Mi az életbe való belépés? Ez az, amikor az emberek az igazság megértése után megismerik Istent, alávetik magukat Neki, átgondolják és megismerik romlott beállítottságaikat, levetik őket, és így képesek az igazságot a gyakorlatba ültetni. Amikor valaki képes az igazságot a gyakorlatba ültetni és igazán alávetni magát Istennek, akkor belépett az igazságvalóságba. Akik gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, azoknak van belépésük az életbe. Amint az igazság valakinek az életévé válik, többé nem korlátozza semmilyen személy, esemény vagy dolog – képes lesz igazán alávetni magát Istennek, igazán szeretni Istent, és igazán imádni Istent. Ezt jelenti az igazságvalóság és az igaz bizonyság birtoklása; ez az életbe való belépés végső eredménye. Ha valaki sok évig hisz Istenben, de még mindig sátáni beállítottság szerint él, saját kívánságai szerint cselekszik, nem imádkozik és nem keresi az igazságot, évekig hisz anélkül, hogy egy kicsit is változna, és alig különbözik egy nem hívőtől, akkor egy ilyen embernek nincs belépése az életbe, nem kapta meg az igazságot, és nem nyerte el az életet. Ha nem kaptad meg az igazságot, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Nem tudnád alávetni magadat Istennek, szeretni Istent, gyakorolni az igazságot, vagy erősnek lenni, még ha akarnád sem. Ha nem tudsz erős lenni, miféle állapotban fogsz megrekedni? Nem leszel mindig a negativitás csapdájában? Mindig a környezeted fog befolyásolni, mert attól tartasz, hogy kiiktatnak, félsz Isten nemtetszésétől, félsz ettől és attól, passzívan és vonakodva teszel egy kicsit a kötelességedből, és előkészítesz néhány jótettet. Alapvetően húzni, vezetni és hajtani fognak, és az aktív és proaktív részed nagyon kicsi lesz, így a kötelességed végzése során elért eredmények elégtelenek lesznek. Az ilyen emberek soha nem tudják Istennek adni a szívüket, ezért sok ember, esemény és dolog korlátozza és köti őket, és mindig egy negatív állapot csapdájában vannak. Emiatt nagyon fárasztó életet élnek. Nagy fájdalmaik vannak, és nem találják meg a szabadságot és a felszabadulást. Egy idő után a saját akaraterejük már nem tudja fenntartani őket, és mindennap a sátáni beállítottságon belül élnek, akárcsak a nem hívők. Képessé teheti-e ez a fajta Istenbe vetett hit az embert az üdvösség elérésére? Vannak, akik azt mondják: „Lelkes vagyok, hajlandó vagyok megtenni dolgokat Istenért. Fiatal vagyok, van energiám és elszántságom, és nem félek a nehézségektől.” Van mindennek bármi haszna? Nincs. Az energiád hiábavaló, akármennyi is van neked belőle. Meddig tarthatja fenn az embereket az a kevés életerő, amivel rendelkeznek? Még így is gyakran fognak kudarcot vallani és megbotlani, és megbénulnak, amikor negativitásba esnek. Hiába hiszel Istenben, ha nem érted az igazságot, vagy ha nincs igaz hited. Ha csak lelkesedéssel vagy energiával rendelkezel, nem lesz semmi haszna. Ezek a dolgok nem az élet, hanem csak az ember pillanatnyi lelkesedése és érdeklődése. Az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Akár férfiak, akár nők, idősek vagy fiatalok, mindannyiuknak vannak rövid ideig tartó energia-kitöréseik, múló lelkesedésük, múló impulzusaik; mindannyiuknak vannak olyan időszakaik, amikor fellángolnak, izgulékonyak, de ez forrófejűségből fakadó bátorság, és nem tartós. Az emberek elméletei, eszményei és álmai egy szempillantás alatt összeomlanak, és az igazság nélkül az emberek nem tudnak szilárdan állni. Vajon jól végezheti-e kötelességét egy olyan személy, aki forrófejűen él? Eleget tud tenni Istennek? (Nem, nem tud.) Tehát az embereknek szükségük van az életbe való belépésre, be kell lépniük az igazságvalóságba. Vannak, akik azt mondják: „Miért olyan megerőltető az igazságvalóságba való belépés? Miért köt engem ennyi összefonódás? Mit kellene tennem?” Vajon önmagukra hagyatkozhatnak-e az emberek a probléma megoldásában? Vannak, akik azt mondják: „Megvan az akaraterőm és az elszántságom. Nem félek a nehézségektől. Már döntöttem. Minden akadályt leküzdök, vállalom ezeket a kihívásokat. Nem félek semmitől. Bármilyen nehéz is lesz, kitartok a végsőkig!” Ez hasznos? Ez egy ideig valójában fenntarthatja őket, de a gyakorlati nehézségeik továbbra is megmaradnak, és a romlott beállítottság így is gyökeret ver bennük, és ez nem változik meg. Ha kitartasz Isten követése mellett a végsőkig, de nem változtattad meg életfelfogásodat, vagy nem léptél be az igazságvalóságba, megkaphatod-e Isten jóváhagyását? Még mindig nem. Az Istenben való hit nem attól függ, hogy ki tudsz-e tartani a végsőkig vagy sem. A kulcs az, hogy megkaphatod-e az igazságot, az életet és Isten jóváhagyását. Ez a legfontosabb dolog. Ha valaki nem tud belépni az igazságvalóságba, ha nem tudja életévé tenni az igazságot, akkor vajon nagyon sokáig kitart-e majd a kitörő lelkesedése vagy lendülete? Nem tarthat ki sokáig. Az embereknek meg kell érteniük az