Ha hiszel Istenben, akkor alá kell vetned magad Istennek, át kell ültetned az igazságot a gyakorlatba, és teljesítened kell minden kötelességedet. Ezenkívül meg kell értened azokat a dolgokat, amelyeket meg kellene tapasztalnod. Ha csak azt tapasztalod meg, hogy megmetszenek, fegyelmeznek és megítélnek, ha csak élvezni tudod Istent, de képtelen vagy érezni, amikor Isten fegyelmez vagy megmetsz téged – ez elfogadhatatlan. Talán a finomítás ezen esetében képes vagy megállni a helyedet, de ez még mindig nem elég; tovább kell menetelned előre. Az Isten iránti szeretet leckéje soha nem torpan meg, és nincs vége. Az emberek az Istenben való hitet rendkívül egyszerű dolognak tekintik, de amint némi gyakorlati tapasztalatot szereznek, rájönnek, hogy az Istenben való hit nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Amikor Isten az ember finomításán munkálkodik, az ember szenved. Minél nagyobb mértékű az ember finomítása, annál inkább lesz istenszerető szíve, és annál jobban megnyilatkozik benne Isten hatalma. Ezzel szemben minél kisebb mértékű finomításban részesül egy ember, annál kevésbé lesz istenszerető szíve, és annál kevésbé fog benne megnyilatkozni Isten hatalma. Minél nagyobb mértékű az ilyen ember finomítása és fájdalma, minél több kínt él át, annál mélyebb lesz az Isten iránti szeretete, annál őszintébb lesz az Istenbe vetett hite, és annál mélyrehatóbb lesz az Istenről való tudása. Tapasztalataid során látni fogod, hogy azok az emberek, akik nagyon szenvednek, miközben átesnek a finomításon, akiket sokszor megmetszenek, és sokat fegyelmezik őket, azoknak mély az Isten iránti szeretete, valamint mélyebb és áthatóbb az Istenről való tudása. Azok pedig, akik nem tapasztalták meg, hogy megmetszik őket, csak felületes tudással rendelkeznek. Ők csak annyit tudnak mondani: „Isten olyan jóságos, kegyelmet ad az embereknek, hogy élvezhessék Őt.” Ha az emberek megtapasztalták, hogy megmetszik és fegyelmezik őket, akkor tudnak beszélni Isten valódi ismeretéről. Tehát minél csodálatosabb Isten munkája az emberben, annál értékesebb és jelentősebb. Minél áthatolhatatlanabb számodra, és minél összeegyeztethetetlenebb a te elképzeléseiddel, annál inkább képes Isten munkája meghódítani téged, megnyerni téged és tökéletessé tenni téged. Milyen nagyszerű Isten munkájának a jelentősége! Ha Isten nem ilyen módon finomítaná az embert, ha nem e módszer szerint dolgozna, akkor munkája eredménytelen és jelentőség nélküli lenne. A múltban azt mondták, hogy Isten kiválasztja és megnyeri ezt a csoportot, és teljessé teszi őket az utolsó napokban; ennek rendkívüli jelentősége van. Minél nagyobb munkát végez bennetek, annál mélyebb és tisztább lesz az Isten iránti szeretetetek. Minél nagyobb Isten munkája, annál inkább képes az ember megragadni valamit az Ő bölcsességéből, és annál mélyebb az ember tudása Őróla. Az utolsó napokban véget ér Isten hatezer éves irányítási terve. Valóban könnyen véget érhet? Ha egyszer meghódítja az emberiséget, vége lesz a munkájának? Lehet ez ilyen egyszerű? Az emberek valóban azt képzelik, hogy ez ilyen egyszerű, de amit Isten tesz, az nem ilyen egyszerű. Nem számít, hogy Isten munkájának melyik részét említed, az ember számára mind kifürkészhetetlen. Ha képes lennél kifürkészni, akkor Isten munkájának nem lenne jelentősége vagy értéke. Az Isten által végzett munka kifürkészhetetlen; teljesen ellentétes az elképzeléseiddel, és minél összeegyeztethetetlenebb az elképzeléseiddel, annál inkább azt mutatja, hogy Isten munkája értelmes; ha összeegyeztethető lenne az elképzeléseiddel, akkor értelmetlen lenne. Ma úgy érzed, hogy Isten munkája annyira csodálatos, és minél csodálatosabbnak