Pontosan mennyire szereted ma Istent? És pontosan mennyit tudsz mindarról, amit Isten végzett rajtad? Ezeket a leckéket kellene megtanulnod. Amikor Isten a földre érkezik, minden, amit az emberen végzett, és amit az embernek látnia engedett, azért történt, hogy az ember szeresse és igazán megismerje Őt. Az, hogy az ember képes szenvedni Istenért, és képes volt idáig eljutni, az egyfelől Isten szeretetének, másfelől Isten üdvösségének köszönhető; még inkább az ítélet és a fenyítés munkájának, amelyet Isten az emberen véghezvitt. Ha nélkülözitek Isten ítéletét, fenyítését és próbatételeit, és ha Isten nem vetett alá benneteket szenvedésnek, akkor őszintén szólva nem fogjátok igazán szeretni Istent. Minél hatalmasabb Isten munkája az emberen, minél nagyobb az ember szenvedése, annál jobban demonstrálja, mennyire jelentőségteljes Isten munkája, és annál inkább képes annak az embernek a szíve igazán szeretni Istent. Hogyan érhető el az Isten iránti szeretet leckéje? Nehézség és finomítás nélkül, fájdalmas próbatételek nélkül – továbbá, ha Isten nem ajándékozna semmi mást az embernek, mint kegyelmet, szerető kedvességet és irgalmat – képes lennél-e eljutni arra a pontra, hogy igazán szeresd Istent? Egyfelől az ember Isten próbatételei során ismeri meg saját hiányosságait, és látja be, milyen jelentéktelen, megvetésre méltó és alacsony rendű ő valójában, hogy nincs semmije, és ő maga is semmi; másfelől a próbatételek során Isten bizonyos környezeteket alakít ki az ember számára, hogy azokban az ember jobban megtapasztalhassa Isten szeretetreméltóságát. Bár a fájdalom nagy és néha leküzdhetetlen – akár a megsemmisítő gyász szintjét is elérheti –, miután az ember megtapasztalta, belátja, mennyire szeretetreméltó Isten munkálkodása őrajta, és csakis ezen az alapon születik meg az emberben az Isten iránti igaz szeretet. Ma már belátja az ember, hogy egyedül Isten kegyelme, szerető jósága és irgalma révén nem képes igazán megismerni önmagát, még sokkal kevésbé képes megismerni az ember lényegét, és hogy az ember csakis Isten ítélete és finomítása által, épp a finomítási folyamat során képes megismerni saját hiányosságait és megtudni, hogy semmije nincs. Így az ember Isten iránti szeretete Isten finomításának és ítéletének alapjára épül. Ha csak Isten kegyelmét élvezed, békés családi életet élsz, vagy anyagi áldásokban részesülsz, ez nem azt jelenti, hogy elnyerted Istent, és azt sem jelenti, hogy sikeres voltál az Istenbe vetett hitedben. Isten már elvégezte a kegyelem munkájának egy szakaszát a testben, és valóban megajándékozta az embert anyagi áldásaival, de az ember nem tehető tökéletessé kizárólag kegyelem, szerető jóság és irgalom által. Az ember tapasztalásai során megízlel valamennyit Isten szeretetéből és látja Isten szerető jóságát és irgalmát, miután azonban ezeket bizonyos időn keresztül megtapasztalta, belátja, hogy Isten kegyelme, szerető jósága és irgalma képtelen tökéletessé tenni az embert, képtelen leleplezni azt, ami az emberben romlott, és képtelen megszabadítani az embert romlott beállítottságától, vagy tökéletessé tenni szeretetét és hitét. Isten kegyelmi munkája egy időszak munkája volt, és az ember nem hagyatkozhat Isten kegyelmének élvezetére, ha meg akarja ismerni Istent.

