Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben

Ma, amikor arra törekedtek, hogy szeressétek és megismerjétek Istent, egyfelől nehézségeket és finomítást kell eltűrnötök, másfelől meg kell fizetnetek az árát. Nincs mélyebb értelmű lecke, mint az Isten iránti szeretet leckéje, és mondhatni, egy hitben leélt életből az emberek azt tanulják meg, hogyan kell szeretni Istent. Ez annyit tesz, hogy ha hiszel Istenben, szeretned kell Istent. Ha csak hiszel Istenben, de nem szereted Őt, és nem érted el Isten ismeretét, és sohasem szeretted Istent a szívedből fakadó igaz szeretettel, akkor Istenbe vetett hited hiábavaló; ha istenhitedben nem szereted Istent, akkor hiába élsz, és egész életed a legalacsonyabb rendű minden élet közül. Ha egész életedben sohasem szeretted Istent, és sohasem feleltél meg Neki, akkor minek élsz? És mi értelme annak, hogy hiszel Istenben? Nem elpazarolt erőfeszítés ez? Vagyis ha az emberek hinni akarnak Istenben, és szeretni akarják Őt, meg kell fizetniük az árát. Ahelyett, hogy külsőleg próbálnának egy bizonyos módon cselekedni, igazi betekintést kell keresniük a szívük mélyén. Ha lelkesen énekelsz és táncolsz, de képtelen vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, elmondható rólad, hogy szereted Istent? Az Isten iránti szeretethez az kell, hogy Isten akaratát keresd mindenben, és hogy mélyen megvizsgáld bensődet, valahányszor történik veled valami, megpróbálva megragadni Isten akaratát: megpróbálva meglátni, mi Isten akarata ezzel kapcsolatban, minek az elérését kéri tőled, és hogyan kell szem előtt tartanod az Ő akaratát. Például: történik valami, ami miatt nehézségeket kell eltűrnöd, aminek során meg kell értened, mi Isten akarata, és hogyan kell szem előtt tartanod az Ő akaratát. Nem magadnak kell megfelelned: először is tedd félre magadat. Nincs elvetettebb, mint a test. Arra kell törekedned, hogy Istennek felelj meg, és teljesítened kell kötelességedet. Ilyen gondolatok mellett Isten különleges megvilágosodást hoz neked ebben az ügyben, és a szíved is vigaszra talál. Ha valami történik veled, akár nagy, akár kis dolog, először is félre kell tenned önmagadat, és úgy kell tekintened a testre, mint a legalacsonyabb rendű dologra. Minél inkább kielégíted a testet, az annál jobban elkanászodik; ha most kielégíted, legközelebb már többet követel. Ahogy ez folytatódik, az emberek még inkább megszeretik a testet. A testnek mindig féktelen vágyai vannak; mindig azt kéri, hogy elégítsd ki, és járj a kedvében belülről, akár abban, amit eszel, amit viselsz, vagy abban, hogy elveszíted az önuralmadat, vagy hogy saját gyengeségeidnek és lustaságodnak kedvezel... Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak lesznek a test vágyai, és annál kicsapongóbb ő maga, míg végül odáig fajul a dolog, hogy az emberek teste még mélyebb elképzeléseket dédelget, megtagadja az engedelmességet Istennek, felmagasztalja önmagát, és kétségei támadnak Isten munkájával kapcsolatban. Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak a test gyengeségei; mindig úgy fogod érezni, hogy senki nem érez együtt gyengeségeiddel, mindig azt fogod hinni, hogy Isten túl messzire ment, és ezt mondod majd: „Hogy lehetett Isten ilyen kemény? Miért nem hagy már nyugtot az embereknek?” Amikor az emberek kielégítik és túlságosan dédelgetik a testet, saját magukat teszik tönkre. Ha igazán szereted Istent, és nem elégíted ki a testet, akkor meglátod, hogy minden, amit Isten tesz, nagyon is helyes és jó, és hogy jogosan átkozza meg