érzed, annál inkább érzed, hogy Isten kifürkészhetetlen, és látod, hogy milyen nagyszerűek Isten tettei. Ha csak valami felszínes, felületes munkát végezne az ember meghódítására, és utána nem tenne semmi mást, akkor az ember képtelen lenne meglátni Isten munkájának jelentőségét. Bár most egy kicsi finomításban részesülsz, ez nagy előnyt jelent az életben való növekedésed szempontjából; ezért a lehető legnagyobb szükség van arra, hogy ilyen nehézségeken menj keresztül. Ma egy kicsi finomításban részesülsz, de azután valóban képes leszel meglátni Isten tetteit, és végül azt fogod mondani: „Isten tettei olyan csodálatosak!” Ezek a szavak lesznek a szívedben. Miután egy ideig megtapasztalták az Isten általi finomítást (a szolgálattevők próbatételét és a fenyítés idejét), néhányan végül azt mondták: „Igazán nehéz Istenben hinni!” Az a tény, hogy az „igazán nehéz” kifejezést használták, azt mutatja, hogy Isten tettei kifürkészhetetlenek, és Isten munkája nagy jelentőséggel és értékkel bír, továbbá az Ő munkája rendkívül méltó arra, hogy az ember becsben tartsa. Ha neked a legcsekélyebb tudásod sem lenne, miután Én annyi munkát végeztem, akkor is értékes lenne a munkám? Ez azt mondatná veled: „Isten szolgálata tényleg nehéz, Isten tettei olyan csodálatosak, és Isten valóban bölcs! Isten olyan szeretetreméltó!” Ha egy bizonyos tapasztalási időszak átélése után képes vagy ilyen szavakat mondani, akkor az azt bizonyítja, hogy elnyerted Isten munkáját magadban. Egy nap, amikor külföldön terjeszted az evangéliumot, és valaki megkérdezi tőled: „Hogy állsz az Istenbe vetett hiteddel?”, azt tudod majd mondani: „Isten tettei oly csodálatosak!” Érezni fogják, hogy a szavaid valós tapasztalatokról szólnak. Ez az igazi tanúságtétel. El fogod mondani, hogy Isten munkája tele van bölcsességgel, és az Ő rajtad végzett munkája valóban meggyőzött téged, és meghódította a szívedet. Mindig szeretni fogod Őt, mert Ő több mint méltó az emberiség szeretetére! Ha tudsz beszélni ezekről a dolgokról, akkor meg tudod hatni az emberek szívét. Ez mind tanúságtétel. Ha képes vagy hangzatos tanúságot tenni és könnyekig meghatni az embereket, az azt mutatja, hogy valóban olyan vagy, aki szereti Istent, mert képes vagy tanúságot tenni az Isten iránti szeretetről, és rajtad keresztül Isten cselekedetei bizonyságot nyerhetnek. A tanúságtételed arra sarkall másokat, hogy keressék Isten munkáját, hogy megtapasztalják Isten munkáját, és bármilyen környezetben is tapasztalnak, képesek lesznek helytállni. Ez a tanúságtétel egyetlen hiteles módja, és pontosan ez az, amit most tőled megkövetelnek. Látnod kell, hogy Isten munkája rendkívül értékes és méltó arra, hogy az emberek megbecsüljék, hogy Isten olyan becses és bőséges; nemcsak beszélni tud, hanem meg is tudja ítélni az embereket, meg tudja finomítani a szívüket, örömet tud szerezni nekik, meg tudja nyerni őket, meg tudja hódítani őket és tökéletessé tudja tenni őket. Tapasztalataidból látni fogod, hogy Isten nagyon szeretetreméltó. Hát mennyire szereted most Istent? Tényleg szívből tudod mondani ezeket a dolgokat? Amikor képes vagy ezeket a szavakat a szíved mélyéből kimondani, akkor tudsz majd tanúságot tenni. Amint a tapasztalatod eléri ezt a szintet, képes leszel tanúskodni Isten mellett, és alkalmas leszel rá. Ha tapasztalásodban nem éred el ezt a szintet, akkor még mindig túl messze leszel. Normális, ha az emberek gyengeséget mutatnak a finomítás folyamán, de a finomítás után majd azt mondhatod: „Isten olyan bölcs az Ő munkájában!” Ha valóban képes vagy eljutni e szavak gyakorlati megértéséhez, akkor ez olyasvalami lesz, amit becsben tartasz, és a tapasztalatodnak értéke lesz.