Minek a révén teljesedik be az ember Isten általi tökéletesítése? Az Ő igazságos természete révén. Isten természete elsősorban igazságosságból, haragból, fenségből, ítéletből és átokból áll, és az embert elsősorban ítélete által tökéletesíti. Egyes emberek ezt nem értik, és azt kérdezik, hogy Isten miért csak ítélet és átok révén képes tökéletessé tenni az embert. Ezt mondják: „Ha Isten megátkozná az embert, az ember nem halna meg? Ha Isten megítélné az embert, nem lenne az ember elítélve? Akkor hogyan lehet őt mégiscsak tökéletessé tenni?” Ilyen szavakat szólnak azok az emberek, akik nem ismerik Isten munkáját. Isten az ember lázadó mivoltát átkozza meg, és az ember bűneit ítéli meg. Bár Ő keményen és az emberek érzéseit egyáltalán nem kímélve beszél és leplezi le mindazt, ami az emberben van, néhány szigorú szó által leplezve le azt, ami az emberben lényegi, az ilyen ítélet révén a test lényegéről szóló mélységes tudást ad az embernek, és így az ember aláveti magát Istennek. Az ember teste a bűntől és a Sátántól való, lázadó, és Isten fenyítésének tárgya. Így ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, Isten ítélő szavainak el kell érniük őt, és mindenfajta finomításon át kell esnie; csak így lehet hatékony Isten munkája.

Az Isten által mondott szavakból látható, hogy Ő már elítélte az ember testét. Akkor hát ezek a szavak nem az átok szavai? Az Isten által mondott szavak leleplezik az ember igazi énjét, és e leleplezés által az ember ítéleten megy keresztül, amikor pedig látja, hogy képtelen eleget tenni Isten szándékainak, bensejében bánatot és bűntudatot érez, úgy érzi, sokkal tartozik Istennek, és képtelen felnőni Isten szándékaihoz. Vannak idők, amikor a Szentlélek belülről fegyelmez téged, és ez a fegyelmezés Isten ítéletéből ered; vannak idők, amikor Isten megró téged, és elrejti arcát előled, amikor rád sem hederít, és nem munkálkodik rajtad, némán fenyítve téged, hogy finomítson. Isten munkája az emberen elsősorban arra irányul, hogy feltárja az Ő igazságos természetét. Miféle bizonyságot tesz az ember végső soron Isten mellett? Az ember arról tesz bizonyságot, hogy Isten az igazságos Isten, hogy az Ő természete az igazságosság, harag, fenyítés és ítélet; az ember Isten igazságos természetéről tesz bizonyságot. Isten az ítélete által teszi tökéletessé az embert, Ő mindig is szerette és megmentette az embert – de mennyi mindent foglal magában az Ő szeretete? Van benne ítélet, fenség, harag és átok. Bár Isten a múltban megátkozta az embert, nem juttatta teljesen az embert a feneketlen mélységbe, hanem ennek révén finomította az ember hitét; nem adta halálra az embert, hanem azért cselekedett, hogy az embert tökéletessé tegye. A test lényege az, ami a Sátántól való – Isten pontosan megmondta –, de az Isten által elvégzett tények nem az Ő szavai szerint valósulnak meg. Ő azért átkoz meg téged, hogy szerethesd Őt, és hogy megismerhesd a test lényegét; azért fenyít meg, hogy felébredj, hogy lehetővé tegye számodra belső hiányosságaidnak megismerését, valamint az ember nyomorult mivoltának és méltatlanságának megismerését. Így Isten átkai, ítélete, fensége és haragja – ezek mind azért vannak, hogy az embert tökéletessé tegyék. Mindaz, amit Isten ma tesz, és az igazságos természet, amelyet Ő feltár rajtatok keresztül – mind azért van, hogy az embert tökéletessé tegye. Ilyen Isten szeretete.