lázadó mivoltodat és ítéli meg igazságtalanságodat. Lesznek idők, amikor Isten megfenyít és megfegyelmez téged, és olyan körülményeket támaszt, amelyek megfékeznek téged, arra kényszerítve, hogy Elé járulj – és mindig úgy fogod érezni, hogy amit Isten tesz, csodálatos. Így hát úgy fogod érezni, mintha nem is lenne sok a fájdalom, és hogy Isten annyira szeretetre méltó. Ha a test gyengeségeinek kedvezel, és azt mondod, hogy Isten túl messzire megy, akkor mindig fájdalmat fogsz érezni, mindig lehangolt leszel, bizonytalan leszel Isten minden munkájával kapcsolatban, és úgy tűnik majd számodra, mintha Isten egyáltalán nem érezne együtt az ember gyengeségével, és nem lenne tudatában az ember problémáinak. Így mindig nyomorultul és egyedül érzed majd magad, mintha nagy igazságtalanság ért volna, és ekkor elkezdesz panaszkodni. Minél inkább kedvezel ily módon a test gyengeségeinek, annál inkább úgy fogod érezni, hogy Isten túl messzire megy, míg végül olyan rosszra fordul a helyzet, hogy megtagadod Isten munkáját, elkezdesz szembefordulni Istennel, és megtelsz engedetlenséggel. Ezért lázadnod kell a test ellen, nem pedig kedvezned neki: „Az én férjem (feleségem), gyermekeim, kilátásaim, házasságom, családom – ez mind nem számít! Az én szívemben csak Isten van, és mindent meg kell tennem azért, hogy Istennek feleljek meg, és ne a testet elégítsem ki.” Ennek az elhatározásnak meg kell lennie benned. Ha mindig birtokában vagy ennek az elhatározásnak, akkor valahányszor átülteted az igazságot a gyakorlatba, és félreteszed önmagadat, ez csak egy kis erőfeszítésedbe kerül majd. Azt mondják, volt egyszer egy gazda, aki meglátott az úton egy megdermedt kígyót. A gazda felvette, és a keblére ölelte, a kígyó pedig, miután feléledt, halálra marta a gazdát. Az ember teste olyan, mint a kígyó: lényege, hogy ártson az ember életének – és amikor teljes mértékben megkapja, amit akar, oda az életed. A test a Sátáné. Féktelen vágyak laknak benne, csak magára gondol, kényelmet akar élvezni és kedvére dorbézolni, lustaságban és tétlenségben dagonyázik, és ha egy bizonyos pontig kielégítetted, végül felfal téged. Ez azt jelenti, hogy ha most kielégíted, legközelebb még többet akar. Mindig vannak féktelen vágyai és új követelései, és kihasználja, ha cinkosa vagy a testnek, eléri, hogy még inkább dédelgesd, és kényelmében élj – és ha nem kerekedsz fölé, végül tönkreteszed magad. Hogy életet nyerhetsz-e Isten előtt, és hogy végső soron milyen véget érsz majd, attól függ, hogyan hajtod végre lázadásodat a test ellen. Isten megmentett, kiválasztott és előre elrendelt téged, de ha ma vonakodsz megfelelni Neki, vonakodsz átültetni az igazságot a gyakorlatba, vonakodsz fellázadni saját tested ellen egy Istent igazán szerető szívvel, végül tönkreteszed magad, és így rendkívüli fájdalmat szenvedsz majd el. Ha mindig a testnek kedvezel, a Sátán fokozatosan elnyel, élet nélkül és a Lélek érintése nélkül hagy téged, míg végül eljön a nap, amikor már teljesen sötét vagy belül. Amikor sötétségben élsz, már foglyul ejtett a Sátán, többé nincs ott a szívedben Isten, és akkor tagadni fogod Isten létezését, és elhagyod Őt. Így, ha az emberek szeretni akarják Istent, fájdalommal kell megfizetniük az árát, és nehézségeket kell eltűrniük. Nem külsődleges buzgóságra és nehézségekre, több olvasásra és futkosásra van szükség; hanem a bennük lévő dolgokat kell félretenniük: a féktelen gondolatokat, a személyes érdekeket, saját megfontolásaikat, elképzeléseiket és szándékaikat. Ez Isten akarata.

