Sokan vannak, akiknek hiányérzetük van, miután megtették kötelességüket, és úgy érzik, hogy nem birtokolják az igazságvalóságot, ezért mindig megkövetelik maguktól, hogy több prédikációt hallgassanak, a vezetők és a munkatársak pedig több összejövetelt tartsanak, mintha csupán ez képes lenne megadni nekik az életbe való belépést és életük gyarapodását. Ha egy ideig nem vesznek részt összejövetelen vagy prédikáción, úgy érzik, hogy a szívük üres és sivár, mintha semmijük sem lenne. Szívükben mintha csak a napi összejövetelek és a napi prédikációk adnák meg az életbe való belépést, vagy tennék lehetővé számukra, hogy szellemi érettségükben növekedjenek. Valójában ez a fajta gondolkodásmód teljesen helytelen. Azoknak, akik hisznek Istenben és követik Őt, meg kell tenniük a kötelességüket – csak így szerezhetnek élettapasztalatot. Ha azt mondod, hogy őszintén hiszel Istenben, de nem akarod megtenni a kötelességedet, akkor hol van az őszinteség az Istenbe vetett hitedben? Azok teszik meg őszintén kötelességüket, akiknek van hitük. Csak azok merik Istennek szentelni az életüket, akiknek van hitük, és hajlandóak mindenről lemondani, hogy feláldozzák. Az ilyen emberek megtapasztalják a Szentlélek munkáját, miközben kötelességüket teszik; a Szentlélek megvilágosítja, vezeti és fegyelmezi őket. Mindez élettapasztalatot eredményez. Az életbe való belépés tehát azzal kezdődik, hogy az ember hivatalosan is megteszi a kötelességét.

Mit gondoltok, milyen hozzáállás az, ha az emberek közönyösen teszik a kötelességüket, vagy mindig kótyagosak? Ez nem olyan mintha csak úgy túlesnének rajta? Ilyen-e a ti hozzáállásotok a kötelességetekhez? Vajon ez képességgel vagy beállítottsággal kapcsolatos probléma? Mindannyian tisztában kell lennetek ezzel. Miért figyelmetlenek az emberek, amikor a kötelességüket teszik? Miért nem hűségesek, amikor Istenért tesznek valamit? Van-e egyáltalán értelmük vagy lelkiismeretük? Ha valóban rendelkezel lelkiismerettel és értelemmel, akkor, amikor valamit teszel, egy kicsit több szívvel, egy kicsit több kedvességgel, felelősséggel és figyelemmel fogod tenni, és több erőfeszítésre leszel képes. Ha több erőfeszítést tudsz tenni, az általad végzett kötelességek eredményei javulni fognak. Az eredményeid jobbak lesznek, és ez eleget tesz mind a többi embernek, mind Istennek. Szívvel-lélekkel kell csinálnod! Nem lehetsz figyelmetlen, mintha a szekuláris világban dolgoznál, és csak a ráfordított időd alapján fizetnének. Ha ilyen a hozzáállásod, akkor bajban vagy. Nem tudod jól teljesíteni a kötelességed. Miféle emberi mivolt ez? Van-e emberi mivoltja a lelkiismeret nélküli embereknek? Nincs. Ha azt mondod, hogy van emberi mivoltod, és szeretnéd gyakorlatba ültetni az igazságot és jól teljesíteni a kötelességed, akkor több erőfeszítést kellene tenned a kötelességedért, és még inkább szívvel-lélekkel kellene csinálnod. Azt mondod, hogy van lelkiismereted, de soha nem tetted szívvel-lélekkel a kötelességed. Vajon működik-e a lelkiismereted? Helyén kell lennie a szívednek. Gyakran el kell gondolkodnotok ezeken a dolgokon – meg kell értenetek mindegyiket. Egyszerűen csak úgy túlesni a kötelességeiteken szigorúan tilos. Ha mindig csak úgy túlesel a kötelességeden, akkor nincs módod arra, hogy kötelességedet elfogadható színvonalon teljesítsd. Ha hűségesen akarod teljesíteni kötelességedet, akkor először is meg kell oldanod azt a problémádat, hogy csak úgy túlesel a dolgokon. Amint észleled a helyzetet, azonnal lépéseket kell tenned annak orvoslására. Ha zavaros a fejed, soha nem vagy képes észrevenni a problémákat, mindig csak úgy túlesel rajtuk, és felületesen végzed a dolgokat, nem lesz módod arra, hogy jól végezd a kötelességed. Ezért mindig szívvel-lélekkel kell tenned a kötelességed. Ehhez a lehetőséghez nagyon nehezen jutottak hozzá az emberek! Ha Isten ad nekik egy lehetőséget, de ők nem ragadják meg, akkor ez a lehetőség elveszett – és még ha a későbbiekben szeretnének is ilyen lehetőséget találni, akkor sem biztos, hogy újra felbukkan. Isten munkája senkire sem vár, ahogyan a kötelesség teljesítésének esélye sem. Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem teljesítettem jól a kötelességemet, de most mégis teljesíteni akarom azt. Vissza kellene szállnom a nyeregbe.” Csodálatos dolog az ilyen elszántság, de tisztában kell lenned azzal, hogyan kell jól teljesíteni a kötelességed, és törekedned kell az igazságra. Csak azok tudják jól teljesíteni kötelességüket, akik megértik az igazságot. Azok, akik nem értik meg az igazságot, még a szolgálatvégzésre sem alkalmasak. Minél tisztábban látod az igazságot, annál hatékonyabban fogod teljesíteni a kötelességed. Ha képes vagy átlátni ezt, akkor törekedni fogsz az igazságra, és van remény arra, hogy jól teljesítsd a kötelességed. Jelenleg nem sok lehetőség van a kötelesség teljesítésére, ezért meg kell ragadnod azt, amikor csak tudod. Pontosan akkor kell megerőltetned magad, amikor egy kötelességgel szembesülsz; akkor kell felajánlanod magad, feláldoznod magad Istenért, és akkor kell megfizetned az árát. Ne titkolj el semmit, ne tervelj ki semmilyen cselszövést, ne legyél engedékeny magaddal, és ne keress kibúvót. Ha bármennyire is engedékeny, számító, ravasz és alattomos vagy, akkor biztosan rossz munkát fogsz végezni. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Senki sem látta, hogy ravaszul viselkedtem. Ez nagyszerű!” Miféle gondolkodásmód ez? Azt hiszed, hogy megtévesztetted az embereket, és Istent is? Valójában azonban Isten tudja-e, hogy mit tettél vagy sem? Tudja. Valójában bárki, aki egy időre kapcsolatba kerül veled, rá fog jönni a te romlottságodra és aljasságodra, és bár lehet, hogy nem mondja ki nyíltan, de a szíve mélyén meglesz rólad a véleménye. Sokan voltak olyanok, akiket azért lepleztek le és rekesztettek ki, mert sokan mások megismerték őket. Miután mindenki átlátott a lényegükön, felfedték ezeket az embereket, hogy kik is ők, és kirúgták őket. Tehát, akár törekszenek az igazságra, akár nem, az embereknek a legjobb tudásuk szerint jól kell tenniük a kötelességüket; a lelkiismeretük szerint kell gyakorlati dolgokat végezniük. Lehet, hogy vannak hibáid, de ha hatékonyan tudod teljesíteni a kötelességed, akkor ez nem fogja elérni azt a szintet, hogy kirekesszenek téged. Ha mindig azt hiszed, hogy jó vagy, hogy biztos, hogy nem fognak kirekeszteni, ha még mindig nem gondolkodsz el, és nem próbálod megismerni önmagad, és elhanyagolod a valódi feladataidat, ha mindig figyelmetlen és felületes vagy, akkor, amikor Isten választott népe valóban elveszíti a türelmét veled szemben, akkor lelepleznek téged, hogy ki vagy, és minden valószínűség szerint ki leszel rekesztve. Azért, mert mindenki átlátott rajtad, és elvesztetted a méltóságodat és a tisztességedet. Ha senki sem bízik benned, vajon Isten bízhat-e benned? Isten az ember szívének legmélyére tekint: egyáltalán nem tud megbízni egy ilyen emberben. Ha valaki megbízhatatlan, semmilyen körülmények között se bízz rá feladatot. Ha nem tudod, hogy milyen az illető, vagy csak hallottad, hogy mások azt mondják, remekül teszi a dolgát, de a szíved mélyén nem vagy száz százalékig biztos, akkor csak annyit tehetsz, hogy először egy kisebb feladatot bízol rá – semmi jelentőset. Ha néhány kisebb feladattal jól boldogul, akkor bízhatsz rá egy normális feladatot. És csak ha sikeresen megoldja ezt a feladatot, akkor bízzál rá egy fontosabbat. Ha elfuserálja a normális feladatot, akkor az illető nem megbízható. Attól függetlenül, hogy egy feladat nagy vagy kicsi, nem lehet rábízni. Ha észreveszel egy olyan embert, aki kedves és felelősségteljes, aki soha nem csak úgy túlesik a dolgokon, aki a sajátjaként kezeli a mások által rábízott feladatokat, aki a feladat minden aspektusát megfontolja, gondol a te igényeidre, minden szempontot figyelembe vesz, nagyon alapos, és megfelelő módon kezeli a dolgokat, így te különösen elégedett vagy a munkájával – akkor az olyan ember, aki megbízható. A megbízható emberek olyanok, akiknek van emberi mivoltuk, és akiknek van emberi mivoltuk, azok rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és nagyon könnyű kell, hogy legyen számukra, hogy jól teljesítsék a kötelességüket, mert a kötelességüket kötelezettségként kezelik. A lelkiismeret és értelem nélküli emberek biztosan rosszul teljesítik a kötelességüket, és nincs felelősségérzetük a kötelességük iránt, bármi legyen is az. Másoknak mindig aggódniuk kell értük, felügyelniük kell őket, és érdeklődniük kell az előrehaladásukról; ha nem így tesznek, akkor kötelességük teljesítése közben kudarcba fulladhatnak a dolgok, és egy feladat végrehajtása közben is elromolhatnak a dolgok, ami több gondot okozna, mint amennyit megérne. Röviden, az embereknek mindig önvizsgálatra van szükségük, amikor kötelességüket teljesítik: „Megfelelően teljesítettem-e ezt a kötelességet? Szívvel-lélekkel tettem? Vagy csak átevickéltem rajta?” Ha állandóan figyelmetlen és felületes vagy, akkor veszélyben vagy. Ez legalábbis azt jelenti, hogy nem vagy hiteles, és az emberek nem bízhatnak meg benned. Komolyabban szólva, ha mindig csak úgy túlesel a kötelességeden, és ha mindig megtéveszted Istent, akkor nagy veszélyben vagy! Milyen következményekkel jár a tudatos megtévesztés? Mindenki láthatja, hogy tudatosan vétkezel, hogy csak a saját romlott beállítottságod szerint élsz, hogy csak figyelmetlen és felületes vagy, hogy egyáltalán nem gyakorolod az igazságot – ami azt jelenti, hogy nincs emberi mivoltod! Ha ez végig megnyilvánul benned, ha elkerülöd a nagyobb hibákat, de szüntelenül elköveted a kisebbeket, és az elejétől a végéig nem érzel bűnbánatot, akkor a bűnösök közé tartozol, nem hívő vagy, és el kell távolítani téged. Az ilyen következmények szörnyűek – teljesen lelepleződsz, és mint nem hívő és bűnös embert kirekesztenek.

Minden kötelesség, amit teljesítesz, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen hatás következtében, romlott sátáni beállítottságuk rosszindulatot szít bennük, ami miatt helytelenek a nézeteik, rossz állapotban és rossz hangulatban vannak; ez azt eredményezi, hogy kötelességeiket felületesen teljesítik. Az emberek belső állapota folyamatosan változik; bármikor és bárhol megváltozhat. Nem számít, hogyan változik az állapotod, mindig helytelen a hangulatod alapján cselekedni. Tegyük fel, hogy egy kicsit jobban teljesítesz, amikor jó hangulatod van, és egy kicsit gyengébben, amikor rossz hangulatod van – elvszerű módja-e ez a dolgok elvégzésének? Lehetővé teszi-e, hogy elfogadható színvonalon teljesítsd a kötelességed? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk irányítsa, és ide-oda himbálja őket. Kötelességed teljesítésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed teljesítése megfelelő színvonalú-e, hogy nem csak felületesen teszed-e, hogy nem próbáltál-e kibújni a felelősség alól, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod teljesíteni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz kötelességed teljesítése során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután foglalkoztak veled –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten akaratát. Ha ezeket megteszed, akkor lesz módod a gyakorlásra. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed teljesítésében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire negatívnak vagy gyengének érzed magad, gyakorolnod kell az igazságot mindenben, amit teszel, abszolút szigorúan, és az alapelvekhez ragaszkodva. Ha ezt teszed, akkor nem csak a többi ember fog helyeselni téged, hanem Isten is szeretni fog. Így olyan emberré válsz, aki felelősségteljes és vállalja a terheket; igazán jó ember leszel, aki valóban a megfelelő színvonalon teljesíti kötelességeit, és teljes mértékben megéli egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el kötelességeik teljesítése közben, és azt lehet mondani, hogy Isten szemében becsületesek. Csak a becsületes emberek képesek kitartóan gyakorolni az igazságot, nekik sikerül az alapelvek szerint cselekedni, és kötelességeiket színvonalasan teljesíteni. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan teljesítik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arrogánsak, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyasmivel találkoznak is, ami hátrányosan befolyásolja kötelességeik teljesítését, vagy ami egy kis nyomást gyakorol rájuk, vagy megszakítást okoz, miközben teszik a kötelességüket, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kötelességemet. Minden megélt nap, egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől rám ruházott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése. Megnyugtatná-e az embert, ha így élne? Aggódnod kellene-e amiatt, hogy Isten hogyan lát téged? Mit szóltok, hogyan kell viselkednetek ahhoz, hogy megnyugodjatok? (Nem szabad hagyni, hogy bármilyen személy, esemény vagy dolog korlátozzon, és a kötelességeket kell előtérbe helyezni. Ez az egyetlen módja annak, hogy ne csapjuk be Istent). Helyes, ez a nyugalom titka. Elsajátítottátok már mindannyian ezt a titkot? Ha valaki mogorván beszél veled, és félre akar tolni, vagy szándékosan hibát keres benned, akkor boldogtalannak fogod érezni magad, mintha kést döfnének beléd. Nem akarsz majd enni, és az alvásodat is befolyásolja. Mindenesetre rossz lesz a hangulatod, és fájni fog a szíved. Mit fogsz tenni ilyenkor? Lehet, hogy azt mondod: „Ma rossz a hangulatom, ezért pár napra elhalasztom a kötelességemet”, vagy „Attól még megteszem a kötelességemet, de nem baj, ha tessék-lássék teszem, és csak úgy túlesek rajta. Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretné, tehát ha rossz hangulatom van, akkor Isten nem fog túl sokat kérni tőlem, ugye? Ma egy kicsit elhalasztom a kötelességemet. Semmi baj, holnap jól fogom végezni a munkámat. Isten már hatezer éve végzi a munkáját, vajon tényleg érdekli Őt, ha én egy nappal elhalasztom?” Milyen ember az, aki engedi, hogy apróságok befolyásolják a hangulatát, és aztán szükségszerűen hagyja, hogy ez kihatással legyen a kötelességére? Nem gyerekes, nem keveset ígérő temperamentum ez? Ha bármi történik velük, dühbe gurulnak, esztelenül viselkednek, nem teszik a kötelességüket, nincs bennük elszántság, és elfelejtik a fogadalmaikat. Miféle probléma ez? Nem az önfejűség problémája? Lehet, hogy vannak olyanok, akik általában nem viselkednek így, de ha rossz a hangulatuk, elhanyagolják a felelősségüket. Túl gyakran történnek ilyen dolgok. Vannak olyanok, akik, amikor rossz a hangulatuk, éri őket egy kis külső hatás, így nincs energiájuk kötelességük teljesítésére, és nem tudnak arra összpontosítani. Mit kell tenni, ha ez történik? Vajon nem kell megoldani ezeket a problémákat? Vannak, akik azt mondják: „Ezeket nem lehet megoldani. Rövid időn belül még mindig nem akarom megtenni, és csak sodródom az árral. Mindenesetre rossz a hangulatom, és nem akarom, hogy bárki is hozzám szóljon. Csak hadd legyek egy kicsit boldogtalan.” Bár még mindig itt vannak, és teszik a kötelességüket, csak testben vannak jelen, lélekben nem. Nem tudni, hová csatangolt el a szívük. Nem teszik felelősségteljesen a kötelességüket, nem tesznek erőfeszítést, és gyengék. Amikor azonban javul a hangulatuk, újból kezdenek lelkesek lenni; újra képesek elviselni a nehézségeket és a kimerültséget, és nem nyugtalankodnak azon, hogy mit esznek. Nem abnormális kissé ez az egész? Miért befolyásolja az embereket olyan sokféle érzés és körülmény? Kerestétek már az okát? Titeket nem zavarnak gyakran ezek a dolgok? Nem szoktatok gyakran megrekedni ezekben az állapotokban? Nem ezzel a problémával szembesültök mindannyian? (De igen.) Ha ezek a problémák nincsenek megoldva, akkor az emberek soha nem nőnek fel; mindig gyerekek maradnak. Például, ha valaki mond valamit anélkül, hogy az érzéseidre gondolna, valamit, ami részben ellened irányul, vagy ha burkoltan beszél rólad, akkor egy kicsit kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha beszélgetsz valakivel, és az illető nem figyel rád, vagy nem kedves az arckifejezése, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha olyan napod van, amikor a kötelességed nem úgy alakul, ahogyan szeretnéd, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha olyan rémálmod van, amely rossz előjelnek tűnik, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha rossz híreket hallasz a családodról, kényelmetlenül fogod érezni magad, rossz hangulatod lesz, és képtelen leszel összeszedni az erődet. Ha látod, hogy valaki más jól teszi a kötelességét, dicséretet kap, és vezetővé léptetik elő, akkor is kényelmetlenül fogod érezni magad, és befolyásolja a hangulatodat… Mindezek a dolgok, amelyek képesek befolyásolni téged, kicsik és nagyok egyaránt, a negatívumok csapdájába ejthetnek, depresszióssá tehetnek, és befolyásolhatják a kötelességed teljesítésére való képességedet. Milyen problémája van az így viselkedő embereknek? (Instabil a beállítottságuk.) Az instabil beállítottság ennek egyik aspektusa. Emberi mivoltuk éretlen és gyerekes, és nincs éleslátásuk. Ami az életbe való belépésüket illeti, mindig ki vannak téve mindenféle emberek, események és dolgok korlátozásainak, ezért nem könnyű számukra az igazság gyakorlása. Ha nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, akkor nem tudnak belépni az igazságvalóságba, és ha nem tudnak belépni az igazságvalóságba, akkor nem lesz életbe való belépésük sem. Hát nem így van ez? Mi az oka annak, hogy az emberek, események és dolgok korlátozzák őket? Az, hogy nem értik meg az igazságot, mert nem tudnak különbséget tenni az igaz és a hamis között, és nem tudják megkülönböztetni, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Ez azt eredményezi, hogy nem tudják, hogyan gyakoroljanak, és reménytelen helyzetbe kerülnek. Ez a következmény. A legtöbb új hívő ebben az állapotban van. Ha megértik az igazságot, tisztán látják a dolgokat, és különbséget tudnak tenni az emberek között, akkor ez a probléma magától megoldódik. Azok azonban, akik nem szeretik az igazságot, nem keresik az igazságot, amikor szembesülnek a dolgokkal. Az ilyen ember örökre képtelen lesz megszabadulni mindenféle emberek, események és dolgok korlátozásaitól. Milyen állapotok jelentkeznek azoknál az embereknél, akik gyakran vannak kitéve az emberek, események és dolgok korlátozásainak? Könnyen negatívvá válnak, és amikor kudarcot szenvednek vagy nehézségekbe ütköznek, elbotlanak. Ezek a dolgok befolyásolják a hangulatukat és a kötelességük teljesítésére való képességüket. Azokat, akik nem értik meg az igazságot, könnyen korlátozzák mindenféle emberek, események és dolgok. Az életbe való belépésük nagyon lassú, és függetlenül attól, hogy hány éve hisznek, nincs látható fejlődésük. Egyáltalán nem változtak, és nem sokban különböznek a hitetlenektől. Mindez annak az eredménye, hogy nem törekednek az igazságra. Ez az oka ennek. Egyszóval, nem számít, hány éve hiszel Istenben, nem számít a képességed vagy a korod, mindaddig, amíg nem szereted az igazságot és nem keresed az igazságot mindenben, addig könnyen korlátozni fognak mindenféle emberek, események és dolgok. Nem fogod tudni, hogyan viselkedj megfelelően, és azt sem fogod tudni, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan legyél összhangban az alapelvekkel. Még ha az emberek elképzelései szerint cselekszel is, és nem teszel rossz dolgokat, akkor sem tudhatod, hogy összhangban vagy-e Isten akaratával. Nem számít, hogy hány éve hisz az ilyen ember, nem lesz képes beszélni a tapasztalati bizonyságtételeiről, mert nem érti, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, és a legkevésbé sem érti az igazságot. Akik nem törekednek az igazságra, azok ilyenek; nem számít, milyen régóta hisznek Istenben, nincs bizonyságtételük, amiről beszélhetnének. Túlságosan csekély az érettségük, és nincsenek birtokában az igazságvalóságnak.