Az ember hagyományos elképzelései szerint azt hiszi, hogy Isten szeretete az Ő kegyelme, irgalma és könyörülete az ember gyengesége iránt. Bár ezek a dolgok szintén Isten szeretetéhez tartoznak, túl egyoldalúak, és nem az elsődleges eszközei annak, ahogy Isten tökéletessé teszi az embert. Egyes emberek a betegség miatt kezdenek hinni Istenben. Ez a betegség Isten kegyelme számodra; enélkül nem hinnél Istenben, és ha nem hinnél Istenben, akkor nem jutottál volna el idáig – így hát még ez a kegyelem is Isten szeretete. A Jézusban való hit idején az ember sok mindent csinált, ami nem volt Isten tetszésére, mert nem értette az igazságot, de Istenben van irgalom és szerető jóság, és Ő eljuttatta az embert idáig, és bár az ember semmit nem ért, Isten mégis lehetővé teszi számára, hogy kövesse Őt, sőt elvezette az embert a mai napig. Ez nem Isten szeretete? Ami Isten természetében megnyilvánul, az Isten szeretete – ez teljes mértékben így van! Amikor a gyülekezet építése elérte tetőpontját, Isten megtette a szolgálattevők munkájának lépését, és a feneketlen mélységbe hajította az embert. A szolgálattevők idejének szavai mind átkok voltak: átkok a hús-vér testedre, átkok a sátáni romlott beállítottságodra, és átkok azokra a dolgaidra, amelyek nem tesznek eleget Isten szándékainak. Amit Isten kifejezett az Ő munkájának ebben a szakaszában, az fenség volt, és nem sokkal ezután pedig végrehajtotta a fenyítés munkájának lépését, és eljött a halál próbatétele. Ebben a munkában az ember Isten haragját, fenségét, ítéletét és fenyítését látta, de megpillantotta Isten kegyelmét, szerető jóságát, és az Ő irgalmát is. Mindaz, amit Isten tett, és az Általa kinyilvánított természet, Istennek az ember iránti szeretete volt, és mindaz, amit Isten tett, képes volt kielégíteni az ember szükségleteit. Azért tette, hogy tökéletessé tegye az embert, és érettségének megfelelően gondoskodott az emberről. Ha Isten nem így tett volna, az ember továbbra is képtelen volna Isten elé járulni, és nem is ismerhetné meg Isten igazi arcát. Isten attól az időtől kezdve, amikor az ember először kezdett hinni Benne, egészen a mai napig fokozatosan, az ember érettségének megfelelően gondoskodott az emberről, így bensejében az ember fokozatosan ismerte meg Őt. Csak a mai napig eljutva látja be az ember, milyen csodálatos Isten ítélete. A teremtés idejétől mindmáig a szolgálattevők munkájának lépése volt az átok munkájának első előfordulása. Isten arra átkozta az embert, hogy a feneketlen mélységbe vetessen. Ha Isten nem tette volna ezt, ma az ember nem rendelkezne Isten igaz ismeretével; az ember csak Isten átka révén találkozott hivatalosan az Ő természetével. Az ember a szolgálattevők próbatétele által feltárult. Meglátta, hogy a hűsége hiányos, hogy érettsége túl csekély, hogy képtelen eleget tenni Isten szándékainak, és hogy csupán szavakkal mondta azt, hogy mindenkor eleget kell tennie Istennek. Bár Isten a szolgálattevők munkájának lépésében megátkozta az embert, most visszatekintve Isten munkájának ez a lépése csodálatos volt: nagy fordulópontot hozott az ember számára, és nagy változást okozott életfelfogásában. A szolgálattevők ideje előtt az ember semmit nem értett az életre való törekvésből, abból, hogy mit jelent Istenben hinni, vagy Isten munkájának bölcsességéből, azt sem értette, hogy Isten megpróbálhatja az embert az Ő munkájában. A szolgálattevők idejétől mindmáig látja az ember, milyen csodálatos Isten munkája, kifürkészhetetlennek találja azt, és látja, hogy az agyával képtelen elképzelni, hogyan munkálkodik Isten. Azt is látja, milyen csekély az ő érettsége, és hogy túl sok benne a lázadó mivolt. Amikor Isten megátkozta az embert, azért tette, hogy hatást érjen el, és nem vette el az életét. Bár megátkozta az embert, szavakkal