Mire kellene most törekedned? Hogy képes vagy-e tanúságot tenni Isten munkájáról, vagy sem, hogy képes vagy-e Isten tanúságtételévé és megnyilvánulásává válni, vagy sem, és hogy alkalmas vagy-e arra, hogy Ő használjon téged, vagy sem – ezekre a dolgokra kell törekedned. Mennyi munkát végzett benned Isten valójában? Mennyit láttál, mennyit fogtál fel? Mennyit tapasztaltál és ízleltél? Függetlenül attól, hogy Isten próbára tett-e téged, megmetszett-e, vagy fegyelmezett-e téged, az Ő cselekedetei és az Ő munkája megvalósultak rajtad. De mint Istenben hívő ember, és mint olyasvalaki, aki hajlandó arra törekedni, hogy tökéletességre jusson Általa, képes vagy tanúságot tenni Isten munkájáról a gyakorlati tapasztalatod alapján? Képes vagy gyakorlati tapasztalatodon keresztül megélni Isten igéjét? Képes vagy saját gyakorlati tapasztalataid által másokról gondoskodni, és egész életedet arra fordítani, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról? Ahhoz, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, a tapasztalatodra, tudásodra és az általad megfizetett árra kell támaszkodnod. Csak így tudsz eleget tenni az Ő szándékainak. Olyasvalaki vagy, aki tanúságot tesz Isten munkájáról? Megvan benned ez a törekvés? Ha képes vagy tanúságot tenni az Ő nevéről, és még inkább az Ő munkájáról, és ha annak a képnek megfelelően tudsz élni, amelyet Ő megkövetel a népétől, akkor te Isten tanúja vagy. Hogyan teszel ténylegesen tanúságot Istenről? Úgy, hogy törekszel és vágyakozol arra, hogy megéld Isten igéjét, továbbá azáltal, hogy szavaiddal tanúságot teszel, lehetővé teszed az embereknek, hogy megismerjék az Ő munkáját és lássák a tetteit. Ha valóban törekszel minderre, akkor Isten tökéletessé fog tenni téged. Ha csak arra törekszel, hogy Isten tökéletessé tegyen, és a legvégén áldott legyél, akkor az Istenbe vetett hited perspektívája nem tiszta. Azt kellene keresned, hogy miként láthatod Isten tetteit a való életben, hogyan felelhetsz meg Neki, amikor kinyilatkoztatja neked az Ő szándékait, és hogyan kellene tanúságot tenned az Ő csodálatosságáról és bölcsességéről, valamint hogyan kellene tanúságot tenned arról, hogyan fegyelmez és hogyan metsz meg téged. Mindezek olyan dolgok, amelyeken most el kellene gondolkodnod. Ha az Istent szerető szíved kizárólag azért van, hogy Isten dicsőségében részesülhess, miután Ő tökéletessé tesz téged, akkor az még mindig elégtelen, és nem felel meg Isten követelményeinek. Képesnek kell lenned arra, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, eleget tegyél az Ő igényeinek, és gyakorlati módon megtapasztald az embereken végzett munkáját. Legyen szó fájdalomról, könnyekről vagy szomorúságról, mindezeket meg kell tapasztalnod a gyakorlatodban. Az a céljuk, hogy tökéletesítsenek téged, mint olyasvalakit, aki tanúságot tesz Istenről. Pontosan mi az, ami most arra kényszerít, hogy szenvedj és tökéletességre törekedj? A jelenlegi szenvedésed tényleg azért van, hogy szeresd Istent és tanúságot tegyél róla? Vagy a testi áldásokért, a jövőbeli kilátásaidért és sorsodért? Minden szándékodat, motivációdat és az általad hajszolt célokat ki kell igazítani, és nem irányíthatja őket a saját akaratod. Ha egy ember azért törekszik a tökéletességre, hogy áldásokat kapjon és uralkodjon, míg egy másik ember azért törekszik a tökéletességre, hogy Istennek megfeleljen és gyakorlati tanúságot tegyen Isten munkájáról, akkor a két törekvés közül melyiket választanád? Ha az elsőt választanád, akkor még mindig túl messze lennél Isten normáitól. Egyszer azt mondtam, hogy tetteimet az egész világegyetemben nyíltan megismerik majd, és Királyként uralkodom majd a világegyetemben. Másrészt, a ti megbízatásotok az, hogy menjetek, és tegyetek tanúságot Isten munkájáról, nem pedig az, hogy királyok legyetek és megjelenjetek az egész univerzum előtt. Hadd töltsék be Isten tettei a kozmoszt és az égboltot! Hadd lássa és ismerje el őket mindenki! Ezek a szavak Magával Istennel kapcsolatban hangzanak el, és amit az embereknek tenniük kell, az az, hogy tanúságot tesznek Istenről. Mennyit tudsz most Istenről? Milyen mértékben tudsz Istenről tanúságot tenni? Mi a célja annak, hogy Isten tökéletesíti az embert? Ha egyszer megérted Isten szándékait, hogyan kell tekintetbe venned az Ő szándékait? Ha hajlandó vagy tökéletességre jutni és tanúságot tenni Isten munkájáról azáltal, amit megélsz, ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor semmi sem túl nehéz. Amire az embereknek most szükségük van, az a hit. Ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor könnyű elengedni minden negativitást, passzivitást, lustaságot és a test elképzeléseit, világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, lázadó beállítottságot, érzéseket, és így tovább.