Az, ahogy Isten az emberek külső természetével foglalkozik, szintén az Ő munkájának egyik része; például ahogy az emberek külső, abnormális emberi mivoltával vagy életmódjukkal és szokásaikkal, berögződéseikkel és hagyományaikkal, valamint külsődleges gyakorlataikkal és buzgóságukkal foglalkozik. De amikor Ő azt kéri, hogy az emberek ültessék át a gyakorlatba az igazságot, és változtassák meg természetüket, akkor elsősorban a bennük rejlő szándékokkal és elképzelésekkel foglalkozik. A külsődleges természeteddel foglalkozni önmagában véve nem nehéz; olyan, mintha arra kérne valaki, hogy ne edd azt, amit szeretsz, ez pedig könnyű dolog. Ami azonban a benned rejlő elképzelésekkel kapcsolatos, azt nem könnyű elengedni. Ez azt követeli meg az emberektől, hogy lázadjanak a test ellen, fizessék meg az árat, és szenvedjenek Isten előtt. Ez különösen igaz az emberek szándékaira. Amióta az emberek hinni kezdtek Istenben, sok helytelen szándékot dédelgetnek. Amikor az igazságot nem ülteted át a gyakorlatba, úgy érzed, hogy minden szándékod helyes, de amikor történik veled valami, meglátod, hogy sok helytelen szándék van benned. Így, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket, ráébreszti őket arra, hogy sok elképzelés van bennük, amely gátolja istenismeretüket. Amikor felismered, hogy a szándékaid helytelenek, ha abba tudod hagyni az elképzeléseid és szándékaid szerinti gyakorlatot, és képes vagy bizonyságot tenni Isten mellett és szilárdan helytállni mindenben, ami történik veled, ez azt bizonyítja, hogy fellázadtál a test ellen. Amikor fellázadsz a test ellen, elkerülhetetlenül csata dúl majd benned. A Sátán megpróbálja rávenni az embereket, hogy őt kövessék, megpróbálja rávenni őket, hogy a test elképzeléseit kövessék, és a test érdekeit képviseljék – de Isten szavai belülről megvilágosítják és megvilágítják az embereket, és ekkor rajtad áll a döntés, hogy Istent vagy a Sátánt követed. Isten elsősorban azért kéri az emberektől, hogy ültessék át a gyakorlatba az igazságot, hogy a bennük lévő dolgokkal foglalkozzon, hogy a nem Isten szíve szerint való gondolataikkal és elképzeléseikkel foglalkozzon. A Szentlélek megérinti az embereket szívükben, megvilágosítja és megvilágítja őket. Így minden történés hátterében csata dúl: minden alkalommal, amikor az emberek átültetik a gyakorlatba az igazságot, vagy átültetik a gyakorlatba az Isten iránti szeretetet, nagy csata zajlik, és bár úgy tűnhet, hogy a testükkel minden rendben van, szívük mélyén valójában élet-halál harc zajlik – és csak ez után az ádáz csata után, rengeteg elmélkedés után születhet döntés a győzelemről vagy vereségről. Az ember azt sem tudja, nevessen-e vagy sírjon. Mivel az emberekben sok szándék helytelen, illetve mivel Isten munkájának nagy része ellentétben áll elképzeléseikkel, amikor az emberek átültetik az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött nagy csata zajlik. Miután átültették ezt az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött az emberek a szomorúság számtalan könnyét ontják majd, mielőtt végre elhatározzák magukat amellett, hogy megfelelnek Istennek. E miatt a csata miatt élnek át az emberek szenvedést és finomítást; ez az igazi szenvedés. Amikor a csata rád köszönt, ha képes vagy igazán Isten oldalára állni, képes leszel megfelelni Istennek. Miközben az ember az igazságot gyakorolja, elkerülhetetlen, hogy belül szenvedést éljen át; ha az emberekben minden rendben volna, amikor az igazságot átültetik a gyakorlatba, akkor nem volna szükség arra, hogy Isten tegye őket