Mi az életre való bemenetel? Ez az, amikor az emberek az igazság megértése után megismerik Istent, alávetik magukat Neki, átgondolják és megismerik romlott beállítottságaikat, és elvetik őket, és így képesek az igazságot a gyakorlatba ültetni. Amikor valaki képes az igazságot a gyakorlatba ültetni és igazán alávetni magát Istennek, akkor belépett az igazság valóságába. Az igazságot azok tudják gyakorlatba ültetni, akiknek van életre való bemenetelük. Amint az igazság valakinek az életévé válik, többé nem korlátozza semmilyen személy, anyag vagy dolog – képes lesz igazán alávetni magát Istennek, igazán szeretni Istent, és igazán imádni Istent. Ezt jelenti az igazság valóságának és az igaz bizonyságnak a birtoklása; ez az életre való bemenetel végső eredménye. Ha valaki sok évig hisz Istenben, de még mindig a sátáni természet szerint él, saját kívánsága szerint cselekszik, nem imádkozik vagy keresi az igazságot, évekig hisz anélkül, hogy egy kicsit is változna, és alig különbözik a hitetlentől, akkor egy ilyen embernek nincs életre való bemenetele, nem nyerte el az igazságot, és nem nyerte el az életet. Ha nem nyerted el az igazságot, akkor a Sátán ereje alatt élsz. Nem tudnád alávetni magadat Istennek, szeretni Istent, gyakorolni az igazságot, vagy erősnek lenni, még ha akarnád sem. Ha nem tudsz erős lenni, miféle állapotban fogsz megrekedni? Nem leszel mindig a negativitás csapdájában? Mindig a környezeted fog befolyásolni, mert attól tartasz, hogy ki leszel vetve, félsz Isten nemtetszétől, félsz ettől és attól, passzívan és vonakodva teszel egy kicsit a kötelességedből, és előkészítesz egy néhány jótettet. Alapvetően húzni, vezetni és hajtani fognak, és az aktív és proaktív részed nagyon kicsi lesz, így a kötelességed teljesítése során elért eredmények elégtelenek lesznek. Az ilyen emberek soha nem tudják Istennek adni a szívüket, ezért sok ember, ügy és dolog korlátozza és köti őket, és mindig egy negatív állapot csapdájában vannak. Emiatt nagyon fárasztó életet élnek. Nagy fájdalmaik vannak, és nem találják meg a szabadságot és a felszabadulást. Egy idő után a saját akaraterejük már nem tudja fenntartani őket, és mindennap a sátáni természeten belül élnek, akárcsak a hitetlenek. Képessé teheti-e ez a fajta Istenbe vetett hit az embert az üdvösség elérésére? Vannak, akik azt mondják: „Lelkes vagyok, hajlandó vagyok megtenni dolgokat Istenért. Fiatal vagyok, van energiám és elszántságom, és nem félek a nehézségektől.” Van mindennek bármi haszna? Nincs. Az energiád hiábavaló, akármennyi is van neked belőle. Meddig tarthatja fenn az embereket az a kevés életerő, amivel rendelkeznek? Még így is gyakran fognak kudarcot vallani és megbotlani, és megbénulnak, amikor negativitásba esnek. Hiába hiszel Istenben, ha nem érted az igazságot, vagy ha nincs igaz hited. Ha csak lelkesedéssel vagy energiával rendelkezel, nem lesz semmi haszna. Ezek a dolgok nem az élet, hanem csak az ember pillanatnyi lelkesedése és érdeklődése. Az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Akár férfiak, akár nők, idősek vagy fiatalok, mindannyiuknak vannak rövid ideig tartó energia-kitöréseik, múló lelkesedésük, múló impulzusaik; mindannyiuknak vannak olyan időszakaik, amikor fellángolnak, izgulékonyak, de ez forrófejűségből fakadó bátorság, és nem tartós. Az emberek elméletei, eszméi és álmai egy szempillantás alatt összeomlanak, és az igazság nélkül az emberek nem tudnak szilárdan állni. Vajon jól teljesítheti-e kötelességét az olyan személy, aki forrófejűen él? Eleget tud tenni Istennek? (Nem, nem tud.) Tehát az embereknek szükségük van az életre való bemenetelre, be kell lépniük az igazság valóságába. Vannak, akik azt mondják: „Miért olyan megerőltető az igazság valóságába való belépés? Miért köt le engem ennyi összefonódás? Mit kellene tennem?” Vajon önmagukra hagyatkozhatnak-e az emberek a probléma megoldásában? Vannak, akik azt mondják: „Van akaraterőm és elszántságom. Nem félek a nehézségektől. Már döntöttem. Minden akadályt leküzdök, vállalom ezeket a kihívásokat. Nem félek semmitől. Bármilyen nehéz is lesz, kitartok a végsőkig!” Ez hasznos? Ez egy ideig valójában fenntarthatja őket, de a gyakorlati nehézségeik továbbra is megmaradnak, és a romlott természet így is gyökeret ver bennük, és ez nem változik meg. Ha kitartasz Isten követése mellett a végsőkig, de nem változtattad meg életfelfogásodat, vagy nem léptél be az igazság valóságába, elnyerheted-e Isten jóváhagyását? Még mindig nem. Az Istenben való hit nem attól függ, hogy ki tudsz-e tartani a végsőkig vagy sem. A kulcs az, hogy elnyerheted-e az igazságot, az életet és Isten jóváhagyását. Ez a legfontosabb dolog. Ha valaki nem tud belépni az igazság valóságába, ha nem tudja életévé tenni az igazságot, akkor vajon nagyon sokáig kitart-e majd a kitörő lelkesedése vagy lendülete? Nem tarthat ki sokáig. Az embereknek meg kell érteniük az igazságot, és az igazságot kell használniuk annak helyettesítésére. Ha valaki megoldotta romlott beállítottságát, és birtokában van a hitnek és az igazság gyakorlásához szükséges alapelveknek, akkor képes lesz rendíthetetlenül kitartani, és minden kudarc ellenére tovább próbálkozni. Nem számít, milyen környezetbe, akadályokba vagy akár kísértésekbe ütköznek, mindig Istenre fognak hagyatkozni, és felnéznek Rá, hogy diadalmaskodjanak a Sátán felett. Ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd, gyakran kell Isten elé járulnod, meg kell bíznod Benne, el kell mondanod Neki a nehézségeidet imádságban, és őszintén kell beszélned Vele. Továbbá, ahogy a valóságban és a valós életed során teljesíted kötelességedet, keresned kell, hogyan cselekedj, hogy gyakorolhasd az igazságot. Olyan embereket kell keresned és olyan emberekkel kell közösséget vállalnod, akik megértik az igazságot, akik képesek felfogni az igazságot, hogy ezáltal egy kis megvilágosodást és tanulságot nyerjél, és találd meg a gyakorlás útját. Ha képes vagy gyakorolni az igazságot, nem oldja az meg a problémádat? Ha mindig visszafogod magad, és nem vállalsz közösséget, magadban azt gondolva: „Talán egy nap megnő az érettségem, és természetesen megértem az igazságot, akkor nem kell most ezzel foglalkoznom” - ez a fajta gondolkodás homályos, irreális, és valószínűleg kudarcokat okoz. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, ha olyan embereket keresünk és olyanokkal vállalunk közösséget, akik megértik az igazságot. Ha képes vagy felfogni az igazságot, akkor úgy is megoldhatod a problémát, ha elolvasod Isten szavait. Miért nem veszed komolyan ennek a problémának a megoldását? Ha nem keresed az igazságot, hogy megoldjad, akkor a probléma magától megszűnik majd? Ez egy ostoba gondolat.

Amikor most történnek veletek dolgok, képesek vagytok keresni az igazságot? Megtanultátok, hogyan kell keresni az igazságot? Eltekintve attól, hogy elsajátítottál néhány alapelvet a szakmai területeden, képes vagy-e keresni az igazságot, amikor a saját életre való bemeneteledről van szó – különféle állapotaid javításáról és romlott beállítottságod megváltoztatásáról? Ha továbbra is panaszkodsz, amikor foglalkoznak veled, mert olyasmit tettél, ami megsértette az alapelveket, ha továbbra is korlátozva érzed magad, mert megmetszettek és foglalkoztak veled, és ha odáig jutsz, hogy lemondasz önmagadról, azt gondolva, hogy ki leszel vetve, és negatívvá válsz és lazsálsz, akkor vajon nem annyira súlyos a sátáni természeted, hogy az megfojt? Amikor az emberek megértik az igazságot, a nehézségeik túl számosak és nagyok; amikor problémákba ütköznek, a negatív részeik túl gyorsan és túl sokáig jelennek meg, és ők túl lassan és túl kevéssé gyakorolják az igazságot. Amikor az emberek bizonyos környezetekkel találkoznak, vagy észrevesznek bizonyos pillantásokat másoktól, vagy hallanak bizonyos szavakat, vagy megtudnak bizonyos fajta információkat, negatív dolgok merülnek fel bennük, időtől és helytől függetlenül. Ezek a romlott beállítottság természetes kitörései. Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy az emberi életben egy szemernyi igazság sincs. A feldolgozatlan dolgok, amelyek természetesen áradnak az emberekből, akár a fejedben gondolod őket, akár a száddal mondod ki őket, vagy ha olyasvalami, amit szándékozol vagy tervezel megtenni – akár szándékos, akár nem szándékos – mindezek a dolgok a romlott beállítottságoddal kapcsolatosak. Honnan erednek az emberek romlott beállítottságai? Biztosan kijelenthető, hogy az emberek romlott beállítottságai a sátáni természetükből fakadnak, ez a forrás. Figyelembe véve azokat a romlott dolgokat, amelyek az emberekből áradnak, világos, hogy az emberek semmivel sem rendelkeznek az igazság valóságából, nincs normális embersi mivoltuk, és nincs normális érzékük. Most azonnal boncolgathatjátok magatokat. Ha odafigyeltek és az önvizsgálatra koncentráltok, megtudhatjátok, hogy szándékaitok, gondolataitok és nézeteitek helyesek-e vagy sem, és összhangban vannak-e az igazsággal vagy sem. Általában képesek lesztek arra, hogy egy kicsit felismerjétek ezeket a dolgokat, és megértsétek őket. Tehát, miután megértettétek ezeket a dolgokat, képes lesztek-e az igazságot keresni a megoldás érdekében? Vagy hagyjátok-e, hogy maguktól fejlődjenek, azt gondolva: „Én így akarok gondolkodni, az ilyen gondolkodás hasznos számomra. Másoknak nincs joguk beleavatkozni. Ha nem mondom ki ezeket a dolgokat hangosan, vagy nem cselekszem szerintük, ha csak gondolok rájuk, az rendben van?” Nincsenek olyan emberek, akik ezt teszik? Ez minek a megnyilvánulása? Tisztán tudják, hogy így gondolkodni helytelen, de nem keresik az igazságot, nem teszik félre ezeket a gondolatokat, nem mondanak le róluk. Kitartanak amellett, hogy így gondolkodjanak és cselekedjenek, teljesen közönyösen. Ezek az emberek nem szeretik az igazságot, és nem tudnak szilárdan állni.

Vannak, akik nem teljesítenek kötelességeket, és senki sem veszi elő őket komolyan – ezek az emberek azt gondolják, hogy Istenben hívőként elég, ha csak olvassuk Isten szavait, gyülekezeti életet élünk, és általában nem teszünk rossz dolgokat vagy nem viselkedünk züllötten, mint a hitetlenek; azt gondolják, hogy a végén talán kapnak némi áldást, és képesek lesznek túlélni. Istenbe vetett hitükben az emberek ragaszkodnak ehhez a fajta vágyálomhoz. A felszínen nem követnek el súlyos hibákat, de egyáltalán nincs életre való bemenetelük, és az igazság valóságából sem nyertek el semmit. Abban a pillanatban, amikor valaki komolyan előveszi őket, rájönnek, hogy tele vannak problémákkal és hiányosságokkal, és negatívvá válnak, azt gondolva, hogy: „Mindennek vége, nem? Évek óta hiszek Istenben, és semmit sem nyertem vele. Úgy tűnik, Istenben hinni valóban nem könnyű!” Hideggé válnak, és többé nem hajlandók az igazság felé törekedni. Egy idő után üresnek érzik magukat, és úgy érzik, hogy keresniük kell az igazságot, hogy reményük legyen. Amikor elkezdik teljesíteni kötelességüket, és az emberek újra komolyan előveszik őket, végre úgy érzik: „Az embereknek rendelkezniük kell az igazsággal, különben túl könnyen hibázhatnak. Ha az emberek nem keresik az igazságot, akkor mindig vétkezni fognak, és foglalkozni fognak velük. Ha a lelkesedésükre hagyatkoznak a dolgok megtételekor, akkor is foglalkozni fognak velük. Óvatosnak kell lennem mindenben. Egyáltalán nem szabad meggondolatlanul beszélnem vagy cselekednem. Nem szabad beleütni az orrom a dolgokba. Jobb gyávának lenni, mint kitűnni.” Úgy gondolják, hogy ez a gyakorlat teljesen helyénvaló, senki nem tud felmutatni benne hibákat, de figyelmen kívül hagyták a legfontosabb szempontot, hogy az igazságot kellene keresniük. Nem keresik az igazságot, és nem keresik a saját életre való bemenetelüket sem, és ez a végzetes hibájuk. Amikor teljesítik a kötelességüket, megelégszenek azzal, hogy a munkát elvégezzék. A munkájuk elvégzése érdekében hajnaltól estig dolgoznak, és olykor annyira elfoglaltak, hogy az sem érdekli őket, ha kihagynak két étkezést. Valóban szenvedhetnek és megfizetik az árát, de nincs az életre való bemenetelük. Minden lépésnél résen vannak másokkal szemben, mert attól tartanak, hogy hibát követnek el, és foglalkozni fognak velük. Helyes ez a fajta állapot? Ez olyan valaki, aki az igazságot keresi? Ha az emberek a végsőkig így teljesítik kötelességüket, vajon képesek lesznek-e megszerezni az igazságot, vagy belépni az igazság valóságába? (Nem.) Nem sok ilyen ember van köztetek? Nem vagytok gyakran pont ebben az állapotban? (Igen.) Készenlétben álltok arra gondolva, hogy ez rossz cselekvési mód, hogy negatív állapotban éltek? Amikor valami történik veletek, mindig gyáván viselkedtek, mindig az emberek kegyeit hajhászóan cselekedtek, mindig megalkudtok, mindig a középső utat választjátok, soha senkit nem sértetek meg, vagy nem ütitek bele az orrotokat a dolgokba, soha nem mentek túl a határon – olyan, mintha a saját helyeteken állnátok, ragaszkodva kötelességeitekhez, megtéve, amit kérnek tőletek, nem állva sem elöl, sem hátul, és úszva az árral – mondjátok el Nekem, azt hiszitek, hogy ha a véksőkig kitartotok a kötelesség ilyen módon történő teljesítése mellett, elnyerhetitek Isten jóváhagyását? Tisztában vagytok azzal, hogy ez a fajta állapot meglehetősen veszélyes, és nemcsak hogy képtelenek lesztek elnyerni Isten tökéletességét, de valószínűleg meg is sértitek Isten természetét? Vajon az ilyen langyos ember az igazságot keresi? Vajon olyan emberek ők, akik félik Istent és kerülik a gonoszt? Az ilyen állapotban élő ember gyakran egy, az emberek kegyeit hajhászó ember gondolatait ontja magából, és nincs benne istenfélelem. Ha valaki csak borzalmat és ijedtséget érez minden ok nélkül, vajon az egy istenfélő szív? (Nem.) Még akkor is, ha teljes erejüket belevetik a kötelességükbe, feladják a munkájukat és lemondanak a családjukról, ha nem adják Istennek a szívüket, és védik magukat Istennel szemben, ez jó állapot? Ez az igazság valóságába való belépés normális állapota? Nem félelmetes ennek az állapotnak a jövőbeni fejlődése? Ha valaki ebben az állapotban folytatja, el tudja-e érni az igazságot? El tudja-e nyerni az életet? Be tud-e lépni az igazság valóságába? (Nem.) Tudatában vagytok annak, hogy ti magatok pont ezzel az állapottal rendelkeztek? Amikor ráébredtek, elgondolkoztok-e magatokban: „Miért vagyok mindig óvatos Istennel szemben? Miért gondolkodom mindig így? Olyan ijesztő így gondolkodni! Ez szembeszáll Istennel és elutasítja az igazságot. Az Istennel szembeni védekezés ugyanaz, mint ellenállni Neki”? Az Istennel szembeni óvatosság állapota olyan, mintha tolvajok lennétek – nem mertek a fényben élni, féltek, hogy felfeditek démoni arcotokat, ugyanakkor megijedtek: „Istennel nem lehet packázni. Minden időben és helyen képes megítélni és megfenyíteni az embereket. Ha feldühíted Istent, enyhe esetekben meg fog metszeni és foglalkozni fog veled, súlyos esetekben pedig megbüntet, megbetegít, vagy szenvedést okoz neked. Az emberek nem tudják elviselni ezeket a dolgokat!” Az embereknek nincsenek ilyen félreértéseik? Ez egy Istent félő szív? (Nem.) Nem rémisztő ez a fajta állapot? Amikor az ember ebben az állapotban van, amikor védekezik Isten ellen, és mindig vannak ilyen gondolatai, amikor mindig ilyen módon viszonyul Istenhez, akkor Istenként kezeli Istent? Ez Istenbe vetett hit? Ha valaki így hisz Istenben, ha nem Istenként kezeli Istent, az nem probléma? Az emberek legalábbis nem fogadják el Isten igaz természetét, és nem fogadják el munkájának a tényét sem. Azt gondolják: „Igaz, hogy Isten irgalmas és szerető, de haragos is. Amikor Isten haragja éri az embert, az katasztrofális. Bármikor agyonüthet embereket, és elpusztítva bárkit, akit csak akar. Ne idézd fel Isten haragját. Igaz, hogy az Ő fensége és haragja nem engedi meg a sértést. Tarts távolságot Tőle!” Ha valakinek ilyen hozzáállása és elképzelései vannak, vajon teljes mértékben és őszintén Isten elé tud járulni? Nem tud. Akkor tehát nincs távolság közte és Isten között? Nem sok dolog választja el őket egymástól? (Igen.) Mely dolgok akadályozzák az embereket abban, hogy Isten elé járuljanak? (Jövőjük és sorsuk.) (Hírnév, profit és státusz.) Mi más? Mely dolgok okozzák, hogy az embereknek elegük legyen az igazságból, elutasítsák az igazságot, elutasítsák Isten életellátását és az Ő üdvösségét? Gondolkodj el ezen: Az emberek mely részei akadályozzák őket abban, hogy őszintén Isten elé járuljanak, és gyakorolják az igazságot, és átadják testüket és szívüket Istennek, hogy Ő azt átvegye és uralkodjon felette? Mely dolgok késztetik az embereket arra, hogy féljenek Istentől, és hogy félreértsék Istent? Az embereknek romlott beállítottságaik, valamint sátáni filozófiáik és sátáni gondolataik vannak; csalárdak, minden alkalommal óvakodnak Istentől, bizalmatlanok Vele és félreértik Őt. Ha mindezek a dolgok megfertőzik őket, vajon tudnak-e az emberek valóban bízni Istenben? El tudják-e fogadni Isten szavait életüknek? Vannak, akik azt mondják: „Minden nap eszem és iszom Isten szavait. Amikor olvasom szavait és meghatódom tőlük, akkor imádkozom. Igazságként becsülöm Isten szavait. Minden nap olvasom őket, és gyakran csendben imádkozom, és Istent dicsőítő énekeket énekelek.” Bár ez a fajta lelki élet jó, ha ezek az emberek még mindig a saját elképzeléseikre hagyatkoznak, amikor az őket érő dolgokra reagálnak, ha egyáltalán nem keresik az igazságot, és az általuk értett doktrínák egyike sem hat rájuk, mi folyik itt? Az emberek nem szeretik az igazságot. Azt állítják, hogy kincsnek tartják Isten szavait, de nem hasonlítják össze magukat velük, és nem ültetik azokat gyakorlatba. Ez nagyon zavaró, és nagyon nehéz az embereknek belépni ezután az igazság valóságába. Az emberek soha nem értik meg az igazságot, és a legcsekélyebb tudásuk sincs Istenről, így biztosan vannak elképzeléseik és félreértéseik Istenről, és egy fal van köztük és Isten között. Nincs mindannyiótoknak személyes tapasztalata erről? Azt mondod: „Nem akarok védekezni Isten ellen, hanem igazán bízni akarok Benne, de ha valami történik velem, nem tehetek mást, mint védekezni Ő ellene. Be akarom magam bugyolálni és el akarom választani magam Istentől, és sátáni filozófiákat akarok használni a magam védelmére. Mi a baj velem?” Ez azt mutatja, hogy az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, még mindig a sátáni filozófiák szerint élnek, és továbbra is a Sátán irányítja őket. Ez az a szánalmas hasonlatosság, amely az emberek sátáni természetéből adódik – nehezen tudják a gyakorlatba ültetni az igazságot. Az igazság nem gyakorlása a legnagyobb akadálya az életre való bemenetelnek. Ha ez a probléma nem oldódik meg, akkor az ember nehezen tudja Istennek adni a szívét, elnyerni az Ő munkáját, vagy bejutni az igazság valóságába. Mindannyian tapasztaltátok ezt? Hogyan lehet ezt az ügyet megoldani? El kell gondolkodnotok és meg kell próbálnotok megismerni önmagatokat, és meg kell értened, hogy mely dolgok akadályoznak az igazság gyakorlásában. Ennek a problémának a megoldása kulcsfontosságú.

Vajon az igazság kutatása ugyanolyan bonyolult vagy nehéz, mint a tudomány egy ágának a kutatása? Valójában ez nem olyan nehéz, csak attól függ, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy sem. Az igazság keresése önmagában véve nem nehéz; kevesebb erőfeszítést igényel, mint egy speciális tudományterület tanulmányozása – még a megélhetésnél is könnyebb. Miért van ez? Az igazság valósága az, amit a normális emberi mivolttal rendelkezőknek meg kell élniük és birtokolniuk kell. Ez az emberek normális emberi mivoltához kapcsolódik, így nem szakad el gondolataiktól és eszméiktől, mindattól, amit gondolnak, az összes tevékenységtől és viselkedéstől, amit mindennapi életük során folytatnak, sem az elméjüktől. Az igazság nem egy elmélet, nem is egy akadémiai terület, és nem is egy szakma. Az igazság nem üres. Az igazság szorosan összefügg a normális emberi mivolttal – az igazság az az élet, amellyel egy normális emberi mivoltú embernek rendelkeznie kell. Kijavíthatja az összes hibádat, rossz szokásaidat, valamint negatív és helytelen gondolataidat. Megváltoztathatja a sátáni természetedet, az életeddé válhat, képessé tehet arra, hogy birtokolj emberi mivoltot és értelmet, normalizálhatja a gondolataidat és a gondolkodásmódodat – minden részedet normálissá alakíthatja. Ha az igazság lesz az életed, akkor az, amit megélsz, és az emberi mivoltod minden kiáramlása normális lesz. Tehát az igazság keresése és gyakorlása nem egy homályos, kifürkészhetetlen dolog, és nem is valami különösebben nehéz dolog. Jelenleg, bár egy kicsit szeretitek az igazságot, és hajlandóak vagytok arra, hogy jobbá próbáljatok válni, még egyáltalán nem érintettétek az utat. Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindaddig, amíg az igazságot a gyakorlatba tudod ültetni, és megízlelheted annak édességét, azt fogod gondolni, hogy az igazság követése könnyű dolog.

Ha valaki nem tekinti életének az igazságot, és mindig romlott beállítottságban él, hogyan nyilvánul az meg? Ha valaki nem nyerte el az igazságot, akkor természetesen nincs mód arra, hogy levesse magáról sátáni természetének korlátait és bilincseit. A belőlük kiáramló romlott beállítottságok természetesen az arrogancia és önhittség, öntörvényűség, önkényesség és vakmerőség, hazugság és csalás, alattomosság és csalárdság, tekintély és érdekek utáni kapkodás, kizárólagosan a haszonra való törekvés, és önzés és aljasság. Ezenkívül más emberekkel való kapcsolataik során hajlamosak a bizalmatlanságra, mások megítélésére és támadására. Mindig preferenciáik alapján beszélnek és cselekszenek; mindig vannak személyes szándékaik és céljaik, és mindig vannak előítéleteik másokról. Mindig negatívvá válnak, amikor akadályokkal vagy kudarcokkal kerülnek szembe. Néha több, mint arrogánsak; néha annyira negatívak, hogy akár egy lyukba temethetnék magukat a földben. Mindig végletekbe esnek – ha nem mutatják ki a foguk fehérjét és nem hadonásznak a karmaikkal, akkor negatívak, és megpróbálnak szánalmasan viselkedni. Soha nem normálisak. Ti most ebben az állapotban vagytok. Hajlandók vagytok szenvedni és megfizetni az árat, és tele vagytok eltökéltséggel és elszántsággal, de nem rendelkeztek az igazság valóságával. Ha valaki az igazság valóságát veszi életének, hogyan fog ez megnyilvánulni? Mindenekelőtt képes lesz alávetni magát Istennek, és megélni az emberi hasonlatosságot; becsületes ember lesz, olyan valaki, akinek megváltozott az életfelfogása. A beállítottság változásának számos jellemzője van. Az első jellemző az, hogy képesek vagyunk alávetni magunkat olyan dolgoknak, amelyek helyesek és megfelelnek az igazságnak. Nem számít, ki mond véleményt, akár idős, akár fiatal, hogy képes vagy-e kijönni velük vagy sem, hogy ismeritek-e őket vagy sem, közel álltok-e hozzájuk vagy sem, a velük való kapcsolatotok jó vagy rossz, mindaddig, amíg helyes az, amit mondanak, megfelel az igazságnak és hasznos Isten házának munkájában, addig képes leszel meghallgatni, alkalmazni és elfogadni anélkül, hogy bármilyen más tényező befolyásolna. Az első jellemző az, hogy képes legyél elfogadni a helyes és az igazságnak megfelelő dolgokat és alávetni magadat nekik. A második jellemző az, hogy képes legyél keresni az igazságot, amikor valami történik; nem csak arról van szó, hogy el tudd fogadni az igazságot, hanem arról is, hogy gyakorold az igazságot, és ne a saját akaratod alapján intézd a dolgokat. Bármi is történik veled, képes leszel keresni, amikor nem látod tisztán a dolgokat, és megnézni, hogyan kezeld a kérdést, és hogyan járj el úgy, hogy az megfeleljen az igazság alapelveinek és eleget tegyen Isten követelményeinek. A harmadik jellemző Isten akaratának figyelembe vétele, függetlenül attól, hogy milyen problémával nézel szembe, fellázadva a test ellen, hogy elérd az Istennek való alávetettséget. Figyelembe fogod venni Isten akaratát, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítesz, és Isten követelményei szerint fogod teljesíteni a kötelességedet. Bármilyen követelményt is támaszt Isten ezzel a kötelességgel kapcsolatban, ezeknek a követelményeknek megfelelően fogsz eljárni a teljesítése során, és úgy cselekszel, hogy eleget tegyél Istennek. Fel kell fognod ezt az elvet, és felelősségteljesen és hűségesen kell teljesítened kötelességedet. Ezt jelenti Isten akaratának figyelembe vétele. Ha nem tudod, hogyan kell figyelembe venni Isten akaratát vagy eleget tenni Istennek egy bizonyos ügyben, akkor keresned kell. Vessétek össze magatokat a beállítottság változásásának e három jellemzőjével, és nézzétek meg, hogy rendelkeztek-e ezekkel a tulajdonságokkal vagy sem. Ha van gyakorlati tapasztalatotok és gyakorlati utatok ezen a három területen, akkor elvek alapján fogjátok kezelni az ügyeket. Függetlenül attól, hogy mi történik veletek, vagy milyen problémával küzdötök, mindig azt kell keresnetek, hogy melyek a gyakorlás alapelvei és milyen részleteket tartalmaznak az igazság egyes alapelvei, illetve hogyan gyakoroljatok az elvek megsértése nélkül. Miután tisztáztátok ezeket a kérdéseket, természetesen tudni fogjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot.

Amikor minden rendben van, úgy tűnik, hogy néhányan nem árasztanak magukból semmilyen nyilvánvaló romlott beállítottságot, és emiatt azt hiszik, hogy jók, megváltoztak, és rendelkeznek az igazság valóságával. De amikor kísértések vagy az igazság alapelveivel kapcsolatos fontos ügyek érintik őket, romlott beállítottságuk feltárul. Negativitásba és zűrzavarba esnek, nem ismerik a gyakorlás megfelelő módját, nehézségek gyötrik őket. Például becsületes embernek lenni és igazat beszélni azt jelenti, hogy gyakoroljuk az igazságot. Amikor megpróbálsz igazat beszélni, milyen nehézségekkel szembesülsz? Milyen akadályokkal nézel szembe? Mely dolgok korlátoznak és kötnek meg téged, és akadályoznak meg abban, hogy az igazságnak megfelelően beszélj? Büszkeség, státusz, hiúság, valamint érzéseid és személyes preferenciáid – mindezek a dolgok bármelyik pillanatban felmerülhetnek, és ezek visszatartják az embereket, és korlátozzák őket az igazság gyakorlásában. Ezek a dolgok romlott beállítottságok. Nem számít, milyen helyzetben vagy, a romlott beállítottságok abnormálissá tehetik állapotodat, mindenféle negatív dolgot produkálva, minden módon korlátozva és irányítva téged, visszatartva téged és megnehezítve, hogy az igazságot gyakorold és Istent szolgáld. Mindezek miatt hihetetlenül fáradtnak fogod érezni magad. A felszínen az emberek szabadnak tűnnek, de valójában szorosan megkötik őket romlott, sátáni természeteik. Nincs választási szabadságuk, rendkívül nehéz egy lépést is megtenniük, és kimerítő életet élnek. Gyakran nagy erőfeszítést igényel, hogy igazat mondjanak, vagy bármi gyakorlatias dolgot tegyenek. Nem tudják jól ellátni kötelességeiket, és nem tudnak hűek lenni Istenhez, bár talán szeretnének, és ha gyakorolni akarják az igazságot vagy tanúságot akarnak tenni Isten mellett, az még nehezebb lesz. Milyen kimerítő! Nem romlott, sátáni természeteik ketrecében élnek? Nem a Sátán sötét befolyása alatt élnek? (De igen.) Akkor hogyan vethetik el az emberek? Van más út az igazság gyakorlásán és az életre való bemenetel elnyerésén kívül? Abszolút nincs. A hagyományos kultúra ismerete megmentheti-e az embereket, és megszabadíthatja-e őket a Sátán befolyásától? Mi a helyzet a Biblia ismeretének megértésével? Mi a helyzet a szellemi doktrínák kimondásának képességével? Nem, ezeknek a dolgoknak egyike sem mentheti meg az embereket és nem szabadíthatja meg őket a Sátán befolyása alól. Csak Isten munkájának és az Isten által kijelentett összes igazságnak az elfogadásával oldható meg a romlott beállítottság problémája; csak akkor érhetik el az emberek az igazság megértését, nyerhetik el az igazságot, és szabadulhatnak meg a Sátán befolyásától. Ha valaki arra törekszik, hogy jó ember legyen, és nem tesz semmi rosszat, de nem változtat a beállítottságán, szabad lehet-e a Sátán befolyásától? Elnyerheti-e valaki az igazságot a Tao Te King, a buddhista szentírás vagy a hagyományos kultúra tanulmányozásával? Megismerhetik-e Istent? Megtisztítható-e romlott beállítottságuk, ha ragaszkodnak a hagyományos kultúrához, és nem keresik az igazságot? Elérhetik-e Isten üdvösségét? Azok az emberek, akik így tesznek, becsapják magukat, és egyetlen problémájukat sem tudják megoldani. Sokan vannak, akik már évek óta hisznek Istenben, de hitük még mindig zavaros. Nem érdekli őket az igazság keresése; megelégszenek azzal, hogy csak a kötelességüket teljesítsék. Úgy gondolják, hogy amíg nem tesznek rosszat, vagy kevesebb rosszat tesznek, és amíg több jót és jótékonysági dolgot tesznek, amíg többet tesznek azért, hogy szeretettel segítsenek másokon, amíg soha nem hagyják el a gyülekezetet vagy nem árulják el Istent, az tetszeni fog másoknak és tetszeni fog Istennek, és részük lesz Isten királyságában. Megállja a helyét ez az elképzelés? Az, ha valaki jó ember, képessé teheti-e őt arra, hogy elvesse romlott beállítottságát? Elérheti-e így az üdvösséget? Lesz-e része a királyságban? Mindannyian láthatjátok, hogy sok úgynevezett „jó ember” van a világon, akik fennkölt szavakat mondanak – bár a felszínen úgy tűnik, nem követtek el nagy gonoszságot, valójában különösen csalárdak és ravaszak. Nagyon jól tudnak arra menni, amerre a szél fúj, simulékonyan és dörzsölten beszélnek. Ők hamis jó emberek és képmutatók – csak úgy tesznek, mintha jók lennének. Azok, akik a középutat járják, a legalattomosabb emberek mind közül. Nem sértenek meg senkit, simulékonyak és dörzsöltek, minden helyzetben jól játszanak, és senki sem látja a hibáikat. Olyanok, mint egy élő Sátán! Vannak köztetek ilyen emberek? (Igen.) Nem gondoljátok, hogy így élni fárasztó? (Igen, fárasztó.) Akkor gondoltatok már arra, hogyan változtassatok? Hogyan változtok? Hol kezdődjön az áttörés? (Az igazság gyakorlásával.) Ne mondjátok azt, hogy „az igazság gyakorlásával”, „az igazság megértésével”, vagy „az igazság valóságába való belépéssel”. Ez nagy duma, és az ember számára elérhetetlen, ezért ezek a szavak üresnek tűnnek. Ehelyett a részletekkel kell kezdenünk. (Becsületes emberként.) Ez konkrét gyakorlat. Légy becsületes ember, vagy hogy egy kicsit részletesebben beszéljünk: légy egyszerű és nyílt ember, aki nem takar el semmit, aki nem hazudik, aki nem köntörfalaz, és légy közvetlen ember, akinek van igazságérzete, aki igazat tud mondani. Az embereknek először ezt kell elérniük. Tegyük fel, hogy van egy gonosz ember, aki olyasmit tesz, ami megzavarja a gyülekezet munkáját, és eljön hozzád egy vezető, hogy jobban megértse a helyzetet. Tudod, hogy ki tette, de mivel jó a kapcsolatod az illetővel, és nem akarod megsérteni, hazudsz és azt mondod, hogy nem tudod. A vezető további részleteket kér, te pedig kertelsz, ürügyet találva a gonosz ember fedezésére. Ez nem csalárd? Nem mondtad el az igazat a vezetőnek a helyzetről, inkább eltitkoltad azt. Miért tennél így? Mert nem akartál megsérteni senkit. A személyközi kapcsolatok védelmét helyezted előtérbe, és azt, hogy senkit ne sértsél meg, az igaz beszédet és az igazság gyakorlását pedig az utolsó helyre tetted. Mi irányít téged? A sátáni természeted irányít téged, ez lezárta a szádat, és megakadályozta, hogy igazat beszélj – csak a sátáni természeted szerint vagy képes élni. Mi az a romlott beállítottság? A romlott beállítottság a sátáni természet, és aki a romlott beállítottsága szerint él, az élő Sátán. Beszéde mindig kísértést hordoz magában, mindig köntörfalazó, és soha nem közvetlen; még ha agyon is vernék őt, akkor sem mondanának igazat. Ez történik, ha egy személy romlott beállítottsága túlságosan súlyossá válik; teljesen elveszti emberi mivoltát és ördöggé válik. Sokan közületek inkább megsértenétek és megcsalnátok Istent, hogy megvédjétek másokkal való kapcsolataitokat, valamint a többi ember között fenntartott státusotokat és hírneveteket. Szereti az igazságot az, aki így cselekszik? Olyan valaki ez, aki az igazságot keresi? Olyan emberek ezek, akik tágra nyílt szemmel csalják meg Istent, akiknek a szívében a legkisebb istenfélelem sincs. Meg merik csalni Istent; becsvágyuk és lázadásuk valóban nagy lehet! Az ilyen emberek általában még mindig azt hiszik, hogy szeretik és félik Istent, és gyakran ezt mondják: „Valahányszor Istenre gondolok, arra gondolok, hogy milyen hatalmas, milyen nagyszerű és milyen kifürkészhetetlen Ő! Isten szereti az emberiséget, szeretete olyan valóságos!” Lehet, hogy szépen csengő szavakat mondasz, de nem fednél fel egy gonosz embert, ha látnád, hogy zavarja a gyülekezet munkáját. Az emberek kegyeit hajhászók vagytok, csak a saját tekintélyeteket, nyereségeteket és státusotokat véditek, ahelyett, hogy Isten házának érdekeit védenétek. Amikor ismered a dolgok valódi állását, nem beszélsz igazat, köntörfalazol, védve a gonosz embereket. Ha arra kérnének, hogy igazat beszélj, nagyon nehezedre esne. Annyi ostobaságot beszélsz, csak hogy ne kelljen kimondani az igazat! Amikor beszélsz, annyi kört teszel meg, annyi gondolatot áldozol, és olyan fárasztó módon élsz, csak azért, hogy megvédd a saját hírnevedet és büszkeségedet! Tetszenek Istennek azok az emberek, akik így cselekszenek? Isten mindenekelőtt a csalárd embereket gyűlöli. Ha meg akarsz szabadulni a Sátán befolyásától, és el akarod érni az üdvösséget, akkor el kell fogadnod az igazságot. Először is azzal kell kezdened, hogy becsületes emberré válsz. Légy őszinte, mondj igazat, ne korlátozzanak az érzéseid, vesd félre színlelésedet és trükkjeidet, és beszélj és kezeld az ügyeket elvek szerint – ez egy könnyű és boldog életforma, és képes leszel Isten előtt élni. Ha mindig a sátáni filozófiák szerint élsz, és mindig hazugságokra és trükkökre hagyatkozol, hogy átvészeld a napjaidat, akkor a Sátán hatalma alatt fogsz élni, és sötétségben fogsz élni. Ha a Sátán világában élsz, csak egyre csalárdabb leszel. Olyan sok éven át hittél Istenben, annyi szentbeszédet hallgattál meg, de romlott beállítottságod még nem tisztult meg, és most is a sátáni természeted szerint élsz – nem találod ezt undorítónak? Nem szégyelled magad? Nem számít, milyen régóta hiszel Istenben, ha még mindig olyan vagy, mint egy hitetlen, akkor mi értelme van az Istenben való hitednek? Valóban el tudod érni az üdvösséget, ha így hiszel Istenben? Nem változtak az életcéljaid, ahogy az elveid és módszereid sem; az egyetlen dolog, ami neked van, de egy hitetlennek nincs, az a „hívő” cím. Bár külsőleg követed Istent, az életfelfogásod egyáltalán nem változott, és végül nem fogod elérni az üdvösséget. Nem hiába reménykedsz? Segíthet-e ez a fajta Istenbe vetett hit az igazság vagy az élet elnyerésében? Egyáltalán nem.

Ma a beállítottság változásásnak három jellemzőjéről kommunikáltunk. Foglald össze ezt a három jellemzőt. (Az első jellemző az a képesség, hogy elfogadd a helyes és az igazságnak megfelelő dolgokat és alávesd magadat nekik. A második jellemző az igazság keresésének és gyakorlatba ültetésének képessége, ha valami történik veled, és hogy ne a saját akaratod alapján intézd a dolgokat. A harmadik jellemző az a képesség, hogy elgondolkodj Isten akaratán, hogy lázadj fel a test ellen, és érd el az Istennek való alávetettséget, bármi is történjen veled.) Mindannyian gondolkodjatok el és kommunikáljatok e három tulajdonságról. Hasonlítsátok össze magatokat velük a valódi életetekben, és képezzétek magatokat a gyakorlásukra és az ezekbe való belépésre – így képesek lesztek elnyerni az igazságot és változást elérni a beállítottságban. Függetlenül attól, hogy a közösségvállalás az igazság melyik aspektusáról történik, az igazságot szerető emberek számára könnyű lenne elfogadni azt. Azok, akik hajlandóak az igazságot a gyakorlatba ültetni, képesek lesznek elnyerni az igazságot, és azok, akik elnyerik az igazságot, képesek lesznek változást elérni a beállítottságukban. A lelkiismeret és értelem nélküliek, akik nem szeretik az igazságot, nem tudják elfogadni vagy gyakorolni az igazságot, így nem is tudják majd elnyerni azt. Az, hogy valaki el tudja-e nyerni az igazságot, vagy képes-e elérni, hogy megváltozzon a beállítottsága, a személyes törekvésétől függ.

2015. augusztus 16.