A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, vagy negatívak, vagy nincsenek tisztában Isten szándékával, vagy a gyakorlathoz vezető útjukkal. De mindenesetre legyen hited Isten munkájában, Jóbhoz hasonlóan nem szabad megtagadnod Istent. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy az emberi életben minden dolgot Jahve adományozott, és Jahve az, aki mindezt el is veszi. Bármilyen próbatételen kellett is átmennie, ő megtartotta ezt a hitet. A te tapasztalatod szerint, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mész keresztül Isten szavai által, amit Isten az emberiségtől megkövetel – röviden szólva –, az a hitük és az Istent szerető szívük. Azzal, hogy így dolgozik, az emberek hitét, szeretetét és törekvéseit tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az embereken, és ők nem látják, nem érzik; ilyen körülmények között szükség van a hitedre. Az emberek hitére akkor van szükség, amikor valami nem látható szabad szemmel, és a te hitedre akkor van szükség, amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az az elvárás veled szemben, hogy legyen hited, határozott álláspontod és állj erősen a bizonyságtételedben. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak a hitedből kiindulva leszel képes meglátni Istent, és amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged. Hit nélkül nem tudja ezt megtenni. Isten megajándékoz téged azzal, aminek az elnyerésében reménykedsz. Ha nincs hited, akkor nem juthatsz tökéletességre, és nem láthatod Isten cselekedeteit, még kevésbé az Ő mindenhatóságát. Ha van hited abban, hogy gyakorlati tapasztalataid során látni fogod az Ő cselekedeteit, akkor Isten meg fog jelenni neked, meg fog világosítani és vezetni fog téged belülről. E hit nélkül Isten nem lesz képes erre. Ha elvesztetted az Istenbe vetett reményt, akkor hogy leszel képes megtapasztalni az Ő munkáját? Ezért, ha van hited, és nem táplálsz kételyeket Istennel kapcsolatban, ha valóban hiszel Benne, bármit is tesz, csak akkor világosít és világít meg téged a tapasztalataidon keresztül, és csak akkor leszel képes meglátni az Ő tetteit. Mindezek a dolgok a hit által érhetők el. A hit csak a finomításon keresztül jön létre, és finomítás hiányában a hit nem tud fejlődni. Mire utal ez a szó, hogy „hit”? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a nehézségek és a finomítás idején, és a hit olyasvalami, amit finomítás követ; a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Nem számít, hogyan munkálkodik Isten, és nem számít a környezeted, te képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerését áhítani, továbbá megérted az Ő tetteit, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni. Ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez mutatja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor lehet igaz hited Istenben, ha képes vagy a finomítás által kitartóan törekedni az igazságra, ha képes vagy igazán szeretni Istent, és soha nem kételkedsz Benne, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és ha képes vagy a mélységben keresni az Ő szándékait, és tekintettel lenni a szándékaira. A múltban, amikor Isten azt mondta, hogy királyként fogsz uralkodni, szeretted Őt, és amikor nyíltan megmutatta Magát neked, üldözted Őt. Most viszont Isten rejtve van, nem láthatod Őt, és csapások értek téged – akkor most elveszíted a reményt Istenben? Tehát mindenkor az életre kell törekedned, és arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ezt hívják valódi hitnek, és ez a szeretet legigazabb és legszebb fajtája.

A múltban az emberek mind Isten elé járultak, hogy meghozzák elhatározásaikat, és azt mondták: „Még ha senki más nem is szereti Istent, nekem szeretnem kell Őt.” De most elér a finomítás, és mivel ez nem egyezik a te elképzeléseiddel, elveszíted az Istenbe vetett hitedet. Ez valódi szeretet? Sokszor olvastál már Jób tetteiről – elfelejtetted őket? Az igazi szeretet csak a hiten belülről formálódhat. Az Isten iránti valódi szeretet az általad átélt finomítások révén alakul ki benned, és a hited által vagy képes arra, hogy gyakorlati tapasztalataidban tekintettel legyél Isten szándékaira, és szintén a hited által lázadsz fel a saját tested ellen és törekszel az életre; ezt kellene tennie az embereknek. Ha ezt teszed, akkor képes leszel meglátni Isten tetteit, de ha nincs hited, akkor képtelen leszel meglátni Isten cselekedeteit, vagy megtapasztalni az Ő munkáját. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell mindennel: a szenvedni akarással, hittel, kitartással, alávetettséggel, és azzal a képességgel, hogy megtapasztald Isten munkáját, felfogd az Ő szándékait, tekintettel legyél az Ő bánatára, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak rohansz előre az úton, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked alá kell vetned magad az Ő vezénylésének, és késznek kell lenned arra, hogy inkább elátkozd a saját testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, eleget kell tenned Istennek, akkor is, ha keservesen sírsz, vagy ha vonakodsz megválni valamelyik szeretett tárgytól. Csak ez az igazi szeretet és hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind az akarattal, hogy elszenvedd a nehézségeket, mind az igaz hittel, és akarnod kell lázadni a test ellen. Kész kell lenned elviselni a nehézségeket és veszteségeket a saját érdekeidben, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást tanúsíthatsz. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