tökéletessé, csata sem volna, és nem szenvednének. Mivel az emberekben sok olyasmi van, ami az Isten általi használatra alkalmatlan, és mivel sok van bennük a test lázadó természetéből, az embereknek mélyebben el kell sajátítaniuk a test elleni lázadás leckéjét. Isten ezt nevezi annak a szenvedésnek, amelynek vállalására kéri azt az embert, aki Vele jár. Amikor problémákba ütközöl, siess, és imádkozz Istenhez: „Istenem! Szeretnék megfelelni Neked, szeretném elviselni a végső nehézséget, hogy kielégítsem a Te szívedet, és tekintet nélkül arra, milyen nagy kudarcok érnek, mégis meg kell felelnem Neked. Még ha az egész életemet fel is kell adnom, akkor is meg kell felelnem Neked!” Ezzel az elhatározással, amikor így imádkozol, képes leszel szilárdan állni bizonyságtételedben. Valahányszor az igazságot átültetik a gyakorlatba, valahányszor finomításon mennek keresztül, valahányszor próbatételen esnek át, és valahányszor utoléri őket Isten munkája, az embereknek rendkívüli fájdalmat kell eltűrniük. Mindez próba az emberek számára, ezért mindegyikükben csata dúl. Valójában ez az ár, amelyet megfizetnek. Ennek az árnak egy része az, ha többet olvassák Isten szavait, és többet futkosnak. Ezt kell az embereknek tenniük, ez a kötelességük és felelősségük, amelyet teljesíteniük kell, de az embereknek félre kell tenniük magukban mindazt, amit félre kell tenni. Ha nem teszed meg, akkor bármekkora is a külső szenvedésed, bármennyit futkosol is, mind hiábavaló! Vagyis csak a benned végbemenő változások határozhatják meg, van-e értéke külső nehézségeidnek. Amikor benső természeted megváltozott, és átültetted a gyakorlatba az igazságot, akkor minden külső szenvedésed elnyeri Isten jóváhagyását; ha nem történt változás benső természetedben, akkor kívülről nézve akármennyi szenvedést élsz át, akármennyit futkosol, nem kapsz Istentől jóváhagyást – és az Isten által meg nem erősített nehézségek hiábavalóak. Így azt, hogy az általad megfizetett árat Isten jóváhagyja-e, az határozza meg, hogy történt-e benned változás vagy sem, átülteted-e az igazságot a gyakorlatba vagy sem, lázadsz-e saját szándékaid és elképzeléseid ellen, hogy elérd az Isten akaratának való megfelelést, Isten ismeretét és az Istenhez való hűséget. Akármennyit lótsz-futsz, ha soha nem fordult meg a fejedben, hogy lázadj saját szándékaid ellen, csak az, hogy a külsődleges cselekedeteket és buzgóságot hajszold, és soha ne figyelj saját életedre, akkor nehézségeid hiábavalóak lesznek. Ha bizonyos körülmények között van valami mondanivalód, de belül érzed, hogy nem helyes ezt mondani, hogy ha kimondod, az nem szolgálja fivéreid és nővéreid javát, viszont megbánthatja őket, akkor nem mondod ki, vállalva inkább a belső fájdalmat, mert ezek a szavak nem képesek teljesíteni Isten akaratát. Ekkor csata dúl majd benned, de te hajlandó leszel elszenvedni a fájdalmat és feladni, amit szeretsz. Hajlandó leszel eltűrni ezt a nehézséget, hogy megfelelj Istennek, és bár belül fájdalom gyötör majd, nem kedvezel a testnek, és Isten szíve elégedett lesz, így te is megvigasztalódsz bensődben. Ez az ár igazi megfizetése, és erre az árra vágyik Isten. Ha ezt gyakorlod, Isten biztosan megáld téged; ha ezt nem tudod elérni, akkor bármennyit értesz is, bármilyen jól beszélsz is, mind nem ér majd semmit! Ha az Isten iránti szeretet felé vezető úton képes vagy Isten oldalán állni, amikor megvívja csatáját a Sátánnal, és nem állsz át újra a Sátánhoz, akkor ez azt jelenti, hogy elérted az Isten iránti szeretetet, és szilárdan megálltál bizonyságtételedben.