igazságot, és az igazságot kell használniuk annak helyettesítésére. Ha valaki megoldotta romlott beállítottságát, és birtokában van a hitnek és az igazság gyakorlásához szükséges alapelveknek, akkor képes lesz rendíthetetlenül kitartani, és minden kudarc ellenére tovább próbálkozni. Nem számít, milyen környezetbe, akadályokba vagy akár kísértésekbe ütközik, mindig Istenre fog hagyatkozni, és felnéz Rá, hogy diadalmaskodjon a Sátán felett. Ahhoz, hogy ezt az eredményt elérd, gyakran kell Isten elé járulnod, meg kell bíznod Benne, el kell mondanod Neki a nehézségeidet imádságban, és őszintén kell beszélned Vele. Továbbá, ahogy a valóságban végzed a kötelességedet, és a valós életed során, keresned kell, hogyan cselekedj, hogy gyakorolhasd az igazságot. Olyan embereket kell keresned és olyan emberekkel kell közösséget vállalnod, akik értik az igazságot, akik képesek felfogni az igazságot, hogy ezáltal egy kis megvilágosodást nyerj és okulj, és találj utat a gyakorláshoz. Ha képes vagy gyakorolni az igazságot, az nem oldja majd meg a problémádat? Ha mindig habozol és nem vállalsz közösséget, magadban azt gondolva: „Talán egy nap megnő az érettségem, és természetesen megértem az igazságot, úgyhogy nem kell most ezzel foglalkoznom” – ez a fajta gondolkodás homályos, irreális, és valószínűleg késlelteti a dolgokat. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, ha olyan embereket keresel és olyanokkal vállalsz közösséget, akik értik az igazságot. Ha megvan a felfogóképességed, akkor úgy is megoldhatod a problémát, ha olvasod Isten szavait. Miért nem veszed komolyan ennek a problémának a megoldását? Ha nem keresed az igazságot, hogy megoldjad, akkor a probléma vajon magától megszűnik majd? Ez egy ostoba gondolat.

Amikor most történnek veletek dolgok, képesek vagytok keresni az igazságot? Megtanultátok, hogyan kell keresni az igazságot? Eltekintve attól, hogy elsajátítottál néhány alapelvet a szakmai területeden, képes vagy-e keresni az igazságot, amikor a saját életbe való belépésedről van szó – a különféle állapotaid javításáról és a romlott beállítottságod megváltoztatásáról? Ha továbbra is panaszkodsz, amikor megmetszenek, mert olyasmit tettél, ami megsértette az alapelveket, ha továbbra is korlátozva érzed magad, mert megmetszettek, és ha odáig jutsz, hogy lemondasz önmagadról, azt gondolva, hogy ki fognak iktatni, és negatívvá válsz és lazsálsz, akkor vajon nem annyira súlyos a sátáni beállítottságod, hogy megfojt? Amikor az igazság megértéséről van szó, az emberek nehézségei túl számosak és nagyok; amikor problémákba ütköznek, a negatív részeik túl gyorsan és túl sokáig kerülnek felszínre, ők pedig túl lassan és túl kevéssé gyakorolják az igazságot. Amikor az emberek bizonyos környezetekkel találkoznak, vagy észrevesznek bizonyos pillantásokat másoktól, vagy hallanak bizonyos szavakat, vagy megtudnak bizonyos fajta információkat, negatív dolgok merülnek fel bennük, időtől és helytől függetlenül. Ezek a romlott beállítottság természetes megnyilatkozásai. Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy az emberi életben egy szemernyi igazság sincs. A feldolgozatlan dolgok, amelyeket az emberek természetüknél fogva mutatnak, akár a fejedben gondolod, akár a száddal mondod ki őket, vagy ha azok olyasmik, amit megtenni szándékozol vagy tervezel – akár szándékos, akár nem szándékos – mindezek a dolgok a romlott beállítottságoddal kapcsolatosak. Honnan mutatkoznak meg az emberek romlott beállítottságai? Biztosan kijelenthető, hogy az emberek romlott beállítottságai a sátáni természetükből mutatkoznak meg, ez a forrás. Figyelembe véve azokat a romlott dolgokat, amelyeket az emberek mutatnak, világos, hogy az emberek semmivel sem rendelkeznek az igazságvalóságból, nincs normális embersi mivoltuk, és nincs normális eszük. Most azonnal boncolgathatjátok magatokat. Ha odafigyeltek és az önvizsgálatra koncentráltok, megtudhatjátok, hogy a szándékaitok, gondolataitok és nézeteitek helyesek-e vagy sem, és összhangban vannak-e az igazsággal vagy sem. Általában képesek lesztek arra, hogy egy kicsit felismerjétek ezeket a dolgokat, és megértsétek őket. Tehát, miután megértettétek ezeket a dolgokat, képes lesztek-e az igazságot keresni a megoldás érdekében? Vagy hagyjátok-e, hogy maguktól alakuljanak, azt gondolva: „Én így akarok gondolkodni, az ilyen gondolkodás hasznos számomra. Másoknak nincs joguk beleavatkozni. Ha nem mondom ki hangosan ezeket a dolgokat, vagy nem cselekszem szerintük, ha csak gondolok rájuk, az ugye rendben van?” Nincsenek olyan emberek, akik ezt teszik? Ez minek a megnyilvánulása? Világosan tudják, hogy így gondolkodni helytelen, de nem keresik az igazságot, nem teszik félre ezeket a gondolatokat és nem lázadnak ellenük. Kitartanak amellett, hogy így gondolkodjanak és cselekedjenek, teljesen közönyösen. Ezek az emberek nem szeretik az igazságot, és nem tudnak szilárdan állni.