Valakinek, aki Istent szolgálja, nemcsak azt kell tudnia, hogyan kell Érte szenvedni; ennél is jobban meg kell értenie, hogy az Istenben való hit célja az, hogy az Isten iránti szeretetre törekedjen. Isten nemcsak azért használ téged, hogy finomítson vagy szenvedésre késztessen, hanem inkább azért használ, hogy megismerhesd az Ő tetteit, megismerd az emberi élet valódi jelentőségét, és különösen azért, hogy megtudd, hogy Istent szolgálni nem könnyű feladat. Isten munkájának megtapasztalása nem arról szól, hogy élvezd a kegyelmet, hanem inkább arról, hogy szenvedj az Iránta való szeretetért. Mivel élvezed Isten kegyelmét, az Ő fenyítését is élvezned kell; ezt mind meg kell tapasztalnod. Megtapasztalhatod, hogy Isten megvilágosít téged belül, és azt is megtapasztalhatod, hogyan metsz meg és hogyan ítél meg téged. Ily módon a tapasztalatod átfogó lesz. Isten elvégezte rajtad az ítélet és a fenyítés munkáját. Isten igéje megmetszett téged, de nem csak ezt tette; megvilágosított és megvilágított téged. Amikor negatív és gyenge vagy, Isten aggódik érted. Mindezen munkának az a célja, hogy tudassa veled, hogy mindent, ami az emberrel kapcsolatos, Isten vezényel. Talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit a szenvedésről szól, vagy arról, hogy mindenféle dolgot tegyél Érte; talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit célja az, hogy a tested békében legyen, vagy hogy minden simán menjen az életedben, vagy mindenben kényelmed és nyugalmad legyen. Ezek közül azonban egyik sem olyan cél, amelyet az embereknek az Istenbe vetett hitükhöz kellene kötniük. Ha ilyen célokból hiszel, akkor a nézőpontod helytelen, és egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletességre juss. Isten cselekedetei, Isten igazságos természete, bölcsessége, szavai, csodálatossága és kifürkészhetetlensége mind olyan dolgok, amelyeket az embereknek meg kellene érteniük. Ha ezt megértetted, arra kell használnod, hogy megszabadítsd a szívedet minden személyes követeléstől, reménytől és elképzeléstől. Csak ezeknek a dolgoknak a kiküszöbölésével tudsz megfelelni az Isten által megkövetelt feltételeknek, és csak ezáltal lehet életed és tehetsz eleget Istennek. Az Istenben való hit célja az, hogy eleget tégy Neki, és az Általa megkövetelt beállítottság szerint élj, hogy az Ő cselekedetei és dicsősége megnyilatkozhasson ezen az érdemtelen emberekből álló csoporton keresztül. Ez az Istenbe vetett hit helyes perspektívája, és ez az a cél is, amelyre törekedned kell. Helyes nézőponttal kell rendelkezned az Istenben való hitről, és törekedned kell arra, hogy megszerezd Isten szavait. Enned és innod kell Isten szavait, és képesnek kell lenned megélni az igazságot, továbbá különösen képesnek kell lenned meglátni az Ő gyakorlati cselekedeteit, az Ő csodálatos tetteit az egész világegyetemben, valamint azt a gyakorlati munkát, amit a testben végez. Az emberek gyakorlati tapasztalataikon keresztül értékelhetik, hogy Isten miként munkálkodik rajtuk, és melyek az Ő szándékai velük kapcsolatban. Mindennek az a célja, hogy felszámolja az emberek romlott, sátáni beállítottságát. Miután kiűztél magadból minden tisztátalanságot és igazságtalanságot, elvetetted rossz szándékaidat, és kialakítottad az igaz hitet Istenben – csak igaz hittel tudod igazán szeretni Istent. Csak a Belé vetett hitedre alapozva tudod Istent igazán szeretni. Elérheted az Isten iránti szeretetet anélkül, hogy hinnél benne? Mivel hiszel Istenben, nem lehetsz összezavarodott ezzel kapcsolatban. Vannak, akik megtelnek életerővel, amint látják, hogy az Istenbe vetett hit áldásokat hoz számukra, de aztán minden energiájukat elveszítik, amikor észreveszik, hogy finomításokat kell elszenvedniük. Ez lenne az Istenben való hit? Végső soron teljes és tökéletes alávetettségre kell jutnod a hitedben Isten előtt. Hiszel Istenben, de még mindig vannak követeléseid Vele szemben, sok vallásos elképzelésed van, melyeket nem tudsz letenni, személyes érdekeid, melyeket nem tudsz elengedni, továbbá még mindig keresed a test áldásait, és azt akarod, hogy Isten mentse meg a testedet és a lelkedet – ezek mind olyan emberek viselkedési formái, akiknek rossz a perspektívája. Bár a vallásos hiedelmekkel rendelkező emberek hisznek Istenben, mégsem igyekeznek megváltoztatni beállítottságukat, és nem törekszenek Isten megismerésére, hanem inkább csak a test érdekeit hajszolják. Közületek sokaknak olyan hitei vannak, amelyek a vallási meggyőződések kategóriájába tartoznak; ez nem igazi istenhit. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, olyan szívük kell hogy legyen, amely kész szenvedni Őérte, és meg kell legyen bennük az akarat, hogy feladják magukat. Ha az emberek nem teljesítik ezt a két feltételt, akkor az Istenbe vetett hitük nem érvényes, és nem lesznek képesek változást elérni a beállítottságukban. Csak azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik valóban az igazságra törekednek, akik meg akarják ismerni Istent és az életre törekednek.