tette azt; valójában semmi nem érte utol az embert, mert Isten az ember lázadó mivoltát átkozta meg, így átkainak szavai azért is hangzottak el, hogy tökéletessé tegyék az embert. Akár megítéli Isten az embert, akár megátkozza, mindkettő tökéletessé teszi az embert: mindkettő azért történik, hogy tökéletessé tegye, ami az emberben tisztátalan. Ez a módja az ember finomításának, és ami az emberben hiányos, az Ő szavai és munkája által válik tökéletessé. Isten munkájának minden lépése – legyenek azok akár kemény szavak, akár ítélet, akár fenyítés – tökéletessé teszi az embert, és teljesen helyénvaló. A korok és nemzedékek során Isten sohasem végzett olyan munkát, mint ez; ma munkálkodik rajtatok, és eléri, hogy átérezzétek az Ő bölcsességét. Bár némi fájdalmat szenvedtetek bensőtökben, a szívetek mindig biztosnak és békében érzi magát; az a tény a nagy szerencsétek, hogy képesek vagytok élvezni Isten munkájának ezt a szakaszát. Tekintet nélkül arra, hogy mit nyerhettek a jövőben, látjátok, hogy Isten rajtatok végzett mai munkája mind szeretet. Ha az ember nem tapasztalja meg Isten ítéletét és finomítását, csak mindig látszólag tesz dolgokat és külső buzgóságot mutat, miközben a beállítottsága soha nem változik, vajon ez annak számít, hogy Isten megnyerte őt? Ma, bár még mindig sok a gőg az emberben, az ember beállítottsága sokkal stabilabb, mint korábban. Isten azért metsz meg téged, hogy megmentsen téged, és bár akkor talán érzel némi fájdalmat, amikor eljön a nap, amelyen a beállítottságod megváltozik, visszatekintesz majd és meglátod, milyen bölcs Isten munkája, és akkor képes leszel igazán megérteni Isten szándékát. Ma vannak egyesek, akik azt mondják, hogy értik Isten szándékát, de ez nem túl reális. Valótlanságokat beszélnek. Ez azért van, mert jelenleg még nem érezték át, hogy Isten szándéka az ember megmentése vagy az ember megátkozása. Talán most nem látod tisztán, de amikor eljön a nap, amelyen meglátod, hogy elérkezett a nap, amikor Isten dicsőséget nyer, és meglátod, milyen jelentőségteljes dolog szeretni Istent – mivel ez lehetővé teszi számodra, hogy megismerd az emberi életet, és lehetővé teszi a hús-vér tested számára, hogy az Istent szerető világban éljen, miközben a szellemed felszabadul, az életed teli van örömmel, te pedig mindig közeledsz Istenhez és Rá tekintesz –, akkor igazán tudni fogod az Isten által jelenleg végzett munka hatalmas értékét.

Ma a legtöbb emberben nincs meg ez a tudás. Azt hiszik, hogy a szenvedésnek nincs értéke, és hogy a világ elutasítja őket, otthoni életüket gondok terhelik, nincsenek Isten kedvére, és kilátásaik lehangolóak. Egyesek még meg is akarnak halni, amikor bizonyos mértékig szenvednek. Ez nem Isten iránti igaz szeretet; az ilyen emberek gyávák, nincs bennük állhatatosság, gerinctelenek és alkalmatlanok! Isten buzgón akarja, hogy az ember szeresse Őt, de minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobb az ember szenvedése, és minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobbak az ember megpróbáltatásai. Ha szereted Őt, akkor mindenféle szenvedés utolér téged – és ha nem, akkor talán minden simán megy neked, és körülötted minden békés lesz. Amikor szereted Istent, mindig úgy érzed majd, hogy körülötted sok minden leküzdhetetlen. És mivel érettséged túl csekély, finomításon mész keresztül, és képtelen leszel megfelelni Istennek – mindig úgy fogod érezni, hogy Isten szándékai túl magasztosak, és elérhetetlenek az ember számára. Mindezek miatt finomításon mész keresztül – mivel sok gyengeség van benned és sok szempontból nem vagy képes eleget tenni Isten szándékainak, bensődben finomításon esel át. Tisztán kell látnotok azonban, hogy a megtisztulás csak finomítás által érhető el. Így ezekben az utolsó napokban tanúságot kell tennetek Isten mellett. Nem számít, milyen nagy a szenvedésetek, el kell mennetek a legvégsőkig, még utolsó leheletetekkel is hűségesnek kell lennetek Istenhez, és ki kell szolgáltatnotok magatokat Isten vezénylésének; csakis ez az Isten iránti igaz szeretet, és csakis ez az erős és messze hangzó bizonyságtétel. Amikor a Sátán megkísért, ezt kell mondanod: „A szívem Istenhez tartozik, és Isten már megnyert engem. Nem tehetek a kedvedre – Istennek kell megfelelően eleget tennem.” Minél inkább eleget teszel Istennek, Isten annál inkább megáld téged, és annál nagyobb lesz a késztetésed Isten szeretetére; hited és elhatározásod is lesz, és úgy fogod érezni, hogy az Isten szeretetével töltött élet a legértékesebb és legjelentőségteljesebb élet. Elmondható, hogy amint szereted Istent, mentes leszel a bánattól. Bár vannak idők, amikor a hús-vér tested gyenge és sok valós nehézséged van, ha ezekben az időkben igazán Istenre támaszkodsz, megvigasztalódsz, és megnyugvást és támogatást fogsz érezni a szellemedben. Így sok helyzeten felül tudsz majd kerekedni, és nem fogsz Istenre panaszkodni az általad elszenvedett szenvedés miatt. Ehelyett énekeket akarsz majd énekelni, táncolni és imádkozni akarsz, összegyűlni és beszélgetni, valamint Istenre gondolni, és úgy fogod érezni, hogy minden ember, esemény és dolog körülötted, amit Isten elrendezett, odaillő. Ha nem szereted Istent, semmi sem lesz a kedvedre való, amire csak ránézel, és semmi sem lesz tetszetős a szemednek; nem lesz szabadulásod, és elnyomott leszel a szellemedben, és mindig panaszokat fogsz dédelgetni Istennel szemben, és mindig úgy fogod érezni, hogy a szenvedés, amit elszenvedsz, túl nagy, és hogy túlságosan nagy méltánytalanság ért. Ha nem a boldogság kedvéért törekszel, hanem azért, hogy eleget tégy Istennek, és hogy a Sátán ne vádoljon meg, akkor ez a törekvés nagy késztetést ad majd neked Isten szeretetéhez. Amikor képes vagy gyakorolni mindazt, amit Isten mond, és minden, amit teszel, képes eleget tenni Istennek, ezt hívják úgy, hogy a valóság birtokában vagy. Isten elégedettségére törekedni azt jelenti, hogy az Istent szerető szívedet használod arra, hogy a gyakorlatba ültesd az Ő szavait. Függetlenül attól, hogy mikor, mindig van benned egy Istent szerető szív, még akkor is, amikor másoknak nincs erejük, te pedig mélyen legbelül Isten után sóvárogsz és Rá gondolsz. Ez a valódi érettség. Hogy pontosan mekkora az érettséged, az attól függ, hogy mennyire van istenszerető szíved, attól, hogy helyt tudsz-e állni a megpróbáltatás idején, gyenge vagy-e, ha egy bizonyos körülmény utolér, és képes vagy-e állni a sarat, amikor fivéreid és nővéreid elutasítanak; a tények érkezése mutatja meg, milyen is valójában az istenszerető szíved. Isten munkájának nagy részéből látható, hogy Isten valóban oly nagyon szereti az embert. Csak arról van szó, hogy az ember szellemi szemei még nem nyíltak meg teljesen, és képtelen tisztán látni Isten munkájának nagy részét, az Ő szándékait és azt a sok mindent, ami Istenben szeretetre méltó; az emberben túl kevés az igaz szeretet Isten iránt. Mind ez idő alatt hittél Istenben, ma pedig Isten elvágott minden menekülési útvonalat. Őszintén szólva, nincs más választásod, mint elindulni a helyes úton, és Isten kemény ítélete és hatalmas üdvössége az, amely a helyes útra vezet. Csak a nehézség és finomítás megtapasztalása után tudja meg az ember, hogy Isten szeretetre méltó. Mivel egészen máig ezt tapasztalta, elmondható, hogy az ember megismerte Isten szeretetreméltóságának egy részét, de ez még mindig nem elég, hiszen az ember annyira hiányos. Az embernek többet kell megtapasztalnia Isten csodálatos munkájából, és többet abból a fáradságos finomításból, amelyet Isten alakít ki számára. Csak így változhat meg az ember életfelfogása.