Vannak, akik nem végeznek kötelességeket, és senki sem veszi elő őket komolyan – ezek az emberek azt gondolják, hogy Istenben hívőként elég, ha csak olvassák Isten szavait, gyülekezeti életet élnek, és általában nem tesznek rossz dolgokat és nem viselkednek kicsapongó módon, mint a nem hívők; azt gondolják, hogy a végén talán kapnak némi áldást, és képesek lesznek túlélni. Istenbe vetett hitükben az emberek ehhez a fajta vágyálomhoz ragaszkodnak. A felszínen nem követnek el súlyos hibákat, de egyáltalán nincs belépésük az életbe, és az igazságvalóságból sem szereztek semmit. Abban a pillanatban, amikor valaki komolyan előveszi őket, rájönnek, hogy tele vannak problémákkal és hiányosságokkal, és negatívvá válnak, azt gondolva, hogy: „Mindennek vége, nem? Évek óta hiszek Istenben, és semmit sem nyertem vele. Úgy tűnik, Istenben hinni valóban nem könnyű!” Hideggé válnak, és többé nem hajlandók az igazság felé törekedni. Egy idő után üresnek érzik magukat, és úgy érzik, hogy keresniük kell az igazságot, hogy reményük legyen. Amikor elkezdik végezni a kötelességüket, és az emberek újra komolyan előveszik őket, végre úgy érzik: „Az embereknek rendelkezniük kell az igazsággal, különben túl könnyen hibázhatnak. Ha az emberek nem törekednek az igazságra, akkor mindig vétkezni fognak, és megmetszik őket. Ha a lelkesedésükre hagyatkoznak a dolgok megtételekor, akkor is megmetszik őket. Óvatosnak kell lennem mindenben. Egyáltalán nem szabad meggondolatlanul beszélnem vagy cselekednem. Nem szabad beleütni az orrom a dolgokba. Jobb gyávának lenni, mint kitűnni.” Úgy gondolják, hogy ez a gyakorlat teljesen helyénvaló, senki nem tud felmutatni benne hibákat, de figyelmen kívül hagyták a legfontosabb szempontot, azaz, hogy az igazságra kellene törekedniük. Nem törekednek az igazságra, sem a saját életbe való belépésükre, és ez a végzetes hibájuk. Amikor a kötelességüket végzik, megelégszenek azzal, hogy elvégezzék a munkát. A munkájuk elvégzése érdekében hajnaltól napestig dolgoznak, és olykor annyira elfoglaltak, hogy az sem érdekli őket, ha kihagynak két étkezést. Valóban szenvedhetnek és megfizetik az árát, de nincs belépésük az életbe. Minden lépésnél résen vannak másokkal szemben, mert attól tartanak, hogy hibát követnek el, és majd megmetszik őket. Helyes ez a fajta állapot? Olyan ember ez, aki az igazságra törekszik? Ha az emberek a végsőkig így végzik kötelességüket, vajon képesek lesznek-e megszerezni az igazságot, vagy belépni az igazságvalóságba? (Nem.) Vajon nincs sok ilyen ember köztetek? Nem vagytok gyakran pont ebben az állapotban? (De igen.) Készenlétben álltok arra gondolva, hogy ez rossz cselekvési mód, hogy negatív állapotban éltek? Amikor valami történik veletek, mindig gyáván viselkedtek, mindig az emberek kegyeit hajhászóan cselekedtek, mindig megalkudtok, mindig a középső utat választjátok, soha senkit nem sértetek meg, és nem ütitek bele az orrotokat a dolgokba, soha nem mentek túl messzire – olyan, mintha a saját helyeteken állnátok, ragaszkodva kötelességetekhez, megtéve bármit, amit kérnek tőletek, nem állva sem elöl, sem hátul, és úszva az árral – mondjátok el Nekem, azt hiszitek, hogy ha a végsőkig kitartotok az ilyen kötelességtevés mellett, megkaphatjátok majd Isten jóváhagyását? Tisztában vagytok azzal, hogy ez a fajta állapot meglehetősen veszélyes, és nemcsak hogy Isten tökéletesítését nem kaphatjátok meg, de valószínűleg meg is sértitek Isten természetét? Vajon az ilyen langyos ember az igazságra törekszik? Vajon olyan ember, aki féli Istent és kerüli a rosszat? Az ilyen állapotban élő ember gyakran egy, az emberek kegyeit hajhászó ember gondolatait ontja magából, és nincs Istent félő szíve. Ha valaki csak borzalmat és ijedtséget érez minden ok nélkül, vajon az egy Istent félő szív? (Nem.) Még akkor is, ha teljesen beleteszi magát a kötelességébe, feladja a munkáját és lemonda a családjáról, de nem adja Istennek a szívét, és védekezeik Istennel szemben, ez jó állapot? Ez az igazságvalóságba való belépés normális állapota? Nem félelmetes ennek az állapotnak a jövőbeni alakulása? Ha valaki ebben az állapotban folytatja, megkaphatja-e az igazságot? Elnyerheti-e az életet? Be tud-e lépni az igazságvalóságba? (Nem.) Tudatában vagytok annak, hogy ti magatok pont ezzel az állapottal rendelkeztek? Amikor ráébredtek, elgondolkoztok-e magatokban: „Miért óvakodom mindig Istentől? Miért gondolkodom mindig így? Olyan ijesztő így gondolkodni! Ez szembeszáll Istennel és elutasítja az igazságot. Az Istennel szembeni védekezés