Amikor próbatételekben van részed, hogy fogod alkalmazni Isten munkáját a próbatételek kezelésében? Negatív leszel, vagy pozitív nézőpontból fogod megérteni Isten próbatételeit és az emberen végzett finomítását? Mit fogsz nyerni Isten próbatételei és finomításai által? Növekedni fog az Isten iránti szereteted? Amikor finomításnak vagy kitéve, képes leszel alkalmazni Jób próbatételeit, és komolyan részt venni Isten benned végzett munkájában? Látod, hogy Isten hogyan teszi próbára az embert Jób próbatételein keresztül? Milyen inspirációt hozhatnak számodra Jób próbatételei? Hajlandó leszel tanúságot tenni Isten mellett a finomítások közepette, vagy a testet akarod kielégíteni egy kényelmes környezetben? Valójában hogy látod az Istenbe vetett hitet? Tényleg Őérte van, és nem a testért? Tényleg van célod, amit el akarsz érni? Hajlandó vagy átesni a finomításokon, hogy Isten által tökéletességre juthass, vagy inkább azt szeretnéd, ha Isten megfenyítene és megátkozna? Valójában hogy vélekedsz az Istenről való tanúságtételről? Mit kellene tennie az embereknek bizonyos környezetekben, hogy valódi tanúságot tegyenek Istenről? Miután a gyakorlatias Isten oly sok mindent feltárt a benned végzett gyakorlati munkája során, miért vannak mindig olyan gondolataid, hogy elmenj? Az Istenbe vetett hited Istenért van? A legtöbbetek számára a hitetek egy számítás része, amelyet a saját nevetekben, a saját személyes hasznotok érdekében végeztek. Nagyon kevesen hisznek Istenben Istenért; vajon ez nem lázadás?

A finomítási munka célja elsősorban az emberek hitének tökéletesítése. Végül azt éri el, hogy el akarsz menni, ugyanakkor nem tudsz; egyesek még akkor is képesek hinni, amikor a remény legapróbb foszlányától is meg vannak fosztva; és az emberek már egyáltalán nem reménykednek saját jövőbeli kilátásaikat illetően. Csak ekkor fejezi be Isten a finomítást. Az ember még mindig nem jutott el az élet és halál között lebegés szakaszába, és nem ízlelte meg a halált, így a finomítás folyamata még nem fejeződött be. Még azok sem lettek a lehető legjobban finomítva, akik a szolgálattevők szintjén álltak. Jób szélsőséges finomításon esett át, és semmire sem támaszkodhatott. Az embereknek addig a pontig kell eljutniuk a finomításban, ahol nincs reményük és nincs mire támaszkodniuk – csak ez a valódi finomítás. A szolgálattevők idején, ha a szíved mindig csendes volt Isten előtt, és ha bármit is tett, és bármik is voltak az Ő rád vonatkozó szándékai, mindig alávetetted magad az Ő intézkedéseinek, akkor az út végén mindent megértettél, amit Isten tett. Te Jób próbatételein mész keresztül, ugyanakkor Péter próbatételein is átesel. Amikor Jób megmérettetett, akkor szilárdan megállt bizonyságtételében, és végül Jahve megnyilatkozott neki. Csak azután vált méltóvá arra, hogy meglássa Isten arcát, miután bizonyságtételében szilárdan megállt. Vajon miért hangzott ez el: „Elrejtőzöm a szenny földje elől, de megmutatom Magam a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó meglátni Isten arcát, ha szent vagy és bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Ha nem tudsz tanúságot tenni Érte, akkor nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz szilárdan megállni Mellette való bizonyságtételedben, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette elátkozta a saját testét és nem panaszkodott Istenre, és képes volt meggyűlölni saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és még mindig olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen alávetett Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid vagy saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeklődésed van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy félretenni őket, és tudást szerezni Isten cselekedeteiről ezekből a dolgokból, továbbá ha a finomítások közepette felfeded istenszerető szívedet, akkor ez megállás a tanúságtételben. Ha az otthonod békés, élvezed a test kényelmét, senki sem üldöz téged, valamint fivéreid és nővéreid az egyházban engedelmeskednek neked, akkor meg tudod mutatni istenszerető szívedet? Ez a helyzet tud rajtad finomítani? Csak a finomításon keresztül mutatkozhat meg istenszerető szíved, és csak olyan dolgok által juthatsz tökéletességre, amelyek nem egyeznek az elképzeléseiddel. Sok ellentétes és negatív dolog szolgálatával, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarkeltéseinek és félrevezetéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal tökéletesíti a képességedet a Sátán felismerésére, hogy meggyűlölhesd a Sátánt és fellázadhass ellene.

Számos tapasztalatod a kudarcról, gyengeségről és a negatív időszakaid mind Isten próbatételeinek nevezhetők. Ez azért van, mert minden Istentől származik, és minden dolog és esemény az Ő kezében van. Akár kudarcot vallasz, akár gyenge vagy és botladozol, minden Istenen múlik, és az Ő kezében van. Isten szemszögéből nézve ez egy próbatétel számodra, és ha ezt nem ismered fel, akkor kísértéssé válik. Kétféle állapot van, amit az embereknek fel kellene ismerniük: az egyik a Szentlélektől származik, a másik valószínű forrása pedig a Sátán. Az egyik olyan állapot, amelyben a Szentlélek megvilágít téged, és lehetővé teszi, hogy megismerd önmagad, megutáld önmagad és megbánást tanúsíts, valamint képes legyél valódi szeretetet érezni Isten iránt, és szívedet az Ő megelégedésére fordítani. A másik egy olyan állapot, amelyben ismered önmagad, de negatív és gyenge vagy. Azt is mondhatnánk, hogy ez az állapot az Isten általi finomítás, és azt is, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha felismered, hogy ez Isten üdvössége számodra, és ha úgy érzed, hogy most már mélyen az Ő adósa vagy, és ha mostantól kezdve igyekszel visszafizetni Neki, és többé nem esel ilyen züllöttségbe, ha minden erődet arra fordítod, hogy edd és idd Ő szavait, és ha mindig hiányosnak tartod magad, és a szíved vágyakozik, akkor ez Isten általi próbatétel. Miután a szenvedés véget ért, és újra előrehaladsz, Isten továbbra is vezet, megvilágít, megvilágosít és táplál majd téged. De ha ezt nem ismered fel, és negatív vagy, egyszerűen átadod magad a kétségbeesésnek, ha így gondolkozol, akkor a Sátán kísértése fog hatalmába keríteni. Amikor Jób próbatáteleken ment keresztül, Isten és a Sátán fogadtak egymással, és Isten megengedte a Sátánnak, hogy sanyargassa Jóbot. Bár Isten tette próbára Jóbot, valójában a Sátánnal volt dolga. A Sátán számára ez Jób megkísértése volt, Jób viszont Isten oldalán állt. Ha ez nem így lett volna, akkor Jób kísértésbe esett volna. Amint az emberek kísértésbe esnek, veszélybe kerülnek. Mondhatjuk, hogy a finomításon való átesés Isten általi próbatétel, de ha nem vagy jó állapotban, akkor azt lehet mondani, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha nem vagy tisztában a látomással, a Sátán megvádol majd és elhomályosít téged a látomás tekintetében. Kísértésbe esel, mielőtt észrevennéd.

Ha nem tapasztalod meg Isten munkáját, akkor soha nem leszel képes tökéletessé válni. A megtapasztalásod során bele kell menned a részletekbe is. Például, hogy milyen dolgok vezetnek téged arra, hogy elképzelések és túlzott indítékok alakuljanak ki benned, és milyen megfelelő gyakorlataid vannak arra, hogy ezeket a problémákat kezeld? Ha megtapasztalhatod Isten munkáját, az azt jelenti, hogy érett vagy. Ha csak látszólag van életerőd, az nem igazi érettség, és egyáltalán nem leszel képes helytállni. Csak ha képesek vagytok megtapasztalni Isten munkáját, és képesek vagytok megtapasztalni és átgondolni azt bármikor és bárhol, ha képesek vagytok elhagyni a pásztorokat és önállóan élni Istenre hagyatkozva, és képesek vagytok meglátni Isten gyakorlatias cselekedeteit – csak akkor fogtok megfelelni Isten szándékainak. Jelenleg a legtöbb ember nem tudja, hogyan kell tapasztalni, és amikor találkoznak egy problémával, nem tudják, hogyan kezeljék; képtelenek megtapasztalni Isten munkáját, és nem tudnak szellemi életet élni. Bele kell vinned Isten szavait és munkáját a gyakorlati életedbe.

Néha Isten ad neked egyfajta érzést, egy olyan érzést, amely miatt elveszíted belső örömödet és elveszíted Isten jelenlétét, annyira, hogy elmerülsz a sötétségbe. Ez a finomítás egy fajtája. Bármikor, bármit teszel, az mindig balul sül el, vagy falnak ütközöl. Ez az Isten általi fegyelmezés. Néha, amikor olyasmit teszel, ami lázadó Istennel szemben és ellenáll Neki, lehet, hogy senki más nem tud róla, de Isten igen. Ő nem fog elengedni téged, és meg fog fegyelmezni. A Szentlélek munkája nagyon részletekbe menő. Ő nagyon gondosan megfigyeli az emberek minden szavát és tettét, minden cselekedetét és mozdulatát, minden gondolatát és eszméjét, hogy az emberek belső tudatosságot szerezhessenek ezekről a dolgokról. Egyszer csinálsz valamit, ami rosszul sül el, aztán megint csinálsz valamit, ami szintén rosszul sül el, és fokozatosan megérted a Szentlélek munkáját. A sokszoros fegyelmezés révén tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, és mi az, ami nincs összhangban az Ő szándékaival. A végén megfelelő válaszokat fogsz adni a Szentlélek vezetésére, ami a bensődből fakad. Néha lázadozni fogsz, és Isten belülről megdorgál. Mindez Isten fegyelmezéséből ered. Ha nem becsülöd meg Isten szavát, ha semmibe veszed az Ő munkáját, akkor nem fog veled törődni. Minél komolyabban veszed Isten szavait, annál jobban meg fog téged világosítani. Jelenleg vannak olyan emberek az egyházban, akiknek kusza és zavaros a hitük, és sok helytelen dolgot tesznek, és fegyelem nélkül cselekszenek, így a Szentlélek munkája nem látható bennük tisztán. Vannak, akik fegyelem nélkül a pénzkeresés kedvéért elhagyják a kötelességeiket, és elmennek vállalkozást vezetni; az ilyen emberek még nagyobb veszélyben vannak. Nem pusztán jelenleg nincs meg bennük a Szentlélek munkája, de a jövőben is nehéz lesz őket tökéletesíteni. Sokan vannak, akikben nem látható a Szentlélek munkája, és akikben nem látható Isten fegyelmezése. Ők azok, akik nincsenek tisztában Isten szándékaival, és nem ismerik az Ő munkáját. Azok, akik a finomítások közepette is szilárdan helyt tudnak állni, akik követik Istent, bármit is tesz, és legalább arra képesek, hogy ne távozzanak, vagy elérjék annak a 0,1 százalékát, amit Péter elért, jól csinálják, de nincs értékük abból a szempontból, hogy Isten használja őket. Sokan gyorsan megértik a dolgokat, igaz szeretettel viseltetnek Isten iránt, képesek meghaladni Péter szintjét, és Isten rajtuk végzi el a tökéletesítés munkáját. Az ilyen emberekhez eljut a fegyelmezés és a megvilágosodás, és ha van bennük valami, ami nem egyezik Isten szándékaival, azt azonnal el tudják vetni. Az ilyen emberek aranyat, ezüstöt és drágakövet érnek – az ő értékük a legnagyobb! Ha Isten sokféle munkát végzett, de te még mindig olyan vagy, mint a homok vagy a kő, akkor értéktelen vagy!

Isten munkája a nagy vörös sárkány országában csodálatos és kifürkészhetetlen. Az emberek egy csoportját tökéletesíti, másokat pedig kivet, mert mindenféle ember van az egyházban – vannak, akik szeretik az igazságot, és vannak, akik nem; vannak, akik megtapasztalják Isten munkáját, és vannak, akik nem; vannak, akik teljesítik kötelességüket, és vannak, akik nem; vannak, akik tanúságot tesznek Istenről, és vannak, akik nem – egy részük pedig álhívő és gonosz ember, ők biztosan ki lesznek vetve. Ha nem ismered világosan Isten munkáját, akkor negatív leszel; ez azért van, mert Isten munkája csak az emberek kisebb részében látható. Ekkor válik világossá, hogy ki szereti igazán Istent és ki nem. Azok, akik igazán szeretik Istent, azokban megvan a Szentlélek munkája, míg azok, akik nem szeretik Őt igazán, a munkája minden egyes lépése által le fognak lepleződni. Ők lesznek azok, akik majd ki lesznek vetve. Ezek az emberek a hódító munka során fognak lelepleződni, ők olyan emberek, akik nem értékesek ahhoz, hogy tökéletességre jussanak. Akik tökéletessé váltak, azokat Isten a maguk teljességében nyerte meg, és képesek úgy szeretni Istent, ahogy Péter. Akik meg lettek hódítva, azokban nincs spontán szeretet, hanem csak passzív szeretet, és kényszerből szeretik Istent. A spontán szeretet a gyakorlati tapasztalatok által szerzett megértés révén fejlődik ki. Ez a szeretet betölti az ember szívét, és önként odaadóvá teszi őt Isten iránt; Isten szavai lesznek számára az alap, és képes szenvedni Istenért. Természetesen ezekkel a dolgokkal az rendelkezik, akit Isten tökéletessé tett. Ha csak arra törekszel, hogy meghódítson, akkor nem tudsz tanúságot tenni Istenért; ha Isten csak az emberek meghódításán keresztül éri el megmentésüket, akkor a szolgálattevők lépése fejezné be a munkát. Isten végső célja azonban nem az emberek meghódítása, hanem az emberek tökéletesítése. Tehát ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ez a szakasz a hódítás munkája, mondjuk inkább azt, hogy a tökéletesség és a kivetés munkája. Néhány ember még nem lett teljesen meghódítva, és a meghódítás során az emberek egy csoportja tökéletességre jut. Ez a két munka együttesen valósul meg. Az emberek még egy ilyen hosszan tartó munka alatt sem távoztak, ami azt mutatja, hogy a hódítás célja megvalósult – ez a hódítás egyik ténye. A finomítások nem a hódítás, hanem a tökéletesedés érdekében történnek. Finomítások nélkül az emberek nem tudnának tökéletességre jutni. Tehát a finomítások valóban értékesek! Ma az emberek egy csoportja tökéletesítésen megy át és megnyeretnek. A korábban említett tíz áldás mind azoknak szólt, akik tökéletessé lettek. Minden, ami a földi képük megváltoztatásával kapcsolatos, azoknak szól, akik tökéletessé lettek. Akik nem jutottak tökéletességre, azok nem jogosultak arra, hogy megkapják Isten ígéreteit.