Isten emberekben végzett munkájának minden lépésére igaz, hogy kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi megállapodásokból vagy emberi beavatkozásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadott Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi beavatkozások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. Például ha előítélettel fordulsz fivéreid és nővéreid felé, ki akarsz majd mondani bizonyos szavakat – olyan szavakat, amelyekről érzed, hogy Istennek talán nem tetszenek –, de ha nem mondod ki őket, belső kényelmetlenséget élsz át, és abban a pillanatban csata kezdődik benned: „Kimondjam vagy ne?” Erről szól a csata. Így mindenben, amivel találkozol, ott a csata, és amikor csata dúl benned, tényleges együttműködésednek és tényleges szenvedésednek köszönhetően Isten munkálkodik benned. Végül képes vagy félretenni magadban a dolgot, és a harag természetes módon kihuny. Ez a hatása Istennel való együttműködésednek. Minden, amit az emberek tesznek, megköveteli, hogy erőfeszítéseik során megfizessenek egy bizonyos árat. Tényleges nehézség nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre. Bár kívülről talán nem tűnnek fontosnak, de amikor ezek a dolgok megtörténnek, megmutatják, szereted-e Istent vagy sem. Ha igen, képes leszel szilárdan állni a Mellette való bizonyságtételedben, ha pedig nem ültetted át a gyakorlatba az Iránta való szeretetet, az azt mutatja, hogy nem vagy olyasvalaki, aki átülteti a gyakorlatba az igazságot, hogy nélkülözöd az igazságot és az életet, hogy pelyva vagy! Mindaz, ami az emberekkel történik, akkor történik, amikor Istennek szüksége van arra, hogy szilárdan álljanak a Mellette szóló bizonyságtételükben. Bár pillanatnyilag semmi nagyszabású nem történik veled, és nem teszel nagyszerű bizonyságot, hétköznapi életed minden egyes részlete bizonyságtétel Istenről. Ha képes vagy elnyerni fivéreid és nővéreid, családtagjaid és minden körülötted lévő ember csodálatát; ha egy nap eljönnek a hitetlenek, és csodálják mindazt, amit teszel, és látják, hogy minden, amit Isten tesz, csodálatos, akkor bizonyságot tettél. Bár nincs betekintésed, és képességed gyenge, azáltal, hogy Isten tökéletessé tesz téged, képes vagy megfelelni Neki és szem előtt tartani az Ő akaratát, megmutatva másoknak, milyen nagyszerű munkát végzett Ő a leggyengébb képességű emberekben. Amikor az emberek megismerik Istent, és a Sátán előtt győztesekké, Istenhez nagymértékben hűségesekké válnak, akkor nincs ennél az embercsoportnál gerincesebb, és ez a legnagyszerűbb bizonyságtétel. Bár nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, arra képes vagy, hogy eleget tegyél Istennek. Mások nem tudják félretenni elképzeléseiket, de te igen; mások nem tudnak bizonyságot tenni Istenről az éppen folyamatban lévő megtapasztalásaik során, te azonban képes vagy tényleges érettséged és cselekedeteid révén visszafizetni Isten szeretetét és messze hangzó bizonyságot tenni Róla. Csak ez számít Isten tényleges szeretetének. Ha erre képtelen vagy, akkor nem teszel bizonyságot családtagjaid között, fivéreid és nővéreid között, sem a világ népe előtt. Ha nem tudsz bizonyságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és az őrületbe kerget. A jövőben nagy megpróbáltatások érhetnek utol téged – ma azonban, ha igaz szívvel szereted Istent, és ha, függetlenül attól, milyen nagy próbatételek állnak előtted, tekintet nélkül arra, ami történik veled, képes vagy szilárdan állni bizonyságtételedben, és