Manapság az emberek aktívan teszik a kötelességüket. Megvan bennük az elhatározás is, hogy megtegyék a kötelességüket, hogy feláldozzák magukat Istenért, áldozatot hozzanak Érte, és hogy felajánlják magukat Neki. Vannak olyanok is, akik sokszor megfogadták, hogy egész életüket Istennek ajánlják fel, és feláldozzák magukat Érte. Mindezeket a dolgokat birtokolják, de nincs életbe való belépésük. Ha valakinek nincs életbe való belépése, akkor mindenféle bonyolult emberekkel, eseményekkel és dolgokkal együtt elég nehéz lesz számára kézben tartani a helyzetet vagy foglalkozni a problémával. Nem találja az irányt, nem találja az utat, és gyakran úgy érzi, hogy nem tud megszabadulni negatív állapotától. Mindenféle emberek, események és dolgok behálózzák, korlátozzák, irányítják és megkötik, és nem ismeri a gyakorlás leghelyesebb módját. Most elmondom nektek a gyakorlás egy alapelvét: Bármi is történjék veled, legyen az egy próbatétel vagy egy megpróbáltatás, vagy az, hogy foglalkoznak veled, és függetlenül attól, hogy az emberek hogyan bánnak veled, először félre kell tenned ezeket a dolgokat, és buzgó imában Isten elé kell járulnod, keresve az igazságot és kiigazítva az állapotodat. Ezt kell elsőként megoldani. Azt kell mondanod: „Nem számít, milyen nagy ez az ügy, még ha maga az ég leszakad is, nekem jól kell tennem a kötelességemet. Amíg van lélegzetem, nem adom fel a kötelességemet.” Tehát hogyan tedd a kötelességedet? Nem lehet csak úgy túlesni rajta, vagy jelen lenni fizikailag, de hagyni, hogy az elméd elkalandozzon – a szívedet és az elmédet a kötelességedre kell összpontosítanod. Nem számít, hogy milyen nagyok az ügyek, amelyekkel szembesülsz, először félre kell tenned azokat, és Isten elé kell járulnod azt keresve, hogyan tudod jól végezni a kötelességedet, hogy az eleget tegyen Istennek. Meg kell próbálnod arra gondolni: „Ezzel a dologgal, amivel ma szembesültem, hogyan fogom tenni a kötelességemet? Korábban felületesen cselekedtem, ezért ma változtatnom kell a módszeremen, és arra kell törekednem, hogy jól végezzem a kötelességemet, hogy senkinek ne legyen mit piszkálódnia. A lényeg az, hogy nem szabad becsapnom Istent. Meg kell nyugtatnom az Ő szívét, hogy amikor látja, hogy teszem a kötelességemet, tudja, hogy nemcsak engedelmes és alázatos vagyok, hanem hűséges is.” Ha ezt gyakorlatba ülteted, és erőfeszítéseket teszel ebbe az irányba, akkor semmi sem késleltethet abban, hogy tedd a kötelességed, és nem befolyásolhatja kötelességed hatékonyságát. Amint folyamatosan imádkozol, keresed az igazságot, és próbálod megfejteni Isten szavait, könnyen meg tudod majd érteni és oldani a hús-vér test érzelmi ügyeit; de az ember nem tudja ezt megtenni anélkül, hogy elfogadná az igazságot. Amennyiben megérted az igazságot, minden probléma megoldható. A lehangoltság, a rosszkedv, az aggodalmak, a kétségek és a szíved negativitása is teljesen megoldódhat. A hangulatod lassan javulni fog, és teljesen felszabadulsz. Ha tényleg valódi nehézségeid vannak, akkor meg kell tanulnod keresni az igazságot és alávetni magadat. Amikor az ember ilyen dolgokkal szembesül, az az érettségének egyfajta próbája, és megmutatja, hogy ki is ő valójában, hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot.

Ahhoz, hogy elfogadható színvonalon tedd a kötelességedet, először is megfelelő mentalitással kell rendelkezned. Amikor romlott beállítottságod megmutatkozik, ki kell igazítanod a saját állapotodat. Ha képes vagy helyesen kezelni a kötelességedet, ha leráztad magadról mindenféle ember, esemény vagy dolog korlátozását és befolyását, ha teljesen alá tudod vetni magad Istennek, akkor leszel képes jól tenni a kötelességedet. Ennek az a titka, hogy mindig a kötelességedet és a felelősségedet helyezd előtérbe. Kötelességed teljesítése során mindig meg kell vizsgálnod magadat: „Vajon felületesen állok hozzá a kötelességem teljesítéséhez? Mi az, ami zavar, ami miatt felületesen teszem a kötelességemet? Vajon teljes szívemből és erőmből teszem a kötelességemet? Ha így cselekszem, az lehetővé teszi-e Isten számára, hogy megbízzon bennem? Teljesen alávetettem-e a szívemet Istennek? Megfelel-e az alapelveknek az, ahogyan teszem a kötelességemet? A legjobb eredményeket fogom-e érni, ha így teszem a kötelességemet?” Gyakran el kell gondolkodnod ezeken a kérdéseken. Amikor problémákat fedezel fel, aktívan keresned kell az igazságot, és meg kell találnod Isten megfelelő szavait azok megoldására. Így képes leszel jól tenni a kötelességedet, és békesség meg öröm lesz a szívedben. Ha a kötelességed teljesítése során gyakran merülnek fel problémák, azok többnyire a szándékaiddal kapcsolatos problémákból erednek – ezek a romlott beállítottsággal összefüggő problémák. Amikor valakinek a romlott beállítottsága megmutatkozik, problémái lesznek a szívében, és az állapota abnormális lesz, ami közvetlenül befolyásolja a kötelessége teljesítésére való képességét. Azok a problémák, amelyek befolyásolják valakinek a kötelessége teljesítésére való képességét, nagy, komoly problémák; közvetlenül befolyásolhatják az Istennel való kapcsolatát. Vannak, akiknek például akkor alakulnak ki elképzeléseik és félreértéseik Istenről, amikor katasztrófa éri a családjukat. Vannak, akik negatívvá válnak, amikor nehézségeket viselnek el kötelességük teljesítése során, és senki sem látja vagy dicséri őket. Vannak, akik nem jól teszik a kötelességüket, mindig felületesek, és panaszkodnak Istenre, amikor megmetszi őket és foglalkozik velük. Vannak, akik nem hajlandók tenni a kötelességüket, mert mindig a menekülési útvonalat fontolgatják. Ezek a problémák mind közvetlenül befolyásolják az Istennel való normális kapcsolatot. Mindezek a problémák a romlott beállítottsággal függnek össze. Ezek mind abból fakadnak, hogy az emberek nem ismerik Istent, hogy mindig saját maguknak terveznek és önmagukat tartják szem előtt, ami megakadályozza őket abban, hogy Isten akaratán gondolkodjanak, vagy, hogy alávessék magukat Isten terveinek. Ez mindenféle negatív érzést vált ki. Pontosan ilyenek azok, akik nem törekszenek az igazságra. Amikor apró problémákba ütköznek, negatívvá és gyengévé válnak, a frusztrációt kötelességük teljesítésén vezetik le, engedetlenkednek és ellenállnak Istennek, le akarnak mondani a felelősségükről, és elárulják Istent. Mindezek a különböző következmények, amelyeket a romlott beállítottság korlátozásai okoznak. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek félretenni saját életüket, jövőjüket és sorsukat, és csak az igazságra akarnak törekedni és elnyerni azt. Azt hiszik, hogy nincs elég idejük, attól félnek, hogy nem tudják majd teljesíteni a kötelességüket, és hogy nem tudnak tökéletességre jutni, ezért képesek mindenről lemondani. Az ő mentalitásuk az, hogy Istenhez fordulnak és alávetik magukat Neki. Nem riadnak vissza semmilyen nehézségtől, és ha negatívnak vagy gyengének érzik magukat, azt természetesen azzal oldják meg, hogy elolvasnak néhány szakaszt Isten szavaiból. Azok, akik nem törekszenek az igazságra, bajban vannak, és bárhogyan is kommunikálunk velük az igazságról, képtelenek teljes mértékben megoldani a problémáikat. Még ha pillanatnyilag észhez is térnek, és képesek elfogadni az igazságot, később akkor is visszafordulnak, ezért nagyon nehéz bánni az ilyen emberekkel. Nem arról van szó, hogy semmit sem értenek az igazságból, hanem arról, hogy nem becsülik, és nem fogadják el az igazságot a szívükben. Ez végül oda vezet, hogy képtelenek félretenni saját akaratukat, önzésüket, jövőjüket, sorsukat és rendeltetési helyüket, amik aztán mindig felbukkannak, hogy megzavarják őket. Ha valaki képes elfogadni az igazságot, akkor, amint megérti az igazságot, mindazok a dolgok, amelyek a romlott beállítottsághoz tartoznak, természetesen eltűnnek, és életbe való belépésre, valamint érettségre tesz szert; nem lesz többé tudatlan gyermek. Ha valakinek van érettsége, egyre inkább képes lesz megérteni a dolgokat, egyre inkább képes lesz különbséget tenni mindenféle ember között, és nem fogja korlátozni semmilyen személy, esemény vagy dolog. Bárki bármit mond vagy tesz, az nem fogja őt befolyásolni. Nem lesz kitéve a Sátán gonosz erői beavatkozásának, sem a hamis vezetők és antikrisztusok megtévesztésének és zavarkeltésének. Vajon, ha ez megtörténik, akkor nem fog-e fokozatosan növekedni az ember érettsége? Minél jobban megérti valaki az igazságot, annál gyorsabban fog haladni előre az élete, és annál könnyebb lesz számára, hogy sikeresen tegye a kötelességét, és belépjen az igazságvalóságba. Ha van életbe való belépésed, és az életed fokozatosan növekszik, akkor egyre normálisabbá válik az állapotod. Azok az emberek, események és dolgok, amelyek egykor képesek voltak megzavarni és korlátozni téged, többé már nem fognak problémát jelenteni számodra. Nem okoz többé nehézséget számodra a kötelességed teljesítése, és egyre normálisabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Vajon, ha tudod, hogyan bízzál Istenben, ha tudod, hogyan keresd Isten akaratát, ha tudod, hol a helyed, ha tudod, mit kell, és mit nem kell tenned, és mely ügyekben kell, és melyekben nem kell felelősséget vállalnod, nem fog-e az állapotod egyre normálisabbá válni? Ha így élsz, nem fogsz elfáradni, nemde? Nemcsak, hogy nem leszel fáradt, de különösen nyugodtnak és boldognak is fogod érezni magad. Így nem tölti-e be fény a szívedet? A gondolkodásmódod normális lesz, romlott beállítottságod kiáradásai csökkenni fognak, és képes leszel Isten jelenlétében élni, megélni a normális emberi mivoltot. Amikor az emberek látják a lelkiállapotodat, arra fognak gondolni, hogy nagy változás történt benned. Hajlandóak lesznek közösséget vállalni veled, úgy érzik, hogy béke és öröm van a szívükben, és hasznukra is válik. Amint az érettséged növekszik, a beszéded és a cselekedeteid egyre helyénvalóbbak és elvszerűbbek lesznek. Ha olyan embereket látsz, akik gyengék és negatívak, képes leszel érdemi segítséget nyújtani nekik – nem korlátozva vagy kioktatva őket, hanem inkább a saját valós tapasztalataidat felhasználva segíthetsz nekik és a javukat szolgálhatod. Így nem csak Isten házában fáradozol, hanem hasznos ember leszel, aki képes felelősséget vállalni önmagáért, és képes még több értelmes dolgot tenni Isten házában. Vajon nem az ilyen embert szereti-e Isten? Ha olyan ember vagy, akit Isten szeret, akkor nem fog-e mindenki szeretni téged? (De igen.) Miért elégedett Isten az ilyen emberrel? Azért, mert képes gyakorlati dolgokat tenni Előtte, nem hajlamos a hízelgésre, gyakorlati ügyekkel foglalkozik, és képes segíteni és vezetni másokat azáltal, hogy valós tapasztalatairól beszél. Képes segíteni másoknak bármilyen probléma megoldásában, és amikor a gyülekezet munkájában nehézségek merülnek fel, képes vezető szerepet vállalva aktívan megoldani a problémákat. Ez jelenti azt, hogy hűségesen teszi a kötelességét. Képes segíteni testvéreinek a problémáik megoldásában, ami azt bizonyítja, hogy van életbe való belépése. Az a tény, hogy ennyi gyakorlati dolgot meg tud tenni, bizonyítja, hogy gyakorolja az igazságot, és hogy Isten jelenlétében él. Mivel rendelkezik az igazságvalósággal, másokat is képes vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Ha nem rendelkezel az igazságvalósággal, vagy nincsenek valós tapasztalataid, akkor tudsz-e másokat Isten jelenlétébe vezetni? Ha te magad nem élsz Isten jelenlétében, akkor másokat sem tudsz az Ő jelenlétébe vezetni. Ha kötelességed teljesítése közben csak erőlködsz, anélkül, hogy egyáltalán keresnéd az igazságalapelveket, és nem vagy hajlandó eleget tenni Istennek, akkor nem élsz Isten jelenlétében. Azok, akik nem élnek Isten jelenlétében, képesek-e elfogadni az Ő vizsgálódását? Képesek-e kiállni Isten próbáit? Képesek-e szilárdan megállni a megpróbáltatások közepette? (Nem, nem képesek.) Tud-e az ilyen ember bizonyságot tenni Istenről? Tud-e tanúskodni Mellette? (Nem, nem tud.) Milyen ember az, aki képtelen Istenről tanúságot tenni? Olyan, aki valóban hisz Istenben? Legalábbis még nem lépett be Isten szavainak igazságvalóságába, és még mindig Isten szavain kívül létezik. Valaki, aki sok éven át hitt Istenben életbe való belépés nélkül, aki nem tud beszélni a tapasztalaton alapuló bizonyságtételéről, még kevésbé tud tanúskodni Isten mellett, aki senkinek sem tudja sikeresen terjeszteni az evangéliumot – az méltatlan arra, hogy Isten tanújának nevezzék. Tehát valaki, aki csekély érettségű, és nincs életbe való belépése, soha nem tud tanúskodni Isten mellett. A hallgatólagos következtetés az, hogy az ilyen ember nem él Isten jelenlétében. Ha nem élsz Isten jelenlétében, nincs életbe való belépésed, és nem vagy Isten tanúja, akkor vajon el fog-e téged ismerni az Ő követőjeként? Nem fog. Isten lehetőséget adott neked, hogy megtedd a kötelességedet, és te hajlandó vagy megtenni, de a viselkedésedből látta, hogy nem tudsz tanúskodni Mellette, még akkor sem, ha oly sokáig hittél Benne. Nemcsak, hogy nincs valódi tapasztalati tudásod, hanem még az elképzeléseid és a képzeleted szerint is élsz, nem rendelkezel az igazságvalósággal, és nem élsz Isten jelenlétében. Ha megpróbáltatást ad neked, nem tudod elviselni azt; ha megmetsz téged és foglalkozik veled, nem tudod eltűrni azt; ha megítél és megfenyít, akkor lemondasz a felelősségeidről és rossz hangulatba kerülsz, Ő pedig azt fogja gondolni: „Ez az ember olyan, mint egy tigris, akit senki sem mer megérinteni! Bárhová is megyek, hogy végezzem a munkámat vagy beszéljek, az ilyen ember nem méltó arra, hogy kövessen, nem méltó arra, hogy Velem legyen.” Miért mondaná ezt? Azért, mert az ilyen ember nem érti meg az igazságot, nincs tiszta megértése, nincsenek valós tapasztalatai, és nem érti meg Isten akaratát. Ha nem érti meg Isten akaratát, összeegyeztethető-e Vele? Ha nem érti meg az Ő akaratát, fel tudja-e fogni azt? El tudja-e fogadni az igazságot? Nehéz megmondani, és ezek mind ismeretlen tényezők. Ha tehát egy ilyen ember Istennel lenne, akkor mindenben kételyei lennének Vele kapcsolatban, és nem értené Őt, ami aztán minduntalan mindenféle félreértéshez, panaszhoz és ítélethez vezetne Istennel kapcsolatban. Végül ez lázadáshoz vezetne. Akarhat-e Isten olyasvalakit, aki lázad Ellene? Vajon Isten megengedheti-e neki, hogy az Ő követőjévé váljon? Nem. Ha azt akarod, hogy Isten elfogadjon téged az Ő követőjeként, akkor először az életbe való belépésre kell összpontosítanod. Azzal kell kezdened, hogy megérted önmagad, képes vagy megszabadulni romlott beállítottságodtól, eléred azt a képességet, hogy kitarts a kötelességed mellett, és kötelességedet Isten követelményei szerint teljesíted – ez a legfontosabb. Az összpontosítás az életbe való belépésre azt a célt szolgálja, hogy jól tedd a kötelességed, alapvetően erről szól ez az egész. A törekvést az életbe való belépésre a kötelességed teljesítésével kell kezdened, és az életbe való belépéstől kezdve apránként kell megértened és elnyerned az igazságot, amíg el nem jutsz arra a pontra, ahol már van érettséged, ahol az életed fokozatosan növekszik, és valós tapasztalataid vannak az igazsággal kapcsolatban. Ez után a gyakorlás mindenféle elvét kell elsajátítanod, hogy képes legyél tenni a kötelességed anélkül, hogy bármilyen személy, esemény vagy dolog korlátozna vagy megzavarna. Így fokozatosan Isten jelenlétében fogsz élni. Nem fog megzavarni semmilyen személy, esemény vagy dolog, és megtapasztalod az igazságot. Amint egyre bőségesebb tapasztalataid lesznek, egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, és amint egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, fokozatosan hasznos emberré válsz. Amikor hasznos emberré válsz, képes leszel elfogadható színvonalon tenni a kötelességedet Isten házában, képes leszel megállni egy teremtett lény helyét, és alávetni magad Isten intézkedéseinek és vezénylésének, és képes leszel szilárdan helytállni. Csak az ilyen ember elfogadható teremtett lény, akit Isten dicsér. Ekkor méltó leszel mindarra, amit Isten neked adott.

Mi a kulcsa az igazságvalóságba való belépésnek? Meg kell tanulnod, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan kezeld elvszerűen az ügyeket. Mi haszna annak, hogy mindig esküdözöl és kifejezed az akaratodat? Ha mindig esküdözöl és kifejezed az akaratodat, de mégsem vagy képes gyakorolni az igazságot, akkor annak semmi haszna sincs. A leglényegesebb, legvalóságosabb dolog az, hogy kötelességed teljesítése során elérd az életbe való belépést, keresve az igazságot, hogy megoldd a kötelességed teljesítése során felmerülő különböző problémákat, és hogy megváltoztasd a kötelességeddel szembeni helytelen hozzáállásodat. Mit is jelent az, hogy van életbe való belépésed? Az, hogy van életbe való belépésed, azt jelenti, hogy van tapasztalatod és tudásod az igazságról, és képes vagy helyesen gyakorolni azt. Van-e most mindannyiótoknak életbe való belépése? Képesek vagytok-e Isten mellett tanúskodni? Nem rekedtetek-e meg még mindig a doktrínánál az idő java részében? Nem álltok-e meg a doktrínánál, anélkül, hogy valóban megismernétek vagy megtapasztalnátok az igazságot? Ha nem nyersz igazi tapasztalatokat és tudást az igazságról, akkor nem tudsz Isten mellett tanúskodni. Az idő java részében a tudásod érzékelésen alapszik. Ellentmondásos vagy, úgy érzed, mintha az egyik és a másik dolog is igaz lenne; amikor Isten mond valamit, olyan, mintha számodra az lenne az igazság, és amikor valami mást mond, az is az igazság. Úgy érzed, hogy Isten minden szava az igazság, és áment mondasz rájuk, és dicsőíted azokat, de nem tudod magad hozzájuk mérni. Amikor teszel valamit, még mindig össze vagy zavarodva, és nem tudod, hogy melyik igazságot használd a problémáid megoldására. Nem ebben a helyzetben van-e többségetek? Bár sokat megértetek a doktrínából, és sokat is tudtok beszélni róla, nem tudjátok használni azt a valós életetekben. Még mindig nem tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, és azt sem tudjátok, hogyan alkalmazzátok Isten szavait a valós életetekben, és bármi történjék is veletek, nem tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémáitok megoldására. Ez azért van, mert túl csekély az érettségetek. Ha tudjátok, hogyan tapasztaljátok meg, gyakoroljátok és alkalmazzátok Isten szavait a valós életetekben, és ha tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémák megoldására, miután valami történik veletek, akkor az életetek növekedni fog. Ha tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, az annak a jele, hogy életetek növekszik. Egy napon, amikor képes leszel az igazságot használni a problémák megoldására, amikor lesz némi tudásod Istenről, amikor az Istenről való igaz tudásod megosztásával tanúskodni tudsz az Ő munkájáról, szent és igaz természetéről, mindenhatóságáról és bölcsességéről, akkor képes leszel valóban tanúságot tenni Istenről, és alkalmassá válsz arra, hogy Isten felhasználjon téged. Ha sok mindent megértesz, és képes vagy egész nap a doktrínáról beszélni, de a saját problémáiddal kapcsolatban nem tudsz megoldani semmit, vagy nem tudod, hogyan oldd meg, akkor ez azt bizonyítja, hogy amit megértesz, az nem az igazság, hanem csak szavak és doktrínák. Még ha nagyon reálisan is beszélsz néhány doktrínáról, a valóságban ez csak képzelt tudás, amely még nem érte el a racionalitást. Bár az emberek épülnek, miután meghallgattak téged, ugyanolyan érzéseik vannak, mint neked, és a tudásod még bizonyos eredményeket is képes elérni náluk, nem vagy képes túl világosan beszélni róla, és nem vagy képes teljesen megoldani a problémákat. Ez azt bizonyítja, hogy a doktrínák, amelyekről beszéltél, pusztán képzelt tudás. Nem mondhatod, hogy azok az igazságvalóság, még kevésbé, hogy beléptél az igazságvalóságba. Akkor hogyan oldod meg a szavakról és doktrínákról való beszéd problémáját? Ehhez szükséges, hogy elgondolkodj a benned kötelességed teljesítése során feltáruló különféle romlottságon, hogy elgondolkodj minden probléma eredetén, amelybe beleütközöl, majd keresd az igazságot, és alkalmazd Isten szavait, hogy teljesen megoldd az általad feltárt romlott beállítottságot. Akár arrogancia és önelégültség, akár torzulás és csalárdság, akár önzés és aljasság vagy felületesség árad belőled, és hazudsz Istennek, el kell gondolkodnod ezeken a romlott beállítottságokon, amíg tisztán nem látod őket. Így tudni fogod, hogy milyen problémák vannak kötelességed teljesítése közben, és milyen messze vagy az üdvösség elérésétől. Csak akkor leszel képes felismerni, hogy hol rejlenek nehézségek és akadályok kötelességed teljesítésében, ha tisztán látod saját romlott beállítottságodat. Csak ekkor leszel képes a problémákat azok forrásánál megoldani. Például mondjuk, hogy nem vállalsz felelősséget kötelességed teljesítéséért, hanem mindig felületesen cselekszel, veszteségeket okozva a munkádban, de te a látszattal törődsz, ezért nem vagy hajlandó nyíltan kommunikálni az állapotodról és a nehézségeidről, sem önvizsgálatot és önismeretet gyakorolni, hanem mindig kifogásokat keresel, hogy felületesen kezeld a dolgokat. Hogyan kellene megoldanod ezt a problémát? Imádkoznod kell Istenhez, és önvizsgálatot kell tartanod, mondván: „Ó, Istenem, ha így beszélek, az csak azért van, hogy megőrizzem a látszatot. Csak a romlott beállítottságom szól belőlem. Nem kellene így beszélnem. Meg kell nyílnom, fel kell fednem magam, és hangosan ki kell mondanom szívem valós gondolatait. Inkább elszenvedem a szégyent és megaláztatást, minthogy eleget tegyek a saját hiúságomnak. Én csak Istennek akarok eleget tenni.” Ezáltal, hogy feladod önmagad és hangosan kimondod szíved valós gondolatait, gyakorolod azt, hogy becsületes ember legyél, ráadásul nem a saját akaratod szerint cselekszel, és nem őrzöd a látszatot. Képes vagy gyakorlatba ültetni Isten szavait, Isten akarata szerint gyakorolni az igazságot, komolyan tenni a kötelességedet, és maradéktalanul teljesíteni a felelősségeidet. Így nemcsak az igazságot gyakorolod és azt, hogy jól tedd a kötelességedet, hanem Isten házának érdekeit is megvéded, és Isten szíve is elégedett. Igaz és tisztességes életmód ez, amely méltó arra, hogy Isten és az emberek elé táruljon. Ez annyira csodálatos! Kissé nehéz ily módon gyakorolni, de ha az erőfeszítéseid és a gyakorlásod errefelé irányul, akkor, még ha egy-két alkalommal kudarcot is vallasz, biztosan sikeres leszel. És mit jelent számodra a siker? Azt jelenti, hogy amikor gyakorolod az igazságot, képes vagy megtenni azt a lépést, amely megszabadít a Sátán kötelékeitől, egy olyan lépést, amely lehetővé teszi, hogy feladd önmagad. Azt jelenti, hogy képes vagy félretenni a hiúságot és a presztízst, felhagyni a saját hasznod keresésével, és abbahagyni az önző és megvetendő dolgokat. Amikor ezt gyakorlatba ülteted, megmutatod az embereknek, hogy te olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, aki vágyik az igazságra, olyasvalaki, aki vágyik az igazságosságra és a világosságra. Ez az az eredmény, amelyet az igazság gyakorlásával elérsz. Ugyanakkor a Sátánra is szégyent hozol. A Sátán megrontott téged, rávett arra, hogy csak magaddal törődj, önzővé tett, rávett arra, hogy a saját presztízsedre gondolj. De most már ezek a sátáni dolgok nem tudnak többé gúzsba kötni téged, megszabadultál tőlük, nem irányít többé a hiúság, a presztízs vagy a saját személyes érdekeid, és gyakorolod az igazságot, így a Sátán teljesen megszégyenül, és semmit sem tehet. Hát nem vagy-e győztes? Amikor győztes vagy, nem állsz-e meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben? Nem vívod-e meg a nemes harcot? Ha megvívtad a nemes harcot, akkor a szívedben béke és öröm van, és megnyugvást érzel. Ha gyakran érzel vádaskodást az életedben, ha a szíved nem talál nyugalmat, ha nincs békéd vagy örömöd, gyakran aggódsz és szorongsz mindenféle dolog miatt, mit jelent ez? Csupán azt, hogy nem gyakorolod az igazságot, nem állsz meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben. Ha a Sátán természetének közepette élsz, hajlamos vagy arra, hogy sokszor ne gyakorold az igazságot, hátat fordíts az igazságnak, önző és hitvány legyél; csak a saját képedet, nevedet, státuszodat és érdekeidet véded. Ha mindig magadért élsz, az nagy fájdalmat okoz neked. Olyan sok önző vágyad, elakadásod, béklyód, kétséged és aggodalmad van, hogy egyáltalán nincs békéd vagy örömöd. A megrontott testért élni annyit jelent, mint mérhetetlenül szenvedni. Más a helyzet azoknál, akik törekszenek az igazságra. Minél jobban megértik az igazságot, annál szabadabbá és felszabadultabbá válnak; minél inkább gyakorolják az igazságot, annál nagyobb lesz a békéjük és az örömük. Amikor elnyerik az igazságot, teljesen a világosságban fognak élni, élvezni fogják Isten áldásait, és egyáltalán nem lesznek fájdalmaik.

Jelenleg leginkább melyik állapotban éltek mindannyian? Pozitív vagy negatív állapotban éltek a legtöbbször? (A legtöbbször negatív állapotban élünk). Annak, aki mindig negatív állapotban él, nem egyszerű dolog kitartani kötelességei teljesítése mellett anélkül, hogy feladná a felelősségét! Gyakran vagytok passzívak mindannyian, de nem tudjátok, hogyan oldjátok ezt meg. Van úgy, hogy nagy erőfeszítésetekbe kerül, hogy feloldjátok a passzív állapototokat, és amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnétek, újból passzívvá váltok. Mindig csak vergődtök a passzivitásotokban, és akkor sem tudnátok felállni, ha akarnátok; nem tudtok jól tenni semmilyen kötelességet, és annyira alkalmatlanok vagytok, hogy senki sem tud rajtatok segíteni. Hát nem fárasztó így élni? (De igen.) Akkor hogyan kezelitek teljes mértékben a passzivitás problémáját? Feltétlenül meg kell értenetek valamennyit az igazságból. Az, hogy mennyi doktrínáról tudtok beszélni, nem fogja megoldani a problémáitokat. Amint az ember valóban megérti az igazságot, és képes megoldani minden passzivitást vagy nehézséget, amivel szembesül, már nem lesz olyan megterhelő számára a kötelesség teljesítése. Csak az igazság elnyerése által lehet valaki szabad és felszabadult. Jelenleg leginkább az igazság hiányzik mindannyiótokból, de az igazságot nem lehet egyik napról a másikra elnyerni. Valódi ismerettel kell rendelkeznetek Isten munkájáról, és képesnek kell lennetek tisztán látni az emberek romlott beállítottságát. Ehhez időre van szükség, és keresnetek kell az igazságot, hogy megértsétek azt. Mindannyian át tudjátok érezni a romlott beállítottságban való élet fájdalmát, mélyen megértitek azt. Megtapasztaltátok-e azt a békét és boldogságot, amely betölti a szíveteket, miután megértettétek az igazságot, amikor képesek vagytok gyakorolni az igazságot és betartani az igazságalapelveket? Sok ilyen tapasztalatotok van? Ha ezek a tapasztalatok valóban bőségesek, az azt jelenti, hogy teljes mértékben rendelkeztek az igazságvalósággal. Azt érzitek majd, hogy a világosságban és Isten jelenlétében éltek. Ha időnként élvezitek az Isten általi megvilágosodás egy kis részét, nagyon fogtok örülni. Ha időnként az emberek helyett Istenre támaszkodtok, és Isten ad nektek egy kis világosságot, egy olyan előre vezető utat, amelyre nem is gondoltatok, és az ügy elintéződik, akkor nagyon fogtok örülni. Nem elég gyakran átélni ezeket a kis tapasztalatokat; továbbra is erőfeszítéseket kell tennetek az igazság felé. Egyrészt meg kell értenetek a víziókkal kapcsolatos igazságot, tökéletesen tisztában kell lennetek Isten munkájával, és valóban ismernetek kell Isten természetét. Így, amikor kötelességetek teljesítése során újból nehézségekbe ütköztök, az legalább nem fog elképzelésekhez vezetni, sem pedig engedetlenséghez. Ez a dolgok egyik aspektusa. Ezenkívül erőfeszítéseket kell tennetek az életbe való belépés érdekében. Össze kell foglalni azokat az igazságokat, amelyeket gyakorolni kell, és amelyekbe be kell lépni, mint például megismerni önmagatokat, becsületes embernek lenni, megtanulni alávetni magatokat Istennek, megtanulni, hogyan támaszkodjatok Istenre, hogyan tegyétek hűségesen a kötelességeteket, hogyan tegyetek különbséget mindenféle ember között, hogyan kell bánnotok a Sátánnal, milyen bölcsességgel kell rendelkeznetek stb. Csak az igazság ezen különböző aspektusainak megtapasztalása és az azokba való belépés által tudjátok félni Istent, kerülni a rosszat, és tökéletes emberré válni. Tehát az igazságvalóságnak hány aspektusába léptetek be mostanáig? Az igazságvalóságnak mely aspektusaiba nem léptetek még be? A szívetekben nyomon kell követnetek ezt az eredményt. Amikor sok igazságba beléptetek a gyakorlással kapcsolatban, akkor már az életetek növekedni fog, és valóban lesz érettségetek. Amikor az érettségetek egy bizonyos szintre nőtt, akkor képesek lesztek rálépni arra az útra, amelyen Isten tökéletessé tesz, és igazi érettségetek lesz. Az ilyesmit nem lehet siettetni – Róma sem egy nap alatt épült fel. Most mi a leglényegesebb és legfontosabb dolog, amit meg kell oldanotok? Az, hogy jól kell tennetek a kötelességeteket, és miközben teszitek a kötelességeteket, legyen életbe való belépésetek. Ez a kulcsa mindennek. Nem lehet csupán erőfeszítéseket tenni – szívvel-lélekkel kell csinálnotok. Isten nem azt akarja, hogy kiárusítsd a munkádat, amint teremtett lényként teszed a kötelességed, hanem azt akarja, hogy az őszinteségedet ajánld fel Neki. Miközben teljesíted a kötelességedet, kell, hogy legyen életbe való belépésed. Csak ha van életbe való belépésed, akkor lesz életed, csak ha van életed, akkor tudsz növekedni, és csak azok rendelkeznek az igazsággal, akiknek van életük.

2015. augusztus 10.