ugyanaz, mint ellenállni Neki”? Az Istentől való óvakodás állapota olyan, mintha tolvajok lennétek – nem mertek a fényben élni, féltek, hogy leleplezitek démoni arcotokat, ugyanakkor megijedtek: „Istennel nem lehet packázni. Bármikor és bárhol megítélheti és megfenyítheti az embereket. Ha feldühíted Istent, enyhe esetekben meg fog metszeni, súlyos esetekben pedig megbüntet, megbetegít, vagy szenvedést okoz neked. Az emberek nem tudják elviselni ezeket a dolgokat!” Nincsenek vajon ilyen félreértéseik az embereknek? Ez egy Istent félő szív? (Nem.) Nem rémisztő ez a fajta állapot? Amikor az ember ebben az állapotban van, amikor védekezik Isten ellen, és folyton ilyen gondolatai vannak, amikor mindig ilyen módon viszonyul Istenhez, akkor Istenként kezeli Istent? Ez Istenbe vetett hit? Ha valaki így hisz Istenben, ha nem Istenként kezeli Istent, az nem probléma? Az emberek legalábbis nem fogadják el Isten igazságos természetét, és nem fogadják el az Ő munkájának a tényét sem. Azt gondolják: „Igaz, hogy Isten irgalmas és szerető, de haragos is. Amikor Isten haragja eléri az embert, az katasztrofális. Bármikor agyonüthet embereket, és elpusztítva bárkit, akit csak akar. Ne hívd ki Isten haragját. Igaz, hogy az Ő fensége és haragja nem engedi meg a sértést. Tarts távolságot Tőle!” Ha valakinek ilyen hozzáállása és elgondolásai vannak, vajon teljes mértékben és őszintén Isten elé tud járulni? Nem tud. Akkor tehát nincs távolság közte és Isten között? Nem sok dolog választja el őket egymástól? (De igen.) Mely dolgok akadályozzák az embereket abban, hogy Isten elé járuljanak? (A jövőjük és a sorsuk.) (Hírnév, nyereség és státusz.) Mi más? Mely dolgok okozzák, hogy az emberek idegenkedjenek az igazságtól, elutasítsák az igazságot, elutasítsák Isten életellátását és az Ő üdvösségét? Gondolkodj el ezen: Az emberek mely részei akadályozzák őket abban, hogy őszintén Isten elé járuljanak, hogy gyakorolják az igazságot, és hogy átadják testüket és szívüket Istennek, hogy Ő viselje azok gondját és szuverén legyen felettük? Mely dolgok késztetik az embereket arra, hogy féljenek Istentől és hogy félreértsék Istent? Az embereknek romlott beállítottságaik, valamint sátáni filozófiáik és sátáni gondolataik vannak; csalárdak, minden alkalommal óvakodnak Istentől, bizalmatlanok Vele és félreértik Őt. Ha mindezek a dolgok megfertőzik őket, vajon tudnak-e az emberek valóban bízni Istenben? El tudják-e fogadni Isten szavait életüknek? Vannak, akik azt mondják: „Mindennap eszem és iszom Isten szavait. Amikor olvasom a szavait és megindítnak, akkor imádkozom. Igazságként becsülöm Isten szavait. Mindennap olvasom őket, és gyakran csendben imádkozom, és Istent dicsőítő énekeket énekelek.” Bár ez a fajta lelki élet jó, ha ezek az emberek még mindig a saját elgondolásaikra hagyatkoznak, amikor az őket érő dolgokra reagálnak, ha egyáltalán nem keresik az igazságot, és az általuk értett doktrínák egyike sem hat rájuk, mi folyik itt? Az emberek nem szeretik az igazságot. Azt állítják, hogy becsben tartják Isten szavait, de nem viszonyítják magukat hozzájuk, és nem ültetik azokat gyakorlatba. Ez nagyon zavaró, és nagyon nehéz az embereknek belépni ezután az igazságvalóságba. Az emberek soha nem értik meg az igazságot, és a legcsekélyebb tudásuk sincs Istenről, így természetesen elképzeléseik és félreértéseik vannak Istenről, és egy fal van köztük és Isten között. Nincs mindannyiótoknak személyes tapasztalata erről? Azt mondod: „Nem akarok védekezni Isten ellen, hanem igazán bízni akarok Benne, de ha valami történik velem, nem tehetek róla, de őrizkedem Tőle. Be akarom magam bugyolálni és el akarom választani magam Istentől, és sátáni filozófiákat akarok használni a magam védelmére. Mi a baj velem?” Ez azt mutatja, hogy az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, még mindig a sátáni filozófiák szerint élnek, és továbbra is a Sátán irányítja őket. Ez az a szánalmas hasonlatosságuk, amely az emberek sátáni természetéből adódik – nehezen tudják a gyakorlatba ültetni az igazságot. Az igazság nem gyakorlása az életbe való belépés legnagyobb akadálya. Ha ez a probléma nem oldódik meg, akkor az ember nehezen tudja Istennek adni a szívét, megkapni az Ő munkáját, vagy belépni az igazságvalóságba. Mindannyian tapasztaltátok ezt? Hogyan lehet ezt az ügyet megoldani? El kell gondolkodnotok és meg kell próbálnotok megismerni önmagatokat, és meg kell értened, hogy mely dolgok akadályoznak az igazság gyakorlásában. Ennek a problémának a megoldása kulcsfontosságú.

Vajon az igazság kutatása ugyanolyan bonyolult vagy nehéz, mint a tudomány egy ágának a kutatása? Valójában ez nem olyan nehéz, csak attól függ, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy sem. Az igazságra való törekvés önmagában véve nem nehéz; kevesebb erőfeszítést igényel, mint egy speciális tudományterület tanulmányozása – még a megélhetésnél is könnyebb. Miért van ez? Az igazság valósága az, amit a normális emberi mivolttal rendelkezőknek meg kell élniük és birtokolniuk kell. Ez az emberek normális emberi mivoltához kapcsolódik, így nem szakad el gondolataiktól és eszméiktől, mindattól, amit gondolnak, az összes tevékenységtől és viselkedéstől, amit mindennapi életük során folytatnak, sem az elméjüktől. Az igazság nem egy elmélet, nem is egy akadémiai terület, és nem is egy szakma. Az igazság nem üres. Az igazság szorosan összefügg a normális emberi mivolttal – az igazság az az élet, amellyel egy normális emberi mivoltú embernek rendelkeznie kell. Kijavíthatja az összes hibádat, rossz szokásaidat, valamint negatív és helytelen gondolataidat. Megváltoztathatja a sátáni természetedet, az életeddé válhat, képessé tehet arra, hogy birtokolj emberi mivoltot és racionalitást, normalizálhatja a gondolataidat és a gondolkodásmódodat – minden részedet normálissá alakíthatja. Ha az igazság lesz az életed, akkor az, amit megélsz, és az emberi mivoltod minden kiáramlása normális lesz. Tehát az igazság keresése és gyakorlása nem egy homályos, kifürkészhetetlen dolog, és nem is valami különösebben nehéz dolog. Jelenleg, bár egy kicsit szeretitek az igazságot, és hajlandóak vagytok arra, hogy jobbá próbáljatok válni, még egyáltalán nem érintettétek az utat. Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindaddig, amíg az igazságot a gyakorlatba tudod ültetni, és megízlelheted annak édességét, azt fogod gondolni, hogy az igazság követése könnyű dolog.

Ha valaki nem tekinti életének az igazságot, és mindig romlott beállítottságban él, hogyan nyilvánul az meg? Ha valaki nem nyerte el az igazságot, akkor természetesen nincs mód arra, hogy levesse magáról sátáni természetének korlátait és bilincseit. Az általuk feltárt romlott beállítottságok természetesen az arrogancia és önhittség, öntörvényűség, önkényesség és vakmerőség, hazugság és csalás, alattomosság és csalárdság, tekintély és érdekek utáni kapkodás, kizárólagosan a haszonra való törekvés, és önzés és aljasság. Ezenkívül más emberekkel való kapcsolataik során hajlamosak a bizalmatlanságra, mások megítélésére és támadására. Mindig preferenciáik alapján beszélnek és cselekszenek; mindig vannak személyes szándékaik és céljaik, és mindig vannak előítéleteik másokról. Mindig negatívvá válnak, amikor akadályokkal vagy kudarcokkal kerülnek szembe. Néha több, mint arrogánsak; néha annyira negatívak, hogy akár egy lyukba temethetnék magukat a földben. Mindig végletekbe esnek – ha nem mutatják ki a foguk fehérjét és nem hadonásznak a karmaikkal, akkor negatívak, és megpróbálnak szánalmasan viselkedni. Soha nem normálisak. Ti most ebben az állapotban vagytok. Hajlandók vagytok szenvedni és megfizetni az árat, és tele vagytok eltökéltséggel és elszántsággal, de nem rendelkeztek az igazságvalósággal. Ha valaki az igazságvalóságot veszi életének, hogyan fog ez megnyilvánulni? Mindenekelőtt képes lesz alávetni magát Istennek, és megélni az emberi hasonlatosságot; becsületes ember lesz, olyan valaki, akinek megváltozott az életfelfogása. Az életfelfogás változásának számos jellemzője van. Az első jellemző az, hogy képesek vagyunk alávetni magunkat olyan dolgoknak, amelyek helyesek és megfelelnek az igazságnak. Nem számít, ki mond véleményt, akár idős, akár fiatal, hogy képes vagy-e kijönni velük vagy sem, hogy ismeritek-e őket vagy sem, közel álltok-e hozzájuk vagy sem, a velük való kapcsolatotok jó vagy rossz, mindaddig, amíg helyes az, amit mondanak, megfelel az igazságnak és hasznos Isten házának munkájában, addig képes leszel meghallgatni, alkalmazni és elfogadni anélkül, hogy bármilyen más tényező befolyásolna. Az első jellemző az, hogy képes legyél elfogadni a helyes és az igazságnak megfelelő dolgokat és alávetni magadat nekik. A második jellemző az, hogy képes legyél keresni az igazságot, amikor valami történik; nem csak arról van szó, hogy el tudd fogadni az igazságot, hanem arról is, hogy gyakorold az igazságot, és ne a saját akaratod alapján intézd a dolgokat. Bármi is történik veled, képes leszel keresni, amikor nem látod tisztán a dolgokat, és megnézni, hogyan kezeld a kérdést, és hogyan járj el úgy, hogy az megfeleljen az igazságalapelveknek és eleget tegyen Isten követelményeinek. A harmadik jellemző Isten szándékainak figyelembevétele, függetlenül attól, hogy milyen problémával nézel szembe, fellázadva a test ellen, hogy elérd az Istennek való alávetettséget. Figyelembe fogod venni Isten szándékait, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítesz, és Isten követelményei szerint fogod teljesíteni a kötelességedet. Bármilyen követelményt is támaszt Isten ezzel a kötelességgel kapcsolatban, ezeknek a követelményeknek megfelelően fogsz eljárni a teljesítése során, és úgy cselekszel, hogy eleget tegyél Istennek. Fel kell fognod ezt az elvet, és felelősségteljesen és hűségesen kell végezned kötelességedet. Ezt jelenti Isten szándékainak figyelembe vétele. Ha nem tudod, hogyan kell figyelembe venni Isten szándékait vagy eleget tenni Istennek egy bizonyos ügyben, akkor keresned kell. Vessétek össze magatokat a beállítottság változásásának e három jellemzőjével, és nézzétek meg, hogy rendelkeztek-e ezekkel a tulajdonságokkal vagy sem. Ha van gyakorlati tapasztalatotok és gyakorlati utatok ezen a három területen, akkor elvek alapján fogjátok kezelni az ügyeket. Függetlenül attól, hogy mi történik veletek, vagy milyen problémával küzdötök, mindig azt kell keresnetek, hogy melyek a gyakorlás alapelvei és milyen részleteket tartalmaznak az egyes igazságalapelvek, illetve hogyan gyakoroljatok az elvek megsértése nélkül. Miután tisztáztátok ezeket a kérdéseket, természetesen tudni fogjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot.

Amikor minden rendben van, úgy tűnik, hogy néhányan nem fednek fel semmilyen nyilvánvaló romlott beállítottságot, és emiatt azt hiszik, hogy jók, megváltoztak, és rendelkeznek az igazságvalósággal. De amikor kísértések vagy az igazságalapelvekkel kapcsolatos fontos ügyek érintik őket, romlott beállítottságuk feltárul. Negativitásba és zűrzavarba esnek, nem ismerik a gyakorlás megfelelő módját, nehézségek gyötrik őket. Például becsületes embernek lenni és igazat beszélni azt jelenti, hogy gyakoroljuk az igazságot. Amikor megpróbálsz igazat beszélni, milyen nehézségekkel szembesülsz? Milyen akadályokkal nézel szembe? Mely dolgok korlátoznak és kötnek meg téged, és akadályoznak meg abban, hogy az igazságnak megfelelően beszélj? Büszkeség, státusz, hiúság, valamint érzéseid és személyes preferenciáid – mindezek a dolgok bármelyik pillanatban felmerülhetnek, és ezek visszatartják az embereket, és korlátozzák őket az igazság gyakorlásában. Ezek a dolgok romlott beállítottságok. Nem számít, milyen helyzetben vagy, a romlott beállítottságok abnormálissá tehetik állapotodat, mindenféle negatív dolgot produkálva, minden módon korlátozva és irányítva téged, visszatartva téged és megnehezítve, hogy az igazságot gyakorold és Istent szolgáld. Mindezek miatt hihetetlenül fáradtnak fogod érezni magad. A felszínen az emberek szabadnak tűnnek, de valójában szorosan megkötik őket romlott, sátáni hajlamaik. Nincs választási szabadságuk, rendkívül nehéz egy lépést is megtenniük, és kimerítő életet élnek. Gyakran nagy erőfeszítést igényel, hogy igazat mondjanak, vagy bármi gyakorlatias dolgot tegyenek. Nem tudják jól végezni kötelességeiket, és nem tudnak hűek lenni Istenhez, bár talán szeretnének, és ha gyakorolni akarják az igazságot vagy tanúságot akarnak tenni Isten mellett, az még nehezebb lesz. Milyen kimerítő! Nem romlott, sátáni hajlamaik ketrecében élnek? Nem a Sátán sötét befolyása alatt élnek? (De igen.) Akkor hogyan vethetik el az emberek? Van más út az igazság gyakorlásán és az életre való bemenetel elnyerésén kívül? Abszolút nincs. A hagyományos kultúra ismerete megmentheti-e az embereket, és megszabadíthatja-e őket a Sátán befolyásától? Mi a helyzet a Biblia ismeretének megértésével? Mi a helyzet a szellemi doktrínák kimondásának képességével? Nem, ezeknek a dolgoknak egyike sem mentheti meg az embereket és nem szabadíthatja meg őket a Sátán befolyása alól. Csak Isten munkájának és az Isten által kijelentett összes igazságnak az elfogadásával oldható meg a romlott beállítottság problémája; csak akkor érhetik el az emberek az igazság megértését, nyerhetik el az igazságot, és szabadulhatnak meg a Sátán befolyásától. Ha valaki arra törekszik, hogy jó ember legyen, és nem tesz semmi rosszat, de nem változtat a beállítottságán, szabad lehet-e a Sátán befolyásától? Elnyerheti-e valaki az igazságot a Tao Te King, a buddhista szentírás vagy a hagyományos kultúra tanulmányozásával? Megismerhetik-e Istent? Megtisztítható-e romlott beállítottságuk, ha ragaszkodnak a hagyományos kultúrához, és nem keresik az igazságot? Elérhetik-e Isten üdvösségét? Azok az emberek, akik így tesznek, becsapják magukat, és egyetlen problémájukat sem tudják megoldani. Sokan vannak, akik már évek óta hisznek Istenben, de hitük még mindig zavaros. Nem érdekli őket az igazságra való törekvés; megelégszenek azzal, hogy csak a kötelességüket végezzék. Úgy gondolják, hogy amíg nem tesznek rosszat, vagy kevesebb rosszat tesznek, és amíg több jót és jótékonysági dolgot tesznek, amíg többet tesznek azért, hogy szeretettel segítsenek másokon, amíg soha nem hagyják el a gyülekezetet vagy nem árulják el Istent, az tetszeni fog másoknak és tetszeni fog Istennek, és részük lesz Isten királyságában. Megállja a helyét ez az elképzelés? Az, ha valaki jó ember, képessé teheti-e őt arra, hogy elvesse romlott beállítottságát? Elérheti-e így az üdvösséget? Lesz-e része a királyságban? Mindannyian láthatjátok, hogy sok úgynevezett „jó ember” van a világon, akik fennkölt szavakat mondanak – bár a felszínen úgy tűnik, nem követtek el nagy gonoszságot, valójában különösen csalárdak és ravaszak. Nagyon jól tudnak arra menni, amerre a szél fúj, simulékonyan és dörzsölten beszélnek. Ők hamis jó emberek és képmutatók – csak úgy tesznek, mintha jók lennének. Azok, akik a középutat járják, a legalattomosabb emberek mind közül. Nem sértenek meg senkit, simulékonyak és dörzsöltek, minden helyzetben együttműködnek, és senki sem látja a hibáikat. Olyanok, mint az élő sátánok! Vannak köztetek ilyen emberek? (Igen.) Nem gondoljátok, hogy így élni fárasztó? (Igen, fárasztó.) Akkor gondoltatok már arra, hogyan változtassatok? Hogyan változtok? Hol kezdődjön az áttörés? (Az igazság gyakorlásával.) Ne mondjátok azt, hogy „az igazság gyakorlásával”, „az igazság megértésével”, vagy „az igazságvalóságba való belépéssel”. Ez nagy duma, és az ember számára elérhetetlen, ezért ezek a szavak üresnek tűnnek. Ehelyett a részletekkel kell kezdenünk. (Becsületes emberként.) Ez konkrét gyakorlat. Légy becsületes ember, vagy hogy egy kicsit részletesebben beszéljünk: légy egyszerű és nyílt ember, aki nem takar el semmit, aki nem hazudik, aki nem köntörfalaz, és légy közvetlen ember, akinek van igazságérzete, aki igazat tud mondani. Az embereknek először ezt kell elérniük. Tegyük fel, hogy van egy gonosz ember, aki olyasmit tesz, ami megzavarja a gyülekezet munkáját, és eljön hozzád egy vezető, hogy jobban megértse a helyzetet. Tudod, hogy ki tette, de mivel jó a kapcsolatod az illetővel, és nem akarod megsérteni, hazudsz és azt mondod, hogy nem tudod. A vezető további részleteket kér, te pedig kertelsz, ürügyet találva a gonosz ember fedezésére. Ez nem csalárd? Nem mondtad el az igazat a vezetőnek a helyzetről, inkább eltitkoltad azt. Miért tennél így? Mert nem akartál megsérteni senkit. A személyközi kapcsolatok védelmét helyezted előtérbe, és azt, hogy senkit ne sértsél meg, az igaz beszédet és az igazság gyakorlását pedig az utolsó helyre tetted. Mi irányít téged? A sátáni természeted irányít téged, ez lezárta a szádat, és megakadályozta, hogy igazat beszélj – csak a sátáni természeted szerint vagy képes élni. Mi az a romlott beállítottság? A romlott beállítottság sátáni beállítottság, és aki a romlott beállítottsága szerint él, az élő Sátán. Beszéde mindig próbatételeket hordoz magában, mindig köntörfalazó, és soha nem közvetlen; még ha agyon is vernék őt, akkor sem mondanának igazat. Ez történik, ha egy személy romlott beállítottsága túlságosan súlyossá válik; teljesen elveszti emberi mivoltát és ördöggé válik. Sokan közületek inkább megsértenétek és megcsalnátok Istent, hogy megvédjétek másokkal való kapcsolataitokat, valamint a többi ember között fenntartott státusotokat és