képes vagy megfelelni Istennek, akkor a szíved megvigasztalódik, és nem fogsz félni, bármilyen nagy próbatételekkel is találkozol a jövőben. Nem láthatod, mi fog történni a jövőben; csak a mai körülmények között felelhetsz meg Istennek. Nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, és arra kell összpontosítanod, hogy megfelelj Istennek azáltal, hogy a való életben megtapasztalod az Ő szavait, és erős, messze hangzó bizonyságot teszel, amely szégyent hoz a Sátánra. Bár a tested kielégítetlen marad, és szenvedésen megy át, te akkor már megfeleltél Istennek, és szégyent hoztál a Sátánra. Ha mindig ezt gyakorlod, Isten utat nyit előtted. Egy napon, amikor nagy próbatétel jön, mások elbuknak majd, de te még mindig képes leszel szilárdan állni: az ár miatt, amelyet megfizettél, Isten megvéd majd téged, hogy szilárdan állhass, és el ne bukj. Ha általában képes vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, és megfelelni Istennek egy Őt igazán szerető szívvel, akkor Isten biztosan megvéd téged a jövendő megpróbáltatások idején. Bár esztelen vagy, érettséged kicsiny, képességed gyenge, Isten nem részesít majd téged hátrányos megkülönböztetésben. Attól függ, helyesek-e a szándékaid. Ma képes vagy megfelelni Istennek, aminek során a legkisebb részletre is odafigyelsz, mindenben megfelelsz Istennek, olyan szíved van, amely igazán szereti Istent, igaz szívedet adod Istennek, és bár van néhány dolog, amit nem érthetsz, Isten elé járulhatsz, hogy helyesbítsd szándékaidat, és Isten akaratát keresd, és megteszel mindent, ami az Istennek való megfeleléshez szükséges. Talán fivéreid és nővéreid elhagynak, de a szíved megfelel Istennek, és nem áhítozol a test gyönyörei után. Ha mindig ezt gyakorlod, védelem alatt fogsz állni, amikor nagy megpróbáltatások köszöntenek rád.

Az emberek milyen belső állapotát célozzák meg a próbatételek? Az emberekben rejlő lázadó természetre irányulnak, amely képtelen megfelelni Istennek. Sok tisztátalanság és sok képmutatás van az emberekben, ezért Isten próbatételeknek veti alá az embereket, hogy megtisztítsa őket. De ha ma képes vagy megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek számodra a tökéletesítést jelentik. Ha ma nem vagy képes megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek megkísértenek, te pedig akaratlanul is elbuksz, és abban az időben nem fogsz tudni segíteni magadon, mert nem tudsz lépést tartani Isten munkájával, és nem rendelkezel valódi érettséggel. Ezért, ha arra vágysz, hogy képes légy szilárdan állni a jövőben, jobban megfelelni Istennek és mindvégig követni Őt, ennek erős alapját ma kell megvetned. Meg kell felelned Istennek azáltal, hogy mindenben átülteted az igazságot a gyakorlatba, és szem előtt tartod az Ő akaratát. Ha mindig ezt gyakorlod, meglesz benned az alap, és Isten olyan szívet serkent benned, amely szereti Őt, és Ő hitet ad neked. Egy napon, amikor igazán elér téged egy megpróbáltatás, meglehet, hogy elszenvedsz némi fájdalmat, egy bizonyos fokig megbántva érzed magad, és megsemmisítő gyászt élsz át, mintha meghaltál volna – de Isten iránti szereteted nem fog változni, sőt még jobban elmélyül. Ilyenek Isten áldásai. Ha képes vagy engedelmes szívvel elfogadni mindazt, amit ma Isten mond és tesz, akkor Isten biztosan megáld téged, és így olyasvalaki leszel, akit Isten megáld, és aki részesül abban, amit Ő megígért. Ha ma nem gyakorlod ezt, akkor egy nap, amikor megpróbáltatás ér, nem lesz benned hit és szerető