem szabad megpróbálniuk vitába szállni Velem, és végképp nem szabadna ellenállniuk. Hatalmammal kormányzom népemet, és minden Általam alkotott teremtett lénynek alá kell vetnie magát az Én hatalmamnak. Bár ma merészek és elbizakodottak vagytok Előttem, bár lázadoztok a szavak ellen, amelyekkel tanítalak benneteket és nem ismeritek a rettegést, Én csak toleranciával fogadom lázadásotokat; nem fogok dühbe gurulni azért, mert apró, jelentéktelen férgek felkavarták a trágyát, hagyva, hogy ez befolyásolja a munkámat. Atyám akarata érdekében eltűröm mindannak a folyamatos létezését, amit utálok és mindazt, amit gyűlölök, és így fogok tenni, amíg a kijelentéseim be nem teljesednek, egészen az utolsó pillanatomig. Ne aggódjatok! Nem fogok egy névtelen féreggel azonos szintre süllyedni, és nem fogom összehasonlítani az Én képességeimet a te képességeiddel. Utállak, de képes vagyok elviselni téged. Te lázadsz Ellenem, de nem menekülhetsz el a nap elől, amikor megfenyítelek téged, amit Atyám megígért Nekem. Egy teremtett féreg győzedelmeskedhet a Teremtő felett? Ősszel a lehulló levelek visszatérnek a gyökereikhez; te visszatérsz „apád” otthonába, és Én is visszatérek Atyám mellé. Engem az Ő gyengéd szeretete kísér majd, téged pedig apád eltiprása követ. Én Atyám dicsőségét fogom viselni, te pedig a tiéd szégyenét. A büntetést, amelyet sokáig visszatartottam, arra fogom használni, hogy elkísérjelek téged, és a több tízezer éve romlott, rothadó húsod fog találkozni büntetésemmel. Befejezem majd rajtad a szavakkal végzett munkámat, amelyet tolerancia kísér, te pedig elkezded betölteni a szavaimban mondott jaj elszenvedésének szerepét. Örvendezni és dolgozni fogok Izráelben; te sírsz és a fogaidat csikorgatod majd, a sárban létezve és haldokolva. Én visszanyerem eredeti formámat és nem maradok többé a mocsokban veled, míg te visszanyered eredeti rútságodat és továbbra is a trágyadombon fogsz turkálni. Amikor munkám és szavaim beteljesednek, az az öröm napja lesz Számomra. Amikor az ellenállásod és lázadásod véget ér, az a sírás napja lesz számodra. Nem fogok együttérezni veled és soha többé nem fogsz látni Engem. Nem fogok többé párbeszédet folytatni veled, és soha többé nem fogsz találkozni Velem. Gyűlölni fogom lázadó mivoltodat, és neked hiányozni fog a kedvességem. Lesújtok rád, és te hiányolni fogsz Engem. Örömmel távozom tőled, és te úgy fogod érezni, hogy tartozol Nekem. Soha többé nem látlak, de te mindig reménykedni fogsz Bennem. Gyűlölni foglak, mert jelenleg ellenállsz Nekem, és hiányozni fogok neked, mert jelenleg megfenyítelek. Nem leszek hajlandó melletted élni, de te keservesen vágyakozni fogsz utána, és az örökkévalóságig sírsz, mert megbánod mindazt, amit Velem tettél. Bűntudatot fogsz érezni lázadó mivoltod és ellenállásod miatt, még arccal a földre is fekszel majd bűnbánattal, és leborulsz Előttem és megesküszöl, hogy soha többé nem lázadsz Ellenem. Szíved mélyén azonban csak Engem fogsz szeretni, de soha nem leszel képes meghallani a hangomat. Szégyenkezni fogsz magad miatt.
Most a te önmagát kényeztető hús-vér testedre nézek, amely megpróbál hízelegni Nekem, és csak egy kis figyelmeztetésem van a számodra; ennek ellenére nem fogok fenyítéssel „szolgálni” neked. Tudnod kellene, hogy milyen szerepet játszol a munkámban, és akkor elégedett leszek. Az ezen túli ügyekben, ha te ellenállsz Nekem, vagy elköltöd a pénzemet, vagy megeszed a Nekem, Jahvénak szánt áldozatokat, vagy ha ti, férgek egymást marjátok, vagy ha ti, kutyaszerű teremtmények veszekedtek, vagy megsértitek egymást – ezek egyikével sem foglalkozom. Nektek csak azt kell tudnotok, hogy miféle dolgok vagytok, és Én elégedett leszek. Mindezektől eltekintve, ha fegyvert akartok fogni egymásra vagy szavakkal csatázni egymással, az rendben van; Én nem kívánok ilyen dolgokba avatkozni és egyáltalán semmi kapcsolatom nincs az emberi ügyekkel. Nem azért, mert nem érdekelnek a köztetek lévő viták; hanem azért, hogy Én nem közületek való vagyok, és mert nem veszek részt a köztetek lévő ügyekben. Én Magam nem vagyok teremtett lény és nem vagyok a világról való, ezért utálom az emberek nyüzsgő életét és a köztük lévő kusza, helytelen kapcsolatokat. Különösen utálom a hangoskodó tömegeket. Ugyanakkor mélyreható ismeretekkel rendelkezem a minden teremtett lény szívében lévő tisztátalanságról, és mielőtt megteremtettelek titeket, már tudtam az emberi szív mélyén létező igazságtalanságról, és ismertem az emberi szívben lévő összes csalárdságot és galádságot. Ezért, még ha egyáltalán nincsenek is nyomok, amikor az emberek igazságtalan dolgokat tesznek, akkor is tudom, hogy a ti szívetekben rejlő igazságtalanság felülmúlja mindannak a gazdagságát, amit teremtettem. Mindegyikőtök a sokaság csúcsára emelkedett; felemelkedtetek, hogy a tömegek ősei legyetek. Ti rendkívül önkényesek vagytok és ámokfutók vagytok az összes féreg között, keresitek a kényelmes helyet, és azzal a gondolattal áltatjátok magatokat, hogy felfaljátok a nálatok kisebb férgeket. Rosszindulatúak és álnokok vagytok a szívetekben, a tenger fenekére süllyedt szellemeken is túltesztek. A trágya alján laktok, és a tetejétől az aljáig addig zavarjátok a kukacokat, amíg nem lesz nyugtuk, egy ideig harcoltok egymással, majd megnyugodtok. Ti nem tudjátok a helyeteket, mégis harcoltok egymással a trágyában. Mit nyerhettek az ilyen harcból? Ha valóban lenne félelem a szívetekben az Én irányomban, hogyan vetélkedhetnétek egymással a hátam mögött? Nem számít, milyen magas pozícióban vagy, nem vagy-e még mindig egy büdös kis féreg a trágyában? Képes leszel-e szárnyakat növeszteni, és galambbá válni az égen? Ti, bűzös kis férgek áldozatokat loptok az Én, vagyis Jahve oltáráról; ezzel meg tudjátok menteni a tönkretett, elpusztított hírneveteket, és Izráel választott népévé válhattok? Szégyentelen nyomorultak vagytok! Az oltáron lévő áldozatokat az emberek ajánlották fel Nekem, az Engem félők ragaszkodásának jeleként. Én rendelkezem felettük és Én használom őket, tehát hogyan foszthatsz meg Engem az emberek által Nekem adott kis gerléktől? Nem félsz Júdássá válni? Nem félsz, hogy földed vérmezővé válik? Te szégyentelen! Azt hiszed, hogy az emberek által felajánlott gerlék azért vannak, hogy a te gyomrodat táplálják, te féreg? Amit neked adtam, az az, amit szívesen és készségesen adok; amit nem adtam neked, annak az Én rendelkezésemre kell állnia. Nem lophatod el egyszerűen az adományaimat. Aki munkálkodik, az Én vagyok, Jahve – a Teremtő –, és az emberek Miattam áldoznak. Azt hiszed, hogy ez a jutalom mindazért a rohangálásért, amit te csinálsz? Te tényleg szégyentelen vagy! Kinek a kedvéért rohangálsz? Csak nem magadért? Miért lopod el az áldozataimat? Miért lopod a pénzt a pénzeszsákomból? Nem vagy-e Iskarióti Júdás fia? A nekem, Jahvénak szánt áldozatokat a papoknak kell élvezniük. Te pap vagy? Önelégülten meg mered enni áldozataimat, még az asztalra is kiteszed őket; te semmit sem érsz! Te értéktelen nyomorult! Az én tüzem, Jahve tüze, el fog égetni téged!