hírneveteket. Szereti az igazságot az, aki így cselekszik? Olyan valaki ez, aki az igazságot keresi? Olyan emberek ezek, akik tágra nyílt szemmel csalják meg Istent, akiknek a legkisebb mértékben sincs Istent félő szívük. Meg merik csalni Istent; becsvágyuk és lázadásuk valóban nagy lehet! Az ilyen emberek általában még mindig azt hiszik, hogy szeretik és félik Istent, és gyakran ezt mondják: „Valahányszor Istenre gondolok, arra gondolok, hogy milyen hatalmas, milyen nagyszerű és milyen kifürkészhetetlen Ő! Isten szereti az emberiséget, szeretete olyan valóságos!” Lehet, hogy szépen csengő szavakat mondasz, de nem lepleznél egy gonosz embert, ha látnád, hogy zavarja a gyülekezet munkáját. Az emberek kegyeit hajhászók vagytok, csak a saját hírneveteket, nyereségeteket és státusotokat véditek, ahelyett, hogy Isten házának érdekeit védenétek. Amikor ismered a dolgok valódi állását, nem beszélsz igazat, köntörfalazol, védve a gonosz embereket. Ha arra kérnének, hogy igazat beszélj, nagyon nehezedre esne. Annyi ostobaságot beszélsz, csak hogy ne kelljen kimondani az igazat! Amikor beszélsz, annyi kört teszel meg, annyi gondolatot áldozol, és olyan fárasztó módon élsz, csak azért, hogy megvédd a saját hírnevedet és büszkeségedet! Tetszenek Istennek azok az emberek, akik így cselekszenek? Isten mindenekelőtt a csalárd embereket gyűlöli. Ha meg akarsz szabadulni a Sátán befolyásától, és el akarod érni az üdvösséget, akkor el kell fogadnod az igazságot. Először is azzal kell kezdened, hogy becsületes emberré válsz. Légy őszinte, mondj igazat, ne korlátozzanak az érzéseid, vesd le színlelésedet és trükkjeidet, és beszélj és kezeld az ügyeket elvek szerint – ez egy könnyű és boldog életforma, és képes leszel Isten előtt élni. Ha mindig a sátáni filozófiák szerint élsz, és mindig hazugságokra és trükkökre hagyatkozol, hogy átvészeld a napjaidat, akkor a Sátán hatalma alatt fogsz élni, és sötétségben fogsz élni. Ha a Sátán világában élsz, csak egyre csalárdabb leszel. Olyan sok éven át hittél Istenben, annyi szentbeszédet hallgattál meg, de romlott beállítottságod még nem tisztult meg, és most is a sátáni természeted szerint élsz – nem találod ezt undorítónak? Nem szégyelled magad? Nem számít, milyen régóta hiszel Istenben, ha még mindig olyan vagy, mint a nem hívő, akkor mi értelme van az Istenben való hitednek? Valóban el tudod érni az üdvösséget, ha így hiszel Istenben? Nem változtak az életcéljaid, ahogy az elveid és módszereid sem; az egyetlen dolog, ami neked van, de a nem hívőnek nincs, az a „hívő” megnevezés. Bár külsőleg követed Istent, az életfelfogásod egyáltalán nem változott, és végül nem fogod elérni az üdvösséget. Nem hiába reménykedsz? Segíthet-e ez a fajta Istenbe vetett hit az igazság és az élet elnyerésében? Egyáltalán nem.

Ma a beállítottság változásásnak három jellemzőjéről kommunikáltunk. Foglald össze ezt a három jellemzőt. (Az első jellemző az a képesség, hogy elfogadd a helyes és az igazságnak megfelelő dolgokat és alávesd magadat nekik. A második jellemző az igazság keresésének és gyakorlatba ültetésének képessége, ha valami történik veled, és hogy ne a saját akaratod alapján intézd a dolgokat. A harmadik jellemző az a képesség, hogy figyelmet fordíts Isten szándékaira, hogy lázadj fel a test ellen, és érd el az Istennek való alávetettséget, bármi is történjen veled.) Mindannyian gondolkodjatok el és kommunikáljatok e három tulajdonságról. Hasonlítsátok össze magatokat velük a valódi életetekben, és képezzétek magatokat a gyakorlásukra és az ezekbe való belépésre – így képesek lesztek elnyerni az igazságot és változást elérni a beállítottságban. Függetlenül attól, hogy a közösségvállalás az igazság melyik aspektusáról történik, az igazságot szerető emberek számára könnyű lenne elfogadni azt. Azok, akik hajlandóak az igazságot a gyakorlatba ültetni, képesek lesznek elnyerni az igazságot, és azok, akik elnyerik az igazságot, képesek lesznek változást elérni a beállítottságukban. A lelkiismeret és értelem nélküliek, akik nem szeretik az igazságot, nem tudják elfogadni vagy gyakorolni az igazságot, így nem is tudják majd elnyerni azt. Az, hogy valaki el tudja-e nyerni az igazságot, vagy képes-e elérni, hogy megváltozzon a beállítottsága, a személyes törekvésétől függ.

2015. augusztus 16.