szív, és abban az időben a próbatétel kísértéssé válik; le fogsz zuhanni a Sátán kísértése közepette, és nem lesz módod a megmenekülésre. Ma talán képes vagy szilárdan állni, amikor egy csekély próbatétel utolér, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy nap komolyabb megpróbáltatással nézel szembe, szilárdan állva tudsz majd maradni. Egyes emberek önhittek, és azt hiszik, máris majdnem tökéletesek. Ha ilyenkor nem hatolsz mélyebbre, és önelégült maradsz, akkor veszélyben leszel. Ma Isten nem a nagyobb próbatételek munkáját végzi, és úgy tűnik, minden rendben van, de amikor Isten próbára tesz téged, fel fogod fedezni, hogy túlságosan hiányos vagy, mert érettséged túl csekély, és képtelen vagy nagy próbatételeket kiállni. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, és a tehetetlenség állapotában vagy, akkor, amikor eljönnek a próbatételek, el fogsz bukni. Gyakran bele kell gondolnotok, milyen csekély az érettségetek; csak így haladhattok előre. Ha csak a próbatételek idején látjátok meg, hogy érettségetek oly csekély, hogy akaraterőtök oly gyenge, hogy túl kevés bennetek a valóságos, és hogy nem vagytok megfelelőek Isten akaratának – ha csak akkor ébredtek rá minderre, akkor már túl késő lesz.

Ha nem ismered Isten természetét, akkor elkerülhetetlen a bukásod a próbatételek idején, mert nem vagy tisztában azzal, hogyan teszi Isten tökéletessé az embereket, milyen eszközökkel teszi őket tökéletessé, és amikor Isten próbatételei rád köszöntenek, és nem felelnek meg az elképzeléseidnek, nem leszel képes szilárdan állni. Isten igaz szeretete az Ő teljes természete, és amikor Isten teljes természete megmutatkozik az embereknek, mit jelent az a te tested számára? Amikor Isten igazságos természete megmutatkozik az embereknek, a testük elkerülhetetlenül nagy fájdalmat fog elszenvedni. Ha nem szenveded el ezt a fájdalmat, akkor nem vagy Isten által tökéletessé tehető, és nem leszel képes igaz szeretetet szentelni Istennek. Ha Isten tökéletessé tesz téged, akkor biztosan megmutatja neked az Ő teljes természetét. A teremtés idejétől mindmáig Isten sohasem mutatta meg az embernek az Ő teljes természetét – de az utolsó napokban kinyilvánítja azt ennek az embercsoportnak, akiket eleve elrendelt és kiválasztott, és azáltal, hogy embereket tökéletessé tesz, feltárja saját természeteit, amelyek révén teljessé tesz egy embercsoportot. Ilyen Isten igaz szeretete az emberek iránt. Isten igaz szeretetének megtapasztalásához az szükséges, hogy az emberek rendkívüli fájdalmat viseljenek el, és nagy árat fizessenek. Csak ezután nyeri meg őket Isten magának, ezután lesznek képesek igaz szeretetüket viszonzásul Istennek adni, és Isten szíve csak ekkor elégszik meg. Ha az emberek szeretnék, hogy Isten tökéletessé tegye őket, és ha szeretnék megtenni az Ő akaratát, és teljes mértékben Istennek adni igaz szeretetüket, akkor körülményeikből adódóan sok szenvedést és kínt kell megtapasztalniuk, hogy a halálnál is rosszabb fájdalmat szenvedjenek el. Végül rákényszerülnek, hogy igaz szívüket adják viszonzásul Istennek. Hogy valaki igazán szereti-e Istent vagy sem, az a nehézségek és finomítás folyamán derül ki. Isten megtisztítja az emberek szeretetét, és ez is csak a nehézségek és finomítás közepette valósulhat meg.

Előző: Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg

Következő: Rövid beszéd a következő témában: „Elérkezett az Ezeréves Királyság”

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger